Levél: Elveszítettük a babánkat
2 hozzászólás
2013.10.25. 07:08
Összességében mindenki végig nagyon aranyos és kedves volt velem, annak ellenére, hogy senkinek nem voltam rokona/ismerőse/fizetős betege és minden orvosnak, nővérnek, aki 2 percnél többet töltött velem, volt hozzánk pár együttérző szava.
Jó ideje csendes olvasója vagyok a Praxisnak. Nemrégiben megjelent egy beteg magzattal kapcsolatos írás, igazából ez vett rá, hogy én is billentyűzetet ragadjak. A mi szempontunkból sem „happy end” a sztori vége, de ez nem az egészségügy, vagy az abban dolgozók hibája, sőt! Remélem sikerül némi pozitív megerősítést adnom, hogy igenis vannak az egészségügyben olyanok, akik mind szakmailag, mind pedig emberileg maximálisan jól végzik a munkájukat.
2012. január - Első baba, tervezett és nagyon várt. Az első harmadban kisebb vérzésem volt, ezért veszélyeztetettnek minősítettek. A 12. heti ultrahangon minden értéke teljesen normális volt, kivéve az áramlást, amit az orvos úgy jellemzett, hogy furcsa. Áthívta egy kollégáját, (Dr. V.J.-t, akitől tanult), aki szintén nézte egy 20 percet, majd közösen azt nyilatkozták, hogy nem kóros, és a szíve is ritmusosan ver, szóval ne ijedjek meg, de a biztonság kedvéért jöjjek vissza következő héten kontrollra. Egy hét idegeskedés után a kontrollon is mindent rendben találtak, bár az áramlás alsó értéke még mindig nagyon megközelítette a határt, de nem lépte át. Azt mondták, minden oké, csak mindig nagyon meg kell nézni a szívét.
Nagyjából ekkortájt határoztam el, hogy bármennyibe is kerüljön, mindenképpen lesz választott orvosom. Nem kockáztatunk. Ezért a kötelező ultrahangok közti félidőben elmentem annak az orvosnak a magánrendelésére, aki először ultrahangozott. Sajnos ő nem tudott elvállalni, de a vizsgálaton megint minden rendben volt. A baba szépen fejlődött, csak az áramlás volt még mindig változatlan. Viszont azt mondta, hogy utánanézett és egy csomó példa van a külföldi orvosi szakirodalomban, amikor ilyen furcsa áramlással egészséges baba születik.
Közben eljött az AFP ideje, ennek eredmény szintén teljesen jó lett. Így aztán felhívtam Dr V.J.-t, mert ő volt a ’B’-verzió választott orvos terén. Meg is beszéltünk egy időpontot április 17-re, amikor is pontosan 18+2 terhes voltam. A vizsgálat elején biztossá vált, hogy fiunk lesz. Aztán a következő 20 percben lefagyott az arcunkról mosoly, mert közölte, hogy bár a szívverése még mindig ritmusos, úgy tűnik, nincs minden rendben a szívével (nem látja a szívkeresztet). Ekkor még csak annyit mondott, valószínűleg Budapesten kell majd megszülnöm. Több mint egy órán keresztül vizsgált, vállalva, hogy a többi betege meglincseli… Majd még akkor (délután 5 óra) felhívta egy pécsi kollégáját, aki gyermekkardiológus, és kaptunk egy időpontot másnapra. Azt hiszem ebből a gyors ügyintézésből és abból, hogy mielőtt kimentünk, Dr V. megszorította a karomat és azt mondta, sajnálja, már sejtettük: nagy a baj.
Pécsett sajnos megerősítették, hogy gond van a baba szívével: venticularis septum defectus (teljes sövényhiány), malponált nagyerek. Kifordult velünk a sarkaiból a világ. A doktor úr nagyon rendes volt és látva a vívódásunkat felhívta az ország legjobb szívultrahang-specialistáját Pesten és időpontot kért nekünk. Még aznap átküldtek minket a genetikai UH-ra, ahol megállapították, hogy ezt leszámítva minden rendben. Utána irány a genetikai tanácsadó, ahol Dr. M. kapásból a terhesség-megszakításról kezdett el beszélni. Borzasztóan rosszul esett, sértett a könnyedsége. (Természetesen akkor nem érzelmileg elég instabil voltam, utóbb belátom, hogy ezt másképpen nem nagyon lehet.)
Budapesten sem kaptunk jobb híreket, a túlélés esélye minimális, ha nem közvetlenül a szülés után megy el, akkor műtétek sora vár rá, és - feltéve, hogy túléli a beavatkozásokat - így is csak pár évet nyerhet. Döntöttünk.
Másnap Pécsett felvettek a nőgyógyászati osztályra, amiért külön hálás voltam, mert így csak egy-két babát láttam. Este 9 után vittek a vizsgálóba, ahol felhelyeztek 3 méhszáj-tágító pálcikát. A művelet nem volt éppen fájdalommentes, és a lelkiállapotom is elég zilált volt, így csendesen végigsírdogáltam az egészet. Mind az orvos, mind pedig a nővér nagyon kedves volt, beszéltek hozzám, próbáltak vigasztalni. Másnap reggel 7-kor levittek a szülőszobára. Bejött egy doktornő, hogy kivegye a pálcikákat és betegye a tágító-ballont. Sajnos a pálcák nem érték el a várt hatást, így ezúttal sem volt kevésbé fájdalmas a beavatkozás, viszont a doktornő is mindent megtett, hogy enyhítse a kellemetlenségeket, még bocsánatot is kért, amiért fájdalmat okoz. 13 órát töltöttünk a férjemmel a szülőszobán. Ezalatt két szülésznővel találkoztam (este hatkor váltották egymást), mindketten nagyon kedvesek, megértőek, figyelmesek voltak. Miután a ballon elvégezte a rá szabott feladatot, a kitolási szakasz könnyen és gyorsan ment (legalábbis fizikailag).
Utána elvittek a műtőbe, elaltattak és kipucoltak, mint utóbb kiderült Dr. M. végezte a műszeres befejezést. Utólag azt mondta, minden rendben ment, csak egy kicsit sokat véreztem, valószínűleg a zárt méhszáj és az abból fakadó bonyodalmak miatt. Két napra rá mehettem haza, kizárólag Dr M. személyes engedélyével, miután alaposan megvizsgált, kontrollra is hozzá kellett mennem egy hónap múlva, az ügyelete után maradt bent, csak miattam, pedig előtte nem kapott pénzt. A kontroll után igen, de ezt nem tudhatta, ahogyan a nővérek sem a végén kapott ajándékcsomagért végezték olyan lelkiismeretesen a munkájukat, kérdezték meg, hogy vagyok, kell-e valami.
Összességében mindenki végig nagyon aranyos és kedves volt velem, annak ellenére, hogy senkinek nem voltam rokona/ismerőse/fizetős betege és minden orvosnak, nővérnek, aki 2 percnél többet töltött velem, volt hozzánk pár együttérző szava.
Hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott, aki mellénk állt, vagy akinek volt egy jó szava hozzánk, de legfőképpen az orvosoknak (Szekszárd, Budapest, Pécs), a pécsi szülésznőknek (akik 2012. április 21-én dolgoztak) és a nőgyógyászati osztály összes nővérének, a kedves szavakért, az aggódó és együttérző tekintetekért, és összességében a hozzáállásukért, mert akkor abban a helyzetben ez számunkra nagyon fontos volt. Ennyi idő távlatából azt kell mondjam, hogy az ott tapasztalt pozitívumok hozzájárultak ahhoz, hogy könnyebben dolgozzuk fel a történteket. Köszönöm nekik ezúton is!
Amennyiben név szerint is megemlíthetem is az orvosokat: Dr Varga József – Szekszárd, Dr Hajdú Júlia – Budapest, Dr Molnár Gábor – Pécs.
Köszönöm, hogy elmondhattam:
B.T.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bognart 2013.10.25. 07:21:15
Sokorai_Atala 2013.10.25. 14:22:25
PRAXIS
"Pozitív és negatív történetek a magyar egészségügyről, minden mennyiségben. Orvosnál jártunk és nem ment minden zökkenőmentesen? Netán megaláztak, megvárattak vagy félrekezeltek? Vagy éppenséggel lelkiismeretes, segítőkész egészségügyi dolgozókkal találkoztunk? Ide megírhatjuk. Miért is? Mert az orvostársadalom máris nyomon követi a bejegyzéseket, olykor pedig hangot is adnak álláspontjuknak a kommentekben. De ha nem vagyunk mesélős kedvünkben, a kórházértékelővel is kinyilváníthatjuk véleményünket." - hvg.hu
Médiaajánlat
