Nem szólt, hogy a beteg meghalt, de a pénzt elfogadta

2011.03.20. 06:00

T. Praxis blog!

 

Nemrég, másfél hónappal ezelőtt elveszítettem egyetlen élő rokonomat, az édesanyámat. Szívelégtelenséggel szállították kórházba, ahonnan már nem is jött ki többé. Évek óta gond volt a szívével, rengeteget feküdt kórházba szegény, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar elmegy. Mindössze 62 éves volt. Pótolhatatlan veszteség, még nem sikerült kihevernem...

 

 

Azért írok most önöknek, mert a halála melletti fájdalmamat a düh és a harag is kiegészíti. Nem, nem minden orvosra haragszom, ugyanis az évek folyamán rengeteg kiváló és lelkiismeretes orvossal, nővérkével sikerült találkoznom édesanyám kálváriája kapcsán, nekik a mai napig hálás vagyok. Sokat segítettek, talán meg is hosszabbították anyukám földi létét. De az az orvos, aki a halála előtt kezelte őt...Vissza kell fognom magamat, mert nem szeretném, ha a dühöm miatt ítélkeznének felettem. Csak hát mindennek van egy határa.

 

A doktor úr végig úgy kezelt, mintha púp volnék a hátán. Ha kérdeztem, akkor néhány orvosi latin kifejezésen kívül nem volt hajlandó mást mondani, amikor szerettem volna részleteket, akkor kimérten elküldött. Maradt az internet és az agytorna, így sikerült félig meddig rájönnöm, mekkora nagy a baj. Édesanyám is hiába kérdezgette a doktor urat, ő sem lett emberszámba véve. Azt hiszem, a beteget, illetve a hozzátartozókat megilletne a tájékoztatás, és az emberi bánásmód.


Anyukámat egy kedd délelőtt szállították be a kórházba,az intenzívre került. Szerdán bent voltam nála, nagyon rosszul volt. Miután hazamentem, még aznap este felhívtak telefonon (nem a doktor úr, aki a műtétet végezte), hogy műtétre lesz szükség, várhatóan másnap reggel. Másnap munkába kellett mennem, de egész nap a telefonon ültem, próbáltam elérni valakit, hogy sikeres volt-e a beavatkozás. Sajnos nem jártam sikerrel, nem adtak felvilágosítást. Nem tudom, mi a szabály, mindenesetre borzasztóan ideges voltam, kétségek gyötörtek.

 

Ahogy el tudtam szabadulni, rohantam a kórházba. Anyukám már túl volt a műtéten, ott feküdt az ágyán gépekre kötve. Teljesen kész voltam, ott ültem vele két órát legalább és nem kis erőfeszítésembe került, hogy nem bőgjem végig ezt az időt. Próbáltam előkeríteni a doktor urat, hogy beszéljek vele, de azt mondták, már nincs bent. Este felé hazamentem.

 

Másnap beteget jelentettem és nem mentem dolgozni, helyette kora délelőtt a kórházba rohantam. Sikerült megtalálnom a doktor urat. Először azt sem tudta ki vagyok, de miután elmondtam neki, hogy anyukámat műtötte, végre leesett neki. Szokásos fagyos, kimért, szűkszavú stílusában közölte, a műtét sikeres volt, örülhetek. Akkor még örültem is. Megköszöntem neki mindent és átnyújtottam neki egy borítékot, melyben 10 ezer forint volt. Még rosszul is éreztem magamat, mert csak ennyit tudtam adni, az járt a fejemben, mások biztos a tripláját, vagy még többet csúsztatnak. Eltette a borítékot, de annyit sem mondott, köszönöm.

 

Ezután az intenzív osztályra siettem, ott pedig összeomlottam. Drága édesanyám ugyanis nem volt az ágyán, a nővér, aki éppen az ágyát húzta át megfogta a kezemet és úgy közölte, az éjszaka megállt a szíve és elhunyt. Zokogni kezdtem, se kép se hang, vagy fél órán keresztül ültem az üres ágy mellett. A nővérke egy pohár vizet is hozott, nagyon kedves volt velem. Szinte fel sem tudtam fogni, hogy azt az embert ragadta el tőlem a halál, aki egyedül ugyan, de tisztességgel felnevelt, óvott, szeretett. Később még egy nyugtatót is hozott, de nem sokat használt.

 

Bevallom, szinte őrjöngve mentem vissza a doktor úrhoz és sajnos (már bánom, mert értelme nem sok volt) nem éppen irodalmi stílusban vontam felelősségre a történtek miatt. Kérdeztem, hogy miért nem szólt, miért mondta, hogy minden rendben, miért fogadta el a pénzt, de érdemi válasz helyett csupán annyi telt tőle, hogy szintén nyomdafestéket nem tűrő stílusban rendreutasítson és azzal fenyegessen, hogy rendőrökkel vitet el, vagy elmegyógyintézetbe szállíttat. Mivel kezdtem visszanyerni higgadtságomat, még annyit mondtam neki, hogy majd számoljon el a lelkiismeretével, ha tud és ott hagytam. Most már másként rendezném a dolgot, nem kiabálnék, nem dühöngenék, de az utolsó mondatomat ma is fenntartom. Egyszerűen nem értem, hogy miért volt ilyen a doktor úr. Nyilvánvaló, hogy tudnia kellett, mi történt anyukámmal, vagy nem? Akkor mire volt jó mindez? A földön fekvőbe rúgni még egyet aljas húzás, ahogy ez is az volt.

 

Megvolt a temetés, édesanyám már a föld mélyén nyugszik. Most próbálom összeszedni magamat. Kimondhatatlanul hiányzik és hiányozni is fok örökké. 21 éven keresztül ő volt az én mindenem.

