Amikor egy idős beteg már nem mer szólni, mert tudja, hogy nincs kinek

2015.02.04. 09:11

crazy-nurse1.jpgÉn már csak azt remélem, hogy a nagymamám nem fog sokat szenvedni, és mivel nem sok esély van a felépülésre, abban is reménykedem, hogy békésen tud majd távozni.

Tisztelt Olvasók!

 

Számos itt megjelent panaszlevelet olvastam már végig. Éppen ezért kételkedek abban, hogy érdemes-e  ide kiírni bármit is magamból. Ugyanis legtöbbször azt tapasztalom, hogy a kedves panaszt író által közölt érdemi információkkal nem foglalkoznak a hozzászólók.  Sokszor a laikus, egészségügyi képzettséggel nem rendelkező emberek igyekeznek megosztani Önökkel az egészségügyben fájdalmasan megélt tapasztalataikat. És ezen tapasztalatok nagy része sajnos elvész, mivel jön a magát védő orvos, vagy a magyar egészségügyi ellátást már csak azért is utáló hozzászóló. Soha nem maradunk a témánál és a lényeges információnál, melyet az író szeretett volna közölni velünk. Így kissé aggódom, hogy a lényeges mondanivalóm nem fog eljutni hozzátok, kedves olvasók. Mert majd jön az első hozzászóló, aki személyes támadásnak véli az írásomat, már csak abból kiindulva, hogy az említett személy éppen ezen a területen dolgozik. Azt előre elárulom, hogy én is közel tíz éve egészségügyi területen dolgozok. Így azt hiszem, kellően tisztáztam azt a helyzetet, hogy nem egy egészségügyet lenéző emberke vagyok. Így szeretném azt kérni, hogy ne értelmezzük félre az általam leírt dolgokat, és ne próbáljuk kiforgatni a szavaimat. Egyszerű elkeseredettség vezetett ahhoz, hogy végül megírtam ezeket a sorokat. Nehéz tehetetlenül bámulni egy általunk szeretett személy gyors ívű leépülését, amely kimondatlanul is a halálhoz vezet.

Előre tisztáznám, hogy a nagymamám állapotával tisztában vagyok, és nem is hibáztatok érte senki. Sőt, fontos kiemelni, hogy a nagymamámat ellátó orvosi gárdának örökké hálásak leszünk a családommal. Úgy hiszem, ezek az orvosok a lelkiismeretes munkájukkal megadtak minden olyan szükséges kezelést nagymamám számára, amivel az állapotával járó kínokat enyhíteni lehetséges. A nagymamám kezelése alatt többször kapott vérkényszítményeket, állandó fulladása miatt mellkascsapolás történt, illetve az időközben leálló veséi miatt dialízis kezelésben részesül. A kezelése során számos beavatkozás történt, amivel tényleg csak azt szerettem volna elmondani, hogy az orvosok, akár a kezelőorvosa, akár a hétvégi műszak alatti ügyeletes orvos, mind-mind példamutatóan és elhivatottan végezték munkájukat. És ezt még én is – aki egészségügyben dolgozik – nagyon ritkán látom.

 

Viszont ilyen orvosi háttérrel rendelkező osztályon olyan nővéri teammel kellett találkoznunk, amire csak azt tudom mondani: a szakma legalja. Amikor elkezdtem dolgozni, én úgy véltem a nővéri munka jelentősége a beteg szükségleteinek kielégítése mellett arról szól, hogy a beteg állapotában bekövetkező változásokat jelzem az orvosnak, ezzel elérve, hogy az orvos a beteg ellátásához szükséges minden információval rendelkezzen. Sokszor támadjuk az orvosokat, ennek oka is van, de azt fontos tisztázni, hogy nem minden percben lehetnek a beteg mellett. Ezért is fontos, hogy a beteg ellátásában résztvevő további képzett szakemberek pontosan dokumentáljanak minden fontos adatot.

 

De itt van a probléma. Az itteni nővérek szerintem erre a feladatra tökéletesen alkalmatlanok. Többek között azért is, mert ha egy beteg meg meri nyomni a nővérhívót, akkor azt a dolgozó személyes támadásnak véli. Történt ugyanis, hogy nagymamám szobatársa négyszer próbálkozott egy éjszakás műszakban a nővérhívó megnyomásával. A nővérke hamarosan meg is érkezett, mind a négyszer, majd közölte, ha lesz ideje, akkor visszajön. Azóta eltelt két nap, és azon az éjszakán nem érkezett vissza, így fájdalomcsillapító nélkül aludt el a beteg. Várom előre a kommenteket, mi szerint, akkor nem is lehetett nagy fájdalma, ha el tudott aludni.

 crazy-nurse1.jpg

Ezen az osztályon reggel történik a betegek mosdatása. Az egyik magatehetetlen beteg, nem beszél a néni, csak fekszik az ágyában, és nézi a plafont, egyik este a székletét a pelenkájába engedte, ami amellett, hogy a többi szobatársnak kellemetlen szagú volt, még a beteg bőrének sem tett jót. A szobatársak jelezték ezt, majd a nővérke felhajtotta a paplant, valószínűleg olyan közelről neki is kellett volna éreznie a szagokat, majd távozott azzal a mondattal, hogy jönnek. Ez volt kora este, mint mondtam az érintett néni jelezni nem tud, hiszen magatehetetlen. Másnak reggel érkeztek vissza a nővérkék a mosdatáskor, és akkor cserélték ki a beteg alól a tegnap este széklettől szennyezett pelenkát. Sok egészségügyi dolgozó azt gondolja, hogy a betegek buták, mert idősek vagy vidékiek. Azt viszont nem veszik figyelembe, hogy ezek a betegek alig várják, hogy ezeket a panaszokat elmondhassák valakinek. Így szinte minden reggel egy ilyen történet vár ránk, amelyeket nem is áll szándékomban kétkedve fogadni, hiszen én is ilyen szakmaiatlanságot tapasztalok hetek óta.

 

A következő dolgokat nem csak a szobatársak, de én is tapasztaltam. Nagymamám egy hatágyas kórterembe került elhelyezésre – közel három hete, hetente változik a szobatársak aránya - , négy ágyon teljes ellátást igénylő beteg fekszik jelenleg. Az étkezés alkalmával mindig tálalják a konyhások az aznapi „fogásokat”. Azonban ebédidőben egyetlen nővérke sem érkezik a kórterembe, amiben ismétlem négy olyan beteg fekszik, aki mozgáskorlátozottságából, állapotából kiindulva képtelen az önálló étkezésre. Így általában vagy egy másik szobatárs megeteti a betegeket, vagy a család, ha éppen bent van, és a legrosszabb esetben elviszi a konyhás anélkül az ebédet, hogy bárki ránézzen a betegekre. A vacsora kiosztása pedig fenomenális. Történt ugyanis, hogy egyik nővérke kidobálta az éjjeliszekrényekre a kenyér és májkrém párosítást, majd tíz perc múlva bejön egy másik, megkérdezi, kér-e valaki vacsorát. Négy betegből kettő alszik, azok a kérdést sem hallják, a maradék kettő meg a májkrémet látva inkább visszautasítja a szíves invitálást. Ekkor a nővérke megfogja és összeszedi a vacsorát, nem akarok szemtelen lenni, de gondolom műszakváltás előtt még gyorsan gyűjtögető életmódot élt. Egy óra múlva az egyik alvó néni felkel, és mondja a szobatársaknak, hogy éhes. Bizony ez az a néni, akit senki nem látogat, így az éjjeliszekrénye üresen áll, hiszen a kórházi vacsorát egy lelkes nővérke már eltávolította.

A következő momentum, ami ugyancsak a nővéri gárda hozzá nem értését magyarázza. Nagymamám sokat fullad, így oxigén-terápiában részesül. Vasárnap délután öt körül jeleztük, hogy a párásító részből hiányzik a desztillált víz. Másnap reggel - tehát hétfőn - reggel hétkor már nagymamám mellett voltunk, és feltűnt, hogy a tartály most is üres. Később az egyik szobatárstól – aki ép tudatú, megbízható – megtudtuk, hogy a vasárnapi jelzésünk süket fülekre talált. Édesanyám a nővérpulthoz sétált, újra jelezni, hogy mi is a problémánk. Annyit kapott válaszul, hogy majd ha lesz időnk megyünk. Azt szeretném megemlíteni, hogy akkor az osztályon négy nővér tartózkodott. Körülbelül egy óra múlva sikerült megoldani ezt a problémát.

 

Nagymamám járó-betegként került be a kórházba, közben sajnos az állapota rosszabbodott, így fekvőbeteg lett. Minden reggel hét óra körül megyünk hozzá, és az éppen aktuális családtagunk segít mamának a tisztálkodásban, így elmondható, hogy még ezt a terhet sem rójuk a nővérekre. Azonban azt tapasztaltuk ahogyan teltek a napok, hogy ágyneműt nem cserélnek a beteg alatt. Aki dolgozott már fekvőbeteggel az jól tudja, hogy a decubitusok megelőzésének egyik fontos lépése a tiszta, ráncmentes ágynemű biztosítása. Úgy vélem, hogyha ez az ágyneműcsere akár négy vagy öt napig nem történik meg, akkor nem biztosított a beteg számára a ráncmentesség. Mivel fekvő, így az ágyában étkezik mama, nyilvánvalóan étvágya alig van, így nincs egy kiló morzsa a háta alatt, ami ugyancsak a felfekvés kialakulását segítené elő, de akkor is izzad, főleg fulladás közben. Így mondhatni, hogy ráncos, sokszor nedves ágyban fekszik. Emellett a jobb kezébe behelyezett branül helyén egy igen szembetűnő gyulladás alakult ki. Eleinte megkértek minket a nővérek, hogy a saját törülközőjét nedvesítsük be, majd azzal borogassuk a kezét. Akkor még gondolhattuk, hogy ez múlni fog, hiszen nem minden branül helyén alakul ki súlyos szövődmény. Egy hét elteltével nagymamám keze olyan dagadt lett, hogy behajlítani képtelen, ami azért is súlyosbítja az állapotát, mivel a bal keze egy korábbi sérülése miatt szinte használhatatlan. Az előbb említettem, hogy itt nem igazán szokták megetetni a betegeket, így ezen időszak után nagymamám egyedül már enni sem volt képes. Akkor jut egy kis ételhez, vagy egy kis vízhez, amikor meglátogatjuk, vagy éppen van egy járó-beteg szobatársa, akiben annyi emberség van, hogy ezt megteszi, amikor nem vagyunk mellette.

 

Még egy problémát megemlítenék. Jeleztem nagyinak, hogy nem kell a beteghordó fiúnak minden alkalommal pénzt adni, ha elviszik egy vizsgálatra. A fiókjába mindig kéri mama, hogy legyenek ötszázasok, melyet aztán odaadhat – keze használhatatlansága miatt, megkéri az adott dolgozót, hogy vegye ki a pénzt a fiókból - azt remélve, hogy így emberszámba fogják venni. Én próbáltam meggyőzni, ugyan, ez nem szükséges, mert én komolyan azt hittem, hogy nem kell. El sem tudom képzelni, milyen ember az, aki egy ilyen elesett állapotú betegtől elszedni napi szinten a pénzét. De ez már az én naivitásom. Körülbelül egy hét alatt meggyőztem mamát, és a következő dialízis alkalmával nem adott pénzt a beteghordónak.  Aki ennek következtében elfelejtett nagymamáért menni a kezelést befejezését követően. A dialízis egyébként sem két perces beavatkozás, és mama utána még órákat várt, mire valaki érte ment. Mondanom sem kell, hogy ideges lett, fulladni kezdett, a vérnyomása egyébként is hajlamos a kilengésekre. Még aznap megbeszéltük ezt mamával, és a szobatárs nyilván hallotta, miről beszélünk, mivel közbeszólt. Elmondta, hogy őt is dialízisre hordják, és ha nem fizet, akkor ő is órákat vár, ha fizet, akkor viszont rövid időn belül megérkezik hatalmas mosollyal a beteghordó.

 

Lassan három hete, hogy nagymamám bekerült az osztályra. Azt szeretném elismételni, hogy az orvosi munkával elégedettek vagyunk. És csak dicsérni tudom ezeket a szakembereket. Ezért is ide írtam, nem pedig panaszlevelet az igazgatóságnak. Mert nem akarom, hogy az osztályvezetőt is elővegyék egy olyan dolog miatt, ami tulajdonképpen véleményem szerint a főápoló hibája. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy az osztályvezető orvos hibája is ez, hiszen nem lehetne megengedni ilyen dolgokat.

 

Én már csak azt remélem, hogy a nagymamám nem fog sokat szenvedni, és mivel nem sok esély van a felépülésre, abban is reménykedem, hogy békésen tud majd távozni. Egyre nehezebben viseli a kórházi létet, megterhelőek számára a kezelések, és rettentően fáj neki ez az érdektelenség, már szólni sem mer.

 

A dolog érdekessége az, hogy a főnővért ismerem, lehetne azt mondani, hogy alig fél éve még nemcsak munkakapcsolatban álltunk, hanem barátok voltunk. Szólnék neki – megjegyzem nagymamám már kétszer feküdt az osztályon, akkor is jeleztem néhány dolgot, persze süket fülekre talált – de félek, hogy a haldokló nagymamámon csattanna, ha az unokája okoskodna. Csak nagyon nehéz látni, hogy egy nyolcvan évet megélt, tisztesség néni – attól függetlenül, hogy rokonom, vagy sem – ilyen méltatlan körülmények között kell töltse az élete utolsó heteit. Piszkos ágyneműben, sokszor szomjasan, a családot várva, hogy valaki igazítson a párnáján annyit, hogy kényelmesebbnek érezze az ágyat, ami a börtönévé vált.

 

Amennyiben helyesírási hibákat vétettem elnézést kérek, csak a düh és tehetetlenség annyira intenzíven átjár, hogy nehezen tudok másra koncentrálni.

 

Egy tehetetlen rokon

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

asztalosani 2015.02.04. 09:40:24

hát pedig valakinek csak szólni kellene, mert néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.

az hogy itt a praxison megjelenik egy ilyen cikk, nos... naiv dolog azt hinni, hogy az majd jelent valamit is. :(

viszont szokott lenni betegelégedettségi láda/doboz a kórházakban is.
ki kell nyomtatni a cikket és be kell oda dobni, vagy ha vagy annyira merész akkor egy forgalmas faliújságra kiragasztani, vagy bevinni a jogi osztályra, mert annak talán lesz értelme

EZAZ 2015.02.04. 09:52:58

Nagyon sajnálom. Aki képes erre bármi lelketlenséget írni, az cseréljen a nagymamával.

flammenwerfer 2015.02.04. 09:58:22

Egy építő jellegű javaslatom lenne a kedves család részére.
A poszt végén arról esik szó, hogy a nagymama utolsó heteit "méltatlan körülmények közt" fogja eltölteni, erre az a megoldás, hogy a család hazaviszi és otthon ápolja, gondozza, hogy méltó körülmények közt távozhasson a halálos beteg.
A múltban az természetes volt, hogy a beteget a család hazavitte, nem hagyta a kórházban meghalni.
Otthon a lepedőjét is ki tudják simítani alatta, a pelenkáját is ki tudják cserélni, gondozzák, ápolják, etetik, a családja körében szeretetben tölti utolsó heteit.

Nos?

flammenwerfer 2015.02.04. 10:01:49

"Amennyiben helyesírási hibákat vétettem elnézést kérek, csak a düh és tehetetlenség annyira intenzíven átjár, hogy nehezen tudok másra koncentrálni."

Odahaza a tehetetlenséget felválthatja a tenniakarás és a szeretet vezérelte segítségnyújtás, törődés és méltó hozzáállás a nagymamához.

Szerintem építő jellegű tanács annak érdekében, hogy a család ebben a helyzetben megrázza magát és tegyen is valamit a hozzátartozóért.

karcsibácsi 2015.02.04. 10:22:43

"Jeleztem nagyinak, hogy nem kell a beteghordó fiúnak minden alkalommal pénzt adni, ha elviszik egy vizsgálatra. " Miért is sajnálják tőlem azt a kis lóvét?

" ha nem fizet, akkor ő is órákat vár, ha fizet, akkor viszont rövid időn belül megérkezik hatalmas mosollyal a beteghordó."
Ez így nem igaz. Akkor is megyek a betegért, ha nem fizet, de azért az természetes, hogy azokat veszem előre, akik ezt külön megköszönik.

flammenwerfer 2015.02.04. 10:26:53

@karcsibácsi: A lelkes vezetés most a kórházi ágyak megnyirbálásán töri a fejét.
Eddig még minden kormány megbukott, amelyik az egészségügyhöz nyúlt.
Egyből szereznek 40 ezer ellenzékit maguknak.
Az ellenzéki szavazatok pedig exponenciálisan szoktak szaporodni.

Nem túl okos döntés.

karcsibácsi 2015.02.04. 10:39:22

@flammenwerfer:
Az egészségügy mostohagyerekként történő kezelése abszolút politika semleges, minden kormány sportot űz abból, hogy ott rúg belénk, ahol tud. Nem mindenféle, eleve kudarcra itélt szervezeti átalakításokkal kellene borzolni az idegeinket, hanem tényleges forrásbővítéssel rendbetenni a szemétdombot. Mondjuk, 8% GDP ráfordítással már lehetne egy noprmális egészségügyet működtetni. Ami itt folyik az eü. kormányzat részséről, az egyértelműen pótcselekvés, vagy ahogy néhai főnököm sokkal szemléletesebben megfogalmazta, szarplanírozás.

flammenwerfer 2015.02.04. 10:49:11

@karcsibácsi: Egy nagy írónk a janicsárokról írt regényében azt írta valaha, hogy a janicsársereg amilyen erős szolgája, épp oly erős zsarnoka volt a szultánnak, a vállain hordozta őt, de ha megrázta a vállait, akkor le kellett annak onnan esni.

Melegen ajánlom háziolvasmányként a fentről bennünket nyirbálgatóknak.

yogosan 2015.02.04. 11:05:39

@EZAZ
"Nagyon sajnálom.Aki képes erre bármi lelketlenséget írni,az cseréljen a nagymamával"

Majd fusd át a hsz-at holnap !

yogosan 2015.02.04. 11:13:11

@flammenwerfer:

A nagymamát dialízisre hordják,oxigén terápiát kap,a kezébe branül (nyilván nem véletlen)hogy vigyék ilyen állapotban haza?

mildi 2015.02.04. 11:44:47

@flammenwerfer:
olvastad is a posztot, vagy csak nyomod, amit ilyenkor szoktak?
a nagymami olyan kezelésekre szorul, amelyeket kis hazánkban nem lehet a család otthonában megoldani.

flammenwerfer 2015.02.04. 11:57:01

@yogosan:
@mildi:
A beteg jogát az emberséges és szakszerű ellátáshoz, a gondozáshoz, ápoláshoz nem kérdőjeleztem meg, ezt a mi osztályunk az országos átlag felett teljesíti.

A hozzátartozó szerint a nagymama végső stádiumban van és a várhatóan bekövetkező halálának körülményeit nehezményezi.
Ezért írtam azt, hogy otthon, családi körben ez emberségesebb, mint ahogyan az is.
Egy szomszédos országban, ahol most háború dúl, a szegénység és elmaradott egészségügyi helyzet ellenére sem tudnák pl. elképzelni, hogy egy gyógyíthatatlan beteg a kórházban haljon meg és ne szerettei körében, otthonában.

A tanácsaimat és javaslataimat meg lehet hallgatni, de nem kötelező elfogadni.

she_wolf 2015.02.04. 12:20:09

@flammenwerfer:
Kétségkívül ezt diktálná hagyomány és a szeretet. De a poszter körülményeit nem ismerve nem tudható, hogy ez megoldható lenne-e náluk (túl azon, hogy milyen kezeléseket kap a beteg).
A poszter szerintem szintén a létszámhiány áldozata a nagymamával együtt.

(Ne mondja nekem senki, hogy "akkó mér' ment nővérnek?" mert berágok!)

flammenwerfer 2015.02.04. 12:26:28

@mig54: Szerintem a hagyomány és a szeretet felül fog kerekedni a poszter kényelmén és meg fogja tenni azt, ami a nagymamájáért meg kell.
Van hospice ellátás is, megfelelő személyzettel.
De van a betegnek gyereke és unokája is.
Előbbit felnevelte, az utóbbit is részben.
A kötelességünket ne próbáljuk az egészségügy nyakába zudítani, csak azért, hogy rossz lelkiismeretünket megnyugtassuk.

karcsibácsi 2015.02.04. 12:30:53

@yogosan: Dialízis kezelés miatt éppúgy nem szükséges kórházban feküdni, mint az oxigén igénye miatt. Kevés dolog működik jól, ezek egyike a dializis kezelésre- és opnnan haza történő szállítás. Oxigén palackot pedig javaslatra egy nap alatt kiszállítják (ingyen), a cseréről is gondoskodnak.
Nekem is az a határozott véleményem, hogy sokkal emberségesebb megoldás, ha az idős beteg utolsó napjait/heteit otthonában, szerettei körében tölti, nem pedig
idegenek között, "méltatlan körülmények között ... Piszkos ágyneműben, sokszor szomjasan, a családot várva.." a "börtönévé vált" kórházi ágyon (idézet a posztból).

Persze, kétségtelen, hogy az ilyen beteget felügyelni kell, etetni-itatni, mosdatni, tisztába tenni, és ez bizony sokkal nehezebb, mint azokat az ápolókat szidni, akik mindezt (a hozzátartozók helyett) megteszik...

És nincs ugyan köze hozzá senkinek, de nem outsiderként osztom az észt, hanem saját idős, teljeskörű ápolást igénylő szüleimmel is így jártam el. Amikor egyértelművé vált, hogy nincs segítség, hazavittem őket a kórházból és otthon ápoltuk egészen az elkerülhetetlen végkifejletig. Édesanyám az utolsó 2 hétben már az idő nagyobb részében kontactusképtelen volt, de néhány percre még többször is magához tért és érezte, észlelte, hogy mellette vagyunk, tekintetével, kézszorítással jelzett még a halála napján is.

she_wolf 2015.02.04. 12:37:24

@flammenwerfer:
Hogyan erősítselek meg abban, hogy igazat adok Neked, és nem kibúvót keresek a poszter számára?
És hogy még tovább menjek: a magam tapasztalatai alapján képzelem magam a poszter helyébe:(

she_wolf 2015.02.04. 12:40:10

@karcsibácsi:
"Persze, kétségtelen, hogy az ilyen beteget felügyelni kell, etetni-itatni, mosdatni, tisztába tenni, és ez bizony sokkal nehezebb, mint azokat az ápolókat szidni, akik mindezt (a hozzátartozók helyett) megteszik..."

Nem biztos hogy ez a baj, hanem az, hogy nem biztosítható állandó felügyelet, fizikai alkalmatlanság...sorolhatnánk a nem kifogásokat, hanem a tényeket:(

defné 2015.02.04. 12:59:05

@flammenwerfer: @karcsibácsi:

A természetes az lenne amit javasoltok.De ezt megvalósítani nagyon nehéz.Most akkor ki hagyja ott a munkahelyét a családból? Sok helyen már egy bevétel kiesése is eladósodáshoz vezet,majd ezt követi az utcára kerülés.
Ezt a nénit magára hagyni a poszt szerint már nem lehet egy percre sem.Megfizetni ma háznál ápolót,ahhoz sok pénz kell naponta a legkevesebb (egész napra)8-9000 Ft.Ezt szorozzátok be a hónap négy hetének a munkanapjaival.
Lehetetlenség egy átlag családnál.

flammenwerfer 2015.02.04. 13:18:55

@defné: Erre szokták azt mondani, hogy kefélni is és szűzen is maradni nem megy.

Azunoka 2015.02.04. 13:21:24

A hozzászólásokat olvasva úgy éreztem, hogy néhány dolgot tisztáznék. A nagymamám a tavalyi év során négyszer került kórházba a vérnyomás problémái miatt. Minden alkalommal csak a szükséges ideig feküdt a kórházban, és amint lehetett hazavittük. Azonban novembertől az állapota hirtelen napról-napra romlott. Akkor is kórházba került, azért is, mivel a háziorvos sem tudott már otthon mit kezdeni az állapotával. Körülbelül egy hétig volt bent, amikor is ténylegesen nem történt semmi vele, de a vérnyomása rendeződött. Miután hazakerült többször lett otthon rosszul, amit a háziorvosa nagyrészt kezelt, illetve volt egy ápolónő is, aki a szükséges injekciókat megadta mamának. Akkor még mama az otthonában élt, önellátó volt. Majd karácsony környékén a vérnyomása 240 körüli értéken állandósult, amit igyekeztünk az otthonában a kórházi kezelést elkerülve kezeltetni. Ekkor is volt mellette a családból állandó felügyelet, és végül így is a napokon át tartó szenvedése miatt, mivel már akkor is erősen fulladt, mentőt hívtak mamához. A kórházban napokig tartott normalizálni a vérnyomását mamának. Azt el szeretném mondani, hogy nem megszabadulni akartunk ettől a tehertől, ahogyan az egyik hozzászóló írta, hanem egyszerűen segíteni akartunk rajta. Egyébként azért fekszik jelenleg is kórházban, mert a családom több tagja is reménykedik még abban, hogy sikerül annyira megerősíteni mamát, hogy haza lehessen vinni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy dialízis otthonról is megoldható. Viszont nagymamám újra fullad, mint kiderült újabb mellkascsapolásra van szükség, emellett a bennfekvése során tüdőgyulladás is kialakult nála. Jelenleg a katéterében napi egy-két deci vizelet látható. Minden végtagja duzzadt, és a karjából, valamint a lábából is folyadék távozik. A holnapi napon a kezelőorvosával megbeszéli a nagynéném, hogy mi is várható a későbbiekben, és akkor le fogunk ülni megbeszélni hogyan is oldható meg a nagymamám számára a legjobban a helyzet. Azt megemlíteném még így zárójelben, hogy bizony senki sem tudhatja, ki milyen körülmények között, és milyen élethelyzetben van. A gyerekekről és unokákról annyit, hogy a nagynéném - aki napi szinten gondozza - a daganatos betegsége miatt, hol azon az osztályon van, ahol mamát kezelik, hol vizsgálatokra jár. A másik gyerek, aki édesapám volt, 48 évesen elhunyt, egy váratlan szívinfarktusban. Az unokák egy része nem is a közelben él, aki pedig itt van, rendszeresen látogatja mamát. Én, aki egészségügyi végzettséggel rendelkezem, és már nem vagyok ápolónő, jelenleg veszélyeztetett terhesként egy szájmaszk felhelyezésével látogatom. Mellékesen megjegyzem, igen van, aki a terhessége ellenére is csodanő, és biztosan hazavinné mamát ápolni. De esetemben azért is nem vállalkozom erre, mivel lombikkezelésen vagyunk túl, és így még inkább betartok minden orvosi utasítást. Előre látom a rosszindulatú hozzászólókat, de nekik azt üzenném, hogy bizony át kell ezt élni, és ha majd ennyit küzd valaki egy gyerekért, akkor megérti, miért is vigyázok ennyire erre a kisbabára. Nagymamám, amikor bekerült a kórházba, annyit kért az orvostól, hogy csak annyiban segítsen neki, hogy megélje ennek a babának a születését.
Azért azt leírnám, hogy nagymamámat minden reggel a családunk egyik tagja mosdatja meg, illetve minden reggel és este, megy hozzá valaki közülünk, aki segít a vacsorában. Így azt gondolom, hogy ténylegesen csak azokat a terheket rójuk az ápoló személyzetre – mellékesen megjegyzem, akiket ezért alkalmaznak, a boltban sem kell egy bevásárlás során beállnom a kasszába – amelyek ténylegesen szakápolói feladatok. Az ágyneműt is lecserélnénk mama alatt, ha nem azt mondanák legtöbbször, hogy most nincs tiszta, majd hoznak.
Nem kidobni, lerázni akartuk magunkról a mama betegsége miatti terhet, hanem még talán egy héttel ezelőtt is bíztunk benne, hogy az állapota stabilizálható, és akkor otthonról hordtuk volna be dialízisre.
Azzal zárnám, hogy akik azt javasolták, hogy vigyük haza nagymamámat, azokkal részben egyetértek. Mi sem akarjuk itt tárolni örökre, hiába egy- két hozzászóló ezt akarja sugallni. Egyszerűen tényleg csak arról van szó, hogy reménykedtünk benne, hogy egy kicsit javul az állapota, hiszen mint említettem, amikor bekerült ha nehézkesen is, de még kisétált a mosdóba, vagy képes volt felülni magától.

she_wolf 2015.02.04. 13:23:25

@defné:
A poszter csak magáról tesz említést, senki más családtagról. Nem tarton kizártnak, hogy csak ő és a nagyi vannak. Ha a poszter eü.-ben dogozik (és nem ő az atyaisten ott) akkor sejthető, hogy mennyit keccsöl és mennyiért. Semmit nem tudhatunk, csak jóhiszeműen elfogadhatjuk igaznak, amit ír.

Bárhogy is nézzük, nagyon szomorú a helyzet és tartok tőle, hogy még szomorúbb lesz a nem is olyan távoli jövőben:(

♔bаtyu♔ 2015.02.04. 13:23:49

Ez tényleg így van. Az orvosok totál normálisak, de a többi között rengeteg a gyökér. Ez azért van, mert itt elég sok pozíció úgy minden téren a legalja, a fizetésük is.

Én is mostanában voltam és tényleg udvarias srác vagyok, de a személyzet láthatóan nagyon utált, kivéve a dokik. Pedig éppen ők voltak túlterhelve, a többi kávézott, nyüzsgött. A doki sztoikus nyugalommal konstatálta, hogy telenyomták a rendelését beteggel, ma sem megy haza kettőkor, csak háromkor.

Ezen úgy lehetne segíteni, hogy jobban struktúrálni, tehát a nővért jobban megfizetni és az ágytálat nem ő hordja, így viszont már lehet szelektálni. Aki pedig az ágytálat és egyéb fizikai munkát csinálja, azt pedig azonnal cserélni ha a legkisebb gond van. Ahogy pld. az építőiparban a segédmunkást.

Szerintem nem is kellene erre több forrás, csak egy olyan igazgató, akit a betegellátás minősége is érdekel.

flammenwerfer 2015.02.04. 13:24:31

@Azunoka: Ez így már egészen más megvilágításba helyez dolgokat.
Köszönjük a kiegészítést, nagyon sok sikert a babához és a nagymamának erőt, kitartást kívánunk!

she_wolf 2015.02.04. 13:27:53

@Azunoka:
A kiegészítés nagyon sok dologra rávilágított, és örülök hogy ez megtörtént.

she_wolf 2015.02.04. 13:29:26

@flammenwerfer:
Ugyehogyugye?:) Válaszoltam Neked:)

bernivan 2015.02.04. 14:50:15

Az biztos, némelyik nővér olyan mentalitással rendelkezik, hozzá képest egy útszéli falusi kocsmáros egy kész GENTLEMAN!!! Persze tisztelet a kivételnek, ahogy az én esetem is bizonyítja, mikor 129 napig voltam korházban Kkfházán:
praxis.blog.hu/2014/09/14/a_noverektol_ehen_is_halhatott_volna

Krumpli Bogart 2015.02.04. 15:29:34

Én hat évig ápoltam otthon munka mellett az agylágyult anyámat, csak akkor és addig volt kórházban, amíg annak értelme volt, azonnal hoztam haza.
Etettem fürdettem, pelenkáztam, tornáztattam 6 évig. Segített egy kicsit a párom, a gyerekeim és az utolsó két évben délben egy órácskára házi segítőszolgálat (mert akkor már nem tudott egyedül ebédelni és délben is kellett pelenka). Örök hála a háziorvosomnak és az asszisztensének is akik minden segítséget megadtak. A Máltai szeretetszolgálat adott emelős ágyat és segédeszközöket.
A karomban halt meg anyu a saját ágyában.
Ezt nekem sikerült megszerveznem. Pont.
Ez a blog és ez a post nem azért van, hogy ítélkezzünk a nagymamát kórházban tartó család fölött (nem is ismerjük a viszonyokat), hanem azért, hogy az egészségügyi praxis visszásságairól eszmét cseréljünk.
Megjegyzem, ha a hozzátartozó valóban a kórházra lőcsölné a nagymamát, akkor sem lehetne úgy bánni a betegekkel, ahogyan a post részletezi és amiről magam is meggyőződhettem.
Rettenetes tapasztalataim vannak a magyar ápolószemélyzetről.
Kb. 4 éve a P. (bp. VII. ker) kórház elfekvő un. "belosztályán" 10 nap alatt volt szerencsém megtapasztalni az ápolók "rettenetes leterheltségét". A nővérszobában zárt ajtók mögött röhögcséltek (kihallatszott). A nap bármely szakában, órákig lehettem bent, soha, semelyik szobában nem volt nővér, a folyosón sem, a mellékhelyiségekben sem. Soha egyetlen nővérrel sem találkoztam (egyszer láttam egy takarítónőt). Mindig üresen kongott az egész osztály, ha le akartam volna fizetni, akkor sem tudtam volna, mert egyszerűen nem jöttek elő.
Ahogy körbejártam, behívtak a betegek: zárjam be az ablakot, mert fázik (februárban órákig volt sarkig nyitva, alatta betegágy), nyissam ki a vizet, konzervet, vegyem fel a leesett szemüveget, stb.
Pisi és kakaszag szinte mindenhol, szutykos és rongyos ágynemű, függőágyszerűen beesett "matrac", vagy mi a jóisten az ágyon, anyámnak fájt tőle a dereka.Egy alkalommal meghalt beteg volt a szobában - a kutya se törődött vele.
El sem tudom képzelni, hogy a nővérek ott milyen munkát végeztek? Mert se dolgozni nem láttam őket, se az elvégzett munka nyomát nem láttam.
Abban a kórházban egész álló nap, minden nővéri munkát a nővérszobában, MINDIG GONDOSAN BEZÁRT ajtó mögött kell végezni?

Krumpli Bogart 2015.02.04. 15:47:44

@flammenwerfer: Miért helyezi más megvilágításba? Kik vagyunk mi, hogy megítéljük mások cselekedeteit? A blog azért van, hogy az egészségügy helyzetével foglalkozzunk. Nem számoltathatjuk el és nem kérhetjük számon a postok szerzőit. Semmi közünk hozzá, hogy ő miért kórházban ápoltatja a nagymamáját.

A megvilágítás UGYANAZ: a nővérek nem törődnek a rájuk bízott betegekkel és ezt valamilyen ok miatt következmények nélkül megtehetik. Pedig egy nővér helyett fel lehetne venni két közmunkást, aki kicseréli az ágyneműt, meg kiviszi az ágytálat. Én is ápoltam otthon beteget, pedig nincs semmiféle képzettségem.

Jól ki kell rúgni őket, úgyis olyan, mintha ott sem lennének.
Az nem pálya, hogy betöltök egy állást, amiben nem látom el a feladataimat arra hivatkozással, hogy kevés a fizetés.

Zoltán Mátyus 2015.02.04. 15:50:43

Bocs, javítanék. Nem betegek, haldoklók.

Krumpli Bogart 2015.02.04. 15:56:21

@♔bаtyu♔: Látom, nagyjából egyetértünk ebben. Amikor az én nagymamán haldokolt egy miskolci kórházban, akkor két tizenéves, negyvenkilós nővérke, egymás mellett ülve, cseverészve lógatta a lábát a szemben lévő ágyon. Vártam kb fél órát, aztán csak rájuk szóltam, hogy szeretnék elköszönni a nagymamától és zavar a jelenlétük.Amikor elmentem, az épület előtti padon csevegtek és cigiztek.
Ezeknek nem volt munkájuk? Nem hiányoztak sehol a feladatok elvégzésénél? Persze egy negyvenkilós kislány nem tud beteget emelni, de még egy méretes ágytálat sem bír el.

A pályaválasztásnál eleve nem vette számításba, hogy egy ápolónőnek milyen munkát kell végeznie. Fel sem merült benne, hogy ő, a kezével majd beteghez nyúljon.

flammenwerfer 2015.02.04. 16:05:30

@Krumpli Bogart: Úgy általában semmi közünk a posztolókhoz és a kommentelőkhöz sem. Mint ahogy ahhoz sem , hogy milyen hozzátartozódat és meddig ápoltad.
Ha tetted, a magad lelkiismerete szerint jártál el.
Viszont ide van tolva az orrunk elé egy-egy poszt a kommentelés és véleménnyilvánítás lehetőségével, amire elmondjuk a saját véleményünket.
Sőt egyes kommentelők ezt megtoldják a saját történeteikkel.
Így kénytelenek vagyunk véleményt nyilvánítani vagy read-only maradni.

A nővérnek (Mi közöd a korához és a súlyához? Ő sem taglalja a tiedet) pedig ne modd, hogy zavar a jelenléte, mert esetleg azt a választ kapod, hogy őt pedig igencsak zavarja a tied és egyébként sincs látogatási idő.
Ilyesmi is előfordulhat.
A kórházban nem azt teszed, amit akarsz.
Még te sem.

karcsibácsi 2015.02.04. 16:38:52

@Krumpli Bogart:
Eü. szakiskolába ("Nővérképző") történő jelentkezéskor feltétel a legalább 50 kilós testsúly. 40 kilós lányt fel se vesznek. Az más kérdés, hogy az ágytálat vigyék ki és lehetőség szerint ne cigarettázzanak.

flammenwerfer 2015.02.04. 16:46:55

@karcsibácsi: A 90-60-90-es méret is feltétel és a 120-as IQ :) De fordítva: ha 120-as a mellbőség, az IQ lehet 90 is :)

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.02.04. 17:15:13

A ma 70-90 éves korosztály egy szót se szólt, amikor az ő fiatal felnőtt korukban elüldözték és felszámolták a betegápoló egyházi rendeket.

Akkor se szóltak egy szót se, amikor "ciki" lett vallásosnak lenni és a vallások által előírt erkölcsi-etikai normák szerint élni, és a gyerekeket aszerint nevelni.

Elhitték, hogy az egyre önzőbb, egyre züllöttebb, egyre pénzhajszolóbb jövőben azért mindig lesz majd kellő számú önfeláldozó hülye, aki egy marék rizsért tisztába teszi majd öket.

Nem akarok megbántani senkit, de a betegápolás és az idősek ellátásának a kérdéseihez ez is hozzátartozik.

flammenwerfer 2015.02.04. 17:42:13

@beszélő majom: Sok helyen olvasható, amint a mai középkorú és fiatalabb korosztály KÉRKEDIK azzal, hogy ő ateista, hogy Magyarország NEM keresztény állam.
Ezt úgy jelentik ki, mintha az Istentől elrugaszkodás valamiféle helyes és követendő út lenne.

Ha ez számukra dicsőség, ha ez a mai értékrend, akkor nem csodálkozom, hogy a világ lejtőn halad, egyre szédítőbb sebességgel.

EZAZ 2015.02.04. 17:49:42

@karcsibácsi: Akkor ez azért elég jó órabér, mi a f...tól is vannak kiégve?

EZAZ 2015.02.04. 17:50:57

@karcsibácsi: Aki nem tud egy tolást 500 forinttal "megköszönni", csak egyszerűen megköszöni, az már nem ember?

asztalosani 2015.02.04. 18:22:14

@flammenwerfer:
én is szélesen fogok mosolyogni akkor amikor egy iq90-es nővérke fog majd téged "ellátni", szívesen megnéznélek utána, hogy vajon ugyanígy mosolyogsz majd akkor is vagy lefagy a képedről a mosoly?!

emberek, gondolkozzatok már! kit érdekel, ki hány kiló, kinek mekkora a mellbősége, ha éppen a segged alól szedi ki az ágytálat, vagy ha éppen fájdalomcsillapítót kapsz tőle????

eddig azt hittem normális emberek vannak itt a praxison, még annak ellenére is hogy néhányan trollkodnak, de most, ezeket olvasva...

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.02.04. 19:29:05

@EZAZ:

" Aki nem tud egy tolást 500 forinttal "megköszönni", csak egyszerűen megköszöni, az már nem ember?"

Fordítva ülsz a lovon.

Nem a beteghordó követeli ki a pénzt.

A betegek akarnak a pénzen ELŐNYT vásárolni maguknak a többi beteg KÁRÁRA, ahelyett, hogy mindenki kivárná, amíg rákerül a sor.

Mert ha ugye TILOS lenne a korrupció a kórházakban, akkor semelyik beteg nem tudna a többi beteg elé furakodva előnyt vásárolni, és mindenki kénytelen lenne a sorát kivárni.

she_wolf 2015.02.04. 19:54:47

@flammenwerfer:
Csak Neked, mert:
1. megszólítva érzem magam,
2. fontosnak tartom hogy tudd,
3. úgy gondolom, gugli nélkül is tudsz mit kezdeni a fogalommal: "gyenge ateista":)

micsoda? 2015.02.04. 19:55:28

Szerintem nem az a lényeg, hogy otthon is lehetne ápolni a nagymamát. Az a lényeg, ahogyan az egészségügyben folynak a dolgok. Talán már a műtétet is a család végezze? Nem értem miért kell tanácsot adni annak, aki foglalkozásánál fogva csak tudja, fontos- e a kórházi kezelés.

Van az a közmondás, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égig, de ha sokan vannak, csak lesz eredménye.

flammenwerfer 2015.02.04. 20:24:21

@mig54: Pedig nem konkrétan Rád gondoltam, hidd el.

defné 2015.02.04. 20:28:56

@mig54:

A poszter csak magáról tesz említést..

Nem.A poszter írja,hogy többen vannak családtagok.

"Minden reggel hét óra körül megyünk hozzá,az éppen aktuális családtagunk segít
a mamának a tisztálkodásban"

she_wolf 2015.02.04. 20:40:50

@defné:
Nézd meg, kérlek, az időpontokat!
A poszter írása: 2015.02.04. 13:21:24

Az enyém: 2015.02.04. 13:23:25
Nem hosszú, az igaz, de hiszed vagy sem, van olyan, hogy 5 mondatot 20 percig írok:))
Nem azért, mert "sikítós" titkárnő vagyok, hanem mert előfordul, hogy másfelé kell figyelnem közben:D

she_wolf 2015.02.04. 20:50:56

@flammenwerfer:
Elhiszem. A kényszerközlésem oka, hogy többször nyilvánítottam már véleményt a hittel, az egyházakkal és a papokkal kapcsolatban,(ez elsősorban a keresztény egyházra vonatkozik), és ezért éreztem magam megszólítva.
Ugyanakkor fontosnak tartom tudatni Veled azt, hogy nem tagadom Isten létezését, hanem nem hiszek benne olyan formában, ahogy az egyházak szerint kellene.
De korábban már beszélgettünk erről, ha jól emlékszem:)

she_wolf 2015.02.04. 20:52:50

@defné:
:) De örülök, hogy a poszter kiegészítette a írását, mert így jóval árnyaltabb a kép. Sajnos:(

zünüke 2015.02.04. 21:47:34

@Krumpli Bogart: Ez a VII.ker kórház amiről írsz,nem az Erzsébet kórház (Alsóerdősor u.)
véletlen?
Mert kísérteties hasonlóságot éltem át 2003 októberében ha egyről beszélünk.Nagymamám feküdt ott (hál'istennek nem sokáig)de ami már akkor ott volt azon az osztályon,azt szavakkal leírni nem lehet.Én azóta azt mondogatom (sokszor viccesen a családtagjaimnak)hogy inkább csapjatok agyon ha eljön az idő,mint oda bekerüljek.Még mindig előttem vannak a magatehetetlen kis öregek,akik a xarszagban húgyszagban,huzatban feküdtek a plafont bámulva,vagy ücsörögtek az ágy szélén órákig.Borzalmas látvány volt.Nővérrel én sem nagyon találkoztam azt meg kell hagyni,de én nem is kerestem őket nagyon mert a nagyit én láttam el javarészt.Naponta kétszer mentem be hozzá,mert szerencsére közel lakom.Talán ez volt a szerencsénk neki is,és nekem is.

EZAZ 2015.02.06. 09:41:38

@beszélő majom: van itt valami karcsibácsi nevű beteghordó, aki azon tépte a száját, hogy nyilván arra fog odafigyelni, aki fizet. Akkor miért én ülök fordítva a lovon?

flammenwerfer 2015.02.06. 09:54:27

@EZAZ: Karcsibácsi többszakvizsgás főorvos, ha megfigyeled a hozzászólásai egy részét, brilliáns szakmai pontossággal kommentel orvosi eseteket.
A "beteghordói" státust itt poénból viseli, valójában orvos.

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.02.06. 10:45:07

@EZAZ:

Látom, Karcsibácsi már megvédte magát :)

Én csak megerősítem @flammenwerfer: kommentjét: Karcsibácsi NEM beteghordó ;)

karcsibácsi 2015.02.06. 11:05:49

@flammenwerfer: @beszélő majom: Ti csak ne rontsátok az én üzletemet! Engem itt sokan ismernek, beteghordó vagyok, ráadásul ritkán józan. Rólam már önálló posztot is írtak a "Hullarészeg beteghordó" címmel praxis.blog.hu/2011/12/.../varnunk_kellett_a_hullareszeg_betegszallitora

szsuzsanna 2015.02.06. 11:32:19

@karcsibácsi: idézem:-"Kevés dolog működik jól, de, a dialízisre szállítás, oxigén palack csere, az nagyon jól"-...
-Erre, -itten' vidéken, annyit tudnának, néhány (tíz)ezren mondani, hogy egy nagy lófa@szt...-bocsánatot kérek!

-Ugyanis, amikor a "szállításokat", "kiprivatizálták", -leginkább, az akkori "csókosok" kapták meg, akik, ebben k@rvajó üzletet láttak...

-Vajon, miért van, -a legtöbbjükről, jelenleg is, állandóan, rengeteg panasz?
-Ócska, sz@r, lepusztult járművek, bunkó "személyzet", -sok-sok órás várakozások, -hosszú, órákig tartó, -(néha "jéghideg járműben") -"szállítgatás", -(WC lehetőség nélkül!), -azt nem írom, hogy étlen-szomjan, mert, nyilván a "gyakorlottak", -ha tudnak, gondoskodnak magukról előre...
-Sajnos, aki nem tud, minden alkalommal "adni", -az mesélhetne...

-Oxigén palack csere otthon: -ingyen, -és, amikor kell??? -"vidéken"???
-Még "megyeszékhelyen" SEM eccerű'!!!
-Sajnos, "helyi ismeretség + borravaló" nélkül...-várhatod...

-Mindenkitől elnézést kérek, nem szoktam ilyen stílusban írni.
Remélem, nem mindenütt ilyen minőségű betegszállítás,-pl. dialízisre sem...
-És, remélem, az -"oxigénpalack-csere otthon", -csak néhány megyében ilyen "gürcös"...

EZAZ 2015.02.06. 11:46:11

@flammenwerfer: Nem olvastam az összes hozzászólását. Akkor sem szimpatikus a hozzáállása.

EZAZ 2015.02.06. 11:51:36

@beszélő majom: Ja, karcsibácsi, hozzászólt egy ilyet: "@EZAZ: " karcsibácsi nevű beteghordó, aki azon tépte a száját..."
Ez a karcsibácsi rögtön a te szádat fogja (szét)tépni, ha marhaságokat beszélsz!"
Értesítőben kaptam, de itt nem találom, hogy reagáljak rá, szóval talán törölte.
Csak azért szeretnék annyit válaszolni, hogy őszintén csodálom az intelligenciáját a többszakvizsgás szakorvosnak, aki itt beteghordót játszik. Bárcsak én is ilyen egyszerű lennék...

EZAZ 2015.02.06. 11:52:40

@beszélő majom: Mostmár majd biztos odafigyelek rá. Sokat tanulhatunk az ilyenektől. Biztosan. :)

karcsibácsi 2015.02.06. 12:31:09

@EZAZ: " Sokat tanulhatunk az ilyenektől"
Attól tartok, te nem.
@szsuzsanna: "egy nagy lófa@szt" Freudi elszólás?

Tempus.Anh 2015.02.06. 12:39:56

@EZAZ: A korábbi hozzászólásai tartalmaznak kimerítő esetösszefoglalókat ill. véleményeket.

Tempus.Anh 2015.02.06. 12:41:48

@karcsibácsi: Így van, nem rontjuk az üzletet

EZAZ 2015.02.06. 13:32:26

@karcsibácsi: attól tartok, jobban jártam így.

she_wolf 2015.02.06. 13:39:59

@szsuzsanna:
Gyakran szül ellentéteket hogy a többség Budapestre, Pest-megyére, ill. esetleg megyeszékhelyekre gondol, amikor az eü.-i ellátást, szervezettséget illeti különböző kritika, pedig Magyarország nem csak ezekből áll.

she_wolf 2015.02.06. 13:42:14

@beszélő majom:
Kifejezetten örülök neki hogy itt van, és már megvillantotta "Rejtő"zködős stílusát is:) Engem feldob:)

EZAZ 2015.02.06. 13:42:49

@Tempus.Anh: Mondanám, hogy a jövőben akkor kiemelt figyelemmel olvasom a hozzászólásait. Igyekszem megérteni mindenki hozzáállását, indulatait, csalódásait stb. De cserébe ugyanezt várom el. És szerintem a betegek is. Azért mert valaki nem képes minden tolásért fizetni, az nem azt jelenti, hogy nem köszöni meg a szolgáltatást. Jártam már úgy, hogy kórházban fekve, magas lázzal (alig voltam magamnál) addig foglalkoztam velem, amíg a férjem ott volt és tolta a zsebekbe a pénzt. Aztán amikor nem volt ott, engem is a folyosón hagytak - azt sem tudtam, hogy kerültem oda, nemhogy pénzt tudjak adni.
És vannak orvos, ill. mentős barátaim, akiken keresztül kicsit megismerhettem a másik oldalt is. Ahogy sok beteg visszaél az odafigyelésükkel, a munkájukkal stb. A legenyhébb kifejezést, hogy ezt helytelenítem. De tudom azt is, hogy ezt nem másokon verik le és nem az alapján végzik a munkájukat, hogy ki fizet többet és előbb. Lehet támadni, fenyegetőzni, "széttépni a számat" stb., de kedved sokszakvizsgás orvos, ál-betegtologató karcsibácsi, te is kerülhetsz még öntudatlan állapotban, összehugyozva magadat (lehet ez akár egy autóbaleset miatt is, nem kell drogozni vagy piálni hozzá), igazolványok nélkül hordágyra és te sem szeretnél egy kurva ötszázas miatt a huzatban maradni.

flammenwerfer 2015.02.06. 13:53:47

"Teljes mértékben egyetértek. Fantasztikus élmény volt átélni azt a korszak- és paradigmaváltást, ami a kardiológiai ellátásban történt. Amikor én kezdtem a szakmát, az infarktusos betegek fele már a prehospitális szakban meghalt, a kórházba kerülteknek a fele pedig az első napon. Az első áttörést a coronaria őrzők elterjedése hozta, ami legalább a rhythmuszavar okozta halálozást vitte lejjebb, majd a thrombolysis lendített sokat az ügyön - 20 évvel ezelőtt magam is csináltam belosztályon streptokinázzal -, végül az intervenciós technika tett csodát. Elnézést, hogy pont Neked írok erről...Stentelést egyébként én is napi rendszerességgel végzek, csak kicsit nagyobbat és máshová rakom be..."

Ezeket a sorokat karcsibácsi írta anno.
Ha valaki ismer stentelést végző beteghordót, az jelezze, mert felterjesztjük sci-fi elbeszélő pályázatra.

szsuzsanna 2015.02.07. 12:10:30

@karcsibácsi: -Köszönöm, hogy finom voltál...
Ismételten elnézést kérek, a csúnya szavak, és a stílus miatt..
-Az, hogy "lement a redőny", -nem mentesít...

szsuzsanna 2015.02.07. 13:18:58

@mig54: -köszi, -"itt van az eb elhantolva"...

-vagyis, ugyebár, a lakosság nagyobb része, nem Pest megyében lakik...
(az itteni írások legnagyobb része, -szerintem, leginkább, "onnan van")...

-amiket, "nem irigylek tőlük":
-esetleg, később ér oda a mentő, mint egy vidéki nagyvárosban...
-"packázás, variálás", -hova, melyik mentő vigye, melyik ügyeletes kórházba, hova tartozik, stb-stb...
-bár, vidéken is, -"ha rossz helyen lakik", pl. "megyeszélén", stb., -akkor, ott is, hosszan szállítják, rettenetes utakon, "oda ahova tartozik", -ahol, azután kiderül esetleg, (sokszor), hogy, ott pl. "konkrétan", finoman fogalmazva, -"nemigen tudnak segíteni rajta". NEM "személyzetileg"!!!, -hanem "lehetőségileg"!

-Kérlek, NE értsetek félre, NEM akarok -pestiek - vidékiek "meccset".

-Egy nagyon fontos dolgot, viszont, muszáj elmondanom, -azt, hogy "vidékről", rettenetesen nehéz (és költséges) "fölkerülni", egy "hozzáértő" (csak Budapesten levő), -elvileg, országos intézménybe, -de, majdnem ilyen nehéz, egy másik megyeszékhelyen levő "hozzáértő" kórházba is...

-

okina48 2015.04.09. 19:02:19

@flammenwerfer: Te leegyszerűsítve azt írtad,hogy ha úgyis menthetetlen a nagymama,akkor jobb előbb,mint később!
Magyarán a passzív eutanáziára biztatod a családot.Szerény eü.tudásom szerint az oxigén adása még meg is oldható,de dialízis nélkül pár nap alatt át lehet segíteni a túlvilágra.
Mit nem lehet ezen érteni.?

okina48 2015.04.09. 19:12:28

@flammenwerfer: Ha "karcsibácsi"beteghordói mimikrijében ilyen csapnivaló,akkor főorvosként milyen lehet?
Vagy erre mondják,hogy fejétől büdösödik a hal?

Sampár István 2017.09.22. 20:07:36

Úgy látomnem csak a tatabányai szent borbála korház tojja le a maga tehetetlen betegeket! Más hol is ez a helyzet! Édesanyám négy hónapja került be hozzájuk, a psychiátrián kezdte, az osztályon le esett az ágyról combnyak törést szenvedett, kb két hétre rá lett egy tenyérnyi felfekvése, a feneke felett a gerinc oszlopon szó szerint csontig lerohadt a hús a combnyaktörés sebet sem voltak képesek begyógyítani három hónapon keresztül, állandóan folyt belőle a bűzös genny, a felfekvés sebből és a combnyak törés sebből is! Közbenszépen ki alakult a tüdőgyulladás sepsis, végül kedden belehalt szegénykém az állandó szenvedésbe! Boncolási jegyzőkönyvben az állt halál oka sepsis süllyedéses tüdőgyulladás

Sampár István 2017.09.22. 20:11:18

@Sampár István: és a nővérek itt sem voltak a helyzet magaslatán! Másfél hét alatt 5 halott idős ember ment el

Sampár István 2017.09.22. 20:22:13

@Sampár István: a tatabányai szentborbála korház vezeti a halálozási statisztikát! Remélem mindegyik ápoló így fog járni az édesanyjával! Tiszta szívből kívánom hogy így legyen! Csak az dühít a mérhetetlen fájdalom mellett hogy mindenhol csak beszélünk róla! Meg oldás nincs?

Sampár István 2017.09.22. 21:02:54

@Sampár István: ...és még néhány elszomorító dolog, amit az.elmúlt idoszakban tapasztaltunk...az elso időszakban ahova került idős, beteg emberek hol pelenkában, hol letolt nadrággal sétálgatnak a folyosón a latogatók előtt...nem hiszem, hogy becsületben.megöregedett emberekkel igy kell bánni. Teljesen megalázó helyzet.nekik még akkor is ha némelyik szegény azt sem.tudja mi történik korulotte de ha más nem egy kontost adjank rá hog n keruljon megalázo helyzetbe. Ugyan.ezen az osztályon elofordult, hogy mi etettünk idos nénit, mert vakon nem tudta a szekrényére odadobott bányászoknak szánt két.szelet ures kenyér kozé rakott.parizert megenni egyedül és sirt, hogy éhes és hozzá senki nem meg. Máskor a.szellemileg, testileg.beteg fiatalabb.nobeteg.elott csapták be.a.novérek az ajtót, mikor mert szólni hogy tele pisivel a pelus. Szó szerint.nyomokat hagyott maga után a padlón, mi kisertuk vissza a szobájába, mikor sirva fakadt, hogy.nem.segitenek és adtunk neki inni egy ures tejfolos dobozbol ami pohárnak.volt.odakészitve a szekrényére...mert neki sem volt látogatója.
Pár napra innen.hazaengedték anyukámat....de 5 nap után eszméletlenul vitte vissza a mento, mint kiderült ki, hogy a surgosségire érve, hogy a 1,5 honapja berakott katétert ( amivel együtt adták haza) a bentléte alatt elfelejtették 3-4 naponta.cserélni. Lerakodások voltak már.a.csoben...és.nem.volt.nyoma.hogy az.a.berakás.ota.kicserélték volna...ettol fertőzését, és már.akkor gyulldásokat.kapott...utána még két osztályon fekudt. Volt hogy eszméletlen.állapotban, horogve..kéertuk szivassáj ée a tudejét...de.epp nem.értek rá,mert osztályátadás volt...amikor.már.neü.vett levegot a.dokihoz futva kaptunl segitséget...és.még.ezt is tulélte szegény...kicsit jobban lett átkerült másik osztályra...itt az első héten 5 en haltak meg...itt egyre jobban lett...de itt is voltak érdekes dolgok..mi jártunk be.naponta.kétsuer...pelenkázni, etetni...itt is.elofordult.hogy a szobában lévo oregeknek mi segitettunk egy két.dologban...ha.kicsereltuk a pelust rank sszoltak mit.képzelunk mi ok majd üegcsinálják...de elofordult hogy a széklet.már.oda.volt.száradva a gatyoba meg minden.testuregbe...a felfekveses tenyérnyi nyilt.sebet.ugy.gyogItották hogy 3 naponta atkototték...minden.fertotlenités kenocs.nélkul ráraktak egy uj tapaszt....és még.sorolhatnánk.üi minden.tortént a pár.honap alatt...ennyit az emberséges, odafigyelo betegapolásrol...

nina80 2018.01.20. 00:36:55

@flammenwerfer: Milyen jogon kered szamon a cikkirotol, h hazaviszi e nagymamat vagy sem?? Tudsz valamit a koruomenyeirol? Lehet h neki is csaladja, kiskoru gyerekei vannak, teljes munkaidoben dolgozik, vagy egy kis panellakasban el, ami nem alkalmas betegapolasra, foleg nem halalos betegere, akinek rendszeres fajdalomcsillapitasra es meg ki tudja mire van szuksege?
A masik pedig, h az orvosok sem tudjak megmondani kinek mennyi ideje van hatra. Lehet h napok, hetek, esetleg par honap is?? Ok is csak tippelnek. Tehat szerinted valaki, akinek foallasa van, es pl gyerekei, csak fogja magat es vegyen ki meghatarozatlan idore szabadsagot, amit persze a cege maximalisan toleral majd, es nem is kell felnie h elbocsajtjak, es csapjon fel betegapolonak? A gyerekei meg majd hallgatjak nagymama halalhorgeseit ha arra kerul sor.
Mielott mast fennsobbsegesen kioktatsz h mit kellene es nem kellene csinalnia, talan vegig kene gondolni par dolgot!!

she_wolf 2018.01.20. 01:12:46

@nina80:
Neked meg végig kéne olvasnod az egész posztot és az összes hozzászólást így közel 3 év távlatából.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat