Orvosok és a dohányzás
Tisztelt Praxis!
Lehet, hogy nem jól használom ki a blog adta lehetőségeket, de én nem elsősorban panaszkodni szeretnék. Az ok, amiért írok önöknek, hogy talán valaki, netán néhány orvos olvasó megválaszolja nekem az én nagy dilemmámat. Az az igazság, hogy elég rendszeresen szorulok orvosi ellátásra, a tapasztalataim vegyesek. Kirívóan rossz tapasztalatom még nem volt, az a pár apró kellemetlenség pedig belefér, főleg, ha arra gondolok, hogy rengeteg jó tapasztalat is ért. Talán az egyiket hamarosan le is írom újabb levélben, röviden talán annyit, hogy feleségem szülész orvosa saját szabadidejében hívogatott bennünket, csak hogy érdeklődjön, minden rendben van-e nálunk.
Amit viszont képtelen vagyok megérteni és helyén kezelni, az az orvosok és a dohányzás kapcsolata. Mint mindenki számára, számomra is nyilvánvaló, hogy a dohányzás súlyos következményekkel jár. Egy szenvedélybetegség, amelyben rengetegen "szenvedünk", köztük én magam is, immár 21 éve. Napi 1 doboz cigaretta, hozzá tartozik a mindennapjaimhoz. Próbáltam már jó néhányszor letenni, tapasszal, rágóval, minden nélkül, de csak nem jött össze. A leghosszabb idő, ami alatt nem gyújtottam rá, az fél év volt, de valahogy mindig visszaszoktam rá. Tudom, hogy sokan járnak hasonló cipőben, több ismerősöm járt hasonlóképpen.
Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy a dohányzás az orvosok körében ugyanúgy általános jelenség, mint bárkinél másnál. Rendszeresen látom a rendelőkben, ahova járok, hogy a bejáratnál ott füstölnek az orvosok, asszisztensek, de kórházi tartózkodásaim során is ugyanezt vettem észre. Orvosok, nővérek, ápolók, mindenki dohányzik. Jó, nyilván nem mindenki, de nagyon sokan közülük.Ennek ellenére már számtalan alkalommal "fejmosásban" részesítettek az orvosok, amiért dohányzok. Teszem hozzá, nem olyan betegségeim vannak, amelyre a dohányzás súlyosabb következményekkel járna, mint bárki másnál.
Sajnos elég nehéz úgy érdemben hallgatni valakire, aki kiselőadást tart az ember számára a dohányzás veszélyeiről, már-már a torkának ugrik, úgy próbálja lebeszélni őt rossz szokásáról, közben pedig az asztalán ott figyel egy félig kiürült cigis doboz (ilyenre is volt példa). Ilyenkor mit mondjon az ember? Bólogat lelkesen, szerényen ismételgeti hogy majd igyekszik, megpróbál leszokni, közben pedig azon gondolkodik, hogy miért egy másik dohányos oktatja őt. Egyszerűen hiteltelen így az egész.
Persze jól tudom, hogy ez a dolguk, a kötelességük és többnyire jót is akarnak vele, de van egy olyan határ, amely után már az egész nagyon kellemetlen tud lenni. Főleg, ha gyerekként bánnak az emberrel, szájbarágósan, néha dühösen osztják neki az észt, de saját magukkal sincsenek tisztában. Nekem az a meggyőződésem, ha már ők is beleesnek abba a hibába, amibe mi, aktív dohányosok, és nem tudnak jó példával elöl járni, akkor legalább ne bánjanak úgy velünk, mint egy elmeháborodott csodabogárral és ne vessenek ránk követ, amiért gyengék vagyunk és nem tudunk leszokni a cigiről.
Köszönöm, hogy megírhattam a véleményemet és kíváncsi vagyok, mit gondolnak a blog olvasói erről az egészről. Senkit sem akartam bántani, vagy megsérteni, csak egyszerűen nem tudok magyarázatot találni erre a viselkedésre. Remélem, más majd megvilágosít.
Üdvözlettel.
Károly
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
El Visco Stello (törölt) 2011.09.09. 09:03:23
batgirl · http://enbatgirl.blog.hu 2011.09.09. 09:18:32
A Jóskagyerek 2011.09.09. 09:33:35
VaTi 2011.09.09. 09:49:54
- mindazt, amit a cigiről elmondhatok, hogy büdös/drága/egészségtelen, te is tudod, így ennek tudatában döntesz a cigizésről, nemcigizésről.
- tekintve, hogy én is cigizek, nincs erkölcsi alapom, hogy eltiltsalak tőle, vagy prédikáljak
- mindemellett örülnék, ha leszoknál
Ez így nagyon-nagyon korrekt volt.
Amit te elmondhatsz magadnak erről:
- az, hogy az orvos cigizik, annyiban mindegy neked, hogy nem miatta fogsz leszokni, ha leszoksz, hanem magad miatt. Mint volt cigizőnek, nincs alapom prédikálni, de ha le tudod tenni, hajrá! Ja: nem, nem könnyű. Én 3 évvel a leszokás után is nikotinistának tartom magam, aki éppen nem gyújt rá.
macska69 2011.09.09. 09:59:29
Egyébiránt nem dohányzom (soha nem is) és zavar a cigarettafüst, apró allergiás kiütések lesznek tőle a nyakamon, viszont egy-két ciginek meg olyan isteni illata van, hogy bevállalom a kiütést is, ha megérzem az illatát nem megyek odébb...
Elvárná az ember az orvostól igen, hogy mindannak a tudásnak a birtokában, amivel rendelkezik, lássa be, nem jó muri dohányozni. De hát ő is ember. Valamit nem értek én, mint abszolút nemdohányzó: hogyan lehet rászokni??? Olyan bűn rossz...
CsakMintTe 2011.09.09. 10:00:50
Nekem se sikerült még leszokni, csak hosszabb-rövidebb időkre kibírni napi 0-2 szállal... Az én háziorvosom egyébként nem azzal jön, hogy irgumburgum, azonnal tessék lerakni (pedig igaza lenne, ráadásul ő nem is dohányzik), csak megkérdezi, hogy épp mennyit szívok naponta, és kérlel, hogy csak a felét. Ehhez képest eredmény, hogy munkaidő alatt már egyáltalán nem gyújtok rá, és sehol olyan helyen, ahol megtehetném, de előbb meg kéne kérdeznem, hogy lehet-e.
Egyébként meg úgy vagyok vele, hogy ha már egy dohányos doki akar engem leszoktatni, akkor (mivel tudom, hogy minden körülmény mellett is igaza van) legalább én ne tudjak róla, hogy cigizik, mert akkor már tudat alatt beindul a fejemben a dacreakció. Szóval ne legyen az asztalán a doboz meg a hamutartó, és legalább a munkahelye környékén - ahol eséllyel találkozhatok vele - ne gyújtson rá. Máshol meg ő is magánember, aki úgy teszi tönkre a maga meg a mások egészségét, ahogy nem szégyelli...
El Visco Stello (törölt) 2011.09.09. 10:12:16
2011.09.09. 10:33:21
ma21 2011.09.09. 11:06:11
gld 2011.09.09. 12:19:23
Nekem is vannak ismerőseim, akik próbáltak leszokni. Volt aki 5 évig nem gyújtott rá, de azt mondta, hogy nem szokott ő le, mert hiányzik neki, csak per pillanat meg tudja állni, hogy ne cigizzen.
Apukám 35 éve egyik napról a másikra tette le. Egy nap arra ébredt, hogy irdatlanul fáj a lábszára. Sok dohányos haverja volt, volt, akinek volt része trombózisban, ismerték elég jól a szimptómákat. persze bepánikolt, és közölte, hogy soha többé nem gyújt rá. betartotta. Elment dokihoz, és kiderült, hogy egy sima izomhúzódás volt a vádlijában, semmi trombózis :) Ennek ellenére nem legyintett, és nem vette újra fel a szokását :) Viszont mindenkinél jobban utálja azóta a cigifüst szagát :)
Duygu 2011.09.09. 12:20:31
ccke 2011.09.09. 12:36:13
Aznap sorban jöttek a lepusztult alkoholista arcok: hepatitis, gyomorvérzés, részeg epilepsziás... Valaki elkezdte a szokásos szöveget, hogy miért látjuk el ingyen azt, akivel bármit is teszünk a kórházból kilépve első útja a kocsma, és a gyógyszereit sem fogja szedni. Ki kéne fizettetni velük, stb
Erre helyesel az egyik nemdohányzó kollégám, és mondja, hogy igen-igen, és vegyük hozzá az aktív dohányos tüdőrákosokat, COPD-seket, érbetegeket is.
Na erre nagy csend lett, meg hogy azért az nem ugyanaz...
Irkutszk 2011.09.09. 13:34:57
El Visco Stello (törölt) 2011.09.09. 13:52:25
VaTi 2011.09.09. 13:57:03
VaTi 2011.09.09. 14:03:28
El Visco Stello (törölt) 2011.09.09. 14:19:20
csak néha benézek ha marhaságot látok 2011.09.09. 19:56:43
ugyanilyen példa amikor egy halálraítélt beszél a tévében az erőszak ellen, vagy amikor egy drogos a drogok ellen.
szerintem pont attól hiteles, hogy ő tudja, hogy meg fog halni és a sebész haverja már győzködi arról, hogy tágítani kellene az ereket, vagy ne adj Isten le kellene már vágni azt a kékülő lábat, pont ettől akarja megmenteni a betegeit. egyébként ismerek olyan kollégát aki nem műt dohányzó beteget, illetve csak akkor ha közjegyző által hitelesítve lemond a dohányzásról azzal a feltétellel, hogy ha újrakezdi nem jöhet többet hozzá kezelésre
Ssanctuss 2011.09.09. 20:12:26
Kontárblog · http://kontar.blog.hu/ 2011.09.09. 20:40:07
anyáméknál a fül-orr-gégésznek lett gégerákja 20 év masszív dohányzás után. biztos ő se látott elég gégerákot...
elhiszem, hogy vannak addikciók, de azért lássuk be, a dohányzás kurvára egészségtelen egy fajta.
ráadásul én kifejezetten undorodom, ha olyan ember ér hozzám, vagy van a közelemben,aki dohányzott.
nővérke a csecsemőosztályon? vagy a tüdőgondozó előtt füstölő orvosok.. hihetetlen..és undorító, mikor a füstös kezükkel hozzáérnek az emberhez...amikor az ember szájába belemászik egy bagószagú fogorvos:S
csak néha benézek ha marhaságot látok 2011.09.09. 21:13:16
Kontárblog · http://kontar.blog.hu/ 2011.09.09. 21:15:55
de, undorodhat tőle. csak éppen az orvos arra esküdött fel, hogy gyógyítson, segítsen másokon. egy tüdőgondozóban pl nem biztos, hogy a betegnek előnyére válik, ha bagófüstös doki kezeli.
szerintem nyugodtan undorodhat mindenki a dohányosoktól. sokszor ők is undorodnak egymástól. egyszerűen borzasztó szokás, én migrént kapok, ha fél óránál tovább bagós helyen vagyok. borzasztó
Nem én vagyok, hanem én 2011.09.09. 22:27:33
Orvos vagyok. Nem dohanyzom.
A dohanyzas rossz! Ne dohanyozz! Ertem?
2011.09.10. 11:42:50
2011.09.10. 11:45:08
Szerinted ez hatni fog rá? Hiszen valójában nem az a baja hogy az orvos is dohányzik, hanem az, hogy nem tud leszokni, és mást hibáztat a saját gyengesége miatt. Azaz hárít.
isolde 2011.09.11. 22:53:07
Márpedig én ezt simán elmondom a betegeknek, ha tetszik, ha nem, mert így érzem helyesnek. Egyáltalán nem szégyellem magam, hogy csak a saját korlátaim között vagyok képes betartani, igyekszem.
formed 2011.09.13. 21:48:19
Nem lehetne akkor így hívni (jó lesz a magyar nevén is)? Ha én azt mondanám valakinek, hogy "hidegsebész" vagyok, biztosan kiakadnának...
svinjahond 2011.11.11. 11:27:49
Persze, az élet szül néha érdekes helyzetet: nekem úgy jó tíz éve volt egy ellenszenves üzemorvosom (klimaxos, apeniás, hájas, pihebajszos(!) nő), aki miközben a testtömeg-indexemmel és a malignus hypertóniámmal (diastolés érték nem akart lemenni az istennek se...) foglalkozott, az asztalfiókjából Smarties drazsét csócsált marékszám úgy, hogy közben alig lehetett érteni, amit beszél. Ezt aztán azzal kompenzálta, hogy üvöltözött a betegekkel, ahelyett, hogy artikulált volna. Közben pedig majd lefolyt a székről, de azért nekem: testtömeg-index és vérnyomás... Írt is fel olyan gyógyszert, hogy napokon belül problémáim támadtak a barlangos testek vérellátásával, meg köhögtem is (bradykinin termelődés) mint egy tbc-s, beteg kutya. (Nem is sokáig szedtem a gyógyszert! ;) Aztán a következő dokinő lecserélte az ACE gátlót ARB-re és minden rendben lett. Az új dokinő tájékoztatott, hogy az előzőekben felírt gyógyszert nemzőképes korú féfiaknak a fenti mellékhatás elkerülése végett nem is javallott felírni.)
Akkoriban én is hiteltelennek tartottam az elhizás ellen papoló extrém-kövér doktornőt, mert saját megjelenésével hiteltelenítette a mondandóját. Ma már másképp gondolom. MINDENKI A SAJÁT ÉLETÉÉRT FELELŐS! (Ja, soha nem dohányoztam és alkoholt se fogyasztok, csak évi néhány protokoll alkalommal, illetve családi ünnepeken.)