Az alkoholista, aki nem iszik és a gerincműtétes, aki meg le van szarva

2012.05.01. 06:00

Tisztelt Praxis blog!

A történet nagyon friss, éppen a mai napon esett meg, méghozzá a három hete gerincműtött (porckorongsérv) édesapámmal.Orvosi előírásra méri a vérnyomását, amely ma reggel 182-es volt, ezért úgy döntött, bemegy a háziorvosához. Az elmúlt napokban kevés folyadékot fogyasztott, mert szinte mindentől hányt vagy ment a hasa, ezt is jelezni kívánta az orvosnak.

Elég vastagon felöltözött (talán túl vastagon is), alaposan le is izzadt, mire az orvosi rendelőhöz ért, ahol belépve a légkondicionált helyiségbe szinte azonnal leverte a víz és remegni kezdett. A doktornő megvizsgálta, majd kihívta hozzá a mentőket és bevitette a kórházba, mondván, hogy azonnali folyadékpótlásra van szüksége.

9:30-kor értek be a kórházba, megkapta az infúziót és vettek tőle vért a sürgősségin, majd hat óra hosszán keresztül nem történt semmi. Újfent jelezném, hogy elég friss műtétes, komoly szabályokat kell betartania a gyógyulása érdekében, amiben benne foglaltatik, hogy mennyit sétálhat, ülhet, álldogálhat. A fent említett hat óra éppen kétnapi sétára elegendő, azonban ezt a kórházi személyzet figyelmen kívül hagyta, noha ismerték az állapotát – ülni pedig naponta maximum 40 percet ülhet, tehát mit tehetett volna? Sétálgatott a folyosón, mind a hat órán át.

15:30-kor megjelent végül egy kórházi ápoló, aki a pszichiátriai részlegre kísérte, ahol közölték vele, hogy alkohol elvonási tünetei vannak, ezért befektetik. (Amiben csak az a vicc, hogy az elmúlt 25 évben maximum hétvégente iszik meg egy-egy sört, vagy aperitifet az ebéd előtt.)

Édesapám ellenkezett, mire a főorvos megfenyegette, hogy kihívja rá a biztonságiakat, ekkor „megadta magát”, és felhívott, hogy vigyek be neki kórházi csomagot. A párommal és a kislányommal (plusz a kért csomaggal) bementünk a kórházba, ahol apu részletesen elmesélte, mi történt, mire kijelentettem a nővérnek, hogy a fentiek fényében szeretném hazavinni, a nővér pedig a főorvoshoz irányított, aki úgyis éppen megvizsgálni készült aput.

Megvártuk a vizsgálatot, amelyet a nyitott ajtóban hallgattam-néztem végig, és meg is van róla a véleményem… az általános kórelőzmény felvétele után érkező kérdések és felszólítások (Soroljon fel híres magyar írókat, költőket! Soroljon fel keményfákat! Melyik a világ leghosszabb és melyik a legrövidebb folyója? Stb.) még nem is, de az azok válaszaihoz tartozó bőséges okfejtések kinyitották a bicskát a zsebemben, főleg az orvos lenéző és kioktató stílusa miatt. (Őszinte leszek: úgy beszélt apuval, mint egy lezüllött, tudatlan paraszt alkoholistával, aki kettőig sem tud számolni…)

Ezután kijelentettem a főorvos úrnak is, hogy szeretném hazavinni az édesapámat, mire közölte, hogy a hozzátartozómnak súlyos alkohol elvonási tünetei vannak. E feltételezés bizonyítására egyetlen nyamvadt leletet sem tudott felmutatni, csak az elképzelését szajkózta, nem törődve vele, hogy a tünetek (remegés, izzadás) még ezer másra is utalhatnak. Amikor ennek ellenére is ragaszkodtunk ahhoz, hogy hazahozzuk, a doktor úr további negyven percen keresztül írt egy hat soros zárójelentést, amelyben az szerepel, hogy „az alkohol elvonási tünetek életveszélyesek, amelyről a hozzátartozót részletesen tájékoztattam”, ami természetesen nem igaz, mert abban, amit mondott, se részletesség nem volt, se az életveszélyes szó nem szerepelt (mondjuk az se változtatott volna az elképzelésemen, mert TUDOM, hogy apu nem alkoholista), de már nem akartam holmi szőrszálakat hasogatni.

18:47-kor értünk haza, azaz egészen pontosan 9 órán át tartott ez a mizéria.

Nem érdekel az orvos bunkósága. Nem érdekel, hogy olyan dologgal akarták kezelni az apámat, aminek még a feltételezése is abszurd.

De az, hogy gerincműtöttként, gyógyuló sebbel ennyire figyelmen kívül hagyják, az viszont felháborít. (Holott bizonyosan tudtak róla, mert átadta a zárójelentéseit, leleteit, mindent, és elmondta, hogy pihennie, feküdnie kell.)

Amennyiben ez a mai nap komplikációkat okoz a gyógyulásában (nem tudom, okozhat-e, nem vagyok orvos, csak egy felháborodott hozzátartozó, akinek vagy igaza van, vagy jogtalanul puffog), nyilván nem a kórház fogja viselni annak következményeit.

De annyi bizonyos, hogy ez az ügy a betegjogi képviselő elé fog kerülni. Mert számomra tűrhetetlen ez a hozzáállás, és a nemtörődömség, amely körbelengi az egészet.

Judit

2012. április 27.

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja megújult kórházértékelőnket!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szeretném látni az összes kommentet! (129)
Az utolsó 100 komment:

kód 2012.05.01. 15:06:06

@zsázsika: megdöbbentő ez a karácsony esti történet, azt még el tudom képzelni, hogy egy fiatalember hirtelen meghal, de hogy tartósan haldoklik azt nem. Hacsak nem rákos, mert olyan sajnos volt már a környezetemben, de azzal nem az intenzíven foglalkoznak, ha jól gondolom.

Hálapénz: fordított helyzetben, ha nem fogadja el az orvos a pénzt én is ideges, megalázott és dühös leszek. Éppen ezért is megyek inkább magánrendelésre. Úgyhogy ezt óvatosan mondom, de elfogadhatod jótékonykodásból is.

Kommentek:

masszőz · http://kmdholding.com/hun062p 2012.05.01. 16:43:50

PRAXIS

Médiaajánlat

Friss topikok

Közösség

Szerzői jogok

Blog