A TB helyében az ilyen hülyének még a kezelését sem fizetném ki

2011.02.26. 06:00

Az én történetem tavaly júliusban egy szülészeti klinikán történt. Nehéz hüvelyi szülés után egy héttel (mivel ömlött a vér belőlem egyik pillanatról a másikra) visszamentem a kórházba, ahol kiderült, hogy a méhlepény (mivel kitépték és nem várták meg, hogy magától leváljon) egy darabja a méhemben ragadt, ami miatt az nem tudott összehúzódni és begyulladt, ez némi lázat okozott. Másnapra írtak ki (kis) műtétet (ez gyakorlatilag egy kaparás - tisztító jelleggel).

 


Mivel senki nem ért rá szombaton (ki műt egyáltalán olyankor?), így a reggeli betegfelvétel után fél kettőig ültem egy ágyban (az egy hetes fiam otthon, odakinn 40 celsius fok van, este óta nem ettem, nem ittam, a szülés okozta óriás vérveszteség után) és vártam. Egyszer csak sietősen bevittek a műtőbe, de az altatóorvossal már nem volt időm beszélni, csak pár szót, már aludtam is. A meleg, a vérszegénység, a folyadékhiány és az amúgy is lassú /alacsony vérnyomásom miatt majdnem leállt a szívem, és ez okozott némi bonyodalmat. Erről persze semmit nem tudtam, az ágyban ébredtem néhány óra múlva.


Nagyon szerettem volna hazamenni, mert azt mondták, hogy kilenckor megműtenek és délre már otthon is lehetek, (egy frissen szült nő tiszta hülye, ha nem tudja maga mellett a gyermekét), ezért kértem az orvost, beszéljünk, mi történt, miért nem mehetek haza? Erre ő (kinek nyilván csak rossz napja volt - ???) azt javasolta, hogy írjam alá a sajátfelelősségére távozik papírt, és akkor őt nem érdekli, de ha összeesek a sarkon, akkor ott fogok megdögleni (!!), mert ő ugyan nem lát el. Ezen gondolkodni hagyott fél órát. Hat órakor kértem ismét, hazamegyek, hozzák a papírt, úgy volt hogy ez egy rutin dolog, bármit aláírok csak ne kelljen ebben a légkörben maradnom. Ekkor (én ülök egy széken (újra) friss gátsebbel - mert ugye a műtét alatt azt is "felfrissítették" -, kóválygó fejjel, mellemből ömlik a tej, a kórházi hálóing bűzlik tőle) az orvos feldúltan elkezdett velem ordítani, valami hasonlót, (nem emlékszem szó szerint): "-Ezek azt hiszik mindent megtehetnek, meg akar dögleni, aztán meg itt magyaráz, hogy hazamegy. Én a TB helyében az ilyen hülyének még a kezelését sem fizetném ki, fizesse maga. Az orvos? Az le van szarva, az nem számít, persze, minden a beteg. Ki kérte, hogy jöjjön ide? Nekem fontos ez most vagy magának? Utálok mindig ilyen hülyékkel foglalkozni. Írja alá, aztán menjen innen. "


Én olyan lelkiállapotban voltam, hogy szólni sem tudtam, csak zokogni. Ott ültem megalázva, fájva, kóvályogva, és sírtam. Ekkor megfogott a nővér és kitámogatott az orvos szobájából. Fél hét körül családom jött értem, én felöltöztem és hazamentem velük (nem került elő a sajátfelelősségéretávozik papír, rendes zárójelentést kaptam). És hazafele az autóban derült ki, hogy problémák voltak a szívemmel az írás szerint.


Én azóta sem értem, hogy mi történt ott. A kórház rontott az én egészségemen (méhlepény - oké, van ilyen, előfordul), visszamegyek (úgy bánnak velem mint a kutyával), majdnem megölnek, (mert nincs idejük, hogy beszéljünk - nyilván sok volt az altató), és akkor még ordítanak velem. Aki szült már, az tudja, hogy a szülés utáni napok nagyon nehezek a kórházban, nagyon fontos, hogy hazamenjen az ember, és elképzelhetik, hogy mennyire egyedül érzi magát egy nő a szülés után ilyen bánásmód mellett.
(a kommentelőknek megjegyzem, hogy nem voltam tiszteletlen, egy lajhár türelmével tűrtem a sorsom, nem magyaráztam)


Én azt tanácsolom minden betegnek, hogy ne legyen egyedül, ha ilyen helyzetbe kerül, igen is, egy jó lélekjelenléttel rendelkező rokon/barát védje meg orvosától.Persze nagyon sok rendes, becsületes, kiváló orvossal is találkoztam, nem mondom hogy mindegyik ilyen, de amelyik ilyen, azt el kellene távolítani az egészségügyből.


MH

 

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bauchi 2011.02.26. 06:52:19

Ez is gyönyörű.
Negyedéves koromban szülőszobáztunk -van még ilyen?
Nem felejtem el milyen gondossággal lesték a méhlepényt a szülés után,hogy megvan-e minden részlete.
Manapság is ?

bauchi 2011.02.26. 07:12:14

Hova lett a kommentem?Sem káromkodás,sem imádkozás nem volt benne.
A friss topikok között viszont szerepel.Ki érti ezt?

ccke 2011.02.26. 07:50:55

@bauchi: ötödéven van 1 hetes gyak a szülészeten, 2 éjszakai ügyelettel, ott lehet főleg szülést nézni.
Sajnos ott is érvényesül, hogy sok a diák, kevés az orvos meg a beteg, ezért keveset lehet látni, és még kevesebbet csinálni.
A méhlepényt meg átnézik, amit én láttam, ott külön a szülésznő és külön az orvos is. Nem láttak sérülést rajta, de a doki azért betapintott, biztos, ami biztos.

Ugyandehogy (törölt) 2011.02.26. 08:02:57

Én ugyanezt gondolnám, mint az orvos, csak nem mondanám így.

jágör68 2011.02.26. 08:12:55

Sajnos én megtapasztaltam már a méhészek gondosságát ilyen esetben is.
Mondják: van egy vérző, el kéne altatni, de evett, nem sürgős ráér 6 óra múlva is"- ugye amikor kiürül a gyomor.
Aztán szerencsétlen 6 órát fekszik infúzió meg véna nélkül!!!
Nem csoda, ha kiszárad, aztán emiatt túl sok lesz a szokványos adag altatószer..
Bár tényleg sokat bírnak a fiatal nők, de ezt azért nem kéne

gardarak 2011.02.26. 08:38:15

@jágör68: vagyis a sok várakozás miatt történt az altatás során az, ami történt? Nem gondoltam volna... Ettől függetlenül a doki, ha ezek után tényleg így beszélt vele, megérdemelne egy farfekvéses sünt... :)

jágör68 2011.02.26. 08:54:53

@gardarak: Nem a SOK VÁRAKOZÁS miatt.
Ha nem fenyegető vérzés, akkor várhat.
Várni lehet akármennyit, csak addig legyen hidrálás. Azért infúziót nem ártott volna adni. Nem tudjuk volt-e szívbetegsége mellé, meg mit jelent, hogy "majdnem leállt a szíve" és hogy "erről nem tájékoztatták".
Mert az anesztes (én legalábbis) nem szokta ezeket annyiban hagyni.
Valszeg annyi történt, hogy lement az átlag 45- 50 alá a pulzusszáma szegénynek.
Az hogy, hogy sokat kell várni relatív:
Angliában pl ha épp nem azonnal meghalni készülsz nem biztos, hogy fogsz egyáltalán orvossal találkozni.

Mária 2011.02.26. 09:10:16

Rábai doktor úr helyett most én tennék fel kérdéseket, laikusként, a posztban olvasottakkal kapcsolatban. Előre is elnézést kérek, ha a kérdések mindenki más számára egyszerűek és könnyen megválaszolhatóak.

"Mivel senki nem ért rá szombaton (ki műt egyáltalán olyankor?)" - tényleg megáll az élet hétvégenként a kórházakban?

"mivel ömlött a vér belőlem egyik pillanatról a másikra ... a reggeli betegfelvétel után fél kettőig ültem egy ágyban" - ezt a kettőt így együtt hogy?

"az altatóorvossal már nem volt időm beszélni" - engem még soha nem altattak. Mit kellett volna beszélni az altatóorvossal?

"azt javasolta, hogy írjam alá a saját felelősségére távozik papírt" - milyen stílusban és hány alkalommal hangzott el a posztoló hazamenetelre irányuló kérése, ha az orvos kezében a nyilvánvaló komplikációk ellenére nem volt már más eszköz, csak az, hogy javasolja a saját felelősségre távozást?

"úgy volt hogy ez egy rutin dolog, bármit aláírok csak ne kelljen ebben a légkörben maradnom" - mi a fontosabb? Az egészség, extrém esetben maga az élet, vagy az, hogy a posztoló látványosan, a saját felelősségre távozásával vegyen elégtételt a vélt sérelmekért?

"Én a TB helyében az ilyen hülyének még a kezelését sem fizetném" - mennyire kellett értelmes párbeszédre képtelennek, arrogánsnak és erőszakosnak lennie a betegnek ahhoz, hogy az orvosa ilyen mértékben felháborodjon és elveszítse a saját viselkedése felett a kontrollt?

"Nekem fontos ez most vagy magának?" - tényleg, kinek lett volna fontos, hogy a posztoló bent maradjon a kórházban az orvosa által jónak látott ideig? A posztolónak, vagy az orvosnak?

"Fél hét körül családom jött értem" - hol volt egészen este fél hétig a család? Mit gondolt a család a posztoló saját felelősségre távozásáról? Le akarták beszélni, vagy inkább biztatták?

"hazafele az autóban derült ki, hogy problémák voltak a szívemmel az írás szerint" - lehet, hogy a problémákról már az orvos is beszélt, miközben le akarta beszélni a posztolót a távozásról, csak a posztoló annyira védte a saját vélt igazát, hogy meg se hallotta mindazt, amit az orvosa mondott?

"a szülés utáni napok nagyon nehezek a kórházban, nagyon fontos, hogy hazamenjen az ember" - miért lenne nagyon fontos az, hogy az is hazamenjen, akinek nincs rendben az egészsége annyira, hogy ne saját felelősségre távozzon, hanem az orvosa is kiengedje?

És két bónusz kérdés:

1. A posztoló a szülése után bent maradt-e az orvosa által jónak látott ideig a kórházban, vagy nem csak a második alkalommal, hanem már közvetlenül a szülése után is a saját felelősségére, idő előtt távozott?

2. Mit gondol a posztoló az otthonszülés gyakorlatáról? Voltak-e olyan tervei, hogy inkább otthon szült volna, és a kórházzal és az orvosokkal kapcsolatos elemi szintű elutasítása abból táplálkozott, hogy a családja, az orvosa, esetleg mindkettő lebeszélte őt arról, hogy otthon szüljön, vagy egy úgynevezett "születés házában", orvos és kórház nélkül, bábával és dúlával?

gardarak 2011.02.26. 09:14:34

@jágör68: mivel nem vagyok orvos, így fogalmazhatok laikusként... :) Oké, a hölgy várt, csak kellett volna kapnia egy infúziót az eltelt x idő alatt, mert a vérzése nem volt életveszélyes, azonnali beavatkozást igénylő. Ez így korrekt? A másik feléről azt gondolom, hogy nem lehetett annyira súlyos gond a műtét során, de azért átélni betegként elég rossz lehetett. Ráadásul - ha tényleg ilyen stílusban adta elő magát az orvos - megint az én gumicicámhoz jutok el: a doki nem volt hajlandó emberi hangnemben beszélni a beteggel. Pont ez az a tényező, ami alapvetően képes befolyásolni az orvosok megítélését, ráadásul még pénzbe sem kerül.

Mária 2011.02.26. 09:19:57

@gardarak:

"a doki nem volt hajlandó emberi hangnemben beszélni a beteggel"

Igen, ez a posztoló verziója.

Téged ki lehet billenteni olyan szinten a lelki egyensúlyodból, hogy elszakadjon nálad a cérna és a jó modort félretéve, türelmetlen modorban nyilvánulj meg?

Találkoztál-e már olyan vitapartnerrel, akinek fülei nem voltak, csak szája volt, amikor beszéltetek? Aki meg se hallotta a te érveidet, kizárólag a sajátját ismételgette?

Te hogyan reagálsz az efféle "vitakultúrára"? Lehet, hogy először az észérveket veted be, majd, ha az nemhasznál, akkor felemeled a hangod, majd, ha az es használ, akkor ráhagyod a másikra, hogy csináljon, amit akar?

Lehet, hogy a posztbéli orvos is ugyanezt csinálta végig? Először érvelt, majd felemelte a hangját, majd ráhagyta a betegre a saját felelősségre történő távozás ötletét?

gardarak 2011.02.26. 09:20:47

@Mária: a válaszaim megvannak, de egy kérdést fel kell tennem. Miért csak a beteg lehetett ebben az esetben arrogáns?

Mária 2011.02.26. 09:29:29

@gardarak:

Olyan soha nincs, hogy csak az egyik fél a hibás.

Olyan viszont van, hogy az EGYES számú fél nem hall meg semmiféle érvet, csak a sajátjához ragaszkodik, amivel a KETTES számú felet olyan szinten kibillenti az egyensúlyából, hogy az EGYES számú fél által kifogásolható stílusban zárja le a vitát.

Amit aztán az EGYES számú fél ellene fordít, hogy meggyőzze a környezetét, mint HÁRMAS számú felet a saját igazáról és maga mellé állítsa őket.

Tipikus játszmastratégia, Eric Berne köteteket írt róla tele az "Emberi játszmák" műfajában.

gardarak 2011.02.26. 09:36:31

@Mária: nem tudom, hogy a konfliktuskezelést illetve az asszertív kommunikációt ismered-e, de ezek pont az ilyen szituációkban képesek segíteni abban, hogy elérd a célod.
Nem mellesleg: orvos és beteg kommunikációjában nem lehet az általános helyzetet alapul venni, ugyanis a beteg mindenképpen kiszolgáltatottabb helyzetben van a kommunikációban.

gardarak 2011.02.26. 09:40:59

@Mária:
"Olyan viszont van, hogy az EGYES számú fél nem hall meg semmiféle érvet, csak a sajátjához ragaszkodik, amivel a KETTES számú felet olyan szinten kibillenti az egyensúlyából, hogy az EGYES számú fél által kifogásolható stílusban zárja le a vitát."
Igen. Van ilyen szituáció is. De valamiért azt kell gondolnom, hogy szerinted a betegek mindig az egyes számú fél...

Hatodéves 2011.02.26. 09:55:28

Szerintem ezen nincs sok ragoznivaló. Nyilván a posztíró elég indulatos és labilis volt, ami nem meglepő, ha egyszer egy napot a nemrég született babája nélkül kellett töltenie, és még ehhez jön hozzá minden, ami a kórházban fekvéshez kötődik (kiszolgáltatottság, idegen környezet, rossz eg. állapot stb). Gondolom, nem volt egyszerű eset.

Ugyanakkor megfelelő kommunikációval lehetett és kellett volna kezelni ezt a helyzetet.

Hatodéves 2011.02.26. 09:56:04

Mármint az utolsó mondat az orvosra vonatkozott.

Mária 2011.02.26. 10:06:21

@gardarak:

Nem képesek. Az asszertív kommunikáció azokban az esetekben működik, amikor mindkét félnek az érdeke a megegyezés.

Amikor viszont az egyik félnek nem a megegyezés az érdeke, hanem a játszma, akkor az asszertív kommunikáció nem műkdik, mert a játszmázó MINDEN ÁRON magát a játszmát akarja fenntartani.

"a beteg mindenképpen kiszolgáltatottabb helyzetben van a kommunikációban"

Ha a beteg nem egyeztetni akar, hanem játszmázni, akkor a beteg van előnyben és az orvos van hátrányban.

Szerintem egyébként az sem kizárt, hogy ezzel a viselkedésével a beteg nem az orvossal akart játszmázni, hanem a saját családjával.

A kórházi színjáték csak része volt a családdal folytatott játszmának, az orvos pedig csak csak egy x-edik partner az egyik "aljátszmában".

Akkor pedig ez a megjelent blogbejegyzés is a része a posztoló nagy családi játszmájának.

Hogy miért gondolom ezt, arról majd később.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 10:09:41

@Mária:

Nagyon nem akartam eddig feltenni neked ezt a kérdést.

Van, vagy volt gyermeked?
Egy hetes csecsemőt kell otthon hagyni.
Szoptatni, gondozni kéne... :(((
A józan eszednél az ösztöneid lényegesen erősebbek - életben kell tartani az utódod!
Ezért vagy nő, ezért lettél anya!

A hormonok viharai elsősorban ezt jelentik.

Hozzá járul egy sótlan-szótlan ügyeletes orvos aki nem beszél, csak hajtogatja a magáét, a saját szempontjait, a miért elmagyarázása nélkül. Végül is egy egészségügyi kaparásra ment be. Nagyon tehetetlen gyereket hagyva otthon.
Pláne, ha első gyermek.
Én anno biztos az ösztöneim miatt előbb haltam volna meg, minthogy a gyerekemet otthon hagyjam étlen, szomjan.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 10:10:40

@Mária:

Asszertív kommunikáció a játszma kivédése.

De szerintem itt nem a játszmákról van szó, hanem a gyerek túléléséről.

Mária 2011.02.26. 10:12:25

@Dr.laikus PhD:

Ha nekem nem hiszed el, olvass utána. Erről nem akarok veled vitatkozni.

knocker 2011.02.26. 10:13:28

Miért kellett a saját felelősségére távozik-papírt aláiratni?
Talán mert egy ilyen műtét után nem engednek haza azonnal beteget, mert bizonyos kockázatok felmerülnek.
Az orvos nem vállalhatta ezt, ezért ment a dolog a beteg saját felelősségére.

Mária 2011.02.26. 10:15:38

@Dr.laikus PhD:

Ó ó ó... az egyhetes gyerek ellátása nevű játszma... :)

Szerinted mi a fontosabb? Hogy anyuka FELÁLDOZZA a saját egészségét, esetleg az életét is KOCKÁZTASSA a gyerek pillanatnyi ellátása miatt, vagy az, hogy anyuka meggyógyuljon és ereje tejjében nevelje fel a gyereket, kivéve azokat a napokat, amikor a betegsége miatt ebben korlátozva volt?

Az "anya, mint mártír" nevű játszmával találkoztál már?

knocker 2011.02.26. 10:17:20

Ezt kisminkelt álszenvedő pofát nem kellett volna kitenni a posztra.

knocker 2011.02.26. 10:19:39

@Mária:
Nagyon állnak az érveid.

Mária 2011.02.26. 10:20:25

@Dr.laikus PhD:

"Én anno biztos az ösztöneim miatt előbb haltam volna meg, minthogy a gyerekemet otthon hagyjam étlen, szomjan."

Gondolom, te soha nem akartál emiatt játszmázni, ezért, ha voltál hasonló helyzetben, ott volt melletted a család az észérvekkel és hallgattál rájuk.

Abba meg inkább ne menjünk bele, hogy melyik női szerephez hogyan viszonyulok, tekintettel arra, hogy a "szerep" szótól önmagában is sugárban hányok.

Hatodéves 2011.02.26. 10:32:47

@Mária:
Eric Berne-t én is ismerem. A "szerep" szótól meg lehet hányni, de az életben minden szerep.

Ha Berne-t olvasod, utána mindenhol játszmákat, sorskönyvet és egyebet fantáziálsz. Ne is feltétlenül alaptalanul.

Nem akarlak megbántani, vagy ilyesmi, de Te nekem olyan embernek tűnsz, aki inkább elméletben foglalkozik emberekkel. Abban meg láthatóan nem vagy képzetlen.

De az teljesen más világ, amikor a gyakorlatban kell. A játszmákat tudni kell kezelni, és ha ez játszma volt is (amit én azért nem látok bizonyítottnak), azt az orvosnak tudnia kell kezelni. Persze nem tudják, mert sosem tanulták (főleg régebben), és amit tanultak, annak a fontosságát sem értették meg.

Ha van valami a világon, ami szerep, az az orvoslás. Fehér köpenyben nem magánember vagy, minden szavadat, mozdulatodat, még az arckifejezésedet is valamilyen szinten kontrollálni kell.
A személyes indulatokat pedig nem szavad belevinni.

Feltűnő, hogy van néhány orvos, akik soha nem kerülnek ilyen helyzetbe, akiknek egy szavára a dühöngő pszichiátriai beteg is együttműködővé válik, akik a legelégedetlenebb hozzátartozót is meg tudják nyugtatni. Ezekért az orvosokért egyébként oda vannak a betegek, függetlenül attól, hogy a szaktudások milyen a többiekéhez képest.

És van a másik szélsőség, aki még csak nem is motiválatlan, nem is alulképzett, sőt néha kifejezetten szakmai überember, és még szeret is dolgozni. De látod rajta, hogy nem érti, hogy a másik, a beteg mért úgy viselkedik, mért nem azt csinálja, amit ő gondol, mit tükröz a betege felé a viselkedésével, és hogyan lehetne mást tükrözni és rábírni arra, hogy együttműködjön. És a beteg aztán elmeséli, hogy leszarja őt az orvos meg durva meg nem is ért a dolgához stb.

Nyilván én a másik oldalról nézem a dolgokat, mint Te, de az biztos, hogy ha egy betegem ilyen "beszélgetés" után, önmagát veszélyeztetve elhagyja a kórházat, akkor azt a személyes kudarcomnak tartanám.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 10:33:04

@Mária:

Hagyjuk a szerep szót.
Mondjuk ez csak egy összefoglalása a női és a férfi létnek, hiszen biológiai és ösztön késztetések vannak amik rád kényszerítik a viselkedést - a hozott mintáktól persze nem lehet eltekinteni.

Komoly szervezést igényel, hogy több napig magára hagyj egy hetes csecsemőt. Család ide, vagy oda.
Ráadásul nem ismerjük a körülményeket.

Az első hónapban az ember nem teszi le a gyerekét a kezéből, ha teheti, Erre jó a hordozó kendő ma már (nem divat, hanem bizonyítottan jó az anyának és a gyereknek).
Szoptatni, vagy tápszerrel táplálni nem ugyanaz. Ha a vérzés hirtelen beutalást igényelt, akkor ezt megszervezni sem nagyon lehet.
Még az én időmben is csecsemő osztályra került az anyával együtt a baba is.

Sokkal több problémát jelent az anyának, mint bárki másnak.
A gyerek túléléséről van szó.
Komoly erőfeszítést jelent kommunikáció nélkül felfogni kinek az érdeke az erősebb.

knocker 2011.02.26. 10:39:24

@Hatodéves:
A beteg már beszélgetés előtt el akart távozni.
Ezután borult ki a doktor, aki ezt nem akarta és emiatt javasolta, hogy akkor csak saját felelősségére.
A hab a tortán a stílus volt.
Nem tudom a többi részletet, nem voltam jelen.

knocker 2011.02.26. 10:41:53

@Dr.laikus PhD:
Mérlegelni kellett volna a saját egészsége megmentése és a gyerekkel való együttlét közt.
Oda a nőgyógyászatra a csecsemőt bevinni már nem lehetett.
Az "ömlött belőlem a vér" és a "csak egy rutinműtét, délre hazamehetek" közt viszont ordít az ellentmondás.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 10:45:09

@Mária:

Minden játszma a túlélésről szól.

Valahol különben félre érted Bernét.

Ő nem elítél, hanem felment.

Komoly munka - szakértővel együtt - a játszmáid felismerése, értelmezése.
Csak nevet adott a játszmáknak, de nem pejoratívan.
Ugyanaz a játszma az egyiknél előre visz - és ez mindig az anyai, vagy nagyanyai minta - a másiknál gátol.
Bonyolult matematikai képlet.... :)

Mária 2011.02.26. 10:45:22

@Hatodéves:

"Ha Berne-t olvasod, utána mindenhol játszmákat, sorskönyvet és egyebet fantáziálsz. Ne is feltétlenül alaptalanul. "

Nem fantáziálgatok.

Az emberek imádják játszmákba kényszeríteni egymást, a nyílt és kölcsönös előnyöket tartalmazó egyeztetések és megegyezések helyett.

Felőlem annyit fantáziálgatsz arról, hogy melyikünk foglalkozik elméletben emberekkel és melyikünk a gyakorlatban, amennyit csak akarsz.

Majd ha te is megírtál már anyni árajánlatot, amennyit én, tárgyaltál már anyni ismeretlen emberrel, amennyivel én, vitted a saját anyagi biztonságodat annyni alkalommal a vásárra azért, hogy idegen emberekkel dolgozz közös célokon, anyniszor, ahányszor én, szűrted ki a megbízható üzleti partnereket a nagyarcú kamuhuszárok közül anyniszor, ahányszor én, MAJD AKKOR esetleg veled is beszélgetni fogok.

Te egy hatodéves naiv medika vagy a pályája legelején, félig még diák, vagy egészen az, én meg egy viharvert, sokat látott negyvenes vállalkozó, a profilja és a szakmai előzményei, no meg a sors szeszélye miatt olyan alapdiplomával, ami feljogosít arra, hogy egy orvosi blogon szakmai szempontokat is mérlegelni képesen közbeugassak.

Szerinted melyikünk ért jobban az emberekhez? Melyikünk látott már több játszmázást?

Irise 2011.02.26. 10:46:20

Hali!

Szóval a hölgynek volt egy potenciálisan életveszélyes állapota, mely után sürgősen megműtötték, a műtét során nehézséges adódtak,mindezek ellenére a hölgy saját felelősségére haza akart távozni.

1. Miért kiabált vele az orvos?
Azért,mert törődött vele. Ez az ember megműtötte, nagy valószínűséggel megmentette az életét, dolgozott a testén pár órát, a műtét után még vigyázni akart rá, kezelni akarta volna még, mire is a beteg azt mondja,hogy ő pedig most hazamegy,nem érdekli, ha elvérzik, stb.
Belülről nézve a szitut, én szeretném tudni a kolléga nevét, mert meggyőződésem,hogy jó és felelősségteljes orvos lehet,mert nagyon kikelt magából,mikor megtudta,hogy a beteg veszélyeztetni akarja magát.
Ellentétben, ha nyugodtan elsorolja,hogy milyen következményei lehetnek annak,ha hazamegy, de megérti,hogy ez szíve joga a betegnek és kedvesen aláíratja vele a "saját felelősségemre hazatávozom" papírt, európai módon kommunikálva, nos az az orvos érzelmileg nem involvált, és nem adta bele szívét-lelkét a beteg kezelésébe.

Egyébként meg az egyhetes kismamákkal nagyon nehéz. Attól is sírnak, hogyha nem eléggé piros az alma, és vigyorogva bizonygatják,hogy a babájuk már próbálta kimondani,hogy "mama", szóval nem kellett volna a családnak egyedül hagyni, tényleg.

Ilyen esetben én szóltam volna a családnak,hogy beszéljünk már vele csoportosan,hogy benn kell maradni még egy kicsit, baba is bejöhetett volna vele nyugodtan, bár épp talán lehetett volna találni valakit egy napra, aki otthon elbabázik (amúgy sem ildomos altatás után szoptatni).

knocker 2011.02.26. 10:46:48

Ez az a helyzet, amikor a saját igazam skatulyájába akarom begyömöszölni a külvilágot orvosostól-kórházastól, mindenestől.
Bárki aki ebbe nem hajlandó bebújni, arra pedig fújok.
Komoly jellemficam és a kritikai érzék masszív hiánya kell az ilyesmihez.
Bukott ügy, kezdettől fogva.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 10:48:59

@knocker:

Ha férfi akkor igen.
Egy egészségügyi kaparás altatásban is gyors hazamenetelt jelent.
Itt voltak komplikációk, amit az orvos nem közölt, nem magyarázta el.

Mégis hazamehetett mégsem kellett a saját felelősség.

Fura, hogy nem gondoljátok végig mit jelent egy nagyon kiszolgáltatott csecsemő. Nagyon gyakorlott nagymamának is hatalmas felelősség és feladat és szervezés, hogy mit egyen.

Nem a nőgyógyászatra visznek ilyenkor babát, hanem a csecsemőosztályra, ahol szakképzetten gondozzák.

Mária 2011.02.26. 10:49:36

@Dr.laikus PhD:

"Komoly munka - szakértővel együtt - a játszmáid felismerése, értelmezése."

A SAJÁT játszmáid felismerése valóban az.

A MÁSOK játszmáinak felismerése pofonegyszerű, feltéve, ha nem vagy benne érzelmileg érintett.

Hatodéves 2011.02.26. 10:49:40

@knocker:
De nem is mondták neki, hogy komplikációk voltak a műtétnél! Úgy nehéz figyelembe venni ezt a tényt a mérlegelésnél.

knocker 2011.02.26. 10:50:46

@Irise:
Bocsi, de egy érett, felnőtt, babát kihordott nő nem csecsemő. Azt senki ne magyarázza be nekem, hogy elmegy a józan eszük és belátásuk.
Megnéznék én egy stramm palóc parasztasszonyt, hogy ő is ennyit sirbákolna egy ilyen eset után?

Mária 2011.02.26. 10:51:11

@Dr.laikus PhD:

"Nem a nőgyógyászatra visznek ilyenkor babát, hanem a csecsemőosztályra, ahol szakképzetten gondozzák."

OMG!

Tehát mégsem hagyják otthon, egyedül éhen pusztulni? Nem mondod...

Irise 2011.02.26. 10:51:39

@Dr.laikus PhD: Az az igazság,hogy bár utálom Máriát, neki kell igazat adnom több dologban is.
Egyrészt, meglehetősen patetikus előadni az otthon elvérző hős anyát,mert az nem hős, hanem hülye. Ugyanis a gyereknek nemcsak 1 hetesen kell anya, hanem 2, 3 hetesen, sőt mit nem mondok, élethossziglan. Szóval az ilyen "hősies" viselkedéssel csak árt az illető a szitunak.

Másrészt szoptatás vagy tápszer: műtét után anyuka nem szoptathat,mert nem akarjuk,hogy babci is kapjon az altatószerből, aztán angyalkává válljon. Így emiatt nem kell idegeskedni.

Szülészet-nőgyógyászaton meg éppenséggel nem jelent problémát,hogy az 1 hetes benn van anyuval.

Mária 2011.02.26. 10:52:52

@knocker:

A palócok nevében kikérem a rasszista megkülönböztetést, bár a magam részéről inkább a górálok, mint az azok déli szárnyához tartozó palócok ivadéka vagyok :)))

Hatodéves 2011.02.26. 10:54:42

@Mária:
Már megint itt tartunk? Megint az a válaszod az érveimre, hogy tapasztalatlan vagyok? Honnan ismersz Te engem? Honnan tudod, mit és mennyit láttam az életben?

Oké, helyesbítek, mert valóban szerencsétlenül fogalmaztam. Nnem elméletben foglalkozol emberekkel, de más dolog egy emberrel számlaügyben és más az egészségügyben foglalkozni.

Egészségügyből pedig elég sokat láttam.
És azt is sokat láttam, hogy a kiégett emberek imádnak azzal érvelni, hogy a másik naiv és tapasztalatlan! A helyzet megoldhatatlan, közli velem, én csak azért hiszem, mert tapasztalatlan vagyok.

Az, hogy én 1. láttam erre a helyzetre megoldást 2. meg tudom oldani és meg is teszem; az egy csöppet sem változtatja meg az ő véleményét. Ja, mert akkor el kell ismerni, hogy tudhatok valamit, amit ő nem, és az nem illik bele az önképébe? Akkor ez mi, ha nem játszma?

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 10:54:46

@Mária:

Mindig benne vagy.
Attól játszma. Csak a saját érdekeid mentén játszmázol.
Az üzleti életben is.
Akkor vagy sikeres, ha képes vagy felismerni a vagy-vagy szituáció helyett az és-és érdeket.
Az is egy játszma, csak ha jól megy, akkor asszertív kommunikációnak hívod. :))

"Nem a nőgyógyászatra visznek ilyenkor babát, hanem a csecsemőosztályra, ahol szakképzetten gondozzák."

Itt nem vitték....

knocker 2011.02.26. 10:55:50

Véreztem mert kitépték belőlem a méhlepényt (?), sürgősen bevittek a kórházba, elég gyorsan bevittek a műtőbe és műtétileg elláttak.
De
- nem magyarázták el a műtét szövődményeit
- nem beszélhettem az altatóorvossal
- nem engedték meg, hogy műtét után hazamenjek, csak saját felelőssségemre.

Mért?
Mert minden sürgősen történt és nem volt idő a cseverészésre, műtét után pedig jobbnak láttak megfigyelni, mint hazaengedni, hogy elkerüljem az újabb szövődményt és a csecsemőmet egy egészséges anyuka gondozhassa.

Hatodéves 2011.02.26. 10:56:04

@Mária:
"MAJD AKKOR esetleg veled is beszélgetni fogok."

Bocs, de nem teszel nekem szívességet azzal, ha szóba állsz velem.

Széphalmi Izett 2011.02.26. 10:56:13

A kommenteket olvasva (bármelyik poszt), az jön le, hogy a beteg hülye, hazudik, agresszív, nem együttműködő, stb., - az orvos tökéletes és nem hibázik :-)
Életem során 3 orvos "típussal" találkoztam: úgy mint agresszív, "jópofizó" és együttműködő. Az agresszív típust lehet kezelni. Az együttműködő szuper, ott nincs semmi gond. Amit a legjobban nem bírok, az a "jópofizó".
Nem tudom tanítanak-e az egyetemen kommunikációt. Ha nem, akkor nagyon kellene. Ha meg igen, akkor nagyon nem jól.
Más. Altató orvossal többször "beszélgettem", ha volt rá idő, ilyenkor olyan kérdéseket tett fel, hogy van-e valamilyen betegség, milyen a vérnyomás, van-e gyógyszer érzékenység és hasonlók. Szerintem ez amolyan alap.

Ilyen lepény bent maradáson túl vagyok (mint ahogyan több ismerősöm is), jól kezelték a helyzetet, nem lehet panaszom.

Az itt kommentelő orvosokat sajnos (vagy szerencsémre?) nem ismerem. Van egy-kettő (a hozzászólása alapján tudom csak megítélni), akibe nem szeretnék belefutni, remélem sikerül Őket elkerülnöm :-) Bár ki tudja...

knocker 2011.02.26. 10:56:56

@Mária:
Nem ismerem ezeket a hun törzseket.
Leragadtaam a gepidáknál, de ők régebben éltek itt.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 10:57:40

@Irise:

Egyet értek!
Ösztönről beszéltem, mert az működik.

Gyerekről nem volt gondoskodva.
Otthon volt.
Itt a bibi és a levél ezért íródott.

Hatodéves 2011.02.26. 10:58:27

@Irise:
Részben egyetértek Veled. Az ordítás lehetett annak a jele, hogy aggódik a betegért. Pont ezt írtam fentebb. Csak épp nem ért el vele semmit.

És aki empatikusan odaül, és megfelelő módon beszél vele, az szerintem nagyobb eséllyel győzte volna meg.

knocker 2011.02.26. 11:02:41

@Hatodéves:
Bárkinnél felmegy aa pumpa, ha észérvek helyett konok falba ütközik.
Az orvosnál, aki felel a beteg életéért-egészségéért ez nagyon így van.
Az ő kontójára csak ne játssza meg senki az agyát, az állásába, személyi szabadságába kerül, ha végül visszájára fordul a dolog és azzal vádolják, hogy könnyelműen elengedte.
Tessék szépen aláírni papírt és vállalni a saját életéért a felelősséget, ha az orvosi tanácsnak nincs foganatja.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 11:03:28

@Irise:
A többi, hogy kitépték a méhlepényt.
Ez marhaság.
Hogy nem jól vizsgálták át, az már nem.

De még az sem, elég lehet egy nagyobb emelés, egy erős szexuális késztetés.

Azért elgondolkodtató, hogy szülő nőknek fogalmuk nincs mi történik.

Geréb Ágnesnek az egyik érdeme a nagyon szakszerű szülésre felkészítés.
Kórházban szülő nőknek az ő tanmenete mentén kéne járnia felkészítésre.

Mária 2011.02.26. 11:04:23

@Dr.laikus PhD:

"Erre jó a hordozó kendő ma már"

Igen, éppen tavaly volt belőle egy hatalmas balhé, hogy az egyik hordozókendő neves gyártójának a termékeiben sorra fulladtak meg a babák.

Vissza is vonták a piacról azt a bizonyos jellemzőkkel bíró termékvonalat.

A hordozókendő egy mesterségesen gerjesztett piaci igény, annak érdekében, hogy az X+1. felesleges kacat után az x+2. felesleges kacatot is el lehessen adni a minden babadologtól félájultan élvező fizetőképes kismamáknak.

A hordozókendő EREDETILEG azt a célt szolgálta, hogy amíg a frissen szült perui anyuka a kukoricát kapálja, addig az újszülöttet az üres kunyhóból, vagy a kukoricaföld széléről ne vigye el a farkas.

Minden más csak üres marketing rizsa.

Irise 2011.02.26. 11:05:19

@knocker: Hála a jó Istennek, ma már ritka a stramm palóc parasztasszony,mivel legtöbbünk már elvonatkoztatott a kapaszinttől.
Láttam már elég szülő nőt és kisbabát is, tényleg édesek az anyukák.

Nemrég egyik éjszaka ügyeletemben jön a telefon,hogy betegek rohannak be hozzánk egy 9 napos kisbabával,akinek leállt a légzése. Nem hívtak mentőt,mert közel laknak.
Jól van,nyilván elöntött minket a hideg verejték, előkészülünk, újraélesztős szoba, anesztesek kipakolnak mindent,amit el lehet képzelni, gyerekgyógyászok rajtrakészen kanüllel, fekszívott gyógyszerekkel, fenn a táblán minden kiszámolt dolog az újraélesztéshez..
berobban az ajtó, anyuka hoz egy 9 napos, álmosan pislogó babucit, aki egyszerűen tökéletesen volt.
Kiderült,hogy refluxos a drágám, a hajnali etetéskor begörbítette a hátát és úgy tünt,hogy kicsit harcol.
12 ember várta őket rajtrakészen. (És addig a többi beteg ellátása szünetelt.)

Mária 2011.02.26. 11:08:00

@Dr.laikus PhD:

Geréb Ágnes csak kihasznált egy kitöltetlen üres piaci rést és lecsapott rá. Nyilván jó marketing tanácsadói voltak, akik az orvosetikai kérdéseknél is jobban szerették a sok-sok pénzt.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 11:09:23

@Mária:

Más a kendő és más az előre formázott babahordozó.

A kendőt magad tekered magadra a gyerekkel együtt.
Amiről te írsz az más.

Mindegy kár erről vitázni.

Mária 2011.02.26. 11:10:47

@Hatodéves:

"Honnan ismersz Te engem? Honnan tudod, mit és mennyit láttam az életben?"

Ezt én ugyanúgy kérdezhetném tőled.

Nem én kezdtem a fantáziálgatást a másik életútjával, képességeivel és napi gyakorlatával kapcsolatban.

Irise 2011.02.26. 11:11:10

@Hatodéves: Igen, csak én azt mondom,mi is emberből vagyunk. Azért,ha órákat dolgozok egy betegen, tiszteljen meg ő is engem azzal,hogy együttműködik, nem vágja a sárba a munkámat (az ő egészségét).

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 11:12:05

@Mária:

Mária, ha lehet téged becsülni az azért van, mert alapos vagy.

Most a Blikkből tájékozódsz.
Nem vagy érdekelt.
Ez olyan amikor férfiak hoznak törvényeket a nők önrendelkezése felett.

Az érdekelt fél utána jár, megtapasztal, oszt, szoroz és kivon.
Mérlegel, és dönt.

Mária 2011.02.26. 11:17:16

@knocker:

A Fastum gél egyik reklámjában van egy szakadó esőben a derekát tapogató, vastag deréköves, fehér csigaházakkal díszített fekete kalapos, filcnadrágos bácsi.

Nos, ő egy tipikus góral. Ne mondd, hogy még nem láttad :)

Hatodéves 2011.02.26. 11:18:13

@Mária:
A képességeidről biztosan nem fantáziáltam. A többivel sem megtámadni akartalak. Nem kellett volna nekem sem személyeskedni, ebben igazad van. Csak már korábban is volt egy ilyen vitánk.

Mondom másképp: az üzleti tárgyaláson a másik ellenében kell felismerni a játszmát, itt pedig az a cél, hogy egy hajóba kerülj a beteggel, és ha játszmát ismersz fel, az ezt kell, hogy szolgálja, nem pedig a kudarc magyarázatát.

@Irise:
Persze! Nem azt mondtam, hogy ez egy hülye orvos, sem azt, hogy leszarja a beteget, vagy hogy úgy ahogy van, nem alkalmas a feladatára. Az ilyen következtetgetést én utálom a legjobban.

Azt mondtam, hogy szerintem ez a helyzet jó kommunikációval kezelhető lett volna, és hogy az orvos felelőssége akkor is megpróbálni zöld ágra vergődni, ha a másik hülyén viselkedik.

Van egy határ nyilván, főleg pl. szenvedélybetegségekben, amikor az orvos jobban akarja megmenteni a beteget, mint az önmagát, és az nem jó.

És lehet, hogy a konkrét helyzetet rosszul látom, és ez az asszony annyira reménytelenül módosult tudatállapotban volt/játszmázott/nehéz személyisége van, hogy a helyzet reménytelen volt.

A szubjektív benyomásom az, amit leírtam már.

Mária 2011.02.26. 11:19:33

@Dr.laikus PhD:

Nem a Blikkből tájékozódok, soha nem is olvasom, a részedről bunkóság, hogy ilyeneket írogatsz.

És ezzel le is zártam veled a párbeszédet, mert nem vagyok vevő a csúsztató, sejtető, érzelmileg túlfűtött, saját magad állításaiba is belebonyolódó, manipulatív stílusodra.

Hatodéves 2011.02.26. 11:27:02

Nem akarok érvelni, hogy milyen baromi tapasztalt ember vagyok. Nem vagyok az, semmit nem láttam a világ nagy részéből.

Ellenben hat éve az eü-ben élek, és akkor is voltak vele gyakorlati tapasztalataim (pl. dolgoztam nővérként, önkénteskedtem), amikor a tananyag még elméleti volt (amúgy az orvostanhallgatók többsége így van ezzel).

A hatodév (szigorlóév) azt jelenti, hogy nm órákra járok, hanem osztályokra vagyok beosztva. Június óta jelenleg ez a tizedik hely (a rövidebb gyakorlatokat is beszámolva). Az egyes helyeken belül is hol az egyik osztályon vagyok, hol a másikon, egyik nap az ambulancián, máskor az endoszkópián, hol ennek az orvosnak asszisztálunk, hol a másiknak. Minden osztályon más nővérek, a betegek között várandósok, gyerekek, kritikus betegek, sürgős esetek, banális problémák, haldoklók, a társadalom összes rétege.

Ha van bármi, amiről a világon véleményt tudok mondani, akkor az a mai eü. mindennapi élete. Nincs nagy tapasztalatom a betegellátásban, mint a húsz éve ott dolgozó főorvosnak, de mondjuk részt vettem egy másik osztály munkájában, ahol tudnak boldogulni olyan helyzetekkel, amikkel a főorvos nem. És fordítva.

Erre alapozom azt, hogy egy átlagos egészségügyi dolgozó nem használja ki azokat a kommunikációs lehetőségeket, amiket lehetne, a siker érdekében. Valószínűleg, mert nem is tudja, mit csinál és mit kellene/lehetne. Ebből nem következik, hogy az illető szarul dolgozik, vagy rossz a morálja. Pont ez a bosszantó, amikor az amúgy kiváló ember és szakember vét teljesen elkerülhető, banális hibákat.

gardarak 2011.02.26. 11:33:00

@Hatodéves:
"Erre alapozom azt, hogy egy átlagos egészségügyi dolgozó nem használja ki azokat a kommunikációs lehetőségeket, amiket lehetne, a siker érdekében. Valószínűleg, mert nem is tudja, mit csinál és mit kellene/lehetne."

és az örök, tízpontos kérdés: vajon miért nem tanítják ezt meg nekik? Nem lehetne a tananyag része?

Hatodéves 2011.02.26. 11:39:01

Mondok egy példát is, pont ezen a héten történt. Sebészeti osztályon egy beteg (aki végstádiumú daganatos, és hozzá zavart, agresszív is) ki akart mászni az ágyából, amibe egyébként sikerült az ágytálat is kiborítania.

Ment két nővér tisztába tenni, én is mentem velük, próbáltam segíteni. A beteg tiltakozott, nyögött, kiabált velük, a nővérek visszakiabáltak, letromfolták, mindezt olyan durva és megalázó szavakkal, hogy (amire sosincs bátorságom) tettem is egy indulatos megjegyzést.

Szerintem ők amúgy jó nővérek, amennyire ismertem őket, úgy gondolom, hogy egyrészt nem voltak vele tisztában, hogy mennyire megalázzák a másikat, másrészt pedig ők érezték magukat kiszolgáltatva, és nem volt más eszközük, csak a durvaság.

Mondtam a betegnek, hogy legyen szíves nyugton maradni, mert csak úgy tudjuk megcsinálni az ágyát. Erre az egyik nővér odaszólt, hogy nagyon kedves vagyok, de ez az ember reménytelen eset, nem is érti mi történik (és örülhettem, hogy csak ennyire lettem leszólva).

Miután kimentek még beszéltem hozzá (pedig kb nem is hall az a beteg), betakartam, megsimogattam a vállát, és akkor elkezdett rám figyelni, mondtam neki, hogy ne másszon ki az ágyból, és feküdjön nyugodtan. Erre elkezdett bólogatni, és úgy hagytam ott, hogy feküdt szépen.

Persze ettől még lehet, hogy egy óra múlva ugyanott folytatta. De erről beszélek, hogy sok dolgozó egyszerűen nem tud ilyen helyzettel mit kezdeni, és a többségük nem gonosz és lelketlen, de tehetetlenségében mégis úgy viselkedik, és ezzel tápot szolgáltat a minket sortűzbe fogó vádaknak, nem is alaptalanul, de nem is teljesen megalapozottan.

Mert azt az oldalát is láttam, hogy meg kell mosdatni hajnalban mondjuk nyolc beteget, akiknek a fele túlsúlyos, a fele magatehetetlen, és egy részük (szerencsés esetben a 120 kilós) agresszív, és üt-ver és ordít, miközben próbálsz vele zöld ágra vergődni, a másik nővérrel kettesben. És az ember valóban kiborul egy idő után, főleg ha nem úgy dolgozik ott, mint én, heti egy műszakban, azzal a tudattal, hogy ez csak egy állomása az életemnek.

Hatodéves 2011.02.26. 11:41:24

@gardarak:
Szerintem ebben van fejlődés. Nálunk aki nyitott rá, annak sok lehetősége van.

De az is baj, hogy tulajdonképpen a rendszer (nem az oktatási, hanem maga a kórházi mindennapok rendszer) is eszköztelenül hagy, és itt azért bejön a képbe az összes dolog, amit nem emlegetek most fel, mert nem akarom, hogy az legyen, hogy arra fogok bármit is.

gardarak 2011.02.26. 11:51:23

@Hatodéves: maximálisan egyet tudok érteni veled, nem csak az oktatási rendszernek lenne a megfelelő kommunikációs technikák elsajátításával foglalkoznia, hanem ez a munkáltatónak is feladata, de inkább célja lehetne. De ettől kezdve pedig jön a másik cáfolhatatlan tény: erre a kórházakban nincs pénz.
Amúgy pedig ha az ápolók látják, hogy az orvosok milyen stílusban beszélnek a betegekkel és azok családtagjaival, szerintem idővel náluk is változna a kommunikációs stílus. És nyugodtan lehet idealistázni... :)

Hatodéves 2011.02.26. 11:58:07

@gardarak:
Ok, de most nem feltétlenül arra gondoltam, hogy legyen kommunikációs továbbképzés, vagy csapatépítés a kalandparkban (mint kb. bármilyen magáncégnél), hanem arra, hogy annyi beteged legyen egyszerre, akiket el tudsz látni, és annyi munkaidőd, hogy a műszakjaid között tudj regenerálódni. és lehetőséged a regenerációra.

Mert amíg ez van, ami most, addig a mindenféle tréningek elég nagy elutasításba ütköznének szerintem.

Hatodéves 2011.02.26. 12:00:31

De van arra is példa, ismerősöm (orvos) például vezet esetmegbeszélős-önkibeszélős csoportokat nővéreknek, orvosoknak. Szerintem vannak törekvések.

És sok ember kb. az elvárható maximum felett teljesít, ócska eszközökkel, hiányzó eszközökkel jól dolgozik stb.

Ugyandehogy (törölt) 2011.02.26. 12:09:44

@Mária: anno én örültem volna, ha van hordozókendő. de csak kenguru volt, háton hordható (ahol nem látod), és nagyon drága.

knocker 2011.02.26. 12:10:07

@Mária:
Láttam, de az nem szlovák?:)

knocker 2011.02.26. 12:11:26

@Irise:
Nagyon gáz lehetett. De jó, hogy szerencsésen végződött.

Bikli néni 2011.02.26. 12:16:31

A kommenteket csak felületesen futottam át, de nekem valahogy ez jön le a történetből:
A kismama haza akart menni, holott nem lehetett volna. Ezt mire alapozta: "... mert azt mondták, hogy kilenckor megműtenek és délre már otthon is lehetek,..." Megműtötték. Fellépett valami problem a szívénél. Amiről ő nem tudott, mert nem szóltak neki. Így abban a hiszemben volt, hogy hazamehet, ahogy előtte 1-2 órával mondták neki.

Az orvos nem engedte volna haza az anyukát, mert fellépett valami problem a műtétnél, nem lehetett. Anyuka meg bement nyígni, hogy márpedig ő haza akar menni. Orvos kiborul, elzavarja, csináljon, amit akar.

Az megfordult esetleg valakinek a fejében, hogy ha az anyukának SZÓLNAK, hogy nem mehet haza még, mert fellépett egy kis komplikáció az altatás során, akkor a nem kardoskodik amellett, hogy haza akar menni? Legkésőbb akkor kellett volna szólni, amikor anyu veri bent az orvosnál a tamtamot.
Másik kérdés: dühös orvosnak kellett volna szólni erről, vagy dühös orvos maga is abban a hitben volt, hogy tud erről az anyuka, csak ennyire hülye?
Az is érdekelne, hogy ez az orvos milyen gyakran lát szülés utáni hormontúltengéses állapotban lévő anyukákat.

Nekem ebből a történetből egy valami ordít: a kommunikáció hiánya.

Mária 2011.02.26. 12:16:36

@Hatodéves:

"láttam erre a helyzetre megoldást"

ERRE a helyzetre nem láthattad a megoldást.

Láthattál egy HASONLÓ helyzetre valami hasonló megoldást, amit elraktároztál magadnak, mint egy SABLONT, hogy adandó alkalommal ráhúzhasd egy következő hasonló helyzetre és ne akkor kelljen bajlódni a stratégiád kitalálásával.

A sablonod viszont csak abban fog segíteni, hogy a saját hátsódat védd a konfliktushelyzetben és jó eséllyel sérülések nélkül kerülj ki a szituációból.

Azzal viszont, hogy egy ismerősnek vélt "akcióra" az elraktározott sablonválaszt adod majd, mint reakciót, semmit nem fogsz megtudni a jelenség lényegéről. De ez nem is lesz feladatod, a te feladatod annyi lesz, hogy úgy kezeld a helyzetet, hogy ne téged pereljen a páciens a bíróságon, mocskoljon a betegjogi képviselőnél, írjon blogposztot... stb... .

Az már más kérdés lesz, hogy ha a páciens nem kezelhető problémára keres megoldást, hanem játszmázgat, akkor valakit úgyis hibáztatni, rosszabb esetben meghurcolni, perelni fog.

Vagy ha a "szolgáltató" minden egyes képviselője elég felkészült és belátó ahhoz, hogy ne vonódjon bele érzelmileg, hanem felismerje és kilépjen a játszmából, akkor családon belül, vagy más, arra alkalmas partnerrel folytatódik majd a dolog.

Ha szerencsés vagy, akkor a te sablonod elég lesz ahhoz, hogy ne te legyél a meghurcolt fél. Ha nem vagy szerencsés, akkor pedig újra kell majd értékelned a véleményedet a sablonod hasznosságával kapcsolatban.

vargam 2011.02.26. 12:22:45

Nagyjából ugyanígy jártam én is az első gyermekem születése után, de szerencsére nem ilyen körülmények között. Szintén egyetemi klinikára kerültem (nem ott szültem), és a lehető leghamarabb meg is műtöttek, és az sem volt kérdéses, hogy velem együtt a kisfiamat is felvették. Amíg engem műtöttek, majd az altatás után,amíg nem tudtam ellátni, engem a terhespatológiára fektettek, a kisfiamat - lévén nem volt csecsemőosztály, a PIC vette fel. Mikor már elég jól voltam ahhoz, hogy szoptatni tudjam, és egyedül ellátni, lekerültünk a gyermekágyas osztályra. Annak ellenére, hogy elvileg "rutin" műtétről van szó, további 1 hétig bent kellett maradnom. Szerencsére semmi komplikáció nem történt. Ezért elég fura volt számomra azt olvasni, hogy a posztoló már aznap haza akart menni!

knocker 2011.02.26. 12:25:20

@Bikli néni:
Felnőtt egészséges emberre jellemző a rugalmasság és alkalmazkodóképesség.
Nem hinném, hogy egy szülés annyira ledegradálná az ember agyát, hogy ne lenne képes elfogadni új szituációkat.
Ha azt közlik vele, hogy nem mehet haza, azt nem viccből mondják, hanem annak oka kell, hogy legyen.
Ha nem látja be, akkor ráhárítják a felelősséget, mint ahogy rá is kell ilyen esetben.

Mária 2011.02.26. 12:26:02

@knocker:

A góralok szűkebb értelemben véve a Magas-Tátrában élő hegyi emberek, de tágabb értelemben a Kárpátokban bárhol, a normál civilizációtól egykor viszonylag elzárkózva, részben saját szabályok szerint élő népcsoportokra is használják a meghatározást.

Van góral népcsoport Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában, Romániában is.

Nekem podhale-i (dél-lengyel) góral viseletnek tűnik a reklámbéli bácsi ruhája.

Hatodéves 2011.02.26. 12:28:47

@Mária:
Amit leírsz, érvényes lehet a betegek egy típusára. Érzésem szerint ez a posztoló nem olyan, vagy nem szélsőségesen olyan.

Az indoklás tekintetében Bikli néni legutóbbi kommentjére hivatkozom, amellyel teljesen egyetértek.

Hatodéves 2011.02.26. 12:30:35

@Mária:
Másrészt meg ne vitatkozzunk tovább szerintem. Nem szeretem a szópárbajokat, ha valakit nem érdekel, mit mondok, csak megcáfolni akarja, azzal nem fogok kardozni.

És ettől függetlenül is most mennem kell. További szép délutánt, még este jövök.

knocker 2011.02.26. 12:34:12

@Mária:
A gore vagy hore, ami hegyet jelent a szlávok nyelvén.
Hegyi emberek.

Mária 2011.02.26. 12:37:49

@gardarak:

"nem csak az oktatási rendszernek lenne a megfelelő kommunikációs technikák elsajátításával foglalkoznia, hanem ez a munkáltatónak is feladata, de inkább célja lehetne."

Ez nálunk Magyarisztánban nyilván úgy történne, hogy ha a kórházak kapnának ehhez forrást, vagy vissza nem térítendő támogatást, amire csak pályázni kellene, akkor a piacon egyébként is hemzsegő tréningcégek szeme azonnal felcsillanna.

Írnának pályázatot a tréningre a reális árhoz képest háromszoros árajánlattal, a reálisan elvárható teljesítéshez képest harmadannyi tényleges feladattal, és megbeszélnék, hogy melyik fél mennyit vihet az égből pottyant pénzből.

A tényleges tréning persze békasegg alatti színvonalon folyna, extrém esetben csak a jelenléti ív aláírása lenne a feladat.

Mindenki jól járna, kivéve...

És most lehet tippelni, hogy megkeseredett vagyok, vagy sokat látott :)

knocker 2011.02.26. 13:10:53

Külön tanfolyamot indítani azzal a célzattal, hogy egy tényt érthetően közölj egy másik személlyel?

jágör68 2011.02.26. 13:20:28

@knocker:
helyesen:
"Külön tanfolyamot indítani a 2-3 munkahelyen is dolgozni kényszerülő egészségügyi szakembereknek, hogy ha 30-40-50-60 esettel is találkoznak naponta, még utána is türelmesen mindent elmagyarázzanak"
Egyszerűbb lenne annyi fizetést adni, hogy az egészsgégügyiseknek ne kelljen 2-3 helyen is melózni, meg ügyelet után is bent maradni dolgozni. Vagy legalább ezt az erőfeszítést megfelelően honorálni- LEGÁLISAN!!!

knocker 2011.02.26. 13:35:57

@jágör68:
Kis pénz, kis foci.
Szegény ország, szegény egészségügy, morgolódó emberek.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 13:39:15

@jágör68:

Itt én nem a fáradtságot érzem.
A régi iskolát, ahol nem világosítják fel a beteget, arról, hogy volt az altatás alatt olyan epizód, ami miatt bent kéne maradni.

Csak az idegesség az orvos részéről, hogy önmaga ellen cselekszik a beteg.

Mert ilyen is van. Foghegyről is lehet közölni, hogy baj volt, muszáj megfigyelni.

Persze ez már a sarkítás sarkítása.

Különben meg igazad van.

jágör68 2011.02.26. 14:01:18

@Dr.laikus PhD:
Nehogy azt hidd, hogy a nőgyógyász ért mondjuk a kardiológiához, altatáshoz (tisztelet a nagyon kisszámú kivételnek).
Az anesztesnek kellett volna leírnia mi történt, miért javasolja a további bentfekvést- lehet meg is történt.
Amúgy ez szombati ügyeletben történt- ahogy olvasom- szóval az anesztes lehet épp nagy rohanásban volt a következő sürgős műtéthez- nálunk biztos így történt volna, mert megyei kórház létére csak 1 anesztest képes fizetni ügyeleti időben, úgyhogy majd megszakad néha, a traumára, sebészetre, nőgyógyászatra+ fül- orr gége, szájsebészetre is ügyel- egyedül.
Nem sokat alszunk.

Dr.laikus PhD 2011.02.26. 14:06:06

@jágör68:

Értem. A zárójában már benne volt.
Nyilván az orvos is tudott róla, hiszen ott volt. :))

Valakinek el kell mondani. Nem lehet egy hetes babával - aki otthon van - ilyen helyzetbe hozna anyát. A tiltakozásra is érdemes megkérdezni mi az oka és intézkedni ha lehetséges.

A normális protokoll az kéne legyen, hogy ennyire kicsi gyereknél anya és gyerek egy kórházban van.

gardarak 2011.02.26. 14:30:48

@knocker: az én álláspontom az, hogy aki a napi munkája során emberekkel foglalkozik (tanár, orvos, rendőr, stb.), annak ez az ismeret elengedhetetlen. Nem azért, mert nem képes erre, hanem azért, mert vannak olyan technikák, amelyek segítik a problémás helyzetek megoldását, és akkor talán nem születne ilyen poszt.

@Mária: ha közbeszerzéssel lehetne csak megoldani a képzést, akkor nagy eséllyel az történne, amit leírtál. De ennek kivesézése szerintem erősen offtopic lenne... :) Csak úgy megjegyzem, hogy az eredmények mérhetősége azért nem megoldhatatlan egy ilyen típusú képzés esetében, már láttam ilyet... :)

@jágör68: értem, hogy az alacsony fizetés miatt kénytelen az orvos/nővér adott esetben magánpraxisban is munkát vállalni, de vajon adott esetben a magánpraxisban miért lesz egy fáradt és ideges orvos/nővér mégis megértő és udvarias? Sajna saját kútfőből eredő tapasztalat...

jágör68 2011.02.26. 14:36:36

@Dr.laikus PhD:
Na ez meg a másik. A Zárójelentés azért van, hogy a BETEG is elolvassa. Azért kap egy példányt. Hihetetlen, mennyien el sem olvassák a beleegyező/ felvilágosító nyilatkozatokat, amiket aláírnak- a csúcs, az amikor a kérdőívet rendelés előtt a szomszédnénivel tölteti ki, iratja alá.. A magyar beteg úgy van vele: MINDEN az orvosok felelőssége, ő meg az Uraság. Azt se tudja mennyit számít, ha a kérdőívből kifelejti véletlenül/szándékosan a gyógyszerérzékenységét vagy korábbi beavatkozások szövődményeit...
Ennyit a felelősségtudatról meg az IQ- ról.
@gardarak:
Nem hinném, hogy a többség magánpraxisban dolgozna az állami mellett. Nőgyógyászok igen, a többi nem nagyon. Inkább mentőzés, központi ügyelet, másik állami kórház...

El Visco Stello (törölt) 2011.02.26. 14:37:36

Ismét egy istenkomplexusban szenvedő orvost kell sajnálnom? Valahogy nem tudom. Nehezére esett volna elmondani(elmondatni), hogy mi történt?
Felháborító történet, nem találok szavakat...

El Visco Stello (törölt) 2011.02.26. 14:42:04

@gardarak: " a magánpraxisban miért lesz egy fáradt és ideges orvos/nővér mégis megértő és udvarias?"

Az előbbiben úgy is megkapja fizetését, hogy kiélheti ostoba hajlamait, megjátszhatja az istent. Az utóbbiban ilyesmiért nem fizetnek.

steierhoffer 2011.02.26. 14:43:15

Csak egy észrevétel,mert a többiről nem lehet véleményt mondani mivel alapos a gyanúm, hogy a beteg egyoldalúan írta le a történetet. Viszont a lepényrész retenciójának észre nem vétele az már önmagába véve nagy hiba. Ez bizony felveti a szülésnél jelenlévő orvos felelősségét.

bauchi 2011.02.26. 14:50:02

minden OK.Megyek a tippmixen veszteni.

jágör68 2011.02.26. 14:56:49

@El Visco Stello:
Na meg kedves, mert a magánpraxisban NINCS sürgősségi/életmentő ellátás, ergo kevesebb a stressz.
És eleve szűrt beteganyag érkezik: fizetőképes betegek, mégiscsak valamilyen minimális IQ- val; csövesek, alkeszek, lecsúszottak, ózonlyuk áldozatai, stb nem jutnak el hozzájuk (mert ezek egy állami kórházban 50%- os arány, főleg télen)...
Na és nem utolsósorban nem 60- 70 beteggel találkoznak 8- 10 óra alatt.

Bikli néni 2011.02.26. 14:56:53

OFF Rika, hol vagy mostanában? ON

tbjárulékfizető 2011.02.26. 15:08:39

Néhány dolog nekem sem világos. Ha nehéz hüvelyi szülése volt a posztolónak, akkor a szívprobléma is előjött volna. Ha maga nem mondja ezt el az orvosnak - de lehet, hogy nem is volt korábban ilyen problémája- akkor is bent lett volna a zárójelentésben, vagy a számítógépben, mert ugyanabba az intézménybe ment vissza.
Tehát már a kezdetekkor volt valami probléma, az orvos nem nézett utána az előzményeknek. Az aneszteziológus szokott beszélni a beteggel, részben elmondja, hogy mit fog csinálni, ha máskor nem, a műtőben, részben megkérdezi a korábbi problémákat. Ha nem így tesz, nagyon bátor.
Szerintem a szívprobléma a műtét alatt alakult ki a rossz előkészítés miatt, van a vérveszteség és nincs sóoldat infúzióban.
Hogy kitépték a lepényt, vagy a posztoló azt gondolta, hogy így történt,egy nehéz szülés után már bármit gondolhat, az egy dolog. De hogy valami bent maradt, az tény.
Ezek után-pl a pert elkerülendő-, illett volna vele humánusan, egy frissen szült nőhöz méltó módon beszélni.
A saját felelősségre dolog meg nagyon vissza tud ütni. Pl. az esküvőmön az anyám nem vett részt, mert a kórházból csak saját felelősségére engedték volna haza. ( csigolya probléma) Nagy szomorúságot okozott ez a dolog, de nem mertem a következményeket vállalni, így megkértük anyát, hogy maradjon. Másnap az orvos hazaengedte, mondván, meggyógyult.
Terhesen saját felelősségre mentem haza a kórházból, mert a légkör elviselhetetlen volt. Néhány betegtárs kóstolgatott.
Az orvos megértette a problémámat, de jogszerűen csak saját felelősséget írhatott be. ( a szomszédom volt, nagy rizikót nem jelentett a dolog)Jobb volt otthon.
És végül, tényleg kellett volna egy rokon. Részben, hogy megkérdezze, mennyi idő múlva szoptathat az anya, részben, hogy szájon vágja az orvost, aki lehülyézte a pácienset. Az én férjem megtette volna. Nem orvosi minőségében vágta volna a falhoz, hanem emberi minőségében. Így senki nem beszélhet egy másik emberrel, pl. velem, a feleségével.
Érdekes módon amúgy soha senki nem beszélt még velem tiszteletlenül, és mindig kísérővel megyek kórházba.

knocker 2011.02.26. 15:38:27

El lehet képzelni egy ilyesmi párbeszédet:
- Asszonyom, még maradnia kell, mert egy ilyen műtét után szövődmények léphetnek fel.
- Micsoda?! Még ma hazamegyek!
- Maradnia kell, hogy biztosak legyünk abban, hogy túl van a veszélyen.
- Haza akarok menni!
- Asszonyom, harmadszor is elmondanám, hogy baja eshet ebből kifolyólag.
- Hazamegyek és kész!
- Asszonyom ez felelősség kérdése is!
- A magáé, maga az orvos!

Innen folytatódik a történet.

Hatodéves 2011.02.26. 15:51:32

Írtam egy alternatív variációt is:

- Doktor út, mikor enged már haza, azt mondták, már délben kimehetek, erre már négy óra van, az egyhetes kisfiam otthon van, kérem a zárót és már itt sem vagyok!
- Foglaljon helyet, asszonyom. Megértem, hogy nehéz Önnek ennyi időre egyedül hagyni a kisfiát.
- Igen, és úgy volt, hogy már délben hazamehetek!
- Mi is így reméltük. Azonban a műtét során a szívritmusa nem volt tökéletes.
- Tessék? Te jó ég, mi bajom?
- Valószínűleg a kiszáradás és a vérveszteség okozta a problémát (--- amelyet itt röviden ismertet az orvos---). A műtét végére teljesen rendbejött. Azonban az Ön biztonsága érdekében szeretnénk, ha bentmaradna egy éjszakára.
- Arról szó sem lehet. Engem vár otthon a kisfiam!
- Igen, igen. Nagyon megértem, hogy szeretne otthon lenni és vigyázni ... hogy is hívják?
- Balázs... a családom vigyáz rá, de én nagyon nyugtalan vagyok és szeretnék hazamenni.
- Tudom. És sajnálom, de úgy gondoljuk, hogy az Ön biztonsága érdekében itt kellene maradnia éjszakára. Ha minden jól megy, reggel már mehet is. Nézze... Balázsnak is az az érdeke, hogy az édesanya teljesen meggyógyuljon.
- Hm... Nem mehetnék mégis haza? nagyon vigyázok magamra. Mi bajom lehet?
- Remélem, semmi baja nem lesz. De ha esetleg rendetlenkedne a vérnyomása, akkor itt, a kórházban rögtön tudunk segíteni, mielőtt még nagyobb probléma lenne belőle. És holnap hazamehet Balázshoz. Beszélje meg a családjával, hogy addig is vigyázzanak rá.
- Értem... hát felhívom akkor őket.

Laliath 2011.02.26. 15:59:04

@Bikli néni: 2011.02.26. 12:16:31

Megnyugodtam, akkor nem csak én érzem úgy a poszt alapján, hogy a posztoló azért van/volt kiakadva, mert a műtét alatt felmerült komplikációról nem tájékoztatták. Amikor haza szeretett volna menni az eredeti tervnek megfelelően, akkor is csak azt a választ kapta, nem mehet, mert orvosilag csak. Aztán a felmerült gondról meg csak a záróból szerzett tudomást.

Más: a sok óra várakozás utáni kérdés nélküli altatás egy anesztes részéről nekem is meredeknek tűnik. Abszolút aikus kérdés - szabályos ez így, ha nem sürgősségi esetről van szó? Csak mert kívülről nekem kissé rizikósnak tűnik.

Irise 2011.02.26. 16:24:21

@Hatodéves: Nagyon tündér vagy, de 3 év mindennapos kórházi felelősségvállalás után újra megkérdeznélek majd, hogy hogyan is zajlik le ez a párbeszéd.
Kíváncsi vagyok, hogy addigra úgy beszélsz-e,mint Leroi.

jágör68 2011.02.26. 16:30:49

@Irise:
Jaja.
Hatodéves most még olyan, mint a jogászok:
Csak az épp aktuális esetre koncentrál, a többi nem is számít, hogy éppen azonnali császár várta az orvost vagy ez már 38. betege volt szombati ügyeletben, stb.
Az idő majd lerövidíti az ő válaszait is a betegek felé.

semmikonkrét 2011.02.26. 17:12:35

Üdv kommentelők,
én írtam a posztot.
Semmi közöm nincs az otthonszülés őrülethez, felelőtlenségnek tartom.
Úgy érzem, hogy ez egy vesztes-vesztes játszma volt (nem is indulhattam a nyertes címért tekintettel arra, hogy beteg voltam (beteg ember ritkán kerekedik felül tárgyalópartnerén vitában, nincs rá ereje)).
Az orvos védelmét értem a kollégák részéről, de ebben az esetben sajnos semmilyen lelkiismeret nem volt benne és az egészségemért sem aggódott, ez világos.
Mindössze annyit szerettem volna, hogy emberi módon bánjanak velem, különösen abban az időszakban, egy fizikailag és lelkileg is nehéz időszakban.
Semmilyen per nem lesz (nem volt), szerintem annak soha sincs értelme.
A probléma itt az volt, hogy az orvos nem tájékoztatott, nem beszélt a kockázatokról, nem volt kommunikatív, viszont fáradt volt és dühös (azóta sem tudom kire).
Én tudom, hogy nagyon nehéz emberekkel dolgozni, és fárasztó is, de azt hiszem ennél több türelemmel kell.
Hatodéves dialógusa szimpatikus, sajnos nem ismerős.

semmikonkrét 2011.02.26. 17:15:36

@tbjárulékfizető:
az én férjem is megtette volna (elégtételre gondolok), de otthon vigyázott egyedül a babára

rikitiki 2011.02.26. 17:21:53

@Irise:

Én úgy tudtam, Leroi nem úgy beszél munkában a betegekkel, mint itt.

A szöveged egyébként magyarázat a rossz kommunikációra (bunkóságra), de nem mentség.

Én pl. kicsit jóval több, mint 3 év után sem beszélek másként, az időt néha rövidnek érzem de inkább azért, mert úgy gondolom, többet érdemel a beteg, mint amit kap(hat), nem azért mert nekem kevés az időm (pedig persze hogy kevés). A stílus nem kell hogy más legyen.

Megjegyzem, a van-e bármi kérdése mondatra van, hogy azt kapom válaszul, hogy mielőtt találkoztunk, nagyon sokat összegyűjtött, akár még cetli is van, de már fel sem kell tegye, megnyugtató neki így is...

jágör68 2011.02.26. 17:29:04

@semmikonkrét:
Ha a zárójelentésben le volt írva mi történt az altatás alatt, akkor nem is lehet pörölni. Maximum személyiségi jogi pert indítani, a szóbeli információközlés hiánya miatt. De ha le van írva, akkor teljesen tiszta az ügy.
Amúgy kíváncsi lennék, hányan szokták egyáltalán ELOLVASNI az orvostól kapott dokumentumokat. Mert azt nem dísznek kapjuk vagy hogy csak a háziorvossal levelezzünk, a beteg meg nem a kézbesítő.

El Visco Stello (törölt) 2011.02.26. 17:54:17

Ha a zárójelentés nekem íródna, magyarul lenne írva. Ugyanis nem vagyok sem pap, sem orvos, tehát nem tudok latinul. Nem kell tudnom.

knocker 2011.02.26. 17:55:41

@El Visco Stello:
De vatikáni svájci gárdista még lehetsz.

tbjárulékfizető 2011.02.26. 17:57:49

@Irise: Nagyon messze vagy Magyarországtól és ez egy kicsit torz látásmódot alakított ki nálad.
Képzeld el, a legtöbb helyen tényleg úgy beszélnek, mint azt Hatodéves leírta, esetleg kicsit kevesebbet elsőre.
De ha visszakérdezek, vagy egy betegtársam visszakérdez, akkor bővebb magyarázatot kapok.

Én tüdőkórházban voltam nemrég, ahová még vissza kell mennem néha, ill. korábban is voltam néhányszor. Az ottani betegek egy része úgy kap TB ellátást, hogy közben folyamatosan dohányzik. Magánvéleményem: nem kezelném őket. Az orvosok véleménye: kezelik őket, és szépen, világosan beszélnek. Sok a cigány páciens, köztük írástudatlan is ( mint az én szobatársam pl) és addig és olyan szinten magyaráztak, hogy biztosak lehettek, a páciens megértette őket. Volt szó otthoni gyógykezelésről oxigén igénylésről és használatról. Nem egyszerű téma elmagyarázni, hogy pl. tűzveszély, cigaretta, stb, mégis türelemmel és okosan szóltak.
A Hatodéves lelkesedése biztosan kopik majd, valószínűleg rövidebben beszél majd, de remélem, ezzel az empátiával később is.
@jágör68: A zárójelentést sokan elolvassák, és megőrzik, ha kell.
Nekem tüdőműtét előtt kérte el az orvos a 35 év előtti zárójelentésemet, amit beszkennelve e-mailen küldött el neki a fiam otthonról. (Innen tudta, hogy melyik oldalon vannak nagyobb összenövések, melyik oldalt vágja a szövettan miatt)
A betegtársaim nagy része is felkészült volt. Az én véleményem jobb az emberekről, nem olyan ostobák, mint egyesek hiszik.

Pörölni meg lehet, ha a zárójelentés alapján pl. kiderül, hogy nem a legjobb megoldásokat választották. Egy egészségügyi szakértő ebben döntésképes.

El Visco Stello (törölt) 2011.02.26. 18:01:22

@knocker: Egyre kevesebb az esély:)))
(nem a nyelvtudás miatt)
Egyébként még nézni is fárasztó azt az ácsorgást, amit művelnek. Egyedül a sorompót kezlő bakternak változatos a munkája: hol lecsukja, hol kinyitja:)))

jágör68 2011.02.26. 18:13:26

@tbjárulékfizető:
"Pörölni meg lehet, ha a zárójelentés alapján pl. kiderül, hogy nem a legjobb megoldásokat választották"
Hahahaha!! Ez milyen jogi kategória?
Mert ez alapján az egész magyar egészségügyet be lehet perelni, hogy 2011- ben még miért a '80-as évek színvonalán megy a gyógyítás-
ja mert adó- és járulékcsaló országban erre van csak pénz :DDDDD
Na most kit is kéne akkor perelni?

Irise 2011.02.26. 18:19:07

@rikitiki: nem tudom,hogy beszél Leroi a betegekkel élőben, vagy holtban, de tuti,hogy Hatodéves fent leírt párbeszéde kicsit megemelte volna a vérnyomását. Szép volt,mint egy tankönyv.

@tbjárulékfizető: Szerintem nem ilyen könyvízűen beszélnek az emberek Magyarországon, de biztos tévedek.

Egyébként én sem azt mondtam,hogy ordítani üdvös, se azt,hogy ugassunk, elvtársak, csak annyit,hogy bizony néha nem könnyű megőrizni a türelmünket..

Tényleg úgy gondolom,hogyha órákat dolgozok egy betegen, tiszteljen meg ő is engem azzal,hogy együttműködik, nem vágja a sárba a munkámat (az ő egészségét).

Hatodéves 2011.02.26. 18:30:48

@Irise:
Egy elképzelt beteghez kitalált elképzelt dialógus valamennyire biztos könyvízű. És azt sem mondom, hogy mindig így kell beszélni, de ha már alapból onnan indulunk, hogy minek beszéljek, úgyis felesleges...

Amúgy szerintem az a különbség, hogy Te oxiológus vagy, Neked pörögnöd kell, akut beavatkozásokat kell végezned embereken, majd utána sosem látod őket többet valószínűleg. A Te sikered azon múlik, hogy "jól pörögsz-e".

Én eddigi (valóban rövid) kis életem során leginkább súlyos, krónikus betegekkel szocializálódtam, akiket egy orvos hónapokon vagy akár évtizedeken át kezel. Ott a siker azon múlik, hogy megfelelő kapcsolatot tudsz-e kialakítani vele.

Ha nem tudod elmagyarázni a falusi bácsikának (bocs a kifejezésért), aki az életben nem volt még orvosnál, hogy mért nem jó az, hogy magas a cukra (amikor ő tök jól érzi magát), és mért és hogyan kell arra a gyógyszert szedni; akkor lehetsz a világ legképzettebb diabetológusa, tehetetlenül fogod végignézni, hogy megvakul, elkezdik szeletelgetni a lábát stb.

Az onkológia is ilyen. Mire odakerül a beteg, már túl van egy zsák szenvedésen, esetleg már megműtötték, várt a szövettanra, utána arra, hogy most mi lesz, már kiolvasta az internetet a kemóról, és az első alkalommal már teli van ellenérzéssel, félelemmel. Ezt muszáj tudni oldani, felkészíteni az elkövetkezőkre stb.

És egyébként azért nem idealizmus, amit mondok, mert egy kis kedvesség sokszorosan megtérül: egy beteg, ha bízik az orvosban, akkor sokkal nyugodtabb, toleránsabb, ha várni kell vár, ha azt mondom, gyógyszert kell szednie, akkor szedi. Ha karikás a szemem, rám mosolyog, hogy nagyon fáradt, doktornő?

A hogyan beszélek 3 év múlva kérdésre meg annyit, hogy fogalmam sincs, ellenben a decembert egy olyan osztályon töltöttem, ahol alapvető norma volt a tisztességes kommunikáció, az ötvenéves orvosok körében is. Lehet, hogy csak szerencsegyerek vagyok, de tök sok nem kiégett, már nem pályakezdő orvost ismerek.

Hatodéves 2011.02.26. 18:37:46

@Irise:
Szinte látom Leroi-t, ahogy vörös fejjel, izzadva ül a gép előtt, és őrjöngve nyomja az enter-gombot, de nem és nem tud tiltakozni...

Majd megkapom egyben ha visszatér :D

Ugyandehogy (törölt) 2011.02.26. 18:38:53

miért bántjátok a háta mögött??

Ugyandehogy (törölt) 2011.02.26. 18:40:00

@El Visco Stello: egyszer interjúztattam egy volt postást, rajongva beszélt a postáról, kérdeztem, mi az izgalmas benne, mire poénból azt mondta: "minden nap más a dátum"

Cheshire Cat 2011.02.26. 18:40:19

Sziasztok!
Nem szorosan a témához tartozik, de van egy éppen futó kutatásom a munka és a család vonatkozásában. Kérlek járuljatok hozzá a vizsgálatomhoz!
8 perc alatt lehet kitölteni az alábbi linken található kérdőívet.
Köszönöm!

www.kerdoivem.hu/kerdoiv/407147186/

rikitiki 2011.02.26. 18:47:51

@Hatodéves:
van ilyen osztály is, olyan is, ilyen értelemben szerencse kérdése, de az a fontos, te mit teszel, és az meg más kérdés.

A munka, meg pörgés, meg leterheltség, fásultság nem mentség. Egyszer egy igazán korrekt osztályon volt pl. szerencsém dolgozni. Csúcs volt emberileg, kommunikáció terén, minden szempontból le a kalappal, a betegek pedig maximálisan elégedettek. Mindent megkaptak a betegek, ami jog szerint nekik jár, és ahogy az etikus.

Soha nem mennék vissza az osztályra, a hátam közepére kívánom. Pedig bírom a terhelést, a személyzetet szeretem, de olyat ritkán látni, mint ami ott megy. Mindenki le van harcolva, elvből elutasítják a hálapénzt, tehát anyagi gondjaik vannak, durván semmibe veszik a munkajogot esetükben sajnos, extrém óraszámokat kötelező teljesíteni, extrém forgalmú osztályon. És mégis úgy teszik, amit kell, ahogy azt kell...

Aneszt. és Intenzív intézet idegsebészeti, traumatológiai profillal, minimál személyzettel. Politraumák, meg ami belefér.

Komolyan gondolkodtam, mi a titkuk. Csak arra tudtam jutni, hogy az osztályvezető orvosuk egy általam is nagyrabecsült, és ismert, orvosi etika és kommunikáció oktatásával foglalkozó professzort tekint mentorának. Hozzám hasonlóan, bár én egy következő, de ilyen értelemben ugyanolyan szerencsés generáció tagja vagyok.

rikitiki 2011.02.26. 18:50:55

@rikitiki:
A leterheltség stb... nem mentség, de magyarázat, ami azt jelenti, hogy persze hogy marha nehéz mellettük is az elvárhatót nyújtani. De nem lehetetlen.

Törekedni kell rá, aztán ahogy sikerül, úgy sikerül, de szerintem elfogadhatatlan, hogy erre hivatkozva mintegy felmentést érzünk.

Hatodéves 2011.02.26. 18:52:07

@rikitiki:
Nekem idén hatalmas szerencsém van, mert sorra kapom az olyan mentorokat, akiknek minden mozdulatát érdemes lesni, és minden mondatukra figyelni és eltanulni.

Pont jókor jött, mert ötödév végére elég fásult voltam és elment a kedvem az egésztől.

Lehet, hogy összefügg a kettő. Lehet, hogy annyira akartam ilyen embereket, hogy meg is találtam őket.

Hatodéves 2011.02.26. 18:54:09

@rikitiki:
Igen. A leterheltség okozhatja azt, hogy az ember néha kitör, néha nem találja a hangot valakivel.

Azt nem okozhatja, hogy erre hivatkozva elvből meg sem próbálunk normálisak lenni.

rikitiki 2011.02.26. 18:56:13

@rikitiki: Az egy dolog, hogy oxiológusként pörögni kell, ugyanakkor nagyon közel van gyakran akár a halál is, maradandó egészségkárosodások, neurológiai problémák. Kiemelten fontos a megfelelő kommunikáció, olyan egyszerűen nem lehet, hogy nincs rá idő, nincs rá hely. Mindig meg kell, és meg is lehet oldani.

tbjárulékfizető 2011.02.26. 19:02:39

@Irise: Ki mondta, hogy könyvízűen? Az én jelzőim a következők voltak:
"mégis türelemmel és okosan szóltak."
és
"és addig és olyan szinten magyaráztak, hogy biztosak lehettek, a páciens megértette őket."
bocsi, hogy megkérdezem, de a vita kedvéért, meg azért, hogy igazad legyen, már nem megy magyarul a szövegértés?
Írjam angolul is? Én ugyan nem tudok angolul, de a fiam lefordítja, ha kérem.

Irise 2011.02.26. 19:04:55

Nem te mondtad,hogy könyvízű. Azt én mondtam. Tényleg neked kellene valami szövegértés-tanórát venni.

tbjárulékfizető 2011.02.26. 19:07:22

@jágör68: légy erős, lehetséges lenne.
De a posztoló nem akar pert, ezt leírta fennebb.

Amúgy két műtétem aneszteziológiai ellátása alapján mertem megkockáztatni, amit írtam, az egyik orvos elmagyarázta, hogy mit nem tett volna meg a másik helyében. Baráti beszélgetés volt, tudottan következmények nélkül.
De ilyen nyilatkozat bármikor előállítható a műtéti jegyzőkönyv alapján. Nem sokszor láthatod, de pl. az Országos onkológiai intézetben ( Kék golyó utca) ez kint van a lázlapon. Én megnéztem.

tbjárulékfizető 2011.02.26. 19:10:01

@Irise: itt most abbahagyom, értelmetlen az egész. Belemehetnék mélyebben, de akkor személyeskedünk. Legyen a tiéd az utolsó szó, OK nekem kell a magyar-magyar szótár.

semmikonkrét 2011.02.26. 19:13:14

@jágör68: úgy írták, hogy a pulzusszám tartósan 40 alatt volt - bradycardia (ezt a hozzáértők nyilván értik)

rikitiki 2011.02.26. 19:18:10

@tbjárulékfizető:
Azért ez nem olyan egyszerű, mondjuk anesztéziai ellátás során sok mindenre lehetőség van, ami a szabályoknak megfelel. Nagyjából lehetetlen két anesztest találni, aki ugyanúgy altat, és van, aki finoman szólva is elfogadhatatlannak találja a másik eljárását, de attól még mindkettő bőven belefér a szabályokba. Sok dolog meg nem érvényes csak ha a körülmények olyanok, szóval nem egyszerű...

Irise 2011.02.26. 19:20:14

@Hatodéves: Én nem oxyológus vagyok,mindig azt szoktam mondani,hogy egyszerű szakmunkás vagyok :)
Nem vagyok a nagy szavak embere, az ilyen dolgokat meghagyom azoknak, akik vezetik az osztályokat, könyveket írnak és átveszik a vállveregetést. Addig én szépen megmentem, akit meg lehet és nem állítom magam példaként mások elé. Teszem a dolgom és ennyi.
És gondolom, azt elhiszitek,hogy a betegközpontú Nyugaton nem dolgozhatnék, ha nem lenne kellően udvarias és részletes a kommunikációm a betegekkel :)
(A súlyosan demens, idős, akutan is zavart betegekkel való kommunikáció a kedvencem. )

Btw. Leroi olyan betegem volt tegnap éjszaka, imádtad volna!

jágör68 2011.02.26. 19:38:09

@semmikonkrét:
Hello, igazából ez lehet akár normális is- ha mondjuk otthon alszol- csak ott ugye nincs rajtad EKG... Úgyhogy nem veszed észre.
Attól függ, mi volt az EKG- monitoron:
1, ha sima sinusbradycardia (normális szív ingerületképzés melletti alacsony pulzusszám) az nem gond, főleg sportoló fiataloknál látható
2, ha valami más, akkor helyes volt a további megfigyelés mindenképpen.
Bár igazából a protokollok nem bonyolítják- ugye ez a protokollok lényege- minden 50/perc alatti pulzusszámnál legalább megfigyelés szükséges, ha pedig keringésmegingással jár együtt, mindenképp be kell avatkozni.

Solferino 2011.02.26. 20:38:42

@Hatodéves:
Imádod a jó poénokat, ugye?

Solferino 2011.02.26. 20:40:03

@Hatodéves:
Csak úgy megkérdeztem...

Hatodéves 2011.02.26. 20:45:04

@Solferino:
Csak vicceltem. Leroi tudja, hogy kedvelem őt, a hibái ellenére is.

Solferino 2011.02.26. 20:56:45

@Hatodéves:
Igen, biztosan tudomása van róla, hogy kedveled. És úgy tudom, ő is kedvel Téged kezdettől fogva.

Irise 2011.02.26. 21:09:04

@Solferino: A hétfejű sárkány..

Hatodéves 2011.02.26. 21:10:13

@Solferino:
:D csak nehogy elmondd neki hogy elmondtad nekem

Majda 2011.02.26. 22:19:40

1. Szülés után pár nappal belövell a tej. Egy héttel a saját szülésem után (nyáron, mint a posztolónál) nekem még napi négy liter volt a folyadékigényem. Nem tudom elképzelni sem, mennyire szar lehetett étlen-szomjan több, mint fél napot eltölteni...
2. Kisműtét (nevezzék bárhogy) ált. reggel befekszik a beteg, délelőtt megcsinálják, délután hazamegy. (Öt nap bentfekvés alatt öt garnitúra ilyet láttam, mert pont ugyanabba a nyolc ágyas szobába tették őket, mint engem.) Nem csoda, hogy azt igérték a posztolónak, hogy hazamehet aznap. Persze láttam olyat is, aki nem mehetett haza, nyilván vannak komplikációk, de ezt akár normálisan el is lehet magyarázni - mert minden eddigi kommenttel ellentétben egy egy hetes gyerektől nem lesz hülye senki. Persze, az ösztönök, persze, de a "ma hazamegy, meghalhat, holnapra biztos lesz, hogy túléli" érvet még a legösztönebb is megérti, mert halottan még kevésbé lehet ellátni a babát. Csak talán el kellett volna mesélni neki, hogy miért is akarják benttartani, nem? Esetleg normális hangnemben.

Valaki kérdezte: anesztessel olyasmiért kell beszélni, hogy tudjon mindenféle, az altatást érintő dologról. Kezdve pl a testsúllyal, akut és krónikus betegségekről, allergiákról, stb. Mert aki műt, az a műtétért felel, az anesztes meg kb a beteg életben maradásáért az altatás alatt. Persze ez egyszerűsítés, orvosoktól bocs :)

Hordozókendő: Sokan élethivatásnak tekintik a gyerekek hordozását, mert jó a gyereknek, stb, stb. Viszont a saját érvem az, hogy baromira megkönnyítette az életünket annak ellenére is, hogy nem a krumpliföldre kellett kimenni vele, hanem a babakocsis (és kerekes székes) közlekedésre tök alkalmatlan Budapesten kellett boltokba és orvosi rendelőkbe mászkálnunk vele. Bónuszként örültem, hogy télen kevesebbet kellett öltöztetni, a gyerkőc szerette és még az állítások szerint jót is tett neki. De nekem kellett cipelni, és nem vagyok hős, egyszerűen jobban működött, mint a babakocsi.

Border 2011.02.27. 02:20:57

Közel két hónapja volt nőgyógyászati kisműtétem.
Az orvos tájékoztatott, hogy a műtétet követően 4-6 órával már el lehet menni. Megkérdezte, hogy jönnek-e értem, és mivel nem, ezért már más szabály vonatkozott rám. Egész éjjel bent kellett maradnom. Elmagyarázta miért.
Altatóorvos a műtét előtt kikérdezett + megvizsgált: szív, vérnyomás, tüdő kopogtatás, torok. Elmondta a használt altatószer típusát, hatását, mellékhatásait. További kérdéseinkre válaszolt.
Műtét után nem sokkal saját orvos bejött megkérdezte hogy vagyunk és röviden elmondta, hogy mi történt a műtét alatt. Újra elmondta, hogy mire figyeljünk, mi várható, mikor jelentkezzek a leletekért.
Reggel már várt a kész záró, elköszöntünk egymástól és mentem haza.
Mindez hétvégén, ügyeleti időben.

Jim Raynor 2011.02.27. 10:52:40

@Irise:

"Tényleg úgy gondolom,hogyha órákat dolgozok egy betegen, tiszteljen meg ő is engem azzal,hogy együttműködik, nem vágja a sárba a munkámat (az ő egészségét). "

milyen kár, hogy a posztbeli eset úgy indult, hogy az orvos trehányul végezte a munkáját, így alapvetően ő "vágta sárba" a beteg egészségét.

vicces, hogy még ilyenkor is elvárjátok a tiszteletet.......

jágör68 2011.02.27. 10:54:53

@Border:
Erről inkább hallgatnék.
Ügyeleti időben kisműtét?????
Mivel az anesztesnek volt ideje mindent megvizsgálni, gondolom nem életmentő műtétről volt szó.
Akkor pedig semmilyen szalmai indok nem volt rá, hogy ügyeletben végezzék- hacsak nem a "motivációs levél" átnyújtása...
Fel kéne már fognia ennek a népnek:
sürgősségi ellátás/ ügyeleti ellátás= CSAK életmentő műtétek/beavatkozások végezhetők!
Ez a Nagy Nyugaton is így van, mégse halálgyárazik senki, elfogadják.
A Sürgősségi Betegellátó Osztályokra se torokfjással, meg 3 hete fennálló köhögéssel, szorulással kéne menni

jágör68 2011.02.27. 11:21:46

@Jim Raynor:
Ez milyen jogi kategória: "trehányul végezte a munkáját"?????
Mert veszélyeztetés az minden egészségügyi beavatkozásnál van. Akkor lett volna "foglalkozás körében elkövetett GONDATLAN veszélyeztetés", ha hazaengedte volna.
És pontosan mi is volt a "trehányság"- szakértő úr? Hogy nem a napi 6 órát "dolgozó" Hilton 5* igazgatójának nyájas stílusában közölte, hogy bent kell még maradni?

irgendwo 2011.02.27. 11:23:14

Túl sok a szakszó és kevés a konkrétum.

Jim Raynor 2011.02.27. 11:28:21

@jágör68:

a benthagyott méhlepény?

jágör68 2011.02.27. 12:06:49

@Jim Raynor:
Méhlepény- DARAB... Ugye azt nem nehéz belátni, hogy 100%- osan vakon- ultrahang nélkül- nem lehet mindig kiszedni a méhlepényt.
Minden beavatkozásnak van kockázata.
Ugyanis nem kaparnak ki mindenkit szülés után egyből, mert még annak is van kockázata.
Úgyhogy az igazi baj az, hogy sok megélhetési jogászt ráengedtek az alulfinanszírozott, kivéreztetett egészségügyre; ha egyből kapar az baj- ment gondatlan veszélyeztetés ("felesleges kockázat")- ha meg csak később, akkor az a baj. Meg a sok önjelölt szakértő a másik súlyos probléma.

tris 2011.02.27. 12:10:54

nekem meg az a fura, hogy orvos végzettséggel nem tudja, hogy egy frissen szült nő nem feltétlen tud kristálytisztán gondolkozni.

tulajdonképpen engem már nem is érdekel, hogy ki mekkora paraszt, csak tegye a dolgát. Ebbe azért benne van az is hogy néhány alapvető dolgot mondjon el, vagy legyen leírva - én sem várom el másoktól, hogy értsenek a szakmámhoz -nemcsak megtervezem a rendszereket, hanem műszaki leírást is adok, sőt kérésre el is magyarázom konyhanyelven (azért oktatást nem vállalok:).
Nekem nem kell a fejsimogatás, ha akar nézzen hülyének, ha boldoggá teszi. Nekem már nincsenek illúzióim. Bevallom már attól jövök zavarba ha rám mosolyognak. (én sajnos mosolygósnak és kedvesnek születtem)

tris 2011.02.27. 12:13:18

na visszaolvasva megint látszik, hogy érzelmileg érintett vagyok.

Dr.laikus PhD 2011.02.27. 12:17:39

@jágör68:

A legegyszerűbb átvizsgálni a méhlepényt, ha darabokban jött ki összerakni és két független megtekintés kell.

Ráadásul, ha nem egy darabban jön, eleve kaparnak.
Akkor is, ha valami rendellenességet észlel, bár egyben van.

Akkor nincs megélhetési jogász, alkalom a perre.

jágör68 2011.02.27. 12:33:12

@Dr.laikus PhD:
Gondolom minden nap csinálsz ilyet és sose tévedsz...
Amúgy itt akkor lehetne belekötni szakmailag bármibe- ha nem látták volna el amikor visszakerült a kórházba.
Hibázni lehet, csak észre kell venni és korrigálni. Megtörtént.

Dr.laikus PhD 2011.02.27. 12:37:37

@jágör68:

Nem csinálok, de szültem és mindkét esetben átvizsgálták a méhlepényt.
Egy esetben nem csak a szülésznő és a szülés, hanem hívott konzíliumba kollégát.

Aztán kikapart, mert ugyan egyben volt, de nem volt minden rendben.

Elmondta, hogy mi a protokoll, aztán utána olvastam.

Kritikátlanul nem kell védeni a szakmát.
Ez kötelező jellegű vizsgálat.
A legnagyobb szakmai hiba, halállal végződhet.

Border 2011.02.27. 12:49:26

@jágör68:
Tetszik amikor a saját feltételezéseid alapján ítélkezel.
fogalmad sincs miért volt szükség a kisműtétre, oszt mégis osztod az észt.

Jim Raynor 2011.02.27. 13:42:24

@jágör68:

ne beszélj mellé! súlyos szakmai hiba? igen! akkor?

"Hibázni lehet, csak észre kell venni és korrigálni."

1.nem egy autót szereltek, a jó isten áldjon már meg.

2. a posztbeli esetben még cak nem is vették észre a hibát, a beteg maga ment vissza a kórházba, hogy valami nem stimmel.

"Úgyhogy az igazi baj az, hogy sok megélhetési jogászt ráengedtek az alulfinanszírozott, kivéreztetett egészségügyre"

nem, az igazi baj az, hogy sok tehetségtelen, inkompetens, csak a boríték iránt érdeklődést mutató orvost ráengedtek az egészségügyre.

adamantium 2011.02.27. 14:11:13

@Jim Raynor: azt kell megnézni mennyi egy ilyen esetnek az esélye, milyen vizsgálatokkal lehet ennek az esélyét csökkenteni, milyen kockázati tényezőt jelent ha mondjuk úgy hagyjuk és milyen kockázatot jelentenek az esélycsökkentő beavatkozások, vizsgálatok.
pl ha az eset ritka, nem nagyon veszélyes, az esetszámot viszont csak kockázatos beavatkozásokkal lehet csökkenteni akkor elgondolkodtató, hogy alapból elvégezzünk-e mindenkin egy ilyen beavatkozást, vagy csak akkor ha gondjai vannak belőle, mert könnyen lehet, hogy több gond lesz az elhárító manőverből mint magából az eredeti problémából.
egyszerű példa: fej és gerinclövéseknél nem mindig törekszünk a golyó eltávolítására, mert
1 tapasztalat szerint százezrek éltek gond nélkül golyóval, repesszel a testükben a 2. világháború után
2 eltávolítani ugye veszélyes
3 várunk hátha nem lesz gondja vele, ha igen akkor megműtjük

Jim Raynor 2011.02.27. 14:55:09

@adamantium:

én ezt értem, és el is fogadom, de a posztbeli esetben a méhlepényt nem is vizsgálták! a te példád akkor lenne jó, ha az orvos egyáltalán tudta volna, hogy valami gáz van, és ennek fényében mérlegelte volna a lehetőségeket, ill. tájékoztatta volna a beteget.

jágör68 2011.02.27. 15:41:41

@Jim Raynor:
Hol szerepel a posztban, hogy
"nem vizsgálták meg a méhlepényt"?
Amúgy meg én is hibáztam vagy 10- 15x már de általában max 30- 40 mp- cel utána észrevettem és korrigáltam. Ilyen egyszerű.
Csak Jim Raynor nem hibázik....
Neki elsőre sikerül minden

Leroi 2011.02.27. 16:00:32

@jágör68:
"...ahol kiderült, hogy a méhlepény (mivel kitépték és nem várták meg, hogy magától leváljon) egy darabja a méhemben ragadt, ami miatt az nem tudott összehúzódni és begyulladt, ez némi lázat okozott..."

Ez az a mondat, amin derék cowboyunk, Kétöklű-Jim lovagol, kérdés,hogy a beteg erről honnan, kitől tudott, mert aki egy elbeszélést így indít, ott már szaglik a rejtett agresszió.
Ami aztán sztori többi részében szépen elő is göndörödik...

Jim Raynor 2011.02.27. 17:13:54

@jágör68: @Leroi:

"Nehéz hüvelyi szülés után egy héttel (mivel ömlött a vér belőlem egyik pillanatról a másikra) visszamentem a kórházba, ahol kiderült, hogy a méhlepény (mivel kitépték és nem várták meg, hogy magától leváljon) egy darabja a méhemben ragadt"

értelmi fogyatékosok azámára kiemelem a mondat lényegét:

1 héttel később, mikor a beteg visszament, derült ki, hogy gebasz van a méhlepénnyel. vagyis a szüléskor ezt nem vették észre. vagyis vagy nem vizsgálták, vagy nem kellő alapossággal.

serfecs (törölt) 2011.02.27. 17:39:12

@jágör68: hú, Te anesztes vagy, hadd kérdezzek! 3 hét múlva lesz műtétem (nagy hasi) és nem egészen tiszta, hogy mit éznek az aneszteziológusok: hemoglobint vagy hematokritot. Tavaly a 0,23-as hematokritomra (hgb 73) azt mondták, bár 0,25 alatt nem szeretnek altatni, nem életbevágóan fontos vért adni, nekimennek így a műtétnek (az egy közepes műtét volt). Most a hematokritom 0,24, az anesztes drnő pedig enyhén kiakadt azon, hogy 62-es hemoglobinnal akarunk nekimenni a műtétnek és mindenképpen kell előtte vért kapnom, legalább 3 egységet, merthogy 95, de inkább 100 g/dl alatt nem állnak neki altatni.
Szóval most úgy néz ki, hogy 3E előtte és várhatóan 2E a műtét alatt kelleni fog, nekem meg mindenféle ellenérzéseim vannak, mert azért 5 zacskó vérnél már nagyobb az esélye bármilyen gebasznak (tudom, hogy szűrik, de friss fertőzést nem lehet kiszűrni, aztán mi van, ha bekapott egy aszpirint véradás előtt, mert fájt a feje, én meg megkapom a szalicilát-allergiámmal azt a vért), szóval az a kérdésem, hogy Te hogy látod ezt, van-e erre szakmai protokoll, stb.
Köszi előre is!

jágör68 2011.02.27. 18:48:03

@panni75:
Ha nagy műtét mindenképp 100-as körüli hemoglobinnal kéne nekiállni.
És valóban, van kockázata a túl sok vérnek, de a vérzésből, vérszegénységből adódó kockázat nagyobb (nem kap elég O2-t, cukrot az agy, szervek).
Élettanból tanítják, hogy a megfelelő vérvolumen még a megfelelő ionszinteknél is fontosabb

Laliath 2011.02.27. 18:53:27

@jágör68:
és nálunk létezik az a gyakorlat, hogy a páciens "viszi" a vért a műtéthez? Vagyis hogy tervezett nagy műtét előtt levesznek tőle vért és az operáció során aztán az így levett saját vért kapja vissza?

jágör68 2011.02.27. 19:00:15

@Laliath:
Jajj...
A Helyi Vérellátótól kéne megkérdezni. Nekem sajnos semmi hatalmam az egészségügy szervezése területén, pedig ha lenne jól odacs*sznék pár helyre!
Saját vért adunk vissza protézis- műteteknél, azt tudom. De igazából nálunk nem az anesztes a transzfúzió felelős, hanem az operatív szakmák.

serfecs (törölt) 2011.02.27. 19:01:53

@jágör68: köszi szépen, akkor a két rossz közül kell a kisebbiket választani ezek szerint.
@Laliath: lazán ugyan, de ide kapcsolódik, hogy nekem volt, aki felajánlotta, hogy ad vért és utánaolvastam és az irányított véradás (amikor úgy adsz vért, h névre szólóan valakinek) egy nagyonis létező gyakorlat itthon. Bennem pl bizalmat keltene, ha tudnám, hogy kiknek a vérét kapom, nem beszélve a dolog gesztus-értékéről.

Eleven Ezüst 2011.02.27. 19:54:47

@Laliath: ha kevés a hemoglobinod, akkor nem levehető a véred, úgy tudom. Felteszem mégis levennék, akkor pedig nem igazán jó hgb értékű saját véred mennyiben lesz megfelelő Neked? Volumenpótlásként megfelelő is lehetne, de másra nem igazán.

"Bennem pl bizalmat keltene, ha tudnám, hogy kiknek a vérét kapom"
Arra nincs garancia, hogy azt kapod, amit Neked leadtak, csak ha minden klappol. Ha nem klappol cserélik klappolóra, tehát nem maradsz vér nélkül:-))

adamantium 2011.02.27. 20:39:00

nálunk 100 as hemoglobin alatt műtétet csak vérbiztosítás mellett vállalnak és postop 80 as érték alatt vért adunk a betegnek. 64 es hemoglobin mellett nem lehet autotranszfúziót végezni, mert nincs mit levenni, csoda, hogy nem szédül a beteg alapjáraton

serfecs (törölt) 2011.02.28. 07:35:38

@Eleven Ezüst: @adamantium: jaj, valamit félreértettetek, én nem akarok autotranszfúziót, arról nem én írtam, én az irányított véradás opcióval ismerkedem éppen.
Sajnos nagyonis szédülök alapjáraton, fulladok beszéd közben, kalapál a szívem a legkisebb terhelésre, szóval tőlem ugyan le nem vesznek semennyi egység vért, mert ott halok meg menten :-)

Laliath 2011.02.28. 13:24:10

@jágör68:
köszi az infót. Férjemnél van szó egy esetleges műtétről, és mivel ő nulla negatív, így ha arra kerül sor, ez megkönnyítené a dolgot :)

(Esetemben mondjuk nem tudom, hogy a másba nem töltögethető véremet én visszakaphatnám-e. Végtére is az én azonosítatlan részecskéim vannak benne :)

Leroi 2011.02.28. 14:29:53

@Laliath:
Mint autotranszfúzó mehet.
Egy anesztessel kell megbeszélni.

Leroi 2011.02.28. 14:30:23

autotranszfúzió, bocs...

Eleven Ezüst 2011.02.28. 14:31:42

@Laliath: Ha autotrafo szóbajön, akkor a műtéthez képest időben kellene nekifogni.
Kell azért, hogy férjednél leadható-e a vér, mert a vér levétele nem különbözik a többi donorvérvételtől. Megmondják hányszor kell mennie stb.
Van egy fontos tényező és rizikó ebben is, nevezetesen az, hogy ha a férjed vérének kivizsgálásakor olyasmit találnak, ami miatt nem adható be, (pld HCV poz), akkor Neki sem fogják beadni, meg senkinek sem, és megszakítják az autotrafós protokollt.

A zárójeles mondatodra: Az is autotrafo lenne. De az autotrafos levett vérekre az a szabály, hogy csak az kaphatja meg akinek levették, másnak nem adható be. Ha a Te levett véreden nincs autotrafos megkülönböztetett jelzés, akkor bárkinek beadható, nincs rá "elővételi" jogod:-)

Amúgy érdekes felvetés, mert ritka, hogy a vér lejárati ideje alatt betegszik meg valaki, és pont a saját vére kerül elő. Azért ez feltűnne rendesen:-)

ciccmicc 2011.02.28. 17:05:08

1) az orvos hibájából a méhlepény egy darabja bentmaradt
2) a műtét során (feltételezhetően a kórház hibájából) probléma lépett fel
3) amikor a beteg, akinek a problémáról fogalma se volt, szeretett volna hazamenni az egyhetes gyerekéhez, az orvos magyarázat helyett leüvöltötte
4) nyilván a posztoló a hülye, miért nem tanult telepátiát?

rikavagyok 2011.03.01. 01:46:51

@Bikli néni:
Ügyel, ügyel, ügyel, snowboardozik, snowboardozik, ügyel... :)
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása