Ha a normális 4-5 beteg / nővér arány lenne, akkor tán még meg is lehetne jegyezni a páciensek nevét, de amíg 50 páciens jut 1 nővérre, addig marad a kedveskedő "papa" meg "bácsi".

Még mindig jobb, mint a "ketteske".

A "papa" megszólítás tulajdonképpen még lehet kedves is. Vannak, akik a bácsizást nem szeretik. Ez ízlés dolga. Én híve vagyok a kortól független keresztnévnek, ha már olyan a viszony. Felületesebb viszonynál a vezetéknév és úr megszólítást tartom korrektnek. Hölgyek esetében vannak problémáim.
Én inkább a kérdésnek egy másik, problémásabb vetületét vizsgálnám. Biztonsági szempontból aggályos. Ha a betegnek nincs pontos, össze nem téveszthető neve, akkor a személyzet egymás közti beszélgetésében tévedés lehet és ez kihathat a kezelésre.
Mindenképp szükség lenne ilyen témájú tréningekre.

@El Visco Stello:

A páciensekre vonatkozó beszélgetésekben vagy a név, vagy a "hármas-kettes", vagy az "ősz hasnyálmirigyes" szerepel, mint egyértelmű azonosító, a lényegi dolgok meg a dokumentációval a kézben zajlanak, akkor szintén egyértelmű, kiről van szó.

@radiologus.hu: Elfogadom.
Viszont neked is el kell fogadni, hogy voltak már betegcsrék. Néhány olyan, ami nyilvánosságra került és néhány olyan is, ami nem.
Olvastam én már az ablaknál lévő ágyon, pedig az enyém az ajtónál volt. Tiszta szerencse, hogy én még tudom a nevem.
Egy nagyobb belgyogyón az "ősz hasnyálmirigyes" sem ritka dolog.

Sebészet gyakorlaton volt egy beteg, akivel sokat beszélgettem, és a végén úgy köszöntem el tőle, hogy "csókolom, Margit néni". Egészen biztos, hogy szívesen vette, az a fajta idős nő (néni) volt, aki magától is így mutatkozik be.

A lényeg, hogy volt a kórházban egy nagyon konzervatív, mindig szálegyenes derekú, szertartásos idős orvos (aki szerint a betegeknek nem lázuk van, hanem temperatúrájuk), meghallotta a mondatomat, odahívott, és letolt, hogy senkit ne merjek nénizni, a betegeket, ha nem tudjuk a keresztnevét, úgy kell szólítani, hogy "uram" vagy "asszonyom".

Akkor meg voltam lepődve, és utána magamban részben igazat adtam neki, azzal a kitétellel, hogy az ő szájából a Margit néni talán lekezelő, de a huszonéves csitri szájából, akit az osztály összes betege a keresztnevem becézett formájában szólított, az "asszonyom" nagyon fontoskodóan hatott volna.

Ez három éve volt, és nyilván én sem találtam el jól a szerepemet. Azóta meg szoktam kérdezni az embereket, hogy hogyan kell őket szólítani. De rám nincs egy osztálynyi beteg bízva, és amikor segédápoló voltam, és éjszakára jártam be, akkor nem is tudtam mindenki keresztnevét.

Semmi kedvesség nincs a papa, meg a bácsi megszólításban.

Papa emelje meg a hátsóját, papa tessék már kicsit gyorsabban mozogni, mamika vegye már fel a hálóinkát, mamikám keljen már ki az ágyból és lehet sorolni nővér fáradtságától függően és a tennivalókat képessége szerint elvégezni tudó idős beteggel....

Ha már a nevét nem lehet objektív okoknál fogva megjegyezni, akkor tényleg a hölgyem, asszonyom, uram igazi áthidaló megoldás lehet és nem lekezelő.

A beteg úgyis szól, hogyan szereti ha hívják, ha kialakul valamiféle emberi kapcsolat az ápolókkal.

Abban a korban vagyok amikor még lélekben nem néni (nagyon nem), de hát ősz a fejem és hát hatvanon túl vagyok.
Nagyon furcsa volt amikor a kardiológián a nővér M....néninek szólított be. Miután nem is fogtam fel hirtelen, Mama siessen - felszólítással adott nyomatékot a kedvességnek. :-)))

@Hatodéves: a The Office -ben van, hogy IT guy...
aztan van egy resz is amikor kibukik, hogy az elobb mondta a nevet es senki nem emlekezett ra :)
csak ott nem a betegekkel van ez hanem a rendszergazdival
tehat ez egy kozkeletu problema :)

Azt hiszem, ez mindössze szokás kérdése. Nálunk az a szokás, hogy a nővér, amikor felveszi a beteget, megkérdezi azt is, hogyan szólíthatjuk. Ez rákerül a beteg lázlapjára, így bármikor megnézhető hogyan kell őt szólítani.

Más kérdés, hogy a dolgozók egy része (beteghordó, takarító) nem jut hozzá a lázlaphoz (így az információhoz sem). Ők azért általában kevesebbszer kerülnek közvetlen kapcsolatba a beteggel.

Az megint más kérdés, hogy 30-40 beteg esetében a megszólítás módja nem nagyon tartható észben a legfeljebb egy-két hétig bent fekvő betegek esetében. Az egyszerűség miatt gyakori, hogy az egésuzségügyi személyzet nem a nevén, hanem valamilyen egyértelmű megkülönböztető jegy alapján emlegeti a beteget. Erre szigorúan egymás között és csak olyankor kerül sor, ha a beteg/betegek nem hallják.

Szóval egyszerűen csak szokás és odafigyelés kérdése.

amugy nem ertem, lesz bolcsesz felveteli apolonok koze?
hogy emlekezzen a nevere?

engem az szokott idegesiteni a legjobban, amikor valamilyen ugyben megismerek valakit aztan a telcsiben bemondja a teljes nevet :)))
szepen megkerdezem hogy milyen ugyben is, es utana villanyszerelokent vagy futesszerelokent referalok ra, oszt főnöknek hivom ha elottem van :)

Szép Keddet:-)

Valóban mindeniknek sőt mindennek van neve.Így élünk a világban, mi emberek.
Az élet minden területén szeretnénk azt, hogy a számunkra fontos nevek, és az ahhoz kapcsolódó jelentések mindenki más számára is pont olyan értékkel bírjanak.(különösen igaz ez a saját vagy a hozzánk közelállók nevével:-))
Ezt a vágyat fejezzük ki azzal, hogy megjegyzünk dolgokat, és akár pozitív akár negatív érzelmi töltettel éljük meg.(filológia bezárva)

Mindenki tegye a szívére a kezét, és idézze fel,hogy a világban megélt csoportos eseményekből kinek hogyan emlékszik a nevére.((Van hogy a gyermekkori osztálytársam nevére nem emlékszem; szégyenlem is magam néha.
De pl egy látogató a demensek között az kívülállóként "Lacibácsizik"vagy a homeless ellátóban "Bélabácsizik" - hát nem!: papázik, dehonesztál, és bélyegez.

Pontosan hogyan várható el,hogy egy egészségügyi intézmény személyzete minden nevet pontosan úgy jegyezzen meg és használjon, hogy a megélőnek a legoptimálisabb érzéseket keltse.
Sajnos az általánosításban ez majdhogynem lehetetlen.Az intézmény nem is erre a célra van foganatosítva.
Természetesen az általánosítás nem lehet pejoratív, vagy bántó -ezt minden jó érzésű tudja.Ez amolyan közerkölcs és etika kategória.Ha mégis negatívvá válik ahhoz tudni kéne, hogy mi okozza ezt.

Az orvosaink és a segítőik arra vannak oktatva, hogy szépen szóljanak, és tisztelettel viselkedjenek. Ez pont annyiszor nem sikerül, mint saját magunknak! valaki, vagy valami mással szemben.
Persze kicsi közösségben gyorsabb a névtanulás a nagyban meg gyakorlatilag lehetetlen(adott idő alatt).Bár ez a modortalan kifejezésekre akkor sem mentség.

Elnézést, hogy átfordítottam az aspektust - de most ez jutott eszembe.
Lehet a hozzátartozóm papi, vagy mami, vagy kisöregem - ha meggyógyítják; a név nem számít.Mert ha meggyógyult anélkül tették ezt,hogy a nevüket emlegették volna.Az pedig a szabott keretek közti legnagyobb segítség.
Kedves Papának jó egészséget, és még sok szép évet.

Tényleg nem egyszerű ez a név téma, irtó nehéz sok nevet észben tartani, főleg, ahol melegváltásban váltakoznak az emberek.
Mikor a tanév kezdődik, 2-3 új osztály neveinek rögzítése is pár hét, és akkor az elég egész évre, évekre akár. De ha ezt heti szinten kellene csinálnom, nekem nem menne.

Egyébként hasonló, hogy engem a volt nőgyógyászom előszeretettel "kislány"ozott, magázott persze, de mindig "Jó napot kislány!" (és az életkorom alapján már rég nem vagyok kislány kategória:))) Holott tudta a nevem.
Gondoltam egyszer én is lebácsizom, de elmaradt:)
Most már bánom is:)

@pakesz:
"lesz bolcsesz felveteli apolonok koze?"
...hát akkor igen rosszul járna az EÜ.:-DD
Platon bácsi? Arisztotelesz papa? :-DD

na befejeztem a bolondozást:-))

Nos, amikor a fülészeten kiabálva, szépen artikulálva közölte velem az orvos, hogy "mamikám, maga meg fog süketülni!", bevallom, kitört belőlem a röhögés. A doki legalább 15 évvel volt idősebb nálam, én még közelebb voltam a negyvenhez, mint az ötvenhez, és kicsit fiatalabbnak is látszom a valódi koromnál, szóval nagyon vicces volt. Egy pillanatig sem tudtam komolyan venni.

No, de komolyra fordítva szót: agyvérzésnél nagyon fontos, hogy mielőbb kórházba kerüljön a beteg, tehát a történetnek ez a része sokkal fontosabb. Fogalmam sincs, mi az az érték, milyen esetben kell már a rosszullét kezdetén arra gyanakodni, hogy esetleg erről lehet szó. Az is kérdés számomra, hogy a beteg már korábban is kezelés alatt állt-e magas vérnyomás miatt, kapott-e gyógyszert az ügyeleten a kiugróan magas értéknél?

Én azt sem szerettem, amikor az asszisztens nő, megkérdezte, hogy " drága, bejelentkezett?"
Kedvesebb lett volna, ha úgy szólít, hogy pl..hölgyem, asszonyom,..vagy egyszerűen a nevemen szólít, hiszen ott volt kezébe a beutalóm.

@IrishOak:

"Az orvosaink és a segítőik arra vannak oktatva, hogy szépen szóljanak, és tisztelettel viselkedjenek. Ez pont annyiszor nem sikerül, mint saját magunknak! valaki, vagy valami mással szemben."

Szia!

Egy kérdés: Neked nem szokott sikerülni? Én valahogy (99,99 %-ban) megoldom. A barátaim is, a családom is.

Mégis, valahányszor az "Egészségügy" segítségére szorulok, 80 %-ban nem kapom meg a tiszteletet (és nem várom el, hogy a nevemen szólítsanak, kizárólag egy alap udvariasságot).

Korrekt, hogy ezek szerint Te sem nyújtasz többet e téren, mint az eészségügyi dolgozók úgy általában - és nem is vársz intelligens, udvarias hozzáállást. De másoknak attól még lehet igényük rá, gondolom.

eészségügyi=egészségügyi : )

@mauii:
Nekem 99%-ban szokott sikerülni.:-) A maradék 1%-az annak a látványa vagy elviselése, hogy a páciensek a folyosón, vagy egymásközt hogy degradálják az orvosokat,a világot, külső körülményeket vagy csupán a nővéreket.Hogyan nem vesznek részt az értük tett cselekvésben.Hogyan várják -kimondatlanul- azt a tiszteletet és odafordulást amit ők maguk(önnön problémájukkal mérhetetlen módon azonosulva)a megérkezés pillanatától nem adnak meg annak az embernek akitől a segítséget várják.
Hogyan nem veszik tudomásul, hogy az adott helyen is pont ugyan olyan emberek dolgoznak -és ha neki van rossz napja az életében akkor nekik is lehet.

Valami "csoda"folytán :-) eddig pont azt kaptam másoktól amit én adtam nekik.
Pedig az én agyvérzéses nagyimat is "a néni" névvel illették.

Bocsánat kifordítottam a kérdésedet,aminek alapja az én megjegyzésem rám való erőltetése -pejoratív céllal.De az nem az én érzelmi töltetem...bár értem, és megértem a felindultságot. Csak hogy ez nem kell - egyszer el kell menni orvoshoz úgy, hogy köszön , mosoly, értelmesen elmond, és ha az orvos beszél azt megjegyez.Megköszön, elköszön és slusz... a legtöbb doki az ilyenek után biztosan emlékszik az emberre:-D mivel olyan ritka számukra is:-)Bár az sem kétséges, hogy így eljönni a dokitól, vagy hazamenni a kórházból jobb emlékeket hagy maga után, mint azon durrogni, hogy mennyi tahó volt, és az asszisztens pikírt kiszólása idegesít, vagy a nővér röhögcsél, vagy egyszerűen ott sincs.A doki foghegyről beszél, és az ember csak sodródik a futószalagon, és a végén megkeseredett pacakén kihullik.
Pedig lehet másként... az sokkal jobb,tudom:-) Másnak is ajánlom.

@mauii:
Azt még elfelejtettem hozzátenni: nem vagyok egészségügyi dolgozó, sem orvos sem más.
Egyszerű mezei ember vagyok(közgazdász) teljesen más területen dolgozom...csak így élek.:-)) mert nekem így jó:-D

Apámnak is azt mondták a kórházban, hogy B. bácsi. Erre ő azt mondta az orvosnak, hogy ha ő doktor úrnak szólítja, akkor ő se bácsizza le, főleg, hogy közel egykorúak voltak. Olyan ez, mint a csendőrpertu.

Kedves ismerősöm, 53 éves nő eléggé kiakadt, amikor egy fénymásoló-szolgáltatónál "aranyoskámnak" titulálta a huszonéveskeleányka... azóta rá kellett jönnie, hogy most ez az "aranyoskám" az új divat. Csakhát ő az igazgatónő megnevezéshez van hozzászokva, merthogy az...
Szerintem is elég nagy gond van a megszólításokkal, és a generációk közötti hivatalos társalgással. Annak a bizonyos főorvosnak igaza volt az "uram"-"asszonyom"-mal, de talán ezen kívül is lehet normális megoldást találni... Én egyáltalán nem gondolom, hogy egy 80 éves számára a "Kedves Róza" megszólítás rosszabb lenne, mint a "Róza néni drága..."

Sajna én is stroke beteg vagyok,A bal talamuszom nyírodott ki, jobb oldalamon most jön vissza az érzés, jobb kezem s lábam még nem tökéletes.
Az ügyi doktornő felismerte a bajt.
A kórházban rögtőn matekozni kezdtem, ha már azt próbálom tanítani.
Mindenki normálisan beszélt belem, ami jól is esett.
A kedves nagypapának jobbulást kivánok.

grgrgr 2010.11.09. 16:31:39
"Csakhát ő az igazgatónő megnevezéshez van hozzászokva, merthogy az... "

elég sznob lehet a mamika! :-)))

azért azt is meg kell jegyezni, hogy a betegek fele sem tudja ki a kezelőorvosa, vagy, hogy ki operálta. egy nagyon kedves ismerősömm mesélte, hogy egyszer a beteg váltig állította, hogy őáltala lett ellátva legutóbb, pedig a papírról is kiderült és utána is kérdezett, hogy az egyik férfi kollégája látta el a beteget, aki ráadásul még bajuszos is, a beteg ezt 5 perc győzködés után sem hitte el. másik orvos ismerőst meg egy néger kollégájával tévesztette össze a beteg, és fel sem tűnt szegénynek, hogy nemhogy a név de a bőrszín sem egyezik.

@BGy: Tökéletesen egyetértek. Én sem tartom egy cseppet sem "kedvesnek" a bácsizást-nénizést, nem kicsit leereszkedőnek annál inkább.

Hozzáteszem nálunk nem csak egészségügyi intézményekben, de utcán, piacon, hentesnél is dívik ez a tahó szokás.

Édesanyám pedagógus volt, elmúlt nyolcvan, ráadásul apró termetű, szóval a "néni", sőt lassan a "nénike" archetípusa, de rendre kijavítja azt, aki így szólítja meg.(és intőt is ad :-)

Ez szerintem attól is függ, hogy ki mit hallott otthon. Az én nagymamám az a tipikus régi vágású, konzervatív "úrinő" volt, már azon kiakadt, ha magázták teccikezés helyett, na képzelhetitek, amikor az egyik udvarlóm úgy engedte előre az ajtóban, hogy "menjen csak, mama!" :-D
Megjegyzem az ilyesmi az én fülemet is borzasztóan sérti, pedig "csak" 35 vagyok, de hát közeleg a "mamakor"...nem tudom hogy fogom az ilyen magázós mama szitukat kezelni...:-)
Viccet félretéve: szerintem illene megadni a tiszteletet, és akit erre nem tanítottak meg otthon, azt tanítsák meg a munkahelyén. Szerintem.

ez legyen a legnagyobb bajod. és ezért még be is írtál?

@radiologus.hu: esetleg az ágy fölé ki lehet írni, sok helyen is írják (bár fölöslegesen), hogy mi a beteg neve, és akkor akár száz embert is néven tudnának a kórházi dolgozók szólítani. Vagy már analfabéták is lehetnek nővérek?
Amúgy Európában, tehát nem nálunk, még csak nem is Laci bácsi, hanem Kovács úr. És ennek a bevezetésének a költsége nulla forint.

@BGy: És milyen igaza van apukádnak! Mit szólna mondjuk a professzor, ha negyvenes betege így érdeklődne: "Meddig kell még a kórházban maradnom, Pityu bácsi?"

ez működik oda-vissza ahogy adamantium is írta. a többség annyit képes megjegyezni hogy a szőke vagy a szakállas orvos. a kedvencem a múlt héten kérdezte: hol találja annak az arab orvosnak a rendelőjét? nálunk nincs arab orvos. Prof. med habil viszont van egy pár

Szerintem ez még aranyos.

Az izgő-mozgó, de közel 70 éves apukám néhány hónapja kórházba került, súlyos betegen, műtétre. Hirtelen esett le a lábáról, de az eszét nem vesztette el, csak a járása lassult le, öregecskére.

A betegfelvételkor nagyon kedves, nagyon aranyos volt a nővérke, de ahogy beszélt .... háááát pár perc után megfagyott a mosoly arcomon, és a beszélgetés végére már ökölbe kellett szorítani a zsebemben a kezem, hogy ne mondjam neki, hogy apám se nem süket, se nem hülye.

Folyamatosan kiabált a csaj, ráadásul abban a tanítónénis hanglejtésben beszélt, amivel kioktatják a leépült öregeket.

Nehéz volt, de megálltam. Tudom, hogy minél idősebbek lesznek a szüleim, annál több ilyen helyzettel fogok szembesülni. De azért nehéz dolog. Főleg azzal szembesülni, hogy megöregedtek. 18 évesen alig vártam, hogy felnőtt legyek. Most meg úgy lennék gyerek még egy kicsit ....

Funfun, apám vígan hívta doktorbácsinak a 40 körüli orvosát, aki műtötte. Mindenki mosolygott rajta. :)

Amikor egy idős rokonom meghalt, én intéztem a temetést. Felhívtam az idősek otthonát, hogy jönnék ügyintézni, mi a helyzet. A rokonomra végig úgy hivatkoztak, hogy "a halott". No comment.

Reménykedem csak benne, hogy az öregúr szerencsés volt az agyvérzéssel kapcsolatban. Amennyire a történetből leszűrtem, az ügyeleten még nem volt agyvérzése a betegnek, sajnos a posztoló a vérnyomás értékeket nem írta meg.

A megszólítással kapcsolatban engem is zavar, mikor a kedves beteg a gyógyszertárban letegez, esetleg felháborodik azon, hogy megkérem, magázzon. A poszt kapcsán eszembe ötlött, hogy ezek szerint nem csak én vagyok konzervatív, hogy a hivatalos helyzetekben a magyar nyelv finomságait értékelve és használva hivatalos környezetben magázódást használok a tegezés helyett. Magamnál jobban sajnálom azon férfi kollegáimat, akik épp az etikett miatt nem tudják figyelmeztetni a női betegeket, hogy a tegezés ebben a szituációban nem megfelelő viselkedési forma.

A betegeknek van rendes nevük is, csak nincs homlokukra írva:) Idő meg nincs tanulgatni az osztálynévsort, a névre szóló diszkó karkötő pedig még nem járatos mindenütt, én az OKI-ban láttam először. A rangról meg csak annyit, inkább mondják egy kórházi osztályon: Viszlát papa! mint a rokonaimnak, hogy a nyugalmazott vasúti főellenőr úr a meóban(patológia) megtekinthető. Üdv

Hölgyem vagy Uram!

Ennyi.

@bumerángos csilla: eZZel, aZZal: OK, de akkor a nővérke miért nem Hölgyem/Asszonyom? Ugyanolyan kedveskedő/kissé debil személytelen megszólítás, mint a papa...

A betegek neve szerepel az ágyra függesztett kórlapon. Vagy nem...? Miért nem lehet arra egy pillantást vetni, amikor az embernek szólnia kell hozzájuk?

@TamásD: Hölgyem, uram asszonyom egyáltalán nem olyan, mint a papa. Mondanánk a közértben az idős pénztárosnőnek, hogy mama? Ez a személy leértékelésének a jele.

@dekonstruktőr: Nem érted. A nővérnek ne mondják, hogy nővérke, mert az kb. ugyanolyan mint a papa.

A betegek ágyára már régen nem lehet kifüggeszteni nevet, diagnózist, kezelőorvost, stb. ami megkönnyítené az életünket, mert az ombuccmann szerint személyiségi jogokat sért.

@TamásD: A nővérkézéssel sem értek egyet. Mellesleg feltételezem, hogy a dolog nem olyan szelektíven működik, hogy csak azokat papáznak, akik elmulasztják, hogy nővérke helyett nővért mondjanak. Az egyik ember hibája nem igazolja a másikét.

akarom mondani csak azokat papázzák stb...

"A betegek ágyára már régen nem lehet kifüggeszteni nevet, diagnózist, kezelőorvost, stb. ami megkönnyítené az életünket, mert az ombuccmann szerint sze
mélyiségi jogokat sért"

Ez mekkora hülyeség... Már minden szem.jogokat sért?

@TamásD: Nővérkét sohasem mondtam még senkinek.

A Hölgyem/Uram ott is bevált.

@dekonstruktőr: Nem is a betegekre értettem, hanem inkább a kommentelőkre, hogy a papás mamás zavarja őket, akkor a nővérkézés miért nem.

@TamásD: Az mond papát mamát vagy hasonlót a kórházban, aki a szerepét nem a szolgáltatásban látja, hanem egy hatalmi helyzetben.

Nem vagyunk egyformák. Engem nem zavar, ha papának ,Karipapának, Karcsi bácsinak szólítanak akkor, ha ezt nem gúnyból vagy pejoratív felhanggal teszik. Akitől ezt nem fogadom el, annak felhívom a figyelmét, hogy Károly a becsületes nevem, legyen az orvos, nővér, vagy gépkocsirakodó, akárki! Esetleg visszaszólítom, hogy fiam, lányom, kedveském, stb. a helyzetnek megfelelően.

Kinek a pap, kinek a paplan, ugye... Én azért ezt úgy fognám fel, hogy az ápolószemélyzet a bácsi és a papa / néni és a mama megszólítást nem feltétlenül bunkózásból mondja - érdemes odafigyelni a hangnemre. Nekem a Józsi bácsi vagy Marika néni megszólítással nem lenne semmi bajom, a papa már talán kicsit neccesebb. De az uram-ot is lehet olyan hangsúllyal mondani, hogy az ember a pokolba kívánja az illetőt.
Azt értem, hogy nem lehet megjegyezni, hogy Kis Jánosné Kovács Mária az illető, de talán a Máriára még oda lehet sandítani a lázlapra, és Marika nénit mondani.

A fiatalabbaknak egyébként mit mondanak? Nekem sokszor a tegező-magázó viszony is furcsa. Ott van pl. a fogorvosom, aki ismer tíz éves korom óta, értelemszerűen tegezett mindig, aztán egyszer csak elkezdett magázni, és most, hogy mindkettőnk neve ugyanazzal a két betűvel kezdődik, már végképp nem mer tegeződni. Nekem meg ez olyan furcsa, de mégis csak én vagyok a fiatalabb, nem mondhatom neki, hogy ne magázódjunk már... (Ehhez képest tök ismeretlen emberek letegeznek, de abszolút nem zavar - egyrészt legalább nem nézek ki öregnek, másrészt tegezve is meg lehet adni a tiszteletet, illetve magázódva is lehet bunkónak lenni - pl. ha papának titulál valakit egy pokróc nővér a kórházban.)

Egyébként, amikor pl. vásárolok valahol, a pénztárosoknak jó eséllyel van kint egy kis névtáblájuk. Azt mindig elolvasom, és ha adódik valami, a keresztnevén szólítom a pénztárost - díjazni szokták. Ugyanígy lehetne a kórházi személyzettel. Van, ahol már láttam ilyet, de sok helyen még hiányzik.

Valamilyen történelmi rossz hagyományok okán nálunk szinte) nincs tisztességes megszólitás.Anno a VH előtt volt a kasztrendszer,mindenki nagyságos,tekintetes,stb.(vagy csak egyszerüen te Julis) volt.Jött a nagy egyenlősdi,mindenkiből egycsapásra elvtárs/nő lett.Ez volt a legegyszrübb,mindenki egyenlő volt,igenám,de ekkor is bajban voltunk a köszönéssel,mint ahogyan ma is.
Kezétsókolom?Jónapot?Tiszteletem?
Ha ennek nem lesz valamiféle nyelvi evoluciója,gyermekeink is bajben lesznek.A kórház,a mai poroszos hierarchiájával még a civil életnél is bonyolultabb lehet.

A legjobb, amikor (működő nővérhívó mellett) felcsendül az ügyeleti éjszakában egy öblös "nőőőőőüüveeééééér!"...kb. így, ezekkel a magánhangzókkal, percenként 30-as frekvenciával...
Régi P.Mobilosok emlékeznek még rá, hogy a "moooobiiiil"-t harsogták hasonló ütemben koncertek előtt...

Nem kell nagy beruházás azért, hogy a beteg neve egy kártyán szerepeljen a szíve felett. A sok felesleges papírmunka mellett egy kis kartont is meg lehet írni. Kitűzőt amiben a papírt cserélni lehet, bárhol lehet kapni.

Lázlapon van a beteg neve, lázlaptartóban, amin a kórterem és ágyszám is szerepel.
Minőségbiztosítás: azonosítás és nyomonkövethetőség...

@Cicmaláj: a receptre sem lehet felírni már a beteg pontos születési dátumát mert az is személyiségi jogokat sértett

Amúgy Vincent van Gogh festette ezt a szép és szomorú festményt?
Az ő stílusa.

@adamantium:
jéééé, tényleg, most megnéztem a receptem, és csak a születési év van rajta, mondjuk akkor már inkább a hónap lenne, vagy a nap, de pont az év...ha már:))))

@Öreg Sam:
KELL a kórházi hierarchia.
Német (osztrák) gyökerű, akárcsak az orvosképzésünk. A legjobb tanáraink Korányi-ig, Jendrassik-ig, Miskolczy-ig visszamenőleg a német iskola szerint tanítottak...
(És az anarchiánál azért egy fokkal jobb).

@Leroi:
igen, de nem mert olyan okos vagyok, rákatt, másolás, akkor kiírta a kép címét, és bemásoltam gugliba:
www.rositour.it/Arte/Van%20Gogh%20Vincent/Van%20Gogh.htm

örülök a posztnak, a kommentekben is gyakran "mamázik" az eü-lobbi, már volt, hogy szóvá tettem. nekem mondjuk a nénizés/bácsizás sem elfogadható. asszonyom, uram a javasolt. hogy venné ki magát, ha a bankban mamikáznák az ügyfelet?

megint kettőt kell írni, hogy előbújjon az előző

@Leroi:
Nem vagyunk egy véleményen,de remélhetően elég nagy ez a világ kettőnknek is :)

@radiologus.hu: Pedig Ti, orvosok még a doki megszólítástól is libabőrösek lesztek, talán éppen Te írtad le pár hónapja valamelyik poszt kapcsán. Ha minden orvos nevét meg tudnánk jegyezni, megtennénk. Addig marad a doki... Ugye, nem helyes ez így? A betegek nem is használják, tudod, a tisztelet...

@Dr.laikus PhD: (totál off: Megdöbbentem az életkorodon.)

@P75: persze lehet, hogy nem te voltál, nem személyeskedni akartam, csak a Te kommented volt legelöl. Látom, azóta mások is hasonlót írtak.

@Öreg Sam: "Valamilyen történelmi rossz hagyományok okán nálunk szinte nincs tisztességes megszólítás."

Nincs bizony! A kommunista diktatúra okán nincs. Ez emberi kapcsolataink kulturáltságában is hasonlóan mélyreható pusztítást csinált, mint a társadalom működésében.

Nem tudjuk, mit kell írni egy levél megszólításában a "Tisztelt Kovács Elvtársnő!" helyett. Nem tudjuk, mit mondjon az orvos a "beteg"-ének, ha az még nem is beteg, mert "csak" éppen egyik legfontosabb tevékenységét, a megelőzést gyakorolja rajta.
(Német nyelvterületen, ugye ezért: Patient)
Nem tudjuk, mit mondjon a nővér a Frau Kovács vagy a Fräulein Kovács helyett. Nálunk, "hála" a bolsevik lejáratásnak a "hölgy", "úr" megszólítás ma is idegenül cseng. A kommunista rendszer iránti nosztalgiával rendelkező hírcsinálók előszeretettel nevezik ma is a rendőrségi hírekben "úr"-nak és "hölgy"-nek a bűnözőket, és sokszor demonstratíve csak őket!

Emlékszem, milyen lelki megpróbáltatás volt édesapámnak, amikor infarktusa után a kórházi nővérek képtelenek voltak a "bácsizás" helyett normálisan szólítani. Vagy édesanyámnak, amikor a nővérek "aranyos"-nak szólították, de persze rögtön megsértődtek, ha visszakapták ezt a megszólítást.

Emberség kellene ehhez, főleg a magukat intelligensnek tartó vezetők részéről!

Ami bizony egyáltalán nem pénzkérdés!

Lehet hogy bennem van a hiba, de én nem érzem ezt problémának.

@nida /az ÉLET egy nagy g..i mágus:
Köszönöm!:)

@P75:
Nyilván, "doki"...
Mert a főigazgatódat is úgy szólítod, hogy "diri" (úgy, a szemébe...), nem?
Vagy tancinak a tanítónőt, ovinéninek az óvónőt, kockafejnek a matektanárt,
herkópáternek a plébánost...
Ez így van rendjén, vagy rosszul tudom?

@Rézvirág: Igen, én is úgy érzem, hogy a tetszikezés olyan nem szép dolog. (legfeljebb közeli ismerősöket)
De idős embereket is magázok, bár előfordul, hogy épp ezt veszik zokon, mert az olyan rideg/merev/szigorú.

kicsit OFF, de a középiskolai tanár az tegezze vagy magázza a gyereket (aki őt ugye magázza). melyik a modoros? erre még sosem kaptam választ
ON

@Leroi: Te végigolvastál? Épp ezt írtam, hogy nincs rendjén!

@P75:
OK, megértettem...
Egy alkalommal egy alacsony, köpcös, göndörhajú, marseille-i szeszcsempész kinézetű, lesikutyaszemű roma gyerek a köpenyem ujját rángatva szólongatott: "psz...psz...doki...doki...", az egész annyira bizalmasan konspiratívnak és ugyanakkor groteszkül hatott, hogy nem lehetett nem nevetni a dolgon...:)))

Nálam amúgy a vezetéknév+úr és a (férjezett)vezetéknév+né+asszony
a mindenkori megszólítás, papás-mamás kizárva...Még a nővérkékkel is...:P

@Leroi: A nővérkékkel nyilván doktorosdit szoktál játszani:)

Ez a kép annyira szomorú és kifejező. Gyakran mondják itt a blogban, hogy az idős embereket a rokonok egyedül hagyják, de bizony a feleség elvesztése után sokszor egyedül akarnak maradni, még akkor is, amikor már nem is tudják magukat ellátni. Mindenesetre aki szándékosan nem törődik az idős, beteg hozzátartozójával, javaslom, nézegesse egy kicsit ezt a képet.

@Felicitasz:

Pedig próbálok méltósággal öregedni.

@Leroi: pl Kovácsné asszony? Brrrrrr...

@P75:
Mondj jobbat...

@nida /az ÉLET egy nagy g..i mágus: A recepten azért kell a kornak szerepelnie, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy csecsemőnek, vagy egy felnőttnek van felírva az adott hatóanyagmennyiség. Ez dózistúllépés esetén fontos, ha az orvos nem jelölte külön, hogy tudja, hogy ez dózistúllépés és ő konkrétan így szeretné rendelni a gyógyszert.

@apolka11: Megpróbálok válaszolni neked. Amikor feleltetek akkor így szólítom meg a diákot, Péter kedves, kijönnél a táblához, hogy megoszd velünk amit tanultál. Válasz, természetesen tanárnő. Ha megfelelő tisztelettel közelítünk a még "elvetemült" diákhoz is nem fordulhat elő "baklövés". Ezen a szinten megszűnik a tegezés a magázás, egyszerűen csak arról a tudás adaptálásáról van szó amit ő visszaad nekem, mert én valamikor megosztottam vele. A tankönyv az mindannyiunk számára csak segédanyag, amin fontos túllépni és nem ragaszkodni hozzá, mert akkor ez a viszony soha nem alakul ki. Ha egy pedagógus csak a leírtakhoz ragaszkodik az soha nem fogja megismerni ennek a pályának a szépségét.

A bácsi már nem él, meghalt...
A "papa" megszólítást többféle hangsúllyal lehet kiejteni... Tapasztalataim szerint az orvosok uramnak, hölgyemnek szólítják a betegeket. A nővérek "alkalmazzák" előszeretettel a papa és mama megszólításokat. Akkor is, ha pl. a gyógyszert viszik, pedig nyilvánvaló, hogy nem egy papának vagy mamának adják, hanem konkrétan a Nagy, Kiss vagy más bácsinak, néninek adják...