Annyira fájdalmas azt olvasni, hogy a kisöregekkel milyen mostohán bánnak :((

mi az, hogy nem felelnek a gyógyszer beadásáért?

@kudduni: ajnye má, mégis leírtam. Úgy látszik, én is hülye vagyok. Pedig festem a hajam...

@kudduni:

ja, és a műtétet is a hozzátartozóknak kellett volna otthon elvégezni, nem?

ha jól emlékszem előző életemből, itt olyant nem szabad leírni, hogy a posztoló hazudik. Pedig most ennek az esete forog fenn.

Túl öreg ahhoz, hogy figyeljünk rá
- ilyent egy orvos nem mond, bármilyen nagy barom.

Kiakadtam ezen...
Aki nem tiszteli, nem becsüli, nem segíti az öregeket, (legyen az akár egészségügyi dolgozó vagy akár családtag)az nem érdemli meg, hogy élvezze az öregek "diófájának termését", értve ezalatt a tudást, a technika vívmányait, a szellemi örökséget- és sorolhatnám. Undorító, hogy a kisöregeket mindenki csak felesleges nyűgnek, bajnak tekinti.

@kudduni:
Helyesen:
Az ápolásról beszéltem.

@kudduni:
1. A poszt arról szól, hogy NEM tette meg az ápolószemélyzet.
2. HA a családtag otthon marad az idős rokonát ápolni, akkor miből fogja megvenni azt a kötést, amit minden nap szeretettel cserél(ne) le az öreg sebén?
3. Mellesleg, ha neki kell ápolnia a beteg hozzátartozóját, akkor minek fizetett az öreg TB-t és mért fizeti most a család?

"...összeesett a tüdeje, mert kiderült, hogy nem kapott vért a műtét után..."
Légmell (PTX) kialakulása és vérszegénység között semmilyen kapcsolat nincsen, előbbit idős korban jellemzően a tüdőszövetben kialakuló nagyobb hólyagok megrepedése okoz, vagy valamilyen mechanikus szövődmény (baleset, orvosi beavatkozás, pl. ún. centrális véna szúrása, mellkasi folyadék lecsapolása).

"...az irgalmasok kórházában olyan nyugtatókat adtak neki ami 60 év felett halálos dózisnak számít."
WTF??? Miért nem került toxikológiára?

"Most az intenzíven van, túladagolták az inzulint..."
Hypoglykaemiával intenzíven? A leggyorsabban megszűntethető problémák közé tartozik.

Ápolási problámák valóban felfedezhetők a történetben:
"...nem voltak hajlandóak naponta kicserelni a kötést a sebén..."
"...nem voltak hajlandóak megmosdatni..."
"...senki nem ettette meg..."
"...reggeli gyógyszereit...mi ott hagytuk,azért nem felelünk, hogy be is adjuk..."

Megoldási javaslat:
Beszélni kell a kezelőorvossal, ha nem elegendő, az osztályvezetővel, ha nem elegendő, az intézmény igazgatójával, ill. fenntartójával.

A poszttal kapcsolatban régi szép magyar szólás-mondás jutott eszembe: "Hetet-havat összehord".

@bú: "Csak azt írtam, hogy ha réka hajlandó lett volna otthon ápolni a nagypapát (ennek részeként szarból -húgyból kimosdatni)" valamint elvégezni rajta
- értágító műtétet
- összeesett tüdőt kezelni
- felfekvést, vérmérgezést kezelni
- tüdőgyulladást kezelni
Mindezt úgy, h pl otthagyja az állását, kap 23.000 Ft ápolási díjat, meg a kedves kommntelőktől a beszólást, h miért nem fizet tébét. És miért nincs rajta sapka.
Ha pedig nem fogsz naponta újraregelni, bezár a blog és valamennyien tömeges harakirit fogunk elövetni

@bú:
Ha nem vetted volna észre a személyeskedéseid miatt tiltottalak ki.

Kapj a fejedhez, mert ha ez az utolsó nicked, megoldódik a probléma.

Van szakmai hozzászólás, hiteles és érthető.

Azért azt érdekesnek találom, hogy szinte mindegyik poszt kommentjei között találhatóak olyanok, mely szerint a posztoló hazudik. Vagy szellemi toprongy. Vagy egyszerűen csak hülye.

Biztos, hogy nem futná több toleranciára?

Biztos, hogy nem lehetne figyelembe venni a panaszosok (sajnos ők vannak többségben) mentális állapotát, esetleg gyászát?

Biztos, hogy megértés és helyreigazítás helyett le kell bunkózni?

Ez különösen olyanoktól furcsa, akik azért hivatásukból kifolyólag hallottak harangozni valamit a hippokratészi esküről... :(

Annak idején, az én kis anyukámat sem ápolták rendesen, sőt, olyan betegséget okoztak neki, amikbe a végén bele is halt. Mielőtt jön a kérdés, hogy ugyan már hogy is volt ez: amikor bevittük, (mozgáskorlátozott volt, szimpla vércukorvizsgálat és beállítás miatt) le is gépeltem segítségül egy papírra anyukám gyógyszereit, bajait, nehogy ne tudja orvos és ápoló, külön felhívtam rá a figyelmet, hogy ha erősebben megfogták valahol az anyukámat, abban a pillanatban befeketedett a bőre, rosszabb esetben nagy vérömleny keletkezett és az ki is durrant, szétrepedt a bőre. Amikor ezt felvételkor elmondtam az orvosnak, (a mentők tudták, ők nagyon szakszerűen, lepedővel emelve tették a hordágyra) úgy leordított, hogy "mit gondol, nem láttunk mi még beteget, nem tudjuk hogy kell bánni vele?!? Kértem, hogy azért erre nagyon figyeljenek oda. Naná, hogy amikor hazaküldtek, hogy hozzak be vércukormérőt, mert nekik nincs, addig már meg is történt a baj, a bokájánál fogva emelték át ágyra, szépen szét is szakadt a bőre, ott feküdt vérben, nyiroknedvben egy-két órát. Végül bekötözték és állítólag a sok vér, illetve folyadékveszteségtől félrebeszélt, ezért adtak neki vérplazmát, infúziókat. Másnap délelőtt, mire bementünk, már visszahozták CT-ről, mert nem szűnt meg a félrebeszélés, hallucináció. Nem mutatott semmi rendellenességet. Mondanom sem kell, a sebe elfertőződött, nekünk nem engedték pelenkázni, ők pedig ezt egy nap csak egyszer tették, akárhányszor bementünk, mindig vacogott anyukám a hideg, pisis ágyban. Aztán egyszer csak nem tudott nyelni, nem tudott enni, inni, erre semmi magyarázatot nem kaptunk, de nekünk -mert épp jött Karácsony- azt mondták, remekül eszik és iszik és jó az általános állapota, ha vállaljuk a napi kötözést, akkor hazavihetjük. Nagy boldogan hazavittük, örültünk, hogy együtt lehetünk. Otthon kiderült, hogy nem tud egyáltalán nyelni, sem itatni, sem etetni nem lehet, a gyógyszereit sem tudjuk beadni, tüdőgyulladása van és genny folyik belőle vizelet helyett. Ráadásul felfekvései vannak... Láttuk, hogy a sebe sem javult, hanem egyre mélyebben és egyre magasabbra terjedt, már a boka vonalától térdig kilátszott a csont és feketedett egyre feljebb. Amikor ezt mind észleltük, arra hivatkozva, hogy háziorvosi beutaló nélkül nem veszi vissza a kórház, meg kellett várnunk míg az év utolsó munkanapján rendelt végre a háziorvos, megírta a beutalót és azzal már visszafogadták a kórházba. Mondanom sem kell, hogy addigra -a mi minden gondoskodásunk és erőfeszítéseink ellenére- olyan állapotba került, olyan vesegörcsei, köhögős hörgései és a lábsebe miatti fájdalmai voltak, hogy amikor épp tudatánál volt, ordított a fájdalomtól. Így teltek nálunk az ünnepek... Január másodikán hajnalban elvesztettük őt. Megváltás volt neki megszabadulni a fájdalmaktól. Amikor beszéltem az orvosokkal, a miértekre és a kérdésekre volt az a válasz, amit korábban írtam, hogy a 76 éves kor is elég szép, neki ennyi jutott és kész.
Számukra az volt a lényeg, hogy megszabaduljanak egy (az ő sorozatos mulasztásuk, illetve oda nem figyelésük miatt) ápolásra szoruló kis idős nénitől, nekik nincs idejük pelenkázni, nincs idejük etetni-itatni, gyógyszert beadni, vigye haza a hozzátartozó, veszkődjön ahogy tud.
És csak azért vittük be, hogy a cukrát beállítsák...
Mindenki figyelmébe: aki meg tudja -ha nehézség vagy lemondások, anyagi gondok árán is- oldani, mindenképp otthon ápolja a kis beteg öregét, nagyon gondolja meg, hagyja-e kórházban. Lehet, hogy soha többé nem kapja vissza.
(Tudom, műteni, stb. nem lehet otthon.)
Bocs, kicsit hosszú volt de azt hiszem most írtam meg a történetet utoljára. Azt hittem, már teljesen túl vagyok rajta, de ez a poszt kihozta megint a keserűséget belőlem.

@macska69: Rosszullettem a történetedtől. :( Ezt feldolgozni szinte lehetetlen. Együttérzésem. :(

@sárga nyúl: köszi.

@macska69:

Nagyon-nagyon együtt érzek veled!

Mentség nincs erre.
Néha elgondolkodom, hogy ha ők lesznek idősek, kiszolgáltatottak, hasonlókra szorulók...

Akkor? Akkor fognak emlékezni?
Remélem igen! Nagyon remélem!

@macska69:
Fogadd együttérzésem.
Az én történetem már ismert, sok párhuzamot fedeztem fel a két eset közt, csak nálunk még egy infarktus is súlyosbította. Mi nem jutottunk el addig, hogy felfekvések kialakulhassanak, a nyílt sebekről viszont írtam.
Apu 64 éves volt..

@Dr.laikus PhD:
"Akkor fognak emlékezni?"
Hm... Az egészségügyi dolgozóknak sosem kell várni, de gondolom megilleti őket a kiemelt bánásmód.

Az előbb beszélt a ...TVn Rácz Jenő, hogy a minimum határt meg kell húzni.
Minimum??? Ennél lejjebb?

Az a gond, hogy az ismerőseimtől szinte ugyanezeket a panaszokat hallom. Nemrég vesztette el egyik barátnőm a nagymamáját. Ő is azt mondta, hogy délután azért rohantak be minden nap a nénihez, mert pontosan tudták, hogy ha ők nem adnak neki legalább akkor inni, akkor egész nap nem kap. (Nyári kánikulában.)
A kolléganőm idős édesanyjához ment be délután, a nénit meztelenül találta, mert reggel! levetkőztették egy vizsgálat miatt, és azóta nem adtak vissza rá semmit. A néni addig nagyrészt önellátó volt, de a kórházban zavarttá vált, és erre hivatkozva nem akarták kiadni, pedig a kolléganőm hazavitte volna. De aztán kiderítette, hogy az anyukája egy olyan gyógyszert kap, aminek ez lehet a mellékhatása, leállíttatta a gyógyszert, és a néni kitisztult. Pár nap múlva hazavitte, és minden rendben volt, még ha csak amolyan öregecskén is.
Öreg hozzátartozót, ha egy mód van rá, nem szabad kórházban hagyni, ez a szomorú helyzet. Pedig elvileg, az lenne a betegeknek a legjobb hely, nem?

@macska69: Tejoisten ez borzaszto,oszinte rèszvètem!!!

@macska69:
Ez borzasztó.
Őszinte részvétem. :( :(

Of: Pécsi 400 ágyasban csótányok rohangálnak a kórtermekben az RTL- s híradó szerint....
Remélem ez csak kitaláció.

Nem egszen ertem, hogy miert mindenki neni/bacsi egy bizonyos kor felett es miert irnak le egy hatven koruli embert.Es sajnos a fent leirt esetek mindennaposak a korhazakban, fuggetlenul melyikrol van szo.Es a banasmod akkor se kulonbozik, ha valaki orvos, igaz mar nem aktiv. Legfeljebb, ha megfelelo allapotban van, ellenorizheti a gyogyszereit, ha olyan allapotban van. A mai egeszsegugy elembertelenedett, tisztelet a kivetelnek. De a kozbeszed is, az idosek tekinteteben.

elmesélek egy érdekes történetet, magas pozicióban levő orvos kollégámat kereste meg egy szegénynek nem nevezhető ismerőse, hogy járjon közben az anyukája ügyében aki már egy hete fekszik az egyik osztályon, semmilyen kivizsgálás nem történt az ügyben, a nővérek nem forgatják és már felfekvése van.
azt mondta: nézd, a régióban ebben a témában van 3 professzor, azt el tudom intézni, hogy mind a 3 a holnapi napon szakvéleményt állítson ki a mama állapotáról, de ha nem adsz pénzt az osztályos főnővérnek akkor a heyzet nem fog változni.
-de hát ez korrupció, kizárt, hogy ő pénzt adjon
- 3 professzort tudok intézni, ápolást sajna nem

Köszönöm nektek az együttérzést! És vigyázzatok a kisöregjeitekre, édes arany papákra, mamákra!

@kudduni: sajnos megeshet az ilyen

@kudduni: Majd rájössz...

@macska69: Jaj, annyira sajnálom... az én nagypapám azért halt meg, mert a nővérek elfelejtették feltenni az oldalrácsot, és éjszaka kiesett az ágyából. Gerinctörés.
Fogadd őszinte részvétem.

Minden ilyen eset szomorú és lehangoló, de sosem tudhatjuk, hogyy mennyi benne a félreértés, a hozzátartozó szubjektivitása mennyit tesz hozzá. Örülök, hogy kommentelők szociális érzékenysége magas.
De vajon miért az általános tapasztalatom, hogy az idős emberek leginkább a csáládjuknak nem kellenek? Miért van, hogy a jó állapotba hozott betegek hozzátartozói 2 nappal a hazabocsátás előtt próbálják azt orvost rávenni, hogy a néni/bácsi még maradjon kórházban, kerüljön át a rehabilitációra, krónikus osztályra vagy addig maradhasson, míg szociális otthoni elhelyezést nem találnak? Miért van, hogy az elhanyagolt idős betegek hozzátartozói verik a legnagyobb port, hogy nincs itatva, etetve, mosdatva, forgatva a beteg? Miért az a tapasztalatom, hogy a hozzám bekerülő igen idős betegek 90%-a egyedül él? Nézzetek magatokba, a nagy nyári hőségben hányszor néztetek rá idős hozzátartozóitokra, hogy evett-e, hogy a melegben ivott-e legalább 2 liter folyadékot, tisztálkodik-e rendesen? Miért van az hogy 2 napja étlen- szomjan földön felve találják meg a legtöbb embert, mire az már kiszáradt és bizony visszafordíthatatlanul felborult a belső energia háztartása? Ellenőrzitek, hogy idős beteg hozzátartozótok rendszeresen szedik-e gyógyszereiket otthon vagy csak ha már baj van vártok csodát? Az idős emberek szervezetének víz és energia tartalékai kicsik, ezek a legkissebb bajra is felborulnak. Gondoljátok el, hogy törésből vagy egy vírus fertőzésből felépüléskor több kilót is fogyhattok, ez azért van, mert a szervezetnek energia kell, hogy regenerálja magát, ez időskorban nincs és sajnos visszafordíthatatlan spirált indít el. Az orvos néha csak a spirál végén látja a beteget. Figyeljetek mindennap rokonaitokra, ne csak akkor várjátok el, ha kórházba került. Nektek csak 1-2 beteget kell ellenőrizni, a kórházba 3-4 nővérnek 60-at is egyidőben!

a poszt tolo az hogy dolgozik? hogy egesz nap a papa mellett van, raadasul az egesz csalad? ilyen allapotban az oreg meg huzhatja akar 2-5 evig, akkor is ott lennenek? egesz vegig?

a korhazban NEM TORODNEK ezzel, el kell vinni idosek otthonaba es FIZETNI, ott a novert kirugjak ha rajonnek hogy nem latja el a dolgat, mig a rendes egeszsegugy hat hogy is mondjam, Molnar Louis probalt valtoztatni de jol tuggyuk o volt a tomeggyilkos...
pedig, de tenyleg komolyan az idosek otthonaban a noverek max 10e -rel keresnek tobbet...

@csak néha benézek ha marhaságot látok: hajjaj barcsak ilyen egyszeru lenne!!! tenyleg ez igy megy? de mi van ha 3 szett ejszakai nover van (6 darab), nappalibol meg 12? most keresse meg az ember a 18at? vagy hogyan? a fonover tenyleg visszaoszt?

@trekk: "Nem egszen ertem, hogy miert mindenki neni/bacsi egy bizonyos kor felett es miert irnak le egy hatven koruli embert."

haaaaaaaaaaaaaat
en ezzel eppen ELLENTETES velemenyt fogalmaznek meg, de nem mennek be a reszletekbe...

@macska69: "Mondanom sem kell, hogy addigra -a mi minden gondoskodásunk és erőfeszítéseink ellenére- olyan állapotba került, olyan vesegörcsei, köhögős hörgései és a lábsebe miatti fájdalmai voltak, hogy amikor épp tudatánál volt, ordított a fájdalomtól."

nem szep dolog a fajdalom, igy hagyni egy eppen elmulo beteget tobb mint kegyetlenseg, de tenyleg semmi morfiumot nem utaltak ki? oszt ha otthon letermeli az ember az emberi meltosaghoz nelkulozhetetlen anyagot akkor meg bunozo...

@mens sana: Ágyrácsról annyit, törvény így rendelkezik: " A beteg személyes szabadsága - ellátása során - fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal kizárólag sürgős szükség esetén, illetőleg a beteg vagy mások élete, testi épsége és egészsége védelmében korlátozható."

Csak orvos rendelheti el, csak a fenti okokból, csak rövid időre, írásban! Ha ágyban fekszel testi épséged veszélyben van vagy minden idős ember veszélyben forog? Akkor otthonra is ágyrácsot az ágyakra. Ti kértétek, hogy jogaitok legyenek, ez rendben, de ez is tietek. Éljetek vele.

@beedoc: Akkor elmondom az egész történetet. Egy diabetesztől eltekintve teljesen egészséges, öltönyben-nyakkendőben zsemléért és újságért lejáró 80 éves emberről beszélünk. Aki 40 évig irodalmat, magyar nyelvet, franciát és németet tanított egy megyeszékhely fővárosában, akivel nem lehetett kilépni úgy az utcára, hogy ne hangosan köszöntek volna neki előre. Egy kellemes novemberi lapon a salgótarjáni panelban elhatározták, hogy felújítják a gázcsöveket. Ennek természetes munkafolyamatában éjszakára egyszerűen otthagyták a behelyezendő csöveket a panel azon területén, ahova az emeletenkénti négy lakás nyílik. Természetesen a lakásajtók - és a lépcsőházi villanykapcsolók között.

A nagypapa zajt hallott éjszaka, kinyitotta az ajtót, kilépett (szokásosan a a villanykapcsoló felé), rá a csőre. Kétoldali kartörés, egyoldali combtörés, csípőtörés. Bámulatos javulást mutatott a csípőprotézis után, semmi intenzív, bizakodtunk.. utána a telefon az osztályról, hogy gerinc(!)törés miatt magatehetetlen, maga alá vizel, nem tud beszélni.. wtf?
Nem kerteltek, igen, nem volt felhelyezve az ágyrács - nekem kellett volna kérni külön, ezt mondod?

A kórház, mindúgy az építési vállakozó elismerték a felelősségüket. Mindkét esetben pereskedhettün volna, egy havi 80 ezret kereső építőmunkás (4 gyerekkel) valamint egy 2 gyermekes, alkoholista férjjel megáldott nővér ellen. Szerinted?

Természetesen nem pereltük be őket. Vajon hol tanulták a munkamorált? A gondoskodást, a másik ember helyzetébe való belegondolást, a biztonság fontosságát?

De igazából nem is érdekel a jogi okoskodásod. Az első adandó alkalommal elköltöztem Svájcba. Itt a fogorvos nem paragrafusokat idézget, hanem megoldja, hogy ne is fajuljon a helyzet - nem kell neki ujjal mutogatni az állampolgár hibáira, mint neked.

@kudduni: De mond. Az én anyukámra is hasonlót mondtak, csaknem szószerint: "Mit vár el, most mit csináljak egy 84 éves emberrel, aki úgyis hamarosan meg fog halni." Hát legszívesebben felpofoztem volna a fiatal orvosnőt, de ehelyett csak habogtam, hogy hát stoke-ja van, talán az infúzió segít. Errő hátat fördított és faképnél hagyott. A fél oldali bénulás így maradt...és szegénykém csakugyan hamarosan meghalt. Budapesti kiemelt kórház.

"a kommentelők szociális érzékenysége magas"
"Túl öreg ahhoz, hogy figyeljünk rá
- ilyent egy orvos nem mond..."

Döbbenetes, pedig már megszokhattuk volna... Magukat műveltnek képzelő emberek hogyan képesek a bolsevik diktatúra embergyűlölő szemléletét ilyen kitartóan VÉDELMEZNI, továbbvinni két évtizeddel a gazdarendszer bukása után is? Elképesztő!

Oldalakat tudnék teleírni SAJÁT tapasztalatból: például hogyan röhögtek ki minket szó szerint, amikor stroke-os hozzátartozónk számára hiányoltuk a kórházban a szükséges, azonnali ellátást. Miért? Mert elkövette azt a hatalmas bűnt, hogy egy (poszt)-bolsevik szemléletben szenvedő országban "merészelt" 94 éves lenni! Amit aztán a megfelelő számú tízezresek hatására mégis megkapott és maradandó károsodás nélkül "volt képe" meggyógyulni. Ennyi idősen!

Azonban ismétlem: oldalakat teleírhatnék olyan tapasztalatokkal, tanúvallomásokkal, ha kell, amelyek között orvosoké is lenne. Olyanoké, akiknek van emberi tartásuk, lelkiismeretük, gerincük,csak éppen kevesen vannak ahhoz, hogy megváltoztassák ezt a valamit, amit nálunk "egészségügynek" hívnak.

Drukkolok neked Réka! Sok ilyen ember kellene, aki kiáll, mert elege van ebből a borzalomból! Magam elég idős vagyok már a harchoz, megvívtam a sajátomat, saját generációnkét. Amikor a kommunista diktatúra vértelen bukásához járultunk hozzá, nem gondoltam, nem hittük, hogy két évtized múlva még mindig szükség lesz ránk is: mert kevés lesz az olyan tiszta lelkű, elszánt utánunk jövő, mint Réka. Drukkolok nektek, és ha kell, én is ott leszek, ahol tenni lehet valamit, hogy végre túllépjünk ezen a lázálmon is!

Mert ma már tisztán látszik: vagy túllépünk, vagy zuhanunk vissza. Mélyebbre, mint az itteni kommunizmus idején voltunk. Oda, ahol Kambodzsában a vörösök már nem csupán az öregeket, betegeket irtották millió számra, hanem a végén már a szemüvegeseket, városlakókat is, mint olyanokat, akik többe kerülnek a "dicsőséges szocialista társadalomnak", mint amennyi hasznot hoznak.

@marand22: Hát persze, ha fellelhetők valahol az épületben. Csak kitartás!

@mártus:
Az én hozzászólásom után olvastam a tiedet. Nem beszéltünk össze... Az általam említett eset is pesti kórházban történt.

@macska69: Mélységesen egyetértek. Mi is így jártunk. Embertelen.

@Pepibubó: Nem kellene ebbe is belevinni a komcsizást, a kórházi orvosok 90%-a jobboldali.

@SvenH.:
Nem feltétlenül jó ötlet, tudok olyan idős otthonról, ahol jellemzően egyszeri nagy összegű felvételi díjazást követően vették fel az álatlában súlyos beteg embereket, akik közül sokan relatíve hamar (é. heteken belül) meghaltak. Végül rendőrségi nyomozás lett az ügyekből, és a tulajdonost (amúgy ügyvédnő) leültették.

@Pepibubó: jaj istenem. Pedig maá pogári kormányunk van két éve...De ez is a komenisták bune...

@Cerberus üvölt Viktor fülébe:
"Jobboldali"... Ez pont olyan viccesen hangzik tőled, mint a kádárdiktatúra brossuráiból kimásolt szövegeid.
Az említett szemléletű, "jobboldali" orvosok elsöprő többsége pont olyan kommunista, mint amilyen szellemben te szoktál megnyilvánulni. Csak még pénzkereső, ezért felvette az aktuális álarcot.

@marand22:
Gondolom, azért az "orvosi segítséget" is megkapta a cinkosaitól.

@beedoc: és egyébként szégyelld magad. nyilván fogalmad nincs, mit jelent egy ilyen embert elveszíteni. de idézgess még néhány paragragafust, biztos segít.

@beedoc: "Miért az a tapasztalatom, hogy a hozzám bekerülő igen idős betegek 90%-a egyedül él? Nézzetek magatokba, a nagy nyári hőségben hányszor néztetek rá idős hozzátartozóitokra, hogy evett-e, hogy a melegben ivott-e legalább 2 liter folyadékot, tisztálkodik-e rendesen?"

Szerinted miért? Megmondom, azért mert tőle 150 km-re kaptam munkát, amit ha feladok, akkor a leszármazottaimmal és felmenőimmel együtt az éhhalál és a híd alja lesz az életem, vagy halálom.

Mond bölcs, mit tegyek?
Hogyan figyelhetnék rá jobban, nap mint nap, ha nem tudom az 55 nm panelba átköltöztetni a gyerek mellé, mert nem fér be még 1 rácsos ágy?

@Pepibubó:
Tévedsz.
A "normális" idős otthonok jellemzően szerződést kötnek egy orvossal. Itt azonban nem ez történt, nem volt rendszeres orvosi felügyelet, az ügyelet járt ki az aktuális problémákat megoldani, ill. a halottvizsgálatok végett, amíg meg nem elégelték, és fel nem jelentették a működtetőt.

@marand22: Magam is utaltam rá, hogy ezt az idős otthonos konkrét esetet nem ismerem. (Az egyszeri, nagy összegű elhelyezéses megoldásokkal szerintem alapvető gond van nálunk. Időarányosan visszakövetelhető kellene hogy legyen a beugró, korai halál esetén. Máskülönben igen erős ellenérdekeltség áll fenn, ami ugye nem "egészséges".)

A többi megállapításomról már nincs is véleményed, ugye...?

pedig a húszévesek ritkábban betegek

Amerikában szuszpendálás és per várna a kollégára
(egyébként meg morális kérdés)

Évekkel ezelőtt vesztettem el édesanyámat a szolnoki kórházban. Eltávozásában a kórháznak, a lelketlen ápolóknak, és a pénzéhes, markát tartó orvosoknak döntő szerepe volt. Amikor halotti ügyintézést folytattam, bementem orvosához, aki közönyösen, minden emberi érzés nélkül ezt mondta: ha nem tegnap, akkor holnap fog meghalni. Igen, mint minden ember. Édesanyám 66 éves volt...

@mens sana: miért kellett volna a munkavállalót perelni? ilyen esetben a cég a felelős tudtommal.

@mártus: mikor mondtad utoljára egy ilyennek, hogy "ilyen stílusban ne beszéljen veled"?
(mielőtt visszakérdeznél, én legutoljára két nappal ezelőtt)

@macskasajt: mindig mindenre van megoldás. az nem megoldás, hogy kifogásokat keressünk. ha gond, hogy nem tud senki ránézni a mamára, akkor oda kell költöztetni, elfér. igen, 55nm-en is. régen még kisebb lakásokban éltek többen. igen, miuszájból, de inkább ez, mint hagyni szenvedni a mamát. vagy lehet keresni egy otthont, nem szégyen az.

ez az egészségügy az ország, és a benne dolgozók szégyene (is).

@mens sana: nálunk ez az Apukám esetében (kórházban, ágyról leesés) úgy végződött, hogy jól van, nem tört be a feje, ezt a röntgen is igazolja, mehet haza. Aztán fél év múlva (épp a közelmúltban számoltam be erről) nagyon nehezen, több elutasítás és fölösleges ide-odaküldés után (stroke-os tünetei voltak, mégis elzavarták, menjen másnap háziorvoshoz, kérjen beutalót, onnan mehet időpontért neurológiára, aztán majd meglátják. Ha ide el tudott jönni, nincs nagy baja -mondták neki) kiverekedtünk egy CT-t, ami után AZONNAL irány a műtő (fél évig gyűlögetett az agyában a vér), még a pizsamáért sem mehettünk haza. Azóta is kontrollra járunk, hogy rendbe jött-e már egészen. (Még nem.)

És nem fogjátok elhinni, ettől függetlenül mindig bizodalommal fordulok orvoshoz, mert feltételezem, hogy többé nem akadok össze fásult és gonoszdi egészségügyissel. Szükség is van erre a bizalomra, mert a jövő hónapban újabb kórházi események várhatóak nálunk, nem lehet rettegve műtétre befeküdni. Úgy indulunk neki, hogy kórházi vonalról biztos mindenki bele fogja adni a legjobb szakmai tudását és nem lesz semmi probléma az emberi hozzáállással sem. Mert miért lenne? Egy másik kórházban az volt ami volt, de itt biztos másképp lesz. Itt minden jó lesz. Ugye így kell nekimenni?

..nagy kár, hogy csak annyira értenek a cukorbetegséghez, hogy "túladagolták az inzulint"

illetve a politika egy tollvonással: hátakkor kedves elvtársak vegyük el az analóg inzulint a néptől, mert most olyanunk van

(...)

Dolgoztam krónikus belgyógyászati osztályon és idősotthonban is. A krónikus bel az ápolónők legaljának a gyűjtőhelye, ahol ha nem adsz paraszolvenciát, nem lesz elvégezve a hozzátartozóddal kapcsolatos (amúgy kötelező) munka.
Nincs tisztázás csak naponta 3x, mert annyi pelenkát ad az állambácsi, hiába viszel be, az eltűnik, hiszen van, akinek nem visznek.
Nonszensz ugyan, de előfordul, hogy nincs lepedő. Mármint tiszta. Ugye el tudjátok képzelni, hogy mi történik ilyenkor? Igen, a beteg úgy marad, jó esetben megfordítják a mocskos lepedőt alatta.
Etetni túl sok idő, így aki tud enni önállóan, az eszik. Ordított velem nővérkolléganő a 10ágyas kórterem közepén, hogy ugye nem gondolod, hogy kínlódni fogok vele még három napot mert te etetgetsz? Igen, ez pont azt jelenti: a bácsi éhen-szomjan fog halni.
Az időskori demencia egy dolog, sokan a kiszáradástól, folyadékhiánytól lesznek zavartak, amit ugye gyógyszerekkel kell orvosolni, hiszen az osztály nem tűr meg harminc bolyongó, zavart tudatú időst...
Aki megteheti, ápolja otthon a hozzátartozóját, vagy próbálja megfizetni az idősotthonokat, akár pár hétre is.
Az otthonban, ahol dolgoztam, csak legvégső esetben küldtük kórházba a lakóinkat, mert tudtuk, hogy a csomagolt felszerelés(hálóingek, tisztasági csomag, üdítők, stb) nélkül, gyakran egy hét után ugyanabban a ruhában, amiben beküldtük, ha épp nem meztelenül!, büdösen, lerobbanva jönnek haza a lakóink.
És a nővérek hozzáállására nem mentség a kevés fizetés, a rossz munkakörülmény...Erre nincs mentség.
Mondom ezt kollégaként, aki inkább munkahelyet váltott, mert ugyebár széllel szemben nem lehet...

Az én nagyapámmal hasonló és még durvább dolgok történtek a kaposvári kórház traumatológiáján. Combnyak- koponya és bordatöréssel bevitte a mentő, mert elesett. 12 órán át feküdt a folyosón, mert állítólag nem volt ápoló, aki mozgassa, de nyilvánvalóan azért, mert egy elesett 80 fölötti embert a magyar állami egészségügyben nem vesznek emberszámba, mivel semmiféle érdekérvényesítésre nem képes.

Az orvosok a túlélési esélyeit illetően napokat adtak neki. Talán hogy igazuk legyen, vagy mert ilyen az általános ellátás, megfeledkeztek a mozgásképtelen, ágyához kikötözött magatehetetlen beteg itatásáról, etetéséről, bár a 30 éve kioperált 3/4-ed gyomra miatt a nagypapának a normálisnál gyakrabban kellett volna enni kapnia. Amikor Bementünk látogatni, a kiszáradástól fel volt hólyagosodva a szája, a nyelve. Megitattuk. Elmondta vasárnap, hogy amióta pénteken behozták, nem kapott se inni se enni. Megkérdeztük az ápolókat, hogy miért nem? A válasz az volt, azért, mert kiírták műtétre, majd mégsem műtötték meg, hanem kiírták a következő napra is. De végül akkor sem műtötték meg. Indok papíron tehát volt.

Következő nap, hétfőn újra látogattuk, a nagypapa továbbra is kiszáradva, hólyagos nyelvvel. Elmondta, hogy akkor kapott inni és enni utoljára, amikor előző nap délben megetettük, megitattuk.

Elkezdtünk kétségbeesetten pénzt kínálni minden ápolónak az osztályon, mert világosan látható volt, hogy magatehetetlen beteg embert nem gondoznak, nem etetnek, nem itatnak, mert ez náluk valamiért nem szokás. Ha meghal a beteg, lepapírozzák valahogy úgy, hogy azért őket felelősségre soha senki nem vonja.

A kórházi ápoló személyzet külön napi fizetése mellett elkezdtük naponta többször látogatni, hogy biztosan kapjon enni, inni, és hogy az ápolók lássák, számon kérjük, tesznek-e valamit a külön pénzükért.

Ennek ellenére előfordult, hogy este 7 körül amikor látogattam, épp két 20-as éveiben járó ápolónő birkózott a nagypapával miközben trágár káromkodásokkal szidták az öreget, hogy az ágyhoz kikötözzék. Nem mertem szóvá tenni azonnal, mert tudtam, a kiszolgáltatott nagypapán bosszulnák meg.

Végül a sikertelen és elrontott műtétek de még inkább a gyenge ápolás miatt legyengült szervezete nem bírta tovább.

De hasonló képpen halt meg a másik nagyapám is, még a nyolcvanas években, a megfeleő ápolás az ő életét is minimum hónapokkal meghosszabbította volna.

Teljesen bevett norma a kórházakban, hogy csak formálisan tartják fenn azt a szerepet, hogy segítenek az idős, magatehetetlen betegen, valójában nem csinálnak semmit, csak a látszatot tartják fenn, hogy ne lázadjon a nép.

@gnme: és adnak helyette digitalis-t?

@beedoc: sajnos nagyon sok jó meglátás van az írásodban.
Nyilván van sok aggódó hozzátartozó, akik felháborodva tapasztalják mi történik nap mint nap a zsúfolt elfekvőkre akarommondani krónikus osztályokra benyomorgatott gyógyszer-pelenka-nővérhiányos osztályokra áthelyezett hozzátartozójával - és meg is értem őket. Az aggódók azt tehetik, hogy segítik az ott dolgozókat és a betegüket: információval, megértéssel, a beteg megitatásával stb. Ez a legtöbb, amit megtehetnek, illetve az, hogy amint a beteg otthon ápolható hazaviszik. Számos beteg így kerül a nem túl jó osztályokról is jó állapotban haza.

Csakhogy orvosként látom, hogy sokszor átkerül a csípőtáji törés után megoperált beteg zavartan, felfekvéssel, öregen, lefogyva és a hozzátartozók 1. nem találhatóak meg, 2. nem hoznak hálóinget, tusfürdőt, hintőport, bugyit 3. ha a kórházi (értsd: a nővérek, orvosok által behozott/betegek által otthagyott/szeretetszolgálattól kapott, százszor mosott) ruhába öltöztetik, mert az egy darab behozott véres/pisis/stb. lett - háborognak 4. közlik, hogy a mamát azt ugyan haza nem viszik, mit is képzelünk, ők betegek, elfoglaltak, dolgoznak, gyerekeik vannak, nyaralni mennek. Sokszor látjuk, hogy egy anya felnevel 3-4-5 gyereket, de ugyanezek a gyerekek nem képesek hazavinni és ápolni egy anyát.

Összegezve, mindkét oldalon találhatóak példák. A baj, az, hogy az egyedülélő, elhanyagolt öregből olyan sok van, hogy az ilyen lepukkant, túlzsúfolt osztályok elfekvőként működnek, a két nővér 40 ágyra édeskevés, amikor egy hétvégének egy ilyen osztályon 30 darab pelenkával és 3 csomag kötszerrel indulnak neki, elég nehéz empatikusnak, kedvesnek, és segítőkésznek maradni. Így aztán a nővérek, orvosok egy része tényleg nemtörődöm, kelletlen, kiégett lesz.

Nyilván a megoldásnak az a része, amihez pénz kell: több nővér, több felszerelés, több gyógyszer, több ágyrács: záros határidőn belül nem lesz. Jelen megoldásként azt látom: ha valakinek idős hozzátartozója van: figyeljen rá, hogy ne kerüljön kórházba, otthon ápolható legyen, amíg csak lehet. Ha már kórházba került, műtét, stb. kapcsán, a hozzátartozók osszák be, hogy minden nap legyen aki látogatja, kommunikáljanak a személyzettel, kedvesen, ahogy csak lehet, kérdezzék, mire van szükség az ápoláshoz - nem nagy dolgokat szoktunk kérni: párna, krém felfekvés ellen, hintőpor, tiszta törülköző, stb. A külső inger, a kötődő rokonok látogatása, az otthoni hírek sokat segítenek. Ha együttműködnek, hamarabb hazakerülhet a hozzátartozójuk, otthon pedig napi 4 órányi ápolási szükséglettel a legtöbb településen elérhető az otthoni ápolás.

Felháborodni jogos, lehet is, de nem tudom, előre vezet-e.

Valóban, sajnos nagyon keveset és kevesen tudnak a szociális ellátás lehetőségeiről, a gondozási központok létéről, házigondozásról, jelzőrendszeres hálózatokról.
Sajnos a kórházak nem tájékoztatják a hozzátartozókat ezekről, tényleg csak *kiadják* a beteget, mint a kabátot a ruhatárból...

Tudjátok, az már a cinikus aljasságnak is a legalja, mikor a nemtörődöm, anyagilag nem érdekelt személyzet a szakmai, meg a "nincspénz" dumát szaftosan körítvén a számon kérő polgárokra mutogat vissza, miszerint: "dehát ti is meg akartok szabadulni tőlük, nem?"

Most inkább nem szeretném részletezni, mit tennék, ha tehetnék azokkal, akik ilyeneket eresztenek, mert kontroll van, de mégis megkérdem őket:

Kórházakban-klinikákon rakták-e össze a testüket, szigorúan lélek nélkül, hozott anyagból, á la dr. Franknstein, hogy nekik nincsenek idős szüleik, nagyszüleik, vagy éppen hogy saját magukból indulnak ki?

És még olvasni sem olvassák el a szívhez szóló panaszt, hanem random üzemmódben paprikázódnak fel bármiféle kritika láttán. Asszem tényleg, gyerekszobájuk se volt, meg senki, aki őket a szépre és a jóra megtanítsa? Hogy az embereknek igenis vannak érzéseik, mégha elesett és tehetetlen, esendő testekbe is vannak bezárva?

@Mr B.: meg ne sértődj, de úgy írom, ahogy gondolom: MI A LÓFASZÉRT ADTÁL NEKIK EZEK UTÁN PÉNZT???

@-hattori-: Igenis bármilyen körülmények között empatikusnak és segítőkésznek és kedvesnek kell maradni. Ezért (remélhetőleg) lett ápolónő.
Számomra elfogadhatatlan minden magyarázat, gondoljunk a háborúkra, katasztrófákra, nem hiszem, hogy indok a nemtörődömségre az, hogy jaj, ideges vagyok mert háború van, hullik a bomba, vérezzen csak nyugodtan, kiskatona?
Frászt. Egy mosoly, egy simogatás, ami az idős embereknek nagyon fontos, egy demens esetében is sokat segít, együttműködőbbek lesznek. A kedvesség, odafigyelés nem kerül semmibe, akinek nem megy, illetve nem jön magától az pakoljon konzerveket inkább.

@dolor: igazad van, nagyon szép ez így leírva, de ha a így lenne, a krónikuson dolgozó nővérek jelenleg felének konzerveket kéne pakolnia. És ez nem csak az ő hibájuk, nem segítettek nekik sem alulról, sem felülről. Dolgozzanak eszköz nélkül, ember nélkül, néha úgy hogy a hozzátartozók bunkón, igazságtalanul beszélnek, bánnak velük - Teréz anya legyen a talpán aki ezek után mindig mosolyog. Ha vészhelyzet van a nemtörődömök is ugranak, sőt, ők sem mindig nemtörődömök, szabi után például sokkal kedvesebbek, odafigyelőbbek, aztán beosztják őket 5 nap egymás után 12 órázni aztán egy nap pihenővel 3x éjszakába és már csapkodnak is. Lehet, hogy én is csapkodnék.

@-hattori-: Mondom ezt úgy, hogy most állambácsi rabszolgájaként, heti 62 órát dolgozom halmozottan, súlyosan fogyatékos gyerekekkel akik mind az állambácsi tulajdonai. Tehát ugyanúgy belefér a nincs eszköz, nincs szabadnap, nincs elismerés.
De ha én bemegyek rosszkedvűen, az egyik gyerekem addig mondogatja a nevem(mást nem tud) és próbálja elkapni a tekintetem, amíg nem mosolygok, mert azt szokta meg tőlem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy csapkodjak. Azt sem, hogy ne tegyek meg mindent.
Nincs olyan, hogy fáradt vagyok és nem fürdetem meg őket. Pedig 52 kilós gyerekeket (felnőtteket) hurcolunk ölben a kád és az ágy között, mert ugye feltétel az nincs másra.
Csapkodhatok-e? Nem:)

@-hattori-:

Egyet nem értek: a bárminő forrású agresszió levezetése azokon, akik nem tehetnek róla, hogy a személyzetnek mi a hasfájása, egy kórház vezetősége részéről mióta elnézendő és elnézhető magatartás?

A régi, a kommunizmus és mai világunk előtti idők gerinccel és tartással, valamint méltósággal, és az azt megalapozó hatalmas tudással bíró kórházigazgatói és főorvosai úgy rúgták volna ki azon nővéreket és ápolókat, akikre bármilyen betegpanasz érkezik, hogy csakúgy nyekkentek volna.

Nemhogy konzervet pakolni, de inkább az utcát söpörni, mert még utánuk is szóltak volna, hogy még embereknek szánt ellátmánynak se engedjék őket a közelébe ...

@dolor: ugyehogy:))))

Tapasztalatom szerint (mint hozzátartozó), intézmény és intézmény között, sőt műszakok között is vannak különbség.
De:
ekszvájzed 2012.09.01. 09:34:24
dolor 2012.09.01. 09:36:53
(írok egy kis eszenciát, akinek nem inge ne vagy magára, beteglátogatásaim során láttam ,hallottam)
Sokszor a mi hozzátartók is "teszünk" a szeretteinkért és azoknak "jó" ellátásáért.
Pl.: sok orvosi/ kórházsorozat hatására orvosnak és szakavatott szakmabelinek képzeljük magunkat - szomszéd ágyon a bácsi unokája le akarta szedetni a respirátorról, mert " beszélni akarta vele" -persze az nem tűnt fel hogy azon kapja a levegőt a nagyapja.
Beleóberkodunk olyan dolgokba, amihez nem értünk.
Másfelől, számos esetben intenzívet gerontológiának nézzük, bevitetjük hozzátartozót hogy ott halljon meg. Ki az embertelen ilyenkor az ápoló és egészségügyi személyzet, vagy mi hozzátartozók? Vagy számos esetben nem tudjuk elengedni szépen szeretteinket.
A szerettünk kórképét, viselkedését, betegségének előzményeit jó indulatú lila ködbe burkoljuk.- ekkor szoktunk legjobban felháborodni, mikor megtudjuk mi is a valóság. Természetesen ilyenkor mindig az orvos a gonosz, hogy merte megmondani hogy szerettünk... Számos esetben önkéntes vakságot vállalunk és amit lehet megideologizáljuk. Természetesen minden szituációban csak nekünk lehet igazunk. A gyógyítókra mint ellenfélre gondolunk, a segítő társ helyett, kikkel szemben csak elvárásaink vannak, úgy, hogy magunk még viselkedni sem tudunk.

1. Jogszabályok idézvetése. 17 éves orvosi pályafutásom első éveiben azt sem tudtam, milyen jogszabályyok vannak. Tudásom legjavával szolgáltam havi 300 órában, mentőn, mentő helikope
Teren, balesti sebészeti osztályon a betegeket, aztán muszáj volt megtanulni, mert egyre több lett a valós, de legtöbbször valótlan indokok miatt indított támadás a kollégáim ellen. Szerencsére engem ilyen még nem ért. Mostanra oda fordult a dolog, hogy először azt nézi az ember, mit tehet meg jogszabály szerint, mert különben bíróság elött végzi. A beteg jogok kb 200 oldalt tesznek ki az orvosé ugyanabban a jogszabályban 1,5-et. Tessék megnézni. Szóval nem úgy van, hogy mindig azt tehetjük, ami a betegnek a legjobb, hanem mit enged meg a jogszabály.

2. Én nem tudom, hogy van, de ebben az országban már dolgoztam több városi, megyei, sőt regionalis központként működő kórházban. Az ápolók munkája , mindenhol ugyanaz volt. Hajnalban fürdetés - két 50 kg-os nővér 20-30 beteget mosdat le, bizony olyanokat is akik képesek lennének rá, de nem teszik, mert azt is elvárják hogy a növér adja oda az 50 cm- re levő poharát, ha inni akar, pedig mozgásra képes. Aztán gyógyszerelés reggel, 30 beteg pontos napi gyógyszer adagja, kidobozolva, tévedés nélkül, aztán reggeli vizit, majd reggeliztetés. Délelötti ágynemű csere, folyamatos ágytálazás, orvosokkal kötözés, elrendelt vizsgálatok megszervezése. Emellett az Iso szabványnak megfelelő reggeli déli esti ápolási terv megírása, elvégzett ápolási munka pontos dokumentálása. A napi 4-5 muűtétes beteg műtéti infuziós kezelése, műtétre készítése, műtét utáni ellenőrzése. A felvett feiss betegek ápolási dokumentációjának elkészítése, vérvételek.
Leírni is nehéz, amúgy csak annyi a kérdésem, ha ilyen laza egy ápolónő élete, ahogy gondoljátok, miért van belőle hoány, bátran ajánlom, akinek nincs munkája, mi tudunk adni. Szakápló Is lehet egy 2 éves OKJ-s képzéssel. Gyertek ti is "kávézni" hozzánk!

3. A betegek gyógyítása eü feladat. Tartós ápolásuk SZOCIALIS! nem gyógyító, megelőző kassza feladata! Krónikus osztályon volt olyan, aki 4 évig volt benn, a hozzátartozó, mikor maga is beteg lett,azért kérte lehelyezését oda, mert hát a testvére is 4 évig "ott lakott".
Hmmm.

@mens sana: Nem szégyellem magam, hiszen tavaly vesztettem el édesapám 20 évnyi hosszú betegség után, ezalatt a 20 év alatt kétszer kellett hosszabban ápolni kórházban, mert gondosan ápolva volt otthonában. Ennél is hosszabban élt velünk nagyim aki 3 éve ment el. Ő is egy 50 nm-es panelben élt egyedül, élet célok nélkül, nem evett, nem ivott, mert azt minek, és majdnem belehalt. Ez a 80-as évek végén volt. Ekkor vettük magunkhoz. Én középiskolás és egyetemi éveimben együtt laktam, egy szobában a szinté hasonló korú húgommal, egy szekrénysorral elválasztva, hogy a nagyimnak külön szobája lehessen. Rá bíztuk a kutya rendben tartását, és néhány csirkénk etetését. Ha ereje engedte ebédet is csinált, de nem volt jellemző. Tudod, ez a kevés feladat is értelemmel töltötte meg életét, aminek hatására csak 30 évvel élt többet. Ha akkor ott bedugjuk a betegsége miatt egy krónikus osztályra már sokkal régebben halott lenne. Én tényleg nem érthetem ezt...

@beedoc: Az én anyukám is egész életében nővérke volt, hol kórházban, hol körzetben, sokat mesélt és sokat láttunk általa az egészségügy helyzetéből. Tudtuk, hogy mindig hullafáradtan jön haza, mert egyetlen üres perc nem volt egyik műszakban sem, de akárhány betege is volt, akármilyen állapotban is voltak, rájuk sosem panaszkodott, hiszen ők betegek voltak. De a hozzátartozókról nagyon sokat mesélt, mennyire meg tudják keseríteni a "műszakot" az együttműködési képességük hiányával, mennyire el tudják venni a beteg kedvét attól, hogy meg akarjon gyógyulni és mi tőle tanultuk meg ezeken a történeteken keresztül, hogy betegként és hozzátartozóként hogyan "illik" viselkedni kórházban, rendelőben az orvossal, asszisztenssel és betegtárssal. Tőle tanultuk meg az idős emberek tiszteletét és szeretetét is, azt mondta, hogy mint a kisbabákat, a kisöregeket is szeretni és ápolni kell, az csodát tesz. Kár, hogy őt nem ilyen nővérek látták el a kórházban.
Van munkanélküli, pár évvel nyugdíj előtt álló szakápolónő ismerősöm, részmunkaidős foglalkoztatására tudnál valamit ajánlani?

Az én Nagyapámat is túl nyugtatózták egy bekábult szökési kisérlet után, hogy örökre lenyugodjon. Lelketlen, alattomos gyilkosok. A kisföldalatti Mexikói úti megállójához közeli kórházban.

@dolor: Remek ápolónő lennél. Kész Terézanya. Gyere állj be a sorba.

@CPR: Ha figyeltél volna...Dolgoztam krónikus belen, idősotthon betegszobájában..

Ápolónő vagyok.

És az a legszomorúbb, hogy nem igazán kell sorban állni munkahelyért ezzel a szakmával, mert mindenhol emberhiány van.

Azt hiszem illik ide a mondás: (És most tisztelet a kivételnek, akik szívvel-lélekkel dolgoznak és nagy szaktudással, mindazok ellenére ami az egészségügyben megy, mert ilyenek is vannak), olcsó húsnak híg a leve. Tudom Magyarországon a fizetések elég sok szektorban a béka segge alatt vannak, éppúgy az egészségügyben is (és maradtak a béremelés ellenére is, amit a sajtó eléggé elferdített). És nem hiszem, hogy a kiváló, nagyfokú hivatástudattal, szívvel-lélekkel dolgozó emberek állnak sorban a minimális fizetésért, hogy fürdessenek és a többi egyéb dolgot megcsinálják. És ez sajnos nem a közeljövőben fog megváltozni.
Meg kell nézni egy külföldi multicéget, ahol számos más plusz szolgáltatást is kapnak a dolgozók a nagyon jó fizetés mellett, hogy bizony sokszor még túlóráznak is, és nem panaszkodnak emiatt túlzottan, önszántukból teszik. Lehet ennek kellene a követendő példának lenni?:)
Mindezek ellenére, sajnálom ami a posztolóval történt.

@marand22: en meg hallottam a halal angyalairol... sot az uzsokiban bevett szokas volt, megis ha beteg leszek akkor bemegyek a korhazba :)

idosek otthonaban amugy elrakni az oreget lab alol az bunselekmeny kategoria mig a felfekvest eloidezni es szepen eloidezni az oreg kifejezetten rossz allapotat a rendes korhazban, arra csak megrantjak a vallukat es az egeszsegugyi forrashianyra fogjak...
pedig nem keres am joval tobbet az idosotthonben kereso nover sem, csak azt pofan verik ha nem dolgozik, ez a nagy kulonbseg...
tudod maganszfera es allami, az egyik helyen szamonkerik a masikon meg nem, megy a nagy vallvonogatas, az hogy a fizukat azt nem a klienstol kapjak hanem valahonnan fentrol, es a kliens az nekik a szukseges rossz
mondtam molnar Loius... eltelt 6 ev es semmi nem valtozott

velvet.hu/sztori/2012/09/03/rejtett_kamera_buktatta_le_az_idos_novel_szemetkedo_apolokat/