Időpontot csak pénzért, vagy ügyeskedve kaphatsz

2013.01.25. 06:00

time_and_money.jpg.jpegMegjegyzem, reggel elmentem dolgozni ama bizonyos napon, és a partnernál, 200km-re otthontól a gyárudvaron sétálva összeestem, akkor szakadt ki a sérv, kb, úgy hoztak haza, de ez szerintük nem sürgős.

Jól el vagy tévedve...  Visszafelé mondom: A második műtét előtt február közepén voltam reumatológusnál, mivel a helyes betegútvonal: háziorvos-reuma-neurológia-idegsebész nagyjából. Itt mivel elmondtam, első műtétkor mit éreztem, és ez most mi, és a diprophos injekció, ami 3 hétig hatna, az 3 napig se hat, akkor kezdett intézkedni. A nem sürgősnek titulált MR 03.14-én lett meg, 15-én kerestem a régi operáló orvost, mivel a huniko-ban és a reumás dokinál is azt kaptam, azonnal kérjek időpontot, de a dokim külföldre távozott. Mivel írt, kit keressek, 16-án (szünnapon) elküldtem emailben kb 10 sorban tárgyilagosan, mi van most, mióta, és a ....... doktor úr műtött 3 éve, 2 óra múlva felhívott, hogy bent van, ügyel, ha most bemegyek, megvizsgál, 3 óra múlva ki volt írva az anesztes időpont, 1 hét, rá 2 hétre meg voltam műtve.

 

Nem volt sürgős, nyilván, 12mm-es sérv nyomta a durazsákot és a kilépő ideget.  Első műtét előtt szeptemberben helyes betegutat követve feküdjön otthon 3 hetet (hiába 10 éve időnként előjövő fájdalom) majd gyógytorna, majd egy hónap múlva MR időpont ehhez képest 2 hónapra (kezdetek + 3 hónapnál tartanánk). Megjegyzem, reggel elmentem dolgozni ama bizonyos napon, és a partnernál, 200km-re otthontól a gyárudvaron sétálva összeestem, akkor szakadt ki a sérv, kb, úgy hoztak haza, de ez szerintük nem sürgős. Tehát kifizettem az MR-t, ekkor már október vége, megvan, azonnal menjek az OGK-ba, ahol közölték, két év a várólista, menjek haza. Ezután ismét torna, szecska, vizitorna, amit akarsz, varázslás, januárban már járni is alig bírtam.

 

 Február elsején reggel megfáztam, elkezdtem köhögni, majd egy tüsszentésnél ismét összeestem, reggel 7 óra, ügyelet közölte, várjuk meg a 8 órát, majd kijön a háziorvos. kijött a háziorvos fél nyolckor, innentől vicces amit a sürgős mentőről írsz Vénás contramal, izomlazítók, ami csak van a táskájában, hívja a mentőket, akik közlik, hogy ha ez krónikus panasz, nem akut, akkor ugyan mentő ki nem jön, hívjon betegszállítót. betegszállító 2 órát ígért, erre 11-re ki is ért, én kaptam még egy löket contramalt, és elindultunk 3 beteggel át Budapesten, 2 kórháznál megállva, mire kistarcsára értünk, ahol fél órát álltunk mert fél egytől egyig ebédel az orvos, egykor megnézett, fél kettőkor osztályon ágyon voltam, járókerettel sem tudtam felállni, a többit nem részletezem, hova és hogy ürítettem, majd mivel épp ott járt a korábban emlegetett (mára külföldön dolgozó) orvos az OITI-ből, megnézte a leleteket, állítólag engem is, de a harmadik contramal injekció miatt ez már kiesett, és annyit üzent, hogy ahogy innen kiengedtek, mert sikerült lehúzni a gyulladást (addig nem lehet műteni) azonnal adja az időpontot, és ki volt az baromarcú aki 2 éves listára akart tenni. 

 

Szóval 1: indikált esetben sem kapsz mindig időpontot, csak pénzért vagy ügyeskedve

2: még utána is kerülhetsz rossz kezek közé, ahol nem csinálnak veled semmit

 3: mentő ilyen esetre ki nem jön! (kivéve amikor a partnernél összeestem, mert az a TVK volt, ahol amikor felhívta az orvost, hogy jöjjön, akkor 2 percen belül mentő, gyorsreagálású hadtest, minden jött, mert a szabályzatuk az, minden esethez megy mindenki a gyár területén)

 

 Én arról írok, ami a valós helyzet, 2x átélve, nem arról, mit mondanak mások, meg mit tanulnak az orvosok, mi van, hanem a való világ..

Emberségesek, empatikusak voltak

2013.01.24. 06:00

ultrahang_vizsgalat.jpgTalán itt volt egyszer egy poszt, hogy a kismamának a szemére vetették (bunkó stílusban), hogy nem vette észre, hogy meghalt a babája. Ezt úgy látszik lehet másképp is, emberien kezelve a szituációt.

Tisztelt Blog!

 

Már korábban is szerettem volna írni, hogy a XI. kerületi rendelőintézet (Fehérvári út) nőgyógyászati UH-ján milyen kedvesek a dolgozók.Első alkalommal egy 12 hetes UH-on találkoztam velük, és a szonográfus hölgy kérés nélkül is mindent elmondott, elmutogatott, nagyon kedvesen szinte együtt örülve velem...öröm volt figyelni a munkáját (és alapos is volt, sőt még a korom miatt adott tájékoztatót az egyéb "tesztekről, genetikai vizsgálatokról.).

 

 

A 19 hetes UH-on is nagyon kedvesek voltak, sajnos halott a magzat, és bár én is elsőre láttam, hogy olyan furcsa...de a hölgy kedvesen mondta, hogy nincs szerencsénk ezzel a babával...egyből szóltak a rendelő orvosnak, mondtak néhány biztató mondatot és ők kérés nélkül felírtak az orvosom várólistájára (hogy ne nekem kelljen így bejelentkeznem a betegfelvételem időpontot kérni). Elsőnek írtak be, soron kívül.

Nagyon szépen köszönöm, hogy emberségesek, empatikusak voltak és kívánom, hogy sokáig így tudják végezni a munkájukat!

 

 

Az orvosom se váratott (nem járok magánba, nem adok pénzt stb.), ő is együttérző volt, miután kikérdezett, átbeszélte velem a teendőket, azt is elmondta, hogy a kórházban, mivel csak 5 ágy van az osztályon, nem biztos, hogy fölvesznek. Tényleg nem vettek föl, de a sürgősségin és az "irodában" is normális ügyintézés volt. 

Az UH-on az időpont kérés és a behívás is jól működik a rendelőben.

 

Talán itt volt egyszer egy poszt, hogy a kismamának a szemére vetették (bunkó stílusban), hogy nem vette észre, hogy meghalt a babája. Ezt úgy látszik lehet másképp is, emberien kezelve a szituációt.

 

 

Üdvözlettel, név nélkül inkább

 

Tudja mit? Nyalja ki!

2013.01.23. 06:00

Doctor in telephone line.jpgNem nyalom ki V doktor ,inkább tiszta vizet próbálok önteni a pohárba!Remélem fogja még ezt olvasni!

Tisztelt Praxis blog!

 

 Dr V házi gyermek szakorvos (csecsemő-gyermekgyógyász) Tapolca, gyermekorvosi rendelő. Talán a 6 alkalomból 1x volt elérhető a rendelőben esetleg az asszisztens hölgy volt megtalálható. De ma senki a rendelési időben. Ez rendszeres,de a fizetését felveszi. Sőt volt rá példa,hogy szintén az itteni rendelési idejében ő éppen Balatongyörökön helyettesített .Ugyanis az ő elmondása szerint kötelező a bejelentkezés a meghatározott rendelési időben.

 

Telefonhívást intézem felé,amit ő így zárt le mielőtt kinyomta: "Tudja mit?Nyalja ki!" Nem tudom "doktor úr" ,hogy mit kell kinyaljak ez igazán nem is érdekel!Csak egy kérdésem van. Miért nincs soha a rendelőben? Miért engedik ezt meg évek óta itt Tapolcán? Ami egy nyílt titok amúgy az orvosok és asszisztensek körében. Csak egy a gond,hogy még egy szülő sem tett panaszt,pedig ritkán jelenik meg a munkahelyén. Nos,akkor most én elindítom. Reggel irány Sz főorvos!

 

UI: Nem nyalom ki V doktor ,inkább tiszta vizet próbálok önteni a pohárba!Remélem fogja még ezt olvasni!

 

2013.Január 14.

Az OEP miatt hónapokat kell várni

2013.01.22. 06:00

MRI machine.jpgPersze, hogy van megoldás: ugyanoda, ugyanarra a gépre, ugyanazzal a személyzettel szinte azonnal lehet időpontot kapni, ha az ember kifizeti a vizsgálat díját.

Tisztelt Praxis! 

 

Ismerősöm gerincsérvre utaló problémákkal küszködik. Egy hónapja van betegállományban. A háziorvos javaslatára elkezdett utána járni a dolognak.  Az őt vizsgáló orvosok rendesek, tisztességesek, alaposan végzik a munkájukat.  A kivizsgáláshoz szükségesnek látták képalkotó vizsgálat lefolytatását, ezért kapott egy beutalót MRI-re. Elment bejelentkezni és 3 hónapos (!) határidővel kapott vizsgálati időpontot. Persze egyrészt érthető, mert az MRI drága, munkaerőhiány is van, így is éjjel-nappal megy a gép, szóval az OEP-nek nincs rá pénze. Igaz, hogy ezzel legalább 3 hónapot csúszik a gyógyulás, ami 3 hónap plusz betegállomány jelent. Ez alatt se munkabér, se termelés.

 

A GDP-ből kiesik a munkája, az OEP-et pedig terheli a táppénz. Igaz, a munkanélküli statisztika javulhat, ha valakivel pótolják a kieső munkáját.  Mit lehet tenni? Persze, hogy van megoldás: ugyanoda, ugyanarra a gépre, ugyanazzal a személyzettel szinte azonnal lehet időpontot kapni, ha az ember kifizeti a vizsgálat díját. Ismerősöm élt a lehetőséggel, mert ő nem fog mankóval járkálni 3 hónapig, meg a kieső bevétel is több, mint a nem támogatott vizsgálat ára.  Ügyes! 

 

András

400 ezer forintomba került a kórházi kiruccanás

2013.01.21. 06:00

sokpenz.jpgA nyitott sebem mellett, a belső varrat nem bírta sokáig és lett egy csinos kis gyermekfej nagyságú sérvem.

Tisztelt Praxis!

 

Elég sok jót olvastam az Uzsoki utcai kórházról, de ezt sajnos nem tudom megerősíteni. Engem nőgyógyászaton műtöttek és sajnos nagyon el lett szúrva az egész műtét. Először is hatalmas 30 centiméteres vágást alkalmaztak a beígért 10 cm helyett és nem bikini vágással, hanem hasközépi vágással lettem megműtve. Mai napig nem értem, hogy miért kellett felmenni a padlásra, ha a pincében szereltek. Kaptam egy fertőzést, majd vérátömlesztést és sok sok antibiotikumot. Egy hónap után 5 cm mély nyitott sebbel engedtek haza, amit én kezeltem naponta legalább 5-6 alkalommal. Minden esetben újra és újra le kellett vennem a kötést és a seb zuhanyoztatása után újra be kellett kötöznöm. Ráadásul, amikor kértem, hogy tb támogatásra kapjam a kötszereket, közölték, hogy már 10 éve nincs támogatás rá.

 

Kemény 3-400 ezer forintomba került ez akis kiruccanás, ugyan is legalább 5 hónapig kellett ezt a herce hurcát végeznem, mire begyógyult a seb. A nyitott sebem mellett, a belső varrat nem bírta sokáig és lett egy csinos kis gyermekfej nagyságú sérvem. Remélem, hogy a sebészeten sokkal jobb tapasztalom lesz a sérvműtétem következtében, mert a sebész orvost nagyon dicsérik aki el fogja végezni rajtam a beavatkozást. Többet tudok majd írni erről a műtétem után. Nagyon szeretnék azokhoz, tartozni, aki sok jót is írnak erről a kórházról.

Ordítanak gyógyítás helyett

2013.01.19. 06:00

arguing doctors.jpgSzomorú,hogy ordítani mernek velünk,pedig a gyógyításra tették fel az életüket.

Tisztelt Praxis!

 

Én a várpalotai rendelőintézetben tapasztalt hiányosságról szeretnék írni. 3-ik babával vagyok várandós. Mivel Várpalotához tartozunk,így oda kel járnom.(Egyelőre)

A panaszom a következő: Van egy 2 éves kislányom,aki méretre 4 évesnek felel meg,viszont nem tud még sokat sétálni,mellőlem hamar elszalad.A másik lányom 9 hónapos,ő kb 1.5 éves baba méretnek felel meg.Járni még nem tud. Babakocsival szinte lehetetlen közlekedni,mert nem fér fel a buszokra.Ha kiveszem belőle a babát,hogy összecsukjam,hová tegyem addig?A sárba?17 hetes terhes vagyok,nagy bajom,hogy kb.10-15 percenként muszáj(bocsi,hogy így kiírom),pisilnem,mert nem tudom tartani.Ezek a gondok miatt,kénytelen párom hordani vizsgálatra,szerencsére van autó.A gyerekeket visszük,mert nincs kire hagyni őket.

 

Nőgyógyászat:kérünk időpontot,mindig 12 órára kapjuk az UH vizsgálatra.Odamegyünk kb,10 perccel hamarabb és SORSZÁMOT kapunk.12-13-ig van Uh vizsgálat(ha jól tudom),ha eddg nem férünk be,mert általában több mint 10-en szoktunk lenni,akkor mehetünk haza vizsgálat nélkül.Az orvos,kiabál,gúnyolódik,és panaszkodik,hogy sírnak a gyerekek a váróban,beszól"a szülésre is beviszem a gyerekeket?"Az apukákat nem engedi be az UH vizsgálatra,csak 10 ezer forintért.(4D).Tanácsadást ua. az orvos végzi.11-re adnak időpontot,ismét sokan vagyunk,és ott és akkor mondja meg,hogy kell-e maradni vizsgálatra vagy UH-ra.Na,hát én a vizsgálatra nem mindig vagyok felkészülve lelkileg és szoknyával.Jobb helyeken előre megbeszéljük.

 

Tanácsadásra 1 órával előbb oda kell menni,persze ezt is utólag tudtuk meg,sorszámot kérni.UI:Belgyógyszat.Kapok időpontot,fél órával hamarabb ott vagyunk,mert csak 10,45-11-ig lehet sorszámot kapni.Vérvételi eredmény még nincs kész,de adnak időpontot,nem szólnak,hogy azt meg kell várni.Több mint 1 órát ültünk ott,éhesen,mert nem mertem enni,hátha bármikor behívnak.Betegmozgás nincs,a kv-t viszik be a rendelőbe.Mi meg odakint(dugig a váró),várunk.Bejutotam.Közlik velem,hogy kell a vérvételi eredmény.Mire én:nekem ezt honnan kellett volna tudnom,nem én kértem az időpontot(választási lehetőség nincs),nem szólt senki.Erre ordít velem a dr,-nő,hogy mit idegeskedek,jöjjek vissza máskor.Dühöngve mentem haza.Hogy ne kelljen,ezt a megaláztatást újra átélnem,magánorvoshoz megyünk.9000 ft a díja.

 

Amit a havi vitaminomon spórolok meg,leszokok a kv-ról(nem árt),és nem veszek ruhát magamra.1 db gumis derekú szoknyám van,elég lesz az.Tudom:nekem legalább van miből váltani.Nagyon sajnálom a nőket,akik ugyan ezen a megaláztatáson mennek keresztül,mint amin mi.A párom minden alkalommal,könyörög a munkahelyén,hogy engedjék el,hogy tudjon velem jönni.Ezekre a napokra pénzt nem kap.A védőnőm nem jön ki házhoz,mert messze lakunk tőle.10 perc gyalog.Inotán nincs nagy távolság.A nőgyógyász Dr...,,a belgyógyász,Dr.....

 

A sebészetre is időpontot adnak,párom volt bent.13 óra körül ment,vérző újjal,azt mondták neki:kérjen időpontot.Mutatta az ujját,sürgős eset volt,nagy nehezen kapott sorszámot.Majdnem 2 óra múlva jutott be.Az ő utána érkező betegeket bármilyen bajuk volt,haza küldték,mert vége volt a rendelésnek.Veszprémbe nem mehetünk,mert nem fogadnak bennünket,mert Várpalotán van Rendelőintézet.A vérvételen nagyon kedvesek a nővérek.Bárcsak mindegyik emberként bánna velünk.Szomorú,hogy ordítani mernek velünk,pedig a gyógyításra tették fel az életüket.

Le a kalappal a kórház előtt

2013.01.18. 06:00

baby-smiling-why-babies-smile.jpgKöszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból.

Kedves Praxis Blog!

Csupa panaszt olvasok a Praxis blogon, ami persze nem csoda a pénzhiánnyal küszködő magyar egészségügy körülményei között, ezért gondoltam, leírom a mi történetünket is, hogy lássa mindenki, ilyen is van (pedig ezek a nővérek, orvosok sincsenek jobban megfizetve, mint máshol).

Szerencsére nekem soha semmilyen kórházi élményem nem volt még a szülésen (császármetszésen) kívül, amely a Bajcsy kórházban történt és szinte csak pozitív élmények értek (leszámítva néhány kissé morcos csecsemős nővért és egy roppant fárasztó szobatársat) a benn töltött 3 nap során.

De ami miatt billentyűzetet ragadtam, az a Madarász kórház csecsemő osztálya, ahol az elmúlt másfél évben kétszer, illetve háromszor is jártunk sajnos – először apnoe miatt, másodszor egy tervezett alváslabor vizsgálaton töltöttünk benn egy éjszakát, harmadszor krupp gyanúval került be a kislányom és vele együtt én is. Ezek az események az első fél év alatt történtek, ami eléggé sokkoló egy friss édesanya számára, de őszintén elmondhatom, hogy az összes ott dolgozó orvos és nővér mindent megtett azért, hogy a félelmeinket csökkentse. Eléggé értelmes emberek vagyunk, de nem voltunk a képességeink teljes birtokában az ijedtségtől, de mindent többször türelmesen elmagyaráztak, megnyugtattak minket.

 

Első alkalommal, mikor légzéskimaradás gyanújával vizsgálták a kislányomat, volt kardiológiai vizsgálat és szív ultrahang, koponya ultrahang és mellkas röntgen, neurológiai vizsgálat, tényleg úgy éreztem, hogy mindent megtesznek, hogy kiderítsék, jól van-e a baba. Összesen két éjszakát töltöttünk bent, a gyermekem észre sem vett semmit gyakorlatilag az egészből. Ezek után javasolták egy külön időpontra az alváslabort, szerencsére sehol sem találtak semmit, és azóta sem történt olyan esemény, ami újabb aggodalomra adott volna okot. (Azért ilyenkor eszembe jut, hogy ez a rengeteg vizsgálat mennyi pénzbe került volna, ha nem TB finanszírozott egészségbiztosításunk lenne.)

A második (illetve tulajdonképpen az alváslabort is számítva harmadik) alkalom a pici fél éves korában volt, krupp gyanúval kerültünk be. Pont karácsony volt, mikor 25-én délután a kislány sírdogálósan ébredt az alvásából, ami rá nem volt jellemző sosem, és hőemelkedése volt, estére pedig belázasodott. Az éjszakát egész jól végigaludta, de aggódtam, ezért másnap elvittük az ügyeletre. Rengetegen voltak és 2-3 óra várakozás után bekerültünk egy öreg és morcos doktornőhöz (lehet, én is morcos lennék, ha karácsonykor dolgoznom kellene…), aki jól leszúrt bennünket, hogy nem vettük észre, hogy ez krupp? Nem vagyok gyerekgyógyász, de olvastam már a krupp tüneteiről (ugató köhögés például), ilyenről szó sem volt a kislányom esetében. Azt mondta, az első kruppot komolyan kell venni, különösen ilyen kicsi korban, ezért rutinosan indultunk a Madarász kórházba ismét. A kedvem egyből jobb lett, mikor a tündér ügyeletes doktornő csupa mosollyal közölte a vizsgálat után, hogy nem olyan vészes a helyzet, de megfigyelik a gyermeket a biztonság kedvéért. Ez a kis kaland ezúttal három napig/éjszakán át tartott nekünk. Különösebb kezelést nem kapott a picur a lázcsillapításon kívül, adtak párásítót a szobába, volt fül-orr-gégészeti vizsgálaton, de szerencsére hamar jobban lett. A legijesztőbb dolog a branül volt, amit a pici kézfejébe kapott érkezéskor, hogy szükség esetén azonnal tudjanak neki gyógyszert adni, de végül nem került erre sor. Minden nap más nővérkével találkoztunk, de egytől egyik mindenki kedves és segítőkész volt. Egy szép és fiatal doktornő volt a kezelőorvosunk, angyali türelemmel, elbocsájtáskor még kúppal is ellátott minket otthonra, amelyről mostanság tudtam meg, hogy milyen horror áron lehet kiváltani a patikában. Ez volt az az alkalom, amikor megfordult a fejemben, hogy szívesen adnék a nővérkéknek pénzt, de sajnos senkivel nem találkozunk újra, így egy nagy adag csokoládét vitt be a férjem az osztályra a hazamenetelünk napján, aminek nagyon örültek. A kislányom ezt az alkalmat sem érezte igazán meg, hazaérkezés után sem borult fel a napirendje, nem változtak meg a szokásai.

Mindhárom alkalommal végig a gyermekemmel lehettem, tudom, hogy ez jogom is, de soha senki nem húzta miatta a száját (egyedül a vizit idejére kellett elhagyni az osztályt). Külön szobában voltunk mi kettecskén. A gyerekágy mellett áll egy kihúzható fotelágy, amin anyuka benn töltheti az éjszakát ingyen, de ha le is akar feküdni rendesen vetett ágyba, azért kell már fizetni. Napi háromszori étkezés is jár anyukának, amíg benn van a gyermekkel.

Köszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból. Reméljük, azért nem találkozunk a közeljövőben. :)

Üdvözlettel,

Uhrner Gabriella

 

Hiába szenvedtem, ide-oda küldözgettek

2013.01.17. 06:00

fajdalmaim-vannak-gerincfajdalom.jpgAkinek már fájt valaha a dereka, az tudja, milyen  „öröm”  ilyenkor akár egy lépést is megtenni!

Történetem 2012. novemberében, az egri kórház Sürgősségi Osztályán.  Akkor már kb. két hete szenvedtem derékfájásom miatt, melyre 2 hónapra múlva MR vizsgálatra előjegyzést és tablettás, valamint injekciós gyógyszereket kaptam. Állapotom nem javult és nem bírva tovább a fájdalmat, a  4 napos ünnep második napja lévén, mivel máshová nem mehettem, kezeimmel a térdeimre támaszkodva bevánszorogtam a sürgősségi osztályra. Beírattam magam a triage pultnál és viszonylag rövid, kb. 20 perc várakozás után be is hívtak a vizsgálóba. Beérkezve a nővérke meglátva furcsa, hét rét görnyedt állapotomat, az első megjegyzése az volt” miért ide jöttél,mért nem az idegsebészetre, vagy a neurológiára”? Mit is mondhatnék?! Onnan ahonnan segítséget várnék, egy ilyen „kedves” fogadtatás igazán „jól esett”!!!

 

Szegényke biztosan nem tudta, hogy ezek az osztályok ünnepnap nem dolgoznak, de természetesen akut ellátást máskor sem végeznek, hiszen erre találták ki a sürgősségi osztályt. Azt az osztályt, ahol Ő dolgozik! (vagy csak kellene neki) A doktornőnek elmondtam a panaszomat, azt is, hogy már szedek gyógyszereket és az MR vizsgálatra is elő vagyok jegyezve. Meghallgatva panaszomat felajánlotta a fájdalomcsillapítást, de az MR vizsgálat kérését  nem, mivel   „Ő ezt nem meri, csak ha átmegyek és magamnak elintézem”. Átvánszorogtam tehát a RTG osztályra, ahol az ottani doktornő látva állapotomat, szenvedésemet, minden további nélkül, megígérte és kérte, küldjék át neki a vizsgálatkérő lapot. Akinek már fájt valaha a dereka, az tudja, milyen  „öröm”  ilyenkor akár egy lépést is megtenni! Nos, visszabotorkáltam a sürgősségi osztályra, ahol 5-10 perc várakozás után behívtak. Közöltem a doktornővel, hogy megcsinálják a vizsgálatot, csak küldjék át az MR kérő lapot. Meghallva ezt az adminisztrátor, máris beszólt  :,hogy már kaptam korábban kérőlapot!

 

(Megrémülhetett, mivel a másolat kinyomtatásához  rá kellett volna kattintania az egér bal gombjára és ez megerőltető lehetett a számára.)   Megjegyeztem, hogy nem hoztam magammal, mire kérte, menjek el érte! Nos, akkor szakadt el nálam az a bizonyos cérna! Megköszöntem a segítséget és elindultam kifelé, megjegyezve, hogy elmegyek Miskolcra, az ottani sürgősségire, az ambuláns lapomra pedig nyugodtam írják rá, hogy önkényesen távoztam! Ezután újabb vánszorgás következett vissza a RTG osztályra, szólni, hogy ne várjanak, nem jövök.

 

 Mikor mindezt elmeséltem a doktornőnek, ledöbbent, de a vele egy társaságban lévő traumatológus orvos is aki megkért, ne menjek máshová, hiszen állni sem bírok, mivel ő most a baleseti sebészeten rendel , majd ő megírja a kérőlapot és ellát gyógyszerekkel. Elfogadtam a segítségét, melyet köszönök G. T. Dr-nak. Az MR vizsgálat olyan betegséget mutatott ki, melyet hamarosan operálni kell. Ezután öt nap kórházi kezelés következett a neurológiai osztályon és most már talán rendbe jöttem, köszönet érte azoknak az orvosoknak, akik a saját munkájuk mellett a sürgősségi osztály munkáját is elvégzik! 

 

Tisztelettel  Egy volt kórházi dolgozó

Kommentár - Elfogadni a halált...

2013.01.16. 06:00

bereavement-sky.jpgMa a kórház végzi a test körüli teendőket, a család a bürokratikusat. Intézkedés, bejelentés, kijelentés. Szabad még leülni kisírni magunkat?

Ott az öregember lefeküdt egy gyalogfenyő-bokor mellé, mely őt a naptól eltakarta, a kisleánykát odaültette maga mellé, és megfogta kezét.

– Ide hallgass rám, Marina. Én most lefekszem ide, behunyom a szememet és aludni fogok sokáig. Engem nem szabad senkinek felébreszteni. Te ne várj rám itten, mert nagyon sokáig fogok aludni [….]

A gyermek hallgatta okosan, amit az öreg beszélt. [….]

– És most mondd el előttem azt az imádságot szépen.

A gyermek letérdepelt és imádkozott halkan, az öregember utánamondá azt töredezett hangon.

Amen, amen.

– Most pedig csókolj meg még egyszer.

A gyermek lehajolt szépapjához, s remegve csókolá meg annak tisztességes arcát.

– Áldjon meg téged az Isten, kisleánykám.

És azzal végigfeküdt a száraz haraszton az öregember, szemeit lehunyva csendesen, két kezét mellén összetéve, egymáshoz az ujjak hegyeit, ahogy szokták a halottak, kiket a terítőre tesznek.

A gyermek csak nézte egy ideig, hogy igazán oly mélyen fog-e aludni szépapja, mint mondá; nem merte őt felkölteni, aki az Istennél alszik; sírni sem mert ott fennhangon, csak úgy némán hullottak nagy könnycseppjei a kezében tartott száraz zabkenyérre.”

 

Idézet: Jókai Mór, A régi jó táblabírák

 

A fenti idézetnek annyiban van köze a mai témához, hogy ez indította el a gondolatot.

 

 

Elfogadni a halált… Emberi mivoltunk egyik legnehezebb feladata. De emberi feladat. Az állatoknak nincs tudomása a halálról, a jövendőről. Az emberivé fejlődött elme és tudat áldása és átka ez. Tudnunk kellene együtt élni vele. De valahogy egyre nehezebben megy.

Az elmúlt 1-2 generáció alatt pedig jó nagy lépéseket tettünk a halállal való „békesség” tudatától távolodva.

 

 

A halál kikerült az otthonunk falai közül. A kórház levette ezt a „terhet” a családok válláról. Jó ez? Persze, könnyebb a hozzátartozóknak. Sokszor megoldhatatlan feladat lenne egy súlyos beteggel, haldoklóval otthon lenni, ápolni. De nem biztos, hogy lelkileg jó. Én azt hiszem, látnunk kellene a halált. A házunkban. Valahogy megtanulni békésebben együtt élni a tudattal. Elfogadóbban.  Ma az az általános, hogy a beteg idegen környezetben, idegen emberek jelenlétében, magára hagyatva távozik közülünk. És a család éveken át emészti magát azzal, vajon szenvedett-e? Mit érezhetett?

 

 

Nagyapám hosszú ideig volt beteg, kórházból ki, be. Míg végül nagymamám beszélt az orvosokkal, akik azt mondták, nem tudnak tenni már érte semmit, a fájdalmait csillapítják, de meggyógyulni nem fog. Hazahozatta. A háziorvos járt ki gyógyszerezni, fájdalmat csillapítani. A félhomályos szobában, az ajtó melletti ágyon ült nagyapám. Feküdni már nem tudott, fullad tőle. Velünk volt még hetekig. És végül otthon halt meg, a saját ágyában, a felesége és a lánya (nagymamám és édesanyám) közelében. 11 éves voltam. Mélyen bennem maradt ez. Ma is úgy hiszem, hogy így volt jó.

 

 

Édesanyám 48 évesen halt meg, hirtelen. Este lefeküdt aludni és nem kelt fel többé. A ravatalon szép és békés volt az arca, aludt. Megsimogattam a haját. És életemben először éreztem magam „felnőttnek”. Hogy már nem vagyok az ő kicsi lánya. Már nekünk kell ilyet intéznünk, temetést.

 

 

Rituálék. Segítenek. A különböző koroknak megvolt a maga halálrítusa, gyászrítusa. A szem lezárása, az áll felkötése, a test mosdatása, ünneplő ruhába való felöltöztetése. Az elhunytért végzett utolsó szolgálatok.Gyászruha, siratás, virrasztás, halotti tor. Közösségi rituálék voltak.

Ma a kórház végzi a test körüli teendőket, a család a bürokratikusat. Intézkedés, bejelentés, kijelentés. Szabad még leülni kisírni magunkat?

 

 

Szeretnék békében lenni a halállal. Úgy, mint a nagymamám.  Beszélni akart velem egyszer, elmondani, miket intézett a temetésével kapcsolatban, hol vannak a ruhái, amiket majd ráadjunk… Hárítottam, ne beszéljünk erről. Bántotta őt, szeretett volna megnyugodni afelől, hogy mindent, amit tudott, elintézett előre. Évekkel később nőttem csak fel ahhoz, hogy nyugodtan le tudjunk ülni, megbeszélni ezeket. Részéről nem volt ebben semmi hisztérikus félelem, vagy ilyesmi, amit odaképzelnél. Nyugodt, szinte tárgyilagos hangon beszélt, mint aki utazni készül és számbaveszi, becsomagolt-e mindent.

 

Azóta is él, de erről nem beszéltünk többet. Már elmondta, amit erről akart, több jajjgatnivalót pedig nem talál a témán. Mikor nagyapámat temettük, megsiratta. Mikor mindkét gyerekét el kellett temetnie, abba ő is belehalt egy kicsit. De a saját halálára nyugodtan tekint. Az a mi megsiratnivalónk lesz.

 

És ez talán még nehezebb. A saját halálunkra felkészülni. Így elfogadni ennek tudatát.

 

Szeretnék békében lenni a halállal.

 

Helia

Soha nem ismerik el, ha hibáznak

2013.01.15. 06:00

169851_med.pngKészüljön fel arra is, hogy bármit hibáznak soha senki nem fogja elismeri, de még egy "elnézést kérek"-et sem fog kapni. És el is bagatellizálják.

Tisztelt Praxis Blog!  

 

Én pusztán figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy ha esetleg bekerülne a Margit kórház sebészetére,

 

1. Vigyen orvosi kisokost, vagy laptopot. Mert hiába ígérik meg, hogy el fogják pár mondatban mondani, mi fog történni a műtét alatt, és ezzel íratják velem a papírt hogy beleegyezek alá, mégsem mondanak semmit... (Szorongásos panaszaim vannak, megnyugtató lett volna legalább tudni mi vár rám.)

 

2. Hívja fel a figyelmét arra az összes orvosnak, hogy habár az édesanyja is be fog jönni, azért mivel úgy is harminc éves, esetleg majd neki is elmondják hogyan sikerült a műtét. Nekem semmit nem mondtak. Nem vagyok értelmi fogyatékos, nincs gyámom és bizony-bizony jó tizenkét éve nagykorú is vagyok. Mégis édesanyámtól tudtam meg a második nap, hogy az a gyanús harmadik flastrom, valamint azért van rajtam mert műtét közben történt egy kis baki, is rajtam felejtették a kauterizálót. Vagy ilyesmi, mindenki mosta kezeit, majd közölték, felszíni sérülés. (Harmadfokú égés volt, ami később a "nem kell vele semmit se csinálni" intelem miatt elfekélyesedett. Két hónapig gyógyult (!), életem végéig rajtam marad a heg. Az egész bal mellizmom fájt tőle, annyira mély volt, Egy levél fájdalomcsillapítót szedtem be. A Csobánka téri rendelőintézet sebésze meg volt döbbenve a láttán.)

 

3. Készüljön fel arra is, hogy bármit hibáznak soha senki nem fogja elismeri, de még egy "elnézést kérek"-et sem fog kapni. És el is bagatelizálják.

 

4. Vigyen füldugót, az osztályon ugyanis hiába van minden szoba tele éppen esetleg altatásból ébredező, még az alvást igénylő betegekkel, folyamatosan csapkodják az ajtókat.

 

5.Jól jegyezze meg a betegjogi képviselő adatait, és semmiképp ne érezze magát rosszul ha végül úgy dönt, megírja milyen kiváló bánásmódban volt része, úgy hogy a családja az utolsó félretett pénzét adja oda a kezelőorvosnak, hálából. (Mi lett volna, ha nem visz neki a családom semmit? Esetleg még belém is varnak valamit?)

 

6. Dietetikust keressen külön, mert akit kirendelnek aznap nem fog menni, és mire odatalál az ágyához, addigra Önök esetleg épp a műtéti altatásban lesznek még. (Az egyedüli pozitívum, a két éjszakás nővérke, akik valóban lelkiismeretesek voltak, hála és köszönet nekik.)

 

7. Ha esetleg a főnővér valamelyik fia, hasonló munkakörben dolgozik, vagy dolgozott mint az Őn egyik szobatársa, készüljön fel rá hogy végig kell szenvednie Önnek is, és a szobatársnak is (műtéti napon, Ő műtét utáni napon) a "kényszer" munkaügyi tanácsadást.

 

 Mindezeket már leírtam a betegjogi képviselőnek is, nem én vagyok bolhás öregasszony, csupán nem számítottam rá hogy ennyire szarnak majd a fejemre. Nagyon rossz élmény volt, igyekszem mindet megtenni hogy soha többé ne kerüljek be oda. Megjegyzem, nem én kértem a sorstól epebetegséget, nem hinném hogy a genetika hajlam miatt én tehetnék róla hogy rajtam is kijött. Szeretett Magda nagymamám nagyon sokat vesződött szintén vele.

 

Én szinte fizikailag is a tükörképe vagyok. Tehát, ha mondjuk bungee-jumpingoltam volna, és teszem azt lezuhanok és összetöröm magam, akkor nyilván megállapítható lett volna hogy én kerestem a bajt. A szomszéd ágyon fekvő hölgy, szintén nem örült a hirtelen jött érdeklődésnek, ők sem számítottak arra hogy ennyire kevés információ és törődés lesz az osztályrészük. Mivel, tökéletesen beazonosítható vagyok a történet alapján, teljesen fölöslegesnek érzem a nevem leírását.  Adjon az Isten mindenkinek jó egészséget, mi ateisták pedig igyekszünk tenni is érte. Csak kórházba ne kerüljön az ember, pláne ide. Erre a bánásmódra nem mentség, hogy egy ideig be is volt zárva ez az osztály. Köszönöm a figyelmet.

Direkt szúrja el a fogakat az orvos?

2013.01.14. 06:00

Williamsville-Dentist3.jpgAz a gyanúm, hogy a körzeti fogorvosom DIREKT úgy fúrta meg a fogaimat, hogy utána porcelánfogakat csinálhasson nekem.

Tisztelt Olvasó, 

 

Az alábbi címen olvastam http://praxis.blog.hu/2013/01/13/a_noverke_kivette_a_mesekonyvet_a_kezembol_es_hazazavart  "Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre."  Ezt a két sort és hirtelen eszembe jutott a fogorvosomról alkotott véleményem. Bár az oldat csak most találtam meg így nem tudom valójában, hogy pontosan mi minden olvasható rajta csak a félkövéren szedett két sorra hivatkozva gondoltam, hogy megírom a véleményem róla.  Először a körzeti fogorvosomhoz mentem közel 6 évvel ezelőtt.

 

Mivel nála majdnem minden ingyen volt, ezért választottam őt. Betömte két hátsó rágó fogamat amelyek igen hamar eltörtek. Nos. Műszaki ember lévén, hamar kikövetkeztettem, hogy ha túl nagyra fúrja a lyukakat, akkor a vékony fal hamar el fog törni. Mikor betömte, azért közölte, hogy ha porcelán fogakat szeretnék, akkor azok (és az ujjaival is mutatta, hogy) drága lesz és jó mélyen a zsebembe kell majd nyúlni. Hát én a törött fogaimmal megkerestem a munkahelyem fogorvosát és mondhatnám, hogy két-három ezer forintért a fehér tömítőanyaggal (mint egy szobrász) felépített egy fogat a törött fogak maradék gyökereire. Ezek az építmények majd másfél évig megvoltak, még végül kértem, hogy csináljon nekem porcelánfogakat. Nem beszélve arról, hogy lényegesen olcsóbban, mint ahogy az előző azt bejelentette.

 

Az a gyanúm, hogy a körzeti fogorvosom DIREKT úgy fúrta meg a fogaimat, hogy utána porcelánfogakat csinálhasson nekem. Vajon hol tudnék panaszt tenni akár 6 évvel később is. Szeretném a többi kuncsaftját tájékoztatni, mert erősen él bennem a düh, hogy viszonozzam a kedvességét.  Hát röviden ennyi a történetem. Nem vagyok egy jó fogalmazó. Ha gondoljátok, hogy közzéteszitek, akkor nyugodtan javítsatok a fogalmazásban és kérném szépen, hogy küldjetek egy emailt, hogy hol olvasható a történetem. (ha olvasható)

 

 Köszönöm  További szép napot

A nővérke kivette a mesekönyvet a kezemből, és hazazavart

2013.01.13. 08:32

important-points-of-good-nurse.jpgA paraszolvenciából nem lesz semmi, a pénztárcámat sikerült otthon hagynom.

Kedves Praxis! 

 

Az e-mail tárgyában megjelenő félmondat sugallatával ellentétben egy kifejezetten pozitív tapasztalatról szeretnék nektek írni.  Csütörtök délelőtt csörgött a telefonom, a kijelzőn az iskola száma, na, ez jót nem jelenthet. És tényleg:  tízéves fiamat a szünetben fellökték, beverte a fejét és "elég rosszul néz ki szegény". Hurrá, kocsiba be, suliig padlógázzal, gyermek fekszik a földön, az arca enyhén zöld. Szédül és hányingere van, szóval irány az ügyeletes kórház. Ami a Fiumei úti Baleseti Sebészet. Az ambulancia tele, na, ez nem lesz rövid, a gyerkőcöt fel is készítem a várakozásra, mint kiderül, teljesen feleslegesen. Még le sem pakoltuk - a kedvesen kifestett - váróban a cuccainkat, máris behívnak minket. Mert hogy fejsérülés.

 

Három perc múlva már a röntgen felé száguldozik a fiammal egy fiatalember, komolyan, szlalomozik a kerekes ággyal. Közben magyarázza a fiamnak, mit fognak vele csinálni, olyan dumája van, hogy a gyerek, fejfájás ide, hányinger oda, hangosan röhög mire a röntgenhez érünk. Én csak azért nem, mert nem tartom összeegyeztethetőnek a Kétségbeesett Anya Szerepével. Komoly baj, koponyatörés nincs, de az agyrázkódás miatt 48 órára bent kell maradnunk megfigyelésre. A Szimpatikus Ágytologató Fiatalember felvisz minket az osztályra, a liftben komoly késztetést érzek, hogy  a zsebébe gyűrjek egy kisebb összeget, bár fogalmam sincs, mennyit "kell" ilyenkor adni. A paraszolvenciából nem lesz semmi, a pénztárcámat sikerült otthon hagynom.

 

Húsz perce szálltunk ki a kocsiból, már fenn vagyunk a Gyerekosztályon. Ami mint egy képeskönyv-illusztráció. A falakon festmények, görbe tükrök, legváratlanabb helyeken játékok (korlátokon kisvonat fut, kilincseken itt-ott mesefigurák lógnak), a nagyobbaknak mókás agytorna-feladatok, egy fémszekrény oldalára például malomjátékot festettek, mágneses  katicákkal meg lepkékkel lehet játszani. A fiam egy ötágyas kórterembe kerül, egy nagyfiú mellé. A nővérek kedvesek, mosolygósak, mindent elmagyaráznak a gyereknek. Aki eléggé meg van szeppenve, sosem volt még kórházban, és kénytelen vagyok egy időre magára hagyni, hazamenni pizsiért-cuccért. Pénztárcáért. Mire visszaérek, szinte megtelik a kórterem, a két új fiú is agyrázkódós, ez ilyen rázkódós nap, mosolyog a nővérke, hihetetlen, folyamatosan mosolyog. Még akkor is, amikor az egyik kisfiú, hat éves alig lehet, negyedszer rántja el a kezét az infúzió bekötésekor. Olyan megnyugtatóan magyarázza neki a dolgokat, hogy tátva marad a szám. Pedagógiából profi. A fiam, ahogy közeledik az elválás, tízévessel már mégsem marad bent az ember, főleg, ha otthon vannak a testvérei, egyre elesettebb. Csak még egy amőba, csak még egy mese. Az éjszakás nővér bejön, "látom anyán, hogy elég fáradt", mondja a fiamnak, "kipróbáljuk, hogy én is tudok-e mesét olvasni?". A gyerek bólint, erre a nővérke kiveszi a könyvet a kezemből és hazazavar.

 

 És én ennek örülök, tényleg alig állok a lábamon így fél tizenegy felé. A kocsiban jut eszembe, francba, elfelejtettem a paraszolvenciát. Másnap délelőtt tudok beszélni egy orvossal, rövid, de korrekt tájékoztatás, ha semmilyen problémát nem találnak a szakorvosok, holnap mehetünk haza. A gyerek kivirult, a fejfájása elmúlt. Elviszik mindenféle vizsgálatra, neurológia, fül-orr-gége, a szemész orvos a kötelező vizsgálaton kívül ellenőrzi a szemüvegét is, nem kellene kontrollra menniük, kérdezi, de februárban, mondom, de csak májusra kaptunk időpontot. Akkor felírok egy új lencsét, ha már itt vannak. Döbbenten köszönöm meg, a múlt héten hiába győzködtem a kerületi szemészt, egyszerűen nem volt hajlandó előbbi időpontot adni. Estére a fiam mindhárom szobatársa is sokkal jobban van már, pedig kettejüknek elég komoly volt a sérülése. A kórházi vacsora elég gyatra, rendelünk pizzát, amőbázunk, egész jó kis partihangulat lesz a kórteremben. 

 

A mai éjszakás nővérke sem kevésbé kedves, mint a tegnapi, "holnap úgyis kirakunk mindenkit" megjegyzéssel tízig engedi a ramazurit. A fiam már nem is tartóztat, jól érzi magát, tudja, hogy biztonságban van.  Elképesztő profizmussal, emberséggel, kedvességgel végzik a Baleseti gyermekosztályán dolgozók a munkájukat. Valószínűleg varázslók is vannak közöttük, hogy a magyar egészségügyben ilyen helyet teremtettek.Végtelenül hálás vagyok nekik és köszönöm a fiam nevében is.  Kérem, ha lehet, tegyék ki ezt a levelet a blogra, hogy sokan megtudják, milyen remek munkát végeznek az ott dolgozók!!! 

 

 Tisztelettel, M.  Ágnes

Hogyan fogadhat el egy sebész műtét előtt százezer forintot?

2013.01.12. 06:00

számoljunk.jpgNe meséljen nekem senki az eü dolgozók rossz anyagi helyzetéről. Papíron talán rossz. De amúgy és adómentesen egyáltalán nem az.

Éppen most vagyok tapasztalóban. Nincs az a pénz, amit bármely eü dogozó - a takarítótól a nővéreken át az orvosokig - el ne fogadnának. Sőt, ha nem utálnám ezt a szót, azt mondanám, kizsarolnának.

 

Pl. ágyhúzás, wc takarítás, hideg étel (ebéd) átadása címén. Ha valaki szereti a jéghideg zöldséglevest, most, itt jelentkezzen! És utána morog az ételosztó, hogy a 'kedves betegek' nem eszik meg, otthagyják... Vagy netán 'elfelejtik', hogy az inzulinos, cukorbetegnek diabetikus étel van kiírva. Az orvos jön rá, mert felszalad a cukra 15-re, akkor bezzeg összeszaladt az egész társaság. Érdekes, hogy amióta pénzt kap a hölgy, azóta meleg az étel és figyelik a diétát is.  Magyarázza meg nekem valaki, hogyan fogadhat el egy sebész műtét ELŐTT százezer forintot? Amikor még azt sem tudja, hogy sikerül-e.

 

Vagy pont ezért? Utána megkapja a második százezret.  Szóval ne meséljen nekem senki az eü dolgozók rossz anyagi helyzetéről. Papíron talán rossz. De amúgy és adómentesen egyáltalán nem az. Némelyek szégyellhetik magukat, persze itt is tisztelet a kivételnek.  És még egy kérdés, nem tudom a címzettet! Éppen ott voltam egy takarítás címszó alatt. Abból állt, hogy egy vizes felmosóval átabotában középen (a járás útjában) áthúzta a műanyag padlót, majd a rongy átöblítése NÉLKÜL vitte át a másik szobába, folyosóra.

 

 Nyilván senki nem szólt még neki a baktériumok áldásos hatásáról, hogy bizony ilymódon is átkerülhetnek egyik helyről a másikra. Csak mellékesen jelzem, hogy 10 emberre van egy darab wc és egy darab zuhanyozó. És ez egy SOTE klinika.

Lehetséges az áttétes tüdőrák?

2013.01.11. 08:41

Questions.jpgAz lehetséges, hogy valakinek, aki 40 éves soha nem dohányzott és soha nem ivott, hogy áttétes tüdőrákja van?

Tisztelt Praxis!

 

Lehetséges az áttétes tüdőrák?

 

Az lehetséges, hogy valakinek, aki 40 éves soha nem dohányzott és soha nem ivott, hogy áttétes tüdőrákja van? Egy évvel ezelőtt még semmi sem volt a tüdőszűrőn most pedig a CT szerint áttétes tüdőrákja van. És semmi tünete sincsen, nem köhög, nincs rosszul, nem fáj semmije. Öregotthonban dolgozik és állítólag a májból kapott áttétet, de soha nem ivott és nem is dohányzott ő se és körülötte se senki és semmi tünete sincs még most, se pedig állítólag áttét van a tüdőben.

 

A tüdőben több 3-9 mm-es a májban pedig 15-50 mm-es van. És semmi tünet még most sem pedig áttétes???

 

A válaszokat előre is köszönöm!

100 ezer forint hálapénz 5 nap alatt

2013.01.10. 06:00

orvos_halapenz.jpgEnnyit fogadott el az orvos a kórházban olvasónk édesanyjától.

Tisztelt Praxis blog!

 

Édesanyám 84 éves múlt idén január 1-én, sajnos mostanában többször kellett kórházban töltenie rövidebb hosszabb időket. Nagy általánosságban minden rendben volt a tapasztalatait illetően, egészen a legutolsó kalandig. Szegénykém trombózissal került be a kórházba, sajnos mi nem tudunk vele lenni mindig, hiszen több száz kilométerre él tőlünk, így már csak akkor értesültünk a dolgokról, amikor bekerült. Persze rengetegszer kértük már, hogy költözzön hozzánk, majd gondját viseljük, de igen csak eltökélt abban, hogy ő nem akar a terhünkre lenni, így meggyőzhetetlen.

 

Szóval felhívott minket, amikor már megtörtént a baj. Megoldottuk, hogy leutazzunk hozzá, szabadságra mentünk egy hétre a férjemmel. Az ő lakásában laktunk, minden nap látogattuk. Sajnos, édesanyámról azt is el kell mondanom, hogy kissé szenilis lett az utóbbi időben, igazából ez kb. fél éve tűnt fel. És épp ez a szenilitás az, ami miatt problémák adódtak. Édesanyám a tudtunkon kívül 100 azaz 100 ezer forintot vitt magával a kórházba, ez közel a teljes nyugdíja. Ez is csak úgy derült ki, hogy amikor rákérdeztünk, az épp esedékes számláira van-e egy kis félretett pénze, akkor mondta, hogy nála van a kórházban.

 

Nos, kiderült, hogy valóban nála volt, de 5 azaz öt nap alatt elosztogatta. Ez az egyik ágyszomszédjától derült ki, édesanyám egyáltalán nem emlékezett rá. A betegtársa mesélte, hogy édesanyám következetesen minden reggel odaadott az orvosának 20 ezer forintot egy borítékban, a doktor úr pedig minden reggel el is fogadta azt.

 

Persze, én valahol megértem azokat, akik hálapénzt adnak, így édesanyámat is, hiszen egy idegen környezetben, ahol ki van szolgáltatva idegen embereknek, abban bízik, hogy így nagyobb figyelem, jobb bánásmód jut neki. És valahol azokat is megértem, akik elfogadják a pénzt. Jól tudjuk, mennyit keresnek az orvosok, nővérek, szégyenletesen keveset. De azt hiszem itt a doktor úr túlment egy határon. Az, hogy az első borítékot eltette, érthető. A második, még talán. Na de a többi… Egy beteg, rossz pszichés állapotban lévő kisnyugdíjastól azt hiszem nem szabadott volna elfogadnia. Igen, úgy gondolom vissza kellett volna utasítania, kedvesen, akkor is, ha édesanyám másnap ismét megpróbálta volna a zsebébe csúsztatni a pénzt.

 

A történet vége ennél azért sokkal jobb, mert édesanyám meggyógyult, és sikerült megoldanunk, hogy egy szociális munkás heti 5 alkalommal látogassa és vigyázzon rá. Nem is haragszunk a doktor úrra, csak arra kérjük, ha esetleg olvassa ezt a történetet, a jövőben legyen kissé megértőbb és önzetlenebb. 100 ezer forint még ma is nagy pénz.

 

Üdvözlettel:  Anikó

 

Bunkó, érzéketlen patológus

2013.01.09. 06:00

A_halal_a_gyasz_es_a_gyermeki_lelek_2.original.jpg"Jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak.

Jó napot kívánok!  „A Patológus  nem a közvetlen gyógyításban dolgozik,  de rendszeres a szakmai kapcsolata az osztályos orvosokkal.“ „Gyakran találkozik  a betegekkel,  hozzátartozókkal is, mely találkozások fontos,  előremutató információval szolgálhatnak mindkét fél számára.“ Ezzel a két mondattal szeretném kezdeni panasztételem, amit az önök honlapján találtam.  Sajnos nem tudtunk önnel személyesen megbeszélni a dolgokat, mivel nem vitt rá egyikünket sem a lelki fájdalom. Szeretett Édesanyánk 2012.novemberében a siófoki korházban elhunyt. Beteg volt, de senki nem számított erre a hirtelen halálra. Ez egy szombati nap volt.

 

 Én személyesen (a lánya) is az egészségügyben dolgozom egy privátklinikán. Nálunk ez természetes, hogy a hozzátartozók, ha kívánják, a beteg kartonjának másolatát megkapják. Mi egyből meg is kérdeztük, hogy mire lenne szüksége a betegkartonjából. Nekem is ez volt a kívánságom. Nem hibákat keresünk vagy áskálódni akarunk! Csütörtöki nap még nem tudtuk mi volt a halál oka. Nem a papírok érdekeltek akkor minket. Kaptunk egy telefonszámot, hogy azon lehet érdeklődni. A sógornőmmel gondoltuk inkább bemegyünk személyesen, mivel az nekünk „emberibbnek” tűnt. Bárcsak ne tettük volna! Egy hölgyet kérdeztünk meg, hogy most kivel tudnánk ezt megbeszélni. Nagyon kedvesen tovább küldött minket az igazgatóságra. Ott a titkárnőnek is mondtuk mi járatban vagyunk. Neki is kihangsúlyoztuk, hogy nem a papírok kellenek, viszont ha már a boncolás megvolt a halál okára lennénk kíváncsiak.

 

Az Édesanyánk hamvasztása szerdán történt November 14-én. Így tudtuk, hogy a boncolás is megvolt. A titkárnő felhívta a Patológiát, majd beszélt a főorvossal. Míg telefonált még egyszer közbe szóltam, hogy csak azt mondja meg mi volt a halál oka. Miután letette a telefont, felküldött minket a patológiára, hogy majd a főorvosnő elmond mindent. Szóval a Pálvölgyinének volt a kívánsága, hogy oda menjünk. Ezt is ki szeretném hangsúlyozni!! Nem önszántunkból mentünk a patológiára. Tudom milyen a patológián lenni, láttam több halottat is, de most az Édesanyánkról van szó!!! Ha csak annyit mond, hogy majd értesítem önöket az is elég lett volna. A patológián egy kedves férfi vezetett a főorvosnőhöz. Az úr mondta, hogy abba az irodába menjünk be. A “fogadja részvétem”, vagy pedig “jó napot kívánok” helyett rám förmedt valaki (mivel én még akkor sem tudtam ki áll előttem) “egy percem van, magára nem engedi az én munkám, hogy itt magyarázkodjak, s nem is az a feladatom, hogy bárkinek is magyarázkodjak, üljön le” sajnos a hangnemet nem tudom itt úgy visszaadni. Én meghökkenve annyit mondta, hogy “próbáljon ön is minket megérteni, hisz az Édesanyánkat veszítettük el” Erre “ezért engem támad??engem ne támadjon!

 

Engem ne támadjon, állítsa le magát!!! “ Itt megint a hangnem. Erre szokták mondani, hogy köpni-nyelni nem tudtunk. Voltunk-e a neurologusnál? Nem, mivel nekünk nem mondtak semmit, minket egyből ide küldtek. “nem mondott senki semmit-mit kellene mondani” Erre mondta a sógornőm “ne haragudjon ez az első esetünk” Elkezdte mondani, hogy mi volt az anyukánk baj, a s a szív mekkora volt, hegesedés látszott, szóval volt neki egy szívinfarktusa.  Én újra megmertem szólalni, hogy “volt az Anyunak szívinfarktusa?” Jött a válasz, hogy “hallgasson meg, engem végig kell hallgatni, értette”… Pár percben elmondta, hogy miket tapasztaltak a boncolás során. Olyan sokk alatt voltunk e viselkedés miatt, hogy nem tudom most elmondani mi minden baja volt. Nem is azért mentünk oda, hogy ezt megtudjuk. Csak annyit, hogy miben hunyt el!? Annyit megtudtunk, hogy szívelégtelenségben halt meg.

 

 Természetesen ö is megemlítette, hogy tudja, hogy kérjük a beteg kartonjának a másolatát, ezt meg is kapjuk, ha kifizetjük, mivel ehhez jogunk van. A végén még egyszer megpróbáltam neki elmagyarázni, “ nehogy félre értsen, nem akarunk senkit s semmit sürgetni csak annyit szerettünk volna meg tudni…………. “ nem tudtam befejezni. “maga engem nem sürgethet, nem is engedem, engem senki se tud sürgetni, megértette?….” Mikor “végzet“ a főorvosnő hátat fordított én oda mentem hozzá, s megkérdeztem él e még az édesanyja. Arra, hogy folytassam….. mert ha nem akkor tudja, hogy mi most mit érzünk, s ha igen akkor ezt az érzést kívánom, hogy soha ne érezze. … Rámförmedt ismét, “magának ehhez semmi köze, a pofátlanságnak is van határa” kimentünk az irodából, s a folyosón még annyit mondtam “ön ezt az egészet teljesen félre érti” A pofátlanságnak van, határa most már állítsák le magukat… a többire nem emlékszem, de még mondott valamit ” Úgy tett mintha mi nem is tudom mit csináltunk volna bent az irodában. Kétszer szólaltunk meg! Nem szóltunk erre már semmit… kimentünk. Nézze, így sem velünk, se senkivel nincs joga beszélni!! Sem egy ilyen szomorú állapotban, se, semmikor!! Az embernek akkora a fájdalma s még akkor belészúrják a kést még egyszer…. Ezt nem tűrjük, s ennek következményei lesznek !A legelső pont, hogy elnézést kér a doktornő!!!  Ezt az egészet le lehetett volna 30 másodpercen belül bonyolítani tisztességes hangnemben a lényegre kitérve!  Várom válaszát, véleményét s az esettel való fejleményeket.  

 

 Ezt a levelet küldem el a siófoki korház igazgatóságára. Válasz levelemre lerövidítve:   

 

"A jelenlegi intézményi szabályozás értelmében, amennyiben boncolásra kerül sor, a halál okáról a Patológiai Osztály külön kérésre ad tájékoztatást az elhunyt hozzátartozóinak. Ilyen esetben elõzetes idõpont egyeztetéshez kötött, hogy az osztályvezetõ fõorvos mikor tudja fogadni a hozzátartozókat. Mivel ez az Önök esetében – a mielõbbi tájékoztatás érdekében – nem történt meg, így a fõorvosnõ leterheltsége és elfoglaltsága mindenképpen közrejátszhatott abban, hogy úgy ítélték meg, nem a megfelelõ hangnemben és együttérzéssel, szigorúan csak a tényekre szorítkozva tájékoztatta Önöket.  A kórház vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy ilyen esetek ne forduljanak elõ az intézményben."  Ennyivel el lehet ezt intézni??  Kérem véleményét s mit tudnák még tenni?? Két hónap tellt ez azóta de ezt még mindig nem tudtam kiheverni! 

 

Tisztelettel  Erzsébet

Nem a cigánysoron élünk

2013.01.08. 06:00

big.jpgSzeretném, ha a Kórház gyerek fertőző osztályának orvosa a saját gyerekorvosunktól és a lányoméktól elnézést kérne.

Tisztelt Újságíró!    

 

Az egy éves unokám, 2012. december 15-én jött haza a bölcsődéből úgy, hogy szemmel láthatóan bárányhimlő kiütések voltak rajta. December 16-án, mivel én értem rá, így elvittem a saját gyermekorvosához, aki mindkét unokám orvosa. A doktornő egy nagyon lelkiismeretes, kiváló orvos. Megállapította, hogy valóban bárányhimlő, ellátott gyógyszerrel és jó tanácsokkal és felhívta a figyelmem, hogy ha bármi gond van szóljunk. Másnap ( szombat reggelre) a kicsin több nagy kiterjedésű gennyes folt jelentkezett ( felülfertőződés). Azonnal hívta a vejem a gyerekorvost, de mivel Ő aznap épp nem tartózkodott itthon és szaladtam el megnézni, hogy mikor van helyettesítő rendelés. Még szombat délután elvitte a vejem a helyettesítő orvoshoz a kicsit, aki azonnal beutalta a Szolnok-i Hetényi Kórház fertőző osztályára a kicsit. Ott a doktornő minősíthetetlenül megalázta a lányomékat, hogy a betegség elhanyagolt, a gyerek elhanyagolt, ki van száradva, karikásak a szemei stb...Ezt a véleményét le is írta, így tájékoztatta hétfőn a főorvos asszonyt és ez került a kicsi zárójelentésébe is.

 

 Először is a gyerek bölcsődés, akár a bölcsődei gondozók, akár a bölcsőde orvosa, akár a gyerekek saját orvosa, védőnője elmondhatja, hogy a szülők igenis nagyon gondosan nevelik a gyerekeket! Mindig tisztán, jóltápláltan tartják őket! A lányom pl két diplomás középiskolai tanárnő, egy 5 éve épült új lakásban, új bútorok között, nem pedig a cigánysoron élnek! A gyerekek háziorvosa is mélységesen fel van háborodva ezen a véleményen, ugyanis ez őt, mint orvost is minősíti ! Ráadásul előző nap a saját szemével látta, hogy a betegség épp csak elkezdett kijönni a gyereken, egyáltalán nem volt elhanyagolt állapotú! Sajnos ez egy gyors lefolyású fertőzés volt, a kitenyésztés megállapította, hogy ez a kórokozó minden ember bőrén megtalálható, szerencsétlen véletlen, hogy így találkozott a bárányhimlővel.

 

Szeretném, ha a Kórház gyerek fertőző osztályának orvosa a saját gyerekorvosunktól és a lányoméktól elnézést kérne. Ha nem éppen karácsony előtt kapjuk vissza a kicsit a kórházból és nem éppen akkor kapta volna el a bátyja ugyan ezt a betegséget a Kórház Betegjogi képviselőjével tisztáztuk volna ezt a dolgot! Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyerekorvosok praktizálhatnak!

 

 Köszönöm figyelmüket:

Kommentár - Hülye, aki nem oltat

2013.01.07. 06:00

01.jpgAz ellenzők egyik érve szerint  az ún. gyermekbetegségek hozzátartoznak a gyerek egészséges fejlődéséhez.Tessék mondani, a gyerek megnyomorodása, esetleg halála mennyire tartozott hozzá az egészséges fejlődésükhöz?

A Faceook egy csoda, ott mindennel találkozol. A legutóbbi gyöngyszem, amit olvastam egy oldalon:

 

 "Azért mert a rutinszerű védőoltások a kisgyermekes szülőket ismétlődő orvoslátogatásokra kényszerítik, és a gyógyszeripar az orvosokkal együtt ebből él, a gyermekorvosok halálukig védelmezni fogják azt, ami kenyerüket adja. A kérdés amit a szülőknek fel kell tenniük az az, hogy: Kinek a haláláig?”  Dr. Robert Mendelsohn, MD

 

 „A tíz legrosszabb módja annak, ahogy gyermekeinket mérgezik:  1: Sorozatos oltásokkal, velük higany, alumínium, formaldehid, MSG ( monoszódium-glutamát) és egyéb más adalékanyag jut a gyermekek szervezetébe. Elismert tény, hogy a mai vakcinák esetében a gyermekeket szándékosan teszik ki higany, alumínium, MSG és formaldehid mérgezésnek és őrült mennyiségben fecskendezik a csecsemők és a gyermekek testébe. Az orvos-gyógyszerészeti maffia ahelyett, hogy megpróbálná kideriteni mi áll az egyébként egészséges gyermekek autistává, cukorbeteggé, rákos beteggé való transzformálódása mögött, a gyermekét beoltatni nem kivánó szülőt büntetőjogi procedúra alá vetik.” 

 

Elismert tény???…Szándékosan teszik a gyermekeket autistává, cukorbeteggé, rákos beteggé? Az az igazság, hogy az elvakult oltásellenesektől…hhm, hogy is mondhatnám finoman…hidegrázást kapok. Ahogy mantraszerűen előkerül újra és újra, hogy a pénzszerzés érdekében mészárolják le direkt a gyerekeket.  Kutatók, orvosok dolgoztak éveket, évtizedeket azon, hogy az okosok gyerekei ne haljanak meg, nyomorodjanak meg torokgyíkban, diftériában, kanyaróban, gyerekbénulásban. Úrilányos modorban is csak azt tudom mondani, hogy nem túl kedves dolog ezeket a kutatókat Heródessé nyilvánítani a fene nagy naturalista szemlélet jegyében. 

 

Az ellenzők egyik érve szerint  az ún. gyermekbetegségek hozzátartoznak a gyerek egészséges fejlődéséhez. A betegségek komplikációk nélküli legyőzése hasznos, és a gyermek fejlődésében fontos szerepet játszik.  Tessék mondani, a gyerek megnyomorodása, esetleg halála mennyire tartozott hozzá az egészséges fejlődésükhöz? Persze, amelyik gyerek túlélt egy súlyos fertőző betegséget, annál kialakult a védettség. Halleluja.  És aki nem? Mondjuk többször már ő sem betegedhetett meg szegény… Ha még élne dédnagyapám-nagyanyám, megkérdezném tőlük, hány tehenüket adnának a csúnya gyógyszergyártóknak, hogy a legidősebb fiuk oltást kaphasson a kanyaró ellen. Amibe belehalt. Nagyapám vajon mit adott volna egy tbc oltásért, hogy ne kelljen az életéből éveket tüdőkórházban töltenie? …

 

Oroszországban, az 1990-es években b 5000 gyerek halt meg diftériában. Szerbiában és Németországban kanyarójárvány ment végig.  Magyarországon az elmúlt években nem fordult már elő torokgyík, kanyarós vagy gyerekbénulálos betegségsorozat.  Pedig itt is vannak nem oltató szülők. Igen, az ő gyerekeiket is elkerülik a járványok. Tudod miért? Mert azok, akik oltatnak, a hátukon viszik őket. Ha egy nem oltott ovis gyerek körbe van véve 20 oltottal, akkor nem tud tőlük elkapni olyat, ami ellen védve vannak, nem kapják el, nem fertőznek. Ha nagyobb százalék nem lenne oltva, kitörhetne a járvány, és akkor igen, a nem oltottakat nem védené a puha-meleg védő oltott közeg.  Na, akkor kíváncsi lennék hány natúrmami-papi várná be békében, hogy a természet hogyan dolgozik a gyerekén…

 

A nem oltatók utaznak a többiek hátán. Mint azok, akik nem raknak be a közös kalapba. Csak kivesznek belőle…

 

Helia

A lányunk meghalt, csoda, hogy mi élünk

2013.01.06. 14:00

nagyzoltan090222_3.jpgA beteg jogokat sárba tiporták, az orvosi eskü t lábbal taposták.  Van egy olyan pontja, hogy ne árts!  Bizony, ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts.

Egy gázpalack palástja kinyílott és a kiömlő gáz letarolta, a földdel tette egyenlővé az otthonunkat. Megsemmisítve minden ingó és ingatlan vagyonunkat. De az otthontartózkodó családommal túléltük a katasztrófát. A férjemet kellett kimenteni, mert rá dőlt a fal, de a többiek saját lábon jöttünk ki a romok alól. De éltünk mind a négyen, és úgy hittük már nem lehet nagyobb a baj. Mi, akik a sokkos állapotunkban nem is éreztük a sérüléseink súlyosságát, még a további baj elhárításában is segédkeztünk a mentők megérkezéséig Majd jöttek a mentők, és mindenkit külön mentő vitt Nyíregyházára. Azt mondanom sem kell, hogy a mentőknél sem melegen tartó fólia sem hűtőzselé sem egy palack víz vagy takaró sem nem volt.  Hűteni meg nem hűtötte a sebeinket senki sem mentők megérkezéséig sem,és később sem. Pedig a riasztáskor, aki értesítette a mentőket tűzoltókat, rendőröket biztosan elmondta, hogy robbanás történt és nem utcai verekedés.

 

A mentőautókban az égési sérülések ellátására szolgáló elsősegélycsomag még hirből sem volt. Közel másfélórás út után az alapellátást a nyíregyházi kórházban kaptunk, után a kislányom vőlegényét Debrecenbe vitték minket pedig a fővárosba. Azt mondták a Honvéd Kórház az úti cél a fővárosban, a hozzátartozókkal legalábbis ezt közölték szóban. De mégis a Sz. I. kerültünk. Ez az O.É. C. Itt kiderült hogy a férjem 60/-os égést,a kislányom és én 30%-os égési sérüléseket szenvedtünk A kislányom vőlegénye 35 %-os égést szenvedet. A Őt a debreceni klinikákra szállították. A  kislányom kérve kérte az orvosokat, hogy  Őt is vigyék a párjával Debrecenbe de közölték hogy ez nem kívánság műsor és amúgy is Debrecen nem fogad csak egy sérültet. Lelke legyen, rajta aki benne volt a történtekben. Közel négy órás mentőautós szállítás után az égés centrumba vitt a mentő bennünket. Miért nincs a mentőautókban a burnaidos segély csomag?  „ A zseléhűtő hatása segítségével megállítható az átforrósodott szövetek a hőhatás megszűnte utáni további károsodása. További hatásként a 90%-os víztartalomnak köszönhetően a kötszer rehidratálja, ráadásul a steril kötszer a másodlagos fertőződéstől is megvédi a sérült szöveteket. A termékek között megtalálhatók különböző kiszerelések, mint például zselé, zselével átitatott különböző méretű kötszerek és spray. A többféle változatnak köszönhetően a BURNAID termékek minden típusú égési sérülés esetén egyszerű és gyors segítséget és hathatós fájdalomcsökkentést nyújthatnak, ehhez a kötszereket egyszerűen csak a sebre kell helyezni és kétóránként cserélni. Ezen kezelés mellett a sérült felület további átöblögetésére sincs szükség.

 

 A zselé fájdalomcsökkentő hatása miatt a gyógyszeres fájdalomcsillapítás nagymértékben csökkenthető. A kötszerek nem ragadnak a sebbe, így amennyiben további orvosi beavatkozás szükséges, úgy a kötszer egyszerűen leemelhető, a sérülésen visszamaradt zselé pedig egyszerűen vízzel kimosható.A BURNAID termékek egyszerűen készenlétben tarthatók (szavatossági idejük a gyártástól számított 5 év) és bármikor egyszerűen bevethetők szükség esetén. Ezek a korszerű termékek messze hatásosabbak az égési sérülések ellátására, mint az általánosan elterjedt sós-vizes kötéssel történő kezelések.Különösen ajánlott olyan, az égési sérülések szempontjából potenciálisan veszélyes helyeken történő alkalmazása, ahol tiszta, hideg víz gyorsan nem elérhető”.A  közel hatórás mentőben tartózkodás alatt ezek a segélycsomagok életet menthetett volna. A baleset bekövetkeztétől az égéscentrumba érkezésünkig hat óra telt el minden fajta hűtés, szakszerű ellátás folytatása nélkül.  A férjemnek nem volt hely az intenzíven ezért egy félre eső helyre tették be, ahova a falra akasztottak egy kamerát, és mondták neki, ha baj van, integessen. A kislányom és én közös kórterembe kerültünk.Sajnos a bajok még csak most kezdődtek  Mert ez a hely nem a gyógyítás  helye volt..A kislányomat megműtöttek,bőrátültetést hajtottak rajta végre, de a megfelelő kezeléseket nem kapta meg. Minősíthetetlen viselkedést tanúsítottak az ott dolgozó orvosok, ápolók. Az első műtétet követő napon  amikor lenyúzták a bőrt mindkét felső combjáról és az egyik alsó lábszáráról    átültetés végett rettenetes fájdalmai voltak . Jeleztünk a nővérnek, nem jött elment személyesen a testvérem hogy legyen szíves hozzon valamilyen fájdalom csillapítót mert borzalmas fájdalmai vannak a kislányomnak. Az volt a válasz majd ha sora kerül kap.

 

Vártunk és megint kértünk. Majd megjelent egy orvosnak látszó egyén aki közölte velünk hogy ne zaklassuk a nővért mert rajtunk kívül is vannak még az osztályon. Voltak az igaz, de nem annyian hogy ne tudott volna segíteni. Később derült ki hogy ez a rendre utasító egyén volt a műtétet végző orvos. Aki előzőnap megműti és még másnap leteremti megalázza sárba tiporja a súlyos fájdalmaival küzdő beteget. Katéter és infúzió belénk kötve és a sérüléseink valamint az átélt borzalmak és folyamatos vészhelyzetben így bánni a beteggel. Közel sem jött, hogy megnézze, megnézzen bennünket. Kiderült, hogy kivágták az anyajegyét, amikor rákérdeztem, hogy tehették mikor azt előtte vizsgálni kellett volna , az volt a válasz hogy örüljek, mert más ezért súlyos pénzeket fizet. Műtét után vért is kapott, pedig ez sem veszélytelen. De nem kapott intenzív ellátást és felügyeletet.  Az osztályos kórterembe került vissza. Egy hét múlva újra megműtötték  újra  csak a kórterembe került ,és utána közölte hogy ö most tíz napig nem lesz . Tudta hogy nem lesz bent a kórházban miért kellett megműteni? Kinek adta át a kezelést? Mert hozzánk senki nem jött.  Ha  legalább egy orvosban lett volna emberség  segíteni akarás, akkor visszajön és megvizsgálja, kikérdezi,   netalán megszagolja  a zöldülő kötéseket a panaszait elmondó betegen.  Észrevette volna a kezdődő szepszis jeleit.  Gyorsított laborvizsgálat mellett  időben elkezdett antibiotikumos kezeléssel elejét lehetett volna venni a fertőzésnek. De nem volt sem vizsgálat sem kenet vétel sem észrevétel az „orvosi kar” részéről.  Én azóta is sokat gondolkodom a dolgon és arra jutottam, hogy nem láttak bennünk pénzt. Akinek mindene odalett az nem ér semmit. Nekünk még emberi hangnem sem jutott , nem emberhez méltó ellátás. Mert az én 25éves kislányom az országos égés centrumban vérmérgezésben eltávozott közülünk. És hiába kértünk segítséget hiába panaszolta el a kislányom, hogy milyen fájdalmai vannak, azt válaszolta rá a főorvos  asszony, hogy "Úgy siránkozol mint egy öregasszony!"Pedig mi bizalommal voltunk hogy segíteni fognak rajtunk de nem tették.

 

Visszaéltek a beteg kiszolgáltatott sérült ember, család helyzetével. Mert 2010-be egy 25 éves sérülését eltekintve egészséges ember Meghal az nem normális. Alig láttunk orvost  de ha láttunk abban sem volt sok köszönet. Azoknak az arrogáns lekezelő cinikus viselkedése is sértő volt. Még akkor sem engedhető lenne meg ez a hangnem és viselkedési morál ha  nem vagyunk ilyen kiszolgáltatott helyzetben . Azt mondják a bölcsek nincs jogod lenézni  egy embertársadat csak  addig  segítő  jobbodat nyújtani felé hogy segíts neki talpra állni.. Itt mi nem hogy segítséget nem kaptunk de a sérüléseinknek megfelelő szakszerű orvosi ellátásban sem részesültünk és még a gyermekem  életét  is elvették. A beteg jogokat sárba tiporták, az orvosi eskü t lábbal taposták.  Van egy olyan pontja, hogy ne árts!  Bizony, ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts. A tragédia után sikerült el  menekíteni  kellett a férjemet ebből a fertőből, mert ő is szepszisies lett volna. Onnan ahol az ANTSZ  ellenőrzés olyan megállapítást tesz hogy az osztály higiéniás állapota erősen kifogásolható.  Egy vendéglátó üzletet ilyen esetben azonnal bezárnak, és olyan bírságot akasztanak a tulajnyakába, hogy belerokkan. Egy égési osztályon a higiénia sokadlagos szempont.  Akkor kerültünk a Honvéd kórházba. Itt lett a kezelő orvosunk Dr J. ZSUZSANNA. Aki intelligenciában, emberségben szakmai tudásban magasan fent van a csúcson. Ő rögtön látta, hogy baj van a férjemmel. Szagolta, vizsgálta kenetet vett tenyésztést csináltatott,és azonnali antibiotikumos kúrát irt elő. Bizony 17 napig karanténban voltunk a baktériumos fertőzés miatt Kérdezem én ezt a másik kórház másik orvosai miért nem vették észre? Azért mert nem is jöttek a közelünkbe. Ott nem volt tenyésztés, nem volt kenet, nem volt laborvizsgálati eredmény,Nem volt szagolgatás, kötéscsere, antibiotikum,pedig azzal megakadályozható lett volna a tragédia. Már a műtéti leírás sem egyezik mert azt írtak, a férjemen  öt bőrátültetés hajtottak végre közben pedig hat beültetés van. Annyi fele konferencián, szakmai konzultáción vesznek részt az orvosok de minek ha a kórházban lévő betegen nem alkalmazzák? Miért tart előadást a konferencián dr S. az ezüst ionos sebkezelésről, ha a beteg nem kapja meg. Vagy az csak a magán klinikán illeti meg a pácienst? a kórházban a betegnek nem jár?Csak az intim plasztika a fenék formálás a mell korrigálás a zsír leszívás kor illeti meg a komfortos kiszolgálás a fizetős ügyfelet .

 

A kislányomnak még egy homok ágy sem jutott, mert az csak a kényelmi funkciót szolgál. Egy égett beteg kényelmét nem kell szolgálni, ha már a kezelését elhanyagolják, csak egy szépészeti plasztikázási műtöttnek kell a kegyeit keresni? Mert a sérülése, kiszolgáltatott volta miatt különös tisztelet illetné meg a betegembert. Mert milyen "ember orvos "az, aki a súlyos katasztrófát túlélt családanyának, feleségnek a kérdésére "doktor úr hogy van a férjem az intenzíven? Azt válaszolják, hogy ha rosszabbul lesz majd szólunk. Ahol a kislányom állapota miatt  segítséget kérve fordultam az orvoshoz és az nem veszi komolyan a segélykérésemet hanem arrogáns lekezelő módon válaszolva otthagy És én ezekbe a dolgokba bele rokkantam. Nem tudom elfogadni, hogy egy szemernyi jóindulattal, akarattal, emberséggel a kislányom ma is élhetne. Azt mondták túl reagáljuk a helyzetet nincs ott semmi baj, csak hisztis az anyuka meg csak bőgni tud. A kislányom talán a túlreagálásba halt bele? Pedig az elhivatottság az empátia,az emberség hiánya komoly problémákat vett fel .Mert a jó ember jót vonz magához. a rossz meg rosszat és még rosszabbat.    A Honvédban a főorvos asszony a testi kínok mellett a lelkünket is gyógyította, és gyógyítja mai napig. Aki még Szabolcs megyébe is eljött és ápolt kezelt gyógyított testet és lelket egyaránt. Megpróbál erőt és hitet adni. Aki azóta is tartja velünk is a  kapcsolatot és minden általa kezelt és megmentett betegével is.  Én a Honvád kórházban csak igaz emberekkel találkoztam Itt mindig van egy mosoly az arcokon a beteg felé Ez nem álarc, ez belülről jön.   

 

Dr J ZSUZSANNAfőorvos asszony eredendően jó EMBER, és a környezetében is csak jók vannak, és csak azok maradnak meg a környezetében. A Honvéd kórház Égés osztályán az ápolók a nővérek a műtősök emberfeletti munkát végeznek beteg gyógyulása érdekében. Még a takarító nénik is aktív tagjai a csapatnak, mert mindenki együttes munkájára szükség van az osztály sikeres működéséhez. Sorolhatnám a neveket, de csak azért nem teszem, mert félek hogy valakit kihagynék. A Honvéd kórházban, akivel kapcsolatba kerültem és nem  csak az égési osztályon, a fül orr gégén, a szemészeten, a röntgenen stb, a legőszintébb szeretettel fordultak a beteg  emberekhez.  A doktornő az első találkozás alkalmával megadta a mobilszámát, hogy ha valami gondunk van, baj van, azonnal szóljunk. Igen volt gond, mert a férjem nem volt  jól, lázasodott, de az előző kórház orvosi, nővéri reagálások, viszonyok miatt restelltem  volna zavarni,  amikor hazament családja körébe De a nővérek szóltak neki a problémáról és ő jött haladéktalanul vissza az osztályra. Magát nem kímélve a beteg állapota volt a szeme előtt és van mai napig is.

 

A Kolontári vörös iszap katasztrófa oda kerülő betegei is ódákat zenghetnének a z orvosi kitartásról és el nem fáradásáról a reménytelen esetek megmentéséről. Aki még a 91 %-os égett beteget is megmentette, élhető életet adva neki,  és nem csüggedt a legreménytelenebb helyzetekben sem,  Akinek nem lehet lehetetlen, mert mindent megpróbál.  Akinek soha nem vicc a beteg panasza fájdalma. Aki soha nem bántaná meg az embereket, főleg nem a  sérült  állapota miatt kiszolgáltatott beteget. Hanem a legnagyobb elesettségükben nyújtja a segítő kezet feléjük.  A főorvosnő műtétei előtt kéri a jó Istent legyen  vele és a beteggel. Egy Afganisztánt megjárt katasztrófa orvos azt mondta még a tábori kórházban is megmaradnak a 30-40 %-os égési sérültek. Azért hogy a férjem él,  felépült, és köztünk van az Juhász  főorvos asszony  munkájának / valamint az osztályon dolgozóknak /lelkiismeretes  odaadó ápolásának köszönhető.

Panasz - Bunkó orvosok és nővérek

2013.01.05. 11:38

burntoutnurse_1.jpgNem vagyunk alja nép, nem vagyunk büdösek, tisztátalanok és  egy 3 éves gyereken levezetni a dühöt, igen nagy szégyen.

Tisztelt Praxis olvasók!

 

A Gróf Tisza István Kórházról szeretném megosztani elég rossz tapasztalataimat. Nagyon sokszor kell mennem mert az a körzetem. Első fiamat ott szültem én senkinek egy megveszekedett forintot nem adtam a doki rendes volt de a szülésznő az nagyon aranyos volt, utólag kapott is pénzt!

 

Szülés után 3 héttel a rohammentő vitt vissza meg kellett műteni, majdnem elvéreztem. A zárójelentésen semmi nem állt, így megkérdeztem az orvost, hogy miért történt ez velem, de nagyon durva volt és flegma. Ezek után folyamatosan vissza kellett járnom a nőgyógyászatra, mert a műtétem során keletkezett egy seb. Az egyik doki azt mondta meg kell műteni vele, megint a másik azt, hogy nem kell és minden héten jártam vissza, mire az egyik orvos megkérdezte úgy tett, hogy mi a büdös francnak járok én állandóan ide, és mondtam neki, mert Önök hívnak vissza kontrolra állandóan. Kész lenyeltem.

 

Terhes lettem a második gyermekemmel és mivel tartós szívbillentyű zavarom van, amire gyógyszert is szedek, elküldött a védőnő kardiológiára, onnan is sírva jöttem ki. Annyira bunkó dokit az életembe nem láttam. 26 hetesen vérzéssel bementem, befektettek 3 napra, kérdeztem mi a gond, azt mondták semmi semmi anyuka, csak megindult a szülés, de menjen haza pihenjen és szedjen naponta 3szor magnerotot. Ahogy hazajöttem, elfolyt a magzatvizem, bevittek a klinikára és 4 hónapig feküdt a fiam az intenzívem mire 2,5 kg-al hazahozhattam és utána jött még a java, ami anyagilag és lelkileg is nagyon megviselte a családunkat!

 

Kérdezték a klinikán, hogy ugye kapott tüdőérlelőt, mert látták a papírjaimat, hogy feküdtem bent koraszülés veszéllyel. Erre én Mi az a tüdőérlelő?  Semennyire nem voltam képben, nagyon féltem, kétségbe esett voltam, ha akkor szakszerűen ellátnak meg lehetett volna állítani a szülést, akkor sem biztos, de ha már 50% esélyt kaptam volna, akkor nem kell a pici fiamnak ezeken átmenni.

 

A következő a gyerekosztály volt. Bent feküdtünk, a nővérkék tündériek voltak!Előtte nem akarom publikálni milyen szobába raktak egész nap szólt a nóta tv stb. és volt üres szoba bőven és kulturáltabb is. Kérdeztem, hogy nem mehetnék-e át másik szobába, erre rámförmedtek, hogy mit képzelek. Mondtam a férjemnek, hogy jöjjön be, hozzon 10ezret magával, odaadtam az illetékesnek, 10perc múlva külön szoba járt, előtte meg gyámhatósággal fenyegetőztek, mert el akartam jönni a fertőből! Erre mondják, pénz beszél és mindenhol aktuális akárhova is megyünk:(.

 

A harmadik incidensem a sebészeten volt, a férjem hétfő reggeltől vasárnap estig dolgozik,tisztességes becsületes emberek vagyunk ,szegénykémnek szétnyomta a bakancs a lábát, ezáltal nagyon durván benőtt a körme,mondtam neki egyik vasárnap, mikor hamarabb végzett(délután 1kor), nincs mese, átmegyünk, mert nagyon csúnyán néz ki! Az a doki,hogy mennyire megalázta a férjemet. Mit képzel magáról, hogy ilyenkor jön. Mondja a férjem, hogy minden nap dolgozik, erre a doki, akkor a csekkeket ki a franc fizeti be stb. Mint egy legutolsó senkiházival, embertelen volt, de az utolsó, ami betette nálam a kaput,hogy a fiamat be kellett vinni röntgenre a lába miatt,  a röntgenes nő fennhangon, hogy na gondolom el van törve a lába ennek a gyereknek is ha itt áll rajta stb...

 

Szerencsére anyu jött velem, mert én már meg is cibáltam volna legszívesebben, a gyermekeimért pattanok, de anyu megmondta neki finoman,hogy legyen szíves visszavenni a hangneméből. A nőci hirtelen olyan kedves lett az ajtót is nyitotta előttem! Én elhiszem, hogy rossz napja volt, de könyörgöm, nem vagyunk egy legalja nép, nem vagyunk büdösek, tisztátalanok és azért egy 3 éves gyereken levezetni a dühöt, igen nagy szégyenre vall!

Panasz - Feleslegesen műtöttek meg?

2013.01.04. 08:13

lego_operation.jpgÉs jött a meglepetés, mert a műtét után három héttel ismét besárgulva kerültem kórházba.

Érdekes és meglepő!!!  Az én történetem 2012 Júliusában kezdődött az egészségügyben és Decemberéig tartott.  Nekem az orvosokkal, ápolókkal nem volt gondom minden ment gyorsan és rendben csak a Happy End maradt el.  Egy este a fiam szolt, hogy mennyire sárga szemem és ennek hatására másnap Én felkerestem a háziorvosom, a tünet mentes sárgaság miatt a sürgőségire küldött, ott megvizsgáltak és gasztro-enterologiára utaltak, benn fogtak további vizsgálatokra. Ultrahang, röntgen, vérvétel majd tükrözéses epevizsgálat (ERCP) megállapították, hogy Mirizzi syndroma alakult ki a megnagyobbodott epehólyag miatt ezért műtétre van szükség. Ez másnap megtörtént.

 

 Itt a fájdalom mentes sárgaság miatt feltárásos és epekivezetésesen oldották meg és eltávolították az epehólyagot és egy követ az epecsatornából. Sebgyógyulás után távoztam a kórházból. Három hét után újra besárgultam és ismét Gasztro. osztályra kerültem itt ERCP, majd CT (negatív) és újabb ERCP vizsgálat következett mely során köveket láttak az epecsatornában a kő mérete miatt ERCP-vel nem eltávolítható. Az epe lefolyást stent behelyezéssel oldották meg és a kő kivételt sebészetileg akarták megoldani. Ezért konzultáció után másnap egy másik kórházban ismét feltártak és epekivezetést, átmosást alkalmazva követ nem észleltek. Sebgyógyulás után ismét haza engedtek.

 

És jött a meglepetés, mert 3 hét múlva ismét besárgulva kerültem kórházba. Megint ERCP következett stent beültetéssel és kő észleléssel. Majd ismét haza. Most is jött a sárgaság és most először fájdalommal jelentkezett és most is kórház ERCP újabb stent mert az első eldugult. Most is konzultáció után a második Kórházban műtétre került sor melynek során Hepetiko-jejunostomia (epevezeték áthidalás) történt, de követ most sem találtak.

 

 Sebgyógyulás után újra itthon. Most jól vagyok, de bizonytalan, mert a kontroll vizsgálatkór a kezelő orvosom közölte, hogy azok a kövek pedig ott vannak.

Panasz - Lemondtak az életemről egy ízületi gyulladás miatt?

2013.01.03. 08:46

sad-woman.jpgEgy ismerősöm helyzete nagyon hasonlít az enyémhez.Amint diagnosztizálták nála az autoimmun kórt, minden problémáját éveken át erre fogták, és a kezeléssel kis híján "megölték".

Tisztelt Praxisblog!

 

 Előre is elnézést kérek a hosszú levélért, de hat év fájdalmait, tanácstalanságát és kétségbeesését írtam le.   Hat évvel ezelőtt reumatoid artritiszt diagnosztizáltak nálam. A reumatológus azt "jósolta", hogy öt éven belül tolószékbe kerülök. Emiatt abbahagytam a tanulmányaimat a másoddiploma megszerzésért (minek, ha már úgysem fogok tudni a diplomámmal dolgozni, a tandíjat inkább költöm a gyekeimre), párommal lemondtunk a közös gyermekről (azóta már 5-6 éves lehetne, ma már késő...), és a kilátástalan, gyógyíthatatlan betegség tudata, a súlyos fájdalmaktól és a magatehetetlenségtől való félelem miatt enyhén depressziós, állandóan lehangolt, jövőkép nélküli ember lettem.   A jóslással ellentétben ma viszonylag jól vagyok. Fájdalmaim időről időre vannak, hol jobban, hol kevésbé, hol viszont egyáltalán nincsenek. Különösebb látható deformitást a betegség -még? - nem okozott nálam, annak ellenére, hogy sem szteroidot, sem a bázisterápiás szert nem szedtem folyamatosan. (A Medrolt maximum 4 mg/nap mennyiségben szedtem és ezen időszak alatt talán 2x  1-1 hónapig, a Trexánt pedig összesen fél évig.)  Leggyakrabban a kezem, ujjaim fájnak, azok is szinte csak akkor, ha végigdolgozom velük a napot, pl. vasalok, súrolok, kertészkedem, stb. Ilyenkor 1-1 szem Feldene Dispersal segíteni szokott.

 

 Tíz percnél hosszabb ideig tartó merevség nagyon ritkán van az ujjaimban, az elmúlt években erre 2-3-szor 1-2 hétig volt példa, amikor általánosan is rosszabbul voltam. Az ujjaim ezekben az időszakokban "csúnyábbak", mintha deformálódnának, de aztán a fájdalom elmúltával helyrejönnek. (A jobb kezemen azért némileg már látszik változás.) Vörösség, duzzanat szinte sosem kíséri a fájdalmat, és egyáltalán nem "szimmetrikus" a tünet - csak a jobb kezem érintett, mert azzal tevékenykedem, a bal nem. Tehát nem tipikusan a reumatoid artritiszre utalnak a tüneteim, bár az optimizmusnak ellentmond, hogy a szerológiai eredmény pozitív, valamint, hogy hat éve minden egyes vérvizsgálat gyulladást jelez, aminek a góckutatás során nem sikerült más okot találni.  Ezek uán minek panaszkodom, inkább örülnöm kellene, hogy képes vagyok még dolgozni, ellátni magamat, a családomat, ugye?  Nos, ami miatt írok, az a következő. Ülőmunkát végzek, számítógép előtt, és sajnos meglehetősen stresszes életet élek. Egy ideje a nyakam, vállam, karom is fájni kezdett, alkarom, ujjaim éjszaka zsibbadtak, amire a reumatológus azt mondta, szednem kellene a Trexánt, mert a fájdalmaim az ízületi gyulladás előrehaladása miatt vannak. (A Trexán egy immunszupresszív szer, amit bizonyos dagantos megbetegedések, valamint autoimmun betegségek, mint pl. Reumatoid artritisz, adnak. Úgynevezett bázisterápiás szer, ami ugyan nem fordítja vissza betegség okozta szervi károsodásokat, de képes sok esetben megállítani a kór előrehaladását.  A Reumatoid artritisz, vagy ízületi gyulladás gyógyíthatatlan autoimmun betegség, ami a folyamatos gyulladással pusztítja az egyes szerveket, és nem ritkán elviselhetetlen ízületi fájdalmakkal jár együtt. Nem keverendő az időskori, kopásos ízületi problémákkal és más hasonló ízületi vagy autoimmun betegségekkel. Gyerekeknél is előfordulhat.) 

 

 Nem kérdőjelezem meg, hogy a reumatológus szakmailag megalapozott okból figyelmeztet a bázisterápiás szer szedésének fontosságára, de úgy éreztem, ez utóbbi tüneteim nem az RA-val vannak összefüggésben. Kíváncsiságból csináltattam egy hőtérképes vizsgálatot, melynek eredményeképpen felhívták a figyelmemet egy nyaki porckopásra, valamint, hogy egyik lábam kissé rövidebb, ezért a gerincemen van egy enyhe ferdület. (Ezt ennyi idősen kellett megtudnom...) Ezt követően gerincgyógyászhoz fordultam, akinek csak a porckopást és a nyak-vállfájdalmakat említettem, de ő is felhívta a figyelmemet az egyik lábam rövidebb voltára és a gerincgörbületre. Két alkalmas kezeléssel nagyon sokat segített rajtam, a fájdalmaim egyrésze elmúlt.   Továbbra is maradt a bal vállam - valószínűleg gyulladásból eredő - főként éjszakai fájdalma. Nehéz olyan alvóhelyzetet találni, amiben nem zavarna, reggel pedig a hajamat sem tudom megigazítani, mert nem ér el addig a kezem... Fájdalomcsillapítót most nem szedek, igyekszem kibírni anélkül.  Sajnos a reumatológus orvosommal mindezeket a problémákat megbeszélni nem tudom, nem kíváncsi a tüneteim esetleges RA-tól eltérő  okára, csak az Ízületi gyulladás várható következményeivel "riogat". Fordultam másik reumatológushoz is, más irányú vizsgálatot szerettem volna, de meghallva a diagnózist, vizsgálat nélkül felírta a Trexánt (7000 Ft-os vizitdíjért).

 

 Tudom, mennyire súlyos betegség az ízületi gyulladás, és mennyire szerencsés vagyok, hogy 6 év után még viszonylag jó állapotban vagyok. Azt is tudom, hogy nem kerülhetem el a bázisterápiát, és minél később kezdem rendszeresen szedni a methotrexátot, annál súlyosabb következményekkel számolhatok. De nem szeretném az esetleg más jellegű, más okból eredő fájdalmaimat egyszerűen elnyomni egy drasztikus gyógyszerrel. Hiszen az nem fogja megoldani pl. a nyaki porckopásból, gerincgörbületből eredő problémáimat...  Szeretném más irányból is kivizsgáltatni magam. Nem hagy nyugodni például, hogy a fájó vállamon hónapok óta van egy hol vörös, hol kék folt, amivel a háziorvos bőrgyógyászhoz küldött, hiába jeleztem, hogy a folt "alatt" fáj. A bőrgyógyász által felírt készítmények hatástalanok, a bőrgyógyász után a házorvos a fájdalom hallatán a reumatológushoz küldött, és itt a kör bezárult, hiszen szerinte a megoldás a Trexán. A hőtérképes vizsgálaton pedig a bőrtünethez kapcsolódóan valamiféle "beszűrődést" is kimutattak, és megkérdezték, nem érgyulladás-e, de ezt hiába mondom el a háziorvosnak, a bőrgyógyásznak és a reumatológusnak, nem is reagálnak a felvetésre. A hőtérképes vizsgálat nem elfogadott diagnosztikai módszer, nem tudnak olvasni belőle, ezért meg sem nézik. Szégyen, de én pedig nem tudtam, hogy van olyan szakorvos, aki kifejezetten az érbetegségekkel foglalkozik, ezt azóta derítettem ki (a folt és a fájdalom megjelenése óta eltelt fél év, egy nyugtalanító bőrtünettel és rendszeres, egyre rosszabb, már a mozgást is erősen akadályozó vállfájdalommal). Nem értem, hogy az általam elmondottak alapján miért nem említette nekem valamelyik orvos a három közül, hogy létezik olyan szakorvos, aki az érgyulladásokra specializálódott, és ha felmerült az érgyulladás gyanúja, keressek fel egy angiológust.

 

Miért nekem kellett ezt fél év alatt "kinyomoznom"? Lehet, hogy nem érgyulladás okozza a panaszaimat, de ezt csak egy célzott vizsgálat derítheti ki, nem? Mivel egyéb ötletük a bőrtünetre és a fájdalomra úgysem volt, mit kockáztattak volna egy ilyen javaslattal? Azt is tudom, hogy az RA-val is együttjárhat érgyulladás, és hogy végeredményként arra is valószínűleg Trexánt javasolnának, de nem lenne érdemes megpróbálni kizárni az érgyulladás lehetőségét? Mert lehet, hogy mégis van ott valami valami bőrbetegség, vagy valami egyéb?  A jobb karom, ujjaim zsibbadását a napi 8-10 órányi számítógépes munka is okozhatja, ami esetleg neurológiai probléma, a nyaki porckopás és a gerincgörbület esetleg ordopédiai kezelést igényelne... Nem tudom, csak találgatok, én nem vagyok orvos. Sajnos minden eddigi próbálkozásomnál falakba ütköztem: a reumatológus minden fájdalmamat az RA-val magyarázza, a háziorvosom rámhagy mindent, de tényleges segítséget nem nyújt, használható tanácsot nem ad, ha pedig máshová fordulok, az RA diagnózis alapján mindenki felteszi a kezét. Ilyen lehet daganatos betegnek lenni, akinek a panaszaira mindenki csak lesüti a szemét: "nem mindegy, mi okozza, ha úgyis csak hetei/hónapjai vannak hátra?" Rólam is lemondtak az orvosok az RA miatt? Ezt a kérdést persze csak legelkeseredettebb napjaimon teszem fel magamnak.  Kevésbé elkeseredett napjaimon inkább azt kérdezem magamtól, hogy vajon tényleg nincs-e más lehetőségem. Hiányzik egy alapos, lelkiismeretes kivizsgálás, amely minden szempontot, tünetet, lehetséges okot figyelembe vesz (ez talán illúzió?), és egy olyan orvos, aki megfelelő tanácsokkal is ellát, hogy mely tünetemmel hová fordulhatok, illetve mely tünetemre van a szteroidon, durva daganatellenes szeren kívül más megoldás is. Létezik ilyen orvos egyáltalán?  Jelzem, természetesen magánrendelésen gondolom, az állami egészségügyben ilyemi biztosan nem lehetséges. Bár a háziorvos feladata mintha valami ilyesmi volna...

 

 Miért nem kapok rendes útbaigazítást, hogy mely fájdalmamat hogyan enyhíthetem gyógyszeren kívül más módon, hogyan előzhetem meg a további állapotromlást - már persze azon kívül, hogy szedjem a Trexánt, mert az megállíthatja az ízületi gyulladást. De mi van, ha nemcsak az a bajom, sőt - feltéve, de meg nem engedve - valójában esetleg nem is az okozza a panaszaimat? Vagy az ízületi gyulladás ilyen furcsa betegség, hogy ha egyszer valakinél "megjelent", annak más baja már nem lehet, vagy a Trexán az a csodaszer, ami még a gerinferdülést és a rövidebb lábat is gyógyítja?  Elnézést a cinizmusért, de lassan már nem tudom, mit is gondoljak. Bennem van a hiba? Tényleg csak a Trexánt kellene szednem és nem kutatnom a fájdalmaim esetleg ettől eltérő kiváltó okát? Egyáltalán, minek kutatni az okok után, nyomjuk el a tüneteket valami erős gyógyszerrel? (A reumatológus egy rosszabb időszakomban írt már fel nekem olyan, morfintartalmú fájdalomcsillapítót, amiből egy szem kiütött, egy napot végighánytam, kettőt végigaludtam.) Én lennék az a beteg, akire azt mondják, "nem együttműködő", nem hajlandó tudomásul venni a betegségét, nem szedi a gyógyszerét, elhanyagolja magát? Már-már elhinném, hogy tényleg csak bennem van a hiba és leginkább egy jó pszichológusra volna szükségem, ha nem találkoztam volna mostanában egy igazán megdöbbentő esettel: ismerősömet kb. 15 éve ugyancsak autoimmun betegséggel diagnosztizálták (SLE), Prednisolont és egyre nagyobb adag szteroidot szedett, de egyre rosszabbul volt. Végül az utcáról szállították kórházba súlyos tüdővizenyő miatt, ahol egy lelkiismeretes fiatal orvos kiderítette, hogy lisztérzékeny.  A liszt elhagyásával két hét alatt rendbejött, gyógyszert egyáltalán nem szed, de mára jobban néz ki és jobban érzi magát mint valaha. Igaz, a fiatalsága ráment a ronda tünetekre, meg a szteroid mellékhatásaira: 20 kiló súlyfelesleg, állandó ödéma, megvastagodott nyak, holdvilágarc, gyerekszülésre persze nem is gondolhatott...

 

A lisztérzékenység lehet szerzett is, talán épp a szteroidszedés miatt alakult ki nála, de az az érdekes, hogy a liszt elhagyásával az "eredeti" tünetei is elmúltak, most teljesen jól van.   Az orvos persze nem isten, nem mindenható, sőt tévedhet is mint mindenki más. De a fenti eset kísértetiesen hasonlít az enyémre: amint diagnisztizálták nála az autoimmun kórt, minden problémáját éveken át erre fogták, és a kezeléssel kis híján "megölték". Ez törvényszerű? Ennek így kell lennie?  Tanácstalan vagyok - önök mit tennének a helyemben?  

 

Üdvözlettel, A.R.

Panasz - Tönkre tették a családomat

2013.01.02. 08:58

2_1.jpgA rengeteg adósság mellé még vehettünk egy alvástámogató gépet is.

Egy év elég a magyar egészségügynek, hogy tönkre tegyen egy egész családot.  Férjem 48 évesen januárban kezdett panaszkodni, hogy időnként szédül, nem érzékeli a teret maga körül, mindennek neki megy. Fülészetre mentünk de nem találtak semmit, csak pirosabb torkot. Pár nap múlva kettős látása lett, ami miatt elmentünk az ügyeletre. Alig 2 órát vártunk az orvosra, de mire megérkezett a kettős látás elmúlt. Azt mondta, hogy most nincs teendője, ha újra jelentkezne a kettős látás az általa adott papírral, menjük a sürgősségire. Másnap reggel 8-kor már a sürgősségin ültünk. Vérvétel és a szokásos rutinok mellett nem találtak semmit és este 9-re már haza is értünk. Egy hét múlva kellett menni carotis ultrahangra. A lelet szerint egy mellékág el volt záródva, egy hét múlva kontroll, ahol már nem láttak semmit. Szédülés kettős látás továbbra is, de már fülzúgással kísérve. A körzeti orvos ismét beküldött a sürgősségire, de már azzal, hogy vegyék fel a kórházba, mert ott alaposabban és gyorsabban ki tudják vizsgálni, mint ha Ő küldözgeti, és hónapok múlva van csak időpont.  Elküldték a fülészetre, ahol azt mondták, nem ott van a probléma, és haza küldtek.

 

pár nap és dagadni kezdett a jobb lába, de nagyon.  Kértem a házi orvost, hogy adjon beutalót kardiológiára. Ott megállapították, hogy pangásos szívelégtelensége van műteni, kellene. Visszarendelték nyeletéses ultrahangra. Szinte könyörögtünk az orvosnak, hogy nézze meg a lábát, amire akkor már cipőt sem bírt venni. Azt mondta, ez együtt jár a betegségével, de én levettem a zokniját és felhúztam a nadrág szárát, mire a doktornő azt mondta, hogy ez nem a szívétől van, és azonnal elintézet egy ultrahang vizsgálatot, ahol kizárták a mélyvénás trombózist. Azt mondták, ha rendbe jön a lába, menjük vissza megbeszélni a műtétet. Pár nap múlva elesett és a seb valami nagyon csúnya lett.. Bőrgyógyászat, ahol nem mondtak semmit, vagyis azt, hogy a szívétől van. Június lett, 35 kilót szedett fel, a lábai/ már mind a kettő/ úgy fel dagadtak, hogy a 42-es lábára 47-es kínai műanyag klumpát kellett venni, mert csak az fért rá. A seb nem gyógyult, sőt csúnya váladék szivárgott belőle. Köhögési rohamai voltak, amiktől elájult, ha leült elaludt evés közben és bármilyen pózban. Esett.-kelt, tele volt sebekkel. A lányokkal felváltva aludtunk, hogy valaki mindig figyelni tudjon rá. A kisebbik, már nem mert lejönni az emeletről, félt, hogy egyszer arra jön le, hogy meghalt. Idegileg, fizikailag kimerültünk, anyagilag tönkre mentük. A házi orvos nem adta fel. Felhívta az ország „elit” kórházának a belgyógyász főorvosát és szinte könyörgött, hogy vegyék fel, mert a szeme láttára megy teljesen tönkre.

 

Azt a választ kaptuk, hogy csak akkor lehet, ha a sürgősségi felveszi. Hetente legalább egy éjszakát valamelyik sürgősségin töltöttünk, de mindig haza küldték, azt mondták, ha megműtik a szívét, rendbe jön. Az X-edig alkalommal már üvöltöttem az orvossal, hogy a szemem láttára épül le. A válasz „a rossz keringése miatt olyan mintha egy 80 éves ember lenne, legyünk vele türelmesek”. Ha a lába meggyógyul /orbánc/ megműtik, de a lába addig nem gyógyul meg, amíg nem műtik meg. 22-es csapdája. Július elejére már szinte nem volt beszámítható. Hajnali háromkor az autót csiszolta és elvárta, hogy mindenki neki segítsen. Mindent kiborított, eltört. Ő, aki előtte rendmániás volt, sáros lábbal mászkált az egész lakásba. Folyamatosan vásárolni akart. Ha valaki ellent mondott neki ordítozott. Már egy perce sem lehetett magára hagyni. Aztán egy vasárnap délelőtt az ügyelet beküldte a sürgősségire mentővel. Nagyon fájt a háta nem bírt mozogni sem. Mire mi beértünk már megállapították, hogy becsípődött egy ideg a hátába, kapott egy fájdalomcsillapítós infúziót, és este 9-kor közölték velünk, hogy haza mehetünk. Értetlenkedtem, mire azt választ kaptam, hogy ez volt a vezető tünet, amivel a mentő behozta, ez elmúlt tehát jöhet haza. Amíg a záró jelentésre vártunk elkezdett megint köhögni és elájult. A lányom ordításra odajött egy beteg ápoló és újra vizsgálni kezdték, majd közölték, hogy akkor talán mégse engednék haza. 2 hétig feküdt az „elit” kórházban, ahol megállapították, hogy nem kell a szívét műteni, a lába lympho ödémás, a köhögést csak erőlteti és a légzés funkció vizsgálaton azért ájult el „mert nem evett előtte”, Hogy az osztályon miért azt nem is tudták, a zárójelentésében nem is szerepel. /éppen látogatók voltak nála, tehát tudunk róla/. Egyébként, mániás depressziós, tehát keressünk egy pszichiátert/ nem ám majd ott elhelyezik!/ és kérjünk időpontot a lába miatt. A tüdeje tele van nyirokcsomókkal, amit 3 hónap múlva újra megnéznek. A házi orvos telefonja segítségével egy hét múlva mehettünk a pszichiáterhez, aki azonnal beutalta.

 

 Másfél hónapot volt ott, az állapota rosszabbodott, 3 hétig tartó rekedtsége miatt kértem, hogy küldjék el gégészetre, erre kiküldték a kórházi gyógyszertárba szopogató tablettáért. De legalább a lábára kapott krémet, igaz, hogy a sebek begyógyultak, de mindenhonnan szivárgott. Aztán haza adták, mert menni kellett a kontrol tüdő CT-re.és szerintük úgy nem lehet, hogy bent fekszik egy másik intézményben. Göb a pajzsmirigyen, újabb protekciós telefon és mehettünk egy hét múlva a tüdőgondozóba. Pont a rendelő ajtóval szemben ültünk le és mire bementünk, a doktornő azzal fogadott, hogy alvási aphnoéja van, mert mikor nyílt az ajtó, látta hogy lila fejjel alszik. Beutaló biopsziára,  és alvás vizsgálatra. A pajzsmirigyet nem nézték meg, csak egy hónalj alatti nyirokcsomót. A tüdejében lévők nem elég nagyok a vizsgálatra/ ez vajon mit jelent?/.  Végre eljött október 29. és mehettünk a lábával a vizsgálatra. Ha már 3 hónapot kellet várni rá legalább még 3 órát várattak, bejött egy őrmester típusú doktornő, belenézett a papírokba és rám förmedt, hogy miért jöttünk ide? /azt írták a zárójelentésre, hogy ide kérjünk időpontot/, miért egy féléves papírral?/ ekkora tudtak csak időpontot adni, bár felajánlottak egy magán rendelést, amit sajnos anyagi okok miatt vissza kellett utasítanom/.

 

 Aztán megtörtént a csoda!! Ránézett e férjem lábára és közölte, hogy ez nem lympho ödéma, hanem egy kezetlen súlyos cukorbetegség. Haza sem engedte, hanem azonnal befektette. Aznap csak reggelizett, így mértek 24-es cukrot. Bele sem merek gondolni, hogy amikor itthon jól tele ette-itta magát /rengeteg forró csoki, sütemény, kenyér/ mennyi lehetett? És amikor négykézláb aludt az ebédlőben, mert azt képzelte, hogy tehén, talán nem is elmebeteg volt, hanem delíriumos a cukortól? Két nap múlva már volt arca, tudott egyenesen járni, nem szédült, nem volt kettős látása. Most naponta négyszer inzulinozza magát. A rengeteg adósság mellé még vehettünk egy alvástámogató gépet is. A köhögés meg van, bár egy hónapja már nem ájult el, de továbbra sem alszik éjjel, viszont elalszik nappal, amit leül. A lába leapadt, de nagyon fáj. Mit tehetnék még, hogy teljesen meggyógyuljon? Talán orvoshoz kellene vinnem??

Panasz - Egy haldoklótól is elfogadják a pénzt

2012.12.29. 11:08

1.jpgHa tehetném nem fizetnék egy forint TB-t sem, hanem azt a pénzt félretenném külföldi ellátásra.  

Tisztelt Praxis blog!  

 

Nem tudom kihez fordulhatnék sérelmeimmel, észrevételeimmel a betegellátást illetően. Az interneten találtam Önökre, így bízva abban, hogy szavaim célba érnek, el szeretném mondani, hogy mit műveltek Nagypapámmal a SOTE 1. sz. belgyógyászatán.   Nagypapám 2012.12.10-én (hétfőn) érkezett Nyíregyházáról a SOTE-re, abban a reményben, hogy a legjobb kezekben lesz. Azt ígérték neki, hogy 2012.12.12-én (szerdán) megműtik vastagbél rákkal. Mindig aznap 16:00-kor dőlt el, hogy másnap kik kerülnek a listára. Addig Nagypapám csak eg Nutricia nevű italt kapott, mivel a műtét előtt 3 nappal koplalni kell. 2012.12.12-ig (szerdáig) minden szükséges vizsgálatot elvégeztek, így mondhatni már csak a műtét várt volna rá, azonban 2012.12.12-én (szerdán) közölték vele, hogy a 2012.12.13.-ai (csütörtöki) listán sincs rajta, de várhatóan 2012.12.14-én (pénteken) megműtik. Az orvost nem tudták elérni a nővérek azzal kapcsolatban, hogy ehet-e vagy sem, így továbbra sem adtak neki mást, csak a Nutriciát kapta.  

 

2012.12.13-án (csütörtökön) vittem be neki egy tányér levest, mert már panaszkodott 2 napja, hogy szédül az éhségtől. Szegény úgy ette, hogy még az állán is csorgott, annyira éhes volt. Mást nem mertem vinni neki. Éppen ott voltam, amikor közölték vele, hogy 2012.12.14-én (pénteken) sincs a listán. Teljesen letaglóztam, hogy ilyen létezik. Ételt még mindig nem akartak adni neki, ugyanis az orvos még akkor sem adott erre való utasítást.   2012.12.14-én vittem be neki egy kissebb szatyor ételt (ami nem számít nehéznek), mivel az orvosok hétvégén nem műtenek, így leghamarabbis hétfőn műtötták volna meg, addig meg minek éhezne? Mert persze, lehet azt mondani, hogy ez a Nutricia lötty mindent tartalmaz, ami egy szervezetnek szükséges, de ha ehetne normális ételt, akkor miért nem azt adnak neki. Szegénykém annyira éhes volt, hogy rögtön neki látott. Kérdeztem a nővért, hogy még mindig nem adnak neki enni, pedig akkor már biztos volt, hogy áttolódik következő hétre a műtét. Még mindig azt válaszolták, hogy az orvos nem adott rá utasítás, de szerintük is ehet, így hoztak neki egy kis zsömlét, 3 szelet felvágottal. Azt mondták nekem, hogy ne idegeskedjek, ők naponta 20-szor végighallgatják, hogy miért nem lehet pontosan megmondani a műtét idejét. Sok embert haza is küldtek, mondván, hogy nem tudják mikor kerül rájuk sor. A különbség csak az volt, hogy Nagypapám nem Budapestről jött, hanem Nyíregyházáról.

 

Nem olyan könnyű oda-vissza ugrálni, akkor amikor az orvosnak úgy tartja kedve. A nővér még egyszer visszajött, és azt mondta, hogy 2012.12.16-ig (vasárnap délutánig) ehet könnyű ételeket, utána megint jön a koplalás, ugyanis utánaérdeklődött és még a 2012.12.17-i (hétfői) listán sincs rajta a Papa. Ezen teljesen kiakadtam...   2012-12-15-én (szombaton) párommal vittünk be Papának frissen főzött levest és egy kis gyümölcsöt. Mondta, hogy kapott 2-3 szem fasírtot és krumpli pürét ebédre, de a levesünket is azonnal megette. Vittem be neki egy kis rádiót fülhallgatóval, hogy legalább ne unatkozzon a nagy semmit tevésben, ugyanis ő mindig jött-ment, amikor otthon volt, egy percre sem állt meg, még a kemo se vette el az erejét és a kedvét. Minden nap minimum 1,5-2 órát töltöttem bent nála a túlórák után, sokat beszélgettünk... mindig zavart haza, de láttam rajta, hogy nem gondolja komolyan. Jól esett neki, hogy mindig ott voltam, de megkért, hogy 2012.12.16-án (vasárnap) ne menjek, mert látta rajtam, hogy nagyon-nagyon fáradt vagyok.   2012.12.16-án nem voltam bent Papánál, úgy ahogy megbeszéltük, de felhívtam és akkor mondta, hogy már nem kap enni, megint koplaltatják, mert lehet, hogy a 2012.12.18-ai listán már rajta lesz.   2012.12.17-én (hétfőn) voltam bent nála, amikor közölték, hogy a nagyságos doktor úr azt üzeni, hogy 2012-12-18-án sincs a listán, de ígéri neki, hogy 2012.12.19-én megműti. Akkor mutatta nekem Papa, hogy lejárt szavatosságú Nutricia italokat adnak nekik, de azt mondják, hogy annak még nincs baja. Szombaton (2012.12.15-én) véletlenül adtak neki Nutriciát is a rendes étel mellé, egyet a táskámba rakott, hogy vigyem el.. azon a lejárat 2012.12.10. volt. Tehát, mivel a drága doktor úr teljesen el van havazva, így Papa továbbra is lejárt szavatosságú Nutricia italokon élt.   2012.12.18-án (kedden) már nem kaptuk azt a választ, hogy másnap nem műtik, így kezdtünk megnyugodni. Azt megjegyezném, hogy papa elég jól viselte a várakozást, legalábbis ezt mondta, hogy ne aggódjunk. Este kapott egy beöntést.   2012.12.19-én (szerdán) reggel beszéltem vele, mondta, hogy kapott még egy beöntést és nyugtatókat (elkezdték letompítani). Lehetett hallani a hangján, hogy alig bír beszélni. Azt mondta, hogy 9-10 óra körül megműtik, és ha felébred, akkor hívni fog. Délután 2 óra körül jött a telefon, hogy a drágalátos doktor úr megint elszámította magát, így ma sem műtik a Papát, hiába készítették elő, de másnap már 1000 millió %, hogy igen. Üvöltöttem volna az idegtől, de nem akartam Papát megijeszteni. Amikor bementem hozzá, az ágy szélén ült egy alsónadrágban és egy pólóban. Mondtam neki, hogy öltözzön fel, de mondta, hogy reggelig így marad, mert már elő van készítve műtétre és nincs kedve fel-le öltözni. Akkor már nagyon láttam rajta, hogy elment mindentől a kedve, de tartotta magát.   2012.12.20-án (csütörtökön) szintén letompították és akkor már meg is műtötték. Amikor felhívtam nagyon szétszórtan beszélt, biztos a mélyaltatás miatt. Bementem hozzá. Nagyon örült, hogy nem kelett kivezetni a belét. Áldotta az orvost. Kért, hogy keressem meg az orvost, kérdezzem meg tőle, hogy mikor tudnak pár szót váltani (természetesen a hálapénzt akarta odaadni neki). Lemenetem az orvoshoz, bekopogtam hozzá, ő rögtön azzal jött, hogy nem kértem időpontot, mit keresek ott. Mondta, hogy jó, hogy Papa jól érzi magát, de ez egy veszélyes műtét volt és majd csak két ünnep között engedik haza. Kérdeztem, hogy mikor tudna menni Papához, azt ígérte, hogy másnap meglátogatja.

 

Már kb. 2 órája bent lehettem, beszélgettünk, amikor egyszercsak elkezdett hányni. Mivel nem volt benne semmi étel napok óta, így teljesen színtelent hányt. Rohantam a nővérekhez, hogy adjanak valamit, amibe hányni tud (ENNYI ESZÜK VAN??? Sejthették, hogy altatás után rosszul lesz!!!!!) és kértem őket, hogy cseréljék le a huzatot, mert minden "vizes" lett. A kedves nővér közölte velem, hogy ez most őt nem érdekli, mert egy másik beteg eszméletét vesztette és hozzá mennek. Katasztrófa, hogy mi van ott. Kb.40-50 betegre 2-3 nővér jut. Természetesen az összes nővér ahhoz a beteghez sietett, de az egyik egy vesetálat nyomott a kezembe, hogy legalább azt vigyem be neki. Laci bácsi, Papa ágyszomszédja közben adott Papának egy másik vesetálat. Aznap másodjára hányt Papa, de folyamatosan azt hajtogatta, hogy nem fáj semmi és nagyon boldog, hogy túl van rajta. Amikor a nővérek kicserélték az ágynemüjét, Papa befordult a fal felé és megkért, hogy menjek el, mert nagyon fáradt.   2012.12.21-én (pénteken) amikor bent voltam Papánál már kezdett legyengülni. Kérdeztem, hogy volt-e nála a doki, de mondta, hogy nem, így nem tudta odaadni neki a pénzt. Vittem neki egy kis angyalka karácsonyfa dísz, amit felakasztottam az infúziója mellé. Bent voltam nála kb. 2 órát, de láttam, hogy nagyon fáradt és inkább hazamentem, hogy tudjon pihenni.   2012.12.22-én (szombaton) a család eljött Nyíregyházáról, meglátogatták. Akkor is nagyon tompa volt, de még mosolygott és bízott benne, hogy jobban lesz. Mondta, hogy volt bent nála az orvos, és odaadta neki a pénzt. Szegénykémen, akkor már nagyon látszott, hogy belefáradt ebbe a 2 hétbe. Rengeteg várakozás, hitegetés, éheztetés és egy műtét. Persze az orvos ennek ellenére elfogadta Papa 1 havi nyugdíját.   2012.12.23-án (vasárnap) bementünk hozzá mielőtt hazautaztunk volna az ünnepekre. Kicsit sárgásnak tűnt a bőre. Jól megpuszilgattuk, megölelgettük, elköszöntünk tőle és hazaindultunk.   2012.12.24-én (hétfőn) nem vette fel a telefont reggeltől, így hívtuk a kórházat, hogy miért nem lehet Papát elérni.

 

Akkor közölték velünk, hogy vasárnap este feltolták az itenzívre, mert nagyon le volt gyengülve. Később, amikor érdeklődtünk, mondták, hogy még egyszer megműtötték, hogy kiderítsék mi lehet a probléma, de nem találtak semmit, így csak találgatni tudnak. Nagyon idegesek voltunk, és eldöntöttük, hogy visszamegyünk hozzá.   2012.12.25-én 01:00-kor (hajnalban) jött a telefon, hogy Papa 2012.12.24-én 23:45-kor eltávozott, mert gyenge volt a szíve és leállt. Azonnal tudtam, hogy nem erről van szó, hanem valami más van a háttérben, csak nem merik mondani.   Sikerült kiderítenünk, hogy bakteriális fertőzés miatt halt meg Drága Nagypapánk.   2012.12.27-én bementünk a kórházba, hogy elhozzuk a dolgait. Beszéltünk az orvossal, aki csak annyit tudott mondani, hogy Papa mindenre máshogy reagált, ahogy kellett volna, speciális eset volt és nem tudják mi vitte el, de nagy valószínűséggel bakteriális fertőzés. A ruhái be voltak dobálva a szekrénybe (ami nem kulcsos), mintha csak felesleges lomok lennének.

 

Este eszembe jutott a lejárt szavatosságú Nutricia, ami esetleg okozhatta a fertőzést.   2012.12.28-án felhívtam a Nutricia kékszámát, ahol azt a tájékoztatást kaptam, hogy sajnos a kórházaknak nincs pénzük a megfelelő ellátás biztosítására, és hogy a Nutricia lötty még a lejáratát követő fél évig is jó. CSAK NEM EGY VASTAGBÉL MŰTÉT ELŐTT!!! Azt mondta az ügyintéző, hogy lehet feljelentést tesznek a kórház ellen, de erősen kétlem.. az nem lenne jó üzlet senkinek.   Mindenkit kérek, aki ezt olvassa, hogy ha a hozzátartozója, ismerőse kórházba kerül, ne hagyják, hogy csak úgy "játszanak" a beteggel, mert egy erős embert is elvihet egy "megmagyarázhatalan" bakteriális fertőzés...   Mindenkinek sok erőt kívánok a XXI. századi magyarországi egészségügyi ellátás elviseléséhez és túléléséhez.   Ha tehetném nem fizetnék egy forint TB-t sem, hanem azt a pénzt félretenném külföldi ellátásra.  

 

Üdvözlettel,   egy nagyon szomorú hozzátartozó

Panasz - A magamfajta értéktelen senkiházi (hivatásos tűzoltó) úgy nyomorodik meg, ahogy akar

2012.12.27. 10:35

Lego-City-7206-fireman.jpgAztán ha megnyomorodott, akkor meg úgy döglik éhen a családjával ahogy akar.

Még hogy félrekezelt, egyáltalán nem kezelt. Kezdem az elején. Kb.14 éves voltam amikor elkezdődtek a bajok. Első éves szakmunkás voltam, autószerelőnek tanultam. Akkor még egy hét iskola, egy hét gyakorlati oktatással tanítottak a szakmára. Mivel maszek műhelybe voltam, ki kellett vennem a részem a munkából rendesen, nem lehetett lógni. Mondjuk a gyerekkorom sem volt mozgásban szegény, falusi gyerek lévén egész nap a szabadban szaladgáltam. (mielőtt még valaki belém köt hogy én tehetek az állapotomról...mozgás szegény életmódommal) Tehát nem voltam egy gyenge nyegle gyerek, erős, atletikus típus voltam.

 

A tanulmányok megkezdése után pár hónappal megfájdult a derekam, hónapokig kínlódtam vele mire rászántam magam hogy elmenjek orvoshoz. Az orvos egy röntgen alapján megmondta hogy semmi bajom, azért fáj mert növésben vagyok, ne nyavalyogjak mert ilyen tökéletes gerincet ő ritkán lát. Mivel akkor még bíztam az orvosokban, meg hát ki vagyok én hogy megkérdőjelezzem az ő véleményét, jó, gondoltam magamban akkor nem nyavalygok. Sajnos a derékfájás végig kísérte az ezt követő éveket is és hiába mentem vissza az orvoshoz 20 évesen is hogy fáj, lerázott hogy megerőltettem pihenjek meg kenegessem egy kicsit. Le is szoktam a nyavalygásról, mivel beteg biztosan nem vagyok és ez a fájdalom "normális" nem is mentem többet orvoshoz vele. A tökéletes gerincemmel nehéz fizikai munkákat, mezőgazdaságban, építőiparban, autószerelő műhelyekben, ezek mellett rengeteget sportoltam, futás, biciklizés, testépítés. Sorkatona voltam "A" eü. kategóriával, legutóbb hivatásos tűzoltó hét évig, minden kiképzést a tökéletes gerincemmel a legjobbak között teljesítettem. 2009 tavaszán a tökéletes gerinc feladta a harcot. Becsípődött a derekam elég csúnyán, akinek volt már ilyen az tudja csak micsoda kínlódás. Elmentem vele orvoshoz természetesen. Az orvos egy röntgenből megállapította hogy semmi bajom, fájdalomcsillapító, izomlazító, pihenés. Egy hét múlva nagyjából helyrejött. Elmentem egy csontkovácshoz. Ő már első ránézésre azt mondta szerinte ez porckorongsérv, van neki egy radiológus ismerőse, keressem meg és elintéz egy ct-ét. Ezt nem akartam tudomásul venni.

 

Nekem? Porckorongsérv? Tökéletes gerinccel? Mondtam neki hogy ne foglalkozzon semmivel, ropogtasson meg osztjónapot. Meg persze voltam orvosnál is, aki meg nem mondott semmi ilyesmit. A csontkovács elég jól helyre tett, vissza is jártam hozzá egy évig, de idővel egyre sűrűbben kellett menni az erősödő fájdalmak miatt. Aztán 2010 tavaszán egy rossz mozdulat után egy hangos reccsenéssel végkép megadta magát a tökéletes gerinc, deréktól lefelé elöntött a forróság, rögtön összevizeltem magam, a fájdalmat ne is említsem. Később a ct-én (ismerős, boríték, szatyor megtömve mert különben két hónapot kellett volna várni a ct-re) kiderült hogy az L5-ös porckorong kiszakadt, de az L4-en is van egy kisebb sérv. És hogy miért írtam le ilyen hosszan az előzményeket? Azért mert az idegsebész aki műtött azt mondta: ezt a gerincet legalább 15 évig (!!) kell gyötörni hogy ilyen csúnya legyen!! Ugye milyen érdekes hogy kb. 15 évvel azelőtt kezdődtek a derékproblémák? Hát köszönöm a segítséget, a lelkiismeretes munkát meg a többit. Három műtét jött ezután, ezeket csak röviden. Az első egy "sima" porckorongsérv műtét, az L5-ös kiszakadt sérvet kitakarították. A második 10 hónap múlva az SI-LV csigolyák, mivel az ezeket támasztó porckorong helyén csak egy buborék maradt és nem volt ami tartson, összecsúsztak és nyomták a kilépő gyököket. Így ezeket 2011 elején fixálták. 8 hónap múlva reccsent megint valami a derekamban. Valami a reccsenés után olyan hangosan nyikorgott hogy aki velem egy helységben volt hallotta.

 

De ekkor már (még a reccsenés előtt) hetek óta megint szenvedtem mert irtózatos erővel tértek vissza a panaszok. A reccsenés, a hangos nyikorgás, az elviselhetetlen fájdalmak és a vizelet és széklet tartási problémák miatt volt pofám nekem értéktelen senkiházinak mentőt hívni magamhoz. Ki is jött két óra múlva az orvosi ügyelet. Beadtak egy injekciót és elmentek. Majd menjek el a kezelőorvosomhoz. Otthon hagytak kiszakadt L4-es sérvvel, meg törött baloldali SI-es csavarral. Műtét, fixálás SI-LV-LIV. törött csavar bent maradt mert nem tudták kivenni. Ez után már nem tudtam visszamenni dolgozni (leszázalékolás mikéntjét és eredményét ne is firtassuk) A műtét után három hónappal úgy éreztem ideje kicsit többet sétálni, bátrabban tornázni. Elmentem gyógyfürdőbe kezelésekre is. Terhelésre rögtön erős fájdalom jelentkezett végig a gerincemben, kisugárzó a karjaimban, a bordáim mentén és természetesen a lábaimban(elég annyi hogy pisiléskor megfeszítem a hasfalamat és máris bizseregnek meg fájnak a lábaim pl.). 5 hónapig kilincseltem mire sikerült egy teljes gerinc mri-t kiharcolni. Volt olyan orvos, aki azt mondta kár mri időpontot kérni, mert úgy is csak fél év múlva kapok. Meg hát a röntgen szerint nincs baja a gerincemnek feljebb (tehát az is tökéletes mint a derekam volt)

 

De aztán kiderült hogy a háti meg a nyaki szakaszon összesen még hét porckorongon 1-2milis kiboltozódások vannak, folyadékhiányosak stb. Tehát az is tökéletes mint a 17 évvel ezelőtti derekam. Most kínlódás minden perc, se éjjelem se nappalom. Új tünetek, romló állapot. Kattog recseg, ropog végig a gerincem, a fixált rész környéke, a medencém is. Az idegsebész szerint minden jól van, a tüneteimet nem indokolja semmi, de látja és elhiszi hogy rosszul vagyok csak nem tudja mitől. Neurológus szerint meg ne éljem bele magam hogy ez valaha jobb lesz, mert a műtétek- a sérvek- hegesedés- meg a többi, gyógyszerekkel meg tornával lehet javítani az életminőségen de ennyi: krónikus fájdalom szindróma. Érdekes hogy minden orvos visszaküld az idegsebészhez hogy mutassam meg neki az mri felvételeket, de amikor mondom nekik hogy a sebész már látta, akkor csak hallgatnak. Visszakérdezek hogy miért, mit kellene rajta észrevenni, rögtön terel meg lapít mind. Van olyan orvos aki már harmadjára küldött vissza azzal hogy mutassam meg az mri-t a sebésznek. Rövidesen felkeresek egy másik orvost az ország egy másik csücskében, hátha megnéz és végre kiderül hogy mi van. Tudom én hogy kockázatos egy gerincműtét, hát még három, úgy is hogy az orvos nagy szakértelemmel meg rutinnal bír.

 

De ha nem hozza a műtét a várt eredményt (esetleg a műtét közben adódik gond az orvos gondosan végzett munkája ellenére is) akkor ennyi egy ember? Mehetek amerre látok? Dolgozni nem tudok, viszont papírt sem kapok sehonnan hogy beteg vagyok, az nrszh-tól így kapott 45%-al (28 ezer forinttal) meg had ne mondjam mit csinálhatok. Számomra a tanulság: a magamfajta értéktelen senkiházi (hivatásos tűzoltó) úgy nyomorodik meg ahogy akar, aztán ha megnyomorodott, akkor meg úgy döglik éhen a családjával ahogy akar.

7 érdekesség karácsony alkalmából

2012.12.24. 10:12

christmasTree1.jpgA legtöbb gyereket szült asszony a 18. században, Oroszországban élt: 69 gyereke született. Közülük 16 ikerpár, 7 hármasiker és 4 négyesiker.

Boldog karácsonyt minden kedves olvasónknak! Ha tehetitek, egy pillanat erejéig gondoljatok azokra, akik az ünnepek alatt kórházban fekszenek. Mihamarabbi gyógyulást kívánunk nekik! És ne feledkezzünk meg azokról sem, akik ilyenkor is értük, értünk dolgoznak. Orvosok, ápolók, nővérek, egészségügyi dolgozók. Mi mást is kívánhatnánk nekik, minthogy minél nyugodtabban és minél kevesebb munkával teljen számukra az ünnepi időszak! 

 

Despota 

 

Sziasztok! Ma nem klasszikus kommentár lesz. Karácsonyra tekintettel érdekességeket olvashattok az egészségügy területéről. 

 

Mesterséges végtagok, protézisek 

 

Már az ókorban, például a régi indiaiaknál, vagy Egyiptomban gyakori volt a gipszből készült műorr, műfül és műajak készítése és beépítése. Az orr, fül és ajkak pótlása elsősorban e testrészek büntetésként való eltávolításával függött össze. A görög és római katonáknál az elvesztett végtagokat pótoltatták. Angliában a Royal College of Surgeonsben egy ilyen, i.e. 300 körül készült műláb van, melyet Capuában találtak. De divatosak voltak a műfogak, sőt a műszemek is, melyek teljesen úgy néztek ki, mintha valódiak lettek volna. A világon legrégebbinek tartott művégtagok alkalmasak lehettek arra, hogy viselőiknek megkönnyítsék a járást. A két vizsgált egyiptomi műlábujj egyikét egy múmia lábán talált műlábujjat vizsgálatnak vetettek alá. Egy fából és bőrből készült műlábujjat teszteltek a vizsgálatok során.  A háromrészes bőr-fa lábujj Luxorban került elő, egy női múmiáról. Korát Kr. e. 950-710 körülire teszik. Feltételezték, hogy a műlábujjak nemcsak esztétikai, kozmetikai céllal készültek, hanem valóban segíthették viselőjüket a járásban. Mindkét leleten láthatóak voltak a viselet nyomai. Két önkéntes, akiknek hiányzott a jobb lábán a nagyujj, vállalkoztak arra, hogy tesztelik az egyiptomi eszközök alapján újragyártott másolatokat. Mindkét önkéntes meglepően jól tudott járni a protézisekkel 

 

Fekete-fehér ikrek 

 

1 a millióhoz az esély arra, hogy egy ikerpár bőrszíne különbözzön. A 2005-ben született Kian és Remee Holder valamint Marcia és Millie Biggs ilyen ikerpárok. Egyikük fehér, másikuk barna bőrrel született, mégis ikrekről van szó. Holderék esetében mindkét szülőnél az a helyzet, hogy fehér anyától és fekete apától származnak (tehát 2 fehér nagymama és 2 feketebőrű nagypapa van) A Biggs lányoknál az édesanya fehér, az édesapa jamaicai származású, barna bőrű.  

 

Az élőhalott szindróma 

 

Mint az a nevéből már sejthető egy olyan mentális betegséget jelöl, ami miatt a beteg azt hiszi, hogy halott. Ezt az állapotot az agy sérülése (fertőzés vagy fizikai behatás) válthatja ki, ami miatt a személy képtelen normálisan érzékelni a saját testét - beleértve a fájdalmat is -, ez pedig visszahat a személyiségére is. Téves képzetek jelennek meg, például meg van róla győződve, hogy ő halott, vagy nincs lelke, vére, bizonyos szervei, ezen kívül  bizonyos hallucinációk is felléphetnek. Például szaglási hallucináció,  azaz rothadó hús szagát érzi, amit ő a saját szagának tud be, látási tévképzetek, vagyis hullaszürkének látja saját magát.  

 

Gyerekszám rekord

 

A legtöbb gyereket szült asszony a 18. században, Oroszországban élt: 69 gyereke született. Közülük 16 ikerpár, 7 hármasiker és 4 négyesiker.  

 

Hisztéria

 

A hisztériával már Hippokratész is foglalkozott. Egészen a 20. századig a hisztériát kizárólag a nőkhöz kötötték, - erre utal elnevezése is, a histera ugyanis görögül anyaméhet jelent. Platón például úgy vélte, a nők hisztérikus állapotát az okozza, hogy szexuális kielégítetlenség folytán az anyaméh vándorolni kezd a nő testében. Ennek következtében kialakult az a felfogás, hogy a hisztériás nő számára a szexuális kielégítés a legjobb gyógymód. A19. század középén még javában tartotta magét az ókori görög elképzelés, miszerint a nők hisztériája a kielégítetlenségnek tudható be. Bevett dolog volt, hogy a maga az orvos, vagy egy nővér masszírozta a hölgy páciens nemi szervét az orgazmusig. A masszírozás viszont hosszadalmas volt, ezért találtak fel idővel mindenféle masszírozó eszközöket - például az erős vízsugarat, később pedig a vibrátort. Így aztán az elektromos vibrátor tíz évvel hamarabb piacra került, mint az elektromos vasaló, vagy porszívó. 

 

Nevetés

 

 A nevetés ingerli a rekeszizmot, aminek hatására fokozódik a test vérkeringése lábszárfekélyes betegekben.  Egy öt éven át tartó vizsgálat alapján, melyet lábszárfekélyes betegeken végeztek kiderült, hogy a nevetés izgatja a rekeszizmot, fokozza a vérkeringést így, gyorsítva a lábszárfekély. Ezzel szemben a drága ultrahangos terápiák a vártnál sokkal kevesebbet segítettek. 

 

Látás visszaadása szembe ültetett foggal  

 

Szemműtéteknél előfordul, hogy a páciens saját fogát ültetik be a szemébe, ugyanis idegen anyagokat a test gyakran kilöki magából. Ezért inkább kiválasztanak egy fogat, átfúrják, beletesznek egy lencsét, majd ezt az egészet beültetik a szembe, és a páciens ezzel a módszerrel visszanyeri a látását.  Eztán a beültetett fogra aztán még rátesznek egy műszemet is, amivel normálisnak látszik a páciens szeme, és még látni is fog.  

 

És zárásképpen: Nagyon boldog karácsonyt  kívánok nektek! 

 

Helia

Panasz - Hálapénzből gyűjtenek a karácsonyra?

2012.12.21. 09:09

orvos_halapenz_1.jpg30 ezer forintot hagytunk ott a három helyen összesen, ráadásul hiába volt mindenhova előre megkomponált, leegyeztetett időpontunk, mindenhol 1-3 óra között voltunk kénytelenek várakozni.

Sziasztok!

 

Friss infók, nem halt meg szerencsére senki, de azért még sincs minden rendben. Idős édesanyám, aki sajnos nehezen mozog az utóbbi időben egyre többször kénytelen orvoshoz járni. A héten háromszor is el kellett vinnem őt, jártunk a háziorvosánál, vérvételen, illetve reumatológián is. Mintha mindenkiből előjött volna az állat, már bocsánatot kérek. 30 ezer forintot hagytunk ott a három helyen összesen, ráadásul hiába volt mindenhova előre megkomponált, leegyeztetett időpontunk, mindenhol 1-3 óra között voltunk kénytelenek várakozni. Ebből a szempontból még a vérvétel volt a leggyorsabb, a háziorvos pedig a legkevésbé érthető, hiszen ő az, akit édesanyám tízen sok éve ismer már. Arról nem is beszélve, hogy egyik alkalommal sem arról volt szó, hogy magunktól állapítottuk volna meg a para összegét. Édesanyám persze számított rá, hogy komoly költségekkel jár majd az orvosok felkeresése, én magam nem, hiszen egyrészt ritka alkalom, amikor orvoshoz kényszerülök, másrészt itt nálunk (másik város) nem tapasztaltam hasonlót korábban.

 

Édesanyám kényszeres hálapénz fizető, de ő is meglepődött. Mindhárom esetben megkérdezte az orvost, illetve a nővért, hogy mennyivel is tartozik, ők pedig szemérmetlenül vágták rá, hogy 10 ezer forint lesz. Nem pironkodtak, nem halkan súgták, nem szégyenkeztek, kerek perec kimondták, egy tízessel jön anyukám a vizsgálatért. Én pedig csak értetlenkedtem és korholtam anyámat, hogy miért fizet, ha egy életen át vonták tőle a tb-t.  Éppen hogy csak 100 ezres nyugdíjából fizetheti így is a létfenntartásához elengedhetetlen dolgokat, lakás, rezsi, ennie is kellene, nem jött jól neki ez így karácsony előtt. Mi a feleségemmel igyekszünk őt lehetőségeinkhez képest istápolni, támogatni anyagilag is, de dühítő, hogy erre megy el a kis pénze.  Amikor az első eset után megpróbáltam neki érvekkel elmagyarázni, hogy nincs miért fizetnie és hányan vannak, akik semmit sem tudnak adni, csak legyintett, nem foglalkozott vele. Úgy van vele, hogy szeretne még élni egy keveset és fél, hogy ha nem tud adni, akkor nem kap olyan ellátást, amilyet azok, akik fizetnek.

 

Persze, ez önmagában érthető dolog. Az már kevésbé, hogy az a három személy, akivel a héten találkozott, miért voltak ennyire intoleránsak. Még ha azt mondták volna, hogy amennyit tetszik gondolni, akkor én is másként viszonyulnék a helyzethez.  Na de rávágni, hogy tessék egy tízezrest adni és mindenkinek jó lesz, az valahol nagyon nincsen rendben. Tudom én azt is, hogy az orvosok, nővérek is rosszul élnek, rengetegen kénytelenek itt hagyni az országot egy jobb élet reményében, meg hogy nyakunkon a karácsony és sok a kiadás, de azért mindennek van egy határa. Talán nem az idős és elesett emberek hálapénzéből kellene a karácsonyi ajándékokra összegyűjteni a pénzt. Mert nekik sincs ám sok. Sőt. És ha még édesanyám kiváltott gyógyszereit is hozzápakolom a heti listához, akkor már majdnem 40 ezer forintjába került, hogy élhető körülmények közé kerüljön. Én nem bántani akarom őket, de el kellene ezen gondolkodniuk.

 

Üdvözlettel: Attila

Panasz - Sikítoztak a betegek a vizsgálat alatt

2012.12.20. 11:54

letrajz.jpgAmikor megkezdődött a vizsgálat, a rendelőben ijedten néztek egymásra az ott várakozó betegek édesanyám fájdalmas kiáltozásait, sikoltozásait hallgatván.

Tisztelt Praxisblog!      

 

Kolonoszkópia. Az interneten a következőket olvastam ezzel a vizsgálattal kapcsolatosan:   A vizsgálat megkezdése előtt fájdalomcsillapító vénás injekciót adnak be. Attól függően, hogy a test mely részét vizsgálják helyi, vagy általános érzéstelenítést alkalmaznak. Ezután az endoszkópot a testnyíláson, vagy a bemetszésen keresztül óvatosan bevezetik, miközben az orvos egy képernyőn keresztül figyeli a kamera által közvetített képet.     Idős, 80 éves édesanyámat kellet elkísérnem vastagbél-tükrözésre. Amikor megkezdődött a vizsgálat, a rendelőben ijedten néztek egymásra az ott várakozó betegek édesanyám fájdalmas kiáltozásait, sikoltozásait hallgatván. Én magam is nagyon megrettentem.

 

 A vizsgálatot végző orvos semmiféle fájdalomcsillapítót, érzéstelenítőt, az égvilágon semmit sem adott be. Mikor már annyira elviselhetetlen volt édesanyámnak a vizsgálat és beavatkozás, maga kért valamilyen injekciót, hogy kibírja valahogyan az egész tortúrát. Az orvos a vizsgálat közepette egy polipot is eltávolított. Ekkor hallatszott ki a vizsgálóból a legnagyobb kiáltás. Valósággal sokkolta a többi, folyosón várakozó embert is a sikoly!  

 

A következő beteg is szintén egy hölgy volt, fiatal 30 év körüli nőbeteg. Az ő sikoltozásait is végig kellett hallgatnunk nekünk, a folyosón várakozó embereknek.A férfi-betegek csak-csak tűrték valahogyan összeszorított foggal ezt a minden valószínűség szerinti fájdalmas beavatkozást. Az élmény minden esetre számomra nagyon megrázó volt. Ezért ragadtam "tollat", ill. számítógépet, hogy valakivel/valakikkel ezt megosszam. A költői kérdés felmerült bennem, hogy vajon más rendelőkben is ilyen brutális módszerekkel történik a vastagbéltükrözés? Sajnos nem értek hozzá, laikus vagyok.

 

 Tisztelettel: G. Katalin.

© 2009-2015 praxis
blogszabályzat