Repkedett a sok kurva anyád és bassza meg

2012.09.10. 13:40

burntoutnurse.jpgA kevés pénz, a rossz feltételek, egyik sem lehet mentség arra, hogy a bajba jutott, élet és halál között lebegő emberekbe még egy jó nagyot is rúgjanak, ha csak képletesen is.

Tisztelt blog!

 

Édesapámat sajnos nem rég temettük el. Sajnos életének utolsó napjait nem tölthette a körünkben, egy szívroham után került kórházba, amelybe végül pár nappal később bele is halt szegény. Amit viszont láttunk és tapasztaltunk a kórteremben és az osztályon, ahol feküdt, az több mint döbbenetes volt. A nővérek hozzáállása a beteg, sokszor teljesen magatehetetlen betegekhez az valami szörnyű volt. Mi már aznap, amikor beszállították édesapámat a kórházba vittük a borítékokat is magunkkal. Egy jobb világban erre nem volna szükség, vagy a normális ellátás után járna ez, de a miénk közel sem normális világ. Ha nem adsz pénzt, nem is várhatsz semmit, ha adsz, akkor is csak reménykedhetsz, hogy a kórházban fekvő szeretted legalább minimális figyelmet és törődést kap.

 

Naponta többször bementünk látogatni, hiszen tudtuk, mennyire nagy a baj. HA új nővért láttunk, adtunk egy borítékot, kértük, hogy figyeljenek oda édesapámra, lássák el lehetőleg. nagy mosoly kíséretében átvették a pénzt, de többnyire semmit sem tettek. Két alkalommal is külön szólnunk kellett, hogy legyenek olyan kedvesek és tegyék már tisztába édesapámat, mert hát még is csak, erre jött a válasz, nemrég cserélték az ágyneműt, mindent. Közben egy másik hozzátartozó panaszolja nekünk, hogy itt ugyan két és fél órája a kutya sem járt, szóval ennyit a nagy odafigyelésről.

 

Az szintén ijesztő és egyben visszataszító volt, miként forgatták, dobálták ide-oda a magatehetetlen betegeket és hogyan, milyenundorral és alpári módon beszéltek velük. Csak úgy repkedtek a kurva anyátok és a bassza meg maga vén hülye felkiáltások. Szemtől szemben is a magatehetetlen betegekkel, csak úgy bele az arcba. Amikor az ember teljesen udvariasan és normálisan ezt szóvá tette és kérte ennek mellőzését, akkor meg dühös és kioktató magyarázatokkal álltakelő, sok a munkájuk, nincsenek megfizetve.

 

Na persze. Nincsenek megfizetve rendesen. Én ezt megértem, elismerem. Azt is tudom, hogy kevesen vannak és ehhez mérten rengeteg a dolguk, ez nyilvánvaló. De álljon már meg a menet! Vajon hányan vagyunk ezzel még így? Hányan vagyunk kénytelenek szinte a semmiért gürizni látástól vakulásig? Hányan tudnánk elképzelni sokkal jobb munkafeltételeket, több pénzt, megbecsülést?És vajon hányunktól viselnék el a munkahelyen, hogy így beszéljünk , netán, ha mi is emberekkel foglalkozunk, így bánjunk velük? Egyikünktől sem! A kevés pénz, a rossz feltételek, egyik sem lehet mentség arra, hogy a bajba jutott, élet és halál között lebegő emberekbe még egy jó nagyot is rúgjanak, ha csak képletesen is.

 

Édesapám elment. Fel voltunk készülve rá, amennyire ez lehetséges, mégis borzasztó a hiánya. Az utolsó napjait, amit itt az árnyékvilágban töltött viszont pokollá tették. Hiszem és remélem, hogy ahová került, már boldog. De ettől még fáj, hogy így bántak vele (is). Ráadásul plusz, potya pénzért!

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.11. 11:02:02

és te is adtál pénzt.

kezdek kiábrándulni az emberekből..

Tempus-Anh 2012.09.11. 18:10:59

Részvétem a posztolónak.

Az oldal designjához nem fűznék kommentet, az előző sokkal jobban tetszett, maradjunk ennyiben.
Rondább és piszkosul lassú.
De ez még elmenne, hanem komolyan a praxishoz tartoznak az unos-untalan befűzött reklámok is?
Vagy ők finanszírozzák az oldalt?

Ugyandehogy (törölt) 2012.09.11. 18:12:35

@Tempus-Anh: alig találtam meg az új posztot.
mivel ketten vagyunk csak, ezzel mások is így lehetnek.

orulet 2012.09.11. 19:54:05

Most őszintén, hát nem lett volna jobb neki otthon? Annak dacára, hogy a hozzátartozók "fel vannak készülve", nem nagyon szövetkeznek, hogy néhány napnyi ápolást megoldjanak. Sajna, általános tapasztalat ez, még egyértelmű eseteknél is. Még egyetlen ápoló is többet ér otthon, mint két ápoló 25-30 betegre.

2012.09.11. 20:48:07

@orulet: Ha szívrohammal kerül kórházba, nem biztos, hogy hazaengedik pár napon belül. Főleg ha meghal. Aztán ha mégis felépül, posztot ír arról, hogy a kedves rokonok majdnem eltették láb alól, mert a kórházi kezelés helyett hazavitték. Szóval nem ilyen egyszerű ez.

Irkutszk 2012.09.11. 20:49:28

@orulet: Egy szívrohammal azért még kórházban a helye szerintem. Az írás szerint pár nappal azután húnyt el a beteg.

2012.09.11. 21:05:35

@Babette_: Én is adok pénzt, de be is hajtom azt, amit azért elvárok.

borzimorzi 2014.02.02. 11:46:31

@orulet: Tökéletesen igazad van, de ez csak retrospektíve nyilvánvaló. Amikor már úgy indul a gondolatmenet, hogy mivel a papa úgyis meghalt, hát akkor már jobb lett volna inkább, ha itthon marad haláláig, szerződtettünk volna melléje bentlakásos ápolót. De amikor a helyzet beüt, akkor az ember reménykedik. A szakismeret nem jelent védelmet az oktalan reménykedés ellen, orvos rokonom is mentőt hívott és kórházba vitette az apját, az öreg halála előtt 6 órával. Pedig eleve azért adták haza 3 nappal korábban, hogy otthon, családi körben tudjon elhalni 80 éves korában. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a szívétől a veséjén át a bélrendszeréig több szerve is épp, hogy helyre rázódott, miután 3 hetet intenzíven és 2 hetet osztályon töltött, és ahogy beüt egy pici baj, az elviszi. De az ember reménykedik. Szegény öreg, ahelyett, hogy békén elhalhatott volna odahaza, ami minden vágya volt, zötykölődött még egy jó sort a mentőben, kapta az egyik adrenalin-löketet a másik után, több újraélesztés, tappancs, radai rosseb. Rosszul voltam attól is, hogy egyszer végighallgattam. Végül az összesen 4 infarktust és 2 bypass-műtétet átélt szíve végül végképp felmondta a szolgálatot. Gyakorlatilag minden emberi méltóságától megfosztva, zaklatott körülmények közt halt el. Ahelyett, hogy otthon, valamelyik gyerekének a kezét fogva szépen elaludt volna, ahogy mindig is szerette volna.

De nem tudom elítélni a lányát, hiszen ő orvosként pontosan tudta, mi mindent lehet megtenni érte kórházban, és azt meg csak az esze tudta, hogy reménytelen, a lelke nem tudta elfogadni. Ha otthon hagyják meghalni, akkor furdalta volna a lelkiismeret, mert "hátha". Remélem, nem így fogok meghalni, hanem nyugodtan, méltósággal.

Üdv:
b
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat