A cukorbetegekben az atherosclerosis jelentősen felgyorsul a nagyobb és a kisebb erekben, ezért nagyon fontos dolog, hogy az alsó végtagok rendszeresen legyenek ellenőrizve a beteg által is. a Gangrénáért az érbetegség mellett a fájdalom érzés elvesztése-neuropathia valamint a másodlagos fertőzések a felelősek. Ezért a láb sérüléseivel azonnal orvoshoz kell fordulni. Sajnos gyakori dolog, hogy a kisujj a beteg, de végül az egész alsó végtagok elveszítti a beteg-diabeteses láb. Ez csak akkor derül ki, ha az amputació után nem gyógyul a seb, akkor megint vág a sebész, majd újra, újra és újra. Nem tudom mit jelent a csak lecserélték a kötést dolog, akkor, ott kellett volna megkérdezni, nem hiszem hogy a jódon spóroltak volna, esetleg valami szintelen fertőtlenitő szert tettek a kötszerre? Azért sepsis nem hiszem, hogy kialakult, esetleg a CRP lehetett magas, az nagyon komoly betegség, nagyon gyakran halálos még az egészséges embernél is. A protézis meg megint a pénz kérdése. Nagyon figyeljen a posztíró oda a másik lábára, mert gyakran, pár év alatt sokan azt is el szokják veszítteni.

Aki cukorbeteg-annak ezerszer jobban figyelnie kell a sérülésekre,mint az átlagembernek!
Én nem vagyok biztos abban,hogyha ott van a doki,akiben bízom,akkor mindez másképp történik.
Kedves Posztoló!
Ne tessék hibáztatni mindenkit maga körül,mert nem vezet jóra!
Inkább-ha fontos az egészségi állapota-tessék kezdeni fogyózni!

Monnyuk egy 270 centis betegtől én konkrétan összeszartam volna magam a kolléga helyében.

Jól írja a posztoló, hogy szokványos történet. Azt gondolja, hogy az orvosok hibái miatt fordul elő sokszor, de ebben téved. Ez egy ilyen betegség. Biztos gond volt a felvilágosítással is, "rendes" cukorbeteg nem kezelgeti otthon a lábsérülését, mert elmondták neki, hogy veszélyes.

Ja, és 150 kilós cukorbeteg nincs jól kezelve, nem tartja a diétát.

"Aztán az amputáció alatt nem altattak el, végig hallottam mindent, a műtős személyzet megjegyzéseit, "miszerint, ha hiszem, ha nem nekik is van családjuk, akik várják őket otthon, de azért nem mehetnek haza, mert nekem műtétem van, pedig nekik ezt senki nem fizeti ki"."

Kedves posztoló ez valami agyrém.
Maga nem mond igazat!
Lehet, hogy nem altatták, de az biztos, hogy valamit álmodott.
Akik ott voltak azok ügyelnek. Akkor is ott vannak, ha magát nem műtik.
Minek beszélnének magával ilyet? Sok sebész disznó vicceket mesél ha fáradt és ébren akarja tartani a társait és rutin feladat amit végez. Nem hergeli a beteget kollektíve.

Fogyjon le!

Miért nem altatnak amputációnál? Esetleg volt kizáró oka az altatásnak? Ha jól értem, a poszt írójának az volt a problémája, hogy a helyettesítő orvos nem fertőtlenítette megfelelően a sebet, és szerinte ezért terjedt tovább a fertőzés, ami aztán további amputációhoz vezetett. A beteg intézett-e valamit ez ügyben a poszt megírásán kívül? Ha nem, akkor ez nagyon légből kapott történet.

Bocsánat, de ha valaki azt meri nekem mondani, hogy egy cukrobeteg 150 kilósan rendben van, akkor elájulok. Ez a beteg tünetileg lehet, hogy jól volt kezelve, és eljátszva az inzulinadagolással nagyokat zabált. Evés után, ahogy felment a cukra, görcsölt a lába, aztán elkeződött a neuropathia. Csak onnan tudom, mert apámmal végigéltük mindezt, de hála az orvosának, nem amputálták a lábát. Azóta is hol itt, hol ott kisebb sebek keletkeznek rajta, azokat azonnal kezeljük, és közepesen normál életet tud élni, Ő lefogyott 130 kilóról 75-re diétával, és azóta lelassult az állapotromlása.
Szóval nem mindig az orvos a hibás, le kell fogyni ahhoz, hogy legalább a jelen állapota fenntartható legyen, különben hamarosan jön a másik láb, és néhány éven belül (ha szerencsés és nem előbb) meghal.
A ferőtlenítésről csak annyit, hogy mivel benne vagyok, tudom, hogy ezeket a sebeket nem annyira szokás jódos dolgokkal tisztítani, hanem NaCl oldatot alkalmaznak. Ammeg ugyebár nem piros...

@Borcsika:
"különben hamarosan jön a másik láb"

meg a szem
meg a vese
meg a szív
meg a szexuális élet
stb.

Ahogy többen is írták, ez sajnos egy nagyon alattomos betegség, ami a jó benne (nem fáj, ezért nincs benne a beteg tudatában minden pillanatban), az a rossz is benne (nem fáj, ezért nincs benne a beteg tudatában minden pillanatban)

A tudatos, kontrollált, önuralommal teli és odafigyelő életmód diabétesszel élők számára elengedethetetlen, és ez valóban nem könnyű dolog. De sajnos a betegeknek nincs más választása.

A leírt történet sajnos nagyon is mindennapos: Magyarország nemzetközi szinten is élen jár a cukorbetegség következményében kialakuló szövődmények gyakorisága tekintetében.

Amputációnál, a fájdalomcsillapítást tökéletesen el lehet érni az ún. spinális érzéstelenítéssel, magyarul gerincközeli érzéstelenítésnek is mondják. Ez teljes érzéstelenséget biztosít. Ez kevésbé megterhelő általában, mint egy "teljes jogú" altatás, ezért ezt részesítik előnyben (általában).

Emellett van lehetőség természetesen bódításra, felületes altatásra, hogy a beteget megkíméljük a percepciótól, ami amputáció esetén különösen érdekes szempont.

Ezt nem kötelező megtenni (a beteg komfortérzete miatt szerintem mindig kell ennek érdekében erőfeszítést tenni), az is lehet, hogy ellenjavallott. Nagyobb súlyú betegeknél előfordul olyan anatómia, ahol pl. az intubálás, vagy maszkos lélegeztetés nehezített és veszélyes lehet, ha szükség lenne rá, előfordulhat allergia, vagy paradox gyógyszerreakció, vagy más ok, ami miatt nem szerencés altatót adni.

Egy felületes altatás általában olyan szerrel történik, ami amnéziát, és esetleges hallucinációt, hangulatváltozást okozhat, illetve a felületes jellegéből adódóan, lehet hogy minden jel ellenére tudatosul valamely beszélgetés, vagy félálomban, módosult tudatállapotban, amnéziás hiányokat "kiegészítve" dolgozza fel az agy.

A cukorbetegség pedig sajnos ilyen (is lehet), nem ritka az ilyen következmény egyáltalán.

Volt olyan betegem, akinek alvást ígértem spinális érzéstelenítés mellett, és nem tudtam biztonságosan megoldani, egyéni sajátosságok miatt. Utána elmagyaráztam a helyzetet, megértette.

Én mindig azt szoktam tanácsolni a cukorbetegnek, hogy fehér zoknit hordjon. Azon igen hamar meglátszik bármilyen seb jelenléte a lábon, hiszen a neuropathia miatt nem biztos, hogy meg is érzi. Seb esetén pedig irány a sebészet.

150 kg-os cukros beteg nem tartozik a jól kezelt cukrosok körébe....

Nagypapám volt cukros, meg mellette a tüdejével is gondok voltak. Arra emlékszem, hogy állandóan figyelt az étkezésére. Nem volt kis ember, de kövér sosem volt. Tényleg jóindulatból mondom a kedves posztolónak, hogy pár kilótól jó lenne, ha meg tudna szabadulni.A végtag elvesztése pedig borzasztó lehet, nagyon sajnálom. el sem tudom képzelni, hogy tudnám feldolgozni, ha velem esne meg ez a helyzet.Mindenki olyan természetesnek veszi , hogy van két keze, két lába, a szemével lát, képes beszélni. Aztán, ha beüt a krach, mindent átértékel.

@rikitiki: "Amputációnál, a fájdalomcsillapítást tökéletesen el lehet érni az ún. spinális érzéstelenítéssel, magyarul gerincközeli érzéstelenítésnek is mondják. Ez teljes érzéstelenséget biztosít. Ez kevésbé megterhelő általában, mint egy "teljes jogú" altatás, ezért ezt részesítik előnyben (általában)."

Ás lehet kérni az altatást?Mert én speciel tuti nem bírnám elviselni ébren...

150 kiló? Azért az kissé sok, nem? Kedves levélíró, kezdened kéne valamit a súlyoddal, a te érdekedben.

Blogmoci múkodj!!!

sajnálom a történteket de azt is aki ennek a rossz mesének bedől.adva egy beteg aki a csodát várja és nem tesz semmit a saját érdekében.azaz tesz:mindenkit hibáztat okol és vádol -alap dolgokkal sincs tisztában,de a jelenleg divatos...óhogyrohadnamegmindenorvos...lelkiismeretlen mind...ezt bezzeg tudja fujni.még egy mri-re sem lehetne befektetni mert nem fér be a csőbe.miről teccik kérem reklamálni?ja hogy a doki felelős a 150kilőért is?jaaajneee

@vörösbor: pontosan. nálam az "egy hétföi napon.." szöveg verte le a biztit..
lehet, fél év után ment dokihoz.

@bakela: Megvan az 3 méter is, ha nem túlsúlyos.

@Káin: Ha belefér a lehetőségekbe, akkor lehet "kérni". A végső döntés az altatóorvosé, a legfontosabb szempont a beteg biztonsága. Ha a körülmények lehetővé teszik, akkor mehet a dolog.

Persze, mint ahogy nálam is előfordult, a legjobb szándék mellett is adódhat olyan helyzet, hogy az előzetes elképzelés ellenére mégsem megy.

Altatóorvos függő, hogy ő hogyan tudja nagyobb biztonságban tudni a beteget.
Több lehetőség is rendelkezésre áll, van mérlegelési lehetőség.

@rikitiki: Teljesen igazad van.

@Káin: Miert nem altatok el egy 150 kilos beteget labamputaciora?

1. Lehet hogy nehez lesz lelegeztetni es utana intubalni.
2. Lehet hogy nehez lesz felebreszteni es extubalni.
3. Valoszinu hypertonias, coronariabeteg esetleg alvasi apnoeja/pulmonalis hypertoniaja is van.

Egy kimeletes spinal es egy kis szedativum csodakat tesz. Kerni lehet az altatast, de ebben az eseteben en is a spinal mellett dontottem volna.

@El Visco Stello:
Igazad van!
Elfelejtettem beleszámolni a levágott lábat: 25 kg?

150kilós, cukros, sebbel a lábán nem megy orvoshoz, de azért őket hibáztatja, mert amputálni kellett a lábát? jól értem?

Az, akinek levágják, kivágják, kidobják a testének egy részét, nagyon kétségbeesett tud lenni. Minden beteg úgy gondolja, hogy ha kórházba került, az orvosok meg fogják gyógyítani, ő pedig egészségesen fog kikerülni onnan és minden szép lesz, és jó lesz végre a baj nélkül élni. Kevés beteg van, aki ha ez mégsem így alakul, magában kezdi az okot keresni, leginkább az egészségügy összes szereplőjét teszi felelőssé. Nem azt mondom, hogy igaza van, hanem azt, hogy megértem. Önvédelemből nem mondja ki, hogy ő maga tehet a saját rosszra fordult sorsáról, mert elég lelki teher feldolgozni az amputációt, az amiatt megváltozott életét. Hangsúlyozom: nem igazat adok neki, csupán megértem. És ha már eleget kiabált ahhoz, hogy a rengeteg feszültség kiszakadjon belőle, gyorsan hozzá kellene látni a fogyókúrához.
Tisztelt Posztíró, kérjen segítséget, mert nemcsak egy-egy testrészét, de az egész életének egy-egy részét is odahagyja minden műtétnél. Kívánok egészségesebb életet, jobbra fordult egészségi állapotot, kitartást! De ne feledje: egyedül nem megy! Ne legyen büszke, kérjen segítséget!

@rikitiki,@Szabo T: Köszönöm az altatásra vonatkozó válaszokat.

Elég szomorú, hogy sokan kerülnek hasonló helyzetbe. Az emberek többsége tudatlan és ezt kéne elsősorban orvosolni. Nem tudom mi lenne a megoldás, talán az iskolában kéne bevezetni egy tárgyat erre, vagy jobban oda kéne figyelni a betegek tájékoztatására. Aztán persze vannak azok, akikre semmi nem hat és csak akkor kapnak észbe, mikor beüt a ménkő, de én azt hiszem van még hova fejlődni oktatás/felvilágosítás terén.

Nem akarok gonosz lenni, de valahogy nehezemre esik elképzelni egy 150 kilós embert a Hármashatárhegyen. A strandolásról sem kell lemondani, sőt pont hogy a vízes torna segíthet igazán.

Valóban így van, a cukorbetegség korrekt beállítása létfontosságú, ellenkező esetben óhatatlanul súlyos érszövődmények jelentkeznek, ami nemcsak amputációhoz, hanem egyéb súlyos szervi károsodásokhoz (szem, vese, idegrendszer) vezethet. Súlyos szövődmény az ún. autonom neuropathia is, ennek egyik tünete, hogy bizonyos fájdalmakat nem érzékel a beteg, pl. súlyos angina, vagy akár infarctus is felléphet úgy, hogy a beteg nem is érzi (silent ischaemia).
A jó cukoranyagcsere állapotát nem annyira a pillanatnyi vérvcukorérték, sokkal inkább a HbA1C (glikált hemoglobin) aránya jelzi. 150 kilós elhízásnál biztosan állítható, hogy nincs rendben a szénhidrát anyagcseréje.

Sajnos a cukorbetegeknek a következőkre fel kell készülniük: Sérülés miatti láb-amputáció; látáscsökkenés, majd megvakulás; veseproblémák; májproblémák. A szervezet nagyon sokáig képes elviselni azt az inzulin-, és vércukor-ingadozást, amelyet a mesterségesen bevitt inzulin-adagolás jelent, ugyanakkor természetesen ez megterhelést jelent. Egyik következménye a fent említett fokozott atherosclerosis, azaz az érszűkület (arteriosclerosis), illetve a neuropathia. Az első következménye, hogy a szívtől távol eső területek (lsd. alsó végtag) nem kap megfelelő vérellátást, így sérülés esetén a seb nehezebben gyógyul, vagy egyáltalán nem gyógyul. A neuropathiával megtűzve a beteg még csak nem is érzi, hogy ott sérülés van. Ugyanez a probléma lép fel a szemnél is: elszűkülnek az erek, és nem lesz elégséges a tápanyag-ellátás a szem működéséhez.

Volt ismerősöm (édesapám egy kollégája), aki tényleg odafigyelt a cukorbetegségére. Az ő példájából tudom, hogy ez (hacsak előtte el nem üti a vonat) minden cukorbetegre igaz. Az 'egyetlen' kérdés, hogy mikor válik aktuálissá a probléma. Ha jól karbantartott betegről van szó, akkor később, ha pedig olyanról, aki nem veszi teljesen komolyan, náluk korábban.

Nagyon nagy mértékben a betegtől függ, hogy 5 vagy 25 év. Véleményem szerint ezért van, hogy ilyen sokan a hozzászólók közül a beteg felelősségét firtatják az ügyben. Hosszútávú program, és mindennapos odafigyelést, önkontrollt igénylő betegség. Hála Istennek, hogy léteznek már a gyógyszeres kezelés lehetőségei, és ilyen hosszútávú programmá 'nőtte ki magát' a cukorbetegség. Azért még mindig betegség, tessék odafigyelni, komolyan és szigorúan venni minden utasítást.

@rikitiki: Értem. Azért akkor is horror lehet, ahogy a beteg nézi, hogy épp "fűrészelik" le a lábát.

@Szabo T: Köszi, most nézhetem meg a szakkifejezéseket :D.

@labdakucu: Az a baj, hogy amikor szól az orvos, hogy milyen terápiával lehetne csökkenteni a cukorbetegség szövődményeit, neadj' isten a kialakulását, akkor az emberek, ahelyett, hogy megfogadnák a tanácsokat, dacolva mindennel, és mindenkivel, leszarják. Amikor meg beüt a ménkő, ahogy te fogalmaztál, mindenki hibás, csak a kedves beteg nem. És még akkor sem veszi a lapot, ha az orvos újra )századszor is elmondja) mi kéne tenni.
Mivel a mi családunkban sok a cukorbeteg, így én nagyon odafigyelek a súlyomra, és arra, hogy mit eszem, valamint rendszeresen ellenőriztetem magam. Lehet, hogy így sem fogom tudni elkerülni abeegség kialakulását, de mindenképpen jobb kilátásokkal indulok, mint az az ember, aki már csak későn veszi tudomásul a betegsége súlyát.
Ezesetben is a prevenció lenne a legfontosabb.
Nem okoskodni akarok, de nem csak tudatlanságból ered a sok súlyos eset, hanem a nemtörődömségből. Sztem mindenki környezetében van legalább egy, de inkább több, aki ezzel a betegséggel küzd, tehát lehetne okulni, és nem félvállról venni az orvos utasításait, amjd őket okolni azért, mert nem gyógyították meg.

Valaki le tudná írni miről lehet felismerni egy beteg lábat, a sebeknek vannak látható előjelei? Egy rokonomat féltem nagyon...Köszönöm előre is.

@gergel: Cukorbetegeknél minden apró sérülést is figyelemmel kell kísérni, mert nehezen gyógyulnak. A fertőtlenítés külön fontos, mivel a kicsit magasabb vércukorszint is sok-sok táplálékot jelent a sebbe bekerülő baktériumok, gombák részére. Nem kell különleges sebekre gondolni, bármilyen hétköznapi sérülés nehezen gyógyul. A legfontosabb a cukorbetegség karban-, és szintentartása. És még valami: a beteg helyett nem tudja senki ezt csinálni, lehet bíztatni, segíteni, de véleményem szerint egy felnőtt embert nem lehet kényszeríteni semmire. Tájékoztatni, szeretni, félteni, aggódni, bíztatni, segíteni lehet; helyette csinálni nem. Fel a fejjel :)

@Káin: Eltakarják azért :) Én mondjuk inkább a hangok miatt aggódnék :)

@Irkutszk: Eltakarják? Azt hittem végig kell nézni, én fix, hogy elájulnék :D. Bár a hangoktól is :D.

@Szabo T: engem egyszer sokáig győzködött az anesztes, hogy ne altatás legyen, nehezen akartam belemenni, habár az érveket értem. az altatást sem viselem túl jól, sajnos, és a spinálisnál nem is aludhattam el.
bár ezt lehet, hogy megbánták, mert beszélgettem velük közben, pl hogy az asszisztens igenis mutassa meg elvitel előtt, amit kivettek belőlem:)

az orrsövénynél meg direkt biztattak, hogy aludjak el, de ott meg nem tudtam, mert ideges voltam és fájt.

-------------

milyen altatások/stb-k vannak, engem érdekelne, ha leírnátok.

@Káin: Igazából nem tudom. Nagyon ritkán járok műtőbe (eddig talán egyszer voltam úgy, hogy beteg is volt bent, és akkor is szájsebészeten). De azért úgy gondolom, hogy nem kötelezik a beteget a látványra :D

@labdakucu: Messze egyetértve a felvilágosítás és a beteg helyes magatartásának fontosságával, hozzáfűznám a környezet hozzáláását is (ami persze szintén összefügg a felvilágosítással). Nem egyszer tapasztalom, hogy a cukorbeteg barátot, kollégát sütivel, csokival egyebekkel kínálatják, mondván, csak most az egyszer, de hát annyit dolgoztam vele, ez a kicsi nem árthat, stb. Máskor viszont a körültekintő házigazda a sütik mellé pl. ropogtatni való friss zöldséget is tálal, így a beteg elkerülheti az esetleg kínos magyarázkodást, és mégis részt vehet a közös étkezésben.

Kedves Orvosok! Apukám, akiről az elmúlt időszakban sokat olvashattatok, most épp kemó alatt áll, aztán sugár, aztán műtik, vastagbélrák miatt. Nem elég, hogy szegénykém már nem fiatal, nem elég, hogy meg fog gyengülni a kemó/sugár kezelésektől, de még cukros is nagyon régóta. (Inzulinos) Noha a cukra miatt nincs semmi baj, nincsenek sebei, nem vak, jó a mája, a veséje is, mégis a 81 éve mellett mi a véleményetek, mennyire rizikós a műtét, ami rá vár, illetve mit tehetek még időben, hogy baj ne legyen? Van valami, amivel lehet segíteni a sebgyógyulást vagy meg lehet előzni egy ilyen nemgyógyulásos esetet?

@Káin: Biztosan eltakarják. Nehogy bárki kitanulja a szakmát, az orvosok nem szeretik a konkurenciát :)

Én híve vagyok a műtőben a zenének - tanulmányok igazolják, hogy ha a beteg által kedvelt, vagy bármilyen más nyugtató jellegű pl. komolyzene szól, az pl. befolyásolja a műtét alatti vérnyomást - áttételesen a későbbi gyógyulást.

Látni nem lehet, mert eltakarnak mindent - a sterilitás miatt - hallgatni sem muszáj, ilyen helyzetben egy fülhallgatós mp3 lejátszó pl. csodákat tehet.

Mindenkinek jobb, mert a sebész is felszabadultabban beszélhet közben, ha tudja hogy a beteg nem hallja.

Egy önkéntelen "hú, bassza meg" mondat a sebésztől, a beteg pulzusát láthatóan emeli, pedig az esetek 99%-ban arról van szó, hogy éppen rájött, hogy elfelejtette a bevásárlást, vagy a gyereket elhozni az oviból.

Battya meg a blogmotor lenyelte amit percekig írtam.

akkor most a láblevágásos 150 kilós bevezető után kinek mi a véleménye a hamburgeradóról?

@rikitiki: Értme...Nem is tudom, milyen zenét kellene teszem az láb amputálás során hallgatni... Apocalyptica jutott eszembe :D. Na mindegy, viccet, mellőzve igen, szerintem is jobb, ha ilyen esetekben a beteg nem az orvost hallgatja.

@rikitiki: Nem nyeli az le, csak visszatartja egy ideig, ameddig úgy nem gondolja, hogy már el szabad olvasni :D.

@Babette_: Megpróbálom röviden, ez nagy téma :)

A műtét jellegétől függően a következő érzéstelenítések jönnek szóba:

1.-helyi érzéstelenítés (szuri az adott helyre, az érzéstelenítő ott helyben hat)

2.-vezetéses érzéstelenítés (érzéstelenítő fecskendezése egy ideg köré, így egy nagyobb terület lesz érzéstelen, az amit az ideg ellát)

3.-regionális érzéstelenítés (ekkor a gerincvelő rostjait érzéstelenítik, egy adott gerincvelői szinten az összeset, ennek következménye hogy az érzéstelenség idejére, minden ami a szegmensnek megfelelő szint alatt van, érzéstelen lesz - és esetleg mozgás sem lesz az érzéstelenség mélységétől függően)

4.-általános érzéstelenítés, egyszerűbben szólva, altatás. (Mély alvás, egyidejű gyógyszeres fájdalomcsillapítással) Ekkor tulajdonképpen az agyat kapcsoljuk ki.

Az 1. kisebb beavatkozásoknál jön szóba, nem részletezném.

A 2. és 3. hasonló ahhoz, mint amikor elfekszed a karodat (a benne futó ideget elnyomtad) annyira, hogy teljesen lezsibbad. Attól függően, hogy mennyire feküdted el, lehet hogy zsibongást érzel, lehet hogy semmit nem érzel, és az is lehet hogy még mozgatni sem tudod a karod, olyan lesz mint egy darab fa. Aztán majd elkezd zsibongani, és végül elmúlik az egész.

Így működik a 2. és 3., az a kérdés hogy melyik ideget, és hogy egyet vagy többet zsibbasztanak el.

Ez átmeneti, és a zsibbasztástól függően érzésgyengülés vagy kiesés lesz, mozgáskieséssel, vagy anélkül.

Elméletileg, szinte minden műtéti terület elérzésteleníthető vezetéssel (pl. egy német kutató/oktató kórházban ez cél), gyakorlatilag vannak jól bevált és biztonságos módok/esetek, amikor ez szóba jön.

A 3. eset a spinális és az epidurális érzéstelenítés. Az adott szinttől lefelé minden érzéstelen lesz, ez a gyakorlatban az alsó végtagokat, és a hasat jelentheti, de különleges esetben lehet "magasabb" régió is.

Az altatás jelentheti a 4. esetet, ehhez mély alvás szükséges, gyakran mesterséges lélegeztetéssel együtt.

Aludni felületesen lehet a 2. és 3. eset mellett is, általában megoldható, kivételek lehetnek. (Itt nem a fájdalomcsillapítás az alvás célja, a beteg "komfortérzete" érdekében történik)

Amit tudni kell, minden módszernek van előnye és hátránya, illetve valamilyen kockázata. Általában a 2. és 3. típus kisebb megterhelést jelent a szervezetnek, bizonyos szempontból egyszerűbb. Teljes fájdalommentességet lehet elérni, az érzéstelenítés idejére. A 2. esetben is, és a 3. epidurális esetben, az érzéstelenítés fenntartható, egy kanül behelyezésével, tehát nem egyszeri fecskendezés történik, hanem folyamatosan adagolható és szabályozható az érzéstelenítő. A műtét utáni fájd. csillapítás is megoldható.

Én személy szerint a legjobbnak a 2. vagy 3. használatát tartom, úgy hogy mellette legyen bódítás, vagy felületes altatás. Erre nem mindig van lehetőség, bizonyos műtéteknél eleve nem jön szóba a 2. vagy 3.

Minden műtétnél többféle megoldás is felmerülhet, és az elsődleges mindig a biztonság.

Itt sok múlik az anesztesen, hogy neki mekkora tapasztalata van az egyes módszerekkel, és melyikkel tudja a legnagyobb biztonságot elérni. Melyiknek az adott esetben milyen és mekkora kockázata van. A beteg állapotán, és a műtét típusán múlik. Van, hogy a műtét miatt, van hogy a beteg miatt, van hogy az anesztes miatt valamelyik lehetőség nem jön szóba.

A 2. és 3. típushoz kis kiegészítés. Nem közvetlenül az ideget, vagy idegrostot érzéstelenítik, hanem köré adják az érzéstelenítőt, vagy abba a körülhatárolt "térbe", amiben elhelyezkedik. Az érzéstelenítő majd szépen odajut az ideghez - ehhez valamennyi időre szükség van.

Szerintem nagyon durva ébren(mégha jól
érzéstelenítve is)végigtűrni egy lábamputációt.Csak a tudat,hogy fűrészelik a csontodat szinte elviselhetetlen lehet.Még az is fáj,ha a dokik fáradságukban viccelődnek,miközben megfosztanak egy fontos testrésztől.Olyan pokoli jelenet
lehetett,mint mikor a különféle gonosz
lények érzéketlenül vágják a lábadat,
miközben még bosszankodnak is,hogy ott kell lenniük.Mindezt azért,hogy megéld a holnapot.

Sajnálom a poszt íróját, tényleg. A baj itt viszont több tényezőből tevődik össze, ezek közül a legfontosabb:

az írót nem érdekli az egészségi állapota.

Ha valaki "cukros" és emellett 150kg, akkor nekem egyértelmű, hogy az egészségével nem törődik. Minden erejével már gyerekkora óta vagy amióta egyáltalán "felnőtt öntudata" van, sport 1000-rel. Nem kizárólag orvosi kezelésekre kell járni, hanem heti 3-4x legalább 1-1,5 óra mozgás és nem sétára gondolok, hanem rendes edzésekre, sportstúdió, fitness, úszás. Ha rendesen sportol valaki, egyrészt a cukrossága gyönyörűen karbantartható, másrészt a vérkeringése, immunrendszere is sokkal jobb lesz, hasonló sérülések esetén toronymagasan jobb esélyekkel indul!!!

Most, hogy nincs meg az egyik lába, még mindig sokféle sport elkezdhető és igenis le lehet fogyni. EZT kell tennie, nem az orvosokat hibáztatni és keresni, ki mit rontott el. Mert ő maga rontotta el a saját testét a sok fölösleggel.
A konditeremben még 1 láb mellett is célzott sportolási lehetőség van, tessék beiratkozni és rendszeresen menni. Nekem az edzés olyan, mint a fogmosás: ha nincs, hiányzik. Ezt kell elérni.
S nem kell félni az "izomagyaktól" egy konditeremben, azok inkább segíteni fognak, ha nem rest valaki odamenni hozzájuk egy-egy kérdéssel. Akár egy személyi edzőt is tessék fogadni, hogy miként lehet egy megfelelő edzéstervet összeállítani. Jah, drága? ERRE ÁLDOZNI KELL! Az EGÉSZSÉGE MÚLIK RAJTA! S nem ez az, amire érdemes költeni minden pénzünket???

Ez a legjobb, amit tehet. S mindenkinek, ha cukros, ha nem! Időt KELL szakítani a sportra, ez az ELSŐ dolog, amit az ember saját magáért megtehet.

Nem kell kockahasat gyúrni, félreértés ne essék. De egy normál alakhoz mindenki el tud jutni, ami mások számára is kívánatos. Az önbizalma is jócskán megemelkedik az olyan embernek, aki jól érzi magát a bőrében.

Kedves Postoló!
Ahogyan itt a nagyon okos kommenttársak már leírták, tessék lefogyni. Javasolok egy kis kocogást, távgyaloglást, sífutást, hegymászást, kirándulást, kerékpározást.
Tessék lefogyni, tessék lefogyni, tessék lefogyni. Ja, hogy hiányzik a fél lába? Hát akkor passz....

@prolee: Úszás, lovaglás, séta, nagyon óvatosan, speciális edzőterem. Ne mondd már, hogy fél lábbal nem lehet sportolni, mert elnevetem magam. Kötelező fizikoterápiára járni, hiszen a protézissel meg kell tanulnia mozogni. A gyógytornász biztosan meg tudja mondani, hogyan edzheti magát, és hogyan kell magát edzenie.

@trhd: Igazad van a sporttal kapcsolatban.

Ugyanakkor nincs welnessfitnesskondi mindenhol az országban. Sőt ennivalóra való sincs, meg vonatra való sincs az utazáshoz a kondi felé.

Kellene más alternatíva is.

Máskülönben önbizalom torna nélkül is létezik:-) Mások elvárása az ember kinézetére vonatkozóan nem kellene, hogy számítson.

@trhd: Szeretem, amikor így megmondja valaki a tutit. Nekem 43 éves koromig semmi problémám nem volt a súlyommal.
Aztán egyik napról a másikra mindörökre elmaradt a mensesem, stresszes munkakörben dolgozom, egyedül nevelem a két gyerekemet és hat éve ápolom a pelenkás anyámat. Reggel pelenkázok, napi kaját, innivalót bekészítek, etetek, rohanok dolgozni, ott íróasztalnál ülök egész nap, napi 1-2 túlórát elvárnak, onnan rohanás haza, bevásárolni, pelenkázni, fürdetni, emelgetni, mosni, etetni, vérnyomást mérni, sorban ülni az orvosoknál receptért, sorban állni, másodszor is visszamenni a patikába, szülői értekezleten ülni, stb.
Reggel 5.30-kor kelek, este 10-kor beájulok az ágyba.
20 kilót híztam, mióta ezt csinálom. Aki ilyen életmód mellett tud sportolni, azt szeretném látni.
Olyan könnyű a körülmények ismerete nélkül tanácsokat osztogatni.
Pl. a fitness teremig el kell jutni és nincs ingyen, sőt, igen borsos ára van, a diétának, gyógyszereknek szintén. Továbbá ha mondjuk Bivalyb...nádon lakik valaki, ott nincs minden sarkon edzőterem.

@rikitiki: A spinális érzéstelenítést nem csak mellkas alatti régióban használnak, a légzésfunkció miatt?

@Irkutszk: Gondolom, te városban laksz.

@prolee: Nagyon sok faktora van szerintem a testsúly megtartásának. Az egyik a sport. A másik a hormonháztartás (lsd ösztrogén-szint a mélybe zuhan a menses elmaradásával), harmadik pl. a jutalom-effektus (az evés izgatja a jutalom-központot, azaz jó közérzetet, jutalom-érzést ad, ami egy stresszes életű embernek nagyon hiányzik és szüksége van rá). Ugyanakkor tessék arra is gondolni, hogy a zsírszövetben termelődik valamennyi ösztrogén, ami a menses utáni hormon-zuhanást egy kicsit finomítja, így pl. a csontritkulás elkerülésének az esélyét javítja.

Tessék végiggondolni, kinek mire van igénye, ideje, lehetősége, elég akarata. A beteg édesanya emelgetése és a bevásárlás már rögtön fizikai munka. És nem kell fitnessz terem ahhoz, hogy a gyerekeket szombaton elvigye az ember lánya úszni, és mosolyogva nézze, ahogy a habokon ugrálnak. Illetve ne vegye senki személyeskedésnek, ha valaki tanácsot ad: akinek nem inge... ;)

@tódór piroska: a laikusoknak: a HbA1C az előző két hónap vércukor értékének az átlagára utal, igaz?

@prolee: Igen, és nagyon sok lóval szoktam összefutni, miközben a buszra várok. Mi köze a mondandómnak ahhoz, hogy hol lakom?

@prolee:

Előre bocsájtom, hogy segíteni akarok.

Ha nem lenne a tehetetlen édesanyád az ő ellátásán, pelenkázásán kívül mindent ugyanígy csinálnál. Ez lenne a jó időbeosztás, csak nem lennél ilyen nagyon görcsös. Nem tudom mekkorák a gyerekek, de mint a nagy családban is már egész pici korban részt vállalnak a család életében és a tragédiában is.
Ez nem csak a te kereszted. Sokkal értékesebb felnőttek lesznek, ha megköveteled a törődést, a bevásárlást és akkor jut is marad is. Gyerekkorra, felnőtt létre is.
Agyon nyom a felelősség....

Lefogyni nagyon nehéz, de egyetlen igazi módja klimaxban is, hogy jóval kevesebbet kell enni. :)) Én már csak tudom. :DD

@rikitiki: és az altatások között milyenek vannak? mert van egy rövid, félórás, meg a nagyműtétekhez, avgy ez ugyanaz, csak az időtartam más? csak mert én egy rövid alatt emlékeim szerint éreztem (csak érzés, nem fájdalom) a dolgokat, bár ezt az orvos hitetlenül fogadta.
és beszéltetek még valami felületes altatásról is...

@rikitiki: epidurálist csinálnak még? nem váltotta ki a spinális?

@Dr.laikus PhD: Én is tudom, ugyanis egyszer már sikerült leadnom ezt a 20 kilót. Csak megtartani nem sikerül. Ahhoz ugyanis saját magamról is gondoskodnom kellene. A kevés evéssel elvileg igazad van, de én úgy gondolom, hogy nem keveset kell enni, hanem sokat kell(ene) mozogni. Mivel sportoló voltam, nehezen tudok keveset enni (ezért is élek görögsalátán, meg pulykahúson).
A gyerekeim néha nálam is később érnek haza az oktatási mókuskerékből, ahol szintén teljesítménykényszer van.

@Irkutszk: Semmi. Ne erőltessük. Azt tudom, hogy lovagolni nem szoktál, mert akkor lenne róla halvány fogalmad, hogy az mennyibe kerül, továbbá arról is, hogy egy bizonytalan mozgású, túlsúlyos embernek ez mennyire ajánlott.
(Állatvédő sem lehetsz, ha 150 kilós embert akarsz tenni arra a szegény lóra.)

Na, ilyenkor gondolom azt, hogy a soványságmánia talán mégsem olyan hülyeség; sokan még mindig nem értik meg vagy nem akarják megérteni, hogy milyen iszonyúan veszélyes az elhízás. Én a terhességem alatt tapasztaltam meg, mit jelent némi túlsúly, és nagyon nem kívánom vissza a nehézkes mozgást, a térdfájást meg hasonlókat.
Mellesleg a II-es típusú diabétesznek is pont az elhízás az oka leginkább.

A posztoló alaposan megnehezítette magának az életét, hogy megvárt egy komoly szövődményt, most már sokkal nehezebb lesz lefogynia. Azért nem lehetetlen, csak teljes élet-és szemléletmódváltást igényel. (Mondjuk az életmódja már mindenképp megváltozik)

@Irkutszk: A vőlegények nem igazán szeretnék, ha szombatonként úszni vinném a 17 éves "gyerekeket".

@prolee: "de én úgy gondolom, hogy nem keveset kell enni, hanem sokat kell(ene) mozogni."

Rosszul gondolod. Keveset kell enni elsődlegesen, és lehetőség szerint sokat mozogni, de a lényeg a kevés kaja. Tapasztalat.

@prolee: Bizonyára jól tudod, hogy én mennyit lovagolok. Mondd, mennyire szeretnél még a témától elvonatkoztatni? :D Érdekesnek találom a kérdéseket és célzásokat a személyes teremmel kapcsolatosan, de semmilyen ilyesmi információt nem osztok meg a közönséggel, úgyhogy kérlek, ne is érdeklődj.

Egyáltalán, semmilyen mértékben nem a szabad mezőn való vágtatásról beszéltem, hanem terápiás lovaglásról. És véleményed szerint csak 150 kg-os cukorbetegeknek vágják le a lábát? Alternatíva, amelynek utána lehet nézni, lehet elvetni vagy elfogadni.

Akinek bármi baja van, az nem méltó arra, hogy emberként éljen. Megmondta a vezénylő tábornok is, nem is fog adni pénzt a kórházaknak, mert minek. A mol részvények veszteséges vissavásárlása sokkal fontosabb momentum volt, nemdebár? Na.

@Advanced Flight: Azt én sem értem, hogy a nők terhesség alatt miért híznak meg és azt sem, hogy az orvosok miért engedik meg ezt nekik. Én szülés után másnap 1 kilóval voltam nehezebb, mint a terhesség előtt. Persze nagyon vigyáztam, mert leadni sokkal nehezebb, mint felszedni.

Úgy gondolom, hogy a postóló fogyását az orvosoknak kellene elősegítenie. A gyógykezelés részének kellene lennie.

Nem úgy, hogy "tessék lefogyni". Ha tüdőgyulladásod van, akkor sem mondják, hogy tessék abbahagyni a köhögést.

@prolee:

Nem kell sportolónak lenni, hogy a jóval kevesebb kalória szükségletet ne érzékeld.
Az agyad éhes, majd meghal az ember, én ájuldoztam.
Mégis megtanulja a buksid, hogy nem kell annyi üzemanyag, mint régen és ne követelőzzön. Sokszor keveset, mindig azonos időben, változatosan.
Ha mindig ugyanazt eszed, éhes leszel.
Ez a legkevesebb törődés amit magadra fordíthatsz.
Tedd meg, mert könnyebb lesz minden, ha a tükörben nem kell félre nézni.

Értem én a gyerekeket is, de akkor is részt kell vállalni, ha később, akkor később. Nekik koruknál fogva jóval nagyobb a teherbírásuk. De ez már tényleg rád tartozik, de teher alatt nő a pálma.
Boldog felnőttkor jár neked is, még ha csak egy órányi egyedüllétet jelent is...

@prolee: Erre végképp csak azt tudom mondani, hogy ha nem inged, ne vedd magadra. Tanács volt, ha megfodadod, ha nem, nekem ettől nem lesz jobb vagy rosszabb.

@Advanced Flight: Akkor rosszul gondolom. Csak sajnos elég nehéz 2000 kalórián élni életvitelszerűen, gyomorsavhányások és puffadások közepette. Ha nem haragszol, most visszatérnék a post témájához.

@Dr.laikus PhD: Kérlek, hogy ezt fejezzük be. Nem ismered a munkakörülményeimet és az egyéb problémáimat és ez nem is tartozik ide.
Nem élek egy háztartásban a gyerekeimmel, mert ők más városban tanulnak.
Hagyjuk ezt, jó?

@prolee:

Természetesen. :)

Visszatérnék a "tessék lefogyni" problémájára.
Ettől a témától mindig megüt a guta.
A kolléganőm kövér volt és magas lett a vérnyomása. Az orvosa folyamatosan "szekálta", hogy szánja rá magát a fogyásra, segít neki.
A kolléganőm ráállt a dologra.
Akkor a háziorvos kiírta betegállományba 6 hétre, elküldte kivizsgálásra, dietetikushoz, aki segített az étrend összeállításában és egy konditerembe (ezt magánzsebből fizette), ahol jó kapcsolatot ápolt a vezetővel.
A kolléganőm szépen lefogyott, lejött a vérnyomáscsökkentőről folyamatos orvosi ellenőrzés mellett, majd visszaszoktatták a dolgozós létre és több, mint 10 évig rendben volt a súlya. (Most a férje megbetegedett, munkahelyi gond is van, ismét elkezdett hízni szegény.)
Én így képzelek el egy orvosi segítséget. A kövérség betegség és komolyan kell foglalkozni vele.

A magam részéről hiányolom, hogy a háziorvosi vizsgálat során testsúlyt sosem mérnek. Az emberek nem foglalkoznak a súlygyarapodással.
Én arra tanítottam a gyerekeimet, hogy minden születésnapjukon mérjék meg magukat és írják fel a súlyukat és egy év múlva vessék össze a két számot. Egy-két kilót még nagyon könnyű leadni fiatal korban. De figyelni kell rá.
Az iskolában sem foglalkoznak a túlsúllyal. Van egy osztálytárs kislány, aki dzsúdózik (versenyszerűen), évente 4-5 kilóval több, most már bőven 80 kiló fölött van 164 cm-rel és elmondja neki a védőnő, hogy sokat kell mozogni. Röhög az egész osztály. A gyerek meg csak hízik.

@Irkutszk: Spinálist csak mellkas alatt használnak a légzés miatt. Mellkasi szinten epidurálist lehet alkalmazni - jobban szabályozható, mint a spinális ilyen speciális helyzetben, epidurálissal meg lehet csinálni, hogy fájdalomcsillapítást már létrehoz, de mozgásgyengeséget még nem. (Ez nem is lesz teljes fájdalommentesség, de azért nagyon jó hatású, kevesebb egyéb gyógyszert igényel a beteg)
@Babette_:
Igen, csinálnak epidurálist, bizonyos előnyei vannak - tartósabbá tehető kanüllel, és jobban szabályozható (kisebb hatást is el lehet érni), megtartható az izommozgás. Ezért van, amikor ő az előnyös választás.

Az altatás mélysége alapján van különbség az altatások között. "Kisebb", rövidebb műtéteknél, ahol pl. a fájdalomcsillapítás sem igényel sok gyógyszert, ott elég egy felületesebb alvás, ekkor előfordulhat, hogy ami külső szemlélőnek alvás, az valamilyen mértékben az alvónál mégis tudatosul (félálomszerű állapot).

"Nagyobb" műtéteknél, "rendes" azaz mély alvásra van szükség.
Ez látom, kicsit félreérthető lett, talán az jó hasonlat, hogy kisebb dolgokhoz, elég "alfába" lemenni, máskor mélyebbre kell menni.

Egy kellemetlen, 5-15 perces vizsgálathoz nem kell mély alvás, de jó , ha végigszenderegjük, egy komoly, többórás műtéthez pedig mélyen át kell aludni az egészet.

Az orvosi segítséggel az is probléma, hogy nem veszik figyelembe a túlsúlyos ember életmódját, hanem egy idealizált életmódra adnak "tanácsot". A multi üzletlánc pénztárosa pisilni sem mehet ki, nem hogy többször, keveset egyen.
Egy munkahelyen nem lehet állandóan a gyógykajálásoddal foglalkozni.
Ezek mesék habbal. Normális életmód mellett nem is lenne ilyen gyakori a túlsúly.

:(

@Babette_: 3 hónap
hu.wikipedia.org/wiki/HbA1c

@rikitiki: Köszönöm szépen. :)

@Advanced Flight: Te sem jól gondolod. Nincs ilyen szabály. A szabály az, hogy annyi üzemanyagot kell tankolni, amennyit elhasználtál. A kalória attól kevés, vagy sok, hogy mennyi munkát lehet vele elvégezni. Képzeld el, hogy egy pohárka jogurttal 7 km-t lehet biciklizni és még többet gyalogolni. Az evésnek szükségletnek kell lennie és nem szokásnak.

@prolee: Idealizált mintával szerintem nincs baj. Tudod, hogy mi lenne az ideális, és úgy alakítod az életed, hogy ahhoz minél jobban hasonlítson.
Jó, ha van valaki aki segít személyre szabni ezeket, kitalálni, hogy az egyéni igényeknek, körülményeknek hogyan lehet megfeleltetni az általános szempontokat.
Ha ez orvos az is jó, ha dietetikus az is, de rengeteg hasznos információt lehet találni interneten, nőklapjában, mittomén.
Mondhatod azt, hogy szar az élet, és nincs rá lehetőségem, hogy lefogyjak, egészségesebben éljek. És nem is fogsz lefogyni. Ezzel leginkább magadnak ártasz (meg a betegszállítónak, aki majd átrak a műtőasztalra). Vagy kérhetsz segítséget az induláshoz, és gyűjthetsz sok erőt, csinálsz egy jó tervet, és sikerülni fog. Áldozni kell rá időt, energiát, több-kevesebb pénzt, de megtérül, hiszen tovább leszel munkaképes, életképes.

@prolee: Sajnálom,ez nehéz élethelyzet-sok bölcsességet hozzá!
Ami szerintem nem annyira pénzkérdés,hogy kerülöm a hizlalós kajákat,nem vacsorázok csülökpörköltet nokedlivel,nem eszem sok édességet,sok zölség,gyümölcs-mindíg van olcsóbb fajta.
Tarts otthon fitnessz DVD-t,vagy videót,biciklizz,ha van rá módod.
Légy leleményes,és gondolj a lelkedre is,ha nem akarsz kimerülni!

@prolee: Van ellenkező példa is-21 éves lányom magas vérnyomással küzd.
Amikor az eü.kiskönyv miatt orvoshoz ment,győzködték,fogyjon le,pedig olyan formás ,csinos lány,4 kg.plussz sincs rajta!!!!
Azóta is emlegetjük,h.biztos irígykedett,aki ellátta jó tanácsokkal...DD

@prolee:

"Mivel sportoló voltam, nehezen tudok keveset enni "

Mi az összefüggés a múltbéli sportolás és a jelenlegi nagy étvágy között?

Laikusnak igaza van, fogyni csak az tud, aki kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget. A különbözetet pótolják a zsírkészletek :)

@prolee:

Kedves prolee,
megértem a bajokat, amiket felsoroltál. Tudom, hogy nehéz életvitel esetén ilyesfajta jótanácsok "kiütik a biztosítékot", de egy dolgot be kell látnod. A saját egészséged akkor is fontosabb mindentől és mindenkitől. És az egészséges életmódnak része a megfelelő mozgás.

Én a posztolónak javaslom, hogy menjen el terembe, mert ott féllábbal is tud minden izomcsoportra dolgozni, s így évek alatt van esélye a fogyásra. Most már úgyis gyökeresen át kell alakítania az életét, tehát megteheti, ha nincs a közelben megfelelő sportolási lehetőség, akkor el kell költöznie oda, ahol van. Az élete múlik rajta!

A te esetedben nincs ilyen probléma, el tudom képzelni, hogy még ilyen időbeosztás mellett (vagy kis változtatással) is ki tudsz menni pl. kocogni, pláne, ha már Bivalyb-nádod említetted, gondolom, nem városról van szó. Heti 3x 20-25 perces kocogás (nem kell hatalmas futóversenyre gondolni) már csodákat tesz! A stressz levezetésében is segít, jobb lesz a közérzeted, többet fogsz bírni. Hidd el!
Először "softosan" kell kezdeni, le is lehet állni, ha kifulladsz, majd folytatod, de utána tudod az iramot emelni. Nekem asztmám van, a kondi mellett kocogni is járok, 20-25 percet birok, kissé kifulladok, de nagyon jól esik ez a mozgás, s már 2 éve rohamom sem volt.(Attól meg kevés rosszabbat tudok elképzelni, mint amikor az ember saját hörgőitől majdnem megfullad!)
Az otthoni munkát próbáld megosztani a gyerekekkel úgy, ahogy csak lehet. Nem kell félteni őket a munkától, még főzni is meg tudnak tanulni! Nekem is felnőtt fejjel kellett megtanulnom főzni, mert otthon gyerekként és ifjúként ezt nem kellett csinálnom. Amit felsoroltál, annak egy jó részét a gyerekek is el tudják végezni, csak tanítsd meg nekik rendesen. Legközelebb vidd el magaddal bevásárolni, mutasd meg neki, mit, hol érdemes megvenni! Az orvoshoz is el tudnak menni helyetted, hogy a recepted elhozzák, majd a gyógyszertárban kiváltsák. Már megvan az a heti 2-3x 20-25 perc, amikor direkt a mozgásért élhetsz. (S a gyerekek is meg fogják érteni, hogy erre szükséged van.)

Ezek csak az én meglátásaim, ne vedd kioktatásnak, semmi ilyen célom nincs vele. Szeretném, ha neked is könnyebb lenne az életed, s rámutatni, kis szervezéssel és a gyerekek segítségével szerintem meg lehet oldani, hogy még sportolni is tudj, ezzel leadni a felesleget.

@trhd: Amint említettem, már lefogytam egyszer ezt a 20 kiló fölösleget. Ami azonnal visszajött, amint nem kényszeresen csak saját magammal foglalkoztam. (Ergo a túlsúly nem az ostobaságom, hanem az életmódom következménye, amin nem tudok változtatni, sőt egyre rosszabb lesz. (Tudom, mert nem tájékozatlanság a problémám.)
A futás csodát tett valóban. Négy hónapig sántítottam és komoly csípőfájdalmaim voltak tőle. Inkább taposógépet használok és pilates kazettát (naponta összesen 20 perc jut), ezt is rendszerint meg kell szakítanom legalább egyszer.
A gyerekeim gyakorlatilag iskolai szünetben vannak itthon.

@trhd: Hidd el, nem veszem kioktatásnak, csak arra próbálok rámutatni, hogy az életmóddal komoly problémák vannak. A munkáltatókat nem érdekli,folyamatosan elvárják, hogy rendelkezésre állj. Én a saláta ebédemet olykor háromszorra eszem meg az íróasztalomnál, mert ebéd közben fél órára áthív a főnököm. Egyszerűbb betolni egy pogácsát zsebből. Rendszeresen vannak olyan 3-4 órás értekezletek (közte öt perc pisiszünet), amikor a szó szoros értelmében fáj a fenekem az üléstől. Ezután (mivel egész délelőtt értekeztünk, valamikor a munkát is meg kell csinálni) este 6-ig, 7-ig is bent ülök az asztal mellett. Rohanok haza, ellátom az anyámat, a lakást, fél 10-kor már nincs erőm tornázni 50 évesen, viszont végre leülök enni, mert kiugrik a szemem. Joghurt, zöldség, sajt,tej, kenyeret már évek óta nem eszem.
Az életmód a probléma, nem bevitt táplálék minősége.

@Mária: "Laikusnak igaza van, fogyni csak az tud, aki kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget. A különbözetet pótolják a zsírkészletek :)"

Tényleg? Nahát! Hülyén halok meg, ha ezt nem mondod. Nem tudom, feltűnt-e, de harmadszor is leírom, hogy egyszer már lefogytam a 20 kilót, de mivel a túlsúlyt okozó életmódomat nem tudtam megváltoztatni, ezért vissza is jött. Ebből okszerű következtetést lehet vonni arra, hogy van néminemű fogalmam a kalóriabevitel, teljesítmény, táplálkozás, stb. témakörben.

Egyébként komoly próbálkozások vannak a nálunk fejlettebb országokban a munkahelyi stressz megakadályozása terén. Felismerték ugyanis, hogy ennek egészségkárosító hatása nagyon sokba kerül a társadalombiztosításnak.
Tehát az életmódra, a stressz csökkentésére és a túlsúlyszűrésre kell figyelni. "Tesséklefogynival" nem oldható meg a probléma.

@prolee:

Mindaz, amikre te hivatkozol, nem más, mint a fogyasztói társadalom agymosása a kövér emberek felé.

Nagyon sokan nagyon nagy pénzeket keresnek ezzel a marketing szöveggel, amis ajnos nagyon szépen befészkelte magát a túlsúlyos emberek agyában.

Fogyni úgy lehet, ha kevesebbet eszel, mint amennyi kalóriát elégetsz.

És igen, általában lesz egy kis éhségérzeted, ami nagyrészt lelki eredetű, de rohadtul kínzó dolog.

Ha nem teszed túl magad rajta, akkor nem fogsz lefogyni. Mutogatni másokra, meg a körülményekre persze lehet.

De ettől a "számos tényező" blablától, amit az egyszerű fogyás köré az üzleti érdekek mentén felépítettek, na ettől a falnak megyek.

Ha fogyni akarsz, akkor éhesnek kell lenni. Bármilyen szomorú, ez van.

Az ebéd helyett elcsipegetett "saláta" egyébként az egyik legbrutálisabb hízókúra. Csak szólok.

@Mária:
"Az ebéd helyett elcsipegetett "saláta" egyébként az egyik legbrutálisabb hízókúra."

Ez olyan mintha nem is ennék semmit.
Kipróbáltam, egy hétig napi egyszer ettem, és eredmény hízás lett.

Aztán ott vannak a helytelen táplálkozás miatt fellépő hiánytünetek.
Ez tud igazán brutális kórságokat előidézni!

Rendszeres,változatos,kevés étel elfogyasztása, akkor is fogyaszt, ha nincs hozzá torna.

Velem történt!
Pár évvel ezelőtt észrevettem magamon, hogy sokat kezdek enni, és hát hízok is rendesen. Mondom az orvosnak, hogy hízok-hízok, abnormális mennyiséget eszem. Erre Ő aztmondta uralkodni magamon, kevesebbet enni, és többet mozogni! Próbáltam tartani, de nem ment. Szóltam 1 ismerősömnek, aki kórházban dolgozott, hogy szerinte ezt nem kéne megnézni mégis?
Aztán labor, pajzsmirigy nem termel, endokrinológus, aki rövid mustra után beutalt hipofízis MRI-re. Kiderült, hogy hipofízis daganat. Mondta az endokrinológus, hogy jókor jöttem, mert rövid idő alatt akár 160 kg-ra is hízhattam volna. Szerintem ha valaki átlép egy súlyhatárt, azzal foglalkozni kell, és a diéta+mozgás már lehet, hogy kevés.

Hű, sokan megint észrohamot kaptak.

Hihetetlen, mennyi hülyeséget kommentelnek itt az emberek. "Speciális edzőterem", meg "lovaglás", aha... Nem olvastátok el a postot? Írja az illető, hogy nincs pénze!

Aki pedig hazugnak nevezi a suttyó nővérek miatt, annak ajánlom, hogy feküdjön be valamelyik városi kórházba egy hét pihenésre, és lássa a saját szemével, amit én láttam...

@El Visco Stello: nézd, nekem belgyógyász főorvos mondta (nem is egy, úgy alakult, hogy családban meg ismerősük között is van pár), hogy egy 21. századi átlag életmódú városi ember irtózatos mennyiségű kaját tankol, kb. a felével is el lehetne lenni. Már az nonszensz, hogy sokan mindennap esznek húst. Régen a parasztok nehéz fizikai munkát végeztek, és csak egy kis kenyeret, tejet, kevés szalonnát meg levest ettek hétszám. Ünnepi alkalom volt egy komolyabb húsétel.

A hozzászólásom tehát arra vonatkozott, hogy a fizikai melósokat leszámítva mindenki nyugodtan visszavehet a kajájából 30-40 %-ot, semmi baja nem lesz, sőt.

@Chocho86:

Olvasd el a posztot és ne beszéljél nővérekről.
Nem róluk volt szó.

@Advanced Flight: Teljesen igazad van. Lényegesen egyszerűbb ételeket kellene enni, sokkal kevesebbet és sokkal többet mozogni.
Az a baj, hogy ha a kevés mozgáshoz igazítod a bevitt táplálékot, akkor előbb-utóbb hiányod lesz valamiben. Mert egyszerűen abnormális az, hogy egy embernek egész álló nap 10 órából kilencet ülnie kell a munkahelyén. Ilyen életmód mellett nyilván túlsúly keletkezik. Inkább a mozgást kell növelni. Én azért szeretek mozogni, mert jó hangulatom lesz tőle. A mozgásszegény életmódtól viszont enyhe depresszióm van. Tehát én mozgáspárti vagyok.A több izom több kalóriát is éget.

@upsalla: Dehogy foglalkoznak. Nekem úgy kellett kikönyörögnöm egy pajzsmirigy vizsgálatot. Fogyjonle!

@prolee:

A hormonháztartás felborulásának külső jegyei vannak.
Erre igazán konkrét kérdések vannak amit megkérdez és ennek alapján rendeli el a vizsgálatot (kéne)
Mondjuk le is kéne vetkőztetni a beteget, hogy még a hasa és emlői formáját is lássa. :)) végtagjait, szóval vannak jelei.
Az persze nem jelenti azt, hogy az orvos észleli is, ha nincs benne gyakorlata.

Minden ember másképp tudja karbantartani magát és a súlyát megtartani. Magamról tudom,hogy ha 1 hétig elhagyom magam, édesség és szénhidrát, akkor két hét kell ahhoz, hogy újra visszanyerjem a régi formám. Ez 150 kg esetében bizony évekig tart,ami nem könnyű.
Az itt lévő orvosok biztosan megcáfolnak, de egy Nobel díjas izraeli orvos egyszer azt nyilatkozta, hogy a cukorbetegség mögött C-vitamin hiány is van. Megjegyzem, hogy a C-vitamint Einstein napi szinten nagyon nagy adagban szedte.

150 kilos es cukorbeteg?

remelem ha a vesejet sikerul kicsinalnia ido elott, akkor majd ki fogja fizetni a HD legalabb 20% -at arra az idore amikor meg a dokik szerint elkerulheto lett volna

cukorbetegeknel koztudomasu hogy a vese benyogi az unalmast, de az hogy 150 kilos, az tutti meggyorsitja,
na most kozlekedessel parhuzamot vonva, ez nem egy varatlan baleset, hanem egy tudatosan felvallalt 100 km/h -val a betonfalnak valo hajtas esete

Régen szóltam már hozzá poszthoz, most nem tudom megállni :)Természetesen mindenkinek igaza van, aki úgy látja, hogy egy 150 kilós cukorbeteg nincs rendben. Mindenkinek igaza van, aki azt mondja, hogy egy cukorbetegnek fokozottan figyelnie kell minden apró sérülésre, és nem túl jó ötlet saját szakállára kezelgetni.

De volt egy mondat a posztban, ami azért engem kicsit elgondolkodtatott. Mégpedig az, amelyikben arról ír a posztoló, hogy ugye elment az orvoshoz, kapott antibiotikumot, szerdán visszament, rosszabb volt a helyzet, ennek ellenére az orvos elküldte, és péntekre rendelte vissza, amikor már elég vacak volt a helyzet. Ha nem tapasztalt javulást, nem kellett volna mással próbálkozni? Lehet, hogy tévedek, de azt gondolom, hogy azért hívta vissza 2 nap után, mert az alkalmazott gyógyszer hatásának ennyi idő múlva már mutatkoznia kellett volna. Viszont a poszt szerint ez nem így történt... Nem kellett volna már szerdán ott fogni? Nem tudom, csak feltételezem, hogy akkor talán nem indult volna be ez a láncreakció, ami idáig vezetett.

Ez persze nem mentesíti a posztolót a saját testével, egészségével szembeni felelősség kérdésében...

Spinalis érzéstelenítés kérdéskörben elég gyakorlott vagyok, és állíthatom, hogy nagyon sok előnye van :) Tőlem mondjuk mindig megkérdezték, hogy netán akarnék-e egyet szundítani, vagy szeretnék-e zenét hallgatni közben. Az elsőnek biztos vannak orvosi szempontból bizonyos kontraindikációi, a másodikat kétlem :)

@Dr.laikus PhD: Én elolvastam, épp ez a baj. Talán jobb lenne, ha a sok itteni paraszt miatt inkább nem látogatnám a blogot, a gyomrom forog a hányadék hozzászólásoktól.

@Dr.laikus PhD: "Aztán az amputáció alatt nem altattak el, végig hallottam mindent, a műtős személyzet megjegyzéseit, "miszerint, ha hiszem, ha nem nekik is van családjuk, akik várják őket otthon, de azért nem mehetnek haza, mert nekem műtétem van, pedig nekik ezt senki nem fizeti ki"."

Csak gondoltam ezt még kiemelem. Ja persze, tudom, hazugság, te biztos ott voltál.

Broáf.

Szar a világ.

Szar. Az egészségügy így működik valóban hazánkban. Kelmed is leszarta, amíg ide nem került. Most meg nem tetszik. Ez van.

@Chocho86:
"...jobb lenne, ha a sok itteni paraszt miatt inkább nem látogatnám a blogot,..."

Így gondolják az itteni parasztok is.

Kivancsi vagyok, a sok tapasztalt, aneszteziaban jartas, velt vagy valos kolleganak mikor jut eszebe, hogy szepszisben a spinal kontraindikalt? Vagy a "labszepszis" kivetel?! Esetleg a beteg volt csak "kicsit szeptikus"?!
Vajon Magyarorszagra mikor tevednek mar el az 5-10 evvel ezelotti szakmai ajanlasok vegre?!

@azgaka: laikusként kérdezem, hogy miért. Ilyen esetben milyen érzéstelenítést kellene választani? Hozzá nem értőként úgy gondolná az ember, hogy a szepszis amúgy is megviseli a szervezetet, az altatásról meg azt mondják a hozzáértők, hogy nagy teher még az egészséges szervezetnek is. Tényleg kíváncsiságból érdeklődöm hogy ilyenkor akkor milyen módszert célszerű választani?

.

A spinal meg az altatasnal is nagyobb terget ro a szervezezre, hemodinamikai hatasai miatt. Mig az altatas "balanszirozhato" keves, lassabban adagolt, jol megvalasztott gyogyszerelessel, a spinal egy egyszeri injekcio, ha beadta, kivenni nem tudja az orvos. Az eleve instabil keringesu beteg vernyomasesesre hajlamosabb, stb... Arrol nem beszelve hogy szepszisben a verben esetleg keringo bakteriumok (bacteraemia) miatt fokozott az infekcio kockazata. Nyilvan senki nem ker az amputacio melle meningitist is.

@azgaka: köszönöm szépen az infót :)

A poszthoz: ha tudom, hogy cukros vagyok ÉS nem gyógyul a seb a lábamon láthatóan 2-3 nap alatt sem akkor bizony elmegyek orvoshoz, minden más várhat. HA voltam akkor akár naponta visszamegyek ha valami nem tetszik és nem várom meg a piros gyulladást meg feketedést.
Más. A spinalis érzéstelenítés tökéletesen hatásos de csak annak javaslom aki bírja ha hallja, hogy mi történik a műtőben. Én kértem mellé némi szedálást mert mondtam, nem akarom hallani mi folyik. Az altatóorvos közölte semmi akadálya és kaptam egy igen kellemes koktélt:)) Az altatással az a "baj", hogy még a műtőben felébresztik az embert mielőtt a fájdalomcsillapítót megkapná. Vagyis fájni fog azonnal. A spinalis esetén jópár óra eltelik mire érezni kezdesz. Ezt nekem az altatóorvos mondta. Persze minden eset más és más.

én is hozzászólnék.. mivel ha cukorbeteg valaki akkor is dolgoznia kell mert a családját el kell tartania..
saját példa, hogy édesapámnál is cukorbetegséget diagnosztizáltak és oda is figyeltünk rá, de munkája miatt (gáz, központi fűtés szerelés) azért ez elég komoly kihívást jelentett. Épp pesten dolgoztak mikor olyan rosszul lett, hogy hívni kellett hozzá a mentőt, ahol már alig kapott levegőt. beérve a kórházba egyből műteni kellett, viszont ez azért volt veszélyes mert míg olyan gyógyszereket szedett ami meggátolja a vér alvadását, így fenn állt a veszélye, hogy elvérzik a műtét során. a kisagy egy részét el kellett távolítani mert elhalt (ugye ez a mozgás és a nyelés funkciója miatt volt rázós rész), jó pár hétig aggódtunk a kórházban nap mint nap mert elég magas volt a láza, és a gyógyszerek miatt is elég kába volt, valamint eleinte lehetett látni, hogy a jobb fele nem úgy funkcionál mint ahogy kellene, később a nyeléssel is gondok voltak. hál Istennek egy napon javulásnak indult, szépen lassan lement a láza is (ráadásul pont nyáron 50fokban volt), szépen lassan, eleinte cseppenként lehetett itatni (szó szerint cseppenként), később lakóhelyünkhöz közeli kórházba szállították, ott elkezdték az ilyen mozgás terápiát is. majdnem másfél éve történt az eset, és ma már lerokkantosítva ugyan, de itthon kertészkedik, biciklizik :)
tehát a lényeg, hogy előtte is odafigyeltünk a cukorbetegségére, de sajnos a fizikai munkát végzőknél ez nehéz dolog sajnos. most a történtekhez képest elég jól van, és esténként szüleim közös biciklizéssel, vagy sétálással, sőt a család cukorbevitele szinte 0 lett, mert sok utánaolvasással kutakodással tökéletesen lehet pótolni a cukrot, és szinte észre se lehet venni, hogy valamiben nincs cukor (hozzáteszem a boltban kapható cukormentes termékek ára elég bórsos, közben meg adóztatják a cukros dolgokat, de hogy az egészséges termékek olcsóbbak legyen azzal már nem törődnek...) tesznek is a cukorbetegség ellen. ez egy alattomos betegség, aminél pont az a baj, hogy nem fáj, így sokan nem törődnek vele, és ez vezet bajhoz, mert amikor már fáj akkor gyakran késő...
ui.: a legnagyobb szerencséje pedig az volt, hogy ez az egész pesten történt, mert mint utóbb kiderült a környékünkön ezt nem tudták volna megműteni, és mire pestre értek volna vele, már késő lett volna, valamint nagy köszönettel tartozunk mind az orvosoknak, mind az ápolóknak a hálapénzt el sem fogadták! azóta is nekik ajánljuk fel adónk 1%-át ami nem sok, de legalább nem az állambácsi zsebébe megy.
érdemes néha ilyen ingyenes vércukorméréses napokat igénybe venni, mert ha korán felismerik elég jól kezelhető.

@_csótány: szuper..

@cziczmiczpindur: hát igen, én nem vagyok cukorbeteg, de úgy kajálok. Nem bírom a cukros dolgokat, a tésztát, péksüteményt,rizst és társait, de durván hús (hal) evő vagyok.Ez nem ilyen hero dolog, egyszerŰen képtelen vagyok betolni egy Mars vagy egy Snickers csokit, Szóval egy cukorbetegnek ideális társ (sajna apám az) ?( de egy szaftos sült oldalasnak, egy csülöknek nem állok ellen.

jah, potenciális dagadtként - ok most éppen nem vagyok, de voltam, és azt hiszem. valószínŰleg leszek; szóval nem biztos, hogy a 150 kg-ja miatt kéne csesztetni a posztolót.

Végigolvastam a hozzászólásokat.
Két észrevétel:
1. Adott egy történet, amiben leírja az "áldozat", hogy min ment keresztül, honnan-hová jutott stb. Aztán mellesleg leírja őszintén, hogy nem könnyű eset, hiszen 150 kg.
Mi erre a reakció egyeseknél?
Gyorsan felejtsük el a történetet, ne is foglalkozzunk a tanulságokkal. Dehogy.
Foglalkozzunk az "áldozat"-tal, essünk neki, szedjük szét. Remek lehetőség erre a túlsúlya.
Az, hogy mi történt ott, miért történt, kinek mi erről a véleménye. Erről alig olvastam. Ez a hozzáállás számomra visszataszító.
Mondom ezt, ettől függetlenül egyet tudok érteni a jó tanácsokkal, csak nehezményezem, hogy pont arról nem beszélünk, ami a történetben a lényeg. Az egészségügyben dolgozók hozzáállásáról.
2. Az a fajta általánosítás, ahogy egyes hozzászólók az észt tudják osztani, kioktatni a halandókat, akik nem törődnek az egészségükkel.
Szerintem vezessük be azt is, hogy aki kövér, az ne legyen jogosult az egészségügyi ellátásra. Később pedig ezt kiterjeszthetjük úgy általában minden betegre is! Igaz???
Mondom ezt úgy, hogy magam nem vagyok érintett, mert szerencsémre egész életemben lehetőségem volt az egészséges életmódra, táplálkozás, megelőzés, sport.
Azonban nem csak gondolom, hanem tudom, látom a környezetemben, hogy nem elég minden esetben az elhatározás, az akarat, a tudatosság.

Szívesen olvasnám el az orvosok véleményét arról is, hogy ítélik meg a történetben a további szereplők hozzáállását.

Köszönöm.

@azgaka: Szerintem a fenti betegnek maximum egy kezdodo osteomyelitise lehetett, nem pedig szepszise. Egyetertek azzal, hogy egy igazi szeptikus betegnek nem ajanlott a spinal az altalad emlitett okok miatt. A magyar ajanlasokrol pedig fogalmam sincs.

mit akarunk? még 300at is sajnáltak nyomorult vizitdíjra. most élvezhejük kellemes egészségügyünk vendégszeretetét

A szepszisre a vermergezes jeleibol kovetkeztettem csak... De szerencsere olvastam azota a hozzaszolasok kozt szepseget. Altatoorvos mondja a betegnek, hogy ugy ebred fel, hogy meg nem kapott fajdalomcsillapitot? Hat miert, levonjak a berebol, ha ad? Komolyan, ezen sem lepodnek meg am... Csak akkor az anesztrziologus szobol nem ertrm az ANesztezia reszt.
Mindegy,nem akarom h valaki ramszoljon, hogy a Lajtan tulrol sokszoros fizetesert konnyu hozzaszolni a szegeny magyar elethez. A fajdalom csillapitasahoz valo jog (most jon a meglepi) alkotmanyos joga (volt eddig?- az ujat nem tudom) mindenkinek.

@azgaka: re Lajtan tulrol:
En most probaltam elfogadtatni mindket szakvizsgamat (aneszteziologia es TEE) Magyarorszagon. Nem fogadjak el egyiket sem...Te hol dolgozol?

@dajan: Ha valaki 150 kilósan szúrja magát inzulinnal közel sem biztos hogy 90 kilósan is fogja. Láttam már cukorbeteget az inzulinnal való szúrás határán táncolni majd 20 kiló fogyás után elhagyhatta a gyógyszerét is. Természetesen van benne genetika meg anyagcsere meg minden de alapvetően ha valaki kövér az hibásan is táplálkozik ez pedig magyarországon iszonyatos mennyiségű zsíros kaját jelent rengeteg kenyérrel tésztával stb. Tökéletes recept vagy 500 betegségre és mivel a szülők a nagyszülők meg a dédszülők is így táplálkoznak sokan bizony nem érik fel ésszel hogy ez nem normális vagy ha fel is érik a szokás hatalma nagyobb lessz mint az akaraterő.

Most olvastam az indexen, hogy egy kéthónapos 600 kalóriás diéta helyrehozhatja a kettes típusú diabéteszt.

Prolee-nak sokan osztották az észt, de abban az élethelyzetben, amiben ő van, teljesen egyedül, nem nagyon van mozgástér.
Futni +20 kg-mal, pláne 50 évesen senki ne kezdjen el, ép ésszel föl sem lehet fogni, hogy lehet ilyet tanácsolni.

A fogyáshoz pedig egyáltalán nem kötelező éhezni, sőt, a szakemberek szerint ezt el kell kerülni. A lényeg, hogy legyen egy változatos, diétás étrend, és hogy naponta legalább 3-szor rendesen kell enni, mert különben jön az esti "jutalmazás", meg a cukorbetegség, előbb-utóbb.
Tudom, hogy van olyan munkahely, ahol nem hagyják az embert ebédelni.
Meg kellene próbálni kicsit határozottabban védeni a saját egészséged, azáltal, hogy mindenáron megeszed az ebéded! Valahogy.

A diéta másik eleme, hogy ahhoz szinte naponta, de legalább kétnaponta főzni kell, ami este fél tízkor már nehezen elképzelhető. Én is diétáztam megszabott étrenddel, nagyon hatásosan, de nekem pl. segített a párom főzni, esténként, amikor hulla fáradtan hazaértem, elkészítette a másnapi salit, reggelit, bedobozolta, stb. Enélkül nem ment volna. Szóval, könnyű olyannak osztani az észt, aki tök egyedül van egy akkora teherrel, mint egy magatehetetlen idős ember ápolása.

Nekem anno azt javasolta az orvosom, hogy 4,5 óránként kellene ennem optimálisan, ha közben megéhezem, rágcsáljak répát meg karalábét. Azt mindig hordtam magamnál karikákra vágva, és ha úgy alakult, hogy nem tudtam időben enni, és rám tört az éhség, akkor nem kaptam be a pogácsát, hanem ott volt a répa.
Ez csak egy ötlet, de nekem bejött.
Az irodában legyen nálad mindig valami egészséges nasi, zöldség vagy kefir vagy gyümölcs, hogy ne éhezz egész nap, és ne legyen az, hogy egész nap nem eszel jóformán semmit.

Mozgásnak én az úszást tudnám javasolni, vagy a vízitornát, fantasztikus, a legtöbb túlsúlyos embernek ajánlott, mert kíméli az ízületeket, de jól átmozgat. A gond az, hogy vidéken erre nem igazán van lehetőség, amúgy pedig nem olcsó, és időigényes is. De ha van rá mód, megéri.

A posztolóval együttérzek, a lábát az orvosa nem kezelte eléggé gondosan. Ekkora súlyt csak orvosi és szakemberi segítséggel szabad leadni, próbáljon ilyet keresni, hátha belefut egy jófej belgyógyászba, dietetikusba.

Akik itt tanácsokat osztogatnak, azt hiszem, még soha nem voltak igazán leterhelve.
Amikor az is ajándék, ha nyugodtan ülhetsz 2-5 percet a WC-n, amíg elvégzed a dolgodat, amikor egy nyugodt fürdés vagy étkezés havi egyszeri szerencsés egybeesés kérdése, amikor este 10-kor jutna időd enni valamit, és közben már leragad a szemed a fáradtságtól, akkor nem az a szempont, hogy na, akkor most zöldséget hámozgatok, és megcsinálok magamnak egy egészséges salátát.
Nekem volt olyan időszakom, amikor este 10-kor vagy 11-kor korgó gyomorral úgy döntöttem, hogy fél liter kakaóval kihúzom az éjszakát, és majd másnap valamikor délelőtt jut időm enni is talán valamit (házimunka közben, állva, falatonként). Esténként egyszerűen azt érzetem, hogy már rágni sincsen erőm, de ha nem rakok a gyomromba valamit, akkor aludni sem fogok tudni az éhségtől. És tudtam, hogy éjszaka fel kell kelnem majd még legalább egyszer megetetni a kisebbik gyereket, s ki tudja hányszor a rosszul alvó nagyobbikhoz, és reggel hatkor kezdődik a műszak újra.
Persze, most, hogy a gyerekek már nagyobbak, és egyéb terhek is lekoptak, van időm az egészséges életmódra, de ez nem mindig megoldható.

Ja, és aki azt hiszi, hogy úszni könnyebb eljárni falun, mint konditerembe, az nem tudom, hol él. Szerintetek mindenhol van uszoda, vagy természetes vízfelület?

Durva ez a sztori. Éppen a napokban léptem bele egy rozsdás rugóba. Most kezdhetek én is parázni.

@NemObjektív:
Folyamatosan ez megy.
Mindenért a betegeket hibáztatják, ha tudja mi a baja, akkor tudálékos, ha nem tudja, akkor tájékozatlan. És amúgy meg számítson rá, hogy ha orvoshoz kerül, vagy pláne kórházba, akkor nagy szarban van, és örüljön, ha kikerül élve, de ez nem az egészségügy hibája, és nem a személyzeté.

150 kg,cukros!legalább a neten néztél volna utána mivel jár ez abetegség!a végtagok elvesztése ha nem jólkezeled a betegségedet elkerűlhetetlen.Aztkell mondjam tragikus de örűlj hogy életben maradtál.Ha nemtudod kordában tartani a cukrodat neadj isten még dohányzol is számithatsz további amputációkra!

Szinte ugyanúgy szólt az én történetem is mint az íróé. Szerencsére a vége más lett. Sajnos az átlagos sebész orvosok nagy többsége nem ért a cukorbeteg lábhoz. Én a Margit kórházban kezdtem a tortúrámat. Ott mindegyik sebész orvos azt mondta, hogy járkáljak minél többet a kisujjam amputációja után. Sajnos ez csak erősíti a neuropátiás láb gyulladását. Mikor a lábamputációt helyezték kilátásba életmentő műtétként, akkor két helyre is elmentem konzultációra. Egyik a Mecseki dr. Gyöngyösön, A másik az OORI volt. Mindkét helyen azt mondták, hogy a lábat még nem kell levágni, mert egészséges. Az OORI-ban Boda Tanár Úr mikor meglátta azt, hogy saját lábamon érkezem. Azonnal kerekesszékbe parancsolt és azt mondta, hogy nem állhatok a lábamra, teljes ágynyugalom. Az OORI-ban 2 hónap kerekesszékezés alatt a gyulladás teljesen megszünt. Előszőr mankóval, majd saját lábamon járok. Természetesen nagyon fontos volt, hogy a kórházban is és azóta is BE KELL TARTANI a cukorbetegeknek előírt szénhidrát diétát. De ennyít csak megér az ember lába.

@Morrancs: Augusztus 19-én születtek a gyerekeim, ettől kezdve a következő év április 9-én volt az első alkalom, hogy fél óráig fürödhettem kádban. Teljes fél óra csak az enyém volt. Sosem felejtem el!
Volt olyan időszak az elején, kb hat hét, hogy csak akkor jöttem rá, hogy két napja nem ettem, amikor elment a tejem. Három óránként (éjjel is) 40 percig szoptak fejenként, közben pelenkázás, egyik délelőtt fürdött, másik délután, mosás, tisztasági takarítás (koraszülöttek voltak és a legnagyobb influenzajárvány közepébe születtek bele).
Azt sem tudtam, milyen napszak van.

Az apám parkinsonos végnapjai is hasonló időszak volt, csak akkor már munkahely és család is volt mellé. Az is eltartott 4-5 hónapig, anyámmal felváltva csináltuk.

Bizony, vannak ilyen leterhelt időszakok az ember életében.

@Koko Jocó: Van egy ismerősöm, akinek már mindkét lábát amputálták a cukorbetegsége miatt. Debilis. Nem tudja tartani a diétát. Nincs hozzá agya. (És dohányzik is, láncban.)

Nem szoktam ezt a blogot nagyon kommentelgetni, de itt felmerült a sport. Nem kell drága konditermekbe járni, nem kell még drágább személyi edzőt fizetni. Marhaság. Ez is egy tévhit, hogy a súlyzózás fogyaszt. Kiegészítő sportnak jó vagy a strandra, fiziológiai hatása össze nem mérhető a futással vagy úszással.

A leghatékonyabb és legolcsóbb sport a futás/kocogás. Tessék felvenni a tornacipőt és napi 20-30 percet kocogni. Teljesen ingyenes. Persze ezt még azelőtt, mielőtt amputálják az ember lábát.

Tisztelt Posztoló!

A cukrosok életben maradásának alapja (a rendszeres, ellenőrzött gyógyszerezés mellett) a DIÉTA. Ha valaki 150 kg-ra hízlalja magát cukorbetegként, és még ő puffog, ne kelljen már sajnálni...

A gyógyulás nem csak az orvoson múlik!!! A beteg is kell hozzá. Aki seggel áll az orvosi utasításoknak (márpedig minden cukrosnak megmondják, hogy ne legyen zsírdisznó), az NE AZ ORVOSOKAT HIBÁZTASSA a saját hülyeségéért!

Kedves hozzászólók! Aki nem cukros, az gondolkozzon el azon, hogy pl milyen lenne, ha holnaptól csak napi fél liter folyadékot fogyaszthatna. Mert egy cukros kb így éli az életét. Nem ehet semmiből annyit amennyit akar, ha dagadt, ha sovány! Egy normális ebédet nem ehet meg, mert egyszerűen nem fér bele a szénhidrát adagjába. Könnyű ítélkezni azokon, akik egyszerűen nem tudják betartani a diétát, de el kellene azon is gondolkozni, hogy ki hogy reagálna arra, ha valami olyantól lenne eltiltva, ami effektív normális dolog... Lehet kiszámolni, egy ebéd normál esetben 50-60gr szénhidrát, ez egy fél hamburger kb...

@Körömcsiga: Hidd el, hogy el tudom képzelni. Te viszont azt képzeld el, hogy milyen az élete egy cukorbetegnek, ha nem tartja be az utasításokat! Egészen konkrétan a saját életével játszik. Éppen azért érvelnek amellett, hogy életmód-váltásra van szüksége egy diabetes-diagnosztizáltnak, mert nagyon is konkrét lesz az 'és ha nem?' kérdésre a válasz.

A 'normális' definíciójában pedig nagyon is ott van a szokásrend, az adott egyén környezete, és a társadalmi beállítottság.

@Irkutszk: elmondanám, hogy pl. egy darab banán több mint 100gr szénhidrát. Szerinted az is egészségtelen étel? Konkrétan a gyümölcsök nagy része elég sok cukrot tartalmaz... A "normális" nem feltétlen egészséges is egy cukorbetegnek.

@Körömcsiga:

Még az inzulinra beállított cukorbeteg is ehet gyümölcsöt.

Nem banánt. Na és? Pár éve sorban álltunk a banánért, de csak azért mert fogalmunk nem volt milyen az íze.
Én még az a korosztály vagyok aki nem banánon nőtt fel, ergo nem is szeretem, simán meg vagyok nélküle.

Nyilván a szokásain kell változtatni és az nem könnyű. Inkább, mint a műlábbal szenvedni, mert kifekélyesedik a súlyomtól.

@Körömcsiga: Elmondanám, hogy létezik olyan ember nem egy, aki képes betartani a kúrát, mert muszáj. Nem az orvos kedvéért és érdekében, hanem a saját érdekében. Nem egészségtelen ételekről beszéltem, hanem megfelelő diétáról.

@Morrancs: Nem értem a problémát. Kövér vagy?