Bármikor meghalhat az édesanyám

2015.11.27. 09:09

Anyukámon életmentő műtétet kellett végrehajtani és hosszú ideig az intenzív osztályon ápolták. A szívének elhalt része olyan nagyfokú lett, hogy az orvosa szerint, ha legközelebb hasonló történik, azt szegény már semmiképp nem fogja túlélni.

Tisztelt Praxis!

Sajnos az a tapasztalatom, hogy az ügyelet nem csak kisebb panaszok esetén, vagy betegségeknél nem érkezik ki a beteghez, hanem sokkal nagyobb baj esetén sem számíthat rá az ember. Édesanyám rosszul lett még márciusban, verni kezdte a víz, nehezen szedte a levegőt, ezért telefonált az ügyeletnek, hogy nézzenek már rá. Természetesen a panaszait rendesen elmondta a diszpécser hölgynek, ahogy azt is, hogy a szívére és vérnyomására évek óta gyógyszereket szed, de ennyire rosszul nem érezte még magát.

Ahelyett, hogy kimentek volna hozzá, vagy mentőt küldtek volna, csak annyit mondtak neki, hogy vegye be a gyógyszereit, feküdjön le, majd jobban lesz, ők nem érnek erre rá. Ha pedig nem javul az állapota, akkor a következő munkanapon, vagyis hétfőn keresse fel a háziorvosát, majd ő tudni fogja, mi a teendő. Anyukám kérte őket, hogy hát mégis csak tegyék meg, hogy kimennek hozzá, végtére is ez lenne a dolguk, de erre nem voltak hajlandóak.

Aztán az állapota a gyógyszerek és a pihenés ellenére nem hogy javult volna, de egyre rosszabbul lett, minket sajnos nem értesített, mert bízott abban, hogy nem lesz nagy a baj. Végül lett, még szerencse, hogy a telefon az ágya mellett van elhelyezve, így ha nagy nehézségek közepette is, de a mentőket fel tudta hívni és el tudta nekik mondani, hogy rosszul van. Ők már a telefonban is mondták, később, amikor kiérkeztek személyesen is, hogy az ügyeletesnek mindenképpen ki kellett volna menni hozzá, ráadásul elsőbbséget élvezve az állapota miatt és amennyiben ezt nem tudták megoldani, már akkor, jó órával anyukám telefonja előtt nekik kellett volna értesíteni a 104-et és kocsit küldeni, mert egyértelmű érelzáródás volt a gyanú már csak az elmondottak alapján is.

Kórházba kellett vinni anyukámat, a mentők pedig voltak olyan rendesek, hogy minket is értesítettek. Anyukámon életmentő műtétet kellett végrehajtani és hosszú ideig az intenzív osztályon ápolták. A szívének elhalt része olyan nagyfokú lett, hogy az orvosa szerint, ha legközelebb hasonló történik, azt szegény már semmiképp nem fogja túlélni. Most édesanyám itt él velünk, igyekszünk nagyon odafigyelni rá, de közben rettegünk, mikor történik legközelebb hasonló, nagyon féltjük és nem akarjuk elveszíteni. És szörnyű belegondolni, hogy azok az emberek, akik mások életét kellene, hogy vigyázzák, egy egyértelmű szívrohamnál nem tudják, vagy nem akarják tenni a kötelességüket. Mert nem a betegnek kell tudni, aki ráadásul idős is, hogy mi a teendő, ha az élete veszélyben van. Ő az ügyeletet szokta hívni, ha éppen rosszul érzi magát és hétvégén a háziorvosa nem rendel, az ügyelet meg feltételezem már találkozott hasonló tünetekkel. Ha akkor ők küldik egyből a mentőt, talán a segítség gyorsabban érkezik és most nem minden nap azon kellene aggódnunk, mikor megy el örökre az anyukám.

Erzsébet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak a 100 legfrissebb kommentet szeretném látni!

zünüke 2015.11.27. 13:38:53

Azt már tudjuk,hogy mihez nem mennek ki (itt lehet olvasni bőven ebből)de mit kell produkálnia a betegnek,hogy kimenjen az ügyelet?