Feleslegesen műtöttek
Sziasztok
Nekem is van egy sztorim. Néhány évvel ez előtti történet, de azt gondolom, tanulságos.
Jó néhány éve küszködtem bokapanaszokkal, mire rá mertem szánni magam, hogy orvoshoz menjek. Nem vagyok különösebben beszari típus, csak voltak már más ügyekből kifolyólag nem túl kellemes tapasztalataim. De ez most mindegy is… Szóval annak rendje és módja szerint elmentem a háziorvosomhoz, felvázoltam nekei a probléma miben létét, és kértem, hogy adjon már nekem egy beutalót oda, ahova kell. Szerencsémre volt választási lehetőségem, két szakrendelés is a rendelkezésemre állt. Én a kevésbé látogatottat választottam, ott is ugyanazok az orvosok rendeltek, akik a másikon.
Elmentem hát a szakrendelésre, ahol viszonylag kevés várakozás után sorra is kerültem. Elmeséltem az orvosnak, hogy mi a problémám. Nem igazán ismerem a protokollt egy bokapanasz esetében, de az alig 1 perces (nem túlzok) fizikális vizsgálatot enyhén szólva is felületesnek éreztem. Mind amellett az volt a benyomásom, hogy bármit mondok, az a vizsgáló orvos egyik fülén be, a másikon ki… Annak ellenére, hogy konkrétan megmutattam a fájdalom helyét, és szerintem totál képletesen vázoltam annak jellegét, intenzitását, valahogy süket fülekre találtam. De akkor még úgy gondoltam, hogy ő az orvos, ő tudja, mit csinál.
Elküldött egy szokásos röntgen vizsgálatra, egy egyszerű kétirányú felvételt készítettek a bokámról (később megtudtam, hogy bokáról 3 irányút kell), ami természetesen semmit nem mutatott, de úgy voltam vele, hogy mindent az egyszerű dolgokkal kell kezdeni. Ezek után egy MRI-vizsgálat következett, ami semmilyen más elváltozást nem mutatott a bokámban, mint egy folyadékgyülemet. Ezzel visszaslattyogtam a traumatológushoz, aki hümmögött, majd azt mondta, hogy semmilyen más módon nem tudja megállapítani, mi a helyzet a bokámmal, csak ha arthroscoppal belekukucskál. Ja, azért vázolom a dolog lényegét: a bokám hátsó részén becsípődés szerű érzés, nagy fájdalommal, elakadással, ami óvatos mozgatás hatására, erős, fájdalmas kattanás mellett oldódott.
A műtét gondolata szerintem mindenkit kissé kizökkent a lelki egyensúlyából. Nem beszéltünk meg konkrét időpontot, csak egy következő kontrollt, ahol majd erre is sor kerül. Közben egy ismerősömnek meséltem a dologról, aki azt tanácsolta, hogy ha erősnek érzem a dolgot, akkor kérjek egy második szakvéleményt, egy másik orvostól is. Gondoltam, mi baj lehet belőle. Na, itt tévedtem egy jó nagyot…
Kerestem egy másik traumatológust, akihez a leleteimet felnyalábolva elzarándokoltam. Ez az orvos annak ellenére legalább fél órát foglalkozott velem, hogy a váróban hatalmas tömeg várt még rá. Alapos fizikális vizsgálat után úgy látta, hogy a bokámban a panaszokat a megnyúlt szalagok okozzák, de ez a megnyúlás nem olyan mérvű, ami operációt igényelne. Azt javasolta, hogy 3 hónapig gyógytornász segítségével erősítsem meg a bokámat stabilizáló izmokat, és utána térjünk vissza a dologra.
Na, ott álltam két merőben ellentétes véleménnyel, totális patthelyzetnek éreztem a dolgot. Közben vissza kellett mennem a kontroll vizsgálatra az első dokihoz. Azt gondoltam, hogy akkor járok legjobban, ha őszintén elmondom neki, hogy második véleményt is kértem, és tanácstalan vagyok. A másik orvos által adott leletekkel felvértezve mentem vissza a kontrollra, és szélesen bizakodtam. Nem kellett volna…
Amikor elmeséltem az első orvosnak, hogy merre jártam, szinte szemmel láthatóan változott meg közöttünk a hangulat… Látszott rajta, hogy erősen kell uralkodnia magán, hogy ne kezdjen velem óbégatni. Aztán végül a következőket mondta: ha nem egyezem bele a műtétbe, akkor nem tud rajtam segíteni. És akkor felesleges is visszamennem hozzá, mert nincs több konzervatív eszköz a kezében ahhoz, hogy megoldást találjon a problémámra. Elképedve néztem rá, mert számomra ez egyfajta ultimátum volt… Az általam hozott véleményt el sem olvasta, nem vizsgált meg újra, csak azt szajkózta, hogy nincs más megoldás… És ott, és akkor döntenem kellett…
Mindössze pár perc állt rendelkezésemre, hogy mérlegeljek. Végiggondoltam, hogy ha nem megyek bele, többé hozzá nem tudok menni semmilyen gonddal (kisváros, ráadásul ezt a tudtomra is adta tulajdonképpen). A másik orvos viszont a fővárosban működött… Azon filóztam, hogy hogyan oldajam meg a 220 km-es ingajáratokat, ha problémám támad. Igazi kényszerhelyzet volt, és bevallom, nem tartottam valami etikusnak, és emberbarátnak a doki hozzáállását. Végül beleegyeztem a műtétbe…
Nem kellett volna. Eljött a nap, reggel 9-kor kerültem sorra. Az arthroscopia diagnosztikus része számomra villámgyorsnak tűnt. A doki odavágta nekem, hogy ugye megmondta, hogy kell a műtét, merthogy az ugrócsontom terhelési felületén van egy porcdegeneráció, és egész biztos ez okozza a panaszaimat. Megjegyzem, sosem volt elülső bokafájdalmam… Ennek ellenére ő közölte, hogy azt ott ellátja, és meglátom, hogy úgy eltűnnek a panaszaim, mintha soha nem is lettek volna. Gondoltam, ő tudja, és mégis valamiféle konkrétum…
A műtét után hetekkel konstatáltam, hogy bizony az alapprobléma ugyanúgy megmaradt, viszont ehhez társult még egy jó kis elülső fájdalom is. Visszamentem, megkérdeztem, ezt természetes-e… Mire közölte velem a doki, hagyjak időt magamnak. Hagytam. Két hónapot, aztán újra vissza… Tortúra kezdődik elölről, MRI, folyadék a bokában, semmi más. Reakció: majd elmúlik… Na, itt kattantam be.
Újra felvettem a kapcsolatot a pesti orvossal, elmentem hozzá leletestől, zárójelentésestől. Először leteremtett (na, csak barátságosan), hogy mit várok tőle ebben a helyzetben… De aztán látta az elkeseredettségemet, és tényleg a tényekkel kezdett foglalkozni. Nem vagyok szakmabeli, nem tudtam igazán, mit csináltak itthon a bokámmal. De a pesti doki felvilágosított. Azt a bizonyos degenerált porcot egy úgynevezett shaver eszközzel (ami állítólag olyan, mint egy villanyborotva) csontig legyalulták. Ez eddig rendben van, csakhogy, mint azt megtudtam, ez egy terhelési felület, ahol az eltávolított porcot pótolni kellett volna úgynevezett mozaik plasztikával. Nyilván fájt a bokám, mikor hiányzott belőle a porc… Nem csak én voltam elképedve, hanem az ottani orvos is…
Nem akarok ítélkezni senki felett, ami megtörtént, megtörtént. Csak gondoltam, megosztom, hátha van benne tanulság.
Üdv
Egy olvasótok
Van egy sztorid a magyar egészségügy helyzetéről? Megvárattak, félrekezeltek, megaláztak? Küldd a praxisblog@yahoo.com címre!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kendike 2010.07.03. 11:27:15
Cicmaláj 2010.07.03. 11:44:29
adamantium 2010.07.03. 11:48:40
adamantium 2010.07.03. 11:55:14
nothing.at.all (törölt) 2010.07.03. 11:57:53
mothe 2010.07.03. 12:07:00
másrészt nézzük meg, mit szólnak az orvosok, ha az érzelmi intelligenciájukat összehasonlítjuk az autószerelőkéivel? :) szerintem gyorsan vondd vissza a gondolatod, mielőtt megesznek.
mothe 2010.07.03. 12:08:06
adamantium 2010.07.03. 12:09:11
mothe 2010.07.03. 12:19:38
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 12:38:29
Az igazság az, hogy maga a beteg sem tudja, hogy miért így döntött...
Erről eszembe jutott valami ami mindenkire vonatkozik, nagy tudású Orvosra és még nagyobb tudású Laikusra:
Ha abba tudnád hagyni a bizonygatást, hogy Te milyen jó vagy, akkor el tudnád fogadni azt, hogy mennyire nem vagy jó.
Ha el tudnád fogadni azt, hogy mennyire nem vagy jó, akkor meg tudnád élni, hogy az nem rossz amikor nem vagy jó, akkor meg tudnád élni, hogy az nem rossz amikor nem vagy jó.
Ha meg tudnád élni, hogy az nem rossz, ha nem vagy jó, akkor meg tudnád élni azt, hogy milyen jó vagy.
Jó vagy!.
:)))))
Tegnap három orvos egymás tudásához és tapasztalatához tett hozzá, egy pedig felmondta a tankönyvet.
A tankönyvet még értettem - egy picikét A többi az amitől képesek vagyunk jobban lenni, noch dazu még meg is gyógyulhatunk.
gld 2010.07.03. 12:46:20
Na, ez az én történetem, akkor írtam még, amikor csak olvasgattam a blogot, de nem kommenteltem.
Igyekszem mindenkinek a kérdésére válaszolni, de azt előre le szeretném szögezni, hogy senkit nem hibáztatok, csak azért osztottam meg a történetet, mert én magam sem tudom, hogy mi lett volna legjobb...
@Gest anyó férje: :) Aranyos a kommented :) Nem, nem nyugodtam volna meg. Nyilván nem kértem volna másodvéleményt, ha arra a kérdésemre, hogy mit gyanít az első orvos a panaszaim hátterében, választ kaptam volna. De sajnos nem kaptam, így azt gondolom, nem volt részemről teljesen alaptalan, hogy másodvéleményt kértem. És azt sem vártam, hogy a másodvélemény megváltoztatja az elképzeléseit, de az azért megdöbbentett, hogy még csak elolvasásra sem méltatta, nemhogy megfontolásra...
@adamantium: sajnos nem tudok a kérdéseidre érdemben válaszolni. A pesti orvos ezt vetette fel, mint egy lehetséges alternatívát. Amúgy a műtét után szedtem mindenféle porcerősítő csodaszereket, de a pesti orvos szerint ez ebben az esetben felesleges volt, mert ettől nem nőtt volna vissza a porc.
@nothing.at.all: mint azt már írtam, nem reméltem mást, minthogy elgondolkodik azon, amit a másik orvos írt. Amúgy elmentem természetesen gyógytornászhoz, és az ő segédletével elég jól sikerült megerősíteni a kérdéses izmokat, ami által az erre visszavezethető panaszaim jelentősen csökkentek is. Tehát nem vártam a sültgalambra :)
És akkor globálisan a többi kérdésre:
Nem került sor következő műtétre, mert a gyógytornával, és egy elég drasztikus életmódváltással (pl. más sport, és hasonlók), sikerült elviselhető mértékűvé redukálni a fájdalmat.
Természetesen én is hibáztam a történetben: amikor az első orvosban elveszítettem a bizalmamat, meg kellett volna köszönnöm az addigiakat, és bizony vállalnom kellett volna a nagyobb távolsággal, meg hasonlókkal járó kényelmetlenségeket.
És igen, kicsit én is úgy éreztem, hogy a másodvélemény kérésével beletapostam az első orvos szakmai hiúságába... De erről nem én tehetek, azt hiszem.
Amióta a blogot olvasom, tudom, hogy mennyire nehéz úgy leírni egy történetet, hogy valóban hűen tükrözze a történteket :) Azt is tudom, hogy a másik fél álláspontja nélkül a történet csonka marad. De valójában ezt nem is egy egyértelműen negatív történetként akartam leírni, hanem inkább annak a szemléltetésére, hogy mennyire sokkomponensű lehet egy hasonló sztori, és mennyi mindennek kell szerencsésen együttállnia ahhoz, hogy a vége siker legyen mindenki számára.
Azt mondom, lehetett volna rosszabb is, de azt is feltételezem, hogy hibázott az első orvos. És semmi mást nem vártam volna akkor, amikor utoljára jártam nála, és azt mondta "Majd elmúlik", hogy annyit mondjon, hogy lehet, hogy valamit benéztem, vagy valami elkerülte a figyelmemet... Az én szememben nem lett volna ettől kisebb, vagy rosszabb orvos. Viszont attól a két szótól sajnos az lett.
_Molly 2010.07.03. 12:48:31
Szóval én azt szoktam csinálni ha orvoshoz megyek, hogy előzőleg a neten alaposan utánanézek a problémámnak, plusz értekezem az orvostudományban jártas ismerőseimmel is. (Az utóbbi elhagyható.)
Tehát többé-kevésbé felkészülten megyek az orvoshoz, ezért aztán ha úgy érzem, hogy unottan és nemtörődöm módon kezel, akkor leülök vele szemben, mélyen a szemébe nézek, és egyenrangú partnerként próbálok vele beszélgetést kezdeményezni: "és Önnek mi a véleménye arról a megoldásról, hogy...", "esetleg Ön szerint nem volna érdemes azzal próbálkozni, hogy...". (Lehet jegyzetelni is közben.)
Szóval a lényeg, hogy kapjon észbe az orvos, én nemcsak egy probléma vagyok, hanem egy ember. És a saját testemért én IS felelős vagyok, tehát KETTŐNK ügye a megoldás, ezért nem zárhat ki sem az információkból, sem a döntésből. Dönteni márpedig csak úgy tudok, ha a lehető legtöbb érvet pró és kontra átbeszéljük.
Egyébként a kimerítő tájékoztatás kötelessége(!) is az orvosnak (bármilyen kimerítő is ez a számára;P).
Ha ekkor is úgy érzem, hogy hantázik és/vagy kioktató és lekezelő, akkor nincs mit tenni, egy másik orvost kell választani. De általában méltányolni szokták az együttműködést és az érdeklődést.:)
gld 2010.07.03. 12:50:30
mothe 2010.07.03. 12:53:36
Az író tud írni.
A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni.
gld 2010.07.03. 12:59:49
Ez egy érdekes része amúgy a történetnek, és ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem...
A porcdegeneráció nem látszik az MRI-n? Sem a radiológus, sem pedig a második orvos nem látta a felvételeken. Az első nem nézte meg a felvételeket, csak a leletet olvasta el.
Tényleg érdekelne.
Raine 2010.07.03. 13:08:52
OFF
gld 2010.07.03. 13:13:07
Az az igazság, hogy a beteg pontosan tudja, hogy miért döntött így :)
A beteg azért döntött így, mert kapott egy ultimátumot, ami magyarra fordítva valahogy így hangzott: vagy hagyod, hogy megoperáljalak, vagy ne gyere többé vissza hozzám."
Miért tud ez szar ügy lenni? Ez egy kisvárosi kórház traumatológiája, ahol az első orvos főorvosként dolgozott akkoriban. Nem, hogy más kórházak nem nagyon szeretik átvenni egymástól a betegeket (ezen lehet vitatkozni, de sok embertől hallottam már ilyet), de egy adott osztályon belül, főleg a főorvos betegét nem fogja egy másik orvos átvállalni, főleg, ha más álláspontra kell helyezkedni ehhez...
És mint említettem, sajnos Pest messze van, és gyorsan kellett döntenem. Mondom, tudom, hogy rosszul döntöttem, de akkor ez tűnt a leglogikusabb lépésnek. Eső után köpönyeg.
adamantium 2010.07.03. 13:15:28
gld 2010.07.03. 13:17:34
Amúgy a pesti traumatológus a porccal kapcsolatban pontosan ugyanazt mondta, amit most Te.
Gest anyó férje 2010.07.03. 13:18:41
Erről nekem az elhíresült mondás jut eszembe: a huszadik század nagy szellemi újítása az volt, hogy a butaság elkezdett gondolkodni a maga módján
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 13:18:51
Ez az én vénségem, hogy a rossz döntéseimre is azt szoktam mondani:
Minden más csak bla-bla. Mentegetés, magyarázat. Nyilván az ember a tapasztalatai alapján dönt jól, vagy rosszul.
Bocs, ne haragudj vén vagyok és azt mondom ez egy rossz döntés volt.
Ne hogy azt hidd, hogy nem ugyanezért nem merek műtétre vállalkozni...
Eddig én is kaptam egy pár diagnózist, műtéti technikát és én ráadásul a fővárosban lakom... és mégis.
Együtt érzek azért veled, hidd el.
gld 2010.07.03. 13:23:12
Egy fiatal ember, aki imádja a sportot, mozgást, mint én, és túl van 3 ortopédiai műtéten, számos zúzódáson, néhány törésen, és egyéb sérüléseken, ha azt mondja valamire, hogy fáj, az bizony fáj... És ilyenkor nem az a megoldás szerintem, hogy inkább nem csináltatok semmit. Másrészt sokszor az embereknek az nem tatszik, ha azt mondjuk, hogy az orvos dolga tudni, hogy hogy oldja meg a bajt. Máskor meg az a baj, hogyha nem bízunk bennük. Akkor mikor is csinálok valamit jól? :)
gld 2010.07.03. 13:27:29
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 13:30:23
Írtam, hogy vénségemre én sem tudom...
És én is imádok mozogni. Mondtam, hogy együtt érzek veled!
Godot-ra várok....
adamantium 2010.07.03. 13:30:57
gld 2010.07.03. 13:31:28
Nem is konkrétan Neked tettem fel a kérdést, inkább hangosan gondolkodtam.
gld 2010.07.03. 13:33:59
Amúgy nekem van pozitív tapasztalatom ilyen "kegyszerrel". Mindkét térdembe kaptam kúraszerűen (értsd 5-5 alkalom) Curavisc-et. Kb. 1,5 évre majdhogynem tünetmentessé váltam. És még az ember gyomrát se vágja haza. Mondjuk arany árában mérik, ráadásul Mo-n marha nehéz beszerezni...
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 13:37:45
Nem, nem jobb, de egálban vannak a vélemények a protézis, és adamantium által leírt vélemények.
Protézist a mai tudásunk szerint kb. 10 évenként kell megismételni addig működik.
A következő a korom amiért az egyik fele protkót akar, én meg nem. Hiába mondom anyám mennyi idős, a felmenőim is sokáig éltek.
Én most mennyi vagyok, mi a bajom most - ez a kiindulási alap.
Jól el szoktunk röhögcsélni, csak hát a döntés az enyim.
Elmondom, hogy mindenkinek volt idült baja mégsem abba haltak bele.
Szal ülök a fa alatt...
gld 2010.07.03. 13:39:24
adamantium 2010.07.03. 13:48:21
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 13:52:22
Ez kortól független?
adamantium 2010.07.03. 13:52:59
gld 2010.07.03. 13:53:57
Amúgy én nem tudom, de egészen biztos van ebben valami alkati adottság, hajlam, hogy valaki simán 60-70 évesen megvan mindenféle ízületi fájdalom nélkül, mások meg már 20 évesen az ízületi kopás következményitől szenvednek... Én úgy tűnik, az utóbbi kategóriába tartozom sajnos.
Ja, volt egy kérdésem, még korábban, nem tudom, azt olvastad-e.
Hogy az MRI-n látszik e a porcdegeneráció. Mert azt nem látta a felvételeken sem a radiológus, sem a második orvos. Az első meg csak a leletet olvasta. De engem érdekelne. (Nem azért, mert bármit változtat a lényegen, hanem mert kíváncsi vagyok rá :) )
adamantium 2010.07.03. 13:55:24
Mylady 2010.07.03. 13:56:43
anyámnak csipőüzeleti kopása volt, hosszú évekig szenvedett, nem akarták megműteni, mert a felmenői alapján hosszú életet vetitettek előre
(az anyja ma már elmúlt 80 éves, anyai nagyanyja 90 évesen halt meg, apai nagyanyját nem tudom, de nagyapja 89 évig élt, apja 70 évesen halt meg)
évekig halogatták a műtétet, pont azért, mert 10-15 év múlva úgyis tönkremegy és nem legyen gond ebből
amikor betöltötte az 50-et, megműtötték
óriási előrelépés volt neki életminőségben
aztán 4 év múlva meghalt
(más betegségben)
ha hamarabb megműtik, tovább élvezhette volna a jótékony hatást
igy félév elment a felépülésre, az utolsó egy éveben pedig szinte végig kórházban volt, kezelésekre járt stb
tudom, hogy ez lutri, előre nem lehet tudni
csak hát láttam, milyen fájdalmai voltak a műtét előtt és láttam azt is, mennyit jelentett a műtét
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 13:57:03
Köszönöm szépen. Mégiscsak én szeretem magam a legjobban.
Medrolt szedek jó ideje, van egy előrehaladott csontritkulásom - ebbe protézist...
Ráadásul az élet csak olyan nénikkel és bácsikkal hozott össze, hogy azt inkább nem.
Jaj nagyon köszönöm!
adamantium 2010.07.03. 14:04:06
dr.pszicho 2010.07.03. 14:05:37
Úgy gondolom, hogy az egyetem és az utána következő gyakorló(ma már rezidens) évek, nem véletlenül tartanak 11 évig. De persze jó, ha mindezt egy óra alatt az interneten elsajátítja valaki.
Nem tudom egyébként, hogy a posztírónak mennyire fájt, illetve mennyire tette lehetetlenné az életét, így azt sem tudom, hány éves. Ezért nyilatkozni arról, hogy melyik orvos megoldása volt a jobb, nem lehet. Az viszont kétségtelen, ha nálam jár egy beteg, majd pár hét múlva visszajön egy másik orvos leletével, akkor azt mondom, menjen vissza hozzá, hiszen bizalom nélkül nehéz folyamat....
Talán biztosabb lett volna, ha orvoshoz sem fordul. És ezzel sajnos a hazai állapotokat jellemzem.
adamantium 2010.07.03. 14:09:10
adamantium 2010.07.03. 14:10:16
mothe 2010.07.03. 14:16:13
Én meg azon csodálkozom, hogy azt gondolod, hogy 11 év után tévedhetetlen vagy, és azt, hogy a beteg szeretné, hogy egy másik véleményt is mérlegelj, személyes támadásnak veszel és a bizalom hiányáról beszélsz. Pedig te vagy az, aki élből elutasítod egy kollégád (hasonlóan 11 év után hozott) véleményét.
Hogy is van ez? Ha nem törődöm az egészségemmel, akkor nem jár a kezelés, de ha igen és nem bízom egyetlen véleményre, akkor se?
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 14:21:03
Térdemről van szó. Hál'istennek járok úszni, mozgok, tornászom, ott még nincsen baj.
Remélhetőleg nem kapok majd combnyaktörést. Viszonylag jól emlékező izomzatom van, valaha táncoltam, ettől is kopott a térdem, ráadásul még fiatal kölök koromban jégen erre a térdre estem.
Sokáig zinkelt gipszet kaptam, fektettek.
Háború utáni röntgen nem mutatott semmit, pici foltot, leválást nem.
Érdekes módon ott fáj, és hát kattog, mint az agyam.
Bekattant, de a térdem csak.....
gld 2010.07.03. 14:22:11
A tájékozottságomat nem a netről szereztem, amit a posztban olvashatsz, azt a másik orvostól hallottam, tudtam meg.
32 éves voltam, amikor az eset történt, és biztosíthatlak róla, nagyon fájt :) Amúgy, ha "kicsit" fájt volna, akkor véleményed szerint semmit nem kellett volna tenni? Vagy hogy érted?
Bizalom: fontos kérdés... Nekem nem kellett volna visszamennem az első orvoshoz, hiszen a bizalmam megingott benne, de nem sértődtem volna meg, ha ő elolvasva a másik szakvéleményt, végül úgy dönt, hogy nem kíván velem tovább foglalkozni.
Most is kérnék második szakvéleményt, ha számomra nem lennének kielégítőek a kérdéseimre adott válaszok. Sőt, ha két egymásnak ellentmondó lenne, akkor kérnék egy harmadikat is.
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 14:22:51
Mindez azért van, mert dönteni nekem kell.
Az én felelősségem. És ha jól teszem ezek a posztok nem lesznek, vagy nincsenek....
gld 2010.07.03. 14:25:13
gld 2010.07.03. 14:30:36
Ebből is látszik, hogy ahogy betegben, úgy orvosban is van ilyen is, olyan is...
adamantium 2010.07.03. 14:42:59
adamantium 2010.07.03. 14:49:12
gld 2010.07.03. 14:50:19
Engem ebben a történetben az első orvossal kapcsolatban az zavart (ami sajnos az én hibámból nem derült ki a posztból, mert nem írtam le), hogy bár megkérdeztem tőle, hogy szerinte mi áll a panaszaim hátterében, erre a kérdésemre nem kaptam választ. És ez engem nem arról győzött meg, hogy nincs más megoldás, vagy nincs több lehetőség a probléma feltárására. Mondom ezt annak tükrében, hogy a fizikális vizsgálat mindössze annyiból állt, hogy megtapogatta az Achilles-ínnamat, és elöl megnyomta egyszer egy helyen(!) a bokámat. Ezzel szemben a másik orvos alaposan megvizsgált, összehasonlítva a beteg lábamat az épp oldalon tapasztaltakkal, és amikor a fizikális vizsgálat alapján felmerült benne a szalag-probléma gyanúja, megcsináltatta (saját közreműködéssel) azt a bizonyos tartott röntgen felvételt, ami igazolta a gyanúját, de mindjárt azt is, hogy nem nyílik annyira az ízület, ami egy korrekciós műtétet indokolna. Sajnálom, hogy számomra ő tűnt hozzáértőbbnek, alaposabbnak. Azt meg még inkább, hogy megijedtem az ultimátumtól...
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 14:52:56
Viccnek szántam. A sztereotípiára gondoltam, hogy traumatológus, sebész szereti látni mi van belül.
gld 2010.07.03. 14:56:22
Anyukám egyik kolléganője mesélt valami hasonlót egy sebészről :) Amikor megkérdezte Tőle, hogy "de doktor úr, nem lehet ezt máshogy?" Mire az orvos félig komolyan, félig viccesen azt mondta: "sebész vagyok, muszáj operálnom" :)
adamantium 2010.07.03. 14:56:35
gld 2010.07.03. 14:58:45
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 14:59:32
Terroristák megszállták a kórházat, asszony üvöltve vinnyogva szül.
Főszereplő férfi aki csak kényszerből segít, két kézzel befogja a száját és a fogai közül szűri:
-Ne üvöltsön! Lélegezzen...
adamantium 2010.07.03. 15:00:13
adamantium 2010.07.03. 15:03:10
gld 2010.07.03. 15:07:59
De nálam nem a kattanás volt a legrosszabb, hanem az a fájdalom, ami azzal a bizonyos becsípődés-szerű érzéssel járt, valahol jó mélyen ott bent az ízületben, legalábbis érzésre mindenképpen :) Borzalmas volt, ha ez mondjuk történetesen akkor jelentkezett, amikor lépcsőn közlekedtem lefelé. A lábfejemnek a feszülésével ez a fájdalom baromi éles, és intenzív volt. nagyon ritkán még most is jelentkezik, nem tudom, hogy az izmok megerősödése hatott-e ilyen pozitívan a dologra, vagy más :) Nyilván, el nem mentem volna én orvoshoz, ha egy ilyen epizód közben a fájdalomtól nem lábadt volna könnybe a szemem, pedig nem vagyok egy nyafogós típus.
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 15:09:07
Ölég nagy az averzióm. Átestem osteomyelitisen, feküdtem csontsebészeten, 40 (sic) éve.
Nyilván más most mint akkor. A rétegröntgen még az ember feje felett forgott, az axiális felvételt hátrafeszítve fura módon végezték. Lehet, hogy most is.
Szóval nem véletlenül hezitálok.
Ma már van fájdalomcsillapító amit kaphatok, akkor nem volt arra mind érzékeny voltam, maradt a morfin, de hamar túl jól éreztem magam, így tűrnöm kellett. Megszoktam a fájdalmat, de amennyire a szülésre nem, erre élénken emlékszem.
adamantium 2010.07.03. 15:11:00
adamantium 2010.07.03. 15:13:49
gld 2010.07.03. 15:14:15
Minden esetre köszi szépen az eszmecserét, sok fontos és hasznos infóval lettem most gazdagabb.
adamantium 2010.07.03. 15:18:14
2010.07.03. 15:20:50
A jelenlegi tanügyi rendszer ismeretében, az Isten óvjon mindenkit az orvosoktól...
gld 2010.07.03. 15:21:13
Szerintem egy ilyen fórum olyasmiben tud segíteni, hogy az ember mire kérdezzen rá hasonló helyzetben, ami abból adódóan, hogy alapvetően laikus, alapból nem jutna eszébe. Ez így nagyon megkönnyíti a kommunikációt, és szerintem többet használ, mint beírni a google-ba, hogy osteochondritis dissecans, és kihalászni belőle azt, ami nekünk szimpatikus...
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 15:23:48
Rétegröntgenre gondoltam.
Egy véletlennek köszönhetem - ma azt mondanák orvosi műhiba - hogy nem nyílt meg. Abban az időben sok mindenre adtak röntgen besugárzást. Én is kaptam jó nagy dózist, ez volt a szerencsém. De az előzetes diagnózis begyulladt lúdtalp volt.
Rossz helyen volt, mindenki mást mondott, sok-sok öreg (akkor nekem) professzor állt az ágyam felett. 41 fokos lázzal, 100-as süllyedéssel egy közkórházban.
Az alorvosnak lett igaza, kb. 2 hónap múlva látszott a röntgenen.
Azok közé az orvosok közé tartozott akik korán halnak, de azt mondta a halála előtt, ha még táncolni akarsz, akkor hagyd műteni ha megnyílik.
Neki volt igaza. 4 évbe telt a teljes gyógyulás - a fájdalommentes élet.
Ezért a hezitálás.
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 15:29:56
Én hálás vagyok minden ismeretért.
Már írtam talán, hogy amit nem ismerek számomra nincs is, gondolni sem tudok rá, kérdezni sem tudok róla.
Nyilván azért élveztem tegnap, ahogy egymás között osztottátok meg a tapasztalataitokat.
gld 2010.07.03. 15:31:36
Nem az anyázások miatt jártam ide sosem :) Engem is a hasznos infók vonzottak ide, és ezek is tartanak itt.
gld 2010.07.03. 15:33:32
adamantium 2010.07.03. 15:39:20
gld 2010.07.03. 15:42:37
Miért kockázatos, vagy inkább mi a kockázata egy bokaarthroscopiánál a hátsó behatolási pontnak?
Dr.laikus PhD 2010.07.03. 15:44:43
Hát ma már nyilván így történne, habár az élet őt igazolta nagy szerencsémre.
Feküdtem sipolyos gyerekek között, két hetente röntgeneztek és váltották a gipszet rajtam, tényleg ha a mai orvoslásra gondolok, akkor 60-as évek a maihoz képest a 30-as éveknek felelt meg, vagy még az sem.
És a csontsebészet nálunk akkor a forradalmát élte. De megúsztam. Tudom minden szempontból nagy szerencsém van.
adamantium 2010.07.03. 15:50:17
_Molly 2010.07.03. 15:55:09
(..) Az viszont kétségtelen, ha nálam jár egy beteg, majd pár hét múlva visszajön egy másik orvos leletével, akkor azt mondom, menjen vissza hozzá, hiszen bizalom nélkül nehéz folyamat...."
Áruld el, hogy egy tájékozatlan beteg mi alapján szavazzon neked bizalmat? A 2 szép szemed alapján?
Fura, hogy milyen mélységes megvetés sugárzik a hozzászólásod első mondataiból. Jobban szereted, ha a beteg csillogó szemekkel hallgat meg mindent, amit az orvos mond anélkül, hogy bármi fogalma is lenne a betegségéről? A buta beteg a jó beteg?
Akkor engem nagyon lenézhetsz, mert én még az orvosok publikációt is el szoktam olvasni. (Ha van nekik.) Azon kívül, hogy más orvosoktól is kérek referenciát a kiválasztott kezelőorvosról.
A villanyszerelést sem bíznám önérzetes, hatalmas egóval rendelkező pancserekre, nemhogy magamat!
Evvan.
Gest anyó férje 2010.07.03. 16:06:55
A gyereket se lehet úgy megfürdetni úgy hogy egyiktek a kezét fogja a másik meg a lábát, aztán a végén fejire ejtitek. Mint a mérsékelten kikupálódott laikusok, te is a részletekbe kapaszkodsz, annak meg nincs sok értelme. Ha olyan rosszak az ízületeid mint ahogy írod, nyilván találni sokféle elváltozást rajtuk (amibe a porcfelszín és az ízületi tok elváltozása is beletartozik) és van sok különböző gyógymód. Ha sokat jársz az orvosok nyakára előbb-utóbb csinálni fognak valami beavatkozást. De ha egyszer beleegyeztél a műtétbe, akkor már nem illik ezzel a címmel lehozni a posztodat: "feleslegesen műtöttek". Aztán jössz azzal hogy a gyógytorna tett helyre, pedig elvileg az is lehet hogy műtét nélkül csak rontott volna. Az orvos sértett hiúságáról pedig annyit hogy inkább te vagy sértett mert nem vett partnerszámba
Gest anyó férje 2010.07.03. 16:13:57
Ismered a mondást: aki tudja az csinálja, aki meg nem, az tanítja? Mert ebben benne van mennyit ér a módszered. Vannak kiváló szakemberek akik soha nem publikálnak számos okból (például mert nincs rá idejük a leterheltség mellett) mások meg telehintik a lapokat de a gyakorlati érzékük semmi. A jó szakmai referencia meg haverság kérdése leginkább
gld 2010.07.03. 16:14:39
Nem én kapaszkodom a részletekbe, hanem Te, pedig pont hogy azt próbáltam az összes kommentemben hangsúlyozni, hogy a célom nem a vádaskodás volt, hanem az, hogy mindenki lássa, mennyire nem egyszerű egy ilyesmi.
Szerintem azért joggal lehetnék sértett, hogy nem vett partner számban. Amennyiben Te úgy kezeled a betegeidet, mintha tárgyak volnának, nem pedig érzésekkel, gondolatokkal, és bizony értelemmel (megbocsáss, hogy ezt a szót merészelem magammal kapcsolatban használni) rendelkező emberek, akkor Te az én szememben ugyanúgy nem vagy jó orvos, mint a posztban szereplő első kollégád. Tudom, nem hat meg, nem is ezért írtam ;)
Érdekes módon, volt, aki leszűrte, hogy miről írok, Neked nem sikerült, elolvastam a véleményed, sőt tiszteletben tartom, hogy Te kívülről így látod :) Annak ellenére, hogy egy csomó dolgot figyelmen kívül hagyva, úgy értelmezted, ahogy az Neked jó :)
Szép délutánt Neked :)
_Molly 2010.07.03. 21:16:38
1.) Ha az orvos le akarja tenni a kandidátusit v. a nagydoktorit, akkor publikálnia KELL.
2.) A publikációk SZAKFOLYÓIRATOKban szokták megjelennii, nem "lapokban". Utóbbiban ún. cikkek jelennek meg.
Nem a Nők Lapját olvasom, ha erre gondolsz.
3.) Azt is írtam, hogy "ha van neki". Tehát nem vagyok előítéletes, ha a doki nem publikál, de a szakmában respektálják, akkor őt választom.
adamantium 2010.07.03. 21:52:34
Gest anyó férje 2010.07.04. 08:14:09
Tök muris, hogyha valaki nem alapból a posztoló (beteg) pártjára áll akkor kikiáltják orvosnak. Ez már tényleg olyan mint a háború: ha nem mellénk állsz rejtőzködő ellenség vagy te is
Gest anyó férje 2010.07.04. 08:22:13
Akkor az Orvosi Hetilapot szakfolyóiratnak vagy simán csak lapnak neveznéd?
De a többi megállapításod is a tájékozott fogyasztó szintjén mozog. A publikációk, kongresszusi előadások nagy részét gyógyszergyárak szponzorálják közvetve vagy közvetlenül. Jó szakember tehát az, akinek ilyen vonalon jó kapcsolatai vannak. Ha őt választod nagy valószínűséggel bevon téged is egy vizsgálatba, aminek a célja egy következő publikáció. A tájékozott orvosválasztással növelni fogod az esetszámát
radiologus.hu · http://www.radiologus.hu 2010.07.04. 09:40:16
A boka MR-en nem látszik annyira jól a porc, mint a térd MR-jén.
Ezzel együtt ha van valami porcprobléma, akkor az általában meglátszik. A porc töredezettsége kifejezetten jól mutatható ki.
_Molly 2010.07.04. 11:16:23
1.)"Akkor az Orvosi Hetilapot szakfolyóiratnak vagy simán csak lapnak neveznéd?"
Válaszom: szakfolyóiratnak.
2.) "A publikációk, kongresszusi előadások nagy részét gyógyszergyárak szponzorálják közvetve vagy közvetlenül."
Válaszom: Ennél nagyobb ostobaságot régen hallottam. Nyilvánvaló, hogy sem tudományos kutató, sem orvos, mi több, még csak értelmiségi sem vagy.
_Molly 2010.07.04. 11:25:06
Tudományos publikációként elfogadható az olyan nyomtatott és/vagy elektronikus közlemény (folyóiratcikk, egyetemi/főiskolai tankönyv, szakkönyv, tudományos monográfia, könyvrészlet, fordítás ókori klasszikus nyelvből stb.), amely:
a) a szerző saját kutatási eredményeit mutatja be (könyv esetén ilyenekre tételesen is hivatkozik),
b) pontos szakirodalmi hivatkozásokat tartalmaz,
c) ISBN vagy ISSN számmal ellátott,
d) lektorált,
e) referált (közismert adatbázisban fellelhető),
f) a tudomány/mővészeti ág függvényében impakt faktoros,
g) szakmai kiadványban vagy kiadványként jelent meg, s ez a kiadvány
h) nemzetközileg vagy legalább országosan jegyzett kiadónál,
i) lehetőleg szakmai körökben elterjedt idegen nyelven,
j) jelentős közkönyvtárakban fellelhető és hozzáférhető,
k) megrendelhető vagy megvásárolható.
Publikációként elfogadható az elkészült mőszaki vagy művészi alkotás, az elfogadott hazai és külföldi szabadalom; hivatkozásként pedig a szabadalom dokumentált megvalósítása, ipari sorozatgyártása.
Tudományos publikációként nem fogadhatók el a következők:
· napilapban vagy nem szakmai hetilapban megjelent írás (akkor sem, ha a témája szakmai jellegű),
· saját kiadásban megjelentetett mű (ha az sem nyelvileg, sem szakmailag nem lektorált)
· egyetemi, főiskolai jegyzet, segédanyag, handout, példatár, kompiláció, szerkesztés, szöveggondozás stb.
· rövid (egyoldalas) írás konferencia kiadványban vagy poszteren,
· (könyv)fordítás, kivéve az ókori klasszikusok fordítását szöveggondozással
· recenzió (könyvismertetés) vagy kritika (kivéve a hosszabb műelemzést),
· pályázat keretében vagy megrendelésre készített kutatási jelentés,
· szakdolgozat, diplomamunka, disszertáció (dr.univ., PhD, DLA, CSc, DSc, székfoglaló),
· egyéb kézirat-jellegő értekezés, írás,
· tudománynépszerősítő írás (pl. Élet és Tudomány-ban)
· nem kutatási célú és igényű interjú (sem riporterként, sem interjú-alanyként)
· még meg nem jelent (tervezett), vagy közlésre még el nem fogadott írás."
www.science.unideb.hu/media/document/tudomanyos_publikaciok_kore.pdf
Gest anyó férje 2010.07.04. 21:35:06
Megtippelem nem te nyerted a lottó ötöst ekkora találati biztonsággal
ivvi 2018.07.04. 16:41:00
Számomra elképesztő sokszor a betegek "tájékozottsága".
Úgy gondolom, hogy az egyetem és az utána következő gyakorló(ma már rezidens) évek, nem véletlenül tartanak 11 évig. De persze jó, ha mindezt egy óra alatt az interneten elsajátítja valaki.
Nem tudom egyébként, hogy a posztírónak mennyire fájt, illetve mennyire tette lehetetlenné az életét, így azt sem tudom, hány éves. Ezért nyilatkozni arról, hogy melyik orvos megoldása volt a jobb, nem lehet. Az viszont kétségtelen, ha nálam jár egy beteg, majd pár hét múlva visszajön egy másik orvos leletével, akkor azt mondom, menjen vissza hozzá, hiszen bizalom nélkül nehéz folyamat....
Talán biztosabb lett volna, ha orvoshoz sem fordul. És ezzel sajnos a hazai állapotokat jellemzem."
Az egyetemen nem fogsz az illető beteg panaszáról tanulni, és a rezidens évek alatt sem erről az egy esetről fogsz tapasztalatokat szerezni, a beteg pedig közvetlenül tapasztalja, úgyhogy az érdemes meghallgatni.
Azonkívül e milyen feltételezésmár egyáltalán hogy "bíznia" kellene benned. Ő azért van ott hogy meggyógyuljon,nem azért hogy a hiúságodat legyezgesse, ez kell hogy legyen a közös célotok, és ebben kellene együttműködni.
ivvi 2018.07.04. 17:10:02
@gld: "Most is kérnék második szakvéleményt, ha számomra nem lennének kielégítőek a kérdéseimre adott válaszok. Sőt, ha két egymásnak ellentmondó lenne, akkor kérnék egy harmadikat is"
A gyereket se lehet úgy megfürdetni úgy hogy egyiktek a kezét fogja a másik meg a lábát, aztán a végén fejire ejtitek. Mint a mérsékelten kikupálódott laikusok, te is a részletekbe kapaszkodsz, annak meg nincs sok értelme. Ha olyan rosszak az ízületeid mint ahogy írod, nyilván találni sokféle elváltozást rajtuk (amibe a porcfelszín és az ízületi tok elváltozása is beletartozik) és van sok különböző gyógymód. Ha sokat jársz az orvosok nyakára előbb-utóbb csinálni fognak valami beavatkozást. De ha egyszer beleegyeztél a műtétbe, akkor már nem illik ezzel a címmel lehozni a posztodat: "feleslegesen műtöttek". Aztán jössz azzal hogy a gyógytorna tett helyre, pedig elvileg az is lehet hogy műtét nélkül csak rontott volna. Az orvos sértett hiúságáról pedig annyit hogy inkább te vagy sértett mert nem vett partnerszámba"
Teljesen mindegy hogy ki sértett, egészen addig amíg az orvos nem a konkrét esetről és a konkrét betegségről beszél, hanem bizalomról, ultimátumokról, hasonlókról, addig éppen nem orvosként funkcionál. Az meg hogy nem lehet kollégákkal együttműködve diagnózist felállítani, mert megsértődik ha egy másik orvos mond valamit, az meg aztán ténylegazt mutatja, hogy az adott orvost minden érdekli, csak éppen a munkája nem.
Az utolsó 100 komment: