A TB helyében az ilyen hülyének még a kezelését sem fizetném ki
Az én történetem tavaly júliusban egy szülészeti klinikán történt. Nehéz hüvelyi szülés után egy héttel (mivel ömlött a vér belőlem egyik pillanatról a másikra) visszamentem a kórházba, ahol kiderült, hogy a méhlepény (mivel kitépték és nem várták meg, hogy magától leváljon) egy darabja a méhemben ragadt, ami miatt az nem tudott összehúzódni és begyulladt, ez némi lázat okozott. Másnapra írtak ki (kis) műtétet (ez gyakorlatilag egy kaparás - tisztító jelleggel).
Mivel senki nem ért rá szombaton (ki műt egyáltalán olyankor?), így a reggeli betegfelvétel után fél kettőig ültem egy ágyban (az egy hetes fiam otthon, odakinn 40 celsius fok van, este óta nem ettem, nem ittam, a szülés okozta óriás vérveszteség után) és vártam. Egyszer csak sietősen bevittek a műtőbe, de az altatóorvossal már nem volt időm beszélni, csak pár szót, már aludtam is. A meleg, a vérszegénység, a folyadékhiány és az amúgy is lassú /alacsony vérnyomásom miatt majdnem leállt a szívem, és ez okozott némi bonyodalmat. Erről persze semmit nem tudtam, az ágyban ébredtem néhány óra múlva.
Nagyon szerettem volna hazamenni, mert azt mondták, hogy kilenckor megműtenek és délre már otthon is lehetek, (egy frissen szült nő tiszta hülye, ha nem tudja maga mellett a gyermekét), ezért kértem az orvost, beszéljünk, mi történt, miért nem mehetek haza? Erre ő (kinek nyilván csak rossz napja volt - ???) azt javasolta, hogy írjam alá a sajátfelelősségére távozik papírt, és akkor őt nem érdekli, de ha összeesek a sarkon, akkor ott fogok megdögleni (!!), mert ő ugyan nem lát el. Ezen gondolkodni hagyott fél órát. Hat órakor kértem ismét, hazamegyek, hozzák a papírt, úgy volt hogy ez egy rutin dolog, bármit aláírok csak ne kelljen ebben a légkörben maradnom. Ekkor (én ülök egy széken (újra) friss gátsebbel - mert ugye a műtét alatt azt is "felfrissítették" -, kóválygó fejjel, mellemből ömlik a tej, a kórházi hálóing bűzlik tőle) az orvos feldúltan elkezdett velem ordítani, valami hasonlót, (nem emlékszem szó szerint): "-Ezek azt hiszik mindent megtehetnek, meg akar dögleni, aztán meg itt magyaráz, hogy hazamegy. Én a TB helyében az ilyen hülyének még a kezelését sem fizetném ki, fizesse maga. Az orvos? Az le van szarva, az nem számít, persze, minden a beteg. Ki kérte, hogy jöjjön ide? Nekem fontos ez most vagy magának? Utálok mindig ilyen hülyékkel foglalkozni. Írja alá, aztán menjen innen. "
Én olyan lelkiállapotban voltam, hogy szólni sem tudtam, csak zokogni. Ott ültem megalázva, fájva, kóvályogva, és sírtam. Ekkor megfogott a nővér és kitámogatott az orvos szobájából. Fél hét körül családom jött értem, én felöltöztem és hazamentem velük (nem került elő a sajátfelelősségéretávozik papír, rendes zárójelentést kaptam). És hazafele az autóban derült ki, hogy problémák voltak a szívemmel az írás szerint.
Én azóta sem értem, hogy mi történt ott. A kórház rontott az én egészségemen (méhlepény - oké, van ilyen, előfordul), visszamegyek (úgy bánnak velem mint a kutyával), majdnem megölnek, (mert nincs idejük, hogy beszéljünk - nyilván sok volt az altató), és akkor még ordítanak velem. Aki szült már, az tudja, hogy a szülés utáni napok nagyon nehezek a kórházban, nagyon fontos, hogy hazamenjen az ember, és elképzelhetik, hogy mennyire egyedül érzi magát egy nő a szülés után ilyen bánásmód mellett.
(a kommentelőknek megjegyzem, hogy nem voltam tiszteletlen, egy lajhár türelmével tűrtem a sorsom, nem magyaráztam)
Én azt tanácsolom minden betegnek, hogy ne legyen egyedül, ha ilyen helyzetbe kerül, igen is, egy jó lélekjelenléttel rendelkező rokon/barát védje meg orvosától.Persze nagyon sok rendes, becsületes, kiváló orvossal is találkoztam, nem mondom hogy mindegyik ilyen, de amelyik ilyen, azt el kellene távolítani az egészségügyből.
MH
Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre, vagy használja
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bikli néni 2011.02.26. 12:16:31
A kismama haza akart menni, holott nem lehetett volna. Ezt mire alapozta: "... mert azt mondták, hogy kilenckor megműtenek és délre már otthon is lehetek,..." Megműtötték. Fellépett valami problem a szívénél. Amiről ő nem tudott, mert nem szóltak neki. Így abban a hiszemben volt, hogy hazamehet, ahogy előtte 1-2 órával mondták neki.
Az orvos nem engedte volna haza az anyukát, mert fellépett valami problem a műtétnél, nem lehetett. Anyuka meg bement nyígni, hogy márpedig ő haza akar menni. Orvos kiborul, elzavarja, csináljon, amit akar.
Az megfordult esetleg valakinek a fejében, hogy ha az anyukának SZÓLNAK, hogy nem mehet haza még, mert fellépett egy kis komplikáció az altatás során, akkor a nem kardoskodik amellett, hogy haza akar menni? Legkésőbb akkor kellett volna szólni, amikor anyu veri bent az orvosnál a tamtamot.
Másik kérdés: dühös orvosnak kellett volna szólni erről, vagy dühös orvos maga is abban a hitben volt, hogy tud erről az anyuka, csak ennyire hülye?
Az is érdekelne, hogy ez az orvos milyen gyakran lát szülés utáni hormontúltengéses állapotban lévő anyukákat.
Nekem ebből a történetből egy valami ordít: a kommunikáció hiánya.
Mária 2011.02.26. 12:16:36
"láttam erre a helyzetre megoldást"
ERRE a helyzetre nem láthattad a megoldást.
Láthattál egy HASONLÓ helyzetre valami hasonló megoldást, amit elraktároztál magadnak, mint egy SABLONT, hogy adandó alkalommal ráhúzhasd egy következő hasonló helyzetre és ne akkor kelljen bajlódni a stratégiád kitalálásával.
A sablonod viszont csak abban fog segíteni, hogy a saját hátsódat védd a konfliktushelyzetben és jó eséllyel sérülések nélkül kerülj ki a szituációból.
Azzal viszont, hogy egy ismerősnek vélt "akcióra" az elraktározott sablonválaszt adod majd, mint reakciót, semmit nem fogsz megtudni a jelenség lényegéről. De ez nem is lesz feladatod, a te feladatod annyi lesz, hogy úgy kezeld a helyzetet, hogy ne téged pereljen a páciens a bíróságon, mocskoljon a betegjogi képviselőnél, írjon blogposztot... stb... .
Az már más kérdés lesz, hogy ha a páciens nem kezelhető problémára keres megoldást, hanem játszmázgat, akkor valakit úgyis hibáztatni, rosszabb esetben meghurcolni, perelni fog.
Vagy ha a "szolgáltató" minden egyes képviselője elég felkészült és belátó ahhoz, hogy ne vonódjon bele érzelmileg, hanem felismerje és kilépjen a játszmából, akkor családon belül, vagy más, arra alkalmas partnerrel folytatódik majd a dolog.
Ha szerencsés vagy, akkor a te sablonod elég lesz ahhoz, hogy ne te legyél a meghurcolt fél. Ha nem vagy szerencsés, akkor pedig újra kell majd értékelned a véleményedet a sablonod hasznosságával kapcsolatban.
vargam 2011.02.26. 12:22:45
knocker 2011.02.26. 12:25:20
Felnőtt egészséges emberre jellemző a rugalmasság és alkalmazkodóképesség.
Nem hinném, hogy egy szülés annyira ledegradálná az ember agyát, hogy ne lenne képes elfogadni új szituációkat.
Ha azt közlik vele, hogy nem mehet haza, azt nem viccből mondják, hanem annak oka kell, hogy legyen.
Ha nem látja be, akkor ráhárítják a felelősséget, mint ahogy rá is kell ilyen esetben.
Mária 2011.02.26. 12:26:02
A góralok szűkebb értelemben véve a Magas-Tátrában élő hegyi emberek, de tágabb értelemben a Kárpátokban bárhol, a normál civilizációtól egykor viszonylag elzárkózva, részben saját szabályok szerint élő népcsoportokra is használják a meghatározást.
Van góral népcsoport Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában, Romániában is.
Nekem podhale-i (dél-lengyel) góral viseletnek tűnik a reklámbéli bácsi ruhája.
Hatodéves 2011.02.26. 12:28:47
Amit leírsz, érvényes lehet a betegek egy típusára. Érzésem szerint ez a posztoló nem olyan, vagy nem szélsőségesen olyan.
Az indoklás tekintetében Bikli néni legutóbbi kommentjére hivatkozom, amellyel teljesen egyetértek.
Hatodéves 2011.02.26. 12:30:35
Másrészt meg ne vitatkozzunk tovább szerintem. Nem szeretem a szópárbajokat, ha valakit nem érdekel, mit mondok, csak megcáfolni akarja, azzal nem fogok kardozni.
És ettől függetlenül is most mennem kell. További szép délutánt, még este jövök.
Mária 2011.02.26. 12:37:49
"nem csak az oktatási rendszernek lenne a megfelelő kommunikációs technikák elsajátításával foglalkoznia, hanem ez a munkáltatónak is feladata, de inkább célja lehetne."
Ez nálunk Magyarisztánban nyilván úgy történne, hogy ha a kórházak kapnának ehhez forrást, vagy vissza nem térítendő támogatást, amire csak pályázni kellene, akkor a piacon egyébként is hemzsegő tréningcégek szeme azonnal felcsillanna.
Írnának pályázatot a tréningre a reális árhoz képest háromszoros árajánlattal, a reálisan elvárható teljesítéshez képest harmadannyi tényleges feladattal, és megbeszélnék, hogy melyik fél mennyit vihet az égből pottyant pénzből.
A tényleges tréning persze békasegg alatti színvonalon folyna, extrém esetben csak a jelenléti ív aláírása lenne a feladat.
Mindenki jól járna, kivéve...
És most lehet tippelni, hogy megkeseredett vagyok, vagy sokat látott :)
knocker 2011.02.26. 13:10:53
jágör68 2011.02.26. 13:20:28
helyesen:
"Külön tanfolyamot indítani a 2-3 munkahelyen is dolgozni kényszerülő egészségügyi szakembereknek, hogy ha 30-40-50-60 esettel is találkoznak naponta, még utána is türelmesen mindent elmagyarázzanak"
Egyszerűbb lenne annyi fizetést adni, hogy az egészsgégügyiseknek ne kelljen 2-3 helyen is melózni, meg ügyelet után is bent maradni dolgozni. Vagy legalább ezt az erőfeszítést megfelelően honorálni- LEGÁLISAN!!!
Dr.laikus PhD 2011.02.26. 13:39:15
Itt én nem a fáradtságot érzem.
A régi iskolát, ahol nem világosítják fel a beteget, arról, hogy volt az altatás alatt olyan epizód, ami miatt bent kéne maradni.
Csak az idegesség az orvos részéről, hogy önmaga ellen cselekszik a beteg.
Mert ilyen is van. Foghegyről is lehet közölni, hogy baj volt, muszáj megfigyelni.
Persze ez már a sarkítás sarkítása.
Különben meg igazad van.
jágör68 2011.02.26. 14:01:18
Nehogy azt hidd, hogy a nőgyógyász ért mondjuk a kardiológiához, altatáshoz (tisztelet a nagyon kisszámú kivételnek).
Az anesztesnek kellett volna leírnia mi történt, miért javasolja a további bentfekvést- lehet meg is történt.
Amúgy ez szombati ügyeletben történt- ahogy olvasom- szóval az anesztes lehet épp nagy rohanásban volt a következő sürgős műtéthez- nálunk biztos így történt volna, mert megyei kórház létére csak 1 anesztest képes fizetni ügyeleti időben, úgyhogy majd megszakad néha, a traumára, sebészetre, nőgyógyászatra+ fül- orr gége, szájsebészetre is ügyel- egyedül.
Nem sokat alszunk.
Dr.laikus PhD 2011.02.26. 14:06:06
Értem. A zárójában már benne volt.
Nyilván az orvos is tudott róla, hiszen ott volt. :))
Valakinek el kell mondani. Nem lehet egy hetes babával - aki otthon van - ilyen helyzetbe hozna anyát. A tiltakozásra is érdemes megkérdezni mi az oka és intézkedni ha lehetséges.
A normális protokoll az kéne legyen, hogy ennyire kicsi gyereknél anya és gyerek egy kórházban van.
gardarak 2011.02.26. 14:30:48
@Mária: ha közbeszerzéssel lehetne csak megoldani a képzést, akkor nagy eséllyel az történne, amit leírtál. De ennek kivesézése szerintem erősen offtopic lenne... :) Csak úgy megjegyzem, hogy az eredmények mérhetősége azért nem megoldhatatlan egy ilyen típusú képzés esetében, már láttam ilyet... :)
@jágör68: értem, hogy az alacsony fizetés miatt kénytelen az orvos/nővér adott esetben magánpraxisban is munkát vállalni, de vajon adott esetben a magánpraxisban miért lesz egy fáradt és ideges orvos/nővér mégis megértő és udvarias? Sajna saját kútfőből eredő tapasztalat...
jágör68 2011.02.26. 14:36:36
Na ez meg a másik. A Zárójelentés azért van, hogy a BETEG is elolvassa. Azért kap egy példányt. Hihetetlen, mennyien el sem olvassák a beleegyező/ felvilágosító nyilatkozatokat, amiket aláírnak- a csúcs, az amikor a kérdőívet rendelés előtt a szomszédnénivel tölteti ki, iratja alá.. A magyar beteg úgy van vele: MINDEN az orvosok felelőssége, ő meg az Uraság. Azt se tudja mennyit számít, ha a kérdőívből kifelejti véletlenül/szándékosan a gyógyszerérzékenységét vagy korábbi beavatkozások szövődményeit...
Ennyit a felelősségtudatról meg az IQ- ról.
@gardarak:
Nem hinném, hogy a többség magánpraxisban dolgozna az állami mellett. Nőgyógyászok igen, a többi nem nagyon. Inkább mentőzés, központi ügyelet, másik állami kórház...
El Visco Stello (törölt) 2011.02.26. 14:37:36
Felháborító történet, nem találok szavakat...
El Visco Stello (törölt) 2011.02.26. 14:42:04
Az előbbiben úgy is megkapja fizetését, hogy kiélheti ostoba hajlamait, megjátszhatja az istent. Az utóbbiban ilyesmiért nem fizetnek.
steierhoffer 2011.02.26. 14:43:15
bauchi 2011.02.26. 14:50:02
jágör68 2011.02.26. 14:56:49
Na meg kedves, mert a magánpraxisban NINCS sürgősségi/életmentő ellátás, ergo kevesebb a stressz.
És eleve szűrt beteganyag érkezik: fizetőképes betegek, mégiscsak valamilyen minimális IQ- val; csövesek, alkeszek, lecsúszottak, ózonlyuk áldozatai, stb nem jutnak el hozzájuk (mert ezek egy állami kórházban 50%- os arány, főleg télen)...
Na és nem utolsósorban nem 60- 70 beteggel találkoznak 8- 10 óra alatt.
Bikli néni 2011.02.26. 14:56:53
tbjárulékfizető 2011.02.26. 15:08:39
Tehát már a kezdetekkor volt valami probléma, az orvos nem nézett utána az előzményeknek. Az aneszteziológus szokott beszélni a beteggel, részben elmondja, hogy mit fog csinálni, ha máskor nem, a műtőben, részben megkérdezi a korábbi problémákat. Ha nem így tesz, nagyon bátor.
Szerintem a szívprobléma a műtét alatt alakult ki a rossz előkészítés miatt, van a vérveszteség és nincs sóoldat infúzióban.
Hogy kitépték a lepényt, vagy a posztoló azt gondolta, hogy így történt,egy nehéz szülés után már bármit gondolhat, az egy dolog. De hogy valami bent maradt, az tény.
Ezek után-pl a pert elkerülendő-, illett volna vele humánusan, egy frissen szült nőhöz méltó módon beszélni.
A saját felelősségre dolog meg nagyon vissza tud ütni. Pl. az esküvőmön az anyám nem vett részt, mert a kórházból csak saját felelősségére engedték volna haza. ( csigolya probléma) Nagy szomorúságot okozott ez a dolog, de nem mertem a következményeket vállalni, így megkértük anyát, hogy maradjon. Másnap az orvos hazaengedte, mondván, meggyógyult.
Terhesen saját felelősségre mentem haza a kórházból, mert a légkör elviselhetetlen volt. Néhány betegtárs kóstolgatott.
Az orvos megértette a problémámat, de jogszerűen csak saját felelősséget írhatott be. ( a szomszédom volt, nagy rizikót nem jelentett a dolog)Jobb volt otthon.
És végül, tényleg kellett volna egy rokon. Részben, hogy megkérdezze, mennyi idő múlva szoptathat az anya, részben, hogy szájon vágja az orvost, aki lehülyézte a pácienset. Az én férjem megtette volna. Nem orvosi minőségében vágta volna a falhoz, hanem emberi minőségében. Így senki nem beszélhet egy másik emberrel, pl. velem, a feleségével.
Érdekes módon amúgy soha senki nem beszélt még velem tiszteletlenül, és mindig kísérővel megyek kórházba.
knocker 2011.02.26. 15:38:27
- Asszonyom, még maradnia kell, mert egy ilyen műtét után szövődmények léphetnek fel.
- Micsoda?! Még ma hazamegyek!
- Maradnia kell, hogy biztosak legyünk abban, hogy túl van a veszélyen.
- Haza akarok menni!
- Asszonyom, harmadszor is elmondanám, hogy baja eshet ebből kifolyólag.
- Hazamegyek és kész!
- Asszonyom ez felelősség kérdése is!
- A magáé, maga az orvos!
Innen folytatódik a történet.
Hatodéves 2011.02.26. 15:51:32
- Doktor út, mikor enged már haza, azt mondták, már délben kimehetek, erre már négy óra van, az egyhetes kisfiam otthon van, kérem a zárót és már itt sem vagyok!
- Foglaljon helyet, asszonyom. Megértem, hogy nehéz Önnek ennyi időre egyedül hagyni a kisfiát.
- Igen, és úgy volt, hogy már délben hazamehetek!
- Mi is így reméltük. Azonban a műtét során a szívritmusa nem volt tökéletes.
- Tessék? Te jó ég, mi bajom?
- Valószínűleg a kiszáradás és a vérveszteség okozta a problémát (--- amelyet itt röviden ismertet az orvos---). A műtét végére teljesen rendbejött. Azonban az Ön biztonsága érdekében szeretnénk, ha bentmaradna egy éjszakára.
- Arról szó sem lehet. Engem vár otthon a kisfiam!
- Igen, igen. Nagyon megértem, hogy szeretne otthon lenni és vigyázni ... hogy is hívják?
- Balázs... a családom vigyáz rá, de én nagyon nyugtalan vagyok és szeretnék hazamenni.
- Tudom. És sajnálom, de úgy gondoljuk, hogy az Ön biztonsága érdekében itt kellene maradnia éjszakára. Ha minden jól megy, reggel már mehet is. Nézze... Balázsnak is az az érdeke, hogy az édesanya teljesen meggyógyuljon.
- Hm... Nem mehetnék mégis haza? nagyon vigyázok magamra. Mi bajom lehet?
- Remélem, semmi baja nem lesz. De ha esetleg rendetlenkedne a vérnyomása, akkor itt, a kórházban rögtön tudunk segíteni, mielőtt még nagyobb probléma lenne belőle. És holnap hazamehet Balázshoz. Beszélje meg a családjával, hogy addig is vigyázzanak rá.
- Értem... hát felhívom akkor őket.
Laliath 2011.02.26. 15:59:04
Megnyugodtam, akkor nem csak én érzem úgy a poszt alapján, hogy a posztoló azért van/volt kiakadva, mert a műtét alatt felmerült komplikációról nem tájékoztatták. Amikor haza szeretett volna menni az eredeti tervnek megfelelően, akkor is csak azt a választ kapta, nem mehet, mert orvosilag csak. Aztán a felmerült gondról meg csak a záróból szerzett tudomást.
Más: a sok óra várakozás utáni kérdés nélküli altatás egy anesztes részéről nekem is meredeknek tűnik. Abszolút aikus kérdés - szabályos ez így, ha nem sürgősségi esetről van szó? Csak mert kívülről nekem kissé rizikósnak tűnik.
Irise 2011.02.26. 16:24:21
Kíváncsi vagyok, hogy addigra úgy beszélsz-e,mint Leroi.
jágör68 2011.02.26. 16:30:49
Jaja.
Hatodéves most még olyan, mint a jogászok:
Csak az épp aktuális esetre koncentrál, a többi nem is számít, hogy éppen azonnali császár várta az orvost vagy ez már 38. betege volt szombati ügyeletben, stb.
Az idő majd lerövidíti az ő válaszait is a betegek felé.
semmikonkrét 2011.02.26. 17:12:35
én írtam a posztot.
Semmi közöm nincs az otthonszülés őrülethez, felelőtlenségnek tartom.
Úgy érzem, hogy ez egy vesztes-vesztes játszma volt (nem is indulhattam a nyertes címért tekintettel arra, hogy beteg voltam (beteg ember ritkán kerekedik felül tárgyalópartnerén vitában, nincs rá ereje)).
Az orvos védelmét értem a kollégák részéről, de ebben az esetben sajnos semmilyen lelkiismeret nem volt benne és az egészségemért sem aggódott, ez világos.
Mindössze annyit szerettem volna, hogy emberi módon bánjanak velem, különösen abban az időszakban, egy fizikailag és lelkileg is nehéz időszakban.
Semmilyen per nem lesz (nem volt), szerintem annak soha sincs értelme.
A probléma itt az volt, hogy az orvos nem tájékoztatott, nem beszélt a kockázatokról, nem volt kommunikatív, viszont fáradt volt és dühös (azóta sem tudom kire).
Én tudom, hogy nagyon nehéz emberekkel dolgozni, és fárasztó is, de azt hiszem ennél több türelemmel kell.
Hatodéves dialógusa szimpatikus, sajnos nem ismerős.
semmikonkrét 2011.02.26. 17:15:36
az én férjem is megtette volna (elégtételre gondolok), de otthon vigyázott egyedül a babára
rikitiki 2011.02.26. 17:21:53
Én úgy tudtam, Leroi nem úgy beszél munkában a betegekkel, mint itt.
A szöveged egyébként magyarázat a rossz kommunikációra (bunkóságra), de nem mentség.
Én pl. kicsit jóval több, mint 3 év után sem beszélek másként, az időt néha rövidnek érzem de inkább azért, mert úgy gondolom, többet érdemel a beteg, mint amit kap(hat), nem azért mert nekem kevés az időm (pedig persze hogy kevés). A stílus nem kell hogy más legyen.
Megjegyzem, a van-e bármi kérdése mondatra van, hogy azt kapom válaszul, hogy mielőtt találkoztunk, nagyon sokat összegyűjtött, akár még cetli is van, de már fel sem kell tegye, megnyugtató neki így is...
jágör68 2011.02.26. 17:29:04
Ha a zárójelentésben le volt írva mi történt az altatás alatt, akkor nem is lehet pörölni. Maximum személyiségi jogi pert indítani, a szóbeli információközlés hiánya miatt. De ha le van írva, akkor teljesen tiszta az ügy.
Amúgy kíváncsi lennék, hányan szokták egyáltalán ELOLVASNI az orvostól kapott dokumentumokat. Mert azt nem dísznek kapjuk vagy hogy csak a háziorvossal levelezzünk, a beteg meg nem a kézbesítő.
El Visco Stello (törölt) 2011.02.26. 17:54:17
knocker 2011.02.26. 17:55:41
De vatikáni svájci gárdista még lehetsz.
tbjárulékfizető 2011.02.26. 17:57:49
Képzeld el, a legtöbb helyen tényleg úgy beszélnek, mint azt Hatodéves leírta, esetleg kicsit kevesebbet elsőre.
De ha visszakérdezek, vagy egy betegtársam visszakérdez, akkor bővebb magyarázatot kapok.
Én tüdőkórházban voltam nemrég, ahová még vissza kell mennem néha, ill. korábban is voltam néhányszor. Az ottani betegek egy része úgy kap TB ellátást, hogy közben folyamatosan dohányzik. Magánvéleményem: nem kezelném őket. Az orvosok véleménye: kezelik őket, és szépen, világosan beszélnek. Sok a cigány páciens, köztük írástudatlan is ( mint az én szobatársam pl) és addig és olyan szinten magyaráztak, hogy biztosak lehettek, a páciens megértette őket. Volt szó otthoni gyógykezelésről oxigén igénylésről és használatról. Nem egyszerű téma elmagyarázni, hogy pl. tűzveszély, cigaretta, stb, mégis türelemmel és okosan szóltak.
A Hatodéves lelkesedése biztosan kopik majd, valószínűleg rövidebben beszél majd, de remélem, ezzel az empátiával később is.
@jágör68: A zárójelentést sokan elolvassák, és megőrzik, ha kell.
Nekem tüdőműtét előtt kérte el az orvos a 35 év előtti zárójelentésemet, amit beszkennelve e-mailen küldött el neki a fiam otthonról. (Innen tudta, hogy melyik oldalon vannak nagyobb összenövések, melyik oldalt vágja a szövettan miatt)
A betegtársaim nagy része is felkészült volt. Az én véleményem jobb az emberekről, nem olyan ostobák, mint egyesek hiszik.
Pörölni meg lehet, ha a zárójelentés alapján pl. kiderül, hogy nem a legjobb megoldásokat választották. Egy egészségügyi szakértő ebben döntésképes.
El Visco Stello (törölt) 2011.02.26. 18:01:22
(nem a nyelvtudás miatt)
Egyébként még nézni is fárasztó azt az ácsorgást, amit művelnek. Egyedül a sorompót kezlő bakternak változatos a munkája: hol lecsukja, hol kinyitja:)))
jágör68 2011.02.26. 18:13:26
"Pörölni meg lehet, ha a zárójelentés alapján pl. kiderül, hogy nem a legjobb megoldásokat választották"
Hahahaha!! Ez milyen jogi kategória?
Mert ez alapján az egész magyar egészségügyet be lehet perelni, hogy 2011- ben még miért a '80-as évek színvonalán megy a gyógyítás-
ja mert adó- és járulékcsaló országban erre van csak pénz :DDDDD
Na most kit is kéne akkor perelni?
Irise 2011.02.26. 18:19:07
@tbjárulékfizető: Szerintem nem ilyen könyvízűen beszélnek az emberek Magyarországon, de biztos tévedek.
Egyébként én sem azt mondtam,hogy ordítani üdvös, se azt,hogy ugassunk, elvtársak, csak annyit,hogy bizony néha nem könnyű megőrizni a türelmünket..
Tényleg úgy gondolom,hogyha órákat dolgozok egy betegen, tiszteljen meg ő is engem azzal,hogy együttműködik, nem vágja a sárba a munkámat (az ő egészségét).
Hatodéves 2011.02.26. 18:30:48
Egy elképzelt beteghez kitalált elképzelt dialógus valamennyire biztos könyvízű. És azt sem mondom, hogy mindig így kell beszélni, de ha már alapból onnan indulunk, hogy minek beszéljek, úgyis felesleges...
Amúgy szerintem az a különbség, hogy Te oxiológus vagy, Neked pörögnöd kell, akut beavatkozásokat kell végezned embereken, majd utána sosem látod őket többet valószínűleg. A Te sikered azon múlik, hogy "jól pörögsz-e".
Én eddigi (valóban rövid) kis életem során leginkább súlyos, krónikus betegekkel szocializálódtam, akiket egy orvos hónapokon vagy akár évtizedeken át kezel. Ott a siker azon múlik, hogy megfelelő kapcsolatot tudsz-e kialakítani vele.
Ha nem tudod elmagyarázni a falusi bácsikának (bocs a kifejezésért), aki az életben nem volt még orvosnál, hogy mért nem jó az, hogy magas a cukra (amikor ő tök jól érzi magát), és mért és hogyan kell arra a gyógyszert szedni; akkor lehetsz a világ legképzettebb diabetológusa, tehetetlenül fogod végignézni, hogy megvakul, elkezdik szeletelgetni a lábát stb.
Az onkológia is ilyen. Mire odakerül a beteg, már túl van egy zsák szenvedésen, esetleg már megműtötték, várt a szövettanra, utána arra, hogy most mi lesz, már kiolvasta az internetet a kemóról, és az első alkalommal már teli van ellenérzéssel, félelemmel. Ezt muszáj tudni oldani, felkészíteni az elkövetkezőkre stb.
És egyébként azért nem idealizmus, amit mondok, mert egy kis kedvesség sokszorosan megtérül: egy beteg, ha bízik az orvosban, akkor sokkal nyugodtabb, toleránsabb, ha várni kell vár, ha azt mondom, gyógyszert kell szednie, akkor szedi. Ha karikás a szemem, rám mosolyog, hogy nagyon fáradt, doktornő?
A hogyan beszélek 3 év múlva kérdésre meg annyit, hogy fogalmam sincs, ellenben a decembert egy olyan osztályon töltöttem, ahol alapvető norma volt a tisztességes kommunikáció, az ötvenéves orvosok körében is. Lehet, hogy csak szerencsegyerek vagyok, de tök sok nem kiégett, már nem pályakezdő orvost ismerek.
Hatodéves 2011.02.26. 18:37:46
Szinte látom Leroi-t, ahogy vörös fejjel, izzadva ül a gép előtt, és őrjöngve nyomja az enter-gombot, de nem és nem tud tiltakozni...
Majd megkapom egyben ha visszatér :D
Ugyandehogy (törölt) 2011.02.26. 18:38:53
Ugyandehogy (törölt) 2011.02.26. 18:40:00
Cheshire Cat 2011.02.26. 18:40:19
Nem szorosan a témához tartozik, de van egy éppen futó kutatásom a munka és a család vonatkozásában. Kérlek járuljatok hozzá a vizsgálatomhoz!
8 perc alatt lehet kitölteni az alábbi linken található kérdőívet.
Köszönöm!
www.kerdoivem.hu/kerdoiv/407147186/
rikitiki 2011.02.26. 18:47:51
van ilyen osztály is, olyan is, ilyen értelemben szerencse kérdése, de az a fontos, te mit teszel, és az meg más kérdés.
A munka, meg pörgés, meg leterheltség, fásultság nem mentség. Egyszer egy igazán korrekt osztályon volt pl. szerencsém dolgozni. Csúcs volt emberileg, kommunikáció terén, minden szempontból le a kalappal, a betegek pedig maximálisan elégedettek. Mindent megkaptak a betegek, ami jog szerint nekik jár, és ahogy az etikus.
Soha nem mennék vissza az osztályra, a hátam közepére kívánom. Pedig bírom a terhelést, a személyzetet szeretem, de olyat ritkán látni, mint ami ott megy. Mindenki le van harcolva, elvből elutasítják a hálapénzt, tehát anyagi gondjaik vannak, durván semmibe veszik a munkajogot esetükben sajnos, extrém óraszámokat kötelező teljesíteni, extrém forgalmú osztályon. És mégis úgy teszik, amit kell, ahogy azt kell...
Aneszt. és Intenzív intézet idegsebészeti, traumatológiai profillal, minimál személyzettel. Politraumák, meg ami belefér.
Komolyan gondolkodtam, mi a titkuk. Csak arra tudtam jutni, hogy az osztályvezető orvosuk egy általam is nagyrabecsült, és ismert, orvosi etika és kommunikáció oktatásával foglalkozó professzort tekint mentorának. Hozzám hasonlóan, bár én egy következő, de ilyen értelemben ugyanolyan szerencsés generáció tagja vagyok.
rikitiki 2011.02.26. 18:50:55
A leterheltség stb... nem mentség, de magyarázat, ami azt jelenti, hogy persze hogy marha nehéz mellettük is az elvárhatót nyújtani. De nem lehetetlen.
Törekedni kell rá, aztán ahogy sikerül, úgy sikerül, de szerintem elfogadhatatlan, hogy erre hivatkozva mintegy felmentést érzünk.
Hatodéves 2011.02.26. 18:52:07
Nekem idén hatalmas szerencsém van, mert sorra kapom az olyan mentorokat, akiknek minden mozdulatát érdemes lesni, és minden mondatukra figyelni és eltanulni.
Pont jókor jött, mert ötödév végére elég fásult voltam és elment a kedvem az egésztől.
Lehet, hogy összefügg a kettő. Lehet, hogy annyira akartam ilyen embereket, hogy meg is találtam őket.
Hatodéves 2011.02.26. 18:54:09
Igen. A leterheltség okozhatja azt, hogy az ember néha kitör, néha nem találja a hangot valakivel.
Azt nem okozhatja, hogy erre hivatkozva elvből meg sem próbálunk normálisak lenni.
rikitiki 2011.02.26. 18:56:13
tbjárulékfizető 2011.02.26. 19:02:39
"mégis türelemmel és okosan szóltak."
és
"és addig és olyan szinten magyaráztak, hogy biztosak lehettek, a páciens megértette őket."
bocsi, hogy megkérdezem, de a vita kedvéért, meg azért, hogy igazad legyen, már nem megy magyarul a szövegértés?
Írjam angolul is? Én ugyan nem tudok angolul, de a fiam lefordítja, ha kérem.
Irise 2011.02.26. 19:04:55
tbjárulékfizető 2011.02.26. 19:07:22
De a posztoló nem akar pert, ezt leírta fennebb.
Amúgy két műtétem aneszteziológiai ellátása alapján mertem megkockáztatni, amit írtam, az egyik orvos elmagyarázta, hogy mit nem tett volna meg a másik helyében. Baráti beszélgetés volt, tudottan következmények nélkül.
De ilyen nyilatkozat bármikor előállítható a műtéti jegyzőkönyv alapján. Nem sokszor láthatod, de pl. az Országos onkológiai intézetben ( Kék golyó utca) ez kint van a lázlapon. Én megnéztem.
tbjárulékfizető 2011.02.26. 19:10:01
semmikonkrét 2011.02.26. 19:13:14
rikitiki 2011.02.26. 19:18:10
Azért ez nem olyan egyszerű, mondjuk anesztéziai ellátás során sok mindenre lehetőség van, ami a szabályoknak megfelel. Nagyjából lehetetlen két anesztest találni, aki ugyanúgy altat, és van, aki finoman szólva is elfogadhatatlannak találja a másik eljárását, de attól még mindkettő bőven belefér a szabályokba. Sok dolog meg nem érvényes csak ha a körülmények olyanok, szóval nem egyszerű...
Irise 2011.02.26. 19:20:14
Nem vagyok a nagy szavak embere, az ilyen dolgokat meghagyom azoknak, akik vezetik az osztályokat, könyveket írnak és átveszik a vállveregetést. Addig én szépen megmentem, akit meg lehet és nem állítom magam példaként mások elé. Teszem a dolgom és ennyi.
És gondolom, azt elhiszitek,hogy a betegközpontú Nyugaton nem dolgozhatnék, ha nem lenne kellően udvarias és részletes a kommunikációm a betegekkel :)
(A súlyosan demens, idős, akutan is zavart betegekkel való kommunikáció a kedvencem. )
Btw. Leroi olyan betegem volt tegnap éjszaka, imádtad volna!
jágör68 2011.02.26. 19:38:09
Hello, igazából ez lehet akár normális is- ha mondjuk otthon alszol- csak ott ugye nincs rajtad EKG... Úgyhogy nem veszed észre.
Attól függ, mi volt az EKG- monitoron:
1, ha sima sinusbradycardia (normális szív ingerületképzés melletti alacsony pulzusszám) az nem gond, főleg sportoló fiataloknál látható
2, ha valami más, akkor helyes volt a további megfigyelés mindenképpen.
Bár igazából a protokollok nem bonyolítják- ugye ez a protokollok lényege- minden 50/perc alatti pulzusszámnál legalább megfigyelés szükséges, ha pedig keringésmegingással jár együtt, mindenképp be kell avatkozni.
Solferino 2011.02.26. 20:38:42
Imádod a jó poénokat, ugye?
Solferino 2011.02.26. 20:40:03
Csak úgy megkérdeztem...
Hatodéves 2011.02.26. 20:45:04
Csak vicceltem. Leroi tudja, hogy kedvelem őt, a hibái ellenére is.
Solferino 2011.02.26. 20:56:45
Igen, biztosan tudomása van róla, hogy kedveled. És úgy tudom, ő is kedvel Téged kezdettől fogva.
Hatodéves 2011.02.26. 21:10:13
:D csak nehogy elmondd neki hogy elmondtad nekem
Majda 2011.02.26. 22:19:40
2. Kisműtét (nevezzék bárhogy) ált. reggel befekszik a beteg, délelőtt megcsinálják, délután hazamegy. (Öt nap bentfekvés alatt öt garnitúra ilyet láttam, mert pont ugyanabba a nyolc ágyas szobába tették őket, mint engem.) Nem csoda, hogy azt igérték a posztolónak, hogy hazamehet aznap. Persze láttam olyat is, aki nem mehetett haza, nyilván vannak komplikációk, de ezt akár normálisan el is lehet magyarázni - mert minden eddigi kommenttel ellentétben egy egy hetes gyerektől nem lesz hülye senki. Persze, az ösztönök, persze, de a "ma hazamegy, meghalhat, holnapra biztos lesz, hogy túléli" érvet még a legösztönebb is megérti, mert halottan még kevésbé lehet ellátni a babát. Csak talán el kellett volna mesélni neki, hogy miért is akarják benttartani, nem? Esetleg normális hangnemben.
Valaki kérdezte: anesztessel olyasmiért kell beszélni, hogy tudjon mindenféle, az altatást érintő dologról. Kezdve pl a testsúllyal, akut és krónikus betegségekről, allergiákról, stb. Mert aki műt, az a műtétért felel, az anesztes meg kb a beteg életben maradásáért az altatás alatt. Persze ez egyszerűsítés, orvosoktól bocs :)
Hordozókendő: Sokan élethivatásnak tekintik a gyerekek hordozását, mert jó a gyereknek, stb, stb. Viszont a saját érvem az, hogy baromira megkönnyítette az életünket annak ellenére is, hogy nem a krumpliföldre kellett kimenni vele, hanem a babakocsis (és kerekes székes) közlekedésre tök alkalmatlan Budapesten kellett boltokba és orvosi rendelőkbe mászkálnunk vele. Bónuszként örültem, hogy télen kevesebbet kellett öltöztetni, a gyerkőc szerette és még az állítások szerint jót is tett neki. De nekem kellett cipelni, és nem vagyok hős, egyszerűen jobban működött, mint a babakocsi.
Border 2011.02.27. 02:20:57
Az orvos tájékoztatott, hogy a műtétet követően 4-6 órával már el lehet menni. Megkérdezte, hogy jönnek-e értem, és mivel nem, ezért már más szabály vonatkozott rám. Egész éjjel bent kellett maradnom. Elmagyarázta miért.
Altatóorvos a műtét előtt kikérdezett + megvizsgált: szív, vérnyomás, tüdő kopogtatás, torok. Elmondta a használt altatószer típusát, hatását, mellékhatásait. További kérdéseinkre válaszolt.
Műtét után nem sokkal saját orvos bejött megkérdezte hogy vagyunk és röviden elmondta, hogy mi történt a műtét alatt. Újra elmondta, hogy mire figyeljünk, mi várható, mikor jelentkezzek a leletekért.
Reggel már várt a kész záró, elköszöntünk egymástól és mentem haza.
Mindez hétvégén, ügyeleti időben.
Jim Raynor 2011.02.27. 10:52:40
"Tényleg úgy gondolom,hogyha órákat dolgozok egy betegen, tiszteljen meg ő is engem azzal,hogy együttműködik, nem vágja a sárba a munkámat (az ő egészségét). "
milyen kár, hogy a posztbeli eset úgy indult, hogy az orvos trehányul végezte a munkáját, így alapvetően ő "vágta sárba" a beteg egészségét.
vicces, hogy még ilyenkor is elvárjátok a tiszteletet.......
jágör68 2011.02.27. 10:54:53
Erről inkább hallgatnék.
Ügyeleti időben kisműtét?????
Mivel az anesztesnek volt ideje mindent megvizsgálni, gondolom nem életmentő műtétről volt szó.
Akkor pedig semmilyen szalmai indok nem volt rá, hogy ügyeletben végezzék- hacsak nem a "motivációs levél" átnyújtása...
Fel kéne már fognia ennek a népnek:
sürgősségi ellátás/ ügyeleti ellátás= CSAK életmentő műtétek/beavatkozások végezhetők!
Ez a Nagy Nyugaton is így van, mégse halálgyárazik senki, elfogadják.
A Sürgősségi Betegellátó Osztályokra se torokfjással, meg 3 hete fennálló köhögéssel, szorulással kéne menni
jágör68 2011.02.27. 11:21:46
Ez milyen jogi kategória: "trehányul végezte a munkáját"?????
Mert veszélyeztetés az minden egészségügyi beavatkozásnál van. Akkor lett volna "foglalkozás körében elkövetett GONDATLAN veszélyeztetés", ha hazaengedte volna.
És pontosan mi is volt a "trehányság"- szakértő úr? Hogy nem a napi 6 órát "dolgozó" Hilton 5* igazgatójának nyájas stílusában közölte, hogy bent kell még maradni?
irgendwo 2011.02.27. 11:23:14
jágör68 2011.02.27. 12:06:49
Méhlepény- DARAB... Ugye azt nem nehéz belátni, hogy 100%- osan vakon- ultrahang nélkül- nem lehet mindig kiszedni a méhlepényt.
Minden beavatkozásnak van kockázata.
Ugyanis nem kaparnak ki mindenkit szülés után egyből, mert még annak is van kockázata.
Úgyhogy az igazi baj az, hogy sok megélhetési jogászt ráengedtek az alulfinanszírozott, kivéreztetett egészségügyre; ha egyből kapar az baj- ment gondatlan veszélyeztetés ("felesleges kockázat")- ha meg csak később, akkor az a baj. Meg a sok önjelölt szakértő a másik súlyos probléma.
tris 2011.02.27. 12:10:54
tulajdonképpen engem már nem is érdekel, hogy ki mekkora paraszt, csak tegye a dolgát. Ebbe azért benne van az is hogy néhány alapvető dolgot mondjon el, vagy legyen leírva - én sem várom el másoktól, hogy értsenek a szakmámhoz -nemcsak megtervezem a rendszereket, hanem műszaki leírást is adok, sőt kérésre el is magyarázom konyhanyelven (azért oktatást nem vállalok:).
Nekem nem kell a fejsimogatás, ha akar nézzen hülyének, ha boldoggá teszi. Nekem már nincsenek illúzióim. Bevallom már attól jövök zavarba ha rám mosolyognak. (én sajnos mosolygósnak és kedvesnek születtem)
tris 2011.02.27. 12:13:18
Dr.laikus PhD 2011.02.27. 12:17:39
A legegyszerűbb átvizsgálni a méhlepényt, ha darabokban jött ki összerakni és két független megtekintés kell.
Ráadásul, ha nem egy darabban jön, eleve kaparnak.
Akkor is, ha valami rendellenességet észlel, bár egyben van.
Akkor nincs megélhetési jogász, alkalom a perre.
jágör68 2011.02.27. 12:33:12
Gondolom minden nap csinálsz ilyet és sose tévedsz...
Amúgy itt akkor lehetne belekötni szakmailag bármibe- ha nem látták volna el amikor visszakerült a kórházba.
Hibázni lehet, csak észre kell venni és korrigálni. Megtörtént.
Dr.laikus PhD 2011.02.27. 12:37:37
Nem csinálok, de szültem és mindkét esetben átvizsgálták a méhlepényt.
Egy esetben nem csak a szülésznő és a szülés, hanem hívott konzíliumba kollégát.
Aztán kikapart, mert ugyan egyben volt, de nem volt minden rendben.
Elmondta, hogy mi a protokoll, aztán utána olvastam.
Kritikátlanul nem kell védeni a szakmát.
Ez kötelező jellegű vizsgálat.
A legnagyobb szakmai hiba, halállal végződhet.
Border 2011.02.27. 12:49:26
Tetszik amikor a saját feltételezéseid alapján ítélkezel.
fogalmad sincs miért volt szükség a kisműtétre, oszt mégis osztod az észt.
Jim Raynor 2011.02.27. 13:42:24
ne beszélj mellé! súlyos szakmai hiba? igen! akkor?
"Hibázni lehet, csak észre kell venni és korrigálni."
1.nem egy autót szereltek, a jó isten áldjon már meg.
2. a posztbeli esetben még cak nem is vették észre a hibát, a beteg maga ment vissza a kórházba, hogy valami nem stimmel.
"Úgyhogy az igazi baj az, hogy sok megélhetési jogászt ráengedtek az alulfinanszírozott, kivéreztetett egészségügyre"
nem, az igazi baj az, hogy sok tehetségtelen, inkompetens, csak a boríték iránt érdeklődést mutató orvost ráengedtek az egészségügyre.
adamantium 2011.02.27. 14:11:13
pl ha az eset ritka, nem nagyon veszélyes, az esetszámot viszont csak kockázatos beavatkozásokkal lehet csökkenteni akkor elgondolkodtató, hogy alapból elvégezzünk-e mindenkin egy ilyen beavatkozást, vagy csak akkor ha gondjai vannak belőle, mert könnyen lehet, hogy több gond lesz az elhárító manőverből mint magából az eredeti problémából.
egyszerű példa: fej és gerinclövéseknél nem mindig törekszünk a golyó eltávolítására, mert
1 tapasztalat szerint százezrek éltek gond nélkül golyóval, repesszel a testükben a 2. világháború után
2 eltávolítani ugye veszélyes
3 várunk hátha nem lesz gondja vele, ha igen akkor megműtjük
Jim Raynor 2011.02.27. 14:55:09
én ezt értem, és el is fogadom, de a posztbeli esetben a méhlepényt nem is vizsgálták! a te példád akkor lenne jó, ha az orvos egyáltalán tudta volna, hogy valami gáz van, és ennek fényében mérlegelte volna a lehetőségeket, ill. tájékoztatta volna a beteget.
jágör68 2011.02.27. 15:41:41
Hol szerepel a posztban, hogy
"nem vizsgálták meg a méhlepényt"?
Amúgy meg én is hibáztam vagy 10- 15x már de általában max 30- 40 mp- cel utána észrevettem és korrigáltam. Ilyen egyszerű.
Csak Jim Raynor nem hibázik....
Neki elsőre sikerül minden
Leroi 2011.02.27. 16:00:32
"...ahol kiderült, hogy a méhlepény (mivel kitépték és nem várták meg, hogy magától leváljon) egy darabja a méhemben ragadt, ami miatt az nem tudott összehúzódni és begyulladt, ez némi lázat okozott..."
Ez az a mondat, amin derék cowboyunk, Kétöklű-Jim lovagol, kérdés,hogy a beteg erről honnan, kitől tudott, mert aki egy elbeszélést így indít, ott már szaglik a rejtett agresszió.
Ami aztán sztori többi részében szépen elő is göndörödik...
Jim Raynor 2011.02.27. 17:13:54
"Nehéz hüvelyi szülés után egy héttel (mivel ömlött a vér belőlem egyik pillanatról a másikra) visszamentem a kórházba, ahol kiderült, hogy a méhlepény (mivel kitépték és nem várták meg, hogy magától leváljon) egy darabja a méhemben ragadt"
értelmi fogyatékosok azámára kiemelem a mondat lényegét:
1 héttel később, mikor a beteg visszament, derült ki, hogy gebasz van a méhlepénnyel. vagyis a szüléskor ezt nem vették észre. vagyis vagy nem vizsgálták, vagy nem kellő alapossággal.
serfecs (törölt) 2011.02.27. 17:39:12
Szóval most úgy néz ki, hogy 3E előtte és várhatóan 2E a műtét alatt kelleni fog, nekem meg mindenféle ellenérzéseim vannak, mert azért 5 zacskó vérnél már nagyobb az esélye bármilyen gebasznak (tudom, hogy szűrik, de friss fertőzést nem lehet kiszűrni, aztán mi van, ha bekapott egy aszpirint véradás előtt, mert fájt a feje, én meg megkapom a szalicilát-allergiámmal azt a vért), szóval az a kérdésem, hogy Te hogy látod ezt, van-e erre szakmai protokoll, stb.
Köszi előre is!
jágör68 2011.02.27. 18:48:03
Ha nagy műtét mindenképp 100-as körüli hemoglobinnal kéne nekiállni.
És valóban, van kockázata a túl sok vérnek, de a vérzésből, vérszegénységből adódó kockázat nagyobb (nem kap elég O2-t, cukrot az agy, szervek).
Élettanból tanítják, hogy a megfelelő vérvolumen még a megfelelő ionszinteknél is fontosabb
Laliath 2011.02.27. 18:53:27
és nálunk létezik az a gyakorlat, hogy a páciens "viszi" a vért a műtéthez? Vagyis hogy tervezett nagy műtét előtt levesznek tőle vért és az operáció során aztán az így levett saját vért kapja vissza?
jágör68 2011.02.27. 19:00:15
Jajj...
A Helyi Vérellátótól kéne megkérdezni. Nekem sajnos semmi hatalmam az egészségügy szervezése területén, pedig ha lenne jól odacs*sznék pár helyre!
Saját vért adunk vissza protézis- műteteknél, azt tudom. De igazából nálunk nem az anesztes a transzfúzió felelős, hanem az operatív szakmák.
serfecs (törölt) 2011.02.27. 19:01:53
@Laliath: lazán ugyan, de ide kapcsolódik, hogy nekem volt, aki felajánlotta, hogy ad vért és utánaolvastam és az irányított véradás (amikor úgy adsz vért, h névre szólóan valakinek) egy nagyonis létező gyakorlat itthon. Bennem pl bizalmat keltene, ha tudnám, hogy kiknek a vérét kapom, nem beszélve a dolog gesztus-értékéről.
Eleven Ezüst 2011.02.27. 19:54:47
"Bennem pl bizalmat keltene, ha tudnám, hogy kiknek a vérét kapom"
Arra nincs garancia, hogy azt kapod, amit Neked leadtak, csak ha minden klappol. Ha nem klappol cserélik klappolóra, tehát nem maradsz vér nélkül:-))
Eleven Ezüst 2011.02.27. 19:56:22
adamantium 2011.02.27. 20:39:00
serfecs (törölt) 2011.02.28. 07:35:38
Sajnos nagyonis szédülök alapjáraton, fulladok beszéd közben, kalapál a szívem a legkisebb terhelésre, szóval tőlem ugyan le nem vesznek semennyi egység vért, mert ott halok meg menten :-)
Laliath 2011.02.28. 13:24:10
köszi az infót. Férjemnél van szó egy esetleges műtétről, és mivel ő nulla negatív, így ha arra kerül sor, ez megkönnyítené a dolgot :)
(Esetemben mondjuk nem tudom, hogy a másba nem töltögethető véremet én visszakaphatnám-e. Végtére is az én azonosítatlan részecskéim vannak benne :)
Leroi 2011.02.28. 14:30:23
Eleven Ezüst 2011.02.28. 14:31:42
Kell azért, hogy férjednél leadható-e a vér, mert a vér levétele nem különbözik a többi donorvérvételtől. Megmondják hányszor kell mennie stb.
Van egy fontos tényező és rizikó ebben is, nevezetesen az, hogy ha a férjed vérének kivizsgálásakor olyasmit találnak, ami miatt nem adható be, (pld HCV poz), akkor Neki sem fogják beadni, meg senkinek sem, és megszakítják az autotrafós protokollt.
A zárójeles mondatodra: Az is autotrafo lenne. De az autotrafos levett vérekre az a szabály, hogy csak az kaphatja meg akinek levették, másnak nem adható be. Ha a Te levett véreden nincs autotrafos megkülönböztetett jelzés, akkor bárkinek beadható, nincs rá "elővételi" jogod:-)
Amúgy érdekes felvetés, mert ritka, hogy a vér lejárati ideje alatt betegszik meg valaki, és pont a saját vére kerül elő. Azért ez feltűnne rendesen:-)
ciccmicc 2011.02.28. 17:05:08
2) a műtét során (feltételezhetően a kórház hibájából) probléma lépett fel
3) amikor a beteg, akinek a problémáról fogalma se volt, szeretett volna hazamenni az egyhetes gyerekéhez, az orvos magyarázat helyett leüvöltötte
4) nyilván a posztoló a hülye, miért nem tanult telepátiát?
rikavagyok 2011.03.01. 01:46:51
Ügyel, ügyel, ügyel, snowboardozik, snowboardozik, ügyel... :)
Az utolsó 100 komment: