Én is szexelni akarok.
A telefonszámom: 1-626-298-3464... :)

Miklós, a címedet is, hátha a hölgyrajongók rögtön a lakásodhoz mennének :)
Ez egyébként miért eü sztori? Hacsak nem arra gondolunk, hogy az idős hölgy mentálisan zavart volt, de most itt elő van adva vén kvának.
Az mennyire reális, hogy egy nővér kiadja egy orvos számát, címét? Persze-persze...

Anyám :D

Köszönöm, kora reggel jót derültem, jól indul a nap :D

Amúgy ezt hívják erotomán téveszmének. Tök izgi állapot lehet, nem?... :)

@VaTi:
Tudod mit mondott a kisegér, amikor a vonat levágta mind a négy lábát?

De persze egy hölgynek ilyet nem szabad tudnia... :)

@miklos.rabai: nem, folytasd :)
Egyébként rájöttem: a posztoló a kórházsorozatokon felbuzdulva kkitalálta, hogy ő is ír egy forgatókönyvet. Az összes csatorna közölte vele, hogy nem veszik meg, mert szörnyű rossz. Ezért, hogy kárba ne vesszen, beküldte a praxisnak :)

@VaTi:
Én már semmin sem csodálkoznék...

a helyszínen kívül mi köze ennek a blog témájához?

@miklos.rabai: felhívtalak, valami öreg mámi vette fel bronxban.

A nénit rossz osztályon szállásolták el? :)

@Babette_: hehe, jó volt az a szám, csak a mámi hamarabb ért oda Miklós lakására :)

Fiatal korban idős sexről ábrándozni?

Szobaúr helyett szobaorvos?

Kis műveletlen.
Nem olvasott de Sade márkitól, pedig egy kórház erre ihlethetne.
Sebészeten.
Így csak sikítva magunkhoz nyúlunk.
A fejünkhöz.
Ütemesen ringatva magunk.

Jáááááááááj!!!!!

@VaTi:

Csapol oda! :DDD

Mámiztok itten. Hát az idős sex?

@Dr.laikus PhD: Nem én voltam! Babs kezdte! Biztos azért, mert a bronxi má...idős hölgy hamarabb ért oda Miklós lakására :)

@VaTi:

Mindjárt jön majd a fitymaszűkületes is és bemásolja a fényképét.

@Dr.laikus PhD: ezt most én nem értem...

A poszt dramatikai amplitúdóján tisztán látszik, mikor volt jó a posztolónak:)))

@VaTi:

Még talán nem olvastál itt.
Van egy fiatal? ember, akinek eltolták (szerinte) a körülmetélését. Fitymaszűkület miatt.
Itt kampányolt hetekig, bemásolva szörnyebbnél szörnyebb sebes, eltolt péniszeket.
Bakelát is megihlette.

@Dr.laikus PhD: áááááááááááááááááááááá
egy másik blogon olvastam mostanában egy ilyen arcot, sztem ugyanaz lehet. _Bármilyen_ poszthoz képes volt odatolni a témát.
A 'hogyan készítsünk krumplistésztát' és a 'milyen programra vigyük a másfél éves kölköt' címszavak alatt is a körülmetélését és az adott szerv állapotát részletezte és képeket linkelt...Ő volt ezek szerint Bakela múzsája...:)))

@VaTi:

:)))))))
Ezek szerint neked is meg volt. :DD

Egyébként - ha egy műszaki embertől elfogadtok tanácsot - érdemes az ütközet előtt az ágy kerekét a pedállal rögzíteni, különben megy faltól-falig.
(halovány emlék)

Miféle nő lehet a posztoló, hogy nem tud ezen nevetni?

@Mária: Jenő

@El Visco Stello: lehet, hogy pont ettől jók a kórházi ágyak!

Én Bruce Willissel akarok szexelni. Kérem a telefonszámot.

ja, és Brad Pittel.

HArrison Ford is jöhet.

HŰHA...hogy milyen szexmániás lettem...
(vagy vagyok?)

És a kétágyas szoba, a plazmatévé vagy a szobaorvos volt a hibás? :-D

Olvasnivaló:
www.libri.hu/konyv/szex-es-nyugdij.html

@batgirl: áááá, nem, csak tök fura az ízlésed (bár ugye ízlésről nem vitázunk)
@ReignOfdark: te nem nyaralsz éppen? :) Vagy ha szex van, csak megjelensz? :)))

@VaTi: Melyik pasas nem nyerte el a tetszésedet?:)))))))))))

@batgirl: hát, egyik sem igazán...

na!!!!MIt szólnál Gerard Butlerhez?

Amúgy meg, egyáltalán nem értem, hogy mi a durva ebben a sztoriban. Új posztot kérek.

Megvan, hogy lehet kihúzni az EÜ-t a nehéz pénzügyi helyzetből:

www.medicalonline.hu/kitekinto/cikk/uj_beveteli_forras__szexfilm_a_korhazban___

@batgirl: Orlando Bloom, Johnny Depp vagy Hugh Jackman?

@VaTi: Miért nem inkább House? Ő legalább orvos. És mekkora botja van...

@VaTi: Nyaralni? Dolgoztam tegnap, igaz egy tengerparti kórházban, de egy teljes műszakot. :-)

Ma meg az egyetemre megyek be 12-re. Milyen sztorik keringenek itt rólam, kéremszépen?

@VaTi: Jackman, a többi kölyök hozzám:))

Ez komoly? Mert viccnek elég szar... :P

Azért manapság egy 65 éves nőt mamikának nevezni az - esetek zömében - erős túlzás.

Kérdezném, hogy ha a történet férfiakról szólna, akkor is ilyen visszásnak ítélnétek meg?

Egyébként nálam ott bukik meg a történet, amikor a nővér kiadja egy kótya betegnek az orvos telefonszámát.

@batgirl:

@VaTi: Melyik pasas nem nyerte el a tetszésedet?:)))))))))))
Bad Pritt egy nyálasképű feminin pincsikutya.

@tódór piroska: Szerinted Orlandó Bloom mi?:))

@EmpatiaTolerancia: Ott a pont. 65 éves szexaktív nő = szexmániás mami.
65 éves szexaktív férfi=hű, de férfi..

@batgirl:

Hihihihi....

@batgirl: so-so

@tódór piroska: a keselyű ízlése nem mérvadó:))))))))))))

Hol volt ez a sok szexuálisan aktív nő amikor szingli voltam? Vadászni kellett rájuk, most meg itt zsezsegnek. Ejj, Murphy, a jó anyukádat neked.

Én egy sebészt akarok... Most rögtön!!! :D

Viccen kívül. Folytatnám az offolást. Adamantium már sose jön? :(

@sárga nyúl: Gondolj bele, ki szokott nagybetűk és kommentvégi írásjelek nélkül írni, és rájössz, hogy kit tisztelhetünk régi barátunk személyében! :-)

@ReignOfdark: Akkor jól tippeltem. :D Pontosan ezen információkból... :D Azért reménylem, hogy bejelentkezik az itteni keringőre való felhívásomra. :))

Komolyan a cím és a poszt megérte, hogy újraregeljek...:)
Ha bakela jelen lenne, azt mondanám, hogy az ő vicce, mivel pedig régen disszidált innen a hozzá ás hozzám hasonlókkal együtt, elintézem egy jóízű smiley-val...
:D

Ha jól látom, az ágy lábrésze van Trendelenburgig megemelve :)...namármost ezen a bútordarabon így legfeljebb az Anangaranga pár gyakorlata végezhető el...:) :P
Amúgy nem közölte a posztíró, hogy milyen osztályon feküdt.
Ha psychiátrián, az kissé dob a dolgon...

@ReignOfdark:
Pünktlich, hundert Perzent genau, Mein Herr!:)

Jahajj, már azt hittem,sosem fogok ilyen jót vidulni ebben a blogban :-) Szép napot, kedves olvtársak :-)

@Tempus-Anh: olyan leroi feelingem van:)

@Bikli néni: namán, itt a Bikli :)

Igen, VaTi, ma kicsit kiléptem a rídonliból, mert ma olyan drágák vagytok és úgy kibukott belőlem, hogy hiányoztok ám nagyon... Na, most, hogy megvolt a nagy coming out, megyek vissza dolgozni :-)

@Bikli néni: na jó, akkor ezt most nem értjük félre, hogy máskor ne lennénk ennyire drágák :) Azért szóljál hozzánk néha, hiányzol te is :)

Örülök, hogy valakinek azért hiányoztam :-) Majd igyekszem hozzászólni is néha, de napközben tényleg sok a dolgom.

@Babette_: A területi kód pedig stimmel :)

@miklos.rabai: De ha egyszer veszem a bátorságot és felhívlak (bár nem ilyen szándékkal), és nem vagy ott, megharagszom! :D

@batgirl:
O tempora, o mores...:)
Hölgyek nyelvére lefordítva: Ó tompora, ó móres!:)))

@Bikli néni:
" A Gondolat az Élet rabja csak,
Az Élet pedig az Idő bohóca,
S az Idő, amely a Világ tanúja
Megáll majd..."
(Shakespeare)
:*

trb85 2011.09.13. 13:58:14
Akiket érdekel a trombózis problémája, pénteken lesz egy orvos-beteg találkozó, a beszélgetés végén vacsora, csak regisztrálni kell, részletek ebben a posztban:

trombozis.blog.hu/2011/09/08/orvos_beteg_talalkozo_a_benczur_hotelben

@batgirl:
A múltkor láttam a csávót, fekete Hummerrel gurult, és B. Pitt volt a rendszáma... :)

Ennél a történetnél már csak az gázabb, aki sex-nek írja a szexet.

@Adam We:
Jah, például a Guns'n'Roses frontembere, Axl Rose nevének anagrammája Oral Sex...
:)

@cenzorilla:
Köszönjük...

En szemely szerint irigylem a mamokat.Sajna ha feherkopenyt lattok sok minden inger ramjon csak a sex nem.Tolem aztan lehet a vilag legszexibb valakije ha epp kateterezni akar...........

Engem is hívhattok, ha szexelni akartok! A számom: 0690-xxxxxx

Ez egy időskori betegség egyik tünete. Sajnos nem tom, hogy hívják a kórt, de egyébként ritka, és kezelés hiányában pár év múlva halálhoz vezet. Ez nem vicc!!! Szóval ha a beíró emberbarát volt, jobban utánanéz és segít a néninek hogy ellátást kapjon!!!

Mekkora vidulás van ma itt! Kívánom mindannyiunknak, hogy 65 évesen ennyire rajta legyünk még mi is az ügyön!

Bocs, de szerintem a posztban az a durva, hogy az író nem akkor megy haza, amikor vége a kivizsgálásnak, hanem akkor, amikor neki jól esik.
Hacsak nem magánkórházról beszélünk.
A "néni" homloklebenyét pedig nem ártana megvizsgálni.

sziasztok!én küldtem be sztorit,és minden igaz belőle,addig csesztette az ápolónőt,amíg megadta neki a telefonszámot,és a kivizsgálások után kérdezte a doki,mikor szeretnék hazamenni,nem kivizsgálások közben
mindez kardiológián történt
a nénike nagyon vicces volt:újra kellett egyszer éleszteni,és mondta:újra kellett engem éleszteni,de legalább volt rajtam manusz,és jól megnyomkodott,mert kék-zöld lettem

Bocs, de a posztban szereplő kórház netán egy MAGÁNklinika?:

"Keddtől pétekig voltak a kivizsgálások,csütörtökön a CT vizsgálat alapján úgy döntöttek,nem fognak műteni,felllélegezhettem,és kérdezte a doki,mikor tudnak értem jönni,mert mehetek haza.
Én értem csak vasárnap tudtak jönni."

Magyar állami kórházban ugyanis el nem tudom képzelni, hogy több napra befektetik az embert a kivizsgálások időtartamára, aztán mikor kiderül, hogy mégsem kell műteni, akkor még további 3 napig (csütörtöktől vasárnapig) igény szerint bent "szállodázhat" a beteg egy plazmatévés kétágyas szobában, teljes ellátással.

Nekem ez az egész olyan, mint egy mese...

plazma tv ebédlőben volt,és a warfarin beállítása miatt inkább a vasárnapban egyeztünk meg

magánkézben lévő kórházról van szó

de aztán az is lehet,hogy kamu telefonszámot adtak a néninek meg kamu számot

Szívből örülök annak, hogy a poszt írója (meg leírása alapján mi is) ezennel újra rájöhettünk: A kórházban beteg, ismétlem: BETEG emberek fekszenek.

Nahát!
Ilyen posztra azért nem számítottam!
Dolgoztam,most értem haza...háát,mit is írjak?
Arról aki feküdt kórházban,sokat tudna regélni,hogy milyen társakat lehet kifogni!
DE abban én teljesen tutira biztos vagyok,hogy nővér orvos számát,lakcímét betegnek NEM adja meg!

@batgirl: döntsd már el. HF egyébként stipistopi.

@ReignOfdark: szerintem a többsége anyád lehetne:D

@ReignOfdark: Számomra régi tétel, mely szerint a foglalt férfiak / nők sokkal erősebb vonzódást váltanak ki, mint a szinglik. Szóval csak megérkeztél, Reign :)

@Babette_: Na, most majd öregnyámnak fog szólítani minket, klassz :)))
@SusanneF: bezzeg nézd meg Miklóst, ő lelkesen osztogatja :)

@tudor2: Gondolom, az újraélesztéses sztorit csak a slusszpoén kedvéért írtad. Persze, minden megtörténhet, de túl sok a valószínűtlen elem. A klinikai halál rendszerint nem teljes jólét állapotában lép fel, hanem súlyos szívbetegen. Az ilyen állapotú betegnek sem előtte, sem utána nincs kedve, ereje viccelődni, pláne nem a sexről. Jónéhány reanimációban volt részem, a szívmasszázs csak egy kisebb, igaz, látványos eleme a show-nak. A beteget intubálni kell, lélegeztetni, különféle, erős gyógyszereket, injekciókat adni, nemritkán direkt a szívbe, elektromos ártammal defibrillálni, stb., és ha eredményes az egész, akkor is még kérdéses az agyi hypoxia mértéke, stb. És ami a leglényegesebb: MINDEN sikeres ujraélesztés után a beteget intenzív osztályon kell tovább kezelni és megfigyelni, ez alól nincs kivétel!

@Babette_: HF Tied lehet, hozzám túl öreg. Bár kétségkivül jó fej.

@tódór piroska: nekem felmentésem apakomplexusból kifolyólag.
amit egyébként nagyon jól kezelek a nálam fiatalabb emberemmel:D

@tudor2:
"újra kellett engem éleszteni,de legalább volt rajtam manusz,és jól megnyomkodott,mert kék-zöld lettem"

:DDD

@VaTi: Persze,csak kérdés,kit is lehet rajta elérni?:):)D

Ohhh.....hogy mit is tud művelni a személyiséggel egy alapos, kiterjedt agyi érelmeszesedés ?!!!!! :O)))

@Tempus-Anh: Danke dir, mein Freund! Olvastad az első hosszabb mailemet Barcelonából? Most már voltam a kórházban is, írok majd! :-)

@Babette_: Az nem számít, ezek a nők nem öregednek, csak ÉRNEK! Mint a jó bor :-))

@Irkutszk: Hátööö... igazából én már kihúztam a lottóötöst, ácsingózhatnak a nők :)

A frontális / prefrontális lebeny (homloklebeny) sérülése vezethet többek között a "néninél" leírt tünetekhez, azaz, lásd 5. esetleg 6. pont:

" 1. Betegség-belátás hiánya: Gyakran észleljük, hogy a frontalis lebeny daganatait hordozó betegek, noha súlyos tünetekkel rendelkeznek, azt mondják, nem érzik magukat betegnek, nincsen semmi panaszuk. Ha azonban megkérdezzük, hogy szokott-e fájni a fejük, akkor szenvtelenül, mintha nem is önmagukról volna szó, beszámolnak komoly fejfájásokról. A beteg esetleges bénulását sem éli meg betegségként.
2. Közömbösség: Az aktivitását vesztett beteg teljesen közömbössé válik a külvilág, legközelebbi hozzátartozói és saját magával szemben is.
3. Érzelmei sivárakká válnak.
4. Emotionalis incontinentia alakul ki, rendkívül labilissá válnak az érzelmei, a sírásig fokozódó elérzékenyülés és indokolatlan jókedv váltják egymást gyors egymásutánban.
5. Kritikátlanság: Megváltozik a beteg magatartása, szociális, etikai, ill. emberközi kapcsolatában. Súlyos tapintatlanságokat követnek el olyan betegek, akik még egészségesek voltak, szigorú konvenciókhoz tartották magukat.
6. Viccelôdési kényszer (moria, witzelsucht). A kritikátlanságnak az a formája, amikor a beteg minden alkalmat megragad, hogy humoros megjegyzéseket tegyen, esetleg súlyos tapintatlanságok árán is.
7. Hyperphagia: A beteg kritikátlansága miatt ösztönszerûen minden általa elérhetô élelmet igyekszik megszerezni és megenni."
Szöveg forrása innen: neurosurgery.pote.hu/idegseb/dat/isebjegyzethu/f4.html#IV.A.2.

A frontális lebenyünk több dolog miatt is működhet rosszul, pl. tumor, agyvérzés, vérellátási zavar a fenti területeken, vagy olyan típusú demencia, ami főként frontális tüneteket okoz. Tekintve, hogy a néni egy kórházban volt, remélem, látta vagy fogja neurológus vagy pszichiáter. Mindemellett engem eléggé szokott zavarni, így most is zavar, amikor a betegek kiröhögik egymást, betegtársaikat a tüneteik miatt. Sem a posztoló, sem a kommentelők nem tudhatják, nem lesz-e családjukban, közvetlen környezetükben hasonló betegség. Értem, hogy ez tájékozatlanságból fakad, de azért ha kórházban vagyunk és a mellettünk lévő páciens "fura", akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy lehet, hogy az egy betegség tünete. Nem csak pszichiátriai betegségek okozhatnak pszichiátriai tünetet, hanem az agy szervi betegségei, keringési zavarok, anyagcserezavarok stb. Ezeken szerintem nem ér röhögni.

@Dr. Morcz: Nyilván olyan diagnózis miatt obszerválták, aminek 6 nap az alsó határnapja.

@isolde: Ott a pont.

@isolde:

Vagy csak ilyen a néni.

Nem kórház, nem 65 és nem Mo, de Helen Staudinger, aki 92 éves és Floridában él, márciusban négyszer átlőtt a szomszédja konyhájába mert az 53 éves férfi nem volt hajlandó őt megcsókolni.

@neoteny: mivel koponya CT vagy MR leletet nem látok mellékelve, engem nem győztél meg arról, hogy Helen Staudigernek ép volt a frontális lebenye :) De most komolyan, teljesen nyilvánvalóan a tünet kategóriába esik a leírás alapján ez a történet.

@isolde:

Ah, szóval mindenki aki valamilyen szempontból kifogásolhatóan viselkedik, pszichiátriai problémában szenved?

Volt nekem egy nagyon értelmes kollégám, aki a számítógépe előtt ülve időnként kibökte: "punci, pina, punci..." de nem volt Tourette-szindrómás mert csak a szobában "lakó" kollégák előtt csinálta. :)

@neoteny: Szerintem félreérted. A konkrét esetben annyira "szabványtól" (illemtől, szokásoktól stb) eltérően viselkedett a "néni", hogy tényleg felmerül a homloklebeny károsodása. Szó sincs arról, hogy mindenki, aki kifogásolhatóan viselkedik, az pszichiátriai beteg lenne - ráadásul a homloklebeny bajai miatti pszichés zavarokat a neurológusok éppúgy saját vadászterületüknek tekintik, mint a pszichiáterek.
Az egy más kérdés, hogy egy adott viselkedést mikor tekintenek betegségnek. A pszichiátriai betegségeket osztályozó DSM I. kiadása a homoszexualitást még simán betegségnek tartotta, a most készülő kiadás meg valószínűleg ki fogja venni a nárcisztikus személyiségzavart, mert mostanra túl elterjedtté vált, amint több kommentelő stílusa is tanúsítja...

@Dr. Morcz:

"A konkrét esetben annyira "szabványtól" (illemtől, szokásoktól stb) eltérően viselkedett a "néni"

... vagy lehetett egy bipoláris állapot mániás fázisában. Vagy csak ilyen a személyisége (ti. genetikai okokból "károsodott" a frontális lebenye).

@neoteny: OK, de ki mernénk-e ezt jelenteni anélkül, hogy pl. kizárjuk a homloklebenyt érintő, időskorban gyakori daganatokat?

@Dr. Morcz:

Én (szerencsére) nem vagyok orvos; én megengedhetem magamnak hogy meg legyen a laikus véleményem a néni viselkedéséről.

Gondolom az eüben attól is függ, milyen panaszokkal érkezett a páciens; ha pl. mozgásszervi zavarokkal utalták be, igazolható orvosetikai és pénzügyi alapon egy agyi CT/MRI vizsgálat pusztán a "szabványostól" eltérő viselkedése alapján?

@neoteny: Én csak általánosságban tudok neked válaszolni: Az eü-ben a látható tünetek alapján, és kikérdezés (és a betegről meglévő korábbi adatok) alapján vizsgálódnak ilyen vagy olyan irányba a műszeres diagnosztikai eljárásaikkal, célzottan.

A pszichiátria és a neurológia pedig nagyon szorosan összefonódó két tudomány. Kérdezd csak meg Anh barátunkat róla. A SOTE pl. épp ezért egy épületbe 'álmodta' a két klinikát (remélem, nem növik ki egy ideig, mert nagyon szépen jelzi a kapcsolatot). Jelen posztnál ugye egy társadalmi szempontból abszolút elfogadhatatlan viselkedésről van szó (amely a poszt beküldőjét annyira felzaklatta, hogy kötelességének érezte ezt megírni egy nyílt fórumon). Ennek bizony valószínűleg szervi okai vannak. De ugyanilyen példaként felhozható a pszichiátriai betegekben használt gyógyszerek hatásmechanizmusa is, hiszen egy laikus szemmel viselkedésbeli problémát kémiai úton próbálunk gyógyítani.

@ReignOfdark: Lehet, épp ez a lényeg benne. Aziránt vágyakozni, amely nem lehet a miénk, mindig izgalmasabb :) Egy másik meglátásom szerint a párral rendelkezők annyiban mindenképp mások, hogy ők már bizonyítottan képesek a párkapcsolati létre :)

@Tempus-Anh: Ich machte einen Satze für dich in Deutsch, aber stornierte ich den spater. Entschuldigung :)

@Babette_: Dehogy döntök, majd szépen beosztom mindegyiket:))HF -ről meg főleg nem szállok le. Gyerekkori szerelem:)Han Solo:)

Én arra tippelek hogy demens, de persze lehet más is agydaganat, de én nem vagyok orvos.
Végül is posztirónak nincs oka panaszra, ha halandó lett volna időben elmenni, és nem szállodázni, nincs ez a probléma.

@Dr. Morcz:
Magánemberként azért még tarthatjuk betegségnek?

"...,a nővérek jófejek voltak,mindig nevettek..."
akkó most szabad nevetni vagynem?

@tódór piroska: Már melyiket?

@tódór piroska: Én inkább arra hajlanék, hogy "társadalmilag nagy valószínűséggel káros, de nem betegségként kezelendő eltérés" -nek tituláljam őket, semmint hogy lehetőséget adjak arra, hogy valakit gonoszul betegyenek a zártra mert az átlag + 2 SD-nél több homoszexuális partnere / nagyobb egója volt.
(Remélem, a mondat 2. feléből nem az antipszichiátria hallatszik ki, csak sarkítok, szokás szerint...)

@Dr. Morcz: Ebben egyetértünk, én csak arra céloztam, hogy a manapság szinte trendinek, régebben devianciának tekintett sexuális orientáltságról azért szabad még véleményt alkotnunk.
Egyébként félek attól, hogy eljön az idő, amikor a pedofilia és egyéb szörnyűségek is a másság kategoriájába kerülnek.

@tódór piroska: Lassan minden a másság kategóriába kerül. Mindent szabad, mert ő csak más. Természetesnek akarják beállítani azt, ami nem az.

@Turchi: Egyetértünk.
Nekem semmi bajom a "másokkal",csak ne házasodjanak,ne fogadjanak örökbe,és ne verjék a mellüket,hogy legyenek jogaik,mert a "hagyományos" gondolkodású,hetero beállítottságú emberek azért hadd legyenek velük egyenjogúak...!!!!

@Irkutszk: Talán, de én nem érzem, hogy vonzóbb lettem, mióta nem vagyok egyedülálló. :-) A spanyol lányok amúgyis túl soványak nekem, kigömbölyödéseik is aprók. A kajájukat elnézve nem csodálom: hogy lehet ott felnőni, ahol több ezer ft. 1 kg sonka?!

Az a baj, hogy az emberek egy jelentős része nem hajlandó párzani a másikkal, amíg nincs köztük "járás", ezért az életösztönök és a szociális igények közti űrt túl gyakran töltik ki mindenféle hülyeséggel, pl. lakáshitel, filmnézés, pizzázás, eljegyzés, gyerek, aztán később ezt úgy hívják, hogy a Közös Élet.

Mint amikor középsuliban az unalmas órákon rajzolgattunk, gombfociztunk, újságot olvastunk, beszélgettünk, és alig vártuk, hogy kicsöngessenek és mehessünk csajozni meg korizni.

Mondom, szociális igények kontra életösztön.

Erre mindenki képes.

Számomra egy kapcsolat - akár egy házasság - nem érdem, hanem állapot, mint egy könyv, amelynek csak a címét látjuk, de nem olvastunk bele, és ezt annak ellenére is fenntartom, hogy általában naivan jóindulatú vagyok ezzel az intézménnyel.

@ReignOfdark:
"Az a baj, hogy az emberek egy jelentős része nem hajlandó párzani a másikkal, amíg nincs köztük "járás""

Tíz perce próbálok erre valami értelmeset írni, de képtelen vagyok, így csak a bennem lévő kérdő- és felkiáltójelek halmazát tolmácsolnám a külvilág felé :)

@tódór piroska: Bennem azért még él a remény, hogy ez nem következik el. Ezen reményt pedig az táplálja, hogy a homoszexuális pároknál is egymás elfogadása alapvető, különben erőszakról beszélünk, egy gyermektől pedig nem várható el az ilyenfajta érintkezés elfogadása.

@ReignOfdark: A különbség ott van, hogy te már ráléptél ezen kompromisszum útjára, míg ha visszagondolsz, középiskolában ezt a lehetőséget erősen elvetetted.

Enni pedig kulturálisan és történelmileg is mindenki azt eszik, amit képes megtermelni :) Ha tanulsz jó spanyol recepteket, írdd meg azért ;)) Egyébként én a helyedben a tenger gyümölcseivel kezdenék ismerkedni, ha jól tudom, arrafelé közel van a sós ízű szellő :)

@Irkutszk:

"Én csak általánosságban tudok neked válaszolni"

Köszönöm, de nem kielégítő a válasz: a kérdésem épp' az volt, hogy ha nem pszichiátriai/neurológiai panaszokkal prezentál a beteg, de a megfigyelt viselkedése _szubjektíven_ "elfogadhatatlan" az orvos számára, indokolt-e orvosetikailag ill. pénzügyi szempontból a más irányú/költséges kivizsgálás.

"ugye egy társadalmi szempontból abszolút elfogadhatatlan viselkedésről van szó"

Ha annyira egyértelműen "abszolút elfogadhatatlan" lenne a viselkedés, törvény lenne ellene.

"(amely a poszt beküldőjét annyira felzaklatta, hogy kötelességének érezte ezt megírni egy nyílt fórumon)"

Különböző embereket különböző dolgok zaklatnak fel; a felzaklatottság ténye önmagában kevés ahhoz, hogy a másik viselkedését "abszolút elfogadhatatlannak" címkézzük. A posztbeli történetben én egyetlen elfogadhatatlan momentumot találtam (amennyiben igaz), névlegesen azt hogy egy nővér megadta az orvos telefonszámát a néninek... ez, ha valóban megtörtént, szerintem elégséges indok arra hogy elbocsássák a nővért.

Ha a néni valóban elkezdi telefonhívásokkal bombázni az orvost és/vagy felkeresi a lakhelyén, az már kimerítheti a zaklatás bűncselekményének (szabálysértésének?) tényállását; az már valóban az egyértelműen "abszolút elfogadhatatlan" kategóriába esik, ezért is törvényellenes. Mindaddig amíg ez nem következik be, a néni csak egy mezei seggfej aki a(z elvirágzott) szexualitásán keresztül hoz kényelmetlen helyzetbe embereket (és vszínűleg igencsak élvezi ezt a hatalmát).

@Braincelle: Pedig te okosakat szoktál írni :-)

@Irkutszk: Sajnos nem eszem halat, a frutta del mare meg olyan szagot csinál a szupermarketekben, hogy blöeee. Bomló fehérje és pállott növényszag. Annyira nincs itt étvágyam, hogy hárommal beljebb csatoltam a nadrágszíjamat, pedig eleve nem voltam dagi. A munkahelyem amúgy a tengerparton van :-P Meló után lemegyek fürdeni a monokiniző lányok közé :-)))

@neoteny:
"hogy ha nem pszichiátriai/neurológiai panaszokkal prezentál a beteg..."

Erre sajnos én nem tudok felelni, nem ismerem a kórházi protokollokat.

"törvény lenne ellene"

Törvénnyel az ön- és közveszélyes viselkedést korlátozzák, a szószátyárság nem tartozik ide.

"Különböző embereket különböző dolgok zaklatnak fel"

A magatartástudomány egy külön tudományág. Ha ilyesmivel foglalkozunk, fontos tudnunk, hogy egy adott társadalmon belül értelmezhető, hiszen különböző társadalmak különböző normákkal rendelkeznek (extrém példa a kannibálok). Az a normális, amit az emberek elfogadhatónak tartanak, ergó az egész szubjektív. Az ilyesmivel foglalkozó orvos dolga, hogy az átlagnak megfelelő viselkedést 'tanítsa' meg a betegeinek. Ahhoz, hogy ebben célt érjen, a beteg közreműködése alapvetően fontos (ergó ebben a történetben valószínűleg nem kezdték el a néni viselkedését kezelgetni).

Jelen történethez nem szeretnék mélyebben hozzászólni, mert véleményem van ugyan, de nem szeretném hangoztatni. Az elméletekről szívesen beszélgetek ugyanakkor (pszichiátriai-neurológiai gyakorlati tudásom meg úgysincs :) )

@ReignOfdark: Én a helyedben azért kirántanék egy pár garnélarákot. Egyszer kóstoltam olyat előételként, és nagyon ízlett!

Teljesen általános, hogy elutazás után az ember fogyik :)), bocs, nem vagy extremitás :P Csak aztán hozzászokás után tessék meg is tartani :)

@Irkutszk:

"Törvénnyel az ön- és közveszélyes viselkedést korlátozzák, a szószátyárság nem tartozik ide."

Ezért nem értettem azt, hogyan lehet egyértelműen "abszolút elfogadhatatlan"-nak címkézni a néni viselkedését.

"különböző társadalmak különböző normákkal rendelkeznek (extrém példa a kannibálok)"

Azért annyira nem különbözőek azok a normák (ld. pl. Steven Pinker "A Nyelvi Ösztön" c. könyvét ahol felsorolja -- mások munkája alapján -- azt az eléggé hosszú listát amik jellemzőek az Universal People-re, ti. megtalálhatóak az összes vizsgált társadalmakban, kőkorszaki technológiákkal élőktől az űrutazókig). A kannibál "csak" a más törzsbeli (háborús) áldozatot fogyasztja/fogyasztotta el, ill. a saját apjának az agyát (és az utóbbival nagy szívességet tett az emberiség többi részének, hiszen a kuru/Creutzfeld-Jacob betegség/prionok szerepe rajtuk keresztül vált egyértelművé).

"Az a normális, amit az emberek elfogadhatónak tartanak, ergó az egész szubjektív."

A 'normális' szó jelentése 'átlagos', nem 'helyes'. Ha valaki törpe termetű vagy 210 cm fölötti magasságú, az sem 'normális', mégis elfogadható... az utóbbiból (esetleg) jól kereső NBA játékos lesz, az előbbi meg történelmi filmekben kaphat (statiszta) szerepet mint a király törpéje. (Ill. kb. két évtizeddel ezelőttig tehetett szert jövedelemre Franciaországban mint törpedobáló versenyek alanya, de aztán az ellen törvényt hoztak... mert a többség -- vagy az eléggé befolyásos kisebbség -- nem találta 'normálisnak' hogy valaki -- részben -- abból éljen meg hogy versenyszerűen hajigálják őt).

A törvény igyekszik elkerülni a szubjektivitást annyira, amennyire csak lehetséges: ezért vannak -- a lehetőségekhez mérten -- a legpontosabban definiálva a különböző bűncselekmények és szabálysértések tényállásai. (Elvileg) nem az kerül elítélésre ami valaki(k) szerint bűncselekmény/szabálysértés hanem az ami egy objektív leírás (törvény) szerint az. Az én személyes preferenciáimnak és véleményemnek nincs törvényes ereje; cserébe a másikénak sincs fölöttem, csak a törvénynek.

A jogállam lényege épp' az hogy "government by laws, not by people", hogy csak azt nem szabad ami törvényellenes és minden ami nem törvényellenes az definíció szerint törvényes (és mint olyan szabad)... még ha nem is tetszik valakinek (vagy akár a többségnek).

Különböző emberek különböző mértékben hajlandóak figyelembe venni a nem-írott társadalmi szabályokat; és a 'normális' (értsd átlagos) embernek két lehetősége van: vagy lobbizik azért hogy törvényes tiltás legyen az őt "felzaklató" viselkedés ellen... vagy elhúz annak a társaságából aki "abszolút elfogadhatatlan" (de nem törvényellenes) viselkedése őt "felzaklatja".

@neoteny:
Akármilyen okból került a kórházba, ha felmerül, hogy pszichiátriai beteg, vagy pszichiátriai baja van, lehet pszichiátriai konzíliumot hívni hozzá, sőt tanácsos is.

A pszichiáter meg tudja állapítani, hogy van-e gyanú valamilyen betegségre. Az ilyen betegek általában nem úgy festenek, mint egy simán csak szerelmes asszony. Akár a frontális lebenye károsodott, akár mániás fázisban van, vagy pszichotikus, azt felismeri az, aki ehhez ért.

Ez a betegnek is érdeke. Egy kicsit úgy érzem, hogy valami gondolsz a pszichiátriai betegségről, mint fogalomról, ami nem biztos, hogy reális. Ezeknek a betegségnek a jelentős része mind az egyén mind a környezete számára legalábbis hosszútávon megterhelő és sok szenvedést okoz. Nem arról van szó, hogy meg kell bélyegezni valakit, hogy normális-e vagy sem, ez egy káros gondolatmenet. Egy depressziós beteg például teljesen normális, de van egy betegsége, ami kezelést igényel, ugyanúgy, mint ahogy lehet az embernek asztmája, torokgyulladása vagy kizáródott sérve, törött lába.

@neoteny:
"Azért annyira nem különbözőek azok a normák"

Azért az európai társadalomban nem elfogadott a kannibalizmus. Én a különbségekről beszéltem, te a hasonlóságokról; nem mondunk ellent egymásnak, mindkettő létezik.

"csak azt nem szabad ami törvényellenes"

A pszichiátria nem törvényellenes viselkedéssel foglalkozik. Sőt, csak olyan betegeket kezel, akik maguk keresik fel az orvost. Egyedül az vethető kényszermegfigyelés alá, aki ön- vagy közveszélyes.

"Ha valaki törpe termetű vagy 210 cm fölötti"

Jelenleg nem genetikai extremitásokról beszélgetünk, hanem viselkedési problémákról: olyanról, aki nem képes kilépni a lakásából, mert százhuszonötödszörre is ellenőriznie kell, hogy bezárta-e a lakásajtót, vagy elzárta-e a gázt; olyanról, akinek a hangok azt mondták, hogy a villamos a kiskutyája; vagy olyanokról, akik egész nap a szobájukban ülnek és a külvilág számára elzárt világban élnek, a külvilággal nem kommunikálnak, enni nem esznek, inni nem isznak. Az alacsony- vagy magasnövésűek számára (és jéé, ez is szubjektív, hogy mit nevezünk túl magasnak vagy túl alacsonynak) is lehetnek természetesen pszichiátriai problémái (például sokkal gyakoribb, hogy elfogadási problémáik legyenek, mert ők maguk nem találják helyüket a nem számukra épült átlagos világban).

@Braincelle:

"A pszichiáter meg tudja állapítani, hogy van-e gyanú valamilyen betegségre."

Nos itt merül fel az érdekes kérdés hogy mi minősül pszichiátriai betegségnek. A DSM listáz egy csomó állapotot és/vagy betegséget (diagnosztikai szempontokkal együtt), de nem definiálja az egészséges állapotot. Egy jó pszichiáter/neurológus majd' mindenkiben tud találni olyan viselkedést/állapotot ami valamilyen mértékben eltér az átlagtól (ami ugye feltételezetten "egészséges"); hogy ez mennyire orvosolandó, az az érdekes kérdés.

@Irkutszk:

"Azért az európai társadalomban nem elfogadott a kannibalizmus."

Egyrészt mai napság nem az, másrészt "a kényszer nagy úr", ha valaki emberhúst eszik azért mert nincs más tápláléka (és nem ő okozta a táplálékul szolgáló embertárs halálát), a törvény sem ítéli el.

"nem genetikai extremitásokról beszélgetünk, hanem viselkedési problémákról"

A viselkedési (személyiségi) problémák nem állnak -- valamilyen mértékű -- genetikai kontroll alatt? Legjobb tudásunk szerint a pszicho/szociopata születésétől fogva az és nem "gyógyítható"; ennek megfelelően feltételezhető egy igen magas genetikai összetevő az állapotában.

"s jéé, ez is szubjektív, hogy mit nevezünk túl magasnak vagy túl alacsonynak"

Nem annyira szubjektív; valaki már említette a +- 2 SD (standard deviation)-t ami eléggé jó statisztikai eszköz arra, mi tér el az átlagostól "elég nagy" mértékben.

"egész nap a szobájukban ülnek és a külvilág számára elzárt világban élnek, a külvilággal nem kommunikálnak, enni nem esznek, inni nem isznak"

Ha nem esznek/isznak, az pár nap alatt megoldja a problémát. Ami pedig a világtól való elzárkózást illeti, mi van azokkal akik otthonról dolgoznak és a kommunikációjuk a (munkahelyi) külvilággal elsősorban elektronikus/telefonos (és lehet hogy azt is minimalizálják); ők "gyógyítandóak"?

@neoteny:
Várjál. Persze, hogy kérdéses, mi az, ami kezelést igényel, mi nem. Pontosabban: van néhány olyan állapot, amely nem kérdés, hogy kezelést igényel. Ezek egy része a beteg beleegyezése nélkül is, jogi eljárással. A többi esetben nem kezeled a beteget a beleegyezése ellenére, hanem megbeszéled vele, hogy mit gondolsz, és arra mi lehetne a megoldás.

Nem az a lényeg, nem azt vizsgálod, hogy társadalmilag normális-e, hogy ez a nő ilyen szerelmes. Hanem úgy beszélgetsz vele, veszed fel az anamnézist, hogy képet kapj arról, hogy van-e hangulatzavara, tud-e tisztán gondolkozni, tud-e felelősséget vállalni a cselekedeteiért, van-e valamilyen jele annak, hogy hallucinál, téveszméi vannak stb.

Egy jó pszichiátriai státusz (vizsgálati eredmények leírása) ugyanolyan konkrét, mint egy belgyógyászati betegé. Nem azt mondod a végén, hogy egészséges vagy nem, hanem leírod a státuszba ezeknek a tüneteteknek, jeleknek a jelenlétét vagy hiányát, és abból egy feltételezett diagnózist, további kezelés vagy kivizsgálás tervét véleményezed.

A pszichiáter javasolhat pszichoterápiát is, vagy rendszeres kontroll vizsgálatokat. Vagy pszichiátriai osztályon elhelyezést, de az önkéntes.

Kivéve azt a néhány helyzetet, amikor nem, de ha láttál már olyan beteget, akit az akarata ellenére kell kezelni, akkor megértenéd, hogy ez szükséges. Például ha valaki egy husánggal rohangászik az utcán, azt gondolja, hogy a járókelők követik őt, és ő inkább agyonveri őket, csak ne kövessék, annak nem tudod azt mondani, hogy "Kedves uram, maga hallucinál, higgye el, nem is akarják követni, de ha gondolja, szívesen látnám itt az osztályon". Jó, ez egy sarkos példa volt, de a kényszerkezelés ennyire sarkos esetekre vonatkozik. De akkor is, az akut veszély hárításakor rögtön jelenteni kell, és egy háromfős bíró szemle fogja rendszeresen megvizsgálni és engedélyezni az akarata ellenére a kezelést.

A többi betegnek kezelést javasolsz, vagy esetleg rábeszéled egy vizsgálatra, ha például az a gyanúd, hogy a szerelmes néninek agydaganata van (mert neurológiailag is megvizsgáltad, és gyanús, hogy koponyán belüli térfoglalása van), akkor azért érdemes rábeszélni az MR-vizsgálatra.

És még azt vedd hozzá, hogy ha valakinek van egy sok szenvedést okozó pszichiátriai betegsége, akkor a kezelés neki segítség. Te most csak egy stigmát látsz benne, de pont azért, mert mindenkinek megvan a maga gyengesége, itt nem arról van szó, hogy pszichiátriai betegség = totális alkalmatlanság az életre, abnormalitás, bármi. Életvezetési krízis, pánikbetegség, kényszerbetegség, fóbiák stb. úgy is jelentkezhetnek, hogy amúgy az életét uralni tudó, értelmes, értékes, normális emberről van szó. A pszichoterápia pedig csak segít az embernek menedzselni az életét. A szó tág értelmében az is pszichoterápia, hogy a pap meghallgat a gyónásnál, meg az is, amit "coaching" címen menő cégvezetők vásárolnak meg, pszichoterápia a családterápia is, ami például egy nagyon pozitív, jószándékú irányzat, nem arról van szó, hogy mennyire nemnormális egy ember, egy család (persze ismerni kell, hogy mi működik rosszul és miért, másképpen kuruzslás az egész), hanem az a lényeg, hogy hogyan lehetne jobb.

Más kérdés, hogy a TB nagyon kevés pszichoterápiát támogat, kevés a pszichiáter is, az intézmények nagyon túl vannak terhelve, így nem tud az ideális megvalósulni mindig.

@Braincelle:

Az önkéntes (és megfelelően informált) döntés alapján történő kezelés ellen semmi kifogásom sincs: nyilvánvaló az, hogy ha a kezelt is úgy ítéli meg hogy szenved az állapotától, és van rá (tudományos szempontból nem különösebben vitatott) kezelési módszer, azt biztosítani kell számára.

"Jó, ez egy sarkos példa volt, de a kényszerkezelés ennyire sarkos esetekre vonatkozik."

Kivéve amikor politikai szempontok érvényesülnek: ismert tény hogy a Szovjetunióban használták a pszichiátriai kényszerkezelést politikai ellenzék "eltávolítására" (amikor már nem volt elfogadható a tarkónlövés a Ljubjanka pincéjében).

Az én szempontom az, hogy mindenkiről feltételezhető (ahogy a törvény is teszi) a többé-kevésbé ép elmeállapot... és mint olyan, a személyes felelősség a tettei(n)kért. Az én véleményem az, hogy igen magas lécet kell állítani ahhoz, hogy valakit kényszerkezelésnek vessenek alá: szerintem egyértelműen törvényellenes cselekedetet kell elkövetnie ahhoz, hogy -- miután megállapításra került hogy nem volt beszámítható tette elkövetésekor --, a kényszerkezelés indokolható legyen. A megelőző ("veszély" jelenléte) kényszerkezelés, akármennyire is "jóindulatból" fakad, túlságosan sok (akár szándékos, akár nem szándékolt) visszaélésre ad lehetőséget.

Szóba került a pedofília korábban: helyes az hogy egy pszichiáter (akit köt a hippokratészi esküje) értesíti a hatóságokat ha a kezeltje prepubescens gyermekek iránti nemi vágyat fejez ki/árul el? Akkor is helyes ha a kezelt soha nem tett semmilyen lépést szexuális kapcsolat létesítésére? Mi van akkor ha a törvény kötelezi a pszichiátert a hatóságok értesítésére? Hogyan egyeztethető az össze az esküjével? Charles Lutwidge Dodgson (Lewis Carrol) kezelésre szorult mert kislányokról készített mezítelen képeket (ami a mai USA-ban egyértelműen gyermekpornográfia készítése, birtoklása és -- esetleg -- terjesztése, és mint olyan sok-sok év börtönbüntetést jelent)?

@neoteny:
""a kényszer nagy úr", ha valaki emberhúst eszik"

Egyrészt az ilyesfajta kényszer magában az alanyban is erős érzelmi traumát jelent, másrészt ez csak azt jelenti, hogy a környezetet is vizsgálni kell.

"A viselkedési (személyiségi) problémák nem állnak -- valamilyen mértékű -- genetikai kontroll alatt? Legjobb tudásunk szerint a pszicho/szociopata születésétől fogva az és nem "gyógyítható"; ennek megfelelően feltételezhető egy igen magas genetikai összetevő az állapotában."

Ez csak feltételezés, tudományosan elég keveset tudunk ezekről a betegségekről, sajnos. Kutatások folynak, majd egyszer, talán... A pszichiátriai betegségek biokémiai lefordítása jelenleg gyerekcipőben jár. Ez van.

"Ha nem esznek/isznak, az pár nap alatt megoldja a problémát."

Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? Magyarázd már meg légyszíves az anyukájának és apukájának, hogy ugyan, semmi probléma, pár hónap és éhenhal, semmilyen terápiát nem igényel.

"Ami pedig a világtól való elzárkózást illeti, mi van azokkal akik otthonról dolgoznak és a kommunikációjuk a (munkahelyi) külvilággal elsősorban elektronikus/telefonos (és lehet hogy azt is minimalizálják); ők "gyógyítandóak"?"

Épp az a szép a pszichiátriában, hogy az ilyen kérdésekre ezt lehet válaszolni: Komplexitásában kell tekinteni egy beteget, és egy-egy ilyen kiragadott példából nem lehet következtetéseket levonni. A DSM-ben sem véletlenül vannak azok a kritériumok felsorolva, hozzábiggyesztve, hogy egy-egy betegség diagnosztizálásához hány kritériumnak kell teljesülnie.

@Braincelle: Kedvenc gyakorlataim egyike volt, mikor találkozhattunk téveszmés betegekkel, akik elmondták a történetüket, majd miután a beteg távozott, az orvos is elmondta, hol volt a hiba a történetben.

@neoteny:
"Kivéve amikor politikai szempontok érvényesülnek: ismert tény hogy a Szovjetunióban használták a pszichiátriai kényszerkezelést politikai ellenzék "eltávolítására" (amikor már nem volt elfogadható a tarkónlövés a Ljubjanka pincéjében)."

Engedd meg, hogy csak a tarkónlövésre reagáljak: A devianciától a zsarnokok sem mentesek. Ezért is tartjuk a demokráciát jobbnak a királyságnál vagy egyéb egyeduralomnál. Egyrészt abban bízunk, hogy a többség szava a többséget fogja képviselni, másrészt abban, hogy a választás lehetőségével az ilyen viselkedést pártolók nem kerülnek hatalom közelébe.

@Irkutszk:

"Ez csak feltételezés, tudományosan elég keveset tudunk ezekről a betegségekről, sajnos. Kutatások folynak, majd egyszer, talán... A pszichiátriai betegségek biokémiai lefordítása jelenleg gyerekcipőben jár. Ez van."

Akkor ajánlanám Hervey Cleckley "The Mask Of Sanity" c. könyvét, Robert Hare munkásságát, Martha Stout "The Sociopath Next Door" c. könyvét ill. Andrzej Łobaczewski "Political Ponerology: A Science of Evil Applied for Political Purposes" c. könyvét.

"Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?"

Mint ahogy te sem gondoltad komolyan a "enni nem esznek, inni nem isznak" kitételt, hiszen három nap alatt szomjan hal az aki nem fogyaszt semmi folyadékot.

"Komplexitásában kell tekinteni egy beteget, és egy-egy ilyen kiragadott példából nem lehet következtetéseket levonni."

A szempontom épp' az hogy -- különösen a pszichiátriai "betegségeknél" -- az esetek túlnyomó többségében egy ember hivatott eldönteni, mennyire beteg: a "beteg" saját maga.

@Irkutszk:

"A devianciától a zsarnokok sem mentesek. [...] abban bízunk [...] hogy a választás lehetőségével az ilyen viselkedést pártolók nem kerülnek hatalom közelébe."

Javaslom egyrészt az előző hozzászólásomban hivatkozott "Ponerology" könyvet, másrészt Friedrich Hayek "Út A Szolgaságba" c. könyvét ezen bizalmak elméleti kritikájára.

@neoteny:
Én elsősorban a biokémiai oldalról közelítek :)

Te ugye még nem láttál mély depresszióban szenvedőt? Vagy egy katatón skizofrént? De, komolyan gondoltam, amit írtam.

Nincs igazad, sajnos, bárcsak így lenne; bárcsak mindenki látná, mennyire tér el az átlagtól.

Egy szóval nem írtam, hogy igazunk van-e vagy sem, hogy ez így működik-e a gyakorlatban vagy sem. Csak csupán a zsarnokságot ítéltem el.

@Irkutszk:

"Én elsősorban a biokémiai oldalról közelítek"

Ami nagyon helyes mindaddig, amíg "a bizonyíték hiánya nem jelenti a hiány bizonyítékát". Azért mert -- eddig -- nem találtunk közvetlen összefüggést a DNS és a személyiség (különféle aspektusai) között, nem jelenti azt hogy nincs összefüggés (természetesen nem egy-az-egyben megfeleltetés, hiszen a DNS közel sem tartalmaz annyi információt hogy tudná specifikálni az összes axon-dendrit kapcsolatot). Mindenesetre az már ismert hogy a "shyness" (szégyenlősség?) áll a legnagyobb mértékű genetikai kontroll alatt (ld. Frank J. Sulloway "Birth Order, Family Dynamics, and Creative Lives"); úgy tűnik hogy a variabilitás 50%-ért a genetika a felelős.

No ha komolyan gondoltad, akkor én is komolyan gondoltam hogy három nap alatt szomjan hal az, aki nem iszik.

"bárcsak mindenki látná, mennyire tér el az átlagtól"

Mi célból? Miért kívánatos közel(ebb) lenni az átlaghoz? Pusztán evolúciós szempontból sem jó ötlet átlagosnak lenni, vagy az átlaghoz közel állni: egy kórokozó/élősködő épp' az átlagra "vadászik" és az átlagosból szedi legtöbb áldozatát.

Hamilton egy alkoholista matematikus volt; közel sem biztos hogy ugyanolyan lett volna a matematikai teljesítménye ha "kigyógyítják" az alkoholizmusából. Erdős Pál az anyja haláláig együtt élt vele, utána meg két bőröndből élő "hajléktalanná" vált (és Benzedrint szedett az ötvenes éveitől kezdve): mégis a XX. sz. egyik legnagyobb matematikusa volt, akit emberiség elleni vétség lett volna "meggyógyítani".

"Csak csupán a zsarnokságot ítéltem el."

Nagyon helyes; az érdekes kérdés az, mit lehet tenni a "kifejlett" zsarnok utólagos elítélésén kívül. (Arról nem is beszélve hogy orvosok -- és különösen pszichiáterek -- szintén -- államilag/kormányzatilag biztosított -- hatalommal rendelkeznek az átlagpolgár felett, de a felelősségük nem nagyobb az átlagpolgárénál.)

@neoteny:

Javítás: Frank J. Sulloway könyvének teljes címe: "Born To Rebel: Birth Order, Family Dynamics, and Creative Lives".

@neoteny:
Erdős Pál nem volt hajléktalan.
Honnan veszed? Beteg sem volt soha.

www.omikk.bme.hu/archivum/magyarok/htm/erdosrov.htm

Egy zseniális éles elme, akinek mások voltak a prioritásai, mint az átlagnak.

@neoteny:
"Azért mert -- eddig -- nem találtunk közvetlen összefüggést..."

Nem fogok olyan tudományos témáról véleményt kifejteni, amiről nincs bizonyíték, ezért nem írtam semmit.

"Miért kívánatos közel(ebb) lenni az átlaghoz?"

Hol írtam, hogy ezzel együtt közelíteni akarna az átlaghoz? Azt írtam, hogy tudomása legyen róla.

"Nagyon helyes; az érdekes kérdés az, mit lehet tenni a "kifejlett" zsarnok utólagos elítélésén kívül."

Számodra ez az érdekes kérdés, számomra meg nem.

@Dr.laikus PhD:

Az általad hivatkozott linkről:

"Magántulajdon, családi gondok nem terhelték, személyes holmija elfért két bőröndben. Folytonosan úton volt, földrészek között ingázott"

... ami egy átlagember számára a "hajléktalan" megfelelője (és első használatkor is idézőjelek közé tettem a szót).

"Beteg sem volt soha."

A Benzedrin-fogyasztása egy átlagember számára kimeríti a "kábszeres"/"beteg" kategóriát.

"Egy zseniális éles elme, akinek mások voltak a prioritásai, mint az átlagnak."

Erről van szó; és a "más prioritások" mindenkinek joga, nem csak egy kiváló matematikusé.

@neoteny:

Meg a folytatás...
...mindenütt ott akart lenni, ahol e földkerekségen a matematikát művelték. Erdős Pál saját díjat is alapított fiatal matematikusok számára.

Ölég önkényesen idézel az igazad bizonyítandó.
Okoskodás ez, de nem a tények ismerete.

Jól tesztelhető, felismerhető a beteg ember, de az is aki már nem ura önmagának és nem tud közreműködő lenni.

Irkutszk leírta mi a garancia a visszaélések elkerülésére.
Annyira, hogy sokszor a beteg ember családja kerülhet nagyon-nagyon nehéz helyzetbe.. :((

@Irkutszk:

"Nem fogok olyan tudományos témáról véleményt kifejteni, amiről nincs bizonyíték"

A Google keresés "personality twin studies" 1,700,000 találatot ad; már az első oldalon van két olyan link ahol a "psychopathology" szó szerepel a kivonatban.

"Azt írtam, hogy tudomása legyen róla."

Rendben van, akkor erre vonatkozva kérdezem: miért?

"Számodra ez az érdekes kérdés, számomra meg nem."

Ahhoz képest hogy azt kívánatosnak találod hogy az utca embere ismerje, mennyiben tér el pszichiátrialag az átlagtól, meglepő hogy nem találod érdekes kérdésnek hogy a vezetői (akik hatalommal rendelkeznek felette) mennyiben térnek el a pszichiátriai átlagtól.

@Dr.laikus PhD:

"nem a tények ismerete"

Miért, mik a tények? Az, hogy két bőröndben elfértek a személyes cuccai; az, hogy folyamatosan utazott ill. kollégáknál lakott (akikkel együttműködött matematikai dolgozatokon). Ez nem számít átlagos viselkedésnek, még a matematikusok között sem.

"Jól tesztelhető, felismerhető a beteg ember"

Nos akkor a posztban szereplő néni beteg vagy sem? Tegyük fel hogy megvizsgálták a frontális lebenyeit és nincs látható nyoma sérülésnek: akkor beteg vagy sem? Nincs az élettörténetében bipoláris vagy mániás esemény: akkor beteg vagy sem?

@neoteny:
Hogy miért? Mert ez az önismeret része, azért. Ha öntudatos emberekként szeretnénk leélni az életünket, ehhez ismernünk kell saját magunkat, gyengeségeinket és erősségeinket. Természetesen ismeretünk tudatában fejlesztenünk is szükséges önnön képességeinket, de ez már más téma.

1, Ha valamiről véleményt fejtek ki, akkor nem google találatok alapján teszem. (Bocs google, egyébként jó kereső program.)
2, Ha bele is olvasnál legalább egy párba abból a sok találatból, kevesebb vitánk lenne.

"a "más prioritások" mindenkinek joga"

Ezzel senki nem vitatkozik. Kényszermegfigyelésre az ön- és közveszélyesek kerülnek; és a pszichiátriai betegek egyéb úton csak önszántukból kerülnek orvoshoz. Épp úgy, ahogy az egyéb szervi betegek is önszántukból fordulnak orvoshoz: mert nem találják kielégítőnek az állapotukat.

@neoteny:
"akkor beteg vagy sem?"

Szívesen leírom még egyszer: Nem dönthető el egy tünet alapján betegség megléte vagy hiánya.

@neoteny:

?????
Kérdezz szakembert, vagy olvasd amit Isolde írt. ez az ő szakmája.

Tőlem ne várd, hogy egy hiányos és elfogult bejegyzés alapján akarjak diagnózist felállítani laikusként.

Ha láttál már beteg embert, nem lennének kétségeid.
Egyetlen előnyöm veled szemben, hogy éltem beteg emberrel együtt és láttam másokat is.

Laikus vagyok, kicsit tudok a homloklebenyről, de magamtól nem ugrott be, hogy ez lehet a baj.

Az viszont biztos, hogy a mániás beteg nem így viselkedik.

@Irkutszk:

A kérdés épp' az hogy egy viselkedésforma (mint pl. amit leírtak a posztban) mennyiben "tünet" és mennyiben indokol vizsgálatot.

@Irkutszk:

"Mert ez az önismeret része, azért. Ha öntudatos emberekként szeretnénk leélni az életünket, ehhez ismernünk kell saját magunkat, gyengeségeinket és erősségeinket."

Ez egy egyéni preferencia; egyáltalán nem szükséges hogy mindenki eszerint vezesse az életét. Az egyén tisztelete éppen abban merül ki, hogy őt tartjuk kompetensnek abban, hogyan viselkedik... mindaddig, amíg a törvényeket betartja.

"Ha valamiről véleményt fejtek ki, akkor nem google találatok alapján teszem."

... hanem a Google által mutatott kutatások tanulmányozása alapján. A személyiség genetikai alapjairól bőven van kutatás; elintézni ezeket azzal hogy "nincs tudományos bizonyíték" nem azt mutatja hogy valaki érdeklődik a téma iránt.

"Ha bele is olvasnál legalább egy párba abból a sok találatból, kevesebb vitánk lenne."

Azzal hogyan lehet vitatkozni hogy a személyiség genetikai alapjai "feltételezések" és nincs rájuk "tudományos bizonyíték"?

@Dr.laikus PhD:

"diagnózist felállítani"

A kérdés épp' az, hogy szükséges-e diagnózist felállítani.

"Ha láttál már beteg embert, nem lennének kétségeid."

Találtam már magam olyan helyzetben mint a doktor volt a nénivel kapcsolatban. A nő (akinél albérlő voltam) kapott pszichiátriai "kezelést" is; a személyiségét nem változtatta meg permanensen, a végső megoldás az volt hogy elköltöztem és megszüntettem vele minden kapcsolatot.

"Az viszont biztos, hogy a mániás beteg nem így viselkedik."

"As defined in the DSM-IV-TR, hypersexuality can be a symptom of hypomania or mania in bipolar disorder or schizoaffective disorder."

en.wikipedia.org/wiki/Hypersexuality

@neoteny: Hahó, remélem, még nem késtem el a válasszal. Igazad van, ha valaki szimplán fura vagy szokatlan, az még nem ok arra, hogy diagnózissal címkézzük fel, sem arra, hogy költséges vizsgálatokat kérjünk az Ön adójából. Azonban a fenti eset, tudniillik idős, keringési problémákkal küzdő beteg (gondolom szív/keringési betegség miatt lehet a kardiológián, olyanok miatt szoktak ott lenni) kritikátlanul viselkedik, akkor az azért többnyire tünet. (Mert a keringési betegsége miatt egyszer vagy rendszeresen nem kapott vért az agya, innen a gyanú).

A fenti esetben a következő az orvos teendője:
1. Alaposan kikérdezi a beteget, átnézi a papírjait, és ha van fellelhető hozzátartozója, azt is kikérdezi a betegségtörténetről (korábbi pszichiátriai és testi tünetek, kezelések).
2. Még alaposabban megvizsgálja a beteget neurológiailag (reflexek stb., a kis kalapáccsal), hogy kiderüljön, van-e a kritikátlanságon kívül egyéb, frontális lebeny érintettségre utaló tünete.
3. Felméri, van-e olyan kockázati tényező a beteg anamnézisében, ami miatt esélye van agyi keringészavarra, ér eredetű agykárosodásra (van, a szívbetegsége, ami miatt a kardiológián van.)

A fentiekből jó eséllyel kiderül, hogy 60 éve ilyen-e a néni, vagy pedig ez egy markáns viselkedésváltozás. A hirtelen, látható ok nélküli viselkedésváltozás gyanú lehet agyi eltérésre.

A bipoláris zavar is felmerülhetne elvileg, bár néhány adat ellene szól: az esetek nagy részében a bipoláris zavar mániás epizódjai ritkulnak a kor előrehaladtával. Klasszikus mániás 65 éves néni ritka. Ettől persze még létezhet, differenciáldiagnosztikában kell rá gondolni. Mivel a bipoláris zavar fiatal felnőttkorban kezdődik, korábbi zárójelentésből, hozzátartozók elmondásából kiderülhet, hogy volt-e a néninek az eddigi életében több mániás és depressziós epizódja. Olyan nincsen, hogy egy bipoláris 65 évesen lesz először beteg. Ezenkívül, a mániás epizód egyik tünete a kritikátlanság, de csak akkor mondható ki az epizód, ha legalább 4 tünet jelen van az alábbiak közül:
- emelkedett hangulat
- grandiozitás
- nagyon kicsi alvásigény (3 óra pl)
- a szokásosnál beszédesebb
- gondolatrohanás szubjektív érzete
- könnyen terelődő figyelem
- felfokozott aktivitás
- felelőtlen örömkeresés.
Szóval szimplán egy ezek közül nem elég. A mániás epizód diagnosztizálhatóságának további kritériuma, hogy "a fenti tünetek nem valamilyen szervi betegség tünetei" - vagyis ezt ki kell zárni!

A fenti esetben a néni viselkedésére a _legvalószínűbb_ magyarázat a frontális lebeny sérülése. Ha a kommentelők ragaszkodnak hozzá, belátom, hogy nem túl valószínű, de előfordulhat, hogy személyiségtényező vagy bipoláris zavar is lehet. Mindemellett, ha nagy eséllyel szervi baj, akkor azt meg kell vizsgálni, ki kell zárni. Ugyanúgy, ahogy ha 50 éves dohányos stresszes meghízott férfi jön mellkasi fájdalommal, akkor EKG-t _kell_ csinálni infarktus gyanúja miatt, pedig lehet, hogy csak pánikbeteg, vagy mittudomén, tetteti.

Akkor még egyszer: a fenti esetben a tünet mellett a beteg életkora, és az anamnézisben szereplő szívbetegség miatt gondolok leginkább frontális lebeny érintettségre. Más életkorú, más anamnézisű illetőnél azt az esetet kellene végiggondolni.

Mindemellett az egészből továbbra is azt tartom a leginkább szomorúnak, hogy betegtársak röhögnek betegtársuk tünetein. Az oké, hogy az orvosok suttyók, azért jött létre ez a blog, hogy ezt naponta leszögezhessük, rendben van. De basszus azért, a szerencsétlen agyi beteg öreganyán szerintem illetlen és etikátlan az interneten poénkodni.

@neoteny: ja, közben látom, hogy itt már a pszichiátria létjogosultságáról vitatkozunk, ez egy szuper évszázados vita, tudniillik a normalitás kérdése és hogy mit mikor miért tart annak a társadalom, a Buda Béla írt róla egy elég jó könyvet idén, javaslom a téma iránt érdeklődőknek:
bookline.hu/product/home.action?id=101336&type=22&_v=Buda_Bela_Az_elme_gyogyitasa_Kritikus_pillantasok_egy_kulonos_orvosi_szakteruletre
De persze, eredetileg ő is pszichiáter, meg én is, szóval, mit dumálunk.

De a néninek a frontális lebeny baja az neurológiai betegség, a neurológusok pedig igazi orvosok, kórképeik mint agytumor meg agyvérzés igazi betegségek, szóval itt azért talán kevésbé merül fel a normalitás vs. deviancia kérdés.

@isolde:

Köszönöm mindkét hozzászólásodat. Amit írtál a diagnózis felállításáról, érthető és világos. Amit arról írtál, hogy milyen valószínűséggel szervi eredetű (az néni korában), szintén eléggé logikus.

a nénivel telefonon tartom a kapcsolatot,és azt modnta,hogy hívogatni szokta a dokikáját,de ő nem veszi fel

@tudor2:

Látom Isolde ezen mondata nem nagyon érintett meg.

"Mindemellett az egészből továbbra is azt tartom a leginkább szomorúnak, hogy betegtársak röhögnek betegtársuk tünetein. Az oké, hogy az orvosok suttyók, azért jött létre ez a blog, hogy ezt naponta leszögezhessük, rendben van. De basszus azért, a szerencsétlen agyi beteg öreganyán szerintem illetlen és etikátlan az interneten poénkodni."

Lehet kamu posztot írni amiből kikerekedhet értelmes, gondolatébresztő beszélgetés is.

Nevetséges vagy és primitív. :(((