Nyílt levél a Szent Imre Kórház vezetőinek, betegjogi képviselőjének, valamint a Pszichiátriai Osztály vezetőjének és dolgozóinak

2013.06.17. 08:55

levc3a9l.jpgNem győzöm hangsúlyozni: nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célom, sokkal inkább az elgondolkodtatás.

Nyílt levél a Szent Imre Kórház vezetőinek, betegjogi képviselőjének, valamint a Pszichiátriai Osztály vezetőjének és dolgozóinak

 

 

Tisztelt Címzettek!

 

 

Elöljáróban szeretném jelezni, hogy nem a Kórházról általánosságban, hanem a Pszichiátriai Osztállyal kapcsolatban írok. Nem is lenne indokolt, hisz rendkívül hálásak vagyunk a Szülészeti Osztály dolgozóinak, különösképpen dr Barna Péternek, dr Faludi Pálnak ( már nincs a kórháznál) és csapataik magasszintű munkájának, mellyel 4 gyermekünkből 3 születésekor segédkeztek .

 

 

Levelem további része a Pszichiátriai Osztályról és munkatársairól alkotott összefoglalás, mellyel észrevételeimet jelezném, kritikám célja a jövőre vonatkozó jobbítási szándék, nem valamiféle hosszadalmas jogi procedúra elindítása. Levelemet elküldöm a Pszichiátriai Társaságnak, az Orvosi Kamarának is, és on-line felületeken is közzé teszem.

 

 

Édesanyám, Takács Edit, februárban került az osztályra dr. Pável Magdolna beutalásával Szegvári Olga doktornőhoz, hosszú évek óta tartó skizoaffektív zavarai kiújulásával, demenciájának előrehaladásával. Azóta hol a nyílt, hol a zárt osztályon kezelték, igyekeztek gyógyszerét beállítani, több-kevesebb sikerrel (Udvarhelyi Pál doktor segítségével is). A gyógyszerezési próbálkozások részbeni eredménytelensége folytán húgom és feleségem hathatós támogatásával javasoltuk áthelyezését a pomázi Gálfi Béláról elnevezett intézménybe Ljavinyecz doktor felügyelete alá. Nem tudom, hogy a javaslat a mi feladatunk lett volna-e, de a nyílt osztályról édesanyám – rossz állapota következtében - távozott, azaz elhagyta azt, ám az tudott, hogy aktuálisan eltéved(het), és önellátásra, önálló életvitelre képtelen. Az osztály munkatársai persze a nyílt osztályról való távozásért nem felelhetnek, bár kétséges, hogy egy beteget ilyenkor ki kell-e engedni azzal, hogy majd a család vigyáz rá. Talán érdemes ilyenkor egyéb megoldásokat javasolni, mielőtt mentővel szállítják vissza a beteget a zárt osztályra (mi igyekeztünk proaktivan kérdezni az otthonban való elhelyezésről vagy egyéb megoldásokról, ám érdemi választ nem kaptunk). Az osztályon eltöltött idő – több hónap - alatt információt szerezni mindig nagyon nehézkes volt és az orvosok közvetlen elérése is problémás (főként húgom, de magam is volt, hogy naponta két alkalommal is látogattuk az osztályt). Tisztában vagyunk az egészségügy, azon belül a pszichiátriai szakma nehézségeivel, a túlterheltséggel, az összevonásokkal, a kórházbezárásokkal, az általános forrásszűkével, ennek ellenére némi „odafordulás”, a „problémába való involválódás” a szakma képviselőitől különösen elvárható. Itt jegyzem meg, a szintén nem könnyű helyzetben levő osztályos nővérek odaadó munkájával (főként Edit és Erika nővérek) teljesen elégedettek voltunk, és ezért hálásak is vagyunk. Gondolom ez nem az egészségügy helyzetére csupán Emberségességre vezethető vissza.

 

 

Az orvosok részéről legtöbb emberséget, empatikus hozzáállást Frey doktornőtől kaptuk, aki ügyeletesként időszakosan részt vett édesanyám kezelésében.

 

 

Sajnos a pomázi intézményben sem javult a helyzet - nyugtalan, tévelygő állapota miatt indokolttá vált az újbóli zárt osztályi elhelyezés -, és az árvízi helyzetre való tekintettel édesanyámat mentővel szállították vissza kórházukba június 11.- én. Három nap múlva, 13-án öt hónapos fiamat sétáltatva arra lettem figyelmes, hogy kórházi kezelés alatt álló édesanyám szembe jön velem az utcán: hálóingben, papucsban, teljesen zavart állapotban, tévelygéseit hangoztatva. Gondolom, kikerült a zárt osztályról és elhagyta a kórházat. Nem tisztem megítélni a megelőző döntések szakmai indokoltságát és helyességét, de erkölcsileg mindenképpen felelőtlennek, rendkívül veszélyesnek tartom- látván az állapotát. Nem lett volna érdemes értesíteni a hozzátartókat? Természetesen azonnal visszakísértem a kórházba.

Ami azonban a kórházi ügyeletes orvos, Frenyák Edit doktornő részéről várt minket, az mindenképpen szóvá teendő, legfőképpen a beteg, illetve hozzátartozójának emberi méltósága miatt. Egy kívülálló ugyanis mindenkor számít a pszichiátria képviselőjétől joggal elvárható empatikus készségre. Hangsúlyozom, nem írok le minden részletet aprólékosan, ehelyett kiemelem a kulcs-momentumokat, melyek levelem megírására késztettek. Inkább az általános, Hyppokrateszi esküben megfogalmazott elveket, valamint a kórház honlapján is megjelenő küldetés/elvek-ben való elmélyülést várom az orvostól, nem annak részletes szakmai leírását, hogy az eseményeknek miért kellett éppen úgy megtörténniük, ahogy.

 

 

Zavart édesanyámmal és kisfiammal az oldalamon, ingerült hangnemben magyarázatot követeltem és megkérdeztem: ki felel majd a történtekért, illetve ki felelt volna, ha édesanyámmal baj történik? Először egy kedves „mi a problémája uram?”, majd egy „velem ne kiabáljon”, és „így nem beszélek magával!” - végül egy ajtóbecsapódás fogadott. Hangsúlyozom: nem kiabáltam. Természetesen ingerült voltam, határozott, de kulturált, de ez nem is lényeges, hisz azt gondoltam, hogy egy pszichiátrián dolgozó orvos, egy Ember akkor is ura egy ilyen helyzetnek, ha a hozzátartozó kiabál. A rendre utasítás még három alkalommal megismétlődött egy osztályos nővér (?) bevonásával, a doktornő tüntető elsétálásával, illetve szobaajtója bezáródásával, természetesen az információadás megtagadásával - kiabálásomra történő hivatkozással -, majd végezetül a rendészek (!) kihívásával. Velük már távoztomban találkoztam a kórház kertjében, köszönet nekik a rendkívül empatikus, emberséges hozzáállásukért és mosolyukért, amikor jeleztem, igen én vagyok az, akit babakocsistul el kell távolítaniuk. Ekkor ért oda feleségem és három lányom és megkértük a rendészeket, tartsanak velünk vissza a doktornőhöz, hiszen még mindig érdekes lehet, mi történt pontosan az édesanyámmal…

 

 

A doktornő népes csapatunkat látva öt percet kért és bement a szobájába. Nyolc perc után kopogtunk, majd jelezte, még nincs kész…

 

 

Mikor elkészült, beinvitált, megkérdezte- csak most! -, kije vagyok a betegnek, majd két mondatban elmondta, hogy nem ő, hanem a kezelőorvos engedte ki a zárt osztályról. Ő az ügyeletes, ő felügyel, döntést a kezelésről nem hozott.

Sajnos erre én már érdemben reagálni nem tudtam, remélem érthető ez a fentebb leírtak értelmében. Ironikus megjegyzésekkel illettem a doktornőt az eset kezelésének módját illetően, majd szolidaritásomról biztosítottam a rendészeket, amiért, ha szükséges, ezúton  elnézést kérek. Nem kiabáltam, nem őrjöngtem, viszont csalódottan távoztam népes családommal.

 

 

A vasárnapi látogatásomkor az ügyeletes Udvarhelyi doktor úr azzal fordult hozzám édesanyám állapota felőli, valamint gyógyszereivel kapcsolatos érdeklődésemre, hogy most nem ad felvilágosítást, majd holnap jön a Szegvári doktornő és majd ő tájékoztat, hisz az ő betege. Ez természetesen igaz, bár a gyógyszerezést és az áthelyezést Pomázra Udvarhelyi doktorral egyeztettem tehát némi köze lehet a beteghez.

 

 

Nem győzöm hangsúlyozni: nem az elszámoltatás, fenyegetés, az ügy jogi útra terelése a célom, sokkal inkább az elgondolkodtatás: csakugyan így kell bánni, intézkedni egy beteggel és hozzátartozóival? Célom továbbá édesanyám személye és méltósága melletti kiállás, ahogyan azt ő tette velem, ott és akkor, ahol és amikor kellett, sok-sok éven át - egészségesen.

 

 

Nem titkolt célom továbbá, hogy a jelenleg is az osztályon fekvő édesanyámat kezeljék figyelemmel, odaadással és emberséggel, míg sürgős megoldást nem találunk: állapotának megfelelő elhelyezést. Ehhez nem kérjük a kórház segítségét, megoldjuk magunk, bár arra vonatkozóan, hogy van e más orvosi megoldás még választ nem kaptunk

 

 

A történtekről nem célom továbbá hosszasan vitatkozni, levelezni, nem várom el, de anyám nevében is jól esne egy személyesebb hangvételű reagálás, mondjuk egy bocsánatkérés a kórház, illetve az ügyeletes doktornő részéről.

 

 

Üdvözlettel:                                                                                                                                                                        Nej Zsolt

                                              

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2013.06.17. 11:15:13

Kicsit hosszú szövegből azt hámoztam ki, hogy a kezelőorvos kiengedte a beteget, a hozzátartozó viszont egy másik orvostól kért magyarázatot. Nem lett volna egyszerűbb megkeresni a kezelőorvost? Túl sok megint a név, aztán majd jönnek a ki sértette meg kinek a jó hírét. Jó hogy nyílt levél, de azért nem mindegy hogy a kórháznak címezve nevekkel, vagy a netre teszi föl.

nemhiszem, hogy 2013.06.17. 12:30:45

a hosszú levél irogatàsba fektetett erőlködés helyett jobb lenne egy zàrt szocialis otthon keresése, ahol el lehetne helyezni a mamit

karcsibácsi 2013.06.17. 12:47:27

"Ekkor ért oda feleségem és három lányom és megkértük a rendészeket, tartsanak velünk vissza a doktornőhöz"

A rendészek hibáztak: ha őket azért hívta az orvos, hogy a látogatókat eltávolítsák az osztályról, akkor ne kisérjék vissza a "népes csapatot".

"Ironikus megjegyzésekkel illettem a doktornőt "
Ejha!

Dr.laikus PhD 2013.06.17. 14:16:35

@nemhiszem, hogy:

Könyörgöm!

Szokjatok le arról, hogy idős betegeket mamának, vagy papának emlegettek.

Itt ráadásul akutan pszichotikus és tartósan demens akire ne figyeltek eléggé.
Ő is valakinek az édesanyja.
Értem én, hogy púp a hátunkra, de nem a családnak.

Szökdöső beteg csak gond és méreg.
De idegeneknek nem mami, férfiként nem papa!

Dr.laikus PhD 2013.06.17. 14:19:33

@nemhiszem, hogy:

Azt keresik. Sajnos kevés van ahol nyugodtan ott tudja hagyni az ember a szerettét.

Egy skizofrén epizódot élő beteg nem való elmeszociális otthonba. Kórházban a helye.

neduddki21 2013.06.17. 15:58:00

"ingerült hangnemben magyarázatot követeltem és megkérdeztem: ki felel majd a történtekért, illetve ki felelt volna, ha édesanyámmal baj történik? Először egy kedves „mi a problémája uram?”, majd egy „velem ne kiabáljon”, és „így nem beszélek magával!” - végül egy ajtóbecsapódás fogadott."

Szerintem teljesen elfogadható módon reagált a doktornő. Egy ingerült, azonnal nekitámadó emberrel szemben, aki felemeli a hangját és még mielőtt bármi elhangzott volna, felelősségre vonással fenyegetőzik, nem nagyon lehet mást csinálni. Értelmes párbeszédnek ilyen esetben semmi esélye, így marad az, hogy az ember megkéri az illetőt, hogy távozzon és akkor jöjjön vissza, ha már képes normális hangnemben kommunikálni. Én is így szoktam eljárni. Senki nem köteles eltűrni, hogy kiabáljanak vele, vagy "ironikus megjegyzésekkel" illessék, ahogy a posztoló fogalmazott. A posztoló szerint a pszichiátrián dolgozóknak illene tudniuk kezelni egy feldühödött hozzátartozót: nos kezelték is. Nem álltak vele szóba és szóltak a rendészeknek. Ez is egy kezelési mód és szerintem nagyon hatékony. Legközelebb remélhetőleg kipróbálja majd a problémamegoldás egyéb, a kiabálásnál és fenyegetőzésnél sokkal célravezetőbb módjait.

Dr.laikus PhD 2013.06.17. 16:15:54

@neduddki21:

Hát ja!
A szokásos.
A megszokott, hogy az orvos büszke a végzettségére, tudására és nem tudja kezelni a gyomorremegéssel (azt is jogosan) alsó hangon is határozott kérdést feltevő hozzátartozót.

A legkönnyebb lenne, ha azt mondaná. Igen értem, utána nézek mi történhetett. Csendesen elnézést is lehet kérni, mert itt nagyon jogos.Kifogva a szél a vitorlából.
Utána már csak habzik, hogy durcásan nevelik a hozzátartozót.
Viszontválasz az ironikus megjegyzés és itt végződik a blogon a történet.

Szal orvos a munkáját végzi, hozzátartozó meg fo...k, hogy került az anyja hálóingben az utcára. Orvoshoz hogy kell halkan térgyelve halál ijedten szólni hasonló szituációban? Mit nem lehet ezen megérteni? Csak halkan kérdem.

Kommunikáció. Az első gyakorlat, vagy tudni való, hogy ha nyomom a falat az visszanyom. Bütykös kezem fájni fog. :-))

karcsibácsi 2013.06.17. 16:40:49

Én igazán békés ember vagyok, a hátamon fát lehetne hasogatni. Mondja is időnként az asszony, hogy ennyire nem szabadna pipogyának lennem. Ezzel együtt már velem is előfordult, hogy mondtam az "ingerült, határozott" hozzátartozónak, hogy én csak a munkámat végzem, velem ne kiabáljon. Ha ez nem használt, bizony, bementem a szobámba, és hívtam a rendészeket, hogy dobják ki a kötekedőt.

" ingerült voltam, határozott, de kulturált"
Én azért a doktornőt is megkérdezném, hogy mennyire volt a hozzátartozó "kulturált".

karcsibácsi 2013.06.17. 16:51:53

"A rendre utasítás még három alkalommal megismétlődött egy osztályos nővér (?) bevonásával, a doktornő tüntető elsétálásával, illetve szobaajtója bezáródásával, természetesen az információadás megtagadásával - kiabálásomra történő hivatkozással -, majd végezetül a rendészek (!) kihívásával."

Tehát a doktornő négy (4!!!)alkalommal "utasította rendre" vagyis kérte, hogy ne üvöltözzön, viselkedjen civilizált ember módjára. Csak utána hívta a rendészeket.

Nagyon meglepődnék, ha a kórház főigazgatója (aki kiváló orvos, még kiválóbb menedzser, többek között előzőleg a BM és a Flór Ferenc Kórházat is felvirágoztatta) nem küldené el a búsba a panaszost. Persze, csak kulturáltan...

neduddki21 2013.06.17. 18:27:23

@Dr.laikus PhD: "Orvoshoz hogy kell halkan térgyelve halál ijedten szólni hasonló szituációban? Mit nem lehet ezen megérteni? Csak halkan kérdem."

Nem a halk és ijedt szólást hiányolom. Az ordítozás, fenyegetőzés és a halk, ijedt beszéd között nagy a távolság. Közbeesik pl. a normális emberi hangnem.

Maga a posztoló is azt írja, hogy a doktornő kedvesen (!) kérdezte tőle, mi a problémája, majd többször is felszólította, hogy ne kiabáljon. Ebből nyilvánvaló, hogy a posztoló egyből ordítással indított. A doktornő pontosan azt akarta tenni, amit Te is javasolsz: kideríteni, hogy mi történhetett. Miért kérjen elnézést, amíg nem fogalma nincs róla, hogy mi a baj? Később, amikor családostul visszament a posztoló, megtudjuk azt is, hogy nem is ez a doktornő volt érintett az ügyben.
Vagyis ha a posztoló az elejétől hajlandó normális hangnemben beszélni, rögtön megtudhatta volna, hogy rossz ajtón kopogtat.
Függetlenül azonban attól, hogy indokolt volt-e vagy sem, ordítozásnak, gúnyolódásnak és erőszakos fellépésnek nincs helye sem kórházban, sem hivatalban, sem más helyen. Te sem tűrnéd, én sem tűrném, miért várjuk el akkor a doktornőtől, hogy tehetetlenül hallgassa, ahogy kiabálnak vele?. Még ha érthető is az idegessége, akkor is meg kell tanulnia a posztolónak uralkodni magán.

Ugyandehogy (törölt) 2013.06.17. 20:05:39

az orvosok nem tanulnak konfliktuskezelést? ha már emberekkel dolgoznak...

CPR 2013.06.17. 20:16:11

Itt mindenki milyen okos, hogy kinek mit kellett volna így meg úgy csinálnia. Egyet nem vesz figyelembe senki: ez csak az egyik szemszög (a feldúlt hozzátartozó) szemszöge. Kíváncsi lennék a doktornő, a bevont nővér és a biztonságiak szemszögére is.
Az meg különösen ironikus, hogy kifelé menet közben jött még pár családtag és többen együtt visszamentek, hogy akkor ők most...(mi ez, ha nem burkolt agresszió)

Tempus-Anh 2013.06.17. 20:27:45

@Babette_:
Bocs, egyetlen orvos sem köteles eltűrni az ordítozást és fenyegetőzést. Senkitől. Valahogy meg kellene tanulnia ennek a virslin meg sörön szocializálódott primitív néprétegnek, hogy az orvost nem arra találták fel, hogy ő beletörölje a lábát kénye-kedve szerint.

karamellcukorka (törölt) 2013.06.17. 21:14:18

@Babette_: Képzeld el,dolgozol..egyszer csak berohan vki és szidalmazni kezd. Te megkérdezed kedvesen : Mi a problémája ? Az illető erre kiabálni kezd. Te türelmesen megkéred ne kiabáljon veled erre még inkább üvölt. Hát én ezek után elhajtanám a halál f..-ra. Pedig tanultam konfliktus kezelést. Az orvos ennél sokkal tovább ment 4x adott lehetőséget az arrogáns posztolónak ,aki nem élt vele. Amit sajnálok,hogy a biztonsági őrök nem álltak a helyzetük magaslatán, nem hívták ki a rendőröket(erre a törvény lehetőséget ad,mert ez már agresszió a javából) és nem vitették el a falkát,hanem még be is kísérték az orvosnőhöz. Szegényke :(( Az igazgató helyébe azt az őrző védő??? szolgálatot súlyosan elmarasztalnám.

karamellcukorka (törölt) 2013.06.17. 21:16:34

@Tempus-Anh: Ezért Németországba úgy kivágják a tisztelt posztolót pereputtyostól,mint macskát sz--ni.

Farkasokkal táncoló 2013.06.17. 21:27:55

Sajnálom ami az idős asszonnyal történt, de a gyermeki reagálást nem értem. Végülis felelősségre vont valakit akinek - a leírás alapján - nem sok köze volt a dologhoz, egyre durvább lett, és ami nekem különösen tetszik az az, hogy arra hivatkozik, hogy egy ideggyógyász aki amúgy is elmebetegekkel foglalkozik, az miért nem képes tolerálni az ő indulatát, hiszen látott már ilyet nem?

Ha nincsen zárt osztályon, akkor nagyon könnyen meg tud szökni egy nem tiszta tudatú beteg a kórházból, hány olyan esetről olvastunk már, hogy hideg időben pizsamában nekilódult a világnak a nagypapa, éjszaka eltévedt az erdőben reggelre megfagyott, annak ellenére, hogy a kórház személyzete őt kereste?

MOndjuk én ilyenkor az embereket nem értem, ha az utcán szemben jön velem egy magában beszélő hálóinges idős nő a forgalmas járdán, akkor minimum felhívom a mentőket nem? Vagy a rendőrséget...

Dr.laikus PhD 2013.06.18. 00:20:53

Szerintetek az nem erőszak, hogy nem válaszol csak neveli aki számon kéri?
Egy idős, demens, elmebeteg elkóborlását nem tekinti jogos felháborodásnak és az emelt hangot - mindegy mennyire emelt - azzal próbálja kivédeni, hogy kizárja a kommunikációból?
Az idegesítő felindult hozzátartozónak megpróbálja értésére adni, hogy nem beszél vele csak ha számára megfelelő a stílus, sőt nem is felelős a történtekért.

Nem értem, hogy egy elmeosztályon ahol mindig jobban figyelnek és _kell_ figyelni miért természetes az elkóborolt beteg?
Mert, hogy nem az!

Kiemeltek a posztból nektek felháborító szituációt, holott egyetlen felháborító dolog van. Ott és akkor egyetemleges a felelősség, hogy egy súlyos beteg elveszett.
Nem indok, hogy csak ügyeletes. Van átadás és van vizit. Mi nem tűt fel? Zárt osztályról, nyílt osztályra engedve fokozott a figyelem. Kellene, hogy fokozott legyen.

Lejátsszák ilyenkor egymás között, hogy ki a felelős? Hallottam én professzort ordítani, mert valaki nagyot hibázott.
Ha valaki mentőt hív, akkor hová viszik, hogy találják meg?
Ki és mennyit beszél mellé - kulturáltan rettegve -, hárítva? Nem is volt ott. Becsukta az ajtót, láthatatlanná vált.
Mint a csecsmők. :-)

Két éves gyereket már arra tanítunk, hogy mindent szabad csak a következményekért felelni kell.
Az orvos van helyzeti előnyben a hozzátartozó nincs.
Kulturáltan elnézést kér, megért és nem a hatalmi pozícióját tolja előtérbe.
A rendész is a plebszhez tartozik és csak dolgozik. Az együttérzése a hozzátartozóé.

Dr.laikus PhD 2013.06.18. 00:43:08

@CPR:

Arra én is kíváncsi lennék, hogy mit tekintett a doktornő agressziónak a fenti helyzetben?

Dr.laikus PhD 2013.06.18. 00:50:55

@karamellcukorka:

Te mennyire tévedsz!
Nem _tűnhet_ el beteg.
Ha igen akkor nem a hozzátartozó felel a hangneméért, hanem a személyzet a kialakult helyzetért.

karamellcukorka (törölt) 2013.06.18. 07:28:55

@Dr.laikus PhD: Tévedek? Nem mentesíti a posztolót az elkóborlás sem a garázdaságtól.Ezért tartunk itt . Pár éve tanárembert vertek agyon, a gyermeki szeme láttára ,mert elütött 1 kislányt. Ja ,hogy nem ütötte el és semmi baja nem lett? Szóval én kíváncsi lennék a másik félre is. Ha ennyire ráér ez a család,hogy csapatban jár számon kérni talán vigyázhatna a nénire is.Ja az diszkomfort. Pedig ugye 5-en lennének az 1 idős hölgyre az osztályon 2-en vannak 40-45 betegre. Mondjuk nálunk 1 éveben jó ha 2x összetudunk jönni 5-en. Igaz mi dolgozunk, azért hogy mások ráérjenek csapatban járkálni.
Egyébként komolyan kíváncsi lennék te hogyan osztódnál 40 felé,hogy minden beteg mellett ott tudj állni.
Agresszió,talán guglizd ki. Az eü dolgozót szóban sem lehet bántalmazni. Mint ahogy a többszörös túlerő is fenyegetettségnek számít.

Dr.laikus PhD 2013.06.18. 07:48:05

@karamellcukorka:

Értelek!
Te azt hiszed, mert nagy család hát cigányok és itt cigózol burkoltan?

Nézd a levél stílusát, összefogottságát. Különb a tiédnél ezerszer.

A fenébe is! Egy demens, szkizoid epizódot élő idős hölgy elkóborol az elmeosztályról.
Nagycsaládos nem kérdezhet felindultan? Egyáltalán nem kérdezhet felindultan és nem anyázva?
Érezd úgy, hogy a Bközépről nemzetiszín zászlóban üvöltöm neked, hogy hová menjél!
Vajh miért? Cukorka te nagyon édes vagy. Ragad rád valami amire a döglegyek is szeretnek szállni.

Ja és még valami.
Attól, hogy nem szabad megkérdezni tőled, mert kevesen vagy, hogy miért nem vigyázol a súlyos betegre még te sem bántalmazhatsz szóban és tettben (becsukod az orra előtt az ajtót) beteg hozzátartozóját. Főleg mert becsuktad a szemed pihenni és az ajtót, az anyja előtt meg kinyitottad hadd menjen... :(((
A pihenés jár neked munkaidőben ugyi?

Ölég sokat vagyok kórházban. Nagyon kevesen vannak és nagyon-nagyon sokat dolgoznak. Orvos és nővér egyaránt.
Az embertelen viselkedés _nem megengedett_! A cigányozás depláne nem! A körülményeik miatt sokan vannak ők is, leromlott szervezettel, keserű lélekkel.

Ugyandehogy (törölt) 2013.06.18. 09:09:37

@Tempus-Anh:
nem mondtam, hogy köteles eltűrni.
azt mondom, hogy a kikérem magamnak és berohanok a szobámba ovis módszer.

Ugyandehogy (törölt) 2013.06.18. 09:10:33

@karamellcukorka:

nem kell elképzelnem, egész életemben ügyfelekkel foglalkoztam.
tudom, hogyan kell velük beszélni, hogy a végén még bocsánatot is kérnek.

sárga nyúl 2013.06.18. 09:21:03

@Dr.laikus PhD: "Ott és akkor egyetemleges a felelősség, hogy egy súlyos beteg elveszett." Nagyon egyetértek.

Van még egy jellemzője ennek a "virslin meg sörön szocializálódott primitív néprétegnek" amibe tapasztalataim szerint nem csak a képzetlenek/alacsonyan képzettek tartoznak: a felelősséget úgy hárítják, mint egy 2 éves, ahogy Laikus is írta.

Dr.laikus PhD 2013.06.18. 09:43:58

@sárga nyúl:

Babette_ · anep.blog.hu 2013.06.17. 20:05:39
az orvosok nem tanulnak konfliktuskezelést? ha már emberekkel dolgoznak...

Mint mindig Babette_ a tömör és lényegre törő.

karamellcukorka (törölt) 2013.06.18. 17:15:49

@Dr.laikus PhD: Nem értesz! S rossz az aki rosszra gondol,ha cigózni akarnék egészen nyíltan tenném. Elképzeltem mennyire lehetnek megfáradva a munkában ha egyszerre ennyien ráérnek.
No és gondolom a te ronda személyeskedésed nem lesz törölve:))
A többi fröcsögéseddel meg nem foglalkozom, téged minősít. LE.
S igen nem kérdezhet anyázva. Agresszió, az a szerencséjük, hogy itt ebben sem követik a törvényeket. S sajnos majd akkor lesz itt jó eü,ha úgy mint jobb országokban az ilyen anyázókat kivágják, mint macskát...

karamellcukorka (törölt) 2013.06.18. 17:16:20

@Babette_: Nem elsőre kérte ki csak sokadjára.

karamellcukorka (törölt) 2013.06.18. 17:18:10

@Babette_: Akkor egyszerű a képlet már csak el kell végezned az orvosit meg a +5 év..és utána megmutathatod éhbérért milyen jó doki vagy napi 16 órában. Szeretném megnézni. Komolyan.

Lygia 2013.06.18. 18:15:42

@karamellcukorka: Hű de felhúztam magam rajtad... Te vagy az a prototípus, aki az arroganciájával a legtöbbet rombol a szakmája megbecsülésén. Az a szerencse, hogy ott voltál, és így pontosan tudod, hogy ki-milyen hangnemben beszélt, és ki-hogyan viselkedett...

karamellcukorka (törölt) 2013.06.18. 18:42:40

@Lygia: Nem voltam ott,csak hittem a posztírónak ő maga leírja mekkora bunkó volt. :)) s még hozzá teszi, az orvosnak ezt tűrnie kell,mert , ja igen csak. Nem tudom mi a foglalkozásod, de igen meglepődnél ha úgy gondolnám az vele jár, hogy bokszzsáknak használjanak.
Honnan tudod mi a foglalkozásom???

karcsibácsi 2013.06.18. 23:22:23

@karamellcukorka: Négyszer kellett rendre utasítani, aztán, amikotr végre a szerencsétlen doktornő hívta a rendészeket, inába szállt a bátorsága és elszelelt.
Próbálna kiabálni, fenyegetőzni, "ironikus megjegyzésekkel illetni" a rendőrségen, önkormányzaton, ügyfélszolgálaton, bankban... Bilincsben vinnék el.

Ugyandehogy (törölt) 2013.06.19. 06:01:28

@karamellcukorka: sajnálom, nem tudom teljesíteni a kérdésed. két egyetem még nekem sem megy egyszerre.

Ugyandehogy (törölt) 2013.06.19. 06:02:48

@karamellcukorka: négyszer utasították rendre.
én is meg tudom tenni veled, pedig te sem kiabálsz.

mit jelent ez?

karamellcukorka (törölt) 2013.06.19. 06:59:15

@Babette_: Jó válasz arra,hogy a nehezebbik miért nem megy :)))

Ugyandehogy (törölt) 2013.06.19. 07:31:39

@karamellcukorka: ez a válasz pont olyan, mint a beteg előle berohanni az orvosi szobába.

azt nem vitatom, hogy az orvosi egyetem nem könnyű,
viszont még akkor sem vállalnám másodiknak, ha lehetséges volna, vagy nem a második legnehezebb egyetemet végezném éppen.

mindennek azonban vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az orvos milyen ember. szobájába berohanó, durcizó kisóvodás, vagy értelmes felnőtt.

karcsibácsi 2013.06.19. 08:47:00

@Babette_: Egyik egyetem, és egyik munka sem könnyű. Mindegyiknek meg van a maga nehézsége és szépsége.
A posztra visszatérve: sehol, semmilyen körülmények között, bármilyen (vélt vagy valós) sérelem érte az "ügyfelet", nem szabad megengedni az ingerült, agresszív, kötekedő fellépést.

Az orvosoknak természetesen kell kommunikációt és konfliktuskezelést tanulniuk( a maiak már tanulnak is az egyetemen, az öregek meg megtanulták az "élet iskolájában", nagyobbrészt saját kárukon), de a poszt tanulsága nem ez, hanem az, hogy a betegeknek és hozzátartozóiknak is be kell tartani a társadalmi együttélés, kulturált viselkedés normáit. Úgy a kórházban, mint bármilyen más közösségi helyen.

Ugyandehogy (törölt) 2013.06.19. 08:50:12

@karcsibácsi: ebben egyetértünk. a posztoló állítólag megtartotta. ebből indulunk ki.

most is elmondom: szívesen olvasnék orvostól is történeteket, lássuk a másik oldalt is.

karcsibácsi 2013.06.19. 10:14:47

@Babette_:
"a posztoló állítólag megtartotta. ebből indulunk"
Az Ő VERZIÓJA szerint. EBBŐL kell kiindulnunk. Audiatur et altera pars.

karcsibácsi 2013.06.19. 10:15:24

"...szívesen olvasnék orvostól is történeteket..."
Sokat tudnék mesélni, gondolom, többi kollégám is, de nem akarok ilyen jellegű panasznapot nyitni, meg különben is, megkaptuk néhányszor, hogy senki nem kényszerített erre a pályára...

Lygia 2013.06.19. 13:22:15

@karcsibácsi: @karamellcukorka: Először is k.cukorka, bocs, ezek szerint elhamarkodottan következtettem arra, hogy orvos vagy. Egyébként az én szakmám tipikusan problémás szakma, csak nekem nem pácienseim vannak, hanem ugyanúgy sokszor nagyon súlyos élethelyzetekkel küzdő ügyfeleim. Ezért az időm jó része azzal megy el, hogy próbálom megnyugtatni és biztatni őket, annak ellenére, hogy sokszor én sem érzem könnyűnek, és nekem is tele a hócipőm a napi 12-13 óra munkától. De aki olyan szakmát választ, amiben emberekkel, méghozzá problémás emberekkel kell foglalkozni, annak tudomásul kell vennie, hogy a konfliktuskezelés a munka része. Nem tudhatjátok, mit mondott és hogy mondta a posztoló, sőt, ő kifejezetten azt írja, hogy nem beszélt emelt hangnemben. Ettől függetlenül rögtön ő a vadparaszt, a "csóri" doktornő meg persze, hogy elküldi a sunyiba. Én azt gondolom, a zaklatott hozzátartozóval nem ez a helyes eljárás, még akkor sem, ha nem ők hibáztak. De azért azt ne felejtsük el, hogy itt egy pszichés beteg valahogyan az utcára kóborolt, vagy úgy, hogy kiszökött, vagy úgy, hogy a hozzátartozók értesítése nélkül kiengedték. Azért egy "bocs, hülye" még a legelfoglaltabb ember idejébe is belefér...

karamellcukorka (törölt) 2013.06.19. 16:07:34

@Lygia: No hallod,most jó lmegleptél,ezen a blogon nem szoktak bocsánatot kérni:))..de nincs is miért:)).

karamellcukorka (törölt) 2013.06.19. 16:10:25

OFF vagy még sem, nemrég vki az Angliát hozta példának,hogy ott kérem köszönöm..stb..stb. Inkább ne bűbájkodjanak csak lássanak el. 1 kis kóstoló.
sportgeza.hu/tenisz/blog/2013/06/19/ket_orara_volt_a_halaltol_czink_melinda/

Külföldre szakadt Magyarok,mind azt mondják az itthoni jobb, mint ott kint, vagy ha jobb az akkor annyira zsebbenyúlós,hogy a magyarok 90% nem tudná megfizetni.

karcsibácsi 2013.06.19. 17:03:33

Nyílt levél a poszt írójához:

Tisztelt Uram! Kedves Zsolt!

Megnéztem a facebook adatlapját. Gratulálok a gyönyörű gyermekekhez, kívánok jó egészséget és bölcsességet a felnevelésükhöz. A Jó Isten áldja meg családjukat!
Ha - mint idősebb, tapasztaltabb, és szintén nagycsaládos embertársától - elfogad egy jó tanácsot, legközelebb, ha édesanyja érdekében interveniál, próbáljon meg kevésbé "határozott és ingerült" lenni, és ne illesse "ironikus megjegyzésekkel" az ügyben egyébként teljesen vétlen doktornőt. Higgye el, sokkal könnyebben fog szót érteni velük (velünk).
Remélem, hogy édesanyja felügyelete és elhelyezése is megnyugtató módon fog rendeződni.

Üdvözlettel: Karcsi bácsi

Csii 2013.06.23. 18:15:07

Nahát, csak nekem tűnt föl, hogy itt konkrét kórház konkrét orvosai vannak megnevezve és ezt lehet?

Fura itt a moderáció, valakiknek ezt lehet, másoknak még kommentekben se.
Igazán érdekes.
© 2009-2015 praxis
blogszabályzat
süti beállítások módosítása