PÁCIENSVAKÍTÁS SZOMBATHELYI SEBÉSZ MÓDRA

2017.03.28. 06:21

2_tbeh61ms_1.jpgAz elkövetkező fél év felért számomra egy rémálommal, folyamatos fájdalom, irritáció, égető érzés, gyakorlatilag minden nap a túlélésről szólt. Nem volt olyan ülő-, álló-, vagy fekvőpozíció, mely alatt nem éreztem volna az irritációt, belegondolni is szörnyű, hogy mi lett volna velem, ha fizikai munkát kellett volna végeznem.

Tisztelt blogszerkesztők,

 

Több mint négy éve szinte FOLYAMATOS fájdalmaim és idegirritációm van. Ez idő alatt mintegy 50 alkalommal voltam orvosnál, kb. 20-szor egy budai magánklinikán. Amit a szombathelyi orvosok elrontottak, azt mindig Budapesten próbálták helyrehozni. Számos panaszlevelet benyújtottam, ezeket többnyire ignorálták vagy pedig vérlázítóan semmitmondó sablonválaszokat kaptam (ezeket is csatoltam) .

 

A levelek a konzisztencia végett az alábbi sorrendben olvasandók: proktológus1-2-3-4, proktológusorvig5, főig, főig2. Végigolvasásuk eléggé időigényes (pedig az utóbbi csaknem egy év történéseit nem is rögzítettem, mivel teljesen belefáradtam az egyoldalú levelezgetésbe), de higgyék el, hogy távolról sem unalmasak, mivel az orvosok jóvoltából az idő előrehaladtával számtalan kabarettisztikus jelenet játszódott le. Végső lehetőségként transzparensekkel tiltakoztam pár héttel ezelőtt, no persze erre sem érkezett semmiféle reakció.

 

Négy mellékletet a citromail.hu. levelezési rendszerén küldöm, mivel a gmail. com valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem "hajlandó" azokat csatolni.

 

Üdvözlettel, Csamári Zoltán

 

screenshot_2017-02-13-11-03-19.png

 

PÁCIENSVAKÍTÁS SZOMBATHELYI SEBÉSZ MÓDRA

           

                         TRAGIKOMÉDIA  HÁROM (?) FELVONÁSBAN

 

 Proktológus 1.

 

Bizonyára meglepődve veszi kézbe ezt a kis irományt, de már régóta fontolgattam ennek a megírását.

Mivel nem akarom rabolni az idejét, megpróbálok tömören, lényegre törően fogalmazni.

Tavaly augusztusban műtött meg dr. Tamási Tamás belső aranyérrel. Mivel pár héttel később sem enyhültek a panaszaim, felkerestem őt, aki teljes megdöbbenésemre azt közölte velem, hogy azért nem szűntek meg a panaszaim, mert nem hiszek a gyógyulásban. A főorvos úr érdes stílusára már Ön is felhívta a figyelmemet, de azt még álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan stílusú magyarázattal áll elő, ami méltatlan egy főorvoshoz. Ezek után a főorvos úr a legnagyobb lelki nyugalommal ráírta a leleteimre, hogy a betegségem további sebészeti beavatkozást nem igényel.

Ezt követően fordultam Önhöz, aki a seb megvizsgálása után sűrű fejcsóválások közepette közölte velem, hogy vénás tágulatom van, amit - amennyiben konzervatív kezelésre nem javul – meg kell műteni.

 

A számomra végzetes következményekkel járó műtétre november 13-án került sor. Már a másnapi székletürítés közben és utána is éreztem, hogy „valami nem stimmel”, de súlyos, állandó fájdalmakat a  műtét következményeinek tulajdonítottam.

Egy héttel később a varratokat az Ön távollétében az asszisztense távolította el. Ez irányú tapasztalatok hiányában én nem tudom felmérni, hogy az ilyen jellegű varratok eltávolítása mivel jár, az azonban bizonyos, hogy olyan iszonyú fájdalmaim voltak, hogy az asszisztensének többször szünetet kellett beiktatnia, mivel a varratok be voltak ágyazódva. Az öt közül az egyik varrat nem is került eltávolításra, mivel állítólag olyan mélyen volt, hogy az asszisztense nem fért hozzá. Ám a doktor úr a végszóra betoppant, és megnyugtatott, hogy az majd úgyis kiesik önmagától. Kisebb meglepődésemre a doktor úr ekkor meg sem vizsgált…

 

  Miután a fájdalmaim egyre intenzívebbé váltak, újfent jelentkeztem Önnél, és ekkor diagnosztizálta nálam a fissurát. A szó jelentésével már első hallásra tisztában voltam, de természetszerűleg nem tudtam arról, hogy létezik egy ilyen végbélbetegség. Az Ön  által adott magyarázat, hogy ezt akár egy kisebb gyümölcsmag is okozhatja, már abban a pillanatban finoman szólva gyanút ébresztett bennem, de hát mi alapján is lehetett volna nekem ekkor még a leghalványabb ellenvetésem is.

 

  Otthon az internet segítségével azonmód belevetettem maga a problémakör tanulmányozásába, és meglepően hamar rekonstruálni tudtam a betegség kialakulását. A végbélrepedés a műtét utáni első székletürítéskor keletkezett, mivel a varratok annyira leszűkítették a végbélnyílást, hogy a széklet robbanásszerűen távozott. Ez számomra – bármennyire is hadakozik Ön majd ez ellen e sorok olvastán – egy kőbe vésett tény, mivel ezt csak én tapasztalhattam meg.

 

  A kezelések során a barátságos légkör ellenére többször is éreztem, hogy a doktor úrnak nagy erőfeszítésébe kerül, hogy az én egyszerű, laikus kérdéseimre válaszoljon, ezért a foghelyről odavetett kurta válaszok helyett én inkább az internettel „konzultáltam”. Nekem nincs doktori címem, de van diplomám és mellesleg négy felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezem, de higgye el a doktor úr, hogy a főképp angolul folytatott böngészés során az átlagember iszonyú mennyiségű információra bukkan az anális fissurával kapcsolatban ( Lásd: The causes of anal fissures”). Az interneten tudományos igényű tanulmányokon keresztül kezdve betegek beszámolójáig gyakorlatilag mindenfajta betegséggel kapcsolatban szinte feldolgozhatatlan mennyiségű információ áll rendelkezésre- persze elsősorban angolul. Ebből kifolyólag egy orvos nagyon hamar „lebukhat”, ha a páciensét álmagyarázatokkal próbálja meg „etetni”.

 

 Az elkövetkező fél év felért számomra egy rémálommal, folyamatos fájdalom, irritáció, égető érzés, gyakorlatilag minden nap a túlélésről szólt. Nem volt olyan ülő-, álló-, vagy fekvőpozíció, mely alatt nem éreztem volna az irritációt, belegondolni is szörnyű, hogy mi lett volna velem, ha fizikai munkát kellett volna végeznem. Laikus révén az Ön által alkalmazott kryofissurektómia helyességéről nincs jogom véleményt formálni, de azt hiszen, hogy az a tény, hogy az Amerikai Proktológusok Társasága által 2011-ben kiadott kézikönyv (Lásd: „ASCRS cryo therapy, textbook”) nem ajánlja ezt az eljárásmódot, mivel nem megfelelő alkalmazás esetén a belső záróizom sérülését illetve inkontinenciát okozhat, sokat elmond annak elavultságáról.

 

Miután a kezelés sajnos eredménytelen maradt, Ön még egyszer megpróbálta megműteni a fissurát, de eléggé komikus módon csak a műtét elkezdésekor – miután már az érzéstelenítőt is megkaptam – derült ki, hogy a doktor úr nem fér hozzá az ominózus részhez. Ezt követően az Ön által a szombathelyi kórházi orvosokkal állítólag lefolytatott konzultáció során kiderült, hogy ők sem vállalják az altatásos műtétet. Ennek magyarázata az Ön részéről - mint számomra utólag világossá vált – egy igazi színjáték volt. A magyarázatok között az szerepelt, hogy nincs meg a kellő műszerezettség, a fissura a belső záróizmot érinti, műtét során fennáll az inkontinenciaveszélye, ennek bekövetkezte esetén az esetleges orvosi per kockázatát pedig egyik orvos sem vállalja. Ekkor adta meg nekem dr. Csatár Éva telefonszámát, majd szépen kisunnyogott (sajnos ez a legérzékletesebb szó ennek leírására) a rendelőhelyiségből, egyedül hagyva az asszisztensével. Ezek a pillanatok a számomra eléggé döbbenetesek voltak, utólag azonban teljesen nyilvánvaló vált a számomra, hogy csak egy Ön által szándékoltan előadott hazugságáradattal álltam szemben.

 

A doktor úr nagyon is jól tudja, hogy (még ha nem is alkalmazza ezt a sebészeti eljárást), hogy a  konzervatív kezelésre nem javuló anális fissurák gyógyításának következő lépcsőfoka a lateralis sphyncterotómia, ami a végbélrepedések több mint 90 %-ánál gyógyulást eredményez. Az asszisztense az Ön távozta után elmesélte nekem, hogy az egyik, úgyszintén anális fissurában szenvedő korábbi betegük az inkontinencia veszélye miatt nem vállalta a budapesti műtétet. Az egész egyszerűen elképesztő, hogy Ön a betegeit az inkontinenciával való riogatással riasztja el az esetleges gyógyulástól. A lateralis sphyncerotómia során nyilvánvalóan az inkontinencia eshetőségét is figyelembe kell venni, de ennek veszélye a későbbi teljes gyógyuláshoz képest elenyésző (Lásd: „Incontinence after lateral sphincterotomy”). Teljesen valószínűtlennek tartom azt is, hogy Ön, mint nyugdíjas proktológus soha nem hallott volna még dr. Csatár Éváról, aki ezen a téren a legnagyobb szaktekintélynek számít (legalábbis a telefonszámán kívül semmilyen információval nem tudott szolgálni sem a doktornővel, sem a következő műtéttel kapcsolatban).

 

 A doktornőnek három különböző proktológiai problémát kellett orvosolnia. El kellett neki távolítania kettő anopapillát (az egyik megnagyobbodott illetve a másik csaknem egy cm átmérő nagyságú  duzzadt, és be is volt gyulladva. A legsúlyosabb panaszokat valószínűleg az a behegesedett szövetrész okozta, aminek átvágása és begyógyulása után lényeges javulást éreztem. Ezt a behegesedett részt a doktor  úr nem vette észre - valószínűleg ehhez valóban  megfelelő orvosi berendezések kellenek – a megfelelő diagnózus hiányában azonban egy heges szövetre teljes hiábavaló a kamillás ülőfürdő vagy a különféle végbélkúpok alkalmazása - mint ahogy én is hasztalan  vásároltam fel a kőszegi Rossmann áruház kamillatea készletét. A következő lépésként a doktornő részleges lateralis sphynctertómiát végzett, ami szintén hozott némi javulást, azonban egyelőre a gyógyulás gyötrelmesen hosszú folyamatnak tűnik.

 

 Sajnos még mindig szinte minden mozdulat kisebbfajta fájdalommal jár, és ha nem akarok fájdalmat érezni, akkor ügyelnem kell arra, hogy milyen ülő-, fekvő -, vagy állópozíciót veszek, ami ugyebár nem egy nagy életminőség. Távol álljon tőlem, hogy panaszkodjak, de bármennyire is fáj kimondani, de ebbe a helyzetbe a doktor úr felelőtlensége taszított, és néha iszonyú düh munkál bennem a tehetetlenségem miatt. Tudom, hogy a pályafutása során rengeteg embert hozzásegítette a gyógyuláshoz, de én sajnos nem tartozom közéjük.  

 

2013. szeptember

 screenshot_2017-02-13-11-02-59.png

 

Proktológus 2.

                      INTERMEZZO

 

(Ez történt a beteg szemszögéből nézve, és általa lejegyezve, ami jó okkal soha nem lett feltüntetve az ambuláns lapon)

 

A beteg elmondása szerint 2014 december 29-én egy olyan fibrómát távolítottunk el cauterrel, amely korábban semmilyen panaszt nem okozott nála.

 

Ezt megelőzően a hónap első felében két bőrkeményedés-csomó került eltávolításra, melyek után a beteg jelentős javulást érzett.

 

A második műtéti varrat előtti kontrollvizsgálat során a beteg közölte velem, úgy érzi, hogy még egy utolsó bőrkeményedés kivágása szükséges. Én erre azt válaszoltam, hogy erre közvetlenül a második varrat kiszedése után sor is kerülhet, ami december 29-én meg is történt.

 

A beteg elmondása szerint otthon megrökönyödve észlelte, hogy  a beavatkozás  egy olyan jóindulatú bőrelváltozást érintett, amely korábban soha semmiféle panaszt nem okozott nála. Ez a bőrlebeny egy thrombotizált nodus felvágása után keletkezett,  ez a műtét még 2010 május 31-én történt.

 

Azóta számtalan proktológia vizsgálaton és műtéten esett át, azonban egyetlen alkalommal sem vetődött fel annak a szükségessége, hogy ezt a jóindulatú bőrelváltozást el kell távolítani.

 

A beteg szerint a félreértés azon alapulhatott, hogy valóban észlelhető még egy bőrkeményedés - amit én első alkalommal el is ismertem -,  ez azonban valószínűleg fájdalom - és irritációmentes. (dr. Kulcsár Botond)

 

screenshot_2017-02-10-23-47-20.png

 

Proktológus 3.

 

II. FELVONÁS

 

Tisztelt dr. Nagy István,

 

 Nagyon furcsa gondolatok kavarognak bennem, az Önnel folytatott beszélgetés utólag eléggé szürreálisnak tűnik, mintha nem is orvosnál lettem volna, hanem egy jogtanácsosnál. Ön remek taktikai érzékkel próbálta elterelni a figyelmet a valódi problémáról (három szombathelyi sebész műhibájáról), és készségesen jogi tanácsokat osztogatott. Nem hiszem, hogy egy főorvosnak arra kellene pazarolnia az idejét, hogy a pácienseinek jogsegélyt nyújtson, arra ott van a betegjogi képviselő intézménye. Bár annak személyéről illene korrekt tájékoztatást adni, mivel az Ön kollégáival ellentétben furcsa módon a kőszegi háziorvosom asszistense tudta, hogy a kifüggesztett tájékoztatóban szereplő személy már rég nem foglalkozik ilyesmivel. Előre is leszögezem, távol áll tőlem a jogi csatározás, ha ez az immár hároméves ügy napvilágra kerül, akkor is legfeljebb egy újságíró ismerősöm tollából humoreszk formájában. Annál inkább nem hajlok az efféle megoldás felé, mivel az Ön sajátos logikai eszmefuttatása alapján nekem azt kellene bizonyítanom, hogy az a fibroma, amelyet a dr. Kulcsár Botond figyelmetlenségből kivágott, egyáltalán létezett. Ön szerint nekem mindenképp tárgyi bizonyítékkal kellene rendelkeznem ahhoz (az Ön szavai szerint fényképpel...), hogy hitelt érdemlően alá tudjam támasztani az állításomat. Sajnálatos módon nem szokásom sebészi beavatkozások előtt fotográfusokhoz járni, és sajnos azokat az anopapillákat sem őriztem meg naftalinban prezerválva, amelyeket Budapesten dr. Csatár Éva operált ki, cáfolandó a dr. Tamás László által felállított diagnózist.

 

A főorvos úr megpróbálta fenntartani a korrektség látszatát, arra azonban már nem vette a fáradtságot - bizonyára részben az időhiány miatt, és részben amiatt is, mivel    érspecialista lévén ez a betegség nem az Ön kompetenciája -, hogy rövid pillantást vessen a kórelőzményekre.

 

A dr. Tamás Lászlóhoz címzett levélben már összefoglaltam a kálváriám egy részét. Tizennégy alkalommal voltam a dr. Csatár Évánál, és nyolc műtéten estem át, mire a doktornőnek sikerült orvosolnia a különböző belső proktológiai problémákat. Ezután sajnos a kifolyt és megkeményedett genny következtében egy nagy kiterjedésű és összefüggő megkeményedett bőrterület alakult ki. A doktornő tanácsára napi többórás sós melegvízes ülőfürdőt vettem, ami a nyár közepétől az ősz végéig tartott. Bizonyára sok ember irigylésre méltónak tartotta volna helyzetemet, hiszen vízben töltöttem a nyarat, sőt - lévén, hogy két fürdőszobánk is van - két helyszínen is nyaralhattam. Valójában azonban a döbbenetes nagyságú bőrkeményedés okozta, gyakorlatilag  folyamatos irritáció óriási pszichikai megterhelést jelentett. Még a nyár elején azzal a célzattal, hogy esetleg kapok valamilyen tanácsot, felkerestem a szombathelyi proktológiát. Itt egy roppant különös vizsgálatban volt részem dr. Jáger László részéről, mivel az ambuláns kezelőlapok és a dr. Tamás Lászlónak címzett iromány egy legalább negyed órát igénybe vevő áttanulmányozását - amelynek során a doktor úr csendre intett, bár én hiába vetettem ellen, hogy a kórelőzmények ismerete a jelenlegi panaszaim szempontjából irreleváns - egy kb. 5-10 másodperces vizsgálat követte. Azt gyakorlatilag a mai napig nem tudom, hogy mi alapján jött ki a vizsgálati eredmény (6 óránál mérsékelt hegesedés, amely sebészeti teendőt nem igényel), miközben az egész hátsó felemet (ez nem egy egzakt orvosi terminus) a laikus számára is jól észlelhető, összefüggő bőrkeményedés borította. A doktor urat valószínűleg az a bizonyos ominózus levél bőszítette fel, és az orvosi szolidaritásvállalás számlájára írom a kissé morózus attitüdjét és az ez alapján hozott impulzív döntését. Idén tavasszal a dr. Kulcsár Botondot várva összefutottam vele, és a javára irandóan fel is ajánlotta, hogy megvizsgál, de én ezt elutasítottam, úgy gondolva, hogy miután a dr. Kulcsár Botond okozta a problémámat, neki is kell ezt orvosolnia. Az alibivizsgálatra rákérdezve a doktor úr azt válaszolta, hogy ő úgy látta jónak, hogy neki ennyi idő is elegendő a diagnózis felállításához (Nos így már számomra is minden érthető...).

 

Gyakorlatilag egy kegyetlenül hosszú időszak után csak december elejére jutottam el abba a stádiumba, hogy az összefüggő, megkeményedett bőrfelületből pár bőrkeményedés-csomó alakult ki, amit laikus szemmel úgy véltem, hogy már operálhatóak. Itt jogosan vetődik fel az a kérdés, hogy ha a pár hónappal ezelőtt, a dr. Jáger László által felállított diagnózis alapján a betegségem semmilyen teendőt nem igényelt, akkor a dr. Kulcsár Botondnak miért kellett megműtenie decemberben háromszor is. Bizonyára a bőrkeményedések csak úgy varázsütésre nőttek ki. Mindenképpen meg kell említenem, hogy a dr. Kulcsár Botond mindvégig végtelenül segítőkész és korrekt volt velem szemben, és amikor legutoljára szembesítettem vele, hogy a harmadik bőrkeményedés helyett (ami egyébként most is szembeszökően látható, de az ánuszgyűrűn kívül elhelyezkedve érzésem szerint nem okoz panaszt) egy csaknem öt éve meglévő, semmilyen problémát nem okozó jóindulatú bőrelváltozást távolított el, hirtelen meglepődésében szóban el is ismerte a tévedését, arra hivatkozva, hogy ez volt a nagyobb bőrcsomó...Az ambuláns lapon ez a tény nyilvánvaló okokból nem szerepel.

 

Utólag már megbántam, hogy a “szofisztikált” tükrös technológiát nem vettem igénybe, de ekkor már a munkaidejük  legalább egy órája lejárt, aminek érhető módon valamennyien hangot is adtak, és még négy további  beteg ücsörgött kint. A heg sajnos továbbra is meg van, bár valószínűleg kisebb és halványabb, mint három hónapja volt (akkor a dr. Kulcsár Botond szerint 2×2 mm nagyságú volt), és továbbra is folyamatos, tompa fájdalmat okoz, ami eléggé deprimáló. Első pillantásra nehezen észlelhető, de az atrófiás hegek összes ismeretőjegyét magán hordozza: kicsi, kerek és mélyebben helyezkedik el, mint a környező bőr felszíne. Nagyon is meglepő lenne, ha egy heg 2-3 hónap alatt szőrén-szálán eltűnne, felérne egy valódi orvostudományi szenzációval , tekintve, hogy a hegek átlagos érési folyamata egy év.

 

A főorvos úr egy elismert és kiváló érsebész, ezt egyrészt bizonyítja a rendelőben várakozó betegek serege, másrészt a csaknem félnapos várakozás alatt önkéntelenül is megütöttte a fülemet a betegek részéről az Önre vonatkozó elismerő szavak. A proktológia azonban nem a szakterülete, és ezért nem is vártam Öntől semmilyen érdemi beavatkozást. Amikor azonban otthon utánanéztem az Ön által diagnosztizált proctalgia fugax betegségnek, sajnos azt sem tudtam, hogy kínomban sírjak vagy nevesssek, ugyanis ennek a betegségnek a tünetegyüttese olyan messze esik az általam tapasztaltaktól, mint népiesen szólva "Makó Jeruzsálemtől (lásd a csatolmányt) .

 

Bár a fent leírtaknak talán némileg ellentmond, de csaknem mindig segítőkészséget tapasztaltam, az asszisztensek részéről is, ami sajnos olyan túlzásokban is megnyilvánult, hogy egyesek még saját diagnózis felállítására is vették a bátorságot (az análcentrikusság áltudományos maszlag, és kizárólag szexuális vonatkozása van). Az is roppant zavaró, ha egy sebészeten dolgozó asszisztens a páciens pszichológiai profilalkotásával foglalkozik, és ezirányba próbálja befolyásolni az orvost ( a panaszaim kizárólag szomatikus és nem pszichoszomatikus eredetűek). Az a tény, hogy az asszisztensek a folyamatos időhiánnyal presszionálják az orvosokat, sajnos csak az egészségügy siralmas állapotával hozható összefüggésbe. Sajnos az ország talán legnagyobb szégyenfoltja, hogy az egészségügyi dolgozók messze nem kapják meg sem az anyagi, sem az erkölcsi elismerést, és a túlnyomó többségük lelkiismeretesen és erőn felül teljesít.

 

Soha senkinek a szakmai hozzáértését nem vontam kétségbe, ha esetleg a dr. Tamás László az általam leírtakat meg kívánta volna cáfolni, lett volna rá lehetősége, azonban teljes mértékben negligálta a hozzá címzett irományomat, egy árva szóra sem méltatott.Bizonyára ennek is meg van az oka, amit dr. Csatár Éva szakvéleménye is alátámaszt.

 

Elfogadhatatlannak tartom, hogy immár harmadik alkalommal "fuserál el" valamit egy szombathelyi sebész, és akkor azt a tanácsot kapom, hogy menjek valahova máshova a panaszaim orvoslására.

 

Az is elég elszomorító, hogy immár másodszor kell írásban kommunikálnom a panaszaimat, mivel a rendeléseken az időhiány és általam gyanítható okokból végig sem hallgatnak.

 

Ha esetenként cinikus voltam, az az adott szituáció abszurditásának tulajdonítható, ezért emiatt elnézést kérek.

 

A főorvos úrtól is elnézést kérek, hogy Önt zavartam a levelemmel, hisz Ön csak belecsöppent ebbe helyzetbe. Én nem várom el egy sebésztől, hogy egy fikarcnyi empátiakészséggel is rendelkezzen, hisz különben nem tudna összpontosítani a tényleges probléma megoldására, az azonban szerintem jogos elvárás, hogy tudatában legyen egy adott sebészeti beavatkozás esetleges következményeivel. Az a tény pedig, hogy orvosi hanyagság és oda nem figyelés miatt immár csaknem három éve gyakorlatilag folyamatos irritáció és fájdalom közepette élek, egész egyszerűen elképesztő és felháborító.

 2015. június

 

Üdvözlettel

 

Csamári Zoltán

 

Proktológus 4.

 

screenshot_2017-02-07-12-05-52.png

 III. FELVONÁS

 

 Az eseményfolyamat konzisztenssé tétele érdekében még el kell mondanom, hogy június végén - miután dr. Kulcsár Botond áprilisban azt javasolta, hogy még három hónapot várni kellene a heg kivágásának hatékony elvégzése érdekében - a szokásos hétfői proktológiai vizsgálaton jelentkeztem, és itt proktológus hiányában irányítottak a másnapi rendelésre dr. Nagy István főorvoshoz. Miután megdöbbentett a diagnózisa, és továbbra is folyamatos fájdalmaim voltak, intéztem a második levelet a főorvos úrhoz. Egy heti eredménytelen várakozás után fordultam a betegjogi képviselőhöz, aki sok mindenen meglepődött, de leginkább azon, hogy mindazok után, ami történt velem több orvos hibájából kifolyólag, még egy kurta válaszra sem méltattak. A betegjogi képviselő egy panaszlevél benyújtása mellett azt javasolta, hogy kérdezzek rá a mélységes hallgatás okára. Én naivan fel is"méltóztattam" hívni dr.  Nagy Istvánt,  hisz egy főorvostól nyilvánvalóan nem várható el, hogy a bokros teendői mellett időt szakítson egyes „képzelt” betegeire. A főorvos úr időhiányra hivatkozva először valóban nem is akart velem szóba állni, de "bizonyos" dolgok belengetése után pár óra múlva mégiscsak talált magának egy kis időt. A főorvos úr kellemes meglepetésemre kimondottan udvarias és korrekt volt velem szemben - csak a kérdéseimre nem kaptam választ. Iletve arra igen, hogy az ő véglegesnek tekinthető diagnózisa szerint heg nincs,  és ezt egyébként is már mindkét kórházbeli proktológus megállapította (sic! - április eleje óta rajta kívül senki nem vizsgált meg!). A főorvos úr szavai szerint (a beszélgetést az engedélyével rögzítettem) mindenki azon van, hogy "önnek tisztázzuk a dolgait" (most már érthetővé vált a hosszas hallgatás, a "mindenki" bevonása mérhetetlen időt vesz igénybe) - de én viszont egyébként is bizalomvesztéssel vagyok az intézmény iránt. Merem remélni, hogy a Markusovszky Kórházat nem egy főorvos testesíti meg, de egyébként tökéletesen megértem a főorvos úr érvrendszerét. A főorvos úrnak többnyire ennél sokkal súlyosabb betegségeket kell felelősségteljesen  orvosolnia,  ami nagy stresszel jár, - az én - gyakorlatilag folyamatos fájdalommal járó betegségem - ezek mellett bizonyára  eltörpül. Arra viszont továbbra sem leltem meg a kielégítő választ, hogy a főorvosok miért  nem tudnak őszinte,  konkrét válaszokat adni a konkrét kérdéseimre. Én nem hinném, hogy a páciensek lerázása benne szerepelt volna az orvosképzés régebbi curriculumjában. Végül a főrvos úrral abban maradtunk, hogy nyugodtan fordulhatok bárkihez,  de őhozzá már nem, mert neki még egy alaposabb vizsgálat után sem állna módjában módosítania a diagnózisán. Az a tény, hogy a szakmai hübrisz rossz tanácsadó,  a későbbiekben még megerősítést nyer.

 

Az, hogy a dolgok az alábbiakban egyre mosolyfakasztóbb jelleget öltenek,  sajnos nem az én érdemem.

 

Vajon ki is érthetne jobban a hegekhez, mint olyan sebész, akinek a szakterülete a plasztikai sebészet - teszi fel magának a kérdést az egyszeri páciens. Ráadásul dr. Gerencsér József nyilvánvalóan marketingcélokra készült YouTube videója roppant szimpatikussá is tette számomra a főorvos urat. Amikor egy hét múlva felkerestem a kórházi rendelőben nagy megkönnyebbülésemre még az is megkönnyítette a helyzetemet,  hogy a főorvos úr tisztában volt azzal, hogy ki vagyok és mi a panaszom!!! Esküszöm,  hogy soha nem jártam nála orrplasztikán, pedig a fentieket olvasván egyesek arra gyanakodhatnának,  és a konteo híve sem vagyok. A főorvos úr gyorsan elvégzett egy villámgyors vizsgálatot, arra a legkisebb mértékben sem tartott igényt,  hogy megmutassam neki a heget. Miután hirtelen felindulásból kiszaladt a számon, hogy egy ilyen "alapos"  vizsgálat után nem látom értelmét annak,  hogy megírja az ambuláns lapot, a főorvos úr " fellengzősen és arrogánsan kijelentette, hogy akkor távozzak mihamarabb,  mert rá várnak a betegei. A "kedvenc"  asszisztensem erre rátromfolva szardonikus kézmozdulattal mutatta, hogy hogyan dobta a szemétkukába a neki és a dr. Nagy Istvánnak címzett levelemet. Szinte éreztem a felém áradó „rokonszenvet és segítőkészséget”, szerintem - ha visszacsöppentünk volna vagy száz évvel korábbra - az önjelölt orvosnő javallatára még lobotómiát is végeztek volna rajtam a kényszeres análcentrikusság kigyógyítása céljából. A főorvos úr ezután most már tényleg segítőkészen javasolta, hogy keressem fel dr. Rakos Gyula proktológust a magánrendelőjében - szerintem ezzel is kellett volna kezdenie, és akkor egy kellemetlen pácienssel kevesebbel kellett volna bajlódnia,  és még több idő jutott volna a pácienseire. Mindamellett,  hogy megértem, hogy a dr.  Gerencsér József főorvos úrnak sem szakterülete a proktológia - bár egy heget szerintem kis jóindulattal minden sebésznek illene felismernie – a főorvos úr egész idő alatt csak arról feledkezett meg,  hogy most nem a magánrendelőjében tartózkodik,  hanem egy szolgáltató közintézményben.

 

Bár nem egy standupra számítottam,  a humorról dr.  Rakos Gyula is gondoskodott("Hát én aztán jól kifogtam ezeket  a proktológusokat"/miért nem megyek a dr.  Kulcsár Botond után Svédországba?). Sok időt nála sem töltöttem, gyorsan megállapította,  hogy dermatitisem van - ezt én is láttam a latin megnevezés tudta nélkül (Utólag utánajárva valószinűleg ez a heg elleni Contractubex túlzott használatának egyik mellékhatása).

 

Sajnos hiába próbáltam arra ösztökélni a főorvos úrat,  hogy a fibróma kivágásának helyét egy kicsit alaposabban vizsgálja meg,  szerinte 35  év tapasztalatában (ő mondta) nyugodtan megbízhatok - tehát nincs semmiféle heg.

 

Mindezek után - miközben továbbra is szinte folyamatos fájdalmat éreztem és az otthoni "tükrös gardróbszekrény" technika igénybevételével gyakorlatilag pillanatok alatt lokalizálni tudtam a heget(Nem emlékszem, hogy abban a felsőfokú intézményben,  ahol én anno végeztem,  tanították volna ezt) - kezdtek bennem is sokasodni a kérdőjelek. Mindennek ellenére tettem még egy próbálkozást a főrvos úrnál - miután még a neten beszéltem dr. Jachymczyk Györggyel, a Fejér Megyei Kórház főigazgató-helyettesével (gimnáziumi osztálytársam), aki megerősítette, hogy a "Gyula nagyon jó orvos", és adjam át neki az üdvözletét. Átadtam - és reménykedtem benne, hogy  egy ilyen referencia nyomán talán az én problémám is több figyelmet kap. Sajnos úgy éreztem,  hogy a főorvos úr mintha már a szabadságát töltené. Megkérdezte,  hogy volt-e vérzésem (soha nem volt), hol van a kilenc óra (az ominózus heg helye), majd miután röviden megvizsgált,  olyan furcsa viselkedést tanúsított,  amit mindmáig nem tudok a helyére tenni(illetve talán mégis ?). Gyorsan hozzátette,  hogy a véleménye nem változott,  majd szabályszerűen kiviharzott a rendelő melletti helyiségbe. Még szerettem volna feltenni neki egy-két kérdést, de az asszisztense megnyugtatott, hogy ha a főrvos azt mondja, hogy nincs heg, akkor nincs is... még talán azt felejtette hozzáfűzni, hogy... és punktum. Ez a jelenet kisértetiesen felidézett bennem egy a dr.  Tamás László által előadott mutatványt,  csak arra jobban illik a kislisszolás megnevezés. Azt hiszem, hogy ezt a kifejezést mindenfajta sértés nélkül használhatom azután, hogy pár évvel korábban - még kezdő beteg koromban - egy szombathelyi proktológus (miután csak nagy nehézségek árán sikerült helyet foglalnom a vizsgálati asztalon) ezt a jelenlévő betegszállítók elfojtott kuncogása közepette azzal nyugtázta, hogy végre „sikerült az attrakció”.

 

Mindezek után már csak egyetlen opció maradt - irány Budapest  dr. Csatár Évához – immár 15. alkalommal ( A MÁV most már tényleg adhatna egy kis törzsutaskedvezményt). És láss csodát, az eddig három főorvossal is bujócskát játszó furfangos heg pillanatokon belül előkerült. Ez sajnos nem a doktornő különleges érdeme, hiszen előlem sem sikerült elbujnia. A doktornő injekciót adott a hegbe annak felpuhulása érdekében. Azt már én teszem hozzá, hogy a szteroidos injekciókúrát a végérvényes gyógyulás  érdekében még folytatni kellene...tehát sajnos a happy end - bár dramaturgiailag most már illene bekövetkeznie - még most sem jött el.

 2015. augusztus

 

Proktológusorvig

 

Tisztelt Orvosigazgató Úr!

 

Ezen levelemben arról kívánom tájékoztatni Önt, hogy a három és fél óta tartó kálváriámat rövidesen a nyilvánosság elé tárom egy olyan online site - on, amely akár több tízezer olvasót is elérhet.

 

A régóta érlelődő döntésemhez a végső lökést azok az események adták meg, amelyek az Önnel lefolytatott első beszélgetésemet követően zajlottak le.

 

Nem tudhatom, hogy szerteágazó tevékenysége közepette időt kíván-e szakítani ezen, úgyszintén hosszabb lélegzetvételű irományom elolvasására - a tapasztalataim nem ezt mutatják -, én csupán azt ajánlhatom, hogy a levél végén a vastag betűkkel szedett részt feltétlenül szíveskedjék elolvasni, itt ugyanis mindennemű polkorrektség mellőzésével összefoglalom az egész ügy mibenlétét, amelyet a legvégén magasan kvalifikált orvosok tragikomédiából bohózattá silányítottak.

 

Utólagosan nézve a fogalmazványaim most már elsődlegesen a nyilvánossághoz szólnak, ami egyelőre még Önöknél is nagyobb hatalom.

 

Önnel később még két alkalommal folytattam telefonbeszélgetést, melyek alapján azt szűrtem le, hogy Önt a lezajlott "vizsgálatról"  a dr. Jáger László alaposan félretájékoztatta.

 

Fontos kihangsúlyoznom, hogy én Öntől nem kértem semmiféle vizsgálatot, hisz azt már pár héttel korábban a dr. Csatár Éva professzionális módon elvégezte, csupán a megkezdett szteroidos injekció kúra folytatását kértem. Ön - nyilván hivatalból - rögvest megpróbálta elhessegetni a felelősséget a kórházról egy olyan érvrendszerrel, amelyben őszintén szólva Ön sem hihet. (Nem akarnak beleavatkozni egy olyan terápiába, amelyet egy másik orvos kezdett el, és amelynek hatékonyságáról a proktológusi szakma nem alakított ki egységes álláspontot.) Nos, abban a burokban élő szombathelyi sebészszakma egységes, hogy a folyamatosan fájó heg kezelésének leghatékonyabb módszere az, ha azt észre sem veszik (Lásd dr. Nagy István, dr.  Gerencsér József, dr. Rakos Gyula).

 

Ön végülis - tekintettel a folyamatos neuropátiás fájdalmaimra - rendkívüli és átfogó vizsgálatot ígért (amit én nem kértem), de akkor már hagytam, hogy a dolgok elinduljanak a maguk menetén.

 

   Akkor hát nézzük, hogy milyen módon zajlik le egy, az orvosigazgató által elrendelt sürgős és rendkívüli vizsgálat a szombathelyi Markusovszky kórházban - a nagyobb áttekinthetőség végett pontokba szedve.

 

  1. Az Önnel folytatott beszélgetésünk után hat (!!!) nap múlva, a szokásos hétfői proktológiai napon hívott fel dr. Jáger László azzal, hogy befáradhatok a vizsgálatra, és külön kérdésemre azt is megerősítette, hogy akár aznap is. Ez egy kissé faramuci helyzetet eredményezett, de azért bíztam benne, hogy egy önérzetében sértett orvosban (lásd 2. felvonás) felülkerekedik az orvosi elhivatottság. Sajnálatos módon a doktor úrban kicsinyes módon inkább a feledékenység kerekedett felül. Illedelmesen páciens módjára a szokványos fél napot végigvárva a rendelőbe belépéskor azt kellett konstatálnom, hogy a doktor úrnak se híre, se hamva, így kompetencia híján az azonnali és rendkívüli vizsgálat egy újabb héttel eltolódott.
  2. Két hét után azonban - hála az orvosigazgató úr hathatós közbenjárásának - bejutottam a mindenre kiterjedő proktológiai vizsgálat szentélyébe, no persze az obligát 4-5 órás várakozást követően. Ezek után már gyakorlatilag nem vártam semmit, és a semmi önjóslatúlag be is következett. Azt azért elvártam volna a doktor úrtól, hogy legalább annyi erőfeszítést tesz, hogy önerőből hajlandó lesz lokalizálni a heget, a dr Csatár Éva által leskiccelt diagram megtekintése után azonban kénytelen volt elismerni a heg létezését.
  3. A doktor úr szerint a szteroid injekció nem optimális megoldás, mert vékonyítja a bőrt. (Pár héttel később a dr. Csatár Éva somolyogva közölte velem, hogy a hegbe beadott injekció lényege pontosan ennek a hegnek a vékonyítása és felpuhítása) . Amellett a doktor úr még kiváló sebész, hogy még soha nem adott be egy ilyen injekciót, ennek elmondásával a glória azonban nem esett volna le a fejéről. Azt a bizonyos “nyulat" a bokorból kiugrasztva - álnaívan rákérdezvén az esetleges dermatológia kompetenciájára - a doktor azon nyomban kapva-kapott a tálcán felkínált lehetőséggel, és ezután mindannyian (még a gyakran orvososdist játszó szakasszisztens hölgy is) egyetértettünk abban, hogy a heg kezelése elsősorban dermatológus szakterülete (nesze neked szakambuláns vélemény). Itt mellesleg megjegyzendő, hogy a dr. Csatár Éva szakmai pályafutása elején hat évet a bőrgyógyászati osztályon töltött a végbél közeli bőrelváltozások jobb megismerése céljából, nyilvánvalóan ennek köszönhető, hogy át tudja érezni, milyen fájdalommal és irritációval jár egy proktológiai heg.

 

Az a heg, amely a doktor úr szerint érzékenységet nem mutatott, két héttel később a doktornő szerint már érzékenységet jelzett (lásd a két ambuláns lapot). Ez az apró mozzanat is jelzi, hogy a doktor úr sokkal inkább a problémáim iránt volt érzéketlen.

 

  1. A doktor úr kerek-perec kijelentette, hogy ezt a heget nem kell kezelni, majd idővel (csak évek kérdése???) megszűnés a folytonos fájdalom. Ez a diagnózis azért irtózatos előrelépés ahhoz képest, hogy egy heget három főorvos szerint nem is illik észrevenni.

 

A fájdalomnak a trivializálása azért enyhe nyugtalansággal tölt el, miután a világ legismertebb oktatókórházának, a Johns Hopkins-nak a honlapja (www.hopkinsmedicine.org/scars) a teljesség igénye nélkül az alábbi terápiákat ajánlja : dermabrasion/chemical peels/collagen injections /cortisone injections /cryosurgery/laser resurfacing/punch grafts/surgical scar revision. Az nem szerepel az ajánlások között, hogy "letting the patient suffer 'till he totally freaks out".

 

Az én esetemben ráadásul nem egy szépészeti hegről van szó, hanem egy olyan hegről, amely idegeket nyomva folyamatos fájdalmat/irritációt okoz.

 

Azt csak remélni merem, hogy az ambuláns lap alján lévő kitétel - panasz esetén kontroll - csupán a szokványos panelmondat, és nem a cinizmus netovábbja.

 

   Ezt követően én még két rövid telefonbeszélgetést folytattam Önnel. A második beszélgetés végét szó szerint idézem Öntől, mivel a telefonom minden beszélgetést rögzít: "Így,hogy most én intéztem önnek ezt a rendkívüli vizsgálatot, és hál'istennek azt mondták, hogy semmilyen jellegű elváltozás... és most részünkről ezt lezártnak tekinthetjük." Erre csúszott ki a számon dühtől vezéreltetve az Ön udvarias felvezetője után az elsőre valóban meghökkentőnek tűnő "blabla" kifejezés. A szó jelentése az értelmező szótár szerint szándékos mellébeszélés.Mindenki eldöntheti a történtek alapján, hogy mindez mennyiben volt rendkívüli és mennyiben volt vizsgálat. Majd ön kikérte magának ezt a szeretett népvezérünk által a politikai közbeszédben is nemrégiben meghonosodott szót és rövidre zárta a beszélgetést. Ezek után kérje ki Ön a kórház érintett orvosaitól azt is, hogy gyakorlatilag bármilyen magatartást megengedve maguknak a páciensekkel szemben és a kényelmetlen tényeket elhallgatva Önt hozzák ilyen helyzetbe.

 

Ha Ön kíséri magának ezt a szleng kifejezést, akkor én nem kérhetem ki magamnak, hogy a kórház orvosai "jóvoltából" gyakorlatilag folyamatosan szenvedek???

 

   Mielőtt a lényegre térnék, ki kell térnem még egy felháborító mozzanatra. Pár héttel később Budapesten a doktornő azzal fogadott, hogy a dr. Nagy István egy orvoskonferencián elmondta neki, hogy feljelentettem a kórházat, és arról panaszkodtam neki, hogy túl sokat kér a kezelésemért. Nos, ha feljelentettem volna a kórházat, akkor arról Önnek is tudnia kellett volna. A főorvos úrnak csak arról panaszkodtam felháborodottan,hogy a szombathelyi sebészek slendriánsága miatt közel húsz alkalommal kellett felutaznom Budapestre, és a kezelésem költségei már közel félmillióra rúgnak (ebbe benne foglaltatik a kb. 200 ezer ft utazási költség és a három szombathelyi proktológusnak juttatott csekély hálapénz is.) A dr. Nagy István erre csupán azt a megjegyzést tette, hogy ő is szeretne ilyen jól keresni. Tapasztalatom szerint a főorvos úr eddig is hadilábon állt a tényekkel, de azok ilyetén való kifacsarására nem számítottam tőle. Ha az elmúlt években valaki is a panaszaim megszüntetése érdekében -  professzionálisan és empatikusan ténykedett -  az egyes egyedül a doktornő volt. A doktornőnek a dr Tamás László ügyködése után négy (!!!) különböző problémát kellett megoldania, és még szerencse, hogy megengedhetem magamnak az "utazgatásokat".

 

És a rengeteg "ömlengés" után szorítkozzunk a lényegre, amely teljességgel elsikkadt eddig. A betegjogi képviselő javaslatára írtam meg a panaszlevelemet, amelyre másfél hónap után sem kaptam választ. A betegjogi képviselő szerint a panaszok túlnyomó többségére válaszolni szoktak és illik is, de mindez csupán szokásjog alapján történik és a főigazgató úrra nézve nincsen semmilyen kényszerítő erő. Tehát lehet szelektálni és amely ügy menthetetlen, az eltűnik a süllyesztőben. A szokásjogokat egy modern közösségben egy erkölcsi maxima alapján illik betartani - ezeket legfeljebb potentátoknak képzelő egyének ignorálják. Miután személyesen is felkerestem Önt, némi kibúvókeresés után Ön óriási kegyet gyakorolt azzal, hogy elrendelt egy "rendkívüli vizsgálatot". Saját bevallása szerint persze az immár három éve tartó kínlódásaimat leíró formabontó színházi felvonások elolvasására nem jutott ideje. Arra a leglényegesebb momentumra sem tértünk ki, ami dr. Kulcsár Botond nevéhez fűződik. Tudom, hogy ilyenkor összezár a szakma, de a doktor úr nem szorul rá a szerecsenmosdatásra, mivel később ő is elismerte a figyelmetlenségét, és ő volt az egyetlen, aki korrekt volt velem szemben. Ezért sem gondoltam volna, hogy az orvosigazgató úr megkísérli "belémbeszélni" azt, hogy az csupán az én állításom, hogy a doktor úr olyasvalamit műtött ki, amit nem kellett volna. Nem akarok kioktatónak tűnni, de soha egyetlen orvos sem volt kipréselni magából egy kurta "elnézést" - Ön sem, de ez talán azzal is magyarázható, hogy az orvosi szótár ennél sokkal szofisztikáltabb kifejezéseket tartalmaz.

És újabb kérdések, amelyeket rajtam kívűl senki sem fog felvetni:

  1. A dr. Nagy István miért nem ismerte el egy olyan heg létezését, amit még egy laikus is észrevesz?
  2. A dr. Gerencsér József mióta vizsgálja prekoncepcióval a betegeket, és ha előre tudja a diagnózist, akkor ugyan miért vizsgálja meg őket?
  3. A dr. Rakos Gyula főorvos úr miért tartja a legcélravezetőbbnek azt a módszert, hogy miután a második vizsgálatot követően revidiálnia kellene a korábbi diagnózisát, inkább lóhalálában kirohan a rendelőjéből, csakhogy ne kelljen szóba állnia velem?

3+1 Miután tényekkel alátámasztva írásban hangot adtam a panaszaimnak, a fenti három orvos (valamint még a dr Jáger László is) vajon miért érzett hirtelenjében elengedhetetlen kényszert arra, hogy semmibe vegyék a panaszaimat?

 

Felvetődhet Önben, hogy mire fel ezek a hosszú tirádák, az állandó nyavalygás, kekeckedés, kötözködés, kákán is csomót keresés - ami egyébként iszonyú távol áll a mentalitásomhoz.

 

 Akkor zanzásítva elmagyarázom: HÁROM ÉS FÉL ÉV ÓTA NEM TUDOK FÁJDALOM NÉLKÜL MOZOGNI. AZ ÜLÉS IS CSAK GYAKORLATILAG AKKOR ELVISELHETŐ, HA SIKERÜL VALAMILYEN NYAKATEKERT ÜLŐPOZITURÁT FELVENNEM - DE SAJNOS EZ A RITKA ESET. MINDEZ HÁROM SZOMBATHELYI ORVOSNAK "KÖSZÖNHETŐ". ÉLETMÓDOT KELLETT VÁLTOZTATNOM, ÉS A MOZGÁSOMAT A LEHETŐ LEGMINIMÁLISABBRA KELLETT KORLÁTOZNOM. SAJNOS A HEG KITERJEDÉSÉNEK CSÖKKENÉSE ÉS FELPUHULÁSA -  AMI NEM AZ ÖNÖK KÖZREMŰKÖDÉSÉNEK KÖSZÖNHETŐ - NEM JÁR LINEÁRISAN EGYÜTT A FOLYAMATOS IRRITÁCIÓ ENYHÜLÉSÉVEL. KÓSTOLJON BELE PÁR NAP EREJÉIG AZ IDEGFÁJDALOMBA, ÉS UTÁN MAJD"HÁL'ISTENEZHET", HOGY CSUPÁN NÉHÁNY NAPIG KELLETT KIBÍRNIA. MOST IS MINDEN MOZDULAT FÁJDALOMMAL JÁR, ÉS HA NAGYON RITKÁN SIKERÜL ELHELYEZKEDNEM, AKKOR AZOK A RÖVID IDEIG TARTÓ FÁJDALOMMENTES IDŐSZAKOK FELIDÉZIK BENNEM A RÉGI ÉLETEMET, AMIT AZ ORVOSOK VETTEK EL TŐLEM. EZEK UTÁN A FÁJDALOM- ÉS IRRITÁCIÓMENTESSÉG EGY VALÓSÁGOS ÚJJÁSZÜLETÉS LESZ - MAJD VALAMIKOR.

 

Lehet, hogy az én esetem abba a bizonyos tipikus "állatorvosi ló" kategóriába esik, de a családtagjaim és az ismerőseim szerint sokkal inkább voltam eddig szamár, hogy ilyen kitartóan ragaszkodtam a teljesen egyoldalú "levelezgetéshez". Én azonban naívan mindig  bíztam az orvosi etika mindenekfelettiségében- bár tudom, hogy az orvosok túlnyomó többsége emberfeletti munkát végezve eszerint ténykedik - ennyi emberi tisztességtelenséggel azonban soha életemben nem találkoztam.

 

Ennek az irományomnak a hangvétele mellesleg messze nem fejezi ki azt a dühöt, ami bennem munkál néha amiatt, hogy szombathelyi orvosok hosszú évekre tönkretették az életemet, majd önhittségük tudatában kisiskolás szintre lesüllyedve csúfot űztek a tényekből, próbálván fenntartani tévedhetetlenségük mítoszát. Én pedig az igazságérzetemből űznék csúfot azzal, ha mindezt ennyiben hagynám.

 

Mindezek után ez a történet nem érhet véget azzal, hogy az orvosigazgató úr kikéri magának, Ön a saját érdemei, szakmai tudása és tapasztalata mellett nem is ezért van ebben a pozícióban.

 

Egyébként pedig én kérem ki magamnak...mert én a történtek okán megtehetem.

 

Üdvözlettel,

 

Csamári Zoltán

 

Kőszeg, 2016. 01. 11.

 

screenshot_2016-02-01-14-11-34.png

screenshot_2016-06-20-23-29-02.png

screenshot_2016-06-20-23-25-47.png

 

 

Főig 1.

 

Tisztelt Főigazgató Úr,

 

Először is szeretném elnézését kérni, hogy álnevet írtam a borítékra, ugyanis mindenképpen el szerettem volna érni, hogy a levelem az Ön kezébe kerüljön.

 

A nevem Csamári Zoltán. Egy az Önök kórházában négy évvel ezelőtt történt félresikerült proktológiai műtét óta FOLYAMATOS fájdalmak és irritációk közepette "élek". Ez idő alatt 43 alkalommal voltam szakorvosnál, ebből 19-szer egy budai magánklinikán, 13 műtétem volt.

 

Három különböző szombathelyi proktológus hanyagságából és figyelmetlenségből eredő hibákat próbálták meg orvosolni Budapesten, mialatt a Markusovszky kórházban egy szikrányi segítséget sem kaptam. A betegjogi képviselő javaslatára panaszlevéllel is fordultam Önökhöz, ami másfél hónapig porosodott az igazgatóságon, és csak akkor reagáltak rá, amikor személyesen kértem a választ. Sajnos csupán a felelősség elhárítását és az orvosok között kitűnően működő szolidaritásvállalást tapasztaltam.

 

A panaszlevél több orvosnak írt levelekből tevődik össze, összességében meglehetősen terjedelmes és egy kívülálló számára helyenként szórakoztatónak és meghökkentőnek tűnhet, de sajnos minden szava fedi a valóságot. Az Orvosigazgató Úr, aki a panaszommal "foglalkozott", saját állítása szerint szintén csak beleolvasott. Mivel a Főigazgató Úrnak feltehetőleg úgyszintén nem lesz ideje ilyen semmisségekkel foglalkozni (Egy ember élete ugyan mit számít egy kórháznyihoz képest), ezért nem nyomtattam ki, mivel szerintem köznapi fordulattal élve "kár érte a tinta". Mindenesetre arra a valószerűtlen esetre számítván, hogy a Markusovszky kórházban bárkit is fikarcnyit érdekelne a szenvedésem története, a levélfolyamot mellékelem SD-microkártyán.

 

Én csupán a tapasztalataimat írtam meg az érintett orvosoknak, úgymond a saját igazságomat, ami valamennyi kívűlálló orvos által megerősítést nyert, bár tudom, hogy az orvostudományban nem létezik objektív igazság.

 

Mindezek után én csupán egyetlen kérdést szeretnék felvenni Önnek. A végső lökést ehhez a 2016. június 20-án a proktológián történtek adták meg, amit a korábbi tapasztalataimból kifolyólag csak vonakodva kerestem fel, de a háziorvosom azzal bíztatott, hogy olyan nem létezik, hogy egy beteget ellátását egy nyilvánvaló hazugság ürügyén egy  orvos elutasítja korábbi vélelmezett sérelmei miatt. Sajnos a balsejtelmem beigazolódott.

 

A tapasztalataim fényében nem várok semmit, már az is elég, ha megkérdezi az Orvosigazgató úrtól, hogy ki ez a hibbant, aki ilyen rendhagyó panaszlevekkel bosszant minket.

 

És a kérdésem:

 

MIÉRT KELL NEKEM FOLYTONOSAN AZZAL SZEMBESÜLNÖM, HOGY HAZUGSÁGOK TÖMKELEGÉT ZÚDÍTJÁK RÁM, NEM HAJLANDÓAK AZ ELVÁRTAKNAK MEGFELELŐEN FOGLALKOZNI A PANASZAIMMAL, ÉS AHHOZ, HOGY MEGKAPJAM A SZÜKSÉGES ORVOSI ELLÁTÁST, MINDEN ALKALOMMAL MAGÁNORVOSHOZ KELL FORDULNOM? PEDIG ÉN CSUPÁN ANNYIT "KÖVETTEM EL" , HOGY MEGÍRTAM A TAPASZTALATAIMAT AZ ILLETŐ ORVOSOKNAK, EZEK UTÁN AZONBAN AZ ÖNÖK KÓRHÁZÁBAN EGYETLEN ORVOS SEM VOLT HAJLANDÓ FOGLALKOZNI A PANASZAIMMAL.

 

Köszönöm a megértését.

 

 

Üdvözlettel

Csamári Zoltán

 

Kőszeg, 2016. 06. 28.

 

Főig 2.

 

Tisztelt Főigazgató Úr, 

 

Miután egy józan ítélőképességű ember az előzmények tükrében nyilvánvalóan nem fogadhat el egy ilyen választ, és mivel Önhöz "audienciára" lehetetlen bejutni, és a titkárnője csak azt hangoztatta, hogy nem tud (!!!) időpontot adni, a szokványos eljárásmódot javasolta (újabb panaszlevél, arra harminc napon belül válasz .. .etc... ad infinitum) .

 

Elnézést kell kérjek azon állításom miatt, hogy a proktológián elutasították a vizsgálatomat, sőt egy kb. két másodpercig tartó vizuális megtekintés után az illető orvos még a diagnózist is képes volt felállítani (a heg továbbra is ott lokalizálható, ahol az annak excíziója előtt volt). A szakrendelő plafonja feltehetőleg csak azért nem zuhant ránk, mert tudtommal az épület nemrég esett át egy nagyfelújításon. Számomra is prognosztizálható módon pár héttel később a budai magánklinikán hosszadalmas monitoros vizsgálat után még egy icipici heg nyomára sem bukkantak.Ez már a harmadik hegkivágásom volt, és minden alkalommal hyperkeratozis alakult ki. (Lásd melléklet). A szakrendelésről való idő előtti távozásom csupán azzal a ténnyel indokolható, hogy nem vagyok műgyűjtő, és sajnálatos módon nem vagyok hajlandó gyűjteni az olyan, az illető proktológus által szignált ambuláns lapokat, amelyek hemzsegnek a szándékos hazugságoktól. Ilyenből már kettő darab is a birtokomban van, de a kórház informatikai rendszeréből kisebb erőfeszítés árán az is kinyerhető, hogy a doktor úr egy hazugságspirálva belekerülve összesen négy alkalommal (2012.10.8., 2014. 6.30., 2015. 09.28., 2016. 6.20.) hazudott, illetve szándékoltan hamis diagnózist állított fel, csakhogy ne kelljen ellátnia.

 

Az alapvető viselkedési normák nélkülözéséről ezekután a doktor úrat is érdemes lenne meginterjúvolni. A rendelőből való idő előtti távozás technikáját egy szombathelyi főorvos úrtól sajátítottam el, amit a korábbi panaszlevelemben már ecseteltem.

 

Méltányolom a főigazgató úr elővigyázatosságát (garantáltan nem vagyok az Anonymous-csoport tagja) és fanyar humorát a microSD kártyát illetően, de azt a fajta a cinizmust - ami egyébként messze nem a sajátom, csupán egyes szombathelyi orvosok attitűdje váltott ki - még messze nem sikerült elérnie. Ezúttal a főigazgató úr e-mail címére küldöm a fájlokat, a kórház informatikai rendszere biztosan engedélyezi ezek megnyitását (Tudom, hogy egy kórházban mindennapi dolog a "vírusok" előfordulása, de a telepített vírusírtó mellesleg még egy SD kártyát megfertőzőtt vírust is azonnal detektál). A fájlok megnyitása bizonyára még így is sérti a kórház roppant rigorózus biztonsági előírásait, de a tapasztalataim alapján Önök még akkor sem volnának hajlandóak végigolvasni a panaszlevelemet, ha azt bőr díszkötésben küldeném el.

 

Őszintén sajnálom, hogy a panaszleveleimmel csak az Ön drága idejét rabolom el, csakhogy Ön nem adott nekem más lehetőséget. Négy év folyamatos fájdalom és irritáció az emberek túlnyomó többségében nem azt váltotta volna ki, hogy birkatürelemmel haszontalan levelezésbe kezdjen végtelenül érzéketlen orvosokkal. És itt felmerül a Önök súlyos felelőssége is, mivel ez a botrányos ügy az Önök kicsinyes packázása (ékes példája ennek az orvosigazgató  úr panelmondatoktól hemzsegő"válaszlevele", amelyben egy igaz, őszinte szó nem szerepelt) miatt bármikor más irányt is vehet.

 

Egy régi dakota közmondás úgy tartja, "ha hülyének néznek egyesek, akkor ne a szemedet dörzsölt, hanem lóbáld meg előttük a tomahawkodat".

 

Azért még egyszer felteszem az ominózus kérdést : MIÉRT KELL NEKEM FOLYTONOSAN AZZAL SZEMBESÜLNÖM, HOGY HAZUGSÁGOK TÖMKELEGÉT ZÚDÍTJÁK RÁM, NEM HAJLANDÓAK AZ ELVÁRTAKNAK MEGFELELŐEN FOGLALKOZNI A PANASZAIMMAL, ÉS AHHOZ, HOGY MEGKAPJAM A SZÜKSÉGES ORVOSI ELLÁTÁST, MINDEN ALKALOMMAL MAGÁNORVOSHOZ KELL FORDULNOM?

 

Akinek pedig nincsenek meg az anyagi eszközei arra, hogy magánorvosi szolgáltatásokat vegyen igénybe, az csak saját magát okolhatja csupán azért, mert az állami fenntartású szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórház egyes orvosai sértettségből vagy önmaguk "nagyságától" eltelve úgy vélik, hogy ők "Istenkirályt" játszhatnak.

 

 

Tisztelettel,

 

Csamári Zoltán

 

Kőszeg, 2016. 08.01.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

badger 2017.03.28. 07:49:27

Az úr irgalmazzon az olyan betegtől aki a seggéről prelude - okban, intermezzo-kban tud beszélni. Bár a témához a hangutánzó szóként a toccata és fuga jobban illik :-D

badger 2017.03.28. 09:47:08

"letting the patient suffer 'till he totally freaks out" ez megtörtént. Ha valamihez hozzá kell nyúlni, az már sosem lesz olyan mint volt. Bármilyen beavatkozásnak vannak kockázatai és balul is sülhet el minden igyekezet és szaktudás ellenére is. Tényleg ez a seggheg fáj így, vagy maga az összes nem jónak ítélt bánásmódról - a nem teljesült elvárásokról - egy beteget teljesen bekebelező az elvártnál irreálisan magas fájdalomszintet produkáló betegségről - ehhez társuló viselkedési attitűdről - és úgy általában fáj az egész életről van szó?

A fájdalom megélése valós, de szerintem irreális, jó lenne egy pszichológus is ide.

badger 2017.03.28. 09:54:55

@badger: ez volt a szofisztikált empátiadús véleményem. A sajátom meg az hogy MENEKÜLJ az ilyen betegtől ahogy meglátod mert ez totál kattant.

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2017.03.28. 10:21:14

Nem bírtam végigolvasni. Valaki összefoglalná?

karcsibácsi 2017.03.28. 11:05:40

@kekecke: Ammenyire kitudtam hámozni, aranyérműtét után nem szűntek meg a beteg panaszai, ezért az operáló orvost, majd több másik proctológust is felkeresett a szombathelyi kórházban, mindegyik azt mondta, hogy nincs további sebészi teendő, azonban a beteg ebbe nem nyugodott bele, és egy budai magánklinikán újra- és újra megoperáltatta magát vagy húsz alkalommal, de még mindig nincs jól.

Személy szerint sajnálom, és jobbulást kívánok Neki, de van olyan gondolatom is, hogy jobban járt volna, ha elfogadja a szombathelyi sebészek által mondott "nihil faciendum" véleményt.

Egyébként aranyeret a legritkább esetben kell operálni, ma már a sebészek vérzés és trombózis esetén is általában konzervativ kezelést javasolnak

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2017.03.28. 11:51:29

@karcsibácsi: volt valami fisztulája is, ha jól értettem, azt meg szokás operálni, de azok általában már rákra utalnak.
Nem nagyon értem, hogy valakinek a műtétekre legyen függősége. Pláne ilyen kényes helyen. :o

Im just here for the comments 2017.03.28. 11:53:08

Annyira hosszú, annyira részletes és annyira szofisztikált (akar lenni), hogy kénytelen vagyok félúton feladni az olvasást, egyszerűen nincs ennyi időm. De annyit megjegyeznék, hogy van a betegeknek egy ilyen típusa, mint a posztoló, akikkel sajnos egy tökéletes orvos tökéletes ellátással és tökéletesen kivitelezett műtéti eljárások mellett sem tudna semmit sem kezdeni. Mindamellett, hogy sajnálom a fájdalmai miatt.
Egyébként kész szerencse, hogy nem a problémás testrészről készült képekkel illusztrálta a bejegyzést.

karcsibácsi 2017.03.28. 12:41:05

@kekecke: Nem fisztula, hanem fissura. A fisztula (sipoly) a (vég)bél és a külvilág között kialakuló járat, rosszindulatú daganat, és főleg IBD (Crohn) esetén szokott kialakulni, ez valóban komoly gond, ezzel szemben a fissura banalis berepedés, keményebb széklet, idegentest vagy analis aktus miatt jön létre. Elsősorban nem műtéti úton kell kezelni, operálni csak konzervatív kezelésre (hámosító kenőcs, lágy széklet biztosítása, stb.) nem gyógyuló esetben, igen ritkán van szükség.

kekecke · http://szepkiselet.blog.hu 2017.03.28. 13:25:02

@karcsibácsi: ah. Na, ennyire vagyok járatlan a témában. Akkor viszont pláne nem értem. Van ilyen, hogy műtéti függőség...? :o

she_wolf 2017.03.28. 13:39:23

@kekecke:
Plasztikafüggők léteznek, ilyen alapon tehát.... bár nem hiszem hogy itt erről lenne szó:)

Tempus.Anh 2017.03.28. 14:45:29

Te figyuzz csak, ha egyik napon végbélműtétet hajtanak végre rajtad, és másnap székelés közben fájdalmat érzel, az vajon minek a következménye ?
És ha harmadnap székelsz , és ha negyednap ?

Hm ?

Állítólag a műtéti beavatkozás INVAZÍV beavatkozás, tehát műtét közben szabnak-varrnak rajtad, tehát műtéti SEBED keletkezik, aminek gyógyulási ideje van és addig bizony fájdalmat érzel.
Főleg így, ha a végbeled vénás rendszere került műtétre.

Erről kb. ennyit írnék, a többit gondold hozzá.

Erre az oldalra nagyon nem akaródzik mostanában feljönnöm és ezen egyre kevésbé csodálkozom.

anitám83 · http://kep.ivpicture.hu/223232.t.jpg 2017.03.28. 16:16:29

@Tempus.Anh: Szia! Reg jartam erre en is. Orulok, hogy latlak. Ezek a gaz orvosok engem is megmutottek :-). Nekem is fajt a fejem a mutet utani napon sot meg a tizediken is. Szoval nem is ertem a posztolot ez nem varazslat. (Sajnos). Itt nem hat a csiriba-csiribu..... Pedig milyen jo lenne....

látjátok feleim szümtükkel 2017.03.28. 17:17:05

@badger:

Persze, ha a te véglyukad fájna, akkor te is toccátákat és fugákat zengedeznél róla. Addig meg örülj, hogy lyuk van a seggeden, és nem fáj.

Az viszont tény, hogy a kivénhedt sebészek szoknak vidéken proktológusok lenni. Pedig akinek a keze és szeme már komolyabb sebészeti műtét elvégzéséhz nem alkalmas, az a végbelet sem kéne, hogy agyusztálja. Egyébként meg a proktológia nem csak a sebészeti kezelést kéne, hogy magába foglalja, hanem azt is, hogy mi váltja ki a sorozatos gyulladást.

Ismerősnek aranyér panaszaira 3 proktológus adta a sok gyógyszert, és a tanácsot kb. 10 hónapon át, de a panaszok nem szűntek ( holott az egyik orvos gasztroenteorológus is volt ). Végül áttért a gluténmentes étrendere, probléma meg szépen megszűnt, azóta sincs baja.

Akinek még nem fájt, az ne pofázzon a posztoló fájdalmáról, még akkor sem, ha a levelezése egy kissé túltolt.

neduddki21 2017.03.28. 18:28:01

Te jó ég. Ezt a sztorit maximum két oldalban le lehetett volna írni. Stílusgyakorlat nélkül. Ha komolyan gondolja és eredményt is szeretne elérni, soha ne terjeszkedjen túl a tényeken és legfeljebb(!) két A4-es oldal terjedelmen, de még jobb, ha megpróbálja egy oldalon összefoglalni. Egyszerűen senkinek nincs ideje ennél többet elolvasni, nem is várható el a címzettektől. Nem az a dolguk ugyanis, hogy irodalmi ambíciókat dédelgető betegek szárnypróbálkozásaihoz asszisztáljanak.

fekete macska a fűben (törölt) 2017.03.28. 19:51:32

Üdv a szenvedők széles táborában!
Ha téged az megvigasztal leírom, hogy van ismerősöm, aki csaknem 20 éve küzd hasonló problémával.
Csatlakoznék egyébként 1 előttem szólóhoz, aki gluténérzékenységre tippelt. Ezt kiegészíteném még azzal, hogy az egyéb étel-érzékenységek mellett, ilyen problémákat okozhatnak még a bélflórában túlszaporodott vírusok, paraziták és egyéb oda nem való élősdik is. Ezzel persze a mai orvoslásban nem igazán foglalkoznak.

Borsia 2017.03.28. 20:46:36

Mindenki ge@i. Csak ártani akarnak. Logika bár nincs benne. Miért? Annyira kíváncsi lennék, hogy a 4 nyelven felsőfokon beszélő diplomás ember mit csinált volna 50-100 évvel ezelött. Diplomát bárki tud szerezni. Vagy tanul vagy 100000 -ét vesz az ecserin. Sajnálom hogy a végbele ennyi panaszt okoz, de amíg én a vonat alatt életet mentek, fejezzük be az egészségügy szapulását. Nem s proktológia a legnagyobb baj. Ezer sebből vérzik az egész és csak közösen tehetnénk ellene. Ez a blog is csak ellentétet szül.

szanalmas 2017.03.28. 20:46:58

Tulajdonképpen az egésznek annyi a lényege ha jól értem, hogy a szombathelyiek annyira elbaszták az első műtéteket, hogy azt folyamatos panaszok mellett próbálgatják helyrehozni, de lehetetlen. Viszont ezt senki nem meri megmondani, így próbálják a minimális panaszokat elérni, de soha nem lesz panaszmentes. Nyilván a beteg erőlteti a panaszmentességet, így műtteti magát, amíg meg erőlteti és kifizeti, csinálják. Rohadt kellemetlen dolog fájdalommal élni, az tény, az ember természetesen "beleszűkül" a problémába. Nem tudom, egyáltalán van-e lehetőség a gyógyulására, de reménykedjünk. Jobbulást.

gombakomba 2017.03.28. 22:08:23

Nalam is a gluten okozott hasonlo panaszokat. Szerencsere nem fajultak el igy a dolgok.

christophe 2017.03.29. 00:07:05

van valaki aki vègig olvasta?!

Hórukk 2017.03.29. 00:07:22

Arról nem szól az írás, hogy mi volt az az aranyeres panasz, ami miatt az első műtét történt. Aztán miért nem volt a beteg elégedett az első műtét utáni eredménnyel? Talán akkor járt volna a legjobban, ha hallgat az első orvosra, aki további műtétet nem javasolt. Sajnos az igaz, hogy ha a beteg forszírozza és fizetni is hajlandó érte, akkor talál orvost aki megtalálja a betegnek tetsző diagnózist és azt kezeli is. Ha nem Szombathelyen, akkor máshol. Pszichiátriai eset, csak ezt a beteg nem ismeri el, ami természetesen nem ritka dolog.

A.Woods 2017.03.29. 08:30:11

A hosszútávú és lényegileg állandó fájdalomtól mindenki pszichiátriai eset lesz egy idő után...

FionaG 2017.03.29. 09:17:20

Az olvasással nagyjából a műtét utáni robbanásszerű székelésig jutottam. Annyit fűznék hozzá, hogy megfelelő táplálkozással biztosítani kell a puha székletet, persze már a műtét előtt is.
A gyógyulásban aktív szerepet kell vállalnia a betegnek is, akit a szükséges teendőkről tájékoztatni kell. Ahogy látom, ez nem történt meg.
És most hálából hadd reklámozzam Dr. Bánfalvi Péter proktológus oldalát:
www.aranyeresseg.hu/
Sok-sok információval szolgál - magyarul - a témáról.
Engem ez az orvos műtét nélkül, kettő vizit árán kigyógyított egy tíz éve tartó végbélgyulladásból, amit mások tévesen aranyérnek néztek.
Az ő rendelőjében mind szakmailag mind emberileg nagyon magas szintű szolgáltatásban volt részem.
A végbélről tréfálkozni szokás, de akinek volt már vele gondja, az tudja, hogy milyen fontos szervünk ez is.
A posztolónak végleges gyógyulást kívánok, és azt, hogy túl tudja tenni magát az őt ért sérelmeken.

FuBu 2017.03.29. 09:33:17

Végigolvastam. :D
Nekem műtötték az aranyeremet, hát utána tényleg iszonyat fájt. De nálam az, hogy 5 nappal korábban szültem bonyolította a helyzetet.

Megértem az évek óta tartó fájdalomtól kissé megbomlott winchestert.
Egyet nem értek meg, minek visszajárni szarakodni, ha egyszer talált Pesten egy orvost, aki a posztoló számára kielégítő kezelést adott vagy ad akár jelenleg is.

Két korrekt út van, ment volna bíróságra vagy hagyta volna a p...a az egészet.
De ez, hogy azért akar Dr. XY-hoz menni, mert ő cseszte el és hozza helyre ez valami irreális, utólag megideologizált dolog.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2017.03.29. 09:36:56

Ez a pacák nem normális, az biztos. Van ugyebár geocentrikus és heliocentrikus világkép, na meg az övé, ami anocentrikus.

SD9 2017.03.29. 09:58:28

@A.Woods: Hát kb. ennyi a lényeg. Ha másnak fáj, az le van sz.rva magasról. Csak az tudja, milyen rossz, aki át is éli. És ha valaki nagyon szenved, akkor hajlandó kipróbálni akármit vagy bevállalni x műtétet, csak szűnjön már meg végre. Az biztos, hogy állandó fájdalommal képtelenség (normálisan) élni.

SD9 2017.03.29. 09:59:53

@FuBu: Én se értettem, miért ment vissza hozzá, ha valaki ennyire elront valamit, annak azt se hagyom, hogy akár egy ujjal is hozzám érjen.

FuBu 2017.03.29. 10:14:29

@SD9: Valamint a posztban oly sokat említett életminőséghez az is jócskán hozzátenne, ha probléma további gerjesztése helyett inkább a megoldásra koncentrálna és a többit egyelőre félretenné.
Ha nekem x éve tartó állandó irritáció lenne a végbelem környékén, biza nem transzparensezni járnék, mert a világon semmi, de semmi hasznom ebből nem származna.

Ezen felül a posztoló is beláthatná, hogy ez a konfliktus olyan szintre ért, ahonnan egyetlen résztvevő sem tud arcvesztés nélkül kilépni. Ő már gyakorlatilag a következő fejezetért jár a kórházba, írja a leveleket, vonul tüntetni, azok meg menekülnek előle, nem vagyok szent én is menekülnék.

she_wolf 2017.03.29. 11:15:15

Én csak azt nem értem, hogy mi a bágyadt lóherét akar a poszter a Praxis blogtól?
És újfent: cseszd meg Despota!

legelső MortalWombat 2017.03.29. 12:31:06

Aki nem olvasta végig, az ne mondjon véleményt.
(Nem szokás egy könyv címének elolvasása után vitába szállni a szerzővel a tartalmat illetően.)

Nekem ami megdöbbentő, az a diagnózis revidiálásának elmulasztása.
Mert tévedni emberi dolog, még ha az egészségügyben dupla szorzóval szerepel is, mert egy ügyvéd - mióta megszüntették a halálbüntetést - a védence szabadságával játszik, de az orvos az életével. De ha már túlélte a páciens, akkor illene egészségesre kikezelni.
Azt viszont én sem értem, miért kellett visszajárni az eredeti helyre.
Jobbulást, a stílus nekem nagyon tetszett!

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2017.03.29. 12:31:22

Markomban pénz s véres szike.
Szép a munkám! Elhiszik-e?
;-)

Fruka1 2017.03.29. 12:31:27

Tisztelt Csamári Zoltán!

Én végigolvastam a posztot, és erre nincs nyomdafestéket tűrő kifejezés. Sajnos ez a mai magyar orvoslás tipikus, és sajnos nem teljesen egyedi példája! Agyon dícséri,ajnározza az állam az orvosokat, minden meg van engedve nekik, műhiba, halál, nemtörődömség, sorolhatnám, csak ne kelljen több bért fizetni, no meg nincs is más, aki az alkalmatlan helyére álljon.Persze ez köszönhető az államnak, az elmúlt 30 év egészségügyi és politikai vezetőinek.Indoklás mindig volt, van, ezért vagy azért megfelelő ez meg az, külföldön is ez van satöbbi.(lehet Afrika a példa)
Régóta tudom hogy a kórház az nem kórház már, hanem egy halálgyár.Haljon aki tud, az állam nem törődik vele. Stadion, szobor, egyházi iskola, vallási intézetek, oligarchák azok a fontosak, és a nagy szerelem a sport....
Summa-summarum, csak a pert tudnám elképzelni elégtétel szerzés kikényszerítésére. De ez nagyon hosszú és bizonytalan, sok pénzt igénylő művelet. Az orvosok pártján van az állam, az igazságszolgáltatás...Talán egy jó ügyvéd aki műhibaperekre szakosodott, talán azzal érdemes próbálkozni, de még ebben sem vagyok biztos.Mindenesetre mielőbbi gyógyulást!

karcsibácsi 2017.03.29. 13:19:55

"a kórház az nem kórház már, hanem egy halálgyár."

Na végre, már attól tartottam, hogy nem lesz senki, aki emlékeztet minket erre az örökérvényű igazságra. Minden kórház halálgyár, szerintem a kórházak bejárata fölé ki kellene tenni

karcsibácsi 2017.03.29. 13:31:38

(bocs folytatom, véletlenül nyomtam rá az enterre)
a Divina Commedia idézetet:
"lasciate ogni speranza, voi ch'entrate."

Ha nem tudtuk volna, a praxisblogból megtanulhattuk, hogy a kórház az halálgyár, ahonnan élve csak félreértésből kerülhet ki az ember.
Ezzel együtt nagyon nagy szükség van a kórházakra, csak gondoljunk bele, mi történne, ha nem lennének ezek a halálgyárak, az emberek sohasem halnának meg, holott már így is túlnépesedés fenyegeti a Földet...

FuBu 2017.03.29. 13:50:32

Mondjuk én azt a marha nagy ajnározást nem láttam. De nem vagyok különösebben tájékozott ajnár témájában, különösen, ha az agyon követik el. :O

Javaslom a halálgyárazóknak, hogy éljenek egészségesen, toljanak ki a halálgyárakkal, sose legyen rá szükségük. Hajrá! :)

látjátok feleim szümtükkel 2017.03.29. 14:43:08

@Molnárgörény:

Nyugodjon meg, a magáé is ugyan úgy tud fájni. Én nem vagyok rosszindulatú, és remélem soha nem tapasztalja meg azt, amit a poszt írója. Aki bízott az orvosban annak ellenére, hogy rossz volt a tapasztalata. Mert a kórházi takaírtónéniben nem bízhat. De!

Talán az orvosoknak kellett volna annyi eszüknek lenni, hogy a rendszeren belül konzultáljanak, és annak alapján próbáljanak megoldást találni a poszt író gondjára.
Mint ahogy ezt teszik pl. az orthopédusok bizonyos testi deformációk esetében. Van köztük ragyogó együttműködés, még a külföldön élő, és ott praktizáló magyar kollegéikkal is.
Ezt az együttműködést más szakágak területén valahogy az eü irányításának kellene kialakítani. Miért is nem teszik? Mondjuk ott a minisztériumban?

Mert ugye pl. egy mellkason végzett műtét után, ha a bőrrel adódik gond, az valóban nem sebészeti probléma, de a sebet a sebész felügyeli, aki ha nem küldi időben szakorvoshoz a beteget, az akár bőrelhalással is szembe nézhet, ez pedig már bőrgyógyászok szakterülete amit a beteg miért is nem tud?

látjátok feleim szümtükkel 2017.03.29. 14:57:22

@FionaG:
Ahol így vélekednek a kezelendő betegről, ott nagy a gyógyulás esélye is:

"Mindannyiunk problémái, betegségei, kívánalmai, lehetőségei különbözőek, egyediek, és mindannyian azt szeretnénk, hogy gyógyulásunk a nekünk legmegfelelőbb, élethelyzetünkhöz leginkább illő legyen.

Ezért a lehetőségeken belül a megfelelő eszményi gyógyulásról partneri viszonyban egyenlő félként, közösen kell döntsünk. Ehhez a felelős döntéshez viszont a betegséggel, a gyógyításhoz, megelőzéshez, a kiújulás és szövődmények elkerüléséhez szükséges teendőkkel kapcsolatos információval Önnek rendelkeznie kell, ennek átadása az orvos..." feladata.

Sajnos ez a partneri viszony sokszor nem működik, és főleg az orvos irányából marad el a felajánlás. Persze ehhez az orvosoknak több időt kellene egy-egy betegre fordítani, de ahol sok a beteg, ott ez nem kivitelezhető. Ezzel pedig ott vagyunk, hogy a betegneek nem transzparensekkel kell tünteni, hanem tájékozódni a betegségéről, és próbálni megkeresni a szakma legjobbjait. Mert bárki bármit is mond ( akár én is ), azárt vannak kiváló orvosaink.

Tempus.Anh 2017.03.29. 16:29:01

@látjátok feleim szümtükkel: A dagályos szólamain túlmenően vegye már észre, hogy ez a fenti kolosszális szófosomány nem egyéb, mint a sebészek SZIVATÁSA, mert egyéb kifejezés nem jut elsőre eszembe.
Vagy azt gondolja, hogy mindenki a beteg ellen esküdött össze?
Legyen komoly.

látjátok feleim szümtükkel 2017.03.30. 09:05:09

@Tempus.Anh:

Nem gondolom, hogy mindenki a beteg elen esküdött össze, de sajnos nem jók a tapasztalataim. Az olyan beteget, aki hagyja magát, bezony doktorék nagyon tudják szívatni. Az átlag ember meg bízik a fehér köpenyben, és azt gondolja, hogy az orvos mindig tudja, hogy mit beszél. A poszt írója is abban reménykedett, hogy a lakóhelye szerinti orvosok talán még is tudják mi a feladatuk.

Én egy kicsit tájékozottabb vagyok, és még én is megszívtam egy komoly műtét utáni lábadozást. Mert senki nem mondta, még a háziorvos sem, hogy a műtét utáni antibiotikumos kezelésre kéne probiotikumot szedni. Több hét eltelt, mire rájöttem a felépülés akadályára. Erre az átlag tudással rendelkező ember nem biztos, hogy rájön. Kérdése persze, kinek lett volna a feladata erről tájékoztatni?

Talán ideje lenne már átstrukturálni a különbozó szakágak feladatait. A sebész műtsön, mint sok tíz évvel ezelőtt, és ha a műtét utáni eseményekkel gond van, akkor küldjék a beteget a megfelelő szakorvoshoz. Amiket írtam, az egy sem kitalált eset, és sajnos már elég tapasztalatom is van a témában.

Egyébként ha elolvastad figyelmesen a korábbi hsz-eimet, akkor láthatod, hogy én maximálisan orvospárti vagyok, ami nem jelenti azt, hogy a hibáikat nem kell szóvá tenni. Ők is emberek, hibáznak, és mivel az ember a munkájuk tárgya, természetes, hogy rajtunk keletkezik a hiba. De pont ezért sokkal jobban kéne szervezni a munkájukat, biztosítani nekik a pihenési időt, és elvárni ennek fejében a maximális tudás nyújtását. Mápedig a posztban leírt eset nem arra utal, hoyg a megjelölt sebészeten ez a maximális tudás, a beteg iránti empátia jelen lett volna.

A posztoló meg igen is együttérzést érdemel, mert akinek még sosem fájt, az nem tudhatja mit él át. Te sem lennél ilyen nagyképű, ha már megszabdalták volna a fenéklyukadat egyszer-kétszer.

Tempus.Anh 2017.03.30. 09:40:05

@látjátok feleim szümtükkel: Igen, egy műtét másnapján jelentkező fájdalmas székeléssel viszont nem rohanok a sebészhez és nem verem az asztalát, hogy vajon mért is fájhat ez nekem, mert ha fáj, azt jelenti, hogy nem sikerült a műtét (anyámborogass!)...

Aztán tovább verem azt az asztalt, addig, amíg újra megműtenek.
Ami még jobban fáj.
Aztán megint verem az asztalt, amíg újra megműtenek.
Ami még erősebb fájdalmakhoz vezet.

Legvégül minden orvos aljas gazfickó, csak én nem vagyok ludas a dologban, én, aki előbb cselekszem, mint gondolkodom.

látjátok feleim szümtükkel 2017.03.30. 11:35:53

@Tempus.Anh:

Te is sebész vagy? Netán a korosabbik végéből? Hozzád csak profeszorok járnak?
Mert úgy látom együgyű beteggel még nem találkoztál. Pedig elhiheted sokkal többen vannak, mint a te formájúak. Ráadásul valahogy az orvosok és értük vannak és nem fordítva.

she_wolf 2017.03.30. 12:31:30

@látjátok feleim szümtükkel:
Kire gondolsz együgyű beteg alatt? Mert ha erre a poszterre, akkor lesz neked kampeca:D
(Tempus.Anh nem sebész. A kor pedig... szerintem pont jó korban van;)

látjátok feleim szümtükkel 2017.03.30. 13:05:47

@she_wolf:

Együgyű az, akinek adott időben egy ügye van. Poszternek az egy ügye az, hogy már sok éve nem tudják úgy kezelni a végbél problémáját, hogy ne legyen további fájdalma. Ez neked nem elég egy ügynek?

she_wolf 2017.03.30. 14:07:16

@látjátok feleim szümtükkel:
Akkor "egy ügyű" vagy "egy-ügyű" (azt hiszem, az utóbbi a helyes).
Az "együgyű" szinonímáiba rendszeresen belebotlasz itt:)

A poszter ügye egyébként elég szar ügy (bocs' a szalonképtelen átkötésért):(

(De az az ügyvéd, akinek a teljes szakmai kerrierje csak egy ügyű, ügyefogyott lett. Talán mert együgyű volt:))

Tempus.Anh 2017.03.30. 14:15:34

@látjátok feleim szümtükkel: Én nem kérdeztem azt, hogy ön ki, honnan jött és merre megy....A kérdéseitől kíméljen meg, ha lehet.

Tempus.Anh 2017.03.30. 22:54:24

@látjátok feleim szümtükkel: Nem, csak egy tolakodó bunkó kapta meg a méltó választ.

látjátok feleim szümtükkel 2017.04.01. 19:36:50

@Tempus.Anh:

Jé, tükörbe néztél? Nem teccik amit láttál? Faragj magadon!

Tempus.Anh 2017.04.02. 17:52:03

@látjátok feleim szümtükkel: Szerintem lapozz. Ha nem voltam elég világos fentebb, megismételhetem.

mechanikus körte 2017.04.04. 13:44:22

"Tizennégy alkalommal voltam a dr. Csatár Évánál, és nyolc műtéten estem át, mire a doktornőnek sikerült orvosolnia a különböző belső proktológiai problémákat. Ezután sajnos a kifolyt és megkeményedett genny következtében egy nagy kiterjedésű és összefüggő megkeményedett bőrterület alakult ki. A doktornő tanácsára napi többórás sós melegvízes ülőfürdőt vettem, ami a nyár közepétől az ősz végéig tartott."

Végigrágtam magam ezen a szinte tűrhetetlenül dagályos, modorosch, keszekusza irományon. Ha jól számolom, Szombathelyen a következők történtek a beteggel:
- 2012. nov. 13-án "vénatágulat" műtét proktológus 1. által. (Több, mint 1 évvel ezt megelőzően belső aranyér-műtét dr. Tamási Tamás által, akiről sose hallottam, az interneten sem leltem nyomát, ilyen néven csak egy szigetszentmiklósi fogorvos szerepel. Vélhetően nem ő próbálkozott a tápcsatorna túlsó végével.:-)) A műtét után valamikor fissura alakult ki, amely a konzervatív kezelésre nem reagált.
- 2014. decemberében bőrkeményedéscsomókat és egy, állítása szerint soha panaszt nem okozó fibromát távolítottak el. A bőrkeményedések, mint a fenti idézetből látható, vélhetően a budapesti magánklinikán végzett beavatkozások, ill. azok szövődményei (fertőzés) következtében alakultak ki.
- Nem teljesen egyértelmű, hogy a fibróma eltávolításából maradt-e vissza egy heg, amely irritációt, fájdalmat okoz, mindenesetre a poszter így gondolja. Plasztikai sebész és proctológus sem vállalja Szombathelyen, így ezt is Budapesten kezelteti.

Vagyis: poszterünkkel annyi történt, hogy az x-edik anális műtétje után (a szövegben megtalálható, hogy már 2010-ben is operálták) berepedt a végbele. Hogy ez pontosan mikor történt, és volt-e az utolsó műtétnek bármi köze hozzá, arra nincs semmilyen konkrét adat, bizonyíték, bármennyire is "kőbe vésett tény" Csamesz számára, hogy az az oka mindennek. Valamennyi, Szombathelyen végzett műtétje szövődménymentesen zajlott le, Budapestről viszont "gennycsorgással", és ennek tulajdonított, nagy kiterjedésű bőrkeményedéssel tért haza. Nem teljesen világos számomra, hogy mit is hoztak helyre a magánklinikán, amit Szombathelyen állítólag elrontottak...
A főigazgatóhoz írt levélből az is kiderül, hogy "Csamesz" hyperkeratosisra hajlamos, az erre használatos kenőcstől viszont bőrgyulladást kap. Ilyen körülmények között 2x2 milliméteres (!!) heget vagdosni kb. olyan, mint amikor az ember ás egy gödröt az előzőleg kiásott gödörből származó föld elhelyezésére. Csak épp egyre nagyobb gödör kell...

mechanikus körte 2017.04.08. 15:30:09

"három, Szombathelyen elvégzett műtétem közül legalább kettő esetben az orvosok trehánysága miatt léptek fel szövődmények. Lépjen már ki a párhuzamos valóságából, és ne ferdítse ki az általam leírtakat."

Konkrétan melyek ezek a szövődmények, amelyeket az ambuláns lapok egyértelműen valamely szombathelyi műtét szövődményének dokumentálnak? A gennycsorgást konkrétan minek, kinek köszönhette?
Szíves kérdésére válaszolva: ahhoz szólok hozzá, amit el is olvastam (bármilyen kínnal is jár ez), kultúrkörökben ez így szokás. Szépirodalom tekintetében pedig nem szorulok a tanácsaira, de azért köszönöm a segítőkészségét.:-)
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása