Nem adtak enni a kislányomnak

2011.02.03. 06:00

Kedves Praxis!

Nemrég kisebbik kislányom (3és fél éves) kórházba került, mert egy apróbb műtétet kellett rajta végrehajtani. Nagyon meg voltunk ijedve, de szerencsére hamar meggyógyult, azóta itthon van velünk és minden a legnagyobb rendben van vele. Az orvosokkal tényleg őszintén meg vagyunk elégedve, készségesek és segítőkészek voltak, mindig szakítottak ránk időt, pedig látszott, hogy egyikük-másikuk alig áll a lábán. Úgyszintén igaz ez a nővérekre is, már hogy ők is elég fáradtnak tűntek, de sajnos náluk nem igen tapasztaltunk a segítőkészséget, alig figyeltek ránk, pedig adtunk, amennyit tudtunk. Azonban ez még mindig nem volna annyira eget rengető dolog, hogy megírjam nektek, de sajnos olyan mulasztás történt lányom bent tartózkodása alatt, amelyre nincs igazán mentség szerintem.

Férjem külföldön dolgozik pincérként, nem is volt idehaza, amikor az eset történt, csak telefonon tudtam tájékoztatni. Aggódott, dühöngött, de mást ő sem tehetett. A nagyszülők már nem élnek, ezért nekem kellett másik kislányomat ellátnom, így képtelen voltam bent maradni a picivel a kórházban és mivel kocsink sincs és majd 200 kilométer az út, ezért csak két naponta tudtam bemenni hozz pár órára. Elég nehezen viselte, nyűgös volt mindig, amikor ott kellett hagynom, nem tehettem mást, így is szabadságot vettem ki arra a két hétre, ameddig bent feküdt.

Már a második hete volt bent, amikor bementem hozzá, a szokásosnál is sokkal hisztisebb volt. Miután megszeretgettem elkezdtem faggatni, hogy mi a baja. Nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy éhes. Kérdeztem, hogy miért éhes, hiszen nemrég volt ebéd, arra gondoltam, hogy nem ízlett neki. Kiderült, hogy előző este evett utoljára, mert az épp aznap szolgálatot teljesítő nővér "pedagógiai célzattal" nem adott neki sem reggelit, sem ebédet, mondván túl sokat sír és hisztizik, ha jó lesz, majd vacsorát kaphat. Fal fehér lettem, nem hittem a fülemnek. Kérdezgettem, hogy biztos úgy történt-e a dolog, de csak azt hajtogatta, a fehér ruhás néni nem adott neki enni és kiabált vele. Megetettem a magammal vitt gyümölccsel és túrórudival és amíg majszolt, előkerítettem a nővért, aki mindent letagadott, azt mondta a gyerek nem akart enni egy falatot sem. Biztos vagyok benne, hogy nem mondott igazat, a gyerek nem válogatós és nem talál ki iylesmit.

Nem hagytam ennyiben a dolgot, panaszt tettem. Ígértek mindenféle vizsgálatot, de semmi sem történt, azt leszámítva, hogy innentől kezdve beszámoltattam a kicsit, hogy mikor, mit evett és szerencsére nem volt több hasonló eset. Hazahoztam, de ha tehetem, elgközelebb mindenképp bent maradok vele, ha ne adj Isten szükség lesz rá.

egy anyuka

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak a 100 legfrissebb kommentet szeretném látni!

SusanneF 2011.02.03. 06:40:39

Sajnálatos!
Az én egyik gyermekemet megtömték a kórházban-mert tüszős mandulagyulladással nem akart enni...!Utána még a gyerek volt a kis hülye,mert "ha fehér köpenyt lát,nem akar enni...
Na igen,az a másik véglet...!
Tényleg a legjobb mindenáron megoldani,hogy az ember ott legyen a gyerkőccel,akkor tényleg csak az történik,amit anyuka is jóváhagy...
Remélem,azóta rendbe jött a kislány,és nem marad nyoma a történéseknek...

Kommentek:

leningrad · http://malackacico.blog.hu/ 2011.02.03. 16:16:17

leningrad · http://malackacico.blog.hu/ 2011.02.03. 16:22:22