Elvesztettük a kisbabánkat

2013.08.19. 07:58

thumb.php.jpgAz,  hogy elvesztettük a kisbabánkat egy nagyon szomorú része az életünknek, soha nem felejtjük, de nem is adtuk fel a reményt és belevágunk hamarosan újra.

 A július 31.-én megjelent cikk kapcsán, úgy gondoltam leírom én is történetem. Életem egyik nagy tragédiája, ugyanakkor a körülményekhez képest a lehető legjobban végződött.  Tavaly októberben a terhességi teszten két piros csík jelent meg, aztán csináltam egy másodikot, másnap egy harmadikot is. Mindhárom hasonló eredményt mutatott. Mivel már több, mint egy éve próbálkoztunk, ezért nagy volt az öröm. Bőven túl vagyunk a 30-on is, ezért végképp örültünk, hogy minden a maga útján, természetesen alakult.  Bejelentkeztem a nőgyógyászomhoz, akihez - ugyan nem túl sűrűn - de évek óta járok. Magánpraxis, nem olcsó, de úgy éreztem mindig, hogy nekem a biztonságom, egészségem megér ennyit. A vizsgálat után gratulált és húgomhoz hasonlóan kb. 5 perc alatt annyi információt zúdított rám az elkövetkező hónapok teendőivel, hogy csak kapkodtam a fejem.

Megkértem, hogy szép lassan és egyesével sorba vegyük, mert még a terhességet sem fogtam fel igazán.Türelmes volt, mosolygós, és lelkes. Annak ellenére, hogy nála soha nem volt rossz tapasztalatom rettentően utálom a nőgyógyászati vizsgálatokat (korábban más orvosnál SZTK-ban igen).  Általában hetekig győzködöm magam - mire időpontot kérek, de ezúttal más lett minden. Vidáman mentem és vizslattam a monitort, hallgattuk a szívhangot - mint egy királylány úgy éreztem magam. Minden felvetésemre, kérdésemre válaszolt, javaslatokat tett, odafigyelt rám.  Maga a terhesség nem volt egy leányálom, mondhatni életem legpocsékabb 3 hónapja volt közérzet szempontjából. Nem, nem voltak reggeli rosszullétek - nálam egész napos rosszullétek volt. A nap bármelyik időpontjában jött a hányinger, úgy 10 percenként, a most azonnal halok éhen érzés - éjszaka közepén, autóban, buszon, irodában - mindig és mindehol.

Az illatok szagok kikészítettek, szerencsétlenségemre sokat kellett mászkálnom a Belvárosban, így a karácsonyi vásárok kürtöskaláccsal vegyült sültkolbász illata nem sokat segített. Megállás nélkül szúrt a méhem, a cicim szintén. Éjjel nem tudtam aludni, hátamon feküdve a derekam fájt, hasamon nem bírtam aludni, a megnovekedett cicik miatt. Mindezzel együtt örültünk a babánknak.  Decemberben a szokásos rohanós életmód, egy nap az lett furcsa, hogy nem vagyok rosszul, nem fáj a hasam, cicim. Furcsa volt. Másnap szintén. Bejelentkezés nélkül beállítottam a rendelés utolsó percében a dokihoz. Zokszó nélkül fogadott, szokásos kedves, udvarias módján - annak ellenére, hogy a nővér a váróban jelezte, hogy programja van és utazik. Ultrahangot nézzük és egy idő után az tűnt fel, hogy nem szól semmit, ez nem volt jellemző rá, mindig mesélte, hogy mit lát. Kb. 2 perc után esett le, hogy nincs szívhang. 15 percnyi próbálkozás után lekapcsolta a gépet. Kérdeztem, mi van ilyenkor. Elmondta, hogy másnap reggel egy másik géppel meg kell néznie, és egy másik orvosnak is meg kell erősíteni a látottakat, ha ugyanez az eredmény - márpedig valószínű - akkor műtét. Reggelre berendelt a kórházba, ahol rendel.  Este 10,00-kor felhívott, hogy miként érzem magam és hozzak magammal másnap kórházi öltözetet.Reggel férjemmel bementünk, vért vettek, a doki ismét megnézte, hasonló eredménnyel, majd várni kellett a másik orvos érkezésére. A könnyeim patakokban folytak, a férjemet kértem, engedjék be hozzám.

 A szoba túloldalán egy kismama hasára kötött gépen a baba szívhangja zakatolt. Szomorú érzés volt. Amint levették a gépről, férjemet bekísérték hozzám.  Megvártuk a másik orvost is, aki állítólag a legjobb ultrahang specialistája a kórháznak, a vizsgálat eredménye sajnos nem változott. Ezt követően lekísértek egy másik osztályra, az ún. 1 napos sebészetre - a nővérke aranyos volt és minden kérdésre válaszolt, nemsokkal később bejött az altató orvos, űrlapok, kérdések..stb, elmondta, hogy pontosan hogy zajlik majd a műtét. Nem annak a részleteit, arra nem igazán voltam kíváncsi, inkább az előtte és utána következő eseményeket. Átöltöztem lefeküdtem az ágyra, egyedül voltam a szobában, mondták, hogy kb. 1 óra múlva kerülök sorra. Ezalatt bejött még egyszer a nővérke, az altató orvos és egy asszisztens is. Később a saját orvosom is. Mindenki tapintatos, kedves volt, nyugtatott és segített egy - két jó szóval. Egyáltalán nem voltak zavaróak vagy tolakodóak.  1 óra múlva hajszálpontosan hívtak, bementem és kb. 2 percen belül már aludtam is. Következő emlékem, hogy félálomban beszélek, lassan magamhoz térek. A férjem fogja a kezem és simogat. Később az orvos is.  

Az ébredést követően lement a kötelező infúzió, megvolt időre a "kötelező" vizelés is, nem volt komplikáció. Ezt követően hazaengedtek.  Az  első ultrangos vizsgálat, miszerint nincs szívhang és a műtétet követő hazatérésem közt kevesebb, mint 20 óra telt el. Azt a figyelmességet, törődést, türelmet és segítőkészséget, amit kaptam ott és akkor, amikor a legkiszolgáltatottabbnak éreztem magam, azt hiszem nem lehet megfizetni. Nemcsak az egészségemmel törődtek maximálisan, hanem a lelkemmel is.

 És igen, fizettem érte - és a férjem sosem szólt előtte, de nem értett egyet, hogy privát praxisba járok - de azóta sosem kérdőjelezi meg, hogy érdemes-e vagy sem. Ugyanakkor sok olyan történetet hallottam, hogy hiába fizetett 9 hónapon keresztül a kismama, szüléskor a doki sehol nem volt, akihez véletlenül került, annál szült és szülés után sem nézett be hozzá a doki. Az altató orvosnak és a nővérnek a férjem a műtét után akart némi pénzt adni, a csokit udvariasan elfogadták, de a pénzt egyikük sem.

  Az,  hogy elvesztettük a kisbabánkat egy nagyon szomorú része az életünknek, soha nem felejtjük, de nem is adtuk fel a reményt és belevágunk hamarosan újra. Ugyanakkor egy életre hálás leszek a dokinak és csapatának is.  Úgy gondolom, hogy a sok szomorú történet és rossz tapasztalat mellett, ez is hozzá tartozik a magyar egészségügyhöz. Köszönet mindannyiuknak!  

Egy leendő kismama   

PS: A húgom is nála csinálta végig mindkét terhességét és szülését, ugyanezt a lelkiismeretes törődést tapasztalta

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

endi21 2013.08.20. 17:33:21

Sok sikert az újabb babához! :)

FuBu 2013.08.20. 23:50:20

Részvétem. Kívánom, hogy sikerüljön minél hamarabb!
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása