Egészséges vakbelet távolítottak el

2010.07.20. 06:00

Az én történetemben nem lesz szó szörnyű kórházi állapotokról, arrogáns kórházi személyzetről, de még hálapénzről sem – egészen egyszerűen félrekezeltek, pontosabban „félreműtöttek”.

Történetem úgy pár hónapja kezdődött, amikor is egy szombat éjjel alhasi fájdalmakkal és lázzal utalt be az ügyelet a sürgősségire. Ott reggelig különféle vizsgálatokat végeztek el rajtam, köztük hasi és nőgyógyászi ultrahangot is. Mindkettőn látszott a jobb petefészkem környékén egy „képlet”, amelyet mindkét ultrahangon petefészekcisztának diagnosztizáltak, ami nem igényel akut ellátást. A sebészeten úgy vélték, hogy a vérképem és a tüneteim alapján akár vakbélgyulladásom is lehet, ami mielőbbi műtétet indokol. Elmondták, hogy nem biztos, hogy vakbél, de sokkal kisebb a műtéti kockázat, mint egy esetlegesen bent hagyott, perforáló vakbélé. Én ennek tudatában beleegyeztem a műtétbe, amelyet még azon a napon el is végeztek. Az operációt egy rezidens végezte, egy sebész szakorvos jelenlétében – utóbbi még a műtét előtt, az előkészítőben megjegyezte nekem, hogy reméli, hogy nem mégiscsak nőgyógyászati eredetű a problémám…

Az operáció után a sebész (rezindens) tájékoztatott, hogy egészséges féregnyúlványt távolítottak el, de a belső szerveimet – konkrétan említette a petevezetőt és a vékonybelet – tapintással átvizsgálták, és komoly problémát nem találtak. Ellenben néhány gyulladt hasi nyirokcsomóra akadtak, ami fertőzésre utal. Kérdeztem, hogy kapok-e erre antibiotikumot, de közölte, hogy ez vírusfertőzés, nem szükséges kezelni, majd elmúlik.

Nos, nem múlt el. A fertőzés a csípőízületemet is érintette, ugyanis nagyon durva fájdalmaim voltak, még mielőtt a kórházat elhagytam volna, de az orvosok nem tulajdonítottak neki jelentőséget, kaptam egy injekciót és kész. A következő napokban igen erős hasi és csípő-deréktáji fájdalmaim voltak, de nem tudtam, hogy ez most a műtétnek, vagy fertőzésnek tudható-e be. A háziorvossal mindenesetre írattam még fel fájdalomcsillapító-gyulladáscsökkentő hatású gyógyszert. (Egyéb kezelés hiányában nagyjából egy hónapig folyamatosan szedtem, mivel gyógyszer nélkül elviselhetetlen fájdalmam és folyamatos hőemelkedésem volt.)

Időközben újabb tünet jelentkezett, igen csúnya és nagy mennyiségű hüvelyi folyás formájában, ezzel megkerestem a nőgyógyászomat, akihez már több mint egy évtizede járok. Vittem az összes leletet, beleértve a „cisztáról” szóló ultrahang-leleteket is. Ő is végzett uh-vizsgálatot, és közölte, hogy az bizony nem ciszta, nem is a petefészken van, sőt, nem is nőgyógyászati területen, ezért ő azt javasolja, hogy mielőbb menjek vissza a sebészetre az általa adott lelettel és uh-képekkel. (A folyásra kaptam helyi antibiotikumos kezelést, ami használt is.)

Még aznap visszamentem a sebészetre, ahol a nőgyógyászati ultrahangot nem fogadták el, hasi uh-ra küldtek. Ott megint csak petefészekcisztának diagnosztizálták a „képletet”, hiába mondtam, hogy a nőgyógyász szerint nem az…

Nos, a következő egy hónapot nem írom le részletesen, mert igen hosszú lenne. Röviden annyit, hogy elmentem egy magánrendelőbe újabb hasi uh-ra, ahol a nőgyógyászom véleményét erősítették meg. Készült ezután még több ultrahang és egy hasi CT, amelyek alapján egyértelművé vált, hogy valóban nem petefészekcisztáról van szó, bár senki nem tudta, hogy mégis akkor mi az. A nőgyógyászom, annak ellenére, hogy nem volt biztos abban, hogy nőgyógyászati jellegű a problémám, mindenben partner volt, vizsgálatokra utalt, konzultált az engem operáló sebészekkel, megmutatott több kollégájának is. Egyiküknek volt is egy „tippje”, ami aztán helytállónak bizonyult: úgy vélte, hogy a petevezetőn van a „képlet”, bár igen szokatlan helyen – ennek oka később derült csak ki.

A nőgyógyászom a pontos diagnózis és a megoldás érdekében laparoszkópiát javasolt, amit a korábbi vakbélműtét miatt halasztani kellett, lévén a hastükrözéshez használt gáz által okozott túlnyomást nem biztos, hogy a friss műtéti heg elbírta volna. Addig is kaptam – végre – antibiotikumot, ami csodák csodája, használt! Megszűntek az erős fájdalmaim, lement a hőm, és a műtét előtti utolsó ultrahang alapján a „képlet” mérete már nagyjából a felére csökkent. Ennek ellenére a nőgyógyászom továbbra is a laparoszkópia elvégzését javasolta, hiszen még mindig nem tudták, hogy mi is van bennem pontosan, és a későbbiekben mit okozhat, ha bent hagyják.

Az operációra 5 héttel a vakbélműtét után került sor. A jobb petevezetőmön volt egy csomó, a hasfalamhoz tapadva, és amikor elkezdték lefejteni, genny szivárgott belőle. A nőgyógyászom elmondta, hogy ő még ilyet nem látott, hogy a hasfalhoz tapadt a petevezető, ezért is volt bizonytalan a diagnózisban, hiszen nem a nőgyógyászati területen volt. A petevezetőt eltávolították, a hasüreget alaposan átmosták; a bal oldali ivarszerveket pedig átnézték és rendben találták – ezúttal el is hiszem, hogy tényleg ellenőrizte az orvosom!

A problémám tehát 5 hét után oldódott meg. Ami azonban a lényeg: onnantól kezdve, hogy a nőgyógyászok „kézbe vették” az ügyemet, ketten is feltették azt a kérdést, hogy ha a vakbélműtét ELŐTT tudtak a nőgyógyászati problémámról (két friss uh-lelet alapján), ha ott voltam elaltatva, felnyitva, akkor a sebészek MIÉRT NEM HÍVTAK ODA EGY NŐGYÓGYÁSZT A MŰTŐBE??? Mivelhogy a nőgyógyászok szerint ez a „szokás”… Talán mert vasárnap volt? Talán mert – állításuk ellenére – mégsem tapintották át a petevezetőt? Gondolom, ha áttapintják, csak észrevették volna, hogy nincs a helyén, és be van gyulladva… A vágástól mindössze néhány centiméterre, a hasfalhoz tapadva, sebészeti területen OTT VOLT egy 4-5 centiméteres gennyes góc, és nem találták meg, helyette kivették az ép féregnyúlványt, vizsgálgatták a beleimet és a nyirokcsomóimat; majd vírusfertőzésnek ítélték a bakteriális eredetű gyulladást; és utólag hiába jeleztem, hogy továbbra is vannak problémáim, nem voltak hajlandók foglalkozni vele.

Nem értem, hogy az orvosok miért nem képesek belátni saját korlátaikat, és ha valamihez nem értenek, vagy bizonytalanok a diagnózisban, akkor miért nem kérnek konzultációt és további vizsgálatokat – ahogyan a nőgyógyászom tette. Szidhatnám persze az ügyeletes nőgyógyászt is, hiszen az ő diagnózisa (petefészekciszta) alapján nem vizsgálódtak a sebészek ezen a területen, de benne legalább volt annyi becsület, hogy kérte, nézessem meg a „cisztát” pár napon belül egy főorvossal is.

Én csak a sebészekre haragszom nagyon, hogy kitettek egy felesleges műtétnek, amibe ugyan beleegyeztem, tudván, hogy talán felesleges, de ha egy kicsit alaposabbak, akkor már réges-régen túl lettem volna az egészen, és nem kellett volna egy hónapig erős fájdalomcsillapítóval mérgeznem a szervezetem, nem kellett volna egy sor további vizsgálatot elvégeztetnem – egy részüket saját költségemre, másokat a tb terhére –, és megúsztam volna egy második műtétet.

A kórházat nem kívánom megnevezni, tekintve, hogy az ellátás többi részével maradéktalanul meg voltam elégedve (az anesztéziától kezdve az ápoló személyzet hozzáállásáig), és ugyanennek a kórháznak a nőgyógyászati osztályán kaptam meg végül a szükséges kezelést, így magának a kórháznak nem szeretném rossz hírét kelteni! A nőgyógyászomról pedig csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TamásD 2010.07.20. 06:57:56

Itt alapvetően egy dologban hibáztak a sebészek, ha tényleg megvolt a gennyes petevezeték/petefészek fertőzés a műtét idején, és tudott volt a cysta, akkor alaposabban kellett volna keresniük, ez tény.

A többi akármilyen furán is hangzik, tényleg így szokott történni.
Egy cysta általában nem okoz gyulladásos jeleket, és elég gyakori, tehát ha le is írja az UH, attól még nyugodtan lehet appendicitise a betegnek, nem szabad azt mondani, hogy biztos csak a cysta. Másrészt valóban, a sebészeti protokollban benne van, hogy appendicitis GYANÚJA esetén is operálni kell, azért amit mondtak neked. Ha negatív a vakbél, gyakran csak nyirokcsomó megnagyobbodást találunk, amit valóban általában vírusos bélfertőzés (gastoenteritis) okoz, persze hasonló tünetekkel jár, mint a vakbél, nincs vele teendő, ez benne van a pakliban.

És megjegyzés a blog szerkesztőinek: már megint a szenzációhajhászó főoldalas cím; a cikkírónak ha jól értelmezen nem a negatív vakbél kivétele fáj, hanem az elnézett diagnózis. Persze a látogatottságért mindent...

Kommentek:

radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.07.21. 11:59:15

radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.07.21. 16:34:25

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog