Le a kalappal a kórház előtt

2013.01.18. 06:00

baby-smiling-why-babies-smile.jpgKöszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból.

Kedves Praxis Blog!

Csupa panaszt olvasok a Praxis blogon, ami persze nem csoda a pénzhiánnyal küszködő magyar egészségügy körülményei között, ezért gondoltam, leírom a mi történetünket is, hogy lássa mindenki, ilyen is van (pedig ezek a nővérek, orvosok sincsenek jobban megfizetve, mint máshol).

Szerencsére nekem soha semmilyen kórházi élményem nem volt még a szülésen (császármetszésen) kívül, amely a Bajcsy kórházban történt és szinte csak pozitív élmények értek (leszámítva néhány kissé morcos csecsemős nővért és egy roppant fárasztó szobatársat) a benn töltött 3 nap során.

De ami miatt billentyűzetet ragadtam, az a Madarász kórház csecsemő osztálya, ahol az elmúlt másfél évben kétszer, illetve háromszor is jártunk sajnos – először apnoe miatt, másodszor egy tervezett alváslabor vizsgálaton töltöttünk benn egy éjszakát, harmadszor krupp gyanúval került be a kislányom és vele együtt én is. Ezek az események az első fél év alatt történtek, ami eléggé sokkoló egy friss édesanya számára, de őszintén elmondhatom, hogy az összes ott dolgozó orvos és nővér mindent megtett azért, hogy a félelmeinket csökkentse. Eléggé értelmes emberek vagyunk, de nem voltunk a képességeink teljes birtokában az ijedtségtől, de mindent többször türelmesen elmagyaráztak, megnyugtattak minket.

 

Első alkalommal, mikor légzéskimaradás gyanújával vizsgálták a kislányomat, volt kardiológiai vizsgálat és szív ultrahang, koponya ultrahang és mellkas röntgen, neurológiai vizsgálat, tényleg úgy éreztem, hogy mindent megtesznek, hogy kiderítsék, jól van-e a baba. Összesen két éjszakát töltöttünk bent, a gyermekem észre sem vett semmit gyakorlatilag az egészből. Ezek után javasolták egy külön időpontra az alváslabort, szerencsére sehol sem találtak semmit, és azóta sem történt olyan esemény, ami újabb aggodalomra adott volna okot. (Azért ilyenkor eszembe jut, hogy ez a rengeteg vizsgálat mennyi pénzbe került volna, ha nem TB finanszírozott egészségbiztosításunk lenne.)

A második (illetve tulajdonképpen az alváslabort is számítva harmadik) alkalom a pici fél éves korában volt, krupp gyanúval kerültünk be. Pont karácsony volt, mikor 25-én délután a kislány sírdogálósan ébredt az alvásából, ami rá nem volt jellemző sosem, és hőemelkedése volt, estére pedig belázasodott. Az éjszakát egész jól végigaludta, de aggódtam, ezért másnap elvittük az ügyeletre. Rengetegen voltak és 2-3 óra várakozás után bekerültünk egy öreg és morcos doktornőhöz (lehet, én is morcos lennék, ha karácsonykor dolgoznom kellene…), aki jól leszúrt bennünket, hogy nem vettük észre, hogy ez krupp? Nem vagyok gyerekgyógyász, de olvastam már a krupp tüneteiről (ugató köhögés például), ilyenről szó sem volt a kislányom esetében. Azt mondta, az első kruppot komolyan kell venni, különösen ilyen kicsi korban, ezért rutinosan indultunk a Madarász kórházba ismét. A kedvem egyből jobb lett, mikor a tündér ügyeletes doktornő csupa mosollyal közölte a vizsgálat után, hogy nem olyan vészes a helyzet, de megfigyelik a gyermeket a biztonság kedvéért. Ez a kis kaland ezúttal három napig/éjszakán át tartott nekünk. Különösebb kezelést nem kapott a picur a lázcsillapításon kívül, adtak párásítót a szobába, volt fül-orr-gégészeti vizsgálaton, de szerencsére hamar jobban lett. A legijesztőbb dolog a branül volt, amit a pici kézfejébe kapott érkezéskor, hogy szükség esetén azonnal tudjanak neki gyógyszert adni, de végül nem került erre sor. Minden nap más nővérkével találkoztunk, de egytől egyik mindenki kedves és segítőkész volt. Egy szép és fiatal doktornő volt a kezelőorvosunk, angyali türelemmel, elbocsájtáskor még kúppal is ellátott minket otthonra, amelyről mostanság tudtam meg, hogy milyen horror áron lehet kiváltani a patikában. Ez volt az az alkalom, amikor megfordult a fejemben, hogy szívesen adnék a nővérkéknek pénzt, de sajnos senkivel nem találkozunk újra, így egy nagy adag csokoládét vitt be a férjem az osztályra a hazamenetelünk napján, aminek nagyon örültek. A kislányom ezt az alkalmat sem érezte igazán meg, hazaérkezés után sem borult fel a napirendje, nem változtak meg a szokásai.

Mindhárom alkalommal végig a gyermekemmel lehettem, tudom, hogy ez jogom is, de soha senki nem húzta miatta a száját (egyedül a vizit idejére kellett elhagyni az osztályt). Külön szobában voltunk mi kettecskén. A gyerekágy mellett áll egy kihúzható fotelágy, amin anyuka benn töltheti az éjszakát ingyen, de ha le is akar feküdni rendesen vetett ágyba, azért kell már fizetni. Napi háromszori étkezés is jár anyukának, amíg benn van a gyermekkel.

Köszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból. Reméljük, azért nem találkozunk a közeljövőben. :)

Üdvözlettel,

Uhrner Gabriella

 

Hiába szenvedtem, ide-oda küldözgettek

2013.01.17. 06:00

fajdalmaim-vannak-gerincfajdalom.jpgAkinek már fájt valaha a dereka, az tudja, milyen  „öröm”  ilyenkor akár egy lépést is megtenni!

Történetem 2012. novemberében, az egri kórház Sürgősségi Osztályán.  Akkor már kb. két hete szenvedtem derékfájásom miatt, melyre 2 hónapra múlva MR vizsgálatra előjegyzést és tablettás, valamint injekciós gyógyszereket kaptam. Állapotom nem javult és nem bírva tovább a fájdalmat, a  4 napos ünnep második napja lévén, mivel máshová nem mehettem, kezeimmel a térdeimre támaszkodva bevánszorogtam a sürgősségi osztályra. Beírattam magam a triage pultnál és viszonylag rövid, kb. 20 perc várakozás után be is hívtak a vizsgálóba. Beérkezve a nővérke meglátva furcsa, hét rét görnyedt állapotomat, az első megjegyzése az volt” miért ide jöttél,mért nem az idegsebészetre, vagy a neurológiára”? Mit is mondhatnék?! Onnan ahonnan segítséget várnék, egy ilyen „kedves” fogadtatás igazán „jól esett”!!!

 

Szegényke biztosan nem tudta, hogy ezek az osztályok ünnepnap nem dolgoznak, de természetesen akut ellátást máskor sem végeznek, hiszen erre találták ki a sürgősségi osztályt. Azt az osztályt, ahol Ő dolgozik! (vagy csak kellene neki) A doktornőnek elmondtam a panaszomat, azt is, hogy már szedek gyógyszereket és az MR vizsgálatra is elő vagyok jegyezve. Meghallgatva panaszomat felajánlotta a fájdalomcsillapítást, de az MR vizsgálat kérését  nem, mivel   „Ő ezt nem meri, csak ha átmegyek és magamnak elintézem”. Átvánszorogtam tehát a RTG osztályra, ahol az ottani doktornő látva állapotomat, szenvedésemet, minden további nélkül, megígérte és kérte, küldjék át neki a vizsgálatkérő lapot. Akinek már fájt valaha a dereka, az tudja, milyen  „öröm”  ilyenkor akár egy lépést is megtenni! Nos, visszabotorkáltam a sürgősségi osztályra, ahol 5-10 perc várakozás után behívtak. Közöltem a doktornővel, hogy megcsinálják a vizsgálatot, csak küldjék át az MR kérő lapot. Meghallva ezt az adminisztrátor, máris beszólt  :,hogy már kaptam korábban kérőlapot!

 

(Megrémülhetett, mivel a másolat kinyomtatásához  rá kellett volna kattintania az egér bal gombjára és ez megerőltető lehetett a számára.)   Megjegyeztem, hogy nem hoztam magammal, mire kérte, menjek el érte! Nos, akkor szakadt el nálam az a bizonyos cérna! Megköszöntem a segítséget és elindultam kifelé, megjegyezve, hogy elmegyek Miskolcra, az ottani sürgősségire, az ambuláns lapomra pedig nyugodtam írják rá, hogy önkényesen távoztam! Ezután újabb vánszorgás következett vissza a RTG osztályra, szólni, hogy ne várjanak, nem jövök.

 

 Mikor mindezt elmeséltem a doktornőnek, ledöbbent, de a vele egy társaságban lévő traumatológus orvos is aki megkért, ne menjek máshová, hiszen állni sem bírok, mivel ő most a baleseti sebészeten rendel , majd ő megírja a kérőlapot és ellát gyógyszerekkel. Elfogadtam a segítségét, melyet köszönök G. T. Dr-nak. Az MR vizsgálat olyan betegséget mutatott ki, melyet hamarosan operálni kell. Ezután öt nap kórházi kezelés következett a neurológiai osztályon és most már talán rendbe jöttem, köszönet érte azoknak az orvosoknak, akik a saját munkájuk mellett a sürgősségi osztály munkáját is elvégzik! 

 

Tisztelettel  Egy volt kórházi dolgozó

Kommentár - Elfogadni a halált...

2013.01.16. 06:00

bereavement-sky.jpgMa a kórház végzi a test körüli teendőket, a család a bürokratikusat. Intézkedés, bejelentés, kijelentés. Szabad még leülni kisírni magunkat?

Ott az öregember lefeküdt egy gyalogfenyő-bokor mellé, mely őt a naptól eltakarta, a kisleánykát odaültette maga mellé, és megfogta kezét.

– Ide hallgass rám, Marina. Én most lefekszem ide, behunyom a szememet és aludni fogok sokáig. Engem nem szabad senkinek felébreszteni. Te ne várj rám itten, mert nagyon sokáig fogok aludni [….]

A gyermek hallgatta okosan, amit az öreg beszélt. [….]

– És most mondd el előttem azt az imádságot szépen.

A gyermek letérdepelt és imádkozott halkan, az öregember utánamondá azt töredezett hangon.

Amen, amen.

– Most pedig csókolj meg még egyszer.

A gyermek lehajolt szépapjához, s remegve csókolá meg annak tisztességes arcát.

– Áldjon meg téged az Isten, kisleánykám.

És azzal végigfeküdt a száraz haraszton az öregember, szemeit lehunyva csendesen, két kezét mellén összetéve, egymáshoz az ujjak hegyeit, ahogy szokták a halottak, kiket a terítőre tesznek.

A gyermek csak nézte egy ideig, hogy igazán oly mélyen fog-e aludni szépapja, mint mondá; nem merte őt felkölteni, aki az Istennél alszik; sírni sem mert ott fennhangon, csak úgy némán hullottak nagy könnycseppjei a kezében tartott száraz zabkenyérre.”

 

Idézet: Jókai Mór, A régi jó táblabírák

 

A fenti idézetnek annyiban van köze a mai témához, hogy ez indította el a gondolatot.

 

 

Elfogadni a halált… Emberi mivoltunk egyik legnehezebb feladata. De emberi feladat. Az állatoknak nincs tudomása a halálról, a jövendőről. Az emberivé fejlődött elme és tudat áldása és átka ez. Tudnunk kellene együtt élni vele. De valahogy egyre nehezebben megy.

Az elmúlt 1-2 generáció alatt pedig jó nagy lépéseket tettünk a halállal való „békesség” tudatától távolodva.

 

 

A halál kikerült az otthonunk falai közül. A kórház levette ezt a „terhet” a családok válláról. Jó ez? Persze, könnyebb a hozzátartozóknak. Sokszor megoldhatatlan feladat lenne egy súlyos beteggel, haldoklóval otthon lenni, ápolni. De nem biztos, hogy lelkileg jó. Én azt hiszem, látnunk kellene a halált. A házunkban. Valahogy megtanulni békésebben együtt élni a tudattal. Elfogadóbban.  Ma az az általános, hogy a beteg idegen környezetben, idegen emberek jelenlétében, magára hagyatva távozik közülünk. És a család éveken át emészti magát azzal, vajon szenvedett-e? Mit érezhetett?

 

 

Nagyapám hosszú ideig volt beteg, kórházból ki, be. Míg végül nagymamám beszélt az orvosokkal, akik azt mondták, nem tudnak tenni már érte semmit, a fájdalmait csillapítják, de meggyógyulni nem fog. Hazahozatta. A háziorvos járt ki gyógyszerezni, fájdalmat csillapítani. A félhomályos szobában, az ajtó melletti ágyon ült nagyapám. Feküdni már nem tudott, fullad tőle. Velünk volt még hetekig. És végül otthon halt meg, a saját ágyában, a felesége és a lánya (nagymamám és édesanyám) közelében. 11 éves voltam. Mélyen bennem maradt ez. Ma is úgy hiszem, hogy így volt jó.

 

 

Édesanyám 48 évesen halt meg, hirtelen. Este lefeküdt aludni és nem kelt fel többé. A ravatalon szép és békés volt az arca, aludt. Megsimogattam a haját. És életemben először éreztem magam „felnőttnek”. Hogy már nem vagyok az ő kicsi lánya. Már nekünk kell ilyet intéznünk, temetést.

 

 

Rituálék. Segítenek. A különböző koroknak megvolt a maga halálrítusa, gyászrítusa. A szem lezárása, az áll felkötése, a test mosdatása, ünneplő ruhába való felöltöztetése. Az elhunytért végzett utolsó szolgálatok.Gyászruha, siratás, virrasztás, halotti tor. Közösségi rituálék voltak.

Ma a kórház végzi a test körüli teendőket, a család a bürokratikusat. Intézkedés, bejelentés, kijelentés. Szabad még leülni kisírni magunkat?

 

 

Szeretnék békében lenni a halállal. Úgy, mint a nagymamám.  Beszélni akart velem egyszer, elmondani, miket intézett a temetésével kapcsolatban, hol vannak a ruhái, amiket majd ráadjunk… Hárítottam, ne beszéljünk erről. Bántotta őt, szeretett volna megnyugodni afelől, hogy mindent, amit tudott, elintézett előre. Évekkel később nőttem csak fel ahhoz, hogy nyugodtan le tudjunk ülni, megbeszélni ezeket. Részéről nem volt ebben semmi hisztérikus félelem, vagy ilyesmi, amit odaképzelnél. Nyugodt, szinte tárgyilagos hangon beszélt, mint aki utazni készül és számbaveszi, becsomagolt-e mindent.

 

Azóta is él, de erről nem beszéltünk többet. Már elmondta, amit erről akart, több jajjgatnivalót pedig nem talál a témán. Mikor nagyapámat temettük, megsiratta. Mikor mindkét gyerekét el kellett temetnie, abba ő is belehalt egy kicsit. De a saját halálára nyugodtan tekint. Az a mi megsiratnivalónk lesz.

 

És ez talán még nehezebb. A saját halálunkra felkészülni. Így elfogadni ennek tudatát.

 

Szeretnék békében lenni a halállal.

 

Helia

Soha nem ismerik el, ha hibáznak

2013.01.15. 06:00

169851_med.pngKészüljön fel arra is, hogy bármit hibáznak soha senki nem fogja elismeri, de még egy "elnézést kérek"-et sem fog kapni. És el is bagatellizálják.

Tisztelt Praxis Blog!  

 

Én pusztán figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy ha esetleg bekerülne a Margit kórház sebészetére,

 

1. Vigyen orvosi kisokost, vagy laptopot. Mert hiába ígérik meg, hogy el fogják pár mondatban mondani, mi fog történni a műtét alatt, és ezzel íratják velem a papírt hogy beleegyezek alá, mégsem mondanak semmit... (Szorongásos panaszaim vannak, megnyugtató lett volna legalább tudni mi vár rám.)

 

2. Hívja fel a figyelmét arra az összes orvosnak, hogy habár az édesanyja is be fog jönni, azért mivel úgy is harminc éves, esetleg majd neki is elmondják hogyan sikerült a műtét. Nekem semmit nem mondtak. Nem vagyok értelmi fogyatékos, nincs gyámom és bizony-bizony jó tizenkét éve nagykorú is vagyok. Mégis édesanyámtól tudtam meg a második nap, hogy az a gyanús harmadik flastrom, valamint azért van rajtam mert műtét közben történt egy kis baki, is rajtam felejtették a kauterizálót. Vagy ilyesmi, mindenki mosta kezeit, majd közölték, felszíni sérülés. (Harmadfokú égés volt, ami később a "nem kell vele semmit se csinálni" intelem miatt elfekélyesedett. Két hónapig gyógyult (!), életem végéig rajtam marad a heg. Az egész bal mellizmom fájt tőle, annyira mély volt, Egy levél fájdalomcsillapítót szedtem be. A Csobánka téri rendelőintézet sebésze meg volt döbbenve a láttán.)

 

3. Készüljön fel arra is, hogy bármit hibáznak soha senki nem fogja elismeri, de még egy "elnézést kérek"-et sem fog kapni. És el is bagatelizálják.

 

4. Vigyen füldugót, az osztályon ugyanis hiába van minden szoba tele éppen esetleg altatásból ébredező, még az alvást igénylő betegekkel, folyamatosan csapkodják az ajtókat.

 

5.Jól jegyezze meg a betegjogi képviselő adatait, és semmiképp ne érezze magát rosszul ha végül úgy dönt, megírja milyen kiváló bánásmódban volt része, úgy hogy a családja az utolsó félretett pénzét adja oda a kezelőorvosnak, hálából. (Mi lett volna, ha nem visz neki a családom semmit? Esetleg még belém is varnak valamit?)

 

6. Dietetikust keressen külön, mert akit kirendelnek aznap nem fog menni, és mire odatalál az ágyához, addigra Önök esetleg épp a műtéti altatásban lesznek még. (Az egyedüli pozitívum, a két éjszakás nővérke, akik valóban lelkiismeretesek voltak, hála és köszönet nekik.)

 

7. Ha esetleg a főnővér valamelyik fia, hasonló munkakörben dolgozik, vagy dolgozott mint az Őn egyik szobatársa, készüljön fel rá hogy végig kell szenvednie Önnek is, és a szobatársnak is (műtéti napon, Ő műtét utáni napon) a "kényszer" munkaügyi tanácsadást.

 

 Mindezeket már leírtam a betegjogi képviselőnek is, nem én vagyok bolhás öregasszony, csupán nem számítottam rá hogy ennyire szarnak majd a fejemre. Nagyon rossz élmény volt, igyekszem mindet megtenni hogy soha többé ne kerüljek be oda. Megjegyzem, nem én kértem a sorstól epebetegséget, nem hinném hogy a genetika hajlam miatt én tehetnék róla hogy rajtam is kijött. Szeretett Magda nagymamám nagyon sokat vesződött szintén vele.

 

Én szinte fizikailag is a tükörképe vagyok. Tehát, ha mondjuk bungee-jumpingoltam volna, és teszem azt lezuhanok és összetöröm magam, akkor nyilván megállapítható lett volna hogy én kerestem a bajt. A szomszéd ágyon fekvő hölgy, szintén nem örült a hirtelen jött érdeklődésnek, ők sem számítottak arra hogy ennyire kevés információ és törődés lesz az osztályrészük. Mivel, tökéletesen beazonosítható vagyok a történet alapján, teljesen fölöslegesnek érzem a nevem leírását.  Adjon az Isten mindenkinek jó egészséget, mi ateisták pedig igyekszünk tenni is érte. Csak kórházba ne kerüljön az ember, pláne ide. Erre a bánásmódra nem mentség, hogy egy ideig be is volt zárva ez az osztály. Köszönöm a figyelmet.

Direkt szúrja el a fogakat az orvos?

2013.01.14. 06:00

Williamsville-Dentist3.jpgAz a gyanúm, hogy a körzeti fogorvosom DIREKT úgy fúrta meg a fogaimat, hogy utána porcelánfogakat csinálhasson nekem.

Tisztelt Olvasó, 

 

Az alábbi címen olvastam http://praxis.blog.hu/2013/01/13/a_noverke_kivette_a_mesekonyvet_a_kezembol_es_hazazavart  "Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre."  Ezt a két sort és hirtelen eszembe jutott a fogorvosomról alkotott véleményem. Bár az oldat csak most találtam meg így nem tudom valójában, hogy pontosan mi minden olvasható rajta csak a félkövéren szedett két sorra hivatkozva gondoltam, hogy megírom a véleményem róla.  Először a körzeti fogorvosomhoz mentem közel 6 évvel ezelőtt.

 

Mivel nála majdnem minden ingyen volt, ezért választottam őt. Betömte két hátsó rágó fogamat amelyek igen hamar eltörtek. Nos. Műszaki ember lévén, hamar kikövetkeztettem, hogy ha túl nagyra fúrja a lyukakat, akkor a vékony fal hamar el fog törni. Mikor betömte, azért közölte, hogy ha porcelán fogakat szeretnék, akkor azok (és az ujjaival is mutatta, hogy) drága lesz és jó mélyen a zsebembe kell majd nyúlni. Hát én a törött fogaimmal megkerestem a munkahelyem fogorvosát és mondhatnám, hogy két-három ezer forintért a fehér tömítőanyaggal (mint egy szobrász) felépített egy fogat a törött fogak maradék gyökereire. Ezek az építmények majd másfél évig megvoltak, még végül kértem, hogy csináljon nekem porcelánfogakat. Nem beszélve arról, hogy lényegesen olcsóbban, mint ahogy az előző azt bejelentette.

 

Az a gyanúm, hogy a körzeti fogorvosom DIREKT úgy fúrta meg a fogaimat, hogy utána porcelánfogakat csinálhasson nekem. Vajon hol tudnék panaszt tenni akár 6 évvel később is. Szeretném a többi kuncsaftját tájékoztatni, mert erősen él bennem a düh, hogy viszonozzam a kedvességét.  Hát röviden ennyi a történetem. Nem vagyok egy jó fogalmazó. Ha gondoljátok, hogy közzéteszitek, akkor nyugodtan javítsatok a fogalmazásban és kérném szépen, hogy küldjetek egy emailt, hogy hol olvasható a történetem. (ha olvasható)

 

 Köszönöm  További szép napot

A nővérke kivette a mesekönyvet a kezemből, és hazazavart

2013.01.13. 08:32

important-points-of-good-nurse.jpgA paraszolvenciából nem lesz semmi, a pénztárcámat sikerült otthon hagynom.

Kedves Praxis! 

 

Az e-mail tárgyában megjelenő félmondat sugallatával ellentétben egy kifejezetten pozitív tapasztalatról szeretnék nektek írni.  Csütörtök délelőtt csörgött a telefonom, a kijelzőn az iskola száma, na, ez jót nem jelenthet. És tényleg:  tízéves fiamat a szünetben fellökték, beverte a fejét és "elég rosszul néz ki szegény". Hurrá, kocsiba be, suliig padlógázzal, gyermek fekszik a földön, az arca enyhén zöld. Szédül és hányingere van, szóval irány az ügyeletes kórház. Ami a Fiumei úti Baleseti Sebészet. Az ambulancia tele, na, ez nem lesz rövid, a gyerkőcöt fel is készítem a várakozásra, mint kiderül, teljesen feleslegesen. Még le sem pakoltuk - a kedvesen kifestett - váróban a cuccainkat, máris behívnak minket. Mert hogy fejsérülés.

 

Három perc múlva már a röntgen felé száguldozik a fiammal egy fiatalember, komolyan, szlalomozik a kerekes ággyal. Közben magyarázza a fiamnak, mit fognak vele csinálni, olyan dumája van, hogy a gyerek, fejfájás ide, hányinger oda, hangosan röhög mire a röntgenhez érünk. Én csak azért nem, mert nem tartom összeegyeztethetőnek a Kétségbeesett Anya Szerepével. Komoly baj, koponyatörés nincs, de az agyrázkódás miatt 48 órára bent kell maradnunk megfigyelésre. A Szimpatikus Ágytologató Fiatalember felvisz minket az osztályra, a liftben komoly késztetést érzek, hogy  a zsebébe gyűrjek egy kisebb összeget, bár fogalmam sincs, mennyit "kell" ilyenkor adni. A paraszolvenciából nem lesz semmi, a pénztárcámat sikerült otthon hagynom.

 

Húsz perce szálltunk ki a kocsiból, már fenn vagyunk a Gyerekosztályon. Ami mint egy képeskönyv-illusztráció. A falakon festmények, görbe tükrök, legváratlanabb helyeken játékok (korlátokon kisvonat fut, kilincseken itt-ott mesefigurák lógnak), a nagyobbaknak mókás agytorna-feladatok, egy fémszekrény oldalára például malomjátékot festettek, mágneses  katicákkal meg lepkékkel lehet játszani. A fiam egy ötágyas kórterembe kerül, egy nagyfiú mellé. A nővérek kedvesek, mosolygósak, mindent elmagyaráznak a gyereknek. Aki eléggé meg van szeppenve, sosem volt még kórházban, és kénytelen vagyok egy időre magára hagyni, hazamenni pizsiért-cuccért. Pénztárcáért. Mire visszaérek, szinte megtelik a kórterem, a két új fiú is agyrázkódós, ez ilyen rázkódós nap, mosolyog a nővérke, hihetetlen, folyamatosan mosolyog. Még akkor is, amikor az egyik kisfiú, hat éves alig lehet, negyedszer rántja el a kezét az infúzió bekötésekor. Olyan megnyugtatóan magyarázza neki a dolgokat, hogy tátva marad a szám. Pedagógiából profi. A fiam, ahogy közeledik az elválás, tízévessel már mégsem marad bent az ember, főleg, ha otthon vannak a testvérei, egyre elesettebb. Csak még egy amőba, csak még egy mese. Az éjszakás nővér bejön, "látom anyán, hogy elég fáradt", mondja a fiamnak, "kipróbáljuk, hogy én is tudok-e mesét olvasni?". A gyerek bólint, erre a nővérke kiveszi a könyvet a kezemből és hazazavar.

 

 És én ennek örülök, tényleg alig állok a lábamon így fél tizenegy felé. A kocsiban jut eszembe, francba, elfelejtettem a paraszolvenciát. Másnap délelőtt tudok beszélni egy orvossal, rövid, de korrekt tájékoztatás, ha semmilyen problémát nem találnak a szakorvosok, holnap mehetünk haza. A gyerek kivirult, a fejfájása elmúlt. Elviszik mindenféle vizsgálatra, neurológia, fül-orr-gége, a szemész orvos a kötelező vizsgálaton kívül ellenőrzi a szemüvegét is, nem kellene kontrollra menniük, kérdezi, de februárban, mondom, de csak májusra kaptunk időpontot. Akkor felírok egy új lencsét, ha már itt vannak. Döbbenten köszönöm meg, a múlt héten hiába győzködtem a kerületi szemészt, egyszerűen nem volt hajlandó előbbi időpontot adni. Estére a fiam mindhárom szobatársa is sokkal jobban van már, pedig kettejüknek elég komoly volt a sérülése. A kórházi vacsora elég gyatra, rendelünk pizzát, amőbázunk, egész jó kis partihangulat lesz a kórteremben. 

 

A mai éjszakás nővérke sem kevésbé kedves, mint a tegnapi, "holnap úgyis kirakunk mindenkit" megjegyzéssel tízig engedi a ramazurit. A fiam már nem is tartóztat, jól érzi magát, tudja, hogy biztonságban van.  Elképesztő profizmussal, emberséggel, kedvességgel végzik a Baleseti gyermekosztályán dolgozók a munkájukat. Valószínűleg varázslók is vannak közöttük, hogy a magyar egészségügyben ilyen helyet teremtettek.Végtelenül hálás vagyok nekik és köszönöm a fiam nevében is.  Kérem, ha lehet, tegyék ki ezt a levelet a blogra, hogy sokan megtudják, milyen remek munkát végeznek az ott dolgozók!!! 

 

 Tisztelettel, M.  Ágnes

Hogyan fogadhat el egy sebész műtét előtt százezer forintot?

2013.01.12. 06:00

számoljunk.jpgNe meséljen nekem senki az eü dolgozók rossz anyagi helyzetéről. Papíron talán rossz. De amúgy és adómentesen egyáltalán nem az.

Éppen most vagyok tapasztalóban. Nincs az a pénz, amit bármely eü dogozó - a takarítótól a nővéreken át az orvosokig - el ne fogadnának. Sőt, ha nem utálnám ezt a szót, azt mondanám, kizsarolnának.

 

Pl. ágyhúzás, wc takarítás, hideg étel (ebéd) átadása címén. Ha valaki szereti a jéghideg zöldséglevest, most, itt jelentkezzen! És utána morog az ételosztó, hogy a 'kedves betegek' nem eszik meg, otthagyják... Vagy netán 'elfelejtik', hogy az inzulinos, cukorbetegnek diabetikus étel van kiírva. Az orvos jön rá, mert felszalad a cukra 15-re, akkor bezzeg összeszaladt az egész társaság. Érdekes, hogy amióta pénzt kap a hölgy, azóta meleg az étel és figyelik a diétát is.  Magyarázza meg nekem valaki, hogyan fogadhat el egy sebész műtét ELŐTT százezer forintot? Amikor még azt sem tudja, hogy sikerül-e.

 

Vagy pont ezért? Utána megkapja a második százezret.  Szóval ne meséljen nekem senki az eü dolgozók rossz anyagi helyzetéről. Papíron talán rossz. De amúgy és adómentesen egyáltalán nem az. Némelyek szégyellhetik magukat, persze itt is tisztelet a kivételnek.  És még egy kérdés, nem tudom a címzettet! Éppen ott voltam egy takarítás címszó alatt. Abból állt, hogy egy vizes felmosóval átabotában középen (a járás útjában) áthúzta a műanyag padlót, majd a rongy átöblítése NÉLKÜL vitte át a másik szobába, folyosóra.

 

 Nyilván senki nem szólt még neki a baktériumok áldásos hatásáról, hogy bizony ilymódon is átkerülhetnek egyik helyről a másikra. Csak mellékesen jelzem, hogy 10 emberre van egy darab wc és egy darab zuhanyozó. És ez egy SOTE klinika.

Lehetséges az áttétes tüdőrák?

2013.01.11. 08:41

Questions.jpgAz lehetséges, hogy valakinek, aki 40 éves soha nem dohányzott és soha nem ivott, hogy áttétes tüdőrákja van?

Tisztelt Praxis!

 

Lehetséges az áttétes tüdőrák?

 

Az lehetséges, hogy valakinek, aki 40 éves soha nem dohányzott és soha nem ivott, hogy áttétes tüdőrákja van? Egy évvel ezelőtt még semmi sem volt a tüdőszűrőn most pedig a CT szerint áttétes tüdőrákja van. És semmi tünete sincsen, nem köhög, nincs rosszul, nem fáj semmije. Öregotthonban dolgozik és állítólag a májból kapott áttétet, de soha nem ivott és nem is dohányzott ő se és körülötte se senki és semmi tünete sincs még most, se pedig állítólag áttét van a tüdőben.

 

A tüdőben több 3-9 mm-es a májban pedig 15-50 mm-es van. És semmi tünet még most sem pedig áttétes???

 

A válaszokat előre is köszönöm!

100 ezer forint hálapénz 5 nap alatt

2013.01.10. 06:00

orvos_halapenz.jpgEnnyit fogadott el az orvos a kórházban olvasónk édesanyjától.

Tisztelt Praxis blog!

 

Édesanyám 84 éves múlt idén január 1-én, sajnos mostanában többször kellett kórházban töltenie rövidebb hosszabb időket. Nagy általánosságban minden rendben volt a tapasztalatait illetően, egészen a legutolsó kalandig. Szegénykém trombózissal került be a kórházba, sajnos mi nem tudunk vele lenni mindig, hiszen több száz kilométerre él tőlünk, így már csak akkor értesültünk a dolgokról, amikor bekerült. Persze rengetegszer kértük már, hogy költözzön hozzánk, majd gondját viseljük, de igen csak eltökélt abban, hogy ő nem akar a terhünkre lenni, így meggyőzhetetlen.

 

Szóval felhívott minket, amikor már megtörtént a baj. Megoldottuk, hogy leutazzunk hozzá, szabadságra mentünk egy hétre a férjemmel. Az ő lakásában laktunk, minden nap látogattuk. Sajnos, édesanyámról azt is el kell mondanom, hogy kissé szenilis lett az utóbbi időben, igazából ez kb. fél éve tűnt fel. És épp ez a szenilitás az, ami miatt problémák adódtak. Édesanyám a tudtunkon kívül 100 azaz 100 ezer forintot vitt magával a kórházba, ez közel a teljes nyugdíja. Ez is csak úgy derült ki, hogy amikor rákérdeztünk, az épp esedékes számláira van-e egy kis félretett pénze, akkor mondta, hogy nála van a kórházban.

 

Nos, kiderült, hogy valóban nála volt, de 5 azaz öt nap alatt elosztogatta. Ez az egyik ágyszomszédjától derült ki, édesanyám egyáltalán nem emlékezett rá. A betegtársa mesélte, hogy édesanyám következetesen minden reggel odaadott az orvosának 20 ezer forintot egy borítékban, a doktor úr pedig minden reggel el is fogadta azt.

 

Persze, én valahol megértem azokat, akik hálapénzt adnak, így édesanyámat is, hiszen egy idegen környezetben, ahol ki van szolgáltatva idegen embereknek, abban bízik, hogy így nagyobb figyelem, jobb bánásmód jut neki. És valahol azokat is megértem, akik elfogadják a pénzt. Jól tudjuk, mennyit keresnek az orvosok, nővérek, szégyenletesen keveset. De azt hiszem itt a doktor úr túlment egy határon. Az, hogy az első borítékot eltette, érthető. A második, még talán. Na de a többi… Egy beteg, rossz pszichés állapotban lévő kisnyugdíjastól azt hiszem nem szabadott volna elfogadnia. Igen, úgy gondolom vissza kellett volna utasítania, kedvesen, akkor is, ha édesanyám másnap ismét megpróbálta volna a zsebébe csúsztatni a pénzt.

 

A történet vége ennél azért sokkal jobb, mert édesanyám meggyógyult, és sikerült megoldanunk, hogy egy szociális munkás heti 5 alkalommal látogassa és vigyázzon rá. Nem is haragszunk a doktor úrra, csak arra kérjük, ha esetleg olvassa ezt a történetet, a jövőben legyen kissé megértőbb és önzetlenebb. 100 ezer forint még ma is nagy pénz.

 

Üdvözlettel:  Anikó

 

Bunkó, érzéketlen patológus

2013.01.09. 06:00

A_halal_a_gyasz_es_a_gyermeki_lelek_2.original.jpg"Jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak.

Jó napot kívánok!  „A Patológus  nem a közvetlen gyógyításban dolgozik,  de rendszeres a szakmai kapcsolata az osztályos orvosokkal.“ „Gyakran találkozik  a betegekkel,  hozzátartozókkal is, mely találkozások fontos,  előremutató információval szolgálhatnak mindkét fél számára.“ Ezzel a két mondattal szeretném kezdeni panasztételem, amit az önök honlapján találtam.  Sajnos nem tudtunk önnel személyesen megbeszélni a dolgokat, mivel nem vitt rá egyikünket sem a lelki fájdalom. Szeretett Édesanyánk 2012.novemberében a siófoki korházban elhunyt. Beteg volt, de senki nem számított erre a hirtelen halálra. Ez egy szombati nap volt.

 

 Én személyesen (a lánya) is az egészségügyben dolgozom egy privátklinikán. Nálunk ez természetes, hogy a hozzátartozók, ha kívánják, a beteg kartonjának másolatát megkapják. Mi egyből meg is kérdeztük, hogy mire lenne szüksége a betegkartonjából. Nekem is ez volt a kívánságom. Nem hibákat keresünk vagy áskálódni akarunk! Csütörtöki nap még nem tudtuk mi volt a halál oka. Nem a papírok érdekeltek akkor minket. Kaptunk egy telefonszámot, hogy azon lehet érdeklődni. A sógornőmmel gondoltuk inkább bemegyünk személyesen, mivel az nekünk „emberibbnek” tűnt. Bárcsak ne tettük volna! Egy hölgyet kérdeztünk meg, hogy most kivel tudnánk ezt megbeszélni. Nagyon kedvesen tovább küldött minket az igazgatóságra. Ott a titkárnőnek is mondtuk mi járatban vagyunk. Neki is kihangsúlyoztuk, hogy nem a papírok kellenek, viszont ha már a boncolás megvolt a halál okára lennénk kíváncsiak.

 

Az Édesanyánk hamvasztása szerdán történt November 14-én. Így tudtuk, hogy a boncolás is megvolt. A titkárnő felhívta a Patológiát, majd beszélt a főorvossal. Míg telefonált még egyszer közbe szóltam, hogy csak azt mondja meg mi volt a halál oka. Miután letette a telefont, felküldött minket a patológiára, hogy majd a főorvosnő elmond mindent. Szóval a Pálvölgyinének volt a kívánsága, hogy oda menjünk. Ezt is ki szeretném hangsúlyozni!! Nem önszántunkból mentünk a patológiára. Tudom milyen a patológián lenni, láttam több halottat is, de most az Édesanyánkról van szó!!! Ha csak annyit mond, hogy majd értesítem önöket az is elég lett volna. A patológián egy kedves férfi vezetett a főorvosnőhöz. Az úr mondta, hogy abba az irodába menjünk be. A “fogadja részvétem”, vagy pedig “jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak, üljön le” sajnos a hangnemet nem tudom itt úgy visszaadni. Én meghökkenve annyit mondta, hogy “próbáljon ön is minket megérteni, hisz az Édesanyánkat veszítettük el” Erre “ezért engem támad??engem ne támadjon!

 

Engem ne támadjon, állítsa le magát!!! “ Itt megint a hangnem. Erre szokták mondani, hogy köpni-nyelni nem tudtunk. Voltunk-e a neurologusnál? Nem, mivel nekünk nem mondtak semmit, minket egyből ide küldtek. “nem mondott senki semmit-mit kellene mondani” Erre mondta a sógornőm “ne haragudjon ez az első esetünk” Elkezdte mondani, hogy mi volt az anyukánk baj, a s a szív mekkora volt, hegesedés látszott, szóval volt neki egy szívinfarktusa.  Én újra megmertem szólalni, hogy “volt az Anyunak szívinfarktusa?” Jött a válasz, hogy “hallgasson meg, engem végig kell hallgatni, értette”… Pár percben elmondta, hogy miket tapasztaltak a boncolás során. Olyan sokk alatt voltunk e viselkedés miatt, hogy nem tudom most elmondani mi minden baja volt. Nem is azért mentünk oda, hogy ezt megtudjuk. Csak annyit, hogy miben hunyt el!? Annyit megtudtunk, hogy szívelégtelenségben halt meg.

 

 Természetesen ö is megemlítette, hogy tudja, hogy kérjük a beteg kartonjának a másolatát, ezt meg is kapjuk, ha kifizetjük, mivel ehhez jogunk van. A végén még egyszer megpróbáltam neki elmagyarázni, “ nehogy félre értsen, nem akarunk senkit s semmit sürgetni csak annyit szerettünk volna meg tudni…………. “ nem tudtam befejezni. “maga engem nem sürgethet, nem is engedem, engem senki se tud sürgetni, megértette?….” Mikor “végzet“ a főorvosnő hátat fordított én oda mentem hozzá, s megkérdeztem él e még az édesanyja. Arra, hogy folytassam….. mert ha nem akkor tudja, hogy mi most mit érzünk, s ha igen akkor ezt az érzést kívánom, hogy soha ne érezze. … Rámförmedt ismét, “magának ehhez semmi köze, a pofátlanságnak is van határa” kimentünk az irodából, s a folyosón még annyit mondtam “ön ezt az egészet teljesen félre érti” A pofátlanságnak van, határa most már állítsák le magukat… a többire nem emlékszem, de még mondott valamit ” Úgy tett mintha mi nem is tudom mit csináltunk volna bent az irodában. Kétszer szólaltunk meg! Nem szóltunk erre már semmit… kimentünk. Nézze, így sem velünk, se senkivel nincs joga beszélni!! Sem egy ilyen szomorú állapotban, se, semmikor!! Az embernek akkora a fájdalma s még akkor belészúrják a kést még egyszer…. Ezt nem tűrjük, s ennek következményei lesznek !A legelső pont, hogy elnézést kér a doktornő!!!  Ezt az egészet le lehetett volna 30 másodpercen belül bonyolítani tisztességes hangnemben a lényegre kitérve!  Várom válaszát, véleményét s az esettel való fejleményeket.  

 

 Ezt a levelet küldem el a siófoki korház igazgatóságára. Válasz levelemre lerövidítve:   

 

"A jelenlegi intézményi szabályozás értelmében, amennyiben boncolásra kerül sor, a halál okáról a Patológiai Osztály külön kérésre ad tájékoztatást az elhunyt hozzátartozóinak. Ilyen esetben elõzetes idõpont egyeztetéshez kötött, hogy az osztályvezetõ fõorvos mikor tudja fogadni a hozzátartozókat. Mivel ez az Önök esetében – a mielõbbi tájékoztatás érdekében – nem történt meg, így a fõorvosnõ leterheltsége és elfoglaltsága mindenképpen közrejátszhatott abban, hogy úgy ítélték meg, nem a megfelelõ hangnemben és együttérzéssel, szigorúan csak a tényekre szorítkozva tájékoztatta Önöket.  A kórház vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy ilyen esetek ne forduljanak elõ az intézményben."  Ennyivel el lehet ezt intézni??  Kérem véleményét s mit tudnák még tenni?? Két hónap tellt ez azóta de ezt még mindig nem tudtam kiheverni! 

 

Tisztelettel  Erzsébet

Nem a cigánysoron élünk

2013.01.08. 06:00

big.jpgSzeretném, ha a Kórház gyerek fertőző osztályának orvosa a saját gyerekorvosunktól és a lányoméktól elnézést kérne.

Tisztelt Újságíró!    

 

Az egy éves unokám, 2012. december 15-én jött haza a bölcsődéből úgy, hogy szemmel láthatóan bárányhimlő kiütések voltak rajta. December 16-án, mivel én értem rá, így elvittem a saját gyermekorvosához, aki mindkét unokám orvosa. A doktornő egy nagyon lelkiismeretes, kiváló orvos. Megállapította, hogy valóban bárányhimlő, ellátott gyógyszerrel és jó tanácsokkal és felhívta a figyelmem, hogy ha bármi gond van szóljunk. Másnap ( szombat reggelre) a kicsin több nagy kiterjedésű gennyes folt jelentkezett ( felülfertőződés). Azonnal hívta a vejem a gyerekorvost, de mivel Ő aznap épp nem tartózkodott itthon és szaladtam el megnézni, hogy mikor van helyettesítő rendelés. Még szombat délután elvitte a vejem a helyettesítő orvoshoz a kicsit, aki azonnal beutalta a Szolnok-i Hetényi Kórház fertőző osztályára a kicsit. Ott a doktornő minősíthetetlenül megalázta a lányomékat, hogy a betegség elhanyagolt, a gyerek elhanyagolt, ki van száradva, karikásak a szemei stb...Ezt a véleményét le is írta, így tájékoztatta hétfőn a főorvos asszonyt és ez került a kicsi zárójelentésébe is.

 

 Először is a gyerek bölcsődés, akár a bölcsődei gondozók, akár a bölcsőde orvosa, akár a gyerekek saját orvosa, védőnője elmondhatja, hogy a szülők igenis nagyon gondosan nevelik a gyerekeket! Mindig tisztán, jóltápláltan tartják őket! A lányom pl két diplomás középiskolai tanárnő, egy 5 éve épült új lakásban, új bútorok között, nem pedig a cigánysoron élnek! A gyerekek háziorvosa is mélységesen fel van háborodva ezen a véleményen, ugyanis ez őt, mint orvost is minősíti ! Ráadásul előző nap a saját szemével látta, hogy a betegség épp csak elkezdett kijönni a gyereken, egyáltalán nem volt elhanyagolt állapotú! Sajnos ez egy gyors lefolyású fertőzés volt, a kitenyésztés megállapította, hogy ez a kórokozó minden ember bőrén megtalálható, szerencsétlen véletlen, hogy így találkozott a bárányhimlővel.

 

Szeretném, ha a Kórház gyerek fertőző osztályának orvosa a saját gyerekorvosunktól és a lányoméktól elnézést kérne. Ha nem éppen karácsony előtt kapjuk vissza a kicsit a kórházból és nem éppen akkor kapta volna el a bátyja ugyan ezt a betegséget a Kórház Betegjogi képviselőjével tisztáztuk volna ezt a dolgot! Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyerekorvosok praktizálhatnak!

 

 Köszönöm figyelmüket:

Kommentár - Hülye, aki nem oltat

2013.01.07. 06:00

01.jpgAz ellenzők egyik érve szerint  az ún. gyermekbetegségek hozzátartoznak a gyerek egészséges fejlődéséhez.Tessék mondani, a gyerek megnyomorodása, esetleg halála mennyire tartozott hozzá az egészséges fejlődésükhöz?

A Faceook egy csoda, ott mindennel találkozol. A legutóbbi gyöngyszem, amit olvastam egy oldalon:

 

 "Azért mert a rutinszerű védőoltások a kisgyermekes szülőket ismétlődő orvoslátogatásokra kényszerítik, és a gyógyszeripar az orvosokkal együtt ebből él, a gyermekorvosok halálukig védelmezni fogják azt, ami kenyerüket adja. A kérdés amit a szülőknek fel kell tenniük az az, hogy: Kinek a haláláig?”  Dr. Robert Mendelsohn, MD

 

 „A tíz legrosszabb módja annak, ahogy gyermekeinket mérgezik:  1: Sorozatos oltásokkal, velük higany, alumínium, formaldehid, MSG ( monoszódium-glutamát) és egyéb más adalékanyag jut a gyermekek szervezetébe. Elismert tény, hogy a mai vakcinák esetében a gyermekeket szándékosan teszik ki higany, alumínium, MSG és formaldehid mérgezésnek és őrült mennyiségben fecskendezik a csecsemők és a gyermekek testébe. Az orvos-gyógyszerészeti maffia ahelyett, hogy megpróbálná kideriteni mi áll az egyébként egészséges gyermekek autistává, cukorbeteggé, rákos beteggé való transzformálódása mögött, a gyermekét beoltatni nem kivánó szülőt büntetőjogi procedúra alá vetik.” 

 

Elismert tény???…Szándékosan teszik a gyermekeket autistává, cukorbeteggé, rákos beteggé? Az az igazság, hogy az elvakult oltásellenesektől…hhm, hogy is mondhatnám finoman…hidegrázást kapok. Ahogy mantraszerűen előkerül újra és újra, hogy a pénzszerzés érdekében mészárolják le direkt a gyerekeket.  Kutatók, orvosok dolgoztak éveket, évtizedeket azon, hogy az okosok gyerekei ne haljanak meg, nyomorodjanak meg torokgyíkban, diftériában, kanyaróban, gyerekbénulásban. Úrilányos modorban is csak azt tudom mondani, hogy nem túl kedves dolog ezeket a kutatókat Heródessé nyilvánítani a fene nagy naturalista szemlélet jegyében. 

 

Az ellenzők egyik érve szerint  az ún. gyermekbetegségek hozzátartoznak a gyerek egészséges fejlődéséhez. A betegségek komplikációk nélküli legyőzése hasznos, és a gyermek fejlődésében fontos szerepet játszik.  Tessék mondani, a gyerek megnyomorodása, esetleg halála mennyire tartozott hozzá az egészséges fejlődésükhöz? Persze, amelyik gyerek túlélt egy súlyos fertőző betegséget, annál kialakult a védettség. Halleluja.  És aki nem? Mondjuk többször már ő sem betegedhetett meg szegény… Ha még élne dédnagyapám-nagyanyám, megkérdezném tőlük, hány tehenüket adnának a csúnya gyógyszergyártóknak, hogy a legidősebb fiuk oltást kaphasson a kanyaró ellen. Amibe belehalt. Nagyapám vajon mit adott volna egy tbc oltásért, hogy ne kelljen az életéből éveket tüdőkórházban töltenie? …

 

Oroszországban, az 1990-es években b 5000 gyerek halt meg diftériában. Szerbiában és Németországban kanyarójárvány ment végig.  Magyarországon az elmúlt években nem fordult már elő torokgyík, kanyarós vagy gyerekbénulálos betegségsorozat.  Pedig itt is vannak nem oltató szülők. Igen, az ő gyerekeiket is elkerülik a járványok. Tudod miért? Mert azok, akik oltatnak, a hátukon viszik őket. Ha egy nem oltott ovis gyerek körbe van véve 20 oltottal, akkor nem tud tőlük elkapni olyat, ami ellen védve vannak, nem kapják el, nem fertőznek. Ha nagyobb százalék nem lenne oltva, kitörhetne a járvány, és akkor igen, a nem oltottakat nem védené a puha-meleg védő oltott közeg.  Na, akkor kíváncsi lennék hány natúrmami-papi várná be békében, hogy a természet hogyan dolgozik a gyerekén…

 

A nem oltatók utaznak a többiek hátán. Mint azok, akik nem raknak be a közös kalapba. Csak kivesznek belőle…

 

Helia

A lányunk meghalt, csoda, hogy mi élünk

2013.01.06. 14:00

nagyzoltan090222_3.jpgA beteg jogokat sárba tiporták, az orvosi eskü t lábbal taposták.  Van egy olyan pontja, hogy ne árts!  Bizony, ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts.

Egy gázpalack palástja kinyílott és a kiömlő gáz letarolta, a földdel tette egyenlővé az otthonunkat. Megsemmisítve minden ingó és ingatlan vagyonunkat. De az otthontartózkodó családommal túléltük a katasztrófát. A férjemet kellett kimenteni, mert rá dőlt a fal, de a többiek saját lábon jöttünk ki a romok alól. De éltünk mind a négyen, és úgy hittük már nem lehet nagyobb a baj. Mi, akik a sokkos állapotunkban nem is éreztük a sérüléseink súlyosságát, még a további baj elhárításában is segédkeztünk a mentők megérkezéséig Majd jöttek a mentők, és mindenkit külön mentő vitt Nyíregyházára. Azt mondanom sem kell, hogy a mentőknél sem melegen tartó fólia sem hűtőzselé sem egy palack víz vagy takaró sem nem volt.  Hűteni meg nem hűtötte a sebeinket senki sem mentők megérkezéséig sem,és később sem. Pedig a riasztáskor, aki értesítette a mentőket tűzoltókat, rendőröket biztosan elmondta, hogy robbanás történt és nem utcai verekedés.

 

A mentőautókban az égési sérülések ellátására szolgáló elsősegélycsomag még hirből sem volt. Közel másfélórás út után az alapellátást a nyíregyházi kórházban kaptunk, után a kislányom vőlegényét Debrecenbe vitték minket pedig a fővárosba. Azt mondták a Honvéd Kórház az úti cél a fővárosban, a hozzátartozókkal legalábbis ezt közölték szóban. De mégis a Sz. I. kerültünk. Ez az O.É. C. Itt kiderült hogy a férjem 60/-os égést,a kislányom és én 30%-os égési sérüléseket szenvedtünk A kislányom vőlegénye 35 %-os égést szenvedet. A Őt a debreceni klinikákra szállították. A  kislányom kérve kérte az orvosokat, hogy  Őt is vigyék a párjával Debrecenbe de közölték hogy ez nem kívánság műsor és amúgy is Debrecen nem fogad csak egy sérültet. Lelke legyen, rajta aki benne volt a történtekben. Közel négy órás mentőautós szállítás után az égés centrumba vitt a mentő bennünket. Miért nincs a mentőautókban a burnaidos segély csomag?  „ A zseléhűtő hatása segítségével megállítható az átforrósodott szövetek a hőhatás megszűnte utáni további károsodása. További hatásként a 90%-os víztartalomnak köszönhetően a kötszer rehidratálja, ráadásul a steril kötszer a másodlagos fertőződéstől is megvédi a sérült szöveteket. A termékek között megtalálhatók különböző kiszerelések, mint például zselé, zselével átitatott különböző méretű kötszerek és spray. A többféle változatnak köszönhetően a BURNAID termékek minden típusú égési sérülés esetén egyszerű és gyors segítséget és hathatós fájdalomcsökkentést nyújthatnak, ehhez a kötszereket egyszerűen csak a sebre kell helyezni és kétóránként cserélni. Ezen kezelés mellett a sérült felület további átöblögetésére sincs szükség.

 

 A zselé fájdalomcsökkentő hatása miatt a gyógyszeres fájdalomcsillapítás nagymértékben csökkenthető. A kötszerek nem ragadnak a sebbe, így amennyiben további orvosi beavatkozás szükséges, úgy a kötszer egyszerűen leemelhető, a sérülésen visszamaradt zselé pedig egyszerűen vízzel kimosható.A BURNAID termékek egyszerűen készenlétben tarthatók (szavatossági idejük a gyártástól számított 5 év) és bármikor egyszerűen bevethetők szükség esetén. Ezek a korszerű termékek messze hatásosabbak az égési sérülések ellátására, mint az általánosan elterjedt sós-vizes kötéssel történő kezelések.Különösen ajánlott olyan, az égési sérülések szempontjából potenciálisan veszélyes helyeken történő alkalmazása, ahol tiszta, hideg víz gyorsan nem elérhető”.A  közel hatórás mentőben tartózkodás alatt ezek a segélycsomagok életet menthetett volna. A baleset bekövetkeztétől az égéscentrumba érkezésünkig hat óra telt el minden fajta hűtés, szakszerű ellátás folytatása nélkül.  A férjemnek nem volt hely az intenzíven ezért egy félre eső helyre tették be, ahova a falra akasztottak egy kamerát, és mondták neki, ha baj van, integessen. A kislányom és én közös kórterembe kerültünk.Sajnos a bajok még csak most kezdődtek  Mert ez a hely nem a gyógyítás  helye volt..A kislányomat megműtöttek,bőrátültetést hajtottak rajta végre, de a megfelelő kezeléseket nem kapta meg. Minősíthetetlen viselkedést tanúsítottak az ott dolgozó orvosok, ápolók. Az első műtétet követő napon  amikor lenyúzták a bőrt mindkét felső combjáról és az egyik alsó lábszáráról    átültetés végett rettenetes fájdalmai voltak . Jeleztünk a nővérnek, nem jött elment személyesen a testvérem hogy legyen szíves hozzon valamilyen fájdalom csillapítót mert borzalmas fájdalmai vannak a kislányomnak. Az volt a válasz majd ha sora kerül kap.

 

Vártunk és megint kértünk. Majd megjelent egy orvosnak látszó egyén aki közölte velünk hogy ne zaklassuk a nővért mert rajtunk kívül is vannak még az osztályon. Voltak az igaz, de nem annyian hogy ne tudott volna segíteni. Később derült ki hogy ez a rendre utasító egyén volt a műtétet végző orvos. Aki előzőnap megműti és még másnap leteremti megalázza sárba tiporja a súlyos fájdalmaival küzdő beteget. Katéter és infúzió belénk kötve és a sérüléseink valamint az átélt borzalmak és folyamatos vészhelyzetben így bánni a beteggel. Közel sem jött, hogy megnézze, megnézzen bennünket. Kiderült, hogy kivágták az anyajegyét, amikor rákérdeztem, hogy tehették mikor azt előtte vizsgálni kellett volna , az volt a válasz hogy örüljek, mert más ezért súlyos pénzeket fizet. Műtét után vért is kapott, pedig ez sem veszélytelen. De nem kapott intenzív ellátást és felügyeletet.  Az osztályos kórterembe került vissza. Egy hét múlva újra megműtötték  újra  csak a kórterembe került ,és utána közölte hogy ö most tíz napig nem lesz . Tudta hogy nem lesz bent a kórházban miért kellett megműteni? Kinek adta át a kezelést? Mert hozzánk senki nem jött.  Ha  legalább egy orvosban lett volna emberség  segíteni akarás, akkor visszajön és megvizsgálja, kikérdezi,   netalán megszagolja  a zöldülő kötéseket a panaszait elmondó betegen.  Észrevette volna a kezdődő szepszis jeleit.  Gyorsított laborvizsgálat mellett  időben elkezdett antibiotikumos kezeléssel elejét lehetett volna venni a fertőzésnek. De nem volt sem vizsgálat sem kenet vétel sem észrevétel az „orvosi kar” részéről.  Én azóta is sokat gondolkodom a dolgon és arra jutottam, hogy nem láttak bennünk pénzt. Akinek mindene odalett az nem ér semmit. Nekünk még emberi hangnem sem jutott , nem emberhez méltó ellátás. Mert az én 25éves kislányom az országos égés centrumban vérmérgezésben eltávozott közülünk. És hiába kértünk segítséget hiába panaszolta el a kislányom, hogy milyen fájdalmai vannak, azt válaszolta rá a főorvos  asszony, hogy "Úgy siránkozol mint egy öregasszony!"Pedig mi bizalommal voltunk hogy segíteni fognak rajtunk de nem tették.

 

Visszaéltek a beteg kiszolgáltatott sérült ember, család helyzetével. Mert 2010-be egy 25 éves sérülését eltekintve egészséges ember Meghal az nem normális. Alig láttunk orvost  de ha láttunk abban sem volt sok köszönet. Azoknak az arrogáns lekezelő cinikus viselkedése is sértő volt. Még akkor sem engedhető lenne meg ez a hangnem és viselkedési morál ha  nem vagyunk ilyen kiszolgáltatott helyzetben . Azt mondják a bölcsek nincs jogod lenézni  egy embertársadat csak  addig  segítő  jobbodat nyújtani felé hogy segíts neki talpra állni.. Itt mi nem hogy segítséget nem kaptunk de a sérüléseinknek megfelelő szakszerű orvosi ellátásban sem részesültünk és még a gyermekem  életét  is elvették. A beteg jogokat sárba tiporták, az orvosi eskü t lábbal taposták.  Van egy olyan pontja, hogy ne árts!  Bizony, ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts. A tragédia után sikerült el  menekíteni  kellett a férjemet ebből a fertőből, mert ő is szepszisies lett volna. Onnan ahol az ANTSZ  ellenőrzés olyan megállapítást tesz hogy az osztály higiéniás állapota erősen kifogásolható.  Egy vendéglátó üzletet ilyen esetben azonnal bezárnak, és olyan bírságot akasztanak a tulajnyakába, hogy belerokkan. Egy égési osztályon a higiénia sokadlagos szempont.  Akkor kerültünk a Honvéd kórházba. Itt lett a kezelő orvosunk Dr J. ZSUZSANNA. Aki intelligenciában, emberségben szakmai tudásban magasan fent van a csúcson. Ő rögtön látta, hogy baj van a férjemmel. Szagolta, vizsgálta kenetet vett tenyésztést csináltatott,és azonnali antibiotikumos kúrát irt elő. Bizony 17 napig karanténban voltunk a baktériumos fertőzés miatt Kérdezem én ezt a másik kórház másik orvosai miért nem vették észre? Azért mert nem is jöttek a közelünkbe. Ott nem volt tenyésztés, nem volt kenet, nem volt laborvizsgálati eredmény,Nem volt szagolgatás, kötéscsere, antibiotikum,pedig azzal megakadályozható lett volna a tragédia. Már a műtéti leírás sem egyezik mert azt írtak, a férjemen  öt bőrátültetés hajtottak végre közben pedig hat beültetés van. Annyi fele konferencián, szakmai konzultáción vesznek részt az orvosok de minek ha a kórházban lévő betegen nem alkalmazzák? Miért tart előadást a konferencián dr S. az ezüst ionos sebkezelésről, ha a beteg nem kapja meg. Vagy az csak a magán klinikán illeti meg a pácienst? a kórházban a betegnek nem jár?Csak az intim plasztika a fenék formálás a mell korrigálás a zsír leszívás kor illeti meg a komfortos kiszolgálás a fizetős ügyfelet .

 

A kislányomnak még egy homok ágy sem jutott, mert az csak a kényelmi funkciót szolgál. Egy égett beteg kényelmét nem kell szolgálni, ha már a kezelését elhanyagolják, csak egy szépészeti plasztikázási műtöttnek kell a kegyeit keresni? Mert a sérülése, kiszolgáltatott volta miatt különös tisztelet illetné meg a betegembert. Mert milyen "ember orvos "az, aki a súlyos katasztrófát túlélt családanyának, feleségnek a kérdésére "doktor úr hogy van a férjem az intenzíven? Azt válaszolják, hogy ha rosszabbul lesz majd szólunk. Ahol a kislányom állapota miatt  segítséget kérve fordultam az orvoshoz és az nem veszi komolyan a segélykérésemet hanem arrogáns lekezelő módon válaszolva otthagy És én ezekbe a dolgokba bele rokkantam. Nem tudom elfogadni, hogy egy szemernyi jóindulattal, akarattal, emberséggel a kislányom ma is élhetne. Azt mondták túl reagáljuk a helyzetet nincs ott semmi baj, csak hisztis az anyuka meg csak bőgni tud. A kislányom talán a túlreagálásba halt bele? Pedig az elhivatottság az empátia,az emberség hiánya komoly problémákat vett fel .Mert a jó ember jót vonz magához. a rossz meg rosszat és még rosszabbat.    A Honvédban a főorvos asszony a testi kínok mellett a lelkünket is gyógyította, és gyógyítja mai napig. Aki még Szabolcs megyébe is eljött és ápolt kezelt gyógyított testet és lelket egyaránt. Megpróbál erőt és hitet adni. Aki azóta is tartja velünk is a  kapcsolatot és minden általa kezelt és megmentett betegével is.  Én a Honvád kórházban csak igaz emberekkel találkoztam Itt mindig van egy mosoly az arcokon a beteg felé Ez nem álarc, ez belülről jön.   

 

Dr J ZSUZSANNAfőorvos asszony eredendően jó EMBER, és a környezetében is csak jók vannak, és csak azok maradnak meg a környezetében. A Honvéd kórház Égés osztályán az ápolók a nővérek a műtősök emberfeletti munkát végeznek beteg gyógyulása érdekében. Még a takarító nénik is aktív tagjai a csapatnak, mert mindenki együttes munkájára szükség van az osztály sikeres működéséhez. Sorolhatnám a neveket, de csak azért nem teszem, mert félek hogy valakit kihagynék. A Honvéd kórházban, akivel kapcsolatba kerültem és nem  csak az égési osztályon, a fül orr gégén, a szemészeten, a röntgenen stb, a legőszintébb szeretettel fordultak a beteg  emberekhez.  A doktornő az első találkozás alkalmával megadta a mobilszámát, hogy ha valami gondunk van, baj van, azonnal szóljunk. Igen volt gond, mert a férjem nem volt  jól, lázasodott, de az előző kórház orvosi, nővéri reagálások, viszonyok miatt restelltem  volna zavarni,  amikor hazament családja körébe De a nővérek szóltak neki a problémáról és ő jött haladéktalanul vissza az osztályra. Magát nem kímélve a beteg állapota volt a szeme előtt és van mai napig is.

 

A Kolontári vörös iszap katasztrófa oda kerülő betegei is ódákat zenghetnének a z orvosi kitartásról és el nem fáradásáról a reménytelen esetek megmentéséről. Aki még a 91 %-os égett beteget is megmentette, élhető életet adva neki,  és nem csüggedt a legreménytelenebb helyzetekben sem,  Akinek nem lehet lehetetlen, mert mindent megpróbál.  Akinek soha nem vicc a beteg panasza fájdalma. Aki soha nem bántaná meg az embereket, főleg nem a  sérült  állapota miatt kiszolgáltatott beteget. Hanem a legnagyobb elesettségükben nyújtja a segítő kezet feléjük.  A főorvosnő műtétei előtt kéri a jó Istent legyen  vele és a beteggel. Egy Afganisztánt megjárt katasztrófa orvos azt mondta még a tábori kórházban is megmaradnak a 30-40 %-os égési sérültek. Azért hogy a férjem él,  felépült, és köztünk van az Juhász  főorvos asszony  munkájának / valamint az osztályon dolgozóknak /lelkiismeretes  odaadó ápolásának köszönhető.

Panasz - Bunkó orvosok és nővérek

2013.01.05. 11:38

burntoutnurse_1.jpgNem vagyunk alja nép, nem vagyunk büdösek, tisztátalanok és  egy 3 éves gyereken levezetni a dühöt, igen nagy szégyen.

Tisztelt Praxis olvasók!

 

A Gróf Tisza István Kórházról szeretném megosztani elég rossz tapasztalataimat. Nagyon sokszor kell mennem mert az a körzetem. Első fiamat ott szültem én senkinek egy megveszekedett forintot nem adtam a doki rendes volt de a szülésznő az nagyon aranyos volt, utólag kapott is pénzt!

 

Szülés után 3 héttel a rohammentő vitt vissza meg kellett műteni, majdnem elvéreztem. A zárójelentésen semmi nem állt, így megkérdeztem az orvost, hogy miért történt ez velem, de nagyon durva volt és flegma. Ezek után folyamatosan vissza kellett járnom a nőgyógyászatra, mert a műtétem során keletkezett egy seb. Az egyik doki azt mondta meg kell műteni vele, megint a másik azt, hogy nem kell és minden héten jártam vissza, mire az egyik orvos megkérdezte úgy tett, hogy mi a büdös francnak járok én állandóan ide, és mondtam neki, mert Önök hívnak vissza kontrolra állandóan. Kész lenyeltem.

 

Terhes lettem a második gyermekemmel és mivel tartós szívbillentyű zavarom van, amire gyógyszert is szedek, elküldött a védőnő kardiológiára, onnan is sírva jöttem ki. Annyira bunkó dokit az életembe nem láttam. 26 hetesen vérzéssel bementem, befektettek 3 napra, kérdeztem mi a gond, azt mondták semmi semmi anyuka, csak megindult a szülés, de menjen haza pihenjen és szedjen naponta 3szor magnerotot. Ahogy hazajöttem, elfolyt a magzatvizem, bevittek a klinikára és 4 hónapig feküdt a fiam az intenzívem mire 2,5 kg-al hazahozhattam és utána jött még a java, ami anyagilag és lelkileg is nagyon megviselte a családunkat!

 

Kérdezték a klinikán, hogy ugye kapott tüdőérlelőt, mert látták a papírjaimat, hogy feküdtem bent koraszülés veszéllyel. Erre én Mi az a tüdőérlelő?  Semennyire nem voltam képben, nagyon féltem, kétségbe esett voltam, ha akkor szakszerűen ellátnak meg lehetett volna állítani a szülést, akkor sem biztos, de ha már 50% esélyt kaptam volna, akkor nem kell a pici fiamnak ezeken átmenni.

 

A következő a gyerekosztály volt. Bent feküdtünk, a nővérkék tündériek voltak!Előtte nem akarom publikálni milyen szobába raktak egész nap szólt a nóta tv stb. és volt üres szoba bőven és kulturáltabb is. Kérdeztem, hogy nem mehetnék-e át másik szobába, erre rámförmedtek, hogy mit képzelek. Mondtam a férjemnek, hogy jöjjön be, hozzon 10ezret magával, odaadtam az illetékesnek, 10perc múlva külön szoba járt, előtte meg gyámhatósággal fenyegetőztek, mert el akartam jönni a fertőből! Erre mondják, pénz beszél és mindenhol aktuális akárhova is megyünk:(.

 

A harmadik incidensem a sebészeten volt, a férjem hétfő reggeltől vasárnap estig dolgozik,tisztességes becsületes emberek vagyunk ,szegénykémnek szétnyomta a bakancs a lábát, ezáltal nagyon durván benőtt a körme,mondtam neki egyik vasárnap, mikor hamarabb végzett(délután 1kor), nincs mese, átmegyünk, mert nagyon csúnyán néz ki! Az a doki,hogy mennyire megalázta a férjemet. Mit képzel magáról, hogy ilyenkor jön. Mondja a férjem, hogy minden nap dolgozik, erre a doki, akkor a csekkeket ki a franc fizeti be stb. Mint egy legutolsó senkiházival, embertelen volt, de az utolsó, ami betette nálam a kaput,hogy a fiamat be kellett vinni röntgenre a lába miatt,  a röntgenes nő fennhangon, hogy na gondolom el van törve a lába ennek a gyereknek is ha itt áll rajta stb...

 

Szerencsére anyu jött velem, mert én már meg is cibáltam volna legszívesebben, a gyermekeimért pattanok, de anyu megmondta neki finoman,hogy legyen szíves visszavenni a hangneméből. A nőci hirtelen olyan kedves lett az ajtót is nyitotta előttem! Én elhiszem, hogy rossz napja volt, de könyörgöm, nem vagyunk egy legalja nép, nem vagyunk büdösek, tisztátalanok és azért egy 3 éves gyereken levezetni a dühöt, igen nagy szégyenre vall!

Panasz - Feleslegesen műtöttek meg?

2013.01.04. 08:13

lego_operation.jpgÉs jött a meglepetés, mert a műtét után három héttel ismét besárgulva kerültem kórházba.

Érdekes és meglepő!!!  Az én történetem 2012 Júliusában kezdődött az egészségügyben és Decemberéig tartott.  Nekem az orvosokkal, ápolókkal nem volt gondom minden ment gyorsan és rendben csak a Happy End maradt el.  Egy este a fiam szolt, hogy mennyire sárga szemem és ennek hatására másnap Én felkerestem a háziorvosom, a tünet mentes sárgaság miatt a sürgőségire küldött, ott megvizsgáltak és gasztro-enterologiára utaltak, benn fogtak további vizsgálatokra. Ultrahang, röntgen, vérvétel majd tükrözéses epevizsgálat (ERCP) megállapították, hogy Mirizzi syndroma alakult ki a megnagyobbodott epehólyag miatt ezért műtétre van szükség. Ez másnap megtörtént.

 

 Itt a fájdalom mentes sárgaság miatt feltárásos és epekivezetésesen oldották meg és eltávolították az epehólyagot és egy követ az epecsatornából. Sebgyógyulás után távoztam a kórházból. Három hét után újra besárgultam és ismét Gasztro. osztályra kerültem itt ERCP, majd CT (negatív) és újabb ERCP vizsgálat következett mely során köveket láttak az epecsatornában a kő mérete miatt ERCP-vel nem eltávolítható. Az epe lefolyást stent behelyezéssel oldották meg és a kő kivételt sebészetileg akarták megoldani. Ezért konzultáció után másnap egy másik kórházban ismét feltártak és epekivezetést, átmosást alkalmazva követ nem észleltek. Sebgyógyulás után ismét haza engedtek.

 

És jött a meglepetés, mert 3 hét múlva ismét besárgulva kerültem kórházba. Megint ERCP következett stent beültetéssel és kő észleléssel. Majd ismét haza. Most is jött a sárgaság és most először fájdalommal jelentkezett és most is kórház ERCP újabb stent mert az első eldugult. Most is konzultáció után a második Kórházban műtétre került sor melynek során Hepetiko-jejunostomia (epevezeték áthidalás) történt, de követ most sem találtak.

 

 Sebgyógyulás után újra itthon. Most jól vagyok, de bizonytalan, mert a kontroll vizsgálatkór a kezelő orvosom közölte, hogy azok a kövek pedig ott vannak.

Panasz - Lemondtak az életemről egy ízületi gyulladás miatt?

2013.01.03. 08:46

sad-woman.jpgEgy ismerősöm helyzete nagyon hasonlít az enyémhez.Amint diagnosztizálták nála az autoimmun kórt, minden problémáját éveken át erre fogták, és a kezeléssel kis híján "megölték".

Tisztelt Praxisblog!

 

 Előre is elnézést kérek a hosszú levélért, de hat év fájdalmait, tanácstalanságát és kétségbeesését írtam le.   Hat évvel ezelőtt reumatoid artritiszt diagnosztizáltak nálam. A reumatológus azt "jósolta", hogy öt éven belül tolószékbe kerülök. Emiatt abbahagytam a tanulmányaimat a másoddiploma megszerzésért (minek, ha már úgysem fogok tudni a diplomámmal dolgozni, a tandíjat inkább költöm a gyekeimre), párommal lemondtunk a közös gyermekről (azóta már 5-6 éves lehetne, ma már késő...), és a kilátástalan, gyógyíthatatlan betegség tudata, a súlyos fájdalmaktól és a magatehetetlenségtől való félelem miatt enyhén depressziós, állandóan lehangolt, jövőkép nélküli ember lettem.   A jóslással ellentétben ma viszonylag jól vagyok. Fájdalmaim időről időre vannak, hol jobban, hol kevésbé, hol viszont egyáltalán nincsenek. Különösebb látható deformitást a betegség -még? - nem okozott nálam, annak ellenére, hogy sem szteroidot, sem a bázisterápiás szert nem szedtem folyamatosan. (A Medrolt maximum 4 mg/nap mennyiségben szedtem és ezen időszak alatt talán 2x  1-1 hónapig, a Trexánt pedig összesen fél évig.)  Leggyakrabban a kezem, ujjaim fájnak, azok is szinte csak akkor, ha végigdolgozom velük a napot, pl. vasalok, súrolok, kertészkedem, stb. Ilyenkor 1-1 szem Feldene Dispersal segíteni szokott.

 

 Tíz percnél hosszabb ideig tartó merevség nagyon ritkán van az ujjaimban, az elmúlt években erre 2-3-szor 1-2 hétig volt példa, amikor általánosan is rosszabbul voltam. Az ujjaim ezekben az időszakokban "csúnyábbak", mintha deformálódnának, de aztán a fájdalom elmúltával helyrejönnek. (A jobb kezemen azért némileg már látszik változás.) Vörösség, duzzanat szinte sosem kíséri a fájdalmat, és egyáltalán nem "szimmetrikus" a tünet - csak a jobb kezem érintett, mert azzal tevékenykedem, a bal nem. Tehát nem tipikusan a reumatoid artritiszre utalnak a tüneteim, bár az optimizmusnak ellentmond, hogy a szerológiai eredmény pozitív, valamint, hogy hat éve minden egyes vérvizsgálat gyulladást jelez, aminek a góckutatás során nem sikerült más okot találni.  Ezek uán minek panaszkodom, inkább örülnöm kellene, hogy képes vagyok még dolgozni, ellátni magamat, a családomat, ugye?  Nos, ami miatt írok, az a következő. Ülőmunkát végzek, számítógép előtt, és sajnos meglehetősen stresszes életet élek. Egy ideje a nyakam, vállam, karom is fájni kezdett, alkarom, ujjaim éjszaka zsibbadtak, amire a reumatológus azt mondta, szednem kellene a Trexánt, mert a fájdalmaim az ízületi gyulladás előrehaladása miatt vannak. (A Trexán egy immunszupresszív szer, amit bizonyos dagantos megbetegedések, valamint autoimmun betegségek, mint pl. Reumatoid artritisz, adnak. Úgynevezett bázisterápiás szer, ami ugyan nem fordítja vissza betegség okozta szervi károsodásokat, de képes sok esetben megállítani a kór előrehaladását.  A Reumatoid artritisz, vagy ízületi gyulladás gyógyíthatatlan autoimmun betegség, ami a folyamatos gyulladással pusztítja az egyes szerveket, és nem ritkán elviselhetetlen ízületi fájdalmakkal jár együtt. Nem keverendő az időskori, kopásos ízületi problémákkal és más hasonló ízületi vagy autoimmun betegségekkel. Gyerekeknél is előfordulhat.) 

 

 Nem kérdőjelezem meg, hogy a reumatológus szakmailag megalapozott okból figyelmeztet a bázisterápiás szer szedésének fontosságára, de úgy éreztem, ez utóbbi tüneteim nem az RA-val vannak összefüggésben. Kíváncsiságból csináltattam egy hőtérképes vizsgálatot, melynek eredményeképpen felhívták a figyelmemet egy nyaki porckopásra, valamint, hogy egyik lábam kissé rövidebb, ezért a gerincemen van egy enyhe ferdület. (Ezt ennyi idősen kellett megtudnom...) Ezt követően gerincgyógyászhoz fordultam, akinek csak a porckopást és a nyak-vállfájdalmakat említettem, de ő is felhívta a figyelmemet az egyik lábam rövidebb voltára és a gerincgörbületre. Két alkalmas kezeléssel nagyon sokat segített rajtam, a fájdalmaim egyrésze elmúlt.   Továbbra is maradt a bal vállam - valószínűleg gyulladásból eredő - főként éjszakai fájdalma. Nehéz olyan alvóhelyzetet találni, amiben nem zavarna, reggel pedig a hajamat sem tudom megigazítani, mert nem ér el addig a kezem... Fájdalomcsillapítót most nem szedek, igyekszem kibírni anélkül.  Sajnos a reumatológus orvosommal mindezeket a problémákat megbeszélni nem tudom, nem kíváncsi a tüneteim esetleges RA-tól eltérő  okára, csak az Ízületi gyulladás várható következményeivel "riogat". Fordultam másik reumatológushoz is, más irányú vizsgálatot szerettem volna, de meghallva a diagnózist, vizsgálat nélkül felírta a Trexánt (7000 Ft-os vizitdíjért).

 

 Tudom, mennyire súlyos betegség az ízületi gyulladás, és mennyire szerencsés vagyok, hogy 6 év után még viszonylag jó állapotban vagyok. Azt is tudom, hogy nem kerülhetem el a bázisterápiát, és minél később kezdem rendszeresen szedni a methotrexátot, annál súlyosabb következményekkel számolhatok. De nem szeretném az esetleg más jellegű, más okból eredő fájdalmaimat egyszerűen elnyomni egy drasztikus gyógyszerrel. Hiszen az nem fogja megoldani pl. a nyaki porckopásból, gerincgörbületből eredő problémáimat...  Szeretném más irányból is kivizsgáltatni magam. Nem hagy nyugodni például, hogy a fájó vállamon hónapok óta van egy hol vörös, hol kék folt, amivel a háziorvos bőrgyógyászhoz küldött, hiába jeleztem, hogy a folt "alatt" fáj. A bőrgyógyász által felírt készítmények hatástalanok, a bőrgyógyász után a házorvos a fájdalom hallatán a reumatológushoz küldött, és itt a kör bezárult, hiszen szerinte a megoldás a Trexán. A hőtérképes vizsgálaton pedig a bőrtünethez kapcsolódóan valamiféle "beszűrődést" is kimutattak, és megkérdezték, nem érgyulladás-e, de ezt hiába mondom el a háziorvosnak, a bőrgyógyásznak és a reumatológusnak, nem is reagálnak a felvetésre. A hőtérképes vizsgálat nem elfogadott diagnosztikai módszer, nem tudnak olvasni belőle, ezért meg sem nézik. Szégyen, de én pedig nem tudtam, hogy van olyan szakorvos, aki kifejezetten az érbetegségekkel foglalkozik, ezt azóta derítettem ki (a folt és a fájdalom megjelenése óta eltelt fél év, egy nyugtalanító bőrtünettel és rendszeres, egyre rosszabb, már a mozgást is erősen akadályozó vállfájdalommal). Nem értem, hogy az általam elmondottak alapján miért nem említette nekem valamelyik orvos a három közül, hogy létezik olyan szakorvos, aki az érgyulladásokra specializálódott, és ha felmerült az érgyulladás gyanúja, keressek fel egy angiológust.

 

Miért nekem kellett ezt fél év alatt "kinyomoznom"? Lehet, hogy nem érgyulladás okozza a panaszaimat, de ezt csak egy célzott vizsgálat derítheti ki, nem? Mivel egyéb ötletük a bőrtünetre és a fájdalomra úgysem volt, mit kockáztattak volna egy ilyen javaslattal? Azt is tudom, hogy az RA-val is együttjárhat érgyulladás, és hogy végeredményként arra is valószínűleg Trexánt javasolnának, de nem lenne érdemes megpróbálni kizárni az érgyulladás lehetőségét? Mert lehet, hogy mégis van ott valami valami bőrbetegség, vagy valami egyéb?  A jobb karom, ujjaim zsibbadását a napi 8-10 órányi számítógépes munka is okozhatja, ami esetleg neurológiai probléma, a nyaki porckopás és a gerincgörbület esetleg ordopédiai kezelést igényelne... Nem tudom, csak találgatok, én nem vagyok orvos. Sajnos minden eddigi próbálkozásomnál falakba ütköztem: a reumatológus minden fájdalmamat az RA-val magyarázza, a háziorvosom rámhagy mindent, de tényleges segítséget nem nyújt, használható tanácsot nem ad, ha pedig máshová fordulok, az RA diagnózis alapján mindenki felteszi a kezét. Ilyen lehet daganatos betegnek lenni, akinek a panaszaira mindenki csak lesüti a szemét: "nem mindegy, mi okozza, ha úgyis csak hetei/hónapjai vannak hátra?" Rólam is lemondtak az orvosok az RA miatt? Ezt a kérdést persze csak legelkeseredettebb napjaimon teszem fel magamnak.  Kevésbé elkeseredett napjaimon inkább azt kérdezem magamtól, hogy vajon tényleg nincs-e más lehetőségem. Hiányzik egy alapos, lelkiismeretes kivizsgálás, amely minden szempontot, tünetet, lehetséges okot figyelembe vesz (ez talán illúzió?), és egy olyan orvos, aki megfelelő tanácsokkal is ellát, hogy mely tünetemmel hová fordulhatok, illetve mely tünetemre van a szteroidon, durva daganatellenes szeren kívül más megoldás is. Létezik ilyen orvos egyáltalán?  Jelzem, természetesen magánrendelésen gondolom, az állami egészségügyben ilyemi biztosan nem lehetséges. Bár a háziorvos feladata mintha valami ilyesmi volna...

 

 Miért nem kapok rendes útbaigazítást, hogy mely fájdalmamat hogyan enyhíthetem gyógyszeren kívül más módon, hogyan előzhetem meg a további állapotromlást - már persze azon kívül, hogy szedjem a Trexánt, mert az megállíthatja az ízületi gyulladást. De mi van, ha nemcsak az a bajom, sőt - feltéve, de meg nem engedve - valójában esetleg nem is az okozza a panaszaimat? Vagy az ízületi gyulladás ilyen furcsa betegség, hogy ha egyszer valakinél "megjelent", annak más baja már nem lehet, vagy a Trexán az a csodaszer, ami még a gerinferdülést és a rövidebb lábat is gyógyítja?  Elnézést a cinizmusért, de lassan már nem tudom, mit is gondoljak. Bennem van a hiba? Tényleg csak a Trexánt kellene szednem és nem kutatnom a fájdalmaim esetleg ettől eltérő kiváltó okát? Egyáltalán, minek kutatni az okok után, nyomjuk el a tüneteket valami erős gyógyszerrel? (A reumatológus egy rosszabb időszakomban írt már fel nekem olyan, morfintartalmú fájdalomcsillapítót, amiből egy szem kiütött, egy napot végighánytam, kettőt végigaludtam.) Én lennék az a beteg, akire azt mondják, "nem együttműködő", nem hajlandó tudomásul venni a betegségét, nem szedi a gyógyszerét, elhanyagolja magát? Már-már elhinném, hogy tényleg csak bennem van a hiba és leginkább egy jó pszichológusra volna szükségem, ha nem találkoztam volna mostanában egy igazán megdöbbentő esettel: ismerősömet kb. 15 éve ugyancsak autoimmun betegséggel diagnosztizálták (SLE), Prednisolont és egyre nagyobb adag szteroidot szedett, de egyre rosszabbul volt. Végül az utcáról szállították kórházba súlyos tüdővizenyő miatt, ahol egy lelkiismeretes fiatal orvos kiderítette, hogy lisztérzékeny.  A liszt elhagyásával két hét alatt rendbejött, gyógyszert egyáltalán nem szed, de mára jobban néz ki és jobban érzi magát mint valaha. Igaz, a fiatalsága ráment a ronda tünetekre, meg a szteroid mellékhatásaira: 20 kiló súlyfelesleg, állandó ödéma, megvastagodott nyak, holdvilágarc, gyerekszülésre persze nem is gondolhatott...

 

A lisztérzékenység lehet szerzett is, talán épp a szteroidszedés miatt alakult ki nála, de az az érdekes, hogy a liszt elhagyásával az "eredeti" tünetei is elmúltak, most teljesen jól van.   Az orvos persze nem isten, nem mindenható, sőt tévedhet is mint mindenki más. De a fenti eset kísértetiesen hasonlít az enyémre: amint diagnisztizálták nála az autoimmun kórt, minden problémáját éveken át erre fogták, és a kezeléssel kis híján "megölték". Ez törvényszerű? Ennek így kell lennie?  Tanácstalan vagyok - önök mit tennének a helyemben?  

 

Üdvözlettel, A.R.

© 2010-2012 praxis
blogszabályzat