Halottak napja: ne féljünk gyászolni

szólj hozzá

2012.11.02. 12:00

A halottak napja és a mindenszentek ünnepe az emlékezésé, ilyenkor az emberek kimennek a temetőbe és gyertyát gyújtanak.

A szomorúság, a félelem, az elkeseredés és a pislákoló gyertyák jellemzik a halottak napját Európában és hazánkban egyaránt. Más kontinenseken a halállal való szembenézés és a megemlékezés eltérő módon zajlik: a családok ünnepként tekintenek erre az időszakra, másképpen megfogalmazva karneváli hangulat uralkodik egyes kultúrákban. Az előző mondatom, most sok olvasóban megrökönyödést válthat ki. Érdemes végiggondolnunk, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk a halálhoz, hogyan reagáltunk egy szerettünk elvesztésekor, továbbá a halottak napja mennyire szakítja fel a be nem forrt sebeket.  Bármely kultúra szokásairól legyen szó, a közös pont a félelem és a tisztelet.  

A halottak napja vallástól függetlenül, az emberek életében tagadhatatlanul ott van. Gyakori jelenség, hogy az, aki nem vallásos, ő maga is gyertyát gyújt otthon. A vallás szerepe viszont igen nagy, abban a tekintetben, hogy az ember hogyan fogja fel a halál tényét.  A reinkarnációban hívők azt vallják, hogy az élet része, ennek megfelelően a halálkultuszhoz való viszonyulás sokkal könnyebb, vidámabb. Amikor azt mondom, hogy vidámság, karneváli hangulat, akkor azt is mondom, hogy e mögött a félelem leplezése áll, ahogyan nálunk is, amikor szomorkodunk a halottak napján.

A gyász jelentősége  

Napjainkban a társadalom alig fogadja el a gyászolás természetes folyamatát. Pszichológusként a gyász jelentőségét és annak pozitív hatását szeretném hangsúlyozni. Ha nincsen a gyászolásra lehetőség, akkor később komoly pszichés zavarok léphetnek fel: depresszió, állandó szorongás, amely a hétköznapi életre negatív hatással lesz. Általános jelenség a mai társadalomban, hogy bármi is történik, az ember másnap legyen mosolygós, kedves és csináljon úgy, mintha semmi nem történt volna. Ez az elvárás veszélyes, sőt képtelenség. A gyászolásnak fázisai vannak, amin végig kell menni, meg kell élni lépésről lépésre. Ha ez megtörténik és nincs elakadás, akkor képes az ember rendezni a benne kialakult érzelmi káoszt, csökken a fájdalom, valamint visszanyeri a régi énjét.

A gyász folyamata  

Mielőtt a gyász menetét röviden leírnám, szeretném tisztázni, hogy a gyász nem csak egy halott személy elvesztéséből fakadó reakció. A veszteség különböző fajtáival, mi magunk is találkozunk a hétköznapi életben: 

•     párkapcsolat megszakadása,

•     munkahely elvesztése,

•      a nyugdíjba vonulás is ebbe a kategóriába tartozik.

A legtöbb ilyen esetben az ember úgy érzi, hogy a fájdalmat alig tudja elviselni, testi és pszichés tünetek egyaránt előtérbe kerülnek. Minden ember másképpen gyászol, vagyis fontos, hogy jelentős különbség van két ember, akár még két rokon gyászolási folyamatában is.  Halálesetnél befolyásoló tényező a gyászmunkában, hogy az illető milyen kapcsolatban volt az elhunyttal, várható volt-e az elhalálozás, továbbá a vallásosság, a halál módja, valamint az aktuális pszichés állapot is kihatással van a folyamatra.

1.  szakasz: a sokk

A halál hírére adott első reakció az érzelmi sokk, vagyis részleges vagy teljes emocionális bénultság jelenik meg. Gyakori, hogy az ember nem hiszi el, nem akarja elfogadni a halál tényét. A sokk időszaka 1-2 napig is eltarthat. 

2. szakasz: kontrollálás  

Ez az időszak a sokk után és a temetés lezárásáig tart. A hivatalos ügyek intézése eltereli a gyászoló figyelmét a saját fájdalmáról, ilyenkor erős önkontroll figyelhető meg. A temetési rítus a lezárást, elengedést szimbolizálja, ami a gyászmunka egyik fontos része. 

3. szakasz: tudatosulás

A temetés utáni időszak az egyik legnehezebb. Érzelmi kavalkád jellemzi az embert, szembesül újra a halál tényével, valamint erősödik a hiányérzés. A másokkal való kapcsolata a gyászolónak beszűkül, pszichés tünetek is bénítják. Ez egy igazi mélypont, rendkívül nehéz időszak.

 4. szakasz: átdolgozás

A gyászoló egyre inkább nyit a külvilág felé. Noha még mindig az elhunyt áll a mindennapok középpontjában, a pszichés tünetek csökkennek, továbbá az emlékek megszépülnek. Ez az időszak több hónapig is eltarthat.

 5. szakasz: adaptáció

 Az ember ilyenkor képes visszatérni a hétköznapokba, munkáját ellátni, célokat megfogalmazni. Erősödik a külvilághoz való nyitás és az alkalmazkodás.

Segítséget kell kérni, ha megreked a gyászmunka   

 A gyászolás lényege nem a felejtés. Nagyon gyakori, hogy az emberek megrekednek a gyászolás folyamatában. A gyors gyászmunka vagy a megrekedt gyászmunka egyaránt probléma.  Segítséget kell kérni, hiszen oly mértékben béníthatja meg az életét valakinek a patológiás gyász, hogy később nehezen lehet visszafordítani.     Jelek, amire oda kell figyelni: ha valaki naponta megy ki a temetőbe, vagy nem mer az elhunyt szobájába bemenni, mindez súlyos zavarra utal. A gyász folyamata hosszú, azonban elkerülhetetlen, szembe kell nézni a fájdalmakkal, hiszen csak így tud az ember újra teljes életet élni.

Makai Gábor klinikai szakpszichológus

www.makaigabor.hu

 makai.pszichologus@gmail.com

Forrás: patikamagazin.hu