A mentők helyett a barátokat kell hívni?

2013.05.15. 08:52

3630957975_efa36bfe32.jpgTörött bokával hiába vártam a mentőket.

Tisztelt Praxis blog!

 

Ez már a második rossz tapasztalatom, amely az orvosokkal és az egészségüggyel kapcsolatos, pedig igen csak ritkán kerülök szerencsére orvoshoz, vagy kórházba. A történetem röviden annyi, hogy a munkahelyemről hazafelé tartottam, amikor is sikerült egy úthiba következtében elesnem. Olyan fájdalmat éreztem a bokámnál, mint korábban soha, egyből gondoltam, hogy nagy a baj, ez bizony törés lehet. Nem tudtam ráállni és legalább a duplájára dagadt. Elég késői óráról volt szó, ráadásul Egy olyan helyen dolgozom, amely ugyan Budapest közvetlen közelében található, de ameddig az ember kiér a buszhoz, szinte senkivel sem találkozik, azaz nem tudott segíteni senki.

 

Ilyen helyzetben az ember első körben felhívja a mentőket, így én is ezt tettem és elpanaszoltam, miként jártam (azaz csak jártam volna, ha nem esek el), hogy néz ki a lábam és milyen erős a fájdalom. Ezt szépen végig is hallgatták, majd közölték, hogy biztos nem akkora a probléma, próbáljak meg rálépni. Mondom a hölgynek, hogy már túl vagyok ezen, sikertelenül, képtelen vagyok rá, felkelni sem tudok igazából. Ekkor azt mondta, hogy próbálkozzak csak vele, menni fog az, biztos nem törés, ne izguljak. Hát ekkor már kicsit ki voltam akadva és újra elmondtam, hogy nem tudok felállni, ez van. Segítség helyett azt közölte velem a hölgy, hogy sajnos nem tud segíteni, mert ilyen „apróság” miatt kocsit nem küldhet, gondoljak csak bele, mások életveszélyben lehetnek, nekem meg csak fáj a lábam… Na mondom köszi a nagy semmit.

 

Felhívtam második körben az egyik jóbarátomat, és neki is elmeséltem, mi a helyzet, ő pedig egy közös barátunkkal kb 40 perc után megérkezett, felvakartak valahogy, kocsiba vágtak és irány a baleseti. Ott várakozás, rtg, majd műtét!!! Nos, most éppen itthon lábadozok (haha)és a fekvő majd járógipsz, valamint a rehabilitáció után valamikor hónapok múlva ismét rendben lesz a bokám. remek!

 

De mi a manó lett volna, ha nincs olyan ismerősöm, aki segít? Ezentúl, ha valami baj ér, mentő helyett a barátokat kell hívni? Mert tőlük még mindig ott feküdhetnék a földön!

 

T

A mai orvostudomány a legfejlettebb technikával acsődöt mondott

2013.05.13. 07:59

images_8.jpgA barátnőmön már nem tudok segíteni,mert kiderült,hogy rosszindulatú gyomorrákos lett.

Tisztelt Praxis blog!

 

Szent Imre Kórház Gastroentologia. A barátnőmön már nem tudok segíteni,mert kiderült,hogy rosszindulatú gyomorrákos lett. Körzetileg tartozott ebbe a 11.kerületi kórházba,mert 22. kerületi lakos volt. Kívülről tényleg korszerű,maga az épület megragadó. S hogy EURÓPAI szintű kórházzá válik dicséretes, de azt érzem ,hogy ez nem az egyszerű betegeknek lesz fenntartva ..ugyanis az orvosok már nem igazán hivatástudattal dolgoznak..országszerte van tapasztalat a legnagyobb klinikákon történnek orvosi bakik:(( (Hol van az ,hogy egy beteg nem eszik hónapok óta s nem kap semmilyen ellátást, csak annyit hogy megnézik a gyomrot így meg úgy..fájdalmas a gyomortükrözé,biopszia..s várni az eredményre heteket .Megjegyzem  a gasztroenterolólógus nem ismerte fel,hogy nagy baj lehet ,csak annyit,hogy megvastagodott gyomorfal.

 

Más már erre felismerte leletek nélkül ,hogy ez gyulládásból kelettkezett, ami rákká alakulhat át...aki ellenben magánpraktisában, már azt hirdeti, hogy gyomortükrözés fájdalommentesen. A biopsiát nem altatásban végezte el- nem fájdalommentesen-tehát ahány ház vagyis kórház ,annyi szokás ???..mert nem volt hozzá eszköz?? milyen érdekes máshol ezt még altatásban is elvégzik, kérés nélkül.

 

Az nem magyarázat, h alattomos a rák,többfajtája létezik,amikor már felfedezik akkor menthetetlen a beteg- időben lehet mindent kezelni, de az elvesztett hónapokat sose. Orvos beteg kapcsolattartás, felvilágosításról kezelésről..amit annyira a konferenciákon hangsúlyoznak elmaradt .A mai orvostudomány a legfejlettebb technikával a XXI. században csődöt mond. Mára nagyon el kell gondolkodnunk,hogy menjünk e be a kórházba ,mert félő dolog,hogy kiféle már nem jövünk ki...

 

A dolgozók többsége ,ápolók asszisztensek a sebészeti ,mind a gasztroenterologián megfelelő. Olyan lelkes emberekkel is találkozhatott a barátnőm ,aki éreztette emberszeretetét. Volt, amikor nem tudták beadni az infúziót ..de hogy az orvosok, mint a szellem lények suhogtak- keringtek ..A cirkuszban kellene fellépniük mutatványosként.

20 percet váratott és még flegma is volt

2013.05.10. 08:19

doctor_looking_angry.jpgFlegma módon válaszolt mindenre, amit kérdeztem, lekezelő, lenéző volt.

Tisztelt Praxis!

 

Az Országos Gerincgyógyászati Központról szeretnék néhány gondolatot megosztani. Azzal kezdődött, hogy 4 órát vártam a váróban, mire behívtak, ekkor az orvos kiviharzott, mondván "egy pillanat, és jön". A vizsgálóban ülve vártam, 20 perc múlva meg is érkezett. Nem vizsgálatra, csupán egy 2 nyelvű papírra lett volna szükségem azért, mert a hátamban implantátumok vannak, amiket a repülőtéren a rendszer jelez, és mivel nem kis szakaszról van szó, szükséges orvosi igazolás a dologról (elvileg). Az orvos kérdőre vont, hogy minek ez nekem, de ha annyira kell, akkor 10 000 Ft az ára.

 

Ennyi pénzért azért meggondolom, hogy valóban van-e rá szükség, persze mikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte feltétlen szükséges-e ez a repüléshez, akkor nem tudott válaszolni. Azt is kérdezte, hogy milyen típusú fém van a hátamban, amire viszont a pontos választ - sajnos - én nem tudtam (arra volt kíváncsi, hogy titánium vagy valami más fém-e), majd közölte, hogy ő ezt nem fogja megnézni nekem. (Bár tényleg nem is szerettem volna, ha felnyitja a hátam ezért, persze ha csakis így lehetne megtudni...)

 

Flegma módon válaszolt mindenre, amit kérdeztem, lekezelő, lenéző volt. (2 hónap várakozási időt kaptam az időpontkéréskor, 4 órát vártam aztán itt, utána 10 000 Ft lett volna a papír, ami lehet, hogy nem is kell, de amúgy is, minek nekem...)  Korábban egyszer jártam már nála - sajnos az orvos, aki műtött már elhunyt -, mert problémáim vannak a gerincműtét óta (10 éve), fájdalmaim, izomgörcsök. Akkor csinált egy RTG felvételt, ami elmozdulást nem mutatott (persze, hogy nem mutatott...), így egy CT-re lett volna szükség, hogy megtudjam/megtudjuk, mi nyomja az izmokat, amiért azok fájnak egy bizonyos ponton, 10 éve.

 

De különböző okokra hivatkozva nem küldött CT-re, egyszerűen ez van, járjak úszni. Az úszástól is fáj viszont... Erre nem kaptam választ, így az ambuláns véleményben annyi szerepelt, hogy fájdalmak itt meg itt, érzékenység erre meg arra, és kész. Megoldás sehol.... (A CT-re nem küldés indoka az volt, hogy mennyire árt nekem az a vizsgálat, ha egyszer gyereket akarok majd... de nem akarok gyereket, nem vagyok terhes - csak gondterhes -, és a hátam most fáj, nem később, amikor szerinte majd gyerek kell nekem... ezért nem tudhatom meg, mi a probléma, és hogyan lehetne javítani rajta.)

 

 A tapasztalat és a vélemény a lehető legrövidebben ennyi, de korábban, több évvel ezelőtt a Gerincgyógyászati Központban tapasztaltam igen sok negatívumot más orvosnál is - nem véletlen szerettem volna akkor váltani, de ez az orvos sem volt segítőkészebb -, így semmiképpen nem ajánlanám senkinek, aki problémával látogat el hozzájuk.  Az asszisztensnőket viszont kiemelném ebből a szennyből, ők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, amit most ismét nagyon köszönök nekik.

Helyreigazító közlemény

2013.05.09. 08:24

BlobServer.jpg2013. február 20-án az Önök hírportálján „Ez rosszabb, mint a kommunista rendszerben volt” címmel megjelent írásmű valótlan és rágalmazó állításokat tartalmazott személyemmel és munkámmal kapcsolatban.

2013. február 20-án az Önök hírportálján „Ez rosszabb, mint a kommunista rendszerben volt” címmel megjelent írásmű valótlan és rágalmazó állításokat tartalmazott személyemmel és munkámmal kapcsolatban.

Amikor a főigazgatói pozíciót elvállaltam, tudtam, hogy több, mint 200 millió forintos évi hiányt termel a XV. Kerületi Önkormányzat Egészségügyi Intézménye. Feladatom a fenntartható orvosi ellátás mellett ennek a hiánynak a megszüntetése, bár tudom, minden átalakítás konfliktusokkal járhat.

Előrebocsátom, hogy a kritika, a véleményalkotás jogát senkitől – sem kollégától, sem a kerület gondozásra váró betegeitől – sem kívánom elvonni, sőt úgy vélem, minden kritikai megjegyzésben lehet megfontolandó, előremutató vélemény.

Kénytelen vagyok azonban jóhírnevem megőrzése érdekében fellépni a valótlan állításokkal szemben.

Fel kell lépnem azon állítással szemben, mely szerint valamilyen büntető eljárás munkámmal kapcsolatban korábban folyt volna: kijelentem, soha, semmilyen büntetőeljárás velem kapcsolatosan nem volt egyetlen egy intézményben sem, ahol dolgoztam. A véleményezett írás sem erről szól. Valótlan az az állítás is, hogy az erkölcsi bizonyítványommal gond lett volna. Természetesen rendelkezem érvényes erkölcsi bizonyítvánnyal, ami bizonyítja büntetlenségemet. Köztisztviselői munkám kapcsán a legmagasabb szintű átvilágításokon estem át kötelezően, amely ellenőrzések fedik a kórházvezetői időszakomat is, és minden alkalommal fedhetetlennek találtak.

Az sem felel meg a valóságnak, hogy költségcsökkentés helyett növelem az intézmény költségeit, pl. a cikk állításával szemben csökkentettem az igazgatók számát is. Számos aránytalanul költséges szerződést felmondtam, megváltoztattam. Határozottan állítom, hogy a vezetésem alatt az intézmény bevétele nőtt, az intézmény mérhető teljesítményével együtt.

A kerület egészségügyi ellátásra szoruló lakosai minden nap megtapasztalhatják azt, hogy a szükséges változások nem járnak a várakozási idő növekedésével, az ellátásuk romlásával. A cikkben írott állításokkal ellentétben fontosnak tartom az intézményben dolgozó kollégák számára is biztosítani a nyugodt munkavégzés lehetőségét.

Mindezek érdekében meg kívánom őrizni a korábbi vezetés évtizedes munkájának értékeit, de az intézmény tevékenységét racionalizálni kell a gazdaságosság és ésszerűség figyelembe vételével. Az egészségügyi ellátás komoly átalakuláson megy keresztül, elsődleges cél az alapellátó intézmények munkájának erősítése, és a járóbeteg-ellátás lakossági igényekhez, a megbetegedési mutatókhoz való igazítása, erre fel kell készíteni az általam vezetett intézményt is. 

A kerület lakosságát – ha valamely intézkedés érinti őket – előzetesen tájékoztatni fogjuk.

A munkámmal kapcsolatos valótlan állítások cáfolatát és az ezzel kapcsolatos dokumentumokat polgármester úrnak és a munkámat ellenőrző képviselőtestület tagjainak megküldtem, továbbá a jóhírnevem megsértése miatt megtettem minden szükséges intézkedést is.

 

Budapest, 2013. május 3.

 

Tisztelettel:

 

Dr. Sólyom Olimpia”

Ha nem tudnám, hogy kórházban vagyok,azt hihetném, hogy ez wellness

2013.05.07. 08:20

doctor_with_smiling_patient.jpgSzóval nekem csak pozítív tapasztalataim vannak,de azt is tudom,hogy az orvos beteg kapcsolatot is millió dolog befolyásolja.

Szinte mindenütt csak rossz dolgokat hallok az orvosi ellátásról.Most, hogy nemrég tíz napig a szombathelyi Markusovszky kórház lakója voltam,még jobban nem értem a negatív tapasztalatokat.Én stroke-al kerűltem be,öt n apig vizsgáltak,ez idő alatt egy percig sem éreztették velem,hogy beteg létemre a kiszolgáltatottjuk lettem volna.Az orvosok,ápolók/volt fiú is/mindig elérhetőek,segítőkészek voltak.Azt a két szót,hogy nincs és nem soha nem halottam a személyzettől,mindig toppon voltak.A tevékenységük eredménye az lett,hogy egy újabb betegséget állapítottak meg,az utolsó fázisban.Akkor irány az érsebészet.Hát nem ugráltam örömömben,hogy a nyakamra teszik a kést.A Főorvos elmondta,hogy mit fog csinálni,és hogy ne aggódjak,minden rendben lesz.Inkább nem hittem, mint igen.

Altatás,műtét,intenzív.No az intenzív egy külön világ.Amit ott az orvosok és az ápoló személyzet produkál,hát az nem semmi.Mindenütt,mindig minden betegnél ott vannak és segítenek.Egy huszonnégy óra alatt három turnus személyzet munkáját tapasztaltam meg,le a kalappal mindnyájuk előtt.Ők mindig a maximumot teljesítik.Mikor elbocsájtottak az intenzívről,Judit nővér odajött és mielőbbi gyógyulást kivánt. Nem mondom,hogy vissza vágyom az osztályra,de azért jó tudni,van ilyen is az egészség ügyben.Vissza a sebészeti osztályra,ahol már várt a nővérke,üdvözlésként adott egy bökést.Na most már csak ezektől féltem,mivel a műtét után-és azóta sem-egy szúnyog csipésnyi fájdalmat sem éreztem.Ezen az osztályon is látszott,hogy elhívatott,munkáját magas fokon végző orvosok és ápolók próbálnak nap mint nap nagyon sokat tenni a betegekért.Bár,ahogy elnéztem,a betegek nem kis hányada rájátszik a betegségére,és szolgának nézi az ápoló személyzetet,akik még ilyenkor is kedvesen,szolgálatkészen,udvaríasan válaszolnak a tízedszer feltett ugyanazon kérdésre.Csak a legjobbakat tudom mondani a kórházban eltöltött napokról,amít a Főorvosnak úgy fogalmaztam meg,"ha nem tudnám,hogy kórházban vagyok,azt hihetném,hogy ez egy wellness".

Szóval nekem csak pozítív tapasztalataim vannak,de azt is tudom,hogy az orvos beteg kapcsolatot is millió dolog befolyásolja.Azért azt soha ne felejtsük,hogyha belépünk abba a H betüs intézménybe,ott nem mi vagyunk a szakemberek és bízzunk az ott dolgozók szaktudásában.Amúgy egy nyaki ér műtétem volt,de nagyon rendes volt a doki,mert nem keresztben,hanem hosszában vágott.Nemrég voltam ellenőrzésen,minden oké, meggyógyultam.Köszönet az orvosoknak és az ápoló személyzetnek.

"Halálkórház"

2013.05.05. 08:51

images_7.jpgA nem kellő körültekintés, szakmai alkalmatlanság megölt egy embert, aki férj, apa, nagyapa volt.

Tisztelt Praxis blog!

A Károlyi Sándor Kórház szörnyű hely, "Halálkórháznak " is hívják, nyilván nem véletlenül. a Röntgenosztály öreg orvosa képtelen volt észrevenni és diagnosztizálni a már áttétes állapotban lévő tüdőrákot, leírta, hogy negatív rtg. lelet. Ez a beteg életébe került 2,5 hónap múlva. Ha akkor felfedezi., lehet, hogy még kezelhető lett volna, de így már hozzá sem nyúltak, amikor ez kiderült. Ez a nem kellő körültekintés, szakmai alkalmatlanság megölt egy embert, aki férj, apa, nagyapa volt.

Gyilkosa pedig tovább éli világát. Amikor szembesítettem a ténnyel, csak tagadott mindent, mint aki ott sem volt. Kivételként a 2-es Belosztályon dolgozó G. főorvos urat tudnám említeni, amit lehet, megtesz a betegért.

 Borzalmas, lélekölő az egész kórház, pedig részleges felújítás történt (képzelhető azelőtt milyen lehetett), de ez sem tudsja ellensúlyozni a közömbös nővéreket és az elfásult orvosokat. A kórházi osztályok túlnyomó részét szétköltöztették. Egyszóval egy nagy szar az egész!

Másfél órát vártunk az öt hónapos gyerekkel

2013.05.02. 08:48

waiting-patiently.jpgNem az orvost hibáztatom, hiszen kedves volt, de nem értem, miért kellett mindenkinek tíz órára mennie.

Tisztelt Blog!

Elég türelmes ember vagyok, tudtam 9 hónapos terhesen három órát várni ultrahangra heti kétszer, de ami ma történt, az túlment minden határon. Ha nem a gyerekemről lenne szó, ezt meg sem írtam volna.

Gyermekorvosunktól kértem beutalót a szombathelyi fejlődésneurológiára, mivel kislányomnál észrevettem, hogy mozgásfejlődése kissé le van maradva. Szerencsére öt nappal későbbre kaptunk is időpontot délelőtt 10 órára. A rémálom ezután következett: érkezésünkkor kiderült, hogy az ott tartózkodók közül több gyermeknek is tíz órára van időpontja. Gondoltam, gyorsan megy a dolog, a kicsiket előreveszik (az én 5 hónaposom mellett még két másik pár hónapos is várt), és alvásidőre otthon is vagyunk. A rendelés fél 11-kor kezdődött, addig senki sem ment be vizsgálatra.

Aztán vártunk, hogy a 10 év körüli fiú anyukája előkerüljön a kávézásból, és bemehessenek. Közben a másik négy hónapos gyermek már elkezdett sírni, annyira álmos volt. Mi sem jártunk sajnos jobban, egy óra várakozás után kislányom is jelezte, hogy álmos. Szerencsére éhes nem volt, mivel indulás előtt megetettem (kizárólag szopik, így nem is tudtam volna megetetni). Utána még fél órát vártunk, közben bement majdnem mindenki, egy gyermek maradt még utánunk. Gyermekem nagyon fáradt volt a fél órája tartó sírástól és kimerültségtől (megjegyzem, már majdnem 3 órája volt ébren, két óra után mindig lerakom aludni). A rendelőbe érve a doktornő nagyon kedves volt, majd megállapította, hogy a gyereket ilyen állapotban nem lehet megvizsgálni. Ráírta a lapra, hogy nagyfokú sírás miatt nem vizsgálható, majd egy hónap múlva kaptunk időpontot.

Erre vártam másfél órát. Nem tudom, hibázott-e valaki, de hogy a rendszer rossz, az biztos. Tudom, az orvosok alulfizetettek, sok a beteg, stb. De nem hiszem, hogy egy pár hónapos gyerekkel (aki nem bír ébren lenni két óránál többet) így kellene bánni. Nem az orvost hibáztatom, hiszen kedves volt, de nem értem, miért kellett mindenkinek tíz órára mennie. Miért nem lehet azt mondani, hogy jöjjünk egy órával később, mert sokan vannak? Vagy negyed órás beosztásban? Ennek volt értelme, hogy sem őt, sem a másik kisfiút nem tudták megvizsgálni? Miért adnak akkor 10-re időpontot, és miért mennek be a nagyobb gyerekek először? Ők nem többet tudnak várni?

Az egész vizsgálatot értelmetlennek tartottam. Egy hónap alatt egy csecsemő mozgásfejlődése sokat változik. Mi történik akkor, ha emiatt az egy hónap miatt lesznek később problémák? Ki vállalja a felelősséget? Ezek után úgy gondolom, keresek valakit, aki hajlandó akkor megvizsgálni a gyereket, mikor nem álmos.

Üdvözlettel: Petra

Mindenki szuper kedves volt

2013.04.28. 08:35

iStock_000003709313Small.jpgNem vagyok protekciós, nem adtam pénzt, nem kaptak csomagot, borítékot, virágot (nem is volt nálam semmi, úgy kapartak össze és vittek be, örültem, hogy élek.

Tisztelt Praxis!  

In medias res: kosarazás után nem éreztem jól magam, bringával érkeztem, autóval vittek haza. Nem akaródzott orvosoz mennem, reménykedtem elmúlik, akármi a bajom (igazából azt hittem, a meleg, a nap, vagy a hosszú tél utáni első komolyabb testmozgás a ludas) - hányinger, vizesedett test, fejfájás, rossz közérzet, hőemelkedés. Jobban is lettem az éjjel, de másnap felálltam a géptől, kis naivan indultam volna pisilni. Következő pillanatban a földön feküdtem, olyan fájdalmat éreztem, mint még soha.  

Nem szaporítom a szót, a lényeg, kórházban kötöttem ki, ahol találkoztam 4 orvossal, 5 ápolóval (ügyelet, sürgősség, ultrahang) . Mindenki szuper kedves volt, együtt érző, empatikus, türelmes, gyors, szakszerű. Ahogy említettem, olyan fájdalmam volt, majd a falat kapartam, biztos nem voltam egyszerű eset - segítettek, támogattak, borzasztó kedvesen viselkedtek velem, kísértek, bátorítottak, mosolyogtak, vidítani próbáltak. Se megalázásban, sem udvariatlan viselkedésben nem volt részem. 10/10 minden. Aki esetleg nem találkozott még hasonlóval (szerencsés), tankönyvi példa voltam a vesegörcsre. Lehet, hogy ismét naiv vagyok, de én akkor is remélem, hogy nem szerencsés vagyok, hanem az egészségügy 80%-ból találkoztam mintával (vagy többől :) ), és a maradék 20-10-5-1% járatja le a szakmájukat, szégyenít meg rengeteg embert. Míg benn voltam (infúzió, ultrahang, röntgen, kivizsgálások, megfigyelés stb) láttam öntudatlan, brutál részeg beteget (nem, nem cukorbeteg volt, vitték detoxra :( ), ugyanolyan kedves, türelmes, udvarias elbánást kapott, mint én.

Mikor távoztam, a köszönetet úgy fogadták, mintha az ajtónál engedtek volna előre, vagy a helyet adták volna át - semmiség a köbön, szívesen, és már rám se figyeltek, mentek dolgukra. Nem vagyok protekciós, nem adtam pénzt, nem kaptak csomagot, borítékot, virágot (nem is volt nálam semmi, úgy kapartak össze és vittek be, örültem, hogy élek, lakáskulcson kívül más nem volt nálam - el is gondolkoztam rajta, lehet, hogy kellene egy kis tasi végszükség esetére előre bekészítve? 34 évesen most esett le a tantusz :)).

Nem fake poszt, nem vagyok egészségügyis becsszó. :) sőt, szeretném, ha sacc 40 évre nem is látnék egy darabig kórházat. Csak belegondoltam, ezek az emberek borzalmas kevés pénzért (igen, mások is - szintén respect) dolgoznak, szenvednek, úsznak szemben az árral. Nagyon valószínű, hogy nem ismernek rám, nem olvassák-e sorokat. Üzenem annak aki olvassa a 80-90-95%ból: köszönet a Debreceni Klinika ügyeletének, és bocsánat a rendhagyó(?) szenvedésemért. Gondoltam elfér a sok negatív poszt mellett egy ilyen is.  sziasztok

 ui.: igen, jobban vagyok, megszabadultam a köveimtől - remélem legalábbis mindtől. :)

ui.2: frissen festett, igényes, tiszta kórterem, jónak tűnő felszerelés, rendezett környezet, nem hadiállapotok uralkodtak, tiszta Fekete-erdei Klinika :) - Krista nővért nem láttam.

Candida: végigszenvedtem 2 évet

2013.04.26. 09:28

images_6.jpgRengeteget olvastam a témáról és nem olyan könnyű megszabadulni ettől a sunyi dögtől, főleg, ha az egész szervezetedben szétterjedt. Bármikor, akár egy antibiotikumos kezeléstől is, erőre kaphat a candida pl.:a bélrendszerben és évekig tartó kínzását vérvétellel sem lehet kimutatni.

Kedves Olvasó!  

32 éves nő vagyok, candidás! Szeretnék segíteni azoknak az embereknek, akik hasonló panaszokkal küzdenek és orvosi segítséggel sem találják a megoldást! Nálam hosszú időn keresztül senki nem tudta megmondani, mi a bajom!  A 2012- es év változást hozott az életembe (előtte is voltak panaszok, de ez az év mindent vitt). Egész testre kiterjedő, égő, vörös, rendszertelenül jelentkező csalánkiütés borította kb. fél éven keresztül minden porcikámat, fájdalmasan bedagadt a kézfejem, a talpam (pl: ha kényelmetlen volt a cipőm), és amikor már komoly volt a helyzet az arcom és a szám belső részén dagadt fel egy rész, az orvosi ellátást pánik követte. Ezzel egy időben rendszeresen volt hasmenésem és sokféle nőgyógyászati fertőzést is sikerült összeszednem. A tüneteket egymástól elkülönítve vizsgálták, egyik orvos sem feltételezett a tüneteim között összefüggést. A háziorvos teljes vizelet és vérkép vizsgálatra küldött, mindent rendben találtak.

A vérvétel háromszor ismétlődött meg.  2  bőrgyógyászhoz, 1 allergológushoz jártam felváltva, akik többféle allergiatesztnek vetettek alá, de mind negatív volt. Aztán szerális fertőzésre gyanakodtak, teszteltek, de ez is negatív lett. A három orvos háromféle antihisztamint írt fel az allergiámra????, amit rendszeresen kellett szednem. Mindig volt nálam Calcium injekció, és egy tonogen tartalmú önbelövő injekció, ha esetleg akkor dagad fel az arcom, amikor nincs a közelben orvos. Calcium-Sandoz pezsgőtablettát rendszeresen fogyasztottam. És természetesen elküldtek góckutatásra, melynek keretében a nőgyógyászhoz is eljutottam. A nőgyógyászom nem talált semmit (nem volt semmiféle vizsgálat), mivel nem látta indokoltnak, hogy ezekkel a tünetekkel neki kellene foglalkoznia (csalánkiütés), mivel ez allergia. Az ezt megelőző nőgyógyászati fertőzéseimet antibiotikummal kezelte, és rendszerint bakteriális fertőzésekre írt fel gyógyszert (amit régebben szakszerű vizsgálat is megelőzött, és én nem vonom kétségbe a szakértelmét). Rendszeresen jártam nőgyógyászati méhnyakrák szűrésre és ha bármilyen problémám volt, orvoshoz fordultam.

A rendszeres hasmenéseim kapcsán több háziorvos arra szavazott, hogy biztosan allergiás vagyok a tejre/búzára...stb. Jártam természetgyógyásznál, akupunktúrás kezeléseken, biorezonanciás vizsgálaton, volt aki az első alkalommal az őrangyalokkal gyógyított volna meg, de elmenekültem... Az alábbi vélemények születtek: IBS, crohn betegség, krónikus bélhurut. A csalánkiütéseket ők is allergiának gondolták. Mindenki tanácstalanul állt eset előtt. Nekem pánikbetegségem alakult ki a dagadások miatt, de meg akartam tudni, mi az oka ennek a helyzetnek. Azt még hozzáteszem, hogy gyerekkorom óta ekcéma betegségben szenvedek, amely időszakosan köszönt rám. Jelenleg egy magánklinikán járok nőgyógyászhoz, aki több tesztet elvégezve, cytopatológiai vizsgálat során nagy mennyiségű candida gombát talált a szervezetemben. Az összes tünetet elmeséltem neki, ő felismerte a lehetséges problémát, majd pedig biztosított arról, hogy a candida diétát betartva, megfelelő orvosi kontroll és gyógyszeres kezelés mellett 2-3 hónap alatt megoldjuk a helyzetet.

Diétázok a candida diéta szerint, fogytam (átlagos testalkatú voltam világ életemben), jobban vagyok, de az elmúlt években is próbáltam alkalmazkodni a reform táplálkozáshoz. Amit rettentően nehéz volt megállni a zsömle, az édesség, a cukor, a méz száműzése az éltemből (eddig sem ettem állandóan süteményt).  Rengeteget olvastam a témáról és nem olyan könnyű megszabadulni ettől a sunyi dögtől, főleg, ha az egész szervezetedben szétterjedt. Bármikor, akár egy antibiotikumos kezeléstől is, erőre kaphat a candida pl.:a bélrendszerben és évekig tartó kínzását vérvétellel sem lehet kimutatni.

És szépen lassan akár rákot is okozhat. Hiába minden orvosi segítő szándék, ez a szemét gomba túljárt mindenki eszén!EDDIG! Én szeretem a magyar orvosokat, szeretem azokat a magyar orvosokat akik engem kezeltek, mert lelkiismeretesek, és szerettek volna segíteni rajtam. Nem hibáztatom őket semmi miatt. Viszont nagyon rossz volt az a közel 1-2 év, amit végigszenvedtem és szorongóvá, depresszióssá tett. De nekem is nagy felelősségem van a kialakult helyzetben, megteszek mindent az egészségem érdekében. A lényeg, hogy kiderült!  

Nyápic

Okostelefont loptak a kórházban

2013.04.25. 09:55

smartphones.jpegRengetegszer a gyerek lelkére kötöttük, hogy kérjen meg egy nővért, vagy egy betegtársat, hogy ilyen alkalmakkor figyeljen oda, vagy vigyázzon a telefonra, de elfelejtette.

Tisztelt Praxis!

Egy barátom hívta fel a figyelmemet önökre, miután elmeséltem neki, hogy jártunk fiam kórházi kényszerpihenője során. Azért volt szükség a mindössze néhány napos befekvésre, mert egy szerencsétlen focisérülést követően műteni kellett a szalagokat a bokájában. Őszintén szólva az orvosok és ápolók munkája kiemelkedő volt, amire tudtak, odafigyeltek, és bár nem várták el, hálánkat szerettük volna kifejezni, amit meg is tettük és mielőtt bárki lehurrogna, ezt nem is bánjuk. Az aggasztó az, ahogy a többi beteg, illetve a hozzátartozók némelyike nem tartja tiszteletben mások tulajdonát...

Mint minden kamasz, a fiam is a telefonját tartja, pontosabban tartotta legnagyobb becsben. Egy több, mint 100 ezer forintos okostelefonról beszélünk, ezen keresztül tartotta benne a lelket barátnője, a barátai és mi, amikor éppen nem tudtunk bent lenni nála a kórházban. Gyorsan szeretném felhívni rá a figyelmet, egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy egy kamasz ilyen méregdrága telefonnal rohangáljon (bár a rohangálás ebben az esetben elég bizarr kifejezés talán). A fiam tavaly nyáron végig az egyik gyorsétteremben dolgozott, hogy megvehesse magának, ugyanis csak így engedtük meg feleségemmel, hogy megvegye a telefont.

Két napot bírt ki összesen a kórházban a telefon, majd lába kélt és valószínűleg soha többé nem kerül elő. Annyi történt, hogy a műtét utáni napon vizsgálatra vitték a fiamat, a telefon pedig ott maradt a szekrényben. Mire visszavitték, volt, nincs, mintha soha nem is lett volna. A feleségemmel gondoltuk, hogy ilyesmiről lehet szó, mert többször is hívni akartuk, de a vonal süket volt. Valaki szépen odasétált, miközben a fiamat vizsgálták, zsebre vágta és elillant.

Rengetegszer a gyerek lelkére kötöttük, hogy kérjen meg egy nővért, vagy egy betegtársat, hogy ilyen alkalmakkor figyeljen oda, vagy vigyázzon a telefonra, de elfelejtette. Kamasz, alapból szétszórt, kórházban születése óta nem volt, a tanév végén alapból nem jött neki jól ez a műtét és most már az általa megkeresett mobiltelefonjának is búcsút mondhatott.

Persze, elsősorban a gyerek hibája, mert nem figyelt, másodsorban a miénk, hogy nem százszor mondtuk el neki, mit és hogy tegyen, csupán kilencvenszer, és az is igaz, hogy jobban felékszíthettük volna a kórházi állapotokra. De azért igazán leszáradhatna a keze annak is, aki egy fiatal kamasz balesetéből nyerészkedik és ez a legszebb elfoglaltsága, hogy kórházakban telefonokat lopkod.

A gyerek bár kiborult, új telefont egyelőre nem veszünk neki, talán majd nyár közepén, amikor születésnapja lesz, addig egy régi, "butatelefont" adtunk neki, ezt nem is vitte el senki. A gyerek tanult az esetből, mi is tanultunk belőle. Feljelentést nem tettünk, lebeszéltek minket, mondván úgy sem lesz meg az elkövető. Mindenesetre két dolgora szeretném felhívni a többi szüő figyelmét. Egyrészt, lehetőleg ne engedjék, hogy gyermekük hasonló értékeket vigyenek magukkal a kórházba , ha úgy alakul. Másrészt készítsék fel jobban a gyereket a hasonló eshetőségekre.

Üdvözlettel: Rónai Tibor

Barbár állat a fogászaton

2013.04.24. 07:11

scary_dentist.pngSzeretném  megtudni hogy hol jelenthetném fel ezt a barbár állatot,mert már nagyon elegem van belőle így is de most aztán betelt a pohár.

Tisztelt Praxisblog!  

 Nem egész 1 évvel ezelőtt letört a bal alsó hatos fogamból,egy kb 2 miliméteres darab,és ezzel fordultam "fogorvoshoz",és mára eljutottam odáig hogy ugyanezt a fogamat 5.alkalommal tömte újra ez a szerencsétlen barbár kontár állat. 4 alkalommal fényrekötő töméssel gányolta össze amelyekből egyik sem bírta pár hétnél tovább mert vagy eltörte vagy egyszerűen meglazúltak,pedig milyen nagy mellénnyel mondta a "doki",hogy ezek kémiailag is kötnek a fog szerkezetéhez. Hát nem tudom mit értett kémia alatt de hogy fogalma sincs a kémiáról az tuti,és az első töméstől kezdve 1 éves garanciát vállalt rá, arra ami hetek alatt tönkre megy...Ez igen!   Most a legutolsó ottjártam alkalmával elmondtam mi a gond megnézte és kaptam két injekciót amitől a szám teljesen elzsibbadt de a fogam körül semmi hatása nem volt,mindent éreztem.

Kifúrta a régi tömést,sem vízhűtés nem alkalmazott sem gumikesztyűt nem húzott sőt még csak kezet sem mosott és úgy nyúlt a számba,amit szóvá is tettem neki. Hogy a tömés megkössön és formája is legyen két gyűrűt húzott a fogamra amit csavarhúzóval húzott meg de azt is egyszer sikerült belenyomnia az ínyembe. Ebbe jött a tömőanyag,amit a saját ujjával nyomot addig amíg meg nem száradt,mikor már megkötött,le akarta venni a fogamról a gyűrűket de azok is hozzákötöttek a tömőanyaghoz ezért aztán feszegette kalapálta amiért szintén stóltam neki,és már elég erős hányingerem lett tőle. Ellöktem a kezét és öklendezni kezdtem nagynehezen viszza ültem és megvártam míg leszedi a tömőanyagot formára,ami szintén nem sikerült jól...   

Ezek után közölte velem hogy 11 000-forit lesz,mondtam neki hogy egyrészt ez még bőven garanciális javítás volt,másrészt nincs nálam ennyi pénz.Erre pökkhendi nagyképűséggel közölte hogy jövőhéten hozzam be. Kérdeztem hogy kapok-e róla számlát,azt mondta hogy nem,mert az hogy most fizetnem kell az az én hibám...? Mi van? Erre az volt a válasz hogy nekem azért kell ennyi fizetnem mert rosszul vagyok öklendezem ,és folyamatosan köpködnöm kell attó a büdös és savanyú gáztól amit állítólag a fog szárítására használt. Mondtam neki hogy valószínüleg nem én vagyok az egyetlen aki rosszul lesz a fogorvosnál,és közölte velem hogy nehogy azt hidjem hogy az ilyen rosszulléteket másokkal em fizetteti meg...

Erre mondtam hogy rendicsek,és meg akkor följelentem magát adócsalásért mivel se számlát nem akar írni,meg még a agaranciát sem vállalja ilyen olyan mondvacsinélt okokból kifolyólag,a higiénét nem ismeri mert sem kézmosás sem gumikesztyű sem normális emberi hang a bánásmódról meg már szót se ejtsünk.

 És még Ő közölte velem hogy szivesen elkezelgeti a fogam pénzért de garanciát már nem ad mert ugyis rosszul leszek.  Szeretném  megtudni hogy hol jelenthetném fel ezt a barbár állatot,mert már nagyon elegem van belőle így is de most aztán betelt a pohár.

Nyerj mozijegyet - A hívás

2013.04.22. 22:16

images_5.jpgTüdőgyulladás ide, vagy oda, egy gyors nyereményjátékos bejegyzést azért kiteszek, remélem sokak örömére

.Tüdőgyulladás ide, vagy oda, egy gyors nyereményjátékos bejegyzést azért kiteszek, remélem sokak örömére. Ezúttal is páros mozibelépőkért lehet velünk játszani, amelyek A hívás című film április 30-ai budapesti vetítésére.

Mit kell tennetek a jegyekért? Egy egyszerű kérdésre kell csupán jól válaszolnotok és azt elküldeni nekünk a praxisblog@yahoo.com címre.


Milyen betegséggel él együtt a film főszereplője Halle Berry?

The Call

színes, amerikai thriller

hossz: 94 perc

gyártási év: 2013


Rendezte: Brad Anderson

Főszereplők: Halle Berry, Abigail Breslin, Michael Eklund



Casey-t (Abigail Breslin - A család kicsi kincse, Zombieland) egy bevásárlóközpont parkolójából rabolják el. Segélykérő telefonhívása a tapasztalt operátorhoz, Jordanhez (Hally Barry - Felhőatlasz, X-Men: Az ellenállás vége) fut be. A lány megmentésére forró nyomon indult nyomozást nehezíti, hogy Casey eldobható telefonjának pozicíóját nem tudják bemérni, valamint, hogy elrablója (Michael Eklund - Watchmen - Az őrzők, 88 perc) a rendőrséget félrevezetve többször is autót cserél. Terve azonban nem tökéletes és sikerül beazonosítani személyét. Mivel nyílvántartott lakcímén már nem áll ház, a rendőrség a gyanúsnak vélt szomszédos házat rohanja le, eredménytelenül. Jordant nem hagyja nyugodni a helyzet és maga is a helyszínre megy. Mialatt a szomszédos házban kutat nyomok után egy, a telefonhívásokból ismerős zajra lesz figyelmes. A hang forrását követve egy csapóajtóra bukkan...



Korhatár: 16E




Forgalmazó: ADS Service Kft.

Magyarországi bemutató: 2013.



Szünet betegség miatt

2013.04.21. 09:02

pause.jpgMillió bocsánat a kisebb leállásért, de tüdőgyulladással fetrengek,amint jobban leszek, a blog ismét folyamatosan működik majd!

Millió bocsánat a kisebb leállásért, de tüdőgyulladással fetrengek,amint jobban leszek, a blog ismét folyamatosan működik majd!

Ki lesz az év egészségügyi szakdolgozója?

2013.04.15. 07:34

Astellas_szakdolgozo_logo.jpgÚtjára indult a 2013-as Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója pályázat.

Útjára indult a 2013-as Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója pályázat. A korábbinál jóval szélesebb összefogással, az Astellas Pharma és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara mellett immár a négy legnagyobb, az egészségügyi szakdolgozó képzésben érintett egyetem részvételével indul útjára a 2013-as Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója pályázat. A nemes megmérettetésre idén immár harmadszor kerül sor. A pályázat rangját emeli, hogy tavaly óta a kiemelkedő teljesítmények elismerésére az Astellas-díj mellett a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar által felajánlott különdíjak is lehetőséget biztosítanak.

A 2013-as pályázat fővédnöke Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora lett. A zsűri elnöke idén a pályázat 2011-es létrejöttében meghatározó szerepet betöltő Dr. Mészáros Judit, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának dékánja lesz. A zsűriben a négy említett egyetem ápolási igazgatója mellett a MESZK, a Magyar Hospice Alapítvány és az Országos Mentőszolgálat egy-egy képviselője is szerepet vállalt.

Az alapvetően szakmai pályázaton idén is a kórházak, klinikák és rendelőintézetek ápolási- és orvosszakmai vezetői, valamint az alapellátási szakterületen tevékenykedő orvosok jelölhetnek. A nagyközönség a felterjesztett csoportok értékelése során kap lehetőséget arra, hogy véleményét az adott csoport munkájával, megtapasztalt teljesítményével kapcsolatban egy 21 napos, helyszínen végzett betegelégedettségi felmérésben elmondja. A páciensektől érkező jelzések, észrevételek a jelöltek minősítésének fontos részét képezik, hisz a jó betegkapcsolatokról, valamint a megfelelő emberi hozzáállásról leginkább ezek a jelzések tanúskodnak.

A 2013-as Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója pályázaton a jelöltállítást egyéni kategóriában 2013. június 12-ig, csoportos kategóriában pedig legkésőbb 2013. május 17-ig lehet kezdeményezni. Az ünnepélyes díjátadó 2013. július 5-én, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar épületének aulájában lesz.

További információ:

E-mail: info@astellasaszakdolgozokert.hu

Web: www.astellasaszakdolgozokert.hu

Nem hiszik el, mennyire szenvedek

2013.04.13. 11:05

18-as_karika.jpgNekem 30 évesen életerős dolgozó nőnek kéne lennem, és nem flip-flop papucsban hódítani. Szeretnék randizni, de edzőcipőben ez nem megy.

Tudom, nem szokványos poszt amit írok. Ugyanis én nem bántani akarom az orvosokat, csak ha akad a kommentelők között egy bőrgyógyász, sebész, ortopéd szakorvos talán változik az orvosok hozzáállása egy "tyúkszemmel" szenvedő beteghez. 30 éves, két gyermekét nevelő özvegy vagyok. 2002-ben, amikor a nagylányommal voltam várandós, valami elkezdett fájni a talpamon. Azt hittem beleléptem valamibe.

Aztán lett egy udvara, ahol megvastagodott a bőr, és ahogy jöttek fel a kilók, elég nehéz volt a cipőben járás is. Elmentem a háziorvoshoz, aki azt mondta egy tyúkszem, és jöhet a házi praktika. Paradicsomot neki, vagy hagymát. Ennek következtében csak felázott, még nagyobb lett az udvar, és lábujjhegyen közlekedés volt a megoldás. Irány a bőrgyógyász. Távgyógyítással azt mondta, hogy tyúkszem, ad rá ecsetelőt. Mikor megkérdeztem nem nézné-e meg cipő nélkül a lábam, azt mondta "na mutassa". Rögtön vírusos szemölcs lett belőle, de az ecsetelő erre is jó. Egy hónap kontroll után már visszafejlődött tyúkszemre, miután semmi változás. Erre a legjobb gyógyír, ha rendes cipőt veszek. Amikor megkérdeztem az milyen, azt mondta kényelmes legyen. Persze ami rajtam volt, az is az volt, de mindegy. Elmentem hát cipőt venni. Egy hónap múlva ismét kontroll, akkor már csak bőrkeményedés, amit a szülés után leadott kilókkal meg fogok tudni oldani. Nem volt újabb kontroll időpont.

A terhesség végéig jött még a talpamon 6 db ilyen csoda, amitől odáig jutottam, hogy egy mosdó felkeresése is sírásba torkollott. Megszültem, lefogytam vissza a kezdő súlyomra. Jött az áztatás, habkövezés, édesanyám állandó bérletet vett nekem pedikűröshöz. Pedikűrös nem nyúlt hozzá, adott egy maszek bőrgyógyászt, rá hivatkozva menjek el. Diagnózis kb ugyan az, amit az első orvos mondott. Szemölcsnek néz ki, de lehet alatta tyúkszem, de lehet gond van a tartásommal, menjek el ortopédiára. Természetesen ő is adott egy számot, ahol hamarabb fognak fogadni. Elmentem, ahol egy újabb diagnózis fogadott. Ez csontkinövés! Irány az rtg.

Az viszont negatív lett, így jött a talpvizsgálat, ahol a súlypontot nézték. Persze tragikus lett, mert majom módjára a talpam szélén vagyok csak képes közlekedni. azt kérte a doki, hogy erőltessem meg magam, és álljak úgy, ahogyan kéne, nem a talpam szélén. Tudja, hogy fájni fog, de neki az eredeti pontok kellenének. Megcsináltam. Azt mondta minden oké. A súlyommal sincs gond. Szerinte keressek fel egy lézerdokit, hogy kiszedje őket. Elmentem hát lézerezésre. 7 darab csoda volt a talpamon, mindegyiket kétszer érzéstelenítette. Mire végeztünk, az orvos látta, hogy rettenetesen küzdök az ellen, hogy kiboruljak, ezért közelebb jött és megölelt. Az eltávolítás darabja 5 ezer forint volt, de azt mondta 20 ezret adjak csak. Otthon szigorú pihenés, és gyógyulás. Három jött "csak" vissza. Visszamentem hozzá, és mondta, hogy sebészetre menjek, ő már nem tud mit tenni. Elmentem hát sebészetre, ahol ismét kiszedték őket.  Majd megint, majd megint ........ 11 év telt el azóta. Képtelen vagyok járni. Nem vesznek komolyan az orvosok, amikor azt mondom fáj a hátam, a csípőm, a térdeim, a bokám stb... Van egy cipős doboznyi ecsetelőm, krémjeim, talpbetétek és 30 éves létemre úgy megyek mint egy 80 éves. Ami ma a magyar piacon van szemölcsre és tyúkszemre, az nekem van.

Mellékelek egy képet is, azt a blogra bízom, hogy kiteszi-e. Ez van nekem mindkét talpamon. Már görbülnek a lábujjaim is a folyamatos lábujjhegyen járás miatt. Kb egy hónapja ismét felkerestem a háziorvosomat, hátha lett valami forradalmi újdonság, és elküldött laborba hátha esetleg cukor. Mindenem negatív. egy bűdös, jódos gyógyszertári készítményt kaptam, amitől szintén semmi változás. Ülő munkát nem találok, a raktárvezetői munkámat fel kellett adnom, mert nem tudtam egy 8 órás műszakot végigrohangálni egy csarnokban. Orvosról orvosra járok, ahol nem mondják ki, de nem is hiszik el, hogy ez nekem mekkora teher és nem mellesleg fájdalom! Nekem 30 évesen életerős dolgozó nőnek kéne lennem, és nem flip-flop papucsban hódítani. Szeretnék randizni, de edzőcipőben ez nem megy. Köszönöm ha csak elolvasásra is kerül.

download.jpg

Menjen magánrendelésre és fizessen!

2013.04.09. 09:53

images_4.jpgAmikor a lakcímkártyámra tekintett közölte, hogy tőlem pár házra van egy kedves doktor úrnak magánrendelése, aki potom összegért elvégzi a vizsgálatot.

Tisztelt praxis blog!!!

 

Nem szoktam panaszkodni, most mégis ezt teszem!!! eléggé indokolt lett volna számomra hogy a kedves nő gyógyász, akihez területileg tartozom rákszűrést csináljon nálam,mivel lányom születése óta (az az 7 éve nem volt benne részem). Neurológusom javaslatára meg kerestem a mélyen tisztelt kollégát, aki munkaidő végéhez közeledő időpontban fogadott, és mivel nem ért oda az előttem lévő időpontos betege, ezért már rendelési időben készülődött a haza menetre, de még sajnos én is be voltam jegyezve, ami a doktor úrnak nem nagyon tetszett.

 

Mikor bejutottam, közöltem vele hogy, miért is vagyok ott, erre mosolygott egyet, és közölte amikor a lakcímkártyámra tekintett, hogy tőlem pár házra van egy kedves doktor úrnak magánrendelése, aki potom összegért elvégzi a vizsgálatot. Lényegében nem vizsgált meg. De ami nagyon bosszant, van lakcímem, van tb-m, akkor mért kell egy egyedül álló anyának, aki gyesen van tartósan beteg gyermekkel magánrendelésért fizetni?

 

Akkor mért van az sztk?  És miért is vonják a tb-m?

© 2010-2012 praxis
blogszabályzat