 

 

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leroi 2011.03.20. 10:50:06

@jágör68:
Nagyon jó illusztrációk...:)

VaTi 2011.03.20. 10:57:19

@Máгia: "Egyik nagyformátumú politikusunk most fog belebukni abba" Nem, sajna nem fog belebukni, Mo-n ez nem szokás.
A posztolónak részvétem. Egy édesnyját elveszíteni borzalmas. Még akkor is, ha megvan az orvosok részéről az odafigyelés, részvét, kommunikáció. Így meg...
Én eddig még csak nagyon normális orvosokkal találkoztam (hálistennek), az én édesanyám halálakor is. 5 éve hal, meg, 48 évesen. Sokat segít, ha megfelelő a mellette(d) lévő orvos. Nekem annyira pozitívak a tapasztalataim, hogy sokszor csak borzadok az itteni történeteken...

cenzorilla 2011.03.20. 10:57:29

Kérek mindenkit, hogy fogja vissza magát.
Ellenkező esetben törölni fogom a hozzászólásokat.

adamantium 2011.03.20. 11:03:33

szánalmas az aki veréssel fenyeget, a civilizáció egyik alapelve az, hogy nem követjük a "fogat fogért, szemet szemért" elvet.
nekem is volt egy betegem aki azt mondta, hogy pénzt nem tud adni, de ha valakivel gondom van, akkor csak szóljak, ült ő már a csillagban is szal ért a dologhoz - akkor most hívjam fel én is ha gond van valamelyik pácienssel, hozzátartozóval?
vannak ennek törvényes formái is, akinek meg nem tetszik a római alapú jogrendünk az menjen szépen egy törzsi vagy sharia jogrendű országba, csak ne feledje, hogy ott a fagylalt néha visszanyal

SarahConnor 2011.03.20. 11:05:01

@VaTi: ""Egyik nagyformátumú politikusunk most fog belebukni abba" Nem, sajna nem fog belebukni, Mo-n ez nem szokás."
De, Magyarországon is szokás, ennél a kormánynál nem szokás. Megvédik egymást, akármibe nyúlnak. Voltak/vannak olyanok, akik ilyenkor elnézést kértek és szépen lemondtak. Felsőbb utasításra. És nem falaztak mindenáron.

DreamerX 2011.03.20. 11:11:09

Már eleve ott kezdődik, hogy ha egy orvos nem értesül róla, hogy a tegnap műtött betege éjjel meghalt, akkor ott a rendszerrel van baj.
Nekem, ha orvos lennék, és nem lennék tisztában az éppen kezelt betegeim állapotával és körülményeivel lesülne a képemről a bőr.
De hogyha meg szembesítenek azzal, hogy mennyire figyelmetlen voltam, és olyan pénzt fogadtam el, ami nem jár, akkor minimum visszaadom és bocsánatot kérek.

Bikli néni 2011.03.20. 11:16:33

@VRbagoly: Nem tudom, mennyire vagy vallásos, de ez ide kívánkozik:

A szegény asszony fillérje (Lk 21,1-4)

Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be. Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. Mert a többiek feleslegükből adtak az Istennek ajándékot ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését."

Részvétem a posztolónak.
A doki meg, ha már eltette a pénzt, és utána szembesült a helyzettel, legalább mélyen kussoljon és egy sajnálomot vagy részvétemet eresszen meg... Ha meg annyira kevés neki az a pénz, akkor nyugodtan vissza is adhatja... Bár nincs az a pénz, ami egy édesanyát visszahoz :(

Bikli néni 2011.03.20. 11:20:52

@A valóság: Felesleges jelenteni az orvost. Az alá/mellé beosztott emberek nem ettek meszet, hogy ellene beszéljenek, mert utána nekik lesz belőle bajuk. A posztoló állítása az orvoséval szemben. A pénzt letagadná, ellenben előjönne azzal, hogy a posztoló milyen stílusban beszélt vele, és még fel is nyomná rágalmazásért. Ez egy ilyen hülye helyzet, nem lehet vele mit kezdeni sajnos... Etikai bizottságot lenne talán érdemes megpróbálni, de a fentiek tükrében ennek se adnék túl sok esélyt.

Leroi 2011.03.20. 11:29:31

@Bikli néni:
Ismerem ezt a típusú igen hideg és kimért, keményen a szakma irányelvei szerint élő és nagyon tartózkodó orvostípust.
Nem az én stílusom, aki többnyire együtt könnyezek az elhunyt hozzátartozójával, néha elmegyek a beteg temetésére és virágot is viszek a sírjára.
Szóval őt nem lehet megváltoztatni, elvégzi a szakmája által előírt tevékenységet (nem rosszul) és ennyi, senkivel nem közösködik, nem érzelgős.
Erre mondják, hogy amorális típus.

Nem lehet tudni, milyen betegségben hunyt el a mama, milyen műtéte volt, egyáltalán milyen típusú intézetben kezelték.
Szívelégtelenségben szenvedő beteget megműteni mindig kétélű dolog.

Leroi 2011.03.20. 11:36:01

@adamantium:
A legjobb paraszolvencia az ilyen verőlegény-szintű betegtől az, hogy minket nem ver meg.
Néha a negatívum hiánya is pozitívum.:))

Bikli néni 2011.03.20. 11:51:54

@Leroi: Nem is azzal van a baj, hogy nem zokog együtt a hozzátartozóval, vagy nem megy ki a temetésre, nem lehet mindenki ilyen.
De annyira tartsa már tiszteletben a fájdalmát (ha már dög módon eltette a pénzt), hogy nem üvöltözik vele.
Talán az lenne a legjobb, ha higgadt lenne az orvos, tárgyilagos, olyat mondana, amitől a hozzátartozó nem omlik annyira össze (ne hagyd el magad!). De persze ezek nem könnyű és nem is feltétlenül tanulható dolgok, ezt elismerem.
De a pénzt eltevő, üvöltöző orvost akkor sem menti fel semmi. Nagyon ritkán mondom, hogy a történetben szereplő orvos egy tapló, de ez most pont az az eset.

(Btw. írtam neked pár napja, azt megkaptad? Vacakol a postafiókom...)

sorica123 (törölt) 2011.03.20. 12:01:59

@Leroi: milyen verőlegény szintű beteg, mégis? Orvos nem tájékoztatta, kerülgette, mint egy darab szart, majd arra ért vissza a kórterembe, hogy meghalt az anyja. Bagatell, tényleg, nem is értem, min húzta fel magát így...?
Amúgy meg a másik kommentre annyit, hogy az, hogy valaki emberekkel foglalkozik, és ehhez mérten tud is velük kommunikálni, az aztán nem érzelgősség. Nem elbőgnie kell magát azon, hogy szarul van a beteg, mert akkor nem megyünk hozzá legközelebb, de az szerintem alap, hogy mondjuk magyarul azért bírja már elmondani, mi van. Például akár azt is, hogy a szívelégtelenségben szenvedő, idős beteg műtéte nem életbiztosítás, és egyelőre ennyi-ennyi esélyt lát arra, hogy jó lesz. Természetesen nem verem meg akkor se, ha nem teszi, csak konstatálom, hogy akkor lássam doktor urat, amikor a hátam közepét, függetlenül attól, hogy amúgy milyen szakember.
Mert ha ennyire nem bírja az embereket, képeztesse át magát kutatóorvosnak például. Komolyan. Ez az orvos nem amorális volt, hanem egyszerűen nem kommunikált a beteg hozzátartozóival (se a beteggel).
@adamantium: értelmes, nem kiborult állapotában a poszt írója se úgy beszélt a dottoréval, mint kapcaronggyal. Akkor gurult el a gyógyszere, amikor kiderült, hogy ennyi kelletlenkedés, nem-magyarázás után meghalt az anyukája. Könnyű mondani, hogy ilyenkor se boruljon ki, megígy megúgy. Most én is azt mondom, hogy én nem ordítanék senkivel - de a gyakorlatban lehet, hogy de, ha közvetlenül előtte meg úgy kerülgetnek, mint egy idiótát.

sorica123 (törölt) 2011.03.20. 12:03:48

@Bikli néni: na, így is van. Itt van, amit én félig leírtam.

elizon pucsnik 2011.03.20. 12:07:06

részvétem
az édesanyám hasonló helyzetben,gyógyíthatatlan stádiumban, ismerős által került egy prof.úrhoz,már elnézést,de,talicskával toltam a pénzt-én hülye.szó nélkül eltette.egy nyomorult köszönömöt sem böffentett.amikor először jártam nála,azon méláztam,hány ember halálából jött össze a csodaautó,ami ráadásul a mentő helyén állt,amikor a főisten bennt volt..és nem kell jönni,hogy demagóg a szöveg

Leroi 2011.03.20. 12:08:23

@Bikli néni:
Megnézem, mert sajnos a múlt hetem elég zűrös volt, ne haragudj! :*

@sorica123:
Az előzőekben egy hozzászóló arról írt (már törölték), hogy ő már vert orvost és jobban érezte magát tőle (mármint ő, aki vert)...
Erre reflektálva írtam a verőlegényes hozzászólást.

jágör68 2011.03.20. 12:10:39

@sorica123:
Teljes mértékben igazad van.
De még hozzátennék ehhez:
ma Magyarországon a betegek és (jogászok) többsége is azzal az alapfeltétellel áll hozzá a magyar egészségügyhöz, hogy
"tökmindegy addig 20- 30 évig milyen állapotban élt, milyen állapotban kerül be valaki- azt ott pikk- pakk helyre kell rakni és egy 28 éves férfi/ nő sétáljon ki a saját lábán"
Na ez az ami nem így van.
Kíváncsi lennék a beteget/ hozzátartozót az anesztes felvilágosította-e a kockázatokról.
Mert ugye, operálni mindent meglehet és a sebészek úgy általában a világon mindenütt, úgy érzik, hogy ők mindent és mindenkit meg is tudnak.
Mi azért ennél "kicsikét" félősebbek vagyunk.
Továbbra is azt mondom: a sebész a műtéti felvilágosítást adja meg.
A szívre, keringésre, és úgy általában a várható egészségi állapotra vonatkozóan MINDIG tessék az aneszteziológussal is beszélni, nemcsak aláírni az altatási belegyezést.
Bár gondolom itt életmentő műtétről volt szó- és azoknál általában nem jók az esélyek, főleg szívműtéteknél.

Leroi 2011.03.20. 12:14:57

@sorica123:
Ahhoz, hogy belássuk, egyszer bekövetkezik az elkerülhetetlen, sajnos
nem mindegyikünk képes.
Ez az orvos, mint annyi más sebész is, hozzá volt szokva ahhoz, hogy halnak meg betegei, mert gyógyíthatatlan betegek.
Számára az, hogy meghalt a beteg, egy eset volt a sok közül.
Miközben a szegény hozzátartozó az egyedüli kincsét veszítette el, ez az a tény, amit semmiképpen sem képes elfogadni.
Mindezt a szerencsétlen hálapénzes sztori is megfejelte, nyilvánvaló, hogy kiborult.

A doktort pedig nem hatotta meg, mert ő ilyen.
Tengerészgyalogos ezredesnek kellett volna lennie: egy-két, ütközetben elvesztett szakasz számára csak statisztikai szám...A haza hálája, a dicsőség úgyis az övé.

jágör68 2011.03.20. 12:16:56

@elizon pucsnik:
Ha egy orvos kimondta, hogy gyógyíthatatlan, akkor a XXI. században a elfogadott orvosi protokoll alapján lett kijelentve.
Ha "tolod a pénzt" nyilván jön a "van azért még remény.. meg lehet próbálni ezt is azt is.."
Van sztori arról, hogy OEP-es fejes nagymamáját inoperábilisnek minősítették itthon- errő a "szarmagyar" orvosok véleményére nem adva kivitte Bécsbe a nagymuttert- és mit ad isten, ott is ugyanazt mondták.
Vagy egy másik: hasnyálmirigytumoros (egyik legrosszabb prognózisú és agresszív kezeléssel sem igazán gyógyítható) angol (gazdag) beteget a német specialistához küldték- magánrepülővel el is ment, aztán a műtétet túlélte, de pár hétre rá meghalt.
Szóval vannak határterületek, de alapvetően LEGÁLIS pénzekből működtetett egészségügyben nem születnek egymásnak ellentmondó prognózisok.

elizon pucsnik 2011.03.20. 12:36:08

@jágör68:
pontatlanul fogalmaztam:a "mint utólag megtudtam" kimaradt az elejéről.
csak arra próbáltam utalni,hogy egy lelketlen, sz.r alaknak tartom

firpo88 2011.03.20. 13:00:48

Itt nem két orvosról van szó?

Az egyik, aki kezelte (pl. belgyógyász), és egy másik, aki műtötte?

Gondolom a sebész tényleg nem sokat tudhat a betegről, de aki az intenzíven kezelte, az mégiscsak képben kellene hogy legyen.

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 13:03:24

Számomra felfoghatatlan, hogy egy orvos ne tudjon arról, hogy a betege elhunyt. Akár az éjjel, akár 5 perccel azelőtt. Ebben az esetben a minimum az, hogy ő maga kéri a közvetlen hozzátartozót, hogy beszélhessenek.

A régebbi iskolát végzett orvosoknak meg üzenem, hogy sokan vagyunk, akik képesek megérteni, hogy mi történik körülöttünk, csak el kéne magyarázni, magyarul. A feltett kérdésre meg válaszolni.
Nem feltétlenül tekintjük őket már "Isteneknek".

Leroi 2011.03.20. 13:12:41

@KAR-TON-HAL:
Max. elég, ha emberszámba veszed az orvost.
Mert manapság már az is nagy tehertétel egy népesedésrobbanás-generációjú betegnek...Ők ugyanis megszokták, hogy kitörlik vagy legalábbis letörlik a doktorokkal.

Ehhez a sok kérdéses hozzászólásodhoz
az én korábbi kérdésem is csatlakozna: egyáltalán a szívelégtelenségen kívül miben szenvedett a mama, hol kezelték, hány intézetben és hányfajta szakma képviselője látta őt.
Mert műtétre alkalmasnak találta a belgyógyász, altatta az anaesthesiologus, megműtötte egy sebész és az ITO-n megfigyeltae egy negyedik orvos... így elég bajos ezek közül kiszűrni azt, akinek épp tudnia kellett volna az exitus időpontjáról.
Ez még nem von le semmit abból a tényből, hogy ilyenkor (már elővigyázatosságból sem) nem fogadunk el hálapénzt.

jágör68 2011.03.20. 13:21:49

Na szóval még 1x. dióhéjban:
Életmentő műtétek esetében az a koncepció, hogy ha sürgősen- azonnal, nem történik meg a műtét, akkor biztosan meghal a beteg. Lehet, hogy a műtétbe hal bele, de ugye meg kell adni az esélyt.
Ha ezt nem mondták el a hozzátartozónak, akkor nagy a baj.
Ha elhangzott, hogy életmentő műtét, akkor más a helyzet.
Amúgy életmentő műtétekért SOSE adnak hálapénzt. Tessék megkérdezni a fiatal dokikat, akik általában az ügyeleteket viszik.
A mentők se kapnak újraélesztésért.
Persze, szívsebészeten más lehet a helyzet, de ott sem gondolnám általános jelenségnek. Mondom- életmentő, azonnali műtétről beszélek.

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 13:33:33

@jágör68: @Leroi:

Nyilván valaki le volt maradva egy lépéssel.
Viszont úgy érzem, hogy itt megint a felvilágosítás hiánya az, ami közrejátszik. na ez az, amit nehezen tolerálunk az orvosokban. El kellett volna mondani, hogy kell a műtét, és nem biztos, hogy túléli a beteg. Úgy gondolom, hogy egy ilyen súlyos esetben az orvosnak magától kellene megkeresni a hozzátartozót, és tájékoztatni mindenről, nem pedig arra várni, hogy majd csak előkerül, és akkor beszélünk. Mint látjuk, akkor már késő volt.
A hozzátartozót csak azért nem értem, hogy miért előbb a dokihoz ment és nem a rokonához.

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 13:35:01

@Leroi: Egyébként én emberszámba veszem őket, de azt nagyon utálom, ha le sem szarnak.

Leroi 2011.03.20. 13:37:01

@jágör68:
Gondold csak el, 21 éves (lány, feltételezem), egyedüli gyereke a beteg édesanyjának (az Édesanyja, nem a rokona, egy anyát nem rokonozunk le), egyke, lelkileg amúgyis sérült, csonka család, stb...és bekövetkezik ez a tragédia.
Összeomlik, inadequat minden, a világ düledezni kezd körülötte...
Egy szegény összeszedetlen kis lélek ( szerinte anyja "a föld mélyén nyugszik", amit ÍGY szintén nem írunk le sosem: egy Anya az Égből néz le ránk és nem a "föld mélyén" van a nyughelye), érthető, hogy robbanásveszélyes vele ilyet cselekedni.
Semmit nem ért meg, mert világéletében semmit sem tanult és semmit sem felejtett.
Ő csak annyit tud, hogy Édesanyja meghalt.
Számára minden más relatív, ez abszolút.

Leroi 2011.03.20. 13:39:28

@KAR-TON-HAL:
Egy orvos (különösen egy sebész) nem szokott a hozzátartozók után szaladgálni.
Ez mióta divat?

Ha bennt van a hozzátartozóm a kórházban, akkor megkeresem az orvosát.
Ez így korrekt.

Bikli néni 2011.03.20. 13:42:27

@jágör68: A nagypapámnak volt életmentő műtétje. Nem szabadott volna altatni, de megmondta az orvos (úgy hívják, Papp Lajos, talán már hallottatok róla :)), hogy nagy eséllyel nem ébred fel, de ha nem műtik meg, biztosan meghal. A papám először nem akart beleegyezni, de aztán mégis beadta a derekát. Megműtötték, a mai napig jól van, még a heg is alig látszik. Gondos odafigyelést kapott, meg hát mégis az Atyaúristen műtötte, a nagymamám pedig igenis adott hálapénzt. Bizony, még az aneszteziológusnak is. Sok-sok év félretett pénzecskéit. Nem ötezer forintokat. Utólag persze, de megérdemelten.

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 13:42:54

@Leroi:
Van egy ismerősöm, 1 éve vesztette el az édesanyját. A mai napig nem képes feldolgozni ezt a tragédiát, mert balesetben halt meg váratlanul, 65 évesen. Nem képes átlépni a helyzeten, és valószínűleg nem is fog. Számára az is borzasztó, hogy a gázoló, aki elütötte, továbbra is a munkahelyén maradt, és semmilyen "komolyabb" büntetést nem kapott. A lány 30 éves.

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 13:44:52

@Leroi: Itt nem a sebészről van szó, azt hiszem. Hanem a kezelőröl.

rikavagyok 2011.03.20. 13:55:29

@jágör68:
Azért történt már olyan, hogy besétált a magával mit kezdeni nem tudó hozzátartozó reanima közben, és megkérdezte, hogy kérnek-e kávét, üdítőt, szendvicset a mentős urak...

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 14:02:20

Sosem adok előre hálapénzt. Végezze el böcsülettel a munkáját, és akkor honorálom.

igazságos 2011.03.20. 14:05:08

Most is csak a pénzzel vannak elfoglalva, míg a halál másodlagos dolog. Kicsit megint egyoldalú a dolog.

@KAR-TON-HAL: így kéne csinálni ezt.

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 14:07:29

@igazságos:

A meglepő tudod mi? Hogy működik.

Jim Raynor 2011.03.20. 14:10:58

ha az orvostársadalom kivetné magából az ilyen orvosokat, megnyugodnék, hogy legalább az orvosok többsége nem ilyen tisztességtelen, erkölcstelen, alávaló féreg.

de mivel az ilyenekkel nem történik semmi (gondolom ugyanúgy eliszogatnak vele a kollégák a gyógyszergyárak által szponzorált thaiföldi "konferenciákon", stb) könnyen levonható a következtetés a hazai orvostársadalom átlagos erkölcsi színvonalát illetően.

lehet bannolni.

Leroi 2011.03.20. 14:11:33

@KAR-TON-HAL:
Ez igen szomorú történet, sajnálom...:(

Nem derül ki a posztból, hogy melyik orvosról van szó.
Hol műtötték, mi miatt, miért kellett a krónikus, bizonyára már dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő beteget műteni és mi volt a halál oka...

Leroi 2011.03.20. 14:12:44

"lehet bannolni"

Jawohl, SturmBANNführer...

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 14:16:30

@Leroi:
Még azt is megkockáztatom, hogy nem is volt értelme a műtétnek. Lehet, hogy egy cseppet továbbélt volna, felkészülhetett volna a halálra.
De lehet, hogy nem.

Leroi 2011.03.20. 14:26:54

@KAR-TON-HAL:
Sajnos nem lehet előrelátni mindezt, vannak vagy-vagy esetek, amikor a kisebb rosszat választják a kettő közül.
Ilyenkor nagyon de nagyon fontos, hogy a hozzátartozót részletesen, őszintén, emberi hangon és konkrétan tájékoztassák a várható eseményekről.
A szűkszavúság amellett, hogy dühíti, elbizonytalanítja és egyben megfélemlíti
a hozzátartozót, nincs köszönő viszonyban az etikával sem.
A kuka is legyen szószátyár ilyenkor, mert KELL.

Irkutszk 2011.03.20. 14:27:36

@KAR-TON-HAL: Nagyon sajnálom az ismerősét. Ilyen történetek olvasásakor mindig hálát adok szüléimnek, hogy vallásosan neveltek, és a természetemnek, hogy én ezt befogadtam. Nincs olyan helyzet, amiben ne adna támogatást, vigaszt a vallás. Szívemből remélem, hogy ismerőse eljut oda, hogy tompul a fájdalma, a történteket pedig el tudja fogadni.

Cartman (ex Cartman) 2011.03.20. 14:30:15

"KAR-TON-HAL 2011.03.20. 14:02:20
Sosem adok előre hálapénzt. Végezze el böcsülettel a munkáját, és akkor honorálom.

igazságos 2011.03.20. 14:05:08
@KAR-TON-HAL: így kéne csinálni ezt."

Ne viccelj már! Az egész hálapénzesdi undorító. Le vagyok robbanva, táppénzen senyvedek, és a saját bajom helyett azzal kell foglalkozzak, hogy kinek mennyit csúsztassak a zsebébe, hogy túléljem a hercehurcát?

Meg kéne végre fizetni tisztességesen az orvosokat és nővéreket, viszont büntetni ezt az ocsmány korrupciót. Részemről még az sem zavarna, ha ennek az ára pl. egy korrekt mértékű vizitdíj lenne.

Irkutszk 2011.03.20. 14:32:11

A poszt írójával együttérzek. Ez nem is pontos, nem tudok együttérezni, el sem tudom képzelni, milyen az, amikor meghal az Édesanya. (El sem akarom képzelni.) Részvétem!

Egy kissé naív dolog (de milyen legyen az ember a huszas évei elején, ha nem naív), hogy egy régóta szívbeteg biztosan felépül minden kórházi tartózkodás után. Kemény belépő az életbe, remélem, feldolgozza.

Leroi 2011.03.20. 14:35:36

@Cartman (ex Cartman):
Saját magára, hivatására adó orvos életveszélyben lévő betegért minden tehetőt megtesz.
Ha más beteg irányában lanyhább is a figyelme, az életveszélyben levő, rezgő lécű betegnél a nemtörődömség bűn.

A hálapénz história pedig nem a jól fizetett, hétvégén otthon weekendező, nyáron vígan nyaraló pedagógusok asztala.

Bízd csak ránk.

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 14:36:53

@Cartman (ex Cartman):
Ezzel én is egyetértek, nálam a hálapénz szó szerint értendő. Nem azért adom ( és nem előre), hogy lefizessek valakit, hanem mert úgy érzem, hogy ezzel fejezem ki elégedettségemet. Megjegyzem sok esetben nem pénzt adok.

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 14:38:59

@Irkutszk: vizitdíj? Hoppá! Ősidők szele szisszen elő... fülelj csak!

vizitdíj, vizitdíj, vizitdíj...

nem is hangzik olyan rosszul, igaz? :))

Cartman (ex Cartman) 2011.03.20. 14:41:17

@Leroi:
"A hálapénz história pedig nem a jól fizetett, hétvégén otthon weekendező, nyáron vígan nyaraló pedagógusok asztala.

Bízd csak ránk."

Hát, ehhez nincs is más hozzáfűzni valóm, mint hogy gratulálok!

(Az olvasás / értelmezés is megy, vagy inkább csak a személyeskedésben éled ki magad?)

Leroi 2011.03.20. 14:45:55

@Cartman (ex Cartman):
Épp te személyeskedsz, barátom...

Cartman (ex Cartman) 2011.03.20. 14:46:52

@KAR-TON-HAL:
Szerintem meg minden ilyesmit ki kéne zárni. Az orvosok többségének - úgy vélem - elfogadni is kínos...

De mindegy, kiszálltam a témából. Megyek inkább, élvezem a nagy pénzt, amit a tanításért kapok.

Cartman (ex Cartman) 2011.03.20. 14:49:02

@Leroi:
OK, akkor most voltam itt utoljára. Örülhetsz.

Leroi 2011.03.20. 14:49:03

@Cartman (ex Cartman):
Nyilván, a hatalmas "felelősség" leterhelő lehet számotokra.
Qrvára az...

Bikli néni 2011.03.20. 14:50:40

@Cartman (ex Cartman): Nem a hálapénz az undorító, hanem az, ami ezen a néven beleégett az emberek tudatába.
Azzal, hogy UTÓLAG, tényleg HÁLÁBÓL ad valaki az orvosnak egy borítékot, mert meg volt elégedve vele, mert az orvos (nem a pénz miatt!) odament megnézni, hogy rendben van-e, korrekt tájékoztatást nyújtott, és általában is rendes volt + tökéletes munkát végzett, ezért utólag mindenki honorálhatja a lehetőségeihez mérten.

Azzal van a probléma, amikor kikövetelik kimondva-kimondatlanul is a pénzt, hogy normálisabb ellátást kapjanak (normális alatt itt azt kell érteni, hogy ne csak tojjanak a fejére a betegnek). Meg azzal, ha előre elkérik. De ez a gyakorlat nem csak az orvosok hibája, hanem az egész betegkultúra ilyen, hogy eljuthattunk idáig. Hogy az orvosok közül néhányan már azt veszik természetesnek, ha tömködik a zsebeiket, és felháborodnak azon, ha nem kapnak borítékot, mintha legalábbis kötelező lenne adni.

Az étteremben is adunk a cincérnek borravalót, ha úgy ítéljük meg, hogy jó volt a vacsora és színvonalas volt a kiszolgálás.

KAR-TON-HAL 2011.03.20. 14:57:33

@Irkutszk:
Bocs, egy sorral odébb ment.

Leroi 2011.03.20. 15:02:22

@Bikli néni:
Tanár úrral nekem semmi bajom, csak épp átnyúl a mi szakmánkba és épp hasznosnak vélt tanácsaival sért meg bennünket.
Ez épp olyan, mint amikor egy háborúban az atombiztos bunkerben ücsörgő katona kikiabál a harctéren gyalog előrenyomuló katonatársának (aki mellett épp lövedékek csapódnak be) és kezdi kínos kérdéseivel kétségbevonni a sisak, golyóálló mellény és bakancs, netán a kézifegyver szükségességét rajta...

Leroi 2011.03.20. 15:05:13

És az "épp" szót harmadszor használom egy szövegben.
Épp én...
:)

Leroi 2011.03.20. 15:06:23

Négyszer.
Épp most vettem észre...
:S

Romkocsmák félhomályában merengő, félázsiai BPBP 2011.03.20. 15:12:53

Hát persze, hogy nem mondta, hogy mi történt a beteggel! Gondolod, hogy tudnak róla?

jágör68 2011.03.20. 15:15:15

@pöndörödő macskafülszőr:
Ezt gyorsan törölni kéne cenzorilla és kitiltani.
Előbb tanuljon meg olvasni és érelmezni,amit elolvasott.
Senki sem védte azt, hogy elrakta a lóvét és utána még kiabált is a beteggel.

cenzorilla 2011.03.20. 15:15:20

@pöndörödő macskafülszőr:

A durvaságért leszel törölve.
A fenyegetésért.

Bikli néni 2011.03.20. 15:19:24

@Leroi: Ezt most a Papp Lajosra írtad?
Mert ha igen: én is hallottam, hogy érdekes dolgai voltak, meg nyilván a színfalak mögött is zajlik az élet. Én simán csak kiindultam abból, hogy közismerten igen jó orvos, és megmentette a nagyapám életét. Slussz. Ettől még elhiszem, vagy legalábbis nem vonom kétségbe, ha más területen nem egy akkora ász, de az már nem a betegek (és hozzátartozóik) dolga.

jágör68 2011.03.20. 15:25:41

@Bikli néni:
Nem hiszem, hogy rá gondolt, sokkal inkább a tanár kommentelő kolléga úrra.
Papp Lajossal sztem szakmailag senkinek, semmi baja nem lehet.
Szakmailag.

Leroi 2011.03.20. 15:26:40

@Bikli néni:
Nem, nem...Cartmanra írtam, köszi...:)

Bikli néni 2011.03.20. 15:35:50

@jágör68: @Leroi: Ja tényleg, a Cartman tanár, most kapcsolok :)
Nem aludtam az éjjel és csökkentett módban vagyok, na :)

Leroi 2011.03.20. 15:42:24

@Bikli néni:
;*;*;*

Három puszika Neked, hogy nyugis légy, semmi baj...:)

sárga nyúl 2011.03.20. 15:47:25

@Leroi: :DDDDD Jó napod van, látom. :)

Bikli néni 2011.03.20. 15:52:16

@Leroi: :)) Nem vagyok ideges, csak baromi fáradt...

kangiszer 2011.03.20. 17:05:28

Tisztelt Író!

Először is őszinte részvétem. Másodszor, ha tényleg 10 rugót adtál az Édesanyád szivét műtő orvosnak, akkor no comment. 100 alatt sértő is ezzel szórakozni. 10 rugó a jatt egy 70 ezres 4tagú vacsinál a pincéreknek. Most meg itt jajongsz. Szegény Édesanyád, többet érdemelt volna - Tőled.

EmpatiaTolerancia 2011.03.20. 17:19:48

@Leroi:
"nincs köszönő viszonyban az etikával sem."

Dr. Szilárd János Orvosi etika egyetemi jegyzete ezzel a Hippokratész idézettel indít:

"Nem elég a tudós, a mesterségbeli
felkészültség. Sok fordul meg az
orvos egyéniségén, csak jó ember
lehet jó orvos."

Részvétem a posztolónak, és sok erőt kívánok a gyász mielőbbi feldolgozásához.

Megint kommunikációs hiba, hogy ha egy közvetlen családtag nincs felkészítve arra, hogy a szívelégtelenség felfedezésétől számított 5 éven belül nagyon magas százalékú a mortalitás. (Remélem régi statisztikát ismerek.)

Nehezen hiszem, hogy az operatőrt nem értesítik, ha a páciense meghal. Azt viszont szeretném tudni, hogy ha adott esetben - végső stádiumban - operáltak, akkor ezt miért nem lehetett megtenni előbb?

avalonn01 2011.03.20. 17:19:55

Üdv. Tisztelt Polgártársaim!
Bevallom, döbbenettel olvastam ezt a tragikus történetet. De ennél még nagyobb döbbenettel olvasom a hozzászólásokat, amelyek minden butaságról szolnak, csak egy valamiről nem: MEDDIG TUDJA?, AKARJA? ELVISELNI A MAGYAR TÁRSADALOM, ezt az emberi méltóságát megalázó, undorító, szánalmas, egyészszégügyben létező, ma már csak azt összetartó paraszolvencia ("hálapénz") rendszert!!?? Meddig fog létezni ezt a szégyen púp a társadalom hátán? meddig engedjük azt, hogy magát orvosnak nevező egyének, erre ráutaló stílusban, viselkedjenek velünk? Miért nem követeljük ennek szigorú büntetését a mindenkori kormánytól!? Miért szabadon garázdálkodik az a szűk "orvosi maffia" aki ennek beszűntetése tárgyában, erősebb mint a kormány!? Meddig fog ez a nép, lehajtott fejjel elvíselni ezt!!???
Ilyen "orvosokat" páros lábbal seggbe rúgni, mindenhol feljelenteni, diplomától megfosztani!!!

Bikli néni 2011.03.20. 17:21:50

@kangiszer: Az meg se fordult a fejedben, hogy esetleg nem tudott többet adni? Fentebb írtam már egyszer a szegény asszony két fillérjéről...
Vannak persze, akiknek tízezer forint semmi, csak megsérteni elég, másoknak viszont ez egy elég komoly összeg.
Szubjektív magánvéleményem pedig, hogy van, aminek nincs pénzben mérhető ára. A szeretet, a gondoskodás pl. tipikusan ilyen.

[c] 2011.03.20. 17:34:38

@VRbagoly: Először is, sokaknak igenis pénz. Másodszor, ha nem ad pénzt vagy nem "eleget", akkor már nem is kell emberszámba venni?

Leroi 2011.03.20. 17:39:39

@EmpatiaTolerancia:
Az operatőrt sem értesítik, sőt a producert, a hangmérnököt, a világosítót, a sminkest, de még a vágót sem...
Esetleg a "rendezőt" igen.
Aki az operáló sebész...

Leroi 2011.03.20. 17:42:43

@avalonn01:
Az összes eddigi hozzászólás buta volt.
Te jössz a legokosabbikkal:

"Ilyen "orvosokat" páros lábbal seggbe rúgni, mindenhol feljelenteni, diplomától megfosztani!!!"

Na, itt kezdődik a színvonal, gyerekek...

[c] 2011.03.20. 18:01:23

@Leroi: Miért érzem ezt a megfogalmazást lenézőnek...?
Szóval lelki sérült (ezt már eleve nem értem, miért lenne default lelki sérült az, akit egyedül nevelt fel az édesanyja? egyébként ez sem derül ki a szövegből, az "egyetlen élő rokonom" arra is utalhat, hogy az édesapja és a nagyszülei már meghaltak) - szerintem viszont nem kell lelki sérült fiatal lánynak lenni ahhoz, hogy az embert felháborítsa az efféle orvosi hozzáállás.
Elhiszem, hogy vannak orvosok, akik nem az empátia bajnokai, ettől még lehetnek remek szakemberek. De, szvsz, emberileg az a minimum, hogy tudja, milyen állapotban van az általa operált/kezelt beteg, vagy ha mégsem - ilyen esetet is el tudok képzelni ill. megérteni, mondjuk ügyelt éjszaka, rengeteget dolgozott, örül, hogy él, és még nem jutott el odáig, hogy az összes betegét megnézze -, akkor legalább utólag elmondani a hozzátartozónak egy mondatban, hogy mi történt. De a legjobb előre tájékoztatni arról, hogy mi várható.

rikavagyok 2011.03.20. 18:06:36

@antiszociális exlúzer: Szerintem semmi lenéző nincs benne. Pont az jön át, hogy kb különös odafigyeléssel kellett volna vele bánni.

[c] 2011.03.20. 18:11:29

@rikavagyok: "Pont az jön át, hogy kb különös odafigyeléssel kellett volna vele bánni."

Igen, de azt sugallja, hogy a lány túlérzékeny. Szerintem nem az. Én normálisnak érzem a reakcióját. A sorok közül sem azt olvasom ki, hogy eleve hisztis hozzátartozó lett volna, csak akkor borult el az agya, amikor az orvos a beteg állapotáról mit sem tudva elfogadta a pénzt.

rikavagyok 2011.03.20. 18:25:41

@antiszociális exlúzer:
Ebben a helyzetben még korrekt bánásmód mellett is nyugodtan kiborulhatott volna.
Más kérdés, hogy egy sebésztől az nem várható el, hogy tisztában legyen a betege családi körülményeivel.

@kangiszer:
Őszintén irigylem, hogy egy 4fős vacsi nálad 70 000Ft...

Leroi 2011.03.20. 18:29:57

@antiszociális exlúzer:
Nem lenéző voltam, csak sajnálkozó, mondhatnám úgy is, hogy együttérző, csak a megfogalmazásom volt kissé prózai.
De a lány szerintem ilyen.
Mint már említettem, nem tudom, miért, mi okból operálták meg az anyukát, mennyire volt életveszélyben a műtét előtt, mennyire veszélyes beavatkozást hajottak végre rajta és erről milyen mértékben tájékoztatták a(z egyedüli) hozzátartozót.
Ha a lehetőségek közt nagy százalékben ott volt az elhalálozás kockázata, akkor súlyos figyelmetlenség (vagy tévedés) volt elfeledkezni a (frissen nem ellenőrzött) betegről és a hozzátartozót a műtét sikeréről tájékoztatni.
Egy hatványozottan sérülékeny egyedüli gyermek esetében ez méginkább érvényes.

EmpatiaTolerancia 2011.03.20. 18:32:07

@Leroi:

Azt hittem mindenki abba köt bele, hogy tudóst írtam tudás helyett :)

Ellenben vitatkoznék, mert sokszor és sok helyen csak operatőrnek hívják a műtét oroszlán = érdemi részét végző sebészt. (operatőr műtőorvos)

Leroi 2011.03.20. 18:36:57

@EmpatiaTolerancia:
Jó, én csak poénkodtam, biztosan így is nevezik, csak nagyon jól passzolt a kifejezés a filmvilágból ismert megnevezésekkel...:)

tódór piroska 2011.03.20. 19:05:55

Azt gondolom, az operáló orvos nem tudta, hogy a beteg meghalt. Valószínűleg a műtét technikailag sikerült, és a beteget az intenzív osztályra/postop őrzőbe helyezték, ahol már nem ő kezelte tovább. Nem mentegetni akarom, mert a viselkedése így is erősen necces (főleg az édesanyját elvesztő hozzátartozóval való konfliktusra gondolok), de ez esetben azért kicsit más a leányzó fekvése.

Ha már Papp Lajos neve felkerült (véletlenül?), szeretném Róla elmondani, hogy zseniális, egészen kivételes technikájú és tudású szívsebész,az általa operált betegek túlélési statisztikája világ viszonylatban is a legjobbak egyike. Ismerem személyesen is, kicsit excentrikus egyéniség, de semmilyen vonatkozásban nem tudnék Róla rosszat mondani. Szomorú és botrányos történet volt, ahogyan viszonylag fiatalon, nyílvánvaló politikai okok miatt (nem szerette a regnáló rezsimet és ezt minden fórumon hangoztatta) néhány éve nyugdíjba küldték. Még annyit Róla, hogy nemcsak sokezer beteg életét mentette meg, hanem előbb Zalaegerszegen, majd Pécsett hozott létre egy szívsebészeti centrumot, amelyeket jelenleg tanítványai vezetnek és működtetnek, jó eredménnyel, de azért hiányzik a Mester...

Hatodéves 2011.03.20. 19:13:34

@rikavagyok:
Ezen én is nagyot néztem.

Mágia 2011.03.20. 19:21:33

@Leroi:

"Az operatőrt sem értesítik, sőt a producert, a hangmérnököt, a világosítót, a sminkest, de még a vágót sem..."

Hát a sminkes talán szerencsésebb is, ha kimarad a műsorból :(

Hatodéves 2011.03.20. 19:24:02

@tódór piroska:
Szerintem sem tudta. Simán lehet, hogy nemrég jött ki a műtőből, vagy csak nem volt ideje megnézni a beteget, akit ő műtött, de aki az intenzíves orvos betege. Általában az emberek először meglátogatják a hozzátartozót és utána mennek orvost keresni.

Amitől gáz a dolog, az az ordibálás a beteggel, miután visszament hozzá szemrehányást tenni. Én a tehetetlenséget is látom benne: nem tud kezelni egy ilyen akut krízishelyzetet, azért szakadt el a cérna nála.

Nagyon szerencsétlenül, védhetetlenül, embertelenül reagált. Erre nincs mentség. Sajnos (bocsánat és tisztelet a kivételnek) a sebészek jelentős része nem éppen mestere a kommunikációnak. Nehéz megítélni "mit érdemel" a, tegyük fel, nagyon jó, lelkiismeretes sebész, aki ennyire nem tud bánni az emberekkel. Szerintem még mindig jobb, mint egy mesterien beszélgető ügyetlen.

Nyilván van egy szint, amit mindenkitől el lehet várni, és van olyan stílus, amit nem ment a sebészi zsenialitás sem.

Mivel a történetben szereplő orvost nem ismerem, sem azt, hogy ez mennyire mindennapos vagy egyszeri hiba volt tőle, inkább általánosságban gondolkozom a dolgon.

Mágia 2011.03.20. 19:27:49

@Hatodéves:

"Sajnos (bocsánat és tisztelet a kivételnek) a sebészek jelentős része nem éppen mestere a kommunikációnak."

Erre van valami magyarázat?

Tényleg érdekelne, komolyan.

Leroi 2011.03.20. 19:35:19

@Hatodéves:
A sebészeket abszolút meg tudom érteni, bár ismerek olyan sebészt, aki abszolút tökéletes modorú, életében nem szólt egy rossz szót senkihez és a nap 24 órájában gentleman.
De el lehet képzelni egy fülig véres szakmát, ahol bezsilipelve, beöltözve vigyázzban kell állni naponta többször is órákon át, és elsőkézként le kell vezetni egy komplett műtétet A-tól Z-ig, szikével a kézben, dacolva fáradtsággal, vérhiánnyal, műszerhiánnyal, fogyóeszközhiánnyal, a mindenkori esetleges sikertelenséggel vagy akár a beteg elvesztésének kockázatával.
És ezt nemcsak délelőtt frissen, hanem sürgős esetben mondjuk éjjel fél háromkor is egyformán, vállukon az óriási felelősséggel és a rettentő fáradtsággal ugyanúgy vállalniuk kell.
Valami eszméletlen erős egyéniségű, hatalmas szakmai elkötelezettségű egyénnek kell lennie annak, akit ez a felelős és kimerítő munka pár évtized alatt nem formál morózussá és szenvtelenné...

Leroi 2011.03.20. 19:36:50

@Máгia:
Ld. a Hatodévesnek írt hozzászólásomat...

Hatodéves 2011.03.20. 19:46:59

@Máгia:
Szubjektív magyarázattal tudok csak szolgálni.

1. Ez egy manuális szakma, ahol a lényeg, a cél, és az idő nagy része a műtét, és nem a betegekkel beszélgetés. Már alapból ez meghatározza, hogy kik mennek sebésznek: alapból kevésbé "lelkizős", jó esetben céltudatos, talpraesett, ügyes emberek.
2. Ennek megfelelően képzősnek is. A hangsúly a műtéti technikán, jó teherbíráson, váratlan helyzetre reakción van, nem a kommunikáción. Általában az ember valamire fókuszál, és pár dolgot még elsajátít, de sok különböző dologban nem képződik mesterszintre.
3. A sebészet kőkemény szakma, főleg férfiakkal. Ezt azért hangsúlyoznám, mert általában a nők az empatikusabb, beszélgetősebb lények. (persze, itt is van kivétel). Nagy felelősséggel, állandó készenléttel. Szívsebészet = műteni egy nyitott mellkasban egy dobogó szívet / műteni egy szív-tüdő motoron lévő ember szívét. Nem lehet puha...-nek lenni. És nem lehet azon gondolkozni egy műtét alatt, hogy "az én kezem alatt egy ember fekszik. ha most rosszul vágok, az az ember meghal. a gyerekei sírni fognak és én leszek a gyilkosa. elég egy rossz vágás..."
Aki túlszorongja a dolgokat, az veszélyezteti a beteget.

Ez az egész összeadódik.
Hangsúlyoznám, hogy ez a kommentem válasz Máriának és nem a posztbeli orvos mentegetése. Akármilyen stresszes egy szakma, annyi pszichológiai képzettség mindenkinek kellene, hogy egy, a hozzátartozóját (Anyját) éppen elvesztett emberrel nem szabad és célravezető ordibálni.

Hatodéves 2011.03.20. 19:48:22

képzősnek = képződnek. sorry

SusanneF 2011.03.20. 21:22:25

@Hatodéves: Attól,mert valaki sebész,és helyén kell legyen mindene-nem lehet puhány-DE tuskó és felületes PLÁNE NEM!!
Én is ismertem egy kőkemény természetű sebészt-aki szakmailag jó volt,de a páciensek nem szerették a stílusa miatt...
Én is kismama voltam,az utolsó hónapban-amikor bebunkózott anyukámmal kapcsolatosan.

Szerintem igenis lehet egy sebész emberséges,empatikus-és annak is kell lennie...!!!

SusanneF 2011.03.20. 21:23:56

Részvétem a posztolónak...!
Próbálja megélni a gyászt...emlékek,tárgyak,visszaemlékezés....
Családtagokkal barátokkal programok....

SusanneF 2011.03.20. 21:25:36

Hogy mi sok és kevés a hálapénzből-relatív...
Aki minimálbéres,annak 5 ezer is sok,aki 4-500 ezret keres,annak tán 20 ezer sem vészes...

tódór piroska 2011.03.20. 22:19:42

@Cartman (ex Cartman):

ezt azért még gondold át( mármint az utolsó itt levést)

Leroi 2011.03.20. 22:27:11

@tódór piroska:
Erre van egy jó szlenges kifejezés: kamu.

Hatodéves 2011.03.21. 00:06:04

@SusanneF:
Igazából nem írtam semmit, ami ellentmondana a véleményednek.

bauchi 2011.03.21. 16:35:45

Ezt a történetet sem hiszem el.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat