Élt 43 évet...

2017.12.02. 11:38

istock-497212668.jpgKi a felelős mindezért? Tudom, hogy az orvosok nem istenek, de hogy emberek se legyenek, az rendjén van? Fog-e felelni ezért valaki?

“Egy kicsit zizzent, egy kicsit zseni!!! Mély érzésű, empatikus személyiség, nem volt a világon olyan dolog amihez ne tudott volna hozzászólni. Tele volt tervekkel, millió dologról beszéltünk. Egyáltalán nem tört össze, annál intelligensebb volt. Pikk-pakk újratervezett - írta egy barátja tegnap éjjel Gáborról.

 

Gábor az unokatestvérem volt, hat évvel fiatalabb nálam. Késői, egyetlen gyerek volt, szülei szeme-fénye. Elkényeztetett, akaratos, önző és kezelhetetlen. Emlékszem, hogy 10 évesen - ő négy volt - én voltam az egyetlen, akivel nyugton maradt, mert én mesét mondtam neki...

 

Édesanyja, aki már 40 éves elmúlt, amikor Gábor született, erején felül harcolt, hogy felnevelhesse a fiát. Kilenc évig kezelték lumbágóval, amikor leállt mindkét veséje. Mert nem a lumbágó okozta a derékfájását. Vidéken laktak, kétnaponta kellett volna mentővel Budapestre jönnie a dialízisre, ami nagyon fárasztó lett volna, így sokat volt nálunk. Végignéztem az évekig tartó küzdelmét, a transzplantációt, az újra leálló szerv miatti elkeseredést, az állandóan újraéledő reményt, a többszöri, halál széléről való visszatérését. Addig nem volt hajlandó meghalni, amíg a fia fel nem nőtt, pedig sorra fogytak a betegtársak, és már csak ő volt életben. A fiából merítette az energiát. Amikor a fia betöltötte a 18-at, feladta. Felneveltem, jó kezekben lesz, mondta, és meghalt. A temetésén találkoztunk utoljára Gáborral. Viselkedését döbbenettel néztük, infantilis volt, mint gyerekkorában. Vihorászott, komolytalan volt, mintha nem is érintené meg az anyja halála. Nem csoda hát, ha a kapcsolat megszakadt. Hosszú évek óta nem találkoztunk, 25 év telt el.

 

istock-497212668.jpg

 

Néhány hete egy üzenetet kaptam a Facebookon, Gábor talált meg, és váltottunk néhány mondatot.

·         
Gábor: Szia! Hú, de örülök hogy megtaláltalak. Mostanában költözöm haza Szombathelyről Petőfibányára, elég káosz most a helyzet. De egyszer a közeljövőben beszélhetnénk, ha benne vagy. 
https://www.facebook.com/images/emoji.php/v9/fce/1/18/1f642.png:)

·         Andi: Ma fenét csinálsz Petőfibányán???? Lesz ott munkád?

·         Gábor: Most szakítottunk menyasszonyommal. Itt albérlet kéne, ami nem nagyon van, ha van is, mocsok drágán, és utálok itt lenni. Újra akarom kezdeni a dolgokat. És apám 82 éves és teljesen egyedül van, jobb, ha a közelében vagyok.

·         Andi: Jogos, és meg is értem. De melód hogy lesz?

·         Gábor: Nem tudom még. Keresek és remélem majd lesz valami. Nagyon homályos a jövő most még. Ez az egész 1 hete történt.

·         Andi: Szurkolok, mert nem lesz egyszerű dolgod.

·         Gábor: Tudom, sajnos, nehéz időszak jön. De bízom benne, hogy megoldódnak majd a dolgok.

·         Andi: Az tuti, csak kérdés, lesz-e azon a környéken olyan meló, ami neked való, és amit szívesen csinálsz. Petőfibánya azért nem egy világváros.

·         Gábor: Hatvan környékén talán lesz valami. Vagy valahol, ahová kocsival be tudok járni.

·         Andi: Igaz, ott több eséllyel próbálkozol.

·         Gábor: Azért remélem, majd összefutunk egyszer, és átbeszéljük, mi történt az utóbbi 300 évben https://www.facebook.com/images/emoji.php/v9/fce/1/18/1f642.png:)

·         Andi: Benne vagyok. https://www.facebook.com/images/emoji.php/v9/fce/1/18/1f642.png:-) Majd összehozzuk!

·         Gábor: Oké, amint lezajlik ez a rémálom, majd összepattintunk egy időpontot https://www.facebook.com/images/emoji.php/v9/fce/1/18/1f642.png:)


Kíváncsi lettem rá. Érdeklődve kattintgattam végig az oldalát. Új emberré vált, felnőtt, mérnök lett, szenvedélyesen íjászkodott. Már nyoma sem volt annak a rémes, ellenszenves kiskölyöknek, aki volt. Vártam a találkozást - türelmesen. Nem zavartam, gondoltam, ír, ha itt az ideje. De már hiába várom, hogy jelentkezzen. Tegnap megdöbbentő üzenetek kezdtek megjelenni az idővonalán:

“ Nyugodj békében Gábor ! Egy igazi egyéniség voltál ... egy olyan ember akit soha nem lehet elfelejteni “

“Te vagy a legrégebbi gyerekkori barátaim egyike. Szomszédság, együtt játszás olyan játékokkal, amik csak neked voltak. https://www.facebook.com/images/emoji.php/v9/fce/1/18/1f642.png:-) Remélem most végre beültél egy X szárnyúba! Isten veled! “

“ Kivételes humora és intelligenciája volt! A családomat köszönhetem neki!”

 

Lefagytam! Nem akartam látni, tudomásul venni a sorokat. Ez valami rossz tréfa, gondoltam. Kétségbeesve írtam az oldalára, hogy valaki mondjon valamit. Hárman is írtak estére... A hír igaz, Gábor halott.

 

Halála a magyar egészségügy szégyenfoltja, egy olyan halál, amely elkerülhető lett volna, de az emberi mulasztás, a lelkiismeretes munka hiánya és még ki tudja mi miatt örökre elvesztettük őt.

 

Lovas íjászkodás után leszállt a lóról, de rosszul lépett, és egy kis csontdarab levált a térdéből. Bement a kórházba (oda, amelyik az édesanyját is félrediagnosztizálta anno), ahol azt mondták, egy apró műtétre lesz szükség, de ne aggódjon, ez egy rutinműtét. Altatást nem akart, félt tőle, így érzéstelenítésben oldották meg. Két nap múlva erős lábfájdalomra panaszkodott, és nem a műtét helye fájt. Az orvos megrántotta a vállát, majd flegmán azt mondta, ha fájdalomcsillapító kell, menjen le a gyógyszertárba. A nővér is kioktatta, hogy már nincs szüksége műtét utáni vérhígítóra. Nem sokkal később fulladni kezdett, rosszul lett, levitték az intenzív osztályra, de már nem tudták megmenteni. Tüdőembólia... 43 évesen, a XXI. század Magyarországán.

 

Annyiféle érzés tombol most a lelkemben.... Düh, harag, kétségbeesés, tehetetlenség, hiányérzet, fájdalom, bosszúvágy.... És mindez egy nagy katyvaszt alkot a fejemben! Szeretnék visszamenni az időben, és mellette lenni a kórházban! Figyelni az orvos és a nővér minden mozdulatát... Ellenőrizni, hogy megkapta-e a vérhígítót, melyet ilyen műtéteknél kötelező adni. De már nem tehetem meg. A férjem 30 napig kapta az Achilles-műtétje után, hogy ne következhessen be tragédia! Gábornál a személyzet hanyagsága és nemtörődömsége miatt bekövetkezett.

 

A hívására vártam, ahelyett, hogy azt mondtam volna, most azonnal találkozzunk. És már soha nem fogom megismerni azt az embert, akivé vált. Akire így emlékszik egyik barátnője: “Olyan személyiség, akire örökre emlékezett mindenki, aki megismerte, annyira briliáns elme, egyedi és meghökkentő volt. Nagyon sokat tanultam tőle, sokat változott a világlátásom, és gondolkodásmódomra egy életre rányomta a bélyeget. Afféle, aki olyan szerelmeslevelet írt, amiben atomtámadás, űrlényinvázió és világvége is volt, mégis megható és a maga módján még romantikus is volt. “

 

Már sosem fogom megismerni ezt az új, okos, egyedi és intelligens Gábort, a humorát, a világnézetét, az életfelfogását. Nem tudom, csak érzem, mekkora veszteség ért.

Egy kolléganője így emlékezett: “ Tőled kaptam a valaha volt legjobb becenevem... Valamikor 2006-ban, még a Samsungban. Hogy is volt? - Szia, Gábor vagyok, elvileg neked kellene megmutatnod a tesztereket. - Szia, én meg Nikoletta, de mindenki Nikinek hív. - Ha mindenki úgy hív, én tuti nem úgy foglak. Mától nekem Letta vagy, az királyabb, és így csak én hívlak."

 

Elvesztettelek, mielőtt visszakaphattalak volna. Ki a felelős mindezért? Tudom, hogy az orvosok nem istenek, de hogy emberek se legyenek, az rendjén van? Fog-e felelni ezért valaki? Megváltozik-e ettől az orvos és a nővér hozzáállása? A kórház sürgeti a hamvasztást, több sebből is vérzik ez a történet. Nyilván indíthatna a 82 éves édesapa pert, ha lenne hozzá ereje. De a pénz, amit kaphatna, már nem kelti életre az egyetlen fiát. Így csak skandálja keservesen: Miért nem én mentem el helyette? De senki sem ad neki választ.

 

K. Andrea

ELMEBETEG TÖRTÉNET – Professio Plasztika, Országos Botox Centrum

2017.12.01. 06:23

1206-docs.jpgAz orvostársadalomban a mundér becsületének a védelme változatlanul mindennél fontosabb: MA TE, HOLNAP ÉN. INKÁBB DÖGÖLJÖN MEG A PÁCIENS. MI EGYMÁSNAK SEGÍTÜNK.

Tisztelt Praxis Blog!

 

(A címet majd úgyis átírják, ha egyáltalán érdemesnek látják az írást közlésre. Mindenért, amit itt leírtam, vállalom a felelősséget, a történteket dokumentumokkal tudom bizonyítani.)

 

2006-ban biciklisbalesetem volt, deformálódott (lejjebb csúszott) a jobb felső szemhéjam. Felkerestem dr. Y-nt, aki botoxot ajánlott a szemhéj megemelésére.  Legnagyobb megdöbbenésemre 70 ezer Ft-ot kért a három injekcióért. Az összeget megalázó vita során sikerült lealkudoznom 30 ezerre.  (Mint utólag kiderült, még így is a szokásos tarifa dupláját fizettem ki.) A doktor a kezelés után további bőrszépítő-ránctalanító beavatkozásokat ajánlott: dermabráziót és hyaluronsavas feltöltést. Köszöntem szépen, de ezekből nem kértem.

 

3 hónap elteltével dr. Y asszisztensnője telefonhívásokkal kezdett el zaklatni: 3 hónap után ajánlatos megismételni a kezelést, jó lenne, ha évente 4x felkeresném a rendelőt. 

 

Mivel a botox nálam még 2 hónapig sem tartott ki, végleges megoldást szerettem volna, ezért rászántam magam a felsőszemhéj plasztikára. Ajánlásra dr. X-hez fordultam. Dr. X hivatkozva a koromra – 54 éves voltam ekkor – rábeszélt a face-liftre. Sajnos, beleegyeztem. (Dr. Y-hoz hasonlóan ő is javasolt/tukmált  mást is, mellnagyobbítást, szájfeltöltést, hála az égnek, nem sikerült meggyőznie, hogy nekem ezekre is szükségem lett volna.)

 

Dr. X maradandó sérüléseket okozott nekem a facelift-operációjával. Két fonal helyett csak eggyel rögzítette az arcközepemet, a műtét után keletkezett hatalmas, feszülő vérömlenyt nem tárta fel. A fonalszakadás következtében súlyos, szemzáródási rendellenesség, ún. ectropium keletkezett, amelynek szövődménye  a szaruhártyafekély, hosszabb távon pedig a látás elveszítése. 

 

Dr. X a következő 4 és fél hónap alatt több rekonstrukciósnak kikiáltott beavatkozással próbált javítani – sikertelenül – végül úgy oldotta meg a helyzetet, hogy 2009. június 4-én gyógyultnak (és elmebetegnek) nyilvánítva  kidobott a praxisából. Inkább nem részletezem, milyen lelkiállapotba kerültem az éjszaka is nyitott, örökké égő, fájó, aszimmetrikus szememmel és a szörnyű hegekkel borított szemhéjammal.

 bigstock-mad-surgeon-2923494_1.jpg

A peren kívüli egyezkedés reményében plasztikai sebész igazságügyi szakértőt kerestem magánszakvélemény készítése céljából. Sajnos ismét belebotlottam dr. Y-ba, Budapesten ugyanis csak ő szakértett, nem akartam 200 km-t utazni az ország másik végébe. (Ma már tudom, fölösleges is lett volna, a vidéki szakértő ugyanúgy megvédte volna a mundér becsületét, ahogyan tette dr. Y is.)

 

Dr. Y megígérte nekem, hogy az esküje szellemében fogja elkészíteni a szakvéleményt, ám nem így történt. Első dolga volt felvenni a kapcsolatot dr. X-szel, a közösen elkészített, helyesírási hibáktól hemzsegő dolgozatban még interjút is készített vele. Mindketten írásba adták, hogy semmiféle orvosi mulasztás nem történt. Így a peren kívüli egyezkedés reménye elillant. Sem a kollégái, sem az ügyvédeim nem tudtak hatni dr. X-re, hogy a műhibaper elkerülése érdekében üljünk le, beszéljük meg a dolgokat. Adja vissza a pénzem és/vagy gyógyíttassa meg a szemem. Ősszel beadtuk a keresetet a Fővárosi Törvényszékre.

 

Mivel itthon nincs rekonstrukciós  szemész-plasztikai sebészet, 2011-ben hatalmas anyagi áldozattal Amerikába utaztam revízióra. Az ottani műtét eredménye nem lett tökéletes, igaz, a 6, itthoni kontár barmolás után nem is ígértek ilyet, de esztétikailag és funkcionálisan is sokat javult az ectropiumom. A műhibaper szakmai részét 2013-ban első fokon megnyertem. Dr. X persze fellebbezett. Az Ítélőtábla arra való hivatkozással, hogy csak általános sebész véleményezte az orvosi mulasztást, nem pedig plasztikus – holott a szakmai kérdés nem kifejezetten plasztikai sebészeti tárgyú volt, nevezetesen, hogy fel kell-e tárni a műtét után keletkező vérömlenyt vagy sem, a válasz, igen, igen, igen, minden típusú sebészeti beavatkozásból esetlegesen származó vérömlenyt kötelező drainálni vagy feltárni! – a pert visszadobta első fokra. Újra kezdődött a bizonyítási eljárás. Találni kellett plasztikai sebész szakértőt vagy konzulenst – a bíróság beérte volna ig.szakértői vizsga nélküli, „mezei” szépségiparossal is. A feladatot egy kivétellel senki sem vállalta, a sorok összezáródtak. Azt az egy,  általam azóta is nagyon tisztelt orvost, aki nem utasította el a kijelölését, dr. X – elfogultságot jelentve –  elüldözte a perből.

 

Ezek után a per több mint másfél éven át állt. Haragom dr. Y, minden bajom okozója ellen fordult. Negatív véleményeket írtam róla szolgáltatás-értékelő honlapokra és üzletet ajánlottam neki: törlöm az értékeléseket, amennyiben tisztességet gyakorol, belép a perembe és módosítja az évekkel korábban kiállított (hamis) szakértői véleményét. Dr. Y erre úgy válaszolt, hogy megkereste az illető honlapok szerkesztőségeit és rendőrségi feljelentést, pert helyezett kilátásba, amennyiben nem törlik a róla szóló negatívumokat. Utóbbiból több is volt, rajtam kívül még jó páran kifejezték az elégedetlenségüket ezzel az orvossal kapcsolatban.  A törlések megtörténtek…  Mi több, a negatív kritikák helyén tucatnyi pozitív, ugyanabban a stílusban, nagyon is valószínűsíthetően egy kéz által írt dicséretek láttak napvilágot.

 

Dr. Y ennyivel azonban nem érte be. 4 darab, rengeteg felkiáltójellel és nagybetűvel tarkított beadványt adott be a Fővárosi Törvényszékre, követelte, hogy a műhibaperemet azonnal állítsák le, mert hogy  miattam súlyos veszélybe került az igazságügyi szakértők pártatlansága. A bírói tanács válaszra sem méltatta. A következő lépése az volt, hogy feljelentett a rendőrségen  féltucat hamis váddal, ilyenekkel: „hivatalos személy elleni erőszak”, „zsarolás”, „fenyegetés”, „zaklatás”, „becsületsértés”, „rágalmazás” stb. Össz-vissz vagy 18 feljelentést tett ellenem, rendkívül erőszakos stílusban. Kivétel nélkül mindegyikben követelte a börtönbüntetésemet, valamint a saját maga számára – mint „hivatalos közegnek” járó – személyes védelmet. (Sem a rendőrség, sem az ügyészség dolgozói a mai napig sem értik, konkrétan mire gondolhatott, mit akarhatott.)

 

A rendőrség elnyomozgatott  közel 2 éven át, végül az ügyészség ejtette a vádpontokat, kivéve a „rágalmazást”: azt tanácsolta dr. Y-nak, hogy ebben az ügyben esetlegesen indíthat ellenem pótmagánvádas pert. Dr. Y természetesen kapott az ötleten és írt a bíróságnak néhány, a korábbiakhoz hasonlóan kusza, vagdalkozó-mocskolódó beadványt  (a helyesírási hibák sem maradtak ki), amelyben mániákusan és az unalomig ismételve magát, követelte a börtönbüntetésemet és a saját védelmét. A bíróság a büntetőpert az első tárgyalás után lezárta.

 

Közben, 7 év után a perem szakmai része a végéhez érkezett, nyertem. (Dr. X elment egészen a Kúriáig.) Köszönhetem mindezt a magyar Plasztikai Sebész Társaság exelnökének, aki végül elvállalta a szakértésemet.

 

Dr. Y  még mindig nem nyugodott bele a vereségébe és újabb, fröcsögő levelekkel bombázta meg a rendőrséget és a bíróságot (ugyanazokkal a vádakkal mint 3 évvel korábban!!!) – eredménytelenül. A rendőrség ezúttal egy hét alatt elhajtotta, a bíróság pedig szintén egyetlen tárgyalás után megszüntette a 2. magánperét is. (Múlt héten kaptam kézhez a határozatot.)

 

Műhibaperem kártérítési része azonban lassan 2 éve ismét teljesen be van rohadva. Ugyanis a végső ítélet meghozatalához megint csak szükség lenne plasztikai sebész véleményre. („Ami szabál, az szabály”, ugye, az előzőt nem fogadja el a bíróság, szerintük  kétszer ugyanaz az orvos nem szakérthet.) A sorok ezúttal is összezártak. Az orvostársadalomban a mundér becsületének a védelme változatlanul mindennél fontosabb: MA TE, HOLNAP ÉN. INKÁBB DÖGÖLJÖN MEG A PÁCIENS. MI EGYMÁSNAK SEGÍTÜNK.

 

P.S. Vizsgálatot kértem a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarától dr. Y hamis szakértése és etikátlan, ártó tevékenységei miatt. Azt a választ kaptam, mivel a szakértés 2009-ben történt, ez az ügy már réges régen elavult. (Annak ellenére is, hogy ítélet csak 7 évvel később született meg.) Amennyiben dr. Y sorozatos, és alaptalan feljelentései, zaklató magatartása miatt fegyelmi eljárást kívánok indítani, első lépésként fizessek be a Kamarának 50 ezer Ft illetéket.

 

No comment. 

 

 Erika

Hagyták meghalni a beteget

2017.11.30. 06:00

bereavement-min.jpgHát ezért tart itt a magyar egészségügy! Ilyen oktatás mellett milyenek lesznek a jövő orvosai?

Tisztelt Praxis!

 
Egy közeli hozzámtartozóval történt ez az „eset”. Bár valószínű ebben az országban sok ilyen eset van és nem tud róla a közvélemény, de mégis úgy gondolom, hogy erről jó, ha többen és többen tudnak. Sokat nem, - de annyit talán el lehet vele érni, hogy az illetékesek, akik felelősek emberéletekért, embernek tekintsék a beteget, az embert. Történet egy évvel ezelőtt kezdődött egy „állítólagos” jóindulatú mellékvese daganattal. Műtét után a beteget fél gyógyult (?) állapotban hozzábocsájtották a sebészeti osztályról kilógó drain csövekkel és gyanúsan alacsony testhőmérséklettel. Néhány nap múlva 70/30-as vérnyomással, (még nem rezisztens) Staphylococcus fertőzéssel, kezdődő szeptikus állapotban került vissza a sürgősségi intenzív osztályra, ahol a profi és lelkiismeretes csapat (köszönet nekik) még meg tudta menteni az életét, de a tartózkodás rövidsége miatt a kellő hosszúságú antibiotikum-kúrát nem kaphatta meg.

 

Az intenzív osztály után rövid időt töltött ismét a sebészeten, majd hazaengedték. A műtéti seb közel egy év alatt sem gyógyult be, és állandóan váladékozott. Megjegyzem, a műtétet egy egyetemi oktató kórház jó nevű főorvosa végezte. Többszöri megkeresésre sem történt semmi érdemleges, főorvos úr nagyon ritkán ért rá megnézni a sebet, és akkor is további türelemre intett. A beteg állapota nem javult. Más kórházban sem fogadták – mondván, kezeljék ott, ahol a műtét történt. A feleség kitartó és erőszakos kérésére egy MR vizsgálat történt, ahol rögtön kiderült, hogy nagy a baj, és az eddig nagyon elfoglalt illetékes főorvos azonnal foglalkozni kezdett az eddig elhanyagolt beteggel.

 bereavement-min.jpg

A probléma megoldására hamarosan kitűztek egy előzetes tájékoztatás szerint kb. másfél órásra tervezett műtétet, amely végül öt óránál is tovább tartott. Eltávolították a lépet, az eredeti problémát okozó mellékvesét, csonkolták a hasnyálmirigyet, a gyomrot és a hasfal egy részét. Ki tudja még, mi minden derült ki a műtőben, amiről sosem fogunk tudni. Gerincközeli érzéstelenítést a tervek ellenére általunk ismeretlen okból nem tudtak alkalmazni, így műtét után még egy napig altatásban tartották a beteget. Az intenzív osztály napokig nem kapta meg a műtéti jegyzőkönyvet, azt sem tudták, hogyan fogjanak az állapot stabilizálásához.

 

Ébresztés után közvetlenül még tiszta volt a tudata, emlékezett minden korábbi eseményre, majd rövidesen súlyos tudatzavar alakult ki, amelyben ezután csak egészen rövid tiszta szakaszok voltak. Két hónapi Intenzív Osztályon történt ápolás során a beteg több kórházi fertőzést is kapott, és végül MRSA fertőzésből adódó tüdőgyulladásban meghalt. Ez millió kérdést vet fel, amit egy vizsgáló bizottság előtt biztosan ki lehet magyarázni. A család aki végigküzdötte ezt a majd másfél évet, soha nem fogja felmenteni a felelősöket, és ha pert indítanának – lehet, hogy megnyernék, de az unokák nem kapnák vissza a nagyapjukat, a feleség a férjet, „gyerekek” az édesapjukat, de rengeteg herce-hucát „nyernének”.

 

Hát ezért tart itt a magyar egészségügy! Ilyen oktatás mellett milyenek lesznek a jövő orvosai?

Az egészségügy romokban, és senki sem segít

2017.11.29. 06:00

portrait-of-handsome-young-sad-man-in-front-of-a-window-4k_emzzbinke_f0000.pngGyógyulásomat mind az állami, mind a magán rendszerben próbáltam elérni sikertelenül. Azt gondoltam hogy majd a magán rendszerben ha fizet az ember akkor minden más lesz. Sajnos nem.

Kedves Praxisblog!

 

28 évesen már sikerült bekerülnöm az egészségügy útvesztőibe. Gyógyulásomat mind az állami, mind a magán rendszerben próbáltam elérni sikertelenül. Azt gondoltam hogy majd a magán rendszerben ha fizet az ember akkor minden más lesz. Sajnos nem. Ugyanúgy időpont, várólisták. Magánrendelésre is átlagosan 2 hét a várólista, de volt ahol pl 1 hónap volt vidéken. Ha nagyon fáj rögtön menni akar az ember, de akárhány rendelőt hívtam, 1 héten belül magánba sem a kardiológiára, sem az urológiára, sem gastróra nem sikerült bekerülnöm. Aztán mikor odaérek, igaz a rendelő sokkal szebb, van tévé meg klíma, de ülőhely már ott sincs, ugyanúgy televan emberrel, időponttal ugyanúgy csúsznak, az orvos ugyanaz mint az államiban, de már ott is a kapkodás, sietség.


Az állami rendszer az időpontkérő időpontokkal, aztán kérjek új beutalót mert lejárt a 3 hónapos érvényesség mire bejutok a szakrendelésre meg ilyen dolgok mellett kijelenthetjük hogy már összeomlott.
Aztán ha nem tankönyvi mintapéldaszerű a bajom, hanem valami ritka, egyedi, komplexebb akkor megáll a tudomány. Illetve olyat soha nem hallok hogy „nemtudom”, de azt igen hogy biztos beképzelem magamnak és idegi alapú az egész.


Gyártósoron dolgozom egy multicégnél. Szabadságra akkor kell menni mikor ők mondják, ha én választok akkor igazolás kell a szabadsághoz. Ha elfogyott a szabadság akkor csakis táppénzes papírt fogadnak el, különben igazolatlan, fegyelmi, kirúgás. Tehát ha egy szakrendelésen megszeretnék jelenni az így néz ki:
- Kivárom a hónapos előjegyzést majd háziorvos táppénz. Ez egy fél napos program ami csak azért kell mert a munkahely kötelezően kéri.


- Másnap elutazok többszöri átszállással a legközelebbi városba az illetékes szakrendelésre. Időpontnál már örülök ha aznap beleférek, órára pontosan el sem várom hogy bekerüljek. Ha szerencsém van akkor nincs szabin, továbbképzésen stb az orvos, nem kell elmennie sürgős műtétre, nem hoznak sürgős esetet akkor egy fél nap alatt végzek ott is. Ha nincs szerencsém akkor egy teljes napos elfoglaltságra kell számítani.
Pedig a szakrendelőben mindent elkövetnek hogy haladjanak is. Gyakran van „párhuzamos rendelés” azaz két egymás mellett lévő helyiségben zajlik a rendelés, két asszisztens, két külön beteg, de egyetlen orvos aki a kettő közötti belső ajtón át szaladgál.

portrait-of-handsome-young-sad-man-in-front-of-a-window-4k_emzzbinke_f0000.png
De van amikor két beteg van egyszerre bent, amíg az egyikkel adminisztrálnak, a másik már be van invitálva a rendelőbe és kezdődik pl a varratszedése.


Na ha végre odajutunk hogy megkérdezik mi a baj akkor az elmondottakból kiragadnak valamit, azt beíratják a leletbe, persze más, esetleg lényeges infókat nem, aztán egyvalamire koncentráltan próbálnak meg kezelni a saját szakterületükön belül, komplexen meg sem próbálják átlátni a tüneteket.


A leletet gyorsan aláíratják majd adnak egy példányt, legyek szíves xy-t beküldeni majd viszlát.
Leleten van amikor már a panaszom sem jól van feltüntetve, de fel van tüntetve jópár fizikai vizsgálat ami persze meg sem történt a valóságban. Egész egyszerűen nincs rá idő, ha mindenkin megcsinálná sorra se kerülnék.
A munkámat persze a fájdalmak miatt alig bírom elvégezni, az orvoslátogatás miatt buktam a bónuszom így a fizetés nem veri a 100-at, meg feketelistás is lettem a táppénz miatt így a legközelebbi leépítéskor jóeséllyel munkám sem lesz. A legrosszabb az egészben hogy hol van még a gyógyulás…

 

Az orvosoktól sokszor megkaptam már hogy pszichológus kellene, írtak frontint is, persze a fájdalmakat nem enyhítette.


El is mentem volna pszichológushoz hogy natessék, bal bordaív alatti fájdalmat Ő sem tud gyógyítani, de egy dolog tart vissza. Méghozzá az hogyha a betegéletútban látják a pszichológust akkor azonnal mindent arra fognak fogni bármilyen panaszom esetén.


Egy kórház és annak attól több kilométerre lévő rendelőintézetében történt kivizsgálások leleteit tapasztalatom szerint bármely szakorvos megtudja nézni. Tehát EESZT adatvédelem ide, ügyfélkapus napló oda, intézményen belül ezekszerint szerintem nem túlzok de bárki bármit megtud nézni naplózás és engedély nélkül. Még a szakorvos asszisztense azt is látja hova van időpontom.

 

Az egészségügy romokban, ha jönne egy nagy járvány vagy katasztrófa azonnal csődöt mondana. A túlterhelt személyzet lelép, a betegek állapota csak romlik így öngerjesztő már a folyamat.

 

A lényeg az hogy abban kérném a segítségeteket hogy a tüneteim alapján segítsetek nekem hova, kihez forduljak, illetve milyen képalkotó vizsgálatot fizessek ki ami esetleg előrébb is visz?
Decemberre van időpontom a gastróra, de már nem tudom hova forduljak…

 

2011 őszén kezdődött: megfázás szerű tünetek, rossz közérzet, orrfolyás, torokfájdalom, hát fájdalma, bal váll, lapocka felé sugárzó fájdalom, puffadás, székelési szokások megváltoztak, a napi fix 1 normál helyett lett napi sokszori sokszor hasmenéssel. Hőemelkedés is jelentkezett ( max 37,5), de az tartósan hónapokon keresztül. A hőemelkedés néha szünetelt, visszatért a normális 36,6 testhőmérsékletem és az életkedvem is aztán visszaestem, rossz közérzet, hőemelkedés ismét.


Háziorvos góckutatásra küldött, vérkép, hasi ultrahang, fogpanorámaröntgen, mellkasröntgen mind negatív, fül-orr-gégészet (idült pharyngitis,tenyésztés: normál garatflóra, sok telep, antibiotikum után: sine morbo) de tenyésztés alapján írt antibiot) . Akkori háziorvos véleménye: A termosztát elállítódott azért van a subfebrilitás , a többit meg pihenjem ki.

 

Persze semmi nem javult meg, ugyanúgy minden paraméterben változó széklet, puffadás, hőemelkedés, gyakori torokkaparás.

 

Nagyobb megerőltetés, nemalvás, stb után, tehát ha a szervezet ki volt merülve akkor tutira visszatért vagy erősödött a hőemelkedés is, ez a mai napig is így van. Ha már sok pattanás jön ki rajtam, esetleg még a torkom is elkezd kaparni akkor tudom hogy itt a pihenés ideje vagy jön a hőemelkedés, rossz közérzet, nagy fáradság.

 

2016 februárjában egy székeléskori erőlködés közben éreztem egy szakadásérzést. Közvetlen utána csak a heréim fájtak. Majd aznap vagy pár napra rá, nem emlékszem pontosan óriási puffadás meg fájdalmak, aminek a központja a bal bordaív alatt volt, de szó szerint mindenfelé sugárzott. Hátam, combom, szívem, mindenfele fájt. Közben a bal bordaív alól elindult a lágyékhajlat felé, fájt a combom, égő, szakadó érzés volt azon a területen majd a bal here kezdett el fájni. A herezacskó is megduzzadt. Nyomásra, lépcsőzésre stb érzékeny volt, de érdekes, ha leültem akkor enyhült majd megszűnt. Álló helyzetben fájt, nade én szalag melletti állómunkát végzek sokszor napi 12 órában…


Urológiára mentem magánba, varicocelét állapított meg, műteni kellene szerinte, írt rá fájdalomcsillapítót. Majd kb 2 hét folyamatos szenvedés után a fájdalom enyhült majd megszűnt, de a zacskópuffadás maradt. Elmentem az SZTK-s rendelésre, sérv gyanúját is felvetettem. Köhögtetés, korrekt vizsgálatok, sérvem nincs szerintük, lumbvágóm van, meg varicocele amit még nem kell műteni. Az hogy néha megdagadnak a herék… 12 óra állómunka mellett ez természetes mondták.


Fájdalmak maradtak, mentem a sebészetre. Ott csupán ránézésre mondták: ha nincs pukli nincs sérv, viszlát.
Magánba egy másik sebész megtapogatta a hasam, azt mondta nem érez sérvet, hasüregi sérv felvetésemre azt mondta az nagyon ritka, azt úgyis csak akkor csináljuk meg ha elzáródott…

Nade a fájdalom, a puffadás, a hasi tünetek csak erősödtek, jöttek az étel intoleranciák és az újjabnál újabb tünetek a régiek mellé. Háziorvoshoz többször mentem, megnyomkodta a hasam de szerinte semmi gond, kaptam beutalót a gastróra, nomeg receptet a frontinhoz, illetve ajánlatot a pszichológiára…

Ma már ott tartok hogy szó szerint már mindenem fáj. Emésztés óriási fájdalmakkal, szívfájdalom, hasi fájdalom, mellkasi fájdalmak, lágyéktáji fájdalmak, fejfájás, fogfájás, szemfájdalom, torokfájás, összes ízületem recseg-ropog, fáj, vándorló ízületi fájdalom, herefájdalom minden egyszerre vagy változó kombinációban. Hőemelkedés, koncentrációs problémák stb.

 

A közösségi, családi életemre is rányomja bélyegét ez a dolog, az állandó fájdalmak, rosszullétek, meg kell gondolni mikor mit és mennyit egyek ha túlakarom élni a munkanapot stb, illetve hogy senki nem hisz nekem, a végén már tényleg bedepizek ettől. Nade még mindig nem tudom pontosan mi a bajom, azt hogy ebből mikor gyógyulok ki azt meg pláne nem.

 

A tüneteim nem szűnnek, csak szaporodnak és felváltva vagy egyszerre kínoznak.

 

2017 október: mellkasban szúrkáló fájdalom a szívtájékon, bal kéz hónaljba, hátba, vállba is kisugározva. A fájdalom volt amikor órákon át folyamatos és testhelyzetre sem változott. Majd enyhült és légzésre, mozgásra, rázkódásra vagy spontán jelentkezett a mellkas és a has területén változatosan. Köhögés, néha véres köpet ,ízületek ropogása, vándorló ízületi fájdalom , több fog fájdalma, fejfájás, torokkaparás is az utóbbi 1 hónapban jelentkeztek.


Évek óta fennáll viszont a napiszinten bal bordaív alatti fájdalom vagy tompa nyomásérzés ami testhelyzetre változik, álló helyzetben a has behúzása majd kiengedése fájdalommal vagy fura érzéssel jár, ülve bal bordaív alatt néha tapintható, "pattintható" fájdalmas pont jelentkezik, rendszeres puffadás, változó széklet, véres széklet, hasi görcsök, hasi fájdalom, teljes has fájdalma ( ami néha mozgásra, rázkódásra érzékeny), szív tájéki fájdalom, bal váll és lapocka felé sugárzó fájdalom, állandó fáradtság, étel intolerancia olyan ételekre amelyekkel korábban nem volt gond, illetve hőemelkedés is gyakran szokott jelentkezni.


A hőemelkedés akár heteken, hónapokon keresztül 37 - 37,5 °C között ingadozik, de van amikor hetekig normális 36,6- 36,8 °C között megmarad.


Bal bordaív alatt köhögésre, nevetésre „mozog, mozdul ott valami” érzésem van. 2017 nyár óta újabban ez már a jobb oldalt is tapasztalható.


Ülő helyzetben szinte mindig jelentkezik a bal bordaív alatt diszkomfort, nyomó, fura érzés. Álló helyzetben ritkábban érezhető, fekve pedig nem szoktam érezni.


A széklet mozgása nagyon gyakran fájdalommal jár, mintha savas lenne. Amíg ki nem ürül addig óriási a fájdalom. A széklet gyakran ceruzavékonyságú.Továbbá gyakori hányinger, öklendezés, székeléskori hányinger, Fejfájás, torokkaparás, fáradtság, többször a körmök növekedése is belassul vagy leáll.A nevetés minden esetben hasi diszkomfort érzéssel, néha fájdalommal jár.Gyakran érzem ahogy pl a hideg folyadék végigfolyik a nyelőcsövemen.


Bal bordaív alatti fájdalom, szívkörnyéki fájdalom néha levegővételre, testhelyzetre változik.Antibiotikum szedésre erősödik a bal bordaív alatti fájdalom mely általában egy pontra koncentrálódik de a hőemelkedés és a közérzet javul általában.


Ritkán olyan érzésem van mintha belül savat csöpögtetnének, és élesen ég, zsibbad. Gyakorta érzem mintha görcsölne odabent valami.

A legtöbb orvos szerint pszichiátriai betegségem van de a frontin meg hasonlók nem oldották meg a gondot.
Saját tippeim szerint meg: hasüregi sérv, rekeszizom szakadás, vékonybél szűkület, vékonybél fekély, aorta elszorítódás, felszívódási zavarok illetve mindezek kombinációi.



Érdekesség hogy pl a colon előtti hashajtás után megszűnt minden tünetem ( kivétel nevetés diszkomfortérzés, mozog bent valami érzés), illetve az MR előtt is előző nap 17-órától már nem ettem, a bal bordaív alatti fájdalom ilyenkor gyengül majd eltűnik.Az is érdekes hogy fekvő helyzetben jelentősen enyhülnek a fájdalmak, míg állva meg ülve meg erősödnek. De folyamatos mozgásban ( gyaloglás, favágás) szintén enyhülnek.Gyomorsavcsökkentő ( Ludea) szedésre kb 5-6 nap alatt jelentősen felerősödik a szívtájéki fájdalom, de az egyéb tünetek nem enyhülnek ezért nem szedtem őket csak ha savas a széklet.
Tünetek röviden: minden nap jelentkezik: bal bordaív alatti fájdalom, szívtájéki fájdalom, teljes has fájdalma, has behúzása/kiengedése is fájdalommal jár,szurkáló hasi fájdalom, köhögésre, nevetésre bordaívek alatt „diszkomfort, mozdul ott valami érzés”.


Gyakorta jelentkezik: hasmenés, véres, nyákos széklet, ceruzavastagságú széklet, fejfájás, fogfájás, ízületi fájdalom, torokfájdalom, nagyon erős fáradság, rossz közérzet, nyelőcső érzékenység folyadékra stb
Alábbi vizsgálatokon voltam már:
- Vérkép:
2017.10.12: eosinofil emelkedett
2017.04.04: össz bilirubin, direkt bilirubin emelkedett, eosinofil emelkedett
2016.02: össz bilirubin, direkt bilirubin emelkedett, eosinofil emelkedett
2015: össz bilirubin, direkt bilirubin emelkedett
2011: Eosinofil emelkedett

- Mellkasröntgen tüdőgondozó: 2016.03: negatív
2011.11: negatív
- Urológia:, 2016.05, herezacskó varicositas, lumbago ischiassal, nem kell műteni
2016.03 Varicocele, műteni kellene ( magánrendelés)

- Ultrahang: 2017.06: belek meteorisztikusak
2016.03 Kp. fokú meteorizmus ( magánrendelés)
2012.01 negatív
- Sebészet: 2017.07: jelzett területen köhögtetésre sem tapintható hernia, fizikai sérvkapuk zártak
2016?? : sérv nem tapintható, hasüregi sérv meg ritka és azt csak akkor csináljuk meg ha kizáródik ( magánrendelés)
2016.05: ha nincs pukli akkor nincs sérv mondták ránézésre

- Vastagbél tükrözés 2016.12: terminalis illenium területe enyhén gyulladt, mikrofekélyek láthatóak, onnan szövetminta IBD-re negatív, recto-sigma határ jelentősen megtört

- Gyomortükrözés: 2017.01: Cardia nyitva, gastrooesophagealis reflux oesophagitis nélkül

- Laktóz ( 2016.07) és étel intolerancia (2016.05) tesztek negatívak.

- Pollen, por, gombaspóra allergia: pozitív kiskorom óta

- Fül-orr-gégészet: 2017.10: Orrsövény elferdülés, allergiás rhinitis
2012.01:idült pharyngitis,idült garatmandula gyulladás, mandulából váladék ürül,torokváladék véve: Normál garatflóra, sok telep, antibio után: sine morbo.

- Hasi natív MRE: 2017.04. A jobb vese felsõ pólusában laterálisan, corticalisan egy 10 mm körüli cysta ábrázolódik. A belek területén biztosan kóros fali megvastagodás nem igazolható.
- Ugyanaz MR felvételről másodlelet: A coecum caudal felé, mélyen a kismedencébe helyezett.

- Kardiológia 201706 EKG, szívultrahang: negatív ( magánba)
- Szemészet: 2017.08 kötőhártya gyulladás
- Reumatológia: 2017.10: reumatológiai teendő nincs
- Fogászat : 2017.10 Panoráma rtg negatív
2014 és 2011-ben sem találtak gócot.

 

Korányi: Egy kórháznak nevezett hajléktalanszálló

2017.11.10. 06:00

14348775_15a5e8c34ea166b369130fee0711ed32_xl_1.jpgA rendőrség 1 hét alatt 3 alkalommal volt kint ilyen olyan "alkoholos problémák" miatt. Hulla részeg fertőző tüdőbeteg hajléktalanokat szállít a rendőrség hetente az osztályra, vagy egyel feljebb a zárt részlegbe.

Üdvözlöm a blog olvasóit.

 

Sajnos ezt a posztot nem tudom rövidre fogni,de ígérem,hogy törekedek a lényegre.
Kora nyáron rohamos fogyással,gombócérzéssel a torkomban,hajhullással,gyakori hőemelkedéssel,állandó fáradság érzetével a körzeti orvoshoz fordultam.A laboreredmény igazolta,hogy gond van a pajzsmirigyemmel ami endokrinológiára tartozik,de október 31-e előtt nem tudtak időpontot adni.Így nem volt más választásom,tűrtem az egyre kellemetlenebb panaszokat.Pár hete fekvő helyzetben elkezdtem köhögni,étvágyam már egyáltalán semmi,erőm semmi,valamint elkezdett fájni mindkét oldalon az egész hátam amit szinte állandó hőemelkedés kísért.Ekkor felkerestem ismét a körzeti orvosomat aki látván az állapotom elküldött mellkas röntgenre,gondolom az elmondott tüneteim alapján.Sajnos a röntgenfelvételen tömeges beszűrődéseket találtak ami TBC-re utalt.

 

A területi tüdőgondozó azonnal beutalt az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetbe,hogy valójában erről van-e szó.Mondanom kell,hogy egy zabszem sem fért volna...pedig már nem vagyok gyerek.Másnap reggel megjelentem a kijelölt osztályon (8-as osztály aktív fekvő) felvételre. Itt megjegyzem,hogy életemben nem voltam kórházban a szülésemen kívül,így érthető,hogy féltem,ideges voltam,legszívesebben hazamentem volna elfelejtve miért is vagyok ott,de ezt ugye nem lehetett.Amíg a folyosón vártam szabad ágyra, megjelent egy doktornő dr.Sz.R. aki sietve behívott az orvosi szobájába mint új beteget.Röviden tájékoztatott,hogy a mellkasfelvétel szerint sajnos ez valóban TBC,de itt és most muszáj produkálnom egy köpetet a tenyésztés miatt.Mondtam neki,hogy sajnálom doktornő,de én "olyat" nem tudok,soha nem is tudtam.Jó,ha nem megy akkor kell csinálni egy tüdőtükrözést ami viszont fájni fog ( mutatott a saját mellkasára) vagy van még egy verzió,hogy a hátamon keresztül a felső lebenyből mintát vesznek,majd folytatta a kiselőadást,hogy olyan ember nincs aki nem tud köpni mert az a fejben dől el,tehát kezdjek hozzá.

 

Nem tudom mit produkáltam a csőbe ijedtemben,de elfogadták.Ezután elfoglaltam az ágyam és elkeseredve vártam a sorsom.Másnap délkörül megláttam a doktornőt a folyosó végén és utána siettem,hogy megkérdezzem mikorra várható ebből eredmény mivel én nem tudom mi ennek a menete.Flegmán közölte,hogy attól,hogy" utánam szaladgál nem lesz meg hamarabb" "majd ha megérkezik majd megfogja tudni".Ezzel elviharzott.Másnap egy másik doktornő jött oda hozzám aki közölte,hogy az eredmény pozitív és erről az osztályról letesznek a földszinti (19-es krónikus tüdő belgyógyászat) részlegre.Egy ápoló átkísért az osztályra,ahol rövidesen jött a főorvosnő dr.K.G. Mosolyogva közölte,hogy nem kell megijedni ennyire,ez ma már teljesen gyógyítható betegség,stb,stb.

14348775_15a5e8c34ea166b369130fee0711ed32_xl_1.jpg

Majd még mindig mosolyogva közli,hogy ez egy hosszú kezelés és minimum 3 hónapig ott kell lenni ahhoz,hogy javulás álljon be,de addig is pihenjek,sétáljak ebben a csodás parkban,egyek,hízzak,szedjem a gyógyszert,és főleg ne stresszeljek mert az nem jó.Kiemelném,hogy ez az első órában történt amikor az osztályra kerültem,tehát még jobban körül sem volt időm nézni. Nem szégyenlem,nagyon elkeseredtem,hogy három hónapot kell kórházban töltenem és talán majd hetek múlva hétvégeken kiengednek,hogy hazatudjak menni a családomhoz,de ez van, meg kell gyógyulni, mese nincs.Visszaindultam a kórterembe végig a folyosón amikor feltűnt,hogy igen furcsa alakok jönnek mennek,fekszenek,kint ücsörögnek a teraszon.Egészen konkrétan hajléktalan férfiak.Mosdatlan,koszos ápolatlan emberek,akik a szó legszorosabb értelmében métereken át húzták maguk után a szagot.Pár óra alatt megtudtam,hogy sajnos itt ez megy.

 

Tele van hajléktalanokkal az osztály, akik vissza visszajárnak (vagy hozza őket a rendőrség mivel nem hajlandóak magukat gyógyíttatni), a gyógyszereket csak egy ideig szedik majd megszöknek végigfertőzik a várost majd visszahozza a rendőrség akkor már a zárt részlegbe,ami pont az én kórtermem felett volt.Ez nekik a mennyország-tájékoztatott az egyik szintén a hajléktalanoktól már 3 hete szenvedő betegtársam.Itt kapnak enni,meleg van,ágyban alszanak. A kitakarított vécéket telerondítják,a fürdőt vizelésre használják,simán bejárnak a női mosdóba/zuhanyzóba hiába kiabál a nővér velük,nem érdekli őket.Én pl. csak úgy tudtam lezuhanyozni,ha valamelyik családtagom ott volt és az ajtó előtt őrködött míg végzek,és ez még az enyhébb kellemetlenség ami ott folyik azon az osztályon éjjel nappal.

 

A rendőrség 1 hét alatt 3 alkalommal volt kint ilyen olyan "alkoholos problémák" miatt. Igen,jól olvassák a kedves olvasók,hulla részeg fertőző tüdőbeteg hajléktalanokat szállít a rendőrség hetente az osztályra, vagy egyel feljebb a zárt részlegbe,egyik a másiktól lop, az a rendőrséget hívja,azok meg szorgosan jönnek este 11 kor intézkedni.És mindez egy kórházban történik 2017 ben ahol egy meggyógyulni vágyó,normális embernek hónapokat kellene eltölteni,hogy újra közösségbe mehessen,hogy újra tudjon dolgozni,adót fizetni,hogy még több ilyen a rendszert teljesen kihasználó,másokra veszélyes,magukat gyógyítani nem akaró embert tudjon a kórház teljes ellátással tárolni az idők végezetéig.Ezt megelégelve megpróbáltam a "kezelőorvosommal" dr.K.G.-val beszélni,hogy én ebben az idegállapotban ezt nem bírom tovább (1 hét) és találjunk valami közös megoldást,hogy innen elmehessek természetesen a gyógyszerszedés és kontroll szigorú betartása mellett.

 

A főorvosnő erre pszichológusi segítséget ajánlott intézményen belül,amit akkor nem tudtam,hogy gúnyból tesz,vagy komolyan gondolja.Sajnos teljesen komolyan gondolta.Ezek szerint neki a világ legtermészetesebb dolga az,hogy egy beteg hosszú hónapokat tölt el ápolatlan hajléktalanoktól méterekre elválasztva.Én ebbe nem nyugodtam bele,és nem érdekelt a főorvosnő cinikus és nevetséges tanácsa, közöltem vele,hogy én itt nem maradok tovább.Itt nem meggyógyulni lehet hanem megbolondulni,vagy valami más fertőző betegséget elkapni amiből köszönöm nem kérek.

 

Rendben, mondta félvállról,ha átveszi magát a területi tüdőgondozója ambuláns betegként én tőlem mehet.Szuper. Rögtön hívtam a családomat,hogy azonnal keressék fel a tüdőgondozót és intézkedjenek, mert akkor végre elmehetek erről a szörnyű helyről.A gondozó vállalt természetesen a szabályok szigorú betartása mellett,ezzel semmi gond nem volt. Mivel ezt közölnöm kellett a főorvosnővel is,bekopogtam a szobájába ahonnan egy az osztályon dolgozó másik orvos jött ki,és közölte velem,hogy ő vette át a papírmunkát a főorvos asszonytól mert az ideg összeroppanást kapott tőlem,és nem hajlandó az ügyemmel tovább foglalkozni.

 

Tehát Őnagysága kapott tőlem idegösszeroppanást az egy hét alatt holott összesen beszéltem vele 2 alkalommal 2-2 percet azt is futtában.Ő kapott tőlem idegösszeroppanást,mert két alkalommal próbáltam valamivel többet megtudni a betegségemről/a köpeteredmény várható idejéről/ és egyáltalán erről az egészről,valamint kétségbeesve kértem a segítségét,hogy találjunk valami megoldást a hazamenetelemre,mert ez nem állapot ami ott megy.

 

Az aznapi vizitet még megvártam amin az idegösszeroppanástól szenvedő főorvosnő is részt vett. Flegmán, rám sem nézve odamorogta,hogy a záróját még megcsinálom a kollégától később átveheti.Szerencsémre 2 órán belül elkészült, így végre elhagyhattam ezt kórháznak nevezett hajléktalanszállót.

 

Köszönöm,hogy elolvasták és elnézést amiért hosszúra sikerült.

 

Ágnes

A kórház hibázott, a beteg meghalt

2017.11.06. 06:00

image.jpgTöbbsoron hibázott a kórház, amit a Nagypapám szervezete sajnos már nem bírt ki. Elvettek tőlünk egy csodálatos embert, aki szerető férj, szerető Édesapa, szerető Nagypapa és szerető Dédnagypapa is volt egyben.

Nagypapám 2017. Október 6-án pénteken került be a szentesi sürgősségi osztályra, tüdőgyulladásból eredő légzés elégtelenség miatt, majd lekerült a belgyógyászati osztályra még akkor délután. Aznap rosszabbul lett, majd az intenzív osztályra került. Minden elismerésünk az ottani orvosoké és nővéreké, akik megmentették Őt és méltósággal, nem szalagmunkaként kezelték. Majdnem másfél hetet töltött ott. A nővérek és a kezelőorvosok mindig pontos tájékoztatást adtak az állapotáról, akár személyesen, akár telefonon történő érdeklődésünkre.

 

A kétoldali tüdőgyulladásról ugye már tudtunk, de szívritmus zavart is észleltek Nála, ami idővel már javuló tendenciát mutatott, az ottani orvosok elmondták, hogy további vizsgálatok majd szigorúan csak a tüdőgyulladás elmúlása után végezhetők! Akkor párommal bejelentettük a Főorvos Úrnak, hogy ahogy szállítható állapotban lesz, amikor kikerül az intenzívről szeretnénk átszállítatni a Kecskeméti Megyei Kórházba, az ottani Doktor Úr, akivel felvettük a kapcsolatot már várja. (Ők is konzultáltak folyamatosan egymással Nagypapám állapotáról.) Doktor Úr közölte, hogy ha szállítható állapotban lesz (persze kizárólag mentővel) akkor semmi akadálya ennek. Október 10-én kedden, egy látogatásunk alkalmával Doktor Úr elmondta, hogy ha szüksége lesz a lélegeztető gépre továbbra is Nagypapámnál, akkor gége metszést(a szakszót nem ismerem) kell végrehajtaniuk, hogy ne sérüljön a légcső, mert 8-10 nap a maximum, amit a gépen lehet tölteni. Doktor Úr készségesen elmondta, hogy beszéljük meg ezt otthon, elmondják a Nagypapámnak is természetesen, de mivel Ő gyógyszerek hatása alatt áll, (Nagypapám mimdvégig tudatánál volt, mindenre emlékezett) így nekünk is tudni kell róla, illetve aláírni a papírt, amit Édesanyám még aznap délután meg is tett.

 

Október 12-ei látogatásunk során örömmel észleltük, hogy Nagypapám nincs már a lélegeztető gépre kapcsolva, elég Neki az oxigén maszk, jobban is érezte magát látszólag is és elmondása alapján is. 14-én, szombaton ahogy bementünk hozzá már tényleg szemmel látható volt a javulás, amit az orvosok meg is erősítettek. Elmondták, hogy megindult a gyulladás visszahúzódás és már a lélegeztető gépre sincs szükség, csak az oxigén maszkra, ami viszont maximumon megy Nála. Október 15-én délelőtt telefonon érdeklődtem Nagypapám állapotáról és akkor is pozitív híreket kaptunk. Elmondta a Doktor Úr, hogy továbbra is javul és már felültették több időre is. Október 16-án hétfőn délelőtt Édesanyám telefonon érdeklődött Nagypapám állapotáról, amire azt mondták, hogy jobban van, így valószínű még aznap lekerül a belgyógyászatra. Fel is vettük egyből a kapcsolatot a kecskeméti Doktor Úrral, aki szintén azonnal felvette a kapcsolatot a szentesi belgyógyászat vezetőjével. Nagypapám elmondása alapján aznap reggel 8:00-tól, délután 13:00-ig egy tolókocsiban, ölében a holmijával!!!! várt. Mikor megkapta végre az ágyát (ami üres volt mindvégig a szobatársai elmondása alapján is) már uzsonnát kapott, amit mind meg is evett, büszkén mutatta Édesanyáméknak délutáni látogatásuk során. Aznap a szentesi Doktor Úr közölte, hogy nincs szállítható állapotban, így aznapra nem, majd másnapra adja ki a szállítását, ha Nagypapám állapota engedi.

 

image.jpg

 

Mi már tűkön ültünk, nem értettük mi tart ilyen sokáig. Másnap Doktor Úr szabadságon volt és a rezidens elmondása alapján nem adott neki semmilyen felvilágosítást Nagypapámmal kapcsolatban, állítólag nem is tudott a szállitásról. Október 17-én kedden délután bementünk a Nagymamámmal meglátogatni Nagypapámat, de ami látvány fogadott bennünket az egyszerűnek leírhatatlan! Nagypapám a 12-es kórteremben összekuporodva feküdt... az oxigén maszkot próbálta EGYEDÜL igazgatni, láthatóan kevés volt neki amit kapott belőle. Egy szakadt pléd volt rajta, a lepedő alatta tiszta vér és széklet foltos volt. Annyira zihált, annyira zaklatott volt! Kérte, hogy segítsünk Neki felülni, mert nem segít Neki senki! Senki? Hogy-hogy senki? Amíg ott voltunk se nézett be egy nővér se. Felültettük, majd percekig a térdére támaszkodva, zihálva nézte a padlót...

 

Annyira rossz állapotban volt már akkor. Mondta, hogy nem kapott enni sem. NEM KAPOTT ENNI SEM???!!!! Nagymamám próbált Neki pár falatot kínálni, de azt mondta Nagypapám, hogy nem kell Neki semmi, nagyon fáj mindene, nagyon megszenvedtették azt mondta. ... szomjas volt, de inni se bírt, majd mikor kimentem a kórteremből, hogy keressek egy nővért, magyarázatot várva, hogy miért nem kapott enni és hogy vacsorázni ugye segítenek Neki, erre a nővér közölte, hogy tükrözték, így nem ehet. Tükrözték??!! MI AZ, HOGY TÜKRÖZTÉK? Nem is szólt senki!!!! Ha Ő nem mondja meg se tudjuk, hogy vizsgálatokat végeztek rajta. Elcsukló hangon mondta, hogy fáj nagyon Neki az egész gyomra, nagyon rosszul van, nagyon rosszul is nézett ki sajnos. Azt mondta, amit csináltak Vele "nem kívánja senkinek"...

 

Elmondta, hogy reggel 8:00-tól délután 13:00-ig vizsgálták, gyötörték, tolták ide-oda, még az oxigén maszkot se vihette, nem adták neki oda. NEM ADTÁK NEKI ODA!!!!!!! Délelőtt Édesanyám telefonált az osztályra, hogy érdeklődjön az állapotáról, senki egy szóval sem mondta Neki, hogy vizsgálják éppen, csak annyit közöltek, hogy az állapota változatlan. S közben már reggel óta gyötörték... Gyomortükrözést csináltak Nála, amit a megkérdezése nélkül hajtottak végre, se Ő, se mi, a hozzátartozók nem egyeztünk ebbe bele, tehát akarata ellenére történt és a mi akaratunk ellenére is! (Az intenzív osztályon kérték a beleegyezésünket a vizsgálatokhoz, mivel Nagypapám gyógyszeres befolyásoltság alatt állt, itt akkor miért nem? Ugyanúgy gyógyszerekkel tömték és ÁLLÍTÓLAG Ő írta alá a papírt, legalábbis a Kórház utólag ezt állítja.)

 

Még akkor délután szóltam egy nővérnek is, hogy NEM vizsgálhatják tovább, jeleztük eddig is, hogy el lesz szállítva. Elmondása alapján fel is írta.... Újra elismételném a betegjogok egyikét, amivel tele van ragaszgatva a kórházuk: A betegnek joga van tudni, hogy milyen vizsgálat előtt áll éppen és ha nem életbevágó JOGA VAN AZT ELUTASÍTANI!!!!!!!! Egy 83 éves bácsit, akit előtte hoznak ki az intenzív osztályról, akinek légzéselégtelenség miatt szüksége van az oxigén maszkra folyamatosan, ami maximumon megy Neki, aki még mindig antibiotikumos kezelés alatt áll, súlyos, kétoldali tüdőgyulladás miatt, akinél a szívultrahang vizsgálat is rossz eredményt mutatott, akit gyomorszondával etettek előtte napokig, aki több, mint egy hétig volt lélegeztető gépen, azt a bácsit MIÉRT kell meg tükrözni???? Életbevágó volt talán? NEM! KOMMUNIKÁCIÓHIÁNY, ami egy kórházban elfogadhatatlan!!!

 

Még a rezidens, aki elvégezte ezt a szörnyűséget is azt mondta, hogy még nem kapta meg az intenzív osztályról a zárójelentést. NEM KAPTA MEG? AKKOR TEHÁT AZT SEM TUDJA, HOGY AKIT TÜKRÖZÖTT MILYEN ÁLLAPOTBAN VAN, CSAK ÖNKÉNYESEN NEKIESIK ÉS GYOMORTÜKRÖZÉST HAJT VÉGRE EGY, A SZÉKLETBEN TALÁLHATÓ KISEBB VÉRZÉS MIATT??? MINDENFÉLE BELEEGYEZÉS NÉLKÜL? Állítólag háromszor észleltek nála KISEBB vérzést a székletben, KISEBBET, ami nem volt életbevágó vizsgálatot követelő ok!!!! Akkor MIÉRT nyúl hozzá? MIÉRT??????? A beteg akarata és a hozzátartozók akarata ellenére! Nem életbevágó vizsgálat volt, így HIBÁZTAK többsoron!!! Közölte a rezidens, hogy kapott fél liter vért is. Fél liter vért???? Mégis miért???? A legelső és utána a folyamatos vérvizsgálatok mind kimutatták, hogy Nagyapám vérképe jó, NEM VÉRSZEGÉNY!!! Egyre javult, már egyedül evett is...miért kellett neki hirtelen vér??? A minimális székletben észlelt vér miatt????? Vagy mert valaki hibázott????

 

Kommunikáció hiány volt végig orvos és orvos, osztály és osztály közt is. A rezidens, aki akaratunk ellenére csinált vizsgálatokat még zárójelentést se kapott az intenzív osztályról, akkor hogy veszi a bátorságot önkényes vizsgálatokra??? kérdezem újra és újra. ...állítólag azt se tudta, hogy el fogják szállítani, véleménye szerint az állapota stabil volt és szállítható, de a Főorvos Úr szerint nem! Nem szállítható, de oxigén maszk nélkül órákig vizsgálható? ...és hogy mi volt a kórház válasza a halál okára? Annyi, hogy minden előjel nélkül elaludt. Az a beteg, aki rendesen levegőt sem kapott, akinek szörnyű fájdalmai voltak, aki elmondása alapján és láthatóan sem tudott rendesen pihenni sem, nemhogy aludni. A kínzó vizsgálatok és a rejtélyes hirtelen véradás után láthatóan haldoklott. ELFOGADHATATLAN!!! Többsoron hibázott a kórház, amit a Nagypapám szervezete sajnos már nem bírt ki. Elvettek tőlünk egy csodálatos embert, aki szerető férj, szerető Édesapa, szerető Nagypapa és szerető Dédnagypapa is volt egyben.

Semmibe vették az orvosi titoktartást, ezért elvehetik a gyermekemet

2017.11.02. 06:32

c6fbc7faade4473a9aca7b6268eed28a.jpgOlyan információkat mondtak el rólam, amiket velem nem közöltek és nem hogy második, de még harmadik félnek is kiadták. Az exem mindezt fel tudja használni ahhoz, hogy megpróbálja elvenni tőlem a gyermekem.

Tisztelt Címzett!



A mi történetünk elég bonyolult, de megpróbálom röviden leírni a lényeget.



Az egész történet előzménye, hogy a fiam apjával elváltak útjaink, mert másik nővel szűrte össze a levet. A gyerek akkor 5 éves volt. Nagyon csúnya volt a "különválás" mert az apuka nem volt hajlandó minket békén hagyni. Mivel nem úgy alakult a vagyonmegosztás, ahogy ő gondolta, bosszúhadjáratba kezdett. Fenyegetett, hogy elvágja a torkom, zaklatott, testi sértést is elkövetett, rongálások, lopások és betörések lettek a számlájára írva. Hozzátenném, se a rendőrség, se az ügyészség nem csinált semmit, egyedül a testi sértés ügyében volt bírósági eljárás.

 

Egészen addig folytatta ezt, amíg nem szereltettem fel kamerákat és nem telepítettem egy alkalmazást a telefonomra, ami minden beszélgetést felvesz (még ha jogsértő is). Miután ezekről tudomást szerzett nem nyíltan folytatta. (A mai napig azon munkálkodik, hogy kicsináljon minket és elszakítsa tőlem a gyerekem.)

 

c6fbc7faade4473a9aca7b6268eed28a.jpg

A fiam nagyon megviselte ez a helyzet és dührohamok formájában előtört belőle. Az iskolát 7 évesen kezdte, de már óvodában sok gond volt vele emiatt. A gyerek sok mindennek tanúja volt sajnos, amit az apja tett ellenünk, ezeket védekezésképp el is zárta magában. A tanulással is nagy gondok voltak, nem tudott figyelni órán, visszabeszélt, verekedett, ingerlékeny volt stb. Emiatt 2x jártunk a Nevelési Tanácsadóban, de érdemlegeset egyszer sem mondtak. BTM-nek ítélték és annyi. Átvittem egy másik iskolába, mert több problémám is volt a tanítókkal és az ottani rendszerrel. A jelenlegi osztályában van egy nagyon hasonló fiú, mind viselkedésben, mind problémáiban. Az ő szülei elvitték őt egy kórházba kivizsgálásra és kapott egy gyógyszert, utána sokkal jobban teljesített az iskolában, normalizálódott a viselkedése és mégis önmaga volt.



Én is elvittem ugyan oda a fiam. Általában ezek a vizsgálatok egy hét alatt megoldhatók és hazajöhet a gyermek. Mi bent voltunk másfél hétig (1 hétig nekem is bent kellett lennem vele), mert ő bonyolult eset volt. Beérkezésünkkor megkérdeztek egy sor dolgot, köztük azt is kinek adhatnak információt a fiammal kapcsolatban. Én azt mondtam senkinek, mert én mindenkit tájékoztatok majd, akit szükséges.

 

Kapott ő is egy gyógyszert és attól sokkal jobban érzi magát, jobban teljesít, jobb a viselkedése, türelmesebb ... minden nagyon jól alakult.



A probléma ott kezdődött, hogy megtudtam, hogy a gyermekem apja érdeklődött a kórháznál a vizsgálatokról. Telefonon nem adtak ki neki információt, viszont mikor lement személyesen a nőjével úgy már kiadtak nekik mindent. Nem csak a fiammal kapcsolatban, hanem a rólam kialakult véleményüket is! Ezzel szerintem teljesen megsértették az orvosi titoktartási kötelezettségüket, akik vizsgálták és kezelték a fiam. Természetesen nem az a probléma, hogy a fiammal kapcsolatban kiadtak információt, hanem az, hogy velem kapcsolatosan is elmondtak nekik egy szót is. Ehhez nem volt joguk, mert az én írásos meghatalmazásomra lett volna hozzá szükség. Ráadásul olyan információkat mondtak el rólam, amiket velem nem közöltek és nem hogy második, de még harmadik félnek is kiadták.



Az exem mindezt fel tudja használni ahhoz, hogy megpróbálja elvenni tőlem a gyermekem.



Kérlek segítsetek, hogy mit tudok tenni ilyen helyzetben. Ha elmegyek bíróságra, akitől hallottam, hogy voltak a kórházban és mindent elmondtak nekik nem hajlandó tanúskodni és későbbiekben nem fog nekem elmondani semmit, amit hall róluk.



ui.: A fiamnak annyira rossz az apjánál, hogy etika órán, mikor a tanító megkérdezte az osztálytól, hogy ki mit fog csinálni hétvégén ő kiakadt elkezdett sírni (gyógyszerrel) és beszámolt az összes ott ért sérelméről, amik folyamatosan érik őt abban a közegben. A nőnek van 3 gyereke az előző házasságából és van egy közös is az exemmel, tehát 4 gyerek van ott és az enyém a felesleges ötödik, akit mindenki mindenért hibáztat, ha valami nem jó.

 

Mikor ott van az apja nem foglalkozik vele egyáltalán. Nem akar velük lakni (már kérdeztem) és sokszor menni sem akar láthatásra, de nem tehetek semmit, muszáj. Nagyon sokszor jött már haza sírva. A fiam most 10 éves.

Hiába üvöltött a fájdalomtól, az ügyelet nem ment ki

2017.10.31. 06:30

orvosi_ugyelet.jpgCsak azt kívántam megtudni, hogy ma, Magyarországon mi kell azon túlmenően, hogy valaki a fájdalomtól üvöltve közli, hogy nem tud mozdulni, és egyedül van egy 7 hónapos babával, hogy mégis kihúzza magát az ügyelet.

Kedves Embertársaim, Lassan kettő hete történt meg az alábbi kis esemény velünk, így azt gondolom, hogy noha akkor ölni szerettem volna, mára kicsit lehiggadtam, és tárgyilagosan tudom tálalni az események sorát. Történt, hogy 29-i hétvégén Nyíregyházán volt dolgom, így nem túl nagy örömmel, de magára hagytam a kis családomat hétvégére, amely egy már alig-alig szoptatós anyukából, egy hét hónapos babából, és jómagamból áll.

 

Párom alapvetően jó fizikumú, de egy kicsit babázó állapotú, és rendszeresen emelgeti - mert kell - a több, mint kilenc kilós fiunkat. 30-án üvöltve kelt, mert berobbant a nyaka-háta-válla valamije, de emberfeletti küzdelemmel rendbe rakta az éjszaka után a babát. Majd kidőlt. A jelzők nem túlzóak, ismerem, és tudom, hogy milyen fájdalmai voltak. Mivel szerencsére rutintalanok vagyunk "felhasználói oldalon" az egészségügyben - én ugyan dolgoztam ezen a területen, de ez most csak súlyosbító tényező -, megpróbálta egyedül kezelni a helyzetet. Internet, III. kerületi hétvégi ügyelet, telefonszám, tárcsázás. Üvöltéssel megtűzdelve - éppen "leválik" a baba, ezért még egy algopyrint sem mert bevenni, szóval tényleg -, megpróbálta megtudni, hogy mi az eljárás ilyen esetben: azaz, hogy egyedül van egy 7 hónapos csecsemővel, és nem tudja megmozdítani a saját testét sem. Nem még a babát.

 orvosi_ugyelet.jpg

 

A telefonos kisasszony meghallgatta, majd közölte vele, hogy küldjön be valakit - barátot, szomszédot (sic!) - a receptekért... Úgy vélem, hogy mi alapvetően humoros emberek vagyunk, de ezen sem ő, sem én nem tudtam kacagni. Mivel azért a szomszédot nem olyan egyszerű ugrasztani szombat reggel, így egy olyan barátnőjét hívta, akit el tudott érni. A XI. kerületből ment be a leányzó a Vihar utcába. Azt, hogy ott miféle patália támadt, amikor elmondta, hogy már éppen nem szoptat, de még fej, az legyen az ő története. Elhozta a recepteket, kiváltotta a gyógyszereket, és mire hazaért velük, nagyjából én is akkor érkeztem meg. (Rengeteg kérdés merül fel az üggyel kapcsolatban, többek közt az is - és bocs, hogy ez az első, de nem akarom elfelejteni, és bár nem tűnik fontosnak mégis az -, hogy az M3-on nagy valószínűséggel begyűjtött fényképeimért ki fog fizetni...?)

 

Én rögtön hívtam az ügyeletet, és mivel el tudtam látni a páromat, csak azt kívántam megtudni, hogy ma, Magyarországon mi kell azon túlmenően, hogy valaki a fájdalomtól üvöltve közli, hogy nem tud mozdulni, és egyedül van egy 7 hónapos babával, hogy mégis kihúzza magát az ügyelet. A telefonos kisasszonnyal beszéltem - szándékosan nem nevezem nővérnek, vagy asszisztensnek, bár nem ő tehet róla, hogy ilyen a rendszer -, aki közölte, hogy szerinte helyesen járt el, de majd az ügyeletvezető visszahív. Valóban, kb. egy óra múlva visszahívott az ügyeletvezető - és gondolom egy személyben az ügyeletes orvosnő is -, és meghallgatta a sirámomat. Lényegében ugyanazt a kérdést tettem fel neki, mint előzőleg a kolléganőjének. Itt szó szót követett, leginkább én szerettem volna egy egyszerű - alany-állítmány-tárgy (copyright by Hofi) - választ kapni a kérdésemre. Végül kibökte, hogy "nem kérte a beteg, hogy kijöjjenek". Tuché, sőt, sakk-matt valamint K.O. is egyben.

 

Mentségére legyen mondva, hogy ekkor már megkérdezte, hogy kijöjjenek-e... Szóval én tudom, hogy sok aberrált telefonáló van a hétvégi ügyeleten - én magam is dolgoztam ügyeletben, de az én időmben i) a zavartan beszélő, ii) a terhes nő és iii) a kismama minden körülmények közepette elsőbbséget élvezett. És gondolom joggal feltételezhető, hogy egy fájdalmakkal küzdő, egyedül lévő kismama nem azért hívja a hétvégi ügyeletet, mert csacsogni van kedve. Végül valahogy késő délutánra mégis ki kellett hívni az orvost, aki kb. 40 perc alatt ki is jött, és megtette amit kellett. Én ugyan a párom kérésére nem voltam jelen, merthogy még mindig elég zaklatott lelki állapotban voltam, de amint megtudtam, protokoll szerint járt el az orvosnő.

 

Megjegyzem, éjszaka csak be kellett menni az ORFI ügyeletére, ami szintén megérne egy szösszenetet, de erről csak annyit, hogy az ottani ügyeletes orvosnő és az asszisztencia párját ritkítóan korrekt és becsületes munkát végzett. Millió kérdés van szerintem a sztorival kapcsolatban. Nem is teszem fel őket, mert már így is hosszú voltam, és mert úgy is mindenkiben ugyanazok a kérdések merülnek fel... De van egy emberi oldala is a történetnek, és van egy intézményi is. Sőt, egy egész szabályozói is. Én elhiszem, hogy Magyarország jobban teljesít, és hogy sohasem volt még ilyen jó magyarnak lenni - (nem) -, de azért csak kellene már foglalkozni az egészségüggyel is egy kicsit. Leginkább, hogy legyen orvos. Úgy általában. Aztán hogy legyen jó szándék.

 

Meg legyen empátia. Ja, és az ügyeleten orvosi műszer. Hogy az ORFI-ban éjszaka ne vaksötétben kelljen kolbászolni a Lukács területén, stb., stb. De leginkább az kellene, hogy ha valaki betelefonál az ügyeletre, természetesnek legyen véve, hogy azt azért teszi, mert orvosi segítségre van szüksége. Vagy ha nem is veszik természetesnek, és az iskolában sem tanítják, hogy "na Te bunkó, mond ki hogy orvos kell, ha az ügyeletet hívod", akkor legalább a telefonos kisasszony megkérdezze, hogy küldje-e az orvost. Vagy legyen meg benne a képesség, hogy bizonyos helyzetekben kérés nélkül is küldje az orvost... Hát ennyi. Ja, a Tisztiorvosi Szolgálathoz nem akarok menni. Nincs értelme. De ezúton is javasolnám a politikai játékosoknak, hogy gondolkodjanak el a fenti történeten.

 

Üdvözlettel,

István

Nem vizsgált meg az orvos, mert nem akart miattam megbetegedni

2017.10.12. 06:22

img_20171006_110435_1.jpgXVI. ker. háziorvosi rendelő: "Ide ne jöjjön be, nem akarom Magától elkapni, jöjjön délután, miért én kapjam el, nem az én dolgom."

Sziasztok!

 

Nekem többnyire pozitív tapasztalatom volt egészen ma délelőttig a magyar orvostársadalommal.

 

Úgy esett, hogy lebetegedtem, masszív takonykór annak minden velejárójával, de mellé még az egész nyakam is felduzzadt és befeszült, ilyen tünettel még nem találkoztam. Ezért minél hamarabb becéloztam az orvost és elmentem a XVI. kerületi Háziorvosi Rendelőbe, ahova egyébként is tartozom, és ahol a háziorvosom hiányában ahhoz az orvoshoz próbáltam volna bejutni, aki rendszeresen helyettesíti. Végül kiderült, hogy ma kivételesen nem a helyettes, de nem gondolom, hogy ez indok arra a stílusra és hozzáállásra, ahogy kezelt. Konkrétan elküldött, hogy nem hajlandó megvizsgálni, és kerek-perec kimondta, hogy azért, mert nem akar miattam megbetegedni.

 

A részleteket alább olvashatjátok (Ez az, amit a háziorvosi rendelő facebook oldalára is megírtam.) Emberségből "jeles", de legalább őszinte - avagy "ide ne jöjjön be, nem akarom Magától elkapni, jöjjön délután, miért én kapjam el, nem az én dolgom." Feldagadt fejjel és a masszív takonykór tüneteivel látogattam el a rendelőbe annak reményében, hogy hajlandó rám 2 pillantást vetni az orvos. Mivel a saját házi orvosomról kiderült, hogy nem rendel- erről tájékoztatás sehova nincs kirakva a rendelőben egyébként-, ezért ahhoz az orvoshoz mentem, aki rendszeresen helyettesíteni szokta. És nyilván nem hobbiból mentem orvoshoz, hanem mert rosszul voltam.

 img_20171006_110435_1.jpg

A konkrétan csont üres rendelőben 40 perc várakozás után jutottam sorra, bár az első védvár az asszisztens személyében áthatolhatatlannak látszott. Felvázoltam neki a helyzetet, már ő az ajtóban elküldött volna, de végül megesett rajtam a kőszíve és már majdnem beengedett, mire az orvosnak nem nevezhető dr. Hobbi Hippokratész közölte, hogy ne menjek be, mert "Én nem akarom elkapni magától, miért én kapjam el, nem az én dolgom, jöjjön vissza délután". Ne titkoljuk az orvosi esküjéhez a látszat ellenére bizonyára végletekig hű barbár nevét, "dr." K. Zs-ról van szó.

 

Egyébként, ha tömve lett volna a rendelő, sorban álltak volna a betegek és összedőlt volna a ház attól, ha elpazarol rám 2 másodpercet, akkor megérteném a reakcióját, bár akkor is elfogadhatatlan lenne. Ezzel szemben a valóság az, hogy én voltam az egyedüli ember az egész váróban, pedig egyszerre 3, akarom mondani 2 orvos rendelt - K. Zs. tevékenysége mindennek minősíthető, de rendelésnek nem.

 

Úgyhogy üzenem a delikvensnek, hogy váltson "szakirányt" és menjen inkább patológusnak, akkor a páciensei befognák a pofájukat, és attól sem kellene félnie, hogy cseppfertőzéssel átadnak valami szörnyű kórságot. Csatoltam két képet is arról, hogy mennyire volt elfoglalt a "doktornő", és milyen "sokan" várakoztak a

rendelőben...

 

Üdv, Kinga

Minden nőnek fáj a melle?

2017.10.06. 06:35

20150611a-betegseg-a-sertodott-lelek.jpgHónapokat kell várni egy vizsgálatra. Többször tapasztaltunk hasonló hozzáállást, kérdem én, hogy akkor hogyan forduljunk megelőzésképpen időben orvoshoz? 

Tisztelt Praxis blog!

 

Mai nap a nyíregyházi emlő centrum mammográfiai szakrendelésen ultra hang vizsgálatra voltunk visszahívva, ugyanis a 13 éves kislánynak csomó van a mellében. Áprilisban ugyanitt megállapították, hogy mind a két mellében ciszta van, ezért 3 hónap múlva kontroll vizsgálatra előjegyezték ami a mai nap volt esedékes.

 

20150611a-betegseg-a-sertodott-lelek.jpg

 

Közben a háziorvos beutalta a gyereket a sebészetre mivel a fájdalmai nem szűntek, ott is megerősítették az ultra hang vizsgálaton diagnosztikáltakat.

 

A mai nap folyamán mikor az orvosi rendelőbe behívtak, az orvos minden előzetes vizsgálat nélkül közölte velünk, hogy minden nőnek fáj a melle, és a gyerek tanuljon meg ezzel együtt élni, nem kell állandóan orvoshoz mászkálni, majd a végén ráírta a papírra a saját kérésemre, hogy panasz esetén a háziorvoshoz menjünk.

 

Többször tapasztaltunk hasonló hozzáállást, kérdem én, hogy akkor hogyan forduljunk megelőzésképpen időben orvoshoz?

 

Üdvözlettel, egy édesanya

Nem hozzánk tartozik, hívjon mentőt!

2017.10.05. 06:38

153975177.jpgLevélírónk lányát nem látták el törött kezével az Uzsoki Utcai Kórházban, érzéstelenítőt sem adtak neki.

Tisztelt Praxis blog!

 

Történet egyszer, hogy 15 éves lányommal biciklizni mentünk. Városligetből átmentünk Zuglóba, ahol lányom megijedt egy hirtelen kikanyarodó autótól és tövig húzta az első féket. Előre bukott, fejre állt. Mivel karjaival védte a fejét, azokat fájlalta, de nagyon. Mivel ismerős voltam a környéken, tudtam, hogy két sarokra vagyunk az Uzsoki kórháztól.

 

153975177.jpg

 

Egy tartalék belső gumival felkötöttem a gyermek fájó végtagjait, és elsétáltunk az említett kórház sürgősségi ügyeletére. Elmondtam, mi történt. Jött a kérdés: -Hol lakik? Mondom: VII. -Nem hozzánk tartozik, hívjon mentőt! Így a lányt egy tolókocsiba ültetve kitoltam a kapu elé, ahol magvártuk a mentőket.

 

Bevitték a Bethesdába. Mindkét alkarja eltörött. Begipszelték, meggyógyult. De kérdezem én: -egy fájdalomcsillapító adása, vagy egy szakszerű rögzítés olyan sokba került volna?

 

Az egészségügy pénzhiányos helyzetének emlegetése biztosan jogos manapság, de kellenek emberi, empatikus tényezők is. Ugyebár.

Jobb lett volna, ha otthon hal meg édesanyám

2017.10.04. 06:49

services-bereavement.jpgAlig etették, mi próbáltuk táplálni.Próbáltuk átszállíttatni másik kórházba, de sehol nem akarták fogadni.Az utolsó néhány napban már csak jajgatott a fájdalomtól.

Tisztelt Praxis!

 

Édesanyánkat még június elején agyi infarktussal szállították a Gyöngyösi kórházba, mert Egerben nem tudták fogadni, holott a megyei stroke központ ott található. A mentősöktől semmit nem kapott, még infúziót sem! Nem volt náluk!

 

Beszállították a sürgősségire, ahol egy tapasztalatlan orvos fogadta. Aki elküldte koponya Ct-re. Mondanom sem kell, ott sem kapott semmilyen gyógyszert, pedig 4 órán belül beértek vele és kapnia kellett volna vérhígítót, ami oldja a vérrögöket.És persze vérnyomáscsökkentőt is, mert 200/110 volt a vérnyomása.Fél oldalára lebénult és már nem tudott beszélni sem! Ezután fölküldték a belgyógyászatra és annyi.

 

services-bereavement.jpg

 

Mivel ez pénteken történt, így egész hétvégén senki nem foglalkozott vele. Tíz napot töltött ott, majd egy arrogáns doktor közölte, hogy nem rehabilitálható, ezért átteteti a krónikus osztályra, magyarán elfekvőre. Mi ezt nem engedtük, kértük hogy, vegye át az ápolási osztály, azt megtették. Az is fizetős hely napidíjjal. Ott még öt hétig szenvedett, persze meg sem forgatták, így tiszta seb és fölfekvés lett a háta és a feneke.

 

Alig etették, mi próbáltuk táplálni. Próbáltuk átszállíttatni másik kórházba, de sehol nem akarták fogadni. Az útólsó néhány napban már csak jajgatott a fájdalomtól. Láttam meghalni, szörnyű volt látni és hallani! Még elbúcsúztam tőle, de nemsokára meghalt. Még csak 72 éves volt, nem akart még meghalni, életerős ember volt tele tettvággyal!

 

Talán jobb lett volna ha otthon meghal, nem szenvedett volna ennyit, rossz belegondolni is ebbe az egészbe.Szinte fölfoghatatlan, úgy beszéltek róla mint egy darab fáról, pedig nekünk ő volt az édesanyánk. Aki fölnevelt minket és megtett volna értünk mindent!  És nagyon fáj, hogy csak ennyit érdemelt a magyar egészségügytől és az orvosoktól!

 

Emléke szívünkben örökre megmarad! Köszönöm hogy mindezt elmondhattam!

A terhesség megállapítása nem sürgős

2017.10.03. 06:45

aurora_utcai_szakrendelo1_jozsefvaros_hu_0.jpgŐszintén szólva nem értem, hogy foglalkozhatnak ilyen rosszindulatú, fennhéjázó , Istent játszó emberek betegekkel.

Üdv!

 

Ma 2017 08 21-én 13:15kor (14hig rendeltek, mit is gondoltam) megjelentem az Auróra utcai sztk nőgyógyászati osztályán. A recepciósnak mondtam, hogy nincs időpontom, kérdezte sürgős? Mondtam igen. Azt mondta, ha felértem és kijön egy asszisztens szóljak neki. Így is volt , mondtam neki hogy bár nincs időpont, de terhes vagyok, nem tudom hány hetes és lehet nincs minden rendben, szeretném, ha megvizsgálnának. Mire ő: a terhesség megállapítása nem sürgős, ad egy időpontot, és bement rámcsukta az ajtót.

 

Mikor kijött és közölte, hogy van péntekre egy időpontja, mondtam neki hogy Pécsen leszek, és egyébként is, már elköltöztem Valkóra, csak még nem sikerült átjelentkeznem, ide vagyok bejelentve itt látnak el (mint kiderül itt nem), ismét elmondtam neki hogy szeretném ha megvizsgálnának, mert nem biztos hogy minden ok és azt sem tudom hány hetes vagyok(szoptatós kismama vagyok), mire ő azt mondta megkérdezi mégegyszer az orvost és a főorvost is.( Aznap Dr B. és Dr I. dolgozott az asszisztens pedig szőke, savanyú, középkorú ), de nem tudja honnan vettem hogy időpont nélkül bemegyek és megvizsgálnak, mire én mondtam neki hogy az előző terhességemnél, vagy ha vmi probléma volt egyből fogadtak, erre közölte, hogy azóta változtak a jogszabályok(na persze, sok jogszabály mondhatja ki hogy egy terhes nőt, aki azt mondja hogy nincs minden rendben küldjenek el, mert nincs időpontja, persze ha gombád van akad 5 percük.)

 

aurora_utcai_szakrendelo1_jozsefvaros_hu_0.jpg

 

Szóval újra kijött és közölte, hogy mindkét orvos azt mondta hogy nem fogadnak, időpontot tud adni péntekre, melyet már előzőleg mondtam hogy nem jó mert Pécsen leszek. Mondtam, hogy köszönöm nem. Mondjuk nem tudom, hogy egy asszisztensnek hogy van bátorsága vagy jogszabálya arra hogy egy beteget elküldjön. Semmi köze nincs hozzá, de mi van ha el akarom vetetni és kifutok az időből? Persze nem akarom, de a helyzet az hogy voltam röntgenen, ahol lehetett baja, ha fekvés után felkelek az első pár lépéskor fáj a hasam, már most úgy érzem mintha mozogna, pedig elvileg 6-7hetes, de mivel már volt egy terhességem és csak 16 hetesen éreztem érdekesnek találom.

 

Tehát van egy pár HA, de kit érdekel, egy asszisztenst biztos nem, és egy szakorvost sem annyira hogy beengedjen esetleg megvizsgáljon, szóval nincs 5 percük. Ide jutott az egészségügy, az empatikus asszisztensek és orvosok tömkelege. Őszintén szólva nem értem, hogy foglalkozhatnak ilyen rosszindulatú, fennhéjázó , Istent játszó emberek betegekkel. És szerintem a helyemben még elég sok ember kirúgná őket.

 

Csenge

Mit tegyen egy szívbeteg, ha heteket kell várni a kezelésre?

2017.10.02. 06:43

3_1.jpgMegpróbálok imádkozni, hogy a szívbetegségem és a rosszulléteim kihúzzák novemberig, ha nem, akkor remélem , hogy a sürgősségin fogadni fognak egy már bekövetkezett infarktussal.

Tisztelt Praxisblog!

 

Szívbetegként nem nagyon szoktam az orvosokat zavarni, a fizetett járulékom alapján az egészségügyet igénybe venni.

 

Mivel állapotom lényegében egyre nehezebben viselhető kezelés nélkül , folyamatos rosszullétek fordulnak elő - diagn szívnagyobbodás, szívfal vastagodás, naponta vízhajtót szedek a nagyfokú ödéma miatt már stb- felhívtam volna időpont kérésre a BAJCSY kórház X kerületi rendelőintézetének kardiológiáját. Sajnos egy hétig tartó próbálkozásra sem értem el senki, azaz senki nem vette fel a telefont az előjegyzési számon.

 

Megpróbáltam a lakóhelyem szerint illetékes Bajcsy Kórházban időpontot kérni, mellyel az alábbiak szerint jártam: 2017. novemberre tudnak időpontot adni. Egyébként ha nagyon rosszul vagyok -mondták- menjek a sürgősségire -ahová viszont megjegyzem csak sürgősségi esetben, sürgősségi ellátással mehetnék.Ha csak így besétálok, hogy folyamatosan rosszul érzem magam, szédülés, ödéma,szívszorítás természetesen az ambuláns ellátásra küldenek.

 

3_1.jpg


Ezek után megpróbálok imádkozni, hogy a szívbetegségem és a rosszulléteim kihúzzák novemberig, ha nem akkor remélem , hogy a sürgősségin fogadni fognak egy már bekövetkezett infarktussal.

 

Igy utószóként az egészségügyi törvény egyik alap betegjogi passzusát idézném fel:

 

7. § (1)33 Minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz.

 

Kérem a nevem ne jelentessék meg.

Üdv, J.

A férjem üvöltött a fájdalomtól

2017.09.29. 06:00

38e2458b6f8dfa1c364729c7db58bf1cabe1e8ae.jpgHa ezt tudom előbb, biztos nem adtam volna hálapénzt, amit simán zsebre vágott! Mikor kiengedte a kórházból ismét elmondta, hogy férjem meg fog halni.

Kedves Praxisblog!

 

Sajnos negatív véleményt kell írnom Törökbálinti Tüdőgyógyintézetről. Férjem tüdőáttétes daganatos beteg volt! Bekerült ebbe a kórházba a II. osztályra dr. N. főorvos kezei közé. Mellhártyáról kellett leszívni a felgyülemlett vizet. Mikor bekerült már mondta a doktornő, hogy férjem meg fog halni. (Igen és? Ez mennyiben befolyásol bármit is??) Sajnos befolyásolt! Leszívás után, nagyon megkönnyebbült. A doktornő mondta, hogy akkor mellhártya összetapasztást fog végezni! Így elkerülhető lesz, hogy minden héten odajárjunk leszívásra. Nagyon boldog és hálás voltam.

38e2458b6f8dfa1c364729c7db58bf1cabe1e8ae.jpg

A tapasztás előtt 2 napig folyamatosan géppel szívták a mellhártyáról a folyadékot, hogy "száraz" legyen. Na itt már kezdődtek a gondok, ugyanis a doktornő kiadta egy ápolónőnek, hogy csinálja meg, előtte ő becsövezte a mellkast. De több utasítást nem adott. Férjem majdnem megfulladt, mert olyan gyorsra állította be a nővér a szívást, hogy 2 l folyadék, kevesebb mint egy perc alatt jött le. Ez annyit jelent, hogy majdnem összeesett a tüdeje. Mikor reklamáltam, azt mondták, ezt így kell csinálni és még ők voltak felháborodva, hogy merni szóltam! De azért csodák-csodájára sokkal lejjebb vették a szívóhatást. Miért is nem közölte a doktornő, hogy kell ilyen beavatkozást csinálni? Miért nem ő állította be a gépet?Férjem ezek után már nem érezte azt a megkönnyebbülést, amikor csak leszívták a folyadékot, hanem egyre gyengébb volt.

 

Mint később kiderült az összetapasztást is lelkiismeretlenül csinálta a doktornő, még 5 cm magasságban hagyott a rekeszben folyadékot. Mielőtt haza engedte, érzéstelenítés nélkül húzta ki a csövet a mellkasából. Férjem üvöltött a fájdalomtól! Ha ezt tudom előbb, biztos nem adtam volna hálapénzt, amit simán zsebre vágott! Mikor kiengedte a kórházból ismét elmondta, hogy férjem meg fog halni.. Következő alkalommal a jobb oldalát kellett megcsinálni, akkor úgy engedte haza, hogy a cső, ott lógott a mellkasából. Sajnos következő nap, egy másik kórházba kellet mentővel szállítani, és mentősök is meg a fogadó kórház osztálya is el volt képedve, hogy engedhették ki így Törökbálintról!

 

Még kétszer volt nála, mert mindkét tüdőfélben víz gyűlt össze, abba is, amit "letapasztott". Az utolsó alkalommal, azt mondta, hogy férjemet már kábító-fájdalomcsillapítóval kellene kezelni, had menjen szegény az útjára!!! Egyik éjjel abból a sebből, amit először csinált, köhögésre spriccel ki a folyadék. Gyorsan kocsiba ültünk és mentünk Törökbálintra. "mit képzelünk mi, hogy ilyen semmiséggel bemegyünk, tegyek rá tapaszt, mert ők is csak ezt csinálnák." Mit tehettünk hazamentünk. Igen ám, de reggelre, már nem csak köhögésre jött a váladék, hanem szép sugárban folyt nyugalmi állapotban is. Persze minden elázott! Vissza Törökbálintra, ahol kénytelen voltak fogadni minket.

 

Mit csináltak? Semmit! Sztómazsákot tettek rá és jöhettünk haza. Kaptunk 2 db-t, mondván, nem fog az örökkévalóságig folyni. Kértem, hogy írja akkor fel, majd kiváltom.azt ő nem írhatja fel, volt a válasz. Akkor hogy engedheti így ki?? Egy szó mint száz, férjem sajnos elment augusztus 20-án, és biztos nem változtatott volna a végkimenetelen, ha a doktornő lelkiismeretesen végzi a dolgát, de az biztos, hogy nagyon sok szenvedéstől kímélhette volna meg. Ha valaki a II. osztályra kerül, nagyon vigyázzon dr n. (Nemecsek Ernő után szabadon) főorvossal! A másik amit nem értek, hogy miért kell egy daganatos betegnek, kórházról-kórházra járnia?! Miért nincs egy olyan intézmény, ahol az összes szövődményt egy helyen tudnak kezelni.

 

Mi a XI. kerületben lakunk, így ha a tüdővel van gond Törökbálintra, ha a szívével, vagy belgyógyászati gond van a Szent Imre kórházba, ha mellkas sebészet, akkor a Korányiba tartozunk. Kérem, ha lehet ezt szeretném közzé tenni, mert nem szeretném, ha más is így járna mint mi! Előre is köszönöm!

 

Üdvözlettel, Laki

Vasárnap a hozzátartozók takarítanak a Szent Imre Kórházban

2017.09.28. 06:51

szent-imre-korhaz4_det.jpgMit tehettem mást, mint a beteg törölközőivel, wc papírral, csapvízzel összetakarítottam. Majd értesítettem a hozzátartozókat, hogy a délutáni látogatáskor hozzanak feltétlenül tiszta törölközőket.

Tisztelt Praxis!

 

Mai napon látogatóba érkeztem daganatos betegségben szenvedő barátomhoz. Szegény éppen nagyon rosszul volt, erősen hányt. Kórterem padlója és a mosdó is rettenetes állapotba került. Megkerestem a nővérkét, elmondtam, hogy "baleset" történt, kérném hívjon takarítót ha lesz ideje.

 szent-imre-korhaz4_det.jpg

 

Válasz: vasárnap nincs takarítószolgálat. Kértem, hogy adjon nekem vödröt és felmosófát, megcsinálom magam. Válasz: nincs ilyesmi, a takarítók elzárták. Ekkor kértem egy használt lepedőt vagy rongyot vagy bármit. Válasz : sajnos nincs semmi. Próbáljam meg saját eszközeinkkel megoldani. ?

 

Mit tehettem mást, mint a beteg törölközőivel, wc papírral, csapvízzel összetakarítottam. Majd értesítettem a hozzátartozókat, hogy a délutáni látogatáskor hozzanak feltétlenül tiszta törölközőket.

 

Szégyen, gyalázat! Arról már nem is beszélve, hogy szegény barátom mennyire kellemetlenül érezte magát látva azt, hogy négykézláb igyekszem összetakarítani (inkább szétkenni).

 

Tisztelettel : Szabó E. Bp. 2017.09.03.

 

Soha többet Heim Pál Gyermekkórház

2017.07.20. 06:00

heim_pal_gyermekkorhaz1_szigetvary_zsolt_mti.jpgEgyszerűen érthetetlen, hogy a vizsgálatok alkalmával miért nem tudnak adni időpontot előre, amikor tudják, hogy a gyereket a következő hónapban vinni kell kontrollra.

Ismét üdvözlöm a blog kedves olvasóit a Heim Pál gyermekkórház bőrgyógyászati rendelésével kapcsolatban.

 

Ez év januárjában feltettem egy posztot a Heim Pál gyermekbőrgyógyászaton történő tébollyal kapcsolatban ami arról szólt,hogy egy ott kezelt gyerek édesanyja időpontot próbált kérni a szükséges vizsgálatra telefonon,amit nem tudtak adni,valamint az arrogáns asszisztensnő kioktató stílusáról.Persze a poszt után többen nekem támadtak itt a praxis blogon (tisztelet a kivételeknek) akik szerint ez teljesen természetes,sőt a nővérem a hülye.

 

A havi kontrollra való időpont kérésnek a lehetetlensége azóta sem változott semmit.Itt meg kell jegyeznem,hogy a gyereknek nem csak azon okból kell havonta bejutni a kamaszrendelésre,hogy a gyermekbőrgyógyász "megnézze,"hanem azért is,mert egy Roaccutan nevű gyógyszert szed,ami elég veszélyes, és a laboreredményeit ellenőrizni kell-(ene) ami elengedhetetlen. Június hónapban-még- sikerült bejutni az időpont alapján (igaz másfél órás várakozással a majdnem üres váróban) de most július hónapban már nem volt szerencsénk Mint minden hónapban a gyerek édesanyja a megadott telefonszámon hívta a bőrgyógyászatot.

 

heim_pal_gyermekkorhaz1_szigetvary_zsolt_mti.jpg

 

Ez volt hétfőn.Ezen a megadott vonalas számon adtak egy mobilszámot,hogy azon kell egyeztetni mostantól a bőrgyógyászati időpontokat,amint viszont egy nemzeti dohánybolt jelentkezett.Mindegy,visszahívtuk a bőrgyógyászatot időpontot kérve,amikor is kiderült,hogy időpontot adni nem tud,mert X doktornő nincs, és Y doktornő sincs,telefonáljunk vissza majd szerdán azaz a mai napon.Ma ismét telefon,időpont nincs, csak augusztus végére.A gyerek anyja elmondta,hogy az nem lesz jó,mert a gyereknek kontroll vizsgálata lenne a múlt havi rossz vérképe miatt, a gyógyszere is fogyóban,valamint hosszú idő óta kezelik egy súlyos kamaszkori bőrbetegséggel,ami most kezd javulni.Tehát az orvosnak látni kellene.Sajnos nem tud adni akkor sem,de annyit megtehet az anyuka,hogy a körzeti gyerekorvoshoz elmegy és kér egy sűrgősségi beutalót,amivel pénteken reggel 8-ra lehet menni.

 

Felhívtuk a körzeti gyerekrendelőt,hogy tud-e adni egy sűrgősségi beutalót a gyerekbőrgyógyászatra,mert egyszerűen nem jut be a kezelt beteg időpont hiányában.Mint nagy csodálkozás után kiderült,ő ilyet nem tud adni,mert a gyereket a Heim Pál gyermekbőrgyógyászat szakorvosa kezeli elég régóta,és a beutaló indoka a későbbiekben szerepel a rendszerben.Leegyszerűsítve ő mint belgyógyász mégis milyen indokkal küldene be egy Acne conglobata diagnózissal régen kezelt gyereket ugyanarra az osztályra ahol kezelik? Mit írjon rá a beutalóra,hogy még mindig csúnya az arca,vagy mint belgyógyász ő nem lát érdemi javulást? Végül is igaza volt a körzeti gyerekorvosnak,így megköszönve a felvilágosítást elköszöntünk.

 

Tehát ez az út nem járható,időpont megint nincs,a rendelésen nem adnak előre,állandó közelharc megy a bőrgyógyászat asszisztenseivel,szóval ezt megelégelve bejelentkeztünk egy maszek gyerekbőrgyógyászhoz a további kezelés befejezéséig,mivel a kezelést nem szabad megszakítani,és havi gyakorisággal ellenőrizni kell a laboreredményt amire a Heim Pál gyermekbőrgyógyászata képtelen ezek szerint. Mielőtt ismételten nekem ugranának a januári poszt szószónokai megjegyezném,hogy a kamaszrendelés az általános rendelés után kezdődik,amire sokszor egy- másfél órát is kell várni úgy,hogy a váróban csak elvétve ül egy egy problémás bőrű kiskamasz,senki se ki se be.Így el sem tudom képzelni,hogy vajon mi lehet annak az oka,hogy augusztus végéig nem tudtak adni egy-két perc soronkívüliséget,hogy a receptet megkapjuk, a laboron az orvos végig fusson,és ránézzen a gyerek arcára.

 

Egyszerűen érthetetlen ez az egész.Az meg főleg érthetetlen,hogy a vizsgálatok alkalmával miért nem tudnak adni időpontot előre,amikor tudják,hogy a gyereket a következő hónapban vinni kell kontrollra.Mindegy,megoldottuk.Soha többet Heim Pál bőrgyógyászat az biztos.

Hálás vagyok az egészségügyben dolgozóknak

2017.07.19. 06:00

i_sz_belgyogyaszati_klinika.jpgNem dicshimnuszt akarok írni, csak annyit, hogy egy jól működő rendszerben, szakmai és emberi szempontból is a betegek gyógyulásán fáradozó orvos-ápoló team kezében sikerült kilábalnom a betegségemből.

Kedves Praxisblog!

 

Alkalmanként olvasom a beküldött történeteket, és elég elszomorító a kép, amit ezekből össze lehet rakni. Nyugtalanító gondolatnak tűnik a betegségen túl az, hogy a beszámolók szerint a beteg nem kapja meg a szükséges ellátást, megalázó helyzetbe, méltatlan körülmények közé kerül.

 

A múlt héten váratlanul, szinte előjelek nélkül kerültem én is elég rossz állapotba: nehézlégzés, szapora pulzus, kiugró vérnyomás, általános fizikai gyengeség, stb. A mentő 5 percen belül kiérkezett, a kocsiban oxigént kaptam, és beszállítottak a sürgősségi osztályra. Itt légzéskönnyítőt adtak vénásan, illetve valami hasonló hatású dolgot belélegeztettek egy negyedórán keresztül. Ezután - mivel nem volt egyértelmű a diagnózis - CT-re küldtek. Itt mikroembolikus tüneteket észleltek, ezért befektettek a belgyógyászatra.

 

i_sz_belgyogyaszati_klinika.jpg

 

Nem írom le a kezelés minden fázisát (nem is tudnám szerintem), csak azt, hogy a kezelőorvosom hihetetlen alapossággal, gondossággal kereste nem a tüneteket, hanem a kiváltó okokat. Mindenre kiterjedt a figyelme, a mellékesen emelkedettnek mért koleszterinszintemre ugyanúgy, mint az aktuális problémámra. Végül egy izotópos vizsgálattal sikerült kizárni a hosszú terápiát igénylő embolia/trombózis csomagot, és megnyugtató módon lezárni a kezelésem. Mindeközben az osztályon tisztaság, rend uralkodott, az ápolók, nővérek segítőkészek, jókedélyű kedves csapat dolgozik a betegek körül. Egy éjszakai sírdogálásra is azonnal megjelentek, készségesen, magától értődőn ápolták a nagyon elesett szobatársamat.

 

Nem dicshimnuszt akarok írni, csak annyit, hogy egy jól működő rendszerben, szakmai és emberi szempontból is a betegek gyógyulásán fáradozó orvos-ápoló team kezében sikerült kilábalnom a betegségemből. Bízhattam a döntéseikben és a segítségükben. Ugyanakkor senki nem éreztette velem, hogy igényt tartana a hálámra valamilyen anyagi formában, nem teremtettek erre utaló helyzeteket. A zárójelentésem 5 oldalban összefoglalja a folyamatot, és a vége: "Tisztelt Betegünk! Köszönjük, hogy betegségével klinikánkat kereste fel, megtisztelt bennünket bizalmával. (...) A továbbiakban jó egészséget kívánunk, a Belgyógyászati Klinika C épület dolgozói."

 

Hálás vagyok a munkájukért, és azért, hogy olyan tapasztalatokat gyűjthettem, amelyek megerősítették a bizalmam az orvosokban és az egészségügyi dolgozókban. Történt mindez a DE Klinikai Központjának sürgősségi és belgyógyászati osztályán.

 

Üdvözlettel: Nagy Mariann

A fájdalmaktól már szinte járni sem tudtam

2017.07.18. 06:34

o-sad-woman-facebook.jpgHiába járok orvostól orvosig, 2 éve senki sem tudja, mi bajom lehet.

Kedves Praxis!

 

Előzmények: Meszes nyaki csigolyák. 6 terhesség 5 gyermek felnevelése, családi konfliktus. Stresszes élet. Huzat-ventilátor-légkondicionáló érzékenység. Hol a talp izmai, hol a térd vagy csípő ízület fájdalmak. Miután tudom, hogy érzékeny vagyok a huzat-légkondi hűtésre, így kerültem azokat az utazásokat, ahol már légkondis berendezés működik vonaton autóbuszon. Nyáron kerülöm azokat a boltokat, könyvtárakat, irodákat, bankokat, postákat, gyógyszertárakat, ahol a levegőt légkondival hűtik. Persze ez nem mindig sikerül, de max 20 perc amit még el tudok viselni. A lényeg: Anyám betegsége kapcsán, őt kórházban gondozták. Két naponta mentem hozzá. Ami azt jelentette, hogy a nyári forróságból, fel kellett szállnom a légkondicionált buszra. Kórházhoz utazás kb 1 óra volt. Majd látogatás végén az utazás otthonomba.

 o-sad-woman-facebook.jpg

Ez így ment 2 hónapig. Mire anyám felgyógyult én meg a fájdalmaktól már szinte járni nem tudtam. Közben ért egy hír, miszerint volt élettársam tetemes adósságot hagyott rám. Ő eltűnt látókörömből. Azóta sem törlesztett felém. Mivel legnagyobb fájdalmat a lapockák közötti csigolyáknál éreztem, kértem a Gerincgyógyászati központban vizsgálatot. Megröntgeneztek, de Tramadolt és gyógytornát írt fel az orvos. Közben kutakodtam a neten, mivel kiderült, hogy nagybátyám Bechterew kórban szenved, ezzel kerestem fel az ORFI-ban az orvost. MR vizsgálat, vérvétel. Csak azt erősítette meg, hogy gyulladás van a szervezetemben. Tavaly nyáron feküdjek be mindenféle varázslásos kezelésekre. Míg a folyosón várakoztam a kezelésre szólításra, persze huzat volt. Kértem, hogy ezt fejezzük be egy percet sem maradok tovább, begyulladt a mandulám. Mivel nincs diagnózis a háziorvos nem tud folyamatos táppénzre venni. Idén januárban vette lányom észre, hogy a jobb szemem pupillája nem mozdul, ki van tágulva. Szemészeten nem találtak semmit, neurológushoz küldtek.

 

Persze fájdalmaimra azóta is Apranaxot szedek. Adie szindróma. Ennyit mondott a CT- vizsgálat után. Ezért B vitamint is kezdtem szedni. Időpontot kértem újra az ORFI-ba februárban. Persze a várakozási idő 4 hónap. Úgyhogy most június 13-án jutottam reumatológushoz. Most vérvétel volt. Ez az orvos nem ugyanaz mint aki tavaly megvizsgált Ő elment szülni. Aki most vizsgált meg Ő is megy szülni. 27-én postázzák majd ki a vérvétel és a diagnózis eredményt. Tehát izomláz szerű test szerte fájdalom. 2 éve már hogy erős izomláz szerű fájdalmaim lettek. Hát most ennyi: keresem mi a betegségem.

 

Üdvözlettel

 

Ilona

Hosszú órákon át váratták a 87 éves beteget a Szent Imre kórház sürgősségi osztályán

2017.07.03. 05:46

fe91d1d5b85728eff7c695023ff9bdbf18f56c3c_1.jpgHa a háziorvos ráirja,hogy kéri sürgős beutalását akkor miért kell több órán keresztül várakozni?

Tisztelt Praxis!

 

Sajnos hasonló tapasztalataim vannak a Szent Imre kórház sürgősségi osztályával. Édesanyámnak a háziorvos délután mentőt hivott, a beutalóra ráirta,kéri a sürgős beutalását. A mentő 16.30 perckor megérkezett és 17 órára a kórházban voltunk a sürgősségi osztályon.

 

18 óra előtt valamivel jött egy hölgy aki behivta az édesanyámat és elkezdett vele foglalkozni, vérvétel stb., bekötöttek egy infuziót. Mivel kisértem az édesanyámat és nehezen ült a tolószékben,de a padon is,mondta a hölgynek,ha lemegy az infuzió akkor majd szólni fogok. Válasza: úgyis előbb szólnak. Hát tévedett,mert az infuzió lefolyt és többszöri szólásra este 11 órakor ismét hivta egy orvos,aki megvizsgálta és közölte,hogy csinálnak neki,egy mellkas röntgent.

 fe91d1d5b85728eff7c695023ff9bdbf18f56c3c-600x406.jpg

 

Várni kellett a beteg hordót,aki elviszi a mellkas röntgenre. Utána várakozás a leletezésre, majd az orvos közölte,mivel a problémája a tüdővel van,ezért Törökbálintra kellene menni. Egy 87 éves beteggel és jómagam is egy egyedül álló hölgy vagyok. A háziorvosunk közölte,hogy a Törökbálintot ne fogadjuk el,akkor inkább a VIP osztályra menjünk. Közöltük ezt az orvossal,aki többszöri ügyintézés után jelezte,hogy akkor mehetünk a VIP2 osztályra. Végül másnap hajnali fél kettőkor került édesanyám a kórházi ágyra ahol jelenleg is van.

 

Úgy gondolom,ha a háziorvos ráirja,hogy kéri sürgős beutalását akkor miért kell több órán keresztül várakozni. Rendben van,hogy mindenkinek a sürgősségire kell menni,de akinek a háziorvos kéri sürgős beutalását és a mentő szállitja be,akkor azzal azonnal kellene foglalkozni.

Egy titokzatos betegség miatt lassan megnyomorodok

2017.06.13. 05:56

7_1.jpgAz orvosok tanácstalanok, az érsebész a neurológushoz küld, az vissza az érsebészhez, vagy az ortopédiára, az ortopédus a reumatológiára, és így tovább.

Tisztelt Praxis!

 

Talán tud valaki segíteni abban, hová, kihez fordulhatnék, hogy maradék járóképességemet megőrizhessem, ne adj isten, állapotomban javulás állhatna be.

 

56 éves nő vagyok, egy veleszületett rendellenességgel élek. Neve: Klippel-Trenauey- Weber szindróma, vagy Parkes-Weber szindróma. Igazából nem tudom, mert születésemkor még nem volt olyan fejlett a tudomány, hogy pontos diagnózist fel tudtak volna állítani. Lényeg az, hogy egy vöröses-lilás folttal születtem, ami a derekam jobb oldalából indult, a farpofán át, a jobb comb hátsó részén, le egészen a bokáig. A Városmajor úti klinikára hordtak a szüleim, az érintett lábam 2 centiméterrel hosszabb volt, egyéb problémát évekig nem észleltünk. 17 éves koromban kaptam életem első mélyvénás trombózisát, ezt követően, 1979-ben készült egy arteriográfia, ami angiodiszpláziát igazolt, artéria-véna shöntöt, csökevényesen fejlődött ereket.

 

Keringésjavítás céljából szimpatektómia műtét következett, ami szövődményesen gyógyult, hónapokig a falat vakartam kínomban egy ideg begyulladása miatt. Ezt követően vettem észre a jobb farizomzat sorvadását, visszamentem a Klinikára, ahol azt mondták, a sorvadásnak semmi köze nincs a műtéthez, neurológiára irányítottak, ahol gerincsérv, vagy daganat irányába vizsgáltak, negatív eredménnyel. Évek teltek el, a járásomban akkor még semmiféle zavar nem mutatkozott, viszont több magas elzáródású trombózisom volt.

 

2002-ben egy nagyon súlyos iliaca vénát elzáró trombus után lábszárfekélyem keletkezett, ami egy év alatt szépen begyógyult. Közben egyre nagyobb fájdalmaim voltak a csípőm környékén, de a rtg semmit sem mutatott. Később a fájdalom mérséklődött, az izom sorvadása viszont fokozódott. Nehéz volt lépcsőn járni, fájt a hátam, a derekam, a sarkam, elég rozoga állapotba kerültem, de mindez még semmi sem volt ahhoz ami pár évvel ezelőtt kezdődött. Előbb csak a beteg lábam fordult kifelé, ha normál helyzetbe hoztam azt kényszertartásnak éreztem. Hamarosan azt vettem észre, hogy a térdem befordul, bokám kidől, a járás kínszenvedés.

 

Mára sajnos ott tartok, hogy mindkét lábam kifelé fordul, térdem berogyik, ha egyenesbe kényszerítem a lábfejemet, a térdemet is kiegyenesítem akkor nem tudok elindulni, nincs egyensúlyom, a térdeim összerogynak alattam. Egyelőre még pár száz métert meg tudok tenni, de a legkisebb emelkedő megállít. Olyankor a combjaimban érzett szorító fájdalom miatt két-három lépésenként pihennem kell. Egy-egy ilyen 200 méteres út után napokig erős izomlázat érzek mindkét combomban.

 

Az orvosok tanácstalanok, az érsebész a neurológushoz küld, az vissza az érsebészhez, vagy az ortopédiára, az ortopédus a reumatológiára, és így tovább. Kérdésem, amit levelem elején is említettem, mit tehetnék? Nem akarok, nem tudok belenyugodni, hogy igazából senki sem tudja, mi a bajom, nincs korrekt diagnózis, csak szépen lassan megnyomorodok, a lakásom foglya leszek. Köszönök előre is minden véleményt, javaslatot.

 

Üdvözlettel: H. G.

Haza akarják küldeni a magatehetetlen beteget

2017.05.31. 05:11

18e54da37aa0c6a04e15f1858ae9c226b6dde516.jpgÉdesanyámat 2015 Júniusában találtam meg egy budapesti elfekvőben a háziorvosa segítségével. 24 órás ellátást igénylő pelenkás beteg lett

Tisztelt Cím!

 

Édesanyámat 2015 Júniusában találtam meg egy budapesti elfekvőben a háziorvosa segítségével. Senkit nem adott meg akit értesíteni lehetne, így csodálkoztak amikor megjelentem. Az édesanyám 24 órás ellátást igénylő pelenkás beteg lett.

 

Annyit tudok, hogy sokat feküdt Pszichiátriai osztályon. Most majd két év elteltével haza akarják adni saját felelősségére. Megpróbáltam a gyámságot, de azt mondja a vizsgálat, hogy mentális állapota nem indokolja.

 18e54da37aa0c6a04e15f1858ae9c226b6dde516.jpg

 

Az.édesanyámnak nincs magántulajdona, csak egy önkormányzati bérelt lakása. Nekem aortabillentyű betegségem van. Mellé egy kiskorú gyermekem és egy házhitelem.

 

A kórház szociális nővére hívott fel, hogy hazafogják adni.Kérem adjanak tanácsot mit tehetnék?

 

Tisztelettel:Tóthné

A bolgár egészségügy rosszabb, mint a miénk

2017.05.11. 06:16

a9203b014312b4e3fd32b7cbd36ce4b7.jpgAmint beléptünk, riadtan felrebbentek a fehér köpenyesek, és még mielőtt annyit mondhattam volna, hogy corpus alien, már testületileg vissza is toloncoltak bennünket a váróterembe azzal, hogy menjünk a másik rendelőbe.

Egy nyáron a bolgár tengerparton kempingben sátortáboroztam a családdal és barátokkal. A homokos tengerparton a 7 éves Eszter szemgolyójára tapadt egy kis csillámlapocska, amely pislogásra nem akart elmozdulni. A társaságunkban levő gyermekorvosnő fertőzésveszélytől tartva nem mert belenyúlni az Eszter szemébe, ezért beautóztam az Eszterrel a burgaszi poliklinikára. Az orvosnő tanácsolta mondjuk azt, hogy CORPUS ALIEN, amitől a szemész majd fogja tudni, hogy idegen test van a szemben. Burgaszban nagy nehezen megtaláltuk a jellegtelen négyszintes épületet, amelyből hosszú tömött sorokban áramlottak ki- és befelé az emberek. A földszinten semmiféle elirányítás nem volt található, ezért a tömegben emeletről emeletre tolongva kerestük a szemészetet.

 

A harmadik emeleten meg is találtuk, ahol a váróteremben egy sereg ember a kezüket vagy zsebkendőt az egyik vagy mindkét szemükre szorítva várakoztak. Nagy naftalinszag volt, ugyanis főleg a vidékiek orvoshoz jövet elővették a szekrényből a fekete ünneplő ruháikat. Rémségesen elhanyagolt, begyulladt és bedagadt szemeket láttunk, a fertőző váladékokat nyilván szétkenték a padokon, kilincseken, hogy jusson mindenkinek. A teremből négy ajtó nyílt, de csak kettőn keresztül volt forgalom. Elkezdtem figyelni, hogy mi a rendszer. Sorszám nem volt.

 a9203b014312b4e3fd32b7cbd36ce4b7.jpg

A betegek egy része a teremben állt vagy a padokon ült, de a többség a két ajtó előtt szorosan összetömörödve várakozott. Ennek a tömörödésnek nem volt sorban állás jellege, hézag nélkül összetapadva mozdulatlanul álltak. Queue jumping nem volt lehetséges, mert nem volt sor. Az ajtókon keresztül nem volt betegforgalom, csak néha egy-egy fehér köpenyes jött elő, csak azért, hogy az ajtót maga után gyorsan behúzva bemenjen a másik szobába. Nem láttam, hogyan lehetne bejutni a rendelőbe. Próbálkoztam azzal, hogy az Eszterkét magam előtt tolva és az útlevelet kérlelő tekintettel felmutatva bejutok az ajtóig, de válaszul a néma fekete tömeg még szorosabbra tömörödött. Ekkor elkezdtem figyelni, hogy egyáltalán ki jut be és hogyan.

 

Egyszer csak, a terem túlsó végén hirtelen felkerekedett egy addig passzívan ott ülő ember, majd a szemére szorított zsebkendővel határozott léptekkel elindult, a szabad kezével, könyökével, homlokával jégtörő hajó orrát szimulálva menetsebességgel széttolta az ajtó előtt tömörödő embereket, és bement a rendelőbe. Azok döbbenetes módon jámborul tűrték. Körülbelül ekkorra dühödtem be és a bolgár beteg példáját követve, az Esztert magammal vonszolva, hasonló technikával sikerrel behatoltam az egyik ajtón.

 

Amint beléptünk, riadtan felrebbentek a fehér köpenyesek, és még mielőtt annyit mondhattam volna, hogy corpus alien, már testületileg vissza is toloncoltak bennünket a váróterembe azzal, hogy menjünk a másik rendelőbe. Hasonló módon ide is behatoltunk, itt pedig egy főorvos kinézésű fehér köpenyes nő jött felénk elhárító jelleggel. Sorolta a kifogásokat, miszerint nincsenek meg a kezelésre a feltételek, nincs műtő, stb. Ekkorra már tényleg dühös lettem, őt is félretoltam, az Esztert pedig leültettem a vizsgálószékbe, ráirányítottam a lámpát és azt mondtam a nőnek, hogy corpus alien. Erre fel kénytelen volt megnézni az Eszter szemét, láttam, hogy megkönnyebbül. Ezután annak rendje és módja szerint steril módon levette az Eszter szeméről a csillámlemezkét, mindenféle ecsetelővel és kencével fertőtlenítette, majd végül bekötötte.

 

Az Eszter szeme azóta is megvan, bár egyszer Pomázon már felnőtt korában majdnem elvesztette. Akkor is én rohantam vele éjjel az szemészorvoshoz. De ez egy másik történet.

Levágtam az ujjbegyemet

2017.05.09. 06:02

jammed-vs_-broken-finger-how-can-i-tell-.jpgA doktor urak láthatatlanok voltak. Szerintem ha artériás vérzésem lett volna, azt sem vette volna senki észre.

Egy vágódeszkán pörkölthöz vágtam kockára a sertéslapockát, amikor a gáztűzhely rácsozatára tett deszka megbillent és én a szamuráj késemmel levágtam a bal kezemen a mutatóujjam begyét. A levágott begy a húsok közé keveredett. Mindenki ismeri azt a dermedt érzést, amikor az ember hitetlenül nézi az ujját, amely az első pillanatban még nem is vérzik. Azután annál bőségesebben. Egyedül voltam, vasárnap volt. Sebészorvost!

 

Az ujjamat folyamatosan felfelé tartva, a csuklóm köré vérfogó papírtörlőt tekerve megragadtam a kézitáskámat és elkezdtem rohanni az autóm felé. Fél kézzel, könyökkel, térddel és homlokkal vezetve elszáguldottam a Hercegprímás utcába, ahol a rendelő elhagyatottan le volt zárva. Erre elrohantam a közeli Rosenberg Házaspár utcai rendelőhöz (ma Hold utca). Ez is zárva volt, de nagyon, csak a kapu melletti földszintes ablakban könyökölt a kispárnáján egy kopasz ember és figyelte az utca történéseit. Nem mondtam neki semmit, csak felmutattam a vérző ujjamat. Azt mondta, hogy menjek a Fiumei úti Koltói Anna kórház traumatológiájára.

 jammed-vs_-broken-finger-how-can-i-tell-.jpg

 

Oda is elszáguldottam, bementem a földszinten egy nagy terembe, amely tele volt sérültekkel. Mintha a haiti földrengés után lettünk volna. Egyesek a földön feküdtek hordágyon, másokat hozzátartozók támogattak, padon feküdtek, kinek a feje, kinek a karja, kinek a lába volt sérült, amatőr elsősegély kötések és ragtapaszok. Apatikus csend, csak néha hallatszott nyögés. Az arcokon reménytelenség, már belefásultak a várakozásba. Négy ajtó, fehérköpenyesek sehol. A terem bejáratánál volt egy ablak. Amögött ült a túlterhelt recepciós nő. Mintha ő is betegelhárításra lett volna berendezkedve. Hogy képbe helyezzem egyszerűen felmutattam neki az ujjamat, mire hirtelen lefelé fordította a tekintetét, eltakarta az arcát, és rémülten felháborodva így kiáltott: "Ne mutassa!" Majd a fejét félig elfordítva letépett egy sorszámot és átadta nekem. Láttam, hogy körülbelül én vagyok a legkönnyebb sérült valamint is, hogy vigasztalanul magunkra vagyunk hagyatva és nuku személyzet.

 

Nem volt nálam élelem sem. Aztán elkezdtem figyelni, hogy hogyan is működik ez az egész. Egy idő múlva láttam, hogy csak két ajtó mögött lehet rendelő a másik kettő nem funkcionált. Néha az egyik ajtó mögül előjött egy-egy ápolónő kezében kávéval és gyorsan behúzva maga után az ajtót bement a másik helységbe. A doktor urak láthatatlanok voltak. Szerintem ha artériás vérzésem lett volna, azt sem vette volna senki észre. A többi sérült részéről részvétre vagy segítségre nem számíthattam. Kiszemeltem magamnak az egyik csinosabb ápolónőt és amint átment a színen nála érdeklődtem, hogy mi itt a rend és hosszabb távon mi várható. Nem volt ellenséges, és attól kezdve ahányszor előjött hol egy iratcsomaggal, hol egy tálca kávéval beszéltem hozzá és lazán poénkodtam.

 

Nevetett, amit jó jelnek tekintettem. Aztán egy idő múlva színlelt csodálkozással megkérdeztem, hogy hogy van az, hogy nem látok beteget bemenni a szobákba. Sikerült jó hangvételt megütni, mert nem fagyott le, hanem hirtelen megkérdezte: Miért, magának mi a baja? Felmutattam az ujjamat. Erre azt mondta, Á, ez semmi! Na jöjjön! Majd a teremben haldokló sérülteken átlépkedve bevezetett az egyik rendelőbe. Kellemes kávészag, oldott hangulat. Ott ült a fiatal, jóképű sebészorvos, körülötte a rá ácsingózó fiatal ápolónőkkel, és az egyiknek a vállát masszírozta. Nevetve fordult felém, hogy mi a gond. Neki is megmutattam az ujjamat. Ekkor már a professzionális harctéri sebész komolyságával, határozott mozdulattal megfogta az ujjamat és közelről megszemlélte a sebet. Határeset - jelentette ki - az ujjlenyomata is vissza fog nőni.

 

Majd rutinosan ellátta a sebet. Megsózta, megborsozta, megpaprintotta és bekötözte. A kötözés végső fázisát már az egyik nővérkére hagyta és kényelmesen hátranyúlt a kávéja után. Tényleg értette a szakmáját, a seb komplikációk nélkül gyógyult, ma már egy CSI-nak (Crime Sceen Investigator) sem okoznék gondot, mert tényleg regenerálódott az ujjlenyomatom. A pörköltet otthon befejeztem, vittem belőle a munkahelyemre is, ahol az egyik kollegámat is megkínáltam. Nagyon ízlett neki, jó ízűen falatozott és dícsérte. Ekkor neki is felmutattam a bekötözött ujjamat és közöltem vele, hogy valszeg éppen most ette meg az ujjbegyemet, amely beleesett a húsok közé.

8 órát vártunk a sürgősségin

2017.05.07. 08:15

honved_korhaz_kulso_1_3.jpgNekünk még szerencsénk volt, mert rokonaink dolgoznak a Honvédben és úgymond "gyorsan" sorra kerültünk.

Tisztelt Praxis!

 

Húgom a MÁV háziorvosi ügyeletére ment be, ahol arra panaszkodott, hogy szúr az oldala. Mar ott is annyit várt, hogy már nem bírt menni. Az orvos vakbélgyulladásra gyanakodott, és elküldette húgomat a Honvédbe. Na igen, csak húgom egyedül ült ott a váróban, és mozdulni nem bírt. De simán kitettek, hogy oldja meg úgy a bejutast, ahogy akarja.


Gyorsan intézkedtünk, bekerültünk a Honvéd sürgősségire, és 8 órát vártunk. Ö szenvedett, sirt, de csak azt mondtak, nem olyan vészes, minden rendben van. Én kérdeztem, kell-e műteni a húgom, a válasz az volt, nem kell. 1 órával később romlott az állapota, és azt mondták az orvosok, hát műteni kellene, de a személyzet fáradt, megvárják a kora reggeleseket, hogy friss szakemberekkel kerüljön a műtőbe. Hát mondtam, rendben van.

 

honved_korhaz_kulso_1_3.jpg


Én hazamentem, reggel hívtam húgom barátját, aki végig nála maradt, kiderült, hogy hajnali 3-kor mégiscsak megműtötték, mert perforált a vakbele, és inkább nem várták meg a korai műszakot.
Nekünk még szerencsénk volt, mert rokonaink dolgoznak a Honvédben és úgymond "gyorsan" sorra kerültünk, és egy plasztikai sebeszorvos végezte a műtétet, hogy ne maradjon nagy hege a húgomnak, de az állandó idegtépés.


Én láttam, ahogy egy bácsi vérző fejjel ül 6 órán keresztül egy kerekesszékben, miközben egyszer se nézett felé senki. Pedig a Honvéd meg a jobb kórházakhoz tartozik. Ez kb. 3 éve volt.

Emberség és szakértelem a veszprémi kórházban

2017.05.03. 06:00

korhaz1-945x630.jpgA veszprémi kórház, ha már ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, a legjobban vizsgázott emberségből, gyógyításból, hozzáállásból.

És akkor némi tapasztalat a Veszprém megyei Csolnoky Ferenc kórházról.
Csillagos 5-ösre értékelem, minden negatív internetes híre alapján. Na nem a kaját, mert azt nekünk veséseknek külön főzték és még a megszokott kórházi kosztnál is ízetlenebb volt, lent már ismertettem miért. De emberileg, empátiailag csillagos 5-ösre vizsgáztak.


Azt nem tudom, hogy azért-e, mert az első 3 hétben épp a halálból hoztak vissza, és minden nap csak az volt a biztos, hogy akkor élek, de az nem, hogy másnap is, de a figyelem teljes volt.
Már reggel 4-kor ébresztettek, vérnyomásméréssel, lázméréssel. A főorvos reggel 6.44-kor minden nap megállt az ágyamnál, és pl megvizsgálta a fisztulámat, de csak, ha rám mosolygott és egy másodpercre megkérdezte mi van velem, akkor is bejött. A többi orvos is naponta tiszteletét tette az ágyamnál néha többször is, az első héten pedig gyakorlatilag 1-es bel egész személyzete megjelent minden nap, hogy megnézzenek, hogy egy jó szót, egy biztatást ejtsenek nekem.


Helyettem küzdöttek, még akkor is, amikor én a dialízis ellen harcoltam. Nagyon kedvelem az egyik doktornőt, aki bátor, és bátran leveszi a vizet rólam. Persze velünk, végstádiumos betegekkel, mindenki nagyon kedves alapból, mert mint a végstádium szóban benne van, soha nem tudjuk, hogy mikor van vége. Ők sem tudják, ahogy fogalmaztak, minden nap egy ajándék. Rengeteget sírtam, de sosem maradtam egyedül a könnyeimmel, a folyosókon is mindjárt odatalált a személyzetből valaki, amikor elszontyolodva, csüggedten ültem, egy-egy rossz lelet után.

korhaz1-945x630.jpg


A várakozás volt a legnehezebb, de a főorvos tudta mennyire rettegek, így mindig bekérte a leleteimet. Sokszor a folyosón kapott el, hogy elmondja, nincs még meg a lelet, de amint meg lesz, hozza egyből. Az ápolónők túlhajszoltan, fáradtan, de folyamatosan mosolyogva, kevés pénzért, de a végsőkig küzdöttek.


Nagyon jóban lettem az ápoló személyzettel, már majdnem örökbe fogadtak. Kedveltek, mert még a halál torkában is megőriztem a humorom, és tetszett nekik, hogy dacosan harcoltam az orvosokkal, hogy minden beavatkozást megbeszéltem velük, hogy utána olvastam a kezeléseimnek. Hogy nem bólogattam mindenre, amit mondtak, hanem tájékozódtam
Már néha az orvosok is nevették, hogy előre szerveztem a következő beavatkozás helyét és idejét, holott még nem jött meg a végérvényes lelet.


Tűkön ültem, készen rá, hogy megvétózzam minden tanácsukat. Amikor az urológus meg akart katéterezni, akkor már túl voltam két fájdalmas beavatkozáson, az osztályos orvosaim már fel se hozták volna. Az urológusnak sem egyeztem bele, mondtam neki, annyi középsugaras vizelettel szolgálok, amennyit csak akar, de a katéterezést nem vállalom. Így megegyeztünk.
Őszinte voltam, elmondtam a főorvosnak, hogy nincs pénzem, és mint látja, igazából családom sincs.


Tök egyedül vagyok és éppen ezekben a hetekben változik meg a teljes életem. Kevesebbet fogok tudni dolgozni, és épp a végtartalékaimat élem fel. Azt mondta, megérti és tudja, hogy milyen nehéz nekem egyedül, nem is vár tőlem semmit. Mégis úgy érezhettem, hogy kedvel és külön figyel rám.


Szóval, úgy gondolom a veszprémi kórház, ha már ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, a legjobban vizsgázott emberségből, gyógyításból, hozzáállásból. Ha már tényleg ilyen állapotba jutottam, még keresve sem találhattam volna jobb helyet.

 

Külön köszönet az érsebészeten dolgozó orvosoknak és Noéminek az ápolónak, akik az ott töltött egy napom és egy éjszakám alatt megmutatták, hogy mi ott számítunk, hogy nem kell félnünk és az én vékony artériám és és vastag vénámból is megoldották a fisztula műtétemet.

Ha az orvosokra bízom, már tolószékben lennék

2017.05.02. 06:05

fajdalmaim-vannak-gerincfajdalom.jpgAz egészben az volt a legborzasztóbb, rá sem jöttek, mi a bajom, mi okozza a borzalmas fájdalmat. Segíteni pedig végképp nem tudtak.

Tisztelt Praxis!

 

Az én kálváriám az egészségüggyel közel fél évig tartott. Az egészben az volt a legborzasztóbb, rá sem jöttek, mi a bajom, mi okozza a borzalmas fájdalmat. Segíteni pedig végképp nem tudtak. A kezelések semmit nem értek, megállapították, hogy van két gerincsérvem, egyről már közel tíz éve tudtam, de nem olyan jellegű, hogy műteni kelljen. Javasolták, hogy pihenjek. Na épp azt nem tudtam.

 

Deréktól lefelé a lábujjamig állandó fájdalom, az izmaim elkezdtek sorvadni, nem csak hogy feküdni, de már járni sem tudtam. Végső kétségbeesésemben felhívtam egy barátomat, aki reikimester és csontkovács és a második kezelés után már egyedül jöttem fel a harmadik emeletre. Három hét alatt, négy kezeléssel teljes életet élek, dolgozok, naponta kétszer nagyot sétálok a kutyusommal, bevásárolok, ötször-hatszor megmászom a harmadik emeletet, az a hat hónap már csak egy rossz emlék. Ha az orvosokra bízom, mára már tolószékben írom ezeket a sorokat.

 

fajdalmaim-vannak-gerincfajdalom.jpg

 

Nem is a gerincsérvem okozta, hanem a csípőm volt szétcsúszva és olyan idegszál becsípődve, ami ezeket a tüneteket okozta. Hiába volt MR-i, röntgen, erre nem jöttek rá. Azóta a két sérvem is és a csípőm is, köszönik, jól vannak!

 

És az egész kevesebbe került, mint amit a hat hónap alatt a gyógyszerekre költöttem, ami persze semmit nem ért!

Prosztatarákos kanosszajárás

2017.04.29. 08:42

1_7.jpgVárja ki a párom amíg kezelés és műtét nélkül, katétert viselve élete végéig, szépen meghal nagy szenvedések közepette?

Tisztelt Praxis!

 

A párom 75 éves lesz nyáron és tavaly novemberben állapították meg a prosztata rákot nála a Dél-Pesti Kórház Urológiáján, ahová véletlenül került, mert akkori vidéki lakósként nem oda tartozott ellátási körzet szerint. Nem találtak áttétet nála. Kapott ott egy fiatal rezidens doktortól egy 3 hónapig ható női hormon hatású injekció implantátumot ( a beadást megelőzően nem kérdezte meg az orvos, hogy szeretné-e beadatni, a mellékhatások ismeretében) aminek az lett volna a hatása hogy kisebbítse a rákos prosztatát. Ezzel egy időben állandó katétert is helyeztek fel, mivel teljes vizelet elakadása volt. A legutolsó vizsgálat alkalmával a fiatal orvos javasolta, hogy menjen el a Kékgolyó u.-i Onkológiára onkológiai konzílium kérésre, mert a Dél-Pesti Kórházban nincs onkológus orvos. Majd azzal engedte el, hogy 3 hónap múlva amikor a hormongyógyszer hatása letelik, jöjjön vissza és akkor meglátja, hogy tud-e spontán vizelni, vagy egy ún. TURP műtétet megcsinálnának ami részlegesen távolítja el a rákos prosztatát. Közben 6 hetente cseréltesse a katétert. A párom állandóan nagyon rosszul volt a Leuprorelin mellékhatásától, alig bírt felkelni az ágyból, mint egy zombi úgy élt.

 

A Kékgolyó u-ba is alig bírt elmenni, mert a katétertől közlekedni alig tudott és a rosszulléttől is. Ott időpontra berendelve 8 órát várakozott , majd az orvos meg sem vizsgálva csak a Dél-Pesti Kórház vizsgálati leleteit megnézve, azt véleményezte, hogy nem kell semmit csinálni már vele a kora miatt, sem műtétet, sem további hormonkezelést nem javasolt, csak a katéter viselését. Mivel időközben az Uzsoki u-i kórház területi ellátási körzetébe költözött a párom, úgy gondoltuk, hogy akkor egyszerűbb, ha ide a közelbe jár a betegségének a további kezelésére nem a város másik végére másfél órát utazgatva BKV-val az ő rossz általános egészségi állapotában. Közben többször volt véres és gennyes a vizelete és fájdalmas irritációt okozott a katéter viselése, amire kapott antibiotikumot az SZTK-ban.

 

A 15. kerületi SZTK-ban dolgozott az az urológus orvos ( akinek a nevét nem kívánom most megírni, nem tudom, hogy ezen a Blogon szokásos-e ?) akit a körzeti orvos is ajánlott, mint jó szakembert. Sajnos azonban hozzá 2 és fél hónapos előjegyzésre lehetett volna bejutni, ezért úgy gondoltuk, jobb, ha egyenesen az Uzsokiban keressük fel őt amikor ügyeleti időben szokta fogadni a betegeket. Megtörtént több órás várakozás után a vizsgálat ( egy minimális paraszolvenciát tudtunk csak adni, mert mindkettőnknek nagyon alacsony a nyugdíjunk) és elmondta a doki, hogy ő is TURP műtétet javasolt, előtte vagy utána sugárkezeléssel kombinálva. A párom elmondta, hogy "szeretne megszabadulni a katétertől" mert nagyon kellemetlen a viselése, de elsősorban a rákbetegségét szeretné meggyógyíttatni. Erre az orvos beírta a kezelőlapra, ezt a szöveget, hogy " a katétertől szeretne a beteg megszabadulni", ami már eleve ferdítés. Majd április elején amikor már közeledett az előjegyzett műtéti időpont, a párom visszament a műtéthez szükséges vizsgálatok eredményével és mivel az EKG-n találtak valami eltérést az aneszteziológus orvos elküldte kardiológiai konzíliumra. Ezzel az aneszteziológiai javaslattal visszament a párom az urológus orvoshoz, aki azt javasolta, hogy keressen fel egy magán kardiológust, mert itt a kórházban egy vizsgálatra több hónapot kellene várnia.

 1_7.jpg

 

Majd amikor a párom mondta, hogy neki a nyugdíja 45 ezer Ft a magán kardiológiai rendelésen ( az urológus által javasoltan) 50 ezer Ft lenne a díj, akkor az urológus végül is telefonon megbeszélte a kórházi kardiológussal, hogy pár napon belül fogadta. A kardiológus nem csinált semmilyen vizsgálatot,( megnézte az EKG leletét, és kikérdezte, hogy vannak-e konkrét szívpanaszai, amik nem voltak, csak valószínűleg a Leuprorelin injekciónak az egyik mellékhatása, ami rá is volt írva, az EKG eltérés) sem szív ultrahangot, amit ott helyben el lehetett volna végezni, hanem elküldte szív katéterezésre, hogy pár nap múlva jelentkezzen. Ennek az orvosnak nem tudtunk paraszolvenciát adni, valószínűleg azért javasolta, hogy ezt az önmagában is veszélyes, és csak súlyos szívbetegség esetén elvégzendő vizsgálatot csináltassa meg a párom. Ő ezt nem vállalta be, aminek a következménye az volt amikor visszament az aneszteziológiára, hogy nem javasolták a műtétet. Előtte lévő héten amikor már közeledett a műtét időpontja én felhívtam a kórházat és meg akartam kérdezni, hogy mikor lesz ügyeletes az illető urológus orvos. Pont ő vette fel a telefont és kérdezte tőlem, hogy miért érdekel? Mondtam, hogy a műtét előtt szeretnénk a doktor úrtól részletes tájékoztatást kérni a műtét lefolyását illetően, a gyógyulási esélyekről és az esetleges szövődményekről. Erre ő azt mondta telefonban, hogy erre neki nincs ideje a kórházban ( amikor is rendszeresen ott fogadta a betegeit, akiktől megtudtuk a folyosón való hosszas várakozás alatt, hogy igencsak magas paraszolvenciát szoktak adni ennek az orvosnak), menjünk a magánrendelőjébe, ott van erre idő. Meg különben is "ne szívjuk már folyton a vérét az örökös kérdezősködéssel!" szó szerint ezt mondta elég arrogáns hangnemben.

 

A párom ezek után már semmiképpen nem akarta volna elvégeztetni ott ezzel az orvossal az Uzsokiban a műtétet, elment a bizalma annak ellenére, hogy ő egy nagyon jó szakember hírében állt. Különben is ragaszkodott volna az orvos a sugárkezeléshez amit a párom semmiképpen nem vállalt be. Majd lemondta a párom egy levélben ( mivel akkor már szabadságon volt az orvos és nem tudtuk személyesen felkeresni a műtét időpontja előtt) az orvosnál az amúgy sem javasolt elvégzendő műtétet. Azon gondolkoztunk el, hogy vajon ebben az országban csak a jól szituált embereknek van esélye a rákból való gyógyulásra? A szegény kisnyugdíjas embereknek, akik egész életükben fizették a TB hozzájárulást meg sem adják a gyógyulás lehetőségét, arra hivatkozva, hogy a kora miatt nem lehet a teljes prosztata rezekciót elvégezni csak a részlegeset aminek az lenne a szövődménye, hogy, ha egy rákos szervet megbolygatnak és félig ott hagynak, hogy megnő az áttétek szóródásának az esélye? Magán rendelőkben ( ismerőseim tapasztalata alapján) horribilis térítési díjért nincs ilyen felső korhatár, ha az általános egészségi állapota jó a betegnek. A párom nyáron lesz 75 éves és most nem tudjuk mitévők legyünk, mert a Dél-Pesti Kórházba ha visszamegyünk a fiatal rezidens orvoshoz, ő azt mondta, hogy elméletileg elvégezhető lenne a teljes prosztata rezekció, ( még a75 éves kora előtt) nem a hagyományos műtéti technikával. Rá viszont nem mernénk bízni egy ilyen komoly műtétet, mert ugye ő meg nem szakorvos.

 

A további több hónapos hormon kezelést sem szeretné a párom bevállalni, mert rettenetesek a mellékhatásai legalábbis számára, és nem tudni, hogy egyáltalán van-e valamilyen pozitív hatása? Még hozzá szeretném tenni, hogy a katéter cserére 6 hetente nem akart visszamenni a Dél-Pesti Kórházba, mert az nagyon messze van a lakhelyünktől, ezért felkereste a helyi SZTK-ban az egyik orvost, akinél nem volt várakozó beteg és kérte a katéter cserét ( hiszen ez nem egy bonyolult beavatkozás, bármelyik urológusnak rutin feladat) és ő azzal utasította el a legutolsó alkalommal, hogy "egy betegnek csak egy urológus jár" és menjen vissza katéter cserére az eredeti kórházba ahol kezelték. Hol van az megírva, hogy egy beteg nem fordulhat konzíliumot, szakvéleményt kérni másik orvoshoz, vagy akár többhöz is ilyen bonyolult esetben amikor súlyos prosztata rákról van szó? Szóval ezeket az orvosi anomáliákat tapasztaltuk és nagyon el vagyunk keseredve, hogy akkor most mi lesz a megoldás?

 

Várja ki a párom amíg kezelés és műtét nélkül, katétert viselve élete végéig, szépen meghal nagy szenvedések közepette? Elnézést kérek, hogy ilyen részletesen leírtam ezt a kálváriánkat, de sorozatban felháborító hozzáállást tapasztaltunk az orvosoktól , gyanítom, hogy azért, mert nem tudunk megfelelő, elvárt nagyságrendű paraszolvenciát adni. Várom válaszukat, véleményüket, javaslatukat.

 

Üdvözlettel: Zsuzsa

© 2009-2015 praxis
blogszabályzat