Az orvosomtól akár meg is dögölhetek

2016.06.01. 06:12

Nem azt sérelmezem, ahogy beszélt velem, ahogy viselkedett, bár az ember azt gondolná, azért van egy szint, amely alá mégsem kellene leereszkednie senkinek, hanem azt, hogy mindezek mellett még el sem látott rendesen.

Tisztelt Praxis blog!

Azért írok önöknek, mert nagyjából 10 évet követően első ízben kellett igénybe vennem a magyar egészségügy szolgáltatását és azonnal sikerült is belefutnom egy rettenetesen rosszindulatú és bunkó orvosba, már az első körben. Utoljára még a gimnáziumi időkben jártam rendelésen, amióta dolgozok, az üzemorvost leszámítva szerencsére egyszer sem volt szükség rá, hogy felkeressem a háziorvosomat. Valójában azt sem tudtam, kihez tartozok éppen, azért a 10 év alatt sok minden változott, a korábbi orvosom is eltűnt, így az interneten keresztül próbáltam kideríteni, kit kell keresnem a problémámmal. Már ez sem ment egyszerűen, jó néhány oldalt végig kellett böngésszek, mire sikerült valahogy megfejtenem a dolgot, persze az én háziorvosomhoz pont nem tartozott telefonszám. Na bumm, a központi számot hívtam, ők kapcsoltak, de a telefont csak harmadik alkalommal sikerült felvenni. Remek volt.

Azért gondoltam, hogy ilyen hosszú idő után mégis csak orvoshoz kellene mennem, mert ekkor már napok óta fájt az oldalam (bal oldalon, lent), és hátul a fejem a tarkóm felett és a közérzetem sem volt igazán túl jó, bizonytalan is voltam, fáradékony is, nem éreztem jól magam. Éreztem, hogy a pulzusom is magasabb a kelleténél, így hát nem volt más választásom, irány az orvos.

Megérkeztem, kivártam a sorom, hallgattam a többi beteg méltatlankodást, hogy mindenki milyen sokáig van bent, majd sorra kerültem. Szépen bemutatkoztam, majd elmondtama panaszaimat. Az egy dolog, hogy a doktor nem köszönt, hogy szinte keresztül nézett rajtam, valójában olyan pocsékul voltam, hogy ez ott és akkor nem is nagyon érdekelt. Ha bunkó, hát bunkó, csak legyen jó a szakterületén, nagyjából ez járt akkor a fejemben. Sajnos, nem nagyon volt az a megítélésem szerint.

Ugyan megvizsgált, a vérnyomásomat is megmérte, a stílusát itt sem ecsetelném inkább, majd közölte, hogy a vérnyomásom ugyan jó, de a pulzusom 140 nyugalmi állapotban. Te jó ég... Arra gondoltam, hogy ezek után, valamint a panaszaim miatt csak elküld néhány vizsgálatra, de nem így történt. Egyáltalán nem! A "pontos és alapos vizsgálat után" közölte, hogy az összes tünetem (pulzus, hátsó fejfájás, hasi puffadás, hasmenés, oldal fájás, mindkét borda alatti fájdalom, rossz közérzet, fáradékonyság, mellkasi nehéz légzés) mind stressz és pánikbetegség tünetei, így felírt Betalocot és Frontint és ennyiben hagyott. Amikor kérdeztem, esetlegesen nem volna-e szükség alaposabb kivizsgálásra, azt válaszolta, nem. Előírt másfél hét pihenőt, majd visszarendelt.
Közben szedtem a gyógyszereket, a pulzusom normalizálódott, ugyanakkor a hasi gondok, a hátsó kellemetlen fejfájás (inkább lüktető jellegű, nem állandó, nem nyomásszerű, pedig már gydaganatra is gondoltam) és az időnkénti oldali fájdalom maradt. Nem mondom, hogy nem lettem azért jobban, de nem múltak el a tünetek. Amikor visszamentem hozzá, ezeket természetesen vele is közöltem, ő újfent lekezelően közölte velem, szedjem tovább a bogyókat és majd elmúlik.

Itt tartok most, hiába szeretnék teljesen jól lenni, egyszerűen nem akar velem a saját orvosom érdemben foglalkozni. Nem vagyok teljesen jól és mivel folyton ezeken a tüneteken agyalok, mindig észre is veszem őket. Már mindenre gondoltam egyébként, de elméletben ez nem az én dolgom volna, ha alaposabban járna el a háziorvos. De őt mindezek után sem érdekli. Felőle meg is dögölhetek, ha úgy alakul, szerinte elég a két gyógyszer és minden jó lesz majd. Nem azt sérelmezem, ahogy beszélt velem, ahogy viselkedett, bár az ember azt gondolná, azért van egy szint, amely alá mégsem kellene leereszkednie senkinek, hanem azt, hogy mindezek mellett még el sem látott rendesen. Szomorú, hogy mindez nagy valószínűséggel nem is egyedi példa, egész biztos mások is szembesültek már hasonlóval. Ha pedig feldobom a talpam ilyen fiatalon, maximum megvonják a vállukat, egyel kevesebb és kész. Ez lenne a magyar egészségügy? El vagyok ragadtatva...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak a 100 legfrissebb kommentet szeretném látni!

rest of boys 2016.06.01. 06:25:11

Valószínűsíthetően halálos beteg a posztoló. Hypochondria a szörnyű kór neve és kb. 70-75 évig szoktak szenvedni tőle, aztán lassan halálhoz vezet...

Kommentek:

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog