Sajnos tény, hogy az ilyen életet nem veszélyeztető, de azért akut ellátásra gyakran sokat kell várni, viszont furcsának tartom, hogy itt nem tudtak prioritást felállítani, máshol azért ez szokás (hiszen kórházról, tehát nem magánrendelésről van szó) - amennyiben pedig nem ők voltak az ügyeletes ellátók, az első körben tovább kellett volna küldeni a sérültet, és nem megváratni. Ha az orvos nem jött ki, akkor az asszisztens rosszul mérte fel a helyzetet - esetleg nemtörődöm volt, vagy nem működik közte és az orvos közt a kommunikáció.
A cím viszont félrevezető, mert (úgy érzem) nem a nevetésen volt a hangsúly - amennyiben mégis, hát bocsássa meg az ember, szokunk néha mi, egészségügyi dolgozók is nevetni.

Jó lenne ismerni a kórház válaszát is a posztoló panaszlevelére. Mert feltételezem, ha volt annyira fontos a probléma, hogy ide megírta, akkor küldött egy észrevételt ide is: www.janoskorhaz.hu/irjon-nekunk/
(ingyenes!)

@Ssanctuss: a címről nekem egy régi sztori jutott eszembe: volt munkahelyen (szünetidőben) a főnök megrótt egy kolléganőt a nevetéséért, mondván: egy kétgyerekes anyának nem illik nevetni, legyen komolyabb. Ezek szerint az orvosnak sem illik...:)
Na de a poszthoz: a gyerek szenvedését nézni tényleg nehéz az anyjának. Nehéz megtalálni a határt, amikor még udvariasan határozott vagyok a nővérrel szemben a gyerek érdekében, vagy már hárpia.
Ami a poszt hangnemében visszatetsző, az a nevetés és a kávé hangulatkeltő elemként használata. Basszus, este 8-9 örül, egy átdolgozott nap után miért ne akarhatna egy orvos meginni egy kávét, hogy felfrissítse az agyát? És tette ezt a rendelőben, ki sem ment a büfébe.
Annyira érződik, hogy a posztoló a történtek mellett is még _nagyon_ akarja színezni a hangulatot. Mikor ennyire érzem, hogy belém akarják szuggerálni, hogy mit gondoljak, hát mindig előjön a csakazértsem érzés.
A történet elmondása önmagában elég a poszthoz, nem kell még direkt showelemekkel durvítani, mert ellenezőjébe fordul.

Sürgős ellátás esetén nem kell bejelentkezni, de nem is kellett volna ennyit várni. Pláne kisgyermek esetén.

Néha az egészségügyi középkáder okoskodik, hatalmat gyakorol.
Sajnálatos... :(((

"Lányomnak egy fenyőfa tüskét a szél a szemébe fújt" a fenyőnek nincs tüskéje, csak tűlevele

"Mivel egy óra múlva sem tudta kikönnyezni csak a fájdalomtól sírt" szembe került idegen tárgy esetén - pláne egy hegyes fenyő tűlevél méretű darabnál - azonnal bekötjük a beteg szemét, hogy ne pislogjon és irány az első szemészeti rendelő

"irány a János szemészeti rendelője 1/4 4-kor meg is érkeztünk.A váróban kb.15 beteg várakozott" - betegeknek biccenteni, rendelőbe bekopogni és bemenni - doki kiszedi az idegen tárgyat és kész, nem a gyerek szemének az épségét veszélyeztetni több órás várakozással - ennyi lett volna...az, hogy anyuka egy töketlen liba, aki nem tudja elmagyarázni az ápolónőnek, hogy azonnali ellátásra van szükség, az más tészta

@reunalla:

"Az nővérkének elmondtam jövetelem célját és közölte,hogy előjegyzésre dolgoznak de ha sürgős(?) akkor várnom kell mert az előjegyzett betegeket kell sorra venni és majd akkor lányom is sorra kerül ha valaki nem jön az adott időpontra."

Ki a liba?
Aki nem tud szöveget értelmezni?
Netán a szülő aki nem akart balhézni?

Ugyan már!

Hát,én pozitív posztra gondoltam a cím elolvasása után,vagy legalábbis humorosra...!!!
Ehhez képest..
Nem tudjuk,hogy mennyi idős volt a gyermek?Lehetett 21 is,de más a szitu szerintem,ha kicsi gyerekről,nagyobbról,vagy felnőttről van szó...a lányom nekem 23 évesen is lányom,és elkísérem,különösen ilyen esetben!
Az ellátás közben rendes volt-e a doktornő?
Miért is nem mentek vissza oda?
Anyuka magát hergelte a történteken,-félig-meddig jogosan-de mondjuk,és nem vártam volna ennyit!
Az első óra után udvariasan megkérdezem,hová is menjünk,másik helyre?
Szerintem minden az eü.személyzeten múlik ilyenkor,de ilyen akut esetnél azért előre veszik a sérültet,bár van olyan sérülés is,ami várhat,ezt egyedileg döntik el.
Én simán vártam pár éve néhány órát,amikor tüzelés közben valami belepattant a szemembe,és másnap tudtam elmenni.

@reunalla: Ne kekeckedj már!Tüske,vagy tűlevél,hegyes,apró valami,ez a lényeg,tudjuk,miről van szó.

@El Visco Stello: Nem valószínű,de ha itt lesz anyuka,majd elárulja nekünk.
Könnyebb idegen helyre panaszkodni,mint az érintett intézménynek megírni!

Most látom csak, Index főoldalon is János kórház. Véletlen-e a sajtó bulvár kontingensének egészpályás letámadása a fenti intézmény ellen? Egy hete minden ezzel van tele, de nem tudok kihámozni semmi konkrétumot. Ez a poszt része-e ennek? Nem a hitelességét akarom megkérdőjelezni, hanem az időzítést.

Visszatérő uveitis miatt gyakran megfordulok a szemészeti ügyeleten. Mindenki vár, türelmesen, pedig szinte kivétel nélkül iszonyú fájdalmakkal küzdünk.
Ami viszont egyszer nagyon felhúzott: Éjjel volt, nem voltak felkapcsolva a villanyok a váróban, amiért minden beteg hálás volt. Erre jön egy nővérmaca, felkapcsolja az összes neoncsövet és idézem "csinálok egy kis világosságot, hogy el ne aludjanak".

Idegentest a szemben sürgősségi ellátást igénylő állapot, ezzel nem szabad a beteget órákig várakoztatni. Talán helyesebb lett volna sürgősségi osztályon jelentkezni, de ha szemészet szakrendelésre ment, ott is soron kívül kellett volna ellátni.
A nevetgélés önmagában nem bűn, de azért általában jobb visszafogottan viselkedni minden munkahelyen, ahol pedig betegeket látnak el, ott ez különösképpen igaz.

Nem a beteg dolga eldönteni mi milyen sürgős, ezért egyértelmű, hogy ilyen esetben az asszisztens a hibás.
Tisztelet a kivételnek, de nekem úgy tűnik, hogy tényleg csak a legalja maradt csak itthon.

Pár nappal ezelőtt pont az volt zagadkának a kifogása, hogy miért nincs előjegyzéses rendszer (az adott konkrét helyen, amit említett), itt pedig pont az előjegyzés miatt kell a nem előjegyzéses betegeknek várni.

A szemészet egyébként is egy nagyon túlterhelt rendelés (kevés az orvos, és nagyon-nagyon sok a beteg), szóval ott a több órás várakozás sajnos nem ritka (nekem is volt benne részem)

A posztoló nem említette ugyan, de azért egy dicséretet kapjon már a doktornő és az asszisztense azért, mert az egész délutánon át este 8-ig tartó rendelés végén nem mondták azt, hogy akkor mennek haza, hanem még valószínűleg 1/2-3/4 9-ig folytatták a munkát. Ezt ugyanis azért tették, mert nem akarták ellátatlanul hagyni a betegeket. Egy kávét és egy nevetést ilyenkor hadd engedjenek meg maguknak.

Egyébként valószínűleg az asszisztens lehetett a hunyó, mert ő volt az, aki úgy ítélte meg, hogy nem igényel sürgősségi, azonnali ellátást a beteg. (Bár azt a levélből nem tudjuk meg, hogy helyes volt-e a nővér döntése)

@qbr:
"És láss csodát a doktornő megkérdezte,hogy mért nem jöttem korábban?_Erre én közöltem vele,hogy már 1/4 4 óta várakozom."

Helytelen volt a döntés, kifogásolta a doktornő...

Az előjegyzéseket is úgy kell elosztani, hogy a sürgős betegeket, ha kell el tudják látni.

@Dr.laikus PhD: Jé, tényleg, akkor választ ad erre a levél.

"Az előjegyzéseket is úgy kell elosztani, hogy a sürgős betegeket, ha kell el tudják látni."

Akkor meg az a baj,hogy miért 2 hónappal későbbre kap időpontot az ember.

@Dr.laikus PhD: a szövegértelmezésemmel nincs probléma ;)... de megnéztem volna azt a beszélgetést, mert, ha anyuka elmondja, hogy PONTOSAN mi a probléma, akkor azonnal ellátják a beteget (a "könnyezik a gyerek, mert valami belement a szemébe" és a "tűlevél van a gyerek szemében, aggódom a szeme épségéért" magyarázatok közti különbséget gondolom te is látod ;) )

sajnos elég sűrűn megfordulok különböző szemészeteken, még egy csúnya kötőhártya gyulladással is azonnal előrevesznek minden beteget, a szemüveget csináltatók elé, mert az azonnali ellátást igénylő eset.....olyat meg még sose láttam, hogy az ápolónő szembe került idegen test esetén egyáltalán mérlegelné, hogy azonnali ellátás szükséges-e (hőbörgő nyugdíjasokat, már láttam, amikor ilyen beteget azonnal behívtak, mert ők időpontra jöttek és hogy képzeli valaki, hogy bemegy előbb)

@reunalla:

Feltételezésekbe bocsátkozol.

Ha nem is tudja elmondani a beteg mi a problémája a szakdolgozó dolga, hogy úgy tegyen fel kérdést, hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy a gyerek szemébe idegen test került.
Megszáradt tűlevél ami tüskeként viselkedik, vagy elázott tűlevelecske amit ki s tudnál fújni - akár még innen a távolból - te is.

Lehet haragudni és kötekedni mindenkire és mindenkivel, de az adminisztrátor akinek egyébként dolga az orvos védelme és nyugalma, annyit be tud magolni, hogy idegen test esetén, kisgyerek esetén az orvos dönt és nem várakoztat.

A többi már csak irgalom kérdése nálad.

@mex18: Most még azért nem múltidő...
Nagyon sok kedves,empatikus,tiszteletet érdemlő eü-s dolgozik kis hazánkban,köszönet érte!!!

Újra írom:NEM DERÜL KI,mennyi idős a gyermek!

Ha rajtam múlna,én csak úgy engednék posztot megjelentetni,ha írója bevállalja,hogy utána válaszol itt a kérdésekre..
Mert feltételezni lehet,de az nem biztos...

@qbr:

Hát baj, de ha azt vesszük, hogy a klinikán ugyan van előjegyzés évek óta, de előfordul első látogatás alkalmával, hogy régen vége a rendelésnek és a karton valahol ott maradt a fal mellett és nem nézett rá senki.
Én már jártam így kétszer is. Maradt a betegkísérő zsebébe a jatt és a soron kívüli ellátás. :(

Baromi sok a beteg és rettentő kevés a szemész. Mindig is kevés volt, most aztán még annál is kevesebb....

Nem tudom a lencsére jár-e támogatás, de pl. szemüvegrendelésre simán el lehet járni optometristához. Sokkal pontosabb és alaposabb a vizsgálat. Életemben először így csináltak tökéletes jó lencsét. Mióta olvasni tudok (jó régóta) hordok szemüveget pedig.

@SusanneF:

Mindegy, hány éves.
Idegen test a szemben ami szúr, ami bevérzett, vagy erősen véreres....

@reunalla: hát én inkább azt olvasom itt, hogy a beteg ne okoskodjon, és ne döntse el, mi sürgős és mi nem.

@Dr.laikus PhD: Persze,egyetértünk,csak tűrőképességben különbség van,hogy 3 vagy 23 éves-természetes,hogy ezeket soron kívűl kéne ellátni.
Valaki válaszolhatna nekem arra,hogy miért csinálják a szemészek érzéstelenítés nélkül az 1-2 hónapos babáknál a könnycsatorna átfecskendezését?
Aki fogta le már gyermekét ilyen beavatkozásnál,annak nem kell magyarázni,hogy ez nem fájdalmatlan!!!

@SusanneF: nem mintha nagyon ertenek hozza, de laikus fejjel azt gondolnam, hogy par honapos babak szemenek erzestelenitese eleg meleg terulet, es specialis szakertelmet igenyel

@SusanneF: nem mintha nagyon ertenek hozza, de laikus fejjel azt gondolnam, hogy par honapos babak szemenek erzestelenitese eleg meleg terulet, es specialis szakertelmet igenyel

@SusanneF:
Válaszolok: Érzéstelenítésre két példa 1. csepp - valamiféle -cain (Tertacain, Oxibuprocain) de ez leginkább a szaruhártyára fejti ki hatását a könnyelvezető rendszerben kevésbé. 2. injectio - valamiféle -cain (Lidocain) de nem akarunk ilyet adni, mert maga a szúrás és az azt követő feszítés jobban fáj mint a beavatkozás.
A könnycsatorna átfecskendezés felénk 6 hónapos kor körül szokás, addig ugyanis sokat változik a könnyelvezető rendszer és ami korábban szűk volt az spontán megoldódhat. Hogy addig mit adunk; antibiotikum szemcsepp + könnytömlő masszázs otthon rendszeresen. Az átfecskendezés valóban nem kellemes de kb olyan mint a vérvétel, a gyermek azt sem szereti akkor is ordít, leginkább azért mert lefogják és olyat csinálnak vele amit nem ismer, fél. Vérvételkor nem érzéstelenítünk. Átfecskendezésnél illik adni 1-1 érzéstelenítő cseppet bár attól még le kell fogni a gyermeket mert nem fog magától mozdulatlan maradni, és igen: üvölteni fog. De ilyenkor jobb ha szülő kint várakozik. Később a történtekre a gyermek nem emlékszik.

a posztban szereplő szemészet tényleg nagyon leterhelt, de nekem nagyon jó emlékem kötődik hozzá: az amúgy taknyos (napi ezer orrszívós-porszívós) fiamnak úgy bedagadt az egyik szeme egy reggel, hogy nem látott ki rajta... telefon gyerekorvosnak (nem a környéken rendel, csak távoli emlékei voltak, hogy a XII.-ből a Jánosba kell menni gyerek-szemészetre)

a váróban persze tájékoztatott a nővérke, hogy a Budai Gyerekkórházhoz tartozunk, de látva a gyereket, azt mondta, mindjárt kezdődik a rendelés, várjuk meg; a doktornő, ahogy megérkezett, előrevett minket (egy-két szemüveges delikvens várakozott előttünk), majd szinte azonnal mondta, hogy bár nem a szakterülete, de szerinte ez fül-orr probléma szövődménye

szerencsére a gyerek fül-orr-gége viszont a Jánosban van, ahol a nagyon szuper doki megnyugtatott, hogy igaza volt a szemdoktornőnek, egy "vidám" orr-melléküreg gyulladás van itten, annak a szövődménye a szemgyulladás, két hétig jártunk napi kezelésre, mire elmúltak a dolgok (azért a mélyre ledugós ipari orrszívó kissé komolyabb, mint az otthoni)...

a szemdokinéninek nem lett volna feltétlen kötelessége megvizsgálni a gyereket, de ő is és a nővér is mégis megtették, ami rajtuk múlt (és nagyon hálás vagyok nekik, mehettünk volna át a Budai Gyerekkórházba, majd onnan fél nap múlva vissza a Jánosba...)

Bár nem szeretik hallani ezt a blog gazdái, de sajnos tipikus az eset, kiváltképpen a Szt. Jánosban.

@mex18: jól látod.

@Babette_: igen, ez a szellem a tipikus sajnos.

@El Visco Stello: ó, hát nem tudod megjósolni? "A magyar egészségügy nehéz helyzetében..." Blabla.

@Farkantoán Chatpartner:

Miért?
Szerinted nincs nehéz helyzetben?

En megertem hogy neki sulyos fajdalom hogy a gyereke szenved es NEKI nincs kedve nevetgelni. De ettol meg miert kene buskomorsagban tolteni az orvosnak es novereknek a napot?

Legkozelebb ha a posztolo elmosolyodik gondoljon arra hogy ezzel egyidoben hany gyerek halt ehen Afrikaban, hogy nem szegyelli magat...

@Dr.laikus PhD: nyomtam én már ajtót orvosra többórás várakozást követően úgy, hogy nemcsak röhögött, de a lába fenn volt az asztalon (azzal írt, mint Nietzsche?), és erős whiskyszag terjengett. Panaszlevelemre az volt a válasz, hogy "nehéz helyzetben van a magyar egészségügy...".
Végülis lehet, hogy ez az egyetlen válasz. Az ilyen selejtek matt van nehéz helyzetben az egészségügy, és miattuk menekül fejvesztve a nemselejt. Így lesz a selejtből, mely eredetileg kivétel, szabály.

@Csigorin: helyes, tehát ha egy orvos panaszkodik, neki is bátran meséljünk az afrikai éhezőkről...

Operált közben a szemorvos?

Mi kétszer is jelentünk már meg hétvégi ügyeleti időben szemészeten, igaz eltartott egy kis ideig, amíg megvárta az ügyeletes orvos, hogy összegyűljenek a páciensek.
Eltelt egy jó félóra, míg lebattyogott az szobájából, de ennél azért szerencsére jóval hamarabb végeztünk.
Pedig az egyik esetnél kétszer is UH készült, mivel a magyar orvos nem találta megfelelőnek az ukrán kolleganő hmmm hogyismondjam, szakértelmét.
Mi meg a nyelvtudását sem:)

Ez egy újabb kommentből készült poszt, úgyhogy nem hiszem, hogy az írója tudomással van a kommentjére írt kommentekről.

@Csigorin: nem azért lett dühös, mert az orvos hogy mer jókedvű lenni. Hanem azért, amiért minden normális embernek lilába borul a feje: ha órákig várakoztatják, bentről meg vidám teadélutánt idéző zajok hallatszanak.
Ha így sem érthető, megpróbálom lefordítani. "A gyerekem itt sír, szenved, várakozik órák óta vörös szemmel, ezek meg odabent kvaterkáznak".
Ennyi.

@Farkantoán Chatpartner:

Nietzsche? Hogy jön ő ide?

Annyira érdekes, hogy én aki tényleg sokat járok orvoshoz a legtöbb esetben jó tapasztalatom van.
Amikor panaszkodtam változtattak rajta.

Ha te erről panaszkodtál hogy ittas az orvos, akkor nem az a válasz, hogy az egészségügy nehéz helyzetben van.
Objektív okok miatt nem kaphatsz ilyen választ.

Az meg jellemző, hogy bárkire, mert várni kell egyszerűen rátöröd az ajtót. Elég neveletlen szokás és akkor finom voltam és úri.

@Ssanctuss:
"A cím viszont félrevezető, mert (úgy érzem) nem a nevetésen volt a hangsúly - amennyiben mégis, hát bocsássa meg az ember, szokunk néha mi, egészségügyi dolgozók is nevetni. "

A szöveg ezt írja:
"A nővérkének mondtam,hogy nem lehetne mégis soron kivűl bejutni,közölte,hogy nem mert a doktornő épp rendel és majd szól neki.Közben valami vicces dolog történhetett a rendelőben mert elég hangos nevetés hallatszott ki."

Vagyis a hangos nevetés a rendelés közben történt. Persze, nyilván van ilyen, nem baj az...
Ugye arra nem is gondolhatunk, hogy valójában nem rendelés volt, hanem a doktornő akkor beszélte meg a tegnap esti jóbanrosszban részt valakivel...

És ugyebár utána meg "a doktornő megkérdezte,hogy mért nem jöttem korábban?_Erre én közöltem vele,hogy már 1/4 4 óta várakozom.

Ekkor előadta az egészségügy nehéz helyzetét ,hogy mért kellett ilyen sokat várnom a sürgős esettel."

Ugyebár. Semmiség.

Azt a doktornő tudná megmondani, ki és miért nevetett rendelési idő alatt. Nevetni (még) szabad. Rendelés alatt is.

Az egészségügy nehéz helyzetben van.

A többi semmiség. Ugyebár.

Már egyszer egy más dologgal kapcsolatban felidéztem egy régi filmet, amire halványan emlékszem: A filmben egy orvos(LatinoviTS) valami bizonyítvány-félét oszt ki rezidenseknek egy kórház folyosóján. Mindegyiknek kézfogással gratulál. A fiatalok egymás nyakába ugorva hangosan sikoltoznak, nevetgélnek örömükben. Az orvos emelt hangon: Kollegina! Orvos akar lenni, vagy nem!? Akkor aszerint viselkedjen!

Jancsó: Oldás és kötés

@Dr.laikus PhD: kedves doktorom, Nietzsche úgy jön ide, bár ezt neked valóban nem kelett tudnod, hogy ő a maga fulmináns stílusára célozva úgy jellemezte magát, hogy ő a lábával ír.
Nomármost ugye milyen csúnya, neveletlen és ripők az a kommandós, aki se szó, se beszéd, decens kopogtatás mellőzésével beront egy lakásba, és leteper egy osztrák típusú szatírt? Ez meg úgy jön ide, hogy egy páciens érthető és jogosként beigazolódott türelmetlenségét te egy napon merted emlegetni egy emberi formájából kivetkezett kollégád barbár dőzsölésével munkaidő alatt.
Mivel most szerintem végképp kifogytál érveidből, fordulj a bloggerhez és sürgősen rúgass ki. Mindenki tudja, hogy ez egy ilyen hely.

@szeneslapát: kívánom neked, hogy ezt egyszer a pult túloldalán is tapasztald meg. Meg fogsz tőle változni.

@Farkantoán Chatpartner: Csak megjegyzés, nem kötözködés. Kedves doktorod laikusságból PhD-zett, az orvosi rendelőket pedig kizárólag betegként látogatja (sajnos mostanában kissé gyakrabban, mint kívánatos volna, de igyekszik meggyógyulni, mi többiek pedig igyekszünk neki szurkolni ezen tevékenységének sikerességében).

@Irkutszk: Hehe, éppen gondoltam, h mondom Laikusnak, hogy vagy szedje le a Dr-t a nickjéből, vagy kénytelen lez tűrni, hogy szellemileg...hm..kihívásokkal küzdő egyének (ki tudja hanyadik már), folyamatosan ráborítják a lelki nyomorukat. Szigorúan úri modorban :) Mert nem tudják értelmezni a L_A_i_k_u_s kifejezést :))) És még azt sem veszik észre, hogy Laikus mindvégig a posztoló pártján állt...

@Irkutszk: kösz, jó tudni!

Egyébként: szemészeten 20 perc normál átlagidő egy betegre szerintetek? Sok, kevés, vagy ok? Merrt posztoló a leírtak szerint 5 órát töltött a váróban, előtte volt kb 15 beteg. Ez 20 perc betegenként, ha az orbvvos nem eszik, nem iszik, nem pisil. A doktornő a munkaideje után is bentmaradt dolgozni. A posztoló 1/4 9-kor rontott be, valszeg voltak még utánna is, tehát az orvos még jóval utánna is bent maradt. Isten bocsássa meg neki, hogy megivott egy kávét...És hát a gyerek nemsoronkívüli behívásáról nem ő tehetett, mikor a probléma a tudomására jutott, ellátta a gyereket. Szerintem ebben a posztban ne személy szerrin az orvost kellene csesztetni.

@Terézágyú:

"A nővérkének mondtam,hogy nem lehetne mégis soron kivűl bejutni,közölte,hogy nem mert a doktornő épp rendel és majd szól neki.Közben valami vicces dolog történhetett a rendelőben mert elég hangos nevetés hallatszott ki."

Borzasztó nehéz elképzelni, de tényleg van olyan beteg, AKIVEL vizsgálat közben, ahogy halad a munka, lehet nevetni. Van, aki ebben partner... és mivel nem szól a fáma arról hogy két beteg behívása között mennyi idő telt el, illetve a nevetés vizsgálat közben történt-e, csak találgathatunk. Ugyebár.

@VaTi: ó,ó,ó, VaTi, vajon kire is célzol, ha tudnám... Az ezekkel a céélozgatásokkal a baj, hogy a célozgató nem éppen gáncstalan, tisztességes lovag képében tűnik fel - tudj erről.
Nekem mellesleg szent meggyőződésem volt, hogy Dr. Laikus nevében a Dr. az igaz, a laikust meg tréfából tette be, jelezvén, hogy azért lehet vele beszélni. Egyébként mintegy 3,7-szer több idegen szót ismerek és használok, mint te.
S most! Sürgősen rúgass ki, ha az a típus vagy.

@Farkantoán Chatpartner:

Egyeseknek kóros blogrol kirugatás fétise van. Külön posztot neki?

@Farkantoán Chatpartner:
Valóban nem tudom, hogy jön ide Nietzsche. Ez a lábbal írás dolog vs. csak a te fantáziádban létezik - ha mégsem így lenne, linkeld be a forrást, és megkövetlek!
Nietzsche-ről sok minden mást tudunk, jelentős filozófus volt, és némelyek kisajátították némely nézeteit, és visszaéltek vele. De ez sem tartozik ide. A tárgyra térve: rátörni valakire az ajtót primitív, erőszakos cselekedet. Én az ilyen embert, ha szép szóval nem megy, a biztonságiakkal vitetem el (feltéve, hogy nem szorul azonnali ellátásra - bár nem azok szoktak erőszakoskodni és türelmetlenkedni...)

@tódór piroska: kár, gogy nem tudod, mert kétszer nem fogom elmagyarázni. Erre keress rá:

"I write not with my hand alone: The foot shall be my pen"

Arról se nyissunk vitát, hogy a kommandósok mennyire "primitívek"... Valószínűleg többet tudnak Nietzschéről, mint te.

@Ssanctuss: kevered a "fétist" a "fóbiával". Mi az. újabb laikus? :DD

@Farkantoán Chatpartner: hogy

@Farkantoán Chatpartner:

Hm. Egy arachnofobiás mondjuk relatíve ritkán kéri, hogy "S most! Sürgősen hozz egy pókot!"

Aztán valóban laikus vagyok, nem vagyok fóbiás.

@VaTi: "Merrt posztoló a leírtak szerint 5 órát töltött a váróban, előtte volt kb 15 beteg. Ez 20 perc betegenként"

Én úgy értelmeztem,hogy jöttek közben időpontra betegek, és az időpont nélkül érkezett betegeknek kellett várni, őket "besuvasztotta" az asszisztens két időpontos beteg között, ha tudta.

Én egy középfül-gyulladással mentem, a Jánosba időpontra fül-orr-gégészetre (ami hasonlóan nem beutaló köteles, és hasonlóan van időpontos és nem időpontos ellátás), és volt ott több beteg, aki már órák óta várt a viszonylag üres rendelőben - mert mindig érkezett valaki a következő időpontra, és őket hívták be előbb.

@qbr: az is édi, amikor mosolygó magánbetegek fúrják be magukat a közbetegek elé ugyanahhoz a doktorhoz, közmunkaidejében, közrendelőben...

@Ssanctuss: én pl. araknofóbiás vagyok, és pont ilyen kérésekkel kúrálom magam.

@Farkantoán Chatpartner:

Hm. Lehet neki kéne állnom trollokat etetnem? Bár az inkább undor, mint iszony, de talán kúrálható hasonló módszerekkel :)

@Farkantoán Chatpartner:
Ezt most úgy érted, hogy én a f-o-g doktornő magánbetege voltam, és befúrtam magamat a közbetegek elé közmunkaidőben, közrendelőben?

1) Sünt a Nővérkének.

2) Sünt Anyukának is. Ha annyira gáz vagyok, hogy 4+ óra után rontok csak be a rendelőbe (és nem azonnal), amikor a gyerekem szeme világáról van szó, akkor nem a praxisra írogatok, hanem hazamegyek, és egy tükör segítségével szembe köpöm magam.

@ronney84: Ne nézd hülyének a gyerekeket. Már miért ne emlékezne egy csecsemő, ha egy magzat is emlékezik? Nem, nem a Petőfi-versre, de az érzésre, a hangulatra igen.

Lehet, hogy legalább hármas érettségihez, legalább 90-es IQ-teszt eredményhez és sikeresen letett elsősegély vizsgához kellene kötni az anyaságot?

@Mille38: Nem nézte hülyének a gyerekeket. Pont azt magyarázta el, hogy ezen az úton okozzák a legkisebb traumát a gyereknek.

@Farkantoán Chatpartner: Igazán nincs mit.

Üdv!
Sokan itt nagyon mosdatják a dokit.
Nem kéne.Nem érdekel az egészségügy helyzete, amikor a könyvelőm minden hónapban írja, hogy mennyi TB-t kell átutalnom. Mindenki elhiheti, hogy több élet alatt sem fogom felhasználni. Annyi teljesen biztos,ha ez velem és a gyermekemmel fordult volna elő.....azóta a doki már kolostorba vonult volna és hörgő hangon ostorozná a világ bűneit.
Nem a betegeken kéne levezetni azt a frusztrációt, hogy -sajnos tényleg- alul vannak fizetve. A gyógyítói munka legyen elhivatottság, nem pedig szimpla munkahely. Akinek ez nem fér bele, az ne menjen orvosnak.

@kommenter: Kedves kommenter, esetleg ha trauma érte a gyerekedet, akkor vidd a traumatológiára, még a neve is mutatja, hogy oda való.

Gyermekem játék közben elesett és szétnyílt a feje 4 cm szélességben. Mindez egy szombati napon 17:00 óra magasságában történt.

Az általam történt beavatkozás mondjuk elsősegély (seb kitisztítása, gyors kötözés, gyerek megnyugtatása) után kihívtam az ügyeletet.
A válasz az volt: Van kocsija? akkor hozza be. 17:30
Bevittem. Kb. egy órát vártunk, bentről nevetgélés hallatszott...
Többszöri igyekezetemre az ügyeletes orvos egy magyarul nagyon kicsit beszélő arab orvos, jelezte, hogy hát itt nem tudja ellátni, mert varrni kell.
Azért ha kérem átkötözi... átkötözte.

19 óra magasságában megindultunk a budapesti János kórházba.
19:40 kor a János kórházba értünk amikorra már teljes sötétség volt.
A portás elmondta, hogy van a gyermeksebészet.
Aki volt már a János Kórház területén az tudja, hogy az kb. akkora mint egy kisebb város. Sehol egy tábla és rengeteg romos épülettel tarkított ez a gyógyintézmény.

20:00 magasságában leparkoltam, és elindultunk a gyermeksebészet irányába a sötét bokros parkos területen kanyargó úton.
21:15-kor még mindig nem találtam a megjelölt épületet, és senkit aki útba tudott volna igazítani.
Egy édesanyával találkoztunk háromszor, aki szintén a sebészetet kereste kisfiával viszont egy hatalmas bőrönd is volt nála, mert neki azt mondták az ügyeleten, hogy kisfia elméletben bent is maradhat kivizsgálásra.

22:00 órakor találtuk meg immár közösen a sebészetet - én udvariasságból már a bőröndjét cipelve - , egy fura épületben ahová egy építkezési területen kellett átvágnunk a sötétben.

A váróban további 35 perc várakozás után kijött egy hölgy, aki közölte, hogy késő van mindjárt itt a váltás türelmet kér. Nos a türelmemnek vége volt, felálltam és emeltebb hangon közöltem vele, hogy ragasztásos módszerrel illessze össze a sebszájat fiam fején azonnal vállát vonogatva behívott.
A körülményeket nem írom le szokásos magyar egészségügyi környezet. Az asszisztens elővett egy sima eldobható borotvát, amit lefertőtlenített (nem először használhatta!) és elkezdte a kisfiam (7 éves)fején lévő seb szélein lévő hajas területet szárazon borotválni.
Fiam először nyüszített, majd zokogni kezdett és kérte hogy hagyják abba hiszen nagyon fáj neki, mert a borotva húzza a haját és a sebet is (ami ekkor igen elkezdett vérezni.)
Tehetetlenségemben rákiabáltam a segítőre - aki ekkor készült kisfiam fejére térdelni, hogy ne mozogjon -, hogy adja ide nekem - mégiscsak kb. 30 éve borotválkozom, talán jobban értek hozzá mint ő. Az duzzogva átadta a borotvát, majd elhagyta a szobát.
Az orvos, aki mindeközben egy hangosan síró gyermek törött karjával volt elfoglalva, ekkor jött oda hozzánk és mielőtt befejezhettem volna a borotválást, fertőtlenített, elővett egy ragasztócsíkot és a szőrös sebszélek összenyomása után rányomott a sebre. Ezek után villámgyorsan bekötözte a gyermek fejét végül ráhúzott egy hálót s elköszönt.
Éjfélre járt... fiam megkért, hogy soha többé ne jöjjünk ide.
Egyetértettem vele.

@Irkutszk: Köszi a visszafogott választ....nekem az írás közben dagadt a fejem.
Mindegy, hogy hová viszem a szerencsétlen gyereket, mert a basáskodó (ÉN VAGYOK AZ ORVOS..BAZMEG), beleszarok hozzáállás minden osztályon tapasztalható kis hazánkban.

@kommenter:

Üdv Neked is! Szó sincs doki mosdatásról, olvasd el mondjuk a 10 óra 37 perces hozzászólásomat. Ami meg az átutalt TB járulékot illeti, annak örülj, ha nem használod fel. Mint nyilván tudod, a szolidaritás elvű társadalom biztosítási rendszer Bismarck óta úgy működik, hogy az összes befizetett járulék megy a közös kalapba, és abból fedezik az egyes emberek gyógyítását. Akinek szerencséje van, arra egyáltalán nem kell költeni. De... sajnos, sokan vannak pl. daganatos betegek, akiknek csak az éves gyógyszerköltsége több millió forint. Vagy sokan vannak szívbetegek, sokan kapnak infarktust, akiknek fele régen, még 20 évvel ezelőtt is, meghalt, ma már pedig túlnyomó többségük életben marad, hála a Magyarországon évente végzett több ezer katéteres beavatkozásnak(PCI), aminek szintén milliós a költsége. És lehetne folytatni a sort. Én mondjuk annak örülök, ha az általam befizetett járulékokat nem rám fogják elkölteni.

@kommenter: Magyarázd már el akkor légyszíves, hogy a konkrét aktuális esetben mit is csinált rosszul az orvos!

Egyébként nem akarok indiszkrét lenni, meg aztán nem is érdekel, ezért nem kérdezem meg mennyi a TB, amit átutalsz havonta. De jelzem, hogy ha kb. 250.000 nettó fizetés után fizetsz TB-t, abban az esetben fizetsz annyit, amennyit legalább fizetnie kellene minden adófizető magyar állampolgárnak ahhoz, hogy nullszaldósra jöjjön ki a TB-kassza.
Mivel azonban a többség minimálbérre van bejelentve, ez az összeg felfelé torzul kissé. Mivel biztos vagyok abban, hogy teljesen jogosan hivatkozol az általad fizetett TB-összegre, ezért csak irigyelni tudlak a havi 4-500.000-es nettó fizetésedért.

Jézusmáriám. Én is szoktam egy csomót röhögni munkaidőben, meg kávét is iszom, napi kettőt. Olyan is simán van, hogy odajön egy beteg, hozzám szól, és akkor leteszem a kávésbögrét. A kezelőben, a kórházban, ahol orvos vagyok. Sőt, néha csokit is szoktam ott enni. De attól még azt képzelem magamról, hogy igen rendesen és lelkiismeretesen dolgozom.

Különben sajnálom a gyereket, szar, ha az ember szemével történik valami, de asszem nekem nem szabad többet ezt a blogot olvasnom, mert csak hamis képem alakul ki a magyar betegekről, akik azért a valóságban furcsa módon egy fokkal értelmesebbek szoktak lenni, mint az interneten.

@qbr: Na jó, első mérgemben túlozhattam.
A 180 nettó és a 300 nettó közelebb állhat a valósághoz

Valóban egy EÜ intézményben, ahol betegek is vannak, visszatetsző lehet a nevetgélés. Sajnos a teljes társadalom fizikai és lelki fásultsága, tapintatlansága az EÜ-ben is jelen van. Miért is ne lenne!? Ők is sokat dolgoznak, keveset keresnek, ügyelnek, ebben az országban "élnek", stb.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az EÜ-ben tilos a nevetés - hiszen tudjuk, hogy a legjobb gyógyszer a nevetés -, de míg pl. egy könyvtáros esetében ez természetes hathat, addig pl. a temetőben is visszás lehet...

@tódór piroska: Igazad van, én csak a posztoló sztoriját fordítottam magamra.
Ha az én gyerekem vérző szemmel sír az ölemben, valószínűleg nem ülök 4 órát a váróban, belülről vihorászást hallva, hanem tőből beszakítva az ajtót magyarázom el a dokinak, hogy miért is vagyunk itt.
És igen...örülök, hogy a TB-járulékom engem nem szolgál.
De ha egyszer oda jutok, akkor igenis kapjam meg az ellátást, akkor amikor kell, nem akkor, amikor a doki befejezte a röhögést, meg a kávézást.

@Farkantoán Chatpartner: Megtámadtad Laikust, holott
- nem adott okot neked a hozzádszólásával
- a posztolót védte, tehát állápontja a tiedhez közeli volt (az orvosgíűlölködés mellőzésével)
- randa, flegma stílusban kommunikálsz, személyeskedsz, minősítgetsz
- már mást is és engem is arra bíztatsz, hogy rúgassunk ki. Neked valami komplexusod van? Vagy direkt azért jöttél, hogy eljátsz a mártírt?
- Kommentelj, szólj hozzá a POSZTHOZ

@VaTi: "- Kommentelj, szólj hozzá a POSZTHOZ"

Ez a kitétel rám is vonatkozhatna :P de blee, már csak azért se!

@qbr: Üdv!
Ne irigyelj, mert nem tudod mennyi munka és hitel van mögötte és még nem biztos, hogy megéri. Itt arról van szó hogy egy asszisztens nem tudja időben eldönteni, hogy ki vár szemüvegre és ki vár sürgősségi ellátásra. Sok ismerősöm dolgozik az EÜ-ben és csak a felelőtlen pazarlásról beszélnek. PL: azért nincs pénz orvosra, mert télen a 70 fokos radiátor melegét ki kell engedni az ablakon. Különben a kórteremben 40 fok lenne. Ezeket a kiadásokat kellene optimalizálni és lenne pénz orvosra-nővérre.

Ejnye! Leülni a gyerekkel a váróba, mondani neki, hogy most nyugodtan kezdj bőgni. Kölök bőg, orvost idegesíti, kiszól a nővérke: a sírós gyerekkel jöjjenek be. A kérdés rövid úton megoldva. ;)

"A nővérkének mondtam,hogy nem lehetne mégis soron kivűl bejutni,közölte,hogy nem mert a doktornő épp rendel és majd szól neki. Közben valami vicces dolog történhetett a rendelőben mert elég hangos nevetés hallatszott ki."

Nem azt írta, hogy öt órán keresztül vihorásztak, hanem azt, hogy nevetés hallatszott ki, ráadásul a leírás szerint akkor, amikor a posztoló épp a nővérrel beszélt. Akkor nem lehet, hogy az orvos egy beteggel nevetett? Esetleg egy kétségbeesett tanácstalan félvak öregembernek mondott egy olyan mondatot, amin felkacagtak, vagy az öreg viccén nevetett?

Vannak helyzetek, ahol nem illik nevetni, mondjuk egy baleset helyszínén az öt halott felett, vagy az intenzív osztály közepén (bár megjegyzem, hogy nem biztos, hogy a nevetés hallása károsan befolyásolja a gyógyulást...), de azt nehezményezni, hogy valakik nevetnek a zárt ajtón belül, amikor nekem kint épp nehéz a helyzetem...

A buszon sem szabad nevetni ilyen erővel, mert ott is biztos ül valaki, aki temetésre megy/válópert intéz/súlyos beteg. Érdekes, az utcán bottal vonszolódó beteg/nyomorék emberek senkit nem szoktak megakadályozni a röhögcsélésben. Olyan jó, hogy mindenki annyira iszonyú empatikus és emberbarát, csak sose kelljen gyakorolni.

Szerintem ez komolyan felháborító. Ahogy azt is, hogy a szemére veti a minimum egy órát túlórázó orvosnak (háromnegyed nyolckor még hat beteg volt, mire ellátják őket, összepakolnak, bőven egy óra), hogy kávét mert inni? Mert ha meg elszarja a gyerek szemét, mert fáradt és nem gép és már több mint öt órája futószalagon látja el az embereket, figyel, vállal felelősséget döntésekért; szóval ha a fáradtan hozott döntésének a gyereked látja kárát, akkor meg azért lenne rohadt, szemét orvos, mert itthon csak a selejt marad ugye(tulajdonképp mért csak a selejt? a németek visznek mindenkit, rég nem arról van szó, hogy csak a kiválóak találnak állást, ellenben Magyarországon túlélni, embernek maradni csak a nagyon kiváló és nagyon motivált orvosoknak van esélyük, nekik is csak parányi, így nekem az a logikus, és a tapasztalataim is azt erősítik, hogy nem a selejt marad itthon).

"Ekkor előadta az egészségügy nehéz helyzetét ,hogy mért kellett ilyen sokat várnom a sürgős esettel."

A valóságot mondta, azt is azért, mert sajnálta a beteget, hogy várnia kellett, és szerette volna megmagyarázni.

Nem szoktam ilyet írni, de ez egy gusztustalan poszt. És gusztustalanság az orvost ekézni, aki azonnal ellátta a gyereket, amint tudomást szerzett róla. A gusztustalanságán nem változtat és nem is enyhít az, hogy az asszisztens valószínűleg igen nagyot hibázott.

További szép estét...

@Irkutszk: nem is kapsz majd kávét, meglátod, 'szt akkor majd a nevetgéléstől is jól elmegy majd kedved :)

@Irkutszk: illetve esetleg kitiltathatlak, ha te is igényled, mert ez egy ilyen hely :)

@Braincelle:
"Nem szoktam ilyet írni, de ez egy gusztustalan poszt."

Nem a poszt a gusztustalan, hanem az a helyzet, amikor rendelőben a bent lévők vihorásznak - esetleg nincs is bent beteg -, Te pedig a sérült, beteg lányoddal, fiaddal, anyukáddal kint ülsz a váróban!

"A buszon sem szabad nevetni ilyen erővel, mert ott is biztos ül valaki, aki temetésre megy/válópert intéz/súlyos beteg. Érdekes, az utcán bottal vonszolódó "

Egy rendelő, az nem busz, nem utca, és kvázi nem egymásmellé rendelt emberek vannak egy helyen, hanem van a kiszolgáltatott beteg (azért mert sérült, azért mert fél, stb.), és van az őt ellátó orvos!

Egy EÜ dolgozónak (is) igenis sokkal nagyobb empátiával kell rendelkeznie, mit az "átlagnak"! Ha ez nem így van, akkor teljes mértékben alkalmatlan!

A temetőben sem mesélnek vicceket egymásnak a halottkísérők miközben megy gyászmenet!

@BPBP: Utolsó mondatodról eszembe jutott egy sztori és bár nem kapcsolódik sehogyan a poszthoz, elmesélem esi meseként mindenkinek. Mert jó.
Egy barátnőm fúvószenekarban játszik. Kisvárosukban felkérték a zenekart, hogy játsznk egy temetésen. Az elhunyt régi kommunista párttag, élete végéig lelkes "hívő" volt. Az volt a kérése, hogy temetésén az Internacionálét játsszák majd. Az özvegy által kért szertartás menetrendje szerint a behantolás alatt játszották el. A sírásók viszont, meghallva a dallamot, abbahagyták a behantolást, vigyázzba vágták magukat és végigvárták, míg a zenekar befejezi. Aztán újra kezdtek lapátolni, a zenekar pedig, nnak megfelelően, hogy behantolás alatt játsszni kell, újra fújták a dallamot. Sírásók újra vigyázzba. A második Internacionálé után újra lapátolni kezdtek, a zenekar vezetője pedig hátrasúgott: nehogy valaki belefújjon a hangszerbe, mert sose lesz eltemetve a Jóska....

@VaTi:
Ok!
Hál'Isten én nem sokszor látogatok EÜ intézményeket, de amikor ott vagyok, akkor
elég sokszor "vidám" a hangulat!

Remélem van, aki érti, amit írtam! Aki nem érti, az meg remélem nem EÜ dolgozó, vagy ha az, akkor sosem találkozok vele!

@BPBP: ezt már másodszor írod, de egy kórház vagy rendelő azért remélem nem egyenlő szerinted a temetővel...:)

Egy előadáson mondta egyszer az előadó, hogy milyen furcsa a kultúránk, mert ha leülne egy padra és órákon át hangosan zokogna, akkor sajnálkozó pillantásokat kapna, és békén hagynák, de ha leülne ugyanarra a padra és órákon keresztül kacagna, valószínűleg mentőt hívnának hozzá.

@qbr:
"ezt már másodszor írod, de egy kórház vagy rendelő azért remélem nem egyenlő szerinted a temetővel...:) "

Htá..., a kórház esetében már egy kicsit elbizonytalanodnék...

@BPBP:
De most nem is erről van szó!

Empátia szempontjából a különbségnek majdnem nullának kellene lennie!

@BPBP:
És az nem empátia, hogy esetleg nevetsz valamivel együtt a bentlévő beteggel?

Leszámítva azt az esetet, amikor a dolgozók dolgozás helyett hosszú ideig nevetgélnek, mert ez esetben a kifogásotok teljesen jogos; milyen jogon zavar engem mások nevetése (és nem vihorászást írt)?

Nem, a busz nem rendelő, és igen, a szociális szférában dolgozóknak kell empátiával rendelkezniük, csak éppen érdekes, hogy az emberek minden empátiát maguknak követelik. A másik betegnek már nehogy jusson. Meg az orvos is, isten ments, hogy az órákon át betegekkel való foglalkozás közepette egyszer felnevessen.

Szerintem nincs azzal baj, hogyha egy zárt rendelőben két ember nevet valamin. Még akkor sem, ha az orvos és a nővér az a két emberrel (továbbra is fent tartva a kivételt, amivel kezdtem a kommentet). Már csak azért is, mert a nevetés gyógyít, és ha a posztoló nem a kint ülő lenne, hanem az, aki bent volt az orvosnál és nevettek, akkor azt mondaná, hogy "a doktornő olyan kedves és vidám volt, valósággal jobban éreztem magam attól, ahogy bánt velem".

A gusztustalan az, hogy az emberek egymástól is elirigyelik a koncot. És mindegy, mi a valóság, mindegy mekkora a rendszer kapacitás, mindegy mennyi az alkalmazott, nekem jár a 100%, a többi az csak nyugodtan dögöljön meg, és ha nekem szar kedvem van, ne merjen senki kacagni semmin.

Az a baj, hogy összevontok két dolgot: 1. a rendelőben nevettek 2. az asszisztens rosszul priorizálta az esetet. Utóbbi egyértelmű gond, de az előbbivel nem áll kapcsolatban.

A hasonlathoz: a halottkísérők nem mesélnek vicceket, mert a halottaknak nem tesz jót a nevetés. A beteg embereket viszont nem lehet síri hangulatban ellátni.

első sor: nevetsz valamin együtt a bentlévő beteggel

@Braincelle: Mindig felüdülés számomra okos, empatikus, mégis tárgyilagos hozzászólásaidat olvasni. Más kérdés, hogy Te is újra és újra beleesel abba a hibába, amibe gyakran én is, ti. értelmes vitapartnernek tekintjük a csípőből tüzelő, észérveket megfontolás nélkül lesöprő, alantas indulatoktól túlfütött kommentelőket - sajnos, vannak ilyenek. Valószínüleg Rábai Miklósnak van igaza, aki a minap nagyjából azt írta, hogy kár a strapáért, nem ér annyit az egész.
A selejt körüli polémiához csak annyit tennék hozzá, hogy az én tapasztalatom szerint is a jobban felkészült, elhivatottabb orvosok maradnak itthon. Természetesen nem szabad általánosítani, számos nagyon értékes kolléga választja a külföldi munkát, de az semmiképpen sem igaz, amit újabban ezen a blogon is szajkóznak, hogy a jobbak külföldre mennek, a gyengébbek maradnak.

@reunalla: {"Lányomnak egy fenyőfa tüskét a szél a szemébe fújt" a fenyőnek nincs tüskéje, csak tűlevele"}

Ejj bazmeg. Bevallom nem olvastam végig a kommentedet, mert itt már megálltam, és a válasz gombot kerestem, hogy elsőként gratuláljak!

Tehát: Gratulálok! Tényleg! Fantasztikus!

@Braincelle:
Nem akarok tovább vitatkozni.

"Nem, a busz nem rendelő, és igen, a szociális szférában dolgozóknak kell empátiával rendelkezniük, csak éppen érdekes, hogy az emberek minden empátiát maguknak követelik. A másik betegnek már nehogy jusson. Meg az orvos is, isten ments, hogy az órákon át betegekkel való foglalkozás közepette egyszer felnevessen."

Egyszer majd "próbáld ki", milyen érzés egy beteg hozzátartozóddal várni egy rendelő előtt... :(

@VaTi: LOL:DD

Ezt a "nevetés a rendelőben" egyébként nekünk is megvolt nemrég, csak egy "picit" másképp:)
Pici lány benyalt egy ronda fosós vírust, kidőlt vele egy hétfői napon, s péntekre voltunk visszarendelve. Ekkor már jobban volt, de még mindig gyakran "futottunk", ezért a rendelés végére mentünk, hátha úgy befér a vizsgálat két "futás" közé. Mikor odaértünk, pont üres volt a váró. Leültünk, fél perc múlva a lányom közölte, hogy "futás!" Futottunk is, babáját meg ott hagytuk a széken, hogy ha közben kinéznek, lássák, mindjárt jövünk. Kézmosás közben hallottam meg a nagy nevetést: az asszisztens kinézett, meglátta a babát és közölte a doktor nénivel, hogy itt a következő páciens:o))

@BPBP:
Biga néni kommentjéről jutott eszembe.

Egyszerű igen/nem választ igénylő kérdés:
Szerinted egy gyermek (mint pl. a poszt egyik főszereplője) félelmét oldja-e, ha nevetést hall a rendelőből?

@BPBP:
Ja, mert nekem nem lehet beteg hozzátartozóm, nem? Sőt én sem lehetek beteg, ugye? Kizárt, hogy vártam már órákat rendelő előtt betegen, nekem chipek vannak a szerveim helyén és az ufók programozzák...

Racionálisabban: ki mondta, hogy nem szar órákat várni? De erről senki nem tehet, illetve ebben az egy konkrét esetben valószínűleg az asszisztens tehetett róla. Ugyanakkor más esetben meg húsz olyan súlyos beteg ül ott, hogy mindegyik önmagában megérdemelné, hogy ne kelljen várnia.

Kérdés, hogy ezért van-e joga az egyes embernek és a társadalomnak érzelmileg bántalmaznia ezt az orvost. Nekem ebből a posztból az jön le, hogy ez a doktornő ellátott sokszor annyi beteget, mint amennyit racionálisan el lehet látni; túlórája utolsó felében, amikor posztolónk saját bevallása szerint rátörte az ajtót, ugyanúgy szó nélkül, kedvesen meggyógyította, ne adj isten még nem is egy frusztrált megkeseredett ember volt, mert nevetett valakivel, sőt, a posztolót is sajnálta a várakozásért, és próbált menteni egy egészségügyi rendszert, aminek a globális válságáért vajmi kevéssé ő a felelős.

Valójában a nevetés meg a kávé azért kellett a sztoriba, mert az embereknek muszáj hibást keresni, az nem lehet igaz, hogy válságban van a rendszer, az nem igaz, hogy már annyi szakember és kapacitás sincs, hogy elviselhető legyen az ellátás, és aki még van, az is alig bírja. Nem még muszáj oda is vágni neki, ezúttal nem azért, mert türelmetlen volt, nem azért mert szakmai hibát vétett (nem ő vétett), hanem azért, mert nevetett.

De valójában a posztírót megértem, mert indulatos (részben jogosan) volt, mert nehéz órákon ment keresztül a gyermeke szenvedését látva, ilyenkor az ember hajlamos elveszteni a tisztánlátását.

Ami felháborított, hogy idejön egy csomó kommentelő, és az ismeretlen, semmit nem vétő embert (aki amúgy más emberek gyógyulásárt dolgozik, és tömegével viseli el a szenvedést, amit a civil emberek annyira nem szeretnek látni) jól leokádja, ráönti az összes létező szennyet, amit bárki más vétett, vagy ami csak simán a rendszer alulfinanszírozottságából fakad.

Szerinted az az ember mennyire szolgált rá erre? Mert igen, vállalta, hogy embereken segít. Vállalta, hogy kevés pénzért, nagyon fáradságosan. Most vállalja, hogy a szétomló rendszert viszi a hátán a fejenként X hiányzó (külföldre ment, meghalt, alapból nemlétező, gyógyszerügynökké vált) kolléga helyett is. De azt nem hiszem, hogy vállalta, hogy tisztázatlan körülmények között, idegen emberek mocskolják a neten (és nem érdekel, hogy név nélkül, mert ez mindenkinek fáj, és pont azoknak, akik odateszik magukat, neadjisten nevetni mernek, próbálnak nem tönkremenni, vidámságot adni a betegnek).

És ennél halmozottabban utálom azt, amit már leírtam, az emberi önzést, hogy elirigyeli azt a kis vidámságot a másik beteg embertől mondjuk (a posztoló nem írja, ez tény, én csak ötletelek, de az kiderült számomra, hogy Te még ebben a hipotetikus esetben sem fogadod el a nevetést.)

Ismerem az eü-t, van benne éppen elég visszásság. Nem akarok senkit szentnek beállítani vagy ilyesmi. De ha már valaki kommentel egy poszthoz, akkor megpróbálhatna mást is meghallani a saját véleményén kívül.

@tódór piroska:
Ennyit a tárgyilagosságomról, most elszállt az agyam, ritka eset... :)
Igen, ez még egy plusz sokadik, hogy ha mindent elviselsz, és még mindig életképes és lelkes vagy, akkor még azt is hallgasd végig, hogy itthon csak a selejt maradt.

(Valójában isolde-nek igaza van, hogy szerencsére az életben a betegek és a hozzátartozók többsége nem ilyen, vagy ha indulatos, akkor is fájdalmában, félelmében, és nem azért, mert errejárt beszólni.)

@qbr:
Hát nem tudom, hogy annyira egyértelmű!
- Apu, min nevetnek bent az orvosbácsik?
- Nem tudom kicsim!

...

Nem magával a nevetéssel van a baj, hanem, hogy milyen körülmények között, és helyszínen hangzik el... :(

@Braincelle:
Nyugodtság van!
Ha visszanézed a kommentjeimet, én csak és kizárólag a poszt címében is megjelölt nevetéssel foglalkoztam, amiben a poszt írójának teljesen igaza van. Szerintem.

@BPBP:
A valóságban a betegek szeretik, ha mosolyogsz rájuk, ha nevetsz velük, ha jókedvű a team (ismét abban az esetben, ha a jókedv nem öncélú és a saját szórakozásukat szolgálja.) A valóságban, ha mosolyogva beszélsz egy beteggel, és egy másik azt látja, akkor inkább azért frusztrálódik, mert ő is szeretne kedvességet. Amint az ő ágyánál állsz és őrá figyelsz, együtt tréfáltok (és sokszor a legsúlyosabb, legkilátástalanabb helyzetű beteg viccelődnek a leginkább, pont mert különben ők sem tudnák elviselnie a sorsukat), szóval, amint ő kap kedvességet, már örül.

Ezért mondom, hogy nem mutatja az itt zajló beszélgetés a valóságot. Mert a fájdalom, félelem, magány, kilátástalanság okozta rossz kedvet lehet oldani, gyakran a rosszindulatot is ezek a negatív dolgok szülték, így az is kezelhető.

Ha rajtam múlna, előbb kifogásolnám azt, hogy mért nem mosolyog az ember minden betegre (persze ez buta kifogás lenne, mert erre a legjobb orvos sem képes mindig), mint azt, hogy mért dolgozott jókedvűen.

Mindazonáltal értem, hogy ha az ember kint ül és vár egy akut sérüléssel, akkor így éli, meg, mint ez a posztíró. Elragadtattam én is magam, valóban lehettek volna jobbindulatúak a feltételezéseim.

@BPBP:
Igen, de mit tudsz arról a nevetésről? Tudjuk, hogy kivel, miről beszélt, mért nevetett?

@Braincelle:
Naaaaaaaaaaaa!
Hát pont ez a baj!
Hogy félreérthető!

@Braincelle:
Nagyon csúsztatsz!

"Ha rajtam múlna, előbb kifogásolnám azt, hogy mért nem mosolyog"

Nem a mosolygásról volt szó!

@BPBP:
Ok, mi lenne ha abba maradnánk, hogy nem tudjuk megítélni azt a nevetést, amiről egy olyan ember számolt be, akinek a toleranciáját, személyiségét nem ismerjük, és még ha egy jóindulatú, kedves ember is egyébként, az adott helyzetben, érthető módon nagyon feszült lelkiállapotban volt.

(Félreérthető? Sosem tudsz úgy viselkedni, hogy az senki számára ne legyen félreérthető, csak ha szerencsés a helyzet, akkor van annyi időd egy emberre, és nem kerül már alapból ilyen negatív élménnyel hozzád, és megismeri a reakcióidat. De akkor sem szeret és rezeg mindenki a Te hullámhosszadon. De hát ezt Te is biztosan tudod a saját életedből).

Szóval lehet nevetni, csak jókor és jól ;)

@Braincelle:

"Sosem tudsz úgy viselkedni, hogy az senki számára ne legyen félreérthető, csak ha szerencsés a helyzet..."

Ember!
Az orvos, amikor dolgozik nem a kabaréban van, nem a haverokkal sörözik, és nem a kollégákkal ünnepel! Csak egy hangyabokányit képzelje bele magát a beteg és a hozzátartozója helyzetébe! Tudom ez baromi nehéz, minden nap, minden órájában. De most erre mit mondjak?!
Ő választotta az EÜ szakmát...

"Szóval lehet nevetni, csak jókor és jól ;)"

Pontosan!
És a megfelelő helyen!

@BPBP:
Most eszembe jutott valami. Sebészeti osztály, két beteg egy szobában. Az egyik egy idős asszony, akinek olyan az állapota, hogy meggyógyulhat, de mint minden idős ember, még ezzel a pozitív kilátással együtt is kockázatos. Kicsit elhagyja magát, nem kel fel az ágyból. Olyan fajta ember, akit biztatni kell, aki bírja, szereti a tréfálkozást.

Másik ágy: sárgaság miatt bekerült, ötven-hatvanéves asszony, aki addig egészségesnek gondolta magát (hirtelen sárgult be). Kiderül, hogy az egyik legrosszindulatúbb daganata van, és bármi lesz, nagyon kevés ideje van, és ezt még jó fizikai állapotban, tevékeny életkorban kell feldolgoznia.

Ez a második beteg szembe jön velem a folyosón, lengeti az infúzióit, nem zavarja, hogy lóg róla a hálóing, hangosan sír. Gyakorlaton voltam ott, nem ismertem sem őt, sem a betegségét, arra mentem oda, hogy sír és elmondta, hogy éppen most tudta meg, hogy ez a betegsége.

Meghallgattam, bementem vele a szobába, kértem neki egy nyugtatót, egy idő után megkérdeztem, hogy nem lenne-e könnyebb, ha felhívna valakit, fel is hívta a férjét.

Nem ez a lényeg, oda akarok kilyukadni, hogy a másik ágyon a néni elkezdett rosszabbodni, egyszerűen megviselte, hogy a mellette lévő ágyon fekvő ember min megy át.

Ilyenkor van az, persze nem a rossz hír megtudásának pillanatában/órájában/napján, mert akkor ízléstelen és bántó lenne; de később, hogy úgy ugratod a nénit és nevetsz esetleg vele, hogy a másik ágyon ott van ez a halálos beteg. És képzeld, nem kiment azzal, hogy őt ez sérti, hanem próbált hozzászólni a dolgokhoz, próbált ő is erőt szerezni.

Szóval nem minden úgy logikus, ahogy elsőre látszik, mert vannak logikával felérhetetlen helyzetek. Megjegyzem, egy ilyen élmény után, most magamról beszélve az ember elkezdheti magát sírva csapkodni a földhöz és elrohanni, vagy miután kiment a kórteremből és eltelt egy kis idő, gyakran inkább elkezd a legnagyobb hülyeségeken poénkodni mondjuk az egyik nővérrel, mert az feszültségcsökkentő. És az igaz, hogy ezt nem szerencsés a betegek előtt, vagy nem úgy, hogy bántó lehessen és közönynek tűnjön.

Na, mára én befejeztem, bocsánat az érzelmi sokkolásért és a sok indulatért, és kösz, hogy meghallgattatok. És persze tanulsága is van, számomra is.

@Braincelle: néha azért javasolnám az úgynevezett való életben való szerepvállalást, csak úgy ideiglenesen, akár.

láthatóan rengeteget csökkentett a posztoló feszültségén a nevetés.

másoké.

amíg ő órák óta ott vár, rendkívül nagy érvekkel megtámogatva, hogyhát jajhát, meg hát a időpont, ugye, meg a falhozvert lófasz.

de ne legyél feszült, magamban igencsak röhögök rajtad, de ugye ezzel semmi baj sincs. ugye?

@Farkantoán Chatpartner: Köszönöm a köz nevében - Ön az egyedüli, aki Szent Jánosnak nevezi...

Tudom, lesz aki megint megró ezért, mert neki nem a vallása, de az akkor is (újra) Szent János Kórház, mióta megbukott a szocialista diktatúra.
Mint ahogyan azóta a többi kórház is Szent Rókus, Szent Imre, Szent István, Szent László...

Számomra ez majdnem annyira szellemi lakmuszpapír, mint Havas Szófia kórházigazgató elvtársnő ellenforradalmazása. Persze elismerem, sok rendes ember is "koronának" hívja például a Szent Koronát, nem gondolva arra, hogy ezzel is a fű alatti kommunista propagandát támogatja. (Továbbá minden más nyűgünket, ami oda ragaszt minket 20 év után is.)

Én mindent megértek. Empatikus vagyok, ez a vezetéknevem. De egyet nem értek.

Miféle nép ez a magyar? A rohadtmocskoséntartomel "orvos" munkaidőben nevetgélni merészel? És senki nincs aki kivonszolná az utca közepére és lelőné, mint egy kutyát? Példát statuálna?

Hol élek én?
De jó lenne felébredni...

Az orrmandulaműtétem után, kíváncsi hétévesként megkértem a sebészt, hadd nézzem meg az orrmanduláimat, mert érdekelt, hogy néznek ki. erre így felelt: "nos, azt már a cicák eszik az ablak alatt."
amire én szörnyen sírva fakadtam és sugárban lehánytam anyukámat, vagy nevettünk egy jót az orvossal, szerintetek?

"elégetetten mentünk haza."

LOL!

Gyakorló anyukaként: ha a gyermekemmel orvoshoz kell mennem és bejelentkezés után 1 óráig nem történik semmi megkérdezem mi a gond. aztán megint és megint és megint és megint.nem rólam van szó, aki viszonylag nagy türelemmel él, és tud magával mit kezdeni, hanem egy gyerekről. addig járok a nyakukra, míg nem történik valami. nem hiszem, hogy 5 órán át kukán kell ülni a váróban. (akárhol)
egészségügyisként: ugyanezt tudom írni.tessék rákérdezni!

@isolde: a valóságban az orvosok is normálisabbak, mint az itt kiposztoltak.

@Azasöndör: hétévesen én szörnyen sírva fakadtam volna.

@Braincelle:

"a halottkísérők nem mesélnek vicceket, mert a halottaknak nem tesz jót a nevetés"

Khm... én még nem hallottam olyan halottról aki reklamált volna. Azt mindig az élők teszik.

Senki ne merészelje bántani az orvosokat!Agyatlan,tiszteletlen bagázs!Aki az orvost nem tiszteli,az a saját anyját sem tiszteli!

@Azasöndör: Szerintem tök jó fej volt,és nyilván te voltál egy elkényeztetett kis majom!

@rikitiki:
"Én mindent megértek. Empatikus vagyok, ez a vezetéknevem. De egyet nem értek.
Miféle nép ez a magyar? A rohadtmocskoséntartomel "orvos" munkaidőben nevetgélni merészel? És senki nincs aki kivonszolná az utca közepére és lelőné, mint egy kutyát? Példát statuálna? "

Nem, pont a legfontosabbat nem érted.
Képzeld el, hogy éppen sorban állsz többedmagaddal a földhivatalban/iktatóosztályon/mifene. A sor nem halad semennyit se. Megkérdezed az egyik hivatalnokot, hogy miért nem halad, mire azt mondja: várni kell, éppen nagyon fontos munkafolyamat zajlik bent - ugyanakkor te hangos nevetgélést hallasz... Mire gondolsz???

Vagy ugyanez egy pénztárnál...

Ha ilyen kis dolgot nem értesz meg, ha ennyire nem gondolsz bele abba, hogy vajon te hogyan reagálnál ilyen esetben, akkor mégis mit értesz meg?

És a fenti esetekben csak sima ügyekről van szó, nem vérző szemű gyerekről...

@Terézágyú: "A sor nem halad semennyit se." Ilyenkor mindig jó, ha kéznél van Glinda, a jó boszorkány, hogy elvarázsolja a váróból a betegeket. Csak ezzel magyarázható, hogy mégis fogyatkozott a várakozók száma...Ha már az a csúnya doktor néni nem foglalkozott a betegekkel, csal passzióból cseszte az eget a rendelési időn túl is a munkahelyén.

"várni kell, éppen nagyon fontos munkafolyamat zajlik bent - ugyanakkor te hangos nevetgélést hallasz... Mire gondolsz???"

Már leírtam. Arra gondolok, hova tettem a sörétes puskámat, rendet kell itt tenni. Elviselhetetlen ez az ország. Nevetgélnek munka közben, én megtanítanám őket, mi a magyarok istene.
Ugyan nem tudom, nem láttam még a magyarok istenét, de egy biztos - nem nevetgél.

Az orvos se nevetgéljen, a kutyaúristenit.

(Ami még felháborítóbb, hogy néha fingik is rendelésen. Hogy képzeli? Tényleg nem tudom, lehet-e még lejjebb süllyedni? Legközelebb böfögni is fog, netán ásítani?)

@rikitiki:
Remélem te folyamatosan ilyen embereket találsz majd, bárhova mégy. Ennyi.
Ha téged ilyesmi nem zavar, akkor gondolom te szereted a mávot is.
Átmehetnél a megintallunkvazze.blog.hu -ra, és védhetnéd egy kicsit a vasutasokat is, mert nem átallják szidni őket.

@VaTi:
"Ilyenkor mindig jó, ha kéznél van Glinda, a jó boszorkány, hogy elvarázsolja a váróból a betegeket. Csak ezzel magyarázható, hogy mégis fogyatkozott a várakozók száma..."

Azt nem mondta senki, hogy egész nap, folyamatosan CSAK nevetgélt, és egyetlen beteget sem kezelt.

"Ha már az a csúnya doktor néni nem foglalkozott a betegekkel, csal passzióból cseszte az eget a rendelési időn túl is a munkahelyén. "

Igen, de rá is pirított a betegre (aki órák óta ott volt), hogy miért nem jött előbb...

@Terézágyú:
Ez már tényleg besz@rás!
Az orvos
- jól ellátta a beteget
- a munkaidején túl dolgozott
- elnézést kért a betegtől a várakozás miatt

De nem b@zmeg, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a minimum délután 2 (de rossz esetben reggel 8) óta tartó rendelésen este 7-kor merészelt valamin hangosan nevetni.

Ha valami probléma történik, arról szülessen poszt, na de ez? Ez a baj? Eszem-f@szom megáll most már.

@qbr: Most panaszkodsz, vagy dicsekszel?

@tódór piroska: Ezt hogy érted?
csak elegem lett abból, hogy azon rugózik ennyi ember, hogy nevetett egyet a szemész.
De elnézést a káromkodásért.

@qbr: Csak(rossz)vicc volt. Olvasd el, mit írtál...

@tódór piroska:
ja, értem :)
idézet volt egy klasszikus filmből :)

Ne vicceljunk mar, ilyen esetekkel nem varjuk ki a sorunkat!!!!!

Tessek erdekervenyesiteni!!!

Az orvosok most azt játsszák, mint a sértett vasutasok:
pontosan betartják az előírásokat, ezért aztán olyan mintha sztrájkolnának.

Többen felróják a szülőnek, hogy miért nem ment be előbb, de ez azért nem olyan egyértelmű. Nehéz eldönteni, hogy hol a határ, az ember fia/lánya először türelmes, 'biztos, mindjárt szólítanak' stb., majd múlik az idő, baromi lassan halad a sor, vagy úgy tűnik egyáltalán nem, és ha a várakozás 4. órájában nevetést/nevetgélést hall az ember, akkor könnyen elszakad a cérna, főleg, ha a szemünk fénye szenved és épp a szeme fénye van veszélyben. Ha mindenki egyből berontana a rendelésre, akkor a váróban közelharc folyn - az easszisztensnek kellett volna jól felmérni a helyzetet, de ebben az esetben sajnos nem sikerült :( Nem az első és nem is az utolsó eset, persze ez a posztolót nyilván nem vigasztalja, de azért ne ő legyen már a hibás végén...

@villamos alóli kacaj:
ezt hogy erted? milyen szabalyokat nem kellene betartani az orvosoknak?

@Chegs:
tobben is leirtak, hogy az asszisztens volt ebben az esetben a hibas

A nevetéshez szeretnék kapcsolódni,a többire már válaszoltak ide író orvosok is és egyetértettek abban, hogy bizony itt az asszisztens nagyot hibázott és a fenyőlevelet nagyon hamar ki kell szedni.

A nevetésben viszont azt látom eléggé megoszlanak a vélemények. Azt gondolom, hogy ez nem attól függ, hogy eü. intézmény-e vagy sem.

Semmilyen olyan munkahelyen nem tolerálják a nevetést, ahol a munkavállaló az ügyelfelekkel - ide értem ebben az esetben a beteget is - találkozik.
Gondoljátok el, nem lenne fura, ha éppen bevásároltok és a pult mögött állók vagy árufeltöltők vagy pénztárosok meglehetősen hangosan nevetgélnének?
Vagy ha elmentek az önkormányzathoz és az ügyfélfogadóban az ott dolgozók nevetése lenne a legkirívóbb hang?
Vagy bárhol, ahol ügyet intézel ilyen történne?
Ha valaki viccelődik akár beteggel, akár ügyféllel az nem szokott hangos nevetésbe fulladni, max. mosolyba, az pedig senkit nem zavar, hiszen feszültségoldásra nagyon jó. A hangos nevetés hallgatása viszont zavaró az ilyen munkahelyeken.

aA, hogy irodában, műtét közben, patológián, futószalag mellett stb. nevetgélnek azzal semmi baj sincs, hiszen mindig az ott dolgozók hallják csak.

De azért nem olyan iszonyatosan nagy probléma csak meg kell tanulni viselkedni.

Reményeim szerint a kommentelő -mert mint kiderült, ez sem posztnak lett szánva, hanem kommentnek - azért nem oda ment vissza, mert az asszisztens nem megbízható, hiszen az orvos elvégezte szakszerűen és emberségesen a munkáját.
Azt már csak zárójelben jegyezem meg, hogy az orvosnak annyi a felelőssége az asszisztens munkáját illetően, hogy végül is ő a főnök. Úgy tűnik ebben az esetben jó doki volt, de rossz főnök. Nyilván neki kell megmondani az asszisztensének, hogy mikor mit kell tennie. Ha meg sokadszor követ el valaki hasonló mértékű tévedést, azt el kell küldeni.

Egyébként salamanderéhez hasonló sztorim nekem is van, posztot nem ér, de a végén kérdeznék majd azért a jelenlevő hozzáértőktől, hogy mi lett volna a helyes.
A kisfiam az oviban felsértette a combját, beleszaladt egy a kerítésből kiálló drótba - mint később kiderült - délelőtt 11 tájban. Vérzett, fertőtlenítették, beragtapaszozták, ennyi.
A férjem 4 óra körül ment érte, annyit mondtak neki, hogy 'megkarcolta' a combját, nem annyira vészes, de ha gondoljuk vigyük el a orvoshoz. Párom nem nézett a ragtapasz alá, mert nem akarta piszkálni, megnyomkodta a seb környékét, kérdezte a gyerektől fáj-e, nem - volt a válasz, így aztán ennyiben is hagyta, hiszen végül is fertőtlenítve volt, stb.
És este 8-ig dolgoztam aznap, fél 9-re hazaértem, sztorit elmesélték, jó, induljunk fürödni, nézzük azért meg milyen az a 'karcolás'. A ragtapaszt levéve majdnem rosszul lettem, 8 cm hosszú volt a seb, ebből 4-5 centi legalább fél centis mélységben - öcsém hasonló sebét gyerekkorában több öltéssel varrták, így számomra egyértelmű volt, hogy irány az ügyelet.
A körzeti orvosi rendelőben épp kint volt az orvos betegnél, és az asszisztensnő egyébként is úgy gondolta, hogy ezt ők nem tudják megfelelően ellátni, ezért átirányított minket a Bethesda ügyeletére, 3/4 10 volt mire odaértünk. Nem tudom ez mennyire normális, de péntek este volt és kb. 15-20-an voltak előttünk, egy részük még sorszámmal a rendelésről, a többiek már az ügyeletre jöttek. (Volt minden: kullancsos, leszakadt lábkörmű, törött könyökű, lilára dagadt bokájú, vérző fejű, babakocsiból kiesett, stb., kicsik-nagyok vegyesen). Meglepően türelmesen várakozott mindenki, kínunkban sokat nevettünk az anyukákkal (főleg amikor a röntgenre elküldöttek visszaérkeztek és persze újra elénk kerültek), a kicsiket (babákat) előre engedték. Éjfél előtt nem sokkal erősítés érkezett, aki előrevette azokat, akiket még egyáltalán nem látott orvos, éjfél után mi is sorra kerültünk. Fiatal doki volt, nézegette a sebet, kérdezte mikor történt (de ekkor még csak annyit tudtam, hogy napközben), aztán teletunkolta csípős fertőtlenítővel (a fiam egy hős, egy nyikkanással és két könnycseppel kibírta, pedig a doki arra számított, hogy le fogja rúgni :)) és 4 vékony csíkkal összefogatta. Mire szerencsétlen 2 ujjal megírta a papírokat már fél 1 volt (asszisztens csak a szomszédos rendelőnek jutott).
Én már akkor a nyakamat tettem volna rá, hogy ez egy 5 éves gyerek combján kb annyit ér mint egy gyógypuszi - vagy még annyit se.
Szóval arra lennék kíváncsi, hogy ebben mennyire játszott közre az, hogy fél napos késéssel került orvos elé a seb, illetve hogy választhatott-e volna más megoldást, ami szorosabban/biztosabban összehúzza a sebet, hogy ne maradjon akkora heg, mint amekkora (4 cm hosszú, több mint fél cm széles)?
És noha azt mondta, hogy nem muszáj oda visszavinnem, hogy leszedjék a tapaszt, csakazértis visszamentünk, hogy lássa, mi lett az eredmény. A nyilvánvaló dolgokon kívül - Miért van az óvoda kerítésén kiálló drót? Miért nem vitték azonnal orvoshoz az oviból (azóta tudom, azért, mert délután volt a ballagás és nem értek rá) vagy legalább miért nem szóltak a családból valakinek? Miért nem volt a férjemnek annyi sütnivalója, hogy maga is megnézze a sebet? - az bosszantott még fel, ahogy az asszisztensnő a 2. alkalommal megjegyezte: hát, ennek megmarad a nyoma, de végül is kisfiú, nem olyan nagy baj... Mi van???? És ha lány lett volna? Akkor másképp látják el? Tudom, hogy csak vigasztalni akart ezzel, és végső soron egyetértek vele, csak akkor bánt nagyon ez az egész, amikor a gyerek megkérdezi, hogy anya, ez mikor múlik már el? És a válasz az, hogy soha, kisfiam ...
(Hát ez elég hosszú lett, bocs.. )

@qbr:
nem is azokkal van problémám, akik tisztán látják, hogy az asszisztens volt a hunyó ebben az esetben, hanem akik úgy gondolják, hogy a szülőnek felül kell bírálni a felelős személyzetet és balhézni...

@Chegs:
Majd a dottorok megválaszolják nyilván a kérdésedet, de én azért csodálkozom, hogy nem kapott tetanusz oltást. Ha tényleg fél cm mély volt a seb helyenként (az azért nagyon mély). Mert egy drótkerítés kiálló része akár még rozsdás is lehet.
Óvónéniket meg csókoltatom.

@Mille38: Miképp mindenki (te is, én is, ők is) hatalmas traumaként élte meg születése utáni első vérvételét... Emlékszel rá? Kihat a mostani életedre? Félsz az orvostól?

@Irkutszk: Köszönöm, neked átjött a legkisebb rossz elve. Más meg a kákán is a csomót keresi

@villamos alóli kacaj: Szerintem nem játsszuk ezt, de kösz az ötletet. Ha még sok olyan kommentet olvasok, hogy baj, ha a túlórázó orvos nevet vagy kávézik, bizisten elkezdem :)

@Dr. Morcz:
Nem zavar a nevetve kávézó túlórázó orvos, de azért gondolom érted mire gondoltam. A beteg -nektek "munkadarab"- kiszolgáltatott,stresszes helyzetben van, különösen ha a gyerekéről van szó. Ezért tesz meg mindent (paraszolvencia). Ebben a sztoriban a legdúrvább az a megjegyzés: miért nem jött korábban?

@qbr:
hát igen én is a betartást -"betartást"- emeltem ki és nem azt hiányoltam. mert azért ez van úgy-e?

@villamos alóli kacaj: Tapasztalatom szerint arányaiban nem több orvosnak munkadarab a beteg, mint ahány betegnek boxzsák az orvos.

A sztori szerintem elsősorban az ellátásszervezésről szól, azon tényleg lehetne javítani. Az a baj, hogy plusz munkaerő is kellene hozzá (ráadásul értelmes, döntőképes, eü. képzettségű ember), és a mai viszonyok mellett a kórházak jó részének nem lenne lehetősége felvenni őket.

@qbr:
villamos alóli kacaj nyilván a WTR-re gondol (Work-to-rule is an industrial action in which employees do no more than the minimum required by the rules of their contract, and follow safety or other regulations to the letter in order to cause a slowdown rather than to serve their purpose. This is considered less disruptive than a strike or lockout; and just obeying the rules is less susceptible to disciplinary action. Notable examples have included nurses refusing to answer telephones and police officers refusing to issue citations. Refusal to work overtime, travel on duty or sign up to other tasks requiring employee assent are other manifestations of using work-to-rule as industrial action.)

A webdokin újra és újra felvetik a kollégák annak lehetőségét, hogy WTR-t alkalmazva kellene nyomást gyakorolni a kormányzatra, hogy elérjük az egészségügy anyagi forrásainak bővítését. A helyzet súlyos (és reménytelen), mert források bevonása nélkül nem lehet javítani az egészségügyi ellátás színvonalán, ugyanakkor a jelenlegi kormány (sem) mutat erre semmi hajlandóságot. Ha az orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók tényleg a WTR-hez folyamodnának, az egész eü. rendszer napok, maximum hetek alatt összeomlana, márpedig ez sem lehet a cél. Így minden marad a régiben, dagonyázunk a posványban. Ahogy egyik jónevű eü. közgazdász mondta a menedzserképzésen évekkel ezelőtt, néha kicsit felkavarják a faecest (pl. a paraszolvencia körüli polémia felelevenítésével), majd jön a faecesplanírizó brigád és elegyengeti a felszínt. (Nem hatalmazott fel az előadó az elhangzottak idézésére, ráadásul ő nem volt ennyire szemérmes és magyarul mondta...)

@Dr. Morcz:
Igazad van. Bár ez az a speciális eset amikor a boxzsák kezében van a szike, a boxoló meg erősen szorítja a farpofáját.
Ha egyszer valaki elintézné (nem csak megigérné), hogy este nyugodtan sétálhatok bár hol anélkül, hogy inzultálnának és ha krónikusan vagy hirtelen bajom támad akkor korrektül ellátnának, arra isten bizony még én is szavaznék (ide jön a nevetős emberke figura) de gondolom még más is.

@Chegs:

Négy eleven gyerek mellett egy időben gyakran megfordultunk a balesetin. Az orvosok mindig azt mondták, hogy egy órán belül vigyük, ha felmerül, hogy esetleg varrni kell. Jópárszor sor is került rá, addigra mindig túlléptük az egy órát, mégis összevarrták.
Egyszer az oviból vitték a gyereket, túl voltak bőven az egy órán, ezért nem varrták össze az állát, hanem csak az összehúzó tapasszal kezelték. Az a heg elég csúnya lett, széles, kicsit szétnyílt. A varrottak után vékony heg maradt, pár apró pöttyel körülötte.

@Mille38:

Persze, igen, érzi, vannak emlékei. De ha burokban neveli az ember a gyerekeit, igyekszik minden fizikai és lelki fájdalomtól megmenteni, akkor egyáltalán nem tesz vele jót.
Ezen a világon kell őket megtanítanunk élni, méghozzá úgy, hogy el tudják viselni a szükségszerűen szembejövő kellemetlent, kényelmetlent, rosszat.
Akit nem így nevelnek, annak nagyon nehéz fiatal és felnőttkora lesz.