Kedves Blog, Kedves Blog olvasók,

Nekem is van van néhány történetem, kis szösszenetekben osztom meg. Több év alatt gyűlt össze és szépen íveli, hogy bár kifejezetten ritkán megyek orvoshoz, mindíg kapok is ezért a képemre. Nem olyan súlyos ügyek ezek, nem halt meg senki, csak olyan mindennapi kis lélekölések. És valójában ez a furcsa, hogy mindennapi. Akárhány évente megyek orvoshoz, a legtöbb alkalommal ez a forgatókönyv.

Még kismama voltam, mikor valahogy egyszerre voltam lázas, fájt a lábam, a kezem. Elementem a 16. kerület Jókai rendelőbe, gondoltam mindent egyszerre megnézetek.

1. Fül-orr gégészet (először életemben ilyen helyen) - egy amúgy kedves hölgy minden figyelmeztetés nélkül egy nagy fémdarabbal elkezdte turkálni az orrom, hogy belenézzen. A meglepetéstől felnyögtem, högy öhm. Mivel szerinte ekkor már jóban voltunk, rögtön elkezdett kioktatni: mit kényeskedik itt, mi lesz magával, ha szülni kell?

Mondtam, hogy köszönöm kérdését, 2 éves a kislányom, jól megvagyunk.

(Esetleg előre szólni, hogy ez a vizsgálat menete, ez fog történni? Hm?)

2. Továbbküldtek a reumatológus szakorvoshoz a fájó kezemmel, mondták, hogy említsem meg a torkomat, hátha a gyulladás valahogy kiterjedt az ízületekre. Beléptem a rendelőbe, köszöntem, mondtam a nevem és hogy a torkom is fáj. A doktornő a szoba túlsó felében levő asztala mögül ordítani kezdett, hogy nehogy közelebb merészeljek menni, mert őbenne nem alakult ki immunitás, mindent elkap, nehogy beteg legyen. Az nővérrel odaküldött egy receptet, hátra arc. Legalább nem személyeskedtünk.

(Ha nem mehet a betegek közelébe, hogyan végzi a dolgát vajon?)

3. Ezek a reumatológusok különösen kedvesek, korábban is voltam már egy úrnál. Idősebb doktor bácsi, bebicegek a  fájós lábammal. Épp egy reklámügynökségnél dolgoztam akkoriban, a Fábry kampány promóciós pólójában voltam, Esti showder. Szokásomhoz híven köszönök, bemutatkozom. A doktor bácsi rámnéz, elolvassa a pólómat, és elkezd veszekedni:

- A maga nemzedéke, már írni olvasni se tud, csak az ilyen igénytelen show műsorokat nézi, micsoda primitív dolog, bezzeg azt se tudja, mikor született Balassi Bálint.

- 1554-1594 - most már meg tetszene nézni a lábamat? Azért jöttem....

(Biztos kötelező beugró kérdés a vizsgálathoz.)

4. Friss élmény, Uzsoki utca. Tüdőszűrésen voltam, gondoltam beugrom a leletért munka előtt. Megyek az ablakhoz, 1 ember előttem, gondolom szuper, nem fogok késni. Az ablak mögött két hölgy. Az egyik rögtön közli, hogy nem álltam ám jó helyre, menjek át a másik oldalra (50 cm jobbra). Oké, ezen nem veszünk össze, haladjunk. Az előttem álló jóember arrébb megy, pult mögött üldögélő hölgy üldögél, nem csinál semmit. Ember visszajön, tárgyalnak. Elmegy, pult mögött üldögélés. Ember telefonálgat. Mögöttem a sor 5-10 főre bővül, idő telik, nem értem a dolgot, pult mögött töretlen az inaktív üldögélés. Felsóhajtok: hát ez kész. Több se kell a pult mögött! A két hölgy felélénkül:

- Hát ez itt kinek dirigál? Mit képzel ez magáról? Itt tölthetné az egész napot is! Hogy ezeknek semmi nem tetszik! - Ügyesen hosszan, hangosan rágcsálják a gumicsontot.

(Buli egy állás, egész nap üldögélni és belekötni az élőfába is a semmiért. Ha kinyitja a száját az ott az üveg túloldalán, majd gondoskodnak az egész napos elfoglaltságról. Épp mint a sors istennői).

5. Nőgyógyász (hölgy) - vizsgálgat ultrahanggal, közben mondja, mit lát. Rákérdezek: mit jelent ez a tüszőérés pontosan és összefügg a hasfájásommal?

- Nahát, maga nem tanulta ezt gimnáziumban? Miért nem tudja?

- Ön meg tudja mondani, mi az a hendecasyllibus? Azt is mindenki tanulja gimnáziumban...

(Ha tudnám magamnak intézni a panaszom, vajon miért jönnék ide?)

Hagyjuk is, hogy megalázottság, meg kínos, meg ilyesmi, most nem erről szerettem volna.

Az szokott ilyenkor eszembe jutni, ha a párbeszédet a problémamegoldásra koncentrálnánk, hogy mondjuk fáj a lábam, megnézni, elmondja a kezelést, tünetet, megértem és megyek, akkor ezek a látogatások hatkonyak és gyorsak lennének, már ott sem vagyok.

Ehhez képest az orvosok -a legtöbbje ordenáré modorban - terhel engem a saját frusztrációival, nyavalyáival a munkaidejükben. Húzzák az időmet, a sajátjukat, a többi betegét. Idegesek leszünk, nyűgösek, vagy beszólok én is vagy nem, mindenkinek kellemetlen utána. Miközben nem tudom meg, pontosan mi a bajom és hogy lenne nekem jobb.

Nem lehetne, hogy végzik a dolgukat és kész? Csak úgy egyszerűen, ahogy az emberek szokták.

Üdv,

Elveszett Angyal

Partnerünk a Gránátalma Szépség-és Egészség Központ