Nyugodtan meg lehet grillezni, de én az orvossal értek egyet.
Csak nekem nyilvánvaló, hogy normális ember csak és kizárólag akkor vállal gyereket, amikor el tudja tartani? Egy félbehagyott egyetemmel vagy éppen egyetem alatt miből tartja el? Hol laknak? Vagy ebben az országban mindenkinek van lakása 21 évesen? Apuka egy hasonlóan fiatal pályakezdő diplomás, nagyon jó esetben 200 nettóból vegetálnak éveken keresztül, egzisztenciát nem fognak építeni. Persze ott van a szülők fejése is, mint felelős és felnőtt döntés.....

Háromszor voltam terhes/szültem 5 csimotát.Soha-, de soha nem ecseteltem a nőgyogyimnak, hogy mikor, miért lettem terhes és azt sem, hogy milyen életkörülményeim vannak, mert az magánügy. Soha nem beszéltek rá vagy ellen a szülésre.
Nagyon életszerütlen vagy inkább kiszínezett? a történet, mert abban semmi kivetni valót nem látok, hogy a következményekre figyelmeztet az orvos.
Két évvel ezelőtt történt, azóta boldog Édesanya (állítólag), további boldog éveket kívánok Neki, őszintén.
azt viszont nem értem, hogy ennyi év távlatából miért is írt?:(

@Merylla:

Csak neked. Attól, hogy valaki szül és nota-bene gyermeket nevel egy kollégiumi szobában mi a felelőtlenség?

Nem fognak születni gyermekek, mert gazdasági válság van és remény sincs önálló otthonra, mi több diplomásként is kétséges állása lesz-e?
A háborúk alatt és után még ennél is rosszabb volt és megugrott az élve születések száma.

Nem a javak megléte (elsősorban) a függvénye a gyermekek születésének.

Nem, én nem tartom felelőtlennek. Nagyon is felelősnek, hisz végig gondolta, végig kinlódta mit tegyen. Döntött, a többi magánügy.

Boldog lehetsz, ha te fiatal létedre viszonylag rövid időre datálod az önálló lakást, természetesen segítség nélkül, sőt te támogatod megfáradt szüleid és rögtön - természetesen a szereteten kívül, amire egyedül szüksége van - a vágyaid szerint tudod majd ellátni felesleges játékokkal és méregdrága ruhákkal.

@Merylla: az orvos feladata elsősorban az kellene, h legyen, hogy orvosi feladatait ellássa, ami:
a: a hölgy meg kívánja tartani a gyereket: megfelelő ellátást nyújt, vizsgálatokat ír elő, azok eredményét értelmezi, annak függvényében ír elő/nem ír elő további kezelést, követi a terhességet, örül, ha az unalmasan zavartalan. Szülésnél jelen van, szükséges ellátást nyújtja
b: nem kívánja megtartani: tájékoztatja a következő lépésekről, abortuszt elvégzi, vagy egyéni szemlélete miatt annak elvégzését elutasítja, más kollégához irányítjaa pácienst
Életviteli/lakhatási/tanulmányi ügyekben akkor tart tanácsadást, ha a "beteg" kéri. Akkor is megfelelő hangnemben. Ámbár a tanulmányi és lakhatási ügyekről talán célszerűbb, ha a kismama az apukával és egyéb illetékes családtagokkal tárgyal. A "jó anyuka" kérdéskör eldöntésére pedig a nődoki NEM hivatott. Amennyiben pedig határozott privát véleménye van ezekről a kérdésekről, írja meg a nők lapjába, 'szt kész.
(az már csak személyes tapasztalat, h egyetem alatt több évfolyamtársam is babázott. Mire az egyetemet elvégezték, gyerek lett ovis korú, anyuka melóba,gyerek oviba)

Én is azt írtam, hogy az orvosnak távolságot kell tartania ilyen ügyekben. Megtörténhetett volna a dolog fordítva is, függően az orvos preferenciájától, ahhoz sem lett volna joga - ebben egyet lehet érteni.
Miután anyuka saját maga is el tudta dönteni, mit tegyen, teljesen felesleges ez a történet, mint példa, itt akkor történt volna VALAMI, ha elvetette volna az orvos hatására, és ma is bánná, vagy fordítva. (Akkor meg azt mondanánk, miért volt olyan befolyásolható.)

hmm...
Szerintem egy orvosnak nincs joga ilyen javaslatot tenni... Velem az szokott előfordulni, hogy a hozzátartozó kimondja azt a mondatot, hogy " talán jobb is, ha így nem él tovább" súlyos, maradandó károsodást okozó betegség esetén. És bármi is a magánvéleményem , a válaszom mindig az, hogy ezt nem dönthetem el és főleg nem tehetek se pro, se kontra....Nem dönthetek és nem ítélhetek el vallási és egyéb etikai kérdésben sem... Véleményem lehet, ha nagyon foglalkoztat vagy feldúl, megbeszélem a kollégákkal, de akkor sem hánytorgatom fel a hozzátartozónak, hogy miért hív vagy nem hív papot, miért megy vagy nem megy abortuszra, miért szedi vagy nem szedi a gyógyszereit, fújja a füstöt, hízik el vagy éppen vegetáriánus... ELmondom a szakmai véleményemet és a beteg joga és kötelessége, hogy döntsön. De speciel arról, hogy egy egészséges gyereket vetessenek el, pláne arról , hogy a szülő jó anya lesz vagy sem, nincs joga nyilatkozni, különösen kérdés nélkül... Maximum lebeszélhetné anyukát az abortuszról... Szomorú...

ez csak mellékszál de egyetemista lány figyelmébe ajánlanám, aki az iskolapadból megy gyesre, hogy eddig még csak az anyja-apja, férje és a magyar állam lábán állt, de fizetni még egy forintot se fizetett az állami egészségügyért. csak a pontosság kedvéért.

@zsázsika: Tökéletesen egyet lehetne veled érteni, ha... Ha nem lenne ez a mondatod: "Maximum lebeszélhetné anyukát az abortuszról..." Az miért is jobb, ha már nem ítélünk mások ügyében? Vállal valamilyen felelősséget azért a megszületett életért?
Ez az orvos nyilván látta az illető bizonytalanságát, ezek szerint beszéltek a körülményeiről, az orvosnak meg ez volt a magánvéleménye. Ami nem lehetett volna, persze. De az sem, hogy a megtartásra rábeszélje.
Egyébként manapság a szülész-nőgyógyászok számára biztosítják a lelkiismereti szabadságot a művi abortusz kérdésében. Ha van orvos, aki megtagadhatja ezt, akkor olyan is lehet, aki bizonyos körülmények között, ha nem is pártolja, de tanácsolja és felvilágosítja a nőt az abortusz menetéről, következményeiről.

Nekünk négy gyerekünk van és minden egyes gyereknél, amikor először elmentünk a nőgyógyászati vizsgálatra, a legelső kérdés így hangzott: "..és meg akarják tartani?"
Az az egy bizonyos, hogy a társadalom döbbenetesen gyerekellenes.

@csepke: na te is?! már csak az hiányzott, hogy a te adóforintjaidból kapja gyest...korlátolt

@Merylla:
Egyrészt mindenkinek lehet magánvéleménye, de nem szerencsés azt ráerőszakolni a beteget. Nyilván azért kezdte el mondani, mert a kislány sírva fakadt, amikor megtudta, hogy terhes, és az orvos félreértette. Ezért vetette fel az abortuszt, ez egy dolog, de kicsit korábban is észbe kaphatott volna.

(Magánemberkén: amúgy meg minek pasizik, ha adott esetben nem tudja vállalni a cselekedete következményeit? Ha egyetemre járni van pénze (mert nem kell másfél állásban dolgoznia), akkor ugyanúgy a gyereknek is csak jutna egy-egy szelet kenyér, a szülők csak segítenének, és lenne ismerős család, aki ad kölcsön babaruhát stb. Ez akarás vagy nem akarás kérdése, ez az egész pénz meg karrier meg lehetőség-izé csak kifogás szerintem. Az abortuszt ajánlgató orvosok azt is elmondják a lányoknak, hogy ez egy olyan seb lesz a lelkén, ami soha nem gyógyul be; és hogy majd tíz, húsz, negyven év múlva, amikor rájön, hogy azok a dolgok, amiket az ember értékesnek hisz húsz évesen, siker, karrier, szerelem, csillogás; azok nem érnek semmit sem, akkor ki fogja sírni a szemét ezerszer a megölt gyereke miatt? Nyugdíjas nénik fakadnak sírva, ha véletlenül szóba kerül, hogy volt egy magzat, akit elvetettek. Még 70 évesen is azt számolják, hány éves lenne most, kisfiú lenne vagy kislány, és ha élne, ő biztos eljönne látogatóba hozzá az öregek otthonába.
Most nem azt mondom, hogy ha egy kamasz kislány mondjuk megerőszakolnak, akkor azt rá kell kényszeríteni, hogy megszülje a gyerekét, mert nem, az kegyetlenség; de nem kellene úgy kezelnie a társadalomnak az abortuszt, mint egy átlagos, normális opciót, majd ha mégis teherbe esek, akkor legfeljebb elvetetem.)

@VaTi: egyetértek minden szavaddal.

@AnnaKarenina: a praxis hasábjain folyamatosan emlegetnek egy bizonyos Hippokratészi esküt ( csendben jegyzem, hogy életem egyik legnagyobbb csalódása volt, hogy nem az eredeti esküt mondatták el velünk, csak valami kivonatot...).- De még ez a kivonat is tartalmazta a beteg életének védelmét... Ha császármetszéskor, szüléskor, akár 25 hetes koraszülés esetén is arról beszélünk, hogy 2 emberi élet van az orvosok kezében, akkor ez miért lenne másképp korábban? Schizophrén érzés délelőtt a nőgyógyászaton azért műtétek tucatjait végezni, mert a párnak évek óta nem lehet gyermeke, délután pedig átmenni a kisműtőbe és szintén tucatszámra végezni az abortuszokat... Meddőségi centrum is van a kórházban, ismerem azt a helyzetet is és van olyan kollégám- több is-, aki minden akarata ellenére sem tudott élő gyermeket a világra hozni és az örökbefogadást sem könnyítették meg neki...Nyugodtan bocsátkozhatunk filozófiai-vallási és egyéb vitákba, de a tény tény marad: az embrió, a magzat él... Szívhangja van, amit meg lehet hallgatni, látni ultrahangon, mozog stb. A várandós anyukák ugye ezzel büszkélkednek, itt is előfordult olyan blog, ahol az volt a jogos kifogás, hogy a doktor közölte, nincs szívhang, pedig volt... Ha láttad A néma sikoly c. filmet, tudod, miről beszélek, ha nem , nézd meg... Olcsó fogás, elismerem, de elég fel tudja nyitni az ember szemét. Enyhén szólva is sokkoló élmény. Ahogy az is, amikor részt veszel egy művi terhességmegszakításon, még ha nem is a műtétet végző orvosként... Én egy ideje altatóorvosként nem vagyok sem hajlandó, sem képes bemenni rá, szerencsére a felsővezetés megértő e kérdésben, jogom van megtagadni. Nem egyeztethető össze sem emberi, sem orvosi lekiismeretemmmel ( ehhez még annyit tudni kell, hogy megboldogult medikakoromban akkori párom, némileg vallásőrült figura feltette nekem a kérdést, hogy altatnék-e abortuszhoz. Akkor kinevettem és nem értettem az akadékoskodását. Hiszen nem az altatóorvos végzi az effektív beavatkozást. Szóval én sem így indultam.)Saját nagybátyám nőgyógyászként sosem végez abortuszt- reflektálva az "egyébként manapság szülész-nőgyógyászok számára" bekezdésedre. Nem csak manapság, nagybáty 30 éve praktizál, sosem végzett... Nem azt mondtam, hogy ne világosítsa fel a nőgyógyász az anyát arról, hogy mivel jár, mi a menete, következménye a művi terhességmegszakításnak, ha anya ezt egyszer már eldöntötte. Ő maga, saját magától. Szomorú, de ha az orvos végez abortuszt, ám tegye. Saját lelkiismeretével neki kell elszámolni. De ha folyton számonkérjük- és számonkérjük, különösen itt, ezeken a hasábokon, hogy orvosok és az élet védelme, az ember méltósága, kutya kötelesség és hivatás és milyenek az orvosok stb.-, akkor úgy gondolom, kettős mérce azt mondani, hogy az orvos ne védje a megfogant magzat életét, csak azért mert az nem látszik és nem tudja hallatni a hangját... Úgy gondolom, mindenkinek a saját lelkiismerete szerint kell döntenie arról, hogy ha nem tervezett egy babát, akkkor hogyan dönt- szerintem minden nő életében eljön az a pillanat, amikor azért imádkozik, hogy "csak most az egyszer ne legyek terhes, ígérem a csillagokat is", én is átéltem. Kegyetlen érzés, ha már megfogant, általában jó döntés nincs ilyenkor- ritka a fenti pozitív kimenetel. De orvosként szerintem nem teheted meg azt, hogy rábeszélsz valakit az abortuszra-pláne nem így, ahogy fent... Egyszerűen nem egyeztethető össze azzal a bizonyos hippokratészi esküvel... ( amelynek eredetijében viszont szerepel
a magzatelhajtás tilalma)...

@zsázsika:
Én nem vagyok vallásos, de ez nem is erről szól. Láttam én is abortuszt hallgatóként, és amikor kijön az az izé, és látszik a karja és a teste, és tudod, hogy ha bent maradt volna, akkor nőne, fejlődne, és egy kacagó-síró husis kisbaba lenne, aki megismeri a világot, örül a napfénynek, szeret, csalódik, újrakezdi stb; és tudod, hogy abban a magzatban már meg van minden kellék ahhoz, hogy az a létető külön individuum legyen majd egyszer; és csak azért nem lesz, mert "mi" most onnan egy kanállal darabokban kikapartuk/egy szívóval kiszívtuk. Hát.. jogilag persze nem gyilkosság, de nehéz azt mondani, hogy hát istenem, anyuka most szeretne diplomázni szabad bölcsészetből és nem öt évvel később, és bulizni szeretne, hát édes apróság, rossz lapot húztál...

@zsázsika: Mindig elképedek, amikor azt látom, hogy a tiszta gondolkodásba még magukat igen képzettnek valló emberek is mindenféle zavarosságot tudnak belekeverni. Pluszban teljesen álszent kezelése a dolognak a délelőtt lombikbébi, délután művi abortusz problematika, hiszen a két csoport problémájának egymáshoz semmi köze, sőt a probléma megoldásának sincs. Aki orvos létére képtelen megérteni a másik ember problémáját, arról egyáltalán nincs jó véleményem. Azt meg kifejezetten alávalónak tartom, hogy sokan a magzatot (a normális terhesség megszakítási időn belül) abszolút önálló életnek tekintik, aminek semmilyen biológiai megalapozottsága nincsen, mert a magzat nem létezik az anya nélkül. Ezért a magzat jogai nem írhatják felül az anyáét. Abban meg nyugodtan bízhatunk, hogy az anya fogja tudni, hogy mi a helyes döntés.
@Braincelle: Biztosan van olyan, aki 70 évesen siratja az elvetetett magzatát, sokan meg azokat a gyerekeket siratják, akiknek jobb lett volna nem a világra jönniük, mert olyan keserves a sorsuk. Nem beszélve arról a törekvésről, amivel a nem kívánt terhességeket örökbe adásba szeretnék fordítani, ahol aztán arra senki magzatvédő nem gondol, hogy mivel terheli meg magát az anya, és mivel terheli meg a gyermekét.

A néma sikolyhoz meg még annyit, hogy valószínűleg ezért is ellenzik az abortusztablettát, mert nem lehetne elővenni a karocskák, lábacskák tematikát, egy petezsákszerű valamitől talán kevésbé rendülne meg valaki. Ellenezitek az abortuszt, de azért ha már betiltani nem lehet, akkor kínozzuk meg azt a nőt, meg legyen neki némi kockázata is.

@Braincelle: hát igen... ez az emberiség ősi, nagy dilemmája... A nő két dologért tesz meg mindent... Amíg bele nem kerülsz valmilyen formában, papírszagú véleményeid lehetnek csak, pro és kontra is. Könnyű addig az élet védelméről beszélni, amíg nem a Te felelősséged felnevelni és könnyű "abortuszpártinak" (értsd: azt teljesen magától értetődőnek venni, mint egy szemölcseltávolítást) lenni is, amíg nem Neked kell eldönteni és másnak fáj ( vajon az abortuszt alanyi jogként kezelő emberek - ez most nagyon olcsó marketingfogás lesz, de szintén elevenbe vágó mondat- mit szólnának akkor, ha valamilyen módon lehetőség lenne arra, hogy a saját életükről szóló döntést átéljék anyu méhében? És mi lenne a véleményük akkor, ha anyu arról beszélne a fejük felett, hogy "hát bizony, nekem ez a kölök most nem kell, menjünk abortuszra, mert nincs pénzem, elhagytak, élni akarok, akármi?")Vannak nagyon kemény szituációk egy nő, egy pár életében. De akkor is azt gondolom, egy orvosnak az a kötelessége- szerintem minden embernek is, de hát ugye ez nem népszerű vélemény, nem mellesleg, átlagemberek többsége remélem, soha az életben nem szembesül a saját bőrén élesben a döntéssel, orvosék meg ugye azért munkaköri kötelességként -, hogy az abortusz mellett dönteni akaró anyát felvilágosítsa más lehetőségekről... ( örökbeadás, anyaotthon, kihelyezett inkubátorok stb...)- ha már az abortusz menetéről felvilágosítjuk, ugyebár. Tévedés ne essék, nem vagyok fanatikus abortuszellenes abban az értelemben, hogy nem esem neki minden szembe jövőnek, hogy " ez gyilkosság, embertelenség, pokolra kerülsz, milyen ember vagy...". Ez a fajta szélsőségesség biztosan csak ellenállást szül( ezt értette meg zseniálisan az USA 80-as években kinevezett tisztifőorvosa, Dr. C. Everett Koop, aki a magánéletben egyértelműen elítélte a terhességmegszakítást, a társadalom egészéért felelős vezető orvosként viszont képes volt elfogadni, hogy teljesen nem tudja felszámolni és mindig is létezni fog, de legalábbis csökkenteni tudja a számot megfelelő felvilágosítással- élete legszebb élménye annak a kismamának a levele, aki az ő hatására döntött végül az abortusz ellen és szülte meg a gyermekét) Vannak helyzetek, amikor nem tudom, meg tudnám-e tartani magam is ezt a szigorú elvet ( gyerek fogyatékos, megerőszakoltak, millió ilyen létezik..) Nagyon nehéz. De emberként-nőként-orvosként ( engem keresztényként is, de tisztában vagyok vele, hogy ez sokaknak nem szempont és erre hivatkozni sokszor sajnos többet árt, mint használ, ez van) felháborít, hogy milyen könnyedén, mi több, magától értetődő jogként dobálóznak emberek valaki életével... Ez semmiben sem különbözik attól, hogy hát nagyit altassuk el, mert nem érek rá, nincs pénzem, élni akarok, útban lenne, jobb így neki stb...

@AnnaKarenina: ne érts félre, a délelőtt-délutáni helyzet szembeállításával csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy orvosnak- még egyszer hangsúlyozom, ORVOSNAK, nem átlagembernek- milyen élményei vannak és mi alaktíja a gondolkodását. Nekem ez meghatározó élmény volt. Az előbb írtam braincelle-nek egy hosszabb szösszenetet, kérlek olvasd el, remélem, jobban megértessz. Természetesen nem várom el, hogy elfogadd a véleményemet, csak hallgasd meg és gondolkodj el rajta. Ez egy nagyon sokrétű dolog, sok véleménnyel. Nyilván én sem értek azzal egyet, hogy néhány éve egy 14 éves megerőszakolt ír kislánytól elvették az útlevelét, hogy ne tudjon Angliába menni terhességmegszakításra. Az, hogy emberként mit gondolok az egészről, az orvosi munkám alapvető etikai alapját nem befolyásolhatja. Semmilyen irányban. Ha Te úgy döntessz, elvetetsz egy magzatot- és szándékosan nem írok "megfoggant gyermeked életét", mert az alávaló lenne-, és az adott ország törvényei alapján megteheted, az a Te döntésed, ezt természetesen orvosként is elfogadom ( más kérdés, hogy én nem végzem el, de ez meg az én döntésem, más megteszi).De úgy gondolom -és nagyon szomorú lennék, ha legalábbis ebben nem értenél velem egyet-, hogy mint ORVOS, előbb arról kéne beszélnem, milyen más megoldás lehetséges és csak utána, amikor látom, hogy biztos vagy a döntésedben, akkor mondanám el a műtét mibenlétét. Ebben nem tudom, mi az álszentség. Nekem személy szerint az abortusztablettáról ugyanazért van negatív véleményem, mint a műtéti eljárásról. Mert életet vesz el. Annyiban tartom csak veszélyesebbnek pszichológiai értelemben, hogy még könnyelműbbé teszi az embert, mert nem kell kaparókanál, altatás, laborok, felhajtás, "csak " bekapok egy tablettát. A nő szempontjából talán pont a műtét elkerülésével még biztonságosabb és vs. kevesebb későbbi hatással járna, ergo orvosként inkább javasolnom kellene ( azért a feltételes mód, mert nem ismerem a pontos késői következményeit).
Tiszta szívből kívánom Neked, hogy soha ne kerülj ebbe a kényszerhelyzetbe és amikor majd szeretnéd, gyönyörű egészséges gyermekeid szülessenek, akikben sok örömet lelsz. Szép napot Neked!

Akkor leírom, hogy sikerült nekem a első nőgyógyászi látogatás terhesség ügyben.
Én is azért mentem oda, hogy megbizonyosodjak róla, valóban terhes vagyok. A párom is elkísért, leültünk a váróban, és kivártuk a sorunkat. Amikor én következtem, a doki kijött az előző beteggel együtt, és megállt a nyitott ajtóban, majd megkérdezte, hogy ki következik. Felálltam, elindultam feléje, és mondtam, hogy én. Erre ott a nyitott ajtóban a többi várakozó előtt megkérdezte, hogy "és mit akar?", a bejáratot elállta, be sem tudtam volna menni. Már ekkor furcsálltam az eljárást, de közöltem, hogy szeretném megtudni, hogy valóban gyereket várok-e. Erre jött a következő kérdés még mindig ott. "És? Megtartja?" Ezen már eléggé kiakadtam, de úgy voltam vele, hogy azon, hogy meg akarom tartani nincsen semmi szégyellnivaló, így nyugodtan közöltem vele, hogy igen, és ekkor végre bemehettem. Egyértelmű, hogy soha többet nem mentünk vissza hozzá, másik orvost kerestünk.

@VaTi: Én sokszor gondolom, hogy 60 évesnek születtem.

@csepke: Azzal azért elég komolyan vitatkoznék, hogy a Gyes olyan nagyon a társadalom meg az állam elleni vétek. Miből lenne következő generáció, ha nem abból, hogy a nők gyerekeket szülnek? Igenis a társadalom érdeke, hogy támogassa a gyermekét éppen megszülő, tápláló és nevelő anyákat.

@Braincelle: én azért nem mindennel értek egyet,amit írsz...:
-Aki egyetemre jár,általában dolgozik mellette,ritka,hogy a szülők állják a megélhetését,költségeit,
-22 évesen miért hasonlítjuk kamaszhoz,kislányhoz?Egy - két évtizede teljesen átlagos volt,hogy akkor születik az első gyermek,és nem 35-40-45 évesen...
-aki pasizik,vállalja a következményeket..nem,a pár vállalja a köbóvetkezményeket,hiszen egyedül nem lehet gyereket összehozni,
-NINCS olyan fogalmazásgátló,ami 100%,nincs...

@Irkutszk: semelyik ország nem tudja megengedni magának, hogy 6-9 évre az anyák kizárólag haszonélvezői legyenek a "közösnek", de bele ne rakjanak. magyarországon a nők nagyobbik része bele se gondol, hogy az állami pénz az nem a fán nő. és lássuk be, hogy a gyereknevelés könnyes-magzatmázos hipermagasztos feladatát is igen szívesen állítják be hatalmas hazafias feladatnak, holott a nők _maguknak_ szülnek, mert ez az ösztönük és mert hűdecuki (ilyen is sok van, a gyerek előtt csivavájuk van). szerintem iszonyú álszent dolog úgy csinálni, mintha csepke megjegyzésében 0 realitás lenne. csak ugye senki nem szereti kimondani, hogy IGEN, ÖNZŐ VAGYOK és a magam örömére szülök, szóval ide a gyes-t és csönd legyen. képmutatás van a témában.
(természetesen neked is van igazságod, ettől függetlenül, de az arányok _nagyon_ el vannak menve az erdőbe.)

@csepke: Ha valaki irigyli azt,aki GYESt kap,legyen az egyetemista,vagy nem-próbálja meg beosztani a gyermek megélhetésére,meg a sajátjára azt a 30 ezer ft-ot....ami évek óta ugyanannyi,még akkor is,ha a nyugdíjak reálértéke növekszik!

@AnnaKarenina: Én nem hiszem, hogy bárki is úgy gondolkozna, hogy kínozzuk meg azt a nőt. Legalábbis én biztosan nem, továbbá semmilyen befolyásom nincs arra, hogy van-e abortusz tabletta. Amúgy meg bocs, de tényleg van kis karja és lába, és nem olyan j érzés azokat darabokban látni.

És nem hiszem, hogy úgy általánosságban el kellene várni egy orvostól, hogy maximálisan megértse mindenki mindenfajta problémáját, sőt ne csak megértse, de végül a döntésével is értsen együtt. Nem rabszolga vagyok, azt gondolok, amit akarok. Más dolog, hogy munkaidőben nem illik a betegét az embernek a saját véleményével torkon tömni, megítélni, leszólni. Sokféle jellemű, szakterületű, mentalitású orvos van, valamilyen szempont szerint biztos mindegyiket el lehet ítélni. De én például egy neurológus (jelölt) vagyok); a hozzánk jövő betegek átlagéletkora minimum 60 év, terheseket, kismamákat néha ellátunk, CT-vizsgálat előtt felmerülhet fiatal nőnél, hogy nem lehet-e terhes. De azzal a problémával, hogy elvetesse valaki vagy megtartsa a gyerekét, én szinte biztos, hogy csak magánemberként találkozhatok, innentől kezdve azt gondolok, amit akarok.

És nem azt írtam, hogy az adott egyén a bűnös, és meg kellene kínozni, hanem azt, hogy nagyon könnyen vesszük ezt a témát, az abortusznak lennie kell, mint ritka és végső lehetőségnek, de nézd meg, évente hány ilyen luxus-terhességmegszakítás van, azért ez elég sokat elárul.

@AnnaKarenina:
Az örökbe fogadás reklámozása szerintem sem jó. Kínzás belehajszolni mondjuk egy 18 éves lányt, hogy viseljen ki egy terhességet, majd adja oda valakinek a gyereket.

@mirx: A legtöbb országban nem olyan szégyenletes összeg a családi pótlék,mint nálunk!!!Pl.ha 2 iskolás gyerek van a családban,a kettő iskolai menzája közel 20 ezer...és mennyi is a családi?Tán épp annyi??
Nagyon sok országban a nagycsaládos anyuka otthon lehet békében,vezeti a házat,neveli a gyerekeket,és még nyaralni is eljutnak minden évben,nem 2 napra...!

@zsázsika: Az abortusz tabletta vetélést indít el.Nem csak bekapok egy tablettát,hanem átgondolt döntés alapján elindítok egy folyamatot,amihez aztán vagy szükséges orvosi befejezés,vagy nem.
Amúgy nem minden nőnek okoz gondot,hogy abortusza volt-én több olyat is ismerek,aki szemrebbenés nélkül beszél korábbi küretéről.

@SusanneF: erről beszélek, egy silány gazdasági helyzetű országban nem az asztalt kell verni, hogy kevés a gyes, meg miért csak 3 évig kapják (ilyen sehol a világon nincsen!), hanem el kell menni aktív adófizetőnek, ezt nevezik társadalmi feladatvállalásnak. Ugyanis azt az iszonyú kevés gyest kb 2.7 millió ember adófizetése dobja össze a 10 millióból? A többi gyerek, nyugdíjas, rokkant, munkanélküli, vagy gyesen van!
szóval ha egy egészséges 20-30-40 éves nő ha már nem szoptat, legyen már benne annyi, hogy felemeli a sejhaját a székről és elmegy dolgozni. nem pedig mónika sót néz, amíg a gyerek alszik délután, aztán meg mindenhova telekommenteli, hogy milyen kevés a gyes.

@SusanneF:
Csak az emberek azt hiszik, hogy jobb lesz nekik attól ha tanulnak egy egyetemen, mert akkor valami olyasmivel foglalkoznak, ami most úgy tűnik, hogy jó, vagy lesz karrierjük, ami szintén úgy tűnik, hogy jó. És csak azt látják, hogy ezt most félbe kell szakítani. Pedig hosszú távon nem teszi boldoggá az embert, hogy mit végzett, vagy mivel foglalkozik, csak az, hogy ki az, aki otthon várja, és kit ölelhet meg, ha fáradt és szomorú. És ami 20 évesen úgy tűnik, hogy katasztrófa (mondjuk két évvel később diplomázni, vagy ne adj isten, nem diplomázni, hanem a családot szeretgetni, vagy majd ha a gyerek picit nagyobb lesz, egy másik sulit elvégezni); azt valójában már sokan végigcsinálták, és utólag mindig kiderül, hogy milyen boldogok, hogy van a gyerek, és hogy mégis sikerült azért munka-iskola témában is alkotni valami megfelelőt.

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy abszolút ne legyen abortusz, és pisztollyal kényszerítsünk mindenkit szülni. Hanem azt, hogy jobb lenne, ha csökkenne a száma, mert az emberek világképébe jobban belefér, hogy gyerek mellett is van élet, ha lenne több részmunkaidő, kismama barát állás, ha egy huszonéves, láthatóan nem rosszul szituált nő (nem, persze, hogy nem az, akinek már három gyereke éhezik otthon, és megszakadó szívvel, de kényszerből veteti el a negyediket) valahogy kaphatna lehetőséget, tájékoztatást arról, hogy mások ezt hogyan oldották meg, akik mégis megtartották.

Kislány: egy 21 éves egyetemista igenis kislány, amennyiben otthon lakik a szüleivel, és nem kényszerül a saját ételét, az elromlott vízcsapot és a fűtésszámlát a saját keresetéből kifizetni. 21 évesen az ember még nagyon gyerekként látja a világot, és ez az egyetemisták egy részére különösen igaz.

Ha baj van, a pasi úgyis villámgyorsan megpattan, szóval a "közös felelősség" az inkább egy szép álom sok esetben.

@mirx: vagy esetleg úgy gondoltad, meg kellene emelni az ÁFÁ-t vagy a dolgozó emberek adóját, hadd vigyenek még kevesebbet haza, hogy a gyes több legyen?
aki szül, annak jusson több, aki meg gürizik évek óta, annak elég a fizetése 40%-a is, vagy hogy?

@mirx:
Szerinted az az anya, aki azokat a gyerekeket neveli, akik majd a következő generációm adó és TB-fizető, a társadalmat jellemükkel, képzettségükkel, álmaikkal meghatározó emberek lesznek, azok nem a közös jóért dolgoznak? Ne vicceljünk már.

@zsázsika: Van gyermekem, akit akartam és terveztem, így nem minden élettapasztalat nélkül írtam azt, amit. Az abortusztabletta könnyelműsége magától értetődő, hiszen a nem kívánt terhességet szünteti meg anélkül, hogy valakinek a testébe vágnának. Felhívom a figyelmedet az ugyanilyen könnyelmű, 48 órás tablettára is.:) Meg az úszónők ide-odatolt menstruációjára. Mintha ezt is hormonokkal végeznék. A hosszútávú következményekről lehet kérdezni a svédeket, nem egy évtizedes tapasztalatuk van.

@Braincelle: ugyanazt a sarkítást végzed el, mint az előző kommentelő. ne vicceljünk már. ;)

@mirx:
Igen, és hová teszed nyolcórás munkaidőben az egyéves gyereket?

@Braincelle: Luxus terhességmegszakítás? (Ugye, te férfi vagy.)

@Braincelle: én 6 hónapos koromtól bölcsödés voltam, meg a testvéreim is, a hetvenes években ugyanis nem nagyon volt ugrabugra ezügyben. ha ez annyira iszonyat káros az ettyempettyem gyereknek, akkor gyakorlatilag a mai harmincas generáció nyilván mind lelkirokkant sorozatgyilkos, igaz?
KIFOGÁSOK, ez megy. Érdekes, hogy az otthonmaradásra és nem dolgozásra mindig mennyi indok van.

@mirx:
Te ne viccelj, hát azok a gyerekek, akiket felnevelnek a nők, azok nem az ország következő generációja lesznek? Teljesen mindegy, hogy hányan vannak, hogy milyen a lelkük, hogy megtanulnak-e szeretni, dolgozni, gondolkozni?
Szerinted én lettem volna orvos, ha az Anyám nem foglalkozik velem (igaz, ő dolgozott, négyéves koromtól), ha nem mesél, nem figyel rám, nem ír ki matekversenyt később a plüssállataimnak, nem tanulja meg újra a matekot a könyveimből, hogy tudjon segíteni, nekem ne legyen vele nehézségem, mint a tesómnak volt? Érdekelnének az emberek, ha nem a legjobb könyveket vette volna meg nekem, ha nem magyarázta volna meg a világot? Ha nem arra nevelnek, hogy dolgozni kell, és jól és szívesen kell, és az ember mindig úgy dolgozzon, hogy a nevét tudja adni hozzá?

Tegyük fel, hogy néha másoknak is jó az, hogy én orvos vagyok. Akkor az Anyám, akinek ez köszönhető, nem tett semmit a világnak, hanem önző módon a maga örömére babázott csak velem pár évet az állam pénzén?

"luxus-terhességmegszakítás" áááá!

persze, a nők külön élvezik. titokban a háziorvosnál rendelik meg, és egymásnak tippeket adnak, hogy lehet minél többször csinálni, hiszen az annyira jó.
eszemmegáll!

@mirx:
Igen, a hathónapos gyerek nagyon nem alkalmas bölcsödére, káros a személyiségének, mert még kicsi. Még fél egyedül, még nem alkalmas rá. Három-négyévesen lesz olyan a lelke és a felfogóképessége, hogy komolyabban nyit más emberek felé, és anélkül az anyja nélkül lehet hagyni órákra, hogy a bizalma, a biztonságérzete sérüljön. A bölcsöde egy nagyon rossz kényszermegoldás.

@Irkutszk: Nem a gyes-re írtam. Aki arra vállal hát az ő baja, bár erről meg azt gondolom hogy akinek az 28 eFt oldja meg a gyerek felnevelését az nem gondolta kellően át, de mindegy. Hanem erre: "na persze az állami ellátásért is fizetünk" írtam. Nekem elég furcsán hangzik ez olyan szájából aki semmiért nem fizetett még, de az állami egészségügyet azt már tudja szidni ebből az aspektusból. Vicces.

@mirx:
a luxus szót, mint fölösleges, a mindenképpen szükséges számúnál többként értettem
valóban nem volt szerencsés választás, mert másik értelme is van

@Braincelle: szerintem nagyon tinédzseres még a gondolkodásod. semmilyen társadalmat érintő vitában nem érv a "DE ÉN" ígymegúgy, ez max egyetmista kocsmában pár sör után érv... pont arról beszélek (a neurológus szakma amúgy nem igényel valamiféle minimális logikát egyébként? csak kérdezem), hogy AZOK IS lesznek olyan értékes, fontos munkát végző, normális emberek, akik mellett nem ült ott az anyjuk 4 éves korukig, bármennyire is hihetetlen, hogy esetleg nem te vagy a legokosabb-leghasznosabb eleme a társadalomnak. de orvosnak tuti jó leszel, a nagy arc mint fő premissza már most megvan.

@mirx: Nem egészen értem ezt a kidomborítását az önzés részének. Számomra természetes, hogy önzés van benne, különben nem vállalna gyereket. Azért akar az ember saját gyereket, mert önző, mert a saját tulajdonságait, genetikai információit akarja életben tartani a saját életének végessége tudatában.

Az egy másik kérdés az én szememben, hogy egy anya mennyi ideig kapjon támogatást. Szerintem a mai támogatás mellett is luxus három évet otthon tölteni a kölyökkel, de valahogy még mindig jobbnak tartom, mint az Amerikában és Franciaországban támogatott hat hetet (hat hét után anyuka teljes állásban megy vissza dolgozni; természetesen ennek elfogadása Amerikában államonként változik, sok helyen az anyukák egyszerűen kilépnek az állásukból - szerinted az jobb megoldás?)

@mirx: Nem, most sorban állás megy a bölcsődei helyekért. Néhol akkora a várólista, hogy a gyerek ovis korú lesz, mire fel tudnák venni a bölcsibe.

@csepke: Honnan tudod, hogy dolgozott-e a középiskola és/vagy egyetem mellett? Joga, lehetősége megvan rá.

@zsázsika:
En nem vagyok orvos, sot meg egeszsegugyis sem, de annyit meg en is tudok, h "nem bekapok egy tablettat" a menete a tablettas megszakitasnak.
Sokkal macerasabb az anyanak, mint az abortusz, es fajdalmasabb is, mert mig az abortusz lezajlik: befekszik-megcsinaljak altatasban-hazamegy, utana valanmennyit verezik es kimeli magat ; azzal szemben a tablettanal nagyon eros gorcsok, hosszu, elhuzodo verzes, esetleges kaparas , ha nem urul ki, lelkileg megviselo, h urul a meh tartalma, es esznel van kozben a no, es a let tabletta kozt is a varakozas, egy honapra reszik a regeneralodast.
Megis miert lenne, aki ezt valasztja? Mert nem kell muszeresen tagitani a mehnyakat, tehat a kov. terhessegnel kevesebb a koraszules, veteles rizikoja.
EZT a lehetoseget veszik el a noktol.
De h lehet, h egy orvost ezt nem tudja? Azt, h a politikusoknak fogalma sincs errol, megertem, de nem ertem, h h donthetnek errol ok
De egy orvos is elhiszi, h beveszi a tablettat, es annyi, konnyebb ut?
Ez a nehezebb ut, csak korai terhessegben humanusabb a muszeres befejezesnel, ha a kov. terhessegek sikeres kimenetelet nezzuk.
2 gyerek anyukajakent, akinek nem volt es nem is lesz abortusza, vallom, h a noknek jogukban all ebben a kerdesben donteni.

Az talan nem volt vilagos, h a tablettas megszakitas idoben is sokkal hosszabb, egy het jo esetben mig lezajlik, es utana a meh urulese es a verzes abbamaradasa is hosszabb idot vesz igenybe. Es fajdalmas is. Csak h egyertlemu legyen, milyen hibas a "konnyu" jelzo ra.

Nem is tudom mit mondtam volna, ha a dokim anno azt mondja, hogy vetessem el a gyereket. Tény, mi akartunk gyereket, és szerencsére az anyagi háttér is stabil hozzá.
A történetet először kamunak tartottam, de ha arra gondolok, hogy a doktornőm mekkorát visított örömében(szó szerint) amikor megállapította a terhességet, és mutatta, hogy mi is van az ultrahangon, akkor miért ne lehetne doki aki lebeszéli erről a páciensét. Végülis egyik véglet másik véglet. Azért az előbbi a jó.

@DreamerX: egy percig nem mondtam, hogy nem a kormányzás hibás a következőkben:
- állami pénz elsikkasztása
- EU pénzek elsikkasztása
- európában legmagasabb árak és legalacsonyabb fizetések, iszonyat magas ÁFA
- dolgozó adófizetők és problémáik (nincs munkahely, nincs bölcsöde) telibesz..sa

de az tény, hogy amíg nincs is akarat dolgozni, mert inkább ücsörgök otthon gyesen, addig marad az ország negyede-ötöde adófizető, az pedig még igazi jóléti társadalmakban sem lenne megengedhető, pláne ilyen siralmas helyzetben. tehát anyukák mutogatnak ujjal az államra, hogy miért nem több a gyes, oké, és most? legyenek magasabbak az adók? vagy mi legyen?

@mirx:
Na, hát akkor logika helyett nagy arcom van, tökéletes neurológus leszek, mi itt a hiba?

Azért jelezhetem, hogy erre reagáltam,

Ez nem egy hivatalos társadalmi vita, egyikünk sem döntéshozó ebben a kérdésben; hanem magánemberek beszélgetése, innentől kezdve mért ne írhatnám le a saját tapasztalatomat? Megfogalmazhatom általánosan is, mondhatom azt, hogy "vegyünk egy példát, ahol X...", de nem mindegy? És már ne is haragudj, de ha olyan módon érvelek, ami szerinted nem megfelelő, akkor arra vagy udvariasan illik figyelmeztetni, tekintettel arra, hogy én sem személyeskedtem Veled; vagy pedig még udvariasabban illik szó nélkül hagyni. Nem az írásom tartalmát, hanem azt, hogy szerinted hogyan kell érvelni.

De ha már személyeskedünk: azt meg én tartom nevetségesen beképzelt, pofátlan dolognak, hogy egy olyan ember nevezzen gyerekesnek és önzőnek; aki ilyen stílusban személyeskedik, támad, és látható célja az, hogy övön alatti ütéssel megalázza és megbántsa a másikat. Innentől kezdve nem gondolom, hogy bármit komolyan kellene vennem, vagy végig kellene gondolnom, amit írsz.

@Bartush: Ne állítsuk be úgy ezt a történetet, hogy az orvos mindenáron le akarta beszélni a terhességről. A mesélő volt bizonytalan és a körülményeit is megosztotta az orvossal.

@Braincelle:
Nem fejeztem be egy mondatot. Szóval arra a felvetésedre reagáltam, hogy az ember önzésből nevel gyereket.
És nem mondtam, hogy nem lehet értékes ember, akivel nem ülnek ott négyéves koráig. De jobb a gyereknek, ha ott ülnek vele, ezt meg azok mondják, akiknek a gyerekek lélektani fejlődése a szakterületük.

@Braincelle: Rendben, beszéljünk felesleges terhességmegszakításról. De van-e olyan? Az anya megfontolja a szándékait, a terveit, a körülményeket és dönt. Ha az abortusz mellett dönt, akkor biztosan van rá jó oka.
Szerintem ráadásul a abortusz a szegényebbek között gyakoribb, akiknek pl. nem telik jó védekezésre.

@mirx: Hát ez az "ücsörgök otthon" ... na ez az,a min azért felmegy bennem a pumpa. Nekem két gyerekem van, és 20 hónap van közöttük. Az elsővel sem volt könnyű, de a második megszületése utáni hónapokról gyakorlatilag nincsenek ép emlékeim, mert végkimerülésben támolyogtam végig őket. Baromira nem egyszerű feladat ellátni egy gyermek felügyeletét, ápolását, nevelését a többi teendő mellett. Ha egy ilyen kicsi van rád bízva, még ha fizikailag nem is terhel meg a napi teendők sora (bár úgy is gyakran megterhel), akkor is az egy állandó készenlét, és nem napi 8, hanem napi 24 órában, és nem heti 5 napon, hanem 7 napon. A kisgyerek nevelése nem üdülés. Aki ezt hiszi, az valószínűleg még soha nem próbálta, vagy egy teljesen problémamentes gyereket osztott neki a sors, meg segítő kezeket maga köré.

Azt nem tudom, honnan veszitek, hogy a pszt írója beszámolt az orvosnak az összes körülményről, amit itt leírt? Erről a posztban egy szó nincs.

@DreamerX: nem az első hat-nyolc hónapról beszélek, az nyilván kimerítő. de lehet úgy is családot tervezni, hogy nem 3 évenként szülök egyet, végeredményként 11 évig gyesen létezve. ez ellen van kifogásom, nem tudom, átjött-e. amúgy meg szerintem problémamentes gyerek nem igazán van. viszont a ma divatos "a gyereket lesem napi 24 órában, meg minden tökéletesen ragyogjon plusz bébiangol meg bébibalett is legyen, meg még megrendezem nekik az állat-megasztárt, ha már így este 10-kor nem akar még aludni" típusú neveléssel nem tudok egyetérteni, szerintem pont ezzel pusztítják le magukat a nők nullára. szerintem ez a fajta maximalizmus meg álromantikus tutujgatás a tévéből süt ezerrel, régen kicsapták a purdékat az udvarra, oszt játszottak egymással meg a macskákkal meg a libákkal, no és egy kis kosztól se volt akkora ijedelem.
de már ebben az irányba megy a világ, Pocaklakó, Manócska, tökéletes otthon, A Gyerek Lelki Sérült Lesz Ha Nem Szoptatom 5 évig és társai, így meg aztán végképp könnyű úgy érezni, hogy a gyerekeknek 18 éves koráig szüksége van a mamira. Effektíve ismerek olyan negyvenes nőt, aki szerint "hát hogy is mehetnék dolgozni, mikor a gyereknek olyan nehéz a gimnázium"... nocomment.

@SusanneF: ne tessék kiforgatni a betűimet... :))) Gyakorló orvosként elég jól ismerem az átlagos beteg logikáját- ( a jelen posztolók természetesen mindig kivételek)- bármi baj esetén mindenki azt várja, hogy egy szem gyógyszer bevétele után huss, eltűnik minden baj... Ha már műtét vagy hosszabb kezelés merül fel, mindjárt nem olyan lelkesek az emberek- ez természetes. Biztos vagyok benne, hogy ha egy nem kívánt terhességet egy tablettával- még akkor is, ha az fájdalmas vetélést indít el, amit a delikvens persze már nem feltétlenül gondol át, mivel is jár-, el lehet "intézni", sokkal könnyedebben vesznek az emberek, mint ha kórházi befekvéssel, műtéttel járna. ( mellékzönge teljesen, de pl. a fogamzásgátló tbl. elterjedésének igen jelentős szerepe van méhnyakrák számának megnövekedésében- mivel sokkal könnyebb elkerülni a nem kívánt terhességet, jóval könnyelműbbek az emberek- több partner az élet folyamán, nincs HPV vírus ellen védő óvszer, stb- ezek orvosi statisztikai tények.) Én is láttam már élete kb. 8. abortuszára befekvő fiatal lányt teljesen magától értetődően felfeküdni az asztalra, mintha manikűrőshöz menne, a legszomorúbb élményem az volt, amikor jól szituált polgári család kísérte el leánykáját a műtétre- a fiúval együtt- ez idáig még dícséretes is lenne, hogy mellette állnak egy ilyen nehéz pillanatban, de ahogy kezelték az egészet, olyan volt, mintha nem terhességmegszakításra, hanem gyerekszületésre jött volna össze a család és a büszke apuka, öltönyben, nyakkendőben, kiskösztümben... Bejöttünk, kis altatás, pár perc és probléma megoldva, este hazamegyünk vacsorázni, mintha mi sem történt volna...Nagyon szomorú és visszás látvány volt... Kövezzetek meg, de én nem tudok úgy beszélni az abortuszról, mintha az egy teljesen természetes, mindenkinek alanyi jogában álló dolog lenne... Továbbra sem gondolom, hogy ítéljünk életfogytiglani börtönre mindenkit, aki megteszi vagy közösítsük ki, süssünk billogot a homlokára ill. menjünk ki a közterekre lepedőnyi plakátokkal hirdetni, hogy ez bűn, de könyörgöm, legalább ne beszéljünk róla úgy, mintha egy mandulakivétel lenne... Azt pedig főleg szeretném hinni mindenkiről és magamról is, hogy nem csak biológiai sejthalmazok voltunk 8 hetes embrió korunkban... Mert mi is voltunk magzatok, csak valaki szerencsénkre úgy döntött, hogy a világra hoz minket... Kinek milyen élete van, milyen bajai, de nézzen magába- melyikünk gondolja komolyan azt, hogy bár ne született volna meg, akkora szörnyű szenvedés és reménytelen az élete?... Sok súlyos beteggel, haldoklóval dolgozom, de ritkán látok olyat, hogy ne az utolsó szalmaszálig kapaszkodnának az életükbe...

@DreamerX: Főszereplő magáról: "Másodéves voltam az egyetemen, mint annyian mások, karrierről, utazásokról, kalandokról álmodtam, ugyanakkor úgy éreztem, hogy már kész vagyok az anyai feladatokra, elég érett vagyok hozzá."
Főszereplő az orvosról: "...kortes beszédbe kezdett a túl korai házasságról és gyermekvállalásról. Nem tudtam belefojtani a szót, igen csak meg voltam illetődve és még mindig annak hatása alatt álltam, hogy édesanya leszek. A doktor úr közben azt fejtegette, hogy vetessem el a gyereket, éljem az életemet, tanuljak és egyébként sem élünk olyan világban, amikor egyáltalán érdemes volna gyereket vállalni."
Gondolom, kettejük között kiderült, hogy az illető még egyetemista.

@zsázsika: Továbbra sem értem, miért gond, ha könnyedén meg lehet szabadulni a nem kívánt terhességtől, pláne, hogy rengetegen aktívan védekeznek ellene. Talán akkor az is baj? Nem, persze.
Orvosként ezt nem kérdezném: "Azt pedig főleg szeretném hinni mindenkiről és magamról is, hogy nem csak biológiai sejthalmazok voltunk 8 hetes embrió korunkban...", mert tudnám, hogy igen. A megszületésünk véletlen. (Ha belegondolunk, egész aktív női létezésünk során minden évben gyötörhetne a lelkiismeretfurdalás, hogy nem adtunk lehetőséget egy új életnek. De nem, a többség 2-3 életnek ad lehetőséget és szóba sem jön a lelkiismeret.

@blue angel: légyszi olvasd el a válaszomat SusanneF-nek. Minden engem félreértő olvasóval szeretném közölni, hogy " a bekapok egy tablettát" kijelentésem átvitt értelmű mondat volt és arra vonatkozott, hogy egy kórházi befekvéssel járó, műszerekkel végzett műtétnél jelentősen vonzóbb alternatíva- ez nem is kétséges. Senkinek nem kell elmagyarázni, melyik mivel jár és nem kell megdöbbenni, hogy egy orvos ennyire tudatlan- pusztán reméltem, ennyiből is lehet érteni, mit szeretnék mondani. Vannak nők, akik úgy döntenek megszülnek egy gyereket, vannak, akik adott pillanatban úgy döntenek, hogy nem tudják vállalni- ez mindenki egyéni lelkiismereti döntése. Azt írod, ezt a lehetőséget veszik el a nőktől. az abortuszt ellenzők válasza erre:
attól a gyerektől, aki nem született meg, az élet lehetőségét vették el... Na, akkor most kinek és mihez van joga??? Én nem merem vállalni azt a felelősséget, hogy eldöntsem, melyik félnek van igaza.

@Merylla: Bocsánatot kérek, de ezzel az orvossal nem lehet egyetérteni. Egyszerűen nem professzionális hozzáállás az ilyen.

Ab start, ha a beteg sír, először is meg kell nyugtatni. Amikor már képes figyelni, akkor pedig higgadtan, objektív módon fel kell világosítani az összes lehetőségről, de nem szabad erőltetni egyiket sem. Az semmiképpen sem fogadható el, hogy valaki - bármilyen szakember is -, ahelyett, hogy megoldásokat ismertetne, belelovalja magát egyetlen megoldás dicséretébe, és mindenáron azt erőlteti rá a megrendelőre. Egy építésznek is lehet szíve csücske a környezetbarát passzív ház, de megrendelőként joggal várom el tőle, hogy felvilágosítson más lehetőségekről is, költségvonzatukkal együtt.

Ez a helyzet sem más. Az orvosnak kötelessége lett volna professzionális hozzáállást tanúsítani. Elmondani, hogy van az abortusz is, mint megoldás, és ma már viszonylag kímélő módokon is el lehet végezni, de megvannak az egészségügyi kockázatai is, mégpedig ezek és ezek. Megemlítendő, hogyan aránylanak ezek a kockázatok egy normál hüvelyi szülés kockázataihoz, mivel egy egészséges 22 évesnél okkal feltételezhető, hogy komplikációmentes szülése lesz, panaszmentes terhesség után.

Hangsúlyozandó, milyen fontos, hogy az anya megbeszélje a párjával és a családjával a helyzetet. Egy gyermek érkezése soha nem egyetlen ember, a terhes nő dolga egyedül, van annak a gyereknek apja is, plusz van mindkettejüknek családja is. Ilyen fiatal pár esetén általában van négy hadra fogható nagyszülő is a háttérben, adott esetben előfordulhat, hogy nem is akármilyen vagyonnal. Egyáltalán nem kell azt ma már fix egyesre venni, hogy a baba eltartása tekintetében csak az ifjú szülők keresetét kell figyelembe venni. Tehát megbeszélendő, hogy ki mivel tud segíteni. Az anya soha többé nem lesz már ilyen fiatal anya, aki életkorából és strapabírásából adódóan ideális a gyermek számára. Tehát a legfontosabb eldönteni a családban, hogy ha vállalják, akkor ki miben segít.

Második lépcsőben, ha kiderül, hogy nem tudják vállalni, akkor sem az abortusz az egyetlen, ami szóba jöhet. Érdemes körülnézni a tágabb családban, mert ma már mindenütt vagy egy vagy több közelebbi vagy távolabbi rokon, aki meg a lombikbébi programokkal kínlódik, mert nem lehet gyereke. Érdemes megfontolni a nyílt örökbe adást. Akár rokonnak, akár megfelelő idegennek. Az orvos, ha igazán nagy pacientúrája van, akár tud is ilyen problémával küzdő párt, és össze is hozhatja őket. Nem föltétlen a pénzért! (De azt sem tudom elítélni. )

Ha ez sem elfogadható a terhes számára, akkor még mindig ott van a Bölcső Alapítvány és nemcsak egyedül az van. Fel lehet venni a kapcsolatot ilyen, örökbefogadást intéző alapítványokkal. Értelmes egyetemista lány gyerekéért sorban állnak a gyermektelen, reménybeli örökbefogadó szülők. Nem egy drogos tini prostituáltról van ugyanis szó...

Mindenképpen beszélnie kellett volna az orvosnak az emberi élet értékéről és arról, hogy érdemes előbb minden más lehetőséget kimeríteni, és csak akkor választani az abortuszt, ha semmi más nem felel meg. Természetesen szót kell ejteni a határidőről is.

Azt már meg sem merem említeni, hogy ennek a protokoll részét kellene képeznie egy olyan országban, ahol ilyen katasztrofálisak a demográfiai mutatók.

Üdv:
b

@zsázsika: Szerintem te eléggé magzatvédő pozícióból írsz. Egyáltalán nem is reagáltál arra a felvetésemre, hogy a magzat nincsen anya nélkül, ezért az anya az, aki rendelkezik arról és nem fordítva. Ez nem a kinek van igaza, hanem a kinek van felelőssége és joga helyzet, ami az anyáé.

@AnnaKarenina:
Szerintem valószínűleg van olyan, amelyik elkerülhető lett volna, egyrészt felelősebb védekezéssel illetve az egész dolognak az előre megfontolásával; másrészt abban a sok százezer abortuszból biztos van olyan, ahol nem arról volt szó, hogy képtelenség lenne felnevelni a gyereket, hanem, hogy kényelmetlen lenne.

Ha a társadalom jobb feltételeket biztosítana a gyerekneveléshez, például részállásokat kisgyerekes anyukáknak (és akkor amúgy még termelnének is), ha a társadalom és az emberek hozzáállása jobb volna, segítenék azt, akinek gyereke van, büszkék lennének rá stb, az már önmagában meggyőzhetne olyan embereket, akiknél nem arról van szó, hogy a villanyszámlát sem tudják kifizetni, hanem arról, hogy úgy érzik, hogy a társadalmi/társasági sikerességüket, érvényesülésüket jelentősen rontaná a "gyermekes-anya-lét".

Továbbá annak, hogy milyen a társadalmi visszhangja egy cselekedetnek, annak van jelentős visszafogó vagy biztató hatása. Az emberek mindig objektív körülményekre hivatkoznak, de nagyon sokszor szubjektív, belső dolgok, hozzáállás stb. döntenek.

Például az (adó)csalás olyasmi, ami egészen az utóbbi időkig majdhogynem büszkeség volt, "szemesnek áll a világ" mindenki nyíltan feketézett, lopta az internetet a szomszédja vezetékéről. Mostanában kezd tudatosulni az emberekben, hogy annak, hogy nem folynak be a pénzek az adóból, milyen következményei vannak.

Nyilván lesz mindig egy olyan szélsőség, aki semmilyen körülmények között nem fog csalni, és lesz, aki akkor is fog, ha a csalás nem népszerű cselekedet (vagy azért, mert olyan szegény, hogy enélkül éhen halna, vagy azért, mert nem fontos neki, hogy becsületes legyen). De a köztes réteg attól függően fog cselekedni, hogy milyenek az adott társadalom normái. Több ember fog internetet lopni a szomszédtól, ha ez egy olyan valami, amit vigyorogva lehet mesélni a többieknek, mintha olyasmi, amiről azért nem nagyon merek beszélni, mert másképpen néznek rám utána, mert azt mondják, hogy "ember, ez lopás."

Nyilván a párhuzam csak részleges, az abortusz nem lopás, és továbbra sem azt mondom, hogy meg kell hurcolni az adott embereket. Csak azt mondom, hogy ez egy olyan társadalom, ahol az, hogy egy nőnek nyolc abortusza van, pedig amúgy jól szituált, nem fillérekből élő ember; és ez számára vállalható, nincsen ezzel semmi gond. Mert vannak ilyenek, én is láttam abortusz utáni napon magassarkúban, kifestve, nevetve a folyosón sétáló, az orvostól a hazamenésről fennhangon érdeklődő nőt. És Zsázsika is írta, hogy van ilyen, és biztos nőgyógyászok még sokkal több példát tudnának.
Nem merem állítani, hogy én sosem mennék abortuszra, bár szeretném azt hinni, hogy nem; de ha valamilyen okból mégis, akkor biztosan nagyon megviselne.

Ha az abortusz az utolsó utáni, nemszeretem, erkölcsileg alig és csak nagyon súlyos érvek esetén elfogadható lehetőség, akkor sokkal többet tennének az emberek, hogy megelőzzék. És igenis, az akaratnak nagyon nagy a szerepe mindenben; tudod, van az a mondás, hogy amit meg akarunk tenni, arra találunk módot, amire nem, arra pedig kifogást.

Azért az is árulkodó, hogy az én finom és tapintatos orvosom mindig megkérdezte, miután diagnosztizálta a terhességet, hogy "Örülünk?". Én röhögtem, hát hogyne, örülünk, Vincent. De hát ez egyáltalán nem magától értetődő, azt hiszem, több abortuszt csinálnak a nőgyógyászok, mint ahány szülést. Persze attól még a postban leírt doki egy megkeseredett tapló volt.

@Merylla: szerintem nincs olyan állapot, amiben gy ember 20 évre előre biztosan meg tudná mondani,hogy minden rendben, én is hasonlóan szültem, mint a posztíró, csak én már 23 voltam, diploma, lakás nélkül. És mégis megtartottam, fel sem merült az abortusz, nem 16 voltam:) Aztán nyomorogtunk vagy 4 évet, aztán kezdtek alakulni a dolgok, most 20 éves egyetemista. A következő gyermeket férjem nem engedélyezte addig, míg nincs valamink. Pedig küzdöttem kortárs testvérért, még a nyomorban is:) Fiatalon az ember sok mindent elbír. Két öccse lett még, legalább ők kortársak:) de nem tudom róluk sem előre, hogy tuti lesz minden legalább 20 éves korukig. Én már gyerekkel kezdtem el dolgozni, nem volt gond. Hallgattam a nálam idősebb kolléganőimet, hogy ők mikor vállalnak majd gyereket, ha lesz lakás autó, biztonság, a mai napig nem szültek, és már nem is akarnak, tudnak. Szerintem nincs előre tervezhető biztonság.

@Merylla: na i9daig olvastam a poszt hiozzaszolasait, mert tudom ugyis csak felkurnam magam
namost, egyreszt en meg tudom erteni, ha valaki csak a teljes joletbe n vallalna gyereket, bar egyet nem ertek vele
/abba sem mennek bele, egyesek mennyit koltenek bulira, luxusra, tokom tudja mire, de elobb sajat haz kell meg kocsi es majd utana
szivuk joga
ezt mindenkinek maganak kell eldontenie

nade, ha mar terhes a holgy, akkor az a minimum, hogy elgondolkodnak es nagyon helyes, ha ugy dontenek, megtartjak
az egy elet
/ ha az abortusz mellett dontenek, azzal nem ertek egyet, de megint csak maganugy, mindenki ugy szamol el az eletevel ahogy majd a sorsa hozza
nade, hogy egy orvos, aki a gyogyitasra az emberek segitesere, eletmentesre stb. eskudott fel, egeszsegugyi okokon kivul barkinek is abortuszt ajanl, azt en eltiltanam a szakmajatol
/halistennek egyre tobb orvos nem is vallalja, nem hogy rabeszelje/
emellett persze tudom , lehetnek extrem rossz szocialis helyzetek, amikor talan mindenkinek jobb ha megtortenik, de nalam ez lenyegesen kevesebb, mint a tenylegesen vegrehajtott abortuszok szama

@zsázsika: Úgy kérdezem, mint aki némileg hasonló cipőben jár-kel: miért járulnál hozzá, ha te végzed az altatást? Nem abortuszt végezni vagy ott, hanem altatni és (lelki-fizikai) fájdalmat csillapítani, egy nehéz helyzetben lévő páciensnél.

Semmi esetre sem vonom kétségbe a jogodat, hogy ne így tedd, sőt a véleményeddel sem vitatkozom az abortuszról, csupán a te szerepedet nézem kicsit más nézőpontból. Hősi éneket sem zengenék, de elítélendőnek sem tartom...mégse ébren, fájdalomcsillapítás nélkül csináljuk, ha már muszáj. Gondolom én.

Napsütéses szép napokat kívánok :)

@rikitiki: mert tevőlegesen részt veszel egy beteg műtétjében, nélküled nem menne...
Az igazság az, hogy az én véleményem változott meg az eltelt évek alatt. Bevallom őszintén, amikor először altattam hozzá, akkor döbbentem rá, hogy mi is történt a jelenlétemben... egy ember meghalt... egy gyerek. Brutális módon, kegyetlenül feldarabolták... fogtam az AMBU ballont és megdöbbenve nyomogattam tovább. Előtte országos röhögést tartottam az expasimon, hogy már mér' lennék én bűnös vagy akármi, csak mert altatok... nem én fogom a küretkanalat. Igazából az a megdöbbentő, hogy ez mennyire mindennapossá válik annak, aki csinálja. És ez az aggasztó, mert erkölcsileg bármihez hozzá tudsz szokni, ha elégszer látod és a környezeted úgy viselkedik, hogy minden oké. Jött az egyik, majd a másik, jaj, sisessünk már, gyorsan altassátok el, gyorsan csináljuk meg, lenne más dolgom is... és egyszer csak a csövekben megjelenik a vér , szövetek, kapargatnak valamit a méhen belül és kész... Engem ez megviselt. És egyszer csak ott tartottam- bele telt néhány évbe, mire ki mertem mondani ( az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nagyon sokáig a közelébe sem jártam a nőgyógyászati műtőnek teljesen más okoból, egyszerűen nem oda voltam beosztva), hogy ezt én nem akarom. Én is megdöbbentem saját magamon azok után, hogy néhány évvel korábban a kérdésfeltevést sem értettem. És ez az, amit azok, akik papíron kiválóan egyet értenek a nők jogaival, nem érthetnek meg...A nő joga eldönteni, megtartja-e vagy sem. Hát persze, de tetszettek már élőben végignézni ilyet? Látták? Hallották? ÉN igen. Egyetemista koromban én is zengtem, hogy női jogok stb., tökéletesen egyetértettem vele. Miért ne szakítanánk meg egy terhességet, ha nem óhajtom. Majd máskor. papíron minden más... (Önmagában rosszat jelent, ha valaki a jogaira kezd hivatkozni. Akkor valahogy nekem az gyanús. Számtalanszor előfordult már a történelem folyamán, hogy valami törvényes volt ugyan, de nem helyes...)

Abba bele se merek gondolni, hogy a kezdetleges szerveivel mit érezhettek és mennyi jutott el az én fájdalocsillapítómból és altatószeremből, jobb , ha nem tudom. Anyunak nem fájt, az biztos, hisz csak fölé tettem a maszkot és elaludt- kedvenc biztosítékot kiverő mondanom a betegektől :)))-, a magzat meg nem szólt, mert nem tudott...

@rikitiki:
még csak annyi: volt egyszer ezt poszt, ami azt taglalta, hogy a pár hetes elhalt magzatát neki kellett átvinnie a pathológiára a saját kezében. Akkor érdekes módon mindenki az orvosokat gyalázta, hogy milyen embertelenek vagyunk, az egy gyerek... ( és igazuk is volt). Akkor egy ugyanilyen hetesen művileg abortált magzat miért nem gyerek ugyanezen blog kommentelői között?

Teljesen egyetértek azzal aki ezt a történetet leírta. Sajnos nagyon gyerekellenes a társadalom. A szülő nőt szinte megbélyegzik, akármikor szül, felelőtlen, munkakerülő stb. Én is anyuka vagyok és sajnos az a tapasztalatom, hogy nemcsak a terhesség alatt, hanem a gyermek felnevelésekor is szembesülni kell ezzel. Én 30 évesen szültem. A szüleim véleménye az volt, hogy Ennyi idősen(!) dolgozni kell, és nem gyereket szülni!" . Pedig ne az ő kontójukra szültem, saját vállalkozásom van, egyszerre pelenkáztam és dolgoztam. Igaz az ők annak idején 18/25 évesen vállaltak gyereket és minden emberi segítséget/támogatást megkaptak a nagyszülőktől. Az unokatestvérem 3 gyermeket vállalt, felnevelte őket, semmiben nem szenvedtek hiányt, jó anya, a gyerekek jó tanulók voltak, sportolnak, nyári szünetekben munkát vállaltak, mégis családi összejöveteleken ilyen beszólásokat kap: "Előbb gondolkodni kellett volna aztán szülni". Másik dúsgazdag unokatestvérem két gyereket szült nemrég. Anyukám szerint ez érthetetlen "minek kellett az a második gyerek".
AZ egyik barátnőm pár évvel előttem lett terhes, és elhülve mesélte nekem, hogy milyen megaláztatások érik. AMikor bejelentte egy családi összejövetelen, hogy terhes, mindenki sajnálkozva nézettt rá: "és most mihez kezdtek???", ők pedig azt várták hogy mindenki örüli fog, hiszen 3 éve házasodtak, saját házuk volt, biztos munkahelyekkel, az hogy ezek után gyermeket vállaltak szine megrökönyödést váltott ki, hogy miért azt a mai napig nem értem. De tudnám sorolni, egyserűen gyerekellenes lett a társadalom, a gyerekvállalás miatt szinte szégyenkezni kell. Én sajnos csak azt tudom mondani annak aki ezt a postot írta, hogy ez csak a kezdet. Az elkövetkező pár évben is hasonló szitációk fogadhatják. Én sem hittem volna, hogy így megváltozott ez, hiszen már akkor szerettem a gyerekem amikor még meg sem született, és azt tervezgettem, hogy mikre fogom tanítani, miket csinálunk majd együtt, és milyen jó lesz anyukának lenni. És nagyon jó is, talán még jobb mint számítottam, de ami emiatt ér az egy megint másik dolog. Azt összeszorított szájjal tűrni kell.

Eszembe jutott még valami ami ide passzol. Olvastátok Elisabeth Wurtzel "Prozac ország" című könyvét? Az író egyetemen eltöltött éveiről szól. Egyszer erős vérzése lett, orvoshoz ment, megvizsgálta, aki azt mondta, hogy épp elvetél. Majd azt mondta az asszisztensének: "ennek a lánynak óriási szerencséje van". Az írót igencsak mellbe ütötte a vélemény, vajon miből gondolja az orvos, hogy ő ezt óriási szerencseként éli meg? Hiszen valójában mély fájdalmat érzett, úgy érezte elvesztett valakit, akinek ő anyukája lett volna, egy kis embert, akinek a létezéséről nem tudott, de ő nagyon is tudta volna szeretni, és aki el sem kezdhette az életet.

@mirx:

Marha!

Ezt pontosan akkora marhaság, mint azt gondolni, netán állítani, hogy a férfiak csak a maguk örömére dugnak (sic).

Nagy az Isten állatkertje!

Mese.

Orvos, nem gyilkos.

Most akkor az is baj, ha abortuszpárti a doki, meg az is, ha arra bíztatja az anyukát, hogy tartsa meg a gyereket?

Nekem még csak az jutott eszembe, ha eltekintünk attól hogy az orvos szavaiban valóban benne volt-e az az érzelmi többlet, de ha csak a puszta tényeket nézzük: megpróbálta a nem felé lendíteni a döntést, szerintem ez rendben ia lehet. Ott ül vele szemben egy határozatlan kislány, semmi élettapasztalattal. Az orvos lehet hogy jól ismeri az embereket, biztos nem egy esetet látott hogy a kezdeti lelkesedés alábbhagy, az anyagi nehézségek felmorzsolják a kapcsolatot, a fiatal mama ottmarad aztán egy gyerekkel akár 10 évig is egyedül stb. Ráadásul aki már a legelején bizonytalan a dolgában...hát én is azt gondolom, annak nem szabad vállalnia. Sokszor az a bajunk az orvos nem mondja meg mi a teendő bizoyos helyzetekben, csak annyit: ennek ennyi a kockázata annak annyi, döntsön az illető. Pedig nem, nem azt szeretnénk hogy helyettünk eldöntse, csak szeretnénk ha valamerre lendítené a mérleg serpenyőjét azzal, hogy szubjektíven elmondaná mi a véleménye...stb. Na hát lehet hogy ez egy ilyen szituáció volt, és ez egy ilyen orvos aki úgy látta hogy ennek a lánynak kell egy kis vezetés.

Feltételezem, hogy a nőgyógyász tapasztalt orvos, aki látott már ezt-azt. Nyilván nem ő dönti el a gyermek sorsát, de a véleményét símán elmondhatja, a nő meg dönt, amit dönt. Én sem pártolom a fiatalkori szülést, jobb az ÚJSZÜLÖTTNEK, ha kiegyensúlyozott családba érkezik, ahol felkészültek a jövetelére minden szempontból. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megint a nőgyógyászokat lehet utálni...

Minden nő legfontosabb joga saját gyermekének megölése. Aki nem így látja, az középkorban rekedt klerikális nőgyűlölő. A bátor nőbarát orvos nem ilyen ember, hanem modern személyiség. Tehát tapsolni kellene neki!

Más fórumokon is beszéltünk már erről, hogy valamit rendbe kéne tenni a gondolkodásban ez ügyben.

- ha egy nő szül, és gyereket nevel, akkor ingyenélő, munkakerülő, eltartott (igen hivatalosan eltartottnak számít, akinek nincsen saját jövedelme, pedig szerintem a gyereknevelés komoly felelősség, a társadalomnak hasznos munka, szóval igazán megérdemli azt a pénzt, amit érte kap)
- ha beadja a bölcsődébe, akkor gondatlan anya, akik lelki sérülté teszi a gyerekekét, minek szülte, ha nem akar vele törődni

A nők szüljenek 4-5 gyereket (kormányelvárás), de egyben hamar menjenek vissza dolgozni, úgy, hogy nincsen bölcsődei férőhely, a 4-5 gyerek megszülése (nem kell négy öt, gyakran elég az 1-2 is) valahogy kirakják a munkahelyéről, a kisgyerekes nőket meg nem veszik fel egyetlen munkahelyre sem.
És mindez a nők hibája? Az is ha szül, az is, ha nem, az is ha otthon marad, az is, ha nem kap munkát, meg az is, ha nincs meleg vacsi minden este otthon. De ezeket a társadalom intézte így, amiben férfiak is jelen vannak, és zömében ők vannak a döntéshozói pozíciókban.

@csepke:

A vívódásukat nem osztotta meg az orvossal csak azt, hogy egyetemista. Azt is azért, mert újabban megkérdezik mi az embör lányának a foglalkozása....
Ezt csak mi tudjuk, mert ide megírta. :)

"Kikerestem egy jó hírű budai nőgyógyászt és időpontot kértem tőle, majd a megbeszélt időben meg is jelentem nála a rendelésén. Az ismerkedést követően beszámoltam neki a feltételezésemről, illetve a teszt eredményéről, valamint arról, hogy szeretnék megbizonyosodni róla, vajon tényleg babát várok-e."

@Dr.laikus PhD: igen lehet, de ezt is írta: "Nem tervezett terhesség volt, védekeztünk is a párommal (ma már a férjem) és elég sokáig hezitáltunk, hogy megtartsuk-e a babát." Én igaz hogy egyszer szültem csak, de annál a nőgyógyászati látogatásnál ami ugyanúgy arra volt hogy a pozitív teszt után az orvos is megmondja van-e terhesség vagy sem, ez a két kérdés is előkerült: Tervezett terhesség-e, megtartja-e. Rutinkérdések lehetnek, de nem vagyok orvos. De ezek szerint a fentiekre egyszer egy nem, egyszer egy nem tudom lehetett a válasz. De ez persze csak feltételezés.

Azért az, hogy az orvos azt mondta, hogy "erre a világra nem érdemes gyereket szülni", nekem nem arra utal, hogy objektíven tájékoztatta a kismamát, még csak arra sem, hogy a saját szubjektív álláspontját ismertette, hanem "elszállt az agya", valami elkeseredés vagy feszültség kitört belőle, amit máshonnan hozott magával; és azért ez mégsem helyes (még ha mindenkivel előfordul is az élete során), mert a 21 éves amúgy is bizonytalan, esetleg stresszhelyzetben lévő nőt nem hangulatkeltéssel kell megpróbálni befolyásolni, hanem megnyugtatni, és megadni minden szükséges információt a döntéshez.

@csepke:

Ez a kérdés normális, de nem indukálhat kirohanást, magánvéleményt.
Ha mégis, kijár egy bocsánatkérés az ugyan fiatal, de már anya felé.

@Neon Fu: :D
ez jó volt.
azt gondolom,h ma egy 21 éves ne is szüljön csak azért mert úgy maradt...szüljön,ha erre készültek,várták,stb.lehet,h a doki látta,h még lányka inkább mint nő.gyereknek pedig nem kell gyerek.
ja és a kismama blogoktól az isten mentsen meg mindenkit.annyira ráér néhányuk,hogy azonnal megvonnám a gyedet,gyest..tököm tudja,h hívják és menten elzavarnám dolgozni.

Gyerekellenes társadalom? Egy csomó családi kedvezménnyel? Ha valakinek a saját anyukája ellenzi a gyerekvállalást, talán van valami alapja is, talán a nagyszülőkre hárul olyasmi is, ami nem kéne.
Azt tudomásul kell venni, hogy az egyre csökkenő létszámú nemzedékektől nem lehet népességrobbanást várni. Másrészt az emberi társadalomban majdnem ugyanúgy működik a terület eltartóképessége, mint az állatvilágban. Ki akar munkanélküli életutat a gyerekének? A háborús példák azért nem jók, mert az ilyen időszakok után a fellendülés egyértelmű volt, ma az elhúzódó válságok idején szinte haldoklik a társadalom. (Harmadrészt a világ népessége erősen küzd az eltartóképességgel.)
A felesleges abortuszra visszatérve: ha nem kívánt terhességről van szó, akkor az sosem felesleges, mert nem kívánt gyermek lesz belőle.

@mel gibson:

Mit látott a doki nem igazán lényeges....

Azt látta amit látott, a többi nem tartozik rá. Az élet nem is őt igazolta.

Megnyugtatlak, a gyermekáldások több, mint fele nem tervezett, azért szeretik őket, felnevelik. A többség felelősségteljesen.

Szerintem nagy a gondolkodásbeli brobléma is. Régen az én nagyszüleim 5 unokát fogadtak nyári szünetben a vidéki házukban. A mama 5 gyermekre főzött, de úgy hogy korán reggel kelt ellátta az állatokat, aztán kert stb. A kertből ellátta a gyerekeket, nem vett húst zöldséget. Mindenki úgy emlékszik vissza mint a gyerekkora legboldogabb időszakára. Pedig wc csak kertben volt, lavorban fürödtünk, a ház félig vályog volt. És mégis mi gyerekek is és a nyagszülők is életünk legboldogabb időszakaként emlékszünk rá. 93 évesen a mama minden reggel elmondja, hogy ma éjjel megint azt álmodta hogy az unokái nála vannak.

Azt hisszük egy csomó anyagi feltétel kell a gyerekhez. Mi is a férjemmel a szülés előtt 1 hónappal elmentünk a Brendonba és 500 ezer Ft értékben bababútort, babaruhát, babakocsit vettünk. Ma már nem értem miért. Ugyanis tapasztalat alapján azt kell mondja felesleges volt. van az IKEAban 8000 FT-ért kiságy. Teljesen jó. A babaruhák 2 hétig jók felesleges volt 5000 Ft-os rugdalózokat venni. Ma már cserélgetjük a suliban a gyerekruhákat. Annyit kapunk/adunk, hogy nem is kell venni. 10 év elteltével ami a gyerekkel kapcsolatban pénzbe kerül az a különórák és az ebédbefizetés és az évi egyszeri síelés. A nagyobb dolog az idő, amit viszont a gyerekre kell forditani. Tanulni, nevelni kell. Rengeteg munka de megéri. Ez viszont értékrend kérdése. Ma már nem nagyon van olyan nagyszülő, aki egész nyárra magához fogadná az unokákat.

@Irkutszk: :) Nem lehet, egyidősek vagyunk, bár Fyall fiatalabbnak hisz, de ez hízeleg, ezért hagyom :)
Egyébként: téged, a kommentjeidet sosem illetnélek sommás megjegyzésekkel, még akkor sem, ha bármi kérdésben eltér a véleményünk, mert te civilizáltam, normálisan adod elő. Ha valakinek más a meggyőződése bármiben, mint az enyém és arról normális beszélgetést folytatunk, azt tisztelem és sosem érzek késztetést, hogy leoltsam. De ha valaki durván, szélsőségesen fogalmaz, az taszít, az sosem fog meggyőzni a magáéról. De az nem te vagy:)

Az AB témához: mielőtt nem volt gyerekem, nem érintett meg a téma és az volt az álláspontom, hogy mindeni szabadon (és felelősen) döntsön, mert egymás életébe nem látunk bele, nem tudjuk megítélni a döntése motivációit. Ez a véleményem ma is, de ma már nagyon mélyen érint a téma, mert már van gyerekem. Már látom, hogy mi lehet abból a kis szövetcsomóból. És éppen ezért megtanultam "félni", hogy mi lenne, ha újra terhes lennék. Mert hiába családtervez és védekezik az ember, nincs 100 %.

@zsázsika: Hogyne menne nélküled. Épp ez az, ha rajtad múlna, a távolmaradásoddal megakadályozhatnád. De nem rajtad múlik, nélküled is megcsinálják, sőt orvos nélkül is megcsinálják, ha akarják.

Afrikában nemhogy anesztézia nincsen, de még orvos, nővér stb. sincs és mégis.
Ha önkéntesnek odaáll egy orvos, hogy legalább fájdalmat csillapítson, szenvedést csökkentsen én azt nem gondolom elítélendőnek.

Egyébként értem a mondanivalód lényegét, és nagyrészt egyet is értek.

Az abortusz kérdés meg olyan kérdéseket vet fel, amiket nem én fogok megválaszolni.
Nil nocere. És ez csak a legelső kérdés ahol máris elakadtam.

Afrikában a WHO szerint az anyai halálozás 14%-áért a nem biztonságosan végzett abortuszok a felelősek. 1,7 millió nő kerül kórházba emiatt évente. 15-25%-ban magukon hajtják végre az asszonyok.

A WHO szerint a legalizálás csökkenti az anyai halálozást, ellenben nem növeli az abortuszok számát, a különbség a beavatkozás biztonságosságában van.
Dél-Afrikában 5 éve legalizálták az abortuszt. Azóta felére csökkent az abortusz miatti anyai halálozás.

Az abortuszok számának csökkentését a nem kívánt terhességek számának csökkentésével lehet elérni, amit a fiatal nők fogamzással/gátlással kapcsolatos ismereteinek bővítésével lehet elérni. A WHO becslése szerint a szubszaharai régióban így az 5,2 millió nem biztonságos abortusz 1,2 millió alá csökkenhetne évente. Csökkentve az anyai, és a magzati halálozást egyaránt.

Eddig a WHO.
Szerintem abortusz volt, és lesz is. Akár van ott orvos, akár nincs.

@Merylla:
az emberek többsége 30-35 évesen ugyanott tart egzisztenciában, csak akkor már látja is, hogy nem fog többre menni,
így szerintem 20 évesen kell szülni, ha mindneki vár még 10 évet, kihalunk ugyanis.

@Babette_: Sajnos ma sokan el is vesztik az egzisztenciájukat. A gyerekvállalás olyan szempontból is nehéz ügy, mert 20 évre kellene a pénzügyeket előre tervezni. Szerintem is, ha a minimális anyagi feltételek megvannak, lehet szülni, mert valóban kihalunk, ha ennyien halogatnak anyagi okokból.

@Gyöngyi123: Igazad van. A legundorítóbb, amikor rokonok-szomszédok-kollégák, stb. durván kritizálják, le-felelőtlenezik a terhest. De ami a "legjobb": ha nincs gyereked 35-40 évesen, te vagy az élősködő, karrierista, önző szingli, aki végveszélybe dönti a magyar társadalmat.

Kedves Almandin, teljesen egyetértek Veled, az előtte lévő postoddal is. Én most 38 vagyok és egy pár barátnőm egyszerűen kifutott az időből. Pénzt gyűjtöttek, karriert csináltak, utaztak, de közben elmúlt a nagy fiatalkori szerelem, és most nincs ami összetartsa már őket a párjukkal. Gyerek nélkül mennek szét ennyi idősen, és most kellene olyan társat találni, akivel van olyan mély a kötődés, hogy gyerek(ek)et vállaljanak. És közben belegondolnak, hogy te jó ég, ha most tud szülni 60 éves lesz az érettségijén, és ha a gyerek is ekkor szül mint ő akkor 80 mire unokája lesz, azaz nem is tud nagyszülősködni, ami szintén egy tartalmas szép időszak lehetett volna az életében.

Magam részéről ma már egy teljesen elvesztegetett időszaknak tartom az életemben a 20-as éveket amikor gyerek nélkül éltünk a férjemmel, éttermekbe jártunk, barátokkal jártunk kirándulni stb..közben arra gondoltunk, hogy majd ha saját házunk lesz, majd ha ez meg az lesz akkor lesznek gyerekeink. Aztán 30 évesen nem vártunk tovább és tapasztalatból rájöttem hogy amire vártam annak semmi köze nem volt a "felelősséghez". Rengeteg pénzt költöttem "kellékek"-re, drága cumisüvegre, drága babaruhákra, teljes babaszoba bútorra, vadiúj peg perego babakocsira, babamérlegre, pelenkázó azstalra. Ma visszanézve nem is értem. Annyira nem hogy amikor ezeket az első gyerek kinőtte kölcsönadtam egy barátnőmnek aki akkor szült, és a második gyereknél vissza se kértem. Gyakorlatilag felesleges lom az egész. Csakhát a gondolkodásomat akkoriban erőteljesen a média, a reklámok befolyásolták. A reklámok rá vannak állva mindenkire fiatal lányokra, kismamákra, gyerekekre. Több blogban olvastam hogy valaki azért vállal gyereket, mert nem fogja tudni megvenni neki ezt meg azt, ha kéri. Pedig nem az teszi széppé a gyermekkort hogy mindenféle játékot, vagy drága ruhákat kap a gyerek. Hanem ha olyan családban van, ahol szeretik, figyelnek rá, olyan programok vannak amiben részt tud venni, figyelnek rá. Pl a gyerekem észre sem veszi hogy örökölt ruhákban van mert be van sózva hogy megyünk horgászni, és ő is foghatja a botot, teheti a csalit. Nem veszünk milkákat, mc donalds kajákat hiába nyomatják a reklámokat. Sütünk együtt sütiket, kakaós piskótát, palacsintát, együtt készítünk rántott húst, melegszendvicset, ültetünk együtt paradicsomot, babot, és együtt örülünk neki amikor leszedjük. A kinőtt ruhákat továbbadjuk és elfogadjuk a barátoktól, rokon gyerekek kinőtt ruháit. Nem csak azért mert van/nincs pénz. Ez egy felfogás. A pénzt inkább félreteszem, hogy ha fiatalok lesznek tudjanak tanulni. Nagyon jó program a kislányokkal a közös szappan készítés, imádják, hogy formába öntjük, ők választhatják ki az illóólajokat is amiket beletesznek. És mennyivel jobbat csinálunk a drága tusfürdőknél. Ovis korában a lányom mindig kérte, hogy vegyek neki a DM-ben málnás tusdürdőt, ma már eszébe se jut de alig várják a barátnőjével, hogy együtt készítsünk szappant. De ez csak egy példa. A médiából nagyon sok hatás éri az embereket, érdemes megnézni egy joy magazint, egy vicc, hogy 8000 Ft-s alapozókat, 5000- Ft-s rúzsokat ajánl, drága parfümöket, hogy trendi legyen az ember lánya és designer ruhákat, 40 ezres csizmákat stb. És ezzel töltik a lányok a fiatal korukat, ezt olvassák és a fizetésükből ezeket veszik meg...és meg van róla győződve hogy a gyerekhez még több pénz kell. Én is megvettem a Kismam magazint és láttam a rengeteg reklámot, és ha igy nézzük valóban "felelősen" gondolkoztam, mert még nem tudtam volna felszerelni magam ezekkel a kismamáknak "szükséges" dolgokkal. És jut eszembe hogy szüléskor minden kismama a kórházban kapott egy "ajándék csomagot", ami valójában egy halom reklám termék volt, és amiben valójában felesleges dolgok voltak, csak akkor ezt még nem tudtam! Bárcsak korábban szültem volna! Sokkal gyorsabban felnőttem volna, és hányan mondták már ezt! Nemrég a egyik lányom barátnőjének az anyukája mondta hogy 35 évesen szült, megvárták mig elkészül a 200 m2-es házuk, és ma már látja hogy nem is kellett ez hozzá!

@rikitiki:
szia,
bocs a késői válaszért, nem voltam netközelben.
Teljesen egyetértek Veled abban, hogy abortusz van, volt , lesz. Akár megcsinálom én, akár nem. De a saját erkölcsi normáim szerint nem kell részt vennem bennem, ha én nem értek vele egyet, márpedig nem értek. Pontosan amiatt, mert sajnos lesz más, aki
megteszi. Erről mindenkinek magának kell dönteni. Elvégezteti, elvégzi. Ez mindenkinek az egyéni döntése. Mint ahogy az is, hogy én pedig semmilyen formában nem szeretnék részt venni benne. Sajnos, jelentős többségben lesznek azok, akiknek ez nem probléma, nálunk a kb. 35 anesztesből 4-en vagyunk, akik nem altatunk hozzá. Számomra ez fontos, nem robbantok abortuszklinikákat, de nem is vagyok hajlandó passzivitásba vonulni se. Szerintem, ha valamiben akármilyen minimális részben részt veszel, azzal támogatod, legalábbis előre viszed az ügyet.
Persze, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha kellőe felvilágosítás és felelős társadalmak lennének, a világon mindenütt. De ez is csak akkor jön egyáltalán szóba, ha lesznek olyanok, akik egyáltalán elmondják, hogy az abortusz alapvetően nem jó megoldás, előzzük meg és ennek mi a módja. Mindaddig, amíg vannak olyan emberek, akik szerint az abortusznak olyan természetesnek kell lennie, mint egy pohár víz megivásának, esélytelen a kérdés. Továbbra is példaértékűnek találom ezt a bizonyos amerikai tisztifőorvost, akinek a segítségével jelentősen csökkent az USA-beli abortuszok száma. Olvass utána - fentebb leírtam, ki ő-, szép példa. Szép napot Neked!

@AnnaKarenina:
Szeretnék köszönetet mondani az érveidért és meglátásaidért, mert a vitánk alapján sok mindent felmerült bennem és újra át kellett gondolnom a saját válaszaim mögötti magyarázatokat is, sok olyat, ami eddig fel sem merült bennem, különösen azt , ami a magzat létének biológiai megalapozottságát ill. amelyik a képzettségemet feszegeti. Ezek alapján a véleményem nemigen változott, sőt, de ha valaki legközelebb vitázni szeretne, magabiztosabban tudok válaszolni. Már megérte beszélgetni a dologról. Köszönet érte! :))))

@VaTi: teherbe esett huszonévesek. Basszaló, azért egy huszonéves már nem tini, negyvenévesen kéne szülni, vagy hogy?! Nem vagyok egy gyerekszülő aggregát/ősany/ókonzi, tőlem mindenki akkor szül, és annyi gyereket, amikor és amennyi belefér az életébe, de ez a "megesetteket" övező méla undor a másik véglet.
@Almandin: na ez az. Ezért nem szeretem, ha más akarja jobban tudni, ki mikor hány gyereket szüljön. Elvárni zseniálisan tud mindenki, az egyik szerint huszonhét éves koromra hat kis magyarnak kéne a szoknyám szélét húzkodnia, a másik szerint csak a házinyulak szülnek, ez már nem menő... Na hát persze, valószínűleg nagyon érdekel ez a sok duma:)
@zsázsika: aki végeztet abortuszt, az se feltétlen azért, mert neki ez "nem probléma". A legborzasztóbb megoldás, viszont egy létező megoldás. Elébe kell menni, el kell kerülni, mert szörnyű, de van az a helyzet, mikor a nő két rossz közül választ. Vagy elveteti, és ő meg megmarad, a kétségeivel stb együtt, vagy megszüli, tudva, hogy annyira beteg lesz a gyerek, hogy a szülő nem tudja felnevelni/lelencbe kell adni, mert haza nem viheti... Lehet Az Életet (biológiai létezést) védelmezni tűzön-vízen át, túlvállalni magunkat (felnevelem a nyakig béna gyereket is két műszak mellett, mert A Szeretet mindent megold) de ez nem ennyire egyszerű. Ennek a karikatúraszerű esete volt Írországban annak a nőnek az esete, aki meghalt, miközben a hasában lévő, szintén haldokló magzatot bűvölték, hogy életben maradjon. Még kettőt dobogott a szíve, és kész. Mindketten meghaltak, éljen Az Élet, legnagyobb értékünk... Ez szélsőséges eset, de éééérted. Vigyázni kell ezzel, hogy na akkor megmondom, meg no abortusz, soha, semmikor. Azzal együtt, hogy persze, borzasztó durva beavatkozás és elébe kell menni, képbe kell lenni annyira, hogy minimálisra csökkenjen az elvi lehetősége is annak, hogy ilyet kelljen végezni az emberen.

@sorica123: de amúgy ez az orvos a levélben tök nem normális. Életében nem látott a döbbenettől, örömében síró kismamát...? Na ez is ilyen megmondós. Igyon kávé helyett telyát és szedjen füveshangyát.

@sorica123: egyrészt egy három hónappal ezelőtti posztnál hirtelen fogalmam sincs, mire basszalózol, másrészt gyorsan visszaolvasva, amiket írtam kommentként, nem értem, miből jött ki neked az, amit rámolvasol...

@sorica123: bocs, most láttam a válaszod.
Nem azt mondtam, hogy no abortusz, semmiképpen se, a vita eredetileg abból indult ki, hogy a nőgyógyász közölte , hogy a hölgy éretlen arra, hogy felnevelje, vetesse el. Erre írtam azt, hogy egy orvosnak ezt etikailag tiols javasolnia, ha már véleményt nyilvánít a kérdésben- ha és egyáltalán-, csak az ellenkezőjét teheti, alternatívákat vázolhat fel ellene, hogy segítsen a magzat megtartásában. Egy orvos nem javasolhat abortuszt- kivéve, ha az anya életét veszélyezteti, vagy súlyosan károsodott a magzat, de a döntés akkor is a szülőké-, pláne nem valakinek, aki meg akarja tartani és örül neki. Ez nonszensz.
Egyébként számomra az a legszomorúbb, hogy a legtöbb ember úgy alkot véleményt, hogy halvány fogalma sincs, mit támogat ( még ha alapból rossznak is tartja). Én láttam élőben abortuszt, nem egyet, nem kettőt. Borzalmas élmény, akinek van némi jóérzése, ezt mondaná. CSak persze az itt kommentelőknek a töredéke látott. Ráadásul a beavatkozásra jelentkező hölgyek kb. 90 %-a - és ez nem vicc- egyáltalán nem úgy tűnik , hogy olyan anyagi körülmények között lenne, hogy valóban nem tudja elvállalni a gyereket. Hidd el, a mélyszegény réteg- aki tényleg nem kéne, hogy gyereket vállaljon, mert az utcán köt ki, tanulatlan, bűnöző stb- nem jelentkezik abortuszra.
Én is szörnyülködtem már teljesen értelmetlen életmeghosszabításon- látok épp eleget, amikor a hozátartozó a saját lelkiismerete és érzései érdekében képtelen elfogadni a gondolatot, hogy az élet pedig véges és ez így értelmetlen, csak szenvedést okoz. De egy egészséges magzat elvétele, mert az adott esetben felelőtlen asszony a saját jóléte és jólléte , kényelme érdekében így dönt- szintén gyakorlati tapasztalatom, hogy jelentős kisebbségben vannak azok, akiknek felelős védekezés ellenére becsúszott, ezt nem kell elhinned, de így van- , számomra igenis elítélendő és legalábbis azzal harcolok ellene, hogy felemelem a szavam és adott esetben ebben a cipőben járó asszonynak segítek alternatív megoldások felvázolásával máshogy dönteni. Hogy legalább ne vegyük természetes megoldásnak, csak végszükségnek. Amikor tényleg nincs más megoldás. Hogy igenis beszéljünk róla, hogy el kell kerülni és az esetek többségében lehet is. Annak a megfoggant életnek valahol valószínűleg valaki nagyon örülne... A megszületett és felnőtt gyerek biztos... Számomra elfogadhatatlan pl. Anna Karenina véleménye, aki- minekutána többször provokált és sértegett is- a tudományra hivatkozva támogatja az abortuszt. Csak a baj az, hogy az én tudományommal, amiben én vagyok jártas, ő maximum lelked érdeklődő, ergo tudom, hogy az ember nem 75 kg csont, hús és egyéb testnedv. Igenis lelke van- ettől ember-, ami alapvetően befolyásolja az életét, a személyiségét, azt, hogy ő ki. A genetika csak azt befolyásolja, hogy nézel ki kívülről, de a viselkedésedet,a nézeteidet, a személyiségedet, TÉGED, mint létező egyént, nem. Az egypetéjű ikrek tiltakoznának a legjobban, ha egy személyként kezelnénk őket, mert nem azok, pedig a sejtcsomó ugyanaz volt...Azon lehet vitatkozni, hogy a lelke mikor "kerül" bele az emberbe, de szerintem felesleges, mert nincs válasz. Főleg nem bizonyított, "tudományos", megfogható válasz. Ettől a perctől kezdve pedig nincs igaza senkinek se. Senkiről nem állíthatod, hogy akármilyen formában felesleges vagy nem kívánatos a léte, mert Te is lehettél volna az a másik. Én sokszor esem abba a hibába, hogy súlysoan fogyatékos, látszólag, számomra értelmetlen életre mondom azt, hogy minek. Van szerencsém ismerni sok ilyet, magatehtetlen testbe zárt ép lelket, aki mindenben, még a légzésben is gép vagy más segítségére szorul. Én nem bírnám ki személy szerint, de ezek az emberek a végsőkig ragaszkodnak az életükhöz és döbbenetesen értelmes életet élnek- sokszor az enyémnél is értelmesebbet és tartalmasabbat.
Az írországi esetet ne hozd fel példának, egyszerűen azért, mert nem teljesen fedi a valóságot. Én orvosként már az első olvasatra komoly fenntartással kezeltem a sajtóban olvasható híreket, valami nem volt kerek. Aztán megkérdeztem a nőgyógyász kollégákat és ők megerősítették a gyanúmat. Septicus abortusz- amibe vérmérgezés formájában belehalhat az anya-, csak már elhalt, a testben bomlásnak indult magzat esetében fordulhat elő. Elméletben emiatt kérte a meghalt hölgy az abortuszt, amit azért nem végeztek el az írországban érbényben lévő törvények alapján -és vsz. a saját, hívő keresztény lelkiismeretük alapján, ehhez ismerni kell az íreket, akik valóban hívő katolikus, történetesen én elég komoly háttérinformációval rendelkezem az írekről- mert a magzat élt. Tehát ha itt nőgyógyászati eredetű sepsis lépett fel, amit nem az elhalt magzat okozott- márpedig élt, hiszen ezért nem végezték el a beavatkozást-akkor bizony előzőleg ott valaminek történnie kellett a méh körül, ami fertőzést okozott. Nem akarok egy szerencsétlen , halott asszonyt meggyalázni, de sajnos erős a gyanúm, hogy előzőleg esetleg történt valami azzal a magzattal, méhhel- nem tudom szakmailag elképzelni, hogy egy fertőzés csak egy néhány hetes magzat kapjon el és onnan induljon ki az egész fertőzés és terjedjen el az egész szervzetben . Már csak azért is, mert gyermekét megtartani kívánó nő számára a legutolsó lehetőség az, hogy elvegyék a babát, a végsőkig ragaszkodik hozzá ( ez is tapasztalat, olyat is láttam, ahol már az orovosok könyörögtek, hogy a sepsist okozó, egyébként élőben is súlyosan beteg, már elhalt magzatot engedje már elvetetni, mert belehól...), nem azzal megy a kórházba, hogy akkor most vegyék el mert ő meghal sepsisben... Valószínűleg a sajtó megint kiforgatott minden tényt a sarkából szenzációhajhászás érdekében, csak az érthető okokból zaklatott hozáátartozótól ismeri a történetet és az igazságra megint nem volt kíváncsi... Szóval, legalábbis kezeld fenntartással ezt az ügyet és ne hivatkozz rá. Nem ismerjük a teljes igazságot.