Kedves Posztoló! Részvétem a veszteségért, ami ért.

Férjed döntése racionális, logikus és reális volt - ebben a férfiak ilyenkor jobbak is, a nőket elvakítja a még meg sem született gyerekhez való elemi kötődés -, hogy inkább téged választott. Hiszen van már egy közös gyereketek, akinek nyilván az a legjobb, ha együtt tudjátok felnevelni.

A történtek feldolgozása úgy érzem, nem igazán sikerült, lehet, hogy célszerű lenne segítséget kérni benne.

Az orvosok hozzáállása meglehetősen vérlázító - nem vagyok orvos, de ha az elejétől nyitott volt a méhszáj, akkor bőszen indokolt a betegállományban tartás, főleg az előzmények tekintetében. A zárójelentés elferdítése pedig nem egyedi eset...

Úgy látom ma sem kaptunk egyszerű történetet :(. Ma is azzal kezdeném, hogy kifejezem őszinte részvétemet a posztolónak. Borzasztó lehet hasonló szituációba kerülni és nem csodálkozom azon sem, hogy nem sikerült szakember segítsége nélkül feldolgoznia a történteket. Talán az is enyhít valamelyest a fájdalmán, hogy kiírta magából, de hosszú távon bizony komoly segítségre van szüksége a levélírónak.

Egyet értek az előttem szólóval, a férjed az adott helyzetben a legjobb döntést hozta, magam is így tettem volna.

Mivel a blogmotor ma sem kegyeskedik megfelelően működni, még egyszer leírom;őszinte részvétem, sok-sok lelkierőt és kitartást kívánok!

Részvétem. :((

Perinatális gyász.

felicitasz.blog.hu/2010/08/11/perinatalis_gyasz#more2213699

Az ember elvesztett gyermeke mindig vele van.
Akármikor veszítetted el.
Fáj a hiány, de az emlék a szép amire emlékezni lehet az is a tiéd.
Gondolni lehet rá minden nap, elmélyülni kicsit, hinni abban, hogy elkerülhetetlen volt.
Ha megnyugszol az emlék szépsége összekapcsol, segít - tudom ezért haragudni fogsz - a tapasztalat jobb emberré tesz.
Ne keress okokat, sem magadban sem másban, emlékezz rá.

Kívánok megnyugvást Neked!

Részvétem :(
Csatlakozom az előttem szólókhoz: igenis "jobb" (ha lehet ilyet mondani) döntés az anya életének mentése. Tényleg ott a másik gyerek, a szülők, a többi családtag, egy, még meg sem született, sosem látott, nem fogott magzat elvesztését talán mindenkinek sokkal könnyebb feldolgozni. És - ultranagy közhely következik - pont azért, mert te életben maradtál, lehet még másik gyereked.

Amúgy nem úgy van, hogy 24. hétig vetélés, utána halva születés? Meg egyáltalán, a választás törvényszerű volt? Nekem a sztoriból úgy tűnik, hogy ez a pici ígyis-úgyis meghalt volna... Majd jönnek az orvosok, és kiigazítanak, ha hülyeséget mondtam.

@Bikli néni:

drimmun.com/szules/a-magzat-rendellenes-elhelyezkedese.html

A többit tényleg orvosnak kell elmondani. Persze mikor van az, hogy több hasi műtét esetén nem végezhető császármetszés.

Hogyan lehet ellentmondani a felülvizsgáló orvosnak, ha úgy érezzük igazunk van....

Szegénykém, nagyon sajnálom... :-(
A férjed nem tehetett mást, de igazából forr bennem a düh, ha arra gondolok, milyen döntés elé állították, ezzel mintegy áthárítva rá a felelősséget.

Annak idején a második terhességemnél szintén veszélyeztetett terhesként hosszú betegállomány után (közben végig feküdtem, hol otthon, hol kórházban) egy táppénzes felülvizsgálatnál tőlem is megkérdezték, mit szeretnék: befekszem kórházba újra, vagy visszamegyek dolgozni. Olyan hat hónapos terhes lehettem. Teljesen megdöbbentem a kérdésen, mert úgy gondoltam, ezt nem nekem kellene eldönteni. Visszamentem dolgozni, aztán két-három nap múlva már újra kórházban feküdtem, ahol méhszájzárást végeztek, és több hétig feküdtem még bent. Vajon a posztolónál miért nem végezték el ezt a beavatkozást? Egy ilyen után természetesen már szó sem lehet arról, hogy visszaküldjék dolgozni a kismamát...

Az első gyermekem a 28. hétre született, egy napot élt. Pár évvel később egy orvos az előzmények kikérdezése után ezt a szülést spontán abortuszként írta a papíromra. Még ma is felzaklat ez, hiszen élő gyermeket szültem...
Ma már életben maradhatnak korábban született babák is. Egy hét és fél hónapra született, amúgy rendben lévő babának ma már igen jók az életben maradási esélyei, szóval tudni kellene, mi okozta a halálát.

@huncut:

Harántfekvéses szülés.
Nem értem, hogy miért nem lehetett műteni.

Különben bármennyire is kegyetlen kérdés, de fel kell tenni. Nekem is feltették és a mentő cédulára ráírták, ha baj van ÉN így rendelkeztem.

Ma is bele borzongok, hogy az ösztönöm és nem az eszem a gyereket választotta. Nem beszéltem meg a férjemmel, annyira természetesnek vettem, hogy ő is így gondolná. Szerencsére nem lett baj akkor.

@Bikli néni: "Nekem a sztoriból úgy tűnik, hogy ez a pici ígyis-úgyis meghalt volna"
Nekem ez nem következik az előzményekből. Visszaküldték dolgozni, mert nem találtak problémát. A nyitott méhszáj ezek szerint nekik nem volt probléma. Kérdés, hogy mennyire volt nyitott. Azt meg aztán tényleg nem értem, hogy ha 7 és fél hónapig betegállományban volt indokoltan, a terhesség vége felé miért kellett dolgozni küldeni? Valóban jó lett volna a fogadott orvost meglátogatni, de hát utólag már könnyű okoskodni :-(

@Dr.laikus PhD: "Hogyan lehet ellentmondani a felülvizsgáló orvosnak, ha úgy érezzük igazunk van...."
Úgy, hogy mérlegelem a hasznot, kockázatot és a következményeket. ...és nincs az az isten aki munkára kényszerít, ha kockázatosnak látom. Mi lehet a következmény? Elveszítem az állásom és van egy gyermekem. Mérhetetlen a különbség.
Továbbmegyek: ha a hölgy férje vagyok, ki nem teszi a lábát otthonról, garantálom.
Tudom, hogy utólag egyszerű. Részvétem a hölgynek.

Én ezt nem értem. Az "anyát mentjük" urban legend? Minek kérdezik? Minek terhelik vele a férjet? Milyen hülyeség ez?

MINDIG az anyát mentjük elsősorban...ez nem kérdés.

@El Visco Stello:

Költői volt a kérdés, tudod, hogy én már "matróna" vagyok. Akkor lehetett vitázni, volt kivel.

@Babette_:

Megkérdezték tőlem is.
Gondolom anyát akkor mentenek, ha nincs kitől kérdezni.
Mai eszemmel mindig az anyát.

@Leroi: ...debizony kérdés volt. És azért volt kérdés, mert az orvos nem merte felvállalni a döntést, vagy csak így volt egyszerűbb.

Van olyan fogalom, hogy "elhanyagolt harántfekvés". A nyitott méhszáj is ezt valószínűsíti. A továbbiakat a szülészet tankönyvemből írom (nem szó szerint):

A harántfekvés igen súlyos szövődmény, mely a szülés megindulásakor mind a magzat, mind az anya életét veszélyezteti. Általában idő előtti burokrepedés van, és a kar előreesik a szülőcsatornába, majd a fájások során a váll egyre jobban beékelődik. A leküzdhetetlen akadály miatt a méh egyre erőteljesebben húzódik össze, majd görcsös állapotba kerül. A méhrepedés minden pillanatban bekövetkezhet. A magzat oxigénhiány miatt többnyire elhal. Amennyiben sürgősen nem végzünk császármetszést, a méh megreped, az anya életveszélyes állapotba kerül....

Vannak módszerek, amikkel meg lehet próbálni a gyereket elfordítani, és hüvelyi szüléssel megszülettetni. De ezek nyilván időbe kerülnek, illetve meggyötrik a gyereket, és ha a baba már akkor oxigénhiányos volt, amikor megindult a szülés (ld. fent), akkor szinte biztosan súlyos károsodást szenved.

Nem tudom, mi lehetett a császármetszés ellenjavallata, milyen műtétek. Szerintem, ha lehetett volna, akkor megműtik: a szülészeknek is jobb lett volna, mint ez a helyzet.

Valószínűleg erre vonatkozott a kérdés. Hogyhogy minek kérdezik? Van egy helyzet, egy anya, aki számára életveszélyes a császár, és van egy baba, amelyik valószínűleg meghal, ha a hüvelyi szülést választják...

Ráadásul a hüvelyi szülést is siettetni kell, és ebben az esetben nem tudják a magzatot kímélni. A cél az, hogy ne szakadjon szét az anya méhe.

Valamilyen döntést kell hozni, ha az orvos a saját lelki alkata alapján dönt, akkor az lenne a baj. És az, hogy a férjet kérdezik, azért van, mert nem biztos, hogy ilyenkor a nő döntésképes állapotban van.

Azt nem is értem, hogy hogy lehetett visszazavarni dolgozni nyitott méhszájjal, harántfekvéses magzattal a terhes nőt. Ez felháborító szerintem.

Nagyon szomorú volt olvasni, sajnálom...

Érthető, hogy haragszik a férjére (ebben a helyzetben szerintem én ugyanígy éreznék). De neki választania kellett a felesége, az élete társa és egy sosem látott, már amúgy is valószínűleg károsodott csecsemő között. És biztosan neki is nehéz volt, és ha érzi a felesége ki nem mondott haragját, ugyanakkor megbeszélni meg nem tudják egymással az érzéseiket (akár szakember segítségével), akkor mind a ketten csak még jobban megsínylik ezt a tragédiát.

Részvétem a történet írójának.

@Bikli néni:
"Amúgy nem úgy van, hogy 24. hétig vetélés, utána halva születés?"
Nem tudom ez mennyire egységes, a WEB-en olvasható olyan is, hogy a vetélésről a 20.hétig, és van olyan hogy 29. hétig (késői vetélés) beszélnek.

Azt nem értem, hogy miért az apát kérdezték. Ha az édesanya magánál van, nem az övé a döntés joga?

@El Visco Stello: mi az, hogy nem merte felvállalni? nyilván ha a gyereket válasszák akkor császármetszés, amibe az anyuka belehalhat vagy méheltávolítás sok minden más szövődmény. csak hát vannak vakon vallásos emberek akiknek ez ami történt gyilkosság (még egy katolikusnak is), míg ha az anya meghal a műtőasztalon az egy hőstett (mondjuk az sem garantálja, hogy a gyerek megmarad). az orvos mégis honnan tudja, hogy ilyen háttér mellett a család mit választ? döntsön helyettük majd jöhet a per, ha a család mégis másképp gondolta?

@Hatodéves:
Azt hogyan döntik el, hogy az anya döntésképes-e, ha nincs altatásban, vagy nem eszméletlen?

az azért kérdés lenne, hogy mikor is történt a történet mert én manapság ezt elképzelhetetlennek tartom, 7,5 hónaposan már az átkosban is el lehetett menni szülési szabadságra amikor nem ülhetett otthon az anyuka 3 évig, manapság már meg mindenki aki teheti 3 hónapos kor után otthon ül mert azt hiszi árt a munka.
sem a nyitott méhszáj, sem a farfekvés nem szerencsés helyzet (mondjuk a gyerek normális esetben jellemzően a 8 hónap után meg szokott fordulni fejfekvésbe).
az ilyen bizottságoknak az a dolguk, hogy akit tehetik visszazavarnak a munkába, az a kérdés megint, hogy mikor történt ez mert ugye ha ezt 2010 ben teszik, akkor simán kijátszható - most nem akarok ötleteket mondani :)
a férj ilyenkor racionálisan gondolkodik: van már egy gyerek, születik egy bizonytalan gyerek aki ki tudja megmarad és ha igen akkor normális lesz-e. ha most Isten ments lesz egy súlyosan sérült gyermek és a feleség belehal a műtétbe akkor mit csinál? van egy normális meg egy sérült gyerek, ki kell álljon a munkából, hogy nevelje, gondozza őket, akkor meg miből élnek? szóval ez egy logikus döntés volt
az azért érdekes, hogy miért nem császároztak? mi lehetett az a több hasi műtét, mert hát másnak is van több hasi műtétje mégis megműtik, igaz nő a kockázat exponenciálisan
azt, hogy miért könyvelték el vetélésnek az megint érdekes, bizonyára van itt még infó amit nem tudunk, de a szülés szerintem jobban fizet mint a vetélés (több HBCS) tehát nem hinném, hogy pénzügyi vagy statisztikai okokból, nem-e volt a gyermek amúgy is életképtelen valamilyen okból?

Részvétem a baba miatt.

Nem tudom, mikori lehet a történet. Ha napjainkban történt, akkor biza hibádzik kicsit.

Nyilatkozatot tenni a betegnek van joga és nem a hozzátartozónak. Ha a beteg nyilatkozatképtelen, akkor az anya élete mentendő (abból a megfontolásból, hogy a magzat halála szörnyű ugyan, de az anyának lehet még egy gyereke, a gyereknek nem lehete még egy anyja).

Egyébként más javára - a mai jogi szabályozás mellett - senki nem mondhat le a saját életéről, illetve az ilyen nyilatkozat nem vehető figyelembe (ld. pl. szervátültetések közeli hozzátartozók között).

A császár egyetlen kontraindikációját tudom elképzleni, ha az valamiképpen közvetlenül veszélyeztette volna az anya életét.
Valszeg egyszerűen nem volt választási lehetőség.

Ps. T. "Hatodéves"! Célszerűnek tartanám a tankönyvek közül az egészségügyi joggal foglalkozó irományokat is forgatni, mert a jelenlegi tudása alapján ebből nem nagyon lesz diploma. Bár medikusi státusa kapcsán már máskor is merültek fel bennem kétségek.

@Rotoxis: a P.S. re reagálnék. nem kell ezt olyan szigorúan venni, mindenki idealista ebben a korban, a valóságra majd ráébred ha elkezd dolgozni. a sokkal nagyobb probléma amivel szembesülni fog, hogy míg a világon vannak menthetetlen betegek, addig nálunk vannak: szakmailag, pénzügyileg (állami pénzhiány), beteg pénztárcailag menthetetlenek, ami ugye nyugatabbra már nem fordul elő olyan gyakran

Az, hogy "nyilatkozatot csak a betegnek van joga tenni", és hogy "senki nem mondhat le a saját életéről". Ez az adott esetben ellentmond egymásnak, úgy értem abban a helyzetben, amikor az anya egy számára életveszélyes műtétet követel (ha tényleg ennyire kontraindikált volt a császár).

Szép dolog a jog, de egy sürgős helyzetben nehéz megfelelően érvényesíteni. Igenis el tudom képzelni, hogy az orvos a hozzátartozóhoz fordult a kérdéssel.

Hogy ebből hogyan következik az, hogy nem jár nekem diploma (ha ez így van, akkor ez az egyetem valamit nagyon rosszul csinál. Eddig a néhány négyesemnél rosszabbat nemigen adtak.) De ha meg hülyeséget beszélek, akkor javítson ki, nyilván sok mindent nem tudok, le lehet írni konkrétan, hogy ez meg az nem úgy van, ahogy én gondolom.

@adamantium:
Igazából nem értem a problémát. Mert adamantimum kb. ugyanazt írta le az esetről = hogy az orvos nem tudja eldönteni.

@Rotoxis: Ha viszont a császározás az anyára életveszélyes lehet, és ezek a hasi műtétek már a terhesség előtt megtörténtek, akkor ezt a terhességet vállalni sem lett volna szabad.

@El Visco Stello: Jelezném, törvény van rá, hogy az orvosnak ezt meg kell kérdeznie. Soha, semmilyen esetben nem avatkozhat be az orvos a beteg ellátásába annak kérése nélkül, csak és kizárólag életveszélyes helyzetben - itt meg valószínűleg nem volt annyi idő, hogy anyát és gyermekét is meg lehessen menteni. A mai korban a beteg dönt, ez nem az orvosi felelősség átpasszolása, egyszerűen törvényt sért, ha nem a beteg döntését követi.

@lac64:
Az a baj, hogy ez nagyon nehéz kérdés. Az anya magánál van, de módosult tudatállapotban (Ilyenkor szerintem minden nő a gyerek életét választja, akkor is ha kb. 0 az esélye a gyerek életben maradásának.)

Ha nem kérdezik meg a férjet, hanem a pánikban, fájdalmak között vergődő anyára hallgatnak, és ő mondjuk meghal a műtőasztalon a babával együtt...

Ilyen helyzetekre biztosan van sok jogszabály, de mint láttuk, egymásnak ellentmondóak, és nincs sok idő vacakolni.

@Hatodéves: Sa@huncut: Nos lehetetlen a hozzátartozóhoz fordulni egy ilyen kéréssel, főleg nem sürgősségi szituációban. A jelen lévő hozzátartozó érdekével, véleményénel ellenétes véleményű hozzátartozó léphet fel akár később. Ráadásul a nyilatkozatot tévő hozzátartozó is hivatkozhat arra, hogy a rövid idő és az őt ért "sokk" hatására döntött úgy, ahogy. Ennke bizony igen rossz kimenetelű tárgyalás is lehet a vége az orvos számára.

@Hatodéves: "Hogy ebből hogyan következik az, hogy nem jár nekem diploma "
Semmiből sem következik, mint ahogy az sem, hogy a jelenlévők közül ki orvos, és ki az, aki csak állítja magáról.

@Hatodéves: el tudja ő dönteni csak nem akarja, kollégám is adott az eszméletlen jehovistának vért, hogy megmentse az életét, az meg beperelte amikor megtudta ezt, szóval az ilyen kétes dolgokat jobb rögtön tisztázni még mielőtt belefogunk

Hasonló döntés következményeiről van szó itt is (14 perctől, magyar felirat is választható):

www.ted.com/talks/sheena_iyengar_on_the_art_of_choosing.html

Úgy tűnik bizonyos esetekben a döntés puszta lehetősége nehezíti az események későbbi feldolgozását...

@Rotoxis:
Igen, de az Ön által idézett másik jogszabály szerint senki nem áldozhatja fel az életét egy másik életéért. A

Az a baj szerintem, hogy ebből a helyzetből lehetetlen jól kijönni, ráadásul nem volt ott egyikünk sem, nem tudjuk, milyen hangsúllyal, milyen mondat hangzott el. Nem tudjuk mi kontraindikálta a császárt ennyire abszolút módon, nem tudjuk, milyen állapotban volt az anya, és végül azt sem tudjuk, hogy valóban jogilag kért beleegyezést a férjtől az orvos, vagy ezt a mondatot csak azért mondták, hogy hátha a férj meg tudja győzni az asszonyt, hogy ne kockáztassa az életét.

Ez az a helyzet, amikor a bajt csak megelőzni lehetett volna. Legalábbis a kapott információkból ennyi látszik.

@Rotoxis:
Ha megműtik az anyát, mert ő ezt mondja, és meghal a babával együtt, akkor abból ugyanolyan per lehet. A jelenlévő hozzátartozó hivatkozhat arra, hogy a felesége nem volt döntésképes állapotban.

Részvétem a baba elvesztéséért.

Amúgy erre az "anya vagy gyerek" kérdésre szerintetek létezik olyan épeszű férfi, aki azt válaszolja, hogy a gyereket????

Sosem felejtem el, pedig vagy 30 évvel ezelőtt láttam az Onedin család című sorozatban, amikor Onedinnek tették fel ugyanezt a kérdést. Ő is elhaló hangon rebegte: "az anyát mentsék!" A filmben a nő meghalt végül, a baba életben maradt, és az apa sokáig nem tudta megbocsátani a gyerekének, hogy "miatta" vesztette el az imádott asszonyt.

Azt hiszem, ilyen helyzetben legfeljebb szép lehetsz, okos nem. Senkinek nem kívánom, hogy ilyen kérdést szegezzenek neki.

kedves posztoló! nyugodj meg ilyen helyzetben férfiként én is a feleségemet választottam volna!

@Hatodéves: Ne tessék tévedésbe esni. Egy ilyen helyzetben nem pusztán perről van szó. Nem arról van szó, hogy a munkáltató kórház fizet-e a pert követően. Itt foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetésről folyik a szó, mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltásról. Nem érzések és hozzátartozók kívánságai alapján kell döntéseket hozni, hanem a VSH alapvelvei szerint.

>Ő engem választott (nem szép, de azóta sem tudtam megbocsájtani)

Marpedig ilyenben nem szabad valasztani! Mindig van esely ra, hogy mindenki megussza.

Bar ugye 10 sorbol meg egy szakember sem tudja, hogy minek mennyi eselye volt, nemhogy egy laikus.

balkán. olyen országnak nincs jövője, ahol a gyerek, öreg, és elesett (vagy veszélyeztetett) támogatást nem kap.

Én is a posztoló cipőjében járok, a 7. héttől feküdnöm kell. Nekem ugyan mondhatták volna, hogy menjek vissza dolgozni!
A férjem meg átharapná a torkukat ott helyben.

Kedves Posztoló!
Fordulj szakemberhez, mert így tönkre fogod tenni a családodat, az egészségedet. Hiába gondolod, hogy nem mutatod ki a haragodat, ott lappang benned, érezteted akaratod ellenére is.
A férjed hozott egy racionális döntést, nem érdemel büntetést, a kisebbik rosszat választotta.

@Rotoxis:
Igen, ebben igaza van.

Az a baj, hogy semmit nem tudunk erről a helyzetről. Hogy a császár mennyire jelentette volna az életről való lemondást például. Hogy mi volt az előzetes koncepció egy ilyen helyzetre (Azért hét hónap alatt biztosan felmerült, hogy mi van, ha mégis császározni kell. Pl. placenta-abrupciónál nem tudom elképzelni, hogy akárhány és bármilyen hasi műtét ellenére is ne a felnyitás lett volna a kisebb kockázat!)

Ha úgy van, ahogy Ön mondja, hogy az orvos büntetőjogilag nem tehetett mást, mint hogy az anya élete védelmében nem műti meg, akkor is el tudom képzelni, hogy a férjet hívta segítségül azért, hogy meggyőzze az anyát.

Ezt az eseménysort ennyi adatból nem lehet megítélni.

@Leroi: És a nyitott méhszáj? a cerclage (vagyhogy írják) sem divat már?

ez egy kissé mellbevágott, azt hittem nem jól olvasom.
"Megkérdezték a férjemet, hogy engem akar, vagy a gyereket? Ő engem választott (nem szép, de azóta sem tudtam megbocsájtani)."

nem irigylem a férjedet...

Sajnálom a dolgot, de van 1-2 dolog, amire szeretnék rávilágítani, mielőtt belesüllyedsz a vád-önvád és a történtek örvényébe:

és ha nem téged választ, akkor egyedül nevelné a két (talán nem egészséges!!) gyereked, akit hátrahagytál??? Akkor boldogabb lennél?

Gondolkozz és ne érzelegj. És aki egyetlen gyermekét veszíti el ugyanígy? Neked ott a nagy, MÉG van kit szeretni...

És adj hálát a férjednek minden nap, hogy ÉLSZ, ölelheted őt és az élő, egészséges gyermeked!! Méghogy nem tudsz megbocsájtani... Csodálom, hogy még neked áll feljebb...

(5-ször vetéltem, tudom mit érzel és tudom mit beszélek, még mielőtt bárki bármit szólna rám...)

Kérj segítséget, ez feldolgozatlanul nem maradhat.

Kit választott a férjed??? :D

@Babette_: még van aki alkalmazza, de az is egy kockázatos módszer, ha nagy a feszültség akkor elhal a méhnyak, a cerclage úgymond amputálja azt, akkor meg nézheted magad. ezért inkább manapság fektetik a veszélyeztetett terheseket

Most majd mindjárt nekem esik mindenki, de az a helyzet, hogy bármilyen komplikációval küzdő terhes nőt, de még a komplikációmenteset sem szoktuk táppénzről kiírni, nemhogy kiírni nem szoktuk, de felülvizsgálatra sem kell járniuk! Nagyon nem stimmel ez a része az írásnak. Életszerűtlen, mind az orvos részéről, mind pedig az anya részéről, hogy ebbe így beletörődött..........
Ha tényleg olyan súlyos kontraindikációja volt a császárnak, akkor miért nem írta le, hogy mi volt az?
Sántít az egész barátaim!

@Hatodéves: Kicsit off. Kirendelt védőként jártam el magzatöléses ügyben. A kirendelt elmeorvos szakértő szerint a szülés természetes folyamat, nem jár módosult tudatállapottal a nő számára. Azt hittem lefordulok a székről, de ez van. (Rákérdeztem, hogy akkor Ön szerint szüléskor nyugodtan beszélgethetünk a nővel Kantról? A válasz az volt, hogy Kantról egyébként sem lehet a nőkkel beszélni.)

Ps. Részvétem a posztolónak, forduljon orvoshoz, ha legalább egy boldog pillanatot szeretne még az életében

@Polifémosz:
Ahogy gondolkozom rajta, nekem is egyre jobban sántít.

Hiszen ha a haránt-szülésből méhrepedés lesz, akkor ugyanúgy fel kell nyitni, és kategóriákkal kockázatosabb műtétre lett volna szükség.

Ráadásul minden szülész csinál császárt, de a fiatalok többsége sosem látott harántfekvéses szülést (mert abszolút császár indikáció, amit ma már a terhesgondozás alatt felismernek).
Tehát a szülész is maximálisan abban volt érdekelt, hogy császár történjen.

Tényleg tudni kellene, mi volt pontosan a kontraindikáció oka.

@Polifémosz: Azt írja, soha többé nem lehetett gyermeke, tehát valószínűleg jó néhány éve történhetett az eset. És sajnos az én időmben, a nyolcvanas évek közepe táján voltak még ilyen felülvizsgálatok.
De ha tényleg ennyi idő telt el, akkor bizony már túl kellene lenni ezen a fájdalmon, és bizony segítség kellene a feldolgozáshoz.

@Mária: Nem pici szivike. A beteg nem orvos. Az orvos alkalmasnak találta (valami misztikus okból) a munkára. Ebben az is benne van, hogy be megy a munkahelyére a beteg mert az orvos erre is alkalmasnak találta. Az orvos döntése, az ő felelősége. Normális országban ez foglalkozás körében elkövetett gondatlan emberölés és súlyos testisértés. Eltiltás a foglalkozástól, kártérítés fizetése.

Ez az egész történet nem stimmel:
- senkit nem küldenek el dolgozni a 8. hónapban nyitott méhszájjal, különösen, ha addig feküdnie kellett,
- SOHA nem kérdezik meg az apát, hogy kit választ (legfeljebb a XIX. századi romantikus regényekben), kötelező előírás, hogy minden esetben az anyát kell menteni,
- nehezen tudom elképzelni, hogy ha az anya és a gyerek veszélyben van, nem a császárt választják, akárhány műtétje volt korábban az anyának - mert az még mindíg biztonságosabb megoldás mindenkire nézve, mint egy elhúzódó szülés.

@Sorelle: nem tudjuk mikor történt, rákosi idejében ez bizony simán megtörténhetett, és akkor a műtéti kockázat is igencsak nagy volt, nem mint ma

@Polifémosz:

Hála Neked, ha Te nem így csinálod.

Menni kell felülvizsgálatra, várni sokat, aztán a kutyanyelvet elküldeni a munkáltatónak és a megfelelő idő után a főorvosi vizsgálatra is el kell menni.

Saját kis munkatársam példája nem is oly régen.

ez nem lehet igaz. ugye nem is igaz?
ha mégis, akkor nem tudom mit mondjak. ilyen választásnak nem szabadna lennie, ma, itt és most

Kérek mindenkit, hogy a posztolót se csendesen, se kiabálva ne hibáztassátok.

Ott és akkor történt vele ami történt.

Ennyit tudunk amit a posztban leírt.

Törölni fogok mindenkit aki nem tartja tiszteletben az érzéseit!

@cenzorilla:

Gratulálok, Cenzorilla!

Glitetres animgif angyalkákat nem akarsz beszúrni a posztba, hogy nagyobb legyen a meghatódás?

@ehja:

Mint korábban már írtam, és a rendkívül népszerű Cenzorella törölte, nem vagyok a szivikéd.

A posztoló meg maga tehet arról, hogy hét hónapos terhesen nem maradt otthon, hanem lépcsőt mászott.

@adamantium:

Nem tudom, de meddig lehet feltételezni, hogy a gyerek befordul?
Egy hetedik hónapban lévő magzat már túl nagy, hogy ne műtsék meg.

Ez egy nagyon hirtelen döntés kellett, hogy legyen - írja is, hogy megindult a spontán szülés - talán az apát ezért kérdezték.

Ha műtétek miatt nem lehet császár, akkor egy hüvelyi szülés nem okoz nagyobb bajt?

@Mantlesorrow:
Nem, ez a történet nem igaz.

@cenzorilla:

Aha, kezdem érteni.

A posztolót nem szabad hibáztatni, akkor sem, ha valamelyik kommentező hibásnak tartja.

Ellenben gondolom, kötelező elem szidni ezen a blogon az orvosokat, és a poszt tartalmából adódóan a férjet is.

Csatlakozva a részvétteli kórushoz, annyit hadd mondjak halkan, hogy tapasztalatom szerint felülvizsgáló orvos/főorvos abból lesz, aki túl hülye/lusta ahhoz, hogy gyógyítson.

@maria_bloghu: Ja édes szivikém... Ha meg nem megy dolgozni akkor joggal rúghatják ki mert a felülvizsgáló alkalmasnak találta. Az is az posztoló döntése ugye? Ha van rajta sapka azért ha nincs azért hibás.

Gondolta a szerencsétlen posztoló, hogy a felülvizsgáló is orvos. Persze az, de valószínűleg van neki egy kvótája, hogy hány potenciális táppénzcsalótól kell megmentenie az országot.

@Dr.laikus PhD: a császármetszés a gyermek érdekeit szolgálja, ritka az amikor az anya érdekei miatt császároznak. ha nem cél megmenteni a gyereket akkor a hüvelyi szülés a preferált mert a védendő anyának az kisebb kockázat.
régebben a gyermek helyzetét kézi vizsgálattal állapították meg, ma egy gyors UH és megvan. a farfekvés sem abszolút indikációja a császárnak de mindenesetre készen kell lenni rá.
ha régi szülészeti tankönyveket olvasol ott le van részletezve hogyan kell benyúlni és megforgatni a gyereket, vagy ha téraránytalanság állt fenn akkor hogyan darabolták fel a gyereket, hogy ki lehessen szedni és megmenteni az anyát, tehát mindig az anya volt az első.
én annak idején láttam egy nőt aki azzal jött be, hogy nem mozog a gyerek, Uh kiderült, hogy sajna a köldökzsinór rátekeredett a nyakára és meghalt a gyerek, megszülették a nővel, nem császározták meg azzal, hogy így jobb az anyának

@ehja:

Fölösleges ebbe belemenni.
Történetesen ez az állapot szerintem nem kvóta kérdése.
Kétségtelenül van a betegségeknek egy optimális gyógyulási ideje.
Felülvizsgáló főorvos, idős öreg, vagy Dr.Morcz által vázolt doktor.
Nézi a papírokat, ránéz a betegre, ha elég rózsás az orcája akkor jó, ha nem akkor még tovább küldi, de nem ő dönt.

Posztolót meg hibáztatni bármiért is botorság. Elég nagy a fájdalma az is feldolgozatlan. szakemberre van szüksége.

az mindig érdekelt, hogy ha valaki a gyerekéről beszél, miért nem azt mondja, hogy "kislányom" vagy "kisfiam", ez nekem rendszeresen feltűnik, hogy annyit mond, kislány, vagy kisfiú a saját gyerekére...akkor ott nincs kötődés véleményem szerint.

@Dr.laikus PhD: Nem hibáztattam a posztolót. Mária volt aki hibáztatta. El kellene olvasni az előzményeket is. Én kifejezetten úgy gondolom, hogy pl. ha egy orvos valakit alkalmasnak talál eü. szempontból valamire aki aztán látványosan majdnem belehal az "alkalmasságba" akkor ennek szakmai, büntetőjogi és kártérítési felelősségét viselje az orvos. Magyarul legyen garancia az orvos által végzett tevékenységre is.

@ehja:

Le merném fogadni, hogy te vagy Despota másik blogjáról a tragikus hirtelenséggel eltűnt "Mothe"... :)

Cenzorella, légy szíves, ne töröld a hsz-aimat, amit Mothe kartársnak címzek.

Kösz.

@adamantium:

Ja igen, persze, a XVIII-XIX. század fogós szülései.

Van ilyen metszet gyűjtemény itthon, még könyv is. :))

@maria_bloghu: Hát nem vagyok az. Csak éppen unatkozom.

@ehja:

Bocs!
Neked írtam, hogy más is értsen belőle. :))

@Dr.laikus PhD: nem kell annyira visszamenni, egy császármetszés még a XX század leső felében sem volt kockázatmentes

@maria_bloghu:

Magánban veszekedjetek ha kérhetem. :)

@énis:

Tájanként változik.

Falun szokás a gyerekekről így beszélni, hogy a kislány így, vagy úgy, vagy a fiú csinált már megint valamit.

Ha több van, akkor a Mari lyány, vagy a Pisti fiú.

Én úgy tudom, hogy kérdés nélkül az anyát mentik, tehát az orvos kérdése nagyon-nagyon etikátlan.
Őszinte részvétem. Nem kell mondani, tudom, de azért Szeresd nagyon a férjedet s gyermekedet. Kívánom, hogy fel tudd dolgozni a történteket, elfelejteni úgy sem lehet.

@adamantium:

Igaz.

Én is sajnálom a posztolót. De tényleg nem szép, hogy a férjét hibáztatja a döntésért. Bele kell gondolni, hogy haa férj a babát választja, akkor ott marad egy újszülöttel, akit el kell valahogy látni, gyászolva, egyedül, és lehet, hogy magában keserűséget érezne a gyereke iránt, hiszen az ő szemszögéből az a gyerek ölte meg az ő szeretett feleségét. Míg, ha a feleségét választja, akkor ki tudja, lehet, hogy lesz még gyerek. (Sajnos itt pont nem áll fenn ez az esély.)

Tényleg nagyon szomorú, de ez volt a lehető legjobb és legracionálisabb döntés. Csoda, hogy egyáltalán megfordult az orvos fejében a másik eshetőség...

"Ő engem választott (nem szép, de azóta sem tudtam megbocsájtani)." Tragikus történet, a tragédia miatt gondolom, mindenki megérti ezt, de inkább fordulj pszichológushoz, mert a férjed helyesen döntött, és gondolom mély sebeket is ejtett rajta. Nekem volt veszélyeztetett terhes ismerősöm, ő még az ágyból sem kelt ki, nemhogy a 4-re ment volna fel gyalog. Szóval ne a férjedet okold azért, mert szeretsz áldozat lenni. Én szülők nélkül nőttem fel, borzasztó érzés ez gyerekként, nem lehet olyan a gondolkodásod, hogy a saját szenvedésedet helyezed előtérbe ahelyett, hogy örülnél: egy másik gyermek anyja lehetsz és nem két gyerek sír az anyja után.

Őszinte részvétem!
7,5 hónaps magzat bizony nem szokott vetélődni, az már szülés, ha halva szülés is. De tegyük hozzá, az egynapos zigóta is meghal, még ha szakmailag nem is így mondják. Már az is élet!

@mérien: már leírtam, te vagy az etikátlan ha ilyet feltételeztél, vannak vallási közösségek ahol pont fordítva van, a gyermek elvétele halálos bűn, ha az anya meg meghal császár közben és a gyermek megmarad akkor az óriási hőstett, tehát a kérdés abszolút indokolt és kötelező, annak ellenére, hogy az orvos tudja mit csinál, csak előtte megbizonyosodik, hogy mi vár rá

Őszinte részvétem!

Ebbe bele gondolni sem könnyű, még laikusnak sem.

Ami nekem is furcsa, ha nekem benne van a "kiskönyvemben", hogy veszélyeztetett terhes, azt nem törlik ki onnan, hanem fokozott elővigyázatossággal követik a terhességet egészen a szülésig.

A kórházból pedig ilyen esetben úgy engednek ki, hogy alá kell írni, saját felelősségre távozok.

Ha egy ilyen helyzet után egy nő haragszik a férjére, akkor az nem azért van, mert jellemtelen vagy buta vagy bármi.

Hanem így reagál a traumára, és valószínűleg nem tudatos a haragja, sőt szégyelli is magát miatta, de attól még így érzi.

Az, hogy kimondja ezt az érzést, az első lépés a feldolgozás felé. Sőt, a legjobb lenne, ha a férjének is kimondaná, és egy szakemberrel együtt meg tudnák beszélni, mert úgyis ott van közöttük a feszültség, és annál rosszabb, minél kevésbé néznek vele szembe.

@Sorelle: Az elso kettore csak igent tudok mondani. 40 folott vagyunk, az elso gyerek jott (tobb mar nem is lesz :( ), baratnomnek kinyilt a mehszaja, korhazban fekudt 1-1,5 honapot. Gyilkos idok voltak. Bevarrtak volna, csak volt egy hulvelyi fertozese, ami miatt nem lehetett. Mire megjott a laboreredmeny, addigra meg megindult ki a gyerek...Hat honaposan, 740 grammal. Most masfel eves es (lany letere) kis vasgyuro, eleven, erdelkodo orokmozgo, de az elso hetekben 2 ml tejet kapott etkezesenkent es antibiotikumot (merthogy baratnom fertozese a gyereknel tudogyulladast okozott)

Szoval senkinek eszebe se jutott visszakuldeni dolgozni, felallni se engedtek az agybol.

Engem nem kerdeztek, hoyg mit akarok, amikor megindult a gyerek, kivettek csaszarral (holott elotte harom nappal meg a mehszajat akartak bevarrni).

A poszt zűrzavarából csak egy dolog nem világlik ki logikusan: az anyát gondozó nőgyógyász kezdettől fogva fel kellett volna világosítania őt arról, hogy NEM lehet császármetszést végezni (a "sok hasi műtét miatt"?) és hogy ez magzatfekvési problémák esetén mivel járhat. Másrészt abban az esetben, ha NEM császárolható az anya, hogy engedték a terhességet kifejlődni (remélték, hogy per vias naturales megszületik,komplikációmentesen a baba?), másszóval tudatosan kockáztattak?

És ötvenedszerre is: a férj sohasem jogosult DÖNTENI az egyik vagy másik élet vonatkozásában, ez egy nagy mese. Ilyen kérdés sosem merülhet föl, mindig az anya élete az elsőrendű ebben az esetben.

@El Visco Stello:
Bocs, de ilyen kérdés sosem merül fel, az orvosnak is kell tudnia, hogy mi a TÖRVÉNYES, másszóval miért felel (büntető)jogilag: elsősorban az anya életéért, ezt bármelyik törvényszéki orvostani jegyzetben elolvashatjuk. Minden,amit ehhez hozzátettek, a képzelet szüleménye.

Ez Magyarország ... persze, ha nem idén barnult lett volna az illető mereszthetné otthon semmiféle veszélyeztetés nélkül.

@adamantium: Az, hogy Te indokoltnak látod az ominózus kérdést, mert tartozol egy szektához, az egy dolog.
De hogy kötelező, ahogy fogalmazol?...
Nem vitatkozom, ez az, amikor felesleges.
Írhatsz nyugodtan, ahogy a moderátor mondaná: ne itt vitatkozzunk, tehát részemről lezártam. S valóban a történtek tragédiája a lényeg, kár, hogy provokációra adtam okot, nem való ide.

A betegek jogairól szóló link (Semmelweis egyetem honlapján található):

www.sote.hu/intezetek/info/?inst_id=29&page_id=15

Pár dolgot azért kiemelnék:
'A törvényi elôírásból következik, hogy a beteg minden testi - lelki ártalmának (betegségének, kóros állapotának) kezelését (megelôzését, megszüntetését, javítását) - a pontosan meghatározott jogszabályi kivételekkel - az érdekelt egyetértô beleegyezésével szükséges elvégezni ahhoz, hogy bármely lehetséges jogi felelôsség e tetintetben kizárható legyen."
"A beteg megfelelô tájékoztatás után dönt saját gyógykezelésérôl és ezáltal választ a rendelkezésre álló terápiák között is. A beteg a gyógykezelés befejezéséig egyetértését bármikor visszavonhatja, illetôleg megváltoztathatja. A kezelôorvos kötelessége ilyen esetben, hogy a beteg megváltoztatott akaratának kockázatát és következményeit részletesen ismertesse."
"A páciens hozzájárulásának hiányában a beteg beleegyezéséhez kötött beavatkozások közül szakmai vétség megalapozása nélkül csak olyan kezelés végezhetô el, amely hirtelen fellépett, közvetlen életveszély elhárítását szolgálja."
"A cselekvôképtelen, illetôleg korlátozottan cselekvôképes betegek gyógykezelésénél, amennyiben törvényes képviselô nincs, nem nyilatkoztatható, vagy a nyilatkozat tételt megtagadja, az e rendeletben hozzátartozóként meghatározott bármely más személy nyilatkozata az irányadó.
Hatályos jogszabályaink nem zárják ki annak a lehetôségét sem, hogy a sorrendben elôbb álló hozzátartozó elutasító nyilatkoztata ellenére a késôbb említett hozzátartozó beleegyezésével a beavatkozás jogszerûen elvégezhetô legyen."

Ez egy másik honlapon szerepel: A hozzátartozók sorrendje: a beteg törvényes képviselője, ennek hiányában a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes házastársa vagy élettársa, ennek hiányában gyermeke, ennek hiányában szülője, ennek hiányában testvére, ennek hiányában nagyszülője, ennek hiányában unokája

Most sokan, látom, az orvosokat hibáztatják, írtam, laikus vagyok!

Aki még nem járt a terhességi patológián (ritka ronda név rá), annak elképzelése sincs arról, hogy miről szól.

Sem most, sem 13 éve nem engedték haza azokat, akiknek felmerült a koraszülés leghalványabb gyanúja is!

Viszont az orvos nem gyámja a felnőtt nőnek, aki szabadon dönthet, mert neki joga van, a saját és a gyermeke sorsáról. Csupán aláírja a saját felelősség részt.

A döntés nem könnyű, mert otthon már vár egy gyermek, munka, de a mérleg nyelvét mindenki maga dönti el.

Ebben az esetben az anya döntött rosszul, mert neki joga lett volna a kórházi kezelésre, meg olvasom, hogy saját orvosa is volt, aki nem azért van, mert neki kell adni a hálapénzt, hanem azért, mert behatóbban lát bele az esetleges anomáliákba, kórtörténetbe.

És persze megint az orvos a hibás, meg az egészségügy meg mindenki, csak saját magunk nem...

Na ettől magyaros, nem az orvosainktól!

"Megkérdezték a férjemet, hogy engem akar, vagy a gyereket? Ő engem választott (nem szép, de azóta sem tudtam megbocsájtani)."
Biztos bennem van a hiba, de én ezt nem értem sehogy sem. Mi az hogy a férjet kérdezik meg, hogy a nő vagy a gyerek??? A második felét meg ugyanúgy nem értem. Szerette, nem akarta elveszíteni a feleségét, mi a csudát kéne ezen megbocsátani??
De az sem világos, ahogy ezt már páran megjegyezték, hogy miért vállalt újabb gyermeket a nő, ha kizárt volt nála a császármetszés.
Én mindkét terhességem alatt táppénzen voltam, de sosem kellett felülvizsgálatra mennem bizottsághoz vagy másik orvoshoz, pedig az sem ma volt.
Nem igazán értem az egész posztot.

@szubjektiv:

Nem kérdeznek senkit ez a romantikus rész az élet utólag megszépít dolgokat történetben. Valójában ilyenkor megvan az orvosi protokoll , és az anyát mentik automatikusan.

@szubjektiv: @Viktus:

lac64 2010.10.05. 15:24:46
A betegek jogairól szóló link (Semmelweis egyetem honlapján található):

www.sote.hu/intezetek/info/?inst_id=29&page_id=15

Pár dolgot azért kiemelnék:
'A törvényi elôírásból következik, hogy a beteg minden testi - lelki ártalmának (betegségének, kóros állapotának) kezelését (megelôzését, megszüntetését, javítását) - a pontosan meghatározott jogszabályi kivételekkel - az érdekelt egyetértô beleegyezésével szükséges elvégezni ahhoz, hogy bármely lehetséges jogi felelôsség e tetintetben kizárható legyen."
"A beteg megfelelô tájékoztatás után dönt saját gyógykezelésérôl és ezáltal választ a rendelkezésre álló terápiák között is. A beteg a gyógykezelés befejezéséig egyetértését bármikor visszavonhatja, illetôleg megváltoztathatja. A kezelôorvos kötelessége ilyen esetben, hogy a beteg megváltoztatott akaratának kockázatát és következményeit részletesen ismertesse."
"A páciens hozzájárulásának hiányában a beteg beleegyezéséhez kötött beavatkozások közül szakmai vétség megalapozása nélkül csak olyan kezelés végezhetô el, amely hirtelen fellépett, közvetlen életveszély elhárítását szolgálja."
"A cselekvôképtelen, illetôleg korlátozottan cselekvôképes betegek gyógykezelésénél, amennyiben törvényes képviselô nincs, nem nyilatkoztatható, vagy a nyilatkozat tételt megtagadja, az e rendeletben hozzátartozóként meghatározott bármely más személy nyilatkozata az irányadó.
Hatályos jogszabályaink nem zárják ki annak a lehetôségét sem, hogy a sorrendben elôbb álló hozzátartozó elutasító nyilatkoztata ellenére a késôbb említett hozzátartozó beleegyezésével a beavatkozás jogszerûen elvégezhetô legyen."

Ez egy másik honlapon szerepel: A hozzátartozók sorrendje: a beteg törvényes képviselője, ennek hiányában a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes házastársa vagy élettársa, ennek hiányában gyermeke, ennek hiányában szülője, ennek hiányában testvére, ennek hiányában nagyszülője, ennek hiányában unokája

Én csak azt szeretném tudni ( persze őszinte részvétem, meg minden) melyik az a betegség/ kórkép amiben NEM LEHET császármetszést végezni. Ha valaki meg tudná irni, akár kb is, megköszönném.

@Dr.laikus PhD:
"A cselekvôképtelen, illetôleg korlátozottan cselekvôképes betegek gyógykezelésénél, amennyiben törvényes képviselô nincs, nem nyilatkoztatható, vagy a nyilatkozat tételt megtagadja, az e rendeletben hozzátartozóként meghatározott bármely más személy nyilatkozata az irányadó."

A terhes vagy szülő nő nem cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes.
A fentemlített cselekvőképtelenség a szellemi beszámíthatóságra vonatkozott és nem arra, hogy a nő történetesen a szülőágyon fekszik.

Mondjuk a hölgyet a betegállományból ilyen állapotban kiíró orvoskollega simán megüthetné a bokáját és jogosan, ha történetesen beperelné a kárvallott...

Nem beszélve a sok, állam pénzén dőzsölő tökegészséges táppénzcsalóról, akik közül rengetegen ezalatt maszekolnak...

@Viktus: Én is úgy gondolom, de nem akartam úgy írni, mintha nem hinnék a posztolónak.

@Leroi:

Én is így gondolom, de azért ott van előtte a testi ártalom is, nem csak a lelki (ami a lelki betegségre értendő).
Szeretem azért a jogot én is a magam hasznára érteni... :-)))

Az én gyerekemnél engem kérdeztek és nem a férjem.

Különben meg nagyon tisztázatlan. Harántfekvéses babát kihúzkodni....
Mert ha sikerül megfordítani még ha nem is fejvégű és és és....
Nem segít rajta sajnos.

A lelki terhét kéne kezelni.

Hatodéves jól írja a harag nem tudatos, ha képes kimondani egy lépés a gyógyulás felé.

Részvétem. Talán segít: a feleségem ikrekkel volt veszélyeztetett terhes. A fenti tragédia csak elvi szinten merült fel de már akkor úgy döntöttünk, hogy amíg nem születnek meg addíg nem szabad gyermekünknek tekinteni. Ha vmi hasonló történik akkor bele kell rugdosni az agyunkat ebbe a nézetbe.
A férjed az egyetlen egészséges döntést hozta. Ha nem tudsz megbocsátani akkor gondolj arra, hogy Ő mekkora dolgot vitt véghez. Ő hatalmas áldozat, hiszen mit érezhet egy ilyen döntés után???????? (én is így döntöttem volna)

@mérien: ne nevezz már engem szektásnak, én sem neveztelek téged. tapasztalatból beszélek, ami saját kollégámmal esett meg az életmentését perrel köszönték meg, szóval az ilyen kérdéseket jó előre letisztázni

@Dr.laikus PhD:
Azt viszont magam sem értem, hogy miért nem volt megcsászárolható az anya.
A magzat simán kifejlődött benne 7 és fél hónapos koráig, ami már egy tekintélyes méretű térfoglalást jelent a hasüregben, a császármetszést viszony "nem vállalták"...
Kissé fura, talán még furább, mint a doki kérdése, amit az apának feltett...
/HA feltette.../

@lapos a Föld: minden szavad igaz.

@Leroi: Reagálnék:S

1. Ugye senki nem hiszi el, hogy egy nyitott méhszáj magától összezáródik a terhesség (pláne utolsó terminus) alatt?
2. Gondolom senki nem azért választ orvost, hogy mással is (kivétel, ha a saját nem ér rá) vizsgáltassa és kezeltesse magát?
3. Nem első terhesség, gondolom teljesen tudatában volt a hölgy azzal, hogy mit jelent az a 9 hónap.
4. Táppénzcsalók...persze...aki veszélyeztetett terhes az úgy is él(gondolom én)! És nem hiszem, hogy a gyermek életével szemben van olyan eszköz, dolog, tevékenység, ami első helyre kerülhet.
5. Akkor miért vannak olyan sokan a kórházban ezzel a problémával, akiket nem dobnak ki?
6. Mit tesz a kezelőorvos, ha az édesanya azt választja, hogy haza fog menni?

Csak ezek jutottak eszembe hirtelen!

a félreértések elkerülése végett én teljesen elképzelhető forgatókönyvnek tartom, hogy a nő a gyereket akarta menteni, erre az orvos megkérdezte a férjet, hogy a férj mit döntene ha döntenie kellene, persze a férj a feleséget akarta menteni, szorult a hurok, közvetlen életveszélynek minősítették a helyzetet, figyelmen kívül hagyták a nő véleményét és a férj beleegyezésével a feleséget megmentették

@fumerin:
A kérdéseidet, bocs, nem értem...
Gondolom, az anyát kiíró dokihoz címezted.
A táppénzcsaló jelző nem a hölgyre vonakozott.
Nagyon is nem.

@adamantium:
Szerintem nincs olyan jogi fórum, amely előtt tisztára mosták volna magukat a nőgyógyászok azzal a verzióval, hogy (saját kérésére) hagyták az anyát meghalni egy koraszülött, talán már életképtelen magzat javára...

@fumerin: nem tudjuk a történet mikor zajlódott, lehet 50-60 éve volt

@Dr.laikus PhD: Akárhányszor bemásolhatjátok ide a linket, vagy akár a szöveget is. A nyilatkozat addig "ér" valamit, amíg nem lép fel életveszély. Akkor biza ki lehet dobni és mentik az anyát. Pont.
Az meg télleg szuper lenne, ha a nyilatkozatképtelen betegről a hozzátartozó mondhatná meg, hogy megmentsék-e az életét. Életmentő beavatkozásról is le lehet mondani, de rendkívül szigorú feltételek mellett és nem ilyen esetekben.

@Leroi: te én láttam olyant, hogy a beteg aláírta, hogy nem enged magának transfúziót beadatni és szépen meghalt, mert mire eszméletlen lett és fölül lehetett volna írni az akaratát már menthetetlen volt. próbálkoztak minden jogi megoldással de azt mondták vizsgálja meg pszichiáter, ha beszámítható akkor joga van meghalni. mondjuk jelen esetben a helyzetet komplikálja a gyerek, de az még nem született meg

@Leroi: Félrekommunikálunk!

"Mondjuk a hölgyet a betegállományból ilyen állapotban kiíró orvoskollega simán megüthetné a bokáját és jogosan"

Talán erre:1., 2., 3., 6.,

Majd:
"állam pénzén dőzsölő tökegészséges táppénzcsalóról,"

Mert nem hiszem el, hogy van olyan orvos, aki ezzel a problémával valakit is kiír dolgozni! Így valószínű, ha azok a nők, akik otthon és a kórházban tengetik hónapjaikat, mind azok?
Mert sokan vannak...

Erre jött volna a 4., 5.,

És nem táppénzcsaló, neeeem, felelőtlen anya!

@Leroi:

Állandóan újra kezdem.

Nem tudjuk mi történt.
Lényeges információknak nem vagyunk birtokában.
Jó lenne, ha jelentkezne és lehetne kérdezni.
Kibeszélhetné magából és választ kaphatna a kérdéseire is, mert úgy látom azért vannak neki is, nem csak nekünk.

@cenzorilla: "Törölni fogok mindenkit aki nem tartja tiszteletben az érzéseit!"

Ez szép, több ilyen ember kellene a világra, akiknek az érzések fontosabbak.

Legmélyebb részvétem az írónak! Gondolj arra, hogy a férjednek nagyon nehéz helyzetben kellett döntenie, és biztos lehetsz benne, hogy mindketten ugyanannyira szerettétek a kislányt. A férjed választott: ahelyett, hogy mindkét gyermeket anya nélkül hagyta volna, megmentette a kisfiad édesanyját. Neki mindkettőtökre szüksége van, neveljétek szeretetben, neveljétek becsületre, neveljétek Emberré.

@Rotoxis:

Jogos! :)

@adamantium:
:(((
Én ezért b@szom oda minden J...a tanújának, hogy az Életre esküdtünk fel, annak a megmentésére, a mi überel minden szektás vadmarhaságot...Nagyon fel tudják piszkálni bennem a pumpát a hasonló bigottságok, bizony...

@Reggie:
Ilyet csak Zola regényeiben kérdeztek anno...(ld. Gérminal...)
Ma holtbiztos, hogy szó sincs erről.

Az nem is kérdés, hogy ilyenkor egy anyát kell menteni. 2 ember meg egy gyerek ami egy egész család könnyebben át tud vészelni egy krízist - egy baba halálát - mint egy apa egyedül!

Képzeljük már el apuka egyedül marad elvesztette a feleségét és ott van két gyerek amelyikből a nagyobbik felfogja hogy elvesztette az anyját.... képtelenség. 1 hét és diliotthonba kerül ha nincsenek szülők akik megmentsék.

Elismerem ez hatalmas tragédia, de ha ezt a második verziót egy nő elvárja a férjétől akkor valami hihetetlen feladatot szeretne rászabni. Tudom meghalni se egyszerű, de ebben az esetben feláldozni az életed nagyságrendekkel egyszerűbb mint annak akinek ezt majd végig is kell dolgoznia.

@adamantium:
A férj véleménye azért is irányadó lehet, mert ha a házaspár következetes döntése, hogy a gyereket kell menteni (mert mondjuk bigott katolikusok), akkor ő is azt mondta volna.

Az a baj, hogy könnyű elveket sorolni, a szitu az, legalábbis a leírtak szerint, hogy ott fekszik az anya és követel egy olyan beavatkozást, ami az orvos szerint veszélyezteti az életét. A hüvelyi szüléshez szükség van az anya együttműködésére, ha nem kooperál, hanem sírva követeli, hogy ne ez történjen, akkor tuti el fog húzódni a szülés, és csak még nagyobb baj lesz.

Az orvosnak döntenie kellett, hogy melyik elvet/szabályt sérti meg:
1. Az anya jogát a döntésre
2. Azt az elvet, hogy baj esetén az anya életét kell menteni.

Külön-külön mind a kettővel egyetértünk, de itt választani kellett közülük.

És lehet, hogy szükség volt arra, hogy az orvoson kívül a férj is próbálja nyugtatni, meggyőzni az asszonyt.

Ha fordítva lett volna: a nő a saját élete mellett voksolt volna, a férj pedig a baba mellett, akkor kizárt, hogy figyelembe veszik a férfi véleményét.

Bennem egyedül a császármetszés kontraindikáltsága vet fel kérdést. Sok hasi műtét valóban nagyobb szövődménykockázat, esetleg hasi sebészt kell hívni stb, de azért valószínűleg nem egyenlő a biztos halállal. A leghihetőbbnek Adamantium véleményét tartom: hogy ez az eset évtizedekkel ezelőtt történt, amikor még más volt a kockázat mértéke.

Igazából akárhogyan is történt, ez a poszt jól mutatja, hogy mért nehéz jogi és egyéb elveket alkalmazni kritikus helyzetben.

:(

És még annyit, hogy nem fekete-fehér az élet és senki nem tudja, mi lett volna, ha...

A gyerek megszülethetett volna egészségesen hüvelyi úton is, az anya meghalhatott volna a műtét miatt, meghalhattak volna mindketten, és lehet, hogy mindketten túlélték volna császárt.

Az egyedi körülmények alapján kellett a valószínűségeket mérlegelni, méghozzá gyorsan, és ezeket a körülményeket mi viszont nem ismerjük.

Az egészen biztos, hogy ha nincs ott
senki, akit kérdezni lehetne, és az anya
nincs olyan állapotban, hogy érdemben
kommunikáni lehetne vele, akkor mindig
az anya életét mentik. Az már külön boldogság, ha ebből az egész szituációból a gyerek is megmarad, és még egészséges is lesz. Mindezt azért tudom ilyen biztosan, mert velem történt!Az viszont igaz, hogy a kórház hatalmasat bukott volna, hiszen végig
bent feküdtem egy vesével, magas vérnyomással, terhességi toxikózissal,és a főorvos és az én orvosom közti vitának nevezetesen /császár vagy nem/lettünk majdnem áldozatai. Én olyan szinten maradtam áldozat, hogy az egészségem, ami akkor sem volt rózsás mára már csak a múlté. De van egy gyönyörű okos felnőtt lányom, és mostmár csak ez számít. Persze a nagyhírű kórház főorvosa mikor túl voltam az életveszélyen a viziten úgy fogalmazott:
Köszönjem meg ennek a timnek,hogy én és a gyermekem élünk,és a gyermek egészséges.A későbbiekben még titokban
egy nem várt terhességet úgy gondoltam kihordok, de végül is győzött bennem a józan ész, és a belgyógyászomnak elmondva, sajnos el kellet vetetni a babát. Ő így fogalmazott. Ha meg is tudnánk menteni a születendő gyermeket, ami szinte kizárt, a már élő, egészséges gyermekére, és a férjére gondoljon, aki ezután egy egészséges és egy beteg gyermeket nevel egyedül.A gyereknek szülőre,és elsősorban anyára van szüksége. Azt sem látom tisztán, hogy a posztírónak milyen műtétei voltak, hiszen nekem is 4 hasi műtétem volt már akkor, ebből 2 nagy kiterjedésű,aki tudja milyen az izrael féle metszés, biztosan tudja miről beszélek, mert a vese, és epe az ilyen. És mégsem mérlegeltek, hanem minden előkészítés nélkül tették, amit kell.A felülvizsgálatot simán el tudom képzelni, hogy így volt, és ez régebben is így volt, mert megmondták, míg meg nem lesz a baba kell felülvizsgálatra járni, én csak azért nem jártam, mert nagyon hamar bekerültem.De egy napra, még hétvégére sem engedtek haza. Mindenesetre a posztírónak javaslom, hogy örüljön az élő egészséges gyermekének, és a családnak, tudom, nagyon nehéz a feldolgozás.A jogi lépéseket én biztosan megtenném, már ami a felülvizsgáló orvost illeti, hiszen egy szakorvos véleményét vizsgálta felül, minden szakértelem nélkül, magyarul: ölt

Ilyen eseménynek ma Magyarországon nem lenne szabad megtörténnie.
Mi az, hogy ne memrik vállalni a császármetszést? Ez valami kis kórház, ahol évi néhány száz szülés van?
Kimutatott tény, hogy 28hetes korban a császármetszés előnyösebb a magzat számára. Harántfekvésnél kötelező a császármetszés! Nem vagyunk hősök, mint régen, nem fordítunk lábra, ilyen korban a külső fordítás is összetöri a gyereket.
Császármetszést kellett volna végezni, akár sebész bevonásával is.

Ja és ma már nincs olyan, hogy válasszunk az anya meg a magzat között.
Egy eset van... egy olyan tünetegyüttes, ami pont 23-26 hét körül szokott bekövetkezni, és ilyenkor tényleg nem sok esélye van a gyereknek, de az anya simán meghalhat. Később pedig bármilyen terhességi korban arra kell törekedni, hogy az anya és magzata számára ideális időben legyen a születés, akkor is ha ez mondjuk koraszülés lesz.

@Hatodéves:
Az élet megmentése egyik alaptétele a törvényszéki orvostannak és nincs olyan, hogy szabad döntési jog, ha az életéről van szó valakinek.
Ezért van az, hogy a (csak deklarált vagy már megkísérelt) öngyilkosjelölteket akár kényszer alkalmazásával is (zárt) psychiatriai intézményekbe szállítanak és így próbálják megmenteni az életét.
Egy adott pillanatban tehát sem az anya sem a férj "döntése" nem irányadó.
A jogszabály az, amit be kell tartani, ez pedig az élethez való jogot preferálja mindenféle más jog előtt.

Nem tudom, van-e olyan férfi, aki a gyakorlatilag még meg sem született gyereket választaná a felesége helyett (ha választania kell).

Az a nő pedig, aki erre azt mnondja, hogy nem tudja megbocsájtani neki, az vagy túl sok Romana Regényújságot olvasott, vagy hazudik és akart írni valami bombasztikusat.

@p.i.g: Én is ezt mondom; gyors körkérdés a munkahelyemen (igen, még mindig dolgozunk :( ) és nyolc pasi közül hat azonnal a nő mellett döntött, a másik kettő rövid gondolkozás után ugyancsak.

Szép Kedd estét:-)

Először is nagyon sajnálom a régen elvesztett babát.Bármikor történt, és bárhogyan akkor is óriási veszteség egy anyának:-(
Azért mondom, hogy régen, mert nagyon-nagyon régen kb 20 évvel ezelőtt volt az a rendszer, hogy a veszélyeztetett terheseknek is kellett menni felülvizsgálatra.
Manapság a terhesgondozást végző orvos adja az igazolást a házorvosnak így sem felülvizsgálat, sem a kiíró orvos nem szólhat bele, hogy a kismama mikor hogyan marad otthon, vagy kerül szoros ellenőrzés alá.
Régen a császárt -nem végezték el, ha sok volt az előző műtétek hege.Régen nekem sem volt, de így öregségemre négy hasi műtét helye volt és most kaptam egy szép újat-de már benőtte a"bozótos".Legfeljebb ha nagyon nagy a baj tesznek be hálót.

Az, hogy megkérdeznek bárkit is, hogy hogyan legyen -már nem lehetséges.Úgy van, hogy mindenkit menteni kell, de ha választani akkor az anyát fogják.
"Régen" a 7,7fél hónaposokért nem küzdöttek fele annyit sem, mint manapság a 24-26 hétre született babák esetében.
Régen a kinyílt méhszájat nem kezelték,csak fektették a kismamákat lábbal a plafon felé, manapság bevarrják, és lehet menni világgá -de óvatosan.
Sajnos nagyon régről tudok sok-sok olyan orvosi, kórházi estet ami manapság már nem is fordul elő egy kismama, vagy egy koraszülött "életében".
Nagyon, nagyon sajnálom- igazán.A felnőtt és egészségesek felé kell fordulni, és szeretni azokat akiket lehet, az elveszettekért meg gyújtani gyertyákat, és elengedni őket.

@Erich von Däniken:

Lehet egy kérdésem?

Mi van akkor, ha az anya a műtőben a teljes személyzet előtt azt mondja, hogy a gyermekemet mentsék inkább.

Mit dönt akkor az orvos? Ha tudja, hogy az anyát kéne...

@Leroi:
Ha a császármetszés valóban életveszélyes volt ebben az esetben, akkor igaz.

Ugyanakkor, mint kategorikus állítás, nem állja meg a helyét. Nem életmentő kezelést bárki visszautasíthat. (Például, jogom van elutasítani a kemoterápiát, még akkor is, ha az meggyógyítana, nélkül pedig meghalnék.) Végstádiumú beteg pedig megtagadhat életfenntartó vagy életmentő kezelést is.

Nyilván ez is felvet sok kérdést, problémát, de a hatályos eü. törvény ez.

@IrishOak: amíg az ember magánál van addig azt csinál amit akar az életével, megfelelő aláírás és felvilágosítás után. persze ha abszolút marhaságot akar akkor az orvos nem vállalja vagy várnak amíg eszméletét veszti (ebben lehet segíteni is diszkréten) és akkor már ugye újraértékelhető a helyzet :)

@adamantium:
Köszönöm, teljesen érthető.

Én is nagyon hasonlót gondoltam erről, de ha már így szóba jött , csak megkérdem egy hozzáértőtől:-)

@IrishOak:
A főnököm óva intett kezdettől fogva minden ilyen susnyásba vezető akciótól.
Egy papír és egy rajta levő aláírás sohasem fog megmenteni, ha az elhunyt hozzátartozói történetesen feljelentenek...mulasztás okozta veszélyeztetés és emberölés miatt...
Az életveszélyben levő beteg akaratának figyelmen kívül hagyása büntetőjogilag századannyira veszélyes rám nézve, mint a papíron rögzített akaratának engedelmeskedve végrehajtott "passzív euthanasia"...

@Leroi:

Az már csakugyan igaz, hogy mindent aláíratnak az emberrel.Így tulajdonképpen nincs is dilemma.

De az is megtörtént már -szerintem.(mert ugye én mindent el tudok képzelni, és szerintem a valóság még azon is túltesz amit ember el tud gondolni) hogy az aláírások ellenére egy anya azt mondja, hogy a gyereket mentsék,(esetleg még oda is szól a családnak, hogy azt akarja...és ő életben marad... majd klasszul feljelentik az orvost.:-( esetleg ha véletlen a férj, vagy valaki odaszól, hogy de ne is figyeljenek az asszonyra, már nem is tudja mit beszél-akkor egy életre szóló harag érlelődik.

@IrishOak:
A dokik igencsak óvatosak ezzel...ezért van az, hogy a lázlapon és a decursusban elég pontosan rögzítenek mindent. Mo.-n rég a defenzív medicína dívik, nem az számít, ami jó a betegnek, hanem az, ami nem veszélyes a dokira nézve. Na ez az USA-ban kb. ezerszeresen így van, hisz ott egy köhintésért feljelenthetnek és jönnek a jogállam keselyűi, az ügyvédek, orvosperekre kihegyezett karmokkal.

Vö. az Index friss, Geréb Ágnesről szóló cikkével...:(

@Leroi:
Uramatyám!!!!
Már megint.Már annyiszor eltiltották, meg büntették, és de' mégis...nem elég semmi?

Nem értem azokat az "ősanyákat" sem akik ilyenekbe belemennek.Nincs még szabályozva, és nincs hozzárendelt ellátás.Nincs biztonságban senki.
Nem véletlen, hogy manapság nem akkora a csecsemőhalandóság mint száz éve!
Persze lehet menni tornára, légzőgyakorlatokra,meg uszodába - de otthon szülni?

A harmadik trimeszterben meg a légzőgyakorlatokkal, meg az altáji izomstimulálással is nagyon vigyázni kell -ezt nem tanították az okos tojóképzőben?

Még jó hogy arra járt egy mentő, és apukának volt esze!Remélem nem lesz nagy baj!:-(
húú de ideges lettem!Aztán majd anyuka lenyilatkozza, hogy cudarul bántak vele a kórházban, és elláthatták volna sokkal jobban...

@adamantium: "azt, hogy miért könyvelték el vetélésnek az megint érdekes, bizonyára van itt még infó amit nem tudunk, de a szülés szerintem jobban fizet mint a vetélés (több HBCS) tehát nem hinném, hogy pénzügyi vagy statisztikai okokból, nem-e volt a gyermek amúgy is életképtelen valamilyen okból?"

Nem valami olyasmi lehetett az ok, hogy ha vetélés, akkor nem kell temetni, ha viszont szülés, akkor a családnak az egy plusz költség?

(Nekem ez jutott az eszembe egyetlen épkézláb magyarázatként.)

@adamantium: "azt, hogy miért könyvelték el vetélésnek az megint érdekes, bizonyára van itt még infó amit nem tudunk, de a szülés szerintem jobban fizet mint a vetélés (több HBCS) tehát nem hinném, hogy pénzügyi vagy statisztikai okokból, nem-e volt a gyermek amúgy is életképtelen valamilyen okból?"

Nem valami olyasmi lehetett az ok, hogy ha vetélés, akkor nem kell temetni, ha viszont szülés, akkor a családnak az egy plusz költség?

(Nekem ez jutott az eszembe egyetlen épkézláb magyarázatként.)

@_Molly: blogmotor...grrr! :(

@Erich von Däniken: "Nem tudom, van-e olyan férfi, aki a gyakorlatilag még meg sem született gyereket választaná a felesége helyett (ha választania kell).

Az a nő pedig, aki erre azt mnondja, hogy nem tudja megbocsájtani neki, az vagy túl sok Romana Regényújságot olvasott, vagy hazudik és akart írni valami bombasztikusat."

---
És milyen élete lehet egy gyereknek, aki megtudja, hogy az anyja miatta halt meg? Azért, hogy ő megszülethessen. Nem hiszem, hogy a gyerek ezt meg tudná bocsátani saját magának - vagy az apjának.

@fumerin: "Ebben az esetben az anya döntött rosszul, mert neki joga lett volna a kórházi kezelésre, meg olvasom, hogy saját orvosa is volt, aki nem azért van, mert neki kell adni a hálapénzt, hanem azért, mert behatóbban lát bele az esetleges anomáliákba, kórtörténetbe."

---
A történetnek ezt a részét én sem értem.

Egy anya, aki ha a gyerekéről van szó, vérfarkassá képes változni, mi a fenének lépcsőzött 7és fél hónapos terhesen 4 emeletet föl és le?!

Egy várandós nőt nem lehet elbocsátani. Ha gyedre-gyesre megy, akkor a gyerek 3 éves koráig úgyszintén védett. Mi értelme volt ennek a mártíromságnak, nem értem.:((((

Én amikor meglátom, h. rossz a lift, tutira leültem volna a portán egy székre, és ott, azonnal kiíratom magam szabadságra, vagy ha másként nem megy, akkor azonnal fölmondok!

@_Molly: hát jellemzően ha élve született akkor nevet is adtak neki, akkor már el kell temetni, a család is ragaszkodik ilyenkor hozzá, láttam ilyen sírfeliratokat, hogy "Kovács Józsika, élt két napot". szóval szerintem eltemették

@_Molly: ez nem mindig volt így, édesanyám is 8,5 hónapos terhesen még dolgozott, de mesélte, hogy volt kolléganője, akit a munkából vittek szülni, és amikor a gyerek 3 hónapos volt mehettek vissza dolgozni, szóval nem volt ez mindig ilyen liberális. a történet meg nem tudjuk mikor játszódik

Kizárólag szakmai szempontok alapján azt feltétlen meg kell jegyeznem, hogy harántfekvés esetén 32 hetes korban abszolut kontraindikált a spontán hüvelyi szülés még intrauterin elhalt magzat esetén is. ( Halott magzat esetén nincs magzati érdek, ami a császármetszést szükségessé tenné. Harántfekvés, előlfekvő lepény (placenta praevia) és néhány egyéb, ritka eset kivételével a hüvelyi utat kell választani.)

@adamantium: OFF: még régebben munkaeszközt is terveztek terheseknek: www.flickr.com/photos/rdwr/2787276862/in/set-72157606979351958/

Hmm.Nem volt ez a nem szép.

akko most hibaztatod a ferjed hogy nem a gyuereket valasztotta?

Arra gondoltál , hogy mi lenne a gyerekeddel , ha te nem lennél ?Intézetbe kerülne ? Vagy lenne egy új anyja , egy igazi mesebeli mostoha ? Modhatsz bármi pozitív példát is , de ha a férjed beújított volna egy új feleséget , akkor bizony elég sanyarú sors jutott volna a kislányodnak.

Téged választott a férjed ? Ebben mi a baj ? Tudod , nem csak a regényekben és a filmekben fordul elő , hogy egy férfi a gyereket hibáztatja , hogy meghalt a felesége.

Milyen okosak vagytok :-)
A kislány a Boglárka nevet kapta, - el is temették..., - felírat: élt x napot...

A férj nagyon szerette a feleségét. A feleség is nagyon szerette a férjet. Még utána is...

@Izett: Te voltál a poszt írója? Milyen műtétek miatt nem lehetett császározni? És nem óvtak a terhességtől már eleve?

Ne haragudj a ferjedre, szeret teged. Te mashogy dontottel volna a helyeben?

"Ő engem választott (nem szép, de azóta sem tudtam megbocsájtani)."

Anyád! A jó *****va anyád! A kiba**tt jó édes k***va anyád!

Minek írtad le a zárójelbe a világ legnagyobb szemétségét, hogy leugattasd magad? Hülye picsa!