Úgy állnak hozzá, neki már mindegy
Kérem aki tud segítsen és írjon nekem a vani2000@freemail.hu.A nagymamám 74 éves október 23.-án kapott strokot.Bekerült a Kerepesi kórház neurológiai osztályra.3 nap után kapott egy tüdő embóliát,rosszabbodott az állapota.Majd egy hónap elteltével az mondták rehabilitációra nem oda tartozunk át kell szállítani a Hatvani kórházba.Átkerült úgy hogy orrszondán táplálkozott és csak feküdt.
3 hónap alatt megtanult egyedül enni ha kiültettük már tudott ülni.Sajnos itt a gyógytorna csak napi fél óra volt,mivel sok a beteg és kevés a gyógytornász.Ez idő alatt fogadtunk egy masszőrt aki bejárt 2 naponta maszírozni.3 hónap után el kellett hozni mert azt mondták tovább nem lehet 3 hónapnál tovább tartani egy osztályon egy beteget .Átkerült egy rehabilitációs helyre egy hónap elteltével haza kell hoznunk.Mivel itt azt tanácsolták rég óta van kórházba és a családon belül jobban épül.Pedig kicsi dolgok haladtával de javult.
Én nem mondok le tudom hogy ha egy jó ellátást és egy igazi rehabilitációs helyre kerülne lassan de járó kerettel menne.Igazából az öt hónap alatt most az utolsó egy hónap ami igazi torna volt.Hívogatom a rehabilitációs kórházakat,volt olyan ahova személyesen elmentem,hogy szeretném őt rehabilitálni,de mindenhol kérjek idő pontot vigyem majd be egy állapot felmérésre majd felülbírálják.De ki tudja,hogy ez időben mennyi......talán fél év.
Volt olyan hely ahol elutasítottak,pedig úgy mentem oda,hogy hajlandó lennék fizetni is a fizetős osztályon.Kezd elegem lenni,hogy ha nincs ismerős nincs összeköttetés szóba sem állnak az utcáról bement emberrel.74 évig fizette a mamám a tb szeretne menni és mivel nincs ismerős a meglévő intézményekben ezért ne menjen.Tudom 74 éves azt érzem,hogy úgy állnak hozzá neki már mindegy.
De hol van az emberi érzés????Aki tud segíteni az országos rehabilitációs osztályra bekerülni,vagy egy nagyon jó rehabilitációs intézetbe kérem írjon.Köszönöm és tudom hogy van még olyan ember akiben van érzés.
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Naprendszer 2012.04.04. 10:58:04
karcsibácsi 2012.04.04. 11:15:02
Dr.laikus PhD 2012.04.04. 12:13:28
Gyógytornászt ha van ott ahol lakik, akkor ki fognak küldeni.
A rehabilitációs ágy ahol volt, annak nagyon örülj, mert a legtöbb elfekvő és még a fél órás gyógytorna sincs, csak leépülés, vagy stagnálás.
Végig kell gondolni, hogy a házi ápolási díjat ki tudja igénybe venni, azt a helyi szociális osztályon kell elintézni, ha valaki a családból vállalja, vagy a nagyi nyugdíját feláldozni és feladni egy hirdetést képzett nyugdíjas nővért keresve. Ha lehet hozzá költözik valaki, vagy magához veszi.
A házi ápolás díja jelképes összeg, semmire nem elég, de nem semmi. Valamennyit lehet mellette dolgozni is. (azt hiszem)
Attól függően hol van a lakása, addig amíg önellátó lesz ki lehet adni.
Azért érdemes tájékozódni az orvosnál, hogy mit gondol mennyit lehet még javítani a mozgásán.
A fél órás gyógytorna bőven elég, 74 éves emberről van szó.
Ő már nem fog egy órát tornázni soha, ez nagyon megterhelő és az ő esetében, még fájdalmas is.
Hiába fizette a nagyid a tb-t, az idős ellátás, - az ő esetében különösen - nagyon drága és nincs rá pénz. Sajnos nem gyűlik az a pénz amit fizetett. A befolyt összeget mindig azok használják el akik betegek, annak függvényében hány aktív dolgozó ember van aki az egészségügyi járulékot megfizeti.
Remélem ötletet adtam, tudtok vele élni, vagy valamerre elindulni.
Sokorai_Atala 2012.04.04. 13:33:28
alfa.orionis 2012.04.04. 15:50:15
Hozzáteszem, a műtét, az ellátás teljesen korrekt volt, de utánkövetés egyáltalán nem volt, hacsak az nem számít annak, hogy amikor rákérdeztem a kontrollra, azt a választ sikerült kapnom, hogy hát hozza vissza 3 hónap múlva, ha akarja! (értsd: vén, törött csípő, úgyse húzza sokáig, kíváncsi sem vagyok rá. Hogy mi várható, ezt hogy kezeljük, mikor van szükség esetleg orvosi segítségre, arról semmi)
Nem ez volt az első eset, amikor az egészségügy nemhogy megoldással, tanáccsal sem szolgált.
Az apám halála előtti hónapok alatt többször szembesültem az eü merev protokolljával és a transzparencia teljes hiányával(a betegek és hozzátartozóik oldaláról)
Nem tartom normális dolognak, hogy internetes oldalakon kelljen kutakodni teljesen laikus embereknek,esetleg jogszabályokat böngészni, hogy a beteg időben hozzájuthasson a megfelelő ellátáshoz. Nem egy év, egy hónap, egy hét múlva, hanem azonnal. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit azonnal el lehet helyezni, hanem azt, hogy van információ arról, hogy pl ez a néni az otthonában hogyan rehabilitálható.
kispista1 2012.04.04. 17:05:18
Jóakaró 2012.04.04. 17:14:29
Minden tiszteletem az orvosok és az orvostudomány előtt.Viszont mára az orvoslás nem hivatás hanem egy szakma lett és ebben az ember egy gyógyítandó tárgy.
Vigyázzatok a nénire!És ne engedjétek hogy felesleges gyógyszerekkel teletömködjék pl kórházban előszeretettel adagolnak nyugtatót/altatót amitől örökké alszik és keveset kell így vele foglalkozni.Valaki egyszerűen elaludt tőle. Örökre...
Viszont kérjétek a háziorvost írjon fel d3 vitamint (3000 NE).Ez segíti az immunrendszerét és erősödik tőle.
Van_mikrohullámú_sütőtök? 2012.04.04. 17:27:02
A rendszeres házi torna és leginkább az akarás nagyon sokat segít!
tundee 2012.04.04. 18:08:46
Nagymamád 3 hónapig feküdt rehabilitációs osztályon, gondolom elérték amit célul kitűztek, s most szeretnék hazaadni, mert további javulás véleményük szerint intézményi keretek között már nem várható. Nektek otthon meg nyűg a gondozása. Jól értem?
Államilag támogatott rehabilitációs intézménybe szerintem csak orvosi javaslattal kerülhet, sőt nem tartom kizártnak, hogy ez fizetőshöz is szükséges.
2012.04.04. 18:38:32
Hát nem tudom a posztoló családjában mi a helyzet, helyette nyilatkozni nem tudok, de nem mindenki tudja megoldani az egész napos felügyeletet, pláne, ha nincs pénz rá és dolgozik. Bizonyos esetekben a nyűg szót inkább helyettesíteném a nem megoldhatóval.
Igazság, hol vagy? 2012.04.04. 18:50:02
Irkutszk 2012.04.04. 18:58:09
Dr.laikus PhD 2012.04.04. 19:14:44
Azért az kicsit visszatetsző, hogy valaki idemeri írni ismeretlen segítségkérőnek, hogy a hozzátartozó ellátása nyűg!
Nem nyűg! Szakmai ellátásra van szüksége amit nem tudnak megoldani, mert....
És akkor valami kis empátia, de ismeret okán ide kéne gondolni mi minden ok is lehet.
Nem azt kérte, hogy dugják el megölni, hanem segítséget kért, hogy mit tehetne, vagy tud tenni.
Kedves tundee te tudod, hogy hová forduljon? A pikírt tanácsod nélkül?
Tudod mit mondott az orvos?
Tudod milyen lehetőségei lehetnek?
Mert ha nem, máséval a csalánt nem kéne! :((
Figyel Castro 2012.04.04. 19:24:17
Dr.laikus PhD 2012.04.04. 19:34:00
Azonnal szociális ellátás lesz, ha családtag ápolási díjat kér, aminek az összege:
drinfo.eum.hu/drinfo/pid/0/gIQuestionProperties/oid/0/GIQuestion.2719;jsessionid=971937C62660992BC610837EF0957CFF
A gyógytornász már szakmai, az orvosi ellátás amire szükség van megint nem szociális.
Az egész rendszer több keresősre van felépítve. Ha valaki egyedül él, netán egyedül tart el családtagot, nagyon nehéz helyzetbe kerül. A terheit nincs kivel megosztani, a segítség még eszmeinek sem nevezhető, inkább megalázó.
Igazság, hol vagy? 2012.04.04. 19:45:25
Irkutszk 2012.04.04. 19:46:20
Amire gondolok, az az a helyzet, amikor a kórházból kikerülő beteg nem önellátó, de kórházi ellátásra sem szorul (erre célzott tundee). Ilyenkor kerül a család elé a nagy kérdés: most hova tova? Otthoni ellátás vagy valamilyen intézményesített ellátóhely (szociális otthon)? Minden pénzbe kerül, tudom. Az pedig, hogy szakmai ellátást igényel, elég gyakori idős korban, hiszen majd' mindenki szed valamilyen gyógyszert, az pedig már egy egészségügyi szakmai ellátás. Ja, hogy ambulánsan, persze. A gyógytornász is jár házhoz vagy otthonba tornásztatni a betegeket, és rehabilitációs kezelésekre is be lehet járni a kórházba járóbetegek esetén.
Irkutszk 2012.04.04. 19:56:22
A D-vitamin (bármilyen formában is) egy zsírban oldódó vitamin, ami a zsírszövetben felhalmozódhat, és túladagolása esetén egészségkárosító hatásai lehetnek. A zsírszövetben oldódó anyagok ráadásképpen éppen a zsírszövet energia-raktár funkciója miatt lassan ürül ki a szervezetből. A zsírban oldódó vitaminok (Fedák Sári neve alapján könnyű megjegyezni): A (retinol), D (kolekalciferol), E (tokoferol), F (többszörösen telítetlen zsírsavak) és K (a vérrögképződésben, azaz _k_oagulációban szereplő bizonyos vegyületek, mint a fillokinon és a menakinon), azaz F E D A K.
A csontképződés-csontleépülés egy egyensúlyon alapuló folyamat (folyamatos csontjaink átépülése), amely egyensúly megbontása mindig a csont leépüléséhez vezet (ebből egyenesen következik az oszteoporózis, és a csonttörések). Ezért kérte Igazság, hol vagy?, hogy efféle tanácsot csak óvatosan adjunk.
Dr.laikus PhD 2012.04.04. 20:03:25
Olvasgattam Szendi cikkeit a D vitaminról.
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy kinek van igaza, nem értek hozzá.
Immunszupresszánst szedek már jó ideje, most ezt a műtét miatt ki kellett váltani szteroiddal, majd ismét vissza a régi tablettára. Most ott tartok, hogy orvosok üzengetnek velem, veszekednek a fejem felett és én vagyok a mikrofon, gyógyszer nincs, szteroidot szedni nem akarok.
Szabó Ildikótól is olvastam a D3 vitaminról és veszteni valóm nem lévén kezdtem szedni, mondván hogy ártani biztosan nem fog, az ízületeim nem fognak elcsontosodni, és calciummal kombinálva a reumatológus is felírta előrehaladott csontritkulás ellen....
Jelentem, hogy használ.
Az idegeimnek is, de az immunbetegség tünetei sem jelentkeznek.
Agresszív influenza fertőzés is úgy kapott el, hogy a közepében ültem 5 órát, ehhez nem kell legyengültnek sem lenni, de a hangom tűnt csak el (aminek mindenki örült), nagyobb bajom nem lett.
A gigász gégész is felírta mindkét vitamint rája. :(((
Dr.Szabó Ildikó is írt róla, miatta ugrottam a kútba...:)
expsycho.blogspot.com/search?updated-max=2011-12-20T22:41:00%2B01:00&max-results=7#uds-search-results
2012.04.04. 20:09:09
Igazság, hol vagy? 2012.04.04. 20:09:56
Dr.laikus PhD 2012.04.04. 20:15:02
Elég nagy most a rálátás mama miatt.
Nincs ellátóhely megfelelő sajnos.
Ugyan az intézmény vezetéséhez szükséges diploma, szakmai geriátriai végzés, de a továbbiakban már tömegellátás és amit mi láttunk méltatlan a szerettünkhöz. Combnyaktörés is lett a vége.
Mindketten betegebbek vagyunk mamánál, ha nem találjuk meg a mostani intézményt, ahol naponta húznak ágyat, emberként bánnak vele, itatják (csak figyelmeztetik és megvárják míg megissza), figyelnek rá, hogy egyen akkor is ha nem éhes, fürdetik _naponta_, levágták a haját....
Kivételes hely, nem jár mindenkinek, neki igen, megszenvedett érte. Véletlenül találtunk rá.
Lehet fizetni is ugyanezért, magas nyugdíj kell hozzá + még egy kicsi.
Jelentkeztek most nálam, hogy segítenének - jó lenne - nekem nem jár már, így valahogy megoldom. A fiam dolgozik, többet külföldön, mint itthon, még neki is drága. Nem vagyok intézményi eset pedig, de némi segítség kéne és ez szakmai.
Irkutszk 2012.04.04. 20:36:26
Igazság, hol vagy? 2012.04.04. 20:39:57
tundee 2012.04.04. 21:08:19
2012.04.04. 21:27:33
2012.04.04. 21:29:58
Dr.laikus PhD 2012.04.04. 21:43:45
Egyet értek, csak a D vitamin túladagolásának a mai tudásunk szerint jóval nagyobb dózisa esetén sincs akkora jelentősége, mint amikor én voltam fiatal anya.
A placebo az én esetemben... háááát. :DD
Ismeretlenül diagnózist állítani pont olyan, mint megállapítani, hogy ennél nagyobb javulás nem érhető el.
Nem tudjuk, kórházi kezelést talán nem igényel a nagymama, bár attól függ.
Szeretnek arra hivatkozni, hogy a miliő visszafog.
És van amikor ez valóban így van, és van amikor nem.
Én azt nem értem, hogy amikor egy beteget haza kell vinni, miért nincs szociális munkás, vagy valaki aki megkérdezi, hogy otthon lesz-e aki el tudja látni? Meg tudják-e oldani?
Mindenki amikor el kell helyezni a beteget, akkor eltolja magától a problémát és védekezésként a tehetetlen hozzátartozó lesz a gyilkos, de a semmibe rakott beteg hirtelen nem mama, mamuska, hanem szánandó idős hölgy akit magára hagyott az a gaz család.
Az osztályon meg már egy felesleges öreg csont.
Nem tudjuk!
Biztosan van rossz tapasztalat, de nem kell általánosítani.
Itt konkrét kérés van és tanácsot vár a fiatal posztoló.
Tudsz tanácsot adni?
Dr.laikus PhD 2012.04.04. 21:50:33
Csak a véleményünk különbözik dolgokról, máshonnan nézem mint te.
Másra vagyok szocializálva.
Ettől még....
Nem tudom jelezni a kezelőorvosomnak. Mondom a fejem felett vitáznak, kínomban találtam ezt ki, mondván ártani nem tud ekkora dózis, aztán meglepetve tapasztalom, hogy jéééé.
Tudományos munka van abból amin veszekednek. :DD
Szívom velük együtt a kormány gyógyszerpolitikáját.
2012.04.04. 21:57:19
timcsi75 2012.04.04. 23:49:25
timcsi75 2012.04.04. 23:58:37
szabidoki 2012.04.05. 03:09:18
karcsibácsi 2012.04.05. 08:51:39
"Mint kiderült a mai napon még egy mr vizsgaltot sem csináltak."
Ugyan miért csináltak volna MR-t? ischaemiás stroke-ban a CT tökélertesen elegendő.
"Nincs idő várni,hogy vigyem be állapot felmérésre,majd elbírálják"
Állapotfelmérés nélkül sehol nem kezdenek rehabilitációt. A rehabilitáció egy külön szakma, 4 évig kell még tanulni a diploma után a szakvizsgára. Azért is ragaszkodnak ehhez a rehabilitációs szakorvosok, mert az állapot felmérés eredménye, sajnos, gyakran az is lehet, hogy "a beteg nem rehabilitálható". Ilyen esetben nem is lenne etikus próbálkozni a rehabilitációval, hiszen oilyan beteg elől venné el a helyet, akin viszont lehet segíyteni. Mo-n különösen szűkös a rehabilitációs kapacitás, de ez a világ boldogabbik felén is így működik.
2012.04.05. 08:52:11
2012.04.05. 09:22:10
jaj ne már! Most úgy írsz, mintha a saját életed is nyűg lenne. A nyűg szó sértő annak, aki mindent megtesz a lehetőségeihez mérten. Ha valami nem sikerül a legjobban, nem feltétlen a hozzátartozó hanyagsága. Még jó, hogy nem ismered a többséget, de beszélsz a nevükben. Igen, van aki várja a a másik halálát, sokféle ember létezik. De hogy a többség? Ez nagyon sajnálatos megnyilatkozás. A zöld kertben játszó gyerek meg keveseknek adatik meg, mert a többség nem is kertes házban lakik. Mer még az sincs nekik. Azt a kamerát, amit írsz, meg azt se tudom, milyen. És olyan sincs sokaknak. Azt már nem is írom, hogy a többségre gondolok, hiszen én sem ismerem a többséget.
2012.04.05. 09:23:06
VaTi 2012.04.05. 09:33:04
Dr.laikus PhD 2012.04.05. 09:46:45
Van az a kor amikor a fiatalnak az én korom számára gyerek, de a fiatalnak idős.
Van az a kor amikor a saját szülőm szekszusa hányingert kelt, az idős ember szeretni vágyása és tudása szintén.
Nem sokban különbözik ez a genitáliák tisztán tartásától, az idős ember megérintésétől - egy fiatal számára. ez sem általános, de természetes viszolygás, ez az élet törvénye.
Aztán idősödik az ember, sok mindent megért, a szocializációja beérik és mindez századlagossá válik és segítünk.
Anyánkon, apánkon (emlékeinkkel együtt is), szomszédon is ha kell. Ők a többség bizony. Én ennek részese vagyok, bármily nehéz is elfogadni, de nálam is az élet győz.
Amikor helyzet van, akkor sokszor lehetőség sincs, segítő ember sincs aki megmondja hová, kihez lehet fordulni, megemészteni, felkészülni, csak ugrani kell a semmibe a családnak.
Nem az érzelmekről szól ez, hanem a lehetőségnek, vagy a lehetőség hiányának.
Dr.laikus PhD 2012.04.05. 09:56:15
Értelek azért. Kicsit bányásztam az emlékeimben....
Sok a hiányérzet, de a magány is sokat adott.
El kell fogadni, hogy az van ami van.
Ami útravalóul jutott azt jobb építésre használni, mint csücsülni a hiányban.
Felkészülünk, hogy másképp lesz és nem biztos, hogy sikerül. Vigasztaljuk magunkat a rövid, de teljes jelenléttel, ami persze a mi lehetőségünk és nem a másik vágya, arra szoktatjuk, hogy ennyi van...
A többi a teremtés a napi túlélésre.
Nem igény szerint, hanem lehetőség szerint amit sem régen, most meg pláne nem az én egyéni igényem határoz meg.
A szlogen azért igaz, hogy akkor vállalhatsz másért felelősséget, ha már magadért tudsz.
Addig játék, ismerkedés a világgal, boldog és borongós periódusok halmaza, amiből majd egyszer kikristályosodik - szerencsés esetben - a bölcsesség, az egyéni és személyre szabott persze. :)
Igazság, hol vagy? 2012.04.05. 16:02:02
2012.04.05. 16:47:50
@VaTi: Az én családom egy sor büszke, erős férfi, akik mellett a nők árnyékok, akiknél megpihenhetünk az izzasztó küzdelemben, ami az élet. Nagyapám egy év depresszió és halálvágy után olyan szépen csúszott át a teljes aktivitásból - 77 évesen - a kétszáz méteres akciórádiuszba - 79 évesen -, hogy észre sem vette a többség. (Sajnos. Én igen. És ő is.) Mi mindent adott még neki az élet: játszhat a dédunokáival, megszoríthatta bátorítóan a kezem, hogy ne törődjek azokkal, akik vissza akarnak húzni, mert neki is megmondták, hogy nem fog menni, de mégis ment, erőművek, kohók emelkedtek, kitüntetések záporoztak ott, ahol ő dolgozott, magát nem kímélve. Ő volt, aki az ötvenes években templomokat újított fel - és most négykézláb lovacskázik a dédunokáival. Egy öregember hosszú, tartalmas élete. És ha évi csak egyszer tud a gyerekekkel játszani? Akkor megérte évi 300 napot szenvedni? És mi, mi értékeljük annyira minden napunkat, mint ő azt a néhány jót? Ha nem, akkor miről beszélünk - meddig éri meg élni?
@Dr.laikus PhD: Te olyan jókedvű nőcske vagy, veled nem ér ilyet játszani. :)
VaTi 2012.04.05. 17:45:26
A másik nagyim, miután meghalt a nagypapám, egy hónap alatt összeszakadt. Az a nagy, erős asszony. Elfogyott és utánnahalt nagyapámnak. Mert nem akart nélküle élni. Nem sírt sosem, csak szépen csendben meghalt. Magas, méltóságteljes, erős nő volt, aztán csak fogyott, fogyott, majd lefeküdt és meghalt.
Meddig éri meg élni? Én azt láttam tőlük, hogy amíg akarnak, élnek. És ha akarnak, akkor meg is éri. Ha _akarnak_. És ha az ember meghalni akar, meghal.
Iszonyú erős akaratokat láttam dolgozni. Az egyik élni akart, a másik meghalni, és úgy lett.
Irkutszk 2012.04.05. 18:25:05
De azért az élni akarás mellett az a mázli is kell, amit Miklós doktor olyan sokat emlegetett. Hiába minden akarat, ha holnap a fejemre esik a féltégla. ;)
2012.04.05. 18:45:53
Attól még sajnos meghalhat valaki, hogy jó az "immunrendszere". Pl. leáll a szíve. Kicsit messzebbről nézve az egész szervezet az "immunrendszer" része. Ahogy az idegrendszer és a hormonrendszer része is. Ezek a rendszerek összekapcsolódnak néhol, pl. az agyalapi mirigyben.
Ez a három alapvető rendszer szabályozza az ún. milieu inérieurt, vagyis homeosztázist, magyarul - Claude Bernand szavaival - "belső állandóságot".
De most komolyan, mi is az immunitás? Minden beletartozik. A szervezet a Három Testőr jelszavát vallja: Egy mindenkiért, mindenki egyért. Begyulladt a bölcsességfogam (már megint b+, küzdenek a kis sejtjeim), nem hagyják magára, pedig semmi haszna nincs.
Most tényleg attól lesz jó vagy rossz immunrendszerem, hogy küzdök a kioperálandó csontos bölcsességemért?
Szóval szerintem ha az immunitást úgy nézzük, hogy "életképesség" vagy "egészségképesség", akkor sokkal bonyolultabb néhány molekulánál...
2012.04.05. 19:09:01
Irkutszk 2012.04.05. 19:19:57
tundee 2012.04.06. 17:38:10
tundee 2012.04.06. 17:44:58
2012.04.06. 17:53:21
2012.04.06. 20:36:26
2012.04.06. 20:42:54
Ezt kikérem magamnak! Én akarok. Csak nem tudok :-)
"duplán visszasírok minden minket elhagyó férfiút"
Az itt lévő nők fele talán férfi! :-)