A kísérlet az én bőrömre megy
13 hozzászólás
2014.03.03. 07:07
Szervezetlenség, kapkodás, stressz. Mintha ezek lennének a kulcsszavak. A beteg, tudva azt, hogy beteg, eleve nincs a legnyugodtabb állapotban.
Minden poénkodás és irónia ellenére rengeteg olyan inger ért az elmúlt hetekben, ami elgondolkodtatott.Nem, nem egy poszt fogja megoldani a magyar egészségügy problémáit. Magára a problémára sem biztos, hogy rávilágít. Mégis, leírom, ami a fejemben jár, leírom, mert le kell írnom, mert feszít, ott legbelül, leírom, mert ehhez értek.
Előre bocsátom, nem akarok senkit sem megbántani, mindenki, akivel kapcsolatba kerültem, saját lehetőségeihez képest mindent megtett. Nem kritika, csak vélemény. Az pedig szabad.
Adva vagyok én, 36 éves nőbeteg, idegi eredetű izomsorvadással, bizonytalan alap-diagnózissal és mostanra egész vaskos kis dossziéval, tele az aktuális vizsgálatok eredményeivel. Mondhatnám, hogy nehéz eset, egyedi szoc. probléma. Mondhatnám, ha ezt látnám. De nem ezt látom. Nagyon nem.
Sokszor az az érzésem, hogy bármily fejlett is az orvostudomány, sokszor, túl sokszor csak tippelni tudnak diagnosztizálás helyett. Ha nem egyértelmű a baj, mondjuk levágta egy láncfűrész a kedves paciens karját, hanem valami rejtett baj van, akkor túl sok a lehetőség.
Mintha minél többet látunk, annál kevesebbet tudnánk.
Ez persze nem is annyira meglepő.
Az emberi test az egyik legcsodálatosabb és egyben legkomplexebb rendszer, amit csak el tudok képzelni. Hála a fejlett technológiának ismerjük a felépítését, sejtekre lebontva láthatjuk a működését – de vajon mennyire értjük a lényegét? Van egy optimális állapot, az egészséges ember, de hány hatás és kölcsönhatás éri a testünket minden nap, minden percben? Hányszor nyúlunk bele akarva-akaratlanul a jól kitalált rendszerbe? Hú de okosnak hisszük magunkat, miközben jöhet egy bacilus vagy vírus, aminek nem hogy agya, de idegrendszere sincs, és simán meg is ölhet akár.
Rendszer, aminek a működését nem feltétlenül látjuk át, csak azt érezzük kristálytisztán, hogy baj van. És ez igaz magára az egészségügyre is.
Sok mindent lehet a pénzhiányra fogni, egyszerű magyarázat. Mégsem indokol mindent. Hogy nincs gyógyszer, nincs eszköz, nincs ember, vagy aki van, az a folytonos tizenkétórázástól kimerült, ezek vitathatatlan tények, de nem magyaráznak mindent.
Végig volt egy nagyon furcsa érzésem. Mégpedig az, hogy amit a kórház csinál, az egész egyszerűen nem hatékony. Visítozik bennem a projektmanager, azt visítja, hogy ugyanennyi erőforrás felhasználásával, okosabb szervezéssel sokkal de sokkal többet ki lehetne hozni a dolgokból. Konkrét példa: a doki kontrasztanyagos MR-t rendel, kontrasztanyagot elfelejtik beadni. Lehet újra csinálni a nem olcsó vizsgálatot. Miért? Mert aki elfelejtette beadni, valószínűleg túlterhelt, sietne, kapkod. A paciens stresszes, szabadulna, kiszolgáltatott helyzetben van, vagy legalábbis abban érzi magát. Ki a hibás? Könnyű ráverni a balhét az MR-es dolgozóra. Túl könnyű.
Szervezetlenség, kapkodás, stressz. Mintha ezek lennének a kulcsszavak.
A beteg, tudva azt, hogy beteg, eleve nincs a legnyugodtabb állapotban. Még ha a körülmények kényelmesek lennének, akkor is szokatlan környezetben lenne. De nem azok. Az ágyak kényelmetlenek. Néha már azon gondolkodtam, direkt matracgödrösítőket alkalmaznak, de valószínűleg csak túl rég vannak használatban az ágyak. Márpedig az alvás minősége mindennek az alapja. Egy két éjszakát akárhol... de a kialvatlanság önmagában is ront a legfittebb ember állapotán is, hát még a betegén. Kényelmetlen körülmények között a diagnózis is nehezebb. Nehéz reprodukálni a "normális" élethelyzetét a paciensnek. Persze tudom, nem lehet otthon EEG vizsgálatot csinálni, de kicsit otthonosabb kórházi körülmények sokat számítanának. És ez sem csak pénzkérdés...
Kérdés, hogy kinek van ilyenekre energiája? A nővéreknek, akik örülnek, ha a legfontosabb feladatokra jut energiájuk? Igazából még így is kalapot le előttük, nem tudom, hogy bírják. Még hálapénzzel együtt is hugyért-szarért mosni ki akár szó szerint hugyból-szarból másokat, hát... én képtelen lennék rá, ezt tudom. Elhivatottság? Talán. Pár mosoly, ami tán reményt ad.
Nemrég hallottam egy előadást. Az élesztőről szólt, arról, hogy stressz, baj esetén a molekulák összefognak - és ugyan így viselkednek az emberek is. Legalább mi tartsunk össze.
Ezt tapasztaltam a kórházban is. Kevés a nővér? A benn fekvő, amúgy nővér besegít. Kevés a takarító? A látogató sepreget. Szar a kaja? Megosztjuk a hazait. (Amúgy mikor adsz a saját ételedből olyannak, akit pár napja ismersz? Nem jellemző.) Mintha beindulna valami önszervező rendszer. Mintha beindulna valami öngyógyító mechanizmus.
Az emberek szintjén biztos, hogy ez a legnagyobb gyógyító erő. Várunk, hátha a kórházi kezelés dacára is meggyógyul a beteg...
Hogy az egészségügy szintjén szabad-e erre a folyamatra építeni, hát, ezt nem tudom. De ez zajlik mostanában, úgy érzem.
Csak kicsit aggaszt, hogy a kísérlet az én bőrömre megy.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mondeoman 2014.03.03. 08:01:59
Irkutszk 2014.03.03. 08:43:55
Sajnos az esetleges kórtüneteket nem lehet megbeszélni, mivel ilyet az író csak sporadikusan említ.
a végtelen űrben együtt 2014.03.03. 09:44:04
Nézzük a sas szemével. Az ember:
Isten tökéletes alkotása. Bár gyengének tűnik, ezért inkubátorba kell rejteni. Ez a föld. Nagyon sok védelemmel van ellátva, ahhoz, hogy túléljen hatásokat és azzal, hogy amire időlegesen nem képes, arra mutálódások sorozatán keresztül képessé tegye magát. Egyszerűen tökéletes! De! Mivel szaporodásra képes, ezért a Teremtő úgy rendelkezett, hogy az ember élete legyen véges, abból a zseniális gondolatból kiindulva, hogy lehetőséget teremtsen az ifjabb nemzedéknek a változtatásra, a változásra. Hogy minden rendben történjen és úgy, ahogy az ellett gondolva, programozható DNS-ben tárolódnak el a Teremtő gondolatai/tervei. Az ember nagyon komoly védelemmel lett ellátva sejtszinten. A falósejtek, a hadsereg, ami a szervezet felismerőrendszerének riasztására támadásba lendülnek. De ez csak a gondolat fele, mert ha ez lenne az egész, akkor az ember örökké élne és ülne babérjain. Azért, hogy ez ne következzen be, a Teremtő szinte azonnal megteremti az ellenséget is, melynek feladata, -átvitt értelemben- rugdalja az ember ülepét, hogy haladjon tovább a tökéletesedés irányába. Az ellenség erős és fejlődésre képes, tehát nincs sok idő merengeni...lépni kell. A kezdeti érvágás és purgálás zsákutcának bizonyul. Meg kell ismerni az emberi anatómiát és a mikrovilágot. Ezek már roppant bonyolult dolgok, mert rengeteg információt tartalmaznak és folyamatosan változnak. Így e tudás speciálisan felkészült embereket és eszközöket igényelnek. Tehát: ezen emberek, akik elméleti és gyakorlati szakemberekből állnak, csak akkor aktivizálódnak, ha a Teremtő által alkotott ember védekező rendszere, valamilyen ok folytán nem alkalmas már a védelem ellátására.
A panaszos: rendelkezik egy olyan problémával, ami komplex és a mai orvostudomány még nehezen, vagy egyáltalán nem tud megküzdeni vele. Voltunk az idők folyamán sokszor ebben a helyzetben, de meg lett oldva, csak idő kell. De míg ez az idő eljön, sokan meghalnak. Idő kell a sok-sok kutatásnak, hogy megértse a probléma gyökerét, megtalálja a hiba forrását és azt lehetőleg az eszkalálódása előtt hatástalanítsa. Itt a genetikai kutatásokra gondolok, melynek főcsapásiránya az emberi test genetikai térképe. Ezekhez a problémákhoz már kevés az ember teljesítőképessége, ezért óriási szükség van az őt segítő eszközök tökéletesítése terén is. E kettő és -hitem szerint- a Teremtő akarata is szükséges. Véleményem szerint, mindennek megvan az ideje, az emberi tudásszinteknek és a társadalom fejlettségi szintjeinek is, ahhoz, hogy az emberi faj tovább léphessen a következőszintre. Ezen az úton, csak az ember hite, gondolati ereje segíthet. Ezen a ponton sokan hozzáteszik, hogy még sok-sok pénz is kell és ez igaz. De ahhoz, hogy sok pénz jelenjen itt meg, ahhoz a döntéshozó hite kell, hogy higgyen abban, ezek a kísérletek és eszközök jelentik a megoldást az ember továbbhaladásában, az emberre leselkedő végtelen veszély elhárításához. A gondolat, ami feltár, bizonyít, megold és bemutat és a hit, hogy ezen a végtelenül veszélyes úton nem vagyunk egyedül, de fogjuk egymás kezét a problémák leküzdésekor.
Tempus-Anh 2014.03.03. 10:18:06
Valóban úgy tűnik, hogy nagyon eltolódunk az elvont gondolkodás és hardcore filozófálgatás irányában. Freud írt ilyeneket anno, de róla legalább tudjuk, hogy rendszeres kokainfogyasztó volt.
Mária 2014.03.03. 12:30:07
"Freud írt ilyeneket anno, de róla legalább tudjuk, hogy rendszeres kokainfogyasztó volt."
Senki nem állította, hogy a poszter nem él tudatmódosító szerekkel :DDD
Ilyeneket nem lehet tiszta tudattal leírni:
"Nemrég hallottam egy előadást. Az élesztőről szólt, arról, hogy stressz, baj esetén a molekulák összefognak - és ugyan így viselkednek az emberek is. Legalább mi tartsunk össze."
bajkal 2014.03.03. 12:39:15
1. hiába a modern kutatási eredmények, vizsgálati módszerek, mert az egyre több tudás ellenére a diagnózisok még mindig lehetnek bizonytalanok (ha nem tévesek). (Igen, az élet egy csoda.)
2. a kórházban (vagy általánosítva kórházakban) a páciens számára is jól érzékelhető a szervezetlenség, amin lehetne javítani.(Igen, a kórház is egy csoda.)
3. jó esetben összefognak páciensek-egészségügyisek és együtt megoldanak apróbb problémákat (pl. takarítanak, egymást etetik).
Azt tudja valaki, hogy átlag ember, hol szólhat bele a magyar egészségügy jobb megszervezéséhez? (Nem a tüntetésre vagy a jogszabályok egy nap alatt lehetséges véleményezésére gondolok, az egyik túl egyszerű, a másik túl bonyolult egy átlag embernek :-)).
És átlag orvosok, ápolók, beteghordók hol szólhatnak bele a saját kórházuk, munkahelyük szervezettségébe?
Mindkettőt építő jelleggel, hol lehet megtenni, ahol számít is, amit x.y. észrevételez, no és lesz változás is, ha elegen szólnak érte (és ha nem a pénzhiányra fogják)?
Kíváncsi vagyok ki hol szól ebben a rendszerben, ha valami nem tetszik neki, de lenne jobb ötlete?
Tempus-Anh 2014.03.03. 13:13:31
Ja, a katekolaminok titkos szervezkedése, amire a szteránvázas hormonok légicsapással válaszolnak :D
Shopping 2014.03.03. 13:28:16
a végtelen űrben együtt 2014.03.03. 14:16:21
Gondolom erre célzott:"A Schizosaccharomyces pombe hasadó élesztő sejtjeiben lejátszódó
oxidatív stresszfolyamatok vizsgálata. Aminek van külső és belső stresszhatása.
Irkutszk 2014.03.03. 17:47:37
Irkutszk 2014.03.03. 17:50:33
she_wolf 2014.03.03. 18:19:00
Az egyetlen konkrétum: "36 éves nőbeteg, idegi eredetű izomsorvadással".
"bizonytalan alap-diagnózissal" ezt mondjuk bővebben kifejthette volna, és akkor máris érdemi hozzászólások születhetnének. Az idegi eredetű izomsorvadásról nekem a perifériás neuropátia sejtetődik (mozgató idegek érintettségével).
A poszt többi része egy átlagos helyzetjelentés a kórházakról, és a bennük dolgozókról. Passz....
bajkal 2014.03.04. 16:16:59
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
