A modor a kisebbik gond a hazai egészségügyben. Franc se bánja, ha Dr. House tapló, miközben kiváló diagnoszta. Sajnos itthon ez a kettő nem jár kéz a kézben, és nagyítóval kell keresni a jó diagnosztákat, míg a taplók minden sarkon szembejönnek. Ráadásul éppen csak addig tart a diagnosztizálás, ameddig valami skatulyába bele lehet gyömöszölni a beteget a részleges tünetek alapján. Onnantól le van tudva. Ha javul az állapota akkor jó, ha nem javul, hát ez van. Hogy esetleg további vizsgálatok kellenének? Ugyan kérem, hogy képzeli azt a beteg?! Most kérem szépen az A betegségre kezeljük. Hogy esetleg van neki B és C betegsége, amire egyáltalán nem kezeljük (vagy éppen az A kezelés ártalmas azokra)? Hát miért nem mondta a kedves beteg, hogy ilyen betegsége is van? Nekünk honnan kellene azt tudnunk?

Hogy most éppen mit állapítottunk meg, és milyen kezelést végzünk, és mit akarunk elérni ezzel a kezeléssel? Á, addig jó magának, amíg nem tudja. Úgysem értené meg. (Meg akkor holnap esetleg be kellene ismernünk, hogy az előző 5 diagnózis téves volt, márpedig mi nem tévedünk.)

És még csak nem is kell, hogy többségben legyenek az inkompetens taplók: elég, ha az egészségügyi személyzet fele ilyen, a beteg máris úgy fogja érezni, hogy törvényszerű a bunkóság. Ugyanakkor egyetlen orvos vagy nővér sem vállal semmiért felelősséget. Van egy protokoll, ahhoz kell tartani magukat, a beteg meg le van tojva. Ha nagyon ugrál, akkor aláíratnak vele egy "saját felelősségére" papírt. Amúgy pedig darab-darab.

Ha mindenki csak feleannyira jó lenne az adója el nem titkolásában, a fehéren dolgozásban, a járulékfizetésben, csak feleennyire jó lenne az adócsalók és a feketén dolgoztatók elítélésében, a befizetett adók szétlopóinak az elítélésében, mint amennyire jó abban, hogy megmondja a tutit, feleenyni gond se lenne az egészségügyben.

Hölgyeim, és uraim! A Magyarország nevű döglött hal nem az egészségügytől kezdve bűzlik! Tessék ott elővenni a nagy pofát, és ott háborogni, ahonnan a dög a legbüdösebb!

Ja, hogy ahhoz a tükörbe is bele kellene nézni? Nem csak a jogok miatt kellene gyerekes módon hisztizni? Hanem a kötelességekbe is bele kellene, méghozzá emberes módon gondolni?

Ez csak a szokásos közhangulat rombolás. Tulajdonképpen itt eget rengető dolog nem történt.
Én is ideges lennék, ha bárki szétkenné a székletét mondjuk a szomszéd idős beteg arcán.

Megemelték a hangjukat, ez nem szép dolog, de egy abszolút érthető emberi reakció ebben a helyzetben. Elnézést is kértek, senkinek nem esett baja, ennyi. Senki és semmi sem tökéletes. A belgyógy meg nem szálloda.

A hozzátartozóknak meg kell beszélni az ápolókkal, hogy a jövőben hogyan tudják elkerülni az ilyen mindenki számára kellemetlen helyzetet. Nyilván ők sem puszta élvezetből viselkedtek így.

A megoldáson kell gondolkozni, nem azon, hogy hová szaladjunk panaszkodni. Miért nem lehet abból kiindulni, hogy az ápolók nem gonosz lények, csak emberek.

92 éves beteg simán belehal egy tüdőgyusziba. Ezt a felelősséget sem a családtagok, sem a helyi orvos nem tudja vállalni. Legtöbbször a kórházban meg is halnak ezek a betegek. Tök mindegy, hogy demens vagy sem, amig a kórházban van, az ottani személyzet dolga ellátni, bármilyen megterhelő is. Legtöbbször lekötözik a kezét ilyenkor, ami szintén elég gáz, de talán még a kisebbik rossz. A szociból is ugyanúgy beküldik ilyen állapotban a beteget, mert nem vállalhatják a felelősséget, hogy a betegség ellátottságának hiányában elhunyt beteg halálát rájuk terheljék.
Tapasztalatból tudom, hogy napi rendszerességgel látogatni kell az öregeinket, hogy lássa a személyzet, foglalkozunk vele, és nem tehetnek meg vele bármit.

@szambukusz: igen, a saját hülyeségüket vezették le a betegen, mert azért nem hiszem, hogy nem volt előjele annak, hogy a bácsi nem teljesen beszámítható már. Erre vannak óvintézkedések, csak jobban kellett volna figyelni előtte.

sajna egy idős ember, főleg 80 fölött, ha kikerül a megszokott környezetéből, pláne megrendült keringéssel (és ebben az esetben erről van szó), mentálisan is megborul, és fizikálisan is. ettől mindenki ideges lesz. főleg a hozzátartozók, mert nem tudnak mit kezdeni a szituval. Tipikus eset:
"eddig teljesen normális volt, otthon jött -ment, tett-vett, nem értjük.
ekkor jön a nyugtató (tabletta, injekció, nota bene lekötözés, hogy ne piszkálja a beépített tűt), amitől aztán végleg betevődik a kapu.
22-es csapdája.

@csakmotyogok: Jól van, a növérek nem esküsznek, de a pénzen kivül valamilyen késztetésük csak van. Tudomásul kéne vennie, hogy van idős beteg is, és nem olyan a teste mint egy babának, ez benne van a pakliban, amit ő választott. Azért valamilyen juttatásban a legtöbb beteg elismeri a növér munkáját. Annyira nem kell sirniuk. Egyébként ahány gyereke is van a szülőnek arra számithat manapság, hogy valamilyen otthonban végzi. Szomorú,plána ha ép ésszel kerül oda!

@zizi77: Igen, ez igaz, de ha a beérkező "gyanús" betegeket egyből lekötözik akkor meg az a baj.
Egy magatehetetlen, ürülékben fetrengő vagy lekötözött hozzátartozó láttán a krónikus belgyógyászaton kevés látogató rokon nem lesz ideges. Már alapból is frusztrál mindenkit a látvány, a szituáció. Ekkor már a kisebb visszásságok is érzékenyen érintenek mindenkit.
Itt mindkét oldal jogos, de eltúlzott érzelmi reakcióját láthattuk, amit nyilván nagyon sokszor a kiszolgáltatottság érzése is fokoz a betegek és a rokonok részéről. Ez nem az egészségügy hibája, ez emberi tulajdonság. Az egészségügyben, jellegéből adódóan gyakrabban lesznek ilyenek.
:-) Nyilván vannak olyan helyzetek, amik túllépnek egy határt, de ez a sztori azért még nem olyan súlyos. Magunknak teszünk rosszat, ha mindenből nagyon nagy ügyet csinálunk. Inkább a következtetést vonjuk le, hogy hogyan lehet legközelebb az ilyen helyzeteket elkerülni, ha ne adj Isten a mi hozzátartozónk kerül be. Mire kell már az elején odafigyelni. Pl. ha nem tiszta a tudata, akkor ezt előre jelezzük a gondozó személyzetnek.

@micsoda?: erre ellenpélda a nagypapám. 91 éves, még egész jó kondiban, és szellemileg is aránylag elvan. Csak azért nem ment be a helyi emelt szintű otthonba, mert nem ízlett neki a kaja. Nem akart a terhére lenni a gyerekeinek/6 éve egyedül él/, de így mégis a nagynénémhez ment, mert ott kevesebbszer vannak az unokák. Azóta sajnos nem is problémamentes az együttélésük. Férjem nagymamája ugyanabban az otthonban van, ahova nagyapám készült. Nagyon jól érzi magát, de Ő már komolyabb orvosi felügyeletet igényel, így biztonságosabb is mindenkinek. Előtte anyósom gondozta sokáig/pedig após anyukája/. Elhiszem, hogy vannak akik megszabadulni viszik el az otthonba az időseket, de azért ez nem általános. Az emberek sokáig dolgoznak. Pl. anyukám 64 évesen is dolgozik még. Esélye sem lenne naponta többször is gondozni az öreget. Szerencsére a nővére már tényleg nyugger, és így otthon van a papával. Viszont, ha fekvő beteg lenne, akkor a maga 152 cm-vel, nem hiszem, hogy tudná pelenkázni. Nehéz dolgok ezek, az az igazság.:(
Egyébként nem védve az eü dolgozókat, de nem csodálom, hogy idővel valahogy érzéketlenné válnak. Azt a sok fájdalmat, szenvedést baromi nehéz lehet napi szinten látni. Ettől persze megmaradhatna az emberség, de nagyon nehéz lehet megtalálni azt a bizonyos középutat.

@szambukusz: erre írtam, hogy jó ha tudatosítjuk az ápoló személyzettel is, hogy az öregünket hazavárjuk. Persze mindkét féltől az odafigyelés a legfontosabb.

@zizi77:"Ettől persze megmaradhatna az emberség, de nagyon nehéz lehet megtalálni azt a bizonyos középutat."

Igen ezzel egyetértek én is. Ha a civil szervezetek többet foglalkoznának, és napirenden tartanák az idősek tiszteletét, a kormány is többet tenne értük, mint napjainkban.

"......kormány is többet tenne értük, mint napjainkban".
Például, a Kossuth rádióban még nem hallottam nyugdijasok müsoráról. Lehet, hogy siránkoznának sokat, de jó müsorvezető kezelni tudja, és idővel, meg az intézkedések folytán, az is csökkene:)

@alprazolam: Attól is betevődik a kapu, ha a beteg bekerül "biztonsági" bugyibetéttel (ha véletlenül becsöppene a sárga), és azt hazaküldi a nővér, mondván, hogy inkább pelenka kéne. Oké, semmi baj, teljesen megértem, árucsere, másnap a beteg hektónyi vizelettel lesúlyolt pelenkában. Kérek a nővértől egy lavórt, hogy szerettemet rendbe tegyem, mire a kérdés: mi a baj? Mondom hogy semmi, csak szeretném ezt a teendőmet elvégezni, és ha esetleg tudna ránk némi időt szakítani, megkérdezném hogy miért van rácsos ágyban az anyósom.
Válasz: a "mama" mászkál (?!), és nem akarják, hogy baja essen. Továbbá a "mama" nem mellesleg megtagadja (!?) az ételt....
Kijavítottam a nővért, hogy
1: a "mama" nem mászkál, ti. nem tud egyedül még kikászálódni sem az ágyból;
2: a "mama" nem tagadja meg az ételt, csak ennyire keveset eszik.
Valamint a "mama" azért került kórházba, hogy rendezzék a labor paramétereit, beállítsák a gyógyszereit, és folyadékpótlást kapjon (ugyanis nem köthetem otthon hordóra a "mamát" és nem tömhetem, mint a libát).
Mire a nővér: különben sincs annyi pelenkájuk. Mondom neki, hogy nem is kell, csak ki kell nyitni a "mama" szekrényét, és oda van bestoklizva nem kevés. De ha megkérdezik a "mamát" ő is el tudja mondani, beszéli a nyelvet. Igaz, lassan. Mondják meg mire van szükség, aznap, de legkésőbb másnap hozom/hozzuk, időt és munkaerőt viszont ne tőlem kérjenek.

Fentieket kissé indulatosan írtam most meg, fogalmazhattam volna cifrábban is. Nem teszem, mint ahogy ott sem tettem. Sajnálom a nővéreket, mert az egyik a derekát nem bírja kiegyenesíteni, a másik a lábát húzza bicegve, szarral és húggyal dolgoznak szarért és húgyért.
DE!: ha a "kedves mamához" nincs is már türelmük, hozzám, a látogatóhoz, rokonhoz legyen annyi, hogy meghallgatja amit közölni akarok vele, mert azért teszem, hogy neki (is) könnyebb legyen.

Nem vádolok, nem hibáztatok senkit. Azaz de! Azokat, akik engedték, hogy ez történjen az egészségügyünkkel. Az "átkosban" sem volt normális, hogy ingyé' vót minden, és most sem az, hogy horribilis összegért magánzókat kell(ene) igénybe venni ahhoz, hogy az emberrel úgy bánjanak, ahogy egy emberrel kell. És még ott sem biztos, hogy nem kapod be a legyet....
A "mama" pedig nem fog otthonba kerülni, amíg csak tudunk róla gondoskodni.

@csakmotyogok: Valami oka csak van hogy kórházba utalták....

@mig54: furcsa, de sokszor láttam, tapasztaltam, hogy idős, magatehetetlen, nem (mindig) teljesen tiszta tudatú idős betegek csak feküdtek az ágyban, és kérésre nem mozdultak ki az ágyból. Aztán látszólag alvás közben, ha úgymond megébredtek, legnagyobb döbbenetre kimentek maguktól a folyosóra, fürdőbe, aztán zutty. akkor teszik fel az ágy oldalára a rácsot.

@alprazolam:
Tudom, az ilyen nem ritka. De esetünkben azért nincs, nem lehet ilyesmiről szó, mert a betegnek gerincsérve van, amit a legnagyobb rábeszélésre sem engedett megműteni. Császkálni tud, de önerőből lábraállni nem. Sem otthon, sem máshol, sem éberen, sem félálomban (valamelyikünk ugyanis folyamatosan vele van otthon, tudnánk róla).
Vele is megtörtént már (mikor még képes volt önállóan tenni-venni, mászkálni), hogy délutáni szunyókálásból ébredve folytatta volna az álmában történteket, és el akart indulni a Szépművészeti Múzeumba, mert ott várnak rá rég elhunyt családtagjai és a férje:( Ilyesmi ma már nincs, viszon segíteni akar, megcsinálni akar dolgokat, hogy ne legyen számunkra teher:( Csakhogy erre már képtelen, mert olyan gyenge, és mindehhez 45 kiló, stroke-ból szövődményesen gyógyult, részlegesen mozgásképtelen:(
Csak azt nem értem hogy folyadékpótlás, roborálás címszó alatt miért a Jánosba utalta a háziorvosa? Biztos ennek is megvan a maga oka.
Nem egyszerű dolog az öregedés, rájönni arra, hogy segítségre szorulsz minden tevékenységedben. Új tanulási folyamat kezdődik ilyenkor sok idős életében. Meg kell tanulniuk kérni, elfogadni, és mindezt természetesnek venni. Csak a saját családomból indulok ki, velük van tapasztalatom.

Nem értem, hogy egyesek mi alapján írnak hozzászólást. Ha egy pelenkát valaki nem megfelelően használ, az nem azzal egyenlő, hogy szétkeni a szomszéd ágyon fekvő beteg arcán. Mivel combnyak műtétje volt a 92 éves betegnek, nem valószínű, hogy könnyen tud mozogni, pl. járni, így wc-re sem tud kimenni. Tehát pelenka kell. Ha az ápoló csak elmagyarázta (bármilyen érthető és európai módon), hogyan kell használni és nem maga adta fel, szerintem az elég nagy hiba. Mivel 92 évesen nem úgy hajlik már az ember, mint 30 vagy 40 évesen. Ugyan, tegye fel az a kezét, aki a rosszindulatú kommentelők közül volt már abban a felemelő helyzetben, hogy felnőtt fejjel nem tudott kimenni az illemhelyre, és muszáj volt a dolgát "maga alá" végezni. Ez egy mélységesen megalázó és kiszolgáltatott helyzet. Az ágytállal is előfordulhatnak balesetek (saját tapasztalat), és a pelenkával is (gondoljanak csak bele, néha egy kisbaba is képes olyat produkálni, hogy nyakig sz.ros lesz). És a műtét után egy hete hazaengedett beteget, ha hirtelen felmegy a láza, igenis kórházba utalnak. 30 évest is, és a 92 évest is. Megint csak nem értem, hogy ebből hogy következik, hogy a család nem akar az idős beteggel foglalkozni? Pont azt bizonyítja, hogy törődnek vele; észrevették, hogy lázas, plusz orvost hívtak hozzá, plusz bevitették kórházba, mikor ezt kellett tenniük, plusz látogatták.

Többször elolvastam a posztot, nehogy rosszul reagáljak valamire.
De dombon ülő fűcsomó legyek, ha a posztban bárhol is szerepel a beteg neme, vagy az, hogy bárki arcát is összekente volna.
Így születnek aztán a félreértések, és ebből következik az, hogy a hozzászólók virtuálisan ráhánynak a kard élére:)
Mint az örök klasszikusban:

"Egy jellemzõ vicc még a kommunista
idõkbõl: „A Jereváni Rádió tudósításában
elhangzott: »a leningrádi pártszékház elõtt
Volvókat osztogatnak«.
Majd érkezett a cáfolat: »A hír igaz, de...
nem Leningrádban, hanem Moszkvában,...
nem Volvókat, hanem Volgákat...
és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak«.” "

(Forrás: biai.hu )

@mig54: Nem arcról nem olt szó,csak arról hogy több helyre szétkente...az egyik hozzászóló pedig uo. Költői túlzásokba esett ,mint a panaszoló.

A legtöbb estben kb. 90% a hozzátartozók az idős gondozásra szoruló hozzátartozót, megpróbálják besúvasztani a kórházba, mert ott ingyen vigyáznak rá.
Igen van 10% aki nem, de ha én is olyan kis általánosítós lennék, mint itt a többség.
Teljesen elképedek, mikor hallom, hogy azért van a kórház, hogy a pelenkás betegeket gondozzák...mert a családnak dolgoznia kell nincs rá hely. DE teljesen természetesnek tartják az idős ember lakását egyebeit megöröklik, pedig szépen rá illene fordítani az öregre a saját vagyonát. Épp nemrég hallgattam végig az egyik kolléganőm, aki már most beosztotta mire költi a szüli és az anyósa vagyonát ha megöröklik, fel sem merült az nem az övé lesz,mert majd rá kell költeni az idős emberre, ápolóra egyebek.
A nagy többség ilyen.
Oktattam okj tanfolyamon pályaelhagyó ápolónőket ők is szép sztorikat meséltek, arról hogyan varrják az eü. nyakába szociális-családi gondozásra szoruló öregeket.

Itteni poszthoz. Az ügyeletes orvos fél a feljelentéstől és tovább passzol minden 75 feletti embert a kórházba, nehogy megüsse a bokáját, hiszen minden sz@-ért feljelentik őket ,még ha a protokollnak megfelelően járnak is el+nincs röntgen szeme.
A barátnőm férje mentőorvos, hát amiket mesél blogot nyithatnék, hogy elzengjem miket tesznek meg rokonok családok a saját öregjeikkel, de más persze legyen 100x különb náluk (mert letették a nővéri esküt ?? :)).@polyvinyl:

Ha normális társadalmunk lenne szépen kapott volna 1 lázcsillapítót és kimegy 1 nővér leveszi a vért és beküldi a laborba nem fogja az idős a helyet az akut esetektől.
Pár éve hasi műtétem volt. 1 napra 8-ágyas szobába kerültem, hát ott rajtam kívül senkinek nem kellett volna ott lennie. A többiek mind idős pelenkás emberek voltak kik be voltak súvasztva, hogy ne legyen velük a családnak gondja. Ennyire pazarolnak sokan. Cserébe én majd nem kapok semmit ha megérem egyáltalán hogy nyugdíjas leszek, de a jövedelmem nagy részét beletolhatom a nagyközösbe'. Arra jó vagyok ,hogy gürizzek termeljek, de egyébként meg nehogy véleményem legyen arról mire költik a pénzem. Azt gondolom az emberi élet véges és nem kellene a szűkös erőforrásaink menthetetlen a halál szélén álló öregekre költeni. A család gondozza ápolja őket szépen vagy a szociális otthonok. Ez azidős ember is a magyar eü-nek köszönheti , hogy még él, de ugye milyen jó szidni.

Nem az én gondolatom az Indexről nyúltam, de egyetértek, és nem neked ill. nem csak neked szól:
Fel kéne fogni, hogy nem jár ingyen minden. Illetve jár, csak nem jut .Az eü most már olyan szintü drága berendezéseket,képzett személyzetet, infrastruktúrát igényel, amire nem elég a járulék ( amit úgyis csak kb 15-20 % fizet a valós jövedelme után )

Régen nem volt CT, MRI, laparoszkópos mütétek, dializis, minimalinvaziz csipőprotézismütét, spéci laborvizsgálatok, 1 kg alatti koraszülöttek általában meghaltak, a meddők nem jártak drága kezelésekre, az rákosnak nem volt csontvelőátültetés se transzplantáció stb max levágták, kivették, begipszelték oszt vagy meggyógyult vagy meghótt.

Emlékszem húsz éve kollégám gyereke született Fallot tetralógiával, az egy súlyos szivfejlődési rendellenesség. Meghalt szegény. Az a mai modern müszerekkel magzati korban észreveszik és megoperálják a kicsiket.

Nomost erre nem elég, hogy alig fizetnek a népek járulékot + elvárják, hogy minden ingyen legyen.

@micsoda?: Hát ha azzal indítanának ,hogy fekáliával összekent öregeket kell majd lemosniuk akik még a környezetüket is kikeni a végtermékkel és köszönet helyett megszakadhatnak + cselédnek nézik őket és mindenért feljelentik nem lenne senki ápolónő.Ez elvileg nem ápolónői munka.

@szambukusz: Nem szép dolog ,hogy megemelték a hangjukat ,de a szétkent szoarét figyelembe véve ,meg hogy nem küldték azonnal haza az öreget, korlátlanul enyhítő körülmény, főleg hogy a nővér még elnézést is kért utána.Nem illik ezek után spicliskedni.

@samugate: Szerintem bepelenkázták, csak az idős kiszedte belőle a cuccost.

@csakmotyogok:
Abban a szar (jelen esetben szerencsés) helyzetben vagyok, hogy nem dolgozom, a férjem pedig rokkant nyugdíjas (nem divatból, meg mert büdös a munka, mielőtt bárkinek is eszébe jutna baszogatni miatta!), így gondozhatjuk idős anyósomat.
De ha (utálom a HA-val kezdődő hülyeségeket) mindketten orrvérzésig dolgoznánk mi lenne? Szoc. otthon? Idősek otthona?
1: minden pénzünk rámenne,
2: szarnának a gondozandó fejére
3: ha beteg lenne átsegítenék a szenvedésén, mint egy kiszolgált, egykor hűséges, öreg kutyát:(
Látogatáskor persze minden szép és jó lenne. Hát kösz, nem kérek belőle sem magamnak, sem másnak!
Általánosítani én is tudok, még mielőtt egy gondozóban dolgozó habzó szájjal kikérné magának a hangnemet:P
Ahhoz, hogy egy olyan helyen tudhassam őt, ahol méltó módon bánnak vele, a következőket kellene tennem:
1: a férjem nevére íratni a lakás teljes tulajdonjogát
2: anyósomat megfosztani a haszonélvezettől
3: eladni a lakást
4: előre perkálni az otthonnak, hogy elhelyezzék a "mamát"
4: rendszeresen átutaltatni a nyugdíját az otthonnak, hogy a havi költség rendezve legyen
5: rendszeresen látogatni a "mamát" és vinni ezt-azt, meg alkalmanként a gondozóknak is megköszönni a munkát
5: (nagy valószínűséggel egy éven belül) várni a telefont, hogy intézkedhessünk a "mama" temetéséről.

Na ezt nem vagyok hajlandó!

Viszont amire hajlandó vagyok és holnapi látogatásunkkor meg is teszek: anyósomat bejelentem hozzánk ideiglenesre, és ha az otthonába mentőt kell valamiért hívni nem a Jánosba viszik automatikusan, hanem a Kútvölgyibe, ahova évtizedek óta jár ha szükséges, és ahol a több évtizede ott praktizáló háziorvosától kezdve egy csapatnyi orvost ismer.
Már hamarabb meg kellett volna tennem, de hiába magyaráztam neki, nem értette, hogy ez miért jó.
Azt írod, hogy egy normális társadalomnban mit tenne a nővér. Vérvétel, annak laborba küldése oké. RTG. gépet is vigyen? MR-t?, CT-t.....? Csak kérdezem.
És hogy ki miket mesél....mese. Néha habbal, néha anélkül. Kik vagyunk mi, hogy bíráljuk mindezeket? Ezt is csak úgy kérdezem.
Tényleg nem csesztetni akarlak, de a helyzet sokkal bonyolultabb annál, hogy meglátni és értelmezni tudjuk az árnyalatait.

@mig54: Nem tudok mit mondani, csak amit ismételtem unásig, ennyi pénzből még ez is sok amit kap itt nálunk bárki is, még ha nem is tetszik. Kivenni akar mindenki bele tenni annál kevésbé. Van 1 réteg én is sajnos aki sokkal többet tesz bele mint kivesz és én még sem szidom az eü-t. Igen peches vagyok sajni minden fillérem után adózok. Könyvelő/közgazdász uhugim szerint ez Magyarországon a dolgozók 10 %.
Minek kell minden 75 felettinek CT, MR??? Most miért, nem érthető nem futja? 25-30 éve még nem volt. 92 évesnek ha pelenkás akkor a kapa föld kivéve ha kifizeti.Kemény? Az mennyire igazságos, hogy én ha megérem a nyugdíjkorhatárt (tuti nem ,mert halálra melózom magam) akkor én semmit sem kapok majd vagy csak akkor ha kifizetem?

@csakmotyogok:
Minek kell minden 75 év felettinek CT, MR? Mert diagnosztikai felszerelés, azért. Mert ennek megfelelően állítják fel a diagnózist, és be a gyógyszerezést, azért. És mert emberekről, nem leltári tárgyakról folyik a diskurzus, azért.
Kérdezem: miért itt háborogsz te is, hogy kevés a befizetés? Miért nem máshol?
Vagy gondolod, hogy az orvos odamegy a beteghez vagy a látogatóhoz, hogy: igen, sejtjük a diagnózist, alátámasztani sajnos nem tudjuk mert nincs gépünk/drága a vizsgálat, de tessenek megnyugodni, értő kezek között fog meghalni a kedves beteg. Elvégre is már 80 éves, mit akarnak, meddig éljen és szipkázza ki a költségvetésből kapott szűkös anyagi lehetőségeinket? Inkább megyek, kiírom CT-re a 45 évest, mert az még fog gályázni, ha hazaengedjük. Igaz, Julis néni meg Géza bácsi is gályázott eleget, fizette, amit kellett, de hát ez van, öregek már, na, csak nyűg a társadalom nyakán.
Vagy hogy gondoltad? Húzzanak kalapból neveket, hogy melyik legyen az a 10 beteg, akire majd vizsgálatot lehet kiírni?
Nem értelek. Nyugi, te is leszel 75-80 éves, leszel te is beteg, gyenge, elesett, kiszolgáltatott. Kevésnek adatik meg, hogy pillanatok alatt meghaljon. Majd megnézem, hogy felfelé, vagy lefelé görbül-e a szád.
Ha megfeszülök sem értelek....

25-30 éve még nem voltak ilyen diagnosztikai berendezések, írod. Akkor pofonegyszerű: tégy egy STOP! táblát a tudományos fejlődés útjába, és faroljunk vissza az őskorba, amikor a 35-40 éves már veteránnak számított! Most földet szórsz a 92 évesre. Költői kérdés: milyen ember vagy te?

Nem tudod, hogy mit és mennyit dolgozott anyósom és apósom. Azt sem tudod, mennyit fizettek/vontak le. Azt sem tudod, hogy nyugdíjba vonulásuk után könyvelőt fizettek, mert mindketten dolgoztak még egyéni vállalkozóként. És azt sem tudod, hogy anyósom reszketett, ha egy csekk befizetési határidejének lejárati napján történt a befizetés.

Szóval úgy gondolom hogy én sem hagynám, ha anyósommal méltatlanul bánnának annak ellenére, hogy (mint ahogy közismert itt) nagyon eü.-párti vagyok.

@csakmotyogok:Ugyan már, ritka aki nem köszöni meg szavakon kívül is a munkájukat. Aki meg úgy érzi, hogy végterméket pucol az ember után, meg cseléd, az nem való a pályára. Remek dolog közmunkásként dolgozni, lényegesen kevesebbért, és ott ő lesz a megalázott.
Sajnos az egészségügyet is átszövi a politika, senki nem mer bátor lenni, és kirúgni a nem alkalmas embert. Lehet, hogy egy időre gondok lennének, de ennél nem nagyobb - etetni, itatni is a látogatónak illik - és biztosan jó irányba mozdulna el az egészségügyi szolgáltatás.

@csakmotyogok: doki, te is leszel még öreg. Kívánok hozzá ilyen fiatalokat.

@Terencius: ezt olvasod bele, csakhogy ez nem igaz, doktor.

@micsoda?: ebben ugyan teljesen igazad van, de a János messze földön híhedt ordenáré halálgyár.

@Gyorgy Nagy: a folyamat beindult, egy lópokróc portást kirúgtak. Itt aztán meg i állt a folyamat.

@csakmotyogok: nem fogod fel a doktori diplomáddal, hogy BEUTALTÁK tüdőgyulladás gyanújával?

@csakmotyogok: ti utaltátok oda.

@DarthVader: kitűnő és pontos megfogalmazás. Reménykedjünk, hogy nem rúgnak ki miatta.

@szambukusz: Bodza doki! "Megemelték a hangjukat, ez nem szép dolog" - kívánom, hogy téged radírozzanak le ilyen ocsmány hangon a betegeid vagy a főnökeid.

@zizi77: "hogy lássa a személyzet" - ezzel mindent elmondtál erről az embertelen hordáról.

@fog- és Bulawayo magiszter: Nem vagyok doktor. A krónikus belosztály leánykori neve "elfekvő", itt többnyire egészségügyi felügyelet van, nem gyógykezelés. Egyébként a témáhot is hozzászólnál tahókám?

@zizi77: és nem kellett volna elfogadni a kórházi beutalót?

@Terencius: csak ahhoz szólok. Elnézést, ha megsértettelek, stílusod doktorra vallott.

@micsoda?: attól, hogy nem "esküsznek", még nincs joguk náci embertelenséghez!

@Terencius: ja, SOSEM hívták hivatalosan elfekvőnek. Megint rontottál.

@csakmotyogok: de az.

@csakmotyogok: így kérjenek tőled elnézést a fejedet leordító betegeid.

@csakmotyogok: nyomozd ki. Vagy ott voltál?

@mig54: a Kútvölgyi sem büfé, de legalább nem halálgyár.

@fog- és Bulawayo magiszter:
Már valóban nem "büfé", csak ott ismerik anyósomat, az összes orvosi dokumentációja ott van évtizedekre visszamenőleg. A családban csak én lógok ki a sorból, de elégedett vagyok a választásommal.
Baráti jó tanács: foglald össze mondókádat és írd meg egy hozzászólásban. Nem olyan pöpec ez a blog, hogy érdemes legyen pörgetni a számlálóját:( Igaz, szabad perceimben engem is itt esz a penész:)

@mig54: ebben igazad van, de akkor rám szólnának, hogy miért egyben reagálok a sok rejtőzködő doktornak, miért nem konkrétan.

@fog- és Bulawayo magiszter: Egyetértek.

@fog- és Bulawayo magiszter:
Most őszintén: érdemes ilyesmi miatt aggódni?:) Hát akkor meg......Egyébként nem mindenki doktor, akit te annak vélsz. A java vagy eltűnt már innen megunva a vegzálást, vagy csak olvas, mert már belefáradt abba, hogy el-és megmagyarázzon olyan dolgokat, amik vitatása normális emberekben fel sem vetődik.
Nem árulok el titkot, ha azt mondom, nagyon sok jó orvos kommentelt itt, és sajnálom, hogy már vagy nincsenek jelen, vagy csak nagyon ritkán szólalnak meg:(
Tényleg kár....

@fog- és Bulawayo magiszter: Azért kell hallatni a szavunkat, mert a vidéki korházak többségében is ugyanez a helyzet. Nagy dolog, hogy a levéliró vállalta az ezzel járó idegi terhelést, és ebben támogatni kell.

@mig54: tény és való, hogy a megmaradtak nagyon gyatrák.

@micsoda?: bennem tényleg nincs semmiféle politikai érzék, nem mondom erre, hogy "lehet, de most koncentráljunk a Jánosra". Ahol felüti a fejét a nácizmus (egyre több helyen, vidéken is), ott a legkevesebb, amit tehetünk, hogy hallatjuk a hangunkat. Engem gyszer egy ilyen náci söpredék a rendőrökkel akart elvitetni, mert kifogásoltam a módszereit. A rendőri intézkedést azzal indokolta (volna), hogy ő úgymond közfeladatot lát el. A kiérkező rendőrök azonban meglátták a még vérző áldozatát, egy idős hölgyet, és a kórterem nem megfélemlített elnyomottként vielkedett, hanem egyöntetűen felsorakozott a pribék ellen. Rossz napja volt: őt vitték el. Nekem tanúskodni kellet járnom.

@mig54: Azért tegyük hozzá, több olyan "orvos" is volt, van itt akik a betegeket általában hülyének nevezi és tartja, ezzel sok normális nem orvos is elment innen. És az is igaz amit te írtál.

@Turchi:
Szia, rég láttalak! Örülök, hogy ezek szerint néha te is itt vagy:)
Nézd, valahol mindenkinek igaza van....egy kicsit, néha meg nagyon. De ha jól megnézzük, az is egy jó mutatója a blognak, hogy milyen eseteket posztolnak ki, és majd csak ennek folyománya -a néha minősítéssel bíró- kommentfolyam.
(Nem mellesleg a betegek néha tényleg hülyék, pl. anyósom is, minden tiszteletem és szeretetem mellett. Ha objektív akarok maradni, akkor ő sem lehet kivétel.)

@mig54: Olvasgatok néha csak nem szólok bele inkább. Mostanában hogy magánrendelőbe járunk, még inkább érthetetlen számomra egyes orvosok viselkedése. Ha még ott is, akkor mit várjanak mások az állami részlegben? Abban igazad van hogy a posztok jelentősen meghatározzák a hozzászólások minőségét de a legjobban megírt posztoknál is ocsmányul támad hol egyik, hol a másik oldal. Na ezért nem megyek bele a témába.

@Turchi: Szóval a magánrendelőben sem minden tökig marcipán?:(
Példám: bent vagyok látogatóban, és az éppen bent lévő orvos beszél az egyik beteghez. Majd felém fordul, odalök vagy 3 mondatot, kérdőjellel a végén. Mondtam, hogy nem tudom, most érkeztem. Mire az orvos: "Mondom."
Írjak posztot arról, hogy bunkó a doki, mert azt sem tudom ki fia bornya (bemutatkozni, netán odajönni hozzám ohne zsanér), és kérdezve közöl velem tényeket? Velem, akiről azt sem tudja, hogy esznek, vagy isznak-e, egyáltalán milyen jogon tartózkodom a beteg ágyánál?
Nem írok posztot, mert nem akkora horderejű a dolog, hogy érdemes legyen. Megemlítem? Meg, mert személyes tapasztalat.
Érdekes egyébként, hogy míg én - mint beteg - nem tapasztaltam/tapasztalok magam körül ilyeneket, addig mások esetében (és most engem érintően is) gyakran fogalmazódnak meg az orvostársadalmat elmarasztaló vélemények.
Ezek szerint én jó beteg lennék? Nem biztos. Megértem, felfogom ami körülöttem, velem, bennem zajlik? Ez sem mindig biztos teljesen. Szerencsém volt eddig? Na, az lehet.
De nagyon gáz egy ország egészségügyi rendszerére nézve, ha a szerencsén múlik netán egy emberélet:(

@Turchi: Agliában aztán nagyot néznek, amikor kiderül, hogy ott a lenézés és a pökhendiség nem elfogadott.

@mig54: azt hiszem, hülyékkel sem kellene úgy ordítozni, mint megvadult állatokkal.

@mig54: egy orvos infarktust kapna a NAV-ban, ha olyan hangot ütnének meg vele szemben, amilyent ő szokott a betegeivel.

@Turchi:
Ez lemaradt:
"Abban igazad van hogy a posztok jelentősen meghatározzák a hozzászólások minőségét de a legjobban megírt posztoknál is ocsmányul támad hol egyik, hol a másik oldal."

Ezért hiányolom állandóan a poszter jelenlétét a blogról. Sok dolog világosabbá válhatna, ha normális párbeszéd bontakozna ki a poszter, és a hozzászólók között. Uram bocsá' talán még egy orvos is tudna javaslatot tenni a poszternek, vagy megvilágítani a számára esetleg nem teljesen érthető dolgokat.
De ez az egész blog olyan, mint amikor valaki kiált egy hatalmasat az éjszakába, és ezzel el is van intézve a dolog, mert csak azok foglalkoznak vele, akik hallották.

@fog- és Bulawayo magiszter:
Angliában nagyon nem szeretnék kórházban fekvő beteg lenni...:(
A magyar orvosok többségének tudását nagyon respektálom.

A beteggel szembeni ordítozás sehol nem megengedhető az egészségügyben. Szerintem.

Ne általánosíts, kérlek, mert nem minden orvos egy kaptafára készült. Nagyon sok nagyon jó, és empátiával igencsak eleresztett orvoshoz volt már szerencsém. A hangsúly a szerencsén van! Sajnos:(

@mig54: sokszor teljesen egyértelmű a helyzet. Most is. Egy magatehetetlen, idős beteggel vadállati módon üvöltözött egy náci. Ezen nincs mit "magyarázni", "megvilágítani".

@mig54: igazad van, nem szabad általánosítani. Ha te a magyar orvosok többségéről tudsz érvényes ítéletet alkotni, akkor különösen nem vagyunk egy súlycsoportban. Részemről hiba volt, hogy ilyen ismeret nélkül általánosítottam.
Angol betegnek is biztos rossz lenni, de ott még nem jön hozzá vadállati üvöltözés is.

Kicsit hasonló és mégis más:
Intézményben gondozott 83 éves mama segédeszközzel közlekedik,de nem tud egyedül pelenkát cserélni.
Ugyan "csak" kis dologról van szó,de látogatója délután 6-kor észleli,hogy bizony,minden ruhája át van ázva.Maga a nővér mondja,hogy az éjszakás tette rá hajnalban a pelust,és nem volt idő megnézni,átcserélni....látogató megteszi.
Na...?

@fog- és Bulawayo magiszter:
A jelen posztban történteket nem is vitattam, sőt, hadd idézzem magam:

"A beteggel szembeni ordítozás sehol nem megengedhető az egészségügyben. Szerintem."
A te általad írtakra reagáltam így.

Magyarázni, megvilágítani...ezt tudja jól akinek írtam hogy miért írtam, de elmondom neked is: gyakran jelennek meg itt olyan posztok, amiknek hajtépés a vége.
Ezért hiányolom gyakran a poszter jelenlétét. Nem mindegyik poszt ilyen összeszedett ugyanis, tehát némi kiegészítésre lenne néha szükség ahhoz, hogy a hozzászólók tényleg objektíven láthassák a történteket, és formálhassanak véleményt.
Valaha volt ilyen világ itt a Praxison, mára eltűnt:(

@SusanneF:
Mint én a napokban. Na és? Beesett az eső? Nem. Lesett a karikagyűrű az ujjamról? Nem. Akkor meg....

@fog- és Bulawayo magiszter:
Félreértettél: nem a többségéről alkottam neked nem tetsző véleményt, hanem azokról, akikhez eddig a saját eseteim miatt volt szerencsém. Újfent hangsúlyoznám: szerencsém!
Sajnos (nem nekem):(

@mig54: Bocs, ez lemaradt: az angliai egészségügy jelen helyzetét nem ismerem. Sem a bérezését, sem az orvos- ill. nővérképzés metódusát. De nem biztos, hogy meg akarom ismerni, sőt!

Nincs is olyan, hogy rossz orvos.Aki orvosnak áll, az már minimum egy végtelenül elhivatott fakír.

Az orvos beteg konfliktus alapja, a két fél között,a hatalmas iskolázottsági különbség.

Teljesen mindegy hogy mennyire szeretne jót tenni az orvos, a beteg úgy is csak azt fogja érezni, hogy hülyének nézik.Ez azért van,mert érzi hogy észben lejjebb van mint az orvosa.
Na meg az irigység.:)

Állandóan szidjátok az orvosokat,de kérdem én.
Melyikőtök szeretne vérben és bélsárban turkálni egész nap?Esetleg hátsófelekben?
Na és azok a szagok....
És melyikőtök tudná elviselni azt, hogy hetente meghalnak körülötte az emberek?
Én ezt havi 10 millió nettóért sem csinálnám.Nincs az a pénz,amiért orvos lennék.

@Diorella Queen: van egy recepted rá, hogy az orvosoknál okosabb emberek nem betegednek meg?

@Diorella Queen: helyes, ha tehát én excrementumokban turkálok, akkor úgy ordíthatok veled, mint Gest anyó férje.

@Diorella Queen: nagybátyám a legjobb orvos, csak úgy hullanak a betegei, mint a legyek. Szegény hogy bírja ezt? :(

@Diorella Queen:
Nem valószínű, hogy egy orvos bélsárben turkál egész nap. Sőt, egyáltalán. Hacsak nem labororvos, de az sem turkál, és nem egész nap.
Sőt, még vérben sem turkál, mert azt műtét közben szépen felitatják tamponnal, a nagyobb mennyiséget pedig szívóval távolítják el. Csak hogy lássák is a műtéti területet.
A hátsó már más kérdés.....

@fog- és Bulawayo magiszter:
Elképzeltem nagybátyádat, amint Chemotox....engem is irritálna:)

@mig54: szerintem királynőnk csak a hangulatot óhajtotta fokozni az ökörködéseivel.

@csakmotyogok: Amíg ott van, addig nekik kell figyelni rá

@Robiekin: pontosan, arról nem is beszélve, hogy a sugalmazásokkal ellentétben az idős urat oda BEUTALTÁK.

Egyben kérem a nyájas olvasókat, senkiről se tételezzen fel eleve olyan kimondhatatlan brutalitást, hogy hozzátartozóját éppen a Jánosban akarja "elfektetni". Ennél még az a másik doktor úr (igaz, ügyvéd) is irgalmasabb, aki "gondatlanságból" a villamos alá rugdal idős asszonyokat.

@Diorella Queen:
Az első mondatodat cáfolom, a másodikkal egyetértek. Legalábbis Magyarországra vonatkoztatva. Csak a jó Isten tudja, hogy hazánkban miért dolgozik valaki az egészségügyben, hacsak valóban nem fakír.

"Az orvos beteg konfliktus alapja, a két fél között,a hatalmas iskolázottsági különbség."

Ezzel megint nem értek egyet, mert egy jó orvos magyarul is tud fogalmazni. A beteg számára érthetően is el lehet mondani (többnyire) hogy mi a baj, milyen kezelést miért kap, és mik a javulási/gyógyulási esélyek. (Ezt általában meg is teszik mind a beteggel, mind a hozzátartozóval.)
Valamint hogy mit kell tennie a betegnek ahhoz, hogy ne csalódottan bocsáttassék haza.
Sőt, azt is, hogy ha már nincs a kórházban, mit tegyen a továbbiakban, hogy lehetőleg ne kerüljön vissza. Némely beteg nem fogadja meg ezeket, és ívesen szarik az egészbe bele. Persze hogy visszakerül, és persze, hogy "csúf" sorsa lesz, áldozatnak fogja érezni magát, a hozzátartozó pedig gyakran még erősíti is ebben.
Kisebbrendűségi komplexus? Lehet Ezt úgy kerülöm el, hogy megkérem az "ellenfelet", hogy MAGYARUL! beszéljen hozzám. Ha nem vagyok hülye meg fogom érteni. Gondolom ezzel más is így van. Legyen egészséges önértékelésem azáltal, hogy azt mondom: vagyok én is akkora kalap szar az én területemen, mint te a tiéden, és akkor beszélgessünk!
Csakhogy erre nincs idő, mert emberek tömege vár ugyanerre, és ezt az igényt nem lehet egy valakivel kielégíteni. Délutános műszakra a János krónikus belgyógyászati részlegén van összesen kettő darab nővér. Nem tudom hány betegre. Sok az eszkimó és kevés a fóka:( Marad a futkosás, nincs idő traccspartikra.
Egy óra múlva indulok oda, várhatóan ott lesz anyósom kezelőorvosa is, és talán sikerül vele néhány szót váltanom.
Ezzel együtt lenne mit javítani az orvos-beteg kommunikáción, mind az orvosokat, mind a betegeket -különösen a hozzátartozókat!- tekintve.
Kívánj nekem sok sikert!

@Diorella Queen:
"Én ezt havi 10 millió nettóért sem csinálnám.Nincs az a pénz,amiért orvos lennék."

Naaaa....havi nettó 10 milláért nem lennél mondjuk szemorvos? Vagy pszichiáter? Vannak még vértől, egyéb nedvektől (többnyire!) mentes területek, válogathatnál:) Jó, az egyetemi évek alatt látnál 1-2 "jujjj" dolgot, de ha azon sikeresen túljutottál, akkor....még meggondolhatod magad:)

@mig54: Némelyik kommentet elolvasva időnként bánom, hogy nem lettem agysebész.Kioperálhatnám egyesek, ostobaságtól elfolyósodott agyát.

@mig54: Javítok.A kiszolgáltatottság érzése a jó vagy rosszindulatának illetve a tudásának, ami kiváltja a dühöt a betegben.

Hát azért az emberség nem leterheltség kérdése.Egyszerűen sokszor se kedv,se hangulat nincs ahhoz,hogy még a beteg lelkét is pátyolgassák.Van olyan nővér aki egy calici járvány közepette a 30.fosóst is úgy mossa le,hogy van közben két jó szava a beteghez,de van olyan is,mikor a kávézásból,netezésből "jött" ápolónak az is fáj,hogy vacsorát kell osztani.
Azt meg a betegek felől el kell.fogadni,hogy hiába mondja el neki az orvos tagolva,emberi nyelven mi a gond,mi az otthoni teendő,hova kell visszajönnie,mire kilép a kórház ajtaján a felére ha emlékszik az elmondottaknak.Ez valami pszichés reakció lehet a betegségre,kórházra.Ezért mi direkt feketével zárójelentés végén nagybetűvel kiemeljük,hova menjen,melyik napon,hánykor,kit keressen stb.Ez van.Nem hülye a beteg,az orvos is ilyen lesz,ha megbetegszik és ráadásul nem a szakterülete a baja.Az orvos is szimpla ember,ha beteg lesz ugyanolyan elesetté válik,mint a mérnök,pénztáros,fodrász,kukás.
Amit nagyon megtanultam különben,mióta eü-ben dolgozom,hogy az intelligencia nem jár együtt a diplomával...A kis falusi paraszt bácsika sokkal,de sokkal tisztelettudóbb,hálásabb.

@Diorella Queen: ha elég hosszú a karod, a saját koponyádat is eléred.

@Diorella Queen: örülhetsz a béketűrő természetednek, hogy egy náci vadállati üvöltése nem vált ki haragot belőled.

@Diorella Queen:
No, ez már igen!:) A valaha igencsak tevékeny, a család életét összefogó, irányító ember nagyon nehezen viseli el, ha neki dirigálnak, rágják a szájába, hogy mit mikor és hogyan kell tennie. (Ezt nem tudom finomabban megfogalmazni.)
Ha ehhez még az is párosul, hogy nincs betegségtudata, akkor csak az marad, hogy az érte aggódó családtagok, rokonok, barátok széttárják a kezüket mert innentől nincs tovább:(
Ezt apósomnál tapasztaltam.
Anyósomnál más a helyzet, ő "kezelhetőbb" beteg ilyen szempontból, hallgat rám. Igaz, a teljesítés már nem megy ilyen flottul. Szomorúan látom az elkövetkezendő rövid időt, és nagyon sajnálom őt. Éppen ezért amint az orvosok javítanak valemlyest a fizikai állapotán és hazaengedik, ami csak telik tőlünk megtesszük, hogy azt az időt amit még velünk tölt még elviselhetőbbé tegyük a számára mint eddig.
Csak egy okból látnám értelmét ha kórházban távozna el közülünk, de írni sem merek róla....

@Diorella Queen:
Az agysebészet durva meló, és nagyon leszívja az orvost. Szerintem ne akarj te agysebész lenni azért a néhány gyökérért:)

@mnika88:
Így igaz! Írásban, és érthetően megfogalmazva. Ami meg nem érthető elsőre azt úgyis elmagyarázza majd a háziorvos, ha a beteg (és a hozzátartozója) rákérdez.
Ma volt szerencsém látni anyósom lázlapját. Hagytak időt értelmezni, az orvos válaszolt a kérdéseimre, és rögtön letisztult minden.
És már megint azt kell mondanom, hogy bár az orvosnak nem ártana ha kommunikációban "erősebb" lenne, végül csak megértettük egymást:)

@fog- és Bulawayo magiszter:
Nem kötelező válaszolnod, de miért illeted "náci" jelzővel az orvosokat? Nagyon teli van velük a puttony?

@fog- és Bulawayo magiszter: Ha én haragszom,akkor ott már minimum valaki végleg lelki sérült lesz.
Visszavonhatatlan sérülést szenved.

@Mezőbándi: barra nejjik mibún

@fog- és Bulawayo magiszter:
Kb olyan okos vagy, mint amilyen szép. Feltéve, hogy az avatarod téged ábrázol.

@reepach: :D

@reepach:
"...you are magnificent, when you're innocent"...:)

Nem a poszthoz tartozik ugyan, de korántsem OFF!.
Kéretik értőn és alaposan átolvasni, mert érdemes!:

index.hu/kulfold/2014/07/22/orvosok_kivandorlas_kulfold/

@fog- és Bulawayo magiszter: Én rég nevettem ilyen jókat valakinek a hozzászólásain ezen a blogon. Öröm olvasni őket. Értsd jól. :-)

@Diorella Queen: "Az orvos beteg konfliktus alapja, a két fél között,a hatalmas iskolázottsági különbség."

Ez úgy butaság, ahogy leírtad. A konfliktus alapa mindig a rossz kommunikáció (mindegy melyik fél kommunikál rosszul). Sajnos a diplomával nem adnak se EQ-t, se IQ-t, az orvosi kommunikáció oktatása pedig ef o es jelenleg hazánkban. De ezt nem is folytatom. Szóval amit írtál az óriási általánosítás és ráadásul, ha valaki olyan nagyon iskolázott, akkor pont hogy tud(hat)na konfliktust kezelni, értelmesen magyarázni és nem éreztetni a nála butábakkal, hogy buták. Az igazi orvos az, aki megtalálja a hangot gyógyítás során még a legparaztabb beteggel is (elnézést az igazi parasztoktól...).

Nekem volt konlfiktusom orvosokkal és mesze nem azért , mert kevésbé lettem volna náluk iskolázottabb, sőt...bocsi, de a probléma általában az volt, hogy nem volt nehéz leiskolázni őket vagy modorban vagy tudásban. Persze, amikor kiderült, hogy egálban vagyunk, mindig jött a hangvisszavétel és kölcsönös tisztelet. Na de épp ezért rohadtul nem irigylem például a póri egyszerű néniket, bácsikat, vagy akárkiket, akik páciensként odakerülnek és netán belefutnak egy "magas iskolázottságú" de tapló stílusú, kiábrándut, életunt doktorba vagy bármilyen más eüs személyzetbe.

"Teljesen mindegy hogy mennyire szeretne jót tenni az orvos, a beteg úgy is csak azt fogja érezni, hogy hülyének nézik.Ez azért van,mert érzi hogy észben lejjebb van mint az orvosa.
Na meg az irigység.:)"
Hmmm, én még orvosra nem irigykedtem. Elismerem a munkájukat, annak akinek el kell és lehet..sok páciens valóban érzi, hogy úú "ehhez" hülye, de nem azért, mert észben lejjebb van. Szerinted egy beteg jogász vagy egy beteg tudós lejjebb van, mint az orvos, akihez kerül? Vagy bárki, aki bár jó esze van és intelligens csak épp más szakmát választott? Ember, ember. Elég fura lenne, ha igazad lenne:-).

A poszthoz:
Végül is nem derült ki hová és hogyan kente széjjel, így nehéz megítélni mi történt és azt is hogyan. ordítozni meg nem kell, semmikor, főleg nem ezért. engem is pelenkáztak már, és sajnos a tartalom kifolyt, szétkenődött...nem vagyok demens, se öreg, meg se mozdultam, a pelenka csak alám volt téve, nem volt rendesen rámrögzítve, mire szóltam és mire odaértek, addigra már mindegy volt. Nem ordították le a fejem. De elképzelem, hogyha annál, ahogy akkor szégyelltem magam még jobban szégyellem és nekiállok inkább fölkászálódni, hátha mégis "eljutok" a mosdói, akor bizony csúnyán minden olyan lett volna...szóva ilyen kiszolgáltatott helyzetben akár csak egy fejcsóválást vagy egy fintort is vágni a legalja, főleg azoktól, akiknek ez a munkájuk.

index.hu/gazdasag/defacto/2014/08/04/csoda_hogy_meg_dolgoznak_a_kozszferaban/

-Bocs., -az összes hozzászólást nincs időm végigolvasni... -(mert,jelenleg éppen, azon "küzdünk", hogy a 86 éves Anyósomat "visszatuningoljuk"...
-Sajnos, alig lát-hall, -eddig is, a lakásban is mindenféle kapaszkodókkal, egyebekkel bírt közlekedni, (ezeket, saját pénzünkből oldottuk meg, fürdetőszéktől-akármiig...)-mert inkább kifizetünk (ameddig tudjuk) bármit, de Őt nem "ráncigáljuk el" sehova (szakrendelés stb.) -hogy "támogatást?" kapjunk?...
-Az alábbiakat azok olvassák el, akik "otthon gondoznak":
-Mostanában "rozogább lett", -nagy meleg?, -de mint írtam "küzdünk", -mármint az ellen, -hogy NEHOGY kórházba kerüljön...-(vele is meg kell "harcolni"...)
-pl.: -MUSZÁJ iszogatni, mert ha nem, nem tudom megakadályozni, hogy kiszáradás miatt, infúzió kelljen, és azt itthon nem lehet...-(muszáj, ezzel fenyegetnünk, -nála, csak ez hat..-(viszont, ehhez "kifigyeltem", egy "kisgyerekeses" fél literes "kubus", ízesített ásványvízzel töltött műanyag palackot, amit az ágyban mellé lehet tenni, és a "védőműanyagot" letépve sem folyik ki belőle az ital...

-néhány dolgot (jelenleg) tudomásul kell venni szerintem:
1.: -KELL egy JÓ (hozzáértő) háziorvos, aki még ért hozzá,-és meri vállalni, hogy otthon elvégezhető vizsgálatokkal: -pl. "megtudja hallgatni a beteg mellkasi statusat", -és el meri dönteni, hogy "milegyen", --- DE,-ehhez persze olyan hozzátartozók IS kellenek, -akikkel olyan bizalmi kapcsolatban van, -akikről BIZTOSAN tudhatja, hogy azon vannak, hogy lehetőleg NE kelljen kórházba vinni az "öreget"...
Most nagyon durva (de őszinte, és tapasztalati) dolgokat fogok írni:
2.:-mindenki vegye tudomásul:-(lehet, hogy ezt már megírta más "szakember" is): -ha bekerül a "kórházi-körbe", - pl. olyan idős ember, aki addig otthon, ilyen-olyan fitt, magáról gondoskodó stb-stb...volt, -annak, ott, kb. annyi!!!---EZ VAN, -sajnos...
-Több okból: -tegyük föl, hogy olyan helyre kerül, ahol nem nézik a korát, állapotát, -lelkiismeretesen elküldözgetik mindenféle vizsgálatokra...-tehát: -nap mint nap: -nem ehet, nem ihat,(+pl. beöntések), -ezért infúzió -"bele branülzve"-, -vagyis értelemszerűen, fixre belekötve, -tehát azzal, -ne "kecmeregjen", mer' arra, végképp, NINCS ember, hogy ezzel "kísérgesse a WC-re" pl., stb-stb.
-Tehát, az addig, általad, a -SAJÁT KÖRNYEZETÉBEN!!!-, -"magát ellátó, nem gyagyás, stb.-nek" látott "öreged", -mit gondoltok, "mivé válik", -napok alatt...
-(erről, csak annak lehet, legföljebb, némi fogalma, -aki, -"valamennyire, kiszolgáltatott betegként, volt már kórházban".
-sok-sok mindent lehetne írni...

Mindamellett, hogy nézeteim szerint kortól és demenciától függetlenül mindenkiért meg kell tenni mindent, én ilyen eseteket olvasva mindig arra jutok, hogy a magam részéről, inkább essen egy cserép a fejemre szellemileg és fizikailag aktív éveim végén, vagy ilyesmi, mintsem pelekában kelljen feküdnöm annak valós reménye nélkül, hogy ez az állapot valaha jobbra fodul. De ezt csak magamra vonatkoztatva mondom, tehát ezzel nem azt mondom, hogy ilyen állapotú betegeket ne kezeljenek, mert "minek az" meg mert nekik már biztos csak szenvedés az élet stb. Véletlenül sem.
Én orvosi egyetemre járok, ami együttjár a kötelező kórházi gyakorlattal. Azt tudomásul kell venni, hogy vannak ott olyan dolgok, amik nem éppen a legétvágygerjesztőbbek, és úgy gondolom, az efölötti dühöt és frusztráltságot nem az adott betegen kell kitölteni üvöltözéssel. Ő nem tehet az állapotáról, és neki még rosszabb és kínosabb az egész, mint az ápolószemélyzetnek, hiszen szégyenként éli meg. A hozzátartozóknak sem esik jól a dolog, hiszen nekik ő nem egy idős, esetleg nehezen kezelhető beteg, hanem a szülőjük/nagyszülőjük/dédszülőjük. Szerintem ilyenkor, ha felmegy a pumpa valakiben, érdemes egy pillanatra megállnia, és elképzelnie, hogy a saját hozzátartozójával viselkednek úgy a kórházban, ahogy ő készül dühében viselkedni, és akkor mindjárt megértheti ő is azt, miért reagálnak erre panaszlevéllel, szidással a beteg rokonai, miért nem képesek úgymond felfogni, hogy az ápolószemélyzet is gyarló emberekből áll, akik stresszes helyzetben nem mindig állnak konfliktuskezelésben a helyzet magaslatán.
Nekem most a nagypapám fekszik kórházban, mert súlyos betegség alakult ki nála, még vizsgálják, mi is lehet valójában. Mondjuk, ő abban nőtt fel, hogy az orvosokat, ápolókat tisztelni kell, ezért úgy szól hozzájuk, hogy nemigen szoktak vele úgymond "bunkózni" pedig néha fel tud tenni olyan kérdéseket, meg tud úgy félreérteni valamit, hogy az kevésbé türelmes embert kihozzon a béketűrésből. Egyébként ő is mindennap látogatva van, hogy lássák, nem egy családja által elfelejtett öregről van szó, akinek az esetén nem lenne semmi baj, ha esetleg trehányabbak lennének vele.
Én amikor meglátogattam, beszéltem az orvosával, aki a pihenőszobából jött ki a hívásomra, és udvariasan, a szemembe nézve, érthetően elmagyarázta, mire gyanakszanak, milyen vizsgálatok történtek addig és milyenek voltak. Ő velem, mint hozzátartozóval, szerintem jól kommunikált. Ja, és nem tudhatta, hogy orvostanhallgató vagyok, szóval nem ezért.
Az ápolók közül is akivel találkoztam, kedvesnek, normálisnak tűntek. De ez nem a János, vidéki kórház.