szegeny anyamnak tobb mutetje volt itt amig elt es mindig nagyon elegedett volt, szerette ezt a helyet. nekem is volt itt 1 kisebb nogyogyaszati mutetem, minden rendben ment. tiszta, rendes korhaz, normalis noverekkel es orvosokkal.

Kórházi tapasztalatok
Az elmúlt estét, illetve éjszakát a Délpesti Sürgősségi Osztályon töltöttük.
Sokan voltak a betegek, mindenki nagyon beteg s ily módon NAGYON SÜRGŐSEN vágyott volna arra, hogy végre gyógyszert, enyhítést, egy ágyat egy gyógyulási lehetőséget kapjon..........
Ehelyett 4-6 órákat kellett várakozniuk.
A vizsgálatok valahogy nem haladtak. A nővérek olykor feltüntek ugyan s bementek egy helységbe, ahol még sokszor sötét is volt, sőt láttunk orvost is ki be vonulni,......
de a betegek száma valahogy nem akart csökkenni.
Kérdezem én az itt dolgozók számára mit jelent az a fogalom, hogy SÜRGÖSSÉG!?
Mert hogy csigatempóban tették a dolgukat az biztos.
Olyan is volt, hogy valakit pizsamában hozott be a mentő, mert annyira rosszul volt, annyira kellett volna neki már egy igazi gyors kórházi orvosi kezelés, de őt is csak váratták, váratták,
majd flegmán közölték, nem kell benn maradnia, nagy nehezen felírtak neki egy gyógyszert s a lelkére kötötték, hogy ezt most váltsa ki s vegyen be belőle egyet--------- éjjel negyedkettőkor pizsamában!!!!
Ha az a gyógyszer valóban most rögtön kellett a betegnek nem lehetett volna adni neki s talán megkérdezni hogy jut haza éjjel pizsamában csomaggal, mert úgy utalta az ügyeletes orvos aki beküldte, hogy bent kell maradnia sőt a lázát is majd infuzióval fogják csillapítani.
Ezek az orvosok akarnak külföldre menni?!
Ezek keveslik a megbecsülést!?
Bennem nemhogy megbecsülés, hanem annak pont az ellenkezője fogalmazódott meg.
Nesze neked magyar beteg, ez a te egszségügyi rendszered!

@kisgidácska: Kedves kisgida!
Ön, mint magyarország lakosságának nagy rész, képzavarban szenved. A sürgősségi osztályon nem sürgősséggel látják el a betegeket, hanem sürgős szükség szerint, amelyet törvény határoz meg.
Javaslom figyelmébe az angolszász A&E osztályokat, ahol cirka 24 órát is várakoznak betegek, és NEM HŐBÖRÖGNEK!
Minden sürgősségi osztályon van munkafelvétel, szívesen látják Önt is, sürgősséggel!!!!
A pizsamás Úr hazaszállítása nem SBO feladata, van erre vállalat, 6 órás intervallumban. A beküldő ügyeletes orvos kompetenciáját nem minősíteném, lázcsillapítás infusióval? okos... Javaslom figyelmébe a TRIAGE rendszert, amely minden sürgősségin ki van helyezve, olvassa el figyelmesen, mielőtt valótlan dolgokat írogat. Az ÖN egészségkultúráját kell fejlesztetni, mielőtt a klaviatúra közelébe jön.

Kórházi tapasztalat:
Sürgősségi Osztály: flegma nővérek, arrogáns orvos.
Urológia: kedves nővérek, segítőkész doktornő.
Egyéb osztályokról nincs saját tapasztalat.

Nos részemről: én tavaly iylenkor télen kerültem ebbe a kórházba. Sajnos a kórházba jutást megelőző hercehurca megerőltető és durva volt, így már elég rossz bőrben értem ide (a kerületemhez (9) tartozó esti ügyeletet kerestem fel, és onnan utaltak a 20. kerületi Jahn Ferenc kórházba, mivel a lakcímkártyámon még a koleszom címe szerepelt, így hivatalosan ide kellett jönnöm. átvergődtem busszal-metróval a városon, a barátom vitt. Mire a kórházhoz értünk, már mindegy volt, ki és hogy lát el, csak valami történjen. Igaz, hogy sokat kellett várnunk. igaz, hogy tele volt kellemetlen alakokkal a váró (részeggel, drogossal, bilincselt bűnözővel), és nem hibáztatom az ellátóimat, amiért engem is annak néztek (reszkettem, remegtem, beesett a szemem, stb.). De elmondtam, mi a baj, elmondtam, milyen genetikai betegségem van, szépen, illedelmesen, tisztelettel. Rögtön elküldtek egy csomó vizsgálatra, röntgenre, EKG-ra, mindenfélére, mert mindketten attól féltünk, hogy embóliám van. Kaptam egy ágyat, lázcsillapítót, a karomba folyadékot, és még a barátom is ülhetett a szobám előtt, hogy lássa, jól vagyok-e. Most jöhetnék azzal, hogy miért nem láttak el gyorsabban. Azzal is, hogy miért nem szóltak, hogy beadott lázcsillapító után nem szabad felkelnem, mert elájulhatok (ez történt). De nem jövök, mert ezek az orvosok és nővérek átsegítettek egy olyan éjszakán, amit egyedül otthon nem bírtam volna ki. Figyelmesek voltak velem, nem kezeltek le - és gyanítom azért, mert én sem nagy arccal álltam hozzájuk. Tiszteljük már ezeket az embereket! Én is természettudományos területen végzem a tanulmányaimat, látom és tudom, mennyire összetett az emberi szervezet. Aki ért hozzá, sőt, meg is tudja gyógyítani a bajait, az én szememben hős. A hőstől lehet kérdezni, lehet hozzászólni, érdeklődni, de úgy, ahogy jólesne, ha minket kritizálnának a munkánk közben. Az ő helyzetük piszok nehéz manapság, és gratulálok nekik, amiért még mindig helytállnak és legjobb tudásuk szerint próbálják a MI érdekünket, egészségünket ápolni.
Részemről köszönöm :)