Sopronból Ausztriába járnak SZÜLNI???
Az már tényleg kemény.

Ez a sztori babapuki ahhoz képest, ami a lányommal történt 2003 nyarán a Szabolcs utcai kórházban amit azóta bezártak.Az eset olyan felháboríto volt, hogy a kismama magazin újságírója kapva kapott a történetén,és a következő számban megjelent az elejétől a végéig.Persze ha megirnam senki itt nem hinné el, pedig bizony megtortent.

@jágör68:
De leginkább az azt követő "árukapcsolás" miatt. Ez nem vetődött fel benned???
Ez a kemény.

Az még érthető, hogy az öreg magatehetetlen beteggel nem akarnak foglalkozni, mert ők súlyosak, öregségükre már némileg nem szép látványt nyújtanak és a végtermékük több, mint az újszülötteké. De itt már nem lehet mellébeszélni. Legalább egynek ott kellene tartózkodni látótávolságban. A csecsemők végtelenül aranyosak, kicsik és könnyen kezelhetők, csak oda kell figyelni rájuk. Az anyjuk megeteti. De úgy látszik már itt is megtört szegény agyonhajszolt személyzet van. Dolgozni kell és ez nagyon stresszes. Főleg ha facebook-os ifjúságot vesszük alapul. Márpedig most az ő generációjuk fogja uralni a pályát. Ha a csecsemővel nem bírnak el, akkor már semmivel nem bírnak. Persze belátom, nehéz az egyik kézben tartani a csudatelefont, a másikkal meg dolgozgatni. Nehéz a mai fiatalság helyzete, belátom. Egyetértek az anyuka megállapításával: túl kell élni a kórházat. Gratulálok a picihez, hogy sikerült még időben kihozni, igaz, nem teljesen egészségesen.

@a végtelen űrben együtt:
Egy csecsemőt sokkal nehezebb megvizsgálni, kórismézni, elkülönítő kórismézni, mint egy öreg beteget.
Csak úgy megjegyeztem.

Egyebekben a mi kórházunk csecsemősei fenomének, nagyon jó hírük van.
Három szomszédos ország kismamái + a magyar helybéliek ide járnak szülni évtizedek óta.

Nem kell a malícia.

@Tempus-Anh:
Kicsit dühös lettem a posztot olvasva. És ezúttal nem a posztert okolom.

@Tempus-Anh: Gratulálok a ti kórházatokhoz! Olvasva Téged, szinte nem is Magyarországi egészségügy, ami eszembe jut rólatok. De most Sopron a téma és látom lekötözve a gyermeket, akire senki nem figyel és kezd megvakulni, vagy a látása romlani. Bocs, de nem a ti kórházatokra koncentráltam és lehet ezen és a többi itt lévő gyermeken nem is segít, hogy nálatok tip-top minden. Talán szakmai gyakorlatot kellene nálatok szervezni egynémely kórház számára és akkor minden rendben lenne.

Hogy gyermeket nehezebb megvizsgálni? Nos ebben a posztban erről szó sincs, bár akkor én is megjegyezném, hogy erre szakosodott orvosok vannak, akik gondolom ezt tudják kezelni. Abban talán egyetértünk, hogyha megbeszélni valójuk van a kedves eü. alkalmazottaknak és mindegy hogy mi, akkor is egynek ott kell maradni a gyermekek közelében, mert bármi előfordulhat és a teljes felelősség az övék, ami persze ha megtörténik a baj, semmit nem jelent. Traccsoljanak, de egy maradjon ott!

@a végtelen űrben együtt:
Attól, hogy Magyarországról van szó, nem minden kórházban csak 100.000 hálapénzért néznek rád, bunkók a nővérek és egész munkaidőben csak magán ügyeiket tárgyalják ki- (főleg egy újszülött- intenzíven- elég hihető a dolog)
Ahogy nem minden egészségügyet kritizáló- inkább zsigerből fikázó:
-munkanélküli
-nyugdíjas
-feketéző- szürkéző adó- és járulékcsaló
-albérletet feketén kiadó
-albérletért feketén fizető diák, dolgozó, stb
-irigykedő szellemi- lelki nyomorult
.vagy csak szimplán ostoba- de azt hiszi mindig mindent jobban tud- és persze minden úgy és azért is történt, amiért ő hiszi

Szóval bonyolultabb a történet.

@a végtelen űrben együtt:
"traccsolni, dratschen, trécselni..."
Erdélyben használják leginkább a traccsolni kifejezést.

Rég sejtettem, hogy ilyen veretesen, szépen író csak hazámfia lehet.

Ha gondja volt a posztolónak, kinek jelezte? Jelezte? Azt még értem hogy addig amíg bent voltak nem szólt, nem, ezt sem értem, de utána sem? Egy egész osztályon 1 kivételével mindenki rossz ápolónő? Nekem ez egy kicsit hihetetlen. Volt sok bajom nekem is velük de a gyerekekkel jól bántak. Szerették őket. Minket leszartak, mármint az anyákat, nem mindenki és nem mindenkit, de minden nem lehet tökéletes. Én biztos nem hagynám szó nélkül ha a gyerekemmel olyat tennének ami nem megengedhető. Ugyan mit csinálnának bosszúból vele? Semmit.

@mig54:
Csak úgy magamban...:

"...ott tart az egészségügy, hogy már a tavaszi hónapokban megakadhat az ellátás például a fővárosi Károlyi és a Péterfy Sándor utcai, az ajkai, a hódmezővásárhelyi, a komlói, az esztergomi, a szentesi, a Zala, illetve a Fejér megyei kórházban, az Országos Kardiológiai Intézetben és a Honvédkórházban. Ez 11 létesítmény, már most egyszerűen a tönk szélén áll. Ha megnézzük adósságlistáikat, az is kiderül, hogy az intézmények leginkább a közüzemi szolgáltatóknak és az áruszállítóknak nem tudnak fizetni."

Bocs, ennek semmi köze ehhez a poszthoz (pedig talán DE!)

@jágör68: Akkor bonyolult valami, ha bonyolítják. Szerintem maradjunk a tárgynál. Persze, ha gondolod kitárgyalhatjuk egészségpolitikai szinten és foglakoztatási szinten ami történik az országban. Ezzel sikeresen eltereljük a szót arról, ami most épp a téma.

A téma: épphogy megszületett egy emberke, pár órás és magatehetetlen épp úgy, mint az anyukája, aki semmit nem lát abból, hogy mit művel a személyzet. Lekötözi az Istenadta, mert akkor nincs gond vele. De van! Tudja a fejét mozgatni (erről elfelejtkezett) és lemozgatja a szemvédőt. A szem veszélyben. Ha ott enné a fene valamelyiket, akkor ezt azonnal észre venné és tenne valamit, igaz, akkor nem kellene lekötözni sem. Imádom, hogy ez a csecsemő lekötözés senkinek nem csípi a szemét. Azt értem, hogy foggal-körömmel véditek az alkalmazottat, de ki a jó fene védi a csecsemőt? Olyan egy sincs köztetek? Mert épp nincs mellette senki.

@Tempus-Anh: Nézd! Ezen a "értelmezzük a szavakat" (bocsáss meg a szóhasználatért) ostobaságon már túl vagyok. Ha Te mégis szeretnél lovagolni egyet, hát nem tartóztatlak. Ha szeretnéd hogy belássam végtelen szóhasználati bölcsességedet, ám legyen. De röviden csak annyit: ne terelj! A lényegről pár szót, ha volnál kedves.

@Turchi: Tudod, aki lekötözi a párnapos csecsemőt, arról bármit eltudok képzelni. Mondjuk jól megrázza és amikor ettől valami baja lesz, akkor majd megállapítják hogy fejlődési rendellenesség.

Hogy ez abszurd? Kínában azt mondta a gyerekorvos az anyukának, hogy elhalálozott a csecsemő, majd eladta jó pénzért az emberkereskedőknek. Ez még kínára jellemző, de mikor már lekötöznek, attól már nincs semmi messze.

@a végtelen űrben együtt: Én nem értek a gyermekgyógyászathoz, nem tudom mit szoktak csinálni azokkal a csecsemőkkel akik infúziót kapnak. Ha jön erre orvos akkor megmondja. Valahogy biztosan kell rögzíteni, nem tudom, az enyém nem kapott, nem láttam hogy csinálják. Kínáról is beszélhetünk de a poszt nem erről szól.

Nem kötözködésképpen, de: az egy napos újszülöttek nem húzzák ki az infúziót magukból. Az infúzió nincs is bekötve, ha egy csecsemő - aki egyébként nem szorul intenzív ellátásra - a kék fénnyel való kezelés idejére inkubátorban van. Ha egy branül van behelyezve a vénába, akkor a gyerek azt ki nem piszkálja, mert le lehet rendesen ragasztani, és, mert - ismétlem- az egy napos baba nem szedi ki azt. Éppen ezért nem szükséges kikötni a csecsemőt.
@a végtelen űrben együtt: a "shaken baby"-k fejében talált traumás elváltozások nem keverhetők össze a fejlődési rendellenességekkel.

Nem az intenzív osztályról szól a poszt, hanem az újszülöttrészlegről. A sima rögzítést még elfogadná a laikus is, de amit a gyerekkel csináltak az embertelen volt. És jelentkezzen az, aki mer szólni ilyen ápolóknak ilyan helyzetben, amikor nem látod mit tehetnek vele. A csecsemők sajnos nem tudják elmondani, mit tesznek velük. Szerintem ezért is voltak ilyen "bátrak" az ápolók.

Még annyit szeretnék mondani, hogy szerintem megoldás lenne a csecsemős részlegek bekamerázása. Akkor talán nem fordulna elő az, amit tapasztaltam :(

@magam adom: Tudom! De annyira felháborít ez a cselekmény, hogy szavakat alig találok és nem ecsetelném én mit tennék, ha ezt az én gyermekemmel tenné valaki...

@a végtelen űrben együtt:
Ezért készít ki még a mai napig is engem. De kénytelen voltam belátni, hogy ott nem lehet tenni semmit a fent írtak miatt. Utólag meg mit bizonyítok kinek. Az én szavam, - mert tanúk csak a csecsemők voltak - az ott dolgozó bagázs ellen. Sok esély...

@jágör68:
Tudod, szörnyű olvasni a hozzászólásaidat. Pökhendi, kivagyokén megszólalások, orvosi szakmai egy sincs köztük, és mindenki más hülye szerinted, csak te vagy helikopter.
És ez nem csak a benyomásom, hanem direkt visszaolvastam, hogy nehogy alaptalanul tegyem szóvá.

@a végtelen űrben együtt: nos, az anyukát annyira háborította fel, hogy az esemény után ki tudja? - hónapokkal, évekkel később megosztja a tapasztalatait. De hol volt akkor, amikor tehetett volna valamit a gyerekéért? Számomra nem elfogadható, hogy megkérdezi, miért kötözik ki a gyereket, majd a vállát megvonva hagyja azt, attól félve, vajon mit csinálnak vele később, mikor nem látja. Mégis, mit csinálnának? Van az osztálynak osztályvezető orvosa, ha nem elégséges a nővérektől kapott információ, akkor lehet tovább érdeklődni. Mit fog tenni anyuka, amikor az oviban, suliban vegzálják a gyerekét? Bekameráztatja a termet, de szólni nem mer a gyerek érdekében?! Ugyan már!
Több éven keresztül, napi rendszerességgel jártam a NIC és az újszülött osztályra, de újszülöttet kikötve soha nem láttam.

@Egysoproni76: és be kellene kamerázni a nőgyógyászati, urológiai, proktológiai ambulanciákat, szakrendelőket, kezelőket is. Csak hogy a későbbi - esetleges - rágalmazásokat elkerüljük. Ugye?

@Egysoproni76: marhaság. Ha tényleg úgy történt, akkor a kikötözött csecsemő a bizonyíték.
És egy kikérem magamnak: anyuka milyen foglalkozást űz? Mely bagázs tagját tisztelhetjük benne?

Beszélhetünk orvosszakmáról is, de akkor nem sok esély lenne megfogni...

Csupán általánosítok- méghozzá a tapasztalataim alapján-
ahogyan teszik ezt a másik oldalon.

@Egysoproni76: De ha te nem szólsz akkor ki fog? Ha nagyobb lesz a gyereked akkor is szólnod kell majd sok esetben. Nem kell tanú, ez még nem bíróság, láttad, nem tetszett, szólsz. Pont azért szólsz mert a te gyereked. Most meg a kórház neve is ki van írva. Mikor történt ez? Betegjogi képviselőnek utólag sem? Ahhoz sem kell tanúkat felsorolni. Leírod amit láttál. Vagy majd a betegjogi képviselő idejön a blogra? Nem értem. Szólni kell! Ha nem érted azért, ha nem értesz vele egyet azért, ha nem érted akkor meg azért.

@Turchi:
"De ha te nem szólsz akkor ki fog?"

A 3 majom: "Nem látok. Nem hallok. Nem beszélek." Gondolom, ismered a három majom szimbólumot. Ezt most talán nem túl szerencsés ilyen vonatkozásban megemlítenem, de mentségemre legyen mondva: nem vagyok buddhista.
Betegjogi képviselő? Még mit nem! Már az is sátoros ünnep, ha egy intézmény vagy a poszter képviselteti magát itt.
(Ma is tartalmas napnak nézünk elébe:S)

@Turchi: Egyetértek! Ha olyat tapasztalok, amit veszélyesnek ítélek, azt azonnal szóvá kell tenni. Fel kell lépni ellene bármilyen módon. A hozzátartozóinkért és főleg gyermekeinkért a lehetőségek közt mindent meg kell tenni. Itt az lett volna a helyes, hogy amikor meglátta, hogy lekötözték a csecsemőt, akkor behívni egy másik anyukát tanúnak és utána orvosigazgatóhoz magyarázatot kérni. Talán neki lett volna valami épkézláb magyarázata a szoros lekötözésre és arra, hogy nincs ügyelet a kicsik mellett. A további szemkárosodás szempontjából további eljárás kilátásba helyezés. Nem merte megtenni és ez valóban hiba volt. A kamerázást nem tartom butaságnak, csak nem abból az okból amit "Egysoproni76" javasol. Arra lenne jó, hogyha ki kell menni a csecsemők mellől, akkor a monitor mellett levő figyelemmel kísérheti a történést és közbeléphet baj estén.

@magam adom:
Nem leszek itt népszerű (nem is azért írok), de, sajnos, ezt én sem hiszem el.
Kórházban nem kötöznek meg/ki csecsemőt.
" infúziót kötöttek a fejébe... a fejét az inkubátor falába veri és üvölt..." Így meg értelme sem lenne. Egyébként szép teljesítmény lenne egy egynapostól a fejének a falba verése.
Azt meg csak zárójelben kérdezem, hogy honnan tudja a panaszos, hogy "ezek" valakinek a nemi életét taglalják?

@reepach:

"Azt meg csak zárójelben kérdezem, hogy honnan tudja a panaszos, hogy "ezek" valakinek a nemi életét taglalják?"

Ne vadíts meg már Te is!:) Újszülött-osztályon mi más lehet a téma?:D

@reepach: "Ahogy beléptem azt láttam, hogy a gyerekem keze, lába lekötve olyan szorosan, hogy megemelni sem tudta, a fejét az inkubátor falába veri és üvölt..." Ettől a mondattól kezdve lett hiteltelen a szememben a poszt. Próbálok (ha néha hozzászólok) nem indulatos lenni, és a posztoló szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat. Nem a hamis népszerűségre hajtok, de a már írok pár sort, nem az a célom, hogy úgyis átugorják, mert mindig csak az ellenérveket sorolom. Igyekszik az ember tényszerű lenni. Hát, ez hiányzik a posztokból. A túlzásokat sem a posztokban, sem a kommentekben nem szeretem.
Zárójeles kérdésedre zárójelben válaszolok: biztosan hallgatózott :-)

"Andrea Szecsei · Kiemelt hozzászóló · Budapest, Hungary
Könyörgöm értsd már végre meg, hogy ma ebben a puszulatos orszagban nagyon nagyon sokan minimálbért keresnek, és vannak akik meg annyit sem."

Hát, papíron biztos.
Aztán zsebbe még ki tudja mennyit.

De nem is ez a (legfőbb) baj, hanem, hogy vannak kb 1,5 millióan munkaképes korúak, akik egy negyedszázadot leéltek/élnek úgy, hogy azt se tudják mi a munka, de a jogaikról (egészségügyi ellátás) disztingváltan ki lettek okítva.

Sajnos a valódi minőségbiztosítás egyetlen garanciája a legális, magas fizetés.
Lehet mással próbálkozni, de az max. blog- hozzászólásokat fog szülni, a minőséget nem emeli.
Egyébként az szokták mondani, hogy az egészségügyi szakma, úgymond a társadalom elitje.
Na, ha tényleg ez az elit, milyen az átlag- társadalom...

@magam adom: "de a már írok" = de ha már írok

Részlet a Soproni Erzsébet Kórház honlapjáról.

"Koraszülött és patológiás újszülött ellátás

A szülővé válás egy minden addigit megváltoztató fontos állomása az életnek. Semmihez sem hasonlító az az élmény, amikor az édesanya és édesapa először tarthatja kezében a kisbabáját. Az életnek ezek az első pillanatai döntő jelentőségűek a baba egész későbbi élete, egészsége szempontjából is. Főként, ha a gyermek idő előtt, az átlagosnál kisebb súllyal, esetleg sérüléssel vagy betegen született meg.

Ezek a törékeny, érzékeny kisbabák kivételesen nagy figyelmet és gondoskodást igényelnek. Gyógyközpontunkban különösen jól képzett szakemberekkel és kiváló technikai háttérrel gondoskodunk róluk. Mindennek és az orvostudomány által az elmúlt években elért áttörést jelentő fejlődésnek köszönhetően ma már számos, korábban nehezen kezelhetőnek hitt problémát képesek vagyunk sikeresen leküzdeni.

Nincs nagyobb öröm számunkra annál, amikor azokat a törékeny csöppségeket, akikért heteken, hónapokon át együtt küzdöttünk egykor a szülőkkel, idővel életerős, egészséges kisgyermekekként láthatjuk viszont. Szakterületünk soproni jelenlétének kezdete, 1995 óta szerencsére sok száz ilyen élményben volt részünk.
A koraszülött babák ellátása nagyon összetett orvosszakmai és ápolási feladatot jelent. A szülőknek és a szakmai teamnek egyaránt speciális gondozásra, sokszor több hetet, hónapot jelentő kórházi ápolásra kell felkészülni. A technikailag kiválóan felszerelt, intenzív monitorizálást biztosító osztályunkon kíméletes, az anyaméhhez hasonló körülményeket tudunk biztosítani az apróságoknak, ahol bepótolhatják a normál esetben a méhben zajló növekedésük és fejlődésük utolsó heteit.

Mindent megteszünk azért, hogy az idő előtt született babákat és szüleiket a nehézségeken legjobb tudásunk szerint átsegítsük, s hogy később már a lehető legjobb emlékekkel gondoljanak vissza erre az időszakra.

Munkatársaink kifejezetten erre a területre szakosodott nővérek és több szakvizsgás, rendkívül képzett szakorvosok. Osztályunk magas szakmai teljesítményét jelzi, hogy ma már II-es szintű perinatális intenzív centrumként működik. Elsődlegesen a 34. terhességi hét után született koraszülötteket látjuk el itt, de sárgaság, fertőzés, légzészavar esetén is itt gyógyítjuk a babákat 12 férőhelyen. A hosszú távú, 8 órát meghaladó lélegeztetést igénylő koraszülötteket azonban speciális koraszülöttmentő és szakszemélyzet segítségével a győri, III. szintű perinatális intenzív centrumba szállítjuk, hiszen számukra ott biztosítottak a legoptimálisabb feltételek.

Tekintettel a babák érzékenységére, osztályunkon alapvető követelmény a mindennap ellenőrzött higiénia, sterilitás betartása mindenki számára. A kézfertőtlenítő, védőköpeny és cipővédő használata a szülők számára is kötelező.

Nagyon fontosnak tartjuk azt az érzelmi többletet, amelyet a szülők közelsége jelent, ezért az édesanyák naponta több alkalommal, az édesapák délután 3 és 5 óra között látogathatják gyermeküket. Bátorítjuk és támogatjuk, hogy az édesanyák, ha ez lehetséges, szoptassák gyermeküket, vagy az anyatejet lefejt formában jutassák el hozzájuk.

Kiválóan képzett nővércsapatunk nagy figyelmet fordít arra, hogy a szülők a babák hazabocsátására, a gyermek ellátására is megfelelően felkészüljenek, s a bennük felmerülő kérdéseikre megnyugtató válaszokat kapva, magabiztosan térhessenek vissza otthonukba az új családtaggal.

Munkatársaink:

Dr. Gelencsér Éva
részlegvezető adjunktus

Orvosaink
Dr. Orbán Katalin adjunktus
Dr. Székely Csilla osztályvezető főorvos (csecsemő- és gyermekosztály)
Dr. Tegzes Andrea főorvos
Dr. Major Miklós főorvos
Dr. Orbán Katalin adjunktus
Dr. Gelencsér Éva adjunktus
Dr. Jancsó Anna szakorvos
Dr. Arany Virág szakorvosjelölt
Dr. Haragovics Helga szakorvosjelölt
Dr. Hoffer-Visnyei Gréta szakorvosjelölt
Dr. Betuker-Kámán Csilla szakorvosjelölt
Dr. Antalffy Katalin szakorvosjelölt
Dr. Csuzi Krisztina szakorvosjelölt
Dr. Bárdi Edit főorvos (hematológus, onkológus)
Dr. Károlyi György főorvos
Dr. Bodnár Mária főorvos
Dr. Adamovich Károly főorvos"

Panaszt lehet (kell) tenni, ha nem ezt tapasztalták.
Főigazgató: Dr. Molnár Ágnes, orvosigazgató Dr.Korányi László

Andrea Szecsei:
"ebben a puszulatos orszagban nagyon nagyon sokan minimálbért keresnek"
Azért ajakplasztikára még fussa...

@jágör68:

"Hát, papíron biztos.
Aztán zsebbe még ki tudja mennyit."

Nagyon nehéz ezt elhinni? És azt, hogy nincs mindenkinek zsebbeboríték?

És azt is nehéz elhinni, hogy egy 84 éves özvegy kap 117 ezret nettóban ( teljes jogú, öregségi nyugdíj), és nem jön ki belőle?
Ha pedig orvos+gyógyszer, akkor éhkopp?

Bocsáss meg, hogy ezt kérem Tőled, de húzd ki a fejed a seggedből és nézz szét!:(
És még egy kérés: Ne általánosíts! Te se. Se ide, se oda. Köszönöm.

Na itt is egy általánosítás+ önigazolásféle:

index.hu/kulfold/2014/03/10/nemcsak_a_magyar_orvosok_szivnak/

Tipikus magyar média- reakció
"Szívnak" meg "nemcsak"
Akkor már minden oké.

Kívánom a zindeksz hírszerkesztőjének, hogy csak a felét -ááá negyedét- próbálja meg teljesíteni.

Amíg az anya nem képes felállni az ágyból és elmenni a csecsemőosztályra a gyerekért (például mert a vérveszteségtől szédül), jobb, ha nem viszik be neki és adják a kezébe, mert képtelen lesz felállni kezében a babával és visszatenni a gurulós kocsiba a gyereket. Annyi nővér pedig nincs sajnos, hogy ott álljon mellette valaki ugrásra készen.

A csecsemő osztályon dekkoló gyerek amúgy egy gigantikus hajtóerő arra, hogy a frissen szült anya felkeljen az ágyából, megpróbáljon fürdeni, wc-re menni és végül elcsoszogni a csecsemősökhöz. Császáros sebnél az összenövések elkerülése érdekében fontos, hogy minél előbb minél többet mozogjon.

@reepach:
A kismama olyannyira el volt foglalva a saját gyerekével (egyebekben szeretném látni azt az egynapos csecsemőt, amelyik az inkubátor falához CSAPKODJA A FEJÉT : nyaki izomtónus, flexiós-extensios izomerő ilyenkor ugyanis abszolút elhanyagolható, a nullaidős kisbaba jóformán vegetatív lény) , szóval olymértékben elfoglalt, hogy ideje volt kifülelni a nővéri párbeszédet.
Egyesek számára egyébként felfoghatatlan, hogy a nővér és az orvos is élelemmel él, folyadékot fogyaszt, urambocsá' még kávézik is.
Még nem találták fel az elektromos orvos- és nővértöltőt, ami hálózatról működtethető, de nagyon dolgoznak már rajta.
A 24/24 frissességet és folyamatos vigyázzállást elvárnák, ezzel szemben olyan blőd módon tesznek szóvá maguktól értetődő dolgokat, hogy az messze túllépi a jóindulat és ésszerűség határait. Egyikük videózik és jelent, másik fülel, nem értem, hogy az ilyenek mért nem valamelyik kommunista őskövület-állam egészségügyében keresnek ellátást, ott még dívik a besúgás, sőt elvtársi kötelesség.

Lost in space, remélem sikerült a lényegnél maradnom.

@Tempus-Anh: Valamilyen ok miatt császármetszést végeztek a poszteren, mind ő, mind újszülött egészséges, aminek így ismeretlenül is, őszintén örülök. A - vélhetően koraszülött - kisbabát is gondos ellátásban részesítették, inkubátorba helyezték, infuziót adtak neki ( próbálta már valaki egy 2 ,vagy 1 kilós baba vénáját eltalálni?), sárgaságára UV fényt. Természetesen (?) ezt nem kell megköszönni, elvégre, ez a dolguk, és ezért fizeti a poszter a téébééét.
Na de conjunctivitissel hazavinni a babát!! Ez már csak megér egy posztot!
Egy babakínzó horrornak borítékolhatóan közönségsikere lesz. Azt meg csak kevesen tudják, hogy csecsemőket nem kötnek ki, és azok nem képesek fejüket a falba verni...
Jut eszembe, AgNO3 cseppet remélem, kapott. Bár császárnál nem kell...

@Tempus-Anh:

"...egyebekben szeretném látni azt az egynapos csecsemőt, amelyik az inkubátor falához CSAPKODJA A FEJÉT: nyaki izomtónus, flexiós-extensios izomerő..."

Herr Kulás:)
(Bocsánat:D)

@jágör68:
Nem. Nagyon nem oké. Mint ahogy az sem, ha te ebben bármiféle önigazolást látsz. Hogy a médiának mi ezzel a célja? Nagyon nem érdekel. Mint ahogy az sem, hogy mi van Lengyelországban. De úgy látszik, te vevő voltál rá.

Magyarországon ilyen munkaidő- ellenőrzést még csak el se mernének rendelni...

Mi az, hogy nem érdekel mi van más országban. Meg hogy a média..

Ejnye- bejnye, de önzők meg korlátoltak vagyunk.

Hogy önző lennék? Bizonyos helyzetekben igen. Hogy korlátolt? Kikérem magamnak. A médiát pedig te keverted bele. Mellesleg te is önző és korlátolt lennél? Vagy miért a királyi többes? Csak érdeklődöm.

Bocs, hogy most írok csak, de elvesztem az űrben/lost in space/. Vagy csak hétköznapian sétálni voltam, majd megnéztünk egy filmet(The Book Thief). Valóban elgondolkodtató ez a fej inkubátorfalába verés. Ha igaz a poszt -mondom, ha igaz!-, akkor csak úgy tudom ezt elképzelni, hogy a csecsemő közel lett elhelyezve az inkubátor falához és mivel ki volt kötve, a mozgása -ami lényegét tekintve akaratlan-, ami a keze, lába mozgásához igazodik, a feje érinti a fej mögötti inkubátor falat. Ezt látja az anya úgy, hogy a fejét veri az inkubátorba, ami nyilván nem akaratlagos. A kikötözés és az őrzés felfüggesztése még mindig megmagyarázhatatlannak tűnik.

Az orvosok és nővérek szükségletei tekintetében már fel lettem világosítva, ami egyáltalán nem magyaráz meg semmit ebben az estben. Ez Kb, úgy hangzik, mintha mondjuk a MÁV-nál és a BKV-nál egyszerre mennének WC-re, enni, esetleg kávézni, mert ők sem hálózatról töltődnek. Szóval szerintem ezt a megjegyzést is felejtsük el és tegyük a többihez. Szerintem be lehet osztani a személyzet munkaidejét ésszerűen is. Mondjuk ne maradjon őrizetlenül az, akit őrizni illene.

Tempus! Felhívnám a tisztelt figyelmed, hogy ebben és minden más országban, mind az egyének, mind a mindenkori hatalom, minden egyes ága videózik, lehallgat és rögzít mindent. Ezen nemes szokás ember és rendszer független. Ezt a tevékenységet azóta űzik, amely óta ezek a kütyük léteznek(lásd: Watergate-botrány), ergo nem elvtársi felfedezés. Minden másban igazad van.:)

@a végtelen űrben együtt:
A fülesbaksik, vamzerek azonban mindenhol közutálatnak örvendenek. Nem hinném, hogy ha egy munkahelyen kiderülne, hogy valaki pl. a főnök téglája, rendszeresen fülel, rögzít, lead, az illető azontúl jó szemmel lenne nézve az illető légtérben. Van egyfajta közösségi bizalmi tőke, amit az ilyen egyének durván eljátszanak, és ha egy bizonyos idő múlva már senki nem fog velük kezet illetve jól lefertőtlenít utána, annak előbb-utóbb nyoma lesz bennük. Nem is beszélve arról, hogy a közösségi bosszú sem marad el.

@Tempus-Anh: Ha a munkatárs teszi, akkor lehet szó bosszúról(az is nemes szokás:)/, de mi van ha a főnök teszi? Hmm? Akkor bosszúból kilépsz? De szerintem ez most nem erre akart kihegyeződni, hanem a múltkori panaszos felvételére a nagyszájú nővér miatt. Nézd! Nem tudom hogy akar-e valaha a panaszos kezet fogni ott bárkivel is? A nővér stand-up-ot nyomot, a panaszos rögzített. Erre mondják: "benézte". Ha valamelyik kolléga tette volna, akkor az szemét dolog. De egy ellenérdekű félnél, ez már nem egyértelmű. Tudod, mostanában, ha felhívsz egy telefonszámot, akkor a gép azonnal jelzi, hogy rögzítik a beszélgetést, de a panaszosnál mókás lett volna, ha előre szól, mert akkor már nem lett volna mit rögzíteni. De ha valaki akarja utálni, hát lehet, de minek? Nem fogunk vele kezet és már meg is bosszultuk.:)

@a végtelen űrben együtt: Lehetett volna egy fordított móka: a jogtalanul a beteg közelében éjszakázó hozzátartozóról készít egyik eü.dolgozó egy kandikamerás felvételt és felhasználja ellene. Állkapocs a kövezeten csattan. Nyilván mindkettő szemét, tetű módszer, de a hozzátartozó még el is dicsekedett itt vele, nagy hőstényként adta elő. Amikor pedig megkapta, mekkora pondróság amit tett, még meg is sértődött.

Két gyermekem született a soproni kórházban. Most 4 és 8 évesek. Ha nem itt születtek volna, lehet, hogy nem élnének. Mindkét gyermekemmel veszélyeztetett terhes volt a feleségem, császárral szült és a második után a mélyvénás trombózist kapott, az intenzív osztályra került. A szülésnél a másik szobában voltam, végig érzékelhettem köröm lerágva az egész procedúrát. Nem kívánom senkinek sem a szerettének a küzdelmét tehetetlenül végighallgatni!
Aki volt már kórházban és egy kicsit is józan fejjel gondolkodik, az tudja azok az emberek, nővérek nem azért vannak ott, mert „máshol nem tudnának melózni”, hanem mert oda akartak menni. Életpályát választottak. Bármilyen furcsa is, a nővér azért dolgozik az újszülött osztályon, mert szereti azt, rajongással szereti a gyermekeket.
Ha valaki vitt már haza kicsit császár után (10 nap), elgondolkodhat, miért is olyan szépen alszik egész nap? Nappal eszik, szopik, böfizik. Aztán éjszaka mi van? Kezdődik a buli. A gyerek szeme tágra nyílik, figyel, elkezd élni. Miért? Mert éjszaka a gyermeket egyszerűen szeretik. Gondoljunk csak bele. Ezek az emberek, a nővérek 20-30-40 évet ledolgoznak úgy, hogy éjszaka a másik nemi életével foglalkozva töltik ki az idejüket? Mekkora baromság! A kicsivel foglalkoznak, tisztába rakják, etetik, szeretgetik, babusgatják őket. Élvezik, hogy övék a gyermek. Minden felelősséggel. Övék a kicsi első pillantása, az első rácsodálkozó mosolya. És ezt minden babától megkapják. Megkapják, mert tudják, hogyan szerezzék meg. A szeretettel. Hamarabb, mint az édesanyjuk. És a kicsi ezt a törődést élvezi, várja. Igényli otthon is ezt a 10 nap alatt megszokott, éjjeli szeretetet. És fenn van éjjel, a fáradt szülők legnagyobb csodálkozására. Kell hozzá vagy egy hónap, míg „visszaáll a rend”.

Orvos vagyok, több mint 20 éve főfoglalkozású magánorvos, a kórház, a soproni kórház konkurenciája. Féltem a szüléstől, pontosabban a feleségemet féltettem, mert nem akart házassági papírt, így lányanyaként vágott neki a terhességnek. Kérleltem, házasodjunk össze, mert egy nőkkel teli intézmény bizony keményen kikezdheti, pellengérre állíthatja egy fiatalabb nő, idősebb orvos közti szerelmi kapcsolatot. Az utolsó pillanatban, 8 hónapos terhesen jött hozzám, és már asszonyként került be a kórházba. Senki, semmi nem igazolta az ellenérzésemet.

A cikk íróját, ha valamilyen sérelem érte, akkor tegye meg a hivatalos lépéseket. Mindenki vigyáz a jó hírére. Én inkább úgy érzem, nagyon szégyellni kellene magát.

Kádár László dr.

Az újszülöttekkel azért bánnak olyan embertelenül, gonoszul a kórházakban, hogy meggyűlöltessék velük az életet és rögtön maradandó lelki traumákkal kezdhessék a földi lét kínszenvedéseit. Ennek leghatékonyabb módjai a következők:
1. Ne engedjük a gyereket magától világra jönni. Erőszakoljuk meg a születését, hozzuk a világra császárral, fogóval, gyógyszeres rásegítéssel, lehetőleg fekvő pózba kényszerítve az anyját, hogy minél nehezebb dolga legyen neki is. Szenvedjen csak tőle a kis rohadék, ha már olyan hülye volt az a lélek, hogy testet akart ölteni.
2. Amint kint van az anyjából, rögtön vegyük el tőle és gondoskodjunk róla, hogy legalább egy napig ne is láthassák egymást. Így nem alakulhat ki köztük természetes kapcsolat. Nem vésődhet be a gyerek memóriájába az anyja képe, hangja, tapintása, szaga. Nem érezheti magát biztonságban. Nem üdvözli senki. Nem bánik vele kedvesen, gondoskodóan senki. Tegyük be a kis rohadékot egy üvegdobozba, hogy naphosszat bámulhassa az üres plafont és a szembántó lámpákat. Így később egész életében boldogtalan lesz, magányos, depressziós és szar lesz a kapcsolata a családjával.
3. Kínozzuk injekciókkal, vegyünk tőle vért, verjük meg, hogy üvöltsön, mert az állítólag jó a tüdejének, akkor is, ha gond nélkül tud lélegezni. Vakítsuk el erős fényekkel és szemcseppekkel. Mossuk le róla gyorsan a magzatmázt és tapizzuk össze, hogy mielőbb sok kórházi rezisztens baktériummal és vírussal fertőződjön és jó beteg legyen tőlük. Vágjuk túl rövidre a köldökzsinórját, hogy mély köldöke legyen, amiből később alig tudja kiszedni a szöszöket.
4. Etessük mesterséges tápszerekkel, cumisüvegből adagolt kihűlt anyatejjel. Ne engedjük szopni mellről, nehogy véletlenül olyan minőségű anyatejet kapjon, ami jó lenne neki.
5. Fölöslegesen vizsgálgassuk és méricskéljük, bánjunk vele úgy, mint egy ostoba állattal, hisz úgyis elfelejti a sok sértést, mire felnő.
6. Csomagoljuk be jó szorosan és melegen, hogy ne tudjon mozogni és érezze fogságban magát. Izzadjon, aztán fázzon meg, legyen rossz a vérkeringése és legyen oka sokat sírni és szenvedni. És lehetőleg legyen összezárva egy csomó hasonlóan megkínzott és meggyalázott csecsemővel, hogy a folyamatos sírásuk és jajgatásuk folyamatosan betöltse körülötte az űrt és totális kétségbeesésbe hajszolja az állandó zajongás. Az a legjobb, ha közben hangosan zúgnak a különféle gépek is a helyiségben, mint a légkondicionáló, életfunkció figyelők és egyéb szarságok.
stb.
Aztán mindenki csodálkozik, hogy akinek ez nem tetszik, inkább csöndben megöli a testét hirtelen csecsemőhalál álnév alatt és visszamegy a túlvilágra. Ha tudnátok, hogy a lelkek, akik elszenvedik mindezt, mennyire gyűlölnek benneteket odaát, nem beszélve az abortusz során kivégzettekről, akiket kaparókanállal aprítanak fel az anyjuk hasában, élve! És amikor majd meghaltok, rohadék orvosok és ápolók, az áldozataitok odaát fognak várni bennetek, tüzes vasvillákkal a pokol kapujában! He-he-he! Lesz nemulass! A szart is kipasszírozzák belőletek! Majd meglátjátok!

@steery: hát a stílussal nem is is maradéktalanul, de sok mindenben egyetértek.

"Amint kint van az anyjából, rögtön vegyük el tőle és gondoskodjunk róla, hogy legalább egy napig ne is láthassák egymást. Így nem alakulhat ki köztük természetes kapcsolat. Nem vésődhet be a gyerek memóriájába az anyja képe, hangja, tapintása, szaga. Nem érezheti magát biztonságban."

erre a két gyerekem a példa. teljesen másként áll a világhoz az, amelyiket rögtön ideadták és rámnézhetett, mint a másik, amelyikkel elrohantak és egy nap múlva láthattam csak.

A két véglet. Ez így reggel éhgyomorra, nem semmi. Mind kettőben van némi igazság. Az első, a doktoré elandalít, mosolyra késztet. Jó ember, jót akar. Abban, hogy a panaszosnak szégyenkeznie kellene csak akkor igaz, ha nem mondott valót. Ha igaz a története, akkor nem igazán értem, hogy egy panaszban mi a szégyellni való. Akkor soha senki ne panaszkodjon, mondjuk a rendőrségen se, mert meglopták, mert milyen dolog az. Legalább is a tolvaj biztos nem helyesli. Egy kérdésem azért lenne: A természetes szülésnél küzdeni kell az anyukának, de császárnál miért küzd? A másik észrevételem igazából egy apróság: "Kádár László dr." Általában a feleségek, ha ledoktoráltak valamiből és felvették férjük nevét, akkor teszik a végére a Dr.-t, hogy tudjuk, nem a férj a doktor, hanem a feleség. Ebben az esetben miért van a végén, ha 20 éve orvos a kommentelő?

A "steery" írása elég kemény és több mint valószínű az otthonszülés prófétája. Ez, némileg megmagyarázza kemény hozzáállását a kórházi szüléshez. Az egyértelmű számomra, hogy mindkét opciónak (Otthoni/kórházi) vannak előnyei és hátrányai. Hazánkban még nem preferálják az otthoni szülést objektív és szubjektív okból. De hát mindenhez idő kell, majd ez is megoldódik egyszer.

@steery: Hát igen, nincs is fontosabb adat, mint a születési súly, hossz.

mikor a fiam született ugyan ilyen eseteket láttam tömegével, mikor bepillantottam az újszülött osztályra. egy pillanat alatt elborult az agyam a látványra. hál isten a feleségem lefogta a kezem, mikor nyakánál fogva falhoz szorítottam a "nővért" és beleüvöltöttem a pofájába, hogy "dolgozz te tetű a kva anyádat".
még aznap elhagytuk a kórházat. pesti "kórház" volt.

Te @egy atlag: alatti vagy. Mélyen.

@Turchi: remelem, teged is rogzitenek majd a sok demagog hulyesegedert.

@Mekk Meister: Mit szerettél volna mondani? Ki fog rögzíteni és hova? Mi a hülyeség? Hogy hozzá mertem szólni és nem a te véleményed hanem a sajátom írtam le? Természetesen te sem demagóg, sem hülye nem vagy bizonyára. Ezért téged meg nem fognak rögzíteni. Micsoda hiányérzeted lesz! DD

Ja, látom indexen van a poszt, akkor már értek mindent, lépek is

@steery:
" nem beszélve az abortusz során kivégzettekről, akiket kaparókanállal aprítanak fel az anyjuk hasában, élve! És amikor majd meghaltok, rohadék orvosok és ápolók, az áldozataitok odaát fognak várni bennetek, tüzes vasvillákkal a pokol kapujában"

Ez eddig rendben is van, a bibi csak az, hogy "az abortusz során kivégzett" áldozatokat a "rohadék orvosok" a szüleik, de főként a saját anyjuk kifejezett kérésére végzik ki, aprítják fel élve. Akkor az a 30.000 nő évente, aki abortuszt hajtat végre magán (csak Magyarországon) szintén társtettes és felbujtó a különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen áldozat sérelmére elkövetett minősített emberölésben, így az áldozatok őket is " tüzes vasvillákkal fogják várni a pokol kapujában", nemde?

@a végtelen űrben együtt:
" Ez, némileg megmagyarázza kemény hozzáállását a kórházi szüléshez."

És kemény hozzáállását az abortuszhoz??? Vagy ez nem érte el az ingerküszöbödet?

@egy atlag:
Szerintem te, mint gyönge férfi meg is kellett volna gyomrozd őt, az erős nőt, máris elíziumi erkölcsi magasságokba röpültél volna. Sőt akár le is üthetted, meg is rugdoshattad volna, hogy látványosabb legyen, amint a földön fekszik összegörnyedve.
De már ez a gesztusod is felemelő és magas intelligenciára vall.
Csak így tovább, így kerül a férfinem egyre magasabb etikai nívóra, a kultúráltság és szép viselkedés, jómodor egyre magasabb csúcsaira.

Légy büszke magadra, nagy voltál.

@egy atlag:
" elborult az agyam "
Kizárt dolog.

@rikitikitévi: Ha megnézed válaszom, akkor látod, hogy "prófétának" látom. A prófétákról annyit lehet tudni, hogy többnyire kinyilatkoztatnak mikor megszólalnak. Megkülönböztetünk igaz és hamis prófétát. Az igaz az, aki nekünk tetszőt prófétál, a hamis, nekünk nem tetszőt. Hozzáállás kérdése. Az abortuszt többnyire a nők kezdeményezik és az ő döntésük, amiért a felelősségük is az övék. Ebbe én nem avatkoznék bele. Amit leírt a posztoló, az meg az ő világlátása és az ő felelőssége, független attól, hogy én mit gondolok erről. Az ő világszemlélete és hite nem tolerálja azt, hogy bár a nő döntött az abortuszról, de van olyan, aki ezt végre is hajtja.

@rikitikitévi: Nekem az is hihetetlen, hogy egy napon belul megtalalta a kijaratot.

@a végtelen űrben együtt:

A császármetszéssel való szülés vészkijárat. A legtöbb nő hüvelyi úton akar szülni, és a legtöbb nőgyógyász is természetes úton akar szülést levezetni. A húgom három gyermeket szült, mindhármat császárral, úgy hogy a sógora Miskolcon szülész osztályvezető főorvos volt. A mai napig nem tudta feldolgozni, hogy nem természetes úton szült. Küzdeni, harcolni és győzni akart. Erre odaadtak neki egy gyermeket, és azt mondták, gratulálunk anyuka.

A feleségemnél az első gyermeknél a méhszájra kissé rányúlt a méhlepény, úgyhogy valószínűsítették a császárt. Aztán 38 hetesen sem fordult be a baba, faros volt, így mi már biztos császárra készültünk. A nőgyógyász kioktatott, nincs variálás, mentő. Este ¾ 12 volt, lefeküdtünk és egy fél óra múlva szólt a feleségem, hogy „bepisilt”. A magzatvíz elfolyt egy oldalváltoztatásnál. Én tiszta kába voltam, azt sem tudtam, hol vagyok. Rohantam a már előzőleg összekészített csomaghoz, öltöztem, és sürgettem a feleségem, induljunk. Ő meg mondta, hívj mentőt, mert a babára tisztán ráfeszült a méh. Nem tudtam a számot, teljes káosz volt. Aztán jött a mentő, elvitték fektetve az asszonyt, én meg kocsival utánuk. Hamarabb értem a kórházba! A nőgyógyász haverom már bent volt, és uzsgyi, be a műtőbe. Én kint maradtam, nem akartam bemenni. Végig hallottam a feleségem hangos sírását. A babát kitolták. Két fiam volt már az előző házasságunkból. Kislányt vártunk. A feleségemet 10 nőgyógyász vizsgálta, de senki sem tudta megmondani a nemét. Kislány lett, egy gyönyörű nagy, fekete szemű szépség. Ott feküdt előttem, amikor kitolták, alig pislogott és csak nézett, én meg nyeltem a nyálam. A gyermekorvos doktornő meg engem nézett. Érdekes pillanat volt. Fényképezett. Amikor az ember orvosnak készül, nem az a vágya, hogy istenként tiszteljék, nem az a vágya, hogy minél több pénzt összeharácsoljon és közben magas lóról lenézve oktassa a nyomorult beteget. A vágya az, hogy gyógyíthasson. Amilyenné az orvos válik, arról sok minden, mindenki tehet. Erről sokat lehetne írni, mindenkinek lehet egy ilyen, vagy olyan története. Én örülök, hogy el tudom tartani a családomat és 58 évesen végre elkezdhetek építkezni, fészket rakni. De igazából akkor vagyok boldog, amiért élek, a páciensek szeretete, amikor azt mondja az anyuka, a gyermek átaludta az éjszakát, mert nem vakarózott egész éjjel, amikor azt mondja a fiatal a tükör előtt állva, hogy a Jó Isten áldja meg Kádár dr-t, hogy nem kell ragyásan leélni az életemet. Mindennap küldik az energiát, én meg fogadom. Ezt láttam a doktornő arcán is, amikor látott minket a kislányommal egymásra találni.

Láttam a gyermekorvos doktornőt, amint fényképezett a szemével, és láttam, ezért a pillanatért lett orvos, láttam a szemében az örök életet, a megtalált aranyat, amit ő állított össze. Csoda volt az a két perc!

A feleségem ezt egészen másképpen élte meg. A gyermek szívhangja tompult, egyenetlenné vált az elfolyt magzatvíz miatt, a méhfal ráfeszült a magzatra. A baba életveszélyben volt, az epidurál érzéstelenítés még nem hatott, vagy nem jó helyre ment. Egy a lényeg, a hasfalvágást a feleségem úgy élte meg, mintha élve felboncolták volna. Nem tudtunk a babáról beszélni, csak nyöszörgött az emléktől, mindig csak azt hajtogatta, érzem a hideg kést, amint szétvág. Három nap kellett neki, míg felfogta, hogy a gyors császárral és a szenvedésével megmentették a kislányunk életét. Egy fél évig érezte még a vágást a lelkében.
A második gyermekem meg 4,5 kg-os volt a 64 kilós asszonynak, úgy hogy hátulról nem lehetett megmondani, hogy terhes. Nagyon komikusan nézett ki. Egyszerűen fizikailag nem volt helye kibújni a babának. A hasa negyedórával előtte járt. Itt is császárra volt kiírva, de a szülész azt tanácsolta, jobb, ha 4-6 órát vajúdik előtte. Végig nevetgéltük a délelőttöt. Sopronban aznap csak ő szült. Nagyon jó hangulat volt, mindenki boldog volt, az egész osztály kiéhezve, az én kisfiam születését várta. Aztán a baba kivétele után (az érzéstelenítés jó volt) a feleségem hányt, elvesztette az eszméletét, és amikor tolták ki, meg akartam a kezét fogni és megpuszilni, engem kipateroltak, és rohantak vele az intenzívre. A gyermeket is csak egy pillanatra láthattam, semmit sem mondtak, próbáltak megnyugtatni. Estére a feleségem jól lett, de a babát két napig nem láthattuk. Egyszerűen nem engedtek be orvosként az intenzív gyermekosztályra. Az „kedves” levélíró, hogyan láthatta volna kikötözve az inkubátorban? Szégyellje magát, mert nem láthatta. De tényleg, ha kikötözöm a gyermeket, akkor szólok az anyának, tessék már megnézni, hogyan kínozzuk itt intézményszerűen a babákat! Ez életszerű?
Este a kocsim leállt Sopron legforgalmasabb kereszteződésben, az automataváltó miatt se előre, se hátra. De nem érdekelt, jó híreket kaptam a kórházból.

Dr. Kádár László

@a végtelen űrben együtt:
1982-ben végeztem, de még nem hallottam arról, hogy mit jelent, ha a név végén van, vagy az elején a „dr”. Ez újdonság nekem. Köpenyben rendelek, minden pácienssel kezet fogok, és nem használom a bemutatkozásnál a titulust. Társaságban is ritkán. Azért írtam ki, hogy megpróbáljam hitelessé tenni az írásomat.

Dr. Kádár László

@szőrdoki:

Vs. nem olvasod rendszeresen a posztot, ezért nem ismered az alapszabályt:
1. A posztoló mindig igazat mond.
2. Ha a posztoló mégis hazudna, automatikusan életbe lép az 1. pont.

Én sem hiszem el a kikötözést sem, meg az újszülött fejének a falbaverését sem.
És szerintem is szégyellheti magát az, aki gyermekének és saját maga ellátásának megköszönése helyett kreál egy rágalmazó posztot

@a végtelen űrben együtt: Azt is tegyuk hozza, hogy az orvosok nagyresze dr. es nem Dr. . Nagy betuvel a tudomanyos fokozatot jelolik.

@szőrdoki:
Ez nagyon megköszönjük Neked, Isten hozott!

@szőrdoki: Kéz feltéve és teljes a kapituláció! A kommented(remélem nem sértő a tegező hangnem)teljesen emberi és ezt nagyra értékelem, mert itt kissé mást tapasztalok. Jó egy talpig emberrel is kommunikálni a sivatag után.

Ha rossz helyre kapja az érzéstelenítést, az maga a katasztrófa. Együttérzésem kedves nejének és örömmel tölt el, hogyha nem is teljes a siker, de mindketten és a többiek is egészségesek. Ha valamelyik szófordulatommal sértő lettem volna, akkor ezúton kérek elnézést.

Üdvözletem!

@Reggie: Amit én tudok: A tudományos fokozat jelölést már nem használják kis és nagy D-vel. A mostani verzió szerint ha elől van a mondatban, nagy Dr, ha mondat közben, illetve a név végén akkor kis dr. A hölgyeknél, amit írtam.

@rikitikitévi: Ez így igaz. A szülészeti osztályokon (nem csak nálunk, külföldön is!) elkövetett embertelenségekről komplett összefoglalás olvasható Rüdiger Dahlke, Margit Dahlke és Volker Zahn: Út az életbe, A születés teljessége című 500 oldalas könyvében, ahol tárgyilagosan bemutatják az egész szakmát, annak minden hibájával együtt és szerencsére fel is vázolják a szükséges módosításokat.
Sok évvel ezelőtt regressziós hipnózisban visszamentem megnézni a születésem napját, de olyan elviselhetetlenül fájdalmas és szörnyű volt, hogy képtelen voltam végignézni azokat a borzalmakat, amiken keresztülmentem. A gestapo kínzókamráiban zajló események ahhoz képest vidám babazsúrok. És nem az a baj, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek valakivel, hanem hogy évtizedek, sőt évszázadok óta (mert régen sem volt jobb a helyzet!) tömegesen ez történik a lakosság egy jelentős részével, ami alapvetően meghatározza a társadalom lelki állapotát és az emberi élet nyomorúságát.
További érdekesség, hogy hasonlóan rosszul bánnak a felnőtt betegekkel is a kórházakban (erről is tudnék mit mesélni tapasztalatból), de főként a haldoklókkal. Tehát nem csak a testbe való belépés iszonyatos, hanem a kilépést is jól megkeserítik a fehér köpenyes hóhérok, amiért nem lehet elég korbácsütést kimérni rájuk.

@a végtelen űrben együtt: Ezeknek az elöl dr, hátul dr, meg kisbetű, nagybetű abszolút nincs relevanciája.

@steery:
"Regressziós hipnózisban visszamentem megnézni a születésem napját"...tyűbasszus, ezt még így, ebben a formában senki sem vallotta be.
Nálam keddi nap volt és reggel fél hét, eelemér napja, Jeruzsálem még az arabok kezén volt de már nem sokáig, Bobby Kennedy még élt de már ugyancsak nem sokáig, Jim Morrison épp fellációt játszott el egy báránnyal valahol L.A.-ban egy színpadon, Woodstock pedig sehol sem volt...

@steery:
Szerintem George R.R. Martinhoz hasonló regényfolyamot kellene írjál, ahol mi lennénk a Mások...Irtózatos negatív energiák feszülnek benned.

@reepach:
Egy ekkora ajak már munkaeszköznek számít...:)

@a végtelen űrben együtt: De hasznaljak. Felsooktatasi torveny 106. § targyalja.

@Reggie: Bocs, de túlzottan nem merűltem el a témában, csak utána pillantottam:

A doktori címek hazai használatáról 2012. március 27. Jakab István Nagyráskán született 1928. szeptember 29-én. A szlovákiai magyar nyelvész, nyelvművelő, tanár a nyelvtudományok kandidátusa és doktora volt. Ő ezt írta többek közt:

"A magyar helyesírás szabályai című akadémiai kiadványban természetesen csak a Dr. és a dr. jelölési formákkal találkozunk. Ezekről azt kell tudnunk, hogy a családnevek előtt – vagy más kiemelt helyzetekben, pl. a mondat elején – a Dr.-t, vagyis a nagy kezdőbetűs változatot használjuk; a név után és a mondat belsejében a kis kezdőbetűset (dr.)."

@a végtelen űrben együtt:

'De egy ellenérdekű félnél, ez már nem egyértelmű. Tudod, mostanában, ha felhívsz egy telefonszámot, akkor a gép azonnal jelzi, hogy rögzítik a beszélgetést, de a panaszosnál mókás lett volna, ha előre szól, mert akkor már nem lett volna mit rögzíteni. De ha valaki akarja utálni, hát lehet, de minek? Nem fogunk vele kezet és már meg is bosszultuk.:)' Igen, én is pont így gondolom!

@Tempus-Anh: Sértődött a fene. Én leírtam , hogy mi történt, Ti véleményt mondtatok, én meghallgattam, a véleményem nem változott. Annyira nem, hogy az anyuka helyében pl. fotóztam volna, akkor legalább arról nem lenne vita, hogy kikötötték-e az aprót vagy sem:)

@Tempus-Anh:
" A gestapo kínzókamráiban zajló események ahhoz képest vidám babazsúrok."
Ez, mint a holokauszt relativizálása, büntetőjogi kategória - lenne, ha nem állna fenn egyértelműen a büntethetőséget kizáró ok, (magas HBCS vonzatú F-es BNO kód...).

@reepach:
Ez a hitleri múlt utáni nosztalgia és a berlini Prinz-Albrechtstrasse 8 idealizálása, Müller SS-Ogegruppenführer sőt maga a Reichsführer-SS irányában mutatott rehabilitációs kísérlet...babazsúrnak nevezni a Deutsche Geh. Stapo, Sicherheits- und Kriminalpolizei pinceorgiáit, kisbabáknak a pribékeket, rózsás bölcsőnek a priccseket, tejbepapinak a rossz kosztot...hallatlan...:)
A kóddal egyetértek, az úgy F20 és F25 között váltakozhat. Periódikusan.

Mindjárt Ogre-Gruppenführert írok Obergruppenführer helyett. Bár némely SS-vezérezredes hasonlított is...

@bubbii: Én értem, hogy a felháborodásod vezetett, amikor rögzítettél engedély nélkül egy nem hangrögzítőnek szánt szófosást. Enélkül másnap, az estlegesen szóban visszaadott történést el sem hitték volna és vagy melegebb éghajlatra, vagy esetleg a sóhivatalba irányítottak volna. Erre nem volt lehetőségük, mert a kezedben rögzített tények voltak. Gondolom elég súlyosak lehettek, ha mindjárt léptek. Véleményem szerint okosan tették, mert ha nem ezt teszik, akkor adott estben -ha tovább viszed- sokkal kellemetlenebb lett volna, mint egy helyiérdekű elintézés. De! Azt már nem értem, hogy ezt minek mesélted el egy "Praxis"nevezetű blogban, ahol többnyire eü. alkalmazottak kommentelnek? Erre minek volt szükség? Te nem lettél okosabb és több tőle, de kitetted magad mindenféle beszólásnak. Az első cselekvést még lehet praktikusnak nevezni, de a második már...

@a végtelen űrben együtt:
Utána a kérdés úgy szólt: mi a véleményetek, jól tettem-e, "crux medicorum" vagyok-e?
Nyilván azt várta, hogy: "Ugyan, dehogy vagy te crux, egy hős vagy, talpig rendes ember, az igazság bajnoka, tetted egy példaértékű, becsületes, emberi cselekedet volt! Még máskor is tégy így! Harsogva, tele tüdőből háromszoros vivát neked!"

Ehelyett azt kapta, hogy tetű cselekedet volt.

El lehet képzelni, hogy mennyire csalódott az emberiségben, az örök igazságban, a hitben, az univerzum végtelenségében, a Chaplin bánatában, stb., hogy Zoránt is idézzük egy kicsit.

@Tempus-Anh: Nem lehet "crux medicorum", mert nem beteg, hanem hozzátartozó. Egy, a kórház szempontjából kívülálló. Nincs jogi kapcsolatban közvetlenül. Kapott egy lehetőséget és ebből a szempontból válik kérdésessé a hangrögzítés. Azért írtam praktikusságot, mert bár hálátlannak tűnik a tett, de a felháborodás vezérli, amit a nővér fellépésének méltánytalansága miatt érez. Tudja, hogy szóban másnap úgysem hiszik el, ezért rögzíti az eseményt. A nővér volt figyelmetlen, mert bár biztos tudta, hogy kívülálló is van a helyszínen, de mégis elengedi magát. Gondolom ez már annyira rutinszerű volt számára, hogy elfelejtett óvatosabb lenni. Benézte.

@a végtelen űrben együtt: Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy pár törzskommentelő elismeri -e azt, ami tagadhatatlan és aminek egy részét Te igen jól összefoglaltad.
1. nyilván elég kemény és egyértelmű volt, ha a 'betegek és a kollektíva' érdekében léptek( úgy, hogy pontosan tudták: én nem viszem tovább az ügyet, elajánlottam, hogy ha meghallgatták, azonnal letörlöm.)
2. kíváncsi voltam, hogy némi együttérzés felmerül-e itt a betegek irányában?
3. Esetleg a kollektíva irányában, hiszen az ő jó hírnevüket se erősítette ez a dolog...
4. Azt rögtön jól elképzelték, hogy a nővérnek milyen magán jellegű problémái lehettek, ami kiváltotta ezt a reakciót... Kíváncsi voltam, elképzeli-e valaki, hogy érezhette magát az a konkrét beteg.
5. Felmerül-e valakiben az, hogy ha pont most léptek, akkor ennek nem éppen az volt az oka, hogy ez letagadhatatlan volt? Az eddigi problémák meg esetleg bizonyíthatatlan 'szóbeszédek'?
6. Kíváncsi voltam, hogy milyen lényegtelen momentumokba kötnek bele úgy, hogy a lényeget(a minősíthetetlen nővért) nem érintik? ( miért töltöttem bent az éjszakát, miért pesztrálom a távoli rokont, miért engedte a doki? )
7. Arra is kíváncsi voltam, hogy ha valaki ugyanezt hallja, de az ő rokonával üvöltöznek, akkor is ilyen humánusan, emberbarát módon nyilvánul -e meg?

Mindezekért együtt. Plusz én hiszek a jellemfejlődésben. Remélem, hogy a nővér is elgondolkodik.

Igen, a gyerekét esetleg egyedül nevelő, iskoláztató, hirtelen utcára került nővér esetleg elgondolkodik, hogy a bent a távoli rokona mellett jogtalanul netezgető illetéktelen szarházinak mi a fene köze lehet az ő pillanatnyi lelkiállapotához.

Ha ezek után a jelentgetőző még mindig a saját megkérdőjelezhetetlen igazáról zeng dicshimnuszokat (többedszerre is), miközben egyvalakinek vagy valakiknek a megélhetését vette el, akkor igen furcsa szerzet lehet.

És itt a furcsa csak az enyhébb jelzők egyike.

@Tempus-Anh: :)

@bubbii: Javallat: ha belerúgsz egy döglött oroszlánba, akkor ezt ne ecseteld a falka többi tagjának, hacsak nem akarsz prédává válni./idézet tőlem:)/

@a végtelen űrben együtt: Az idézet jó, de hol látsz itt oroszlánt? Akár döglöttet is?
Minden jót, ezt a témát befejeztem, visszamegyek olvasóba. Üdv. (téged kíváncsian figyellek, szép dolog az állatszelídítés, sok sikert hozzá!)

Kedves mindenki..
Én is a soproni kórházban szültem császárral..(csütörtökön reggel szültem)a gyermekemet nem adták szüléskor a kezembe, csak egy puszit adhattam neki.. legközelebb kora este kb 5-kor láttam a gyerekem amikor a nővérem jött látogatóba és áthozta nekem.. pedig a nap folyamán többször kértem, hogy csak pár percre tolják át,hogy láthassam, de a nővérke folyton elfelejtette, stb.. Este kértem a nővért segítsen mert szeretném megpróbálni a szoptatást.. azt mondta az korai még.. Hozzáteszem.. 45percel előttem szült a szobatársam és ő délben már szoptatott,met volt fogadott szülésznője aki behozta neki..Másnap hajnalban fel kellett kelni.. a szobatársam gyerekét hozták szoptatásra, az enyémet nem.. kérdezgettem a nővéreket, nem tudtak semmit de ígérték kiderítik.. Kb. 11-kor tudtam meg az adjunktus nőtől, hogy fény alá tették a gyereket mert sárga, probléma volt a légzésével és nem megfelelő a bélrendszere stb.. sokkot kaptam, de mondták, hogy átmehetek megnézni a gyereket..Hát átmentem.. és a gyerekem szintén le volt kötözve, szemfedő félrecsúszva és fuldoklott a zöld színű trutyitól amit hányt.. a nővér meg csak ült az üvegfal mögött mint aki jól végezte dolgát.. arról nem beszélva,hogy kb 4 gyerek üvöltött a többi kocsin..Ha akkor nem megyek be, lehet hogy nem élne a gyerekem mert megfullad.. órákig sírtam az eset után és egy pillanat nyugtom nem volt.. 24 aztán 12 órát töltött fény alatt a gyerekem és közben esélyem se volt a szoptatásra.. Szombaton tehettem először mellre, és első gyermek lévén nem volt gyakorlatom.. kétségbeesetten kértem segítséget de 5percnél többet senki sem szánt rám..Egy angyalt(Vera nővért)küldte nekem a sors aki segített és egy órán át ült az ágyam szélén, mert a sárgaság miatt aluszékony volt a gyerek és folyton elaludt.. Az mellett hogy nem segítenek, vagy csak felszínesen a szoptatásban, azért rendesen kiakasztják az embert ezzel szoptatás+méréssel.. Nekünk tovább kellett maradni mert kevesett szopott a gyerek.. Nekem volt összetűzésem egy nővérrel,mert szólni mertem, aki a vita során kitépte a kezemből tolikocsit a gyerekemmel együtt és elvitte.. Ekkor én is azon aggódtam nehogy a gyerekemen álljon bosszút..A következő 4 napot végig sírtam.. mire hazaengedtek pár nap múlva elapadt a tejem.. Szeretnék még egy gyereket szülni,de ha lesz lehetőségem akkor nem ebben a kórházban.. Amúgy a legbunkóbb nővérek nem a fiatalok voltak..

@bubbii: akármeddig csűri-csavarja az ügyet, tényleg tetű dolog volt.

@Tempus-Anh: és ha nincs gyereke a nővérnek, akit el kell tartania, akkor már nem elnézhető a viselkedése? (tehát h üvöltözött hihetetlen rondaságokat egy betegnek)

@Tempus-Anh: Mivel szereted a Bibliai idézeteket, egyet ide írok:

"Máté 7:1-12 1 Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek! 2 Azzal az ítélettel fognak titeket megítélni, amellyel ti ítéltek, azzal a mértékkel fognak mérni nektek, mellyel ti mértek."

Miért írtam? Idézet Tőled: "Igen, a gyerekét esetleg egyedül nevelő, iskoláztató, hirtelen utcára került nővér esetleg elgondolkodik, hogy a bent a távoli rokona mellett jogtalanul netezgető illetéktelen szarházinak mi a fene köze lehet az ő pillanatnyi lelkiállapotához."

Egy magát valamire is tartó orvos, soha nem nevez nyilvánosan bárkit "szarházinak", mert abban a pillanatban ő i s szarházivá válik a másik szemében. Ráadásul tévedsz, mert azzal, hogy lejátszotta a nővér vezetői előtt az ominózus felvételt, még nem rúgatott ki senkit és nem is kérte. A kirúgásról a döntést a munkáltatója hozta meg és valószínűleg nem csak ezen felvétel miatt, ergo, a kirúgásért a munkáltató a felelős.

@a végtelen űrben együtt:
A szarházi az egy jótékony eufemizmus, írtam már Dis városának ama bizonyos lakóiról Dante Poklában.
Az idézet szép, jó, értékelendő, köszönöm.

Szóval azt mondod, hogy azzal, hogy lejátszotta a jelenetet a felettesek előtt, nem rúgatta ki az illető nővért.
Ez olyan paradox állítás, mintha azt mondanám, hogy azzal, hogy valaki meghúzta a ravaszt, nem okozta az illető, általa lelőtt ember halálát.

@Tempus-Anh: Azért írom, hogy nem Ő rúgatta ki, mert én is voltam munkáltató és hozzám is jött ezer irányból panasz névvel, címmel, fényképpel, az önkormányzati e-mail-ről. Nem rúgtam ki, mert erre csak én vagyok jogosult, senki más. Én döntök és én ítélem meg és ha nem akarom kitenni, hát nem teszem ki.

@a végtelen űrben együtt:
Igen, egy ilyen videót csupa szívjóságból és merő jóindulatból visznek egy főnök elé, természetesen.

A tettei az embert minősítik.

Egy alattomos, sunyi, lesből támadó, embertársát besúgó egyénnek nálam jól meghatározott neve van.

Visszatérve a sztorira: ha fellángolt benne éjnek évadján az igazságérzet, mért nem állt oda nyíltan a nővér elé és kérte volna ki a betegek és saját nevében a bánásmódot?
Ja, hogy ahhoz gerinc is kell, a lesivideózáshoz pedig nem, az más...

@Tempus-Anh: Ha benyit abba a kórterembe, akkor kiderül, hogy igaza volt-e avagy sem (esetleg valami egészen más történik, mint amit ő az ajtó túloldalán elképzelt). Szerintem ezért sem nyitott be, mert biztos volt benne, hogy az történik, amit ő elképzelt, és az megbocsáthatatlan. Ha benyit, és akármi oknál fogva mégsem olyan megbocsáthatatlan az ügy, akkor saját magában csalódik hatalmasat. Mennyivel nehezebb azt elviselni, mint a másik hibáját emlegetni. (Más szemében a szálkát...)

@Tempus-Anh: Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miféle kreatura az, aki ilyen aljassságot képes elkövetni, és utána még dicsekszik is vele???

@Irkutszk: Igen, ezen lehet finomítani és a valószínűséget hívni segítségül, mindenesetre érdekes-bizarr sztori. Az éj pedig nem mindig jó tanácsadó.
@rikitikitévi:
Ha van egy ember, akire haragszom, megvívok vele és elégtételt veszek nyíltan, nem döföm le hátulról vagy döfetem le mással. Ez a harminc ezüst óta közutálatnak örvendő dolog.

@Tempus-Anh: Vétkesek közt cinkos, aki néma. Érdekes szokás (agybaj) ez az emberi társadalomban, hogy ha valakivel rossz dolgot művelnek mások, akkor nem illik róla beszélni, pláne nem nyíltan. Mert akkor rossz ember vagy, hisz rossz dologról beszélsz. A megerőszakolt nők többsége például ezért nem szokott beszélni a történtekről, meg ügyet csinálni belőle, mert szégyellnek áldozatnak lenni. Az elmúlt években több nő ismerősöm is beszélt nekem bizalmasan arról, miként verte meg, kötözte meg, erőszakolta meg a kedves férjük őket. És eszükbe sem jutna elválni vagy rendőrségre menni emiatt vagy pláne nyilvánosan beszélni erről. Nekem elsutyorogják, mert ismernek és tudják, hogy nem pofázom el, de a családjuknak vagy egy bírónak sose mesélnének a részletekről.
Kérdés: vajon negatív dolog beszélni a negatív dolgokról? Az a pozitív dolog, ha szó nélkül hagyjuk mások bűneit és gonoszságait, lelketlenségét és nem foglalkozunk vele? Akkor te miért olvasod ezt a blogot? Az utcán elfordítod a fejed a koldusoktól? Átléped a földön fekvő beteg vagy részeg embereket? Hallgatsz, amikor tanúskodnod kéne a bűnösök ellen? Szó nélkül hagyod, hogy hazudozzanak neked, becsapjanak, manipuláljanak, meglopjanak, sértegessenek, zsaroljanak és bántalmazzanak? Megöljenek?
A magzatok és csecsemők max ordítani tudnak az őket érő gazságok miatt. Vagy legfeljebb a halálukkal fejezhetik ki a nem tetszésüket eme világ iránt. Pozitív dolog nem törődni velük?

@steery: Sokban egyetértek Veled. Amit nem értesz az az, hogy aki véleményt formál, az melyik oldal képviselője. Ha mondjuk renitens beteg, vagy hozzátartozó megnyilvánulásai lettek volna rögzítve, akkor az nagyon helyes lett volna. Ha most nem a "Praxison" beszélgetnénk, hanem egy olyan fórumon ahol a panaszosok kommentelnek, akkor általános helyesléssel találkoznál a rögzítéssel kapcsolatban. A véleményekben mindig a látószög iránya a meghatározó.

@steery:
Egy olyan házasság, ahol meg kell erőszakolni a nőt, mert másképp nem megy a nemi együttlét, az rég csődbement kapcsolat. Ultragáz kategória.

Nem, nem hagyom szó nélkül. De csak akkora felelősséget vállalok másért, amekkora a hatásköröm által megadatott. A világ összes gondját-baját-szerencsétlenségét-bűntényét nem vehetem a vállaimra. Ha ezt tenném, Megváltó lennék, a Megváltók pedig kereszten végzik. Azonkívül nem vagyok sem ügyész, sem bíró, hogy bűnügyekkel foglalkozzak, nem nyomozok, nem szimatolok, nem kavarok, nem locsogok-fecsegek mások ügyes-bajos dolgairól. Nem provokálok, nem intrikázok, nem súgok be, nem mártok be embereket.

Mert egyszerűen undorodom az ilyesmitől.

@rea.chris: Bocs, hogy csak most vettem észre írásod. Valahogy átcsúsztunk felette. Együttérzésem. Javaslom: ha nem okoz gondot Neked, akkor írd meg a "Praxis" blog felkérése alapján ezt a történetet. Passzol a fenti posztra. Amit írtál, arra nem válaszolt senki, ezért legyél Te is egy poszt és írd meg még egyszer, de alaposan átgondolva, visszaemlékezve, hogy védeni tudd a történetedet és legyél itt, amikor nekiállnak szétszedni. Annyit ígérhetek, hogy én biztos Veled leszek. Tudom nem sok, de csak ezt tudom felajánlani. Légy bátor és írd meg.:)

Az első 3 gyermeket a soproni kórházban szültem, fokozatosan süllyedtek erre a szintre. A negyedik gyermekeket éppen ezért már Győrben szültem. Csodálatos volt maga a szülés és az ott töltött időszak is! A napi negyedórás fürdetésen kívül a kisfiam végig velem volt, és a tapasztaltságom ellenére is többször mondták, ha segítség kell csak szóljak. A két intézményt egy napon nem lehet említeni, olyan különbségek vannak! És érdekes módon, ott mindenki kedves volt velünk! Én -ha újra kezdhetném- csak Győrben szülnék!

@Ágnes Gyenge: Többnyire a pénzre fogják, amiben van is néha igazság. De szerintem többnyire a fejétől bűzlik a hal. Lehetséges, hogy vezetőváltás volt, ami azonnal koncepcióváltással is jár. Eleinte még megy a dolog a tehetetlenségi erőtől vezetve, de az idő előrehaladtával a beosztottak érezni kezdik a vezetői gyengeséget/hiányosságot és szép lassan devalválódnak és eljutnak a lekötözésig. Te vagy a harmadik, aki erre hívja fel a figyelmet és ez már nem lehet véletlen. Van pozitív vélemény is, de Ő orvos és ez önmagában is lehet kivétel. Sokat számít, hogy előtte fizetett orvost kér az anyuka, mert az más kategóriába esik. A pénz képes javítani az orvoson, a személyzeten, az anyuka szenvedésein és a gyermek egészségén is. Aki pedig nem tud fizetni, azzal megismertetik a purgatóriumot, hogy máskor a "helyes irányt válassza".

@szőrdoki: Inkubátor nem csak a gyermekintenzív és koraszülött osztályokon van. Az újszülött osztályon is kék fény alá teszik a besárgult babákat és ide olykor meginvitálják anyukát, hogy bemenjen szoptatni, máskor más nővérek meg elküldik, hogy mit képzel, nem lehet azt a babát örökké kivenni, akkor sosem jár le a kezelés, más is vár arra a 2db "szoláriumra", majd később kivisszük és megszoptathatja. Később nem hozzák, mert az egyik nővér úgy tudja majd anyuka megy szoptatni, fogalma sincs róla, hogy a másik nővér elküldte aztán elfelejtette/nem ért rá kivinni a babát. Egy szóval nagy a káosz, de nem irigylem az ott dolgozókat sem!!!! A lényeg: nem értem a doktor úr részéről a rosszindulatot és a gyanusítást a posztoló irányába! Miért feltételezi, hogy a posztoló hazudik??? Miért is tenné?

Egy soproni76!!!Nagyon felháborított a soproni kórházról szóló bejegyzése!!Nem tudom hogy lehet olyat írni hogy nem szólok mert nem tudom mit csinálnak a gyerekemmel!!Még nem hallottam olyat hogy bármi is történt volna egy babával is az osztályon!Én nagyon megvoltam elégedve az ott dolgozókkal mint a szakmai tudásukkal,mint a kedvességükkel.Emberfeletti munkát végeznek!!Kicsit érdekes a dolog hogy ön az egész 4-dik emeleten csak egy nővérrel volt megelégedve,szakmailag is.Ön talán egészségügyit végzett hogy ennyire tisztába van a szakmai hiányosságokkal?,Ezen kicsit el kellene gondolkodni.Kívánok minden jót az újszülött osztály valamennyi dolgozójának!Ha kikötnek egy babát azt azért teszik hogy ne kelljen sokszor megbökni,mivel ők sajnos hamar kiszedik a branült.De az hogy keze lába kikötve ez nem gondolom hogy teljesen igy volt!!

@picinka: Miért is ne hazudna, vagy nem is hazudik,csak kicsit hozzá tesz. Mióta ember él a Földön, létezik hazugság is.