Egy édesapa halála
2010.06.29. 06:00Szia, Praxisblog! Néhány hete olvasom a blogot. Minden egyes alkalommal azt érzem, hogy az isten mentsen meg a magyar egészségügytől.Mostanra annyira felgyülemlett bennem mindent, hogy szíves közlésre adom azt a levelet, amelyet sosem küldtem el apám halála után - túlságosan fájt akkor
(A neveket személyiségi jogok okán töröltük - Despota)
Főorvos urak és igazgató úr!
Egy családi tragédia nyomán írok önöknek. Apám, N. Gy. 2005. február 18-án kivizsgálásra indult az önök kórházába, az Uzsoki utcai kórházba. A parkolóban lett rosszul, két kollégájuk, T. és F. doktorok élesztették újra. Megmentették.
Apám három nap elteltével elhagyhatta az Uzsoki utcai kórház intenzív osztályát. A 16. épület második emeletére került, a 2-es belgyógyászati osztályra. Arról, milyen I. főorvos osztálya, két tényt ajánlok a figyelmükbe.
Ezen az osztályon, a megérkezése utáni első órában az ételhordó teli torokból üvöltött vele, mert a műanyag tányérok közül nem a megfelelőbe öntötte ki a levest.
Ezen az osztályon a nővérek, és az említett ételhordó a folyosón dohányoztak, a betegek kórtermeitől néhány méterre.
Ezen az osztályon egyetlen orvossal találkoztam, ekkor is csak több órás keresés után. Ez az egyébként gasztroenterológus szakképesítésű orvos nem értette, miért éppen náluk fekszik az apám, az újraélesztése után.
Itt egy vagy két éjszakát töltött el, majd érfestésre átvitték a Szabolcs utcai kórház kardiológiai intenzív osztályára. A vizsgálatkor megállapították, hogy azonnal meg kell műteni a koszorús ereit. Addig, amíg műthető állapotba kerül, visszavitték az Uzsoki utcai kórházba, ezúttal a kardiológiai belgyógyászatra. Erről a részlegről, P. főorvos osztályáról néhány tényt ajánlok a figyelmükbe.
Ezen az osztályon elfelejtették folytatni az antibiotikumos kezelést, amelyet az intenzív osztály orvosai kezdtek el, az újjáélesztéssel esetleg együtt járó tüdőgyulladás megelőzésére. Ezt a kezelést később a Szabolcs utcai kórházban természetesen folytatták, de itt elfelejtkeztek erről. A nővérem legalább 24 óra elteltével vette észre, hogy a kórlapon nem szerepel az antibiotikum. Amikor szólt, az ügyeletes orvos igencsak meglepődött.
Ezen az osztályon azt a reakciót kaptuk a felvetésünkre, hogy érezzük, láza van, mit lehetne tenni: mérje meg magának a hőmérsékletét, vagy mérjük meg mi. Megmértük, természetesen láza volt, 38 fok. Azt, mennyi a hőmérséklete, nem jött ellenőrizni senki. Persze, lázcsillapítót kértünk, háromszor. 20 perc elteltével kapott gyógyszert.
Ettől fogva minden egyes látogatáskor automatikusan megmértük a hőmérsékletét, és mindig volt láza. Automatikusan kértünk neki lázcsillapítót, de egyetlen olyan alkalom sem fordult elő, amikor ne kellett volna háromszor szólni ezért.
Apám egyre rosszabbul érezte magát az Uzsoki utcai kórházban, mi pedig egyre inkább úgy gondoltuk, nincs biztonságban, ezért megkértük B. professzort, a Szabolcs utcai kórház kardiológusát, hogy vegye át apámat a műtétig. A professzor azt kérte, hogy önök, az Uzsoki utcai kórházból hívják fel őt, hogy legalább telefonon konzultáljanak, mert aggasztotta őt apám állandó láza. Rajta kívül konzultáltunk még S. adjunktussal, szintén a Szabolcs utcai kórházból, akit időközben kijelölték a műtétre. Ő hosszan tájékoztatott az esélyekről, a kockázatokról, átnézte a zárójelentéseket, a teljes dokumentációt.
Elmondtuk neki, hogy nekünk nagyon furcsa az állandó láz, és hogy szerintünk nem törődnek vele megfelelően. Az adjunktus azt mondta, ha egy gyógyszer nem működik, váltani illik, és hogy ilyenkor más antibiotikumot kell alkalmazni. Egyetlen fillért sem fogadott a másfél órás beszélgetés után. S. egyébként sosem találkozott apámmal, mégis rá tudott szánni ennyi időt a tájékoztatásunkra.
Nos, a sebésszel történt megbeszélés után azonnal bementünk az Uzsoki utcai kórház kardiológiai belgyógyászatára. Maga, P.0 főorvos úr, két percre kijött a folyosóra, és közölte, hogy ha ragaszkodunk az átszállításhoz, és B. professzor átveszi, menjen. Ekkor elkövettem azt a hibát, hogy azt mondtam magának, hívja fel a professzort.
A telefonhívás után ismét kijött a folyosóra, és elmondta, apám mégis marad. A szarvashibámat másnap sikerült helyrehozni, amikor kerek-perec megmondtuk B. professzornak, hogy azonnal vegye át, mert édesapám meg fog halni az Uzsoki utcai kórház nemtörődömsége miatt. Így került át hozzá, sajnos, csak a harmadik napon. Máig furdal a bűntudat, hogy mennyi időt puskáztam el azzal az ostoba mondatommal, amit csak apám miatt sajnálok, de miatta nagyon.
Ön, P. főorvos úr, az utolsó reggeli vizitnél azt mondta apámnak, hogy ön ebből az ügyből nem csinál hiúsági kérdést. Apám azt válaszolta, hogy egészen eddig a mondatig ez eszébe se jutott.
Édesapám így, ilyen módon, hosszú napok felesleges, az egészségét tekintve súlyos mulasztásai után került immár másodszor a Szabolcs utcai kórházba, nagyon rossz állapotban, nagy lelki feszültségben, amit mi a láznak tulajdonítottunk, és annak, hogy a sokadik csomagolás és utazás ténye lelkileg is nagyon megterhelő volt neki. A betegfelvételkor, B- professzor osztályán aztán olyan vizsgálatot végeztek – nem a műtét miatt, hanem az állapota megismerése miatt -, amilyet az ön osztályán tudomásom szerint a legelső napot leszámítva egyszer sem, de mindenesetre semmiképpen nem rendszeresen, és főleg nem naponta. Ezt az eljárást EKG-vizsgálatnak hívják.
Mint újságolvasó, nyitott szemmel járó ember, tudom, hogy az EKG-vizsgálat a legrosszabbul felszerelt, üzemi étkezdéhez hasonló, vidéki rendelőkben sem szokatlan, ezért talán egy nagy budapesti kórház kardiológiai osztályától is elvárható, hogy rendszeresen elvégezzék ezt a nem sok órát igénylő műveletet, főleg egy olyan beteg esetében, aki nemrégen súlyos szívritmus-zavar miatt újra kellett éleszteni…
Vagy tévedek, doktor urak? Netán ez a legdrágább diagnosztikai eljárás? Vagy helyénvaló, hogy az első napot leszámítva, egy ilyen páciens esetében nem indokolt a naponkénti ellenőrzés? De tudják, mit, alkudjunk: legyen kétnaponkénti ellenőrzés, és sose láttuk egymást… Tehát nem szabad, sőt, orvosilag ellenjavallt rendszeres EKG-vizsgálatot végezni a kardiológiai betegeken?
Mindent értek: épp azért küldték gyalog, a saját lábán őt a fogászattól kezdve az ultrahangon át az isten tudja, melyik osztályra, vizsgálatra, mert az EKG sem volt indokolt az esetében, az ő kórtörténetével, ugye, ezt akarják mondani? Mert szegény apámnak a saját lábán kellett járnia a kórházat, az említett vizsgálatokra, újjáélesztés után néhány nappal.
Nos, apám bele sem feküdhetett a Szabolcs utcai kórházban neki kijelölt ágyba, mert az oly bonyolult és drága EKG-vizsgálat után egyetlen lendülettel átvitték a kardiológiai intenzív osztályra. Apámnak ugyanis friss infarktusa volt.
Az orvosok (P. docens, B. professzor, T. doktor, P. doktornő és még sok szakember) egybehangzón, egyértelműen, minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a szívroham az Uzsoki utcai kórházban alakult ki, P. főorvos osztályán, ott, ahol ha valaki úgy érzi, hogy lázas, mérje meg a saját hőmérsékletét, és ott, ahol elfelejtik az antibiotikumot egy olyan embernél, akit előtte néhány nappal újjáélesztettek, és ahol ezt a beteget a saját lábán zavarják el a fogászatra.
Apám a maguk osztályán infarktust kapott, és nem vették észre ezt – és a láz, és az elfelejtett antibiotikum és még ki tudja, mi minden nem tűnt fel maguknak…
Mondanom sem kell, amint átkerült a Szabolcs utcai kardiológiai intenzívre, azonnal megváltoztatták az antibiotikumot (később még kétszer változtattak az összetételén), és kezelték az infarktusát is. Megtették azt, amit maguknak és a beosztottaiknak már meg kellett volna tenniük.
Apám kálváriájának öt hete alatt megtanultam, hogy ha valakit újjáélesztenek, nagy százalékban alakul ki kémiai tüdőgyulladás, és ez lázzal is jár. Én bölcsész végzettségű vagyok, de meghallottam, amit minden orvos elmagyarázott. Maguk nem orvos szakon végeztek, főorvos úr, főigazgató úr?
Végzetes módon igazolódott be, hogy maguk, a 2-es belgyógyászaton és a kardiológiai belgyógyászaton nem kísérték a kellő figyelemmel. Nem törődtek vele úgy, ahogy az állapota megkövetelte. Se a lázát, se az antibiotikum hiányát, se az infarktusát nem vették észre. Ami fontos volt: hol kezelik a műtétig.Apám március 20-án, hajnal 2 órakor, a Szabolcs utcai kórház kardiológiai intenzív osztályán meghalt. A halálát a heveny infarktus és a kétoldali tüdőgyulladás okozta.
Drága apám bizonyos mértékben az önök elképesztő, megdöbbentő és taszító hiányosságai miatt halt meg. Hogy amúgy milyen legyengült testi és lelki állapotban volt, tény. De hogy a betegek orra alá füstölők osztálya, és a kardiológiai belgyógyászat nem növelte a túlélésének esélyeit, az is biztos.
Nagyon sajnálom, apám miatt, hogy maguk, doktor urak, már elfelejtették, ha tudták valaha, milyen orvosnak lenni, és hogy felnőtt, érett fejjel azt művelik, amit. Apámmal kapcsolatos tevékenységük nyomán én eltiltanám magukat erről a pályáról, és az egészen biztos, hogy ha én lennék az önkormányzat illetékese, maguk nem kórházigazgatók és főorvosok nem lehetnének, hanem gyakornokok sem.
Az empátia a beleérző képességet jelenti. Kívánom maguknak, hogy soha ne kerüljenek olyan helyzetbe, mint az apám. Kívánom, hogy ne vigye be magukat a mentő névtelenül, nem főorvosként és igazgatóként a saját osztályaikra. Ne akarják átélni, milyen az, amikor ahhoz is gyengék, hogy felüljenek, de ha lázuk van, kutyafuttában azt veti oda a nővér, hogy mérjék meg maguknak a hőmérsékletüket. Ne akarják átélni, milyen az, amikor egy infarktus kellős közepén vannak, de a családtagjaikon kívül senkinek nem tűnik fel, hogy valami nem stimmel. És ne akarják átélni, milyen az, amikor a főorvos hiúságból megakadályozza, hogy egy tisztességes kórházba, egy tisztességes osztályra kerüljenek.
Tudják, fejétől bűzlik a hal. A maguk említett osztályai nem a magyar egészségügy általános állapota miatt olyanok, amilyenek, hanem maguk miatt. Tisztában vagyok azzal, hogy senki nem tud nagyobb fizetést adni az orvosoknak és a nővéreknek, de azt is tapasztaltam, átéltem, láttam a saját szemeimmel, hogy magukat mennyire nem érdekli, mi történik maguk körül. Például P. főorvost sosem láttam a betegek között. Tudják, az intenzíven, egy emelettel feljebb, vagy a Szabolcs utcai kórházban nem ez volt a módi. Ott a főorvosok, a docensek, a professzorok nem restelltek naponta legalább egyszer, de volt, aki gyakorlatszerűen többször körbejárni, megnézni, hogyan vannak a betegeik, érdeklődni, ha mástól nem, a kollégáiktól, de gyakran maguktól a páciensektől is – mert tudták, hogy a betegeik emberek, tele félelmekkel, szorongásokkal, és emberi érzésekkel. Ők tudták, hogy mi a törődés, és képzeljék, mindig szakítottak időt arra, hogy elmondják nekünk, a családtagoknak, hogy van apám, hogy mire számíthatunk, és érdekes, egyszer sem oktattak ki minket, ha egymás után ugyanazokat a kérdéseket tettük fel nekik, amiket egy másik családtagnak, fél órával korábban már megválaszoltak.
Ők tisztában voltak azzal is, hogy a napi vizit semmi több egy technikai ügynél, egy formaságnál, ha az, aki vezényli, nem lát és nem hall. Ha a főorvos nem veszi észre, hogy emberek fekszenek az ő ágyaiban, az hagyjon fel a szakmával. Ha a vizit a hatalom gyakorlását jelenti neki, hagyjon fel a szakmával. Ha a vizit csak arra szolgál, hogy a beosztottak és a betegek előtt szerepet játsszon, akkor azonnal mondjon le a posztjáról.
Maguk a betegeknek mindenhatók, sőt, minden osztályon külön-külön maguk a Mindenható, nagy betűvel. Minden szavukra, gesztusukra ezer szállal figyelnek, mert maguktól remélik az ítéletet a saját sorsukról. Önök nem tudják, de maguk nekik az Isten: élhetek-e még egy kicsit, vagy meg kell halnom… Ilyen kérdések járnak a fejükben, amikor maguk vizitre mennek. És maguknak erről fogalmuk sincs, és meggyőződésem, hogy soha nem is volt, vagy csak nagyon régen, és hagyták, hogy hamar kiirtsák magukból az együttérzést.
Márpedig se orvos, se mozdonyvezető nem élhet igazi, teljes emberi életet az empátia képessége és gyakorlása nélkül. A mozdonyvezető „csak” annyiban visel felelősséget sok száz emberért, hogy amíg a vonaton utasok vannak, nem karambolozhat. De a maguk osztályain emberek hetekig fekszenek, és magukon múlik, hogy a saját lábukon távoznak-e, jó érzésekkel a jövő iránt, vagy abban a rettenetes, jéghidegen csillogó fémkoporsóban.
Maguk hagyják, hogy az orvosaik és nővéreik elveszítsék azt, amiért ezt a pályát választották. Maguk nem táplálják bennük azt a tüzet, hogy az orvoslás a legnemesebb szakma, a mások életének megmentésének szakmája. És maguk engedik, hogy azok az emberek elsüllyedjenek a magyar egészségügy mocsarában, és megkeseredett, hálapénzt váró gépekké, zombikká váljanak.Maguk felelősek az osztályaikért. Az osztályaik a kórház és az orvoslás szégyenei.
Szégyelljék magukat! Arra kötelezném magukat, hogy naponta legalább három órát a saját kórházuknak intenzív osztályán töltsenek. Ott tanulhatnának valamit az emberségről, és talán a szakmáról is.
Főigazgató úr, a következő sorok csak önnek szólnak. Duplán szégyellje magát, főigazgató úr, amiért maga is elfelejtette a gyógyítás lényegét. P. főorvos és I főorvos osztálya azért lehet olyan, amilyen, mert maga nem törődik a saját irányítása alatt működő kórház dolgaival. Szégyellje magát, amiért az igazgatói iroda elefántcsont-tornyában papírokat ír alá; hogy onnan konferenciákra utazik, ahol bölcs előadásokat tart és várja a tapsot, de már nem tudja, miről és legfőképpen kiről beszél; hogy a minisztérium vezetőinek és a többi kórházigazgatónak panaszkodik; hogy milliárdokról tárgyal, mert, persze, a maga kórházának és a kórházaknak minden milliárd kijár; miközben már régen elvesztette szem elől, miért vezet egy egészségügyi intézményt.
Csak annyit gondoljon végig, hogy mikor járta be utoljára a kórházának összes osztályát? Nem két percre, hanem ahogy az illik. Mikor beszélgetett a beosztott, túlterhelt, és a mindennapi túlélés érdekében hálapénzt váró orvosaival? Mikor érdeklődött a nővérektől, mi a javaslatuk a rendszer jobbítására? Mikor teremtett utoljára fórumot a teljes személyzetnek, beleértve az üvöltöző ételhordótól a portásig mindenkit, hogy ők hogyan látják a kórház helyzetét? Egyáltalán, volt ilyen?
Szégyelljék magukat mindhárman.
Kár, hogy nekem, egy civilnek kell ezt elmagyaráznom két főorvosnak és egy kórházigazgatónak. Apám és a család szempontjából pedig több mint megrázó, hogy ezt maguk nem tudják.
És most kezdjék védeni a mundér becsületét, és megmagyarázni, mennyire szakszerű és a törvényeknek megfelelő volt mindaz, ahogy apámat a 2-es belgyógyászaton és a kardiológiai belgyógyászaton kezelték, és mondják azt, hogy egy kis üvöltözés még senkit nem vitt a sírba... Ehhez értenek, kimagyarázni az összes halált, amelynek tulajdonképpen aktív okozói.
Egy biztos: maguktól nem várok emberi választ. Bátran beszéljék meg egymás között, veregessék meg egymás vállát, elvégre, csupán N. Gy- ről van szó, aki egy iktatószám a kórházban és az osztályon, a hozzátartozói pedig sehogy nem szerepelnek a nyilvántartásban, és különben is, mit számít egy ember halála? Na és, ha ordítoztak vele, na és, ha nem mérték meg a lázát, na és, ha a főorvos hiúsági kérdést csinált abból, marad-e apám vagy sem, na és, ha elfelejtették az antibiotikumot – ugyan, mi jelentősége ennek a kórház szempontjából…
Szégyelljék magukat.
Az apám meghalt. N Gy hívták. 66 éves volt, jó ember, tele szeretettel, nyitottsággal, elfogadással a világ iránt. Szerette a családját, az unokáit, a gyerekeit, a feléségét, a szomszédokat, a kertet, a cicáit, a kutyáját.
Szeretett élni, szeretett főzni a családnak, szeretett Gazdálkodj Okosan-t játszani a gyerekekkel, szeretett színházba járni, vagy csak elbeszélgetni a környékbeliekkel az időjárásról. Meghalhatott volna húsz év múlva is, de így alakult, és ezt a veszteséget egyszerűen el kell viselnem, anyámmal és nővéremmel együtt. Ez a mi dolgunk. A maguké a segítség lett volna, és maguk nem segítettek rajta, pedig ez az önként vállalt szakmájuk és hivatásuk.
Önök nem látják el azt a feladatot, amelynek megtanulására én is, és sok más adófizető nagyon sokat költött. Mi fizettük, hogy önök tanulhassanak. Mi fizettük a taníttatásukat. És közben maguk nem látják el a vállalt feladatukat, amelyre csak az Uzsoki-kórház esetében milliárdokat költenek a fővárosi adófizető állampolgárok. Maguk az én járulékaimból is élnek, és ugyanúgy felelősséggel tartoznak nekem is, mint a működésüket megfizető, sok százezer budapesti adófizetőnek.
Szégyelljék magukat. Maguk nem orvosok, hanem mészáros kiskirályok a szemétdombjukon, osztjónapot. Magukat egy tényező biztosan nem érdekli, ez pedig a beteg.
Apám neve N Gy volt.
Volt.
Az önök aktív nemtörődömségének, szakmai alávalóságának és emberi szörnyűségének nyomán ma legfeljebb a Kozma utcai temetőben találkozhatnak - nem vele, hanem az emlékével. A családunk pedig azóta is csak gyászolhatja őt.
Az apám jó ember volt és szeretett élni. Mi pedig szerettük őt, a szeretetét és az életvágyát. Az apámat N. Gy-nek hívták.
Az apámat N Gy-nek hívták. Nem xxxxxxxxxx iktatószámnak, egy ágy-tételnek, betegszállítói-mentős tételnek, hanem N Gy-nek, aki ember, apa, nagyapa, férj, szeretett családtag volt.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
egerészölyv 2010.06.29. 15:33:00
khi 2010.06.29. 15:35:31
ma mo-n kb. 1,5 millió( v több) krónikus beteget kezelnek akit nem lehet a gyógyult-nemgyógyult skatulyába berakni így rajtuk keresztül teljesítményt mérni. Másik dolog h 2 ugyan olyan betegségben szenvedő is teljesen máshogy reagálhat ugyanarra a terápiára( hiszen itt is állandóan arról megy a pofázás h mindenki individum). Ezen kívül guglizz rá arra is h n.o.-ban hogyan történik az egészségügyben a pénzosztás és mi a magántőke szerepe. Ahol egy befektető pénzt rak a rendszerbe ott egyértelmű h profitért teszi és ott elvárja a minőséget különben elmarad a haszon is.
ne vedd támadásnak inkább érdekelne h mit olvastál mert nincs időm németül meg nem tudok
egerészölyv 2010.06.29. 15:35:44
mothe 2010.06.29. 15:38:20
Dr.laikus PhD 2010.06.29. 15:38:26
egerészölyv 2010.06.29. 15:40:04
gld 2010.06.29. 15:40:41
@Dr.laikus PhD: oké :)
mothe 2010.06.29. 15:41:28
vfero 2010.06.29. 15:41:34
Állítsuk meg a ......... 2010.06.29. 15:42:11
Tudom mit érez, hasonlóképpen vesztettük el édesapámat egy vidéki klinikán, pontosan ugyanabban az évben.
Tudom mit jelent, mikor azt hallom, hogy frissen élesztett, esetleg infarktusos beteget járkáltatnak tüdő rtg-re, szállítgatják össze-vissza, aztán mikor meghal a beteg csak széttárják a kezüket, azzal hogy ők mindent megtettek, valóban mindent, annak érdekében, hogy meghaljon.
Ebből a keveset keresek, meg nem vagyok eléggé érdekelt, meg nekem olyan magas szakorvosi képesítésem van, különben is én vagyok az okosabb dumából már elege van az embernek.
Ha nem figyelnek oda a betegre, arra nincs mentség!
Káposztakukac 2010.06.29. 15:42:41
Edömér 2010.06.29. 15:44:38
Én voltam hasonló helyzetben. Anyámnál szintén nem vették észre az infarktust, mivel cukorbeteg volt ő sem úgy érezte. A félelemtől és az aggódástól semmi másra nem tudtunk gondolni, csak arra, hogyan tudnánk tenni valamit érte, ki tudna segíteni rajta.
A halála után dermedt bénultságérzet, fel sem fogtuk, hogy ez történhetett.
Így aztán eltelt fél év mire eszembe jutott, hogy ha akkor azok az orvosok időben észreveszik, most is élhetne.
énis 2010.06.29. 15:44:51
Nem dolgom rávezetni az orvost, hogy ő nem mindenható. Az orvos egy szolgáltatást nyújt, ő ezt tanulta, ebben próbáljon a tudásához mérten a legjobban teljesíteni. Nem kell jobban tisztelnem nekem őt, mint ő neki engem.
vfero 2010.06.29. 15:45:00
egerészölyv 2010.06.29. 15:46:29
Az egészről üvöltött, hogy TB-trükközik a kórház, de valamilyen "etikus" azt mondta, ne csináljak ügyet, mert minden kapu megnyílik egy rákos beteg előtt. És ez igaz! Minden ellátást sokkal egyszerűbben megkaptunk.
egerészölyv 2010.06.29. 15:48:30
khi 2010.06.29. 15:51:14
egerészölyv 2010.06.29. 15:51:19
vfero 2010.06.29. 15:52:10
amikor elmentem orvoshoz (nő vagyok, a férjem nevén tudok most írni), hogy adjanak be egy nem támogatott bizonyos gyermekáldást segítő injekciót, akkor láttam, hogy a gépbe beírják, hogy krónikus bronchitisem van. Hát, meglepődtem.
Amikor meg huzatot kapott a nyakam, ambulánsan a háziorvos beutalt kórházba, hogy vagy agyvérzésem van, vagy agyhártyagyulladásom.A kórházba megkérdezték, hogy nem tudom,miért írta ezt a doktor úr. Alig volt gáz.
Azt írnak a gépbe, amit akarnak. Bár ezt nem látom át rendszerében, csak tényleg fura.
gld 2010.06.29. 15:53:10
Igen, én is ezt írtam korábban... Az a baj, hogy az emberek különböző vérmérsékletűek, meg még nagyon sok mindenben különbözőek. Soha senki nem fogja megérteni, hogy Te személy szerint mit miért teszel, vagy nem teszel. Ha nem teszed, természetesen birka vagy... :(
egerészölyv 2010.06.29. 15:55:33
vfero 2010.06.29. 15:56:00
Bár ez még mindig jobb volt, mint az ellenkező előjelű. Csak mivel kicsit aggódos vagyok, a vérnyomásom elszállt. Na, morbid, akár kaphattam volna agyvérzést is. Mókás... is.. lehetne, de nem az.
Bélabácsi 2010.06.29. 15:57:50
Valóban, az egyes beteg reagálhatnak másként az egyes gyógymódokra - no ennek a felismerése az orvos feladata (...), a terápiát ehhez kell igazítani. Vagyis nem "az 'x' betegségre az 'y' terápiát kell használni" c. vezérelv a követendö, hanem a "melyik módszerrel gyógyítom meg a betegemet és erre milyen gyorsan jövök rá én mint orvos ?" című. Autószerelő és autószerelő között is az egyik legnagobb vízválasztó az a képesség, hogy milyen gyorsan jön rá a hibára és hogy az arra gyógyírként szolgáló lépések közül melyiket hogyan, milyen sorrendben stb. alkalmazza. Amikor a háziorvosunk a feleségemen jelentkező piros kiütésekre ránézés után egy perccel azonnal felírt két antibiotikumot, megnézettem egy másik orvossal, aki megkérdezte: csak nem új gyapjú ágynemű van otthon ? És tényleg, egy mosás és a problémának vége, szemben a beszedendő antibiotikumokkal, tök feleslegesen. Szerintem látod a különbséget.
Az utolsó bekezdésed pedig az egésznek az alapja, ebben egyetértünk - ma egy magyar orvos nem érdekelt anyagilag komolyan abban, hogy teljesítsen. Szar a rendszer, mert nem kedvez a tehetséges fiataloknak, szar mert túlterheltek az orvosok (helyenként eszement mennyiségű olyan adminisztrációt csinálnak ők maguk, amit egy civilizáltabb országban az asszisztensek, a segítők csinálnak). Sajnálom a magyar egészségügyben felőrlődő tehetséges fiatalokat, akik ennyi év tanulás után nem tudnak egyről a kettőre jutni még ha kezüket-lábukat is törik. Aki nyugatra elmegy, elsősorban pontosan azt tapasztalja meg, hogy a megbecsülése a munkája minőségétől függ. Na ebbe az irányba kéne elvinni a magyar egészségügyet is, dehát ehhez mint írtam nincs a politikusoknak elég vér a pucájukban, mert ez egy nagyon-nagyon nagy meccs lenne.
egerészölyv 2010.06.29. 15:59:18
vfero 2010.06.29. 16:03:47
Rotoxis 2010.06.29. 16:04:34
Bár az "emberi tényező" továbbra is sarkalatos pontja az ellátásnak, azóta sok minden megváltozott.
énis 2010.06.29. 16:05:05
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 16:06:01
Aki pedig azt írta, hogy a mi hibánk az, hogy istenként tekintünk az orvosokra: ha ott fekszel a műtőasztalon, ébren, és hallod, ahogy a fémszarok csilingelnek, ahogy a sebész kér ezt meg azt a többiektől, és szavukat se érted, de még szedálva is tudatában vagy annak, hogy épp folyik belőled a vér és emberek dolgoznak rajtad, valamit, ami elromlott, szétvágnak és összevarrnak, nos, neked nem halálfélelmed van? Nem várod az ítéletet, hogy most akkor ennyi volt, viszlát lesz neked, vagy igen, megéred még a holnapot? És ezt szerinted ki fogja mondani neked, a postás vagy az orvos? Na, erről beszélek, amikor az isten-szerepről beszélek.
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 16:09:15
Ez nem írás, hanem egy 5 évvel ezelőtti lelkiállapot. Amikor leírtam, marhára nem érdekelt, mi benne az erős és mi nem. Most is inkább az apám sorsa fáj ebben, nem pedig a dramaturgia.
Bélabácsi 2010.06.29. 16:11:24
Twisk 2010.06.29. 16:12:24
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 16:12:39
Minden rémtörténetben van legalább egy jó ember. A baj az, hogy ez egy nem film története, hanem az élet produkált ilyet.
Twisk 2010.06.29. 16:14:55
Jól tetted, h. megírtad, és ha csak egy ember is ici-pici szégyent érez, már megérte.
Edömér 2010.06.29. 16:16:13
Mint írtam, hasonló helyzetben voltam én is. Nem pereltünk. Így utólag sem csinálnám máshogy, mint akkor. Ilyenkor az ember a hozzátartozóján akar segíteni (meggyászolni), nem pedig szélmalomharcot folytatni.
vfero 2010.06.29. 16:17:31
Ahogy leírtad, ha már kerültünk közvetlenül vagy közvetetten ilyen helyzetben, akkor féltjük a szerettünk vagy épp a saját életünket.
Én csak hálát adhatok a nőgyógyászomnak és a koraszülött stábnak, hogy a 850 g-mal és 35cm-vel született gyerekem ma egészséges. De amikor anyámra kimondták, hogy limfóma, és a család kezdett összezuhanni, akkor őrjöngeni tudtam volna a negatív szövettan után, hogy ezt az isteni megállapítást miért kellett mondani szövettan előtt???
És mi még hozzád képest a mai napig legalábbis nagyon szerencsések vagyunk.
Tiszta szívemből sajnálom, ami Veletek történt. Ez egy családban örök nyomot hagy, minden más már attól kezdve.Az ember már nincs velünk. S ezt sokan nem értik, csak a jogokat, meg a hatékony nagy szájukat emlegetik. Ez régen nem erről szól... Kívánom, hogy soha még csak ennél jóval kisebb atrocitás ne érjen benneteket az egészségügyben, de félő, hogy csak egy álomvilágot emlegetek. Minden jót!
Rotoxis 2010.06.29. 16:18:46
@Droidfigyelő: más az újraélesztés módszertana, más az azt követő kezelés, mások a gyógyszerek és teljesen máshogyan gyógyítják ma az infarktust mint öt éve.
Tudom hogy ez édesapádat nem adhatja vissza, de talán enyhülést nyújt. Ezzel együtt így öt év távlatából is részvétem.
epres négercsók 2010.06.29. 16:23:37
Twisk 2010.06.29. 16:26:08
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 16:33:58
Bocs, de nem tudom összemérni a szerviz fékszerelőjének az esetleg hanyag munkáját azzal, amikor konkrétan, 100%-ig közvetlenül felel az orvos az életedért. Az autód számtalan beépített biztonsági berendezése védi az életed, ha a fék kimúlik. Biztonsági öv, légzsák, maga a karosszéria, plusz a megválasztott sebességed, a baleseti tér (hova tudtál lerepülni az útról, nekimentél-e közben egy fának) stb. Az orvos pedig fogja a tudását, és arra alapozva kezel, vagy operál. Ő egyszerre a légzsák, a fék, az öv, a minden. Az orvos működésének két végpontja van, eredményes kezelés esetén az élet, ellenkező esetben a halál. Egy kicsit nagyobb a felelőssége.
Káposztakukac 2010.06.29. 16:35:08
vfero 2010.06.29. 16:38:36
Ahogy a kolléganőm apukája járt: visszament egy felírt gyógyszerrel, hogy nem jó neki valamiért, s az orvos szó szerint ügyesen kivette a kezéből, hogy ja, akkor írunk mást.
De az előző gyogyi nála maradt véletlenül.Hát, az a gyógyszer is ment valahova máshova.
Emberséggel a trükközést is lehetne pozitívan használni. De erre azt mondom, hogy ne trükközzenek, legyen már kivétel lehetőség, szabály, ami alapján az orvos önhatalmúlag dönthet ilyen esetben, hisz látjuk, a manipuláció enélkül is virágzik:( Tehát nincs mit levédeni.Hú, nem tudom, világos volt-e. Bocs.
lovacska30 2010.06.29. 16:39:41
Nagyon kedvesek- sajnos sajat tapasztalatbol tudom.. Majd egy evig örlödtem magamban h megkeressem e öket, és mizóutan megkerestem iszonyatos büntudat gyötört, h egy masik emnber életében van e jogom igy "beleszólni" hisz öt felelősségre vonjak orvosi mulasztás miatt (röviden az én történetem annyi, h stroke-al otthon hagytak egyedül es elküldtek a hazi orvosomhoz aki masnap delutan rendelt..). Mindig azzal biztattammagam h de akar bele is halhattam volna es ö sem volt tekintettel az én életemre, mikor egyszer telefonon beszéltem a Felügyelet egyik munkatársával és megemlitttem a rossz érzéseket amik bennem voltak a pnaszommal kapcsolatban azt mondtak h egy orvos sem viselkedhet igy és nem szabad hagynunk h ilyen dolgokat Az eljaras folyamatban személyes mulasztásért vonják felelösségre es ugy tünik most kérdéses, h volt egyáltalán megfelelő végzettsége, h mobil intenziven dolgozzon.. Küldje el Ön is panaszát a Felügyelethez és javaslom mindenkinek akit nem megfelelöen lattak el, h ne történhessenek ilyen esetek..
vfero 2010.06.29. 16:40:01
Sziasztok.
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 16:47:47
Most vettem észre, hogy vannak korábbi kommentek, és mivel ez egy terápiás eszköz ebben a pillanatban, örömmel válaszolok. Ne haragudjon, de mélységesen nem érdekel, mennyire tartja közhelyesnek az adófizetői részt. Az apám miatt. Ha élne, biztos másképp gondolnám. Másodszor, igenis óriási jelentősége van annak, hogy a levélből kihúzott nevű orvosok kinek a jóvoltából tanultak. Nekem, a civilnek, aki nem vagyok eü hatóság, ellenőrző szervezet, stb, ez az egyetlen alapom a számonkérésre az, hogy én fizetem őket. Ezt a tényt ebben az esetben hatványozza az, hogy az apám állapotán minimum sokat rontottak, de az is lehet, hogy ők okozták a halálát. Amúgy pedig nem olvasgatom ezt a levelet, mert az apám kálváriájáról szól, ami egyébként 5 éve történt. Végül, nem érdekel, hogy ön mit lát bizonyítottnak. Ön úgy érvel, mintha az Uzsoki kórház alkalmazásában állna, és ne haragudjon, de ez a tipikus "mundér becsülete" ízű reakció. A részvétét köszönöm.
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 16:49:05
Sajnálom, ami veled történt, és örülök, hogy túl vagy rajta. A tippet köszönöm, megfontolom, de valószínűleg elévült, mivel 5 éve történt.
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 16:51:02
köszönöm az empátiádat, és örülök, hogy vannak jó tapasztalatok és emberek az Uzsoki 2-es osztályán. Akkor, amikor ez történt, így történt. Jó hír minden betegnek és hozzátartozónak, ha változott a helyzet.
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 16:58:43
Köszönöm az empátiádat. Mivel szerencsére nem minden nap találkoztunk az egészségüggyel, fogalmunk sem volt, mit kell tenni, kihez érdemes fordulni, mik a lehetőségek. Ami akkor eszünkbe jutott - saját kapcsolatrendszer, barát orvos felesége, valamilyen kapcsolat kikutatása a Szabolcs utcában, ételhordó fejének leüvöltése, nővér lecseszése, orvos számonkérése stb. megtettük, de ugye végig az járt a fejünkben, hogy ha az egész napos látogatás végén hazamegyünk, mert néha haza is kell menni, hogy ne pusztulj te magad bele, akkor vajon nem szúrnak-e ki vele, nem bosszulják-e meg, mennyit ártottunk neki, miközben rajta akartunk segíteni. Borzasztó nehéz ezt okosan, bölcsen mérlegelni olyankor, amikor a szeretted szenved, te pedig testen kívüli élményként éled át ezeket a heteket. Meggyőződésem, hogy nem voltam magamnál akkoriban. Ezért is lett volna elengedhetetlen a rendszer tisztességes hozzánk állása. Nem is, engem nem kell emberségesen kezelni, de legalább az apámmal tették volna.
Edömér 2010.06.29. 17:01:05
Oleg Gontar 2010.06.29. 17:40:19
A vege viszont egyertelmu plagium a Fight klubbol: "His name is Robert Paulsen!"
khi 2010.06.29. 17:45:02
köszönöm a korrekt válaszodat. szeretném leszögezni h alapjában sok dologban egyetértünk. amit nem értek, a példádnál maradva hogyan derült volna ki h az első háziorvos rossz munkát végzett? ha nem mész el második orvoshoz hanem követitek a tanácsát és beszedi az antibiotikumot 1-2hétig feleslegesen max. berosszul a gyomra ha annyira genyó h nem ír fel mellé gyomorvédőt. letelik a 2 hét, addigra gondolom az ágyneműt is kicserélitek. hol derült volna ki a hiba? kérsz minden orvosi vélemény mellé egy másikat?mindig? a második orvosnál fizettél ezért volt ideje kikérdezni h mi változott a környezetedben?
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 17:47:07
Droidfigyelő (törölt) 2010.06.29. 17:47:57
Ezt ide szántam, bocs. Marhára nem érdekel a véleményed. Majd ha meghal az apád, és 5 évvel később közzéteszed, hogyan éreztél akkor, na, majd küldj egy emailt a tapasztalataidról. És ha majd csak annyi jut eszedbe az apád haláláról, hogy egy kommentelő milyen filmet vél a témához kapcsolódónak, akkor pedig küldj egy másik mailt. Addig is csókoltatom az anyukádat.
Oleg Gontar 2010.06.29. 17:53:38
Pipetta Ofélia 2010.06.29. 17:59:32
khi 2010.06.29. 18:00:07
(ma nálunk egy beteg lánya megtiltotta h fájdalomcsillapítót adjunk a rákos anyjának aki nem lát a fájdalomtól) szóval nehéz lavírozni de nem állítom h lehetetlen.
Na, kék a szakállam, vagy se nem? (törölt) 2010.06.29. 18:15:32
Szerintem akkor térjünk vissza a "hogyan legyünk a legbölcsebbek, szemben az egészségügyi rendszerrel" témára, amikor éppen haldoklik egy szeretted. Na, akkor küldj egy emailt. Nem kívánom neked, hogy így legyen, de ha a sors így rendeli, és bekövetkezik, akkor gondolj vissza erre a blogra.
trimalchio 2010.06.29. 18:20:49
Szerintem nincsen igazad. A laikus ember többnyire csak utólag és lassan ismeri fel, hogy mi történt valójában. Egy laikusnak valóban illene azonnal felismerni a kezelés hiányosságait és felmérni annak következményeit? Szerinted ez tényleg ilyen egyszerű: bekerül hozzátartozó kórházba, ellenszenves a környezet, úgy látom nem felügyelik rendesen a betegségét, tehát fogom és elviszem. Hová is? Hogyan? Keresek egy szimpatikus kórházat és ott tárt karokkal fogadják?
khi 2010.06.29. 18:30:20
Cartman (ex Cartman) 2010.06.29. 18:59:55
Részvétem! És az írásod nagyon szép, függetlenül a tragikus apropójától.
Nem azért kellett volna perelni, mert az megváltást jelenthet, hanem hogy végre változzon valami. Káposztakukac ugyan elég nyersen fogalmazott, de alapvetően igaza van.
Édesapám ügyvéd, és az ő praxisának tapasztalatai alapján írhatom, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - igenis célravezető lehet a jogi út. Nem csak a Káposztakukac által említett büntető feljelentés, hanem a polgári per is.
epres négercsók 2010.06.29. 19:13:28
mothe 2010.06.29. 19:16:59
trimalchio 2010.06.29. 19:22:53
Na, kék a szakállam, vagy se nem? (törölt) 2010.06.29. 19:47:24
Köszönöm az empátiádat. Az emberek különbözők. Ne haragudj, de eszembe sem jutott, hogy változtatni kellene a rendszeren egy ilyen akcióval - csak az apám elvesztését éltem át minden nap minden percében. Ma már másképp látom, mert eltelt 5 év,ma már volna kedvem változtatni.
Cartman (ex Cartman) 2010.06.29. 20:04:40
Persze, nyilván nekem sem ez lett volna az első gondolatom. És az is biztos, hogy egy fecske nem csinál nyarat. De ha végre átmegy a köztudatba, hogy ilyen esetben igenis van lehetőségünk tenni valamit, és ez valóban általánossá válik (azért persze nem úgy, mint a másik véglet USA-ban), akkor aránylag rövid távon rend lehet az egészségügyben.
És azért kell még valami a gyökeres változásokhoz: végre tisztességes bérek az egészségügyben! Amit viszont a valós teljesítmény alapján, differenciáltan kapjanak a dolgozók. A hálapénz ellen meg (a bérek rendezése UTÁN) tűzzel-vassal küzdenék.
bakela 2010.06.29. 20:47:11
1: részvét
2: Néhány szófoslány az akolból, sokadx: /nem biztos, hogy összefüggő lesz/
Az összes, aki itt veri a fejét a falba, az elmúlt sokx tíz év alatt tapsikolt az eü legyalázásához.
Az öregebbje: „Improduktiv élősködő, én tartom el a martinász izzadt vállaimmal!” „örüljön, hogy nem Recsk4”
A fiatalabbja: „Ez is csak egy szolgáltatás, csak itt én akarom mekkmondani, hogy mennyit /nem/fizetek érte.” Örüljön, hogy él!
Mára valóban inkább egy szolgáltatás: De! Ha hiány van a szolgáltatóban, a sz@r lakatosnak is ki kell nyalnotok a seggét, vagy nem juttok bé a lakásba /Mennyek Országába, stb./
2005-ös a történet: Jelentem, visszaemlékezve az 5 évvel ezelőttre, nekünk indoor birkáknak az még maga volt a Kánaán! Azóta a gonosz vak öreg, valami molnárlallyos, a szőrös kövér arrogáns buta picsa, valami horvátszéfágnes, meg az alattomos máristamás egy tatárdúláson is túltett. Ma a helyzet sokx trágyább.
Ami a kívülállónak esetleg ordenáré bunkóságnak tünik, az legtöbbx az eü. személyzet természetes, és as’szem egészséges lelki mekküzdési taktikája, a feszkó levezetésére. Nem halhatunk meg minden betegünkkel, nem érezhetjük a fájdalmát úgy mint ő, vagy egy kívülálló. Aki ezt nem tudja feldolgozni, /van elég olyan is/ alkohol, drog, munkalkoholizmus, korai elhasználódás- korai halál, vagy a rövid útja, az öngyilok. Ezért talán nem is kellene a diktafont „felejteni” a sürgősségin a nővérpulton, vagy az ITO- n. Ez még nem jelenti az empátia hiányát sem. Psze, azért az idő múlásával eljutunk oda, hogy leginkább önmagunkkal, és családunkkal kell empatikusnak lenni.
Viszont: ha az ember naponta találkozik bikanyakú, tecsos óvodapedagógusokkal, agyonhajszolják, fenyegetettségben él, a munkája alapvető feltételei hiányoznak- ráadásul a kálmánolgáktól azt hallja, hogy dehogynem, neki minden,mindig, a legjobból, ingyé’ jár, és ennek az ellenkezőjét 1000x kell a vastagnyakúakkal közölni, + a zsebe sincs annyira kitömve, na az egy másik kategória:
„kiégés” „burn out” /gugli: burn out, except:reichstag, szörcs!/ Innét qrva nehéz, -Madzsaristánban, ma as’szem lehetetlen visszamászni.
Az orvosarisztokráciáról, jó szorosan összefonódva a MINDENKORI politikai „elittel” ismeritek a véleményem. A jelenlegi /60-70 éves/ szisztémának ők ketten a haszonélvezői. Ki juttathatná pokolra őket? az éjszakás nővér? hö? Bikapöcs?
Gyulánk írta, nemrég: „kis pénz, kis foci” Hát, sztem nem: amikor ez az aranyköpés született, benne volt, hogy a Scharenpeck Gusztáv bólint: van píz, -és innét indult a „nagy foci”, Mi van ma az egészségügyben? Van egy fogalom: pojint of nyet ritörn. / Azé’ írok i’jeneket a szótárból, mert a múltkor a modi a’szonta, hogy elgurult az ikkúúm,/ Itt, ha hirtelen eljővel az úr angyala, és dől a lé dögivel, akkor is MINIMUM 10-15 ÉV, hogy normális viszonyok csírái megjelenjenek. Ennyi kell, hogy az itt írogatók fogcsikorgatva, /a törpe minoritás -♥ Píéjcsdí- belátással/ chipcserét végezzenek, vagy kihaljanak. Ennyi, hogy a még aktív, és a mai rendszerbe még nem véglegesen belenyomorodott személyzet magára találjon, elhiggye mindenki, hogy a múmiák nem is hiányoznak a kórházak, osztályok, minisztérium, szakmai kollégiumok, stb éléről.
Ennyi, hogy egy új „ártatlan” generáció lépjen be a rendszerbe.
Addig mi a teendő? Na ezért már párx kaptam tőletek:
Politikai felismerés, hogy a ’zország jövőjét nem adjuk el néhány millió bunkó szavazatáért.
A kb 4 millió parazitát kivágni az ellátásból- csak a lexükségesebb akut teendők járnak, minden egyéb kp. előre.
Tisztességes co-payment /”vizitdíj”/ nem 1.5 gombóc fagyi ára, rengeteg félremagyarázható kivétellel, nyugtakörmöléssel! Min 5000 HUF/ alkalom. Ebből kinek- kinek a bizosító, v. rászorultnak „???” a szociális ellátórendszer visszajuttathat- de ehhez az eü-nek ne legyen köze. Nonszensz /bocs: noncence/ az évi 100 millio orvos-beteg találkozás.
A Zembert felelőssé tenni a saját egészségéért: Pl. 130 kilós, franciakrémeszabáló cukrosnak, bagós tüdőbetegnek, koszorúérbetegnek, piás májzsugorosnak, gumikalapácsos árvízi munkásnak, stb ellátás csak kp. vagy kiegészítő biztosításra.
Elegendő személyi /és tárgyi/ feltétel BÁRMI ÁRON. /talán a Kupa mondta, hogy ma Madzsaristánban napi 3 milliárd HUF-ot lopnak el- ebből fussa/
Korrekt felelősségi viszonyokat, jól meghatározott kompetenciákat az eü ben is. Miazmiaz, hogy a „legnagyobb gondossággal” Mi a f@sz az Wazze. Ez csak dagonya Abu Bin Ibrahin ügyvéd úrnak, meg a hasonszőrűeknek /lásd: a nyomor vámszedői/ A’szt ez alapján ítél el Pl az a bíró, aki a kulcsárt is meg a mórt is tárgyaltamerazalegjobbbbbmostmegverhóvnűjbíróságonfeszít???
Ha ez megvan, minden indokolt esetben korrekt felelősségrevonást. /amibe pl a széfek kifizettetése is beleférne az illetékessel, vagy az igazgató lecsukása, ha a személyzet, vagy az eszközök hiánya miatt van gixer./
És addig a 10 évig? Alkotmányban rögzíteni, hogy akinek bármi köze van az eü-höz: csontig kinyalni a seggét. A lexarabbét is, mert hipp-hopp, az sem lesz. Ha fizetnétek, akkor sem. Aztán indul a Vakegér project. /vagy csak szarabbul, nyomorultabbul, esetleg szenvedéssel éltek tovább, bár nem kellene, hogy úgy legyen. A btk. úgy kellene, hogy kezdődjön: a verbális, vagy tettleges bikanyaknak- bikacsök. Második §: Mindenki az ápolásra szoruló hozzátartozóját köteles ellátni, -aki az eü- re akarja tolni: kényszermunka Alzheimer otthonban.
Ha azt csináljátok továbbra is, amit mostanában itt olvasgattam, az nem más, mint lapátolás a gödör alján. Mon’tam: 12000 km, aztán Hawaii, akarom mondani New Zealand.
mothe 2010.06.29. 21:35:29
Nem értelek.
Stílusa van, azt elismerem. De azt mondja: az orvosok lehetnek parasztok, mert az önvédelem. Annak nem jár ellátás, aki csak TB-t fizet. Minden másért a politikusok a felelősek, akiket négymillió hülye választott meg (nyilván egy orvos és nővér se volt ezek között). Ja, az öregebbje: örüljön, hogy nem Recsk, a fiatalabbja meg örüljön, hogy él.
Tehát az egyetlen megoldása: aggyá pézt! De ez nem szolgáltatás. Vagyis az, de ha szar, akkor is nyaljuk ki a seggét és kuss legyen.
A lopott pénz mennyiségéhez az eü alkalmazottak nem járulnak hozzá, mert a jatt (bocsánat, paraszolvencia) az jár és nehogymá adózni kelljen utána.
És még egyszer: írjuk bele az Alktományba, hogy az eü dolgozóknak jár a seggnyalás.
Ez nem humor, ez gyalázkodás, egy megkeseredett, kiégett, valaha okos ember boldogtalan fröcsögése, aki azt hiszi, nem tehet semmiről és nem terheli semmilyen felelősség.
Csodálkozom, hogy még nem akarta visszahozni a Taigetoszt.
trimalchio 2010.06.29. 22:16:10
Viszont ez sem lesz összefüggő:
@bakela
"Ami a kívülállónak esetleg ordenáré bunkóságnak tünik, az legtöbbx az eü. személyzet természetes, és as’szem egészséges lelki mekküzdési taktikája, a feszkó levezetésére."
Nem, ami ordenáré bunkóságnak tűnik, az többnyire az is. Ez sem különb kifogás, mint az "én fizetem a TB-ét, várom a szolgáltatást".
"Viszont: ha az ember naponta találkozik bikanyakú, tecsos óvodapedagógusokkal, agyonhajszolják, fenyegetettségben él..."
Aki viszont nem képes különbséget tenni a bika- és a hattyúnyak között, azzal lehet, hogy valóban komoly bajok vannak.
"Ennyi kell, hogy az itt írogatók fogcsikorgatva, /a törpe minoritás -♥ Píéjcsdí- belátással/ chipcserét végezzenek, vagy kihaljanak."
Úgy látom, ha rajta múlna, a kihalás következne be. (Azt hiszem "Píéjcsdí" meg lett dicsérve azzal, hogy törpe törpeségnek nevezte).
Engem ez az egész, részegek kocsmai handabandázásra emlékeztet. Elképesztő, úgy ír mintha az orvos és a nem orvos nem is ugyanahhoz a fajhoz tartozna.
@mothe
"Csodálkozom, hogy még nem akarta visszahozni a Taigetoszt."
Én nem csodálkozom. Tudniillik a Taigetoszra kiarakták a gyereket és volt némi esély, hogy valaki megtalálja és megmenekül. Bakela nem igen adná meg ezt az esélyt nekünk.
Dr.laikus PhD 2010.06.29. 22:45:20
Itt megtalálod az összes - majdnem összes biztosítással egybekötött orvosi ellátásról a tanulmányokat. Kicsit mazsolázni kell benne, de okos leszel, biztosítás ügyben. Választhatsz mi lenne a legjobb. Még választhatsz, mert most nincs. Sőt a különböző országok ellátási módszereit.
Annyira haragszol rá, hogy nem nézel a sorok mögé. Itt tartanak. Szerinted mit kéne mondani, ha valaki egyfolytában azt köpi a szemedbe és azt ordítja a füledbe, hogy könyörgöm akasszuk föl? Nem kér, hanem követel, mert azt mondod meghalok nélküled, de kést szegezel a mellének, hogy legyen kedves, eszköze nincs, de adjon neked életet.
Mind két részről a túlélés ordít.
Az egynlőség nevében csak az egyik fél lehet paraszt? Ráadásul bakela nem paraszt.
Amiket itt olvasunk szomorú és igaz történetek. A szakma tiltakozik, hitetlenkedik, mert ő nem ilyen, a többség nem ilyen. De ezt olvassuk és olybá tűnik, mintha mindenkivel ez történne majd. Fél. hogy a tepsibe kell feküdjön önként, mert mást már nem érdemes.
Még nincs gyereked - gondolom - nem ismered azt a tehetetlenséget amikor a gyereknek fáj valami, fullad, szal komoly baja van. Ő csinálja a dolgát és gyógyul, te meg rágod a körmöd és sokkal rosszabbul vagy mint a kölök.
Nagyobb tragédiának éled meg, mint ami.
Nem azt ordibálja, hogy te fizess és nyald ki a seggét, hanem az állam lépjen már és nyalja ki a seggét, mert 70 éve az orvosok csak adnak, tanulnak a legtöbbet amit szakmában tanulni kell. Bőven életének a delén válik a szakma birtokába, papírja legalább is akkor lesz róla. Ezt nem akarjuk becsülni főleg tisztelni.
Droidfigyelő az érintett. Válaszai visszafogottabbak, mint a Te indulatod. Vele megtörtént. Te átéled. Elképzeled és mint a kisgyerek felnagyítod a sérelmet. Egy kicsit. Ettől Te gyógyulsz. A félelemtől, hogy Veled is megtörténhet.
Nem valaha okos, hanem még mindig okos.
A kiégés ellen meg tesz amit tehet.
Tényleg gumi szabályok vannak, ellentmondóak és mondjuk egy háziorvos aki elvben vállalkozó - de hát ez nem igazán az a kategória. Amikor egy vizsgálat árát mintha játékpénzben állapítaná meg az OEP.
Regisztrálj, ha mostanában voltál beteg nézd meg a betegutad és meglepődsz, hogy sokszor 100.- 200.- Ft-ot ér valami amit muszáj beleírni, hogy legalább az órabér kijöjjön, a sajátja és a nővéré.
Közben nem hazudik, de ez olyan, mintha vonalanként fizetnének téged. Ha a béred akarod akkor egy animáció minden forgatásának fázisát külön-külön kéne dokumentálni.
Te mit csinálsz ha veled valaki agresszív? Nem állsz vele szóba. Igaz?
Az ellátási területén minden orvos köteles elfogadni a hozzá bejelentkező beteget. Egyet választhat, aki nem az ellátási területéről jött azt nem fogadja, akár azért, mert szimpatikus.
Igen egyébként az általunk választott politikusok a felelősek ezért, aztán mi is, hogy hagyjuk ezt az áldatlan állapotot. Az orvos elmegy, hogy az általa gondolt jólétet megkapja - és megkapja - mi meg gyűlölködünk, hogy szól, kiabál, figyelmeztet, hogy elmegyek, ha nem változtatsz.
A házasságok szoktak így véget érni. Aztán egy kis távolság és a hiány a magány után rájön a banya, vagy a terrorista, hogy nem volt annál jobb.
Ha jól figyelsz Taigetoszt nem bakela akar. Taigetosz van. Csak nem tudod.
Amiről meg nem tudsz az meg nincs.
Az elménk csak azt fogja fel ami fáj, ami hiány. Levegőt veszel az természetes. Ha nem tudsz azt észre veszed.
Bakela azért kiabál, hogy elfogyott a levegő az övé. Ha ő megfullad mi is.
Annyira pofán csap amit ír, hogy tiltakozol. Így van jól. Az élet tiltakozik, mert fiatal vagy.
Irise 2010.06.29. 22:56:04
Dr.laikus PhD 2010.06.29. 22:56:37
De komolyan! Tudjátok, hogyan működik ez az egész egészségügynek nevezett szarság?
Utána nézett már valaki? Mit hogyan osztanak el? Hogyan csoportosítanak át pénzeket, ahogy az egészségügyi ellátás pénzeszközeiből nyugdíjat fizetnek? A leszázalékoltakét? Nagyon sokan vannak.
Mindenki elégedetlen és a szemben állónak panaszkodik a legkisebbnek aki nem tehet ellene. Alkalmazó, szenvedő alany az orvos is.
Dr.laikus PhD 2010.06.29. 23:00:40
Ha naponta kéne idegenért mindent megtennie és elveszíti akkor értené meg, hogy bizonyos távolságtartás kell, hogy aki menthető azt menteni lehessen.
Életemben egyszer kerültem olyan helyzetbe, hogy meg kellett mondanom valakinek, hogy a legkedvesebbje meghalt.
Nem kívánom senkinek. Nem voltam érte még időlegesen sem felelős.
mothe 2010.06.29. 23:19:10
Irise 2010.06.29. 23:22:10
Nagyon sajnálom továbbra is a gyászoló családot. Megértem a dühüket és elkeseredésüket, főleg azért,mert a poszt írója jól hallhatóan saját magát is hibáztatja édesapja haláláért. Nem szabadna. Mindent jól csinált.
"Maguk a betegeknek mindenhatók, sőt, minden osztályon külön-külön maguk a Mindenható, nagy betűvel. Minden szavukra, gesztusukra ezer szállal figyelnek, mert maguktól remélik az ítéletet a saját sorsukról. Önök nem tudják, de maguk nekik az Isten: élhetek-e még egy kicsit, vagy meg kell halnom… "
Nem, nem ez ellen hevesen tiltakozom. Nem szabad így látnia a betegeknek. Nem mi döntünk élet és halál felől.
Irise 2010.06.29. 23:24:30
Raine 2010.06.30. 02:04:17
mothe 2010.06.30. 09:11:57
Józanul gondolkodó ember szerintem nem is gondolja így, de a szerencsétlen helyzet az, hogy amikor az embert életveszélyes állapotban viszik kórházba, akkor csak az orvost látja és automatikusan felruházza szuperképességekkel. Ez olyan, mint amikor a bankos kisasszonytól várja az ember, hogy adja meg a hitelt, holott ő semmilyen szinten nem képes ezt a döntést befolyásolni. Mégis ő kapja a bonbont, ha a hitel megvan, és őt fenyegetik meg, ha nincs.
Ehhez még fel kell nőni. És látod, józanul tudom, hogy hogy működik ez, de vészhelyzetben én sem vagyok egyáltalán kivétel.
mothe 2010.06.30. 09:21:35
Egyébként nem hangzol nagymama korúnak. :) Melegnek, gondolkodónak, néha kicsit fáradtnak, fegyelmezettnek, okosnak, annak igen.
És tényleg nincs gyerekem (bár szeretnék, de ez e pillanatban nem rajtam múlik). Kicsit félek, hogy mire lesz, már inkább a nagypapája leszek, mint az apja, de hát az is jobb, mint a semmi, remélem.
De van macskám. :) Kettő.
Dr.laikus PhD 2010.06.30. 11:06:12
Ölég hosszú életű leszek ezen a földön ahogy látom a felmenőimen. Ezért ha most ugyan fekete seggűnek is hisznek páran én is a magam túlélése érdekében néztem utána dolgoknak és ragaszkodom - nék a tényekhez ha lehet.
Egyre több szükségem van és lesz az orvosokra, ha nem értem mi bajuk, ha nem tudom, hogy a szervezetlenség a főnöke tudatlansága az oka annak, hogy egy nőgyógyászaton ne legyen pl.1 személyes zárható fülke (pedig volt, de hagyta elrohadni, most már függönyt sem rakat rá, ezért bámuljuk egymás friss vagy eppen kopott altestét, szal ne hidd hogy nem vagyok dühös).
Osztán kit zavar, ha én megpukkadok idő előtt? Tehetem, mint Gulio, hogy feljelentek, bejelentek, írok és még nem tudom mit, de nincs rá időm és hát én egy pragmatikus nőci vagyok. Szabálok mentén élek és alkalmazkodom. Ha felszabadul az időm azt hiszem lesz mit tegyek és fogok is.
Nem vicsorogni, hanem tenni amit lehet.
Szervezésben biztos sokkal jobb vagyok az intézetvezetőknél. Mondjuk lehet, hogy elhajtanak az ősz fejem miatt, de van utánpótlás, majd keresek friss husokat ha azt kell.
Nőktől szervezést lehet tanulni, aki sok mindent képes csinálni szenvedés nélkül a családjáért az ezt tudja.
Valamint más választásom nincs, hiába fogok esetleg sokáig élni, máshol egy új életet én már nem tudok kezdeni. A bevándorló fekete seggű életét én már nem vállalom fel.
Maradok öregedőn tettre készen humorral, megértéssel, furfangosan - így szeretném.
Simizd meg a macsokat, nálunk most két törpe nyúl van, tiszta istálló a kölök szobája. Brrrrrrr. De édesek.
trimalchio 2010.06.30. 12:16:52
Nem mondhatnám, hogy értek hozzá, de igen nagyjából tisztában vagyok vele.
1. Nekem Bakela írásával több féle bajom is szokott lenni. Szerintem, az egyébként valóban izgalmas és egyedi stílus, mintha fontosabb lenne a tartalomnál. Igen is megpróbálok a sorok között olvasni, de őszintén szólva nem sok mindent találok ott. A szándékot, hogy minél több emberbe rugjon bele, azt igen. De mindezt félretéve, alapvetően nem értek egyet azzal, hogy, amíg az eü rendbe nem jön mindenkinek kuss legyen. Nem értek egyet azzal, hogy egy törpe minoritást kivéve mindenki más valami ősbunkó lenne, ráadásul még chipcserére szoruló gyengeelméjű is. Nem értek egyet azzal, hogy 4 millió parazita lenne az országban. Ebben benne vannak az önhibájukon munkanélkülivé válók is például, akiknek egész életük tönkre ment. És akkor még parazitává is váltak. Ez így baromi sommás és ezért igazságtalan is.
2. Más (nem Bakela). Az ide író orvosok felháborodva teszik szóvá, ha valaki általánosít egy-egy konkrét rossz tapasztalatot. És teljesen igazuk van, amiért ezen felháborodnak. Hadd legyen meg ez a jogom nekem is. Idéznék Irise-től: "De erre a betegek/hozzátartozók ívesen xarnak." Ez így vonatkozik minden betegre és hozzátartozóikra. Akkor most hadd kérjem ki én is magamnak ezt az általánosítást. Hogy jön ahhoz valaki, aki nem ismer, hogy ilyet írjon rólam? Én például soha nem vártam még el orvostól, hogy azt a félelmet érezze, amit én éreztem, mikor a gyerekeim betegek voltak. Soha nem vártam el, hogy azt a fájdalmat érezze, amit én éreztem, mikor meghalt valakim. Soha nem vártam el, hogy átélje az én fájdalmamat. Nem vártam el ilyesmit, mert értelmetlen és embertelen lenne ilyesmit elvárni és számonkérni. Én elhiszem, hogy az orvosok stresszesek és frusztráltak sok-sok mindentől. De a beteg nem stresszes és frusztrált, amikor levágják a lábát, amikor kiderül, hogy súlyos szívbeteg, amikor megtudja, hogy egész életében szúrhatja magát inzulinnal és nézhet szembe mindenféle szövödménnyel, amikor megtudja, hogy az édesanyjának meg vannak számlálva a napjai, amikor megtudja, hogy nem lehet gyereke? Erre nem kell tekintettel lenni?
Én nem látom az orvost mindenható Istennek, de megadok minden tiszteletet, amit elsőre minden embernek megadok, és az orvosnak még ennél is többet. Ezért hadd maradjon meg a jogom, hogy felháborodjak, ha egy orvos (vagy bárki más) olyan hangon beszél velem, mintha akkor bújtam volna ki a seggéből. Legalább a ius murmurandi maradjon már meg!
Dr.laikus PhD 2010.06.30. 13:01:43
1. A keserű röhögés ami ilyenkor elfog ha olvasom. Általában akkor ír, ha elszabadul a pokol.
Veled is velem is beszéltek már ordenáré hangon aki nem volt orvos, de más volt a véleménye, valószínű soha nem volt még komolyan beteg.
2. Tökéletesen egyetértek veled.
Ha törpe minoritásként is azért próbálok középen állni, ha észre vetted a durva, goromba és értelmetlen habzó szájú orvost én sem szeretem és visszautasítom.
Tace-paot olvasunk. Az írások egy része szívet tépő, másik része felháborító.
Soha nem kérdőjelezem meg.
Te is régóta beteg vagy, én is.
Én nem ezt tapasztalom a mindennapokban.
Tapasztaltam én is rosszat, de volt és van lehetőségem kikerülni a taplót még ha orvos is.
trimalchio 2010.06.30. 13:38:34
Én nem ezt tapasztalom a mindennapokban."
Ezt nem egészen értem. Ha a tapasztalatod az orvosok modorára vonatkozik, akkor egyetértünk. Az én tapasztalataim elsöprő többsége pozitív. Néhányszor írtam is kommentet az orvosok elleni igazságtalan általánosítás ellen. A néhány orvos által elkövetett durva általánosítás azonban, úgy látszik opportunistává tett. Nem vagyok rá büszke.
Irise 2010.06.30. 23:26:26
De mi érezzük. Ezért is kurva szar az,hogy a betegek egy része embertelen állatoknak tart minket.
De,hogy helyesbítsek: "A betegek és hozzátartozók nagy része ívesen szarik erre, kivéve trialmacho,mert ő nem."
Happy?
trimalchio 2010.07.01. 17:39:25
trimalchio 2010.07.01. 18:10:46
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
Az utolsó 100 komment: