Levél - A legfontosabb gyógyszer maga az orvos

1 hozzászólás

2012.10.26. 11:02

Bálint-csoport: optimálisan 12-16 fő, orvosok, szakdolgozók ÉS betegek vegyesen, akik alkalmanként 1,5-2 órát töltenek együtt. Egy-egy "ülésen" valamelyik csoporttag egy esetét beszéljük meg.

Kedves Mindannyian!

 Remélem, élő láncba írok. Rendkívül fontosnak tartom ezt a témát és úgy gondolom, pontosan arról van benne szó, amiről a civil közösségnek beszélnie kell. Hogy a politika mennyi pénzt ad és milyen szervezeti lehetőségeket biztosít, az első megközelítésben kívül esik a civil társadalom hatósugarán. Az viszont, hogy az egészségügy szereplői (eü dolgozók és betegek egyaránt) hogyan viselkednek interakcióik (eü-beteg találkozás, eü-n belüli kommunikáció, stb.)során, arra viszont már igenis van hatásunk. Amíg csak a blogban írunk (írtok) erről, az csak a probléma felvetése, az indulatok kieresztése, esetleg érdemi vita, de még nem cselekvés. Ezzel nem akarom leértékelni, ami ebben a blogban történik, mert éppen ellenkezőleg, éppen ez inspirált arra, hogy belépjek. (off topick: az a kitérő, amit a külföldön dolgozó kolléga generált, itt kivétel, míg más blogokban az az alaphang. back)

 A cselekvésről: Dr. Bálint Mihály (1986-1970) pszichoanalitikus, akinek, bár ilyenként is kiemelkedő volt, igazi jelentősége a nevét viselő esetmegbeszélő csoportok bevezetésében volt. Ő mondta ki, hogy a LEGFONTOSABB GYÓGYSZER MAGA AZ ORVOS, csak éppen maguk sem tudják, hogyan és milyen dózisban kell alkalmazniuk. (szemben a durva, de nagy tudású doktor képpel, lásd Dr. House és minden, amiről ebben a blogban van szó). Tehát hibás az az orvosi hozzáállás, hogy a "szakma" az az a tudás tömeg, amit megtanultunk a betegségekről. A szakma az ember gyógyítása, és mivel az ember szocio-pszicho-szomatikus lény -- és ez a komplexum kezd rosszul működni a betegség során, tehát ezt a komplexumot kell kezelni, és ha sikeresek vagyunk, akkor gyógyítani. Gondolom, sokatok hallott már a Bálint-csoportról. Azoknak, akik nem, nagyon röviden pár szót, nem az eredetiről, hanem arról, amit javasolni szeretnék: optimálisan 12-16 fő, orvosok, szakdolgozók ÉS betegek vegyesen, akik alkalmanként 1,5-2 órát töltenek együtt. Egy-egy "ülésen" valamelyik csoporttag egy esetét beszéljük meg. Nem a betegség, hanem a kommunikáció, helyesebben a kapcsolat problémájára összpontosítunk. Az esetet a "probléma gazda" elmeséli. A többiek tisztázó kérdéseket tesznek fel, hogy minél pontosabban megértsék a helyzetet és a történteket. Ezután a "probléma gazda" "kivonul" a beszélgetésből -- hátradől, kissé hátrébb tolja a székét -- míg a többiek szabad eszmecserét folytatnak a dologról. NEM adnak tanácsokat, NEM mondják meg a tutit, NEM mondják el, hogy mit kellett volna csinálni. Esetleg eljátsszák a jelentet, esetleg eljátsszák másként is, esetleg szabadon asszociálnak, esetleg képileg ábrázolnak, stb. Amikor mindenki, aki akart, elmondott mindent, amit tudott, visszahívják az eset gazdáját, aki beszámol élményeiről, amiket megélt, amíg a többieket hallgatta.

Tapasztalatból mondom, rendkívül érdekes változások szoktak bekövetkezni. Mi lenne, ha kilépnénk az internet rejtekéből és személyesen találkozva létrehoznánk egy ilyen Bálint-csoportot? A "jó lenne, de...-ket" magam is tudnám napestig sorolni, ezért kérlek benneteket, ugorjuk is át ezt a részt és kezdjük a "nem könnyű, de..." fázissal.

 tisztelettel és igaz megbecsüléssel

Dr. Geréb Péter

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.