Levél - Letagadta a hálapénzt és a képembe nevetett

2012.09.20. 11:32

hálapénz.jpgA képébe vágtam, hogy rendben, akkor adja csak szépen a borítékot vissza, amit megkapott, erre az arcomba nevetett és megkérdezte: „Miről beszél, milyen borítékot”?

Tisztelt Praxis!

 

12 éves kislányomnak szeptember elején volt mandulaműtéte. Már hónapokkal ezelőtt megkaptuk az időpontot, jobbnak láttuk kivetetni, mert állandóan mandulagyulladással szenvedett szegény. Mivel anyagi helyzetünk az elmúlt évek során igen csak lerobbant, szó szerint gyűjtögetni kezdtük a pénzt, amit oda szándékoztunk adni. Hitelek és egyéb nem várt kiadások mellett pár tízezer forint is jelentős összeg, de mi úgy gondoltuk a férjemmel, hogy nem kockáztatunk. Szerettük volna, ha az ellátása teljesebb volna, mint az „átlag”, amúgy is sok rosszat lehet sajnos olvasni, hallani a kórházakról.

 

Elérkezett a műtét előtti nap, bementünk a kórházba, én persze ott maradtam volna a kislányommal, ha tehettem volna, de sajnos, ahogy mondani szokás, a baj nem jár egyedül, édesanyámat agyvérzéssel kórházba vitték, csak éppen majdnem 200 kilométerre tőlem, így bár az aggodalom szinte kicsinált, muszáj volt hozzá utaznom. A férjem szintén nem tudta megoldani, hogy bent legyen vele. Nem kívánom senkinek ezt az érzést és ezt a helyzetet! Mindenesetre próbálta a kislányomat megnyugtatni és megkerestem a műtétet végző doktor urat. Elmeséltem neki aggodalmaimat és hogy milyen helyzetbe kerültem, de igyekezett ő meg engem nyugtatni. Szinte a kétségbeesés határán álltam és elkövettem azt a hibát, amit jó előre terveztem, hogy nem fogok. Előre odaadtam a borítékot, benne 30 ezer forintot. Ennyit sikerült összetenni a doktor úrnak, plusz a nővéreknek kb. 10 ezret külön.

 

Elsiettem, ott hagytam a gyereknél egy mobiltelefont, persze egy jó régit, de hogy tudjuk tartani a kapcsolatot, ameddig nem vagyok Budapesten. Még a műtét előtt este felhívtam párszor és szegénykém eléggé meg volt ijedve, közben pedig már ott voltam édesanyámnál a kórházban, aki igen rossz állapotba került. Másnap reggel volt a műtét, én pedig rettenetesen ideges voltam és féltem is. A műtét után próbáltam a kórházat hívni, hogy minden rendben van-e, de a doktor urat nem tudtam elérni, és csak nagy nehezen sikerült kiderítenem, hogy minden rendben zajlott, még alszik a lányom a műtét után. Annyira szerettem volna én lenni az első, akit meglát, miután felébred és tudom, mennyire jól esett volna neki, de egyszerűen nem tudtam eljönni a helyzet miatt, édesanyám az intenzíven feküdt és az orvosok nem sok jóval kecsegtettek, azt mondták ott és akkor, bármelyik pillanatban itt hagyhat, készüljek fel a legrosszabbra is.

 

Közben már majdnem eltelt az egész nap és a kislányom nem jelentkezett, arra kértem pedig, hogy ha felébred, írjon egy sms-t, én közben vagy 10-et küldtem neki. Mivel nem bírtam már magammal, megpróbáltam felhívni, de nem volt bekapcsolva.  Képzelhetik, mennyire kiakadtam, a telefonját előző nap még én tettem töltőre, le tehát nem merülhetett. Újabb hívás a kórházba, újabb 10 perc, mire kiderült, hogy a mobil a műtét alatt elveszett, vagy ellopták, a lányom pedig teljesen ki van borulva, egyrészt a műtét utáni fájdalomtól, másrészt nem vagyok ott és a telefon sincsen meg. egyszerűen elveszítettem az önuralmamat és elkezdtem zokogni, nagyon sok volt nekem ez gy együtt. Elbúcsúztam édesanyámtól, úgy, hogy talán soha sem látom többé és másnap reggel haza utaztam. Ekkor már két napja nem aludtam, de az első utam a kórházba vezetett a kislányomhoz.

 

Ben t a kórházban végre magamhoz ölelhettem a lányomat és együtt zokogtunk vagy jó fél órán át. Közben pedig vártam, rettegtem, mikor szólal meg a telefonom, hogy édesanyám…. Bent a kórházban egyébként, az első örömkönnyek után ismét kiborultam. Az még csak hagyján, hogy a telefonja eltűnt a kislányomnak, de az ágyneműje nem volt áthúzva, minden koszos volt és a telefon mellett eltűnt a tisztasági csomagja, sőt, a kis könyve is, amit bevittünk. Amikor ezt szóvá tettem a nővéreknek, lehurrogtak, és utasítottak, ne szájaljak, nem érdekli őket, mással is megesett már, jobban kell figyelni. Szinte megzavarodtam, mert én mindezt nagyon kedvesen és udvariasan meséltem el nekik, nem vádlón, vagy szemrehányóan. Amikor ők megkapták a kis pénzt, akkor persze kedvesek voltak, ezúttal nem.

 

A történet itt még sajnos nem ért véget. Bent a kórházban nem aludhattam, azt mondták nincs hely már, így haza mentem és kb. mint egy zsák krumpli, összeestem. Reggelig aludtam, majd ismét irány a kórház a lányomhoz. Amikor nem találtam az ágyában, ismét sírógörcs jött rám. Képzelhetik, fogalmam sem volt hova lett, a megmaradt dolgai sem voltak az ágya mellett. Beletelt jó egy órában, mire elmondták, hogy éjszaka bevérzett a torka, így megműtötték és áthelyezték egy másik kórterembe a műtét után, ismét alszik. Kiborultam. Azt hiszem, az lett volna a minimum, hogy ilyen helyzetben értesítenek telefonon, hiszen a lelkükre kötöttem, bármi történik, hívjanak és ezt készséggel meg is ígérték. Maga a műtétet végző orvos, akinek jó előre odaadtam az összekuporgatott pénzt ígérte ezt meg nekem. Hát erről ennyit. Megpróbáltam előkeríteni, de közölték, épp nem ér rá, keressem máskor. Így ott töltöttem a napot a lányom mellett.

 

Amikor kimentem egy kávét venni, összetalálkoztam a doktor úrral, aki ott trécselt az egyik kollégájával és láthatóan igen jó hangulatban volt. Bár nagyon dühös voltam rá, kedvesen megkérdeztem, tudna-e rám szánni pár percet. Ridegen elutasított, hogy nem ér rá, majd elfordult tőlem és folytatta a jókedvű viháncolást. Ekkor elkapott az idegbaj és megmondtam a magamét. Nem voltam alpári, nem kiabáltam, de ott elmondtam, hogy nem ezt beszéltük meg és nem ezt vártam az előzmények után. Ahelyett, hogy magába szállt volna, igen bunkón elküldött melegebb éghajlatra és világossá tette, tesz rám nagy ívben és megfenyegetett, ha zaklatni merészelem, kivitet a kórházból. A képébe vágtam, hogy rendben, akkor adja csak szépen a borítékot vissza, amit megkapott, erre az arcomba nevetett és megkérdezte: „Miről beszél, milyen borítékot”? Komolyan mondom, kedvem lett volna pofon csapni, de aztán sírva ott hagytam és visszamentem a kislányomhoz, aki még mindig aludt.

 

A továbbiakban a doktor úrral egyáltalán nem érintkeztünk, a zárójelentést sem tőle kaptuk meg,de szerencsére több probléma már nem fordult elő, kislányom már itthon van és még egy ideig nem mehet iskolába, de már egész jól van. Édesanyám állapota is javult valamit, de érte még mindig aggódhatok sajnos, de a remény még él. Hát ez lett volna a kis történetünk, tudom, elég hosszú, de köszönöm, ha elolvassák. A neveket megtartom magamnak, de nagyon nagyot csalódtam.

 

Tisztelettel. K. Éva

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tempus-Anh 2012.09.20. 13:36:41

Először is: a hisztériás neurózist már régen kezelik, Freud óta egyik fő kórisme psychiatriai osztályokon és szakrendelőkben, többnyire a nők körében.
Majd: igen, hiba volt előre odaadni a borítékot, legalább akkora hiba, mint cigánykodni nyilvánosan a lányát műtő orvossal. Ezt a szarrágást minálunk így nevezik ugyanis.
Az orvos megműtötte a lányát, elvégezte a mandulaműtétet.
Arról már nem tehet, hogy a zsebébe borítékot dugdosó hisztériás szülő a végén épp putris cigánynét játszik és visszakéri a pénzt.
Azonkívül: ha hazamenetelkor "zsák krumpli" módjára aludt, hogyan értesíthették volna a lány áthelyezéséről?
Szerintem máskor tényleg csapja pofon az orvost, a testi sértés ugyanis büntetőjogi tényállás, a feljelentés után majd gondolkozhat azon, megéri-e normális ember módjára élni és viselkedni a környezetével, vagy folytatja a hőzöngő ámokfutását.

(A harmincezer forintról pedig annyit, igen, én pedig elmondhatom, hogy nekem Rothschild utalt át tegnap egy többmilliárdos inkasszót...Ja, hogy ezt én is ugyanígy letagadhatnám? OK...)

Farkasokkal táncoló 2012.09.20. 13:42:00

Részvétem édesanyád betegsége miatt.

Viszont van pár dolog, amit nem értek egészen.
- 12 éves kislány már nem annyira kislány, hogy egy mandulaműtét miatt egész nap vele legyen az anyukája. Ahogy szavaidból kivettem, a kislány altatva volt, így a műtét nem okozhatott neki fájdalmat, max. utána, amit előre meg lehetett vele beszélni.
- A kórházakban LOPNAK. Ez van. (Nem volt olyan hülyeség az a széf a kórtermekben.)
- Az apuka nem tudta volna legalább este meglátogatni a gyereket és téged megnyugtatni, hogy "csak" ellopták a mobilt? Pótolni a tisztasági csomagot, másik könyvet bevinni neki?
- Épeszű ember nem ad előre hálapénzt, pláne nem ilyen sokat egy mandulaműtétre!
- Épeszű ember pláne mások előtt nem hivatkozik az orvosnál a már odaadott borítékra!

- Az orvos miben is hibázott? Sikerült a műtét? Igen. Vagy hogy bevérzett? Ebben a bevérzésben biztosan nem volt semmi szerepe annak a rengeteg zokogásnak amiben partner voltál te is ? Egy értelmes anya nyugtatni megy a gyerekét, nem felzaklatni.... amúgy örülj neki, hogy a bevérzést azonnal megoperálták és begyógyult, és nem kezdtek el telefonálgatni helyette...

VaTi 2012.09.20. 13:47:19

Pontosan az jutott eszembe, amit közben Ft is írt. A gyerek tökéletesen reagál a szülő hangulatára. Zaklatott gyerek előtt ne kezdünk el hisztérikusan zokogni. Mikor az én torkom vérzett be mandulakivét után (5 éves voltam, egyedül a kórházban, mert akkor még nem is volt szokás, h szülő bent marad, de egyébként jó az a változás), leszíjazva, infúzió bekötve, anyukám bejött látogatni, mosolygott, simogatott, bíztatott, nyugtatott. Azt csak sok év múlva tudtam meg, hogy előtte-utána félórákat zokogott az ajtónak támaszkodva. De oda, be a szobába, hozzám mosolyogva jött.

SzerződésSertés 2012.09.20. 13:47:35

@Tempus-Anh:
"Tempus-Anh 2012.09.20. 13:36:41
Először is: a hisztériás neurózist már régen kezelik, "

Akkor menj és kezeltesd magad, primitív, indulatos dühgombócka.

Sokorai_Atala 2012.09.20. 13:55:35

Sajnálatos valóban, hogy így összejöttek az események, de én is hiányolom az apukát, hogyha itthon volt nem ment be vagy egy-két órára nem kérte el magát ha mondjuk 24-órás szolgálatba volt, vagy egy kolléga nem helyettesítette addig is. Esteleg jó barát, szomszéd rokon is besegíthetett volna, hogy a kislány lásson egy ismerős arcot az ébredése után.
Pénzt meg nem kellett volna adni, előre főleg. Szerintem egy mandulaműtét gyereknél még nem az a kategória, hogy fizessünk, főleg ennyit. (nekem 10 éves koromban, ébren vették ki, felnőtt kórteremben volt csak hely és semmi trauma nem ért, hogy anyáék csak munka után tudtak bejönni, elmagyarázták, el voltaM)

EsEl 2012.09.20. 14:03:48

Együttérzek! Az én mandulámat is 12 éves koromban vették ki és mellettem is végig ott voltak a szüleim, ami nagyon jól esett. Az én torkom is bevérzett és az én szüleimet sem értesítették. Halálra voltam rémülve és soha nem fogom elfelejteni azt a fájdalmat (másodszor már nem altattak el, csak lidokain spray-t kaptam).
A hálapénzt kár volt előre odaadni és valóban apuka is benézhetett volna a kislányhoz.

sárga nyúl 2012.09.20. 14:57:45

Együttérzésem. Nem tudom ezt hogyan lehetett volna jól csinálni, valószínűleg sehogy.

@Farkasokkal táncoló: Kíváncsi vagyok én arra a nőre, aki 2 nap nem alvás után, mikor a haldoklónak hitt édesanyját hagyja magára, majd meglátja a gyerekét halálra rémülve, nem sírja el magát. Gratulálok ezen hölgyeknek látatlanban is.

Nem telefonálás az új műtétnél: nem hiszem, hogy az osztályos nővér műtötte volna. Nyugodtan felemelhette volna a telefont.

Farkasokkal táncoló 2012.09.20. 15:36:55

@sárga nyúl:
Egy-egy Xanax vagy Frontin nagyon hasznos ilyen esetekben.
Ha egy nem használ, akkor kettő vagy három.
És még mindig nem értem, hogy miben is hibázott az orvos???? Hogy nem telefonált éjszaka?
Mi értelme lett volna??? Hiszen reggel mikor bement a lányhoz, az még a műtét utáni álmát aludta, nem késett le semmiről, legfeljebb még egy adag hatalmas zokogásról. (Amit ugye reggel bepótolt...)

Braincelle 2012.09.20. 15:38:24

@Farkasokkal táncoló:
Igen, én is nagyjából ezt gondolom. Nekem ötévesen vették ki a mandulámat, a középső napon délután meglátogattak, nem telefonáltak a kórházba. 12 éves gyereknél ez a mértékű aggódás túlzásnak tűnik, és nekem is az az érzésem, hogy ettől pánikolt be a gyermek is.
Ez nem menti azokat a mulasztásokat, amiket felsorolt az édesanya. Ugyanakkor nem tudom, hogyan viselkedett ott bent a kórházban, ennyi érzelmi töltéssel és pánikkal. Olyan mértékű empátiát várt, ami szerintem nem reális (pl mi van, ha az orvos épp több órás műtétekből jött ki, és az a negyedóra szünete volt, amíg a kollégájával beszélt, tegyük fel, akár teljesen "civil" dolgokról? vagy ha ebédszünete volt? ), nyilván ezt az írást olvasva át tudja érezni az ember a helyzetét, de ez egy másik szituáció.

drnő 2012.09.20. 15:41:54

Először is Tempus: van Neked gyereked? Feltételezem hogy nincs, különben nem tekintenél megítélendő tárgyként az anyára, akinek a viselkedése véleményed szerint eltúlzott volt. Kívánom Neked, hogy egyszer majd ha eljön az ideje éld át azt az érzést, hogy egyszerre aggódsz a műtőben lévő 12 éves lányodért és a haldokló szülődért. Anyuka 48 órája nem aludt, természetes hogy ki van borulva. És erről valóban senki más nem tehet, csakis a körülmények összejátszása. Anyuka egyetlen dologban hibázott: hogy előre odaadta a borítékot. De! Ha az én lányom feküdne egy kórházban és ott kellene Őt hagynom műtét előtt, ne adj' Isten elképzelhetőnek tartom hogy én is odaadtam volna a hálapénzt előre, az emberiesség és segítőkészség reményében. Én 17 évesen feküdtem 5 hétig a kórházban, és a szüleim minden műtétnél ott voltak velem (nem bent, de amíg lehetett kísértek), és szégyen ide vagy oda bizony ennyi idősen még gyerek valaki, szüksége van a szülei támogatására. Hát még egy 12 éves gyereknek! Igen a nővér is hibázott hogy nem értesítették anyukát, az orvos pedig kritikán alul viselkedett. Persze a hálapénzről nem szoktak átvételi elismervényt adni, de ha a tartalmát nézzük mégiscsak egy szerződés. Én megfizetlek téged azért, hogy kiemelt figyelemmel kezeld a betegedet. És a figyelem nem csak a szakszerűségre vonatkozik véleményem szerint, hanem a műtétet követő tájékoztatásra is, amit a röhögcsélő orvos azért nem tett meg, mert épp a barátja viccét volt kedve meghallgatni... Szánalmas.hu, az ilyen ember ne menjen orvosnak.... az ember nem tárgy, hanem érző lény, főleg a körülmények ismeretében kötelezettsége lett volna a tájékoztatás...

Tempus-Anh 2012.09.20. 15:46:08

Ismétlem: leírja, hogy a kórházból hazament és elaludt, végigaludta az éjszakát, reggel pedig visszament a kórházba, miközben éjjel a lányt áthelyezték máshová.
Mikor, ki, hogyan és mért kellett volna őt értesítenie?
Hogy bemenjen éjjel a kórházba és kiverje a balhét?
Ez talán használt volna a lányának?
Megsúgom, hogy nagyon "kedveltek" a hasonló tempójú hozzátartozók az egészségügyi személyzet körében.
Ők azok, akik ha nincs baj, akkor keresnek, ha pedig nem találnak, akkor csinálnak.

Tempus-Anh 2012.09.20. 15:51:38

@drnő:
Ismerek normálisan viselkedni tudó anyákat is, bocs.
És van gyerekem, igen, épp 12 éves, ha nem is lány.
Ahhoz pedig, hogy egy orvos a kávészünetben épp mosolyog vagy esetleg épp imádkozik, egyáltalán semmi köze senkinek.
Semmi nem jogosítja fel arra, hogy
kezeletlen elmebajos módjára nekitámadjon egy orvosnak.
Ha pedig rávesszük magunkat, hogy hálapénzt adunk, utána befogjuk a szánkat, senki az égvilágon nem kérte tőle.
És igen: a férje hol volt éppen?

Tempus-Anh 2012.09.20. 16:01:46

@drnő:
"Kívánom Neked, hogy egyszer majd ha eljön az ideje éld át azt az érzést, hogy egyszerre aggódsz a műtőben lévő 12 éves lányodért és a haldokló szülődért"

Na te csak ne átkozódj itt, OK?

Seligsohn 2012.09.20. 16:02:38

@Tempus-Anh:

Úgy gondolom, hogy egy orvosnak rendelkeznie kell minimális empátiával. Ha ennél több van, az igencsak segíti a munkáját. Ha nem rendelkezik ilyennel, akkor állást kell változtatnia, el kell mennie trógernak.

"Ismerek normálisan viselkedni tudó anyákat is, bocs."

Én pedig ismerek normálisan viselkedő, nem hőzöngő, emberséges orvosokat is.
És roppant sajnálom, hogy a gyógyítás hivatását láthatóan összekevered pl. a közterületfelügyelők munkájával, ill. munkastílusával.

cenzorilla 2012.09.20. 16:05:25

@Scenedesign:

Esetleg lehet hivatalos levelet is írni!

Etikátlan és tisztességtelen a felszólításod, ez nem jó üzleti magatartás.

Így miután nem ez a blog témája, tulajdonosának válasza, esetleges szakmai kifogásaira nem ez a fórum adott, töröllek.

Seligsohn 2012.09.20. 16:05:31

@Tempus-Anh:

"Na te csak ne átkozódj itt, OK?"

Úgy gondolom, most már abba kellene hagynod ezt az unintelligens hőbörgést és fenyegetőzést. Helyette inkább aludd ki magad!

sárga nyúl 2012.09.20. 16:09:09

@Farkasokkal táncoló: Aki már függő a Xanaxtól, annak ez lehet, hogy jó tanács. Én a magam részéről fél Xanaxtól elalszom. Ez esetben inkább kávét ittam volna.
Miben hibázott? Előre zsebre rakta haláli nyugalommal a pénzt, majd nem intézkedett, hogy hívják fel a szülőt az újabb műtétkor, valamint mikor a szülő tájékoztatást szeretett volna kérni, akkor nem azt mondta, hogy "ne haragudjon, most nem érek rá, de délután fél 3-kor keressen meg" (hívjon föl) stb.
Persze, nem kellett volna előre odaadni azt a pénzt, de nem volt benne biztos az anyuka, hogy át tudja-e adni később és biztosra akart menni, hogy minden rendben legyen. Én megértem.
Nem késett le semmiről??????????? Ha az én gyerekemet elvinnék anélkül műteni, hogy nekem nem szólnak (még utólag sem) és nem biztosítják számára a kommunikáció lehetőségét felém (oda lehet nyomni neki a vezetékes telefont is!), amint arra mód van, nem kicsit lennék ideges. Viszont nekem megvan az a jó szokásom, hogy ha a gyerekemről van szó, akkor mindent írásban intézek. Azt pedig számon lehet kérni. Szintén írásban.

Pakira 2012.09.20. 16:15:40

Kedves Tempus-Anh!
Te nem orvos vagy véletlenül,hogy ennyire véded őket??????????

nemhiszem, hogy 2012.09.20. 16:27:59

ha belegondolna valaki abba, hogy mi történne, ha mindenki önző lenne. Mindenki úgy gondolkodna, hogy csak körülöttem forogna a vilàg. Mindenki àlljon a szavamra vigyàzban. Függetlenül a màsik lény kufacsart agyàra,lelkére. Függetlenül. Hisz csak én létezem. Csak nekem kell minden.Ès azonnal. Èjjel.Nappal. Mert én úgy gondoltam.

Steve1 2012.09.20. 16:51:53

Bizony én is rettegtem akkor amikor hatvan évesen térdműtétemnél nem volt ott az anyukám! Igaz kitudta menteni magát szegény, mert akkor már nem élt! Egy tizenkét éves lány, már szinte felnőtt! Az anyukája nem akar talán ott lenni majd a szülésén is? Hát vegye észre már, hogy a gyermekét nem engedi felnőni! Jó helyen volt, jó kezekben, Ha elit szolgáltatást akart volna ,akkor elit klinikára, persze az adott pénz többszöröséért kellet volna vinni! Az ilyen anyukák ugatnak bele a gyerekük életükbe, és majdan teszik tönkre azt! Majd azt is a mama határozza meg, hogy mikor közösüljön a lánya, és mikor szüljön. Én nem az anyukával érzek egyet, hanem szegény lányát sajnálom, hogy az anyja kellemetlen helyzetbe hozta! Mindenki felépült, a mama is a lánygyerek is, és akkor meg minek ez a nagy kínlódás még mindig? Lehet az apuka volt az egyedüli normális a családban!

alaurent 2012.09.20. 17:06:35

@Tempus-Anh: Nagyon szép, empatikus válasz. Főleg a "szarrágás" része. Ami jár, az jár, nem, ha ott a hálapénz, akkor már a szemébe is lehet hazudni az anyának, meg - részedről - leputriscigányozni. Pont erről a mentalitásról szól a blog is.
Most még kérd ki a tegeződést is.

VaTi 2012.09.20. 17:19:47

Amúgy ez a fél mondat feltűnt másnak is: "Szerettük volna, ha az ellátása teljesebb volna, mint az „átlag”"? Mert akkor ugye azzal számolunk, hogy van 2 orvos, 3 nővér meg 19 műtenivaló gyerek. A számok alapján jut x figyelem egy gyerekre. Adok péééézt a dokinak. Ettől ugye nem lesz sem több, sem kipihentebb az orvos/ápoló. Nem leszznek jobbak a műszerek. Ugyanaz a kapacitás van. Csak elvárom, hogy azt a kapacitást ne arányosan osszák szét a 19 műtenivaló alany között, hanem az enyém többet kapjon. A szomszéd ágyon Pirike meg dögöljön meg, mert az ő anyukája még nálam is csóróbb és még annyit sem tud adni. Magyarán ezt jelentené a posztoló elvárása, hogy az ő gyereke többet kapjon mint az átlag. Belegondolt??? Magának plusz jogokat követel azon az áron, hogy más gyereket mellőzzenek miatta? És ha Józsika anyukája ötvenet tud adni, akkor is ilyen evidensnek tekinti, hogy az ő kislányát mellőzzék Józsika miatt?

Seligsohn 2012.09.20. 17:42:17

@VaTi:

Úgy tudom, vannak gyermekeid.

Ha valamelyiket kórházba viszed, biztosan elmondod, hogy egészségügyis vagy. Ettől kezdve kiemelt ellátásban részesül gyereked, tehát veletek hasonló sem fordulhat elő.

Aki más területen dolgozik, az kénytelen odatenni a borítékot. Nem azért, hogy hozzátartozóját a másik beteg rovására ápolják, sokkal inkább azért, mert Mo-n ez már hagyomány. Hogy miért, ne menjünk bele, nem ez a poszt témája.

Te most 1 mondatba kötöttél bele, s buzgón igyekszel félremagyarázni. Persze hiába, hiszen csak ismételni tudom: a hálapénzt nem azért kapja az eü dolgozó, hogy mások rovására csucsujgassa a pénzes beteget. Sokkal inkább azért, mert a hozzátartozó biztos akar lenni abban, hogy rendesen, szakszerűen bánnak vele.

Javaslom, ha legközelebb neked csúszik bele a zsebedbe hasonló, akkor förmedj rá az "adományozóra", és emelt hangon ismételd el neki, amit itt a hsz-ban leírtál!
(Ismerek egy jó plasztikai sebészt, aki majd összerak utána...)

Nem értem egyébként mi történt. E poszt hozzászólásaiban az orvosok és kollégáik viselkednek eléggé ordenáré módon, mert kiderült, hogy van egy közéjük nem való társuk. Ennyire nem bírjátok a kritikát, vagy inkább a mundér becsületének elvtelen védelméről van szó?

Bunkónak lenni csak a betegnek és hozzátartozónak van joga. Ti azért (is) tanultatok min. 6 évet, hogy ne legyetek azok.

Akkor miért?

És ne gyertek a kevés fizetéssel! Igazatok van, gyalázatosan az. De ettől még lehet emberségesen viselkedni.

Szerintem.

napocska40 2012.09.20. 19:06:01

Egyszerűen nem értem miért vagytok ennyire ellenségesek. Boncolgatjátok, hogy egy 12 éves kislánynak miért kell ott lennie az anyukájának. Talán azért mert fél,esetleg szereti az édesanyját és megbízik benne vagy lehet, hogy elrettenti a környezet, a beteg emberek , a tűk , a gépek, a légkör vagy bármi. Még felnőtt emberek is alig várják , hogy a hozzájuk közel álló személy meglátogassa őket. Nekem ne mondjátok, hogy egy 12 éves kislány felnőtt. Persze, hogy meg lehet magyarázni egy gyereknek, hogy mi történik csak egy műtét előtt ill. után jó, hogy pánikba esik. Ebben az esetben édesanyja tőle telhetően megpróbált mindent megtenni, hogy a gyerekét biztonságban tudja de sajnos nem sikerült.Szerintem teljesen mindegy, hogy előtte vagy utána adta oda a pénzt. Az orvos megkapta, tudta, hogy az anyuka miért megy el a gyerek mellől. Sem a nővérek, sem az orvos meg sem próbálta ezt a helyzetet oldani. Nem hiszem el, hogy ha a nővér megfigyelte a műtét után a kislányt akkor nem volt annyi ideje, hogy adjon egy telefont. Ez megint csak empátia és nem idő kérdése. Boncolgathatnánk ezer évig, hogy ki mit tett rosszul, adhatunk utólag okos tanácsokat de addig míg mi nem kerülünk ilyen helyzetbe úgy gondolom nem ítélkezhetünk. A történetben csak az empátia hiányzott ami nem idő és nem pénz kérdése.
Remélem, hogy a kislányod meggyógyult és édesanyád állapota javulni fog.

qbr 2012.09.20. 19:37:28

Alljunk meg egy pillanatra, mert en most nem pontosan ertem, miben hibazott az orvos.
Jol ertem, hogy az a kifogas vele szemben, hogy
- nem vigyazott a kislany ertekeire
- nem telefonalt a mutet utan a szulonek
- nem telefonalt a masodik mutet alatt vagy utan, ejszaka a szulonek
- a pihenoidejeben nem akart a telefonalasok elmaradasaert magyarazkodni

Lehet, hogy en gondolom rosszul, de szerintem az orvos feladata a mutet es a megfelelo orvosi ellatas, nem pedig a kislany ertekeinek orzese vagy az agynemucsere. Anyukat megertem a zaklatottsaga miatt, de azt hiszem nem adok neki igazat.

A penzzel kapcsolatban (amellett,hogy egyaltalan nem kellett volna adni) sem ertek valamit.
Eloszor azt irja, hogy az atlagnal jobb ellatast akart a kislanynak, ezert mar jo elore gyujtott penzt. Utana azt, hogy "veletlenul" adta oda elore a penzt, utolag akarta. Ha a penzzel akart jobb ellatast biztositani, ez hogy sikerult volna utolagosan odaadott penzzel?

orulet 2012.09.20. 20:09:46

Fiamnak 7 évesen vették ki az orr-garatmanduláit. Abban az időben, amikor még nem volt nonstop látogatás, csak naponta 1x 1 óra. Sőt öregebb motorosok emlékeznek rá, hogy létezett anno heti 2x-i látogatás is - nálunk konkrétan szerdán és vasárnap.
Mióta akármikor bemehetünk a kórházba,valahogy azóta minden rosszabb lett.

Braincelle 2012.09.20. 20:13:00

@qbr: Mondjuk a nem telefonálás szerintem itt a legkomolyabb hiba, amit elkövettek, bár nem tudom, hogyan van ez pontosan, de egy gyereket szülői hozzájárulással szoktak megműteni; ha meg annyira sürgős, életmentő beavatkozás volt, akkor utána kellett volna felhívni a szülőt Ha valamiért ezt nem lehetett kivitelezni, akkor is másnap az orvosnak személyesen kellett volna tájékoztatnia, és akkor nem fajult volna el a büfés jelenetig az egész (ami ettől függetlenül mindkét félnek nagyon megalázó lehetett).

VaTi 2012.09.20. 20:18:13

@Seligsohn: az egész hosszú írásod mellémentt nálam. Nem vagyok egészségügyis. Az egészségüggyel betegként (méghozzá eddig nagyon elégedett betegként) találkoztam.
De abba, amit leírtam, belegondoltál? Nem tudok pihenést vásárolni az orvosnak, hálapénzze sem. Jobb felszerelést sem tudok. A vélhetően szűkösen kimért idejéből egyetlen dolgot tudok érdemben megvásárolni (illetve remélem nem tudok): egy másik beteg elhanyagolását az enyém javára. Remélem sosem kerülök szembe ilyen dilemmával!

cenzorilla 2012.09.20. 20:48:48

@Pakira:

Személyiségjogi oka van, hogy nem közölhetsz nevet.

Törvény véd mindenkit, téged, aki név nélkül szennyezed be más nevét, aki viszont másnak a legjobb.

Dr.laikus PhD 2012.09.20. 21:04:20

@napocska40:

Te tudod mit kéne tenni orvosnak, nővérnek.
Látatlanban tudod, hogy lehetett volna ideje, hisz semmiben nem kerül egy jó pár mandulaműtét utáni gyereket megfigyelni.
Anyukának aki nem készítette fel a saját gyermekét, sőt apucikát sem rendelte oda a kislánya mellé, nem adta meg apának a kórház telefonszámát, nem írta be, mint értesítendőt ha baj lenne, aki ha minden jól megy ugyanolyan teljes jogú gondviselő, mint a mama akinek halaszthatatlan dolga volt 200 km-el messzebb, anyukának nem lett volna dolga a borítékon kívül?

Ha jól belegondolok - nem vagyok orvos -, de tudva, hogy miért van távol az anya, bizisten nem hívtam volna fel felidegesíteni, hogy baj volt, de már nincs.

Persze a másnapi kommunikáció sok sebből vérzik. Mindkét részről.

Ugyanakkor az orvos egy soron kívüli bevérzésnél életet mentett. Bármennyire is rémült _utólag_ a mama, igazán a köszönöm elrebegése indokoltabb, mint ez a felháborodott okafogyott panaszáradat.

Farkasokkal táncoló 2012.09.20. 21:09:01

@Braincelle:

Tudtommal a bevérzés miatti operáció életmentő műtét, nem véletlenül csinálták meg az operációt még éjszaka. Mondjuk azzal egyetértek, hogy az orvosnak ha máskor nem is, de reggel tájékoztatnia kellett volna az anyát, hogy miért történt a műtét, és hogyan zajlott le, de egyébként nem tudom miért kellett volna bűnhődnie, annyira, hogy a kollégái előtt követelik vissza tőle a borítékot.

Amikor köztudomású, hogy a "hálapénz" a hála pénze, az ember akkor ad hálapénzt, ha hálás a jó ellátásért vagy a gyógyulásért, és nem előre odaadandó összeg a jobb ellátás reményében (ezt ugyanis megvesztegetésnek hívják), és elég hozzá egy rosszindulatú kolléga, hogy igencsak kellemetlen vizsgálatot okozzon a műtétet végző orvosnak.

Rákos vagyok, elég sok időt töltök kórházban az idén. Soha nem adtam előre pénzt sem orvosnak, sem nővérnek. Soha semmi hátrányom nem származott belőle (igaz ahogy elnézem előnyöm sem), és nem is fogok a jövőben sem. Hogy miért adok amúgy? Mert meg vagyok elégedve az orvosommal és a kórházzal, és úgy érzem, az alapfizetésnél többet érdemelnek, ennyi.

Még valami: mikor még az én kislányom volt 5 éves (1980), kivették a manduláit neki is a Budai területi gyerekkórházban. Hétfőn reggel behívtak 40 gyereket, adminisztráció, majd mindet beszólították a kórterembe, szülők haza. Szerdán délben lehetett értük menni, addig max. telefonon lehetett érdeklődni, ennyi. Csütörtökön reggel jött az ujabb 40 gyerek, akik szombaton mentek haza. 40 (negyven!!!) műtét egy nap, igaz nem egy gégésszel, hanem kettővel vagy hárommal, de akkor is hogyan jutott volna annyi empátia egy gyerekre az operáló orvos részéről???) Ha én ekkora cirkuszokat rendeztem volna, azt hiszem kezelni kezdtek volna.... a gyerek is kibírta, előre el lett neki mondva mi vár rá, utána jó sokig kényeztetve volt, semmiféle maradandó károsodást nem szenvedett lelkileg. Egy 12 éves kislány már sokkal több dolgot megért, pl azt is, hogy anyu most nem lehet vele, mert a nagymama haldoklik!!!!

cenzorilla 2012.09.20. 21:14:42

@Seligsohn:

Személyeskedsz erősen.
Vedd észre.

A probléma nem a hozzászólók álláspontja, vagy véleménye, hanem a jelenség.

Dr.laikus PhD 2012.09.20. 21:18:46

@Farkasokkal táncoló:

Talán egy műtét előtt nem mondanám el, hogy a nagyi esetleg meghalhat. :))

apud 2012.09.20. 21:22:07

a hozzászólásokból egy dolog biztosan látszik: kit hogyan neveltek, és ki hogyan neveli a gyerekeit (már, ha van neki)

Braincelle 2012.09.20. 21:43:17

@Farkasokkal táncoló:
Az a helyzet, hogy pont ezért nem okos dolog előre elfogadni hálapénzt, főleg nem ilyen irreálisan sok pénzt, főleg nem ilyen személyiségű hozzátartozótól; mert onnantól erkölcsileg megbukott az ember, és már nem mondhatod, hogy "mért aláz meg a kollégám előtt", nincs alapom. Egyébként az emberek egy része pont ezért adja a pénzt, pontosan megvan az az embertípus, aki meg akar venni, akit idegesít, ha nem sikerül lefizetnie a másikat, és nem sikerült hatalmat szereznie. Nem ez a szegény anyuka itt a posztban, aki vsz csak túldimenzionálta a dolgokat. Másik része, hogy nem tudom, hogy tudta-e az orvos az agyvérzés-dolgot, ha tudta, akkor embertelenség volt eltennie a pénzt. Harmadrészt meg az az undorító az egészben, hogy senki nem kért tőle pénzt, ha egyszer ad, akkor ő is benne van a megvesztegetősdiben, onnantól felemlegetni a dolgot nem annyira megalapozott szerintem.

Alapból nagyon meg kell gondolni, hogy kitől mit fogad el az ember. És itt nem a pénzre és nem az egészségügyre gondolok. Sosem lehet tudni, hogy egy ember mit kér cserébe azért, amit ad, legyen az mosoly vagy idő, vagy segítés vagy tárgy vagy pénz. Ha az ember elfogad valamit, főleg ha illegálisan, onnantól elvesztette a szabadságát és a büszkeségét. Nem vághat az asztalra, hogy bocs, de ezt a stílust nem engedheted meg magadnak.

nemjoezigy 2012.09.20. 22:02:56

@Tempus-Anh: Ezt valami orvos (vagy valami azon a szinten levő lény) írhatta.
Egyébként én inkább az édesanyának hiszek. Volt valami hasonló élményem nekem is az első rákműtétem után: a doki nyújtotta a kezét, -no nem kézfogásra- és közölte, hogy menjek az onkológiára. Egyébként én elvből nem adtam és nem adok pénzt orvosnak.

Braincelle 2012.09.20. 22:12:44

Visszatérve a gyermek műtétje témára, szerintem nagyon meghatározó a gyereknek, hogy a szülők mit mondanak a műtétről, és mit éreznek. Ebben a kommunikációban akár segíthetnék őket az orvosok és a nővérek, együtt kellene ezt valahogy csinálni.
Nekem egy mandulaműtétem volt, arra emlékszem, hogy mentünk be az osztályra, és valakik meg éppen haza, és azon gondolkoztam, hogy de jó lenne előreugrani az időben. Meg a műtőre emlékszem, hogy az arcomra tettek egy büdös, fekete maszkot. Nem féltem, csak büdös volt, és kíváncsi voltam, hogy tényleg el fogok-e tőle aludni. És szerintem a szüleim úgy tájékoztattak előre erről az egészről, hogy fel sem kínálták azt az opciót, hogy ez valami szörnyű, vagy ijesztő, hogy ebben a helyzetben a sírás vagy pánikolás egyáltalán létező lehetőség. Nyilván mondták, hogy nehéz lesz egyedül lenni bent, hogy fájni fog stb. Valami játékot is biztos kaptam, meg gondolom finom kaját, de hogy különösebben kényeztetni kellett volna, vagy hogy ez egy jutalmazandó teljesítmény lett volna, vagy olyan trauma, ami miatt külön dédelgetnie kelljen, az sem merült fel, bennük sem és bennem sem. Elmondták, mi fog történni, miért, és hogyan kell viselkedni.

2012.09.20. 22:16:06

Érdekes poszt, a hozzászólások is.
Véleményem szerint: 12 éves gyerek az gyerek, ahogy hívják azok is, akik szerint felnőtt.
Régen másképpen volt, most meg megint másképp. Én egyedül voltam a mandulaműtétem alatt, de a gyerekemet nem hagynám egyedül, mert örülök, hogy ma már van lehetőség ott lenni.
Ha én nem tudnék ott lenni a műtétje alatt, az apja biztosan ott lenne, ha ő sem, akkor egy rokon, vagy egy ismerős. Tudom, régen más volt, de azóta szerencsére változott a helyzet.
Ha pénzt adok, én is műtét előtt adom. Tudom, ez nagyon, nagyon helytelen, de pont azért adom előre, mert azt hiszem, akkor jobban sikerül a műtét. Tudom, ez is nagyon helytelen gondolat, de én már csak ilyen vagyok. Nővéreknek 10 000 Ft-t igen ritkán, szinte sosem adnak, bár nem tudom, hányan osztoztak. Ha elfogadják, akkor viszont én is elvárok tőlük némi jobb hozzáállást. Ha nincs lehetőségük jobban odafigyelni, akkor ne tegyék zsebre az adott pénzt. Én tisztázni szoktam, miért adom, és ezért mit várok. Ha nem megy, akkor nem adok.
Ha a gyerekemet újra kell műteni, bizony elvárom hogy értesítsenek, ha nem lennél ott, de én biztosan ott lennék, vagy valaki a családból, így ez a helyzet nem fordulhatna elő, hogy ne tudnék valamit meg időben.
A műtét utáni cirkuszra nem tudok mit írni, nem értem. Pénzt nyilvánosan emlegetni, mások előtt, garantáltan tagadás lesz belőle. Ezt a poszt írója legközelebb már tudni fogja.
"és utasítottak, ne szájaljak, nem érdekli őket," Én még nem hallottam nővéreket így beszélni, de ha nekem ilyet mondtak volna, akkor picit helyre tettem volna a beszólót. Sajnos a kórházban valóban lopnak. Semmi sincs biztonságban. Nem telefont kellett volna adni a gyereknek, hanem telefonálni az osztályra, mi a helyzet. Persze a sok telefonálgatásból is elegük van időnként. Azért az érdekes, hogy a tisztasági szerekre is utaznak, meg a pizsamákra. Apámnak mindene eltűnt két kórház között.

Li2 2012.09.20. 22:37:50

sok igazság és sok butaság elhangzott itt ma már...
Számomra ott dőlt volna el a dilemma, hogy a nagyon beteg édesanyámon azzal nem segítek, hogy egy éjszakát a kórház folyosóján tördelem a kezem, azon aggódva meghal-e (mivel elhangzott, hogy INTENZÍVEN feküdt az agyvérzett anyuka, ott nincs 24 órás látogatás!!! én még olyan intenzív osztályt nem láttam, ahol éjszaka a beteg mellett maradhat a hozzátartozó, akár milyen rossz állapotú is....). Szóval akár milyen életveszélyes az édesanyám állapota, ha érte per pillanat nem tudok mit tenni, ráadásul nem is érzékeli a közellétemet, akkor nem rostokolok értelmetlenül egy kihalt éjszakai kórházi folyosón, hanem a Jóisten kegyelmébe ajánlom, elbúcsúzom tőle fájó szívvel, és forrón remélem, hogy nem megy el, amíg a nagyon is magánál lévő, jelenlétemet igénylő gyermekemmel vagyok....
Egyéb reakciók, ki mit mondott, milyen stílusban innentől okafogyottá válnak.
Bár még csak annyit, ha sűrgősséggel műteni kell valakit, ahhoz NEM a kezelőorvost rángatják be, hanem az ügyeletes csinálja, akinek szegénynek fogalma sincs, ki is fekszik előtte az asztalon, és hogy alapból a kollégája mennyit kapott a hozzátartozótól....
Hm?

pirimogyoró 2012.09.20. 22:40:13

@Seligsohn: "Én pedig ismerek normálisan viselkedő, nem hőzöngő, emberséges orvosokat is.
És roppant sajnálom, hogy a gyógyítás hivatását láthatóan összekevered pl. a közterületfelügyelők munkájával, ill. munkastílusával."

Minden szavaddal egyetértek.

Braincelle 2012.09.20. 22:40:40

@Turchi:
Az is érdekes, amiket írsz.
Szerintem én akkor sem maradnék bent 12 éves gyerekkel egész nap, ha lehetne. Nem felnőtt már, de nem is kisbaba, hozzá kell szoknia az érzéshez, hogy egyedül is helyt kell állnia. A saját életemben azt tapasztaltam, hogy mindig azokban a helyzetekben fejlődtem, ahol bele voltam kényszerítve, hogy kitartsak, hogy megküzdjek a félelmemmel. Persze hirtelen túl mély vízbe nem szabad dobni valakit, egy olyan gyereket, aki ahhoz van szokva, hogy mindig ott vannak vele, nem célszerű pont stresszhelyzetben egyedül hagyni. Olyan optimális középút kell, ami kihívás az embernek, de nem is irreális, teljesíthetetlen, bénító szorongást keltő.
De azért én szeretném úgy nevelni a gyermekemet, hogy 12 éves korában képes legyen egyedül kitátani a száját, képes legyen megélni azt, hogy fél és túltenni magát rajta, képes legyen arra, hogy elmorzsol pár könnycseppet, aztán leköti valamivel a figyelmét, olvas, vagy beszélget másokkal. Hát 6-7 éves gyerekek már nyári bentalvós táborba járnak, tudom, más hangulat, de ott is van nehézség, összeveszés a többi gyerekkel, rosszullét, honvágy. Persze ha nem megy a gyereknek, ha szenved, akkor ott kell lenni és segíteni, az ellenkezője kegyetlenség.
Csak ha azt nem tanulja meg, hogy egyedül felvegye a harcot a saját érzéseivel, akkor nagyon nagy baj lesz később, amikor már nem tudom megvédeni. Már egy kamaszt sem tud az ember megvédeni a saját lelkétől és a többi gyerektől és a társadalomtól, nem hogy később.

2012.09.20. 22:55:47

@Braincelle: Az én gyerekem 10 éves. Nem azt írtam, hogy egész nap bent akarnék vele lenni, hanem azt, hogy a műtét előtt, után feltétlen. Igaz hogy ezt nem írtam, de ezt gondoltam :-) És ha van lehetőség, természetesen akár egész nap. És ezt fogom tenni 2 év múlva is, ha szükséges. Meg később is. Akinek van gyereke, az nem tartja annyira érdekesnek ezt. Pedig én is egyedül voltam a kórházban gyerekkoromban, de ettől még nem gondolom, hogy azért, mert x évvel ezelőtt így volt, most is így kellene lennie. Nem attól fog az életben helyt állni, hogy a kórházban egyedül hagyom. Van arra nagyon sok más módszer és helyzet, de nem pont akkor akarom egyedülállóságra szoktatni, amikor műtik, fájdalmai vannak és segítségre szorul. Nem tartom jónak azt sem, ha 6-7 éves gyerekek bent-alvós táborba járnak, és ezt mint volt pedagógus mondom. Persze ettől még menjenek, de az enyém majd csak később fog. A véleményemet pedig az eddig hallott információkból szűrtem le. Az én gyerekem afrikaiak között nevelődik. Szerinted mennyire elveszett, vagy bátortalan? A legféltőbb viselkedésem ellenére is kiteszem olyan helyzeteknek, amikkel az átlag gyerek élete folyamán soha nem találkozik, és elhiheted, kemény helyzetekről van szó, melyek sokszor veszélyesek is. Ha beteg, akkor viszont ott vagyok amikor csak lehet.

Braincelle 2012.09.20. 23:31:45

@Turchi:
Azt, hogy "érdekes", nem iróniából mondtam, hanem azért, mert jó volt, elgondolkoztam az írásodon. És persze, gyakorló anyukák véleménye előnyben :)

Azt én is írtam, hogy nem a kórházban kell önállóságra szoktatni. Ha addig nem szokta meg, akkor nem ott kell elkezdeni. Én nem voltam sokat kórházban (nem is mennék, csak ha vinnének), ezért nem tudom eléggé megítélni, milyen érzés az; orvoshoz kamaszkorom óta egyedül járok, ha új orvos lett, akkor az első alkalommal eljött anyukám, utána nem is kértem.

Valószínűleg az a lényeg, hogy az adott gyermek igényéhez célszerű alkalmazkodni. Az orvosoknak és a nővéreknek is. Ami túl sok neki, azt nem szabad. De azért legyen minél kevesebbszer túl sok szerintem. Azért látok összefüggést abban, hogy tudatosították bennem (szeretettel és magyarázva), hogy vannak dolgok, akiket meg kell csinálni és ki kell bírni; és aközött, hogy később az egyetemi felvételimre is elmentem egyedül nyafnyaf nélkül, hogy az egyetem alatt egyszer halasztottam későbbre egy vizsgát, hatodévben, azt is meg kellett magyaráznom a szüleimnek és önmagamnak is, megértették, de nem tetszett a dolog, első évben nem is tehettem volna meg. Az államvizsgámra meg azt hitték, másnap van, és amikor kezdtem készülődni, kérdezték, hová megyek, mondtam, államvizsgázni :D Tök jó volt, mert előtte egész nap úgy beszéltek velem, mitn bármikor máskor, és nem úgy, mint azzal, aki szegény ma államvizsgázik. Nálunk nem dimenzionálták túl a dolgokat, az volt a norma, hogy jól kell tanulni, és azért nem jár dicséret sem semmi. De nem is büntettek soha életemben. És mivel nem gyakoroltak terrort felettem, így ez a saját kompetenciám volt, magamnak feleltem érte, és ez jó volt. Általában azok a dolgok okozzák nekem ma a nehézségeket, amikben nem hagyták, hogy önálló legyek, amikben túlvédtek, elkényeztettek, amiket nem tanulhattam meg a saját bőrömön, és nem azok, amikben magamra hagytak.
De egy pár év múlva lehet, mást fogok gondolni, ha nekem is lesz majd gyermekem :)

Egy tervezett mandulaműtét az nem betegség szerintem. Persze, hogy ha baj van, ha akutan rosszul van, lázas, beteg a gyermek (vagy felnőtt), akkor ott kell legyen vele valaki, ebben teljesen egyetértek. De az biztos, hogy azzal, hogy tördeli az ember a kezét és paráztatja a beteget, azzal nem tesz jót. Az a kislány a posztban attól is megijedhetett, hogy mi lesz most, elveszett a telefon, Anyu biztos aggódik miattam. Ezt a felelősséget például én nem toltam volna rá, de mindegy, nem akarom ezt boncolgatni, szívesen beszélgetnék ezekről, de nem szeretném tovább elterelni a témát, és mindennek nincs jelentősége abból a szempontból, hogy az orvosnak értesítenie kellett volna a szülőt, vagy ha az ügyeletes műtötte, akkor a nővérekkel meg lehetett volna beszélni, hogy figyeljenek, jön-e anyuka, és ha igen, mondják el neki, hogy ez volt, hogy már jól van a kislány, és hogy jön a kezelőorvos és elmondja mi és mért történt, csak még más dolga van, addig menjen be nyugodtan a kislányhoz. AZ orvosi kompetenciák nem érnek véget a szakmaiságnál (qbr kommentjére válaszul), mert ebben az esetben is, megette a fene, milyen profin műtötték, vagy hogyan mentették meg a bevérzésnél, ha utána ilyen félrekommunikálás és balhé tör ki.

2012.09.21. 00:02:34

@Braincelle: Én sem éreztem iróniának :-)
"Egy tervezett mandulaműtét az nem betegség szerintem."
Nekem kétszer vették ki a mandulámat. Mindkettő tervezve volt. Nagyon
nagy betegségnek éreztem, és senki nem volt velem, pedig jó lett
volna. Igaz, én egy kicsit idősebb voltam, mégis hiányzott egy kis
"tutujgatás", pedig nem volt lázam, de ku.vára fájt. A telefon
szerintem elég mellékes, az ijedség oka már az is lehet, hogy beteg,
fáj, egyedül van. Én mindent betegségnek tartok, ami műtét, és még fáj
is. Márpedig a műtétek általában fájnak. Veled ellentétben én baromi
sokat voltam kórházban, szerencsére a gyerekem még soha nem feküdt
bent. Az én időmben még nem lehetett bent lófrálni a szülőknek, és ezt
én nagyon zokon vettem, pedig nem bőgtem, nem balhéztam, csak rosszul
esett, és a mai napig emlékszem a kórházi napokra. Persze nem valami
szörnyűségekre, de kihagyhatóan rosszra. Nyilván a gyerekemre sem
fogom magam ráerőszakolni, ha azt látom, hogy nincs igénye rám, de ha
igen, igyekszem ott lenni. Olyan ez, mint az óvodai beszoktatás, egész
délelőtt ott lehet lenni, de amikor a gyerekem 10 perc múlva közölte,
hogy nyugodtan elmehetek, akkor ezt is tettem, és ennyi is volt az egy
hetes beszoktatás nálunk. Szerencsére. Hát így vagyok a kórházzal is.

Braincelle 2012.09.21. 00:14:29

@Turchi: Én meg szeretek elbújni, ha beteg vagyok, senki ne is lásson. Ha gyermekkoromban kiderült, hogy lázas vagyok, mindig zokogtam az ágyon ülve, hogy én nem is vagyok beteg, és igenis menni akarok holnap suliba. De persze, ha rosszul voltam, szükségem volt rá, hogy ott legyen Anyu, csak sajnálni nem volt szabad és megkérdezni, hogy hogy vagyok, mert akkor sírva tiltakoztam. Vicces módon egyébként kiskorom óta fóbiám van az összes betegségtől, ha fulladni látok valakit, én sem kapok levegőt, ha valaki hány, nekem is hányingerem lesz (de ezt elzárja az ember valahová a tudata mélyébe, mert hát nem lehetek én rosszul, ha egyszer orvos vagyok, és hát azóta már másképp gondolok ezekre, bőven vannak dolgok, amitől sokkal jobban félek, mint a testi bajok). Amikor 9 évesen mumpszom volt, egy napig titkoltam (kirándulni mentünk, és gyorsan felkaptam azt az egész fejes sapkát, közben gondosan takartam a dagadt felemet, aztán másnap bevallottam, mert tudtam, hogy fertőző) :)
Na mindegy, szerintem nem mondunk ellent egymásnak :D

Tempus-Anh 2012.09.21. 01:08:19

A frissen tonsillectomisalt beteg egyébre sem vágyik, mint hogy az intenzívről rászabadult, potenciális fertőzőforrás anyja félóráig rázogassa és zokogásával zaklassa. A mama a hatáskeltés nagymestere, a lány meg mit lát: a látványos megjátszással, hatásvadászattal, hisztériás kirohanásokkal és rendbonó hangoskodással eredményt lehet elérni.
Mindezt egy pipepurc MANDULAműtét kapcsán, ami nem a nagyműtét kategória, és ha nincs a félművelt IQ-donor anya, talán szövődményei sem lesznek.
Az én manduláimat 4 azaz négy éves koromban vették ki, tökegyedül voltam a kórházban, úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna, másnap délután jött értem apám és hazavitt. Senki nem zokogott, nem játszott el nagyjeleneteket, nem cigánykodott senkivel.

Li2 2012.09.21. 05:44:03

hová tűnt a tegnap esti hozzászólásom? :(

cenzorilla 2012.09.21. 06:51:18

@Li2:

Nem tűnt el!

22:37:50-nél megtalálod. :-) (ahol hagytad... :P)

Munchausen 2012.09.21. 08:22:53

Tempus-Anh 2012.08.16 17:57:27
Bunkónak lenni nem kötelező.
Bunkó posztokat írni sem.
Ugye, bunkó?

Munchausen 2012.09.21. 08:27:00

OK. A posztolo kicsit hiszterias volt, en sem szeretem a hiszterias noket, de abban igaza volt, hogy a novereknek nem kellett volna elbagatelizalni a koszos mocskos agynemut es az ellopott mobiltelefont, a doki csak akkor hibazott amikor elfogadta a halapenzt, egyaltalan o mutott?

pefki 2012.09.21. 08:30:56

@Tempus-Anh: Egy kicsit bárdolatlan vagy,nem gondolod? Miért kell fikáznod azt az édesanyát aki jobban ragaszkodik a gyermekéhez mint mondjuk a nagy átlag? Vannak érzékenyebben reagáló emberek,akiknek ha bajban van a szerettük nem biztos,hogy a jó megoldást választják (köztük én is).

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.21. 09:05:35

ekkora hisztit...
és te is adtál pénzt, te is megérdemled a sorsod. alaposan.

az már magánvélemény,és nem kell osztani, hogy ha választani kell, akkor én a gyerek mellett maradtam volna az anyám helyett.

a gyerek apja hol kommandózott az eset alatt?

Sokorai_Atala 2012.09.21. 09:10:10

@Munchausen: elméletileg aláíratják, hogy nem vállalnak felelősséget (a nővérek) az értéktárgyakért. Nem tudom itt megtörtént-e. A koszos ágyneműt sem értem, mert előző nap feküdt be a kislány és kora reggel ment be az édesanya. Nemrég voltam kórházban és ott délelőtt húztak ágyat, ahogy rámkerült a sor a 60 ágyból.

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.21. 09:10:34

@Seligsohn: nem kénytelen odatenni.
jómagam még SOHA nem adtam sem előre, sem utólag hálapénzt orvosnak.
egyszer próbáltam egy barát orvosnak adni egy üveg jó drága konyakot, de nem fogadta el.
teljesen hálapénz-szűz vagyok. és képzeld, még élek, és nem történnek velem borzalmas dolgok.
én csak ide járok szörnyülködni:)

persze lehet, hogy az orvosok és nővérek csak az én viselkedésemet tükrözik vissza, amikor tök normálisak velem, ki tudja.

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.21. 09:15:25

@Turchi: ""és utasítottak, ne szájaljak, nem érdekli őket," Én még nem hallottam nővéreket így beszélni, de ha nekem ilyet mondtak volna, akkor picit helyre tettem volna a beszólót. "

mindenki más....a posztoló ezek után adott nekik 10ezer forintot.

pefki 2012.09.21. 09:18:02

@Babette_: Egy főcím az egyik országos napilapból:Ha az egészségüggyel kapcsolatba kerülsz vagy pénzed legyen vagy szerencséd.

Tempus-Anh 2012.09.21. 09:37:42

@pefki:
Az anya csak azért van elmarasztalva, amire rászolgált.
Egy ilyen "érzékenyebben reagálást" én masszívan neurotikus magatartásnak tartok. A hasonló mentalitású és habitusú anyák könnyen becsavarják a saját neurózisukba az utódaikat. Nyilván abszolút nincs betegségtudatuk és mindenki ellenség, aki nem fogja a pártjukat. Unzsenírt odamegy nyilvánosan egy orvoshoz és leordítja a fejét, megszégyeníti, utána pedig egyetértő bátorításért kuncsorog egy közösségi fórumon, remélve, hogy antiszociális magatartásával kivívja az együttérző elismerést.

Munchausen 2012.09.21. 09:40:33

@Sokorai_Atala: Olvasd el ujra a sztorit, egyreszt a mutet elotti napon fekudt be a kislany, es a mutet utani napon reggel azaz a legjobb joindulattal is tobb mint 36 ora elteltevel, masreszt nemcsak a mobiltelefon, hanem tobb mas dolog is eltunt, nyilvan amig a kislany kaban fekudt valami jotet lelek megszabaditotta az erterktargyaitol, valoszinuleg muvelt rablo lehetett, mert a konyvet is ellopta. :-) Miert is nem vallal feleloseget a korhaz egy eszmeletlenul fekvo beteg ertektargyaiert, ezzel az erovel az utcara is kifektethetnek elegge abszurd ez igy. Ilyen esetben az ertektol fuggetlenul feljelentest kell tenni, mert igyan most csak egy olcso mobiltelefont, egy konyvet es a tisztasagi csomagot lopott el valaki, de mastol ellophat ertekesebb dolgokat is, a noverek reakcioja meg akar arra is utalhat, hogy esetleg nem bejaro beteg vagy latogato lopkod, hanem esetleg maga az egeszsegugyi szemelyzet vesz el ezt-azt volt mar erre precedens. Ennek ellenere tulzott hisztinek tartom a kislany anyjanak a viselkedeset, velemenyem szerint ez a fajta tulzott es latvanyos aggodalom nem valik javara a gyereknek, kesobb felnot elete soran ha nehezsegekkel kerul szembe nehezebben fogja venni az akadalyt mint az akit felto szigorral neveltek. Azt sem ertem igazan, hogy hol volt egesz ido alatt a gyermek apja...

Tempus-Anh 2012.09.21. 09:41:21

@pefki:
Amúgy az anyai státus önmagában NEM ÉRDEM, aki pedig hülyeségével az utódai pszichéjét is károsan befolyásolja, az - tudatosan vagy sem -, bűnt követ el.

pefki 2012.09.21. 09:45:40

@Tempus-Anh: Neurotikus magatartás? Nevezd ahogy akarod,nem vagyunk egyformák (hála Istennek)

2012.09.21. 10:34:11

@Babette_: Igen, ez a fizettem, pedig szemét volt hozzáállást sosem értettem. Azt meg már le sem mertem írni, de ha te is, akkor egyetértek, én is a gyerekem választottam volna adott esetben. Apáról mélyen hallgat a posztoló, a te szavaiddal élve, valahol kommandózott bizonyára.
@Braincelle: Szerintem sincs ellentmondás köztünk. Azért érdekes gyerek lehettél :-))

zipe moha 2012.09.21. 10:47:59

.....Tempus-Anus
..remélem, ha hozzám hozod legközelebb az autódat vmiből kiderül, hogy Te vagy -e az!
Ha, igen akkor eljátsszuk fordítva,hogy tanulj empátiát,szolidaritást és még sok minden mást...és igen a végén Te is üvöltözni fogsz...én pedig csak röhögők rajtad, majd ezt mondom:
"Hozzám szóltál? :)"ha igen...

"Először is: a hisztériás neurózist már régen kezelik, Freud óta egyik fő kórisme psychiatriai osztályokon és szakrendelőkben, többnyire a nők körében"...de ingerlékeny férfiak esetében is gyakori!
...s, így folytatom:
"majd gondolkozhat azon, megéri-e normális ember módjára élni és viselkedni a környezetével, vagy folytatja a hőzöngő ámokfutását."
Takarodj nyugatra,itthon a még azt a keveset sem érdemled meg amit az adómból jelenleg kapsz...ha rajtam múlna akkor is kirúgnálak, ha te lennél a falu egyetlen orvosa!

A hölgynek pedig: a nyilvános cirkusz egyáltalán nem segít (maximum átmenetileg lenyugtat)
Mi segít? Ha határozottan képviseli az érdekeit..és végig is viszi!!
1.Írásos panasz,a nővérek orvos közvetlen feletteseinél...és a kórházigazgatónál!
2. betegjogi szervezetek megkeresése....jogi tanácsadás segítség-és képviselet kérés!
3. Egészségügyi hatóságok,minisztérium irásos panasz beadvány.
Ne feledje, Önt nem könyörületből kezelik...biztosítási díjat fizet ezért!
Minden ilyen helyzetre ERŐS ÁLLAMPOLGÁRI ÖNTUDAT javasolt....még hogy rosszul szólnak vissza Önhöz?
Egész nap mosolyogva másokat SZOLGÁLOK ki...,így keresem a pénzt ebből fizetem az adót..viszont elvárom, hogy a benzinkutas kiszolgáljon..az orvos meg pattanjon ÉS MOSOLYOGJON!
A hálapénz és a borravaló pedig felejtős...vívják ki maguknak a tisztességes munkabért..amivel egyetértek,és be is fizetek hozzá eleget!

macska69 2012.09.21. 11:23:52

Na, csóri posztíró jól megkapta... Elég érdekesen szóltatok ellene és mellette, sok kiderült a lelkületetekről. Valóban hiba volt odaadni azt a borítékot és azt remélni, hogy több odafigyelést kap érte a kislánya, mert attól sem ember, sem idő nem lesz több, ha pénzt ad és igen, hiba volt nyilvánosan ordibálni az orvossal. De azért nem kellene még nyilvánosan kivégezni, van neki elég baja. Rosszul dolgozza fel az eseményeket, márpedig azokból kijutott neki bőven. Szerintem a 12 éves beteg gyerek, az még nagyon gyerek, bőven van mit izgulni érte/miatta. És most ide lőjetek...

Monkeygirl 2012.09.21. 12:33:56

A hálapénz attól hálapénz, hogy utólag, a megfelelő ellátást követően (ha azzal meg voltunk elégedve)mintegy köszönet képpen adjuk. Aki előre adja oda, az véleményem szerint kivételezett bánásmódot vár el, s ha nem azt kapja, hát lelke rajta. Egyébként akármilyen szituációban is történt ez a bizonyos beszélgetés az orvossal, szerintem abszolút modortalanság volt odavágni neki, hogy adja vissza a borítékot. Szerintem pedig a betegek rontják el el az orvosokat az előre zsebbe dugdosott súlyos tízezrekkel. 30 éve dolgozom az egészségügyben (nem orvosként), úgyhogy az utóbbi állításomat bárki előtt bátran felvállalom.

Sokorai_Atala 2012.09.21. 12:42:08

@Munchausen: bocs pontosítok, éjjel megműtötték újra,hihető, hogy nem volt tiszta az ágya, de ismétlem, reggel még nem képes az 1-2 ápolónő egyszerre áthúzni több tíz ágyat,amkorra anyuka odaért, ezt próbáltam leírni.
Az értéktárgyakkal kapcsolatban pedig lehet ágyat húzott pl a nővér, mikor valaki ellopta, vagy gyógyszert adott be. Én nem gondolkodok így, hogy az e.ü személyzet kop, szerencsére. Aki pedig bevisz más értékesebbet magával, azzal megeshet, hogy ellopják, ha kimegy amosdóba akkor is pl.

Tempus-Anh 2012.09.21. 12:51:52

@zipe moha:
Szopi-Mohó...

Az autómat márkaszervizbe hordom, nem a hozzád hasonló pancserekhez, ahhoz nem fog egyik balkezed sem nyúlni, suttyó...
Mit kapok én a te adódból? Melyikből is, lássuk csak?
Abból, amit bevallasz, vagy abból amit elcsalsz havonta?

"1.Írásos panasz,a nővérek orvos közvetlen feletteseinél...és a kórházigazgatónál!
2. betegjogi szervezetek megkeresése....jogi tanácsadás segítség-és képviselet kérés!
3. Egészségügyi hatóságok,minisztérium irásos panasz beadvány..."

Az OPNI ugyan megszűnt, de megérnél egy psychiatriai esettanulmányt, fiúka...

Seligsohn 2012.09.21. 13:01:27

@Babette_:

Abban feltétlenül igazat adok neked, hogy néha olyan a fogadjisten, mint az adjonisten. De sajnos mostanában az a jellemző, hogy ha te visszafogott vagy, akkor még jobban rádmásznak...

Szüzességedre meg vigyázz, ebben az embertelen világban hamar változhat a helyzet... :)

Seligsohn 2012.09.21. 13:02:31

@Turchi:

Valahogy így kellene felfogni, mint te...

Seligsohn 2012.09.21. 13:06:36

@VaTi:

Tehát szerinted manapság csak úgy figyelhetnek jobban oda a betegre, ha "cserébe" egy vagy több másikat elhanyagolnak.
Nem kizárt...

Ha nem veszed rossznéven, véleményedet egy közeljövőben tartandó szakmai fórumon idézném, persze teljesen anonim.

Mert ha így van, az nagyon nagy baj....

Seligsohn 2012.09.21. 13:09:27

@cenzorilla:

"cenzorilla 2012.09.20. 21:14:42
@Seligsohn:

Személyeskedsz erősen.
Vedd észre.

A probléma nem a hozzászólók álláspontja, vagy véleménye, hanem a jelenség."

Bocs, de összetévesztesz valakivel, ezt nem én írtam:

" Tempus-Anh 2012.09.21. 12:51:52
@zipe moha:
Szopi-Mohó...

Az autómat márkaszervizbe hordom, nem a hozzád hasonló pancserekhez, ahhoz nem fog egyik balkezed sem nyúlni, suttyó...
Mit kapok én a te adódból? Melyikből is, lássuk csak?
Abból, amit bevallasz, vagy abból amit elcsalsz havonta?

"1.Írásos panasz,a nővérek orvos közvetlen feletteseinél...és a kórházigazgatónál!
2. betegjogi szervezetek megkeresése....jogi tanácsadás segítség-és képviselet kérés!
3. Egészségügyi hatóságok,minisztérium irásos panasz beadvány..."

Az OPNI ugyan megszűnt, de megérnél egy psychiatriai esettanulmányt, fiúka.."

VaTi 2012.09.21. 13:13:50

@Turchi: anno mikor én 5 évesen bent voltam anyukám nélkül, a felnőttek, meg az idősebb nénik babusgattak minket.Egyik szobában voltunk mi kölkök, a többiben a felnőttek, ők átjártak hozzánk, mi átjártunk hozzájuk, sütit, cseresznyét osztogattak, és a magunkkal hozott meséskönyvből felolvastak nekünk. Nekünk anyukahiányunk volt, nekik unokahiányuk, és szépen összeraktuk a kettőt, így mindenki jól járt :)

VaTi 2012.09.21. 13:19:30

@Seligsohn: azt gondolom, igen. Szerintem olyan mértékű kapacitáshiány van, hogy egy betegre csak akkor jut + idő, ha azt a többitől veszik el.
Azt gondolom, hogy ha több és kipihentebb orvos/ápoló jutna a betegekre, lenne erő és idő plusz szolgáltatásokra, odafigyelésre. Így csak mások rovására van.
És bár az eszemmel ezt helytelenítem, de adott esetben minden erőmmel azon lennék, hogy a gyerekeim a lehető legjobbat kapják.
Eddig szerencsére semmi anyagi trükközésre nem volt szükség. Az olyan posztolókkal ellentétben, akik csak a rosszat tapasztalják/ták, én eddig csak a jóba futottam bele. Így maradjon.

cenzorilla 2012.09.21. 13:28:42

@Seligsohn:

Változatlanul arra kérlek, hogy arra reagálj ami rád tartozik.
Belekötöttél valakibe, mert csak, illetve nem tudtad kihez szólsz.

Utóbbi két vitatkozó tudja egymásról kicsodák.
Vitájuk "kultúrája" önmagáért beszél.
Tanulságosabb, mint az, hogy igazad legyen.

Van amikor az ember csak annyit tud mondani, hogy Quod licet Iovi, non licet bovi!

Kiti-Kati 2012.09.21. 13:34:41

@Tempus-Anh:
Véleményem szerint sajnos meglátszik rajtad (a viselkedéseden), hogy korán magadra hagytak....4 évesen, egy ilyen "komoly" műtétnél csak másnap ment be érted édesapád... én úgy gondolom hogy Neked nagyon korán önállónak kellett lenned, mert nem volt meg mögötted folyamatosan az a bázis, amit egy család, egy szülő adhat.
Aki mellett (vagy inkább mögött) ott állnak a szülei, az előbb-utóbb maga is magabiztos lesz (és ez alatt ne azt értsd hogy ott lihegnek mellette mindig, hanem esetenként, szükséghelyzetben, amilyen pl. egy altatással járó műtét...)
Akit viszont nem erősítettek, bátorítottak, hanem magára hagytak (főleg 4 évesen), és bedobták a mélyvízbe (hogy egyedül birkózzon meg olyan érzésekkel, amiknek a feldolgozásához a hasonló korúaknak családi-szülői segítség jár), az bizonytalanná válik. Nem hőzöng, nem hőbörög akkor sem ha jogtalanság éri, minden úgy van jól ahogy van, de ha nem, akkor sem teszi szóvá. Mert meg akar felelni a külvilág elvárásainak...

Bikli néni 2012.09.21. 14:01:58

@Kiti-Kati: (és többiek) Van valami, amit az évek alatt a blogok olvasása közben megtanultam. SENKI nem az a való életben, akinek itt mutatja magát, ezért következtetéseket levonni egy hozzászóló jellemére, családjára, múltjára(!) nagyon nagy felelőtlenség. Nem tudhatod, milyen darázsfészekbe nyúlsz bele.
Most házhoz megyek a pofonért, de itt a coming out: én ismerem személyesen Tempust, higgyétek el nekem, IRL egyáltalán nem ilyen a betegeivel. Ha rossz napja van, hajtás van az ügyeletben, így reagál, ha felhúzzák, de egyébként tud ő normális is lenni. Vannak itt többen is, akik ismerik, talán megerősítenek benne. Néha kicsit House-ra hajaz a stílusa, de jó ember, tényleg.

Irkutszk 2012.09.21. 14:06:57

@Kiti-Kati: Ennek mi köze van ahhoz, hogy rosszat kívántak Tempus-Ahn-nak?

Egyébiránt közlöm, hogy jelen blogban nem divat az egymás iránti személyeskedés. A témáról beszélgetünk, írjuk le a véleményünket vagy vitázunk, nem egymás pszichéjét próbáljuk elemezni (ami egy webes felületen igencsak vicces próbálkozás).

Dr.laikus PhD 2012.09.21. 14:08:27

@Kiti-Kati:

Az nem jut senkinek eszébe, hogy ti vagytok szemtelenül fiatalok?

Újkori lehetőség, hogy a szülő a gyermeke mellett maradhat.

Valamikor ezt nem engedték meg, mert az volt az álláspont, a szülő jelenlétében a gyermek lassabban gyógyul, hisztizik etc.....

Nyilván szüksége van a szülőre, biztonságot nyújt, de nem úgy, hogy telefonálgat jó messziről, apát nem vonja be az ápolásba, főleg úgy, hogy anya képtelen a gyermek mellett állni.

Nincs az a kórház ma már ahol naponta húznak ágyneműt (nem is volt soha), ha műtét volt, akkor keresztlepedőt cserélnek.

Szinte minden fordulóban ki van írva, hogy a személyes értékekért nem vállalnak felelősséget.

De...! Nyilván nem a 12 éves gyerek (helyette a szülő, aki hol volt?), de felnőtt a pénzét, mobiltelefonját átadja az arra illetékes nővérnek, bezárja a szekrényét a műtét idejére és a kulcsát is átadja.
Ha működik a széf, akkor használja.

Hidd el, nem jobb helyeken is így van ez. Mostanában megjártam a hadak útját és mindenhol ez volt a szokás.
Feküdtem gyerekkel is, ahol a szülők felváltva ápolták a gyereket, de nem egész nap, de a kritikus időben ott voltak vele.

Szóval nem érdemes elemezned, mert nagyon tévedsz.

A kritikát is meg lehet fogalmazni még egy kórházban is emberi módon, lehet kérni és akkor adatik.

Furcsállom ahogy reagálsz.
Érzésem szerint még látogatni is ritkán jársz kórházba, betegként meg szerintem soha.

Irkutszk 2012.09.21. 14:13:03

@Bikli néni: Szia Bikli néni! :)

Szerintem semmi szükség nem volt ilyen coming-outra. Szimplán személyeskednek egyesek itt, témától abszolút függetlenül. Az meg, hogy valaki hogyan viselkedik (mert azt ugye tanuljuk), és hogy mit gondol (főleg, ha már szakmája is az illetőnek egyrészt a gondolkodás, másrészt az emberi elme működése), két különböző dolog.

Persze, hogy hisztizett az anyuka, és persze, hogy túl volt terhelve, és igencsak elkelt volna neki a segítség. De abszolút igaz, semmi joga nem volt, hogy idegességét a gyermekét műtő orvoson vezesse le. Az ő egyéni szoc. problémája, hogy ilyen szépen összejöttek neki a dolgok, amiért természetesen mindenki sajnálja. De ezt egyrészt az orvosnak honnan is kellett volna tudnia (ő a maga részéről mindent megtett a gyerek egészségéért), és főképp miért kellett volna eltűrnie? Talán az anyuka (vagy bárki itt) eltűrte volna, ha vele ilyen stílusban tárgyal bárki is, csak mert otthon várja a beteg gyereke, az ország másik felén pedig a beteg édesanyja? Úgy eltűrte volna, hogy még csak nem is tud a körülményekről?

Seligsohn 2012.09.21. 14:18:13

@cenzorilla:

A vitatkozók személyéről tényleg nincs információm. De nem is nagyon szeretnék, mert ahogy ezek nyomják egymást, az nem az én világom.... :)

Tőled meg csak annyit kérnék, áruld el, hogy lehetek Jupiter...! :)

Kellemes hétvégét!

Bikli néni 2012.09.21. 14:29:57

@Irkutszk: Szió :)
Lehet, hogy igazad van, én szükségét éreztem. (Legfeljebb majd én is le leszek gorombítva :)) Nem szeretem, amikor valakit igaztalanul bántanak. Úgy vettem észre, nem ő kezdte a személyeskedést, és aki elég régóta van ezen a blogon, az tudhatja, hogy nem jó az oroszlán bajszát húzogatni :)
A poszthoz meg nem nagyon tudok mit hozzátenni, azért előttem sokan, sokmindent elmondtak anyuka viselkedéséről, meg úgy általában a kórházi állapotokról is.

Windchill 2012.09.21. 14:50:34

Bár nem értek egyet a posztolóval, egy dolog kiveri nálam a biztosítékot: a hálapénz elfogadását letagadni, patkány cselekedetnek tartom (mint amúgy a hálapénz intézményét is, de ez a vita messzire vezetne). Őszintén leszarom mi lett volna az orvos feladata, munkaköre, kötelessége, az alapvető korrektség megköveteli, hogy ha már ez a "bevett helyzet", akkor nem illik elsunnyogni. Erre a viselkedésre nincs mentség, még akkor sem, ha kéttucatnyi cigányasszony ordít a folyosó túlfeléről, s hálát adok az égnek, hogy az orvosok, akiket ismerek, nem ilyenek.

gnme 2012.09.21. 14:56:54

„Miről beszél, milyen borítékot”?

érdekes jelenség .. szerencsére az én orvosom hivatástudatból dolgozik, még ilyennel nem szembesültem

macska69 2012.09.21. 14:57:40

Ha előre adja valaki a hálapénzt, az abban a pillanatban nem hálapénz, hanem megvesztegetés, nem ? Megvesztegetni meg senkit sem szabad, tilcsa jaz törvén is, a.

igazságos 2012.09.21. 15:09:04

@!sa y: ne vedd magadra, nem neked írta.

Az előre adott hálapénzzel még anyuka is megüthette volna a bokáját, pláne, ha még az orvos csak úgy bepereli, amiért más előtt ilyeneket mondott neki, rágalmazta, így beszélt vele, holott elvégezte a munkát.

Az szokásos, hogy nem adnak enni a betegnek, nem cserélik ki az ágyneműt, csak ha ottvan a rokon. Ezt tapasztaltam én is, hogy hiába kapnak ezek pénzt, csak akkor mozgolódnak, ha ott van egy látogató.

Úgyhogy felesleges hálapénzeket adogatni, viszont vannak rendes nővérek, orvosok, azoktól nem sajnálom. De csak miután látom, hogy bántak a beteggel, és úgy vélem, megérdemlik.

zipe moha 2012.09.21. 15:09:32

@Bikli néni:
...."Nem szeretem, amikor valakit igaztalanul bántanak"..én sem szeretem, ebben máris egyet értünk.A személyeskedés(?) vagy amit annak nevez, csak tünet, kiváltó oka az érzéketlenség.Minden HIVATÁS -ám az egészségügyi legfőképp- áll egyrészt az emberségből másrészt a szakmából.Nem véletlen hogy az adott Hivatás legjobbjai általában emberségből is kiválóak.
Hiába a szakmai talentum,ha a művelője a bizalom elnyerését lényegtelennek tarja vagy eszköztelen ehhez.
És e mellett nem szabad szó nélkül elmenni...hisz ha nincs megfogalmazott elvárás....akkor a megfelelést sem lehet számon kérni.

A fenti eset eszenciája pedig: a hölggyel problémájával kapcsolatban SENKI nem mutatott emberséget...MÉG PÉNZÉRT sem, sőt utólag sem egyesek itt a blogon és nekiálltak "húzogatni az oroszlán bajuszát"

ui. nem várom hogy elfogulatlan és objektív maradjon, vagy mégis?

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2012.09.21. 15:11:31

Az egész ott van rettenetesen elrontva, hogy ilyen megállapításokat már alapként kezelünk: - a kórházban lopnak. Csak hálapénzzel érezzük biztonságban magunkat vagy hozzátartozónkat. Egy kiskorú lány éjjeli műtéte (nyilván nem műtét volt, csak beavatkozás, kis maradék mandula eltávolítás, kaparászás, varrogatás hm..) nem indokolja a telefonos értesítést stb.
További hatalmas probléma szerintem, hogy úgy is lehet orvos valaki, hogy nem tanult meg kommunikálni a beteggel. Ezt tetézi hogy évtizedek óta nem rakják rendbe az egészségügyet, az egész rohad, mállik szét, alulfinanszírozott, és továbbra is beteges tekintélyelvű nem hatékony rendszerben dolgoznak benne, ráadásul úgy, hogy a végletekig ki vannak feszítve. Egy ilyen rendszerben az amúgy felkészült orvos, aki nem tanult meg, nem tud kommunikálni, folyamatosan frusztrált, kiég már nagyon fiatalon.
Ezen a rendszeren múlik a saját, és gyermekeink, hozzátartozóink élete. Elképesztően rettenetes. De ahogy ezen a blogon sokadszorra olvasom: mindezért a BETEG legyen a hibás??? Ez a legkeményebb. Hisztéria? Az, akinek az édesanyja és a gyermeke egyszerre kerül kórházba, miközben folyamatosan frusztrált az anyagi helyzete miatt - vajon joggal várja el, hogy egyszerűen ne rabolják ki, beszéljenek vele rendesen, sőt egyáltalán szóba álljanak vele? Ez hisztéria? Ó, dehogy. Ő a beteg. Akiért az egész rendszer van, létezik, kitalálták, aki finanszírozza stb. A beteg, vagy hozzátartozó, aki már eleve fél, retteg, aggódik, és megoldásokat, magyarázatot keres, az emberek ilyenek amikor az egészségügy közelébe kerülnek. Egy profi orvos, vagy nővér, nem csak attól profi hogy képes diagnosztizálni, kezelni, műteni, ellátni stb. Hanem attól is, hogy képes kommunikálni a fent bemutatott állapotban odaérkező beteggel, vagy hozzátartozóval. Nem állatom hogy ez könnyű, a szintén fent vázolt körülmények miatt. De ha ez nem megy, akkor is, egy bizonyos: legkevésbé a BETEG a hibás! Hiszen az egész rendszer miatta van. Ha érte vagy vele stb. nincs idő egy percet beszélni, akkor az egész rendszer felesleges, hiszen a lényege vész el. Beteg egy világ. Azt pedig egyszerűen kijelenteni hogy a kórházban lopnak! Különösen felháborító! Ott állnak a biztonsági őrök - és sok helyen kamerák is vannak. Az hogy soha semminek nincs következménye, ezt eredményezi. Az intézményekben egyetlen kérdés nélkül bárki ki és bemehet - látogatási időtől függetlenül. Megdöbbentő. Nincs még egy ilyen állami intézmény ahol ezt meg lehetne tenni. A kórházakban ez miért természetes? Miért nem kérdeznek meg mindenkit mikor bemegy a kapun? Miért engednek fel bárkit egy fekvőbeteg osztályra- és miért nem csak látogatási időben? Miért nem indul minden esetben nyomozás ha ellopnak valamit??? Miért lett ez egy ilyen ország, ahol beletörődünk mindenbe? Nekünk ez is jó? Aki volt már tőlünk nyugatabbra, az érzékelte, hogy mi emberek, ennél sokkal jobbat is össze tudunk hozni. Mi miért nem kezdjük el? Borzasztó elfogadni ezt. Szerintem az első és legfontosabb rendberakandó, az egészségügy, hiszen az életünk múlik rajta! Miért hagyjuk hogy ne legyen profi?

igazságos 2012.09.21. 15:18:25

@Legelő Őse: a kórházban lopásért maguk a hozzátartozó, bejáró rokonság is hibás, szóval, a te mondandód, miszerint csak egy oldal a felelős, szintén nem működik.

Irkutszk 2012.09.21. 15:18:58

@zipe moha: Elnézést kérek, de senkit nem is kért, hogy az ő problémájával foglalkozzon. A gyerekét ellátták, az édesanyját ellátták. Nekik kért és kapott is segítséget. Őt nem látták el, mert nem is kérte.

THLM 2012.09.21. 15:20:10

Vessetek meg, de szerintem Tempus-Anh nem beszél hülyeségeket, maximum nem egy elveszett lélek, és nem naiv.

Irkutszk 2012.09.21. 15:22:22

@Legelő Őse: "mindezért a BETEG legyen a hibás??? Ez a legkeményebb. Hisztéria? Az, akinek az édesanyja és a gyermeke egyszerre kerül kórházba,"

Ugyanaz a válasz, mint zipe mohának. Nem a posztíró volt a beteg, hanem a gyermeke és az édesanyja. Őket korrektül el is látták. Senki nem hibáztatta egyik beteget sem. A posztíró hozzátartozói minőségben szerepel a történetben mindkét kórházban. Természetesen neki is joga és lehetősége, hogy szakemberhez forduljon, amennyiben ezt szükségesnek találja, de tartok tőle, hogy más dolgokat előrrébb helyezett a saját lelki nyugalmánál (tökéletesen érthető módon). Ámde azonban ha nem saját magam miatt vagyok ott, akkor nehogymár rátoljam a problémámat a környezetemre.

Bikli néni 2012.09.21. 15:24:16

@zipe moha: Alapból egyet értünk. De nézem itt ezt a levelet, aminek bizonyos pontjai erősen szubjektívek, és vitára lettek bocsátva. Én nem feltételezem egyetlen posztíróról sem, aki ide (vagy bármilyen más blogra) beküldi a történetét, hogy csak azért teszi, mert mindenkitől együtt érző vállon veregetést várna, mert olyan úgysem lesz, mindig lesz 1-2 ember, aki elmondja, hogy posztoló drága, hülye vagy.
A szerző tulképp anonim módon elmondta vélt/valós sérelmeit. Erre itt mások - szintén anonim módon - reagáltak úgy, ahogy. Ennek a blognak van egy követendő íratlan szabálya. Lásd meg a stílus mögötti mondanivaló lényegét. Sajnos a régi gárdából nagyon sokan nincsenek már itt, akiket hiányolok, sokszor fogalmaztak úgy, hogy az másoknál kiverte a biztosítékot, de attól még igazuk volt.
Nekem tényleg elég azt tudnom, hogy ha egy orvos (akárki innen) kommenteljen ide bármilyen stílusban, a betegeivel tisztelettudóan, normálisan viselkedik, mert úgyis az a lényeg. Nem az, hogy itt hogyan puffogja ki magát (ugyanazt teszi amúgy, amit a mindenkori levélíró). Amúgy megfordíthatjuk a dolgot: honnan tudod, hogy aki itt kedves hangon ír, az IRL is normális? :)

igazságos 2012.09.21. 15:24:35

@Irkutszk: küldhettek volna az anyának is egy pszichológust. Akkor el lenne látva megfelelően.

Az anya ne a kórházban és az orvoson vezesse le a frusztrációt, ha a nővérekkel volt baja.

igazságos 2012.09.21. 15:26:46

@Tempus-Anh: na ja, ezek itt egyike sem működik... :D

Jó kis javaslatok, csak fel kéne ébredni az álomból, a valóság más, a kórházakban ne hisztérikázzunk, mert szar a helyzetünk.

Itt pedig a nővéreknél kellett volna reklamálni ám, nem az orvosnál.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2012.09.21. 15:30:01

@gnme: kár érte. érted. értünk. mindenkiért.

@igazságos: nem értem miben hibás a beteg és a hozzátartozó. Ez olyan, mint amikor a miniszoknyát viselő hölgy a hibás mert megerőszakolták? Nem állítom hogy az orvos, vagy a nővér a hibás hogy lopnak. De az tény, hogy az elmúlt huszonpár évben sikerül hagyni odáig zülleni a rendszert, hogy már senkit sem kérnek számon. Senkit nem érdekel, ki hová megy, és a biztonsági őrök csak egyszerűen tévéznek, esetleg betegirányítóként funkcionálnak. Az hogy a a tolvajok a betegek és hozzátartozók között is lehetnek, nem azt jelenti hogy nekem egyszerűen el kell hogy fogadjam természetesnek hogy a kórházban lopnak. Mint ahogy azt sem tudom elfogadni, hogy a wc-k gusztustalanok, stb. Ezek nem természetes dolgok, és az egész rendszer fenntartóinak elsősorban és a benne dolgozóinak korlátozott ugyan, de felelősségük van benne. Hogy a betegeknek miért? ezt nem értem.

igazságos 2012.09.21. 15:31:01

@Legelő Őse: nem egyszer előfordult velünk is olyan, hogy rajtakaptuk, amint éppen egy másik beteg hozzátartozója turkált a mi rokonunk táskájában.

SarahConnor 2012.09.21. 15:34:09

Nevetséges, hogy azt boncolgatjátok, hogy "nem engedi felnőni a lányát" a posztoló. baszki, ezt így ebből a posztból leszűritek? Nem vagytok kicsit szemellenzősök? Igen, anyukát lelkileg és idegileg megviselte a két egyszerre jött kihívás, kiborult. Na és? Ezért most legyünk vele férgek? Turkáljunk a családi életében?
Szerintem is hibázott az anyuka az orvossal való konfrontálódáskor, ezzel együtt szerintem az orvos flegmaságára nincs mentség.

zipe moha 2012.09.21. 15:35:42

@Irkutszk: ...az ő problémája a HELYZET volt maga,amiről beszél is de a kommunikáció a kezdeti pozitív személyzeti günnyögésen túl, egyirányúvá vált...ergó magára maradt, majd ellenséges környezetben találta magát!
Ha az egészségügyet rendebe lehetne tenni szerintem külön kellene választani az egészségügyi személyzet azon részét aki csak gyógyít de nem beszélhet és azokat akiknek gyógyítani és beszélni is szabad.
Az egész kialakult konfliktus színtisztán kommunikációs természetű...hisz a gyermek műtétje ( a szakma)sikeresen zárult.Elismerésem!
Szóval az egészet lehetett volna emberséges kommunikációval teljes mértékben kezelni...és a pénzt sem kérte, volna vissza senki..az anyuka és a gyermeke is egy meghatározóan negatív élménnyel kevesebbel rendelkeznének....nekünk sem kellene arról kommentekeben vitatkozni, hogy a magyar egészségügy miért van még mindig ilyen szánalmas (betegek szempontjából) állapotban

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2012.09.21. 15:37:30

@Irkutszk: jelentősen el vagy tévedve. Egy kiskorú esetében a közevetlen gyámja az, aki felelős érte, így nem csak emberileg várható el hogy tájékoztassák megfelelően, hanem kifejezetten JOGA van hozzá. Nem tolta rá senkire a problémáját. Az orvosnak lehetőség lett volna arra, hogy a hozzátartozót tájékoztatja, hogy jelenleg nem tud tájékoztatást adni, ezt így és így kaphatja meg, ekkor és ekkor. De nem ezt tette. Ezen pedig kiborult egy a körülmények miatt jelentősen frusztrált anyuka. De ő lenne a hibás ezért?? Komolyan? Nem az a rendszer a hibás, amelyik nem teszi lehetővé a hozzátartozóknak hogy információkat kapjanak? Hogy nekik kell órákat állni a folyosón és kényelmetlenül elkapni a rohanó orvosokat hogy egy egy szót kérdezzenek? Szerinted az jól van így? Nem kellene ezt szabályozni? Vagy tudok egy egyszerűbbet - amikor az orvos tájékoztatja az anyukát, akkor részletesen egyszer rászán 2 percet és elmondja hogy mi fog történni? Biztos hogy a beteg a hozzátartozó a hibás??

Silent Bob 2012.09.21. 15:37:39

@Dr.laikus PhD: " De...! Nyilván nem a 12 éves gyerek (helyette a szülő, aki hol volt?), de felnőtt a pénzét, mobiltelefonját átadja az arra illetékes nővérnek, bezárja a szekrényét a műtét idejére és a kulcsát is átadja.
Ha működik a széf, akkor használja."
Gondolom az illetékes nővérnek nehezére esett volna figyelmezteti a gyereket, különösen a 10 rongy hálapénz fejében...

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2012.09.21. 15:41:37

@igazságos: értem. A szállodáknak is néha más ott lakók lopnak. Ettől még nem lehet azt mondani hogy a felelősség nem a szállodáé, hogy olyan feltételeket teremtsen, ahol ezt nem lehet, vagy nehezebb stb. megtenni. ettől nem a szállodában alvók a hibásak a lopásokért. Ez egy kiszolgáltatott helyzet, és az ilyen helyzetekben elvárható a körültekintő eljárás. Erre nem megoldás az, ha a társadalom egyszerűen érzéketlenné válik, és kijelenti, a kórházakban lopnak, ez van. Szerintem ez nem így van.

matilda. (törölt) 2012.09.21. 15:42:06

Tempus-Anh-nak a hisztis nők/anyukák az érzékeny pontja, nekem a "...azért írom le/mondom el, hogy mással ne történjen meg..." mondat. abban a pillanatban mikor meghallom kinyílik a bicska a zsebemben. mindenkinek van ilyen.

a lopásokhoz meg annyit, hogy a bekamerázott kórházban a frissen műtött "kómás" beteg mellett ott ülnek "ezek" (kérdésre nagynéni, nagybácsi, akárki) simogatja a kezét, beszélget vele, kérdez felőle, aztán kisétál az összes értékével, úgy hogy pontosan tudja hol a kamera és nem néz arra még véletlenül sem. ezt igen nehéz kivédeni.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2012.09.21. 15:44:49

@igazságos: szerintem mi elbeszélünk egymás mellett. Nem "a nővérekkel volt baja", hanem az egész rendszerrel. Melynek része hogy megtörténhet az a szituáció amibe került. Azt hogy ezt ilyen módon kezelte, az a körülmények miatt van. De ettől még nem ő a hibás. Sőt, ő az áldozat. Sőt a kislánya is. Nem azért mert a nővérek orvosok gonoszak. Nem erről van szó. De az tény, hogy a beteget hibáztatni szerintem ebben az esetben is elképesztő tévedés.

zipe moha 2012.09.21. 16:05:01

@Bikli néni:
a kedves hangon íródott bejegyzések szerintem mint bejegyzések normálisak(tehát ésszerű gondolkodáson alapulnak)....ám, hogy a mögöttük álló személyek normálisak-e (tehát társadalmi normákat betartó viselkedéssel rendelkeznek-e) nem megítélhető s nem posztom megítélni.
Ám meg is fordíthatjuk...:)
Árulkodó ugyanakkor egy állításra adott, vagy kiváltott reakció...de elfogadom, hogy ahogy az állítás úgy a reakció is lehet eseti:))

Macaroon · http://habcsokespuszedli.blogspot.com/ 2012.09.21. 16:14:43

Anyuka túlaggódta a dolgot. Nekem óvodás koromban vették ki a mandulámat, kétszer talán bejöttek anyámék látogatni, megkérdezték mit kérek ajándékba a szuper viselkedésemért és bátorságért, mondtam, hogy hullahopp karikát:) és ennyiben maradtunk. Alig vártam, hogy hazamenjek és megkapjam. Amikor elaltattak a mai napig emlékszem:))) hogy a dokiknak akik néztek kocka feje lett és körözni kezdett körbe körbe mind mint egy rajzfilmben amiben a szédülést akarják vizualizálni:o))). Na ez a mandulám kivételének története, a Péterffy utcai kórház negyedik emeletéről nézelődtem pár napig aztán hazamentem. Fájt is, de arra meg kaptunk fagyit, egészében tök jó buli volt!!!

Macaroon · http://habcsokespuszedli.blogspot.com/ 2012.09.21. 16:15:53

Ja és tényleg nem szabad engedni, hogy az ember ilyen állapotba kerüljön, xanax. Vagy bármi, de ez a környezetre ártalmas. A doki meg nem hibázott.

Macaroon · http://habcsokespuszedli.blogspot.com/ 2012.09.21. 16:17:43

És valószínűleg egyedül vagyok ezzel, de elégedett vagyok a háziorvosommal, a nőgyógyászommal, a gégészemmel, a tüdőgyógyászommal, mindegyikhez rendelésre járok, hálapénzt 1* adtam, de annak nagyon meg volt az oka.

Macaroon · http://habcsokespuszedli.blogspot.com/ 2012.09.21. 16:23:49

@Farkasokkal táncoló: igen nekem is akkor vették ki pont, és ugyanebben a rendszerben. Tudod azért maradt meg pozitívan szerintem, mert annyira természetesen kezelték, nem?

Neked pedig jobbulást!

apanna 2012.09.21. 16:23:52

"ogy nem ezt beszéltük meg és nem ezt vártam az előzmények után."

Mit vártál? Azt gondoltad, hogy lefizetted mint egy vizsgabiztost, aki azért a pár ezer forintért azt az útvonalat adja, amit ismersz? Pedig nem is egyedül ültél abban a kocsiban, még vagy 15 gyerek várt aznap mandulaműtétre. Talán ezért sem emlékezett rád az orvos.....
Ha már hálapénzt adsz, azt mindig utólag, nem előre.
A nővérek meg elmehetnek azzal a csekély kis empátiájukkal mondjuk BKV ellenőrnek. Ott úgyis hiány van lelketlen ellenőrökből.

Nem azért van nővérhiány mert mind külföldön van, hanem ez egyrészt egy olyan szakma, ahol jó ha van a családban egy kurva jól kereső, hogy a hobbidnak élj, másrészt a 12órás műszakot csak az tudja ellátni, akinek otthon szintén van egy 8 órát dolgozó ura, aki felcsap utána bébicsősznek. A maradék ápolóink meg egyszerű szóval élve, mind kiégtek..

Meg egy picit, de tényleg iciri picit túlreagáltad az egészet.

Kovács Béla váltóőr 2012.09.21. 16:24:47

@Braincelle:
Mennnyé, fiam, ügyesek azok ott Pesten, hipp-hopp kivesznek valamit belőled, ne izgullyá', jóvanna? Kicsit fáj egy hétig, bevérzik, hát bevérzik, maj' megin' megműtenek, osztjónapot, nekem is vérzett má' sok mindenem, höhöhö, egy nagyobb reszelés után főleg, höhöhö. Aki férfi, állja, osztjónapot, nem igaz? 2 nap múlva amúgy is itthon leszel, de ne a reggeli busszal gyere, mer' tudod, hogy sokáig alszokok. Hazafelé hozzá' már tíz deka zsírszalonnyát a közérből, meg egy kis kevertet, különben kapsz kettőt, kösz. Na hali, ne rinyájjá, 12 éves vagy, vagy mi a tosz.

corpus alienum 2012.09.21. 16:26:42

Nem vitatom a sztorit, csak annyit teszek hozzá, hogy

1. amikor nem túl rég egy miniszteri döntés vagyonvédelmi okokból előírta a széfek elhelyezését, nagy volt az ellenállás.

2. sok orvos van a családban. Ha mindenki fele annyi hálapénzt adna, mint amit állít, fényes jómódban élnének orvosaink és nem érdekelné őket, hogy mennyit keresnek hivatalosan.

corpus alienum 2012.09.21. 16:29:57

Németh László író, eredeti hivatását tekintve orvos mondotta volt, hogy az orvost azért kell megfizetni, hogy ne pénzért dolgozzon.

megvalaszolok 2012.09.21. 16:31:30

@Tempus-Anh: Kicsit talán szerényebben kéne, nagyon magas az a ló... Általában kiállok a kollégák mellett, akkor is, amikor nagyon rezeg a léc, de itt egy gyerek volt a szenvedő alany. Erre nagyon érzékeny vagyok. A gyerekellátás a legfontosabb. Ők nem tudják, mi történik velük, félnek, főleg, ha nincs ott a gondoskodó szülő. Gyerekosztályon nagyon kellene figyelni a gyermekek érzelmeire, szükségleteire.

Kovács Béla váltóőr 2012.09.21. 16:31:50

Minden szülő, aki arra hivatkozik, hogy bezzeg őt 3 évesen ha egyszer meglátogatták a kórházban, relaxáljon, és menjen két évre uránbányába kapálni. Már miért kellene a kőkorszak eljárásait magunkra vennünk, ha azóta fejlődhetett is a világ? Ezzel az erővel mindannyian, légy szíves, járjatok Trabanttal a Balcsira nyáron, ne akarjatok útlevelet, világoskék nejlonotthonkában járassátok az asszonyt otthon, szavazzatok az MSZMP-re és hasonlók. Akár verekedhetnétek is a vacsinál farkasokkal a nyers húsért a barlang előtt, az is működött, nem kommentelgetett senki erről megmondó kommenteket sehol.

Attól, mert mi úgy éltünk, ahogy, és szívtunk, mert a szüleink nem maradhattak bent a kórházban, mert akkor tilos volt, a gyerekeink még kaphatnak többet, mint mi, ha lehetséges. Én bizony ugyanúgy bemennék - sőt, el se jönnék, de én nem 200 km-re lakom -, ugyanúgy hívnám, ugyanúgy számon kérném a köcsög orvost, mint a posztoló.

chipanddale74 · http://www.autosvilag.com 2012.09.21. 16:37:55

Senki se adjon hálapénzt! Egy idő után majd az orvosok is rájönnek, hogy a betegekből élnek.

zsázsika 2012.09.21. 16:45:25

egy 12 éves gyerek az gyerek. Legyen ott vele az édesanyja. Erre nem jó válasz az , hogy "bezzeg 1980-ban"... Emlékezetem szerint az sem volt jó. Ha valami ennyire súlyos dolog jön közbe, mint a sok száz km-re lakó nagymama életveszélyes betegsége, és a papa vagy más rokon sem tud bentlenni, legtisztább az lett volna, ha lemondják a műtétet. Persze, jobb az ilyesmin túl- lenni, de ez a szituáció senkinek nem tett jót. Se a gyereknek, se a nagyinak, se a szülőnek, gyanítom az egész - szt. általánosságában túlreagált, de az adott esetben teljesen érthető- reakció erre vezethető vissza. Egy szülő a gyerekéért érthetően aggódik, mindeközben egy másik esetleges haláláért is retteg, ez egyszerre nem megy. Egyszerűen túlvállalta magát a hölgy. A reagálása érthető, de nem fogadható el. (Nekem is volt már hozzátartozóm, aki bizony a másik kórházban elkövetett embertelenségeket verte le rajtunk igen hisztérikusan. Végül kiderült a dolog, hogy ott bántak vele rosszul, ezért ugrott nekünk, de nekem orvosként miért kötelességem 1. ezt tudni 2. tolerálni. A hölgy akkor nyugodott meg, amikor azt mondtam neki, sajnálom, ami a papával történt- kínomban mondtam, mert láttam, hogy ezt akarja hallani. Ettől a pillanattól kezdve földre szállt angyal voltam. Pedig nem én tehetek a papa betegségéről, miért kéne effektíve bocsánatot kérni érte?).Hálapénzt - ha már mindenáron adni akarunk- előre sohasem! Pusztán babonából sem, mert ilyenkor szokott valóban rosszul elsülni a dolog. A szülőt egyébként értesíteni kellett volna, ez minimum lett volna a kezelőorvos részéről, hálákodás nélkül is, pláne gyerek esetében. Értéket hagyni a betegnél... értem az indítékot, de sajnos a kórházak nem tudnak felelősséget vállalni érte, műtét alatt akárki bemehetett a kórterembe és zsebre tehette mindenestül... Nálunk éppen ezért nem lehet, csak a legszükségesebb. Hozzánk nem tud idegen bejönni a beteghez, ezzel együtt a legnagyobb jóindulat mellett is tűntek már el pl. pont tisztasági csomagok. Az egész történetben a kislányt sajnálom leginkább, neki tényleg borzasztó lehetett mindezt átélni. De el lehetett volna kerülni.

epres négercsók 2012.09.21. 16:56:06

Egy kicsit most már ideje lenne visszavenni a személyeskedésből. Aki a másikra kocsmai stílusban jelzőket aggat, az ne csodálkozzon, ha utána visszakapja. Kulturáltan is megy az a vita, ugye?

megvalaszolok 2012.09.21. 17:03:29

@chipanddale74: Egy idő után a betegek is rájönnek, hogy hálapénz nélkül nem él meg egy orvos. Az összes elmegy külföldre, aztán a betegek, betegek maradnak.

EZAZ 2012.09.21. 17:05:30

@Steve1: Igazad van, oktassuk ki az olyan szülőket, akik aggódnak a gyerekükért és a családtagjaik egészségéért, életéért. Azért, mert neked nem volt gyerekszobád, a lányok viszont 12 éves korban már "majdnem felnőttek" (feltételezem, az említett közösülés sem ritka tevékenység arrafelé ebben a korban), attól még szerintem normális családok is élhetnek ebben az országban.

megvalaszolok 2012.09.21. 17:07:51

@Steve1: Egy 12 éves lány még nem felnőtt. Talán még a pubertása sem kezdődött el.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2012.09.21. 17:15:22

@megvalaszolok: hoppá - ez végre egy normális hozzáállás! Jó ilyet olvasni.

elizon pucsnik 2012.09.21. 17:28:06

Az orvos mitől is szent és sérthetetlen? Van bunkó,pökkhendi,lelketlen pénzéhes szar alak köztük is,a diplomához nem jár jómodor.
Épp ezért le a kalappal a többség előtt.
Hidegsebész

némafilm 2012.09.21. 17:34:39

rengeteg foglalkozás van, melyeknél bizony tolerálni kell, és nem magas lóról/alázva oktatni a kiborult ügyfelet. na, az orvos is ilyen.
minden másban Váltóőr úr (?) véleményét osztom.

fénycsepp 2012.09.21. 17:58:09

amikor engem gyerekként műtöttek, sok minden más volt. a műtét előtti este és reggel semmiféle nyugtatótablettát nem kaptam. páni félelmem volt a műtőtől. anyum mindig velem volt, sőt, azt is elintézte, hogy egy szobában aludjon velem (nem gyerekosztály volt). Évekkel később aztán Németo-ban volt pár műtét: volt ott kétszer nyugtatóbogyó, a műtét előtt már elaltattak az előkészítőben, sőt, takarót is kaptam, mert remegtem mint a nyárfalevél:) Ezt annyira megszoktam, hogy amikor egyszer túl későn kaptam a nyugtatót, bizony a bőgés szélén voltam, felnőtt fejjel:) Anyum példásan viselkedett mindig gyerekkoromban, soha nem aggódott előttem, sőt, rendre is utasított. A posztoló anyjának biztosan nehéz volt a saját anyja miatt, és hát nincsenek mndenkinek kemény idegei.
Szóval, én is adjak mandulaműtét előtt zsét, hogy ne úgy járjak, mint az 'átlag'?:-o

radnaughty 2012.09.21. 18:22:07

na, hát ezért kellene leszokni erről a buzi hálapénzről. mert minek? ezért? ha senki nem adna egy forintot se, nem lenne probléma. így is sokkal többet keresnek a retkek, mint az átlag pógár.

standup 2012.09.21. 19:27:29

Gyerekkoromban többször is voltam kórházban - egyébként túlféltett gyerek voltam.
3-4 éves lehettem a mandulaműtétemnél. Annyira emlékszem, hogy a kábítást egy férfi csinálta. Az ölébe ültetett, egy csöbröt a nyakamba akasztott és a számra szorított egy nedves kendőt (kámfor..?). Én kínomban felnyúltam és végigkarmoltam az arcát. Apám másnap ment ajándékkosárral bocsánatot kérni a felkarcolt Adidas jelért :)
Amikor felébredtem, belelógott a zoknis lábam a pisivel teli vesetálba. Ez a legrosszabb emlékem. Anyám ott ült, beszélt hozzám, én meg kómásan pislogtam, de félni nem féltem.

Aztán 6 évesen oltásra allergiás reakció, eszméletlenül vittek kórházba. Sokra nem emlékszem emiatt. Ismétlőoltás 12 évesen már kórházi megfigyelés mellett. Na, ott be is lázasodtam a stressztől, hogy nem vagyok otthon. Ezt valahogy megéreztem, hogy pszichoszomatikus, kimentem a folyosóra, elkaptam az első orvost és komolyan győzködni kezdtem, hogy szülői felelősségre engedjen haza. A lázam el fog múlni. Láttam rajta az őszinte döbbenetet, hogy 12 évesen alkudozom vele és már ő se volt biztos a diagnózisban.
Felhívták a szüleimet, akik bejöttek és némi tépelődés után saját felelősségre hazavittek. Fél órás volt az út, otthon már normális volt a hőm.

Egyik eset se maradt meg rémálomként. A kórházi szagok mindig is zavartak, az említett esetekben is ez volt a legrosszabb, a fertőtlenítő és a vizelet szaga. No meg a tűk, de hát mutassatok egy gyereket, aki nem fél tőlük :)

neduddki21 2012.09.21. 19:36:07

Idetévedtem hosszú idő után, de csak feléig bírtam elolvasni a kommenteket, teljesen felhúztam magam rajtuk, főleg a Tempus-Anh nicknevű hozzászólásain (félművelt IQ donor anya, hőzöngő ámokfutás, putris cigányné), akiről nem is akarom elhinni, hogy ilyen stílussal és hozzáállással valóban orvos lenne. Tényleg úgy gondolják itt sokan, hogy egy 12 éves (általános iskola ötödik osztályos) kislány már elég felnőtt ahhoz, hogy magára hagyják egy kórházban? Nem kell különösebben empatikusnak lenni, hogy belássa az ember, milyen ijesztő lehet egy gyereknek egyedül egy ismeretlen helyen, idegen beteg emberek között, mocskos ágyban, műtét után elesetten és ráadásul még a telefonja sincs meg, hogy beszélhetne az édesanyjával. Nagyon meg tudom érteni a szülőt, hogy kiborult, amikor nem szóltak a második műtétről, én biztosan nem hagytam volna annyiban.
Mindig csodálkozom, hogy mennyien írják: elvből nem adnak hálapénzt. Lehet, hogy csak az én lakóhelyemen van így, de itt elképzelhetetlen lenne hálapénz nélkül kórházba menni. És én is mindig előre adom oda. Mert akkor nem nyolcágyas szobába tesznek, az általam kiválasztott orvos műt és nem a rezidens, műtét után is odafigyelnek rám, a nővérek rendesen ellátnak stb. Utólag már mi értelme adni? Nevével ellentétben nem hálapénzként adja az ember, hanem megveszi a rendes ellátást. Akármennyire sajnálatos, attól még így van. Első alkalommal, amikor kórházban voltam, betettek egy kétágyas kórterembe (egyedül), alig pakoltam le, az orvos már jött is, bezárta az ajtót és nyilvánvalóvá tette: most kell fizetni (különben nincs kétágyas kórterem, gondolom). Következő alkalommal már akkor fizettem, amikor még csak megbeszéltük a műtétet és nem is bántam meg.

phoboss 2012.09.21. 19:47:47

Ami számomra nem érthető, hogy a körülmények összejátszása mellett a kislány apja miért nem ért rá legalább párszor meglátogatni a gyereket, kapcsolatot tartani az anyával, pótolni az ellopott dolgokat? Anya egyszerre aggódik a műtőben lévő lánya és az életveszélyben levő anyja miatt, apának pedig még bemenni sincs ideje? De ha valóban nincs, azt sem lehetett megoldani, hogy legalább egy rokon, barátnő, ismerős bemenjen a gyerekhez, hogy mégse egyedül legyen? Egy 12 éves kislány még messze nem "majdnem felnőtt", teljesen érthető okokból volt tele félelemmel.
Azzal egyetértek, hogy igenis fel kellett volna hívniuk a posztolót a kórházból, amikor a kislányt újra meg kellett műteni éjjel. A műtét után egy telefonhívás, hogy ez és ez történt, a gyerek jól van stb igenis kellett volna, pláne ha meg is volt beszélve, hogy ha bármi baj van, telefonálnak. Megnézném azokat, akik azt mondják, hogy erre semmi szükség nem lett volna, hogyan reagálnának, ha a saját gyerekükkel történik ilyen.
Hálapénzt előre soha! Ez valóban nagy hiba volt.

soymilk (törölt) 2012.09.21. 20:23:48

@Seligsohn: Nagyon sajnálom a posztot író Anyukát, biztosan rettenetesen nehéz lehetett ez a helyzet. Akinek a magyar egészségügyi ellátásra panasza van, maximálisan megértem.
Ugyanakkor a másik oldalról is meglehetősen nehéz kezelni ám az ilyen helyzeteket. Egy-egy konfliktus egy hozzátartozóval bármilyen okból sokkal-sokkal többet kivesz az emberből, mint a betegellátás.
Mivel ilyen rémes a kapacitás az egészségügyben, mint amilyen, sokan már eleve úgy jönnek, hogy csak a boríték és a rámenős hozzáállás révén juthatnak úgyis megfelelő ellátáshoz. Ez az agresszivitás agresszivitást szül. Egy-egy normálisan viszonyuló, barátságos beteg és hozzátartozók kész felüdülést jelentenek, sokkal szívesebben, nyíltabban közelít az egészségügyi személyzet is, kellemesebb lesz a gyógyulás is, érdemes lehet kipróbálni.

droid_ · http://matyiszuro.blog.hu/ 2012.09.21. 20:45:25

a mai nap nyertese az "én-adómból" autószerelő, aki majd móresre tanít. muhaha... a különdíj a személyeskedőé, aki mások személyeskedését mutogatja a "cenzornak", majd megpróbál benyalni. óvoda. btw a posztban az anyuka a hüje.

Li2 2012.09.21. 21:03:36

@Legelő Őse: a szállodából lopás vs. kórházból lopás párhuzamod eléggé sántít... A szállodákban IS ki van írva mindenhová, hogy azokért az értékekért, amik nem a széfben, vagy egyéb érték megőrzőben vannak elhelyezve, NEM vállalnak felelősséget! Tehát sem az "ott alvók", sem a szálloda nem kerül felelősségre vonásra egy asztalról eltűnt mobil/pénztárca/ékszer esetén.

a másik, ami kicsit bosszant, hogy MINDIG, MINDEN szituban csak a hozzátartozó és a beteg lehet frusztrált.
Csak a vicc kedvéért elképzelem, hogy átlagos leterheltségű fül-orr-gégész szakorvos vagyok:
Fél 7-kor leteszem a gyereket az oviban, és megint rácsodálkozom, hogy mindig ő itt az első, a többi gyerek kábé ilyenkor fordul még a másik oldalára, óvó néni is alszik még fél szemmel, de hát nincs mit tenni, mert fél 8-kor már fehér puccba vágva kezdődik a napom bent a kórházban. 8-kor? fél 9-kor? kezdődik az első műtétem, addig még gyorsan körbe rohanok a betegeim közt, beszélek pár műtét előtt álló beteggel vagy hozzátartozójukkal, megnyugtatok, felvilágosítok, vizitelek. Osztok, szorzok belefér-e még egy reggeli kávé/pisilés/szendvics, de a műtőből már húszadszorra telefonáltak, hogy az első betegem negyed órája fent fekszik az asztalon. Délig zsinórban megoperálok (jó esetben minden zökkenőtől mentesen) 3-4-5? beteget. Miközben átöltözök műtősből fehérbe, azt latolgatom, hogy MOST vajon belefér-e, hogy végre harapjak valamit (itt és most NEM kekeckedő hozzátartozókra gondolok :D) és elrohanjak a mosdóba, mielőtt neki állok zárójelentéseket írni, a tegnap műtött betegeimre ránézni, pár, múlt héten operált járóbetegemet megvizsgálni, a másnapra műtétre előjegyzett betegeimet felvenni? Aztán úgy döntök, hogy ma még úgy sem ettem és ittam semmit, így a vécé még halasztható vagy fél óráig, ráadásul egy tabletta gyomorsavcsökkentőt bevenni olcsóbb és gyorsabb, mint leugrani a büfébe/menzára/orvosi szobába enni. Így két legyet ütök egy csapásra... Istennek hála, már feltalálták a kávé automatát, ami fél úton van a műtő és az osztály közt, műanyag pohárba kapja az ember, ergo elvihető és záró, vagy épp kórtörténet gépelés közben is kortyolgatható... Az automatánál belebotlok az egyik kedves kollegámba (kábé ő az első, akinek örülni tudok a mai napon), miközben kavargatjuk a forró kávét, beszélünk három és fél percet, én pedig, a nap során először három és fél percre felszabadultnak érzem magam. Nem gondolok a délutáni teendőimre. Arra, hogy, ha most rögtön neki állok megcsinálni, ami még rám vár (zárók, új beteg felvétel, megnézni a délelőtt operált betegeimet, beszélni az aggódó hozzátartozókkal... ) nos, ha most rögtön belevetem magam a melóba, plusz az ebédet an block kihagyom, akkor talán ma sikerül (a héten először) fél ötkor elindulnom a kórházból és odaérnem a gyerekért fél hatra, amikor már csak ő ül ott, és amiért egyre jobban haragszanak rám az óvó nénik, bár szegények már igazán megszokhatták volna az elmúlt 2 és fél évben. Szóval állok a kávéautomatánál a kollégával, hogy pár percre kifújhassam magam, erre megszólít egy hozzátartozó.... (a többit lásd a posztban)

itt a vége, fuss el véle!

megvalaszolok 2012.09.21. 21:11:05

@droid_: Nem biztos, hogy az anyuka a hülye.

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.21. 21:15:11

@pefki: pénzem nincs, nem is adok.
szerencsém sincs, mert ha lenne, nem keresnék hat éve, mi bajom.

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.21. 21:18:14

@Seligsohn: visszafogottan is lehet valaki határozott vagy domináns:)

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.21. 21:31:30

@standup: nekem kettő is van,
meg ha régi önmagamat is beleszámolom, máris hármat mutathatok neked.

Fergio 2012.09.21. 21:57:35

Örülök annak, hogy egy orvos "megválaszolok" elmondta, hogy vannak olyan orvosok, akiknél nem érthető, hogyan lett orvos...Olyan a stílusa, gondolkodásmódja, stb.
Ezt a mentalitást korábbi blogok esetében is vártam, hiszen minden szakmában előfordulnak különböző érzékenységű és stílusú emberek, az orvosok között is, természetesen.
De nem gondolom, hogy az orvosok fizetése elég, én is adok hálapénzt, ez valamiféle berögzült szokás, és elismerés. De sosem előre. Azt is sokszor leírtam már, nem az emberek tehetnek arról, hogy az egészségügy ilyen rossza állapotban van, tehát nincs senki sem felhatalmazva azzal, hogy leszóljon, vagy kioktasson embereket az ő saját rossz munkakörülményei miatt.De persze van sok olyan beteg/ember - akik itt is megszólalnak -, akik azt gondolják, ha ő fizeti a TB-t, akkor bármit megtehet, és az orvosoknak ugraniuk kell. Sajnos ismerek olyan esetet, ahol az agyvérzéssel kórházban lévő betegnek vitt be egy hozzátartozója szájfertőtlenítő szert, úgy, hogy a hölgynek a szájában volt a lélegeztető...néhány nap (!!!) múlva szóltak a hozzátartozónak a nővérek (!!!), hogy elfogyott a szájfertőtlenítő (fél liter!!!), és hozzon be újat a kedves hozzátartozó....na erre mondtam, hogy nem mindíg a cigány betegek lopnak!!! De hát szólni sem lehet, mert akkor ki tudja, mit művelnek a beteggel a nővérek... 22-es csapdája. Ezt azért írtam le, mert teljesen megértem a posztoló hölgy elkeseredését, amiatt, hogy nemhogy segítenének a nővérek a kisgyerek műtéténél, hanem inkább megnehezítik azt...

phoboss 2012.09.21. 22:03:26

@Li2: Ez mind szép és jó, viszont erre simán lehet azt mondani, hogy ha az orvosnak semmi köze ahhoz, hogy a hozzátartozó 48 óráig nem aludt, ki van borulva, mert az anyja 200 kilométerre tőle életveszélyes állapotban van, meg ellopták a lánya telefonját, akkor a hozzátartozónak honnan kellene tudnia, hogy az orvosnak az az első három és fél nyugodt perce aznap, hogy enni meg pisilni sincs ideje és mikor tudja elhozni a gyerekét az oviból?
Mindkét féltől elvárható bizonyos fokú empátia szerintem, nem csak az egyiktől.

zsuzzzs 2012.09.21. 22:18:03

Kicsit meglepődtem a cikk olvasása közben, mert a cím alapján arra számítottam, hogy az orvos négyszemközt letagadott, esetleg követelt pénzt a gyerek ellátásáért, hátrányos megkülönböztetésben részesítette, de erről szó sem volt.
Sokan állítják, hogy elvárható az orvosok részéről empátia és a kedvesség. Én azt mondom, csak annyira, mint bárki mástól, hiszen ő is ember. És bizony a hozzátartozók sokszor épp úgy nem tanúsítanak minimális empátiát sem az egészségügyi dolgozók felé, itt azért egy-két hozzászólásban erre is volt példa.
Én a magam részéről orvosként sosem találkoztam olyannal, hogy valakit másképpen kezelnek azért, mert pénzt ad. Persze, attól, hogy életemben nem láttam oroszlánt, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik...
Megjegyezném, hogy a gyermekellátásban gyakran nehéz a szülőkkel, mert az aggodalom nem csak a szorongást, hanem az „anyatigris-magatartást” is előhozza belőlük, és olyan agresszív viselkedést hoz elő belőlük, ami például a felnőtt betegellátásban sokkal ritkább. Ennek ismeretében csak szkeptikusan tudok viszonyulni az epés megjegyzésekhez, hiszen nem voltam ott a helyszínen, hogy azok valóságalapját fel tudjam mérni.
A lopásokról viszont az egészségügyi dolgozók nem tehetnek, ők is szenvedő alanyai!!!
Az biztos, hogy egy orvos (vagy az operáló, vagy az osztályos, vagy választott orvos) hibázott, amikor nem tájékoztatta a szülőt a műtét után, (amelyet valószínűleg az aktuális ügyeletes hajtott végre, aki nem ugyanaz, aki az első végezte, de ha mégis, akkor régen csak túlórázott, ha másnap ott volt a kórházban) de ha jóhiszemű akarok lenni, hozzáteszem, az sem lehetetlen, hogy elkerülték egymást. Hiszen anya sokáig nem volt ott, később pedig feledésbe is merülhetett. A büfés jelenetben szerintem az anyuka sokkal udvariatlanabb volt, mint az orvos. Lehetetlen mindenkire emlékezni, az, hogy te tudod, ő ki, nem jelenti azt, hogy ő is rögtön kapcsolt. A leírás alapján anya ekkor elég rossz lekiállapotban volt, tehát egyáltalán nem valószínű, hogy olyan kedvesen indított... Ezért, vagy másért, az orvosnak akkor nem volt ideje rá. Igenis mindenkinek szüksége lehet pár perc szünetre. Persze -, hiszen nem voltam ott - lehet, hogy az orvos tányleg bunkón küldte el az anyukát. Báár... „Doktor úr, elnézést, nem ér rá egy kicsit”? „Nem, most nem alkalmas”. De ő akkor is megmondta a magáét... Csoda lenne-e, ha az orvos csak meglepetten pislog a rázúdított panaszáradat miatt, és amikor teljesen oda nem illően még a borítékos megjegyzést is odavágják, megkérdi, miféle borítékról beszél? Szerintem ez nem emlékezetkiesés, a jelentése "hogy jön ez most ide", és ebben a szituációban teljesen adekvát viselkedés. Akár hibázott a hiányos tájékoztatással, akár nem.
A nővér hibázott, amikor a műtét után nem hívta fel az anyukát. Más kérdés, hogy egyáltalán nem biztos, hogy lustaságból tette ezt. Nem volt jobb az anyának, hogy reggelig jól aludt? Segíteni nem tudott volna... szerintem az a jobb, ha megnyugszik, kialussza magát, és csak akkor kezd megváltoztathatatlan dolgokon aggódni, ha muszáj...
Végső tanulságként megjegyezném: érdekes, hogy a legtöbben vagy „mindig szerencsesek”, vagy „mindig szerencsétlenek” az egészségügyi ellátásukkal kapcsolatban. Ebből is látszik, hogy a legnagyobb mértékben a hozzáálláson múlnak a dolgok...

Li2 2012.09.21. 22:26:49

@phoboss: oké! teljesen egyetértünk!!!!! épp ezt akartam elmagyarázni! Mert valami olyasmi hangzott el feljebb, hogy szegény anyagilag és egészségileg frusztrált beteg és hozzátartozó mit visel el az orvostól. Mindenkinek van magánélete, de az csak ritkán tartozik másra, a homlokára pedig végképp nincs odatetoválva senkinek, mi bántja, milyen napja, vagy épp hete volt (szerencsére :D). Ezért kár csak az egyik oldalról sorolni a frusztrációkat, mert sztem nem létezik olyan ember, aki ne tudna ilyenekkel dobálózni. Max a résztvevő felek alapból (genetikailag) adott ingerküszöbe és épp aktuális kipihentsége, vagy épp fáradtsága, ami eldönti, hogy ki mit hoz ki egy ilyen szituból. De ez akkor is KÉT ember kommunikációja, nem pedig egy fáradt, frusztrált hozzátartozó és egy kollégájával "viháncoló" droid története.

Li2 2012.09.21. 22:44:11

@zsuzzzs: 100%-ig egyetértek mindennel, amit leírtál (lásd eddigi hozzászólásaimat ugyanerről). Az egyik felet hallgattuk meg, aki, a "vörös köd" elmúltával nyilván akaratlanul is a maga oldala felé szépítette a sztorit. Lehet, hogy tényleg bunkó volt az orvos, de lehet, hogy egyszerűen csak azt sem tudta egy közepesen sz@r nap közepette, hogy ki is az illető hölgy, milyen mobiltelefont keres rajta, és hogy jön ő ebbe az egész történetbe... Ezek olyan dolgok, amik képlékenyek, ahány szemszögből csak nézzük. (kiváncsi lennék a jelenlévő orvos kolléga véleményére is ;D)

Sugigu 2012.09.21. 22:57:38

Szerintem nem szabad elítélni a szülőt azért,mert a haldokló anyukáját "választotta". Még gyerekem nincs,de az apukámat elvesztettem fiatalon.Bizton állíthatom,hogy ilyen esetben a gyerekemet elfogadásra és megértésre kérném,ugyanis az övé egy "rutinműtét",az édesanyámat meg talán akkor látom utoljára....Az is biztos,hogy valaki bemegyegetne hozzá a családból.

Li2 2012.09.21. 23:28:43

@Sugigu: korábban én (is) írtam egy hsz-t erről. Amiben
a) nem ÍTÉLTEM el a posztolót, hogy az anyukáját "választotta", mindössze
b) kinyilvánítottam, hogy a magam részéről ebben a nagyon spec, egyedi esetben a gyerekem kapott volna elsőbbséget (nekem van :))

FuBu 2012.09.22. 00:29:49

Ebből a posztból és a reakciókból is sok tanulságot lehet leszűrni. :(
Megértem a túlterhelt anyát, aki nagyon nehéz élethelyzetbe került, amibe aztán jócskán bele is lovalta magát. Ő dóga. De, nem értem meg a környezetét. Senki nincsen mellette, aki bement volna a gyerekhez a kórházba? Miért kellene ezt az eüsöktől elvárni? Nem az eü színvonala csökkent, hanem az emberi kapcsolatok döglöttek ki.
Azt külön siralmasnak tartom minden alkalommal, amikor azt olvasom, hogy a befizetett adóért, Tb-ér, hálapénzért csicskáztatni akarják az orvosokat, nővéreket. Rengetegszer hallom és olvasom, hogy másik -mindegy, hogy a bótós vagy az orvos, vagy épp a kőműves - ember, akit a szakmai tudásáért keresnek meg, az alázatos szolga kell legyen. Hányás.

Sose adtam pénzt sem orvosnak sem egyéb eüsnek, sosem akartak belőlem kicsikarni, kevés kivétellel semmi problémám nem adódott, konfliktusom sem volt még.

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.22. 09:52:46

@phoboss: azért az felháborító, hogy az orvos kávéivás közben nevetni merészelt...

phoboss 2012.09.22. 12:56:07

@Li2: ok, egyetértünk.

@Babette: :D

Braincelle 2012.09.22. 14:29:07

@Babette_:
Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Bármilyen profitorientált vállalkozásnál elképzelhetetlen, hogy az ügyfelek látóterében lévő dolgozók kávézzanak, egyenek vagy beszélgessenek. Lehet, hogy a falak mögött még tízen röhögcsélnek, és lehet, hogy szakmailag nem is végeznek olyan jó munkát, mint a sebész, aki kirobogott a sok műtétje között kávéért, mert ebédelni nem tud elmenni és nem akar összeesni műtét közben, és közben röhög két percet a kollégájával, hogy oldódjon benne a feszültség. De a látszat, az látszat, és az állami eü nagyon sokszor ebbe a hibába esik.

Braincelle 2012.09.22. 14:36:15

@zsuzzzs:
Nővér nem hívhat fel hozzátartozót. Nálunk én sem hívhatok fel, csak ügyeletben, mert nem vagyok szakorvos. Egyébként nálunk sok osztályon csak az osztályvezető beszélhet hozzátartozóval, akár személyesen, akár telefonon, én csak abban segíthetek, hogy megtalálják egymást (megadom a telefont, vagy mondom, mikor van bent stb). Ezt nem panaszolom, teljesen értelmes, vállalható dolog, a hozzátartozók egy pillanat alatt megértik.

Braincelle 2012.09.22. 14:38:00

Ügyeletben is csak akkor, ha a frissen bekerült betegről plusz információ kell, hogy mondják el, hogyan lett rosszul vagy milyen gyógyszert szed. Ezenkívül állapotrosszabbodás, áthelyezés, halál esetén; de akkor is úgy, hogy engedélyt kérek előtte a felettesemtől.

Farkasokkal táncoló 2012.09.22. 17:04:46

"Újabb hívás a kórházba, újabb 10 perc, mire kiderült, hogy a mobil a műtét alatt elveszett, vagy ellopták, a lányom pedig teljesen ki van borulva, egyrészt a műtét utáni fájdalomtól, másrészt nem vagyok ott és a telefon sincsen meg. "

Ebből nekem az derül ki, hogy végülis a műtét után kapott telefonon felvilágosítást az anya, nővértől? orvostól? Merthogy utána még jobban kiborult, és a reggeli vonattal hazajött.

Még az jutott eszembe, hogy előre hálapénzt adni nővérnek már csak amiatt sem érdemes, mert annyira össze-vissza vannak beosztva, hogy a fene se tudja, hogy a műtét után éppen ki lesz az ügyeletes. Legalábbis abban a két kórházban, ahol legutóbb feküdtem, minden nap másik két nővér volt, csak kapkodtam a fejem, mire mindegyiket szemügyre vettem, már meg is volt a zárójelentésem.
No meg vajon éjszaka ugyanaz az orvos csinálta a bevérzés miatti műtétet mint az, aki eleve kivette a mandulákat? Nem az éjszakai ügyeletes orvos? Vagy a fogadott orvos volt aznap éjjel ügyeletben is? mert akkor a kávézgatás igencsak jogos volt, jó álmos lehetett reggelre... Ha az éjszakai ügyeletes orvos, akkor meg tényleg igazságtalan volt az orvos leteremtettézése.

Meg még az jutott eszembe - miden apropó nélkül, csak úgy -, hogy ugyan miért nem volt a nővéreknek annyi eszük, hogy a frissen műtött és sírdogáló izgatott kislányt leszedálják, hogy szunyókálja át a napot??? Jobb volt, hogy a sok zokogástól bevérzett?

SusanneF 2012.09.22. 20:13:48

@Tempus-Anh: Nagyon undorító,ahogy hozzáállsz a poszthoz!Te belegondolsz,hogy a te feleséged,menyed,stb.hasonló helyzteben hogyan viselkedne?
Őszintén remélem,hogy sem én,sem a családom nem kerül sosem a hatáskörödbe...
Amúgy nekem is van egy majdnem 12 éves lányom,csakhogy értsd.

SusanneF 2012.09.22. 20:16:13

@Farkasokkal táncoló: Nővérek nem szedálhatnak le senkit-max.szólhatnak orvosnak.
Nem mindig lehet könnyű eldönteni,épp mi a legjobb a páciensnek,főleg,ha gyermek.

SusanneF 2012.09.22. 20:17:41

@Braincelle: Hozzád szívesen mennék,empatikusnak látszol...:)Köszönjük,hogy itt vagy,és őszintén leírod,amit gondolsz!

Tempus-Anh 2012.09.22. 20:47:31

@SusanneF:
Egyéb építő jellegű hozzáfűznivaló?
Azonkívül, hogy egyikünkhöz nem jönnél, másikunkhoz pedig mennél...
Kategorizálsz, érdemrendeket osztogatsz, csócsálsz-veregetsz...

Hát mit mondjak, szörnyen elkeseredtem, amért nem keresed fel a rendelőmet...:D
/Amúgy pedig én is leírtam őszintén, amit gondoltam. Jutalompuszi? :)/

SusanneF 2012.09.22. 21:08:03

@Tempus-Anh: Szerencsére nem járok orvoshoz sűrűn,sőt,csak ha muszáj.
Meglepett volna őszintén,ha elgondolkozol azon amit írtam...jutalompuszi max. akkor...:)

SusanneF 2012.09.22. 21:09:15

@Tempus-Anh: Amúgy nem sebész vagy véletlenül?:)

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.22. 21:10:33

@Braincelle: igaz, vágjon csak mogorva pofát a szégyentelenje, meg kell őrizni a LÁTSZATOT, hogy milyen keserű a kenyerük.

Dr.laikus PhD 2012.09.22. 21:21:00

@SusanneF:

Én csak egy beteg vagyok, nagyon is gyakorló.
Anya is akinek műtötték a gyerekét és közben bonyolódott az élet ahogy az lenni szokott.

A posztolót rettentően sajnálom, átérzem a dilemmát, hogy melyik ujját harapja....
Itt bizony a melyik ujjam harapjam a lényeg.
Az egész problémát így kezelte, nem a család gondját oldotta meg, hanem iszonyúan magát sajnálta és sajnálja még most is.

Anyaként nem lehetünk ennyire hisztériásak. Gyerek mellett ha lehet ott a helye a szülőnek. Valamelyiknek. Ahogy írja teljes a család, apa sokat dolgozik, megosztják a gondokat. Akkor itt miért is nem?

Ha ezt orvosként valaki leírja és nagyon felháborodik (függetlenül, hogy Braincellének igaza van és egyet értek vele) azt is érteni kell, megérteni.

Braincelle 2012.09.22. 22:46:09

@Tempus-Anh:
Én mennék Hozzád szívesen, magamhoz egyelőre biztosan nem, még csak bébiorvos vagyok legfeljebb.

Hát Én... 2012.09.23. 07:33:22

@zipe moha: KICSIT NAGY A MELLÉNY...
aZ ORVOS PATTANJON,MERT MINDENKINEK,MINDEN AZONNAL ÉS INGYEN JÁR!? uGYAN!

zipe moha 2012.09.23. 09:26:19

@Hát Én...:
..nem arról van szó,hogy nagy a mellény..de ha így gondolod,legyen a te hited szerint....szerintem akkor mennek (mehetnek majd) jól a dolgok ha a hétköznapokban jó értelembe véve SZOLGÁLJUK egymást..mindenki azon a helyen ahova állt...én így teszek, és aki így tesz joggal VÁRJA EL hogy mások máshol SZOLGÁLJÁK őt.... s én a partner "emelkedettségétől" függő nyomatékkal szóvá is teszem ha nem ezt kapom (étterem ,orvos, benzinkút, önkormányzat, üzlet....és az az érdekes,hogy mindenikek "tetszik"...na nem az amikor szóvá teszem, hanem az amikor megérti hogy mi a probléma, hol hibázott...és igen ez elvárás és életszemlélet a részemről..arról pedig hol írtam, hogy "ingyen"..éppen azt kifogásoltam, hogy "pénzért se"

Dr.laikus PhD 2012.09.23. 09:27:17

@Hát Én...:

Miért ordibálsz? :DDDD
zipe moha megkapta a válaszát ölég konkrétan.

Tudjuk, hogy a befizetett járulékért orvosi ellátás _magas színvonalú_ jár. Akár tetszik, akár nem.
A magas színvonal nem mindig adott. Van, hogy az orvos tudása hiányosabb (azért nem halt ebbe általában beteg még, mindig van aki jobb nála), vagy a feltételek nem adottak, van amikor a "szerencse és a gondviselés" (idézet: Rábai Miklós) hozzánk vezényli a legjobbat.

A beteg hozzátartozója általában elégedetlen (tehetetlenségében), de ez is egy gyász, vagy lelkiismeret-furdalás, mint a fenti anya írása is.

Nem érdemes a személyeskedésekre dühödten válaszolni. ;-)

Dr.laikus PhD 2012.09.23. 09:43:13

@zipe moha:

Csak azért, hogy értsed mi a szolgáltatás és a szolgálat közti különbség.

MEGMENTETT KÓRHÁZAK, VESZÉLYEZTETETT BETEGEK
12-09-22 08:19:25 - írta Giulio történésze
28 komment

Tegnap anyósom, aki súlyos cukorbeteg, koponya CT-n volt a Diósgyőri kórház HUNIKO nevű szervezeti egységében. Tiszteletem az intézménynek.

Tilos volt neki enni a vizsgálat előtt 6 órával. Természetesen várakoznia kellett. Természetesen orbitális hypoglykaemiás rohamot produkált. A folyosón.

Feleségem nővér, szólt a személyzetnek.

Nem örültek... A doktornő ránézett, jé, tényleg hypo. Vércukormérés nem történt.

Kapott egy pohár cukros vizet. Majd kekszet. Azután kedvesen megkérdezték, hogy jobban van-e? Igen. Jaj de jó. Vércukormérés nem történt. Tovább várakoztatták, sorrendben haladt a vizsgálati előjegyzés. Még 4 beteget megnéztek előtte. OK.

Az etetés miatt persze már csak natív CT történt. Lelettel viszlát. Oservatio nuku. Vércukormérés nem volt.

Hazafelé az autóban anyós megint hypózott, az asszony ész nélkül hozta hazáig, remélem nem mérték be...

Itthon 1.4-es cukorértéket mértünk, és két óra alatt rendbe tettük.

Persze ez baj, de nem lett tragédia.

Csak orvosként is illusztrálom azt a folyamatos anyagi/erkölcsi züllést, amitől a teljesen szétrohadt egészségügyben orvosok és betegek is egyre rosszabbul érzik magukat, és ha mondjuk, a rezidens kolléganő ügyére gondolok, akkor ez az eset ugyanolyan súlyos orvosi mulasztás. A kórházi kolléga részéről.Csak anyós szerencséjére mi profi ellátást nyújtottunk neki.

A legelemibb kötelező alap műszeres vizsgálatot sem végezték el egy súlyos belgyógyászati állapotban lévő betegnél. Egy qrva vércukormérést nem csináltak meg.

Nem mondok nevet. De ez már a vég.

Ugathat Orbán, Szócska, Balog, a rendszerváltás ELŐTTI szocialista egészségügyben ilyen SOHA nem fordulhatott volna elő. Más volt a mentalitás.

_Nem szolgáltatók voltunk, hanem még orvosok._ (kiemelés tőlem)

Szép hétvégét mindenkinek.

giulio.freeblog.hu/

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.23. 10:19:16

@Braincelle: azt mondod, fontos a látszat.
te melyik orvoshoz mennél: aki mosolyog, nevet, vagy amelyik még a mellette álló kollégájával is mogorva képet vág?

ügyfelek előtt: akkor ne tegyék ügyféltérbe a kávéautomatát. ez nem az orvos hibája.

zipe moha 2012.09.23. 10:47:33

@Dr.laikus PhD:
"Ugathat Orbán, Szócska, Balog, a rendszerváltás ELŐTTI szocialista egészségügyben ilyen SOHA nem fordulhatott volna elő. Más volt a mentalitás." ..pláne ebben egyetértek veled.
Ugyanakkor nem kívánok senkit győzködni arról a továbbiakban, hogy kinek mi (mi lenne a dolga) vagy hogy mihez érdemes ragaszkodnia...nem vagyunk egyformák...nekem van elvárásom magammal de másokkal szemben is és érvényt is szerzek annak.

Ha a változást mindenki magán kezdi és csak utána jut el a kritikáig talán még egy élhető hely is lehet ez az ország!

ui. a cikket szerző hölgy ugyan egy negatív tapasztalattal gazdagodott...ám ha vont le belőle tanulságokat és következtetéseket, melyeket beépít a hétköznapjaiba...nyertese is lehet a helyzetnek!

Tempus-Anh 2012.09.23. 10:55:59

@Braincelle:
Aranyos vagy, köszi..:)
Sok sikert kívánok a pályán.

Tempus-Anh 2012.09.23. 11:06:50

@Dr.laikus PhD:
A Giulio blogjához hozzáfűzném a következőket...
Orbitális hypoglycaemias rohamról nem hallottam, milyen az, talán a szemüregekben zajlik?:)
CT-re mindig előjegyzik a betegeket, arról pedig nem hallottam (pedig nagyon sok koponya-CT-t kértem eddig), hogy a beteg előtte ne ehetne.
Arról igen, hogy az oralis antidiabetikumok közül a metformint az iv. kontrasztanyag adagolása előtt három nappal abbahagyatják a beteggel.
Nem tudom, hogy a kontrasztanyag-adagolás és a táplálkozás mennyire befolyásolja egymást, erről nincs tudomásom. Hasi CT vizsgálat esétn természetesen nem ehet a beteg, ott iv. és per os kontrasztanyag-adagolás is történik.
Azonkívül...
Fratello Giulio pedig milyen profi ellátásban is részesítette az anyóst? Ja igen, kekszet adott neki (amin gondolom, Profi márkajelzés volt)...
Az "ugatás" kifejezéssel pedig vigyázzunk a még aktív politikusok esetében egy nyilvános fórumon, capisci, Giulio mio?

Dr.laikus PhD 2012.09.23. 12:07:13

@Tempus-Anh:

Mit ne mondjak, de bizony ám. Profi helyen is kaptam használati utasítást, hogy koponya CT előtt nincs evés és ivás. Natív CT-re is csináltattak vese vizsgálatot.

Természetes, hogy nem orvos aki ezeket az utasításokat adja hanem az adminisztrátor, de laikusként csak csodákszik az ember és megkérdez profit messzi telezvonyon, vagy felhívja a kezelőorvosát.
Sőt még ment a pampogás is, hogy ugyan miért is kérnek natív koponya CT-t amin semmi sem látszik úgysenem, szúrjam le az orvosom, mert ez már mégiscsak... Aztán te tudod a végét a legjobban. :(((

Azt, hogy Giulio mit csinált az anyóssal nem tudom, mert nem vagyok orvos, de azért bocsánatot kérek, hogy cukros betegnek nem mondok téves információt, nem osztom be ekkora várakozási időre, ha meg rosszul lesz, orvost hívok és profiként bánok vele. Itt nem ez történt.
(azért megy a vita a profik között is, hogy de igen koponya CT esetén is kell az éhezés...)

Giuliot ha félted megértem, de amit csinál a regnáló hatalom az már tényleg ugatás, félrevezetés, kizsákmányolás és akár én is csinálhatnám, annyira nincs benne szakszerűség.
Ettől aztán szétesik az is ami eddig legalább profi módon működött.

Tempus-Anh 2012.09.23. 13:20:36

@Dr.laikus PhD:
Natív CT vizsgálattal acut stroke gyanúja esetén jól elkülöníthető a lágyulás a vérzéstől, ill. az utóbbi kizárására a legjobb képalkotó eljárás (az MRI-nél is jobb)...Kontrasztanyagot akkor alkalmaznak, ha egyéb természetű koponyaűri térfoglalásra gyanakszanak...igen...:(((
Amúgy CT vizsgálatra óra-perces időpontot adnak, azt cukorbetegnél is pontosan be lehet lőni.
A kötelezően éhgyomorra végzendő kontrasztanyagos koponya-CT vizsgálatot
azonban továbbra is szkeptikusan kezelném, nálunk nem bevált gyakorlat és nem is látom magyarázatát.
Mert a felszívódott tápanyagok mennyire befolyásolják a kontrasztanyag képalkotó tulajdonságait illetve ezután a kiválasztódását?

Farkasokkal táncoló 2012.09.23. 13:26:20

@SusanneF:
Hm...

Régen nem cicóztak ezzel ennyit, látogatás nem volt a gyerekkórházakban csak hetente kétszer, a közbeeső napokon a gyerekek le voltak nyugtatózva rendesen. Egyszer mentem be a két és fél éves lányomhoz (nem látogathattam, mert nem volt látogatási idő, viszont a kezelőorvosával beszélnem kellett), bekukucskáltam a terembe ahol feküdt.... az összes ágyon hanyatt feküdtek a gyerekek és nézték a plafont, köztük az én örökmozgó gyerekem is üveges szemekkel...

Jó volt? Nem volt jó. Viszont már akkor is két nővér volt 40 gyerekre. Ha meg a betegség olya, hogy veszélyes rá nézve a sírás meg mindenféle megeröltetés, akkor igazán indokolt az, hogy inkább kapjon nyugtatót a gyerek. Ezért nem értem.

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.23. 14:15:40

@Tempus-Anh: lehet, ha eszik, a fejébe megy az étel...

Braincelle 2012.09.23. 16:52:38

@Babette_:
Amelyik nem megy munkaidőben büfébe. És amelyik nem beszél másik orvossal, amikor én ott vagyok. Ez olyan, mint amikor az eladónő pityegi be, amit vettél és közben egy másik eladónővel beszélget. Amitől nekem felmegy a vérnyomásom. Egyáltalán nem kell kedvesnek lenni, mosolyogni meg végképp nem, idegen ember ne mosolyogjon rám, mert nem vagyunk olyan viszonyban. Ne is legyen gonosz, de ennyi. Gyógyítson meg, higgyek neki.

Li2 2012.09.23. 18:06:55

@Braincelle: Ejnyebejnye! ezek brutál kemény szavak, kedves Braincelle! Eddig a kedves, megértő "bébiorvos" képét sugalltad magadról, de ez, amit most írtál elég nagy butaság!
Magyarán: az orvos NEM ember?! Nem ehet, ihat, kávézhat, beszélgethet, MOSOLYOGHAT(?), mert ő AZ orvos?????? Ha a beszélgető eladónőtől, meg rád mosolygó idegentől felmegy a vérnyomásod, akkor nem is vagy az a kedves, nyugodt, kiegyensúlyozott doki kislány, akinek eddig feltüntetted magadat...

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.23. 18:46:01

@Braincelle: hát pedig ugyanúgy jár neki munkaidőben pihenőidő, mint bárki más munkavállalónak.
ln sem igénylem a mosolyt, sem a kvaterkázást, de teljesen normálisnak tartom, ha a kollégájával beszélve elneveti magát.
sem több, sem kevesebb ettől.
pl az itteni orvos orvosovicsokat nehezen képzelem el nevetve.

Tempus-Anh 2012.09.23. 20:04:08

1.jelenet
Beteg belép a rendelőbe. Orvos komolyan ránéz, leülteti.
A beteg:"- Doki, maga mindig ilyen morcos? Ki a jó k...a...k...p...-ra haragszik most, mondja már meg?!"
1.jelenet
Beteg belép a rendelőbe. Orvos mosolyogva ránéz, hellyel kínálja.
A beteg:"- Doki, maga mindig ilyen léha? Mi a jó k...a...k...p...-t vigyorog most, mondja már meg?!"

Mille38 2012.09.23. 21:54:56

" sajnálom, ami a papával történt- kínomban mondtam, mert tudtam, hogy ezt akarja hallani. Ettől a pillanattól kezdve földre szállt angyal voltam. Pedig nem én tehetek a papa betegségéről, miért kéne effektíve bocsánatot kérni érte?"
De hát ez nem bocsánatkérés! Ez egy együttérző mondat. Sokáig nem értettem, hogy az amerikai kollégáim miért kérnek folyton bocsánatot. "I'm sorry" mondták, akár az elveszett villamosbérletről társalogtunk, akár valami más bosszúságról. Nem értettem a magyar agyammal, miért kérnek ezekért <ők> bocsánatot. Aztán megértettem, hogy ez nem bocsánatkérés, csak egyszerűen az empátia kifejezése vagy legalább tettetése. De jó volt, hogy megtanultam tőlük, egy egyszerű "sajnálom, hogy bosszúság ért" mondattal egészen jó emberi kapcsolatokat lehet kialakítani.

Irkutszk 2012.09.24. 02:35:48

@Mille38: Pedig ez sokkal inkább jellemző az angolokra, mint az amerikaiakra.

Szabo T 2012.09.24. 03:37:46

@Tempus-Anh: "Nem tudom, hogy a kontrasztanyag-adagolás és a táplálkozás mennyire befolyásolja egymást, erről nincs tudomásom." Valoszinuleg arrol van szo, hogy kontrasztanyag-allergia (esetleg anaphylaxia) eseten sokkal egyszerubb egy uresgyomru beteget kezelni. Senki sem orul annak, ha pl. intubalas kozben lehanyjak...

@Mille38: "Aztán megértettem, hogy ez nem bocsánatkérés, csak egyszerűen az empátia kifejezése vagy legalább tettetése." Az egyik betegem mondta multkor, hogy az elso mondat amit a medikusok megtanulnak az I am sorry. Teljesen igaza volt. A "How are you doing?"-ra sem kell erdemben valaszolni.

Braincelle 2012.09.24. 08:12:33

@Li2: De megértő vagyok amikor orvos vagyok, de ha lelépősen azért várok félájultan a boltban, mert az eladók egymással beszélgetnek, az zavarni szokott.
De az is lehet, hogy többes személyiségem van :D

2012.09.24. 09:45:26

@Irkutszk: Én a kanadai stílust ismerem, ők is mindenre azt mondják, sajnálom.
@Mille38: @Szabo T: A sajnálkozásuk szerintem teljesen hamis, ahogy írták már az előbb is, a hogy vagy kérdésre a választ felesleges elmondani, mert úgysem érdekli őket. A sajnálom szó is kb. ennyire igazi. Többször előfordult, hogy megkérdezték hogy vagyok, mondom nem jól, erre a marha közli, ennek igazán örülök. Lehet hogy a magyar mentalitás egy kicsit nyers, de az ő álságos sajnálkozásuk, érdeklődésük meg hamis. Annyi a különbség, hogy a magyar nemet 5 mondatban fogalmazzák meg, s ez látszólag udvariasabb. Egy dologban viszont valóban jobbak( lehet többen is), nem küldenek el anyámba úton-útfélen ok nélkül. Meg okkal sem.

Irkutszk 2012.09.24. 18:27:41

@Turchi: Persze, az angoloktól örökölték a jómodort.

Braincelle 2012.09.24. 20:36:51

@Babette_:
Igen, és nem is azt mondtam, hogy nem, csak azt, hogy a betegeknek ez nem tetszik. Persze elméletben igen, de ha arról van szó, hogy azért kell várni, mert az orvos még elmegy ebédelni, akkor rögtön csúnyán néznek :) Persze, ebédeljen, ha nem pont őt váratja. Bármikor máskor :)

Braincelle 2012.09.24. 20:38:25

@Szabo T:
Nagyobb baj, hogy a telt gyomorral intubált beteg könnyeben aspirál, és abból veszélyes pneumonia lehet.

Braincelle 2012.09.24. 21:01:45

És elvileg az, hogy ad-e kontrasztanyagot, az a radiológus szakorvos hatásköre, nyilván függ a klinikus kérdésétől. Persze az is lehet, hogy az adminisztrátor mindenkinek azt mondja, hogy jöjjön éhgyomorra, de ha felmerül a natív képen, hogy van valami, akkor azt meg szokták kontrasztozni, ha van rá lehetőség, akkor is, ha natívnak indult a dolog.

Szabo T 2012.09.24. 23:40:34

@Braincelle: Csak szemleletesen akartam fogalmazni :) Nalunk rengeteg a kover beteg, de indukcio kozben szerencsere nagyon kevesen aspiralnak. Az intenziven viszont annal tobben.

rikitiki 2012.09.25. 14:26:33

Ez egy nagyon jó poszt, a posztban és a kommentekben minden benne van, amiért a praxist szeretjük, vagy nem szeretjük - ki miért olvassa :)

Azt viszont egészen felháborítónak, és érthetetlennek tartom, hogy egyesek soha nem képesek semmiből tanulni?

Már megint viháncolunk, viháncolunk? Rendelési időben?

A.jó..irgumbrughörrr...

meg is érdemli amit kap, aki nem tanul más neurózisából :)

rikitiki 2012.09.25. 14:34:20

@Mille38: Így van, az i'm sorry nem azt jelenti bocsánat. Azt jelenti sajnálom/értem.
A bocsánat pl. az excuse me/forgive me.

A how are you doing? pedig nem azt jelenti, hogy vagy?

Azt jelenti, szia.
Ezért nem is adnak vagy várnak rá érdemi választ.
A megfelelő reakció a fine, and you? csupán annyit jelent üdv, neked is szia.

Csak érteni kell a valódi jelentést és mindjárt érthetőbben viselkednek :)

Pl. ezek fényében talán logikus, hogy miért néz elkerekedett szemmel rád, ha a how are you? barátságos üdvözlésre te elkezded sorolni a sirámaidat és panaszaidat. Ki a fene kérdezte hogy te hogy vagy? Ő csak köszönt :)

Tempus-Anh 2012.09.25. 16:29:54

@rikitiki:
Jahh, és gyakori kérdés a what's up?, amire nem kezdjük el felsorolni, mi is van fent...:)
Kanadában járt kollegám mesélte, hogy boltban úgy köszöntek neki, hogy "hi there", amit ő az elején "hi, dear"-nak értett, és a (férfi) boltosra ugyancsak furcsán nézett.:)

Tempus-Anh 2012.09.25. 16:48:24

Ja és a pucérkodós friss poszthoz SEM lehet hozzászólni, mert elnyeli a blogmotor, éljen a tuningoltan frissült oldal...
A cím beillene egy BDSM-sztoriba is...
Szóval...
Először is a stroke nem korfüggő, volt 19 (tizenkilenc) éves agyi infarktusos betegem is.
Zavart beteget a saját biztonsága érdekében rögzíteni kell, erről hivatalos orvosi dokumentáció tanúskodik, aláírással, névspecifikus körbélyegzővel.
A beteget tehát nem szadizzák, hanem ágyában rögzítik. Hogy ne essen el, ne kaparja véresre önmagát, ujját a torkán ledugva ne hánytassa meg magát (és utána esetleg megfulladjon), ne vágja el a saját vagy szomszédja (vagy az őt ellátó lusta nővér, mihaszna dög orvos) torkát, ne ugorjon le a kórházudvar friss aszfaltjára a hetedikről, stb.
Az, hogy le van vetkőztetve sem valami perverzió, egyszerűen hygienés okokból csinálják, könnyebb ágyneműt cserélni, mint kétóránként hálóinget (nincs is annyi kórházi ruházat), ha összepisili, összekakálja. Az más, hogy be kell takarni és időnként ellenőrizni is kell, mert holtbiztos, hogy lerúgja magáról, közszemlére kerül ruhátlanul és sérülnek személyiségi jogai. Korrekt.
Anmi ezen túl van, a beteg ápolása, táplálása, gyógyszerelése ápolói feladat, ezt minden ápoló személyzet a saját lelkiismerete, a főnővér szigorúsága, az osztály mindenkori rendje függvényében teszi meg.
Vannak hozzátartozók, akik ezt önként,áldozatkészen, szívesen vállalják.
Sőt olyanok is, akik ezt nem érzik kényszernek és nem teszik publikussá, mint x-edik elszenvedett sérelmet.

2012.09.25. 17:23:05

@rikitiki: A how are you nem azt jelenti, amit te irtal, az masik mondat, fuggetlenul attol, hogy egyforman reagalnak ra

orulet 2012.09.25. 19:44:13

@Tempus-Anh: Ez azt az feliratot jelenti, hogy "hiba történt az üzenet elküldésekor"?
Napok óta próbálok bármihez szólni, evvan... :)
Vigasz, hogy kevesebb lesz a fröcsögés is.

Fergio 2012.09.25. 23:30:57

@Tempus-Anh:
"Az, hogy le van vetkőztetve sem valami perverzió, egyszerűen hygienés okokból csinálják, könnyebb ágyneműt cserélni, mint kétóránként hálóinget (nincs is annyi kórházi ruházat), ha összepisili, összekakálja. Az más, hogy be kell takarni és időnként ellenőrizni is kell, mert holtbiztos, hogy lerúgja magáról, közszemlére kerül ruhátlanul és sérülnek személyiségi jogai. Korrekt."
Igen erről szólt a poszt. Jól látod, sérültek a személyiségi jogai. De ez nem "korrekt". Hanem BOTRÁNYOS!!! Azért kíváncsi lennék, hogy egy magánkórházban is vajon pucérra vetkőztetve fekszenek a magatehetetlen betegek? Vagy Németországban? Ja, tudom már! Ezt is azzal magyarázzuk, hogy nincs pénz a beteget letakarni pl. egy lepedővel... ??????
Ja, és még valami. Barátom felesége agyvérzéssel feküdt a Honvéd kórházban, megműtötték, de sajnos "zavart" maradt. 2 nappal később a barátom arra ment be, hogy a felesége éjszaka leesett az ágyról, és betörte a fejét, óriási mokesz volt a szeme alatt... (ha gondolod elküldöm a fényképet) Előtte műtötték meg majdnem ugyanott... Légy szíves magyrázd el nekem, hogy ha "erről hivatalos orvosi okumentáció tanúskodik", akkor hogy lehet, hogy ebben az esetben "elfelejtették" ezt a nagyon fontos, és előírt szabályt betartani? (vagy mégiscsak van: "az őt ellátó lusta nővér, mihaszna dög orvos") ????

Tempus-Anh 2012.09.26. 01:33:12

@Fergio:
"Az más, HOGY BE KELL TAKARNI ÉS IDŐNKÉNT ELLENŐRIZNI IS KELL mert holtbiztos, hogy lerúgja magáról, közszemlére kerül ruhátlanul és sérülnek személyiségi jogai. KORREKT."
Így kiemelve érthetőbb?
Szóval az korrekt, hogy betakarják és időnként ellenőrzik, nem az, hogy sérülnek a személyiségi jogai.
Az a másik véglet, amiről írsz.
Nem ismerem a körülményeket, lehet, hogy csak ki volt rácsozva és lepottyant.
Amúgy a Honvéd kórház idegsebészete az egyik legjobb az országban, égési osztálya pedig úgy kb. Európának ebben a felében. Én a helyedben ezt a kórházat nem marasztalnám el, és azt hiszem, ezesetben felsorakoznak mögöttem kígyózva vagy mellettem arcvonalban a velem egyetértők.

Tempus-Anh 2012.09.26. 01:37:15

@Fergio:
Felipe Massa is tanúsíthatja ezt amúgy, 2009.-ben őt is itt mentették meg a Forma 1-nek...

Dr.laikus PhD 2012.09.26. 06:00:28

@Fergio:

Honvédban? Most biztosan nem!

Velem is feküdt egy idősebb (nálam is) hölgy.
Agyműtét után, nem volt zavart, ezért kikötni sem kellett a rácsot sem húzták fel, koordinált volt.
Hálóingben, betakarva, már az osztályon, de műszerekre kötve.
Valóban percenként néztek rá, mert a műszer akkor is csipogott ha megmozdult.
Reggel felé a néni miután jól aludt, felkelt (nem szabad, mondták, de elfelejtette) megpróbálta a papucsát lehajolva felvenni.
Én is műtét után, éppen felhozva az intenzívről. Miután látszott, hogy mindjárt felborul, csengettem és kiabáltam vele, hogy feküdjön vissza. Szegény nővér még a fejre állás előtt elkapta, de bár az éjszaka ketten voltak (később is mindig), de hat! frissen műtöttért feleltek akkor éjjel.

Műtét előtt kaptunk egy eldobható hálóinget, fertőtlenítő tusfürdőt amivel hajat is kellet mosni mindenkinek - mi is bemosakodtunk ;) - így vártuk, hogy a saját ágyunkkal toljanak a műtőbe.

Az intenzíven mindenki meztelen, de nyakig betakarva!
Nem kötnek ki senkit rutinszerűen.
Van lepedő az ágyak között, amit elhúznak, ha szükséges.
Csend van és nyugalom, tökéletes fájdalomcsillapítás, figyelem és gondosság.

Intenzívről a mellettem és értem is dolgozó nővér kísért fel az osztályra, átadta a dokumentációt és engem is hiánytalanul.
Beszélt az osztályos nővér velem pár szót és elmondta, hogy azért van, ha most amíg nem mozoghatok sokat, akkor csöngetek amikor kell, azért vannak.

Honvédban ilyen biztosan nem történik gondatlanság miatt, az idegsebészeten biztosan nem. Véletlenül ha fekve nem érzi, hogy még nem teheti amit mondanak, könnyen felborul, műtét után könnyű foltokat összeszedni, ha a beteg nem elég fegyelmezett.

Mindig van beteg aki úgy gondolja, hogy azért, mert nincs nagy fájdalma még nem ugrálhat engedély nélkül.
Az első felkelés nővéri felügyelet mellett és a segítségével történik.
Jobban vigyáznak a betegre, mint ő saját magára.
Még arról is dokumentációt írnak, hogy hányszor csengettem, sírtam, vagy nevettem, volt-e látogatóm, megettem-e a rendelt ennivalót.
Fürdetés minden délután, akit kell ágyban, akit lehet a fürdőben.
Az éjszakások egy percet nem alszanak, a pultnál ülnek és ugranak, ha valakinek szüksége van valamire.

Egyszóval a Honvéd Idegsebészetén biztosan nincs gondatlanság, ezt tanúsíthatom!

Műtét után meg azért meztelen a beteg, mert ruha nélkül műtenek... Aki még alszik, vagy nem koordinálja a szükségleteit katétert kap, de nem rángatják feleslegesen az öltöztetéssel.

Az a hozzátartozó aki ilyet tapasztal, nem szól és nem kér jogorvoslatot, de ide megírja mit vár el, kitől vár bármit is?

Fergio 2012.09.26. 09:47:47

@Tempus-Anh:
Engem nem az érdekel, hogy általánosságban milyen egy kórház. Hanem az, hogy egy adott esetben mi történik? De most sem írtad azt le, hogy "Igen, ebben az esetben helytelenül jártak el."
Értem én, hogy az egyik legjobb idegsebészet, és valóban jól is sekrült a műtét a körülményekhez képest, de nem azt írtam, hogy a kórházban rossz szaktudású orvosok vannak, és azt sem, hogy a műtét pocsék volt. Azt írtam, hogy elfelejtették odakötözni az ágyhoz, ami miatt leesett. Ezek tények, igaz? Erre kellett volna válaszolni. Nem egy végletről írtam, hanem egy teljesen hétköznapi hibáról, egy olyan hibáról, amiről Te azt állítottad, hogy szabály, és dokumentált és így kell lennie... de nem így volt, érted már?
A korrekt dologhoz: kiemelve érthetőbb, máskor kérlek fogalmazz érthetőbben.

Fergio 2012.09.26. 10:04:50

@Dr.laikus PhD:
Honvédban? 2 hónapja történt. Már többször írtuk, hogy az kedves Laikus, hogy Veled csak jó dolgok történnek a kórházakban nem releváns. És ne hazudtolj meg, mert én első kézből tudom az infót, és fényképpel tudom bizonyítani. Mégegyszer Neked is leírom, az, hogy egy kórhát általánosságban jól működik, még nem jelenti azt, hogy nem hibáznak. Ennyi. Remélem így már érthető voltam.

"Én is műtét után, éppen felhozva az intenzívről. Miután látszott, hogy mindjárt felborul, csengettem és kiabáltam vele, hogy feküdjön vissza. Szegény nővér még a fejre állás előtt elkapta, de bár az éjszaka ketten voltak (később is mindig), de hat! frissen műtöttért feleltek akkor éjjel."

Itt mondtál ellent saját magadnak, amikor azt állítottad, hogy a Honvédban nem, mert ott mindenki korrekt, és tökéletesen végzik a dolgukat. Ha így lenne, az általad említett beteg sem eshetett volna le az ágyról. Ja, csak őt elkapták. A barátom feleségét nem. Akkor most mi legyen? A beteg a hunyó, vagy én hazudok... igaz?

"Az a hozzátartozó aki ilyet tapasztal, nem szól és nem kér jogorvoslatot, de ide megírja mit vár el, kitől vár bármit is?"
De szólt, nagyon sajnálták, elnézést kértek. Mit csináljon, perelje be a kórházat? Ki mondja meg, hogy az, hogy a felesége zavart maradt a műtét sikertelensége okozta, vagy az, hogy 2 nap múlva leesett az ágyról?
Senki nem írta, hogy mit vár el. Tempus-Anh írta le előtte, hogy az ágyhoz kötözésnek igenis fontos szerepe van. És ez így van, csak sajnos akármennyire szabály, nem tartják be mindíg. Erre az ellentmondásra akartam felhívni a figyelmeteket ezzel a történettel.

Dr.laikus PhD 2012.09.26. 12:06:01

@Fergio:

Frászt csak jók.
Igaz az is, hogy apróságból nem szoktam problémát kanyarítani, igényem sincs a pátyolgatásra. Megelégszem amivel ellátni tudnak, tudomásul veszem, hogy nem magánkórházban fekszem.
Ja és azzal is, hogy nem a barátom, vagy a barátnőm az orvosom.

Egyetlen orvos kivételével, ha innen a blogról felhívok orvost, mert kérdésem van le sem tegezem, még innen is kijár a tisztelet.

Nem mondtam ellent semminek. Csak azért, mert valakinek agyműtétje volt nem kötözik le.
Azt a látszatot kelted, hogy ez kéne legyen a protokoll.

Kicsit nekem is fura, hogy majdnem ott műtötték. Igazában hol?

Volt ott férj aki kifizette a hotelszolgáltatást, egy kórteremben feküdt a feleségével, együtt ápolták a szerettét a nővérekkel. Erre is van ott mód.

Arra viszont nincs mód, hogy minden beteg mellett saját nővér álljon.
Ha a beteg zavart, felhúzzák a rácsot, nem ő lett volna az egyetlen.
Egyébként ha kommunikáció képes, elmondják, hogy a gyógyulás érdekében mi a dolga.
Mellé rakják a csengőt, ha valami kell akkor megnyomja.
Ha mégis hirtelen zavart lesz, felkel és elesik, akkor szerinted mit kéne tennie a kórháznak az elnézés kérésen kívül?

Be kéne látni, hogy fatális dolgok történnek, van ami előre kiszámíthatatlan.

Nagyon friss az élményem, nehezen tudom elképzelni a történteket.

Ha te írod persze csak úgy lehet.

Tempus-Anh 2012.09.26. 13:21:19

@Fergio:
Minden kezelésnek, ellátásnak van hibaszázaléka.
Azt szokták mondani, hogy valaminek az előfordulási valószínűsége hiába 5%, ha velem fordul elő az 100 %...
Valóban, hibáztak.
Sajnálom, hogy így történt, de attól még az a kórház jó, a személyzet kitűnő.
Talán meg kellene becsülnünk ezen értékeinket és nem ócsárolnunk, akkor nem járunk úgy, minta a saját lábát haragból lefűrészelő egyszeri ember.

Fergio 2012.09.26. 20:07:33

@Dr.laikus PhD:
A hölgy a fél oldalára lebénult az agyvérzés miatt. Mivel HM dolgozó a Honvéd kórházban műtötték, amikor már kezdett javulni az állapota átvitték Budakeszire. Műtét után - mint említettem fél oldala béna, és zavart az elméje, nem ismeri meg a hozzátartozóit, nem tudja milyen nap van, hallucinál, stb. -, 2 nappal esett le az ágyról. Én azt gondolom, hogy egy zavart elméjű, félig lebénult, de makacs embert valahogyan az ágyához kell rögzíteni éjszaka - lehet kerettel, ahogy írtad -, nehogy kárt tegyen magában. (Főleg mivel ezek az emberek néha öntudatukhoz térnek hacsak néhány percre is, és eszükbe jut, hogy esetleg kiugranak az ablakon, ahogy Tempus-Anh is írta... )
Így, hogy leesett, lehet, hogy még többet ártott magának, mint ha megsem műtötték volna. Igen, lehet magyarázni, hogy nem lehet ott mindenki mellett a nővér, bár az első írásodban pont azt emelted ki, hogy minden mozdulatodat figyelték, segítettek, stb... (És egyébként hetente vitte a kis borítékot a férj a nővéreknek) Ha egy kórházban egy ember egy plussz sérülést összeszed, akkor abban az esetben a hozzátartozóknak hiába magyarázzák, hogy hát nem tehet róla senki... Főleg, ha még fizetett is azért, hogy figyeljenek rá...
Most beszéltem vele éppen, azt mondták neki, hogy 2-3 hónapja van a feleségének, főképp, mert ne eszik semmit. Az állapota nem fog javulni, mert túl nagy területét érintette az agyvérzés z agyának. Most elfekvőt keres, de mindenhol 4-5 hónapos várakozás van, a főorvosnak adott pénzt, hogy még 3 hetet lehessen a felesége a kórházban, amíg megpróbál valamit találni. haza nem viheti, a szakszerű 24 órás ápolás 300.000 Ft havonta. Nyugdíjas, tehát ez kiesett. Itt tartunk.
Mégegyszer: nem a kórházat hibáztatom, csak azt mondom, hogy el van ez az egész egészségügy cseszve. Mert ha a szuper Honvéd kórházban is történnek ilyesmik, és nem tudnak megfelelően elővigyázatosak lenni, és figyelni a betegekre, akkor mit várjon az ember a többi kórháztól??? Na ennyi. Ezt a témát is kiveséztük, konklúzió nincs.

Fergio 2012.09.26. 20:15:09

@Tempus-Anh:
Köszönöm a válaszodat, és hogy leírtad.
Nem ócsároltam semmit, csupán tényeket írtam le, és következtetéseket vontam le. Valóban ettől az esettől a Honvéd kórház még lehet egy kitűnő kórház, ahol biztos, hogy rengeteg embert meggyógyítottak. (Csak még annyit, hogy amikor én esek bele abba az 5 %-ba... azt nagyon nehéz megemészteni...)

Dr.laikus PhD 2012.09.26. 20:46:10

@Fergio:

A Honvéd kórház idegsebészetéről beszéltünk.

Amiről te írsz, az a stroke rehabilitácós osztálya.
Rehabilitációs osztályra kerülésnek oka van, ott felvilágosítják a hozzátartozót mit jelent és miért kerül rá sor és mi várható.

Én csak azt látom, hogy a család nem tudja ápolni és olyan nagyon nem is keres módot arra, hogy otthon ápolják, vigyázzanak rá.
Nem kerül ennyibe a házi ápolás.

Ha ennyire beteg akkor csak őrizni kell és a napi szükségleteiről gondoskodni.

Körzeti orvos tud segíteni.
Van egy csomó alapítvány akik TB támogatással fix óraszámban, de napi fizetési kötelezettséggel - igaz éjszaka a családnak kell vele lenni - vállalják az ellátását.
Kicsit kell keresni a neten, biztosan találnak valamit.
Ha a férj nyugdíjas akkor akár gondoskodhat is róla, ez megtanulható, akkor enne is, mert érzi, hogy szeretik. De mindegy is. A család felelősségéről nem akarsz ebben az esetben még gondolni sem.

Azért azon minden felháborodásod dacára is gondolkodnod kéne, hogy a világon nincs ellátás ami pótolja a családot. Attól, hogy béna és nem beszél, vagy nem tud, esetleg nem akar, nem gyógyul azt az elhagyottsága nagyban befolyásolja.

zsázsika 2012.10.02. 15:11:17

@Fergio: kedves Fergio,
mindamellett, hogy alapjaiban egyetértek Veled azzal, hogy valóban botrányos, ha egy beteg meztelenül, kitakarva fekszik ill. hogy leesik az ágyról, mint ilyen betegekkel rendszeresen dolgozó orvos, hadd mondjam el Neked, hogy ez a másik oldalról- ismét hangsúlyozom, SAJNOS- hogyan is néz ki. Ez nem védekezés, nem a beteget okolás, puszta tények.
Ahhoz, hogy egy ilyen beteg tisztességgel elllátódjék, szakápolás kell, mégpedig megfelelő mennyiségben. A hangsúly az ápoláson van, mert ez nem orvosi kérdés. Sajnos, ma Mo.n ez nincs biztosítva... Egyszerűen nincs elég nővér, aki van, az pedig kiégett, nemtörődöm, hullafáradt vagy egyszerűen alkalmatlan a szakmájához-akár emberileg is... És ez igenis pénzkérdés, mert ekkora fizetésért - más nem jön el dolgozni, csak az, aki vagy nagyon elhivatott, vagy már nem tud/mer váltani a kora miatt, ill. máshová nem jó. Ez az orvosoknak is napi szinten probléma, mert már évek óta a nővérnek igaza van bármiféle vitában, mert nincs más helyette... Elképzelni sem tudod, mennyire bosszantó, hogy segédnővérke minimál iskolával mit meg nem enged magának... és nincs más.
Zavart beteget lehet rögzíteni, de attól még hidd el, kieshet az ágyából ( velem történt már ilyen). Valóban szégyen, ha egy beteg meztelenül, kitakarva fekszik, csak éppen annak az egyszem nővérnek, aki 35 hasonló állapotú beteget kellene hogy ellásson a napi munka - és a több mellékállása !-mellett, erre már tényleg nem marad érkezése. Mert a legfontosabb teendőkre fogja korlátozni a munkáját- pl. gyógyszerosztás, laborvétel, infúzióbekötés, ebédosztás, stb. Ez szégyen, de nem az aktuális nővér és még csak nem is az osztályvezető szégyene. Hanem a politikusoké, akik nem rendezik/rendezték ezeket az áldatlan állapotokat. Németországban, magánklinikákon- amikre hivatkozol- sincs agyonfizetve egy nővér, de a tisztes mindennapi megélhetéshez eleget keres, jelentősen kevesebb munkával- számtalan hazai feladat ott nem az ő hatásköre, mert szakdolgozó van rá-. sokkal jobb körülmények között. És ami a legfontosabb, összehasonlíthatatlanul nagyobb társadalmi megbecsültséggel és büszkeséggel... Egy olyan egészségügyben, ahol egyébként a beteg is sokkal jobban ügyel a saját egészségére , nem mellesleg pedig összehasonlíthatatlanul több biztosítási pénzt fizet be...

Dr.laikus PhD 2012.10.02. 16:03:14

@zsázsika:

Drága zsászika!
Tudod, hogy mély tisztelem neked és nektek. :))

Kérlek titeket, hogy ne mondjátok, hogy sokkal több járulékot fizetnek.
Nem fizetnek. Átváltjátok az eurót forintra.
Arányaiban annyit fizet, mint mi és van némely ellátás ahol fizet vizitdíjat. Az nem 300.- Ft-nyi egyszeri, többszöri sokszori bagó, hanem egy kicsit testesebb összeg, de van és volt kiegészítő biztosításra lehetőség, ami nálunk csak most lett, amikor alig van aki meg tudja fizetni.
A jövedelméhez képest ez azért nem terheli meg a németországi kisembert sem, pedig most náluk is rosszabb, mint volt.

Minden mással egyetértek, de mégis azt gondolom, hogy nem kéne annyira félni a segédnővér p....jától, mert ez a lezüllés rosszabb a nincsnél is. Van azért ahol megkövetelik a tisztességes szegényes, de emberséges ellátást.
Ettől függetlenül véletlenek, egyszeri fatális történések mindig voltak és lesznek is.

karamellcuki (törölt) 2012.10.02. 16:47:19

@Dr.laikus PhD: Tudod mennyi a német minimál bér?
Mennyi az eü hozzájárulás a német minimál béresnek?

asabac 2012.10.04. 12:43:05

@Tempus-Anh: Az előre odaadott pénz nem hálapénz, hanem vérlázító sértés! Én a fejéhez vágnám az ilyen anyukának, aki meg van győződve arról, hogy mindenki gyalázatos szemétláda, csak külön pénzért végzi el tisztességesen a dolgát. Valamint arról, hogy neki, családjának mindig több és jobb jár, mint más halandónak.

2012.10.04. 21:36:10

@asabac: Jaj, de szigorú tetszik lenni! Nekem még sose vágták a fejemhez az előre odaadott pénzt, sőt, láthatóan szívesen fogadták, páran el is várták előre. Nem vettem észre, hogy bárki megsértődött volna. Ha ennyire sértené az orvosokat ez a helyzet, akkor senki nem fogadná el előre, és a betegek sem adnának előre. Szóval kettőn áll a vásár!
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása