Előbbre hozták a sérvműtétemet

2013.01.30. 06:00

lego_heart_pin_close_up.jpgAz orvostól és beteghordótól egészen a teljes szakszemélyzetig mindenki udvarias,előzékeny és segítőkész volt.

Tisztelt Praxis!

 

Sok rossz tapasztalatot lehet manapság olvasni az egészségügyről úgy általánosságban. Ebben benne van az orvosok a szakszemélyzet és ápolók jó vagy rossz magatartása is. Most kivételesen  jó tapasztalatról szeretnék beszámolni. Sérvműtétre jelentkeztem egy Fővárosi kórház sebészetén.Az orvos megvizsgált,felírta az adataimat,elmondta milyen vizsgálatok szükségesek a műtét ellőtt,majd kezet fogva búcsút vettünk.

 

A  vizsgálatok elvégzése után átadtam az orvosnak a leleteket és megbeszéltük a műtét időpontját. Két nappal később kaptam tőle egy személyes telefonhívást,hogy egy betege lemondta a műtétjét és ellőbbre tud venni a megbeszélt időhöz képest. Az orvostól és beteghordótól egészen a teljes szakszemélyzetig mindenki udvarias,előzékeny és segítőkész volt. Minden betegnek ilyen kiszolgálást és mielőbbi gyógyulást kívánok.

 

Üdvözlettel Józsi

Három nap a "gulágban"

2013.01.29. 06:00

ibrickcity-lego-4429-hospital-helicopeter-rescue-summer-4.jpgNem, most ne tessék nekem azzal jönni, hogy nincs pénz! Az ágazat rossz anyagi helyzete közismert. A hangnem ettől még lehetne emberi.

Márc. 11-ikén, vasárnap érkeztünk Berlinből Budapestre: magam egy hétre, lányom féléves isztanbuli ösztöndíja színhelye felé átutazóban másfél napra. A dolgok aztán másként alakultak.

 

Zsófi hétfőre virrradó éjjel rosszul lett. Vagy ételmérgezést kapott az esti éttermi vacsora kétes ízű desszertjétől vagy valami más, hasonló tünetekkel járó fertőzés ütött ki rajta, minden esetre bekerült a Szent László Kórházba. A beutalás körülményeit, majd a kórházi barakkok közti bóklászást – a beutaló orvos tanácsára mentő helyett a taxit választottuk – nem ecsetelem. Végeredmény: bár ½ 10-kor hívtam az ügyeletet, szenvedő csemetém már d.u. ½ 3-ra ágyhoz is jutott.

 

A fertőző osztályon – ahová különben legnagyobb meglepetésemre bárki besétálhat – megkérdezték, hogy hoztunk-e evőeszközt, poharat, bögrét. (Törülközőt még csak kölcsönvettem a szállodából, de az előbbiek szükségessége fel sem ötlött bennem.) Minden esetre hozzak WC-papírt, – mondták – meg buborékmentes ásványvizet, sós ropit és banánt. További másfél óra alatt mindezt beszereztem.

 

Közben kiderült, hogy nemcsak a papír hiányzik, a látogató-WC-n ajtókilincs sincs. Szent László nevéhez híven sikerült vizet fakasztanom, de midőn kinyitottam a mosdókagyló fölötti vízcsapot, a szökőkút elárasztott mindent a plafontól a padlóig, ugyanis a kifolyót valaki letörte.

 

A főorvosnő nem vitette át a beteget a vizsgálóba (talán nincs is), hanem a kórteremben nézte meg, miután engem, az anyát kidobott a szobából. (Az másik két fekvő idegen szobatárs maradhatott.) Később udvarias hangon igyekeztem tájékozódni a főorvos asszonynál, hogy mire számíthatunk, hisz Zsófinak másnapra szólt a repjegye Isztanbulba, amit még aznap át kellett tetetnem valamilyen reális időpontra. A reakcióból érződött az okvetetlenkedő rokonok sarokbaszorításának többévtizedes gyakorlata – megértettem, hogy zavaró tényezőnek és nem egyenrangú partnernek tekint.

 

A szomszéd ágyban fekvö 77 éves, 120 kilós hölgyet, akinek vastagbél-problámái voltak, pelenkázni kellett. A személyzet szidta szegényt, hogy miért hivogatja őket folyton, mikor még nincs elég tele a pelenka! Ezek után a néni nem merte megnyomni a csengőt, így végül Zsófi hívta a nővért, amikor már elviselhetetlen volt a bűz a szobában. Szóltak, hogy rögtön, majd eltelt egy óra, mire tisztába tették szerencsétlent. Kicserélték ugyan a pelenkát, de nem pucolták le a hölgy hátsófelét.

 

A művelet közben, mintha csak maguk közt lennének, az egyik éjszakás nővér a másikhoz a paciensek fülehallatára: "Elviselhetetlen az a banya a 232-ben, döglene már meg végre!"

 

Mert nem tudott felülni, az ápolónő a pelenkázott betegnek a gyógyszeradagot direkt a szájába tette, majd ugyanezzel a kézzel nyújtotta Zsófinak az övét. Gyermekem tiltakozott. Ugyan nagyon tiszteli Kati nénit, de mégsem tudja, hogy mennyire fertőző, vagyis a maga részéröl ragaszkodik a steril gyógyszer-adagoláshoz. A nővér szó nélkül hozott neki másikat.

 

A kórházi étkezés is érdekes: reggelire 2 db zsemle + 1 szelet parizer vaj nélkül, este 4-5 szelet olaszszalámi – minden nélkül. (?) Ja, hát tette volna el magának a reggeli egyik zsemlét, az volt a napi fejadag – hangzott a válasz. Ebédre zsíros menzakoszt – mintha egységes lenne, függetlenül attól, hogy ki miért fekszik ott.

 

Másnap többeket néven szólítottak, hogy öltözzenek és álljanak sorba a folyósón. Mint a börtönben. Csak a 3. kérdésre derült ki, hogy EKG-ra kell menniük. (Az minek egy bélfertözésnél?) Sorbaállították a delikvenseket, akik között volt 39°C fölötti lázzal szédelgő és egy terhes anya is. Majd le a teherliften, be egy rabszállító kocsi jellegű, ablaktakan, kiszuperált mentőautóba, amelyben még eredeti volt a berendezés: 1 betegágy és 2 hely a kisérőknek. Az ágyra leültettek négy beteget, további egyet-egyet az ülésekre. A hepehupákon át mindenki dülöngélt, egymásnak verték a fejüket. (Hogy kinek volt és milyen fertőző baja, az persze ismeretlen.) Kiszállították az EKG-s barakk előtt és beterelték őket: "Álljanak sorba a fal mellett!" (Akárcsak géppuska-sortűzre várva.) A folyósón se szék, se pad. Senki, a lázas sem tudott leülni. Itt kellett várni, míg az előző transzport összes emberén elvégezték a vizsgálatot és az új fuvar betegei egyenként sorra kerülhettek.

 

Zsófinál elromlott az EKG nyomtatója. Az aszisztens dühös lett. Zsófi szólt, hogy szerinte a papírkazetta elmozdult a helyéről. A munkatárs ráförmedt: "Mit szól bele?! Talán ért hozzá? Nézze mozdulatlanul a plafont, különben ...!" Majd valahogy mégiscsak lett EKG –a papírtartó láthatólag visszakerült a helyére. Semmi elnézést, igaza volt, köszönöm – no comment. Az embernek a koncentrációs táborokról szóló filmek jutnak eszébe.

 

Zsófi második napon jobban lett és harmadnapra kiszabadult a gulagból.

 

Hab a tortán, hogy végül nem derült ki semi, mert a barakkok között elveszett a székletminta, így az ok-okozati összefüggésből csak az utóbbi világos. A reálisan létező mai magyar egészségügy Árpádházi alegységében történt megmerítkezés egyetlen, bizonyíthatóan hasznos eleme az infúzió volt, ami valóban segítette a folyadékháztartás helyreállítását.

 

Egy egyébként egészséges fiatal három napot persze guggolva is kibír bárhol. A környezettanulmány pedig határozottan hasznos: ha eddig nem tudta volna, most már biztosan látja, hogy mennyivel jobb dolog otthon, Németországban betegnek lenni.

 

Nem, most ne tessék nekem azzal jönni, hogy nincs pénz! Az ágazat rossz anyagi helyzete közismert. A hangnem ettől még lehetne emberi. Az ugyanis nem kerül semmibe. Ami a jóléti szintkülönbségen túl szemetszúr, az az évszázadok óta beidegződött és rég idejétmúlt szemlélet, miszerint az orvos és kórházi személyzet megannyi félisten fehérben, a beteg pedig nekik kiszolgáltatott, gyámolatlan kiskorú. Ennek a viszonynak a normalizálása szerintem nem pénzkérdés.

 

Nyerj mozijegyeket - Hitchcock !

2013.01.28. 08:00

Hitchcock_plakat_online_12.JPGJátssz velünk és nyerj mozijegyeket!

Ismét nyereményjátékkal jelentkezünk a blog.hu jóvoltából. Ahogy már megszokhattátok, páros mozibelépőkért lehet játszani, ehhez pedig semmi mást nem kell tennetek, mint egy rettenetesen egyszerű kérdésre válaszolni. Ezúttal a Hitchcock című film 2012.02.06. szerda esti budapesti vetítésére lehet eljutni.

 

A kérdés mindössze ennyi:  A főszereplő Anthony Hopkins hány Oscar díjat nyert pályafutása során?

 

A megfejtéseket 2013. február 2. 24 óráig várjuk a praxisblog@yahoo.com címre.

 

Sorsolás: 2013. február 3. 10 óra.

 

HITCHCOCK

 Hitchcock_plakat_online_12.JPG

Főszereplők: Anthony Hopkins, Helen Mirren, Jessica Biel, Scarlett Johansson, Toni

Collette, James D’Arcy. Zene: Danny Elfman. Fényképezte: Jeff Cronenweth. Látvány:

Judy Becker Írta: Stephen Rebello, John J. MacLaughlin

Rendezte: Sacha Gervasi

 

Ő volt az ijesztgetés mestere. Tudta, mitől félnek kortársai a legjobban, ravaszul adagolta a feszültséget, és végül mindig sikert aratott: Alfred Hitchcock (Anthony Hopkins) minden idők egyik legjobb rendezője volt, a hátborzongató filmek királya. De ember is volt: vonzották a nők, vágyott a szerelemre, hajlott az önzésre, és a filmkészítés majdnem olyan fontos volt számára, mint imádott felesége (Helen Mirren).

Hitchcock élete egyik legnagyobb dobására készül. A Psycho-t, egy elhagyott motel, egy nem is olyan ártatlan szőke nő és egy őrült gyilkos történetét készül leforgatni. Mellette a felesége, előtte a korszak egyik legszebb színésznője (Jessica Biel), a közelben egy másik sztár, Janet Leight (Scarlett Johansson).

A feszültség egyre nő…

 

A Psycho forgatása alatt játszódó film az év egyik nagy Oscar-díj esélyese!

 

Mozibemutató: 2013. február 7.

Eredeti cím: Hitchcock

Színes, feliratos amerikai film

Gyártó: Fox Searchlight

Műfaj: romantikus

Játékidő: 98 perc

Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott

Facebook oldal:

https://www.facebook.com/MozICom

Magyar feliratos előzetes:

http://www.youtube.com/watch?v=KnOLcfFZgdA

Kommentár - Minden második reklám gyógyszerreklám

2013.01.28. 06:00

4956.10637.pillsMulticolor_large.jpgAz általam egyik legnézettebb adón a követező arányt találtam: egy gyógyszer - egy valami más, pl autó – egy gyógyszer – egy mosópor – egy gyógyszer – egy pelenka – egy gyógyszer – egy bank.

Feltűnt mostanában egy érdekes dolog. Tévézés közben megy ugye a reklámblokk. És egyszer csak arra figyeltem fel, hogy hihetetlen mennyiségű gyógyszerreklámot adnak. Ekkor elkezdtem tudatosan számolni a gyógyszer/gyógyhatású készítmény reklámokat. Arra jutottam, hogy bár alapvetően csatornánként is van eltérés, de jóval nagyobb arányban adnak gyógyszerreklámot, mint bármi mást. Az általam egyik legnézettebb adón a követező arányt találtam: egy gyógyszer - egy valami más, pl autó – egy gyógyszer – egy mosópor – egy gyógyszer – egy pelenka – egy gyógyszer – egy bank… Minden második reklám gyógyszer volt, a közbeesőek pedig más-más termékek. Konkrétan ilyen arányban: 11-ből 6, majd 10-ből 5, 10-ből 4, 11-ből 5, etc. A reklámok kb. fele gyógyszert, gyógyhatású készítményt reklámozott!

Konkretizálom: ideszámoltam pl a torokfertőtlenítő tablettákat, megfázás/nátha elleni italporokat, bélflóra-karbantartó készítményeket, táplálékkiegészítőket-vitaminokat, hasmenés, prosztata, keringés, porcproblémák elleni tabletták, rengeteg féle dolgot. Ahogy láttam, a legnagyobb számban a fájdalomcsillapítók vannak: persze szupergyorsak és  sokóráig hatnak. Természetesen nem számoltam bele azokat a reklámokat, amelyek orvosokat-kutatókat „villantanak”, de nem gyógyszerek, ld: sampon, fogkrém, bőrápoló. Utóbbiak kapcsán meg is kellett állapítanom, hogy csak van még annyi tekintélye az orvosi szakmának, hogy ahol csak lehet, a termék minőségét velük próbálják szavatolni, hitelesebbé tenni.

A reklámok felépítése egyébként abszolút ötlettelen és sablonos: adott egy helyzet, amelyben a szereplő elveszíti a kontrollt maga fölött, az élete, az aktuális tevékenysége fölött: nem tud kutyát sétáltatni, ejtőernyővel ugrani, repülőt vezetni, havat lapátolni, a gyerekével játszani, a munkáját hatékonyan végezni, bulizni menni, jógázni, pasizni, stb. Mert hasmenése van, mert fejfájása van, mert kapar a torka, mert állandóan wc-re kell rohangálnia, mert ég a gyomra, mert, mert, mert…

Ééééés, ekkor jön a villanófényes heuréka, a felismerés: bedobni a gyógyszert és vége búnak-bánatnak, az élet szép.

Jah, és persze a kötelezõen elhadart mondat a kockázatokról, mellékhatásokról.

Az egésznek olyan hatása van, mintha gyógyszert szedni, sőt rendszeresen szedni, teljesen normális, alapvető dolog lenne.

Snassz. Sablonos. De működik.

Egy szintig ez normális. Mármint  hogy ha fáj a fejed alkalomadtán, beveszed a repülőgép pilótás vagy a bulibainduló nénis fájdalomcsillapítót. Ha kapar a torkod, a rajzoltemberkés szopogatótablettát. Persze nem kérdezel meg róla gyógyszerészt,recept nélkül van, kikéred, mint a kiló karajt. Esetleg ha elfogy, veszel másikreklámosat. Max lesz annyi eszed, hogy ha már hetek óta sehogy nem jó, mégis elmész orvoshoz. Mondjuk ezen a ponton az a szép, mikor az orvostól kifejezetten kérsz egy bizonyos fajta gyógyszert, mert azt te hallottad, láttad, biztos az a legjobb. Azt majd te jobban tudod. Az orvost biztosan csak a gyógyszerlobbi irányítja.

Viszont van szerintem az a fajta betegség, aminél ez a „végül elmész orvoshoz”, sokkal-sokkal tovább húzódik. Mert olyan kínos. Aranyér, meg hüvelygomba, jujjj. Hogy erről a muszájnál  több emberrel beszélj? Áh, elég ha a gyógyszertárban laposkúszásban kikéred  a reklámozott kencét, bogyót. Persze, még az orvosnak is mondd el, meg még meg is nézi, meg még az asszisztens is hallja, hogy prosztata, meg hüvely… Az már két emberrel több, aki meghallja. Hogy neked ilyen izéd van.

A probléma csak az, hogy ezek, bár recept nélkül kaphatóak, de mégiscsak gyógyszerek. Aztán ugye tudod róla, hogy elefánt, meg vizipók, meg hétpettyes katicabogár volt a reklámban és hogy ez majd elmulasztja.

De nem tudod a hatóanyagot, például. Lehet, hogy érzékeny vagy rá. Lehet, hogy nem szabad azzal szedni, amit már szedsz. Lehet, hogy azzal a hatóanyaggal van olcsóbb. Lehet, hogy azzal a hatóanyaggal már szedsz egy másikat is, ezt meg rádobod, és túladagolod.

Persze-persze, erre ráébredhetsz, mikor elolvasod a tájékoztatót. Miután megvetted. Kifizetted.

Ha elolvasod.

Szóval csak ésszel.

 

Király élmény volt a térdműtét

2013.01.27. 06:00

shutterstock_69959887.jpgAz egész nagyon profin működött, közben mindenki mondta, hogy éppen mit csinál velem, a keresztnevemen szólítottak, az egész olyan megnyugtató, biztonságos volt.

Sziasztok, olvaslak benneteket egy jó ideje, úgy gondoltam, ha mar jó tapasztalatom volt, megosztom, mert az a ritkább. Egy rákbeteg édesanya és egy parkinsonos édesapa mellett volt sok rossz tapasztalatom is, de úgy gondoltam, inkább a jót írom le. Két nappal ezelőtt tervezett térdműtétem volt a Móri Kórház egynapos sebészetén. Nagyon izgatott voltam, 35 éves vagyok, de meg nem volt szerencsére semmilyen beavatkozásom. Reggel 7 - re mentünk, étlen - szomjan, én tök fegyelmezett vagyok, szóval valóban nem ettem vagy ittam. Már ott az egész környezet nagyon kellemes volt, tiszta, kulturált, barátságos és elég modern ( lcd tv, nem volt fertőtlenítő szag, színes ágynemű, függönyök, wc papír, szappan... tiszta luxus:),  a nővérek nagyon barátságosak, minden totál szervezetten ment, szobára raktak, megnéztek hányadik vagyok, folyamatosan jöttek, válaszoltak a hülye kérdéseinkre, tegeződtünk, viccelődtek... Maga a műtét és az altatás is nagyon király élmény volt, vagyis amire emlékszem.

 

Az egész nagyon profin működött, közben mindenki mondta, hogy éppen mit csinál velem, a keresztnevemen szólítottak, a dokim is a műtőben beszelt velem pár szót, megbeszéltük jó - e a zene, ami szól, az egész olyan megnyugtató, biztonságos volt. Utána is folyamatosan jöttek a nővér csajok, tájékoztattak mindenről, mikor mi lesz, tegnap reggel pedig sok jó tanáccsal, receptekkel és egy kellemes élménnyel jöttem el. Pedig tok para voltam előtte:) Igen, magán dokim volt, egy jó nevű térdspecialista, szerencsés vagyok, hogy tudok az egészségemre szánni pénzt, az az elvem, hogy annyi mindenre költünk, miért ne költenénk az egészségünkre is, persze, ésszerű keretek között, a saját döntésem alapján, én választottam a dokit.

 

Voltak tapasztalataim a szüleim mellett embertelen, pénzéhes orvosokról, urológusról, aki elfogadta tőlem a pénzt, hogy elmondja, az anyám meg fog halni és ő nem tud segíteni rajta, vagy amikor a parkinsonos apukámnak nem csináltak ct - t, mert nekik mar csak nyűg volt, de örülök, hogy most végre egy jó kórház, egy jó orvos és sok jó nővér tette könnyebbé az életemet:) Csak ajánlani tudom őket!!! 

 

 Legyen szerencsétek, JV.

A mohóság és pofátlanság netovábbja

2013.01.26. 06:00

27434.jpgMennyivel tartozunk? Azt a választ kaptuk, csípőből, 50 ezer lesz. Mint a hentesnél, amikor húst vesz az ember.

Tisztelt Praxis!

 

Rövid leszek, mert a történetem sem túl összetett. Mégis felháborodtunk rajta a feleségemmel. Rutinműtétre vittük a fiunkat előre egyeztetett időpontra. Nem vagyunk görcsösen aggódó szülők, ennek ellenére azért volt bennünk egy jó adag feszültség, kiben ne lenne hasonló cipőben. Gyerkőc (11 éves) pedig nagyon vagány kissrác, bátran és a félelem legkisebb jelei nélkül feküdt be a kórházba. Ez nekünk is könnyebbség volt.

Feleségem végig bent volt a műtét előtti éjszakán és a lábadozás szakaszában is, én minden nap bementem hozzájuk. Szerencsére minden remekül alakult, a szakmaiságra tényleg rossz szavunk sem lehetett. A kórházi körülmények pedig a szerény anyagi lehetőségekre vezethetőek vissza, mindez teljesen érthető.

Végre eljött a nagy nap, gyerkőcöt lehet hazahozni, szerveztünk egy kisebb családi összejövetelt is, megünnepelni a hazatérőt, a gyerek pár osztálytársát is riasztottuk estére. A zárójelentés átvételekor szerettük volna megköszönni a magunk módján a gondoskodást, és hogy a műtétet remekül elvégezték. Borítékba tettünk egy húszezrest, adómentesen ez sem rossz órabér. Amikor megköszöntem a doktor úrnak a beavatkozást és rákérdeztem, mennyivel tartozunk hálánk jeleként, meglepő válasz érkezett. Ilyenkor mire számít az egyszeri ember? „Semmivel nem tartoznak, remélem gyors lesz a teljes gyógyulás”. Vagy valami ilyesmi.

Az álomvilággal szemben mi azt a választ kaptuk, csípőből, 50 ezer lesz. Mint a hentesnél, amikor húst vesz az ember.  Mondom, tessék még egyszer mondani, el sem hittem, hogy jól hallottam. Megismételte. Nem vagyok az a tutyimutyi fazon, aki elkezd hebegni, habogni, ezért megmondtam a magamét.  Nem kerteltem, elmondtam, hogy milyen szándékkal jöttem, hogy elégedett voltam, hogy ezt ki is akartam fejezni némi pénzzel, de azzal, hogy szemrebbenés nélkül, pofátlanul le akart húzni, bukta a dolgot. Ezeket teljesen normális hangneme közöltem, vele, ő pedig ordítani kezdett velem és megfenyegetett, hogy rendőrt hív, mert én rátámadtam. Nonszensz. Végül némi puffogást követően elváltak útjaink. A doktor úr mohósága miatt mi megspóroltunk 20 ezer forintot.

Az a gond ezzel az egésszel, hogy a telhetetlenségnek nincsenek határai. Mi igenis szerettük volna honorálni az orvos jól elvégzett munkáját, hiszen aki itt él, tisztában van vele, hogy egészségügyben dolgozni nem aranybánya. De csak olyannak adunk szívesen, aki nem követelőző, mohó, mint ez az úriember volt. Orvosnak ugyan kiváló, embernek viszont pocsék.

Tibor

 

Időpontot csak pénzért, vagy ügyeskedve kaphatsz

2013.01.25. 06:00

time_and_money.jpg.jpegMegjegyzem, reggel elmentem dolgozni ama bizonyos napon, és a partnernál, 200km-re otthontól a gyárudvaron sétálva összeestem, akkor szakadt ki a sérv, kb, úgy hoztak haza, de ez szerintük nem sürgős.

Jól el vagy tévedve...  Visszafelé mondom: A második műtét előtt február közepén voltam reumatológusnál, mivel a helyes betegútvonal: háziorvos-reuma-neurológia-idegsebész nagyjából. Itt mivel elmondtam, első műtétkor mit éreztem, és ez most mi, és a diprophos injekció, ami 3 hétig hatna, az 3 napig se hat, akkor kezdett intézkedni. A nem sürgősnek titulált MR 03.14-én lett meg, 15-én kerestem a régi operáló orvost, mivel a huniko-ban és a reumás dokinál is azt kaptam, azonnal kérjek időpontot, de a dokim külföldre távozott. Mivel írt, kit keressek, 16-án (szünnapon) elküldtem emailben kb 10 sorban tárgyilagosan, mi van most, mióta, és a ....... doktor úr műtött 3 éve, 2 óra múlva felhívott, hogy bent van, ügyel, ha most bemegyek, megvizsgál, 3 óra múlva ki volt írva az anesztes időpont, 1 hét, rá 2 hétre meg voltam műtve.

 

Nem volt sürgős, nyilván, 12mm-es sérv nyomta a durazsákot és a kilépő ideget.  Első műtét előtt szeptemberben helyes betegutat követve feküdjön otthon 3 hetet (hiába 10 éve időnként előjövő fájdalom) majd gyógytorna, majd egy hónap múlva MR időpont ehhez képest 2 hónapra (kezdetek + 3 hónapnál tartanánk). Megjegyzem, reggel elmentem dolgozni ama bizonyos napon, és a partnernál, 200km-re otthontól a gyárudvaron sétálva összeestem, akkor szakadt ki a sérv, kb, úgy hoztak haza, de ez szerintük nem sürgős. Tehát kifizettem az MR-t, ekkor már október vége, megvan, azonnal menjek az OGK-ba, ahol közölték, két év a várólista, menjek haza. Ezután ismét torna, szecska, vizitorna, amit akarsz, varázslás, januárban már járni is alig bírtam.

 

 Február elsején reggel megfáztam, elkezdtem köhögni, majd egy tüsszentésnél ismét összeestem, reggel 7 óra, ügyelet közölte, várjuk meg a 8 órát, majd kijön a háziorvos. kijött a háziorvos fél nyolckor, innentől vicces amit a sürgős mentőről írsz Vénás contramal, izomlazítók, ami csak van a táskájában, hívja a mentőket, akik közlik, hogy ha ez krónikus panasz, nem akut, akkor ugyan mentő ki nem jön, hívjon betegszállítót. betegszállító 2 órát ígért, erre 11-re ki is ért, én kaptam még egy löket contramalt, és elindultunk 3 beteggel át Budapesten, 2 kórháznál megállva, mire kistarcsára értünk, ahol fél órát álltunk mert fél egytől egyig ebédel az orvos, egykor megnézett, fél kettőkor osztályon ágyon voltam, járókerettel sem tudtam felállni, a többit nem részletezem, hova és hogy ürítettem, majd mivel épp ott járt a korábban emlegetett (mára külföldön dolgozó) orvos az OITI-ből, megnézte a leleteket, állítólag engem is, de a harmadik contramal injekció miatt ez már kiesett, és annyit üzent, hogy ahogy innen kiengedtek, mert sikerült lehúzni a gyulladást (addig nem lehet műteni) azonnal adja az időpontot, és ki volt az baromarcú aki 2 éves listára akart tenni. 

 

Szóval 1: indikált esetben sem kapsz mindig időpontot, csak pénzért vagy ügyeskedve

2: még utána is kerülhetsz rossz kezek közé, ahol nem csinálnak veled semmit

 3: mentő ilyen esetre ki nem jön! (kivéve amikor a partnernél összeestem, mert az a TVK volt, ahol amikor felhívta az orvost, hogy jöjjön, akkor 2 percen belül mentő, gyorsreagálású hadtest, minden jött, mert a szabályzatuk az, minden esethez megy mindenki a gyár területén)

 

 Én arról írok, ami a valós helyzet, 2x átélve, nem arról, mit mondanak mások, meg mit tanulnak az orvosok, mi van, hanem a való világ..

Emberségesek, empatikusak voltak

2013.01.24. 06:00

ultrahang_vizsgalat.jpgTalán itt volt egyszer egy poszt, hogy a kismamának a szemére vetették (bunkó stílusban), hogy nem vette észre, hogy meghalt a babája. Ezt úgy látszik lehet másképp is, emberien kezelve a szituációt.

Tisztelt Blog!

 

Már korábban is szerettem volna írni, hogy a XI. kerületi rendelőintézet (Fehérvári út) nőgyógyászati UH-ján milyen kedvesek a dolgozók.Első alkalommal egy 12 hetes UH-on találkoztam velük, és a szonográfus hölgy kérés nélkül is mindent elmondott, elmutogatott, nagyon kedvesen szinte együtt örülve velem...öröm volt figyelni a munkáját (és alapos is volt, sőt még a korom miatt adott tájékoztatót az egyéb "tesztekről, genetikai vizsgálatokról.).

 

 

A 19 hetes UH-on is nagyon kedvesek voltak, sajnos halott a magzat, és bár én is elsőre láttam, hogy olyan furcsa...de a hölgy kedvesen mondta, hogy nincs szerencsénk ezzel a babával...egyből szóltak a rendelő orvosnak, mondtak néhány biztató mondatot és ők kérés nélkül felírtak az orvosom várólistájára (hogy ne nekem kelljen így bejelentkeznem a betegfelvételem időpontot kérni). Elsőnek írtak be, soron kívül.

Nagyon szépen köszönöm, hogy emberségesek, empatikusak voltak és kívánom, hogy sokáig így tudják végezni a munkájukat!

 

 

Az orvosom se váratott (nem járok magánba, nem adok pénzt stb.), ő is együttérző volt, miután kikérdezett, átbeszélte velem a teendőket, azt is elmondta, hogy a kórházban, mivel csak 5 ágy van az osztályon, nem biztos, hogy fölvesznek. Tényleg nem vettek föl, de a sürgősségin és az "irodában" is normális ügyintézés volt. 

Az UH-on az időpont kérés és a behívás is jól működik a rendelőben.

 

Talán itt volt egyszer egy poszt, hogy a kismamának a szemére vetették (bunkó stílusban), hogy nem vette észre, hogy meghalt a babája. Ezt úgy látszik lehet másképp is, emberien kezelve a szituációt.

 

 

Üdvözlettel, név nélkül inkább

 

Tudja mit? Nyalja ki!

2013.01.23. 06:00

Doctor in telephone line.jpgNem nyalom ki V doktor ,inkább tiszta vizet próbálok önteni a pohárba!Remélem fogja még ezt olvasni!

Tisztelt Praxis blog!

 

 Dr V házi gyermek szakorvos (csecsemő-gyermekgyógyász) Tapolca, gyermekorvosi rendelő. Talán a 6 alkalomból 1x volt elérhető a rendelőben esetleg az asszisztens hölgy volt megtalálható. De ma senki a rendelési időben. Ez rendszeres,de a fizetését felveszi. Sőt volt rá példa,hogy szintén az itteni rendelési idejében ő éppen Balatongyörökön helyettesített .Ugyanis az ő elmondása szerint kötelező a bejelentkezés a meghatározott rendelési időben.

 

Telefonhívást intézem felé,amit ő így zárt le mielőtt kinyomta: "Tudja mit?Nyalja ki!" Nem tudom "doktor úr" ,hogy mit kell kinyaljak ez igazán nem is érdekel!Csak egy kérdésem van. Miért nincs soha a rendelőben? Miért engedik ezt meg évek óta itt Tapolcán? Ami egy nyílt titok amúgy az orvosok és asszisztensek körében. Csak egy a gond,hogy még egy szülő sem tett panaszt,pedig ritkán jelenik meg a munkahelyén. Nos,akkor most én elindítom. Reggel irány Sz főorvos!

 

UI: Nem nyalom ki V doktor ,inkább tiszta vizet próbálok önteni a pohárba!Remélem fogja még ezt olvasni!

 

2013.Január 14.

Az OEP miatt hónapokat kell várni

2013.01.22. 06:00

MRI machine.jpgPersze, hogy van megoldás: ugyanoda, ugyanarra a gépre, ugyanazzal a személyzettel szinte azonnal lehet időpontot kapni, ha az ember kifizeti a vizsgálat díját.

Tisztelt Praxis! 

 

Ismerősöm gerincsérvre utaló problémákkal küszködik. Egy hónapja van betegállományban. A háziorvos javaslatára elkezdett utána járni a dolognak.  Az őt vizsgáló orvosok rendesek, tisztességesek, alaposan végzik a munkájukat.  A kivizsgáláshoz szükségesnek látták képalkotó vizsgálat lefolytatását, ezért kapott egy beutalót MRI-re. Elment bejelentkezni és 3 hónapos (!) határidővel kapott vizsgálati időpontot. Persze egyrészt érthető, mert az MRI drága, munkaerőhiány is van, így is éjjel-nappal megy a gép, szóval az OEP-nek nincs rá pénze. Igaz, hogy ezzel legalább 3 hónapot csúszik a gyógyulás, ami 3 hónap plusz betegállomány jelent. Ez alatt se munkabér, se termelés.

 

A GDP-ből kiesik a munkája, az OEP-et pedig terheli a táppénz. Igaz, a munkanélküli statisztika javulhat, ha valakivel pótolják a kieső munkáját.  Mit lehet tenni? Persze, hogy van megoldás: ugyanoda, ugyanarra a gépre, ugyanazzal a személyzettel szinte azonnal lehet időpontot kapni, ha az ember kifizeti a vizsgálat díját. Ismerősöm élt a lehetőséggel, mert ő nem fog mankóval járkálni 3 hónapig, meg a kieső bevétel is több, mint a nem támogatott vizsgálat ára.  Ügyes! 

 

András

400 ezer forintomba került a kórházi kiruccanás

2013.01.21. 06:00

sokpenz.jpgA nyitott sebem mellett, a belső varrat nem bírta sokáig és lett egy csinos kis gyermekfej nagyságú sérvem.

Tisztelt Praxis!

 

Elég sok jót olvastam az Uzsoki utcai kórházról, de ezt sajnos nem tudom megerősíteni. Engem nőgyógyászaton műtöttek és sajnos nagyon el lett szúrva az egész műtét. Először is hatalmas 30 centiméteres vágást alkalmaztak a beígért 10 cm helyett és nem bikini vágással, hanem hasközépi vágással lettem megműtve. Mai napig nem értem, hogy miért kellett felmenni a padlásra, ha a pincében szereltek. Kaptam egy fertőzést, majd vérátömlesztést és sok sok antibiotikumot. Egy hónap után 5 cm mély nyitott sebbel engedtek haza, amit én kezeltem naponta legalább 5-6 alkalommal. Minden esetben újra és újra le kellett vennem a kötést és a seb zuhanyoztatása után újra be kellett kötöznöm. Ráadásul, amikor kértem, hogy tb támogatásra kapjam a kötszereket, közölték, hogy már 10 éve nincs támogatás rá.

 

Kemény 3-400 ezer forintomba került ez akis kiruccanás, ugyan is legalább 5 hónapig kellett ezt a herce hurcát végeznem, mire begyógyult a seb. A nyitott sebem mellett, a belső varrat nem bírta sokáig és lett egy csinos kis gyermekfej nagyságú sérvem. Remélem, hogy a sebészeten sokkal jobb tapasztalom lesz a sérvműtétem következtében, mert a sebész orvost nagyon dicsérik aki el fogja végezni rajtam a beavatkozást. Többet tudok majd írni erről a műtétem után. Nagyon szeretnék azokhoz, tartozni, aki sok jót is írnak erről a kórházról.

Ordítanak gyógyítás helyett

2013.01.19. 06:00

arguing doctors.jpgSzomorú,hogy ordítani mernek velünk,pedig a gyógyításra tették fel az életüket.

Tisztelt Praxis!

 

Én a várpalotai rendelőintézetben tapasztalt hiányosságról szeretnék írni. 3-ik babával vagyok várandós. Mivel Várpalotához tartozunk,így oda kel járnom.(Egyelőre)

A panaszom a következő: Van egy 2 éves kislányom,aki méretre 4 évesnek felel meg,viszont nem tud még sokat sétálni,mellőlem hamar elszalad.A másik lányom 9 hónapos,ő kb 1.5 éves baba méretnek felel meg.Járni még nem tud. Babakocsival szinte lehetetlen közlekedni,mert nem fér fel a buszokra.Ha kiveszem belőle a babát,hogy összecsukjam,hová tegyem addig?A sárba?17 hetes terhes vagyok,nagy bajom,hogy kb.10-15 percenként muszáj(bocsi,hogy így kiírom),pisilnem,mert nem tudom tartani.Ezek a gondok miatt,kénytelen párom hordani vizsgálatra,szerencsére van autó.A gyerekeket visszük,mert nincs kire hagyni őket.

 

Nőgyógyászat:kérünk időpontot,mindig 12 órára kapjuk az UH vizsgálatra.Odamegyünk kb,10 perccel hamarabb és SORSZÁMOT kapunk.12-13-ig van Uh vizsgálat(ha jól tudom),ha eddg nem férünk be,mert általában több mint 10-en szoktunk lenni,akkor mehetünk haza vizsgálat nélkül.Az orvos,kiabál,gúnyolódik,és panaszkodik,hogy sírnak a gyerekek a váróban,beszól"a szülésre is beviszem a gyerekeket?"Az apukákat nem engedi be az UH vizsgálatra,csak 10 ezer forintért.(4D).Tanácsadást ua. az orvos végzi.11-re adnak időpontot,ismét sokan vagyunk,és ott és akkor mondja meg,hogy kell-e maradni vizsgálatra vagy UH-ra.Na,hát én a vizsgálatra nem mindig vagyok felkészülve lelkileg és szoknyával.Jobb helyeken előre megbeszéljük.

 

Tanácsadásra 1 órával előbb oda kell menni,persze ezt is utólag tudtuk meg,sorszámot kérni.UI:Belgyógyszat.Kapok időpontot,fél órával hamarabb ott vagyunk,mert csak 10,45-11-ig lehet sorszámot kapni.Vérvételi eredmény még nincs kész,de adnak időpontot,nem szólnak,hogy azt meg kell várni.Több mint 1 órát ültünk ott,éhesen,mert nem mertem enni,hátha bármikor behívnak.Betegmozgás nincs,a kv-t viszik be a rendelőbe.Mi meg odakint(dugig a váró),várunk.Bejutotam.Közlik velem,hogy kell a vérvételi eredmény.Mire én:nekem ezt honnan kellett volna tudnom,nem én kértem az időpontot(választási lehetőség nincs),nem szólt senki.Erre ordít velem a dr,-nő,hogy mit idegeskedek,jöjjek vissza máskor.Dühöngve mentem haza.Hogy ne kelljen,ezt a megaláztatást újra átélnem,magánorvoshoz megyünk.9000 ft a díja.

 

Amit a havi vitaminomon spórolok meg,leszokok a kv-ról(nem árt),és nem veszek ruhát magamra.1 db gumis derekú szoknyám van,elég lesz az.Tudom:nekem legalább van miből váltani.Nagyon sajnálom a nőket,akik ugyan ezen a megaláztatáson mennek keresztül,mint amin mi.A párom minden alkalommal,könyörög a munkahelyén,hogy engedjék el,hogy tudjon velem jönni.Ezekre a napokra pénzt nem kap.A védőnőm nem jön ki házhoz,mert messze lakunk tőle.10 perc gyalog.Inotán nincs nagy távolság.A nőgyógyász Dr...,,a belgyógyász,Dr.....

 

A sebészetre is időpontot adnak,párom volt bent.13 óra körül ment,vérző újjal,azt mondták neki:kérjen időpontot.Mutatta az ujját,sürgős eset volt,nagy nehezen kapott sorszámot.Majdnem 2 óra múlva jutott be.Az ő utána érkező betegeket bármilyen bajuk volt,haza küldték,mert vége volt a rendelésnek.Veszprémbe nem mehetünk,mert nem fogadnak bennünket,mert Várpalotán van Rendelőintézet.A vérvételen nagyon kedvesek a nővérek.Bárcsak mindegyik emberként bánna velünk.Szomorú,hogy ordítani mernek velünk,pedig a gyógyításra tették fel az életüket.

Le a kalappal a kórház előtt

2013.01.18. 06:00

baby-smiling-why-babies-smile.jpgKöszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból.

Kedves Praxis Blog!

Csupa panaszt olvasok a Praxis blogon, ami persze nem csoda a pénzhiánnyal küszködő magyar egészségügy körülményei között, ezért gondoltam, leírom a mi történetünket is, hogy lássa mindenki, ilyen is van (pedig ezek a nővérek, orvosok sincsenek jobban megfizetve, mint máshol).

Szerencsére nekem soha semmilyen kórházi élményem nem volt még a szülésen (császármetszésen) kívül, amely a Bajcsy kórházban történt és szinte csak pozitív élmények értek (leszámítva néhány kissé morcos csecsemős nővért és egy roppant fárasztó szobatársat) a benn töltött 3 nap során.

De ami miatt billentyűzetet ragadtam, az a Madarász kórház csecsemő osztálya, ahol az elmúlt másfél évben kétszer, illetve háromszor is jártunk sajnos – először apnoe miatt, másodszor egy tervezett alváslabor vizsgálaton töltöttünk benn egy éjszakát, harmadszor krupp gyanúval került be a kislányom és vele együtt én is. Ezek az események az első fél év alatt történtek, ami eléggé sokkoló egy friss édesanya számára, de őszintén elmondhatom, hogy az összes ott dolgozó orvos és nővér mindent megtett azért, hogy a félelmeinket csökkentse. Eléggé értelmes emberek vagyunk, de nem voltunk a képességeink teljes birtokában az ijedtségtől, de mindent többször türelmesen elmagyaráztak, megnyugtattak minket.

 

Első alkalommal, mikor légzéskimaradás gyanújával vizsgálták a kislányomat, volt kardiológiai vizsgálat és szív ultrahang, koponya ultrahang és mellkas röntgen, neurológiai vizsgálat, tényleg úgy éreztem, hogy mindent megtesznek, hogy kiderítsék, jól van-e a baba. Összesen két éjszakát töltöttünk bent, a gyermekem észre sem vett semmit gyakorlatilag az egészből. Ezek után javasolták egy külön időpontra az alváslabort, szerencsére sehol sem találtak semmit, és azóta sem történt olyan esemény, ami újabb aggodalomra adott volna okot. (Azért ilyenkor eszembe jut, hogy ez a rengeteg vizsgálat mennyi pénzbe került volna, ha nem TB finanszírozott egészségbiztosításunk lenne.)

A második (illetve tulajdonképpen az alváslabort is számítva harmadik) alkalom a pici fél éves korában volt, krupp gyanúval kerültünk be. Pont karácsony volt, mikor 25-én délután a kislány sírdogálósan ébredt az alvásából, ami rá nem volt jellemző sosem, és hőemelkedése volt, estére pedig belázasodott. Az éjszakát egész jól végigaludta, de aggódtam, ezért másnap elvittük az ügyeletre. Rengetegen voltak és 2-3 óra várakozás után bekerültünk egy öreg és morcos doktornőhöz (lehet, én is morcos lennék, ha karácsonykor dolgoznom kellene…), aki jól leszúrt bennünket, hogy nem vettük észre, hogy ez krupp? Nem vagyok gyerekgyógyász, de olvastam már a krupp tüneteiről (ugató köhögés például), ilyenről szó sem volt a kislányom esetében. Azt mondta, az első kruppot komolyan kell venni, különösen ilyen kicsi korban, ezért rutinosan indultunk a Madarász kórházba ismét. A kedvem egyből jobb lett, mikor a tündér ügyeletes doktornő csupa mosollyal közölte a vizsgálat után, hogy nem olyan vészes a helyzet, de megfigyelik a gyermeket a biztonság kedvéért. Ez a kis kaland ezúttal három napig/éjszakán át tartott nekünk. Különösebb kezelést nem kapott a picur a lázcsillapításon kívül, adtak párásítót a szobába, volt fül-orr-gégészeti vizsgálaton, de szerencsére hamar jobban lett. A legijesztőbb dolog a branül volt, amit a pici kézfejébe kapott érkezéskor, hogy szükség esetén azonnal tudjanak neki gyógyszert adni, de végül nem került erre sor. Minden nap más nővérkével találkoztunk, de egytől egyik mindenki kedves és segítőkész volt. Egy szép és fiatal doktornő volt a kezelőorvosunk, angyali türelemmel, elbocsájtáskor még kúppal is ellátott minket otthonra, amelyről mostanság tudtam meg, hogy milyen horror áron lehet kiváltani a patikában. Ez volt az az alkalom, amikor megfordult a fejemben, hogy szívesen adnék a nővérkéknek pénzt, de sajnos senkivel nem találkozunk újra, így egy nagy adag csokoládét vitt be a férjem az osztályra a hazamenetelünk napján, aminek nagyon örültek. A kislányom ezt az alkalmat sem érezte igazán meg, hazaérkezés után sem borult fel a napirendje, nem változtak meg a szokásai.

Mindhárom alkalommal végig a gyermekemmel lehettem, tudom, hogy ez jogom is, de soha senki nem húzta miatta a száját (egyedül a vizit idejére kellett elhagyni az osztályt). Külön szobában voltunk mi kettecskén. A gyerekágy mellett áll egy kihúzható fotelágy, amin anyuka benn töltheti az éjszakát ingyen, de ha le is akar feküdni rendesen vetett ágyba, azért kell már fizetni. Napi háromszori étkezés is jár anyukának, amíg benn van a gyermekkel.

Köszönet és hála minden ott dolgozónak, hogy könnyebbé tették a benn töltött pillanatokat és a sok aggódás mellett csak a jóra emlékszem a benti napokból. Reméljük, azért nem találkozunk a közeljövőben. :)

Üdvözlettel,

Uhrner Gabriella

 

Hiába szenvedtem, ide-oda küldözgettek

2013.01.17. 06:00

fajdalmaim-vannak-gerincfajdalom.jpgAkinek már fájt valaha a dereka, az tudja, milyen  „öröm”  ilyenkor akár egy lépést is megtenni!

Történetem 2012. novemberében, az egri kórház Sürgősségi Osztályán.  Akkor már kb. két hete szenvedtem derékfájásom miatt, melyre 2 hónapra múlva MR vizsgálatra előjegyzést és tablettás, valamint injekciós gyógyszereket kaptam. Állapotom nem javult és nem bírva tovább a fájdalmat, a  4 napos ünnep második napja lévén, mivel máshová nem mehettem, kezeimmel a térdeimre támaszkodva bevánszorogtam a sürgősségi osztályra. Beírattam magam a triage pultnál és viszonylag rövid, kb. 20 perc várakozás után be is hívtak a vizsgálóba. Beérkezve a nővérke meglátva furcsa, hét rét görnyedt állapotomat, az első megjegyzése az volt” miért ide jöttél,mért nem az idegsebészetre, vagy a neurológiára”? Mit is mondhatnék?! Onnan ahonnan segítséget várnék, egy ilyen „kedves” fogadtatás igazán „jól esett”!!!

 

Szegényke biztosan nem tudta, hogy ezek az osztályok ünnepnap nem dolgoznak, de természetesen akut ellátást máskor sem végeznek, hiszen erre találták ki a sürgősségi osztályt. Azt az osztályt, ahol Ő dolgozik! (vagy csak kellene neki) A doktornőnek elmondtam a panaszomat, azt is, hogy már szedek gyógyszereket és az MR vizsgálatra is elő vagyok jegyezve. Meghallgatva panaszomat felajánlotta a fájdalomcsillapítást, de az MR vizsgálat kérését  nem, mivel   „Ő ezt nem meri, csak ha átmegyek és magamnak elintézem”. Átvánszorogtam tehát a RTG osztályra, ahol az ottani doktornő látva állapotomat, szenvedésemet, minden további nélkül, megígérte és kérte, küldjék át neki a vizsgálatkérő lapot. Akinek már fájt valaha a dereka, az tudja, milyen  „öröm”  ilyenkor akár egy lépést is megtenni! Nos, visszabotorkáltam a sürgősségi osztályra, ahol 5-10 perc várakozás után behívtak. Közöltem a doktornővel, hogy megcsinálják a vizsgálatot, csak küldjék át az MR kérő lapot. Meghallva ezt az adminisztrátor, máris beszólt  :,hogy már kaptam korábban kérőlapot!

 

(Megrémülhetett, mivel a másolat kinyomtatásához  rá kellett volna kattintania az egér bal gombjára és ez megerőltető lehetett a számára.)   Megjegyeztem, hogy nem hoztam magammal, mire kérte, menjek el érte! Nos, akkor szakadt el nálam az a bizonyos cérna! Megköszöntem a segítséget és elindultam kifelé, megjegyezve, hogy elmegyek Miskolcra, az ottani sürgősségire, az ambuláns lapomra pedig nyugodtam írják rá, hogy önkényesen távoztam! Ezután újabb vánszorgás következett vissza a RTG osztályra, szólni, hogy ne várjanak, nem jövök.

 

 Mikor mindezt elmeséltem a doktornőnek, ledöbbent, de a vele egy társaságban lévő traumatológus orvos is aki megkért, ne menjek máshová, hiszen állni sem bírok, mivel ő most a baleseti sebészeten rendel , majd ő megírja a kérőlapot és ellát gyógyszerekkel. Elfogadtam a segítségét, melyet köszönök G. T. Dr-nak. Az MR vizsgálat olyan betegséget mutatott ki, melyet hamarosan operálni kell. Ezután öt nap kórházi kezelés következett a neurológiai osztályon és most már talán rendbe jöttem, köszönet érte azoknak az orvosoknak, akik a saját munkájuk mellett a sürgősségi osztály munkáját is elvégzik! 

 

Tisztelettel  Egy volt kórházi dolgozó

Kommentár - Elfogadni a halált...

2013.01.16. 06:00

bereavement-sky.jpgMa a kórház végzi a test körüli teendőket, a család a bürokratikusat. Intézkedés, bejelentés, kijelentés. Szabad még leülni kisírni magunkat?

Ott az öregember lefeküdt egy gyalogfenyő-bokor mellé, mely őt a naptól eltakarta, a kisleánykát odaültette maga mellé, és megfogta kezét.

– Ide hallgass rám, Marina. Én most lefekszem ide, behunyom a szememet és aludni fogok sokáig. Engem nem szabad senkinek felébreszteni. Te ne várj rám itten, mert nagyon sokáig fogok aludni [….]

A gyermek hallgatta okosan, amit az öreg beszélt. [….]

– És most mondd el előttem azt az imádságot szépen.

A gyermek letérdepelt és imádkozott halkan, az öregember utánamondá azt töredezett hangon.

Amen, amen.

– Most pedig csókolj meg még egyszer.

A gyermek lehajolt szépapjához, s remegve csókolá meg annak tisztességes arcát.

– Áldjon meg téged az Isten, kisleánykám.

És azzal végigfeküdt a száraz haraszton az öregember, szemeit lehunyva csendesen, két kezét mellén összetéve, egymáshoz az ujjak hegyeit, ahogy szokták a halottak, kiket a terítőre tesznek.

A gyermek csak nézte egy ideig, hogy igazán oly mélyen fog-e aludni szépapja, mint mondá; nem merte őt felkölteni, aki az Istennél alszik; sírni sem mert ott fennhangon, csak úgy némán hullottak nagy könnycseppjei a kezében tartott száraz zabkenyérre.”

 

Idézet: Jókai Mór, A régi jó táblabírák

 

A fenti idézetnek annyiban van köze a mai témához, hogy ez indította el a gondolatot.

 

 

Elfogadni a halált… Emberi mivoltunk egyik legnehezebb feladata. De emberi feladat. Az állatoknak nincs tudomása a halálról, a jövendőről. Az emberivé fejlődött elme és tudat áldása és átka ez. Tudnunk kellene együtt élni vele. De valahogy egyre nehezebben megy.

Az elmúlt 1-2 generáció alatt pedig jó nagy lépéseket tettünk a halállal való „békesség” tudatától távolodva.

 

 

A halál kikerült az otthonunk falai közül. A kórház levette ezt a „terhet” a családok válláról. Jó ez? Persze, könnyebb a hozzátartozóknak. Sokszor megoldhatatlan feladat lenne egy súlyos beteggel, haldoklóval otthon lenni, ápolni. De nem biztos, hogy lelkileg jó. Én azt hiszem, látnunk kellene a halált. A házunkban. Valahogy megtanulni békésebben együtt élni a tudattal. Elfogadóbban.  Ma az az általános, hogy a beteg idegen környezetben, idegen emberek jelenlétében, magára hagyatva távozik közülünk. És a család éveken át emészti magát azzal, vajon szenvedett-e? Mit érezhetett?

 

 

Nagyapám hosszú ideig volt beteg, kórházból ki, be. Míg végül nagymamám beszélt az orvosokkal, akik azt mondták, nem tudnak tenni már érte semmit, a fájdalmait csillapítják, de meggyógyulni nem fog. Hazahozatta. A háziorvos járt ki gyógyszerezni, fájdalmat csillapítani. A félhomályos szobában, az ajtó melletti ágyon ült nagyapám. Feküdni már nem tudott, fullad tőle. Velünk volt még hetekig. És végül otthon halt meg, a saját ágyában, a felesége és a lánya (nagymamám és édesanyám) közelében. 11 éves voltam. Mélyen bennem maradt ez. Ma is úgy hiszem, hogy így volt jó.

 

 

Édesanyám 48 évesen halt meg, hirtelen. Este lefeküdt aludni és nem kelt fel többé. A ravatalon szép és békés volt az arca, aludt. Megsimogattam a haját. És életemben először éreztem magam „felnőttnek”. Hogy már nem vagyok az ő kicsi lánya. Már nekünk kell ilyet intéznünk, temetést.

 

 

Rituálék. Segítenek. A különböző koroknak megvolt a maga halálrítusa, gyászrítusa. A szem lezárása, az áll felkötése, a test mosdatása, ünneplő ruhába való felöltöztetése. Az elhunytért végzett utolsó szolgálatok.Gyászruha, siratás, virrasztás, halotti tor. Közösségi rituálék voltak.

Ma a kórház végzi a test körüli teendőket, a család a bürokratikusat. Intézkedés, bejelentés, kijelentés. Szabad még leülni kisírni magunkat?

 

 

Szeretnék békében lenni a halállal. Úgy, mint a nagymamám.  Beszélni akart velem egyszer, elmondani, miket intézett a temetésével kapcsolatban, hol vannak a ruhái, amiket majd ráadjunk… Hárítottam, ne beszéljünk erről. Bántotta őt, szeretett volna megnyugodni afelől, hogy mindent, amit tudott, elintézett előre. Évekkel később nőttem csak fel ahhoz, hogy nyugodtan le tudjunk ülni, megbeszélni ezeket. Részéről nem volt ebben semmi hisztérikus félelem, vagy ilyesmi, amit odaképzelnél. Nyugodt, szinte tárgyilagos hangon beszélt, mint aki utazni készül és számbaveszi, becsomagolt-e mindent.

 

Azóta is él, de erről nem beszéltünk többet. Már elmondta, amit erről akart, több jajjgatnivalót pedig nem talál a témán. Mikor nagyapámat temettük, megsiratta. Mikor mindkét gyerekét el kellett temetnie, abba ő is belehalt egy kicsit. De a saját halálára nyugodtan tekint. Az a mi megsiratnivalónk lesz.

 

És ez talán még nehezebb. A saját halálunkra felkészülni. Így elfogadni ennek tudatát.

 

Szeretnék békében lenni a halállal.

 

Helia

Soha nem ismerik el, ha hibáznak

2013.01.15. 06:00

169851_med.pngKészüljön fel arra is, hogy bármit hibáznak soha senki nem fogja elismeri, de még egy "elnézést kérek"-et sem fog kapni. És el is bagatellizálják.

Tisztelt Praxis Blog!  

 

Én pusztán figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy ha esetleg bekerülne a Margit kórház sebészetére,

 

1. Vigyen orvosi kisokost, vagy laptopot. Mert hiába ígérik meg, hogy el fogják pár mondatban mondani, mi fog történni a műtét alatt, és ezzel íratják velem a papírt hogy beleegyezek alá, mégsem mondanak semmit... (Szorongásos panaszaim vannak, megnyugtató lett volna legalább tudni mi vár rám.)

 

2. Hívja fel a figyelmét arra az összes orvosnak, hogy habár az édesanyja is be fog jönni, azért mivel úgy is harminc éves, esetleg majd neki is elmondják hogyan sikerült a műtét. Nekem semmit nem mondtak. Nem vagyok értelmi fogyatékos, nincs gyámom és bizony-bizony jó tizenkét éve nagykorú is vagyok. Mégis édesanyámtól tudtam meg a második nap, hogy az a gyanús harmadik flastrom, valamint azért van rajtam mert műtét közben történt egy kis baki, is rajtam felejtették a kauterizálót. Vagy ilyesmi, mindenki mosta kezeit, majd közölték, felszíni sérülés. (Harmadfokú égés volt, ami később a "nem kell vele semmit se csinálni" intelem miatt elfekélyesedett. Két hónapig gyógyult (!), életem végéig rajtam marad a heg. Az egész bal mellizmom fájt tőle, annyira mély volt, Egy levél fájdalomcsillapítót szedtem be. A Csobánka téri rendelőintézet sebésze meg volt döbbenve a láttán.)

 

3. Készüljön fel arra is, hogy bármit hibáznak soha senki nem fogja elismeri, de még egy "elnézést kérek"-et sem fog kapni. És el is bagatelizálják.

 

4. Vigyen füldugót, az osztályon ugyanis hiába van minden szoba tele éppen esetleg altatásból ébredező, még az alvást igénylő betegekkel, folyamatosan csapkodják az ajtókat.

 

5.Jól jegyezze meg a betegjogi képviselő adatait, és semmiképp ne érezze magát rosszul ha végül úgy dönt, megírja milyen kiváló bánásmódban volt része, úgy hogy a családja az utolsó félretett pénzét adja oda a kezelőorvosnak, hálából. (Mi lett volna, ha nem visz neki a családom semmit? Esetleg még belém is varnak valamit?)

 

6. Dietetikust keressen külön, mert akit kirendelnek aznap nem fog menni, és mire odatalál az ágyához, addigra Önök esetleg épp a műtéti altatásban lesznek még. (Az egyedüli pozitívum, a két éjszakás nővérke, akik valóban lelkiismeretesek voltak, hála és köszönet nekik.)

 

7. Ha esetleg a főnővér valamelyik fia, hasonló munkakörben dolgozik, vagy dolgozott mint az Őn egyik szobatársa, készüljön fel rá hogy végig kell szenvednie Önnek is, és a szobatársnak is (műtéti napon, Ő műtét utáni napon) a "kényszer" munkaügyi tanácsadást.

 

 Mindezeket már leírtam a betegjogi képviselőnek is, nem én vagyok bolhás öregasszony, csupán nem számítottam rá hogy ennyire szarnak majd a fejemre. Nagyon rossz élmény volt, igyekszem mindet megtenni hogy soha többé ne kerüljek be oda. Megjegyzem, nem én kértem a sorstól epebetegséget, nem hinném hogy a genetika hajlam miatt én tehetnék róla hogy rajtam is kijött. Szeretett Magda nagymamám nagyon sokat vesződött szintén vele.

 

Én szinte fizikailag is a tükörképe vagyok. Tehát, ha mondjuk bungee-jumpingoltam volna, és teszem azt lezuhanok és összetöröm magam, akkor nyilván megállapítható lett volna hogy én kerestem a bajt. A szomszéd ágyon fekvő hölgy, szintén nem örült a hirtelen jött érdeklődésnek, ők sem számítottak arra hogy ennyire kevés információ és törődés lesz az osztályrészük. Mivel, tökéletesen beazonosítható vagyok a történet alapján, teljesen fölöslegesnek érzem a nevem leírását.  Adjon az Isten mindenkinek jó egészséget, mi ateisták pedig igyekszünk tenni is érte. Csak kórházba ne kerüljön az ember, pláne ide. Erre a bánásmódra nem mentség, hogy egy ideig be is volt zárva ez az osztály. Köszönöm a figyelmet.

© 2010-2012 praxis
blogszabályzat