kapogy 2011.05.21. 14:06:36

61 éves vagyok.Fiatalabb koromban 1965, és 1967 ben voltam kórházban.A továbbiakban a betegséget fölösleges luxusnak tartottam.Mint MÁV dolgozó lehetőségem lett volna a kornak megfelelő legmodernebb felszereléssel rendelkező Budapesti MÁV kórház igénybevételére.De a betegség nem kér időpontot, nem kopogtat, 2001.október 27-n lerohant szívinfarktus formájában. A szomszédom gyors intézkedése,az ügyeletes orvos 10perc utáni előzetes ellátása után a mentő 15 perccel később már a kórház felé robogott velem,a mentő szirénájának hangja az emlékezetemben meg maradt.Az egri Markhot Ferenc Kórház Kardiologiai Osztály Korália megőrzőjébe kerültem. Gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően 3 nap múlva már a 8 Kórterem lakója lettem. Aki bekísért a mentővel gyógyulásom után mondta el, hogy az orvosok azt mondták:ha az éjfélt meérem van esély a túlélésre. A kórházban megfigyeltem, hogy az orvosok ápolók lelkiismeretesen emberségesen bánnak a betegekkel. Sokszor lehetett hallani a folyosón futnak,hogy életet mentsenek.Mindezt tették kötelességtudatból,emberségből. A kórházból való elbocsájtás után, minél hamarabb szerettem volna visszamenni dolgozni és végül ez az akarat 3 hónappal később teljesült. Jelenleg is a gyógyszereim segítségével panaszmentes vagyok. Eltelt 10 év én továbbra sem akartam beteg lenni, de nem vettem figyelembe a szervezetem figyelmeztetésit. A görcsös vizelési ingereket enyhe megfázásra fogtam, majd
gyógyszeríratáskor a háziorvosom aszisztense szavait megfogadva: "az élettel nem lehet játszani" a kapott beutalóval az egri Sürgősségi Osztályra mentem. Az ügyeletben levő Kiss doktor az elmondott tünetek alapján sürgősen intézkedett,melynek végeredménye újabb kórházi ápolás, de ez már egy másik történet, mely szintén alátámasztja az egészségügyben dolgozók emberségét,segíteni akarását a mükődési gondok közepete. Elnézést kérek azért, hogy tíz év multával mondok köszönetet a Kardiológiai Osztály valamennyi dolgozójának áldozatos önzetlen munkájáért, de a februári és a májusban szerzett tapasztalat alapján köszönet jár az Urológiai Osztály valamennyi Orvosának, Ápolóinak, és nem utolsó sorban a kisegítő személyzetének. Köszönöm Káposztás György, Füzesabonyi lakos.