Hiába sírt a folyosón a néni, órákig várakoztatták
73 hozzászólás
2013.09.25. 09:06
Ennyire nem lehet tekintettel lenni a másik emberre? Ennyire nem törődik még az orvos sem azzal, hogy kint már rosszul van egy betege?
Egy szép reggel... Indulás egy kórházba. ”Csak” beutalókért… Szokásos. Nekem már az. Elindulunk, szép reggel van…hűvös, jól eső idő, simogató napsütés, jó levegő…imádom! Jön velem Sógornőm is. Jó így. Nem szeretek egyedül menni. Beérünk a kórházba…. 27 évesen vastagbélrákkal műtöttek, azóta lassan 5 éves túlélő lettem, most leírnám egy kontroll kérő lapom előzményeit....
Millió ember. 7-kor már mindenki siet, rohannak, mindenki gondterhelt, rideg, embertelen, személytelen… próbálok elkapni egy egy szemkontaktust, érdekes, az emberek nem szeretnek a másik szemébe nézni, vajon miért? A szem a lélek tükre… No mindegy. Sorszámot húzunk, lassan halad a sor. Közben rohan az élet tovább… rohan mindenki valahova. Ki erre, ki arra az osztályra. Egy néni segítséget kér. Nem tudja, hogy kell sorszámot húzni, segítek neki. Örül, mosolyog és hálás érte, megköszöni és beáll ő is a várakozók kígyózó sorába. Sorra kerülünk aztán indulás egy osztályra, ahol is ott az orvosom, lát, észreveszi, hogy ott vagyunk, szemkontaktus megvolt. Köszönök neki, válasz semmi… nincs köszönés. Rendben. Kétszer is elmegy mellettem, majd kis idő múlva visszajön, odalép hozzám. Mit akarok? Mondom, eredményt hoztam. Erre: menjek egy másik épület másik szintjére egy másik ajtóhoz. Ő is majd odamegy. Oké! Megyek. Odaérünk. Egy néni várakozik ott. Mosolygós, halk szavú, kicsit nagyothalló. 70 év körüli. Beszélgetünk kicsit, elmondja, 5 éve jár ide, és nem fogadta el az orvos által felkínált kezelést 5 évvel ezelőtt. És most áttét lett neki. De kezelést most sem fogad el, csak afféle injekciót. Kemóhoz hasonlót. Soha nem mertem volna ezt megtenni, de ez egy másik történet, térjünk vissza a nénihez.
Ő volt ott egyedül. És én. Majd szépen jöttek sorba a betegek, ki beutalóért, ki eredményért. Meleg van. Iszonyúan. Nincs levegő. Nagyon sokan jöttek, elmentek… és mi még mindig ott várakoztunk. Már vagy háromszor kicserélődött az összes ember. Egy kb. 45 év körüli nő az édesanyjával várakozott. Velünk együtt már ők is igen régóta ott voltak. De csak várakoztunk. Mindhiába. A nővér sorba szólítja az embereket. De minket nem. A néni nem ült le, végig a falnak dőlve támaszkodott. Fájdalomtól remegett és folyt róla a víz, de nem ült le. Sokan hangot is adtak a türelmetlenségüknek, mind-mind 55-75 év körüliek lehettek. Amikor kijött a nővér és újabb és újabb beteget hívott be, odaléptem hozzá, mondtam neki, kértem, hogy adjon másik időpontot, mert nekem mennem kell, a gyermekeim várnak itthon… ekkor már 2 órája várakoztunk. A válasz ez volt: nem ő dönti el, hanem az orvos, ki jöjjön be. De mondom másodikként voltam itt! Azt mondta rendben, megmondja a dokinak. Eközben néni csak hallgatott, némán tűrt kb. két és fél óra várakozás után, már nem bírta tovább… elkezdett sírni, zokogni, mert a lánya sietett volna már haza, mert mennie kellett volna délutánra dolgozni, mert nem került még mindig be. Mert ilyenkor a tehetetlenségtől az ember nyűgnek érzi magát, amikor a szeretteit húzkodja, holott nem így van. De ezt egy beteg embernek elég nehéz elmagyarázni. Ismerem az érzést……
A néni csak sír, fájdalmai vannak és a legszörnyűbb az egészben, hogy senki, de senki nem engedte volna maga elé az idős nénit… Mindenki csak bámulta. Undorítóak voltak! Elkezdtem beszélgetni a nénivel. Elmesélte mi történt vele. Miért nem tud leülni, elmesélte, hogy majdnem meghalt miután elküldték a sürgősségi osztályról, mondván semmi baja. Rosszul lett. 3 óra alatt megmérték a vérnyomását és hazaküldték, addig kint feküdt a már jól ismert folyóson a járó betegek között… nagyon megalázó! Közben megnyugodott kicsit. De miután még mindig nem került sorra, ismét zokogásba kezdett, eközben sorba mentek be az emberek és senkiben nem volt annyi érzés, hogy előre engedje ezt a nénit. Kijött a nővér. Szólít engem, erre azt válaszolom: NEM LEHETNE, HOGY EZ A NÉNI BEMENJEN MÁR? Mert rosszul van!
A doki kikiabál: - Jöjjek én be! Bemegyek, de mondom, rosszul van a néni kint! Azt mondta a doki, utánam ő jön már. És mivel engem hívott, nekem kell bejönni! A ROHADT ÉLETBE! HÁT EMBEREK VAGYUNK NEM? Ennyire nem lehet tekintettel lenni a másik emberre? Ennyire nem törődik még az orvos sem azzal, hogy kint már rosszul van egy betege? Atya ég! Hol vagyok? El akarok menni innen, minél előbb, annál jobb. Megkaptam a következő beutalóimat és már viharzottam is ki, kb. 2 perc alatt, hogy a néni be tudjon már jönni, pedig lett volna pár kérdésem ehhez a „kedves” orvoshoz, de most nem tartottam fel, mert másnak sürgősebb volt, mint nekem. Majd felteszem máskor a kérdéseket. Ráér ez most.
A néni végre bement. Közel 3 órát várakoztam. De ez mind eltörpül amellett a szánalmas viselkedés mellett, amelyet embertársaink iránt tudunk tanúsítani. Mind az orvos és mind a várakozó, sokkal jobb egészségi állapotban lévők részéről. Borzasztó, hogy emberek nap mint nap gyógyítanak, így ilyen embertelenül, személytelenül, rohanva, mert mindig mindenki siet, nem érünk rá élni, még akkor sem ha betegek vagyunk…
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SusanneF 2013.09.25. 09:56:14
Na,mi van ????Itt is eltűnnek a kommentek?Holvan,amit írtam??
SusanneF 2013.09.25. 09:59:16
Leírom még egyszer:
Ez nagyon szomorú!!
Lehet,hogy elmentek már az empatikus orvosok kis hazánkból?
Nem minden pénz kérdés!
Az ember lelkében megmarad a bánásmód,sokszor jobban,mint a várakozási idő,a pénz,vagy a fájdalmai....
Mert EMBEREK vagyunk,legalább annyira,mint a kezelő orvosok,és családtagjaik!!
Ez nagyon szomorú!!
Lehet,hogy elmentek már az empatikus orvosok kis hazánkból?
Nem minden pénz kérdés!
Az ember lelkében megmarad a bánásmód,sokszor jobban,mint a várakozási idő,a pénz,vagy a fájdalmai....
Mert EMBEREK vagyunk,legalább annyira,mint a kezelő orvosok,és családtagjaik!!
karcsibácsi 2013.09.25. 10:26:37
@SusanneF:
"Lehet,hogy elmentek már az empatikus orvosok kis hazánkból?"
Még nem mindegyik, de a számuk napról-napra csökken.
Az empatikus betegek, úgy látszik, már mindannyian elmentek: " ismét zokogásba kezdett, eközben sorba mentek be az emberek és senkiben nem volt annyi érzés, hogy előre engedje ezt a nénit"
"Lehet,hogy elmentek már az empatikus orvosok kis hazánkból?"
Még nem mindegyik, de a számuk napról-napra csökken.
Az empatikus betegek, úgy látszik, már mindannyian elmentek: " ismét zokogásba kezdett, eközben sorba mentek be az emberek és senkiben nem volt annyi érzés, hogy előre engedje ezt a nénit"
Irkutszk 2013.09.25. 11:16:27
Ez a poszt csak és kizárólag az írójának lelki állapotváltozásáról szól. Nem tudunk meg semmi konkrétumot azon kívül, hogy a posztíró mit látott. Szubjektív, és még csak utána sem kérdez a dolgoknak. Így erre hogyan lehetne válaszolni?
Vagy kezdjek el légből kapott ötletekkel előállni, miszerint a néni anyaga még nem érkezett meg ehhez az orvoshoz a korábbi helyről? Vagy hogy a többi beteg időpontra jött? Esetleg hogy a néni zavart volt, ezért sírt; és a való állapota nem volt összefüggésben azzal, amit ő gondolt, hogy milyen?
Vagy gondoljam azt, hogy igen, mindenki elfordult a nénitől - orvos, beteg egyaránt - a posztírón kívül?
Vagy kezdjek el légből kapott ötletekkel előállni, miszerint a néni anyaga még nem érkezett meg ehhez az orvoshoz a korábbi helyről? Vagy hogy a többi beteg időpontra jött? Esetleg hogy a néni zavart volt, ezért sírt; és a való állapota nem volt összefüggésben azzal, amit ő gondolt, hogy milyen?
Vagy gondoljam azt, hogy igen, mindenki elfordult a nénitől - orvos, beteg egyaránt - a posztírón kívül?
neduddki21 2013.09.25. 11:38:58
@Irkutszk: Jogos, egyetértek. A posztíró leginkább írói kvalitásait kívánta csillogtatni ezzel az opusszal, több-kevesebb sikerrel.
nemhiszem, hogy 2013.09.25. 11:41:11
Szent habakuk
zunuke 2013.09.25. 13:55:49
engem az elmult harom honapban kivizsgaltak mindenfelol,de most nem is ez a lenyeg. olyan orvosi rendelo elott nem ultem,ahol nem kellett volna masfel,vagy ket orat varni. ha volt idopontom akkor is,ha nem kellett idopont akkor is,ha elottem ket beteg volt akkor is.megtortent,hogy egy receptre 40 percet vartam,mikozben az aszisztens aki kiirja,teljesen egyedul tett-vett a rendeloben. a palmat viszont a szovetseg utcai tudogondozo viszi,a harom ora huszperces varakozassal,mikozben ot beteg ul a varoban.
mamlaszka (törölt) 2013.09.25. 14:12:12
Kedves Irkutszk ! Az én ÉDESANYÁM is zavart volt , amikor éjszaka nem találta a WC-t a folyosón. Nem gyakran járt kórházban. Hála Istennek , amit lehetett megoldottunk otthon..... A nővér éjszaka nem elmagyarázta , hogy már a szobákban van a fürdő és a WC , pedig csak ennyi segítség kellett volna. Azt mondta nekem másnap , hogy a néni zavart volt , mert kereste a WC-t éjszaka a folyosón . Azt el is hiszem.4 napig 4 vizit alkalmával nem sikerült észrevenni , hogy nem volt széklete. Nesze neked NAGY VIZIT!!! Mielőtt ez kiderült , már gyomor tükrözés következett volna. Amibe én nem egyeztem bele. Kértem az osztályos orvost , hogy szeretném elvinni az Édesanyámat. Nevetve kérdezte és hogyan ??? taxival és azonnal. Mert tudom szegény öregeket és fiatalokat , kiültetik a folyosóra és várnak türelmesen , cukor betegek , 80 évesek , akár délután 5 óráig is. Másnap a zárójelentés a pulton volt. Szó nélkül elvettem és távoztam. Nem volt 1 ember sem aki szóba állt volna velem.Természetesen én is fizettem , amikor bevittem őt a kórházban. Még annyit Irkutszk , hogy ez a zavart 82 éves öreg asszony ettete az ablak mellett fekvő súlyos beteg társát minden nap. Mikor készülődtünk , sírt , hogy ki fogja őt etetni ezek után.Ezután a kirándulás után 1 hónap kellett , hogy helyre jöjjön. Majd egy másik kórházban , szépen meggyógyították ,az túlzás , csak segítettek rajta és az élete könnyebb lett . Jó szóval is ellátták és csodák csodája ott hízott és nem fogyott 5 kg-t.Krónikus betegségről van szó . Ma 88 éves és még mindig nem zavart , csak megöregedett. Gondozom és vigyázok rá. Közöm volt az egészségügyhöz 43 évig.
bunkocska 2013.09.25. 16:21:24
3 óra várakozás smafu, én 7 órát várta, egy kevesebb mint 1 éves kisgyerekkel a lányommal és a feleségemmel, igaz a doki nagyon nagyon híres és elfoglalt, ami igaz, mert baromi jó szakember, csakhogy empátia az nincs. Megértem, hogy túlterhelt és elfoglalt, de a mai világban ki nem. Csak annyi kellett volna, hogy telefonál, hogy ne várjunk mert nem kerül elő egy ideig, és akkorra menjünk vissza, de nem. Ki a hibás, nincs hibás, tanulság, nincs, emberség és empátia nincs. Viszont sajnos a lányom az a minden igy hát mondtam a dokinak legközelebb a magánrendelőbe találkozunk, ott várni nem sokat kell, viszont egy vizit egy 20-as, szerencsés vagyok mert megtehetem, persze emellett a TB-t is fizetem. Egy nyugdíjas pl mikor teheti meg, ha esetleg a gyerekei tudják segiteni. Szomorú de itt tartunk és sajnos ez nemcsak Magyarországra jellemző.
Mókus ős 2013.09.25. 16:30:50
Az volt már, hogy a posztoló hülye, és a néni is? Ja, látom, már volt. Hát nem csak az egészségügyi fubar, hanem az ilyen kommentek is. Fucked up beyond all recognition.
taknyos zsiráf 2013.09.25. 16:59:09
Látom a lélektelen és a közönyös egymásra talált az előttem szólók között!
Mária 2013.09.25. 17:56:29
A posztoló inkáb azt a nénit sajnálhatná, akit senki nem világosított fel, hogy ha rák diagnózissal visszautasítja a kórházi kezelést, és sarlatánokhoz hordja a pénzét helyette, abból bizony áttétek lesznek, és mégiscsak vissza kell majd a kórházba somfordálni, az 5 évvel korábbinál sokkal rosszabb túlélési esélyekkel.
bretman 2013.09.25. 18:21:19
@Mária:
a posztból semmilyen formában nem derül ki, hogy a néni sarlatánokhoz hordta a pénzét és most "visszasomfordálna". Már csak az "öt éve jár ide" miatt sem. Csak annyi derül ki, hogy "nem fogadta el az orvos által felajánlott kezelést", és most sem fogadja el. Ez jelentheti például azt is, hogy nem engedi megműteni magát, csak valamilyen injekcióba egyezik bele. Ennek számtalan oka lehet, például a kezelés kockázatai is, ami miatt idős emberek hajlamosak úgy dönteni, inkább az a biztos 3-4 év, mint a bizonytalan tíz.
a posztból semmilyen formában nem derül ki, hogy a néni sarlatánokhoz hordta a pénzét és most "visszasomfordálna". Már csak az "öt éve jár ide" miatt sem. Csak annyi derül ki, hogy "nem fogadta el az orvos által felajánlott kezelést", és most sem fogadja el. Ez jelentheti például azt is, hogy nem engedi megműteni magát, csak valamilyen injekcióba egyezik bele. Ennek számtalan oka lehet, például a kezelés kockázatai is, ami miatt idős emberek hajlamosak úgy dönteni, inkább az a biztos 3-4 év, mint a bizonytalan tíz.
Lajos ghr 2013.09.25. 19:34:29
Terjengős indokolatlan panaszkodás. röviden a sztori: a kórházi várókban állandóan jönnek mennek jaj. mival más nem siet és nincs más dolga, azért a legjobban panaszkodókat előre kellene engedni.
sajnálom a többi várakozót h ezeket még hallgatniuk is kellett. sírt mert a lányának dolgoznia kellene már menni..??..
sajnálom a többi várakozót h ezeket még hallgatniuk is kellett. sírt mert a lányának dolgoznia kellene már menni..??..
mamlaszka (törölt) 2013.09.25. 19:59:28
@Irkutszk:Kedves Irkutszk ! Nem igazán várok Töled semmit , csak leírtam egy olyan történetet , ahol a zavart néni milyen hasznos volt ott ahol nem neki kellett volna dolgozni. Tudom , hogy ezek a történetek személytelenül nem oldanak meg semmit. Messzebb mennék , még úgy sem , ha megnevezzük .Természetesen tudom , hogy tudod miért. Azokat a változásokat és szemléletek , amikre várunk , mi már nem fogjuk élvezni , de legalább reménykedjünk , hogy egyszer eljön ebben az országban is az az idő , amikor az emberség a becsület és a becsületes munka lesz az alapja annak , hogy hogyan ítélnek meg bennünket .Addig pedig marad a panaszkodás vagy a pénzért vásárolt kezelés / már akinek van / Nem lennék tisztességes , ha nem írnám ide , hogy dolgoztam együtt és találkoztam becsületes és lelkiismeretes orvosokkal , ápolókkal és a mentősökkel szép számmal.Üdvözöllek: mamlaszka
karcsibácsi 2013.09.25. 20:54:07
@taknyos zsiráf:
"Látom a lélektelen és a közönyös egymásra talált az előttem szólók között!"
Csakúgy, mint a hatásvadász, a (nagyon) tudatlan és a primitív vádaskodó...
"Látom a lélektelen és a közönyös egymásra talált az előttem szólók között!"
Csakúgy, mint a hatásvadász, a (nagyon) tudatlan és a primitív vádaskodó...
Irkutszk 2013.09.26. 07:55:59
@mamlaszka:
1. Az Ön történetének annyi köze volt a posztban leírtakhoz, hogy az én kommentemből kiolvasott egy szócskát (zavart), és erre nekem címezve, nagybetűkkel ékesítetten leírt egy történetet a saját nagymamájáról, mintegy kioktatva engem. Még ha legalább beszélgetős stílusban lett volna, esetleg reagálok.
2. A poszt maga még mindig csak és kizárólag a poszt írójának benyomásait írja le. Attól elkezdve, hogy szépen sütött reggel a nap; azon keresztül, hogy megszokott számára az orvoshoz járás; addig, hogy egy nénivel együtt várakozott, akit később hívtak be az orvoshoz, mint őt.
3. Én megértem, hogy Ön ideges volt, és rossz emlékei vannak a nagymamája kórházi tartózkodásával kapcsolatosan.
4. Megkérem, hogy tartsa a két lépést távolságot velem, mint ahogy én sem tegeztem le Önt. Én már csak így szeretem, ha megadjuk egymásnak a tiszteletet.
1. Az Ön történetének annyi köze volt a posztban leírtakhoz, hogy az én kommentemből kiolvasott egy szócskát (zavart), és erre nekem címezve, nagybetűkkel ékesítetten leírt egy történetet a saját nagymamájáról, mintegy kioktatva engem. Még ha legalább beszélgetős stílusban lett volna, esetleg reagálok.
2. A poszt maga még mindig csak és kizárólag a poszt írójának benyomásait írja le. Attól elkezdve, hogy szépen sütött reggel a nap; azon keresztül, hogy megszokott számára az orvoshoz járás; addig, hogy egy nénivel együtt várakozott, akit később hívtak be az orvoshoz, mint őt.
3. Én megértem, hogy Ön ideges volt, és rossz emlékei vannak a nagymamája kórházi tartózkodásával kapcsolatosan.
4. Megkérem, hogy tartsa a két lépést távolságot velem, mint ahogy én sem tegeztem le Önt. Én már csak így szeretem, ha megadjuk egymásnak a tiszteletet.
mamlaszka (törölt) 2013.09.26. 08:30:10
@Irkutszk: Bocsánat a tegezésért. Elnézést kéhetnék. Amerikában a professzort sem zavarja az , hogy elbeszélget a betegével tegező viszonyban és nem a pénzről beszélgetnek , hanem a műtétről. Ha figyelt volna , az Édesanyámról írtam. De ez sem lényeges. Igen egy szó volt , ami eszembe juttatta a régi eseményt. Zavart volt és vannak még ilyen sablon szavak az eü-ben bőven , amik nem jelentenek számomra semmit.
A tiszteletet megadni sokféle képen lehet. Én is úgy szeretem ha 10 lépésre vagyok azoktól , akikkel a véleményem nem egyezett és nem is fog soha.Diagnózist is írhattam volna és a saját véleményemet arról , de ennek nincs értelme egy ilyen blogban. Csupán azt írtam le , hogy emberségből vizsgázunk minden nap. Ami valakiknek semmit nem jelent. Elnézést kérek a zavarásért , egyáltalán nem volt szándékomban megbántani és letegezni. Üdvözlettel.
A tiszteletet megadni sokféle képen lehet. Én is úgy szeretem ha 10 lépésre vagyok azoktól , akikkel a véleményem nem egyezett és nem is fog soha.Diagnózist is írhattam volna és a saját véleményemet arról , de ennek nincs értelme egy ilyen blogban. Csupán azt írtam le , hogy emberségből vizsgázunk minden nap. Ami valakiknek semmit nem jelent. Elnézést kérek a zavarásért , egyáltalán nem volt szándékomban megbántani és letegezni. Üdvözlettel.
mamlaszka (törölt) 2013.09.26. 08:37:29
@Mókus ős: Yes it is common in Hungarian health care.
karcsibácsi 2013.09.26. 09:01:16
@mamlaszka:
Attól tartok, @Irkutszk: erre nem fog válaszolni, ezért, kéretlenül, én reflektálnék az írására: kétszer is elolvasva, arra a szomorú (Önre nézve lesújtó) következtetésre kellett jutnom, hogy írásának azon túl, hogy sértettségét, vélt felsőbbrendűségét, nagyképűségét és téveszméi megingathatatlanságát demopnstrálja, semmi, de abszolút semmi értelme nincs.
Csak egy kiragadott mondat: " Zavart volt és vannak még ilyen sablon szavak az eü-ben bőven , amik nem jelentenek számomra semmit." Na, erre varrjon valaki gombot!
Szerintem elég, ha legközelebb annyit ír, hogy "nem érdekel senkinek a véleménye, úgyis nekem van igazam, a kritikát nem tűröm, ha nem tetszik valaki, azt kigúnyolom, meg még angolul is tudok!"
Attól tartok, @Irkutszk: erre nem fog válaszolni, ezért, kéretlenül, én reflektálnék az írására: kétszer is elolvasva, arra a szomorú (Önre nézve lesújtó) következtetésre kellett jutnom, hogy írásának azon túl, hogy sértettségét, vélt felsőbbrendűségét, nagyképűségét és téveszméi megingathatatlanságát demopnstrálja, semmi, de abszolút semmi értelme nincs.
Csak egy kiragadott mondat: " Zavart volt és vannak még ilyen sablon szavak az eü-ben bőven , amik nem jelentenek számomra semmit." Na, erre varrjon valaki gombot!
Szerintem elég, ha legközelebb annyit ír, hogy "nem érdekel senkinek a véleménye, úgyis nekem van igazam, a kritikát nem tűröm, ha nem tetszik valaki, azt kigúnyolom, meg még angolul is tudok!"
mamlaszka (törölt) 2013.09.26. 09:10:08
@karcsibácsi: Szerintem félre értett , sajnálom.
jágör68 2013.09.26. 09:34:32
Na vajon miért kell sokat várni?
A)Az orvos kávézgat, hahotázik odabent, cigizik, eszik- iszik, stb
B)Az egykoron hazánkban dolgozó 40.000 orvos munkáját ma már csak kb 27.000- nek kell végeznie
A helyes választ beküldők részére 1 ingyenes menedzser- szűrést sorsolunk ki az ÁEK- ban, soron kívüli bejelnetkezési lehetőséggel *
*Amennyiben az Egészségügyi Törvény 2010./107 II/b. rendelkezése alapján kormánytisztviselő vagy a szintén ebbe a kategóriába tartozó megkülönböztetett személy éppen nem vesz igénybe ilyen szolgáltatást
Egyébként mindenütt várni kell:
az APEH- nál, a Kormányablaknál, a Munkaügyi Központban, a Postán, stb...
Van, hogy napokat, sőt fel se méltóztatik venni a telefont az Ügyintézők napokon- heteken keresztül.
A)Az orvos kávézgat, hahotázik odabent, cigizik, eszik- iszik, stb
B)Az egykoron hazánkban dolgozó 40.000 orvos munkáját ma már csak kb 27.000- nek kell végeznie
A helyes választ beküldők részére 1 ingyenes menedzser- szűrést sorsolunk ki az ÁEK- ban, soron kívüli bejelnetkezési lehetőséggel *
*Amennyiben az Egészségügyi Törvény 2010./107 II/b. rendelkezése alapján kormánytisztviselő vagy a szintén ebbe a kategóriába tartozó megkülönböztetett személy éppen nem vesz igénybe ilyen szolgáltatást
Egyébként mindenütt várni kell:
az APEH- nál, a Kormányablaknál, a Munkaügyi Központban, a Postán, stb...
Van, hogy napokat, sőt fel se méltóztatik venni a telefont az Ügyintézők napokon- heteken keresztül.
FuBu 2013.09.26. 09:55:10
3 óra? A posztból legalább 6-7 órát hittem. De azon kívül, hogy megtudtam, a posztoló gyógyult és nemsoká meg van az 5 éve -ehhez őszintén gratulálok - azt tudtam meg, hogy ő milyen rendes, mert inkább nem is kérdezett az orvostól, csak a néni bemehessen. Azt nem lehetett volna, hogy az egyik azok közül, akik bementek szóljon a nővérnek, hogy hé, a néni nagyon szarul van? Na, mindegy.
Ha az emberek a folyosón szarnak egymásra miért az eü személyzetnek kellene észrevenni, hogy szegény néni sír?
Ha az emberek a folyosón szarnak egymásra miért az eü személyzetnek kellene észrevenni, hogy szegény néni sír?
Farkasokkal táncoló 2013.09.26. 10:13:16
@FuBu: Egyáltalán nem egyértelmű a helyzet. Ugyanis minden diagnózis előtt, mikor behívhatják az illetőt, kell egy teljes laborkivizsgálás. A laboreredményeket a labor munkatársai számitógépen felküldik az orvoshoz, ők nagyjából 5 percenként frissitenek, és akinek megvan már, azt behívják, előtte előveszik a kartonját a sok papírral , azaz előkészitik arra, hogy milyen vélemény fog elhangzani az orvostól. Namármost ha a néninek még nem érkeztek meg a laboreredményei (jómagam olyan 3 órákat szoktam a folyosón várni erre), akkor hiába akarja előreengedni a jótét lélek, az orvosnál ő van soron és kész. Igaz, kaphatott volna mondjuk egy fájdalomcsillapító injekciót, de én nem vagyok orvos, nem tudom, hogy helyes e a vizsgálat előtt a tüneteket elnyomni vagy mérsékelni. És ami a fő baj, KEVÉS AZ ORVOS, rohangálnak mint a mérgezett egerek ők is meg a nővérek is.
(Ettől függetlenül akad köztük jópár bunkó, nem tagadom, de nem kell azonnal erre ugrani.)
(Ettől függetlenül akad köztük jópár bunkó, nem tagadom, de nem kell azonnal erre ugrani.)
FuBu 2013.09.26. 10:28:29
@Farkasokkal táncoló: Ebben az esetben ismét oda kell kilyukadnunk, hogy sajnos ez egy ilyen helyzet és nem az orvos vagy más hibája, ami történt. Akkor előreengedni sem lett volna értelme a nénit. :(
Mondjuk én azt sem értem miért nem ült le a néni.
Ennél a posztnál én sem az orvost látom hibásnak.
Itt én eget-verő bunkóságot sem látok.
Köszönöm, hogy leírtad, mi a menet, könnyebb megérteni mi miért van.
De a posztolónak sajnálatos gyakorlatából adódóan nem kellett volna ugyan így tudni?
Mondjuk én azt sem értem miért nem ült le a néni.
Ennél a posztnál én sem az orvost látom hibásnak.
Itt én eget-verő bunkóságot sem látok.
Köszönöm, hogy leírtad, mi a menet, könnyebb megérteni mi miért van.
De a posztolónak sajnálatos gyakorlatából adódóan nem kellett volna ugyan így tudni?
FuBu 2013.09.26. 10:40:07
@jágör68: Ez az A pont tényleg rendszeresen felüti a fejét. :(
Nem tudom, hogy ha az ezzel vagdalkozókat mindenki azzal csesztetné, hogy mit csinált fel lenne háborodva. De az eü személyzet foglalkoztatása közügy. Azért a fing befizetésért, amit levonnak mindenki azt hiszi ő a főnök.
Az akciós plajbászért bárki nevetve áll sorba akár fél lábon is, betegen is, de ha az orvosnál várni kell, akkor kiakad. Miért? Most nem erre az esetre gondolok, hanem általánosságban.
Nem tudom, hogy ha az ezzel vagdalkozókat mindenki azzal csesztetné, hogy mit csinált fel lenne háborodva. De az eü személyzet foglalkoztatása közügy. Azért a fing befizetésért, amit levonnak mindenki azt hiszi ő a főnök.
Az akciós plajbászért bárki nevetve áll sorba akár fél lábon is, betegen is, de ha az orvosnál várni kell, akkor kiakad. Miért? Most nem erre az esetre gondolok, hanem általánosságban.
Irkutszk 2013.09.26. 11:06:13
@karcsibácsi: Köszönöm a reakciót, szerintem találó volt.
@mamlaszka: Én szeretek megvitatni dolgokat: látni, ahogy mások más megvilágításban látják ugyanazt a témát. Ebből sokat lehet tanulni, és én nagyon szeretek tanulni.
Az angol nyelvben nem létezik magázás, ezért az amerikai professzoros hasonlat kevéssé életszerű. Ha már van egy anyanyelvünk, használjuk.
Szeretek a geriátriával (öregekkel kapcsolatos tudomány) foglalkozni, és tanítottak is, tapasztaltam is családtagon, hogy mi hogyan működik. Tudom javasolni, hogy nézzen utána ennek, mert legnagyobb szeretetünket megérdemlő emberek kezelésében és támogatásában sokat segíthet az ilyen tudás.
@mamlaszka: Én szeretek megvitatni dolgokat: látni, ahogy mások más megvilágításban látják ugyanazt a témát. Ebből sokat lehet tanulni, és én nagyon szeretek tanulni.
Az angol nyelvben nem létezik magázás, ezért az amerikai professzoros hasonlat kevéssé életszerű. Ha már van egy anyanyelvünk, használjuk.
Szeretek a geriátriával (öregekkel kapcsolatos tudomány) foglalkozni, és tanítottak is, tapasztaltam is családtagon, hogy mi hogyan működik. Tudom javasolni, hogy nézzen utána ennek, mert legnagyobb szeretetünket megérdemlő emberek kezelésében és támogatásában sokat segíthet az ilyen tudás.
Ugyandehogy (törölt) 2013.09.26. 11:30:20
@Farkasokkal táncoló: ebben az esetben ismét az én vesszőparipámnak van igaza: a kommunikációval van baj. illetve annak hiányával.
kinek esett volna le a gyűrű a kezéről, ha ezt elmondja a néninek, aki ettől nagy valószínűséggel nem élte volna ezt meg ilyen tragikusan?
kinek esett volna le a gyűrű a kezéről, ha ezt elmondja a néninek, aki ettől nagy valószínűséggel nem élte volna ezt meg ilyen tragikusan?
mamlaszka (törölt) 2013.09.26. 12:22:52
@Irkutszk: Kedves Irkutszk ! Messze nem így van , ahogy karcsibácsi jellemrajzot készített rólam , de ez engem nem bánt és nem is éredekel. Írhattam volna neki angol helyett azt is , hogy PARDONNE MOI ........ azt mondják annyival többet érünk egy átlag embernél , amennyivel több nyelvet beszélünk. Ezzel nem kell dicsekedni , én csak válaszoltam Neki angolul.Mivel ő is így fejezete ba az írását . Tudom az angol nyelvterületen a tegezés az általános , de elgondolkodtató. Nem lehetne itt is így , akkor nem kellene a magas lóra fel sem szállni.
Ez a levele kedves és barátságos , sőt megértőre sikeredett. Így már nekem nagyon is szimpatikus.Remélem nem fogok meglepetést okozni azzal , hogy a geriátriához és az emberekhez nagyon is sok közöm volt. Különösen az öreg embereket szerettem / imádtam / és ők is engem.Bájosak és szeretetre méltók , de ez már egy másik blog címe lehetne . Dsida Jenő: Köszönöm az ÉDESANYÁMAT ! / vagy egy másik veres: Szeressétek az öregeket ! / és így tovább , a beteg embert , mert az mindig kiszolgáltatott helyzetben van...... Üdvözlöm. mamlaszka
Ez a levele kedves és barátságos , sőt megértőre sikeredett. Így már nekem nagyon is szimpatikus.Remélem nem fogok meglepetést okozni azzal , hogy a geriátriához és az emberekhez nagyon is sok közöm volt. Különösen az öreg embereket szerettem / imádtam / és ők is engem.Bájosak és szeretetre méltók , de ez már egy másik blog címe lehetne . Dsida Jenő: Köszönöm az ÉDESANYÁMAT ! / vagy egy másik veres: Szeressétek az öregeket ! / és így tovább , a beteg embert , mert az mindig kiszolgáltatott helyzetben van...... Üdvözlöm. mamlaszka
VaTi 2013.09.26. 13:31:52
Nem ehhez a sztorihoz, de ez már úgyis lecseng lassan: a Heim Pál bőrgyógyra készültünk a lányommal szemölcsfagyasztásra.Előző nap nézelődtem a neten az adott osztályról véleményeket, felugrik egy praxis cikk. Anyuka panaszolja a hosszas várakozást (időpont kérésre nincs lehetőség). Emiatt korán keltünk, indultunk, hogy korábbi sorszámot kapjunk. 7-8 db meséskönyet bepakoltam + előző nap sütött sajtos tallér, egy palackba tea. A 18-assorszámot kaptuk fél 8-kor. A rendelés pontosan kezdődött, a betegek behívása pörgött. Mjad 2 óra várakozás után kerültünk sorra. Addig mesét olvastunk, a lányom összebarátkozott egy kissráccal (3 éveseknél gyorsan megy ez). Bekerültünk,doktor néni szuperkedves, kérdez, meghallgat, kérdésemre válaszol, kezelés megtörténik, lányom bátor, dicséretet kap, továbbiakra nézve tanácsot kapunk, anyuka elégedett, hazamegyünk. A várakozás ellenére egy nagyon rendben lezajlott délelőtt volt.
Farkasokkal táncoló 2013.09.26. 17:35:24
@FuBu: De igen, az lenne a jó, ha a páciensek tisztában lenének a kórház működésével, hogy minek mi a menete, kb. mennyi idő stb - most azt feltételezve, hogy az adott intézményben valóban folyamatos és rendszeres munka folyik. De én is pár napja tudtam meg, hogy miért vagyok állandóan az utolsó behívottak között (szégyen gyalázat, de én is elsírtam magam, igaz nem a fájdalomtól, hanem az idegességtől, és az egyik nővérke vett gondjaiba), no akkor mondták el ennek az egésznek a menetét. Hiába ültem én ott sokkal hamarabb, ha egyszer a legtöbb beteg előző nap befeküdt (a kórház megyei közkórház hatalmas területet lát el a betegszállító beviszi őket előző nap), nekik hajnalban a nővérek levették már a vért, vizeletet, és sokkal hamarabb lement az anyag a laborba mint az enyém, aki ugye aznap korán reggel mentem be, és a második vagy harmadik turnus vér-vizelet csomaggal ment be a laborba az anyagom. És hát nem tudom el lehet elvárni, hogy ezt mindenkinek elmagyarázzák, de mondjuk írásban kifüggeszthetnék mondjuk minden folyosóra...
karcsibácsi 2013.09.26. 18:02:17
@mamlaszka:
Természetesen nem jellemrajzot készítettem, csak egy (szerintem rosszul sikerült, indulatos) írását jellemeztem. There is a slight difference, you know... A nyelvtudás értékéről hasonlóan gondolkodunk, magam is beszélek több európai nyelven (beteghordó létemre), bár nem szoktam vele dicsekedni, és kerülöm az idegennyelvű bejegyzéseket. Dsida Jenőt is szeretem (általában az irodalmat), néhány éve elzarándokoltam a sírjához a házsongárdi temetőbe. Ott (is) olvasható sírfelirata :
"Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását."
Nem gondolom, hogy négy sorban el lehetne mondani ennél több szépséget és mélységet. Természetesen a gondolatok mélységére gondolok, bocs a képzavarért.
100 szónak is egy a vége, nem állt szándékomban megsérteni, ha annak tűnt, elnézését kérek.
Természetesen nem jellemrajzot készítettem, csak egy (szerintem rosszul sikerült, indulatos) írását jellemeztem. There is a slight difference, you know... A nyelvtudás értékéről hasonlóan gondolkodunk, magam is beszélek több európai nyelven (beteghordó létemre), bár nem szoktam vele dicsekedni, és kerülöm az idegennyelvű bejegyzéseket. Dsida Jenőt is szeretem (általában az irodalmat), néhány éve elzarándokoltam a sírjához a házsongárdi temetőbe. Ott (is) olvasható sírfelirata :
"Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását."
Nem gondolom, hogy négy sorban el lehetne mondani ennél több szépséget és mélységet. Természetesen a gondolatok mélységére gondolok, bocs a képzavarért.
100 szónak is egy a vége, nem állt szándékomban megsérteni, ha annak tűnt, elnézését kérek.
Braincelle 2013.09.26. 18:13:26
"Millió ember. 7-kor már mindenki siet, rohannak, mindenki gondterhelt, rideg, embertelen, személytelen… próbálok elkapni egy egy szemkontaktust, érdekes, az emberek nem szeretnek a másik szemébe nézni, vajon miért?"
Én ennél a pontnál elvesztettem a szimpátiámat a posztoló iránt. Hogy az a sok, rideg, embertelen lény hogy mer nem mosolyogva rohangászni reggel 7-kor. Az általam ismert orvosok közül az, akit az egyik legjobbnak tartok például reggel 7-kor pontosan ilyen arccal rohan, mert már reggel 7-kor egy napi munkamennyiség többszöröse van a nyakába szakadva.
Embertelenségében odáig vetekedik, hogy a több szakvizsgájával és több nyelvtudásával még mindig egy magyar kórház effajta poklában rohangászik a betegeiért, és nem áll le mosolyogni a folyosón várakozó vadidegennel, hanem inkább az épp akkor jött tüdőödémást menti, miközben próbálja kiadni a zárójelentéseit és próbál lejutni megcsinálni a colonoscopiáit. Nincs az ilyenben semmi érzés, nem?
Felhúzható bohócot tessék a karácsonyi vásárban keresgélni.
Én ennél a pontnál elvesztettem a szimpátiámat a posztoló iránt. Hogy az a sok, rideg, embertelen lény hogy mer nem mosolyogva rohangászni reggel 7-kor. Az általam ismert orvosok közül az, akit az egyik legjobbnak tartok például reggel 7-kor pontosan ilyen arccal rohan, mert már reggel 7-kor egy napi munkamennyiség többszöröse van a nyakába szakadva.
Embertelenségében odáig vetekedik, hogy a több szakvizsgájával és több nyelvtudásával még mindig egy magyar kórház effajta poklában rohangászik a betegeiért, és nem áll le mosolyogni a folyosón várakozó vadidegennel, hanem inkább az épp akkor jött tüdőödémást menti, miközben próbálja kiadni a zárójelentéseit és próbál lejutni megcsinálni a colonoscopiáit. Nincs az ilyenben semmi érzés, nem?
Felhúzható bohócot tessék a karácsonyi vásárban keresgélni.
Braincelle 2013.09.26. 18:37:31
@Farkasokkal táncoló:
És ha tudja, nyilván azokat veszi előre, akinek az aznapi kemoterápiája függ a laboroktól, és arra vár idegeskedve, hogy lesz-e ma kezelés.
És azt sem tudjuk, hogy akik csendben voltak, mennyi fájdalmat vagy szenvedést éltek meg, lehet, legalább annyit, csak az ő élettörténetüket éppen nem hallgatta senki jóindulatú figyelemmel (ami egyébként kedves dolog a posztolótól).
És ha tudja, nyilván azokat veszi előre, akinek az aznapi kemoterápiája függ a laboroktól, és arra vár idegeskedve, hogy lesz-e ma kezelés.
És azt sem tudjuk, hogy akik csendben voltak, mennyi fájdalmat vagy szenvedést éltek meg, lehet, legalább annyit, csak az ő élettörténetüket éppen nem hallgatta senki jóindulatú figyelemmel (ami egyébként kedves dolog a posztolótól).
mamlaszka (törölt) 2013.09.26. 20:44:15
@karcsibácsi: Kedves karcsibácsi ! 100 szónak is egy a vége. Minden jó , ha a vége jó.
Köszönöm a kedves szavait. Mindannyian emberekkel foglalkoztunk és a véleményünk azonos lenne egy kerek asztal mellett. Ebben biztos vagyok. Üdvözlöm. mamlaszka
Köszönöm a kedves szavait. Mindannyian emberekkel foglalkoztunk és a véleményünk azonos lenne egy kerek asztal mellett. Ebben biztos vagyok. Üdvözlöm. mamlaszka
mamlaszka (törölt) 2013.09.26. 21:19:16
@karcsibácsi: Tudom , hogy már más vizekre hajóztam , de tiszteletem jeléül küldöm ezeket a csodákat.
www.youtube.com/watch?v=6PGpn6Iw50g
www.youtube.com/watch?v=f0HxDs_vPUA
www.youtube.com/watch?v=EOtkcS1oe_4
És minden jót kívánok. Szeretettel : mamlaszka
www.youtube.com/watch?v=6PGpn6Iw50g
www.youtube.com/watch?v=f0HxDs_vPUA
www.youtube.com/watch?v=EOtkcS1oe_4
És minden jót kívánok. Szeretettel : mamlaszka
magam adom 2013.09.26. 21:51:39
@Babette_:
Sokszor gondoltam már rá, hogy napi 8 órában - fizetett munkaidőben - kiülök a váróba és csak úgy beszélgetek a betegekkel, várakozókkal, elmondom a "kulisszatitkokat" hogy mikor, miért, miért annyit kell várakozni, amennyit. Egyénre szabottan minden újonnan érkezőnek. Kinek-kinek az IQ és EQ szintjének megfelelően. Se felelősség, se kritika, csak empátia, meg bűbáj.
Ehelyett a csukott ajtó mögött végzem a dolgom. Mert, ha kimegyek a folyosóra és magyarázgatok, akkor nem végzem a dolgom. Akkor még több a várakozás, mert nincs aki vizsgáljon.
Arra is gondoltam, hogy nem csukom be az ajtót. Lehet kukucskálni, mint a VV, meg BB reality-ben. Az lenne csak a műsor! Akkor látnák a kíváncsiskodók, hogy
@jágör68 kommentjéből az (A) lenne a helyes megfejtés. :-)
Sokszor gondoltam már rá, hogy napi 8 órában - fizetett munkaidőben - kiülök a váróba és csak úgy beszélgetek a betegekkel, várakozókkal, elmondom a "kulisszatitkokat" hogy mikor, miért, miért annyit kell várakozni, amennyit. Egyénre szabottan minden újonnan érkezőnek. Kinek-kinek az IQ és EQ szintjének megfelelően. Se felelősség, se kritika, csak empátia, meg bűbáj.
Ehelyett a csukott ajtó mögött végzem a dolgom. Mert, ha kimegyek a folyosóra és magyarázgatok, akkor nem végzem a dolgom. Akkor még több a várakozás, mert nincs aki vizsgáljon.
Arra is gondoltam, hogy nem csukom be az ajtót. Lehet kukucskálni, mint a VV, meg BB reality-ben. Az lenne csak a műsor! Akkor látnák a kíváncsiskodók, hogy
@jágör68 kommentjéből az (A) lenne a helyes megfejtés. :-)
magam adom 2013.09.26. 22:10:35
@Braincelle:
"Felhúzható bohócot tessék a karácsonyi vásárban keresgélni."
Meg a kórházakban, rendelőkben fehér köpenyben. :-(
Tényleg úgy érzem, mintha ezt a tempót várná el a betegek többsége.
Látom magam előtt a pléh figurát, a hátában már annyiszor felhúzták a kulcsot, hogy kikopott a menet. De a pléh csak lépdel, egyre lassabban, recsegve. Időnként elesik, a festék rajta ütött-kopott már. Előbb csak nézik az emberek, hogy jééé, ez még mozog. Majd, mikor ez már nem érdekes, kritizálni kezdik. Nézd, milyen lassú, nézd, hogy néz ki... Majd rúgnak bele kettőt-hármat (esetleg többet is), de a bohóc nem lesz szebb, és gyorsabb. Végül már csak a szemétdombon rúg néhányat. De sebaj, majd újabb vásár, újabb bohóc. Egyeseknek eszükbe jut a régi, kedves figura, van aki vissza is sírja még...
"Felhúzható bohócot tessék a karácsonyi vásárban keresgélni."
Meg a kórházakban, rendelőkben fehér köpenyben. :-(
Tényleg úgy érzem, mintha ezt a tempót várná el a betegek többsége.
Látom magam előtt a pléh figurát, a hátában már annyiszor felhúzták a kulcsot, hogy kikopott a menet. De a pléh csak lépdel, egyre lassabban, recsegve. Időnként elesik, a festék rajta ütött-kopott már. Előbb csak nézik az emberek, hogy jééé, ez még mozog. Majd, mikor ez már nem érdekes, kritizálni kezdik. Nézd, milyen lassú, nézd, hogy néz ki... Majd rúgnak bele kettőt-hármat (esetleg többet is), de a bohóc nem lesz szebb, és gyorsabb. Végül már csak a szemétdombon rúg néhányat. De sebaj, majd újabb vásár, újabb bohóc. Egyeseknek eszükbe jut a régi, kedves figura, van aki vissza is sírja még...
Braincelle 2013.09.26. 22:43:24
@magam adom:
igen, ráadásul nem is mindenki olyan típus, hogy tőle teljesen idegen emberekre mosolyogjon. Azt még meg lehet tanulni, hogy akivel direkt kommunikálni kell, aki az én betegem lesz, arra rámosolyogjak (ez nekem például erőfeszítés, én nem vagyok mosolygós, sőt szemkontaktus-tartós sem, lassan barátkozom és kész); de hogy a folyosón ücsörgő összes szerencsétlen várakozót nekem kelljen a mosolyommal a rendszer összes hibái okozta összes fájdalomból gyógyítani, miközben rohanok mint a mérgezett egér ide-oda - hát ez egy vicc, egyrészt, másrészt jelentős fokú elkényeztetettségre vall valakinél, aki (bár súlyos betegségből gyógyult) rutin beutalóért megy a kontroll vizsgálataira.
Mert az is más lelkiállapot, amikor ott, akkor baj van, bizonytalanság, bent fekszik a szerettem az intenzív osztályon, most derült ki, hogy rákom van, mittudomén. Abban a lelkiállapotban ez a "mért nem néznek rám, mért nem engem, mért nem velem" teljesen érthető szerintem.
igen, ráadásul nem is mindenki olyan típus, hogy tőle teljesen idegen emberekre mosolyogjon. Azt még meg lehet tanulni, hogy akivel direkt kommunikálni kell, aki az én betegem lesz, arra rámosolyogjak (ez nekem például erőfeszítés, én nem vagyok mosolygós, sőt szemkontaktus-tartós sem, lassan barátkozom és kész); de hogy a folyosón ücsörgő összes szerencsétlen várakozót nekem kelljen a mosolyommal a rendszer összes hibái okozta összes fájdalomból gyógyítani, miközben rohanok mint a mérgezett egér ide-oda - hát ez egy vicc, egyrészt, másrészt jelentős fokú elkényeztetettségre vall valakinél, aki (bár súlyos betegségből gyógyult) rutin beutalóért megy a kontroll vizsgálataira.
Mert az is más lelkiállapot, amikor ott, akkor baj van, bizonytalanság, bent fekszik a szerettem az intenzív osztályon, most derült ki, hogy rákom van, mittudomén. Abban a lelkiállapotban ez a "mért nem néznek rám, mért nem engem, mért nem velem" teljesen érthető szerintem.
hibiszkusz75 2013.09.26. 23:47:51
@Braincelle:
Hiába a szakmai érvek, aki nem akarja megérteni az nem is fogja, magyaráztam már én is anyum betegtársának, oka van annak, hogy a doktornő előre veszi a kemoterápiára érkezőket. Erre ő, de már reggel 8-től itt van...., miközben a doktornő kimondottan figyelmezteti a kontrollvizsgálatra érkező betegeit, hogy 11 előtt ne menjenek. Kb. félórás eszmecsere után feladtam...
Hiába a szakmai érvek, aki nem akarja megérteni az nem is fogja, magyaráztam már én is anyum betegtársának, oka van annak, hogy a doktornő előre veszi a kemoterápiára érkezőket. Erre ő, de már reggel 8-től itt van...., miközben a doktornő kimondottan figyelmezteti a kontrollvizsgálatra érkező betegeit, hogy 11 előtt ne menjenek. Kb. félórás eszmecsere után feladtam...
Illyés Edith 2013.09.27. 00:54:25
@Braincelle: "A laborvizsgálatok elkészítése kb. x óra, vizsgálatra csak akkor tudjuk szólítani, ha megkaptuk a laboreredményeket. Köszönjük türelmét."
Miért nem lehet kitenni egy A4-es papírt egy ilyen felirattal? Leesik az aranygyűrű? Vagy? Tényleg érdekel.
Miért nem lehet kitenni egy A4-es papírt egy ilyen felirattal? Leesik az aranygyűrű? Vagy? Tényleg érdekel.
Ugyandehogy (törölt) 2013.09.27. 06:14:42
@magam adom:
:)
azért ez nem 8 órás munka.
az asszisztens ilyenkor rohangál, mint pók a falon, két mondat simán belefér neki. mert igen, ez csak 2 mondat.
:)
azért ez nem 8 órás munka.
az asszisztens ilyenkor rohangál, mint pók a falon, két mondat simán belefér neki. mert igen, ez csak 2 mondat.
Irkutszk 2013.09.27. 08:12:18
@mamlaszka: "Nem lehetne itt is így , akkor nem kellene a magas lóra fel sem szállni."
A magázás nem lenézés és nem is magas ló. Tiszteletadás. És ha valaki visszamagázza az embert, akkor vissza is kapja ezt a tiszteletet.
"azt mondják annyival többet érünk egy átlag embernél , amennyivel több nyelvet beszélünk"
Nem értek teljesen egyet. :) Én inkább úgy fogalmaznék, hogy annyival többek vagyunk (a többi emberhez hasonlítás nélkül). Azért vagyunk/leszünk többek, mert egy másik nyelv másféle logikát is tükröz, amelyet ha megértünk, mintha új világba lépnénk, új világnézettel. De ez a vita véleményem szerint túllépi a praxis blog kereteit.
Ahogy @karcsibácsi: rámutatott, ha nem vagdalkozunk, hanem megpróbáljuk megérteni, amit a másik mond, a válasz is hasonló lesz.
A magázás nem lenézés és nem is magas ló. Tiszteletadás. És ha valaki visszamagázza az embert, akkor vissza is kapja ezt a tiszteletet.
"azt mondják annyival többet érünk egy átlag embernél , amennyivel több nyelvet beszélünk"
Nem értek teljesen egyet. :) Én inkább úgy fogalmaznék, hogy annyival többek vagyunk (a többi emberhez hasonlítás nélkül). Azért vagyunk/leszünk többek, mert egy másik nyelv másféle logikát is tükröz, amelyet ha megértünk, mintha új világba lépnénk, új világnézettel. De ez a vita véleményem szerint túllépi a praxis blog kereteit.
Ahogy @karcsibácsi: rámutatott, ha nem vagdalkozunk, hanem megpróbáljuk megérteni, amit a másik mond, a válasz is hasonló lesz.
Irkutszk 2013.09.27. 08:18:04
@magam adom: Kedves felhúzható bohóc! Kéretik egy nap csak a kedves betegeket összeszámolni, hátha meg tudják javítani azt a kikopott menetet. Kell lennie ellenpólusnak valahol...
Ugyandehogy (törölt) 2013.09.27. 08:44:43
@Irkutszk: interneten magázást várni és kérni majomparádé.
pont.
pont.
Braincelle 2013.09.27. 09:58:44
@Illyés Edith:
Fogalmam sincs, hogy egy általam nem ismert intézményben mért nem tesznek ki ilyen papírt.
Szerintem azért, mert a hónapokon át hetente odajáró betegek ezt pontosan tudják. Gondolom, amikor először megbeszélik, hogy kemoterápia lesz, elmondják, hogy minden alkalommal lesz labor kontroll, és a vérkép eredményektől függ a további kezelés.
Nem hiszem, hogy aranygyűrű kérdése.
A történetben sincs szó arról, hogy a várakozók ne tudnák, hogy mire várnak. Csak türelmetlenek, ami érthető, mert meleg van, és mert betegek.
A posztolót meg csak félig értem. Senki nem szeret várni, de azért tudjuk, hogy ebben a rendszerben kell. És ha én ott vagyok, mint gyógyult beteg, aki csak a kontroll beutalóiért vár; és énelőttem a kemózott betegek várakoznak, biztos nem hányom senki szemére azt a két órát.
A néni megsajnálását jobban megértem, erről viszont azt gondolom, hogy nem láttuk, mennyi ebből az érzelmi fájdalom, vagy a panaszkodás. Tényleg nem gonosz akarok lenni, de annyiszor van, hogy 4-5 beteg sír, panaszkodik, visszhangzik a váró, és igazából az van a legrosszabbul, aki csendben ül a sarokban.
Fogalmam sincs, hogy egy általam nem ismert intézményben mért nem tesznek ki ilyen papírt.
Szerintem azért, mert a hónapokon át hetente odajáró betegek ezt pontosan tudják. Gondolom, amikor először megbeszélik, hogy kemoterápia lesz, elmondják, hogy minden alkalommal lesz labor kontroll, és a vérkép eredményektől függ a további kezelés.
Nem hiszem, hogy aranygyűrű kérdése.
A történetben sincs szó arról, hogy a várakozók ne tudnák, hogy mire várnak. Csak türelmetlenek, ami érthető, mert meleg van, és mert betegek.
A posztolót meg csak félig értem. Senki nem szeret várni, de azért tudjuk, hogy ebben a rendszerben kell. És ha én ott vagyok, mint gyógyult beteg, aki csak a kontroll beutalóiért vár; és énelőttem a kemózott betegek várakoznak, biztos nem hányom senki szemére azt a két órát.
A néni megsajnálását jobban megértem, erről viszont azt gondolom, hogy nem láttuk, mennyi ebből az érzelmi fájdalom, vagy a panaszkodás. Tényleg nem gonosz akarok lenni, de annyiszor van, hogy 4-5 beteg sír, panaszkodik, visszhangzik a váró, és igazából az van a legrosszabbul, aki csendben ül a sarokban.
Illyés Edith 2013.09.27. 10:31:21
@Braincelle: Azt tudták, hogy jó helyen várakoznak, csak azt nem, hogy miért kell ilyen sokáig várni. Tényleg nem gonosz akarok lenni, de annyiszor van, hogy az ember áll 3 órákat sorba, aztán kiderül, hogy nem is jó helyen van. Vagy jó helyen vár, de nincs orvos, talán ma már nem is lesz, az asszisztensnőknek meg leesett volna az aranygyűrű, ha kiírják, vagy legalább kiszólnak. Ezek általános tapasztalatok, már azon lepődöm meg, ha nem így működik, hanem normálisan tájékoztatnak.
Ebben a rendszerben sem kellene ennyit várni, ha kicsit jobb lenne a szervezés, aminek előfeltétele, hogy a beteg idejét is erőforrásnak tekintjük. (Főleg, ha dolgozóról van szó.)
A folyamatszervezés lehet, hogy nem az orvos dolga, de az is biztos, hogy nem a betegé. Az egészségüggyel kapcsolatos frusztráció fele megszűnne, ha ki lenne táblázva minden. Mibe kerül ez? Szinte semmibe. Ezt még nulla spanyol nyelvtudással is megérteném: en.wikipedia.org/wiki/File:Triagemexico.jpg És akkor ha kék besorolású vagyok, akkor látom, hogy az átlagos várakozási idő 4 óra, tudomásul veszem, és ülök nyugodtan. (Ez most konkrétan egy sürgősségi példa, de bárhol alkalmazható lenne.)
Ebben a rendszerben sem kellene ennyit várni, ha kicsit jobb lenne a szervezés, aminek előfeltétele, hogy a beteg idejét is erőforrásnak tekintjük. (Főleg, ha dolgozóról van szó.)
A folyamatszervezés lehet, hogy nem az orvos dolga, de az is biztos, hogy nem a betegé. Az egészségüggyel kapcsolatos frusztráció fele megszűnne, ha ki lenne táblázva minden. Mibe kerül ez? Szinte semmibe. Ezt még nulla spanyol nyelvtudással is megérteném: en.wikipedia.org/wiki/File:Triagemexico.jpg És akkor ha kék besorolású vagyok, akkor látom, hogy az átlagos várakozási idő 4 óra, tudomásul veszem, és ülök nyugodtan. (Ez most konkrétan egy sürgősségi példa, de bárhol alkalmazható lenne.)
mamlaszka (törölt) 2013.09.27. 10:38:39
@Irkutszk: Meglehet , hogy nem fogalmaztam úgy , hogy világos legyen. De a magas lovat én egész más aspektusban értettem.Én nem a magázásról beszéltem , vagy nem arra gondoltam. Nem jutott eszembe , hogy megsértem a tegezéssel , hiba volt . Sokkal inkább arra , hogy a beteg emberrel való bánásmód , lehetne jobb , ha bizonyos emberek nem a magas lóról társalognának. Ezzel talán nem sértettem meg senkit , mert ez minden emberre vonatkozik. Az empátia talán még a tankönyvekben szerepel valahol. Tudom ezer ok van , ami ellene szól, ebben az országban jelenleg . De ez a szakma ill. hivatás megkövetelné az együttérzést . Ez az alapja a gyógyításnak. Nem Önnek szántam azt az egy mondatot.Én most kilépek és nem olvasok több történetet , mert nehéz megállni , hogy azt a rengeteg megtörtént esetet , amit láttam és aminek részese voltam , ne kommentáljam. Hazudni nem tudok. Igazat írni , pedig kényes dolog, még mindig.
platelet 2013.09.27. 11:58:36
@mamlaszka: figyeljétek, ezek valami idegen nyelven írogatnak, biztos nagyon okos emberek
platelet 2013.09.27. 12:01:21
@mamlaszka: "Zavart volt és vannak még ilyen sablon szavak az eü-ben bőven , amik nem jelentenek számomra semmit."
Elég sok olyan szó van az egészségügyben, amik nem jelentenek számodra semmit, ugyanis nem értesz hozzá. Akkor minek kommentálod?
Elég sok olyan szó van az egészségügyben, amik nem jelentenek számodra semmit, ugyanis nem értesz hozzá. Akkor minek kommentálod?
platelet 2013.09.27. 12:05:22
@mamlaszka: ez már tényleg túl sok, egy másik nyelven is tudsz két szót... te bizonyára egy ritka zseni lehetsz...
platelet 2013.09.27. 12:14:12
@Illyés Edith: érdekes, én bárhova megyek (rendelő, hivatal), és várni kell, feltételezem, hogy annak oka van, ennyi ideig tart a folyamat, ennyi a munka, és nem azért, mert kávézik meg netezik az orvos vagy ügyintéző... ugyanis, amikor én várakoztatok embereket, akkor én se kávézok meg netezek, hanem ennyi a munka, ennyi ideig tart... és, ha nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért kell ennyit várni, akkor veszem elő a titkos fegyvert: udvariasan megkérdezem
Illyés Edith 2013.09.27. 12:26:27
@platelet: Nem erről szólt a hozzászólásom.
hibiszkusz75 2013.09.27. 13:00:02
@Illyés Edith: Édesanya kezelőorvosánál ki van írva, hogy a betegek behívása nem érkezési sorrendben történik, hanem szakmai szempontok alapján. Mindemellett a kontrollvizsgálatra járó betegeinek fel is hívja a figyelmét, hogy minél később jöjjenek, mégis mindig van, aki morgolódik, hogy ő már reggel óta itt van.
Amúgy meg józan ésszel, kiírás nélkül is rájön az, aki gyakran jár, hogy a kemoterápiára érkezők rosszabb állapotban vannak, a kezelést ki kell írni és el kell készíteni az infúziót, ami időbe telik és az is meg van határozva, hogy mennyi idő alatt kell majd lefolynia.
Ennek tükrében az ember magától rájön, hogy amennyiben aznap a beteg nem kapja meg a kezelést, akkor egy nappal tovább "egerészik" feleslegesen az amúgy is szűkös keretek közt mozgó kórházi ágyon. Az ambuláns kezelésre járóknak pedig másnap is vissza kell jönniük emiatt, ami ugye egy nappal több várakozást és plusz utazást jelent.
Az orvosok a legtöbb esetben nagyon jól szervezik a munkájukat, de vannak olyanok, aki bár az ellenkezőjét hirdetik, mégsem veszik észre azokat a betegtársaikat, akik okkal kapnak elsőbbséget.
Amúgy meg józan ésszel, kiírás nélkül is rájön az, aki gyakran jár, hogy a kemoterápiára érkezők rosszabb állapotban vannak, a kezelést ki kell írni és el kell készíteni az infúziót, ami időbe telik és az is meg van határozva, hogy mennyi idő alatt kell majd lefolynia.
Ennek tükrében az ember magától rájön, hogy amennyiben aznap a beteg nem kapja meg a kezelést, akkor egy nappal tovább "egerészik" feleslegesen az amúgy is szűkös keretek közt mozgó kórházi ágyon. Az ambuláns kezelésre járóknak pedig másnap is vissza kell jönniük emiatt, ami ugye egy nappal több várakozást és plusz utazást jelent.
Az orvosok a legtöbb esetben nagyon jól szervezik a munkájukat, de vannak olyanok, aki bár az ellenkezőjét hirdetik, mégsem veszik észre azokat a betegtársaikat, akik okkal kapnak elsőbbséget.
Illyés Edith 2013.09.27. 13:06:57
@hibiszkusz75: "Amúgy meg józan ésszel, kiírás nélkül is rájön az, aki gyakran jár, "
Tízévenként egyszer megyek orvoshoz. Ez baj?
Egyébként nem arró beszéltem, hogy az orvosok a saját munkájukat hogyan szervezik. Úgy szervezik, ahogy jónak látják. A probléma az, ha nem tájékoztatják a beteget, hogy mégis, nagyságrendileg, mire számítson. (Meg kell várni a labort, az kb. 3 óra, stb. stb.)
Tízévenként egyszer megyek orvoshoz. Ez baj?
Egyébként nem arró beszéltem, hogy az orvosok a saját munkájukat hogyan szervezik. Úgy szervezik, ahogy jónak látják. A probléma az, ha nem tájékoztatják a beteget, hogy mégis, nagyságrendileg, mire számítson. (Meg kell várni a labort, az kb. 3 óra, stb. stb.)
hibiszkusz75 2013.09.27. 13:38:16
@Illyés Edith:
"Tízévenként egyszer megyek orvoshoz. Ez baj?"
Daganatos betegekről beszélünk és ők elég gyakran járnak a kezelő orvosukhoz, ha nem kezelésre, akkor kontroll vizsgálatra.
"Egyébként nem arró beszéltem, hogy az orvosok a saját munkájukat hogyan szervezik. Úgy szervezik, ahogy jónak látják. A probléma az, ha nem tájékoztatják a beteget, hogy mégis, nagyságrendileg, mire számítson. (Meg kell várni a labort, az kb. 3 óra, stb. stb.)"
Olvass vissza légy szíves, erről is írtam, a doktornő kiírja, elmondja, mégis mindig vannak morgolódók.
"Tízévenként egyszer megyek orvoshoz. Ez baj?"
Daganatos betegekről beszélünk és ők elég gyakran járnak a kezelő orvosukhoz, ha nem kezelésre, akkor kontroll vizsgálatra.
"Egyébként nem arró beszéltem, hogy az orvosok a saját munkájukat hogyan szervezik. Úgy szervezik, ahogy jónak látják. A probléma az, ha nem tájékoztatják a beteget, hogy mégis, nagyságrendileg, mire számítson. (Meg kell várni a labort, az kb. 3 óra, stb. stb.)"
Olvass vissza légy szíves, erről is írtam, a doktornő kiírja, elmondja, mégis mindig vannak morgolódók.
Braincelle 2013.09.27. 13:39:21
@Illyés Edith:
Magyarországon az általam eddig látott összes SBO-n kint volt a színkódolt triage-besorolás.
De abban egyetértek Veled, hogy az ember jobban viseli a kényelmetlenséget, ha legalább a biztonságérzete megvan: igen, jó helyen vagyok, tudnak rólam, figyelnek rám.
Ugyanakkor a posztot író, évek óta onkológiára járó nő szerintem pontosan tudta, hogy azért vár, mert az akut kezelésben részesülő betegeket hívják be előtte. Csak éppen nem akart várakozni pár papírdarab (beutaló) miatt, lehet, azt nem mérte fel, hogy nem csak "beszalad" értük, és evégre az egész balhé. Persze lehet, hogy nem, de nem bízom az olyan emberekben, akik ahogy egy épületbe beteszik a lábukat, odáig, hogy kimennek, elvárják, hogy munkakörétől függetlenül mindenki észlelje és szeretgesse őket, és amikor ez nem megy, gyorsan találnak maguknak új háborogni valót.
Lehet, hogy nincs igazam, de én eddig mindig azt láttam, hogy a daganatos betegek toleránsak, odafigyelőek egymással, és azt gondolom, ha a nénike komolyabb rosszullét tünetét mutatja, akkor az ott várakozó többi beteg mindegyike azonnal ugrott volna segíteni és maga elé engedni.
Az emberek tudnak közönyösek lenni, de amikor egy tömegnyi ember egyszerre és megmagyarázhatatlanul közönyös, akkor nem biztos, hogy annak az egynek van igaza, aki szerint pont ez a szegény néni van nagyon rosszul (miközben elmeséli az életét, miközben sírdogál a lánya miatt stb), és még egyszer mondom, lehet, hogy a szomszéd széken pedig ott kucorog lázasan vagy hasgörccsel, egy szót sem szólva egy másik szegény.
Részemről ezért tartok távolságot a poszttal, nem szívtelenkedni akarok, de ez esetben az az érzésem, hogy ezt a helyzetet csak az tudja megítélni, aki látta.
Magyarországon az általam eddig látott összes SBO-n kint volt a színkódolt triage-besorolás.
De abban egyetértek Veled, hogy az ember jobban viseli a kényelmetlenséget, ha legalább a biztonságérzete megvan: igen, jó helyen vagyok, tudnak rólam, figyelnek rám.
Ugyanakkor a posztot író, évek óta onkológiára járó nő szerintem pontosan tudta, hogy azért vár, mert az akut kezelésben részesülő betegeket hívják be előtte. Csak éppen nem akart várakozni pár papírdarab (beutaló) miatt, lehet, azt nem mérte fel, hogy nem csak "beszalad" értük, és evégre az egész balhé. Persze lehet, hogy nem, de nem bízom az olyan emberekben, akik ahogy egy épületbe beteszik a lábukat, odáig, hogy kimennek, elvárják, hogy munkakörétől függetlenül mindenki észlelje és szeretgesse őket, és amikor ez nem megy, gyorsan találnak maguknak új háborogni valót.
Lehet, hogy nincs igazam, de én eddig mindig azt láttam, hogy a daganatos betegek toleránsak, odafigyelőek egymással, és azt gondolom, ha a nénike komolyabb rosszullét tünetét mutatja, akkor az ott várakozó többi beteg mindegyike azonnal ugrott volna segíteni és maga elé engedni.
Az emberek tudnak közönyösek lenni, de amikor egy tömegnyi ember egyszerre és megmagyarázhatatlanul közönyös, akkor nem biztos, hogy annak az egynek van igaza, aki szerint pont ez a szegény néni van nagyon rosszul (miközben elmeséli az életét, miközben sírdogál a lánya miatt stb), és még egyszer mondom, lehet, hogy a szomszéd széken pedig ott kucorog lázasan vagy hasgörccsel, egy szót sem szólva egy másik szegény.
Részemről ezért tartok távolságot a poszttal, nem szívtelenkedni akarok, de ez esetben az az érzésem, hogy ezt a helyzetet csak az tudja megítélni, aki látta.
Illyés Edith 2013.09.27. 13:42:00
@hibiszkusz75: Itt azokról van szó, akik nem írják ki, és nem mondják el.
Egyébként az is egy érdekes dolog, amikor kiírják, hogy az ellátás sürgősségi sorrendben történik. De honnan tudják, ki a sürgős, ha az asszisztensnő ki se dugja az orrát órákig? Az ajtóra meg ki van írva, hogy "ne tessék kopogni"... akkor mégis mit csináljak, ha rosszul vagyok? Vagy ha a mellettem ülő rosszul van? Nincsenek ezek a dolgok kitalálva, és akkor még finoman fogalmaztam.
Egyébként az is egy érdekes dolog, amikor kiírják, hogy az ellátás sürgősségi sorrendben történik. De honnan tudják, ki a sürgős, ha az asszisztensnő ki se dugja az orrát órákig? Az ajtóra meg ki van írva, hogy "ne tessék kopogni"... akkor mégis mit csináljak, ha rosszul vagyok? Vagy ha a mellettem ülő rosszul van? Nincsenek ezek a dolgok kitalálva, és akkor még finoman fogalmaztam.
Illyés Edith 2013.09.27. 14:08:39
@Braincelle: Uzsokiban például nincs. Nagyon jó ellátást kaptam ott, nem panaszképpen mondom. De vizsgálat után leraktak az előtérben, mint egy zsák krumplit, és fogalmam se volt, hogy most mire várunk, mit kell csinálnom, stb. Olyan állapotban, amikor a percek óráknak tűnnek, egy fél mondat nagyon hiányzott nekem. Kérdezni nem lehetett, mert ahhoz először is fel kellett volna állni és odamenni, azt meg nem tudtam.
Az én szakmámban (informatika) pár éve még a "júzer" (= felhasználó) kifejezés a hülye szinonímája volt. Ma már az a mantra, legalábbis a versenyszférában, hogy nincs hülye júzer, csak rosszul megtervezett felhasználói felület. Aki nem tudott fejben átállni erre, az elment zabot hegyezni, vagy munkanélküli lett. Az egészségügyben ez a munkaerőhiány miatt nem fog megtörténni. De akkor is jól felfogott érdeke lenne mindenkinek, hogy elkezdjen ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ha például az orvos túlterhelt, de 10 betegből 5 nem jó helyen van, akkor ott valójában nem orvoshiány van, hanem rossz a felhasználói felület.
Ezeknek a problémáknak egy jelentős részét fillérekből meg lehet oldani. Tájékoztató feliratok, nyilak felfestése a falakra, esetleg pár elektromos jelző felszerelése. Vagy mondjuk internetes tájékoztatás: Dr. Fuksz Gizi nyit egy blogot, az asszisztense reggel beküld egy új blogbejegyzést, aminek a címe az adott napi dátum, és óránként beírja hozzászólásban, hogy most éppen hányan állnak sorban. És akkor Beteg Jolán nem megy oda huszonötödiknek, hanem akkor megy, amikor látja, hogy csak hárman várnak... Ehelyett valami iszonyú nagy dolognak van feltüntetve a normális folyamatszervezés, több milliárdos EU-s forrás kellene rá, meg hasonlók. Dehogy, egy picit át kellene gondolni, mi a probléma, és aztán nem az indokokat keresni, hogy miért nem lehet megoldani, hanem megkeresni a legegyszerűbb megoldást. Nem kell csilivili, nem kell bájologni a beteggel, egyszerűen működő, olcsó ötletekkel is sokat lehetne javítani a közérzeten.
Az én szakmámban (informatika) pár éve még a "júzer" (= felhasználó) kifejezés a hülye szinonímája volt. Ma már az a mantra, legalábbis a versenyszférában, hogy nincs hülye júzer, csak rosszul megtervezett felhasználói felület. Aki nem tudott fejben átállni erre, az elment zabot hegyezni, vagy munkanélküli lett. Az egészségügyben ez a munkaerőhiány miatt nem fog megtörténni. De akkor is jól felfogott érdeke lenne mindenkinek, hogy elkezdjen ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ha például az orvos túlterhelt, de 10 betegből 5 nem jó helyen van, akkor ott valójában nem orvoshiány van, hanem rossz a felhasználói felület.
Ezeknek a problémáknak egy jelentős részét fillérekből meg lehet oldani. Tájékoztató feliratok, nyilak felfestése a falakra, esetleg pár elektromos jelző felszerelése. Vagy mondjuk internetes tájékoztatás: Dr. Fuksz Gizi nyit egy blogot, az asszisztense reggel beküld egy új blogbejegyzést, aminek a címe az adott napi dátum, és óránként beírja hozzászólásban, hogy most éppen hányan állnak sorban. És akkor Beteg Jolán nem megy oda huszonötödiknek, hanem akkor megy, amikor látja, hogy csak hárman várnak... Ehelyett valami iszonyú nagy dolognak van feltüntetve a normális folyamatszervezés, több milliárdos EU-s forrás kellene rá, meg hasonlók. Dehogy, egy picit át kellene gondolni, mi a probléma, és aztán nem az indokokat keresni, hogy miért nem lehet megoldani, hanem megkeresni a legegyszerűbb megoldást. Nem kell csilivili, nem kell bájologni a beteggel, egyszerűen működő, olcsó ötletekkel is sokat lehetne javítani a közérzeten.
Braincelle 2013.09.27. 15:15:50
@Illyés Edith:
OK, és szerinted kinek a feladata ezzel foglalkozni?
Kit fizetsz azért, hogy ilyen ötleteket találjon ki, amikor a gyógyszert nem tudod kifizetni, meg a nővéreket és a pelenkát?
Szerintem a folyamatszervezés azért lehet drága, mert nem esetlegességre épít, nem arra, hogy erre a helyzetre most épp talán valakinek van egy jó ötlete, hanem az az elvárás felé, hogy minden helyzetben automatikusan működjön.
Az az internetes dolog meg szerintem nem működik: mire nekiindulsz a rendelőnek, főleg egy idősebb emberrel, oda- és vissza is rengeteget változhat a helyzet...
Ettől függetlenül érdekes, amit írsz, sok fontos dologban igazad is van.
OK, és szerinted kinek a feladata ezzel foglalkozni?
Kit fizetsz azért, hogy ilyen ötleteket találjon ki, amikor a gyógyszert nem tudod kifizetni, meg a nővéreket és a pelenkát?
Szerintem a folyamatszervezés azért lehet drága, mert nem esetlegességre épít, nem arra, hogy erre a helyzetre most épp talán valakinek van egy jó ötlete, hanem az az elvárás felé, hogy minden helyzetben automatikusan működjön.
Az az internetes dolog meg szerintem nem működik: mire nekiindulsz a rendelőnek, főleg egy idősebb emberrel, oda- és vissza is rengeteget változhat a helyzet...
Ettől függetlenül érdekes, amit írsz, sok fontos dologban igazad is van.
Illyés Edith 2013.09.27. 17:35:18
@Braincelle: Nem tudom, kinek a feladata, gondolom nem az orvosé, a nővéré, vagy a betegé. Kell erre specialista, de nem állandóan. Elég egyszer megtervezni, aztán kb. a következő világháborúig kitart. Félévente felülvizsgálni.
Nagy, komplex rendszerekben minden folyamat esetleges, éppen a komplexitás miatt állandó a krízis. Az esetlegességek kezelése a folyamatszervezés lényege.
Pénz... igen. De az se két fillér, hogy állandóan csikorog a rendszer a terhelés alatt. Általában nagyon egyszerű megoldásokkal meg lehet szüntetni mondjuk a szervezési problémák 50%-át. A fennmaradó 50% ilyenkor magától elpárolog, vagy legalább kezelhetővé válik. (És helyette új problémák jönnek elő, amiket eddig azért nem észleltünk, mert folyamatos volt a vészhelyzet.)
Nagyon ritka az a probléma, aminek a megoldására tényleg milliárdos EU-s projekt szükséges. A legmenőbb japán üzemszervezési módszerekhez többnyire csak színes filctollak kellenek, plusz 1 hozzáértő, akinek ez a szakmája. Ennyit szerintem még a kisebb kórházak, rendelőintézetek is ki tudnának fizetni mondjuk 1-2 hónapra.
Lehet, hogy ez az internetes dolog nem működik, nem tudom. Én a munkám során azt látom, hogy áttesszük a gombot a weblapon jobb oldalról balra, megváltoztatjuk a színét narancsról zöldre, és másnap 30%-kal növekszik az értékesítés, az ügyfélszolgálat leterheltsége pedig 50%-kal csökken. (Nem lesz nulla, mindig van hiba, és mindig van hisztis, irracionális ügyfél.) A kemény kérdések nem a programozási kérdések - már mindenre van standard megoldás, meg best practice - hanem a felhasználói felület.
Az ilyen posztokból is mint ez, azt lenne jó kiszűrni, hogy valójában mi a probléma, amire itt panaszkodnak, és mit lehetne ezzel kezdeni. Bele lehet kötni a posztoló minden szavába, be lehet bizonyítani, hogy hülyeségeket beszél - én is minden ügyfélpanaszról be tudom bizonyítani, hogy hülyeség, még a Magyar Tudományos Akadémia elnökéről is, hogy nem tud egérrel kattintani. De ezzel nem leszünk előrébb.
A versenyszférában az ember rá van kényszerítve, hogy meglássa a hisztiáradatban az érdemi problémát. A közszférában nincs ilyen külső kényszer, ott csak az működik, ha az egészségügyi dolgozó belátja, hogy ez a fajta gondolkozás - mármint hogy a felhasználónak akkor is igaza van, ha konkrétan nincs igaza - a saját érdeke.
Bemegy rendelésre 20 beteg, meg kell kérdezni, hogyan jutottak el az ajtóig. Ki fog derülni, hogy nem látja a Google az intézmény honlapját, nincs kiírva, hogy milyen panasszal mikor hová kell menni - próbáld meg kideríteni, hogy kedden este fél 6-kor XXX. kerületi lakosként hasfájással hová kell menned -, a 20-ból 10 embert össze-vissza küldözgettek, mire idért. A hisztis betegek és az ide-oda küldözgetett betegek halmazai közt van egy jó 50%-os átfedés.
Tehát ha nem abból indulunk ki, hogy a beteg hülye és irreális elvárásai vannak, hanem "kakaóbiztosra" tervezzük a felhasználói felületet, ahol nem tud hülyeséget csinálni és nagyon nehéz irreálisanelvárni, akkor jó eséllyel felére csökkenhetne a rendelőbe belépő frusztráció mennyisége. Az ide-oda küldözgetés is terhelés a rendszeren, méghozzá improduktív, felesleges terhelés, ez megszűnne, felszabadulna orvosi kapacitás, stb. stb... Ez egy gondolkodásmód, és a gyakorlatban egy szakma. Tehát nem azt mondom, hogy az orvosok dolga, hanem azt, hogy valakié, és hamar betérülne a rá költött pénz is.
Nagy, komplex rendszerekben minden folyamat esetleges, éppen a komplexitás miatt állandó a krízis. Az esetlegességek kezelése a folyamatszervezés lényege.
Pénz... igen. De az se két fillér, hogy állandóan csikorog a rendszer a terhelés alatt. Általában nagyon egyszerű megoldásokkal meg lehet szüntetni mondjuk a szervezési problémák 50%-át. A fennmaradó 50% ilyenkor magától elpárolog, vagy legalább kezelhetővé válik. (És helyette új problémák jönnek elő, amiket eddig azért nem észleltünk, mert folyamatos volt a vészhelyzet.)
Nagyon ritka az a probléma, aminek a megoldására tényleg milliárdos EU-s projekt szükséges. A legmenőbb japán üzemszervezési módszerekhez többnyire csak színes filctollak kellenek, plusz 1 hozzáértő, akinek ez a szakmája. Ennyit szerintem még a kisebb kórházak, rendelőintézetek is ki tudnának fizetni mondjuk 1-2 hónapra.
Lehet, hogy ez az internetes dolog nem működik, nem tudom. Én a munkám során azt látom, hogy áttesszük a gombot a weblapon jobb oldalról balra, megváltoztatjuk a színét narancsról zöldre, és másnap 30%-kal növekszik az értékesítés, az ügyfélszolgálat leterheltsége pedig 50%-kal csökken. (Nem lesz nulla, mindig van hiba, és mindig van hisztis, irracionális ügyfél.) A kemény kérdések nem a programozási kérdések - már mindenre van standard megoldás, meg best practice - hanem a felhasználói felület.
Az ilyen posztokból is mint ez, azt lenne jó kiszűrni, hogy valójában mi a probléma, amire itt panaszkodnak, és mit lehetne ezzel kezdeni. Bele lehet kötni a posztoló minden szavába, be lehet bizonyítani, hogy hülyeségeket beszél - én is minden ügyfélpanaszról be tudom bizonyítani, hogy hülyeség, még a Magyar Tudományos Akadémia elnökéről is, hogy nem tud egérrel kattintani. De ezzel nem leszünk előrébb.
A versenyszférában az ember rá van kényszerítve, hogy meglássa a hisztiáradatban az érdemi problémát. A közszférában nincs ilyen külső kényszer, ott csak az működik, ha az egészségügyi dolgozó belátja, hogy ez a fajta gondolkozás - mármint hogy a felhasználónak akkor is igaza van, ha konkrétan nincs igaza - a saját érdeke.
Bemegy rendelésre 20 beteg, meg kell kérdezni, hogyan jutottak el az ajtóig. Ki fog derülni, hogy nem látja a Google az intézmény honlapját, nincs kiírva, hogy milyen panasszal mikor hová kell menni - próbáld meg kideríteni, hogy kedden este fél 6-kor XXX. kerületi lakosként hasfájással hová kell menned -, a 20-ból 10 embert össze-vissza küldözgettek, mire idért. A hisztis betegek és az ide-oda küldözgetett betegek halmazai közt van egy jó 50%-os átfedés.
Tehát ha nem abból indulunk ki, hogy a beteg hülye és irreális elvárásai vannak, hanem "kakaóbiztosra" tervezzük a felhasználói felületet, ahol nem tud hülyeséget csinálni és nagyon nehéz irreálisanelvárni, akkor jó eséllyel felére csökkenhetne a rendelőbe belépő frusztráció mennyisége. Az ide-oda küldözgetés is terhelés a rendszeren, méghozzá improduktív, felesleges terhelés, ez megszűnne, felszabadulna orvosi kapacitás, stb. stb... Ez egy gondolkodásmód, és a gyakorlatban egy szakma. Tehát nem azt mondom, hogy az orvosok dolga, hanem azt, hogy valakié, és hamar betérülne a rá költött pénz is.
magam adom 2013.09.27. 21:14:14
@Illyés Edith: Ha ez ilyen egyszerű lenne...
Hidd el, a dolgozók többsége megpróbálja uralni a káoszt. Az íróasztal mögötti döntéshozók elszánt igyekezete ellenére is. Sajnos, mint írtad, ez nem versenyszféra. Ami ott működik, az az eü-ben nem. Itt nincsenek "kakaóbiztos" felületek.
Hidd el, a dolgozók többsége megpróbálja uralni a káoszt. Az íróasztal mögötti döntéshozók elszánt igyekezete ellenére is. Sajnos, mint írtad, ez nem versenyszféra. Ami ott működik, az az eü-ben nem. Itt nincsenek "kakaóbiztos" felületek.
Braincelle 2013.09.27. 21:21:37
@Illyés Edith:
Én erre nem tudok mit mondani.
Biztos igazad van.
Én viszont azt gondolom, hogy ha valaki azt szeretné, hogy megértsem, mi a problémája, akkor fogalmazza meg úgy, hogy meghallgassam. Nekem senki nem fizet azért pénzt, hogy mások előtt csúszkáljak térden. Ha a versenyszférában dolgozók ezt teszik, az ő dolguk.
Én erre nem tudok mit mondani.
Biztos igazad van.
Én viszont azt gondolom, hogy ha valaki azt szeretné, hogy megértsem, mi a problémája, akkor fogalmazza meg úgy, hogy meghallgassam. Nekem senki nem fizet azért pénzt, hogy mások előtt csúszkáljak térden. Ha a versenyszférában dolgozók ezt teszik, az ő dolguk.
Braincelle 2013.09.27. 21:48:52
@Illyés Edith:
Amúgy szerintem ez amit leírsz, mint szellemiség, egyrészt rendben van, tetszik benne, hogy konstruktív, az viszont nagyon nem tetszik, hogy a világot áthatva egy olyan jelentése is lesz, hogy ha pénzed és hatalmad van, azt tehetsz és úgy viselkedhetsz, ahogy akarsz.
És szerintem ez is a baj az egészségüggyel. És még csak nem is az, hogy a dolgozók ilyenek vagy olyanok. Hanem, hogy a betegség és a halál leszarja a pénzt és a hatalmat. És lehet rózsaszínbe takargatni és mosolyok mögé rejteni, de érdekes, hogy az ebben mester magáncégek még véletlenül sem látnak el haldoklókat, magatehetetlen öregeket, hajléktalanokat. Az mind a közegészségügyre marad.
Tudod, engem felháborít az, hogy manapság, ha mondjuk a menő bevásárlóközpontban nem táncol úgy az eladó, ahogy én szeretném és leordítom a haját és kihívatom a főnökét, akkor az bocsánatot fog tőlem kérni és megalázza az alkalmazottját.
Szívesebben vásárolnék olyan boltban, ahol ha uraskodom, és a fenti dolgokat cselekszem, akkor kijön a főnök, és azt mondja, hogy "Tisztelt hölgyem, nem engedem, hogy ilyen hangnemben beszéljen a beosztottammal. Szeretném, ha elnézést kérne tőle."
Még engem is, pár évvel a globalizáció és a pénzistenhit előtt, úgy neveltek, hogy a szabályokat be kell tartani, és mindenkivel tisztelettel viselkedni, és csak akkor, és akkor is udvariasan reklamálni, ha biztos vagyok benne, hogy igazam van és fontos a dolog.
Papírjaimat tekintve magasan kvalifikált ember vagyok. És tudod, ha nekiállnék pattogni és hisztizni a nővéreknek, vagy a takarítónéninek ott, ahol dolgozom, akkor szembeköpnének, és nem lenne az a főorvos, aki nekem adna igazat. A kutyát nem érdekelné, hogy a hisztimben és a vádaskodásomban vajon milyen szívem fájdalma van elrejtve.
Nekem és más egészségügyi dolgozóknak elég sok erőnk, időnk és lemondásunk van ebben a szakmában. Ezt nem panaszként mondom, szeretem ezt csinálni, és azért nem megyek külföldre, mert nem akarok. És nem is a fizetésre hivatkozom.
Hanem arra, hogy egy összeomlani készülő, agyonterhelt rendszert próbálunk elvinni a hátunkon.
És idejön valaki, belibben két beutalóért, és van képe arra panaszkodni, hogy mindenki rohan és nem mosolyog? Nem azt írta, hogy mennyire rossz, hogy ilyen leterhelt a rendszer, és az állandó rohanás az orvos-beteg kapcsolat rovására megy; hanem jó ízesen, ridegnek, embertelennek, személytelennek titulálta azokat, akik reggel hétkor a folyosón rohannak, hogy el legyenek látva a betegek. (Mindezt olyan életfeltételekért, olyan életminőségért, és megint csak nem a fizetést mondom, ami vicc.) Már nehogy nekem kelljen helyette keresgélnem, hogy mit is akart mondani.
Szerintem ott van a világ elrontva, hogy ilyen stílusú panaszt (akár egészségügyi, akár egyéb területen)lehetséges írni, és erre nem az a válasz, akárkitől, hogy mégis mit képzel magáról.
Amúgy szerintem ez amit leírsz, mint szellemiség, egyrészt rendben van, tetszik benne, hogy konstruktív, az viszont nagyon nem tetszik, hogy a világot áthatva egy olyan jelentése is lesz, hogy ha pénzed és hatalmad van, azt tehetsz és úgy viselkedhetsz, ahogy akarsz.
És szerintem ez is a baj az egészségüggyel. És még csak nem is az, hogy a dolgozók ilyenek vagy olyanok. Hanem, hogy a betegség és a halál leszarja a pénzt és a hatalmat. És lehet rózsaszínbe takargatni és mosolyok mögé rejteni, de érdekes, hogy az ebben mester magáncégek még véletlenül sem látnak el haldoklókat, magatehetetlen öregeket, hajléktalanokat. Az mind a közegészségügyre marad.
Tudod, engem felháborít az, hogy manapság, ha mondjuk a menő bevásárlóközpontban nem táncol úgy az eladó, ahogy én szeretném és leordítom a haját és kihívatom a főnökét, akkor az bocsánatot fog tőlem kérni és megalázza az alkalmazottját.
Szívesebben vásárolnék olyan boltban, ahol ha uraskodom, és a fenti dolgokat cselekszem, akkor kijön a főnök, és azt mondja, hogy "Tisztelt hölgyem, nem engedem, hogy ilyen hangnemben beszéljen a beosztottammal. Szeretném, ha elnézést kérne tőle."
Még engem is, pár évvel a globalizáció és a pénzistenhit előtt, úgy neveltek, hogy a szabályokat be kell tartani, és mindenkivel tisztelettel viselkedni, és csak akkor, és akkor is udvariasan reklamálni, ha biztos vagyok benne, hogy igazam van és fontos a dolog.
Papírjaimat tekintve magasan kvalifikált ember vagyok. És tudod, ha nekiállnék pattogni és hisztizni a nővéreknek, vagy a takarítónéninek ott, ahol dolgozom, akkor szembeköpnének, és nem lenne az a főorvos, aki nekem adna igazat. A kutyát nem érdekelné, hogy a hisztimben és a vádaskodásomban vajon milyen szívem fájdalma van elrejtve.
Nekem és más egészségügyi dolgozóknak elég sok erőnk, időnk és lemondásunk van ebben a szakmában. Ezt nem panaszként mondom, szeretem ezt csinálni, és azért nem megyek külföldre, mert nem akarok. És nem is a fizetésre hivatkozom.
Hanem arra, hogy egy összeomlani készülő, agyonterhelt rendszert próbálunk elvinni a hátunkon.
És idejön valaki, belibben két beutalóért, és van képe arra panaszkodni, hogy mindenki rohan és nem mosolyog? Nem azt írta, hogy mennyire rossz, hogy ilyen leterhelt a rendszer, és az állandó rohanás az orvos-beteg kapcsolat rovására megy; hanem jó ízesen, ridegnek, embertelennek, személytelennek titulálta azokat, akik reggel hétkor a folyosón rohannak, hogy el legyenek látva a betegek. (Mindezt olyan életfeltételekért, olyan életminőségért, és megint csak nem a fizetést mondom, ami vicc.) Már nehogy nekem kelljen helyette keresgélnem, hogy mit is akart mondani.
Szerintem ott van a világ elrontva, hogy ilyen stílusú panaszt (akár egészségügyi, akár egyéb területen)lehetséges írni, és erre nem az a válasz, akárkitől, hogy mégis mit képzel magáról.
Illyés Edith 2013.09.28. 00:41:24
@Braincelle: Nekem voltak nagyon jó és nagyon rossz tapasztalataim is a magyar egészségügyben, elhiszek kb. mindent és mindennek az ellenkezőjét.
Szubjektíve teljesen érthető, amit írsz. De nem tudod átnevelni a társadalmat, nem beszélve az emberi természet megváltoztatásáról. Itt szerintem csak azt lehet csinálni, hogy az ilyen eseteket, bármennyire is nehéz, komolyan vesszük, és megpróbáljuk az összes szereplőt beszorítani olyan eljárásokba, rutinokba, folyosókba, ahol nem tud mást tenni, mint ami helyes és ésszerű.
Ha előírás, hogy az orvos mutatkozzon be a rangjával együtt, ha ki van írva, hogy a kék szalagosok várakozási ideje 4 óra, akkor a legtöbb ember követni fogja az utat, amit kijelöltünk a számára: nem fog foghegyről tárgyalni a beteggel, nem fog 2 óra után elkezdeni hisztizni, stb.
Természetesen mindig lesz pár olyan, akire ez sem hat. De akkor már - és ez a lényeg - csak mondjuk feleannyi a hisztis beteg, mint kék szalag és tájékoztató tábla nélkül. Tehát neked több időd, lelki energiád marad a megmaradó hisztisekre, és nem harcolnak le annyira a nap végére. (Erre írtam korábban azt, hogy ha a problémák 50%-át megoldjuk, akkor a fennmaradó 50% megszűnik, vagy legalábbis kezelhetővé válik.)
Másik oldalról, ha bementem két beutalóért, amit 2 perc alatt kiállítottak, de mégis elment vele majdnem egy teljes munkanapom, akkor viszont már minden bajom lesz, a fal színe is idegesíteni fog, nemhogy a morózus nővérek és a közömbös orvosok. De ha nem küldözgetnek össze-vissza, ha egy banális betegség nem viszi el több munkanapomat - ki az, aki kirúgás veszélye nélkül megengedhet magának évi 2 kisebb betegséget? -, ha csak minden ötödik orvos gorombáskodik velem, az már elviselhető, akkor már én például nem fogok kiborulni, velem nem lesz probléma, ennyivel is könnyebb mindkettőnk élete.
Ami a morális szempontjaidat illeti, alapvetően igazad van, de azért két megjegyzés: igen veszélyes dolog felvenni a morális felsőbbrendűség pozícióját, könnyen be lehet csúszni egy olyan helyzetbe, ahol már valójában nagyon nincs igazad, csak teljesen hozzászoktál, hogy a betegpanaszokat mindig visszakézből lesöpörd. Nem állítom, hogy nálad ez már megtörtént, csak azt, hogy ez egy reális veszély. (Főleg nők esetében, a nárcisztikus mazochizmus pl. egy jellegzetes női attitűd.)
Másik dolog, hogy ez egyáltalán nem produktív. A világ nem igazságos. Ennek a ténynek az elfogadása nem csak azt jelentheti, hogy én magam is egy szemét alakká válok. Van egy másik stratégia: do what you can with what you have from where you are. Tedd, amit megtehetsz, azokkal az eszközökkel, amelyek a rendelkezésedre állnak, abból a pontból kiindulva, ahol most vagy.
Nem tudjuk 100%-ban megoldani a problémákat, a reális cél az, hogy elviselhető, menedzselhető szintre csökkentsük őket. Szerintem ez lehetséges, ha úgy állunk hozzá, hogy EZ VAN, ez a feladat, ebből kell valamit kihozni. A gyógyításban ez megy az orvosoknak, gyógyszer nélkül, eszközök nélkül, minden nélkül is megoldják. De amint ki kellene tenni egy papírt a folyosó falára két sor szöveggel, akkor mintha megszűnne ez a jég-hátán-is-megélünk képességük, úgy viselkednek, mint egy átlagos kelletlenkedő közalkalmazott. Ami egyrészt jogos - nem az ő dolguk lenne, tényleg - de akkor meg legalább követeljék Szócskától, hogy fektessen be ebbe az egészségügyi rendszer, mert szükséges és enélkül nem lehet normálisan dolgozni.
Szubjektíve teljesen érthető, amit írsz. De nem tudod átnevelni a társadalmat, nem beszélve az emberi természet megváltoztatásáról. Itt szerintem csak azt lehet csinálni, hogy az ilyen eseteket, bármennyire is nehéz, komolyan vesszük, és megpróbáljuk az összes szereplőt beszorítani olyan eljárásokba, rutinokba, folyosókba, ahol nem tud mást tenni, mint ami helyes és ésszerű.
Ha előírás, hogy az orvos mutatkozzon be a rangjával együtt, ha ki van írva, hogy a kék szalagosok várakozási ideje 4 óra, akkor a legtöbb ember követni fogja az utat, amit kijelöltünk a számára: nem fog foghegyről tárgyalni a beteggel, nem fog 2 óra után elkezdeni hisztizni, stb.
Természetesen mindig lesz pár olyan, akire ez sem hat. De akkor már - és ez a lényeg - csak mondjuk feleannyi a hisztis beteg, mint kék szalag és tájékoztató tábla nélkül. Tehát neked több időd, lelki energiád marad a megmaradó hisztisekre, és nem harcolnak le annyira a nap végére. (Erre írtam korábban azt, hogy ha a problémák 50%-át megoldjuk, akkor a fennmaradó 50% megszűnik, vagy legalábbis kezelhetővé válik.)
Másik oldalról, ha bementem két beutalóért, amit 2 perc alatt kiállítottak, de mégis elment vele majdnem egy teljes munkanapom, akkor viszont már minden bajom lesz, a fal színe is idegesíteni fog, nemhogy a morózus nővérek és a közömbös orvosok. De ha nem küldözgetnek össze-vissza, ha egy banális betegség nem viszi el több munkanapomat - ki az, aki kirúgás veszélye nélkül megengedhet magának évi 2 kisebb betegséget? -, ha csak minden ötödik orvos gorombáskodik velem, az már elviselhető, akkor már én például nem fogok kiborulni, velem nem lesz probléma, ennyivel is könnyebb mindkettőnk élete.
Ami a morális szempontjaidat illeti, alapvetően igazad van, de azért két megjegyzés: igen veszélyes dolog felvenni a morális felsőbbrendűség pozícióját, könnyen be lehet csúszni egy olyan helyzetbe, ahol már valójában nagyon nincs igazad, csak teljesen hozzászoktál, hogy a betegpanaszokat mindig visszakézből lesöpörd. Nem állítom, hogy nálad ez már megtörtént, csak azt, hogy ez egy reális veszély. (Főleg nők esetében, a nárcisztikus mazochizmus pl. egy jellegzetes női attitűd.)
Másik dolog, hogy ez egyáltalán nem produktív. A világ nem igazságos. Ennek a ténynek az elfogadása nem csak azt jelentheti, hogy én magam is egy szemét alakká válok. Van egy másik stratégia: do what you can with what you have from where you are. Tedd, amit megtehetsz, azokkal az eszközökkel, amelyek a rendelkezésedre állnak, abból a pontból kiindulva, ahol most vagy.
Nem tudjuk 100%-ban megoldani a problémákat, a reális cél az, hogy elviselhető, menedzselhető szintre csökkentsük őket. Szerintem ez lehetséges, ha úgy állunk hozzá, hogy EZ VAN, ez a feladat, ebből kell valamit kihozni. A gyógyításban ez megy az orvosoknak, gyógyszer nélkül, eszközök nélkül, minden nélkül is megoldják. De amint ki kellene tenni egy papírt a folyosó falára két sor szöveggel, akkor mintha megszűnne ez a jég-hátán-is-megélünk képességük, úgy viselkednek, mint egy átlagos kelletlenkedő közalkalmazott. Ami egyrészt jogos - nem az ő dolguk lenne, tényleg - de akkor meg legalább követeljék Szócskától, hogy fektessen be ebbe az egészségügyi rendszer, mert szükséges és enélkül nem lehet normálisan dolgozni.
platelet 2013.09.30. 21:27:59
@mamlaszka / Mária CG: nem tudom, milyen minőségben szolgálta az egészségügyet, de ha a zavart szót töltelékszónak tekinted, nem értesz az orvosláshoz
sebi77 2017.03.22. 17:49:30
Ha valakit előre engedsz a sorban, akkor nem csak magad elé engedted, hanem mindenki elé aki mögötted vár. Ezért nem teheti meg senki hogy saját szakállára szervezkedik ilyen helyzetben. Az orvost végképp nem érdemes hibáztatni, ha ő döntene a sorrendről egész nap mást se csinálna csak azt hallgatná hogy ki van rosszabbul, és kinek kellene már bemennie, akit pedig hátrébb sorol mégjobban felháborodik. Nem rég voltam traumatológián, láttam mi megy. Az idős nénik türelmetlenkednek a legtöbbet. Van olyan is aki tényleg olyan állapotban van hogy sürgősen kellene ellátni, ott viszont a hibát az vétette aki a rendelésre küldte.
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
